Az ateista akció nem várt hatása: még több ima

Pár hete több különböző reakció érkezett egy általam idézett mondásra, miszerint Adj az ördögnek elég kötelet és felakasztja magát. Az egyik hozzászóló szerint eredetileg nem az ördögről, hanem a bolondról szól. Szerintem tulajdonképpen mindegy, hiszen akár egyenlőségjelet is tehetnénk a kettő közé. Egy szó, mint száz, ismét egy olyan hírbe botlottam, amire igaz lehet a fenti állítás.

A Georgia állambeli East Cowenta középiskola egyik amerikai futball edzője elmesélte, hogy miután egy ateista szervezet követelésére megtiltották, hogy diákjaival közösen imádkozzon az iskola által szervezett eseményeken, a történet érdekes fordulatot vett.

„A diákjaink csodálatosan viselkedtek. Saját indíttatástól vezérelve megszervezték, hogy közösen imádkozzanak a meccsek előtt,” nyilatkozta az edző. „A korábbi száz diák helyett ezúttal négyszázan vettek részt az imában.”

Az edző szerint a kezdeményezés, aminek elsődleges célja az volt, hogy ő maga ne vezethesse diákjait imában, valóban „pozitív eredményt  hozott. A csatát elindító ateista FFRF alapítvány (Freedom From Religion Foundation, magyarul talán Vallásmentesség Alapítványnak lehetne fordítani) a céljaikkal teljesen ellentétes, erőteljes folyamatot indított be.

„Nem tudom mi volt a szándéka az alapítványnak, de ha azt mondod egy kamasznak, hogy valamit nem tehet meg, csak azért is meg fogja tenni,” mondta az edző. „Tényleg nagyon pozitívan alakult a helyzet, hiszen éppen azt akarjuk megtanítani a gyerekeinknek, hogy merjenek egyedül dönteni és kezdeményezni, hogy igazi vezetőkké váljanak. Nekik kellene kezdeményezni egyébként is.”

Az egész mizéria azzal indult, hogy a helyi közösség egyik tagja videóra vette, amint az edző imádkozik a diákokkal, az FFRF alapítvány pedig azonnal akcióba lendült. Levelet küldtek az iskolakerületnek, amelyben felhívták a vezetőség figyelmét arra, hogy egy állami iskola edzője számára tilos személyes vallásos meggyőződését terjeszteni, azáltal, hogy imádkozik diákjaival.

„Egy edző vezette ima egyenlő a vallás állami támogatásával és jóváhagyásával, ami szöges ellentétben áll az alkotmánnyal,” áll az alapítvány közleményében, amiben azt is követelik, hogy a kerület vessen véget az alkotmányellenes gyakorlatnak és hozza minden iskolai alkalmazott tudtára, hogy „középiskolai futballmeccsek előtt vagy után az ima nem megengedett számukra”.

Az iskola jogásza által kiadott útmutató szerint egy tanár, edző vagy bármilyen iskolai alkalmazott még a diákok által kezdeményezett imához sem csatlakozhat, külön kitérve arra, hogy tilos számukra „kézen fogva kört alkotni, fejüket lehajtani, letérdelni vagy bármilyen egyéb módon kimutatni, hogy egyetértenek a diákok vallásos gyakorlatával, legalábbis olyan körülmények között, ahol egy külső szemlélő ezt az iskola részéről történő hozzájárulásként értelmezheti.”

Az FFRF alapítvány igencsak díjazta az iskolakerület intézkedését, a futballcsapat tagjai azonban azzal válaszoltak, hogy megszervezték saját imaalkalmaikat.

Az edző azt is hozzátette, hogy a kerület jogásza által kiadott közlemény ellenére, nem kell „elmenekülnie” amikor a diákjai imádkoznak.

„Nem lehetek az esemény középpontjában, de jogom van ott lenni a játékosaimmal, ha pedig lehajtom a fejem, senki sem mondhatja meg, hogy mi jár a fejemben. Nem az imát vezetem, hanem támogatom a fiaimat. Azt pedig senki nem mondhatja meg, hogy imádkozom vagy sem.”

Nagyjából ennyit lehet tudni a történtekről. Az eset során a különböző hírcsatornák sok hétköznapi embert megkérdeztek. A rögzített vélemények szerint az FFRF és hasonló szervezetek jobban tennék, ha nem avatkoznának ilyesmibe.

„Aki imádkozni akar, imádkozzon. Itt szó nincs kényszerről és ez egy közösségi iskola edzőjére ugyanúgy igaz.”

http://idokjelei.hu/2017/11/az-ateista-akcio-nem-vart-hatasa-meg-tobb-ima/

A Pápa közönségterme mögötti sötét titok, ami valójában egy hatalmas reptiliánt ábrázol

Amikor valaki először rájön, hogy a Pápa közönségtermének kialakítása valójában mit takar, az elég sokkoló élmény tud lenni. Az elit, az okkultizmus, az illuminátusok és a tudatosság régóta folyó kutatása miatt sem lehet mellette szó nélkül elmenni.

Hallottál már a pápa audiencia csarnokáról? Más néven VI. Pál Közönségteremnek vagy a pápai közönségcsarnoknak is nevezik, ami részben Vatikánvárosban, részben pedig Rómában, Olaszországban található. VI. Pál Pápa után nevezték el, amelyet 1971-ben Pier Luigi Nervi olasz építész épített, 6,300 férőhellyel és egy bronz szoborral, amit Pericle Fazzini tervezett, és a La Resurrezione nevet kapta.

Mindez eddig elég egyszerűnek hangzik, de merüljünk bele abba, ami miatt ez az épület annyira furcsa. Kezdjük a kevésbé furcsa jellemzőivel, és haladjunk fokozatosan az egyre bizarrabb tulajdonságait sorba véve.

Építési módszer és tervezés

Az épületet Pier Luigi Nervi építész tervezte vasbetonból. Nervi az egyszerű, de praktikus formatervezési mintáiról ismert, amelyek erősek és tartósak.

A csarnok egyszerű görbülete kívülről szerénynek tűnhet, de ez az egyik része annak, amit elkezdünk megvizsgálni az épülettel kapcsolatban, és a végén mindenki látni fogja, hogy valójában miről is van szó.

Vessünk egy pillantást az alábbi képre, és hasonlítsuk össze az épület alakját a mellett látható kígyó képével! Figyeljük meg az egész formáját, a széles hátsó részét, a keskeny, lekerekített elülső részt, a középen látható szemeket, az orrlyukat az elülső oldalon és az ívelt tetőt.

Ablakok

Ahogy az már a fenti képen is látható, egy-egy ablak van az épület mindkét oldalán, amelyek szemekre hasonlítanak. Festett üvegből készültek, és az épület hosszában félúton helyezkednek el mindkét oldalon.

A szem alakjának közepén egy rést lehet látni, amely hasonlít egy hüllő szemére. Ha ez valakit még nem győzött meg, az olvasson tovább.

Talán egyetlen ablakot nézni nem a legtisztább, ezért most nézzük együtt mindkettőt.

Hirtelen kezdjük látni a dolgokat, ahogy formát öltenek - két hüllő szeme bámul a nézőre, miközben nézi a színpadot.

Pikkelyek és méregfogak

Nézzük meg újra a fenti képet - mit látunk a középpontban? Ott áll valami középen, ami egy szobornak tűnik, és mindkét oldalán két éles, hegyes méregfog. Az épület teteje és oldala pikkelyes kigyóbőrre hasonlít.

Itt van még két kép, melyekből jobban láthatóak a pikkelyek.

Most vessük össze egy kicsit jobban a dolgokat, hogy lássuk, mit is nézünk. Az alábbi képen figyeljük meg az egész épületet és a színpad elrendezését és hasonlítsuk össze a mellette lévő kígyó képével! A szemek, a forma, a pikkelyek, a méregfogak, a hüllő kinézete és érzése... mindez ott van.

A La Resurrezione szobor

A színpad közepén Krisztus szobra magasodik, ahogy egy apokalipszisből emelkedik felfelé. A szobrot Pericle Fazzini tervezte és 1977-ben került mostani helyére. Nézzük meg az alábbi képeket! Észre lehet venni valamit Jézus fején?

Szemből nehéz látni, de amikor valaki bármelyik oldalról nézi a szobrot, feltűnővé válik, hogy Jézus feje úgy néz ki, mint egy kígyóé.

Gondoljunk bele egy pillanatra: Ha csupán a szobor egyik oldala keltené egy kígyó fejének benyomását, akkor azt mondhatnánk, hogy puszta véletlen. De mindenféle szögből úgy néz ki, és az épület egésze is egy kígyóra hasonlít, így már sokkal nehezebb figyelmen kívül hagyni. Vagyis rá kell döbbennünk, hogy szándékosan úgy lett minden megtervezve, hogy így jelenjen meg.

A valóság az, hogy nyilvánvaló oka van ennek a képi megjelenítésnek.

A nagy kérdés

Fel kell tennünk a kérdést, hogy miért tervezték az épületet oly módon, mintha a pápa egy hüllő szája felől beszélne? Ha nem tesszük fel ezt a kérdést, akkor egyszerűen nem látjuk azt, ami kiszúrja a szemünket. Mert akkor nem arról van szó, hogy nincs jelen a bizonyíték, hanem arról, hogy úgy döntünk, hogy nem akarjuk látni. Hét különálló darab található a kígyó vagy a hüllő szimbólumából. Ha egy vagy kettő lenne, akkor érthető volna a szkepticizmus - vagy akár három. De amikor hét darab ilyen gyönyörűen, tökéletesen összeáll, akkor minden kétséget kizáróan tudhatjuk, hogy szándékos volt.

Mindettől függetlenül nyilvánvalóan nehéz elfogadni, de minden kemény igazság átmegy bizonyos fázisokon - először csak nevetnek rajta, aztán részben elfogadják, majd végül teljesen nyilvánvalónak tűnik. Ezzel közelebb kerültünk a harmadik részhez, amikor meg fogjuk érteni, hogy valójában ki irányítja és befolyásolja igazából a világunkat, és ezért van jelen a kígyó szimbolizmus.

