Az őrangyalokról

 

Ki ne illetődne meg azon, hogy Isten értelmes szellemi lényeket olyan természettel és arra teremtett már az anyagi világ előtt, hogy ránk vigyázzanak és a jóra segítsenek minket fogantatásunk pillanatától, és hogy ezen szellemi lények az irántunk való szeretetükkel érdemelték ki örök boldogságukat? Méltó hát megismernünk a rájuk vonatkozó katolikus tanítást, ezúttal Chad Ripperger Dominion című művének vonatkozó részeiből szemlézve.

Ádám és Éva bukása után az emberek az eredeti bűn különböző következményeivel és hatásaival terheltek, és ezért áItalában gyengék, hajlamosak a tévedésre és a gonoszságra. És mivel az emberek cselekdeteikben sokféleképpen el tudnak térni a jótól a töredékes emberi tudásuk és vonzalmaik miatt, szükségük van angyalokra, akik szabályozzák és a jó felé irányítják őket.Erre a bűnbeesés előtt Aquinói Szent Tamás szerint nem volt szükség, de a bűnbeesést követően nagyon is rászorulnak az Isten által őrzésre rendelt angyalok segítségére, akik segítik őket a mennyország elérésében. Ez nemcsak a mennyország felé pozitíve segítő lépéseket jelenti, hanem a cél elérését akadályozó dolgok elhárítását is. Az angyalok az isteni Gondviselésnek az ember üdvösségéről szóló rendelését hajtják végre, és ezért azt az angyaIt, akit egy adott személyhez rendeltek, “őrangyalnak” nevezik. Ezeknek az angyaloknak, akárcsak minden jó angyalnak elősdleges feladata Isten dicsőítése és szolgálata, másodlagos feladata viszont az első részeként az emberek védelme és az üdvösségükről való gondoskodás.

Az angyalok kétféleképpen segítik az embert: intellektuálisan és appetitív módon.

Intellektuálisan az őrangyal tanító, és ebben a vonatkozásban Szent Tamás szerint az őrangyal hivatala a hitbeli tanítások megvilágítására irányul. A megvilágítás során az angyal olyan képeket tud bevinni a képzeletünkbe, amelyek segítenek minket a megértésben, megvilágosítják az elmét, hogy nagyobb képességet adjanak nekünk a hittételek igazságának helyes megítélésére. Mivel az emberben a természettörvények egyetemes ismerete nem elegendő ahhoz, hogy őt a jóra vezesse, az embernek szüksége van egy őrangyalra, aki eligazítja abban, hogy mit kell tennie a jó elérése érdekében.

A második mód, ahogyan az angyalok segítik az embert, az egyén megerősítése az alacsonyabb képességeken keresztül. Az angyaloknak hozzáférésük van az ember alacsonyabb rendű képességeihez, és így ösztönözhetik és hajlamosíthatják az embert arra, hogy a jóra törekedjen. Az angyalok nem kényszerítik az embereket az erény megtartására például azzal, hogy bizonyos cselekedetekre kényszerítik őket, hanem pusztán sugalmazással és hajlamosítással segítik. Nem távolítják el az embertől a bűnt sem, mivel ez elvenné szabad akaratát és érdemeit.

Az őrangyalok különböző módon késztetik az embert a természettörvények teljesítésére. Mivel a hajlam a természettörvénnyel összhangban való cselekvést jelenti, az őrangyaloknak az emberekben végzett tevékenysége összhangban van az ember természetével. Emiatt nehéz felismerni, hogy bizonyos hajlamok valóban az ember őrangyalától származnak-e, vagy csupán magának a természetnek a hajlamai. Éppen ezért nehéz az embernek a saját életében az őrangyalának a tevékenységét felismerni.

