Urunk Jézus Krisztus üzenete Anna Terézia által

Szentlélek

2016. 05. 14.
Kedveseim, figyeljetek nagyon a Szentlélek indításaira, mert a gonosz lélek igyekszik elnyomni bennetek a jó kezdeményezéseket! Dícsérjétek az Urat és mindenkor áldjátok szent nevét, mert Ő az, aki megszabadított a bűn rabságából és megadja a megújulás kegyelmét. Engedelmeskedjetek a Szentlélek megújító hatalmának! Adjátok át magatokat teljesen, hogy bármit meg tudjon tenni bennetek Isten felszabadító lelke. Hívjátok egyre gyakrabban, hívjátok a Szentlelket és biztosítsátok Számára a megérkezést: Buzduljatok fel és mondjátok: „Jöjj Szentlélek és újítsd meg a föld színét és minden ember szívét! Adj fényt szemünknek, hogy meglássuk az utat, amit kijelöltél számunkra. Áldj meg minket és dicsőítsd meg magad bennünk!
2016. 05. 15.      
Gyermekeim, én a Szentlélek Isten szólok hozzátok. Ragadjátok meg kegyelmeimet és engedjétek szívetekbe! Működjetek Velem együtt úgy, hogy megnyíltok mind annak a befogadására, amit nektek ajándékozok. Változtassátok meg életfelfogásotokat, elsősorban gondolkodásotokat! Egészen igazítsátok az Enyémhez. Szüntelenül kérjétek Tőlem: „jöjj Szentlélek, töltsd be szívünket a Te szereteted égő tüzével, hogy felismerjük életünk küldetését, hogy beteljesíthessük Általad mindazt, amit elterveztél rólunk. Segíts minket, hogy soha ne álljunk ellent a Te hívásodnak, hanem igyekezzünk azt mihamarabb teljesíteni. Segíts bennünket, hogy akkor se távolodjunk el Tőled, amikor a gonosz kísértései le akarnak téríteni az igazság útjáról! Segíts legyőzni a rosszat mindig a jóval! Bizalommal forduljunk Hozzád és erős lélekkel fogadjuk a megpróbáltatásokat.”
Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/1114-szentlelek

Több fényt? Kezdenek előbújni az egyházbarát liberálisok

Jönnek fel mint a talajvíz: az amerikai külügyminiszter emlékezetes beszédét követően már nem csak a pártok, de az egyházak számára is fontossá válik a korrupció elleni harc. A liberálisok számára pedig hirtelen fontossá válnak az egyházak.

Van olyan eset is, amikor a liberális újságírónak egy keresztény egyházról nem a “pedofil pap” karaktere jut eszébe: Fabinyi Tamás evangélikus püspök Simicska Lajos újságában, a Magyar Nemzetben beszélt – részben – a korrupció elleni harc fontosságáról, emiatt az Index.hu újságírója fontosnak tartotta, hogy szó szerint idézze az elhangzottakat. Fabinyi ugyanis arra biztatta a hívőket, hogy tevőlegesen vegyenek részt a korrupció elleni harcban.

“A mai magyar társadalom legnagyobb nyomorúsága a korrupció, a keresztény embernek tennie kell ez ellen.”

Az Index újságírója emellett azt is idézi Fabinyi nyilatkozatából, hogy az egyházaknak aktívan részt kell vennie a korrupció elleni harcban, “de nem pártpolitika szintjén”. “Ki kell állni a nyilvánosság elé, vállalni kell a véleményünket akkor is, ha esetleg nem népszerű, és segíteni kell az embereket a megértésben.”

Érdemes megfigyelni, hogy a liberális sajtóorgánum, ami a keresztény egyházak kapcsán leginkább a mocskolódás, a lejáratás, a hiteltelenítés, a hit fontosságának elbagatellizálása terén folytatott érdemi tevékenységet, hirtelen tárgyilagos, semleges hangnemet üt meg egy egyházi személlyel kapcsolatban. Az egyházi személy karaktere ezúttal nem a “pedofil pap”, a “középkorból visszamaradt sötétség”, a “hit, mint a modern világ ellensége” értelmezési keretben jelenik meg, hanem mint tárgyilagosan említendő tényező, aminek szerepe van olyan világi kérdések megítélésekor, mint “ki hogyan költi el, kinek fizeti ki a pénzeket”. Érdemes megfigyelni, hogy

egy liberális sajtóorgánum tárgyilagosan hivatkozik az egyházi személyre, amikor véleményt alkot a világi kérdésekről

– ezáltal elismeri, hogy egy keresztény egyháznak joga van beavatkozni a világi politikába. Ez egy lényeges változás, tekintve, hogy a liberális újságírók eddig általánosságban véve azt a nézetet vallották, miszerint az egyházaknak egyáltalán, semmilyen szerepe nem lehetne a világi kérdések megítélésében. Rendszerint a kereszténydemokrata pártokról – esetünkben a KDNP – is gúnyos hangnemben értekeztek, mint maradi, középkori nézeteket képviselő politikai erőről, aminek ma már abszolút nincs joga jelen lenni a politikában.