A kutatások azt mutatják, hogy van egy olyan háttérhatalom, amely nagymértékben irányít bennünket - olyan emberek csoportja, akik nem amerikaiak, európaiak, oroszok, kanadaiak stb., akik a nemzetek felett állnak és irányítják egész világunkat. Régóta beszélnek arról, hogy valamiféle földönkívüli befolyásról is szó van. Persze nem a földönkívüliek összes fajáról beszélünk, hanem az egyikről, a hüllőkről. Természetesen nem minden hüllőről mondható ez el, hanem egy csoportról, mint egy embercsoportról, amely a bolygó befolyásolására törekszik.

Sokak számára ez valószínűleg bizarrul hangzik, de a lehetőségén muszáj elgondolkodni. Több bizonyíték van arra, hogy a földönkívüliek jóval valóságosabbak, mint azt bárki képzelné. Számos bizonyíték van arra is, hogy a háttérhatalom irányítja a dolgokat. Lehetséges, hogy ez a két valóság összekapcsolódik? Persze nem arról van szó, hogy a földönkívüliek, vagy akár a hüllők is "rosszak", hanem hogy talán vannak néhányan, akik a kormányainkkal dolgoznak.

Még saját kormányzati tisztviselőink is kijelentették, hogy tisztában vannak a födönkívüliek létezésével, de egyszerűen nem mondkák el a nyilvánosságnak. Amint azt Paul Hellyer egykori kanadai védelmi miniszter is kinyilatkoztatta: "Ezért úgy döntöttek, hogy vizsgálatot végeznek, és három éven keresztül vizsgálták őket, és abszolút bizonyossággal úgy döntöttek, hogy legalább négy faj, legalább négy különböző faj van ezen a bolygón évezredek óta."

Kapcsolódó cikk: Ha elkezdenénk lelőni az UFO-kat, egy csillagközi háborúval néznénk szembe - interjú Paul Hellyerrel, Kanada volt védelmi miniszterével

A kormányok földönkívüliekről szerzett tudása óriási, és az utóbbi időben nyilvánosság elé lépett informátorok ezt sokszor fel is tárják, amit rengeteg dokumentummal támasztanak alá. Erről szól Steven Greer legutóbbi dokumentumfilmje.

Kapcsolódó cikk: Amit tudnod kell de mégsem mondtak el eddig a földönkívüliekről és a technológiájukról

A reptiliánok háttérhatalomra gyakorolt befolyásának elmélete nem új dolog, sőt számos hagyományban és kultúrában utalnak rá. A téma David Icke munkája nyomán vált népszerűvé, akit érthető okokból sokan próbáltak nevetség tárgyává tenni. Mindettől függetlenül milliók követik és hisznek a munkájában.

Miért használják ezt a szimbolizmust?

David Wilcok hosszú ideje végez kutatásokat ezen a területen, aki szerint az elit/illuminátusok úgy vélik, hogy közvetíteni kell a szándékaikat az emberiség felé annak érdekében, hogy lényegében elfogadjuk őket. Ez rituálék formájában jelenik meg tömeges sporteseményeken, és megtalálhatjuk ezt a szimbolizmust az egész társadalomban és a különböző népszerű iparágakban, mint a film és a zeneipar.

Amikor elkezdünk foglalkozni azzal, amit a pápa közönségcsarnoka sugall, akkor világossá válik, hogy a pápa a kígyó szája felől beszél. A száj előtt áll és az elit szavait mondja mindazoknak, akik hallgatják. Az elit a szimbolizmussal mondja el az emberiségnek, hogy ez történik.


Sok kutató elmondta már, hogy a kereszténység, ahogy a legtöbb vallás, a tömegek irányítására szolgál. Bár a vallásos történetek hordozhatnak igazságokat és hasznos üzeneteket közvetíthetnek, általános céljuk az, hogy az embereket olyan szellemiségbe vezessék be, amely megfosztja őket a hatalmuktól. A vallásokban létező bűntudat, ítélkezés és harag arra irányul, hogy irányítson bennünket, hogy elvegye a hatalmunkat. Azt is meg kell értenünk, hogy ezek a vallások nem tiszták, és hogy néha túl sokáig szemet hunytunk felettük. Nézzük csak meg, mi történt a Vatikán gyermek zaklatási botrányaival!

Végül nem azt kérjük, hogy higgy el mindent, amiről itt olvastál, vagy nevess rajta. Viszont vannak olyan tények, amelyek feltárhatók és további kutatásra szorulnak. Nyilvánvaló azonban, hogy valami szándékos dolog folyik, amikor a Vatikán sok millió dollárt költ egy olyan épület megtervezésére és felépítésére, amely nyilvánvalóan egy kígyót ábrázol.

CE

Anglia és Wales katolikus iskolákban – is – tilos az apa és anya szót használni

Anglia és Wales katolikus iskoláiban a nyomtatványokról törölték az apa és anya kifejezést. Az történt ugyanis, hogy egy apa vagy egy anya gyermekének egy katolikus magániskolába való beíratása után feljelentette az iskolát diszkrimináció miatt annál a kormányzati intézménynél, mely az iskolák engedélyezésével foglalkozik.
A vád szerint az egyik, London délnyugati részében működő katolikus iskola olyan jelentkezési lapot használ, mely diszkrimináló a homoszexuálisok és egy gyermekét egyedül nevelő személy számára. Olyan nyomtatványa van az iskolának, melyen „apa” és „anya” rubrika szerepel, és egy kiegészítő nyomtatvány egy egyedülálló „szülőrész” vagy neveléssel megbízott rubrikával.

Elsőnek természetesen az a logikus kérdés merül fel, miért akarja valaki egy katolikus magániskolába beíratni gyermekét, amivel önként vállalt aktust hoz, hogy aztán egyidőben vádat emeljen ezen iskola ellen.
De persze ilyen józan kérdésekkel senki nem foglalkozik, az üggyel megbízott bíró sem, aki azt a végzést hozta, hogy a „szülőrész” pontos definíció hiányában az „apa” és „anya” szó használata „megszorítást” jelenthet. A vádló maga is pont így érvelt, amikor benyújtotta keresetét. Vagyis: ha egy nyomtatványon az egyik helyen, az „apa” és „anya” szót használják, akkor nem szabad egy másik helyen a „szülőrész” szót használni, mert ezzel az a benyomás keletkezhet, hogy csak az apa és az anya számítanak szülőknek. Ezáltal a homoszexuálisok, az elváltak, az együttélők, az örökbefogadók és mások kirekesztettnek érezhetik magukat, ha gyermeküket Angliában katolikus iskolába akarják küldeni.

Anglia és Wales püspöki konferenciája rögtön térdre hullott a „diszkrimináció” szó hallatán, és minden katolikus iskolának előírta, hogy nyomtatványaikról töröljék az apa és anya szót, mert az angol jog ezeket a szavakat már nem ismeri.

Alan Smithers nevelésügyi szakértő, a Buckingham Egyetem egyik igazgatója a Sunday Times újságban bírálta az ítéletet: „Társadalmunk a családra épít, és a legtöbb embernek van apja és anyja. Ha csak egy szülő van, akkor az értelemszerűen a rávonatkozó rubrikát tölti ki a nyilatkozaton.” Ez nem okozhat nagy nehézséget. Sajnálatos, hogy országunkban nincs kormányzati hivatala a józan emberi észnek. Ha már vannak olyan emberek, akiket a józan ész nem tart vissza az őrültségektől, akkor legalább lennie kéne egy bírónak, aki rendre utasítja őket. Ehelyett és bürokratikusan uniformizált társadalomban eltörlik az apát és anyát, holott ezek régebbiek minden államnál és bürokráciánál, mert az ember lényegéhez tartoznak.

(forrás: www.katholisches.info – 2017. november 17.)
http://www.katolikus-honlap.hu/1701/sum-hirek2.htm

Párizsban ismétlődött meg az október 28-ai brüsszeli affér

Erővel vonszolta ki a helyi rendőrség egy katolikus templomból fiatal férfiak egy csoportját, akik a reformáció 500. évfordulója alkalmából rendezett protestáns megemlékezés ellen tiltakoztak a templomban, hangos imádsággal. A még október 31-én történt esetről a Church Militant online katolikus televízió a mai napon közölt beszámolót.

Az eset kísértetiesen hasonlít az október 28-án a brüsszeli Szent Mihály és Szent Gudula Katedrálisban történtekkel - leszámítva, hogy ezúttal mindez Franciaországban, Párizsban történt (a katolikus Notre-Dame des Blancs-Manteaux, azaz "Fehérpalástú Szűzanya" templomban), és hogy az "elkövetőket" a rendőrség elő is állította.

Fiatal katolikusok tiltakozó imaakciója a brüsszeli katedrálisban tartott protestáns megemlékezésen

A közös katolikus-protestáns megemlékezéshez a szervezők Caroline Bretones-t, a Marais Egyesült Protestáns Egyháza nevű felekezet lelkésznőjét kérték fel prédikációra. A lelkésznő a prédikáció megtartására egy a katolikus papi reverendát utánzó öltözetben jelent meg (lásd a cikkünk kezdőképét).

Válaszul a rendezvényre, mintegy tucatnyi fiatal férfi tiltakozott a helyszínen francia és latin nyelvű imádságok és himnuszok hangos elimádkozásával. A tiltakozásnak a párizsi rendőrség vetett végett.

A Medias-Presse-Info francia nyelvű honlap az esetről videót is közölt, amihez ezt a kommentárt írták: "Az őrület nem ismer határokat. Ezeket a fiatal katolikusokat manu militari [fegyveres erővel] vitte ki a rendőrség, amiért a rózsafüzért imádkozták egy katolikus templomban!" A videón (lásd alul) egyébként az is látszik, ahogy a rendezvény egyik protestáns hölgy résztvevője örömtáncot lejt a templom szentélye előtt.

A férfiak hangos imádságát a templom kántora orgonazenével igyekezett elnyomni. Az akciójukra számos jelenlévő felháborodással reagált. Néhányan megpróbáltak vitába szállni a fiatalokkal, egyesek inzultálták őket, egy asszony az egyiküket arcon is ütötte egy a kezében lévő papírral. A tiltakozók ennek ellenére végig térdepelve maradtak, mindaddig, amíg a rendőrség velük szemben erőt nem alkalmazott.

A tiltakozó akció kivitelezése alapján valószínűsíthető, hogy résztvevői az október 28-án Brüsszelben történt hasonló esetből merítettek ötletet és bátorítást. Az akkori belga és a mostani francia fiataloknak máskülönben nem tűnik úgy, mintha bármi köze is lenne egymáshoz.


http://katolikusvalasz.blog.hu/2017/11/16/ujabb_tiltakozo_imaakcio_egy_katolikus_templomban_tartott_reformacios_megemlekezesen

Aki nem Istenért élt, annak a tisztulás helyén hallatlan szenvedések közepette újra kell kezdenie az életét

<<< Kézirat a purgatóriumból, bevezetés

<< Mi a földi élet pár pillanata az örökkévalóság boldogságához képest?

