2016. november 25., péntek

Égi Édesanyánk üzenete 2016. november 25-én Medjugorjéból

A kis dolgokban felfedezni a Teremtő Istent

Üzenet, 25. november 2016

"Drága gyermekek! Ma is arra hívlak benneteket, hogy térjetek vissza az imához. Ebben a kegyelmi időben Isten megengedte nekem, hogy a szentség és az egyszerű élet felé vezesselek benneteket, hogy felfedezzétek a kicsi dolgokban a Teremtő Istent, beleszeressetek és életetek hálaadás legyen a Fölségesnek mindazért, amit Ő ad nektek. Gyermekeim, az életetek legyen ajándék mások számára a szeretetben és Isten meg fog áldani benneteket, ti pedig érdek nélkül, Isten iránti szeretetből tegyetek tanúságot. Veletek vagyok és mindnyájatokért közbenjárok Fiamnál. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra."

A Boldogságos Szűz Mária a Magnificat-ban felkiált: „… szívem ujjong megváltó Istenemben, mert tekintetre méltatta alázatos szolgáló leányát” (Lk 1, 47-48). Mária hálaénekében a legerőteljesebben ismerhető fel Isten munkálkodása. Ezt az Isteni működést tapasztalta meg élete folyamán Szűz Mária. Ő is kicsi volt és alázatos. Emberi szemmel nézve teljesen átlagos názáreti lánynak látszott. De Isten tekintete más, mint az emberé. Isten Gábor angyal által közelítette meg, názáreti életének mindennapjaiban és munkájában. Isten olyan valamire hívja meg, ami meghaladja az emberi erőt és értelmet. Ő sem értelemmel fogta fel, de szívvel és hittel fogadta el. Életét egyszerűen élte, egy átlagos család minden gondjával és nehézségével.
Már eddig is sokszor, és ebben az üzenetében is az egyszerű és alázatos életre hív. Szűz Mária jól tudja, hogy Isten hogyan nyilvánul meg legerőteljesebben a mindennapok kicsi dolgaiban. Mi Istent a magasságokban keressük, Ő pedig a kicsikben van jelen. Ez fog történni ezen a karácsonyon is. Isten a kicsi és alázatos betlehemi gyermekben jött el közénk. Senki sem ismerte fel, csak a kicsi és az egyszerű emberek és azok, akik az igazságot és az élet értelmét keresték.
Isten közénk jön és lentről, és nem fentről tekint le ránk. Csak egyszer volt, amikor Isten a magasból tekintett le ránk, mégpedig, amikor a kereszten függött. A Szűzanya édesanyaként ilyen kicsiségben és egyszerűségben szeretne vezetni bennünket. Isten elrejtőzik azok arca mögé, akikkel naponta találkozunk. Isten lehajol, hogy megmossa lábunkat és szívünket. Isten engedi keresztre feszíteni magát és magára veszi minden bűnünket és szégyenünket. Isten még inkább megalázza magát akkor, amikor eucharisztikus kenyérré lesz, amellyel táplál minket.
Ezzel a logikával vezet bennünket Mária egyszerű, édesanyai szavai által. Ő hozzánk hasonló életet élt, nem a felhőkben, hanem két lábbal a földön. Szívében megőrizte és elgondolkodott azokról az eseményekről, amelyeket Jézussal együtt élt meg.
Az egyszerűségben életbölcsesség rejtezik. Mária olyan egyszerű, amilyenek szavai is. Ha létezne más út Istenhez, Mária felfedte volna számunkra.
Tanuljunk tőle és édesanyai szívétől, hogy bölcs szívre tegyünk szert, amely felfedezi, milyen kevés szükséges a boldogsághoz és, hogy a kicsi dolgokban rejlik a megelégedettség és az élet teljessége.
Imádság
Szűz Mária, Te, aki földi életedet olyan gondokkal és félelmekkel élted meg, melyek a mi életünket is kísérik, légy a mi közbenjárónk és Édesanyánk. Könyörögd ki számunkra a nyitott szív kegyelmét, amely el tudja fogadni a kicsi dolgokat és belátja azt, hogy az ember számára a boldogságot, a békét nem a tárgyak adják, bármennyire is értékesek azok. Ezekben a szent napokban különösen kérlek családjainkért, hogy se karácsony, se a kis Jézus ne menjen el mellettünk észrevétlenül.  Köszönjük Neked, Édesanyánk, hogy nem mondasz le rólunk, hanem továbbra is türelmes vagy velünk és az Istennel való egyszerű élet teljességére hívsz bennünket.
M.M
fordította: Sarnyai Andrea

2016. november 21., hétfő

Véglegesen megbocsátható az abortusz a hamispróféta szerint

Minden papra véglegesen kiterjesztette az abortusz megbocsátásának jogát Ferenc pápa, amely korábban csak a püspökök és a különleges gyóntatópapok kiváltsága volt. A Szentatya az irgalmasság szentévének vasárnapi lezárulása után kiadott apostoli levélben tájékoztatott a változtatásról. A pápa az abortusz megbocsátását ideiglenesen már kiterjesztette az összes papra a tavaly december 8-án kezdődött és november 20-án véget ért különleges időszak idejére, de mostani bejelentésével végleg érvényben hagyta a rendelkezést. Ferenc pápa ugyanakkor elmondta: amilyen határozottan csak lehet, újra le akarja szögezni, hogy az abortusz súlyos bűn, mivel egy ártatlan életnek vet véget.
http://bonumtv.hu/veglegesen-megbocsathato-az-abortusz/
http://masodikeljovetel.hu/search/node/ABORTUSZ

Szűz Mária: Ha bevezetésre kerül az abortusz Írországban, elvágjátok a köteléket Szívemhez






Az abortusz bűne egy halálos bűn, és akik ezért felelősek, örökre a Pokol tüzében fognak égni