Mindezek ellenére, az Index most szó szerint idézte Fabinyi mozgósító felhívását, ami gyakorlatilag felébreszti az alvókat, és felszólítja az egyházi személyeket, hogy lépjenek elő, vegyenek részt a korrupció elleni harcban, vagyis e téren fogalmazzanak meg éles kritikákat a kormánnyal szemben.

Ez a fajta mozgósító felhívás azonban egyszerű visszhangnak tekinthető, ami nem is olyan régen még az Egyesült Államok külügyminisztere részéről hangzott el. John Kerry amerikai külügyminiszter hetekkel ezelőtt Houstonban, a Rice University rendezvényén beszélt arról, hogy az Egyesült Államok a világ minden egyes országában fokozza az amerikai diplomaták vallással kapcsolatos képzését, és az amerikai nemzetbiztonsági érdekérvényesítés részeként kapcsolatokat épít a helyi vallási vezetőkkel.

John Kerry kijelentéseit követően az Index máris publikált egy Harrach Péterrel, a KDNP frakcióvezetőjével készült interjút. Az interjú során az újságíró provokatív kérdésekkel bombázta a politikust, amelyekkel olyan választ akart kicsikarni, melyek azt mutatnák, hogy a Fidesz és a KDNP közt a felszín alatt komoly ellentétek feszülnek, amelyek akár a kormánykoalíciót is veszélybe sodorhatják. Az újságíró leplezetlenül célozgatott arra, hogy a KDNP ma már nem tekinthető független politikai erőnek: ezáltal olyan választ próbált kicsikarni a politikustól, amivel alátámasztja, hogy igenis, a KDNP képes a Fidesztől függetlenül cselekedni. Egy ilyen nyilatkozat a KDNP-s politikus részéről amiatt lett volna fontos az újságíró munkaadója számára, mert alapot szolgáltatott volna további olyan információk terjesztéséhez, melyek a kormánykoalícióban a két párt közti ellentét(ek) kiélezéséhez hozzájárulhatnak – tehát hosszú távon alkalmasak a kormánypártok közt szakadás előidézéséhez, egy ezt célzó információs kampány keretén belül.

Ebben a tekintetben ismételten felmerül az Index újságírói és az amerikai titkosszolgálatok közti együttműködés lehetősége, hiszen már korábban, az amerikai külügyminiszter nyilatkozata előtt népszerűsíteni kezdtek egy olyan konzervatív értelmiségi közösséget, amiről igyekeztek azt a képet mutatni, hogy értékrendjét tekintve a kormánypártokhoz hasonlatos, de Orbán Viktor személyét nem fogadja el. Ebbe az új nyitási irányba illeszkedik az Indexet finanszírozó gazdasági erő részéről az egyházi személyek előtérbe hozása, tárgyilagos, semleges tónusú kezelése.

Mint a külügyminiszter mondta: “Azért tesszük, hogy előrelépést érjünk el a külpolitikában, és nemzetbiztonsági célkitűzések terén.” John Kerry szerint az amerikai nagykövetségeken működő diplomatáknak most egyik elsődleges feladata, hogy jó kapcsolatot ápoljanak a helyi vallási közösségekkel. Ez egy régi-új nyitási irány az Amerikai Egyesült Államok részéről, ami arra reflektál, hogy többek között a közép- és kelet-európai országokban a társadalom és a politika “jobbra tolódásával” mindinkább előtérbe helyeződik a “keresztény identitásra hivatkozás”. A balliberális pártok tömegtámogatás híján nem megfelelő érdekérvényesítő eszközök többé, ennek megfelelően az amerikai nagykövet posztjára is többgyermekes családanyát választottak, hiszen ez szimpátiát vált ki, érték alapon lehetővé teszi, hogy szót értsen jobboldali keresztény közösségek (és pártok) vezetőivel.

Az Index külföldi finanszírozói számára ennek okán szintén érdekében áll a “kereszténykedés”. Ha a közeljövőben egész emberi megnyilvánulásokat hallunk tőlük keresztény egyházi vezetőkkel, KDNP-s politikusokkal kapcsolatban, nem kell nagyon meglepődni: ugyanazon erők tevékenységének lehetünk szemtanúi, melyek korábban álcivil megmozdulásokkal próbáltak külföldről irányított kormányváltást előidézni Magyarországon. Mivel ezek a próbálkozásaik látványos kudarcba fulladtak, hónapokon át szisztematikusan keresték a gyenge pontot Magyarország hatalmi berendezkedésén, és arra a következtetésre jutottak, hogy egy lehetséges sebezhető pont a kormánykoalíció. A Fidesz-KDNP szövetségének megbontása ugyanis nagyobb vihart kavarna a belpolitikában, mint amennyi problémát ténylegesen jelent. A KDNP világnézeti pártként önálló támogatottsággal szinte alig rendelkezik, ennél fogva a pártszövetség kettéválasztása sem jelentené, hogy a kormány támogatottsága megbomlana. Ugyanakkor, a koalícióban szakadás előidézése alkalmas lenne olyan látszat keltésére, miszerint a kormány elveszítette támogatottságának jelentős részét – ezáltal lehetővé tenné, hogy a kormányváltásban érdekelt külföldi hatalom új energiákat csoportosítson át a korábban látványos kudarcba fulladt kormányellenes demonstrációkba.

Előbb-utóbb az Index alkalmazottai is rá kell jöjjenek, hogy a szerkesztőség szellemisége nemhogy nem egységes, de egyáltalán nincs is közös idea: az egyház távoltartása a világi politikától csak addig irányelv, ameddig egy idegen hatalom nem aktivizál egyházi személyeket kormányellenes hangadóként. Nemrég a VS.hu esete mutatta, hogy a nagy sajtóorgánumok alkalmazottai igencsak meglepődhetnek, ha az egyébként jobb sorsra érdemes oknyomozói kapacitásnak akár csak egy részét is – szúrópróba szerűen – saját munkaadóikkal kapcsolatban kezdik használni.


http://www.hidfo.ru/2016/05/tobb-fenyt-kezdenek-elobujni-az-egyhazbarat-liberalisok/

Pünkösdi ajándék: A végén mindenki a mennybe jut

"A másik rászólt: „Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi rosszat. Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, országodban. Ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a mennyben.” [Lk 23,40-43]

Napjaink közömbösségének ellenére, gyakran megtörténik, hogy vissza-visszatér egy kérdés, amit valaki – valószínűleg az örök kárhozat kilátásától sújtva – rég feltett a Megváltónak: ‘Uram, lehetséges, hogy csak néhányan lesznek a megváltottak?’ (Lk 13:23) És, habár senki nem akarná elismerni a tényt, mi tudjuk, hogy az örök boldogság kérdése függ a parancsolatok betartásától, a kegyelemi állapotban való megmaradástól,  és az egy igaz Egyházhoz való ragaszkodástól.

Manapság egyesek igyekeznek a kérdést leegyszerűsítve kezelni: hamis eszméktől fertőzve, hibásan próbálják a Menybe vezető utat olyannak mutatni, mintha olyan tágas lenne, mint az, amelyik az örök kárhozatba vezet (vö. Mt 7,13). De igazság fogja mindig, egyenesen a szívünkbe kormányozni, és ugyanazt az erős vonzódást, és erőt megadni a megtéréshez… Ezek azok, akik észreveszik, hogy bár ‘az Úr igája édes és terhe könnyű’ (cf. Mt 11:30), ugyanakkor ‘a mennyek országa erőszakot szenved, és az erőszakosak ragadják el azt.’ [Mt 11,12]

Mi végül magunkra öltjük, az Úr örömét, békéjét és szeretetét, teljes mértékben, korlátok nélkül, és szemtől szembe fogjuk látni Őt. (cf. 1Cor 13:12). Gyönyörűség erre gondolni, a Mennyországra gondolni. Mi mindnyájan, együtt leszünk ott. [mindenki közülünk]. Ez gyönyörű, erőt ad a léleknek. (General Audience, November 26, 2014)

A TANÍTÓHIVATAL TANÍTÁSA

Szentírás

Trienti Zsinat

– Krisztus mindenkiért meghalt, de nem mindenki részesül az Ő halálának jótéteményeiben.

A Konstantinápolyi Zsinat (543)

– Aki tagadja az örök kárhozatot, legyen kiközösítve.