Másfelől ez az oka annak is, hogy az emberek számára könnyebb felismerni a démonok tevékenységét, mivel azok ellentétesek az ember természetével, és ezért az ember számára jobban érzékelhetőek. Ha azonban a saját őrangyalunk tevékenységét vizsgáljuk az életünkben, és azt látjuk, hogy a dolgaink a természet rendje szerint működnek, az annak a jele, hogy az őrangyalunk jelen van és aktív. Mivel a természettörvény olyan rend, amelyet Isten helyez belénk, bármikor, amikor a természettörvény szerint cselekszünk, béke van bennünk. Amíg jelen van a belső béke vagy hajlam a békét okozó dolgok iránt, addig az ember őrangyala jelen van és aktív. Ha viszont természettörvénnyel ellentétes hajlamok jelentkeznének abban az emberben, aki amúgy rendelkezni látszik bizonyos erényekkel vagy helyes renddel, akkor nyugtalanság vagy valamilyen belső fájdalom mutatkozik meg benne. Ez az egyik mód arra, hogy az ember felismerje a démonok és az angyalok tevékenységét, bár ez nem tökéletes és pontos eszköz. Általánosságban szólva az őrangyalok sokkal aktívabbak az ember életében, mint a démonok.

Az őrangyalokat nevezik felügyelőknek, valamint segítőknek is. Szent Vazul pásztoroknak is mondja őket. Mert, ahogy Euszebiosz megjegyzi: “annak elkerülésére, hogy a bűnös emberiség kormányzás és vezetés nélkül ne maradjon, Isten védelmezőket adott nekik, mint a marhacsordáknak, és felügyelőket adott nekik, a szent angyalokat.”

Minden őrangyal célja, hogy a hozzá rendelt személyt a mennybe juttassa, és hogy ebben az életben az a jót tegye. Ha egy ember nem jut el a mennybe, az nem az őrangyal mulasztásának, hanem az ember szabad akaratának, vagyis a gonoszságnak köszönhető.

Az összes őrangyal “konkordátumban” vagyis összhangban van, hiszen mindannyian ugyanazon cél érdekében működnek együtt, és ezért az általuk alkalmazott eszközök nem állnak ellentétben egymással. Azonban a különböző őrangyalok különböző embereket vagy nemzeteket stb. őriznek, amelyek viszont diszharmonikusak és hajlamosak az egymással való harcra. Ez nem azt jelenti, hogy az egyik őrangyal a másik ellen dolgozik, hanem azt, hogy az összes őrangyal együtt dolgozik, hogy Isten gondviselési terve érdekében irányítsa az emberi történelem folyását.

Teológiailag bizonyosnak tekinthető, hogy minden egyes hívőnek a keresztségtől kezdve saját őrangyala van. A teológusok áItalános tanítása szerint azonban minden embernek, függetlenül attól, hogy meg van-e keresztelve vagy sem, van saját őrangyala, míg ebben az életben van, és így senkinek sem hiányzik az őrangyala, kivéve az elkárhozottakat vagy az üdvözülteket. Olyannyira, hogy Szent Tamás szerint még az Antikrisztusnak is lesz (/van?) őrangyala földi életében.

Bár az egyes őrangyalok általában a legalsó angyali karhoz tartoznak, az emberek között különbség van, így különböző őrangyalaik is vannak. Szent Tamás mondja, hogy az egyén mellé kirendelt konkrét őrangyal a legalsó karból, nevezetesen az angyalok közül való. Amikor viszont sok ember felügyeletéről van szó, az az Arkangyalokra és a Fejedelemségekre tartozik, a testi természetre pedig az Erősségek vigyáznak. Az is lehetséges, hogy egy embernek egynél több őrangyala legyen, egy őrangyala a legalacsonyabb karból, míg a többi őrangyala egy magasabb karból való, attól függően, hogy az egyén milyen funkciót tölt be a társadalomban vagy Isten gondviselésének tervében. Ez tehát nem az ember érdeme szerint van, hanem az általa betöltött feladatnak, rendeltetésnek megfelelően.