1880/3

Szeptember 16.
Ezekben a napokban kissé elégedettebb önmagával, és Jézus is az, mivel erőt vesz magán, hogy kedvében járjon és mind szorosabban egyesüljön vele. Ne higgye azonban, hogy máris célba ért; ez még csak apró kezdeménye annak az egységnek, amit Jézus szeretne létrehozni az ön lelkével. Ó, mily kevéssé értik a földön – nemde? –, mekkora [mindentől való] elszakadást kíván Jézus attól a lélektől, akit egészen magáénak akar!

Az emberek azt hiszik, szeretnek, és azt képzelik, mindjárt szentté válnak, amiért a szokásosnál kicsit több érezhető szeretetet vélnek felfedezni magukban, pedig ezek a természetes érzések a semmivel egyenlőek. A léleknek fel kell kelnie, és apránként el kell szakadnia mindentől, ami körülveszi, elsősorban pedig önmagától, önszeretetétől, ragaszkodásaitól, hogy eljusson az isteni egyesülésre; egyedül Jézus tudja, mi mindenbe kerül a[z emberi] természetnek, hogy ide eljusson.

Sok áldozatot kell hoznia; a szívnek meg kell töretnie, hogy kivessen magából minden emberi szeretetet; ez nehéz! Mily kevés lélek érti meg ezeket a dolgokat! Ön, aki Jézus nagy irgalmassága folytán valamelyest érti, ön, akit Jézus annyira szeret, lépjen bátran az önmegtagadás és az önmagának való meghalás ezen útjára. Gondoljon gyakran a gyengédségekre, amelyeket ön iránt tanúsított; hogyan ment megkeresni, amikor eltávolodott; hogyan simította el az útjában álló összes akadályt. Többet tett önért, mint bárki másért! Válogatott kegyelmeivel halmozza el nap mint nap. Idézze fel azt is, hogyan cselekedett önnel az utóbbi napokban; viszonzásul igazi nagylelkűséget vár öntől inkább, mint sokaktól, akiknek nem kedvezett ennyire és akiktől nem vár ilyen nagy tökéletességet.

Öntől teljes odaadottságot vár minden megpróbáltatásban, mindenekfelett pedig nagy szeretetet. Szívét-lelkét veszítse el Istenben, hogy egyedül azért cselekedjék, hogy neki örömet szerezzen. Emelkedjék a föld és egész környezete fölé, hogy elmerüljön szent akaratában. Jusson el oda, hogy soha, egyetlen percre se veszítse szem elől.

Ne higgye, hogy ez annyira lefoglalná, hogy ne tudná miatta elvégezni a kötelességeit! Nem; lassacskán meglátja majd, hogy épp ellenkezőleg: a Jézussal leginkább egyesült lélek teljesíti legjobban a kötelességeit is, mivel Jézus cselekszik helyette, akit szeret; mondhatni, immár egy vele. Gondolhatja, hogy jó vezetést és segítséget kap minden feladatában! Mily jót tehet maga körül a benső életet élő lélek, s csakis ő; mindaz, amit másként tesznek, hasztalan. Csakis a Jézussal egyesült léleknek van hatalma az ő Szíve fölött, ő ott az úrnő, tőle nem tagad meg semmit. Sok mondanivalóm van még erről, de nem értené.

Meg kell várnunk a pillanatokat, amelyeket Isten akar. Ha akarja, nem fognak sokáig késlekedni. Jézus nagyon vágyik rá, hogy egészen egyesüljön önnel, jobban, mint e pillanatban felfoghatná. Nagyon ügyeljen magára; oly jó szeretni Jézust, oly boldogító azonnal, átmenet nélkül eljutni a [vele való] földi egységből a még bensőségesebb mennyei egységbe! Elmélkedjék mindazon, amit mondok. Egyetlen tette, amelyet Jézussal szorosan egyesülve, a szándék tisztaságával felajánl megkönnyebbülésemért, nagyobb enyhülést ad, mint sok szóbeli imádság.

Minél hamarabb jut el a tökéletességre, annál hamarabb jön el az én szabadulásom is. Igaz, hogy az elöljáró anya sokat szenvedett az utóbbi napokban, ám egyetlen olyan, nagy szenvedésekkel teli nap, amilyeneket időnként átél, nagyobb haszonnal jár lelke és az egész közösség számára, mint tíz vagy még több nap, amikor jó egészségben képes tevékenykedni és elvégezni minden rábízott feladatot.

Szeptember 29.
Igen, ismertem az atya összes szenvedését; íme, ezért feleltem nemmel, és nem fűztem hozzá semmit, amikor azt kérdezte, enyhült-e valamelyest a kimerültsége, mivel nem akartam önt nyugtalanítani. Ha tudta volna, hogy ennyit szenved, aggódott volna, s minthogy a szokásosnál többet gondol rá Isten előtt – kétségkívül különleges indításra –, gondoltam, jobb lenne, ha ő maga mondaná el önnek mindazt, amit elszenvedett. Jézus beszámítja majd neki.

A lelkek, akiket annyira sajnál, e pillanatban a purgatóriumban vannak, de csak rövid időre, főleg a pap, akit a Jóisten szeretne megjutalmazni, és a két fiatal, akiket meg akart óvni azzal, hogy kiragadta őket e világból, ahol a legjobbak is hitvánnyá válhatnak. Mondja meg neki: vigasztalódjék a gondolattal, hogy Jézus nagyon szereti, és – sokakhoz képest kiváltságos módon – egészen különleges helyet tartogat számára Szívében. Lélekben oda térjen, hogy megpihenjen és lélekben megerősödjék, hogy folytassa, amit isteni Uráért vállalt.

Október 2.
Napjában többször ismételje: „Istenem, valósítsd meg bennem terveidet, és add, hogy soha ne akadályozzalak viselkedésemmel. Jézusom, azt akarom, amit te: mert akarod, ahogyan akarod, ameddig akarod!”

Október 3. vasárnap
Bárcsak megadatna, hogy megértse, mily közömbösséggel és megvetéssel bánnak Jézussal a földön, nemcsak a külvilágban, de mennyit bántják, gúnyolják, hogy kinevetik még azok is, akiknek szeretniük kellene! A közömbösség így megtalálható a közösségekben is, a szerzetesek és szerzetesnők, választottjai között; ahol Barátként, Atyaként, Hitvesként kellene tekinteniük rá, sokszor nem veszik többe, mint egy idegent.

E közömbösség megtalálható a klerikusok körében is. Ma inkább, mint valaha, egyenrangúnak tekintik Jézust. Akiknek reszketniük kellene, ha arra gondolnak, mily fenséges a rájuk bízott küldetés, gyakorta hidegen, unottan teljesítik azt! Mennyien élnek benső, lelki életet? Kicsi a számuk. Itt a purgatóriumban számos pap engesztel közömbösségéért és szeretetlen életéért. Bűnös érdektelenségükért tűzben és különféle kínok között kell vezekelniük.

Megítélheti ebből, hogy Isten, aki oly jó és olyannyira szereti teremtményeit, talál-e olyanokat, akik szeretik és vigasztalják. Ó, mily kevesen vannak! Íme Jézus Szívének nagy szenvedése: övéinek hálátlansága; Szent Szíve mégis egészen, túlcsordulóan telve van szeretettel, s csak azt keresi, hogy kiáraszthassa. Olyan lelkeket szeretne találni, akik meghaltak önmaguknak; szeretetével elárasztaná őket, hatalmasabban, mint eddig bárkit. Ó mily kevéssé értik Jézust, mily kevéssé értik irgalmasságát és szeretetét a földön! Az ember mindent meg akar ismerni és meg akar érteni, csak azt nem, ami igazi boldogságot ad. Mily nyomorúság!

Soha ne bosszankodjék, se kifelé, se magában. Amennyire teheti, kerüljön mindenféle összeütközést. Ha mégis előfordulna, hogy ügyetlenségből vagy rosszindulatból, teszem fel, nem úgy cselekszik, amint kellene, nos, maradjon nyugodt! Ha egyszer hiba történt, mi értelme bosszankodni, hisz az nem segít. Szinte olyan, mintha kétszer hibázna egy helyett.

Október 14. [Szentáldozás utáni] hálaadásom közben
Jézussal szembeni legkisebb hűtlensége, legapróbb feledékenysége, legenyhébb közömbössége is nagyon érzékenyen érinti őt, és nagyobb fájdalmat okoz oly jó és oly szerető Szívének, mintha ellensége bántaná. Nagyon gondosan ügyeljen hát magára, nehogy valamit elmulasszon. Örömmel jöhessen Jézus megpihenni a szívébe, hogy kárpótolja őt minden keserűségért, amivel a világ elhalmozza. Úgy cselekedjék vele, mint a legjobb édesapával, a legodaadóbb hitvessel. Vigasztalja és gyógyítsa sebeit szeretetével, gyengédségével, hiszen mindennap megsebzik. Viselje szívén mindazt, ami dicsőségét szolgálja. Felejtse el magát jelenlétében, és legyen biztos benne, hogy ő is magáévá teszi az ön ügyeit, és többet fog tenni önért, mintha maga aggodalmaskodna miattuk.

Október 16.
Hiába töri magát az ember a rábízott lelkek miatt, hogy dorgálja őket vagy valamivel több jámborságot csöpögtessen beléjük; csak annyira fog sikerülni, amennyire ő maga belső életet él. Csakis saját buzgósága túlcsordulását fogja szívükbe önteni; másként, ha ő maga nem olyan, amilyennek lennie kellene, ha nem egyesült Jézussal, akkor szavai csak az emberek füléig jutnak el, ám szívükbe nem hatolnak; erőfeszítésein nem lesz áldás. Látja, milyen jó Jézussal egyesülni… nemde? És ez az egyetlen igazi boldogság a földön.