Quicumque, azaz az ‘Athanáz féle hitvallás’

– A katolikus hit szükséges ahhoz, hogy valaki üdvözüljön.

VI. Kelemen pápa

– Senki sem üdvözül, aki nem engedelmeskedik a pápának.

Firenzei Zsinat

– Azok, akik nincsenek egységben az Egyházzal, az örök tűzre jutnak.

Szent Ágoston

– Szentül kell élni ahhoz, hogy valaki a Menyországba juthasson.

– A parancsolatoknak való engedelmesség feltétele az üdvözülésnek.

Aquinói Szent Tamás

– Azok, akik gonosz dolgokat művelnek, nem érdemlik az eljövendő életet.

– Nem igazságtalan az, hogy az Isten örök büntetést ró a makacs bűnösökre.

– Magasabb személy megsértése esetén nagyobb büntetés jár – Isten végtelen, az ellene elkövetett bűn, végtelen büntetést kíván.

Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció

– Az üdvözülés nem mechanikusan, nem a személy közreműködése nélkül következik be.

XVI. Gergely pápa

– Azok, akik bármely más vallásban keresik az örök életet, nem Krisztushoz tartoznak.

IX. Pius pápa

– A katolikus vallás szükséges az örök élet eléréséhez.

– Egy nagyon súlyos tévedés egyes katolikusoknál: abban hinni, hogy egy bűnben lévő ember, elérheti az örök életet.

– Senki sem lesz büntetve, hacsak nem a szándékosan elkövetett bűnök miatt.

– A makacs bűnösök elítélése igazságos tett.

– Istentelen eszme, amit mindenki fejéből ki kell törölni: hogy az örök üdvösség bármelyik vallásban megtalálható.

XII. Pius pápa

– Azok, akik nem tartoznak a Katolikus Egyház látható testéhez, nem lehetnek biztosak az üdvözülésükben.

II. Vatikáni Zsinat

– Azok, akik elutasítják, hogy az Egyházba tagozódjanak, nem fognak üdvözülni.

– Állandó éberség szükséges ahhoz, hogy ne az örök tűzre legyünk ítélve.

II. János Pál pápa

– Az ember örök kárhozatra lesz ítélve azért, mert visszaélt a szabadságával.

– Krisztus szavai világosak: vannak olyanok, akiknek az örök büntetés lesz a részük.

XVI. Benedek pápa

– ‘Isten, mindenkihez jó lesz’: Egy gyönyörű remény, de a gyilkosok nem ülhetnek rögtön az Isten asztalánál együtt az áldozataikkal.

A Katolikus Egyház Katekizmusa

– Aki halálos bűnben hal meg, azt jelenti, hogy saját akaratából választotta el magát az örök életre Istentől.

Szentírás

Így felelt neki: „Miért kérdezel engem a jó felől? Csak egyvalaki jó. Ezért, ha el akarsz jutni az örök életre, tartsd meg a parancsokat.” Mt 19,17

Trienti Zsinat

– Krisztus mindenkiért meghalt, de nem mindenki részesül az Ő halálának jótéteményeiben.

Jóllehet Ő valóban „mindenkiért halt meg” (2Kor 5,15), nem mindenki kapja meg halálának jótéteményét, hanem csak azok, akik részesednek szenvedésének érdemében.[…] senki sem igazulhat meg, csak ha Krisztusban újjászületik (2. és 10. kánon), mivel ebben az újjászületésben, Krisztus szenvedésének érdeme által, a megigazulás kegyelme révén részesülnek. (Denzinger-FJ 1523. Trienti Zsinat, VI. ülés, 1547. január 13.: Határozat a megigazulásról)

A Konstantinápolyi Zsinat (543)

– Aki tagadja az örök kárhozatot, legyen kiközösítve.

9. Kánon: Ha valaki azt mondja vagy gondolja, hogy időleges a démonok és a gonosz emberek vezeklése, és annak valamikor a jövőben vége lesz, vagy helyreállítása és megújítása lesz a démonoknak és a gonosz embereknek, legyen kiközösítve. (Denzinger-FJ 411. Iustinianus császár ediktuma Menasz konstantinápolyi pátriárkának, amelyet a Konstantinápolyi Zsinaton tettek közzé, 543-ban)

Quicumque, azaz az ‘Athanáz féle hitvallás’

– A katolikus hit szükséges ahhoz, hogy valaki üdvözüljön.

