Már legalább 30 éve, hogy az egyik idős, közismert, vezető színésznő arra a kérdésre, hogy a színházon kívül miért nem megy el sehova, azt a választ adta a riporternek, hogy minek menjen?; azért, hogy hallgassa az eladólányok udvariatlan válaszait, az emberek közönséges, sőt sértő megnyilvánulásait?
Az elmúlt hetekben sok ügyfélszolgálaton megfordultam. Tapasztalataimat – az ügyintézők úgy viselkednek, mintha szívességet tennének az ügyfeleknek azzal, hogy hosszú várakoztatás után egyáltalán szóba állnak velük – egyik jó ismerősömnek elmesélve, ő ezt válaszolta: Ez a fajta viselkedés ma már nem csak a "nagyokra" jellemző, hanem már csaknem mindenkire; az emberek lassan mindenütt kis bill-gates-k lesznek. Vagyis olyanok, akik hivatalukat, hatalmukat, legyen az nagy, vagy parányi, arra használják, hogy uralkodjanak másokon, éreztessék másokkal felsőbbségüket. A mai ember, legyen az politikus, orvos, tanár, tanító vagy egyszerű ügyintéző, úgy gondolja, és a szerint viselkedik, hogy a helyet, amit megszerzett magának, hogyan tudja mások ellen a legelőnyösebben kihasználni.
Másfél évtizeddel ezelőtt egy újságírónő azt mesélte el, hogy a riporter-iskolákban azt tanítják, hogy a riportalanynak olyan kérdéseket tegyenek fel, amivel zavarba hozzák őket. – A mai operatőrök minden alkalmat megragadnak, hogy az általuk fotózott személyről, legyen az híres sportoló, nagy művész, vagy egyszerű idős asszony, valami kompromittáló, valami kellemetlen, árulkodó, vagy egyszerűen csak ízléstelen képet elcsípjenek. – A ma készülő állatfilmek arra specializálódtak, hogy a zsákmányejtést bemutassák. Kéjelegve veszik fel a legapróbb részletekig, ahogy egy vadállat, oroszlán, krokodil, farkas elejt és szétszaggat egy többnyire gyenge, fiatal vagy már öreg állatot. A képek olyan borzalmasak, és a filmek annyira csak ezekre a jelenetekre koncentrálnak, hogy lehetetlen nézni őket. Én az 1970-es, 1980-as években nagyon sok állatfilmet láttam, de azokban magát a zsákmány elejtését soha nem mutatták: a jelenet ott végződött, hogy a vadállat elindul a zsákmány után, majd ott folytatódott, amikor a zsákmányból szinte már alig látszott valami. Magáról a véres jelenetről, a gyengébb állat küzdelméről, elejtéséről, szétmarcangolásáról semmit nem mutattak meg. Ma pedig szinte csak ezek a jelenetek maradnak meg a bemutatásra kerülő filmekben. Az a gyanúm, hogy a filmesek csak ezeket filmezik le, csak ezekért mennek ki a vadonba, sőt, már arra is gondoltam, hogy talán ők is terelik a vad elé a gyengébb állatokat. – Beke Kata az 1980-as évek végén írta le egyik cikkében, hogy tanúja volt, amikor fiatal gyermekek egy magas ház ablakából kiesett férfi holtteste mellett arról beszéltek, hogy a filmekben sokkal érdekesebb és véresebb az ilyen látvány.

Mindezen példákkal arra akartam rámutatni, hogy korunkban már nem csak az ú. n. elit, a döntéshozók, akik embermilliók, sőt az egész emberiség sorsát irányítják tetszésük szerint, hanem a kisemberek, az átlag emberek is úgy viselkednek, mintha soha nem létezett volna kereszténység, keresztény civilizáció. A mai emberek, különösen azok, akik valamilyen pozíciót betöltenek, vagy olyasmit csinálnak, amivel másokat befolyásolhatnak, nem csak szeretet-nélküliek, udvariatlanok, hanem egészen egyszerűen barbárok, olyanok, mint a legpogányabb korok vademberei. Ami persze nem is csoda, hiszen nincs olyan média, híranyag, reklám, "művészeti" alkotás, ami ne az emberek legalantasabb ösztöneit szolgálná ki a nagyobb siker és profit érdekében – vagy netán csak a bomlasztás, a rohasztás kedvéért. Úgy viselkednek, mint a gonosz gyermekek, akik mindent szétszednek, védtelen állatokat bántalmaznak.

