"Az Új Világrend tervei szerint Olaszországnak meg kell hódolnia, bevándorlók millióinak kell megszállnia, el kell veszítenie katolikus identitását, ki kell törölnie hagyományait, és el kell adnia magát külföldi multinacionális cégeknek."
Carlo Maria Viganò olasz érsek és korábbi amerikai apostoli nuncius több kérdésben is eltért a vatikáni pártvonaltól. Leginkább a Coviddal kapcsolatos számos kérdésben nem értett egyet.
Az alábbi videó részleteket mutat be egy interjúból, amelyet Viganò érsek 2022. április 2-án adott Dr. Armando Manocchiának a "Canale Italia" olasz televíziós csatornának. Az érsek az Új Világrendről, a Világgazdasági Fórumról és a Nagy Újraindításról beszél. Elmagyarázza azokat a támadásokat is, amelyeket a globalistákkal és az Új Világrenddel való szembeszegülés miatt elszenvedett.
A RAIR Foundation USA korábban már írt az érsekről, és nemrég beszámolt egy leveléről, amelyben az Egyesült Államok, az Európai Unió és a NATO mély államát okolja az ukrajnai háborúért. Levele nemcsak a baloldal, hanem sok, magát konzervatívnak nevező ember körében is felháborodást keltett - magyarázta Viganò. "Azok az emberek, akik nem hajlandók Putyint "megszállónak" vagy "zsarnoknak" nevezni, ugyanolyan bánásmódban részesülnek, mint azok, akik a koronaoltások ellen emeltek szót".
Az alábbiakban a Carlo Maria Viganò érsekkel készült teljes interjú fordítása olvasható:
Vatikáni Zsinattól kezdve (1962-1965) a katolikus egyházon belüli szabadkőműves beszivárgás egyre jelentősebbé vált. A progresszivizmust és a relativizmust fegyverként alkalmazták a hagyományhűség aláásására. Vajon Marcel Lefebvre érsek, akit II. János Pál 1988-ban kiátkozott, ezért érezte meg, hogy a katolicizmus a szakadék szélén áll?
Carlo Maria Viganò érsek: Viganano: Természetesen. Lefebvre érsek azon kevés, nagyon kevés prelátus egyike volt, aki el akarta ítélni a konciliárius forradalmat, megértve annak felforgató jellegét. És azért mondom, hogy "akik akarták", mert sok más prelátus megértette, hogy egy valódi forradalom van folyamatban. Egyesek veszélyt láttak benne, mások az "Egyház tavaszát" látták benne. De azok közül, akik látták a veszélyt, szinte senki sem tudta, hogyan kell nyíltan elítélni. Ma már értjük Lefebvre érsek történelmi érdemét abban, hogy fellázadt a konciliárius politbüro által diktált irányvonal ellen, és megteremtette a feltételeit annak, hogy az Egyház visszatérjen a mindenkori tanításhoz és szentmiséhez.
Dr. Manocchia: Lehet-e a szentgalleni maffiát egyfajta egyházi Világgazdasági Fórumnak tekinteni?
Viganò érsek: Ha a Világgazdasági Fórumot egy magánlobbiként azonosítjuk, amely követőit a nemzeti és nemzetközi közintézmények legfontosabb posztjaira ültette, hogy a polgárok akarata ellenére a globalista napirendet erőltesse, akkor bizonyára illik párhuzamot vonni a St. Galleni Maffiával. Hasonló módon ez az összeesküvőkből álló összeesküvés is elhelyezte ügynökeit a Római Kúriában és az egyház perifériás szerveiben, ahogyan a hívek akarata ellenében a konciliáris napirendet erőltette. De ahogyan a közszférában nem csak a Világgazdasági Fórum létezik, úgy az egyházi szférában sem csak a St. Gallen-i maffia.
Egy globális puccsal állunk szemben, amely a civil társadalmat és az egyházat egyaránt érinti. Mindkettőbe olyan személyek szivárogtak be és irányítják őket, akik hatalmukat és az abból eredő tekintélyt nem az általuk irányított intézmények céljaira, hanem azok elpusztítására használják. A hatalomnak ezt a válságát el kell ítélni, mert mind a nemzetek, mind az egyház legmagasabb vezetői szintjére jutottak cselekedete felforgató és bűnös.
Dr. Manocchia: Non è Francesco [Ő nem Ferenc] című könyvében Antonio Socci azt állítja, hogy az egyházjog szempontjából Ferenc pápai trónra választása nem szabályos módon történt, és hogy a 2013-as konklávé illegitim. Mi a véleménye erről?
Viganò érsek: Antonio Socci rekonstrukciói követik a Bergoglióhoz nagyon közel álló Elisabetta Piqué és Austin Ivereigh által elhallgatottakat: hihetőnek tűnnek, még ha nem is támasztják alá egyértelmű bizonyítékok. Ugyanakkor azonban a Szentszék soha nem cáfolta őket, és ez azt eredményezte, hogy megszaporodtak a találgatások XVI. Benedek lemondásáról és a szentgáli maffia manővereiről a konklávén, ami megdöbbenést, zavart és megosztottságot keltett a hívek körében.
Ha arra gondolunk, hogy a Vatikán számtalan kérdésben avatkozik be, akkor egy ilyen fontos kérdésben való hallgatása nyugtalanító. Még nagyobb zavart okoz az említett konklávén részt vevő bíborosok hallgatása. Néhányan a pápai titokra hivatkoznak, de az Apostoli Konstitúció [Universi Dominici Gregis] által előírt normák lehetséges megsértése miatt, ami érvénytelenné tenné a pápaválasztást, nincs indok erre a hosszas hallgatásra.
Megbízható forrásból tudom, hogy amikor Giovanni Battista Re bíborost - aki a bíborosi kollégium dékánhelyetteseként elnökölt a 2013-as konklávén - négyszemközt kérdezték, és megkérdezték tőle, hogy az Universi Dominici Gregis apostoli konstitúció melyik paragrafusa volt az alapja annak, hogy a konklávé a választás estéjén harmadik vizsgálatra került, nem volt hajlandó válaszolni, és határozottan és dühösen állította, hogy minden szabályosan zajlott.
Előbb-utóbb kiderül az igazság, és az Egyháznak okozott nagyon súlyos károkat fel kell majd jelenteni és helyre kell majd hozni.
Dr. Manocchia: A [intézményes] katolikus egyház, amely egy ideje már elkötelezte magát az ökumenizmus mellett, és a globalista oligarchák által szorgalmazott jóváhagyási logikával összhangban, ma úgy tűnik, hogy egy egységes vallás létrehozására törekszik, egy szinkretizmusra, amely keveri az egyistenhitű tanokat és a pogány hiteket, mint például a Pachamama andoki kultuszát: ez egy gyilkos cselekedet, vagy inkább egy öngyilkos gesztus?
Viganò érsek: Mindkettő. Egyrészt a hierarchia korrupt része - amelyet a rövidsége kedvéért mélyegyháznak nevezek - mivel a Sátánnak van alárendelve, gyűlöli az Egyházat mint Krisztus misztikus testét, és meg akarja ölni, ahogyan az Egyházfővel is történt. De tudjuk, hogy ahogyan Krisztus feltámadt, úgy az Ő Misztikus Teste is feltámad majd a szenvedése után. Tehát igen: azok, akik az ördögöt szolgálják, gyilkos akciót hajtanak végre, bármilyen őrült és kudarcra ítélt is legyen az.