Aki üdvözülni akar, annak mindenek előtt szükséges, hogy a katolikus hitet megtartsa, (2) s ha valaki a hitet nem őrzi meg teljes egészében és sértetlenül, kétségkívül örökre elvész. (Denzinger FJ 75. A Pseudo-Athanasius-féle hitvallás„Quicumque” )

VI. Kelemen pápa

– Senki sem üdvözül, aki nem engedelmeskedik a pápának.

Tudakozódunk, vajon hiszitek-e, te és a neked engedelmeskedő örmények, hogy egyetlen földön vándorló ember sem üdvözülhet végül is ennek az Egyháznak a hitén kívül maradva és a római pápák iránti engedelmesség nélkül. ( Denzinger-FJ 1051. Clement VI. a levélből Super quisbusdam a Consolator, a Catholicon, 1351 )

Firenzei Zsinat

– Azok, akik nincsenek egységben az Egyházzal, az örök tűzre jutnak.

Erősen hiszi, vallja és hirdeti, hogy senki, aki nincs a katolikus Egyházban, nemcsak a pogányok, hanem a zsidók, vagy eretnekek és szakadárok sem, nem lehet részese az örök életnek, hanem az örök tűzre fognak kerülni, „amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett” (Mt 25,41). Kivéve, hogyha életük befejezése előtt az Egyházhoz csatlakoztak: az Egyház testének az egysége pedig annyira erős, hogy csak a benne maradóknak szolgálnak üdvösségére az egyházi szentségek, és csak ezeknek számára teremnek örök jutalmakat a böjtölések, alamizsnálkodások és a jámborság többi művei, valamint a krisztusi katonáskodás gyakorlatai. Senki sem üdvözülhet, hacsak nem maradt meg a katolikus Egyház oltalmában és a vele való egységben, bármekkora alamizsnákat adott, vagy akár ha vérét is ontotta Krisztus nevéért. ( Denzinger-FJ 1351, Tanács Firenze – Cantata Domino kezdetű bulla , 1442 )

Szent Ágoston

– Szentül kell élni, ahhoz, hogy valaki a Mennyországba juthasson.

Egy alkalommal bizonyos hamislelkű hívekről tett említést, akik Pál apostol néhány magyarázatra szoruló tételének ismeretében, nem törődtek azzal, hogy megfelelő életet éljenek, mint akik biztosak az üdvösségükben a hitük által. [St. Peter] Bizonyos dolgok nehezebben értelmezhetőek az apostol levelében a romlott férfiak esetében – ahogyan az írásaiban máshol is –, akik a magok vesztére torzították el a helyes utat. Ennek ellenére, Szent Pál megállapítása, megegyezik az összes többi apostol tanításával, mint hogy az örök üdvösség nem adatott meg, kivéve azoknak, akik jó életet élnek. (Saint Augustine. De Fide et operibus, no. 22 – English)

– A parancsolatoknak való engedelmesség feltétele az üdvözülésnek.

A harmadik kérdés a legveszélyesebb, mert kevésbé veszik figyelembe, és nem annak mélysége szerint az isteni igét. Teljes egészében úgy tűnik, hogy ezek, akik megátalkododottan gonosz és szégyenletes módon élnek, és kitartanak ebben az életformában, azt hiszik a Krisztusban való hit és a szentségek vétele elegendő a megváltáshoz és az örök élet eléréséhez. Ezzel ellentétben áll az Úr szava, mivel világosan megmondta, mit tegyenek azok, akik el akarnak jutni az örök életre: Ha azt szeretnéd, hogy eljuss az életre, tartsd meg a parancsolatokat, és pontosan felsorolja a parancsolatokat, amelyek előírják, hogy mely fő bűnöket kerüljék, amelyek megfosztanak az örök üdvösségtől. Figyelmeztet, hogy a hit cselekedetek nélkül halott. (Saint Augustine. De Fide et operibus, no. 49 –English)

Aquinói Szent Tamás

– Azok, akik gonosz dolgokat művelnek, nem érdemlik az eljövendő életet.