1880. november
Ha rendre kell utasítania valakit, aki kisebb vagy akár nagyobb hibát követett el, nagyon gyengéden tegye; olykor szigorúan, ha a hiba megkívánja, de kevés szóval és soha ne indulatosan, mert az ilyen szidás kárára van annak a léleknek is, aki adja, és annak is, aki kapja. Ha például gyereket dorgál, soha ne emlegesse korábbi botlásait. Ez elég gyakran előfordul, és Istennek nem tetszik. Aki így cselekszik, vétkezik. Honnan tudja, hogy amit kárhoztat, nem nyert még bocsánatot? Miért hánytorgatja fel? A Jóisten nem ilyen példát adott.

Az embernek szüntelenül meg kell alázkodnia saját bűnei miatt, és szüntelenül emlékeznie kell rájuk Urunk előtt, szíve keserűségében, ám mások múltját sohasem szabad felemlegetnie. A keresztény lélek, főleg a szerzetesi lélek, ha Urunknak tetszeni akar, úgy bánjon másokkal, ahogyan szeretné, hogy Jézus bánjon vele. Jól jegyezze meg ezt, és alkalomadtán hűségesen váltsa tettekre.

Soha ne engedje, hogy a kötelesség, az élet dolgai és gondjai annyira lekössék, hogy lelke elveszítse szabadságát; ez meggátolná, hogy minden pillanatban egyesüljön Jézussal és mindig felismerhesse és teljesíthesse szent akaratát. Amikor szenved, fogadja belenyugvással, hiszen Jézus engedi meg, aki a megengedett rosszból a legnagyobb jót tudja kihozni. Teljes egyszerűséggel járuljon a tabernákulum elé, s ott bízza Jézusára, ami a szívét nyomja, ami néha kibírhatatlanul nehéznek tűnik: Jézus Szíve mindent könnyebbé fog tenni. Ha viszont öröme van, főleg olyan öröme, amit az ember időnként Isten szolgálatában ízlel, fogadja alázattal és hálával, és gondoljon arra, hogy a föld nem a nyugalom hazája, hanem a számkivetés, a fáradozás és mindenféle szenvedés helye.

Lelki nyugalommal engedjen mindent megtörténni maga körül. Ne tartóztassa fel semmi. Egyetlen öröme, egyetlen megnyugvása Jézusban legyen; egyedül érte cselekedjék, szeretete adjon önnek bátorságot; sohasem tehetne eleget Istenért, aki ily jóságos. Minél inkább elszakad mindattól, ami körülveszi, annál bőségesebben fogja Jézus elárasztani válogatott kegyelmeivel, isteni érintéseivel. Gyakran tapasztalja majd, hogy közömbössé válik olyan dolgok iránt, amelyeket azelőtt fontosnak tartott; ez is annak irgalmasságából történik, aki szereti önt és szeretné olyan függetlennek látni [minden földi dologtól], amilyen függetlenséget azoktól vár, akiket egészen magáénak akar.

Jézus megengedi, hogy a kiváltságos lelkek bizonyos undort érezzenek minden iránt, ami nem ő; mindent kellemetlennek találjanak, ami nem közvetlenül vele kapcsolatos; ezzel ugyanis azt akarja elérni, hogy minden emberi dologtól kiüresítsék szívüket, hogy elárassza kegyelmeivel, hogy túlcsorduljon szeretetétől.

November
Azokon a napokon, amikor az első misén áldozik, valamivel nyolc óra előtt reggelizhetne. Ne legyen több három percnél. Azért mondom ezt, mert a Jóisten azt szeretné, hogy minél hosszasabban időzzék a hálaadásban. Így negyedórával több ideje lesz. Az első negyedóra a szokásos módon az öné. Mennyi mondanivalója van Jézus számára, nemde? A második negyedóra pedig az övé. Folytathatná a kishórák idején és a szentmise nagy részében is. Kérjen rá engedélyt az elöljáró anyától. Meglátja, mennyi kegyelem! Jézus különleges ajándéka, hogy a szent Színek hosszú ideig maradnak önben a szentáldozás után; hálaadással használja hát ki e boldog pillanatokat, amikor – szívtől szívig azzal, akit az egek sem tudnak befogadni – mindent megkaphat.

Mennyire szereti Isten szegény teremtményét, amikor annyira megalázkodik, hogy úgy beszélget vele, mint barát a barátjával! Imádja, forduljon hozzá hálaadással, kéréssel, s főként vigasztalja Jézust minden bántásért, amit e boldogtalan időkben elszenved! Annyit bántják a jó Jézust! Ó, nagyon szeresse! Tudja, hogy ő is szereti önt: megvannak a bizonyítékai! Amíg még a földön él, nem értheti, mit kíván Isten a lélektől, aki a purgatóriumban engesztel vétkeiért. Azt hiszi, sok imádság, amit jól végeznek, szinte azonnal az örök boldogság birtokába juttatja a lelket? Nem így van. Ki láthatja át a Jóisten ítéleteit? Ki foghatja fel, milyen tisztaságot kíván a lélektől, mielőtt megengedi, hogy saját örök boldogságában részesüljön? Ó, hogyan élnének az emberek, ha tudnák mindezt, ha gondolnának rá földi életük során!

Fontolja meg komolyan, hány bocsánatos bűnt követ el naponta egy közömbös ember, akit nemigen érdekel az üdvössége, és csak a földi dolgokkal törődik… Hány percet szentel a Jóistennek? Gondol-e rá, elmélkedik-e róla egyáltalán? Nos, egy esztendőben 365 ilyen nap van… és ha sok ilyen év telik el, ez az ember úgy hal meg, hogy a lelkét rengeteg bocsánatos bűn terheli, amelyektől nem tisztult meg, mivel ügyet sem vetett rájuk. Az így megterhelt lélekben alig marad a szeretetnek egy kis szikrája is, mire oda jut, hogy számot adjon életéről annak, aki visszakéri azt tőle. Lám, az ilyen, szinte semmis életeknek, amelyekben nincs istenszeretet és nincs meg a szándék tisztasága, újra kell kezdeniük az engesztelésben. A lélek, amelynek Istenből kell élnie, nem érte élt; újra kell hát kezdenie életét, mégpedig hallatlan szenvedések közepette! A földön nem használta fel az isteni irgalmasságot. Saját teste rabszolgájaként élt; a tisztulás helyén meg kell fizetnie az utolsó fillérig, és vissza kell nyernie első ragyogását; ím, ez történik az üdvösségükkel nem törődő lelkekkel; a még bűnösebbek sorsa más dolog.

Szeresse annyira a Jóistent, hogy ne kelljen ide jutnia, hogy érdem nélküli szenvedések árán tanulja meg szeretetét. A földi szenvedések, fájdalmak érdemszerzők, el ne vesztegesse őket; mindenekfelett pedig szeressen! A szeretet sok bűnt eltöröl, és segít elkerülni is azokat, hiszen az ember nem akarja megbántani azt, akit szeret; ezért a lélek, aki igazán szereti Jézust, szüntelenül ügyel, és mindent kerül, ami isteni tekintetét sérthetné. Sok purgatóriumi lélek számít önre, hogy megszabaduljon szenvedései helyéről. Imádkozzék értük teljes szívéből.

Rózsafüzér a tisztítótűzben szenvedő lelkekért ígéretekkel

>> Ha tudná, mennyire javára válik a léleknek a szenvedés!

http://metropolita.hu/2017/11/aki-nem-istenert-elt-annak-a-tisztulas-helyen-hallatlan-szenvedesek-kozepette-ujra-kell-kezdenie-eletet-hogy-visszanyerje-elso-ragyogasat/

A purgatóriumban különböző szintek vannak

<<< Kézirat a purgatóriumból, a cikksorozat első része

<<< Akik elkárhoznak, kizárólag azért kárhoznak el, mert ezt akarják

Forrás: https://christianae.wordpress.com
A szöveg egyházi jóváhagyással rendelkezik.

1879/1

1879. szeptember, lelkigyakorlat
Látjuk Szent Mihályt, úgy, ahogy az angyalokat lehet látni; nincs teste. Ő jön a purgatóriumba mindazon lelkekért, akik megtisztultak, mivel ő vezeti őket a mennybe. Igen, igaz, a szeráfok közé tartozik, ahogy Monsignor mondta. Ő a legfőbb angyal a mennyben. Őrangyalaink is el szoktak jönni meglátogatni, de Szent Mihály sokkal szebb náluk! A Szűzanyát testestől látjuk. Ünnepein szokott a purgatóriumba jönni, és sok lélekkel tér vissza a mennybe. Míg velünk van, nem szenvedünk. Szent Mihály szokta kísérni; amikor viszont Szent Mihály egyedül jön, ugyanúgy szenvedünk, mint egyébként.

Azért beszéltem a nagy és a második purgatóriumról, hogy megértse. Azt akartam ezzel mondani, hogy a purgatóriumban különböző fokozatok vannak. Így azt a helyet nevezem nagynak, ahol a legbűnösebb lelkek tartózkodnak, ahol én is két évig voltam úgy, hogy semmilyen jelét nem adhattam gyötrelmeimnek, majd azt az évet, amikor a panaszkodásomat hallotta; tudja, még ott voltam, amikor szólni kezdtem önhöz.

A második purgatórium még mindig a purgatórium, mégis más, mint az első; ott is sokat kell szenvedni, de kevesebbet, mint az első purgatóriumban. Végül van egy harmadik hely, a vágyakozás purgatóriuma. Ott nincsen tűz. Azok a lelkek vannak ott, akik nem vágytak eléggé a mennyországra, akik nem szerették eléggé a Jóistent. Itt vagyok most; és e három purgatóriumon belül még sok fokozat létezik.

Lassacskán, ahogy tisztul a lélek, már nem ugyanazok a szenvedései. Minden azzal arányos, hogy milyen bűnökért kell engesztelnie. Felrázza-e most magát, és odaadja-e magát teljesen a Jóistennek? Milyen régóta gyötröm már ezzel! A lelkigyakorlat jó volt, és meg fogja hozni a gyümölcseit; a sátán nem örül.

A Jóisten nagyon szereti az atyát, aki a lelkigyakorlatot tartotta önöknek. Mondja meg a jó atyának, köszönöm, hogy meg fog emlékezni rólam a szentmisében, amint megígérte önnek. Én sem leszek hálátlan; kérni fogom a Jóistent, adja meg számára a kegyelmeket, amelyekre szüksége van. Jól tette, hogy ma este mindent elmondott neki, amiről beszéltem önnek. Szent Mihály küldte önhöz; a közösségnek javára vált, de az biztos, hogy leginkább ön miatt jött ide. Szent Mihály, aki régóta szereti és védelmezi önt, úgy akarta, hogy az ő egyik misszionáriusa tudjon mindarról, amit önnek elmondtam. A Jóistennek megvannak ezzel a maga tervei. Később majd megismeri azokat. Lehet, hogy a későbbiekben pontosabb információkat is adhat majd neki Szent Mihályról.