Az őrangyalok a démonokat is távol tartják, Szent Tamás írja, hogy az alacsonyabb rendű angyalok a Hatalmasságok kara által tartják vissza a démonokat. Ennek módja az, hogy a Hatalmasságok karából egy vagy több angyal megvilágítja és megerősíti az alacsonyabb rendű angyalt, hogy az el tudja űzni a démonokat. Az őrangyalok egyéb lelki és testi ártalmaktól is óvnak, például attól, hogy az illető esetleg belekeveredjen olyan társaságba, olyan körülményekbe, amelyek testi sérüléséhez vezethetnének.

A szeretet definíciója szerint nem más, mint “a másik javát akarni”. Ebből látható, hogy az őrangyalok valóban szeretik az embert, mivel ők a mi javunkat akarják, és nyilvánvalóan Isten kedvéért szeretik az embert. Minden angyal, így az őrangyalok első választása is az volt, hogy követik-e azt a feladatot, amelyet Isten a teremtéskor rájuk bízott, vagy sem. Így az őrangyal elsődleges döntése is azzal az emberrel vagy dolgokkal kapcsolatos, amelyek őrzésével őt bízták meg. Ebből két dolog következik. Először is az, hogy egy ember őrangyalának identitása azon személy körül forog, akinek az őrzésére teremtették. Az őrangyal lényege vagy természete összefügg azzal a konkrét személlyel, akit őriz. Másodszor, a feladat elfogadására vonatkozó akarata azt jelenti, hogy az őrangyal ténylegesen akarta azt a jót tenni, amit Isten megköveteIt tőle az adott kijelöIt feladatban. Ezért az őrangyal létének első választása az voIt, hogy jót tegyen azzal az  emberrel Isten kedvéért, akinek az őrzésére kijelölték, tehát szeresse azt az embert. Ez nagyszerű alapot biztosít a kölcsönösséghez az őrzött személynek, hogy ő is szeresse és odaadással viseItessen az angyal iránt, akit azért teremtettek, hogy őrizze őt.

Az őrangyal kirendelésének időpontját illetően különböző nézetek léteznek. de a teológusok elterjedtebb véleménye szerint a fogantatáskor rendelik a személyhez. És ettől a pillanattól kezdve egészen a haláláig az őrangyal sohasem hagyja el, de néha bizonyos módon és bizonyos dolgokkal kapcsolatban elengedi vagy abbahagyja az őrzését. Mert vannak bizonyos időszakok, amikor Isten meg akarja engedni, hogy egy bizonyos személy, akinek rendeIt őrangyala van, elszenvedje az ördögi vagy más lelki vagy testi ártalmakat a lelki jóléte vagy fejlődése érdekében. Az őrangyalok nem akarják az emberek büntetését, általánosságban és abszolút értelemben szólva. Azt azonban akarják, hogy a dolgok ezen rendje (vagyis a világ Krisztus második eljöveteléig) az isteni igazságosságot szolgálja, amelyben az emberek büntetéseknek vannak alávetve és lehetséges a bűn. Még akkor sem “szomorkodnak”, amikor rossz dolgok történnek az emberekkel, vagy amikor az emberek rossz dolgokat tesznek, mert ők az üdvözültekhez tartoznak, és a boldogító színelátás állapotában képtelenek a bánatra, mint olyanra. Végső soron tehát nem szomorkodnak az ember bűnei, sőt még a kárhozata miatt sem, hanem örülnek az Isten áItal adott igazságos engedélyeknek és büntetéseknek.

Egyes teológusok, köztük maga Szent Tamás is, arra utalnak, hogy bizonyos fontos személyek magasabb rendű angyalt kapnak. Úgy tűnik, hogy ezek az őrangyalok a Fejedelemségekből kerülnek azok mellé, akik fontos világi tisztséget töItenek be, mint például egy magasabb elnöki tisztség, egy város polgármestere, a király, valamint más fontos közéleti személyiségek. Úgy tűnik, hogy csak addig van ez a bizonyos őrangyaluk, amíg az adott tisztséget betöltik.