A ember jutalma és büntetése a földi élet után következik

Meg kell gondolnunk, hogy az ellentétes dolgoknak a hatásuk is ellentétes. Az erényes cselekedettel ellenkezik a gonosz. Szükséges tehát, hogy az a nyomorúság, ahová a gonosz tettek által jutnak az emberek, ellentéte legyen a boldogságnak, amelyet az erényes tettek érdemelnek ki. Az ellentétek egy nembe tartoznak. A végső boldogság, amelyre az erényes tettek által jut az ember, nem valamiféle evilági jó, hanem a földi élet után következik, ahogy ez az eddigiekből (108. fej.) is kiderült. Ebből pedig az következik, hogy a végső nyomorúság, ahová a gonoszság vezet, valamiféle túlvilági rossz. Továbbá: Minden földi jó és rossz valami másra irányul. A külső és a testi javak szervesen szolgálják az erényt, ami a boldogsághoz vezető egyenes út azoknak, akik jól használták fel az említett javakat, akik pedig rosszul, azok számára ezek a gonoszság eszközei, amelyek a nyomorúságba visznek. Éppígy az ezekkel szemben álló rossz dolgok,
gondolok itt például a betegségre, szegénységre és más effélékre, egyeseknek az erény gyarapodására, másoknak viszont a gonoszság növelésére szolgálnak, mert más módon használják fel ezeket. Ami más valamire irányul, az nem a végső cél. nem a végső jutalom, és nem is a végső. büntetés. Tehát a végső boldogság és nyomorúság nem a földi élet javaiból, illetve rossz dolgaiból áll. (Saint Thomas Aquinas. Compendium of Theology, ch. 173)

– Nem igazságtalan az, hogy az Isten örök büntetést ró a makacs bűnösökre.

Nem mond ellent az isteni igazság elvének, hogy valaki örök büntetést szenvedjen, hisz még az emberi törvények sem követelik meg, hogy a büntetés ideje a bűn idejéhez mért, időtartamának megfelelő
legyen. Hisz paráznaságért vagy gyilkosságért, amelyeket rövid idő alatt követnek el, az emberi törvény néha örök száműzetést vagy akár halált is kiró, amelyek által mindörökre kizárják a testet a társadalomból. Az, hogy ez a száműzetés mégsem tart örökké, az mellékesen van így, hisz az ember élete sem örök. Ám a bíró szándéka az, hogy amennyire csak tudja, örökre megbüntesse. Ezért Isten sem igazságtalan, ha pillanatnyi vagy időleges bűnért örök büntetést ró ki. Hasonlóképp azt is meg kell fontolnunk, hogy örök büntetés jár annak, aki nem bánja meg a bűnét, s így kitart benne mindhalálig. Mivel a bűnös az ő saját örökkévalóságán át vétkezik, következésképp Isten is örökre megbünteti. (Saint Thomas Aquinas. Compendium of Theology, ch. 183)

– Magasabb személy megsértése esetén nagyobb büntetés jár – Isten végtelen, az ellene elkövetett bűn, végtelen büntetést kíván.

Azonkívül bármelyik Isten ellen elkövetett bűn valami módon végtelen, Isten oldaláról nézve, aki ellen elkövették. Nyilvánvaló, hogy minél nagyobb a személy, aki ellen vétkeztek, annál súlyosabb a bűn. Például aki egy katonának ad pofont, az súlyosabb, mintha egy parasztnak adott volna, s még sokkal súlyosabb, ha egy herceggel vagy a királlyal teszi. Mivel pedig Isten végtelen nagy, az ellene elkövetett sértés bizonyos értelemben végtelen, s ezért – valamiképp – végtelen büntetés jár érte. A büntetés nem lehet intenzív módon végtelen, hisz ily módon egyetlen teremtmény sem lehet végtelen. Tehát nem marad más hátra, minthogy a halálos bűnért időbelileg végtelen büntetés járjon. Hasonlóképp: Aki meg tud javulni, annak javító célzattal adják az időleges büntetést. Aki pedig nem képes megjavulni, hanem az akarata makacsul belegyökerezett a bűnbe, ahogy föntebb elmondtuk az elkárhozottakról, annak a büntetése nem érhet véget. (Saint Thomas Aquinas. Compendium of Theology, ch. 183)

Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció

– Az üdvözülés nem mechanikusan, nem a személy közreműködése nélkül következik be.

A „sokakért” fordulat, miközben nyitott marad arra, hogy magába foglaljon minden egyes embert, azt a tényt is kifejezésre juttatja, hogy ez a megváltás nem valamiféle mechanikus módon valósul meg, az ember saját akarata és közreműködése nélkül, hanem minden hívő arra hivatott, hogy a hitben elfogadja a fölajánlott ajándékot, befogadja a természetfölötti életet, amely azoknak adatik, akik részt vesznek ebben a misztériumban, akik ezt meg is élik, hogy így azon „sokak” közé számíttassanak, akikre a szöveg is utal. (Az 2006. október 17-én kelt levele a pro multis formula hiteles fordításáról )

XVI. Gergely pápa

– Azok, akik bármely más vallásban keresik az örök életet, nem Krisztushoz tartoznak.