Kérdezte, P. atya kedves-e a Jóisten előtt. Ezt mondja meg neki: ha továbbra is úgy él, mint eddig, akkor kedves a Jóisten előtt. Nagyon tiszta szándékát, lelkiekre irányultságát és a lelkek iránti jóságát szereti benne legjobban a Jóisten. Mondja meg neki, hogy továbbra is egyre jobban egyesüljön Jézus Szívével. Minél bensőségesebbé válik egységük, annál érdemszerzőbbek lesznek cselekedetei és egész élete a mennyország számára, és annál nagyobb hasznára lesz a lelkeknek. Nem átlagos tökéletességet várnak tőle.

Lelkigyakorlatain és misszióin ajánlja, hogy [hallgatói] mindennap ajánlják fel tetteiket Istennek. Az emberek ugyanis nem mindig gondolnak erre eleget sem a világban, sem a szerzetesközösségekben; így aztán sok, önmagában véve jó cselekedet nem nyer majd jutalmat a végső napon, mivel végrehajtásuk előtt nem ajánlották fel azokat a Jóistennek.

Ne csüggedjen, ha úgy látja, erőfeszítései nem hoznak olyan eredményt, mint szeretné; gondoljon arra, hogy a Jóisten akkor is örül a fáradozásának és kedvét leli benne, ha csak egy negyedórára sikerül egy kis szeretetet ébresztenie hallgatói szívében! A Jóisten azért közölte velem mindazt, amit most elmondtam, mert az atya nem fogadta önt rosszul a minap, amikor beszélt vele. Tegye meg, amit mond. Írjon le neki mindent, amit tőlem megtudott. Semmit ne felejtsen ki, és hasznosítsa a tanácsait, amelyeket ezzel kapcsolatban adni fog. Már mondtam: a Jóisten küldte őt. Nagy tervei vannak, amikor így cselekszik önnel. Legyen nagyon hűséges minden kegyelemhez, amellyel a jó Jézus megajándékozza.

Ha később – amint remélem – a Jóisten bármi mást tudomásomra hoz még az atya számára, mondani fogom. Köszönje meg még egyszer az imáit, és mondja meg neki, hogy nem leszek hálátlan. Érte is annyit fogok imádkozni, mint most önért. Gondoljon arra: a Jóisten azt akarja, hogy szentté legyen. Mondhatná, hogy ez nem megy egy csapásra, hiszen oly régóta a nyomában van Jézus és én magam is! Most mégis itt az idő, ezúttal igazán neki kell fognia; különösen megértette ezt a lelkigyakorlat alatt.

Ne akadályozza a kegyelmet; engedje, hogy Isten úgy vezesse, ahogy akarja. Főként pedig egyetlen indításának se álljon ellen! Tegye félre a[z emberi] természetet és önmagát, s miután megszabadult ettől a tehertől, fáradhatatlanul menjen mindig tovább. Sokat imádkozzék értem, hogy mihamarabb elérjem oly régi, hatalmas vágyaim célját! A mennyben nagyobb hasznára leszek, mint itt. Jó gondolat volt a lelkigyakorlat utolsó napján, hogy meghívott, jöjjek én is imádni a szívében jelen lévő Jézust a szentáldozás utáni hálaadáskor. Nagy megkönnyebbülést jelentett volna számomra, ha már korábban is megtette volna. Tegyen így most is, és minden imádsága előtt; munkája egy részét is ajánlja fel értem. Oly nagyon vágyódom rá, hogy lássam a Jóistent. Igen, a kis füzetei nagyon kedvesek Isten előtt. Ez a legrövidebb út, amin nagy tökéletességre és Jézussal való bensőséges egységre jut. Régóta várom, hogy kicsit több szeretettel tegyen mindent.

Minél jobban szereti Jézust a lélek, annál érdemszerzőbbek előtte az imái és a tettei.

A mennyben egyedül a szeretet nyer jutalmat. Mindaz, amit más indítékból tesznek, mit sem fog számítani, tehát elvész.

Szeresse hát végre Jézust, ahogy kívánja. Számomra is nagy enyhülést hozna. Jobban kedvét leli bennem Isten az utóbbi napokban? Igen, mivel jobban igyekszik kedvében járni. Észrevette jóságát? Megfigyelte, mennyire figyel önre? Nemde ő is kedvében járt önnek ezekben a napokban? Nos, mindig így fog bánni önnel. Minél többet tesz érte, annál többet tesz ő is önért. Oly nagy örömmel látom, hogy igazán szeretni akarja a Jóistent és valóban küzdeni akar azért, hogy tökéletesebb legyen; ha valamivel tovább kellene maradnom a purgatóriumban, szívesen vállalnám, ha tudnám, hogy e szenvedéssel elérhetem, hogy eljusson arra a tökéletességre, amit Isten önnek szán, hogy tervei megvalósuljanak.

Soha ne tekintsen hátra, hogy múltbeli viselkedését vizsgálgassa. Tegye egészen a Jóisten kezébe, és haladjon mindig tovább. Életét két szó foglalja össze: szeretet és áldozat. Áldozathozatal reggeltől estig, de szeretettel! Ha tudná, milyen a Jóisten! Nincs áldozat, amit örömest meg ne hozna, nincs szenvedés, amit készséggel el ne viselne azért, hogy csak egy pillanatra lássa őt; ez tökéletesen boldoggá tenné akkor is, ha többé nem láthatná. Milyen lesz hát egy egész örökkévalóságon át!

Az ön számára nincs középút. Egyes lelkek így is üdvözülni fognak, ön azonban vagy nagy szent lesz, vagy nagy bűnös; válasszon!

Emlékszik, hogy egyszer, az első lelkigyakorlatai egyikén mennyire megragadta ez a gondolat: vannak lelkek, akik számára nincs középút? Vagy angyallá vagy ördöggé lesznek. Értse saját magára. Utána pontosan megértette, hogy ez önnek szólt!

Augusztus 13.
Sok mondanivalóm van, amit csak ön és az atya fog érteni. Eszébe jutott már, hogy köszönetet mondjon Istennek, amiért elküldte önhöz? Mindennap imádkozzék érte.

Hogyan tudjuk legjobban dicsőíteni Szent Mihályt? Azzal tudják őt leghatékonyabban dicsőíteni a mennyben és a földön, ha a lehető lebuzgóbban terjesztik a tisztítótűzben lévő lelkekért végzett áhítatot, és [sokakkal] megismertetik, milyen fontos küldetése van Szent Mihálynak a szenvedő lelkek felé.

Rá bízta Isten azt a feladatot, hogy a lelkeket az engesztelés helyére, megtisztulásuk után pedig örök otthonukba vigye. Valahányszor megérkezik egy lélek, hogy gyarapítsa a választottak számát, a Jóisten megdicsőül általa, s ez a dicsőség valamiképpen a dicső mennyei szolgára is rávetül. Számára megtiszteltetés, hogy az Úr elé vezeti a lelkeket, akik egy örökkévalóságon át fogják Isten irgalmát zengeni, hálaadásukat a többi választottéval egyesítve. Nem tudom érthetően kifejezni, mekkora szeretet van a mennyei arkangyalban isteni Ura iránt és mekkora az Isten szeretete Szent Mihály iránt, sem azt, hogy mekkora szeretettel és irgalommal fordul felénk Szent Mihály. Azzal szokott vigasztalni minket szenvedéseinkben, hogy a mennyországról beszél.

Mondja meg az atyának, hogy ha szeretne Szent Mihálynak kedvében járni, akkor erősen ajánlja a purgatóriumi lelkekért való áhítatot. A világban nem gondolnak erre. Ha valakinek meghalnak a szülei vagy a barátai, elmond néhány imát, néhány napig sírdogál, aztán kész. A lelkek pedig magukra maradnak; igaz, megérdemlik, hisz amíg a földön éltek, nem imádkoztak a megholtakért, s az isteni Bíró úgy bánik velünk a másvilágon, ahogy az előző világban éltünk.

Akik megfeledkeztek a szenvedő lelkekről, azokról – amikor ők kerülnek oda – szintén megfeledkeznek, így igazságos; ám ha biztatták volna őket, hogy imádkozzanak a megholtakért, s ha hallottak volna valamennyit arról, mi is a purgatórium, talán másként cselekedtek volna.

Amikor a Jóisten megengedi, közvetlenül is tudunk kommunikálni az arkangyallal úgy, ahogy a lelkek kommunikálnak egymással. Hogyan ünneplik Szent Mihály ünnepét a Purgatóriumban? Ünnepe napján Szent Mihály eljött a purgatóriumba, és sok lélekkel tért vissza a mennybe, főleg olyanokkal, akik életükben tisztelték. Milyen dicsőséget jelent Szent Mihálynak az, hogy a földön ünnepe van? Amikor a földön ünnepe van egy szentnek, a mennyben járulékos dicsőségben részesül. Még ha nem ünneplik is, különleges jutalmat kap annak emlékezetére, hogy életében valamilyen hősies cselekedetet vitt végbe, vagy egy adott helyzetben megdicsőítette a Jóistent. A jutalom a járulékos dicsőség növekedésében áll, amelyhez hozzájárul az a dicsőség, amit a róla történő földi megemlékezés jelent. A járulékos dicsőség, amelyben az arkangyal részesül, felülmúlja más szentekét, mivel ez a dicsőség, amelyről beszélek, a megdicsőülő érdemének nagyságával és a jutalmat érdemlő cselekedet értékével arányos.

Tudja, hogy mi történik a földön?
Annyit tudok, amennyit a Jóisten akar, és tudásom korlátozott. Valamennyit tudok a közösségről, de ez minden. Nem tudom, mi zajlik mások lelkében, önt kivéve; ezt a Jóisten engedi az ön tökéletesedése érdekében. Amit időnként bizonyos emberekről mondtam és mondani fogok, a Jóisten hozza tudomásomra abban a pillanatban; azon kívül azonban semmi mást nem tudok.

Egyes lelkek nagyobb tudással rendelkeznek, mint én. Mindez az érdemekkel arányos. Így e pillanatban nem tudom, mi Isten akarata az atya szüleire vonatkozóan. Talán később tudomásomra jut? Nem tudom. Imádkozni fogok értük Istenhez, és Szent Mihálynak ajánlom őket.