Másrészt a hierarchia egészséges része többnyire olyan püspökökből és klerikusokból áll, akik mindazonáltal elfogadják a jelenlegi hitehagyás ideológiai előfeltételeit, mivel elfogadják a zsinatot és az új liturgiát, amely annak tévedéseit közvetíti a tömegeknek. Nem akarják, hogy az Egyház megadja magát, de minden bizonyíték ellenére és hatvan évnyi kudarc után azzal áltatják magukat, hogy azt gondolják, hogy a Zsinatot csupán félreértelmezték, hogy az új misét rosszul celebrálják, de a liturgiában visszatérhetünk egy bizonyos méltósághoz, hogy az ökumenizmus jó, amíg csak a [keleti] ortodoxokkal, de a bálványimádókkal nem.
De ha nincsenek meggyőződve arról, hogy a válság a II. vatikáni zsinattal kezdődött, ha nem értik meg, hogy a zsinat okozta ezt a katasztrófát, és hogy ennek orvoslásához vissza kell térni a zsinat előtti hithez, erkölcshöz és liturgiához, akkor akaratlanul is részesei a problémának. Ők, bár a legjobb szándékkal, a mérsékelteknek azt a részét képviselik, akik a minden fronton történő támadással szemben, ha nem harcolnak, akkor a válság megoldásának akadályát képezik. A Tanács támogatása és a mélyegyház szekularizált mentalitása miatt gesztusuk minden bizonnyal öngyilkosság.
Dr. Manocchia: Bergoglio a legtradicionalistább rendeket rendszabályozta: a Szeplőtelen Ferenceseket, a Megváltó Mária Anyja Kis Nővéreit. Talán allergiás a hiteles hivatásokra, vagy e kongregációk javai csábítanak valakit?
Viganò érsek: Egy olyan időszakban, amikor az Egyház a hívek felajánlásainak és adományainak drasztikus csökkenését szenvedi el a pszichopandémia okozta gazdasági válság, a templomok bezárása és sok katolikusnak a Bergoglio és a püspökök munkája iránti undora miatt, nyilvánvaló, hogy egy kis pénz és ingatlanok gyűjtése kényelmes módja annak, hogy a katasztrofális vatikáni kasszát megtömjék.
De az igazi ok, ami a Bergogliánus egyház minden cselekedetét motiválja, a hagyomány iránti könyörtelen gyűlölet, amelynek ékes megnyilvánulása a szemlélődő és konzervatív rendek. Képzeljük el ezeknek a modernistáknak a haragját, akik - miközben a legprogresszívebb közösségek kihalnak, és a hivatások válságában a vallásos életet elhagyó sokak elvesztése miatt a vallásos rendek eltűnnek - azt látják, hogy újra virágoznak azok a kolostorok és intézetek, amelyekben fegyelem, az alapító szabályához való hűség, igazi szegénység, bűnbánat, a rekollekció szelleme és a tridenti liturgia van. Mindez nyilvánvalóvá teszi [a bergogliánusok] kudarcát, és ezért meg kell szüntetni, hogy ne lássák, hogy a Hagyománynak sokkal nagyobb a hívei száma (és óriási mértékben több lenne, ha nem bojkottálnák szisztematikusan), mint a konciliárus utáni vallásnak a reverenda nélküli papjaival, a fátyol nélküli apácáival, a nem imádkozó hittanosaival és az üres templomaival.
Bergoglio szerint csak azok a hivatások érdemlik meg a jóváhagyását, amelyek modernista, befogadó, az egzisztenciális perifériákra irányulnak, és tanbeli semmiből, erkölcsi ürességből és elcsépelt humanitárius szlogenekből állnak. Amint egy hivatás akár csak homályos jeleit mutatja annak, hogy valóban katolikus, és az a vágy élteti, hogy dicsőséget adjon Istennek és megmentse a lelkeket, máris támadják, mint a klerikalizmus, intolerancia, fundamentalizmus, merevség kifejeződését... a többé-kevésbé sértő szavak teljes bergogliánus repertoárjával, amely az ellenfél kriminalizálásának egyik technikája, és amelyet már a Zsinat óta sikeresen kipróbáltak.