Most a gonoszságoknak ama bőséges forrásáról szólunk, melytől az Egyház ma sajnálatos módon oly sokat szenved. A közömbösségre, az indifferentizmusra gondolunk, arra a ferde nézetre, amely mindenfelé elvetette a gonosznak ama ravasz cselét, hogy az örök üdvösségre bármelyik tetszés szerinti vallással el lehet jutni, ha csak az erkölcsi életet jóravalóan és tisztességes módon rendezzük be. Ti azonban könnyűszerrel távol tarthatjátok a népektől – akiket gondotokra bíztak – egy ilyen világos és egyértelmű kérdésben ezt a felettébb kártékony tévhitet. Hiszen az apostol is tanítja, hogy csak egy Isten, egy hit, egy keresztség van (Ef 4, 5). Azoknak, akik azt állítják, hogy minden egyes hitvallás egyaránt megnyitja az utat az üdvözülés kapujához, vissza kell rettenniük és fontolóra kell venniük a Megváltó igéi szerint, hogy Krisztus ellen van az, aki nincs Krisztussal, hogy – aki nem Krisztussal gyűjt – veszedelmesen szétszórja azt, amit gyűjtenie kellene (Lk 11:23), s hogy minden kétségen kívül örökre elveszett az, aki nem a katolikus hithez ragaszkodik, és aki e hitet nem tartja meg épségben és sértetlenül. Hallgassunk Jeromosra, aki, midőn az Egyház a hitszakadás által három részre oszlott, mindenkihez rendíthetetlen határozottsággal és fáradhatatlanul így szólt: „Aki Péter trónjával van szövetségben, az az én emberem.” (St. Jeromos, levél 57) De hamisan vallana az, aki így szólna: én is vízben születtem újjá. Az ő számára Szent Ágoston szavát idézzük, mint a legmegfelelőbbet: „Ugyanaz a külseje annak a venyigének is, amit lemetszettek a szőlőtőről: de mit használ neki a külső, ha nem a gyökérből él?” (Szent Ágoston, In psalm. contra part. Donat.) (XVI. Gergely MIRARI VOS ARBITRAMUR)

IX. Pius pápa

– A katolikus vallás szükséges az örök élet eléréséhez.

Különösen arról gondoskodjatok, hogy a hívek mélyen és alaposan meg legyenek győződve arról a tanbéli igazságról, hogy a katolikus hit nélkülözhetetlen az üdvösség eléréséhez. A katolikus világiaknak és a papságnak nyilvános imákban kellene szüntelenül hálát adniuk istennek a katolikus vallás felbecsülhetetlen ajándékáért. Úgyszintén könyörögniük kellene istenhez, hogy védelmezze meg az ő hitében való elhívatásunkat és tartsa meg országunkat épségben.

– Egy nagyon súlyos tévedés egyes katolikusoknál: abban hinni, hogy egy bűnben lévő ember, elérheti az örök életet.

Ismét meg kell róla emlékezni, és meg kell róni azt az igen súlyos tévedést, amelyben nem kevés katolikus szánandóan vergődik, akik úgy vélekednek, hogy a tévedésekben élő és az igaz hittől és a katolikus egységtől távol álló emberek eljuthatnak az örök életre (vö. a 2917. ponttal). Ez pedig a katolikus tanítással a legnagyobb mértékben ellenkezik. (Denzinger-FJ 2865. Pius IX enciklika Quanto conficiamur moerore , augusztus 10, 1863 )

– Senki sem lesz büntetve, hacsak nem szándékosan elkövetett bűnök miatt.

Ismeretes előttünk és előttetek, hogy azok, akik legszentebb vallásunkat illetően legyőzhetetlen tudatlanságban szenvednek, és akik a természeti törvényt és annak az Isten által mindenkinek a szívébe vésett parancsait szorgosan megtartva és Istennek engedelmeskedni készen tisztes és igaz életet élnek, az isteni fényesség és kegyelem működő erejével képesek elnyerni az örök életet, Isten pedig, aki mindenkinek az érzületét, lelkületét, gondolatait és viselkedését teljesen átlátja, átvizsgálja és ismeri, legfőbb jósága és kegyessége szerint a legkevésbé tűri, hogy valaki is örök gyötrelemmel bűnhődjék, bár akarattal elkövetett vétek bűnössége nem terheli. {2867} De széles körben ismert az a katolikus hittétel is, miszerint senki a katolikus Egyházon kívül nem üdvözülhet, és az ugyanezen Egyház tekintélye és határozatai ellen makacskodók, és az Egyház egységétől és Péter utódjától, akire a Megváltó a szőlőskert őrizetét bízta, vagyis a római Pápától makacsul elkülönülők, nem nyerhetik el az örök üdvösséget. ( Denzinger-FJ 2866-67. Pius IX enciklika Quanto conficiamur moerore , augusztus 10, 1863 )

– A makacs bűnösök elítélése igazságos tett.