A purgatórium különböző fokozatairól azért tudok beszélni, mert átmentem rajtuk. A nagy purgatóriumon belül különböző fokozatok vannak.

A legalsó, leggyötrelmesebb szint ideiglenes pokol; itt vannak azok a bűnösök, akik életükben szörnyű bűnöket követtek el, és ebben az állapotban érte őket a halál, nem hagyva időt megtérésre. Szinte csoda, hogy megmenekültek, sokszor mélyen hívő szülők vagy mások imáinak köszönhetően. Többnyire nem tudtak meggyónni, és a világ azt hitte, elvesztek; a Jóisten azonban, mivel irgalma végtelen, a halál pillanatában megadta nekik az üdvözüléshez szükséges bűnbánatot egy vagy több jó cselekedetükért, amit életük során tettek. Az ilyen lelkek számára borzalmas a tisztítótűz. Valóságos pokol, azzal a különbséggel, hogy a pokolban káromolják Istent, a purgatóriumban viszont áldjuk és hálát adunk neki, hogy megmentett.

Utánuk következnek azok a lelkek, akik nem követtek el olyan súlyos bűnöket, mint az előbbiek, de közömbösek voltak Isten iránt. Életük során nem teljesítették húsvéti kötelezettségeiket, és szintén a halál pillanatában tértek meg, sokszor nem is áldozhattak; ők hosszas közömbösségükért vezekelnek a purgatóriumban. Hallatlan szenvedéseken mennek keresztül elhagyatottan, imák nélkül… igen, mert ha imádkoznak értük, nem részesülhetnek az imák hatásából. A purgatóriumnak ebben a részében vannak azok a férfi és női szerzetesek is, akik lanyhák voltak, elhanyagolták kötelességüket, közömbösek voltak Jézus iránt; és azok a papok, akik nem a királyi fenségnek kijáró tisztelettel gyakorolták szolgálatukat, és nem szerettették meg Istent eléggé a rájuk bízott lelkekkel. Én is a purgatóriumnak ebben a részében voltam.

A második purgatóriumban olyanok lelkei vannak, akik bocsánatos bűnökben haltak meg, amelyeket nem engeszteltek ki a halál előtt, vagy megbocsátott halálos bűnökben, amelyekért nem adtak teljes elégtételt az isteni igazságosságnak. A purgatóriumnak ebben a részében is különféle fokozatok vannak, a lelkek érdemei szerint. Így a felszentelt lelkek tisztulása, vagy azoké, akik több kegyelmet kaptak, hosszabb és fájdalmasabb, mint az átlag világiaké.

Végül a vágy purgatóriuma következik, melyet előtérnek neveznek. Nagyon kevesen kerülik el; ahhoz, hogy valaki elkerülje, izzón kell vágyakoznia a mennyországra és Isten látására; ez pedig ritka, ritkább, mint hinnénk, mert még a mélyen vallásos emberek közül is sokan félnek Istentől, s ezért nem elég erősen vágyakoznak a mennyországra. Ennek a purgatóriumnak is megvan a maga kínszenvedése, akár a többinek: az, hogy meg vagyunk fosztva Jézus látásától – micsoda gyötrelem!

Rózsafüzér a tisztítótűzben szenvedő lelkekért ígéretekkel

>>>Mi történik a haláltusa alatt és után?

http://metropolita.hu/2017/11/a-purgatoriumban-kulonbozo-szintek-vannak/

Hamispróféta a cölibátus eltörléséről beszél" Szent Brigitta: Az a pápa, aki feladja a cölibátust, a pokolra kerül.

"Ferenc pápa a cölibátus eltörléséről beszél"

A müncheni modernista Marx bíboros azt mondta, hogy Ferenc pápa a bíborosok tanácsával beszél a papi cölibátus eltörléséről beszél. Max bíboros Ferenc pápa egyik legközelebbi tanácsadója.

Marx a bajorországi katolikus bizottságnak beszélt pénteken Münchenben.

Az osztrák teológust, Paul Zulehner, aki a katlikus hit nagy ellensége, II. János Pál és XVI. Benedek ellenzője, meghívták a találkozóra, hogy beszéljen, ahol kifejezte meggyőzédését, miszerint Ferenc pápa el fogja törölni a cölibátust, amennyiben senki nem "lövi le vagy mérgezi meg".

A német egyház minden spirituális és morális tekintélyét elvesztette. Most már nem több, mint egy üres szervezet, amit a pénz és a jól fizetett alkalmazottak vezetnek. Nem meglepő tehát, hogy ezek a szervezetek ellenzik az egyház igazi tanításait, ezzel együtt a cölibátust is.

Kép: Reinhard Marx, © Wolfgang Roucka, Erzdiözese München, Wikipedia CC BY-SA, #newsVdxyyxcpbh

Szent Brigitta: Az a pápa, aki

feladja a cölibátust, a pokolra kerül.

A Szűzanya elmagyarázta Svéd Szent Brigittának, hogy ha egy pápa megengedi a papoknak a nősülést, akkor a pokolra fog kerülni. Ezt mondta a látnoknak:

"Most elmagyarázom neked, mi Isten akarata ezzel kapcsolatban ...

Tudnod kell ezt is: ha egy pápa megengedi a papoknak, hogy testi házasságot kössenek, Isten olyan súlyos büntetéssel fogja sújtani spirituális úton, mint amilyen súlyos igazságos testi büntetést szab ki a törvény az olyan emberre, aki olyan súlyos bűnt követett el, hogy azt érdemli, hogy kivájják a szemét, levágják a nyelvét, az ajkait, orrát és a fülét, amputálják a kezét és a lábát, az egész testéből folyjon el az összes vére úgy, hogy a teste kihűljön, és végezetül a kivérzett holttestét dobják a kutyák és más vadállatok elé. Ehhez hasonló dolog történik spirituálisan azzal a pápával, aki szembe megy a fent említett rendelkezéssel és Isten akaratával, és megengedi a papoknak, hogy házasságot kössenek.

Emiatt az ilyen pápától Isten teljesen elveszi a spirituális látás és hallás képességét, a spirituális szavakat és tetteket. Spirituális bölcsessége teljesen kihűl; és végezetül a halála utána a lelkét a pokolba vetik örök szenvedésre, oly módon, hogy a démonok eledele lesz örökké, vég nélkül."

forrás: gloria.tv

Lóval közösült egy migráns Németországban

A német rendőrség letartóztatott egy 23 éves szíriai migránst, aki “megerőszakolt egy pónilovat” egy berlini állatkertben. Az “aktust” több látogató is végignézte, gyermekek is voltak a közelben.

Az incidens november 3-án, pénteken történt Berlinben, a Görlitzer Parkban. A szíriai migránst azt követően tartóztatták le, hogy a bűncselekménynek több látogató is szemtanúja volt, akik így fotókat készítettek, majd ezeket átadták a hatóságoknak.

A lóval közösülő migránst egy gondozó vette észre, aki kisgyermekkel látogatott az állatkertbe.

Az egyik sokkos állapotban lévő anya a Berliner Morgenpostnak nyilatkozott a történtekről.

“A bébiszitterünk a Görlitzer Parkban tartózkodott a fiunkkal, amikor meglátták, hogy a férfi szexuális aktust folytat az egyik pónilóval” – mondta, hozzátéve, hogy azonnal értesítették a park személyzetét, de soha többet nem akar beszélni a történtekről, annyira sokkolta az eset.

Az állatkert egy alkalmazottja a lapnak nyilatkozva elmondta, hogy a bébiszitter fotókat is készített a lóval közösülő migránsról.

A szíriai migráns, amikor észrevette, hogy többen is nézik, lemászott a lóról és egy közeli parkba menekült, ahol megpróbált elrejtőzni. A parkőrök azonban a fotók alapján megtalálták a migránst, és átadták a rendőröknek.

A berlini rendőrség közlése szerint a szíriai migráns ellen állatkínzás és közerkölcs sértése miatt fognak vádat emelni, akár három év börtönbüntetést is kaphat.

Kecskével közösülést nézett Angela Merkel

http://www.hidfo.ru/2017/11/loval-kozosult-egy-migrans-nemetorszagban/

Veszélyben a szentségeink.

Mikor egy szép épületet megcsodálunk, nem mindig jutunk el odáig, hogy az alapjait is szemügyre vegyük. Ma, mikor a vallási élet színterén számtalan érv és ellenérv ütközik, érdemes visszamennünk egészen az alapokig. A protestáns felekezetek tanításai azok számára, akik ebbe születtek és ebben élnek, Isten rendeléseihez, és a Szentíráshoz tökéletesen illeszkedő épületnek tűnnek, és tulajdonképpen többé-kevésbé azok is. De nézzük, hogy kire és mire épült fel e több évszázados intézmény. Luther Márton, aki a reformáció első alapkövét letette, egy római katolikus, Ágoston rendi szerzetes volt, lélekben is egészen 1517 okt 31-éig, amikor is megírta a katolikus egyházat megreformálni kívánó 95 pontját. Erre válaszként az akkor regnáló X. Leo pápa bullát adott ki, melyben felszólította Luthert, hogy vonja vissza a katolikus egyházat sértő eretnek tanításait. A lázadó Luther, jelezve, hogy tanait nem kívánja visszavonni, e bulla szövegét nyilvánosan égette el Wittenberg város főterén, ezt követően X. Leo pápa 1521. január 3-án kiközösítette őt a katolikus Egyházból. Néhány év múlva az a Bora Katalin lett a felesége, aki a lutheri tanok hatására törte meg szerzetesi örökfogadalmát, és hagyta el szerzetesrendjét. Volt tehát egy a katolikus egyházból eretnekségek terjesztése miatt kiközösített szerzetes, aki felségül vett egy örök fogadalmát megszegő másik szerzetest. Házasságuk nem szentségi házasság volt, s ez valahol alapja és kezdete is mindannak, amit ma a protestáns egyházak a házasságról vallanak.   A korabeli források azt is igazolják, hogy a protestantizmus tanainak megalkotásában felesége is igen nagy hatással volt Lutherre. Többek között tehát e két ember tanítása alapozta meg mindazt, amit ma protestantizmusnak nevezünk. A protestantizmus sok jót is tanított és tanít ma is, de ilyen alapokon nyugodva nagyon nagy esélye van arra, hogy az Isteni igazságon túl sok ember alkotta igazságot is belevigyen a tanításába.