Dr. Manocchia: Ferenc pápa dicsérte a multikulturalizmust, az ökologizmust és a bevándorlást, fogadta Sorost és Bill Gates-t a Vatikánban, és a kísérleti génszérumok támogatójának szerepét játszotta. Feltehetjük-e, hogy van összefüggés a munkája és jezsuita képzése között?
Viganò érsek: Ha arra szorítkoznánk, hogy ezt az összefüggést "feltételezzük", akkor legalábbis naivitásról és gondatlanságról tennénk tanúbizonyságot. A Jézus Társasága, amely az Egyház legjelentősebb rendjei közé tartozott, az ördög célkeresztjébe került, aki megrontotta karizmáját és fokozatosan eltérítette azt jóval a II. vatikáni zsinat előtt, és ma úgyszólván a megtámadott test, amellyel a mély egyház lerombolja azt, ami a katolikus egyházból megmaradt, hogy egy amorf NGO-val helyettesítse, amely a szabadkőművesek és az Új Világrend által kívánt Emberiség Vallásának "tartályaként" szolgálhat, összhangban a zsinat által lefektetett ideológiai alapokkal.
Mint minden jezsuita, Bergoglio is először jezsuita, majd katolikus. Emiatt a jezsuitáknak még mindig tilos a hierarchia ranglétráján felemelkedni, ezért kellett az argentinoknak a pápától felmentést kérniük, hogy Buenos Aires érsekévé szentelhessék. Ha ezt a felmentést nem adták volna meg, és helyette Szent Ignác Reguláját tartották volna tiszteletben, akkor megmenekültünk volna a 2013 óta tapasztalt katasztrófáktól. Nyilvánvaló, hogy a jezsuiták nemcsak a konciliáris forradalom végrehajtásában játszottak kiemelkedő szerepet, hanem abban is, hogy manővereztek, hogy egyikük kerüljön Péter trónjára.
Dr. Manocchia: 2009-ben, mint kormányzótitkár, Ön félelmetes módon helyreállította a Vatikán költségvetését. Valójában 8 millió eurós hiányból több mint 34 millió eurós többletet ért el. Az átláthatóság és a korrupció elleni küzdelem ezen irányvonalának követése során nyilvánvalóan néhány lábujjhegyre lépett. Ezek után véletlenül kinevezték önt apostoli nunciusnak az Egyesült Államokba. Ez egy olyan eset volt, ahogy a latinok szokták mondani: "Promoveatur ut amoveatur" [Promoveatur, hogy eltávolítsanak]?
Viganò érsek: Az Egyesült Államokba szóló apostoli nunciusi kinevezésemről az akkori teljhatalmú államtitkár, Bertone bíboros döntött. Abban az időben 2009 júliusa óta voltam a kormányzóság főtitkára, előtte pedig a pápai képviseletek delegátusa voltam az Államtitkárságon. Feladataim közé tartozott a Római Kúrián és a pápai képviseleteken a püspöki tisztségre való előléptetési eljárások előkészítése és vizsgálata.
Ebben a szerepkörben elleneztem a méltatlan vagy homoszexuális prelátusok kinevezését, és többek között javasoltam McCarrick bíborosi kalapjának eltávolítását. Ez a szerepem népszerűtlenné tett feletteseim és különösen Bertone körében, aki rábeszélt, hogy fogadjam el az Államtitkárságról a Kormányzóságra való áthelyezést, mint főtitkár, azzal az ígérettel, hogy majd előléptet elnökké Giovanni Lajolo bíboros helyére, amikor az nyugdíjba vonul. A korrupció elleni küzdelem és a kormányzóság katasztrofális pénzügyeinek meggyógyítása érdekében végzett munkámat egyesek ellenezték, és 2010-től kezdődően valóságos "mobbing" [munkahelyi zaklatás] indult ellenem, rágalmak és becsmérlő cikkek közzétételével. A botrányos vádak, amelyek a Szent Palotákból származtak, ürügyet szolgáltattak Bertonénak arra, hogy eltávolítson ebből a hivatalból. Ezért kénytelen voltam tájékoztatni a Szentatyát, hogy megtudja, mi is történt valójában.