Általános vélemény, hogy az egyházi hivatalt betöltők is kapnak hivatalukban segítő angyalt. Danielou írja Aranyszájú Szent Jánost idézve:

A hívek közül azok, akik az egyházban magasabb tisztséget töItenek be, különleges védelemben részesülnek. “Ha a világmindenség Istene angyalokat delegáIt azokhoz, akiknek csak a saját személyes életüket kell szabályozniuk, és semmit sem kell tenniük a közjóért, mennyivel többet fognak tenni azokért az emberekért, akikre az egész föld gondját bízta! A mennyei Erősségek mindig azokkal vannak, akiket ilyen tisztségekkel bíztak meg.” (Chrysostom, De laud. Paul., 7.)

Az, hogy milyen angyaIt kap valaki, függ attól, hogy milyen egyházi tisztséget töIt be. Tehát a pápának magasabb rendű angyala van, mint egy püspöknek, akinek viszont magasabb rendű angyala van, mint egy papnak. Bár Aranyszájú Szent János idézete azt sugallja, hogy az Erősségek karából kerülnek ki az egyes ilyen funkcióhoz rendelt őrangyalok, úgy tűnik, hogy ez inkább csak a magasabb egyházi tisztségeket betöItőkre vonatkozik. A diakónusok és papok, hacsak nincs valami különleges fontossága az egyházi funkciójuknak vagy szerepüknek a gondviselési tervben, több mint valószínű, hogy az Arkangyalok vagy esetleg a Fejedelemségek karából kapnak segítőt.

A teológusok megfontolásaik közepette arra a következtetésre jutottak, hogy Isten angyaIt küld a családok védelmére is. Nincs egyetértés abban, hogy csak a szentségileg érvényes házassághoz, vagy minden törvényes, azaz szentségi vagy természetjogi házassághoz rendel-e egy őrangyaIt. Az őrangyal családhoz rendelésének időpontját áItalában a házasságkötéshez kötik. Mint minden más őrangyal esetében, az adott család fontossága határozza meg, hogy melyik karból rendelik ki az angyaIt.

Szent Tamás azt tanítja, hogy minden országnak is van egy őrangyala, ezzel egybehangzóan tanítanak az egyházatyák is. Szent Vazulnál például ezt olvassuk: “Az angyalok közül egyesek a nemzetek élére vannak rendelve, mások a hívők kísérői. Mózes tanítása szerint minden hívőnek van egy angyala, aki tanítóként és pásztorként vezeti őt.” Alexandriai Kelemen írja: “Az angyali elöljáróságok a nemzetek és a városok szerint lettek elosztva“. Másutt pedig: “Az angyalok egy ősi és isteni rendelet szerint lettek felosztva a nemzetek között“. Hippolütosz ugyanezt mondja.

Az isteni tervet minden egyes nemzet tekintetében az az őrangyal hajtja végre, akit Isten föléjük rendel, és az ő feladatának része az is, hogy a pogány nemzeteket Istenhez vezesse. Szent Kelemen írja: “Isten az alsóbb angyalok által adta a filozófiát a görögöknek. Valójában egy isteni és ősi rend szerint a nemzeteket az angyalok között osztották szét.” Ebből arra lehet következtetni, hogy Istennek gondviselési tervének minden egyes nemzettel kapcsolatban konkrét szándékai vannak, és az angyalok feladata, hogy ezeket megvalósítsák, így például a görögök a filozófiát művelték, a rómaiak birodalmat építettek, hogy az evangélium könnyen terjedhessen, stb. Ha azonban a világ történelmét nézzük, láthatjuk, hogy sok nemzet végül hanyatlásnak indult. Ez nem azt jelenti, hogy az egyes nemzetek őrangyala nem teljesítette a feladatát, hanem azt, hogy az emberek saját gonoszságuk révén letértek Isten útjáról.Az emberek gonoszságához még hozzáadódik a démonok tevékenysége, akik megpróbálják az embereket Istentől elfordítani és a bálványimádás felé terelni.