Érdemes mindezt azzal az alappal összehasonlítani, amely a katolikus Egyházat tartja. A katolikus Egyházat maga az Élő Isten Fia, Jézus Krisztus alapította. Tiszta alapokon,  Krisztus tanításain nyugszik 2000 éve.

Annak ellenére, hogy Luther és újító társai csak kettőt tartottak meg belőle, Jézus Krisztus hét szentséget rendelt Egyháza számára az idők végezetéig.  E szentségek léte és fennmaradása mára olyan válságos állapotba került, hogy eljött az idő, hogy mi, a hűséges katolikus hívek álljunk fel megvédeni azokat.

A házasság, mint szentség, mely Krisztus rendelése szerint egy megkeresztelt férfi és nő örök szövetsége, mára már egyre kisebb számban található meg a társadalomban. Bár a házasság felbonthatatlanságának elméletét még mindig vallja katolikus Egyházunk, a gyakorlatban viszont sok helyen azt látjuk, hogy egyházi bíróságok élő felek közti szentségi házasságot nyilvánítanak érvénytelennek, a római pápa pedig arról beszél, hogy a hűség alapja nem az ígéret, hanem a szeretet (értsd itt azt, hogy az éppen aktuális személy iránti éppen aktuális érzelmeink tiszteletben tartása a meghatározó).

A házassági hűségnek két értelmezése létezik ma.   Létezik a valós hűség, mely azt jelenti, hogy minden körülmények közt, holtomiglan hűséges vagyok ahhoz, akivel szentségileg összekötöttem az életem. Ha pedig a házasságom megromlott, minden erőmmel azon vagyok, hogy azt megjavítsam, mivel új házasság kötésére, ha Isten törvényei szerint kívánok élni, nincs lehetőségem. A hűség másik értelmezése az, hogy hűséges vagyok a házastársamhoz, de ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy már egy korábbi házassági szövetséget (akár szentségi szövetséget is) felborítva, új házasságban éljek. Érezhetően nagy a különbség a hűség két felfogása közt. S ma már a katolikus egyház egyre több prominens alakja is csak a második, azaz a hűség világi fogalmát ismeri. Az egyház tanítását mintegy hozzá kívánják igazítani a világ hitvallásához, mondván, hogy az idők jeleiből olvasni kell, s a jelen kor problémáját a jelen egyháznak kell megoldani. De valódi megoldás-e az, amikor nem a világot térítjük meg, hanem az egyházat profanizáljuk?

Az Eucharisztia, azaz Jézus Krisztus valóságos jelenléte a kenyér és bor színei alatt, egyre kevesebb hangsúlyt és tiszteletet kap ma. Kb 50 éve, a II. vatikáni zsinat óta tart ez a folyamatosan romló tendencia, s mára már ott tartunk, hogy a római pápa asztalközösséget kíván megvalósítani a protestánsokkal, arról viszont senki nem beszél, hogy Krisztus valós jelenlétét hogyan fogják elfogadni protestáns testvéreink, de arról sem, hogy az ebben való hitet egyáltalán meg kívánja-e tartani egyházunk a sokat emlegetett teljes egység létrejöttekor?  Vagy magát a valós jelenlétet áldozza fel az ökumené oltárán?
A keresztség, mely „közös szentség” a protestáns felekezetekkel, ezidáig még nem változott meg.

A bérmálás szentsége is változatlan, bár jóval kevesebben élnek vele, mint az első áldozás lehetőségével.

A bűnbocsánat és betegek kenete szentségeihez pedig évről évre egyre kevesebben és egyre ritkábban járulnak a hívek. Lassan kikopik katolikus hitünkből.

Az egyházi rend szentségéről kell még kicsit bővebben beszélnünk, mert napjainkban ez is erős támadásnak van kitéve, mind a világ, mind a progresszív egyházi körök részéről. Nemrég az egyik magyar püspökünk azon javaslata hozta lázba a médiát, hogy a paphiányt nős férfiak pappá szentelésével kellene megoldani. De halhattunk, bár nem megerősített hírként arról is, hogy a jövőben a cölibátust is megszüntetné az Egyház. Előfordulhat, hogy papjaink egyszer csak azon kellemetlen szituáció kellős közepén találják magukat, hogy bár örök fogadalmat tettek a cölibátusra, mégis egy idő múlva majd azt mondja nekik az egyház, hogy ha kedvük tartja, akkor megházasodhatnak. Nagyon hasonló ez ahhoz a helyzethez, mikor annak, aki örök hűséget fogadott a házastársának, egyszer csak azt mondja az Egyház, hogy van lehetőség a régi házasság érvénytelenítésére, és azután újat köthet.

Igaz, hogy első körben, még csak a nős férfiak pappá szenteléséről volt szó, de nem nehéz elképzelni mekkora súrlódásokat okozhat a jövőben, amikor a cölibátusban élő papok mellett megjelennek a nős papok is. Ugyanez a tendencia mutatkozik azok estében is, akik mások érvénytelenített házasságára hivatkozva szinte követelik a saját házasságuk érvénytelenítését is. Ami ugyanis jár a másiknak, úgy érzik, nekik is jár.

Mi ez, ha nem a szentségek ellen irányuló csendes támadás? Nem ugyanez történt-e 500 évvel ezelőtt is, csak éppen nyíltan? Ami ellen viszont az akkori katolikus egyház hevesen tiltakozott, ma mintegy az egyház belegyezésével zajlik. Nincsenek Pázmány Pétereink, Nincsenek Loyolai Szent Ignácaink, nincsenek Szalézi Szent Ferenceink. Ehelyett van egy a protestantizmussal megalkuvó, Luthert méltató és ünneplő katolikus Egyházunk. Ma ahelyett, hogy a katolikus hitet védenék, a reformációt méltatják és ünneplik, miközben arra hivatkoznak, hogy jogosan támadta 500 éve Luther a katolikus egyházat, s nevét az egyház árulói ma is arra használják, fel, hogy érzékeltessék, hogy a ma egyházának is szüksége van a megújulásra. Igen, szükségünk van a megújulásra! De nem a Luther- féle protestáns megújulásra! Vissza kell térni a gyökereinkhez! Vissza kell hoznunk mindent, amit az elmúlt 50 évben elveszítettünk. Az egyháznak „vissza kell újulnia” régi önmagába!

Vegyük észre azt is, hogy akik Luthert méltatva jönnek, mind 500 éve, mind ma, nincs más céljuk, mint a katolikus egyház és a szentségek szétrombolása. Amit 500 éve Luthernek csak részben sikerült szétrombolnia, ahhoz most a katolikus Egyház liberális szárnya maga segédkezik.

Természetesen nem az egész protestantizmus elítéléséről van szó, hiszen ma is számtalan sok, Isten rendeleteit hűen betartó protestáns hívő van. Azok elítéléséről van szó, akik szándékosan a katolikus szentségek lerombolásának tervével erőszakolják rá a protestáns tanokat a katolikus Egyházra. Mindezt pedig téve lassan, alattomosan és szinte észrevétlenül.

Mi lesz a katolikus Egyházzal? Mi lesz a szentségeinkkel?  Úgy tűnik, hogy sorsuk a mi kezünkben van. Azokéban, akik ma is katolikusok, és nem protestánsként gondolkodó katolikusok. Ha továbbra is élni szeretnénk a kegyelmekkel, melyet a szentségek közvetítenek számunkra, meg kell védenünk őket!  Másképp elvesznek, és elveszünk mi is!

Johanna.
http://petersziklaja.hu/veszelyben-a-szentsegeink/

A német püspökök "megértik" a nem nélküli németeket

A német alkotmánybíróság november 8-án úgy döntött, hogy a jövőben születő németek automatikusan nem férfiak vagy nők lesznek. A katholisch.de szerint a német püspökök "megértik" ezt a döntést.

A német püspökök arról ismertek, hogy kevés "megértést" tanúsítanak, amikor szembesítik őket a katolikus hittel vagy a Bibliával.

Az alkotmánybíróság hét az egyhez arányban döntött.


https://gloria.tv/article/QNCvKa37DnSL42X6jUMvjvu73

Új világvallás

Vigyázzatok! Az Új Világvallás látszatra jónak és szent szervezetnek fog tűnni, tele szeretettel és együttérzéssel.

2012. július 8., vasárnap, 5:17

Drága szeretett leányom, a nagy hitehagyás, amelyről beszéltem, most felgyorsul a világban.

Ezúttal elterjedése olyan, akár egy fátyol földi Szent Egyházam fölött, és mély ködhöz hasonlóan elsötétíti annak látását.

Ez Egyházam nagy szétválásának ideje, mely két táborra osztja azt.

Az egyik oldalon a szeretett, hűséges Felszentelt szolgáim lesznek, akik követik Tanításaimat, és akik soha nem térnek el azoktól.

A másik oldalon Keresztény Egyházam azon papjai és vezetői lesznek, akiket a modern élet befolyásolt, és akik megszentségtelenítették Törvényeimet.

Ők meghajolnak az emberek nyomására, akik azt követelik, hogy Isten nevében toleranciát mutassanak, Isten Törvényeinek megváltoztatásával, hogy ezek megfeleljenek igényeiknek.

Tele vannak büszkeséggel, gőggel és világi becsvágyakkal. Nekik semmit sem fog számítani, hogy megváltoztatják Szentségeimet, csak azért, hogy megfeleljen bűnös napirendjüknek.

Nem, ők még azt is elő fogják segíteni, hogy Atyám Egyházában az utálat tetteit kövessék el, és mindezt a polgári jogok és a tolerancia nevében.

Elnézőek lesznek a bűnnel szemben, és az ilyen bűnök fitogtatásával meg fognak Engem bántani Szent Tabernákulumom előtt, elvárván Tőlem, hogy lenyeljem az ilyen undorító tetteket.

Hamarosan el fogják törölni a Szentségeket, hogy az mindenkinek megfeleljen.

Ezek helyett ott ünnepi összejöveteleket (partikat) fognak tartani, és másfajta szórakozásokat.

Ez az Új Világegyház lesz, amely egy lenyűgöző épülettel fog Rómában büszkélkedni, de amely nem fogja Istent tisztelni.

Ez az épület mindenki szeme láttára, titkos sátáni szimbólumokkal lesz felépítve, és a fenevadat fogja bálványozni.