Benedek pápa azonnal behívott, és mielőtt még megemlíthettem volna Bertonénak a történteket, azt javasolta, hogy nevezzen ki a Szentszék Gazdasági Ügyek Pápai Tanácsának elnökévé Velasio de Paolis bíboros helyett. És ezt pontosan ezekkel a szavakkal tette: "Meggyőződésem, hogy ez az a feladat, amellyel a legjobb szolgálatot tudod tenni a Szentszéknek".
Nem nehéz elképzelni, hogy mi lehetett az a nyomás, félretájékoztatás és rágalmazás, amelyet Benedek pápának bemutattak ellenem, ami arra késztette, hogy meggondolja magát, és kinevezzen engem nunciusnak az Egyesült Államokba, egy kinevezés, amelyet az engedelmesség szellemében fogadtam el, de nem szenvedés nélkül, jól tudván, hogy ez a Kúria puccsa volt, amely semmissé akarta tenni az összes gyógyító munkát, amelyet a kormányzóságban végeztem. A Szentatya írt nekem: "Megerősödöm abban a meggyőződésemben, hogy az Ön gondviselésszerű helyzete ebben az időben a nunciatúra az Amerikai Egyesült Államokban. Másrészt biztos vagyok benne, hogy e nagyszerű ország ismerete segíteni fog Önnek abban, hogy vállalja ennek a munkának a kihívást jelentő kihívását, amely sok szempontból döntőnek tűnik az egyetemes Egyház jövője szempontjából".
Hivatalos megbízatásom ebben a hatalmas és szeretett nemzetben véget ért, de ez a kihívás - amelyre Benedek pápa szinte prófétai módon utalt, és amelybe bevont engem - nyitottabb, mint valaha.
Dr. Manocchia: Az Új Világrend elleni világos, tüzes és bátor felszólalásaid kellemetlen következményekkel, fenyegetésekkel és médiatámadásokkal jártak?
Viganò érsek: Már az akkori McCarrick bíboros botrányairól szóló leleplezéseim után vigyáznom kellett a biztonságomra. A pandémiás bohózattal kapcsolatos kijelentéseim, amelyek emlékezetem szerint 2020 májusában kezdődtek, akkoriban sértegetéseket és verbális lincseléseket, az indokolatlan beavatkozás vádját, vagy azt a vádat, hogy összeesküvés-elméleteket terjesztek. Voltak olyanok is, akik azt állították, hogy nem én írtam a nyilatkozataimat; még azt is sugallták, hogy pszichózisban és "értelmezési delíriumban" szenvedek, vagy akár az ördögtől megszállt vagyok. Nem is beszélve az orosz-ukrán válságról szóló, néhány nappal ezelőtti kijelentésemet követő vádakról...
Meglepett, hogy ezek a gyakran túlzó támadások részben a katolikus konzervativizmus és az úgynevezett politikai jobboldal köreiből is érkeznek. Sok esetben azok, akiket én szövetségeseknek tartottam volna - előbb a járványügyi bohózat, majd a háborús provokáció ellenében -, megmutatták, hogy az ellenfél oldalára állnak, egészen odáig, hogy elismerik az úgynevezett vakcinák hatékonyságát és erkölcsi jogosságát, vagy Zelenszkijt Putyin expanziós céljainak ártatlan áldozataként állítják be. A valóság egészen más, és ennek tagadása vagy elhallgatása a saját tézisek alátámasztása vagy az uraknak való engedelmesség érdekében nem szolgál másra, mint arra, hogy a bűnösök és cinkosaik elítélése még igazságosabb és motiváltabb legyen.
Mindenesetre hálát adok Istennek és a Szűzanyának, hogy jó egészségben vagyok, és az oltalomért, amit eddig nyújtottak nekem.
Dr. Manocchia: A Draghi-kormány kihasználta az ukrán kérdést, hogy 2022. december 31-ig meghosszabbítsa a vészhelyzetet. Milyen jóslatai vannak Olaszország politikai, gazdasági és társadalmi jövőjéről?
Viganò érsek: Nem tudom, hogy a polgári védelem vészhelyzetét lehet-e a pandémiás vészhelyzet meghosszabbításának tekinteni, amelyet ráadásul a pisai bíróság nemrég hozott ítélete törvénytelennek és alkotmányellenesnek nyilvánított. Ami nagyon világos, ha valaha is kétségek merültek volna fel, az az, hogy Draghi a kormánya és a legmagasabb olasz intézmények sok más képviselőjéhez hasonlóan reagál a nemzetek feletti hatáskörökre, a Parlament szinte teljes egészének támogatásával. E lobbik tagjaként feladata a globalista menetrend végrehajtása, még akkor is, ha az ellentétes a nemzeti érdekekkel és a polgárok javával. A napirend ugyanis pontosan Olaszország társadalmi, gazdasági, vallási és kulturális szövetének lerombolásából áll, hogy megvalósuljon az a Nagy Újraindítás, amelynek megalkotója és támogatója, Klaus Schwab nemrég találkozott Draghival.
Nem merek jóslatokba bocsátkozni, mert a helyzet rendkívül bizonytalan és tele van ismeretlenekkel. Az Új Világrend tervei szerint Olaszországnak meg kell hódolnia, bevándorlók millióinak kell megszállnia, el kell veszítenie katolikus identitását, ki kell törölnie hagyományait, és ki kell adnia magát külföldi multinacionális cégeknek. Azt akarják, hogy rabszolgák legyünk egy egyetemes jövedelemmel, miután mindent kisajátítottak, a szolgáltatásokat és a közjavakat privatizálták, csak az általuk engedélyezett módon utazhatunk, minden cselekedetünket ellenőrzik, és az örökös zöldkártyával felügyelik, amit digitális személyinek vagy valami más csábító eufemizmusnak fognak hívni. Ez az, amit ők szeretnének.
De nem veszik figyelembe, hogy az örök Vesztesnek vannak alárendelve, és hogy az isteni gondviselés dönthet úgy, hogy megkíméli hazánkat a pusztulástól, ha az olasz nép megérti, hogy a jelenlegi bajok a mi bűneink, a nemzet, minden nemzet nyilvános bűneinek következményei; büntetés azért, mert megtagadtuk hitünket, Olaszországunk lelkét, mert elragadtuk Krisztustól az Ő koronáját, mint egyetemes királyt, és így nemzetünk igazi királyát is.
Az Úr megsegít bennünket az Ő kegyelmével, de kéri, hogy mi is tegyük meg a magunk részét. Ha Krisztussal együtt harcolunk, Krisztussal együtt fogjuk ünnepelni a győzelmet. Ha továbbra sem foglalunk állást, vagy ami még rosszabb, a Sátán oldalán állunk, a Sátánnal együtt a szakadékba zuhanunk.
Dr. Manocchia: Hajlandó lennél-e egyfajta új Szent Szövetséget alapítani az összes disszidens európai erő között, hogy közösen lépjünk fel az ördögi techno-egészségügyi totalitarizmus ellen, amely elnyom bennünket?
Viganò érsek: A közelmúltban kezdeményeztem egy felhívást egy globalizmusellenes szövetség létrehozására, amely koordinálni tudja a különböző nemzetek jó erőinek ellenállását az elit puccsával szemben. De ennek a Szövetségnek a laikusok kezdeményezésének kell lennie, ahogyan a laikusoknak keresztényként és állampolgárként is nyilvános tanúságot kell tenniük hitükről, és részt kell venniük a politikában. Ne felejtsük el, hogy amikor az Úr arra intett minket, hogy "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené" (Mt 22,21), nemcsak az adófizetésre buzdított, hanem arra is, hogy teljesítsük kötelességünket hazánkkal szemben, különösen akkor, amikor az veszélyben van azok által, akiknek végső céljuk a hagyományos keresztény társadalom elpusztítása a Jézus Krisztus elleni olthatatlan gyűlölet által.
