Aranyosi Ervin: Ne kövesd…

- Nem érek rá, mert dolgoznom kell,
hogy majd, mindened meg legyen!
Ezt mondod drága gyermekednek,
s alig látsz túl a gondhegyen.
Játékot adsz, hogy békén hagyjon,
reá, magára nincs időd.
Nem ismered, csak pótolgatod,
a holmikat, amit kinőtt.

Csodálkozol, ha egy napon majd,
te is csak kinőtt gönc leszel?
A probléma, hogy nem is látod,
hogy ezért mindent megteszel.
Magadból kéne többet adnod,
s nem sajnálni rá az időt!
Mert majd keres új példaképet,
aki képes vezetni Őt.

Tudom, hogy más is ezt csinálja,
hogy erről szól az életünk.
S ha kérdezik, elpanaszoljuk,
hogy ez a sors jutott nekünk.
Rabszolgaként a pénzre hajtunk,
s már nem kergetünk álmokat.
Múltunkon sírunk és a szívünk
a jövőnk miatt fáj sokat.

Személytelen, de drága tárgyak
mutatják meg, hogy mennyit érsz.
Időd már régen nincs szeretni,
s minden új naptól, újra félsz.
Kapcsolatod a külvilággal,
újság, Tévé, a média,
s hiszed a jelen rossz meséjét:
Celeb lehet a nép fia.

Másoktól való saját véleményed,
sajtóból tudod, mit kell mondanod.
Vegyszeres étked, (s beteg véredényed),
reklámok súgják, mit kell hordanod.
Alacsony bérért lopják el idődet,
a gyermekedre ezért nem marad.
Lelked sajdul a sok-sok hazugságtól,
S embernek sem érzed néha már magad.

Mit tudsz hát adni kedves gyermekednek?
- Kit becsaptak, milyen példát mutat?
Érzed-e még, hogy vannak kik szeretnek?
Az útvesztődből látsz még kiutat?
Jó lenne végre ébredni a fényre,
szervezni sok szép közös programot.
Elbeszélgetni, játszani, mesélni,
példát mutatni úgy, hogy ott vagyok.

El kell hinnünk, hogy jóra fordul minden,
ha változunk, a világ változik!
Előre megírt, bűnös sorsunk nincsen!
Csak cél, remény, s mindent megváltó hit.
Tedd hát meg végre azt az első lépést,
gyermekedért és saját magadért.
Mert boldogulni születtél a Földre,
legyél te az, aki jó útra tért.