Minden bűnt, mely undorító szeretett Atyám számára, nyilvánosan tisztelni fognak, és emberek milliói fogják elfogadni ezek romlott törvényeit, mintha azok Isten Szemében méltók lennének.

Felszentelt szolgáimnak, akik továbbra is hűségesek maradnak Hozzám, titokban kell majd Szentmisét tartaniuk, vagy szabadságvesztéssel szembesülnek.

Ők erejük teljességében és a Szentlélekkel eltelve össze fognak gyűlni, és továbbra is táplálni fogják Isten gyermekeit az Élet Táplálékával.

Nekik biztosítaniuk kell, hogy az Élő Isten Pecsétje fel legyen ajánlva mindazok számára, akiket vezetnek.

Az idő most már nagyon közel van ahhoz, hogy felépítsék az Új Templomot a fenevad tiszteletére.

Ez az Antikrisztus diktatúrája alatt fog felépülni, aki hamarosan a béke embereként fog a világ színpadára lépni.

Gyűjtsétek össze minden követőmet, olyan gyorsan, ahogyan csak tudjátok. Papjaim, ti, akik felismeritek a Hangomat, el kell kezdenetek felkészüléseteket, annak biztosítására, hogy földi Egyházamnak legyen ereje a közelgő üldöztetés kiállására.

Idővel elkészülnek számotokra a menhelyek is, hogy használjátok azokat, mivel Én már egy ideje kioktattam Követőimet, hogy majd céljaitokat szolgálják.

Ez az üldöztetés rövid lesz és ti átvészelitek azt, bár fájdalmas lesz számotokra.

Vigyázzatok! Az Új Világvallás látszatra jónak és szent szervezetnek fog tűnni, tele szeretettel és együttérzéssel.

Ez egy csodálatos képet fog a toleranciáról sugározni, és minden bűnt fel fog magasztalni, amely Isten előtt valóban bűn. Ők minden bűnt úgy ki fognak forgatni, hogy azok úgy tűnnek, mintha Isten Szemében elfogadhatóak lennének.

De nektek tudnotok kell, hogy az ilyen utálat undort kelt Bennem, és jaj azoknak, akik ezt az örök kárhozatra vezető veszélyes ösvényt fogják követni.

A bűn mindig bűn lesz Szememben.

Az idő ezen nem változtat. Az új szabályok – csakhogy megfeleljen az ember bűnös célokra törő vágyainak -, Általam sohasem lesznek elfogadva.

Készüljetek fel erre a nagy megtévesztésre, mert ez hamarosan bekövetkezik.

Jézusotok

Keresztes Imahadjárat 22. imája : Ima a Katolikus Klérus számára.

Ó, szeretett Jézusom, tarts erőben engem, és éleszd újra, a nap minden pillanatában Irántad való szeretetem lángját. Ne hagyd soha, hogy ez a láng, a szeretet lángja, mely Irántad ég, pislákoljon, vagy kialudjon.

Ne hagyd soha, hogy elgyengüljek a kísértések közepette. Add meg nekem a szükséges kegyelmeket hívatásom, odaadásom, hűségem tiszteletben tartásához, és hogy meg tudjam tartani az igazhitű Katolikus Egyház tanítását.

Felajánlom Neked hűségemet, minden időben. Megfogadom, hogy elkötelezettségem által a Te hadseregedben fogok harcolni, hogy amikor újra eljössz, a Katolikus Egyház újra felemelkedhessen dicsőségben a Te üdvözlésedre, ó, drága Jézus.

Ámen.

A szabadkőművesek beszivárogtak földi Egyházamba, és hamarosan – ahogyan az előre meg lett jövendölve – az egyházszakadás megosztottságot és nyugtalanságot fog előidézni hűséges szolgáim között.

2013.február 13.

Drága szeretett leányom, jelenleg düh van a Mennyországban, mivel a Töviskorona leereszkedik, hogy összezúzza Testemet, a Katolikus Egyházat a Földön.

Ez a prófécia, amely az elmúlt két év során sok részletben adatott neked, bekövetkezett. Most, amikor a többi Kinyilatkoztatásaim is hamarosan be fognak teljesülni, szent szolgáim közül csak nagyon kevesen lesznek képesek arra, hogy – időtök ezen istentelen órájában – figyelmen kívül hagyják az emberi nemhez intézett Kérésemet.

Ők, a gonosz csoport, már elkezdték azon hadjáratukat, hogy hogy kiirtsák Tanításaim Igazságait a Földről. Szent Helytartómra rákényszerítették ezeket az intézkedéseket, és emiatt nagymértékben szenvedni fog.

A szabadkőművesek beszivárogtak földi Egyházamba, és hamarosan – ahogyan az előre meg lett jövendölve – az egyházszakadás megosztottságot és nyugtalanságot fog előidézni hűséges szolgáim között.

Sokuknak nincs fogalmuk arról a megtévesztésről, amelyet bemutatnak nekik. Ők azt sem tudják, hogy Katolikus Egyházam alapját már porrá zúzták. Annak helyén a förtelem fog kiemelkedni; Én azonban közbe fogok lépni, és jeleket fogok küldeni annak érdekében, hogy figyelmeztessek minden lelket az imádkozás fontosságára, hogy meg tudják különböztetni az igazságot a hamisságtól.

Nem a Katolikus Egyház összeomlása lesz az, ami hamarosan nyilvánvalóvá válik, és ami megosztja majd a világot, hanem az Új Világegyház, az egy világ – vallás létrehozásába való belekeveredésük lesz az, amely a pogányságot és a bálványimádást fogja bevezetni.

A hamis próféta jól fel van készülve, és az ő ideje most már elérkezett. Együttműködve az Antikrisztussal, ők térdre kényszerítik a világot. Nem Isten lesz az, akinek kifejezik majd a hódolatukat, hanem a fenevadnak fognak hódolni.

Buzdítom Tanítványaimat és Keresztény követőimet mindenhol a világon, hogy maradjanak nyugodtak. Imádkozzatok a békéért és engedjétek meg Nekem, Jézusotoknak, hogy vezesselek benneteket ebben az időben.

Felszólítom bíborosaimat, püspökeimet és felszentelt szolgáimat, hogy egyesítsék nyájaikat, és maradjanak hűségesek Tanításaimhoz. Fokozottan figyeljetek arra, amit majd kérni fognak tőletek, hogy mit prédikáljatok, mert az változni fog. Szentbeszédeiteket egy szekuláris világ számára fogják majd kidolgozni, és nektek azt előírni; és azoknak nem lesz semmi lényegi mondanivalójuk.

Azzal a plusz ígérettel – melyet úgy fognak bemutatni nektek, mint az összes gyülekezetek támogatását -, hogy az a Katolikus Egyház modernizálásának tűnjön, minden vallást eggyé göngyölítenek egy úgynevezett Keresztény Egyesített Egyházba. Kezdetben minden külső jel olyannak fog látszani, mintha minden ugyanaz lenne, de ez az, amit ők akarnak, hogy ti lássatok. Lassanként többé már nem fogjátok tudni felismerni a Szentírást, amint új szavakat, kifejezéseket, és új formátumokat helyeznek elétek a Szentségek bemutatására.

Pánik fog kitörni az igaz, hű és hagyománytisztelő papok között, akik megrémülnek majd attól az új modern formától, amelyet az Egyház magára ölt, amikor egy új típusú, modern, alternatív Egyházat fognak beindítani.

A szabadkőművesek hálózatán keresztül lesz az – mely beszivárgott a Katolikus Egyház minden sarkába, a kormányokba és a médiába -, hogy ezt az utálatot nagy újításként fogják bemutatni.

Ez a vég kezdete. Jelenlétemet tapintatoson majd száműzik a Szentmisék új ceremóniájából.

Minden pompa és ceremónia egy üres tabernákulumot fog álcázni, mert Isteni Jelenlétemet Atyám nem fogja többé megengedni.

Nektek egyesülve kell maradnotok, és ha katolikusok vagytok, továbbra is részt kell vennetek a napi Szentmiséken, és Szentáldozáshoz kell járulnotok. Minden Kereszténynek, nektek tudnotok kell, hogy benneteket szintén becsalogatnak az Új Világ Egyházba, amelyet azok a nemzetek szőnek, akik szövetségben vannak Katolikus Egyházam árulóival. Ők egy szekuláris humanista látszatot szeretnének kelteni, egy látszatot, amely álcázza majd a gonoszságot, melyet finoman előmozdítanak.

A csata elkezdődött, de ti, szeretett Követőim erősebbek vagytok, mint gondolnátok. Én mindig itt vagyok. Én jól felkészítettelek benneteket. Ahhoz, hogy túléljétek, ezt az imát kell mondanotok:

A Keresztes Imahadjárat 100. imája: „A Kereszténység túléléséért”

Ó, drága Jézus, azon képességért könyörgünk Hozzád, hogy túléljük a megpróbáltatásokat, amelyekkel most szembesülünk, mivel az utolsó Igaz Pápa befejezte az Irántad való Küldetését.

Segíts nekünk, hogy ellenálljunk a szörnyű visszaéléseknek, amelyekkel most szembe kell néznünk azon Egyház összeomlása miatt, amelyet mi valamikor megismertük.

Ne engedd soha, hogy eltérjünk Isteni Szavad Igazságától.

Segíts nekünk, hogy csendben maradjunk, amikor a támadások a vállunkra nehezednek arra csábítva minket, hogy hátat fordítsunk neked és a Szentségeknek, melyeket Te adtál a világnak.

Borítsd be Hadseregedet egy pajzshoz hasonlóan azzal az erőteljes Szeretettel, amelyre szükségünk van, hogy megvédjen minket a hamis prófétával és az Antikrisztussal szemben.

Segítsd Egyházadat a Földön, hogy elterjedjen és gyarapodjon; hogy ragaszkodjon az Igazság betartásához, és hogy segítsen testvéreinket az Igazság Ösvényén vezetni, hogy megfelelően felkészítsen minket Második Eljöveteledre. Ámen.

Ne nyugtalankodjatok, Követőim. Minden az Én Szent Kezeimben van. Legyetek türelmesek. Ne igazoljátok egyetlen cselekedeteket sem, mert ha ezt teszitek, akkor Szavamat véditek, holott minden, amit tennetek kell, hogy hirdessétek azt.

Jézusotok.

http://masodikeljovetel.hu/kereso?keys_1=vil%C3%A1gvall%C3%A1s