A "melegholokauszt" és Tel-Aviv

Pénteken felavatták Izrael első olyan emlékművét, amelyik a melegholokauszt "áldozatainak" állít emléket. Elérkezett tehát az az idő is, amikor az izraeli kormányzat a Tóra útmutatásaival teljesen ellentétes módon a buzik kivégzése helyett azokat mentegeti és ünnepli. Mózes törvénye ugyanis nagyon egyértelmű ebben a kérdésben: a homoszexualitásért kivégzés jár. Ez éppen olyan parancsolat, mint a ne lopj vagy a ne gyilkolj, vagyis minden olyan embernek, aki elfogadja az ószövetséget, teljesen egyértelmű kellene hogy legyen. Teljesen érthetetlen tehát, hogy ebből a törvényből hogy lehet ennek az ellenkezőjét kihozni? Akkor most ez csak a zsidók számára nem érthető vagy mi? Elég valószínű egyébként, mivel minden más normális ország visszaszorítja, üldözi, esetleg kivégzéssel jutalmazza a természetellenes fajtalankodást, buzulást, és egyéb elfajzásokat. A Tóra ismerete nélkül is. Egy normális embernek ezen nem is kell mit magyarázni.

Az iszlám alapját képező Korán is érdekesen kezeli a kérdést, mivel a szexuális elfajzásokat száz vagy nyolcvan korbácsütéssel lehet büntetni. Lehet azon vitatkozni, hogy pontosan milyen eszközzel lehet végrehajtani az ilyen ítéletet, de általánosságban elmondható, hogy a huszadik korbácsütésre a bőr heves vérzések közepette több helyen erőteljesen felszakad, a negyvenedikre a hús helyenként lefoszlik a csontokról, a hatvanadikra pedig elég valószínű, hogy a főbb ütőerek is átszakadnak, és a nyolcvanadikra még egy erőteljes testfelépítésű ember is többszörösen meghal.

Visszatérve a melegholokausztra: mivel napjainkban is elmondható, hogy Izrael zsidó lakosságának 90%-a buzi, teljesen egyértelmű, hogy siratják az övéiket. Az ő fejükkel gondolkodva az is teljesen nyilvánvaló, hogy a csak számukra tényként kezelt holokauszt minden áldozata buzeráns volt, tehát ők tulajdonképpen nem tizenötezer, hanem hatmillió buzira emlékeznek. Mivel a zsidó tudja, hogy a másik zsidó milyen, ez nem is lehet kérdéses. A nagy zsidó színészkedés a holokauszttal kapcsolatban mintha most őszinteségi rohammá változott volna. A bűnt divattá tenni akaró minden igyekezetük azért van, hogy szándékaik szerint egyszer majd minden bűnüket felfedhessék, de mégis áldozatként és követendő példaként tekintsen rájuk mindenki - elérve ezzel a képmutatás, a bűn és az Isten elleni lázadás végső kiteljesítését. Csakhogy a világ egészségesebbik, és egyre erősebbé váló fele nem kér sem a zsidókból, sem a képmutatásaikból, sem a bűneikből.

A zsidók pedig kerüljenek csak szerepzavarba. Járassák csak le a holokausztos halálkultuszukat, amennyire csak tudják. Mert a legtöbb ember számára a komédia ezen foka már gusztustalan és röhejes.

Tamási Attila