Az őrangyal által adható védelem mértéke egyenesen arányos az emberek jóakaratával, hogy követik-e Isten útjait, és hajlandóak-e az adott őrangyal alá tartozni. Ha az emberek gonosz dolgokba bocsátkoznak, vagyis olyan dolgokba, amelyek a Sátán és csatlósai hatáskörébe tartoznak, akkor a végén a démonok megszerzik az irányítást egy adott nemzet felett. Amikor az ember nem követi Isten törvényét a politika és a nemzet irányítása terén, annak következménye az ördögi befolyások térhódítása.

A teológusok között általános egyetértés van abban, hogy a démonok nemcsak azokra a dolgokra tudnak hatni, amelyeknek van egy konkrét, az emberek által ismert határa, hanem azokra is, amelyeknek az angyalok és a démonok által ismert határa van. Ezért feltételezik, hogy Isten őrangyalokat helyez bizonyos területek, régiók vagy tartományok fölé. Szent Tamás írja, hogy azok, akik a tartományok felett őrzőangyalok, a legalacsonyabb hierarchiához tartoznak, ami arra utal, hogy a Fejedelemségek, Arkangyalok vagy Angyalok karából kerülhetnek ki.

Bár bizonyos tartományoknak vagy régióknak őrangyalai vannak, de egyes régiókban ördögi befolyás is megvalósulhat. Ördögűzők alkalmanként megfigyelték, hogy egy adott területen vagy régióban az emberek eltévelyedésének vannak olyan sajátos jellegzetességei, mint például a betegség démona, a valótlanság démona, a szabadkőművesség démona stb. Némelyek azt feltételezik, hogy létezhet valamiféle “nemzeti megszállottság” is, amikor is a démonok olyannyira felülemelkerekednek a kormányzati struktúrák és az emberek gondolkodásmódja fölött, hogy tulajdonképpen a démonok irányítják a nemzetet.

Szent Hiláriusz beszél a custodiáról, azaz a lelki őrségről, amelyet az angyalokra bíztak. Szerinte nem csak a törvény közlése történik az angyalok által, hanem még a törvény alkalmazása is az ő kezükben van. Tehát volt egy angyal, aki a Törvény felett őrködött, és Krisztus koráig biztosította annak hiteles értelmezését. Ez igaz a templomra is. Origenész azt mondja, hogy “a frigyládát, az irgalom székét, a kerubokat, sőt magát a templomot is” angyalok adták Izraelnek. Emellett egy angyal vigyázott a Templom szentségére is. Külön angyal volt arra rendelve, hogy biztosítsa a Szentírás hiteles értelmezését is. Ez részben magyarázza azt a tényt, hogy az Ószövetségből származó Szentírás, ahogyan az évszázadok során továbbadták, gyakorlatilag hamisítatlan maradt. Emellett Isten egy őrangyalt állított maga fölé a Templom fölé, hogy biztosítsa annak szentségét. Nemcsak a frigyláda, hanemhogy bizonyos szent tárgyak is kaptak egy őrangyalt, hogy vigyázzon rájuk és megvédje őket.

A nevek a megnevezett dolog lényegét jelölik, és ennek következtében maga a név a dolog természetének vagy lényegének megfogalmazása. Ezt látjuk például Szent Mihálynál, akinek a neve azt jelenti: ki olyan, mint Isten, és Ráfáelnél, akinek neve azt jelenti: Isten orvossága. Következésképpen egy angyal természete, a neki kijelölt feladat maga az angyal neve. Ennélfogva csakis Istennek van joga ahhoz, hogy ténylegesen nevet adjon az angyalnak, és ezt a nevet éppen az egyes angyaloknak sajátos természetének vagy lényegének megalkotásakor adja.