Nyomtatóbarát változat2013. május 1. szerda

Drága szeretett leányom, ez, a részemről, az Isten Báránya részéről történő beavatkozás, hogy feltárjam a világ számára ezeket az Üzeneteket, meg volt jövendölve.
Közületek azok, akik követitek Isten Szavát, békében kell, hogy legyetek, mivel Én nem akarom, hogy eltávolodjatok Tőlem, mert szeretlek benneteket.
Nektek sohasem kell félnetek a Szeretetemtől, még akkor sem, amikor a bűn elválaszt Tőlem benneteket. Én megnyitom mindazok szemét, akik látni akarnak, és Szent Szavam be fogja csukni azok szemét, akik elutasítják Kezemet. Én felétek nyújtom a Kezemet, szeretett gyermekeim, hogy biztonságba húzzalak benneteket, távol a keselyűktől, akik fel szeretnék falni a lelketeket.
Minden nap, a mai naptól kezdve, sok kiáltó hangot fogtok hallani, követelvén, hogy azt meghallgassátok. Ők, ördögi hazugságokat és érveket fognak bemutatni nektek a méz édességével álcázva. A veletek szembeni hízelgésüket – a véget nem érő érvek zömével, hogy meghallgassátok a humanitárius okokra hivatkozó érveiket, melyek elnézik a bűnt – nem fogják abba hagyni addig, míg csak el nem fogadjátok azt, amit rátok szeretnének kényszeríteni, hogy lenyeljétek.
Az abortuszt, ami gyilkosság Isten Szemében, rá fogják kényszeríteni minden nemzetre, a dac jeléül a Mindenható Istennel, a Legmagasságosabb Istennel szemben. Amennyiben elnézitek ezt a gonosz utálatot, szörnyű bűnnel vétkeztek. Az abortusz bűne egy halálos bűn, és akik ezért felelősek, örökre a Pokol tüzében fognak égni.
Nektek, akik nem akarjátok elfogadni, hogy ez egy súlyos bűn, kevés időtök marad üdvösségetek bebiztosítására. Mert amikor elérkezik a nagy nap, nem fogjátok meglátni Isten Arcát, kivéve, ha hátat fordítotok ennek a gonosz cselekedetnek.
A gyilkosság az Istennel szembeni dac egyik legsúlyosabb cselekedete, mely megcsonkítással lesz büntetve. Az emberi faj közötti nagy megosztottság elkezdődött. Azok, akik a fenevad oldalán állnak és elnéznek mindent, ami szembeszáll Isten Szavával, el lesznek különítve fivéreiktől és nővéreiktől. Ne becsüljétek alá Figyelmeztetésemet. Ha elfogadjátok az abortuszt, akkor Isten egyik gyermekének szándékos meggyilkolását fogadjátok el. Ha nincs bűntudat a lelketekben, akkor ti sohasem fogtok meglátni Engem. A vadonba foglak dobni benneteket.
Lehet nagy az Én Szeretetem és Irgalmasságom. Meg fogok bocsátani a legmegfeketedettebb lelkeknek is, de bűnbánat nélkül az Ítéletem végleges. Büntetésem örök. Szeressetek Engem, és Én dédelgetni foglak benneteket. Pusztítsátok csak el egy másik emberi lény életét, akit Atyám szeretete teremtett, és akkor ti is el fogjátok veszíteni az életeteket.
Jézusotok

A názáreti Jézus 1977 (teljes film)

Franco Zeffirelli monumentális művének teljes, vágatlan változata.
Töltsd le, mielőtt úgy eltűnik, mint ez: https://www.youtube.com/watch?v=BiCkMwIKll0
http://offliberty.com/ vagy http://www.clipconverter.cc/

2016. november 20., vasárnap

A kézbe áldozás bűn!


Részlet a Nyolc Boldogság Katolikus Közösségben élő Emmanuelle nővér és Maria Simma (aki arról lett híres, hogy látogatják és segítségét kérik a tisztítótűzben szenvedő lelkek) beszélgetéséből.




"Egyszer egy pap (Szenvedő Lélek) látogatott meg: " Imádkozz értem, mert nagyon szenvedek"- azzal eltűnt. Egy másik lélektől kaptam magyarázatot: azért kell szenvednie, mert bevezette a kézbeáldozást, és emiatt kivitték a térdeplőket. A legegyszerűbben úgy lehetne neki segíteni, ha a térdeplőket visszahoznák oda, ahol voltak, és ha nem kézbe áldoznának azok, akiket erre rávett." Elmondtam ezt az illetékes esperesnek aki megértőnek mutatkozott: " A kézbe áldozást nem én vezettem be. Ami a térdeplőket illeti, megpróbálhatok eleget tenni ennek a kérésnek, de a döntést rá kell bíznom az ottani plébánosra".






Azóta már kétszer is járt nálam egy-egy pap (Szenvedő Lélek), tehát harmadjára hallom a panaszt, hogy azért kell szenvedniük, mert eltávolították a templomból a térdeplőket, és a hívek kénytelenek voltak állva áldozni. Valami tehát itt nincs rendjén. Bár a pápa engedélyezte az állva történő áldozást, de aki a Szentséget térdelve szeretné magához venni, annak meg kell kapni erre a lehetőséget. A pápa is ezt akarja, tehát a hívek is elvárhatják a papoktól. Egy másik papnak a lelke így panaszkodott: " Azért kell szenvednem, mert bevezettem a kézbe áldozást. Ha egy plébános vagy egy püspök tudná, milyen következményekkel jár ez, soha többé nem szolgáltatná kézbe az Oltáriszentséget, és nem is lenne olyan hívő, aki ezt várná tőle."


Részlet Mária Simma:Élményeim a Szenvedő Lelkekkel c. könyvéből

Maria Simma történetének folytatását elolvashatod ITT

„Bármerre járok a világban, az szomorít el leginkább, hogy látom az embereket, amint az Oltáriszentséget kezükbe fogadják.” (Teréz anya)

Római Katolikus Blog komment: 60 évvel ezelőtt nagymamáink még úgy tanulták, hogy a Szentostyát csak a pap érintheti. Avatatlan kezekbe nem kerülhet! Osszátok meg ezt a cikket minél több hívővel és plébánossal!

Kiváló videó, mely megmutatja, miért is szentségtörő a kézbeáldozás:



Frissítés (egy atya hozzászólása):

Legelőször is, akik annyira rajonganak az ókeresztények áldozási szokásaikért, jó lenne, ha az őskeresztények böjti fegyelmét is vissza akarnák hozni. Persze a kézbe áldozás pártfogói igyekeztek a lehető legminimálisabbra csökkenteni. Az őskeresztények egyes közösségei térdelve, mélyen meghajolva, 24 órás szentségi böjttel vették a kézbe ( a nők kendőbe) a szentséget, és előtte és utána is kezet mostak, tehát ezt semmiképpen sem lehet a kézbe áldozás mostani módjával összehasonlítani! De ez a gyakorlat is a gyakori visszaélések miatt lett kivezetve. Másrészről áldozás után mindig sok apró szemcse marad a szentostyából a tálcán és az ujjamon, a körmöm alatt, amit minden áldozópap köteles nagy gonddal a kehelybe belemosni majd meginni, de kézbe áldozás mostani gyakorlatával ezek a részecskék a földre hullanak, ráragadnak a cipőre, ruhára, és a kezünkről kikerülnek az utcára, a tömegközlekedési eszközökre és a sort jobb nem folytatni!


Frissítés 2: A II. vatikáni zsinaton nem hoztak olyan rendelkezést, mely megengedte volna a kézbe áldozást. Sőt utána sem, csupán nem tiltották be, mivel mindenkit összezavart a reform szelleme és a beat-forradalom. Sokat vitáztam ezen, de az egón kívül soha nem tudott senki érvet mondani, miért nem jó neki az ostya a paptól, miért kell maga-magától?

Általában nem erre a kérdésre jön felelet, hanem mellébeszélés kezdődik. Miért nem jó a pap keze, miért kell a saját?

A CIKK FOLYTATÁSA ITT OLVASHATÓ

2016. november 18., péntek

A latin mise - jelenség

Nincs új a Nap alatt, tartja a régi közmondás, és valóban. Igaz ez azokra a vádakra is, amelyeket rendszeresen a Katolikus Egyház fejére olvasnak. Legfeljebb az elnevezések és a stílus változik. Mint ahogy az is igaz, hogy az Egyháznak történelme folyamán két ellenséggel kellett és kell ma is szembenéznie: a külsővel és a belsővel. Ezek az ellenségek nem minden esetben konkretizálható személyek vagy irányzatok, sok esetben hibás gondolkodásmódok, melyek ellen azért is nehéz felvenni a harcot, mert nehezen körülhatárolhatóak. Valljuk be, ezek belőlünk jönnek, a sérült emberi természetből. Hiszen tudjuk, Krisztus nélkül minden ember sérült lelkileg.

A XX. században a külső ellenség - igencsak nyilvánvaló módon - az ateizmust és materializmust életük vezérfonalának tekintők tábora. Azonban mi most nem velük kívánunk foglalkozni, hanem a sokkal nehezebben meghatározható belső ellenséggel, mely több kárt okoz rejtőzködő mivolta miatt, mint a jól látható külső.

Alapvető jellemzőjük, hogy hangzatos és jobbító szándékkal lépnek fel, úgy tüntetik fel magukat, mint akik valójában az Egyház javát akarják. A lelki mozgatórugókról csak az isteni bíró ítélhet, adott esetben elképzelhető, valóban a jó szándék vezérli őket, azonban gyümelcseiről ismerszik meg a fa. A gyümölcsök pedig büdösek és rothadtak.

Tudjuk, hogy darázsfészekbe nyúlunk, amikor kifejtük álláspontunkat. Minket ez azonban vajmi kevéssé érdekel, nem kívánunk megfelelni senki másnak, csak az igazságnak. A két legnagyobb erény, a szeretet és az igazságosság gyakorlati életbe való átültetésnek sikerességén áll vagy bukik, az Egyház milyen hitelességgel tudja képviselni Krisztus tanait. Ha az egyiket elhanyagoljuk, akkor a másik minden esetben csorbát fog szenvedni. Az igazságosság elvéhez való ragaszkodás helyett csak a szeretet parancsát akarjuk megtartani, akkor valójában nem tartjuk meg a szeretet parancsát. Annak torz tükörképét kapjuk, ahol is mentegetjük a bűnöst, elbagatellizálunk bűnöket. Ez nem valódi szeretet. Amennyiben az igazságosságot tartjuk csak szem előtt, elvész a szeretet, és könnyen eljuthatunk egyfajta rideg formalizmushoz, mely irányzat méltó utódja a Jézus korában élt farizeusokénak.

Amikor egyesek kijelentik, ők csak latin rítusú misére hajlandóak járni, mert a saját anyanyelvükön celebráltat nem tartják érvényesnek, az eretnekség. Megdöbbentően hangzik? Pedig igaz. Gondoljuk végig. Akik ezt állítják, lényegében tagadják, hogy az Eucharisztiában megjelenik Jézus. Aki pedig ezt tagadja, eretnek. Mi nem állítjuk, hogy a latin mise nem érvényes és még azt sem, hogy nem hasznos és értékes. Nem erről van szó. Közülünk is többen voltak már latin miséken. De ugyanúgy érvényesnek tartjuk a magyar nyelvű miséket. Ez így van rendjén.

Azonban szemben állunk egy olyan jelenséggel, mely jellemzően a latin miséket látogatók körében kezd elburjánzni, ami rendkívül káros és veszélyes. A fentebb említett új farizeusság képviselői ők. A liturgiát roppant precízen tudják, áhítatban nincs hiány, azonban az embernek
valahogy mégis az a benyomása támad, mint amikor olvassuk a Szentírásban a farizeus és a vámos esetét. Aki megalázza magát, felmagasztaltatik, aki felmagasztalja magát, megaláztatik.
Jellemző, hogy sokan közülük lovagnak képzelik magukat: ez rögtön rávilágít, hogy az egész nem más, mint puszta pozőrködés, valódi tartalom nélkül. Olyan, mint egy szerepjátékos kör. Csakhogy itt többet akarnak belelátni, mint amit valóban csinálnak. A valódi Eucharisztia kárára.

Egy jellemző példa a beteges "csaklatinmise"-gondolkodásra: mikor egyiküknek gyermeke született, s a csecsemővel nem bírta volna az eléggé hosszúra, olykor két órára is nyúló latin misét, inkább nem is ment vagy egy fél évig semmilyen misére, mondván, ami nem latin, az "libsi". Tudván azt, hogy a vasárnapi szentmise elmulasztása halálos bűn...


Vannak közöttük olyanok is, akinek nem csak az derogál, hogy magyar nyelvű misére járjanak, mondván "az nem érvényes, és különben is unalmas, stb.", de feleslegesnek és komolytalannak tartják azt is, ha valaki igyekszik minden nap szentmisére járni és az Oltáriszentséget magához venni. Mert  - szerintük - ezzel veszít értékéből az egész, ha ilyen gyakran tesszük. Azon túl, hogy az Abszolútum, tehát maga Isten hogyan veszíthetne értékéből, rejtély, de ilyenkor felteszi az ember a kérdést: ehhez mégis honnan veszik a bátorságot?

Milyen alapon akarják megszabni, hogy az Oltáriszentségnek mikor nagyobb és mikor kisebb az értéke? Vagy talán ők olyan bensőséges istenkapcsolattal rendelkeznek, hogy nincs rá szükségük? Eláruljuk, a legnagyobb szentek és misztikusok sohasem akarták kiiktatni a közvetítő eszközöket Isten és ember között, pedig nekik valóban olyan mély és közvetlenül személyes kapcsolatuk volt Istennel, amit ők el sem tudnak képzelni! S mégis, azt mondták, a szentmise a legnagyobb érték, naponta áldoztak, mert tudták, ezzel még nagyobb perspektíva nyílik meg előttük!