De miközben az ellenség részletesen elmagyarázta nekünk, hogy mit akar tenni a világ "visszaállítása" érdekében, kezdve a világ népességének megtizedelésével a fogamzásgátlás, az abortusz és a homoszexualitás, a járványok és a védőoltások révén, másrészt a "jók" úgy tűnt, hogy a "haladás" megfélemlítette őket, és szégyellték, hogy kompromisszummentes társadalmi és politikai javaslattal szálljanak szembe ezekkel a bűnös tervekkel.
Miközben az összeesküvők a davosi fórumon kiképezték leendő vezetőiket, és a nemzetek és nemzetközi intézmények élére állították őket - sőt, gyakorlatilag az összes ma hatalmon lévőt, Macrontól Trudeau-ig, Merkeltől Zelenszkijig -, mit tettek azok, akiknek fontos volt az állam szuverenitása, az élet és a hagyományos család védelme, a vallás és az erkölcs védelme?
Nem tettek semmit. Nem képeztek, nem fektettek be a leendő uralkodó osztályokba, és nem képeztek akadémiai képzésben katolikus vezetőket nem tárgyalható elvek szerint. Sőt, közelebbről szemügyre véve a klérus árulása ezen a téren leleplező, mert a mély állam civil területen végzett munkája mellett, sőt szinte annak ideológiai és társadalmi megalapozása érdekében a mély egyház eladta magát a baloldal követeléseinek. Az ökumenikus párbeszédet részesítette előnyben az igehirdetéssel és a lelkek megtérítésével szemben; elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának forradalmi elveit, és elsőként vette el Krisztustól a királyi koronát, az állam világiasság apostolává vált.
Ma Bergoglióval az árulás aposztáziában teljesedett ki, a globalista ideológia, a migráció, a neomalthusianizmus, az Új Világrend és az Emberiség Vallása támogatásával. A mély egyház még a pandémiás csalásban és a tömeges oltásokban is bűnrészes volt, annak ellenére, hogy a szérumokban abortusz sejtvonalak vannak, és az immunrendszer visszafordíthatatlan gyengülését okozzák; ma képmutató módon a rendszer oldalán áll, és Schwab bábját, Zelenszkijt támogatja Ukrajnában Putyin elnökkel szemben, aki az egyetlen államfő, aki ellenzi a globalizációt és az azt inspiráló bűnös elveket.
Visszatérve Olaszországhoz, véleményem szerint két dologra van szükségünk, hogy megpróbáljunk kilábalni ebből a válságból. Az első és legfontosabb, hogy olyan uralkodó osztályok és valódi politikai vezetők alakuljanak ki, akik el akarják kötelezni magukat a jó kormányzás mellett, és alkalmazni akarják az evangéliumot a társadalmi szférában. Ez nyilvánvalóan feltételezi, hogy legyenek olyan katolikusok, akik hajlandóak visszatérni a hit és az erkölcs integritásához, kompromisszumok nélkül és a bátor tanúságtétel bátorságával.
A második egy olyan koalíció létrehozása, amely egyesíti azokat a pártokat és mozgalmakat, amelyek osztják az Antiglobalista Szövetség programját, és egyben újra felfedezik a szuverenista, föderalista és mérsékelten liberális hivatást, amelyet a jobbközép pártok az elmúlt években megtagadtak. Egyszóval, a korábbi tapasztalatokat (megjegyezve az elkövetett hibákat, hogy ne ismétlődjenek meg) ötvözni a most születő új mozgalmakkal. Úgy gondolom, hogy ez az elképzelés más nemzetekben is megismételhető lenne, amelyek így képesek lennének közös frontot képezni a globalista Leviatánnal szemben.