Továbbá, ha egy dolgot megnevezünk, az a megnevezett személy feletti hatalmunkat is jelzi. Ezt a természetjogból is tudjuk, amennyiben mindenki elismeri, hogy a szülőkre tartozik, akiknek hatalmuk van a gyermek felett, hogy ténylegesen nevet adjanak a gyermeknek. Ha egy másik személy a szülők kívánságával ellentétesen próbálná elnevezni a gyermeket, azt senki sem venné komolyan, és a szülők tekintélye és méltósága elleni vétség is lenne. Hasonlóképpen, mivel Isten az angyalok összességét egyetlen alkalommal, mindegyikük sajátos természetében teremtette meg, egyedül Isten az, aki az angyalok mindegyikét elnevezte. Ezért nem helyénvaló, hogy az ember megnevezze saját őrangyalát vagy más angyalokat, hiszen nem az ember alkotta meg a lényegét, vagyis az angyal nem az embertől származik, hanem az egyes emberhez van rendelve. Másodszor, nincs hatalmunk az őrangyalaink felett, hanem éppen ellenkezőleg, nekik van hatalmuk felettünk, bár Isten akarata és gondviselési terve által korlátozottan. Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció ezért mondta, hogy “A szent angyalok megnevezésének gyakorlatát el kell kerülni, kivéve szent Gábriel, Ráfáel és Mihály esetében, akiknek nevét a Szentírás tartalmazza.” Ez kétségtelenül az Egyház állandó hagyományából következik, miszerint csak ezeket a konkrét angyalokat nevezi meg, mert a Szentírásban bizonyosságot nyerhetünk az ő tényleges nevükről.

Az sem megengedett, hogy magától az angyaltól kérdezzük meg nevét. Mert ha olyan tudásra törekszünk, amely nem szükséges az üdvösségünkhöz és nem is vezet arra, tehát csak a kíváncsiságunkat akarjuk kielégíteni, a démonok közbeléphetnek. Ilyenkor nem tudhatjuk, hogy az őrangyalunk, Isten vagy más isteni erő, netán a démon válaszol, vagy esetleg nem saját magunk vagyunk-e az információ forrása. Ördögűzők gyakran tapasztalják, hogy az emberek saját kényük kedvük alapján adnak neveket, így nincs garancia arra, hogy az megfelelő az őrangyal megnevezésére. Ez vonatkozik azokra az emberekre is, akik valamiféle vallásos tapasztalatra hivatkozva adnak nevet. Ez ugyanis bármiből származhat az adott személy érzelmeitől kezdve akár a démonokig. Ezért nem szabad megkérdezni az őrangyal nevét. Még azok az emberek, akik életük minden napján látták az őrangyalukat, mint Pio atya, sem ismerték őrangyaluk nevét, mert nem nyilatkoztatták ki nekik.

Az ördögüzők gyakori tapasztalata, hogy a démonok nem árulják el igazi nevüket, sőt azt ki kell kényszeríteni belőlük. Gyakran azt a nevet árulják el, amit a Sátán adott nekik, aki Isten kigúnyolásaként adott új nevet nekik. Ez a név gyakorta az angyal megalázásának egy formája, a rendeltetésétől való elfordulásáé, amennyiben ez a név valami eredeti természetével való ellentétes dolgot fejez ki, ami ugyanakkor jelen állapotában igaz is.

Az egyház teológiája nagyon gazdag az angyalokra vonatkozó tanításában. Az angyalokra vonatkozó, nemcsak a Jelenések könyvéből, hanem a szentek tanításaiból származó ismereteink is bizonyos mélységről tanúskodnak, bár korlátozottak. Az ember őrangyala, valamint az összes többi említett angyal iránti áhítatot az Egyház mindig és következetesen bátorította és elősegítette. A lelki védelmet keresők számára az angyalok iránti áhítat kulcsszerepet játszik a lelki harcban.

https://invocabo.wordpress.com/2024/10/03/az-orangyalokrol/