Nem állítjuk, hogy kötelező naponta misére járni és áldozni, ám aki megteheti, kövesse ebben is a szenteket. A naponta szentáldozókat leszólni ezért ilyen-olyan indokokra hivatkozva mérhetetlen hiúságra utal. A hiúság a főbűnök egyike, amikor magamat helyezem mindenek elé. Mert mi más állhatna e mögött, ha azt mondom, nem tartom érvényesnek a magyar nyelvű szentmisét, a napi szentáldozást leértékelőnek gondolom, amikor másból sem áll a katolicizmusom, mint hogy hogyan szólok le másokat? Nem beszélve arról, hogy az új farizeusok többsége csak pár hónapja, éve mondható katolikusnak. Mint a kiskutya, aki máris bele akar ugatni a nagyok dolgába.

El kell már fogadnunk végre, a katolicizmus nem arról szól, mi tetszik nekem, vagy mi nem. A katolikus vallás nem emberi kreálmány, amit saját szájam íze szerint formálhatok, hanem Isten kinyilatkoztatása. Ez a figyelmeztetés még akkor is áll, ha ezt a cikket jelen esetben olyanok számára írjuk, akik pont a tradicionális értékek védelmezőinek szerepében tetszelegnek.

Azokról pedig már ne is ejtsünk szót, akik mindenféle szakadár gittegyletekben a tradicionalizmus nevében "saját egyházakat" alapítanak (pl. szedekvantizmus, stb)... Ezek az emberek mind-mind nem hiszik el azt, amit maga Krisztus tanított Egyházáról: a pokol kapui sem vesznek erőt rajta.

Az új farizeusok arra az útra léptek, amikor az ember saját magát helyezi Isten elé, még akkor is, ha ezt ők így nem merik így megfogalmazni maguknak. Mert majd ők eldöntik... Emlékezzünk csak, hogyan foglalta össze Anton Szandor LaVey, a modern sátánizmus atyja tanítását: tégy, amit akarsz!

Jézus Krisztus ellenben azt tanította nekünk; én vagyok az út az igazság és az élet.

Válasszatok!
Egy atya megjegyzése: A "megritkított" szentáldozás a lehető legnagyobb őrület, önmagukat fosztják meg a kegyelemtől. Ez az eretnekség is előfordult már az egyháztörténelem folyamán néhányszor - legutóbb a janzenizmusban.


Pio atya mindenkinek szívből javasolta a minél gyakoribb szentáldozást



Érvek a gyakori szentáldozás mellett:

Egyetlen szentmise, melyen részt vettél, többet használ neked, mint számos, melyet halálod után ajánlanak fel érted mások.
A szentmise sok mulasztásodat és hanyagságodat pótolja.
A szentmise eltörli bocsánatos bűneidet, melyeket sohasem gyóntál meg.
Mikor jelen vagy a szentmisén és odafigyelsz, a legnagyobb hódolatot mutatod be az Úr Jézus szent Emberségének.
Minden szentmisével buzgóságod szerint többé-kevésbé csökkentheted ideiglenes földi büntetéseidet.
Sok veszélytől és szerencsétlenségtől szabadulsz meg, amit különben nem kerülhetnél ki.
Halálod óráján lesz a legnagyobb vigasztalásod, hogy szentmisét hallgattál. Minden szentmisét magaddal viszel az ítéletre és ezek lesznek közbenjáróid.
Minden szentmise új dicsőséget szerez számodra az égben.
Minden szentmisén való részvételeddel megrövidíted a tisztítótűzben viselendő szenvedéseidet, melyek különben reád várnak.
A szentmisén való részvételeddel a lehető legnagyobb segítséget nyújtod a tisztítótűzben szenvedő lelkeknek - különösen, ha értük ajánlod fel részvételedet.
A szentmise alatt az angyalok seregei között térdelsz, akik félő tisztelettel vannak jelen az isteni áldozatnál.
A szentáldozás során felbecsülhetetlen értékű kegyelemben részesülsz!
A sátán gyengébb lesz veled szemben.
A szentmisében a pap áldásában részesülsz, amit Isten megerősít az égben is. (Várd meg az áldást türelemmel!)

2016. november 17., csütörtök

Beteljesült próféciák: videofelvétel a templomrombolásról (ezek valódi felvételek...)


Beteljesült próféciák. Részlet a Mária Julianna lelki naplója III. kötetéből

2001. febr. 12. Ma reggelre azt álmodtam, hogy az úton egy
nagy székesegyház közelébe értem, amely egy dombon volt.
De a templomot nem lehetett megközelíteni, mert egy hatalmas
markológép, amely közvetlenül a templom fala mellett állt, feltúrta
a székesegyházhoz vezető utat. Méteres árkokat és homokhegyeket
csinált. Éppen ezt a rombolást végezte, amikor
odaértem. Hihetetlen gyorsasággal dolgozott. Egyedül voltam.
Még találtam a templom fala mellett egy keskeny járatot, amin
eljutottam a székesegyház ajtajához. Bementem. Ott, az ajtóban
arcra borultam, és imádtam az Urat. Csak miután felálltam,
akkor vettem észre, hogy nem volt jelen a legméltóságosabb
Oltáriszentség. A legnagyobb megdöbbenésemre az oltár össze
volt törve. A színes üvegből készült szárnyas oltárképek is
porrá voltak zúzva. Az örökmécses sem égett, nem is volt ott.
Az ajtóban idegen munkás kinézetű durva emberek ácsorogtak,
akik korábban a rombolást végezték. A szentély üres volt és
elhagyatott. Összetörve, szétzúzva, mint amikor a mi Megváltó Urunkat keresztre feszítették. Sem papot, sem hívőt nem láttam.
Még csak hírmondó se maradt a keresztények közül. Amikor
felébredtem imádott Jézusom nagyon szomorúan csak ennyit
mondott: „Ez következik Egyházamra. Nyisd ki az Újszövetségi
Szentírást!“ Lk.5,35: „Eljön a nap, amikor elviszik a
Vőlegényt.“ A Vőlegény szó alatt az Úr Jézus a legméltóságosabb
Oltáriszentséget értette.
Ezután egy emeletes ház ablakából egy nagyvárosi utcát láttam.
Az utcán nagy felfordulás volt.
Febr. 8-án az Ap.csel.19,29. résznél nyittatta ki velem az Úr
Jézus a Szentírást, ahol ugyanezt olvastam: „Az egész városban
nagy fölfordulás keletkezett.“
Ezután hőn imádott Uram ezt mondta: „Nyisd ki a Szentírást!“
Mt.21,35-44: „A szőlőmunkások nekiestek a szolgáknak: az
egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték.
...végül a Fiát, az örököst is megölték...“ Jézus: „Papjaimat
és híveimet megölik, amint azt a prófétákkal és Velem is
tették. Most van itt a sötétség órája. A keresztényüldözés hirtelenül
tör ki. Sokakat megölnek, némelyeket elhurcolnak. Az élők
irigyelni fogják a holtakat. De egy kicsiny mag megmarad. Ők
lesznek a szent gyökér, amely megújult Egyházamban újra kihajt.
Levelei és ágai dúsak lesznek, mert éltető szeretetemmel
táplálom őket.“

Tárgy: Fwd: videofelvétel a templomrombolásról (ezek valódi felvételek...)

Kedves címzettek!

A lenti videofelvétel NEM hoax. Tudatos rombolást rögzített a belső
kamera.

Európa ezt már egyszer átélte a "nagy francia forradalom" terrorja idején. Róma,
2016 októbere. EU.

Szép új világ  kezdődik, a pusztítás kora!!!


------------------------------ ------------------------------ ------------------------------ -------------------



A római Szent Praxed templom belső kameráinak a videofelvétele a
ghanai "migráns" alapos munkájáról:

Anett levele


Több különböző tényező hatására úgy érzem, eljött a pillanat, amikor nem várhatok tovább azzal, hogy megkérjelek: imádkozz az abortusz megszűnéséért.
Ez így viccesnek is tűnhet, de hiszem, hogy ettől függ sok jövőbeli fejlemény, és TUDOM, hogy Isten válaszolni fog. Amíg tombol az abortusz Magyarországon és a világban, addig nincsen előrehaladás a morál más területein sem. Sehol, semmiben. Az abortuszhoz való viszonyunk az élethez fűződő viszonyunk, ennélfogva mindent meghatároz. Ahogyan egy abortuszt átélt anya vagy apa is nem csak egy kis szeletét, de az egész életét formálja át egy ilyen döntéssel.
Saját tapasztalatom, hogy a rövid imákat tudja az ember hosszú távon naponta elmondani. Tehát fontos lenne, hogy MINDEN NAP mondd el, és hogy legyen a legforróbb, legelmélyültebb kívánság, esengés, ami tőled telik. Eredetileg azt gondoltam: a legjobb volna, ha mindenki a maga szavával fohászkodna, de olyan határozottan megvan bennem egy ima, amit erre mondani lehetne, hogy inkább leírom:
"JÉZUS, MINDENT FELÜLMÚLÓ IRGALMADRA KÉRLEK, ÁLLÍTSD MEG AZ ABORTUSZT MAGYARORSZÁGON ÉS AZ EGÉSZ VILÁGON, HOZZ BÉKÉT ÉS SZERETETET A SZÍVEKBE! JÉZUSOM, BÍZOM BENNED! MÁRIA, OLTALMAZZ MINKET!"
Sokan érzünk magunkban egyfajta ürességet, gyakran van a szívünkben indulat és nem értjük honnan táplálkozik. Ha megnyitjuk a szívünket a Szeretetre és egy egyszerű fohásszal kérjük Istent, hogy szüntesse meg az abortuszt Magyarországon, akkor már kevésbé leszünk belül üresek, beindítjuk az életet magunkban és ez ki fog hatni másokra, mindannyiunkra.
Azt gondoltam, hogy a hozzánk csatlakozókkal jó lenne évente egy személyes találkozó, imaalkalom is. December 8-a nagyon szép ünnep lehetne erre - már idén is. (Erről bővebben azoknak majd, akik csatlakoznak. :))
Köszönöm,ha igent mondasz, és kérlek, küldd tovább ezt a levelet egy-egy személyes mondattal mindazoknak, akikről úgy gondolod, hogy megérintené a szívüket, és velünk tartanának gondolatban-lélekben...:) Lehet, hogy  sokaknak hasznosabb lenne a lenti utóiratot bemásolni a levél elejére bevezetőnek - majd Te eldöntöd.
Kérlek, ha úgy döntesz, hogy elkezdesz velünk imádkozni, jelezd nekem!
anett@sziklatemplom.hu
Szeretettel,
anett
Utóirat az abortuszról:
"Énekeljük, hogy "Isten áldd meg a magyart". De Szegény, hogy áldja meg, ha naponta 122 hal meg abortuszban közülünk?" (Csókay Andrást idéztem) Sokan gondolják úgy, hogy őket talán csak távolabbról, vagy egyáltalán nem érintő problémáról van szó. Mi úgy gondoljuk, hogy azzal, ha az imádság mellett beszélünk is róla, sokat segítünk a hallgatásba burkolózó, "pont rosszkor" várandóssá lett anyáknak. Ha ez nem egy tabu téma, akkor bátrabban beszélnek róla a fiatal leányanyák is, és többen leszünk, akik segíteni tudunk. Milyen jó lenne ha a felnövő generáció fejében már tisztázódna, hogy ha megfogant bennem vagy általam egy gyermek,  akkor én már anya illetve apa vagyok! És ezen nem tudunk azzal változtatni, ha elmegyünk abortuszra, attól még ugyanúgy szülők maradunk, csak a gyerekünk meghal.
Az abortusz legalizálása óta eltelt 60 év alatt nagyjából 6.000.000, azaz hatmillió gyerek végezte a “szülőszobák” műtőasztalán. Nem gondolhatjuk, hogy ez nem hagy mély nyomot az anyák, családok, a közösségek és a nemzet lelkében. Tudnunk kell, hogy amíg tombol az abortusz – itthon napi 122 (!), Európában napi 4-5 ezer, a világban napi 120-130 ezer – addig nem lesz békességünk.
És belinkelek egy cikket, ami röviden de tökéletesen összefoglalja a problémát. A legfontosabb része ennek az írásnak összefoglalja, hogy miért mindenkinek az ügye az abortusz:
"Én sem szeretem, amikor... ideológiai,  politikai törésvonalak alapján vitatkoznak az abortuszról. Ráadásul szinte mindig a beteg magzat vagy anya, illetve a nemi erőszak eseteire hegyeződnek ki a viták, pedig ezen okok összesen sem érik el az egy százalékot – az abortált magzatok 99 százaléka egyszerűen „rosszkor jött”. Ki kellene végre szállni „a magzat élethez való joga” kontra „a nő választási joga” kifejezésekkel felcímkézett lövészárkokból, amelyekben a nő és születendő gyereke egymás ellenségének van beállítva. Szabad választásról úgyis bajosan beszélhetünk – a minket megkeresők többsége vagy súlyos nyomás vagy információ­hiány következtében döntött az abortusz mellett. „Ha legalább egyvalaki mellettem állt volna!” Oda kellene állni a többnyire komolyan vívódó nő mellé, és ítélkezés vagy moralizálás helyett abban segíteni, hogy elfogadja az anyaságát, és közben ne kerüljön lehetetlen helyzetbe."

2016. november 14., hétfő

Négy bíboros HIVATALOS ÚTON azzal a kéréssel fordult a hamis prófétához, hogy tisztázza az Amoris Laetitia félreérthető pontjait.

Pápához az ellenreformáció óta még sohasem fordultak saját bíborosai nyilvánosan olyan kényes ügyben kérdéssel, hogy tisztázzon egy általa kibocsátott dokumentumot. A levél öt tisztázandó kérdést ("dubia" -t) tartalmaz és négy bíboros írta alá szeptember 18-án: az olasz Carló Caffarra, Bologna nyugalmazott érseke, az amerikai Raymond Burke, az Apostoli Signatura jelenlegi elnöke, a német Walter Brandmüller és Joachim Meisner, Köln nyugalmazott érseke. Ez az igazi - erkölcsi természetű - földrengés. A pápai szenátus négy tagja (akik velük egyetértenek, de nem vállalják a nyilvánosságot, sokkal többen vannak) a hitet és erkölcsöt érintő kérdéssel, dubia-val fordult Ferenc pápához, amelyre az egyházi törvények értelmében a pápa köteles lett volna választ adni: vagy pozitív igen-t, vagy negatív nem-et, akár magyarázattal is, de köteles lett volna választ adni. És a pápa tudtul adta a négy bíborosnak, hogy NEM FOG NEKIK VÁLASZT ADNI. És ez a csönd az, ami megrengeti a földet.



A levél:

Ferenc pápa Őszentségének
és Gerhard L. Müller bíboros eminenciás úr figyelmébe

Szentatya,

Az Amoris Laetitia apostoli buzdítást, különösen a VIII. fejezetét, a nyilvánosságra hozatalát követően teológusok és hittudósok különböző, sőt, ellentmondásos értelemben magyarázták. A média ráadásul még jobban kiélezte ezt a vitát, ezzel a hívek között bizonytalanságot, zavart és irányvesztést okozott.

Emiatt alulírottak, de még sok már püspök és pap is, a hívektől számtalan kérdést kapott az Amoris Laetitia VIII. fejezetének magyarázatára vonatkozóan.

Ezért most, lelkipásztori felelősségünk tudatában és a Szentséged által szorgalmazott szinoditás gyakorlatba ültetésének a vágyával, mély tisztelettel bátorkodunk megkérni Szentségedet, mint a hit legfőbb tanítóját, akit a Feltámadott arra szólított fel, hogy erősítse meg testvéreit a hitben, hogy oszlassa el a bizonytalanságokat és hozzon világosságot, hogy a jelen levelünkhöz mellékelt Dubia-ra szíveskedjen választ adni .

Kérjük Szentséged áldását és ígérjük, mi is imáinkba foglaljuk Szentségedet.

Walter Brandmüller bíboros

Raymond L. Burke bíboros

Carlo Caffarra bíboros

Joachim Meisner bíboros

Róma, 2016, szeptember 9.

***

A KÉRDÉSEK

1. sz. tisztázandó kérdés:

Azt kérdezzük, hogy az Amoris Laetitia állítását (nn. 300-305) követően, lehetséges-e most egy olyan személynek feloldozást adni és a bűnbánat szentségét kiszolgáltatni és szentáldozáshoz járulni engedni, aki, bár érvényes házassága van, de egy másik személlyel él együtt úgy, mint férj és feleség anélkül, hogy teljesítenék a Familiaris Consortio n. 84 feltételeit, amelyeket a Reconciliatio et Paenitentia n. 34 és a Sacramentum Caritatis n. 29 is megerősített. A "bizonyos esetekben" kifejezés, amely az Amoris Laetitia 351. lábjegyzetében (n. 305) található, alkalmazható-e azokra az elvált személyekre, akik új kapcsolatot létesítettek és férj-feleségként élnek?
(...)

2. sz. tisztázandó kérdés:

Az Amoris Laetitia (cf. n. 304), szinódus utáni apostoli buzdítás után, még mindig érvényesnek tekinthető-e Szent II. János Pál II. enciklikája, a Veritatis Splendor n. 79, amely a Szentírás és az Egyház hagyományára épül az abszolút erkölcsi normákat illetően, amely eredendően megtilt minden rossz cselekedetet, és amely kötelező érvényű bármiféle kivétel nélkül?
(...)

3. sz. tisztázandó kérdés:

Az Amoris Laetitia (n. 301) után lehetséges-e azt állítani, hogy az a személy, aki az Isten egyik, nevezetesen a házasságtörést tiltó törvényének ellentmondóan él életvitelszerűen(cf. Mt 19:3-9), a súlyos bűn objektív állapotában van?
(...)

4. sz. tisztázandó kérdés:

Az Amoris Laetitia (n. 302) "körülmények, amelyek enyhítik az erkölcsi felelősséget" állítása után még mindig érvényesnek tekinthető-e Szent II. János Pál pápa Veritatis Splendor n. 81 enciklikája, amely a Szentíráson és az Egyház hagyományán alapul, amely szerint: " Ezért egy tárgya miatt bensőleg rossz cselekedetet a körülmények vagy a szándék soha nem tudna átalakítani „szubjektíve” jó vagy megvédhető választássá."?
(...)

5. sz. tisztázandó kérdés:

Az Amoris Laetitia (n. 303) után még mindig érvényesnek tekinthető-e Szent II. János Pál pápa Veritatis Splendor n. 56 enciklikája, amely a Szentíráson és az Egyház hagyományán alapul, amely kizárja a lelkiismeret szerepének kreatív értelmezését, és amely hangsúlyozza, hogy a lelkiismeret sohasem lehet jogosult kivételeket tenni az abszolút erkölcsi normákat illetően és amely megtiltja azt, 'ami az elvont erkölcsi törvény szerint bensőleg rossz'?
(...)

forrás: rorate-caeli.blogspot.com

A Szent Szűz nevében parancsolom neked, hogy mondd el az igazságot ami Krisztus Egyházában történik?

A Szent Szűz nevében parancsolom neked, hogy mondd el az igazságot ami Krisztus Egyházában történik?
-Jaj, azt a nevet ne, csak azt ne. Annak a névnek csak a hallattára végtelen kín fog el engem és bennünket démonokat. Nem akarok beszélni, de a Magasre
ndű Asszony beszédre kényszerít, te undorító pap. A Katolikus Egyház támadás alatt áll. Az ördögi erők elszabadultak annak a Jegyese felé, akit felfüggesztettünk a keresztre. Ez az utolsó csapás, amit az Egyházára mérünk. A pápa lemondatása megnyitja az utat a frontális támadásunkhoz. Az ott fent vissza akar térni a földre, hogy mikor, hol és hogyan, nem tudom, de érzem, hogy az a nap már nagyon-nagyon közel van. Az erőm egyre gyengül, ezért kell koncentrálnom, hogy visszanyerjem az energiáimat, hogy a milliárdnyi démonjaimat az Apostoli Szentszék ellen tudjam fordítani.Nem elég a korrupció, a pénzsóvárság, a botránykeverés, hanem egy olyan támadást kell indítani, amelynek a végkifejlete a Római Egyház pusztulása.

-Isten nevében mondd meg, mit akarsz tenni Isten Szent Jegyese ellen?
- Kétezer éve már, hogy mi bukott angyalok az Egyház és a széplelkű poltikusok segítségével megpróbáljuk véglegesen megsemmisíteni azt a szörnyűséges Názáreti teremtményt. Sajnos nem sikerült még mert a Mindenhatóhoz tartozik. Minden erőnk feleslegesnek bizonyult, mert a pokol kapujai, ahogy azt az undorító Keresztrefeszített mondta, nem kerülhetnek fölénybe. De mi nem adjuk fel. Folyamatosan támadjuk, sebezzük, véreztetjük megköszönve azoknak, akik ebben belülről a segítségünkre vannak és a kezünkre adták magukat. El kell foglalnunk a Keresztre szegezett földi helyettesének a trónját bármi áron is bármibe kerüljön is. A szemináriumok elnéptelenítésén dolgozunk a kolostorok bezáratásán, de nem sikerül a rácsok mögötti nők, férfiak imáját elhallgattatni.Vannak még fiatalok, akik az imádkoznak a zárdák csendjében. Az átkozottak! Azok mennyire ártalmasak nekünk akik az életüket szentelik a Magasságosnak.

- Isten nevében modd el, hogy miben mesterkedsz?
-Neeem, neem mondom el.
- Elrendelem Krisztus Szent Vérére, hogy válaszolj a kérdésre.
- Az Ott fenn már belefáradt a bűnjeitekbe, undorodik az emberek cselekedeteitől, és csalódott a nők magatartásától. A bűnben fuldokoltok. Az emberiség nagy része az enyém, spirituálisan halott és képtelen feléledni. Immáron sok érsek, püspök, pap teljes ellentétben vannak az Egyházatok hagyományaihoz képest, és nincsenek összhangban a pápai konzervatizmussal. A progresszivizmus, a zsinat utáni bizonyos nyitások mögött miiii állunk. Mert zavart akarunk, széthúzást, megosztást Szent Péter Trónjánhogy ti nevezitek) kívül és belül. Higgyétek csak továbbra is, hogy mindez a papocskák meséi, így a pokol felé igyekvők száma egyre nagyobb lesz. Most már sokat nem érnek.

-A Szent Mártírok Szent Pio és Szent Bernadett nevében mondd meg az igazat Róma Egyházának jövőjéről?
-Nem ismerem a jövőt. Azt csak Ő ismeri. Azt sem tudom, hogy a követkető pillanatban mi fog történni, mert azt csak Ő tudja. Nem látok előre eseményeket, csak a jelent. Én csak egy vesztes vagyok, aki fellázadt és mindent elvesztett. Elvesztettem az Paradicsomi létet örökre. De egy célom van: minél több lelket magammal rántani a gyötrelmek királyságába.Így akarom megbosszulni a paradicsomból való kiűzetésemet. Ez az én örök bosszúm. Én nem vagyok örök, csak egy teremtmény vagyok mint ti, de sokkal erősebb, hatalmasabb, ügyesebb, ravaszabb mint ti. A ravaszságomat használom fel a tönkretételetekhez.
Elmondom még neked, te undorító pap, hogy rettenetes támadást provokálunk kit a Római Egyház ellen, megremegtetjük a falait, de nem karcoljuk meg a stabilitását. Gazdasági krízist generáltunk, hogy megszegényítsük a a világ népességét, elbátortalanítsuk, aki imádkozik és megmérgezzük a kapcsolatot így eltávolítva az embert Tőle. Semmit nem hagyunk ki és mindenre készek vagyunk ami elválaszthatja a termtményt a Teremtőjétől.Mindaz ami rombolhat, keresztülvisszük. De most az Egyházra koncentrálunk, és ameddig a mi pusztító munkánk nem megy végbe nem nyugszunk meg. Kértem éveket attól aki Odafönt van. Most ez a mi időnk, tehát neki felkerekedünk annak tudatában, hogy az elnyert idő végéhez közelít. Hallom a Mindenható mennyörgését, aki az én semmi létemre emlékeztet és szófgogadásra kényszerít az akaratom ellenére, de neki engednem kell. Az a pápa, aki a Rerum Novarum-ot adta ki, ("Az új dolgok",XIII. Leó pápa egyik enciklikája, amelyet 1891. május 15-én adott ki), látta amint a misét celebrálta, a démonokat, ahogy a fold felszínére jöttek és mindenütt szétszóródtak. Emiatt írta azt az utálatos imát az Égi Seregek Hercegének, amit mi megsemmisítettünk a szertartás végére. Mára már az egész föld teljesen teli van bukott angyalokkal, amiket ha a lélek szemével tudnátok nézni, látnátok, hogy az egész egy sötétség. Teljes sötétség. Ha látnátok a pokoli szörnyeket a világban körülöttetek, meghalnátok a félelemtől, annyira rettenetes alakúak. És mindezek ellenére mégsem hisztek.