Itt tartottam gondolataimban, amikor eljött Nagyböjt második vasárnapja utáni szerda, és a misszáléban a nap evangéliumát – Mt 20,17-28 – újra elolvastam. Máté apostol e részben azt az esetet meséli el, amikor Zebedeus két fiának, Andrásnak és Jánosnak anyja Jézustól azt kéri, hogy országában majd az ő két fiát ültesse maga mellé. Jézus válaszában egyértelműen leírta azt a magatartást, amit az Ő országába tartozóknak követniük kell:
„Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmat gyakorolnak felettük. Nem úgy leszen tiköztetek; hanem aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a ti cselédetek, és aki első akar lenni köztetek, az lesz a ti szolgátok.” (Mt 20,25-27) – Ezek a sorok abból az 1928-as Káldi-féle, azaz az ú. n. II. Vatikáni Zsinat előtt kiadott Bibliából valók, amiből ez a honlap idézni szokott. De most kivételesen az 1994-es Bibliából is idemásolom az említett verseket, mert ez a modern fordítás ebben az esetben még jobban kiemeli a lényeget:
„Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok meg a hatalmukat éreztetik velük. A ti körötökben ne így legyen. Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok, s aki első akar lenni, legyen a cselédetek.”

Jézus és Egyházának tanítása tehát teljesen egyértelmű, ráadásul az emberiség egész történelmében egyedülálló: Minél nagyobb hatalma van valakinek, annál inkább másokat kell ezzel szolgálnia. Akinek sok van, az ezt a sokat azért kapta Istentől, hogy másokról gondoskodjon. – Ez olyan tanítás, amit Jézus útmutatása alapján egyedül a katolikus Egyház tanít. És azon felül, hogy ez a tanítás isteni törvény, ez az egyetlen tanítás, ami tartósan fenntarthat egy közösséget. Szent Ágoston mondta, hogy az állam nem más, mint rablóbanda, ha nem polgárai lelki és testi javát szolgálja.
A történelem persze azt mutatja, hogy az emberek többsége korábban sem, még a keresztény középkorban sem élt e tanítás szerint. De Krisztus óta eleddig nem volt olyan kor, amiben a „rosszak” mellett ne lett volna elegendő „jó” is, akik biztosították a közösségek fennmaradását, és e Jézusi tanítás betartását és betartatását. Sőt, ameddig a technika nem tette lehetővé a rossz mindent elsöprő terjedését, addig még a "rosszak" egyre növekvő száma sem volt képes veszélybe sodorni az egész emberiséget, és teljesen elfelejtetni vele Jézus tanítását. – De ez a helyzet mostanra radikálisan megváltozott. A technika lehetővé tette, hogy – miként ezt Pie bíboros megjósolta – hogy „a gonosz arcátlansága elérje csúcspontját” (lásd a következő cikket: Pie bíboros: „Az Egyház, a hit egyre erősebben egyes személyekre és otthonokra redukálódik”).

Bár sokszor olvastam már ezt az evangéliumi részt, valójában csak most, megélve a mai elit korlátlan hataloméhségét, értettem meg Jézus tanításának nagyszerű igazságát, értelmét, rendkívüliségét, egyedülállóságát! És innen nézve már minden sokkal jobban érthetővé vált: A Jézust, a kereszténységet tudatosan megtagadó, visszautasító emberiség nem viselkedhet másként, csak úgy, ahogy Lucifer viselkedett: Istenhez akar hasonlóvá válni, és minden hatalmat magának akar biztosítani. Non serviam! Ez a jelszavuk, ez az egyetlen céljuk: „Nem szolgálunk senkinek és semminek, nem könyörülünk senkin, csak arra törekszünk, hogy nekünk minél több legyen, és minél több emberen uralkodhassunk!”

https://www.katolikus-honlap.hu/2201/szolgal.htm