Anglia és
Wales katolikus iskoláiban a nyomtatványokról törölték az apa és anya
kifejezést. Az történt ugyanis, hogy egy apa vagy egy anya gyermekének
egy katolikus magániskolába való beíratása után feljelentette az
iskolát diszkrimináció miatt annál a kormányzati intézménynél, mely az
iskolák engedélyezésével foglalkozik.
A vád szerint az egyik, London délnyugati részében működő katolikus iskola olyan jelentkezési lapot használ, mely diszkrimináló a homoszexuálisok és egy gyermekét egyedül nevelő személy számára. Olyan nyomtatványa van az iskolának, melyen „apa” és „anya” rubrika szerepel, és egy kiegészítő nyomtatvány egy egyedülálló „szülőrész” vagy neveléssel megbízott rubrikával.
A vád szerint az egyik, London délnyugati részében működő katolikus iskola olyan jelentkezési lapot használ, mely diszkrimináló a homoszexuálisok és egy gyermekét egyedül nevelő személy számára. Olyan nyomtatványa van az iskolának, melyen „apa” és „anya” rubrika szerepel, és egy kiegészítő nyomtatvány egy egyedülálló „szülőrész” vagy neveléssel megbízott rubrikával.
Elsőnek természetesen az a logikus
kérdés merül fel, miért akarja valaki egy katolikus magániskolába
beíratni gyermekét, amivel önként vállalt aktust hoz, hogy aztán
egyidőben vádat emeljen ezen iskola ellen.
De persze ilyen józan kérdésekkel senki nem foglalkozik, az üggyel megbízott bíró sem, aki azt a végzést hozta, hogy a „szülőrész” pontos definíció hiányában az „apa” és „anya” szó használata „megszorítást” jelenthet. A vádló maga is pont így érvelt, amikor benyújtotta keresetét. Vagyis: ha egy nyomtatványon az egyik helyen, az „apa” és „anya” szót használják, akkor nem szabad egy másik helyen a „szülőrész” szót használni, mert ezzel az a benyomás keletkezhet, hogy csak az apa és az anya számítanak szülőknek. Ezáltal a homoszexuálisok, az elváltak, az együttélők, az örökbefogadók és mások kirekesztettnek érezhetik magukat, ha gyermeküket Angliában katolikus iskolába akarják küldeni.
De persze ilyen józan kérdésekkel senki nem foglalkozik, az üggyel megbízott bíró sem, aki azt a végzést hozta, hogy a „szülőrész” pontos definíció hiányában az „apa” és „anya” szó használata „megszorítást” jelenthet. A vádló maga is pont így érvelt, amikor benyújtotta keresetét. Vagyis: ha egy nyomtatványon az egyik helyen, az „apa” és „anya” szót használják, akkor nem szabad egy másik helyen a „szülőrész” szót használni, mert ezzel az a benyomás keletkezhet, hogy csak az apa és az anya számítanak szülőknek. Ezáltal a homoszexuálisok, az elváltak, az együttélők, az örökbefogadók és mások kirekesztettnek érezhetik magukat, ha gyermeküket Angliában katolikus iskolába akarják küldeni.
Anglia és Wales püspöki konferenciája
rögtön térdre hullott a „diszkrimináció” szó hallatán, és minden
katolikus iskolának előírta, hogy nyomtatványaikról töröljék az apa és
anya szót, mert az angol jog ezeket a szavakat már nem ismeri.
Alan Smithers nevelésügyi szakértő, a
Buckingham Egyetem egyik igazgatója a Sunday Times újságban bírálta az
ítéletet: „Társadalmunk a családra épít, és a legtöbb embernek van apja
és anyja. Ha csak egy szülő van, akkor az értelemszerűen a rávonatkozó
rubrikát tölti ki a nyilatkozaton.” Ez nem okozhat nagy nehézséget. Sajnálatos,
hogy országunkban nincs kormányzati hivatala a józan emberi észnek. Ha
már vannak olyan emberek, akiket a józan ész nem tart vissza az
őrültségektől, akkor legalább lennie kéne egy bírónak, aki rendre
utasítja őket. Ehelyett és bürokratikusan uniformizált
társadalomban eltörlik az apát és anyát, holott ezek régebbiek minden
államnál és bürokráciánál, mert az ember lényegéhez tartoznak.
(forrás: www.katholisches.info – 2017. november 17.)
http://www.katolikus-honlap.hu/1701/sum-hirek2.htm
(forrás: www.katholisches.info – 2017. november 17.)
http://www.katolikus-honlap.hu/1701/sum-hirek2.htm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése