Pápához az ellenreformáció óta még sohasem fordultak saját bíborosai nyilvánosan olyan kényes ügyben kérdéssel, hogy tisztázzon egy általa kibocsátott dokumentumot. A levél öt tisztázandó kérdést ("dubia" -t) tartalmaz és négy bíboros írta alá szeptember 18-án: az olasz Carló Caffarra, Bologna nyugalmazott érseke, az amerikai Raymond Burke, az Apostoli Signatura jelenlegi elnöke, a német Walter Brandmüller és Joachim Meisner, Köln nyugalmazott érseke. Ez az igazi - erkölcsi természetű - földrengés. A pápai szenátus négy tagja (akik velük egyetértenek, de nem vállalják a nyilvánosságot, sokkal többen vannak) a hitet és erkölcsöt érintő kérdéssel, dubia-val fordult Ferenc pápához, amelyre az egyházi törvények értelmében a pápa köteles lett volna választ adni: vagy pozitív igen-t, vagy negatív nem-et, akár magyarázattal is, de köteles lett volna választ adni. És a pápa tudtul adta a négy bíborosnak, hogy NEM FOG NEKIK VÁLASZT ADNI. És ez a csönd az, ami megrengeti a földet.



A levél:

Ferenc pápa Őszentségének
és Gerhard L. Müller bíboros eminenciás úr figyelmébe

Szentatya,

Az Amoris Laetitia apostoli buzdítást, különösen a VIII. fejezetét, a nyilvánosságra hozatalát követően teológusok és hittudósok különböző, sőt, ellentmondásos értelemben magyarázták. A média ráadásul még jobban kiélezte ezt a vitát, ezzel a hívek között bizonytalanságot, zavart és irányvesztést okozott.

Emiatt alulírottak, de még sok már püspök és pap is, a hívektől számtalan kérdést kapott az Amoris Laetitia VIII. fejezetének magyarázatára vonatkozóan.

Ezért most, lelkipásztori felelősségünk tudatában és a Szentséged által szorgalmazott szinoditás gyakorlatba ültetésének a vágyával, mély tisztelettel bátorkodunk megkérni Szentségedet, mint a hit legfőbb tanítóját, akit a Feltámadott arra szólított fel, hogy erősítse meg testvéreit a hitben, hogy oszlassa el a bizonytalanságokat és hozzon világosságot, hogy a jelen levelünkhöz mellékelt Dubia-ra szíveskedjen választ adni .

Kérjük Szentséged áldását és ígérjük, mi is imáinkba foglaljuk Szentségedet.

Walter Brandmüller bíboros

Raymond L. Burke bíboros

Carlo Caffarra bíboros

Joachim Meisner bíboros

Róma, 2016, szeptember 9.

***

A KÉRDÉSEK

1. sz. tisztázandó kérdés:

Azt kérdezzük, hogy az Amoris Laetitia állítását (nn. 300-305) követően, lehetséges-e most egy olyan személynek feloldozást adni és a bűnbánat szentségét kiszolgáltatni és szentáldozáshoz járulni engedni, aki, bár érvényes házassága van, de egy másik személlyel él együtt úgy, mint férj és feleség anélkül, hogy teljesítenék a Familiaris Consortio n. 84 feltételeit, amelyeket a Reconciliatio et Paenitentia n. 34 és a Sacramentum Caritatis n. 29 is megerősített. A "bizonyos esetekben" kifejezés, amely az Amoris Laetitia 351. lábjegyzetében (n. 305) található, alkalmazható-e azokra az elvált személyekre, akik új kapcsolatot létesítettek és férj-feleségként élnek?
(...)

2. sz. tisztázandó kérdés:

Az Amoris Laetitia (cf. n. 304), szinódus utáni apostoli buzdítás után, még mindig érvényesnek tekinthető-e Szent II. János Pál II. enciklikája, a Veritatis Splendor n. 79, amely a Szentírás és az Egyház hagyományára épül az abszolút erkölcsi normákat illetően, amely eredendően megtilt minden rossz cselekedetet, és amely kötelező érvényű bármiféle kivétel nélkül?
(...)

3. sz. tisztázandó kérdés:

Az Amoris Laetitia (n. 301) után lehetséges-e azt állítani, hogy az a személy, aki az Isten egyik, nevezetesen a házasságtörést tiltó törvényének ellentmondóan él életvitelszerűen(cf. Mt 19:3-9), a súlyos bűn objektív állapotában van?
(...)

4. sz. tisztázandó kérdés:

Az Amoris Laetitia (n. 302) "körülmények, amelyek enyhítik az erkölcsi felelősséget" állítása után még mindig érvényesnek tekinthető-e Szent II. János Pál pápa Veritatis Splendor n. 81 enciklikája, amely a Szentíráson és az Egyház hagyományán alapul, amely szerint: " Ezért egy tárgya miatt bensőleg rossz cselekedetet a körülmények vagy a szándék soha nem tudna átalakítani „szubjektíve” jó vagy megvédhető választássá."?
(...)

5. sz. tisztázandó kérdés:

Az Amoris Laetitia (n. 303) után még mindig érvényesnek tekinthető-e Szent II. János Pál pápa Veritatis Splendor n. 56 enciklikája, amely a Szentíráson és az Egyház hagyományán alapul, amely kizárja a lelkiismeret szerepének kreatív értelmezését, és amely hangsúlyozza, hogy a lelkiismeret sohasem lehet jogosult kivételeket tenni az abszolút erkölcsi normákat illetően és amely megtiltja azt, 'ami az elvont erkölcsi törvény szerint bensőleg rossz'?
(...)

forrás: rorate-caeli.blogspot.com