- A Szentháromság nevében mondd meg mit tervezel az emberiség ellen?
- Elpusztítani minden erőmmel. Rabszolgasorsba taszítani. Egy szóval elkárhoztatni. Ehhez háborúkat, pusztítást, katasztrófákat kell provokálnom, hogy a végső elkeseredettség és istenkáromlás állapotába kerüljenek. A válságot súlyosbítanom kell, egyre több személyt kell nyomorba döntenem, reménytelenség állapotába vezetnem, ahonnan nem tud szabadulni. Aztán át kell radikálisan alakítanom az ún. Polgári társadalmatokat egy nagy disznóóllá.Abban tocsogtatlak benneteket, majd onnan tovább húzlak a pokolba. A szolgáim már dolgoznak rajta, el kell végezniük a piszkos munkát, amit megparancsoltam nekik. A földet egy hatalmas temetővé alakítom, ahol a kevés túlélő kénytelen lesz engem imádni, és nekem szolgálni mintha egy isten lennék. És ez az én végcélom: az Ő helyére kerülni. Sokan szertartásban hódolnak nekem. mások megidéznek, míg mások imádnak. De nem tudják, hogy már el vannak kárhoztatva. Egy maroknyi euróért és némi szívességért cserébe nekem adják magukat a karmaim közé kerülve. Meglátjátok mit teszek az Egyházatokkal, micsoda egyház szakadást provokálok, legrosszabbat ami eddig történt. Meglátjuk mennyien kerülnek Őhozzá és mennyien én hozzám. Az idő a végéhez közeledik és én azon igyekszem, hogy minél több számban gyűjtsek közületek magam köré. Mindenki egyetlen úrként fog rám tekinteni, akkor is ha egy senki vagyok.

- Szent Gemma Galgani, Szent Teréz, Gyermek Jézus és Szent Maria Goretti nevében mit kell csinálnunk, hogy legyőzzünk téged és megmentsük a lelkünket?
- Neeem neem akarok beszélniiii! Az,az ott Fönn kényszerít, hogy válaszoljak. A Rózsafüzér imádság, az az átkozott korona, ami sok lelket elragad tőlünk és hatalmas ellenünk, egy kalapács, ami összenyom minket. Térjetek vissza az Egyházba, gyónjatok hetente és beszéljetek egymással gyakran. A hibáitokat tartsátok kontroll alatt és kölcsönösen segítsétek egymást. Szeressétek egymást és tükrözzétek vissza magatokban a Bizalom fényét. A békét egyedül a koronával a kezetek közt, a gyakori komúnióval nyeritek el.
A Szent Szűz nevében parancsolom neked, hogy mondd el az igazságot ami Krisztus Egyházában történik?
-Jaj, azt a nevet ne, csak azt ne. Annak a névnek csak a hallattára végtelen kín fog el engem és bennünket démonokat. Nem akarok beszélni, de a Magasre
ndű Asszony beszédre kényszerít, te undorító pap. A Katolikus Egyház támadás alatt áll. Az ördögi erők elszabadultak annak a Jegyese felé, akit felfüggesztettünk a keresztre. Ez az utolsó csapás, amit az Egyházára mérünk. A pápa lemondatása megnyitja az utat a frontális támadásunkhoz. Az ott fent vissza akar térni a földre, hogy mikor, hol és hogyan, nem tudom, de érzem, hogy az a nap már nagyon-nagyon közel van. Az erőm egyre gyengül, ezért kell koncentrálnom, hogy visszanyerjem az energiáimat, hogy a milliárdnyi démonjaimat az Apostoli Szentszék ellen tudjam fordítani.Nem elég a korrupció, a pénzsóvárság, a botránykeverés, hanem egy olyan támadást kell indítani, amelynek a végkifejlete a Római Egyház pusztulása.

-Isten nevében mondd meg, mit akarsz tenni Isten Szent Jegyese ellen?

- Kétezer éve már, hogy mi bukott angyalok az Egyház és a széplelkű poltikusok segítségével megpróbáljuk véglegesen megsemmisíteni azt a szörnyűséges Názáreti teremtményt. Sajnos nem sikerült még mert a Mindenhatóhoz tartozik. Minden erőnk feleslegesnek bizonyult, mert a pokol kapujai, ahogy azt az undorító Keresztrefeszített mondta, nem kerülhetnek fölénybe. De mi nem adjuk fel. Folyamatosan támadjuk, sebezzük, véreztetjük megköszönve azoknak, akik ebben belülről a segítségünkre vannak és a kezünkre adták magukat. El kell foglalnunk a Keresztre szegezett földi helyettesének a trónját bármi áron is bármibe kerüljön is. A szemináriumok elnéptelenítésén dolgozunk a kolostorok bezáratásán, de nem sikerül a rácsok mögötti nők, férfiak imáját elhallgattatni.Vannak még fiatalok, akik az imádkoznak a zárdák csendjében. Az átkozottak! Azok mennyire ártalmasak nekünk akik az életüket szentelik a Magasságosnak.

- Isten nevében modd el, hogy miben mesterkedsz?
-Neeem, neem mondom el.
- Elrendelem Krisztus Szent Vérére, hogy válaszolj a kérdésre.
- Az Ott fenn már belefáradt a bűnjeitekbe, undorodik az emberek cselekedeteitől, és csalódott a nők magatartásától. A bűnben fuldokoltok. Az emberiség nagy része az enyém, spirituálisan halott és képtelen feléledni. Immáron sok érsek, püspök, pap teljes ellentétben vannak az Egyházatok hagyományaihoz képest, és nincsenek összhangban a pápai konzervatizmussal. A progresszivizmus, a zsinat utáni bizonyos nyitások mögött miiii állunk. Mert zavart akarunk, széthúzást, megosztást Szent Péter Trónján(ahogy ti nevezitek) kívül és belül. Higgyétek csak továbbra is, hogy mindez a papocskák meséi, így a pokol felé igyekvők száma egyre nagyobb lesz. Most már sokat nem érnek.

-A Szent Mártírok Szent Pio és Szent Bernadett nevében mondd meg az igazat Róma Egyházának jövőjéről?
-Nem ismerem a jövőt. Azt csak Ő ismeri. Azt sem tudom, hogy a követkető pillanatban mi fog történni, mert azt csak Ő tudja. Nem látok előre eseményeket, csak a jelent. Én csak egy vesztes vagyok, aki fellázadt és mindent elvesztett. Elvesztettem az Paradicsomi létet örökre. De egy célom van: minél több lelket https://lafedecristianacattolica.blogspot.hu/magammal rántani a gyötrelmek királyságába.Így akarom megbosszulni a paradicsomból való kiűzetésemet. Ez az én örök bosszúm. Én nem vagyok örök, csak egy teremtmény vagyok mint ti, de sokkal erősebb, hatalmasabb, ügyesebb, ravaszabb mint ti. A ravaszságomat használom fel a tönkretételetekhez.
https://lafedecristianacattolica.blogspot.hu/
https://lafedecristianacattolica.blogspot.hu/2016/11/confessione-shock-di-lucifero-sotto.html