Elítélt tanítás: Minden embernek szabadságában áll azon vallást követni s vallani, amelyet értelmének világossága által vezettetve igaznak tart. {2916} 16. Az emberek bármely vallás gyakorlása által föltalálhatják az örök üdvösségre vezető utat, s elnyerhetik az örök üdvösséget. {2917} 17

Elítélt tanítás: Legalább jó reménységgel kell lennünk mindazok üdvösségét illetően, akik nincsenek Krisztus igaz Egyházában. (Denzinger-FJ 2915 – 2917. Pius IX tematikája hibák korunk – III közömbösség, Latitudinarianism, 15-17 )

– Istentelen eszme, amit mindenki fejéből ki kell törölni: hogy az örök üdvösség bármelyik vallásban megtalálható.

Amint az a mi apostoli kötelességünk, hozzá akarunk járulni a püspöki gondoskodásotokhoz és éberségetekhez azzal, hogy felhívjuk a figyelmeteket arra, hogy amennyire csak képesek vagytok, vezessétek ki az embereket abból az istentelen és végzetes vélekedésből, hogy az örök üdvösség útja megtalálható minden vallásban. Bárcsak azzal a szakértelemmel és a tudással, amelyben annyira kitűntök, a rátok bízott embereknek bemutatnátok, hogy a katolikus hit dogmái semmiképpen nincsenek ellentétben az isteni kegyelemmel és az igazságossággal. (Pius IX, Allocution Singulari Quadam, December 9, 1854)

XII. Pius pápa

– Azok, akik nem tartoznak a Katolikus Egyház látható testéhez, nem lehetnek biztosak az üdvözülésükben.
Mint jól tudjátok, Tisztelendő Testvérek, azokat is az Úr Isten oltalmába ajánlottuk, vezetésére bíztuk már pápaságunk kezdetétől fogva, kik nem tartoznak a katolikus Egyház látható szervezetéhez. […] Szerető szívvel hívjuk meg mindnyájukat, hogy önként és készen engedjenek az isteni kegyelem belső zörgetésének és törekedjenek szabadulni abból a helyzetből, melyben nem lehetnek biztosak örök üdvösségük felől; mert öntudatlan vágyódásuk a Megváltó titokzatos Testével kapcsolatba hozza ugyan őket, mégis oly sok, oly nagy mennyei adománynak, segítségnek vannak híjával, amit csak a katolikus Egyházban tudnak elnyerni. ( XII. Pius Mystici corporis Christi )

II. Vatikáni Zsinat

– Azok, akik elutasítják, hogy az Egyházba tagozódjanak, nem fognak üdvözülni.

A Szent Zsinat tehát elsősorban a katolikus hívők felé fordul. A Szentírás és a hagyomány alapján azt tanítja, hogy ez a földön vándorló Egyház szükséges az üdvösséghez. Mert egyedül Krisztus a közvetítő és az üdvösség útja, aki az Ő testében, ami az Egyház, jelenik meg számunkra; Ő maga pedig kifejezetten hangsúlyozva a hit és a keresztség szükséges voltát (vö. Mk 16,16; Jn 3,5), egyúttal az Egyház szükségességét is megerősítette, melybe a keresztségen, mint ajtón át lépnek be az emberek. Ezért nem üdvözülhetnek azok az emberek, akik tudják ugyan, hogy Isten Jézus Krisztus által az üdvösség szükséges intézményének alapította meg a katolikus Egyházat, mégsem akarnak belépni oda vagy megmaradni benne.( II. Vatikáni Zsinat LUMEN GENTIUM 14.p.)

– Állandó éberség szükséges ahhoz, hogy ne az örök tűzre legyünk ítélve.

Mivel pedig nem tudjuk sem a napot, sem az órát, az Úr intelme szerint állandóan virrasztanunk kell, hogy amikor befejezzük földi életünk egyetlen futamát (vö. Zsid 9,27), beléphessünk vele a menyegzőre, az áldottak közé számláltassunk (vö. Mt 25,31–46), s ne kelljen mint haszontalan és lusta szolgáknak (vö. Mt 25,26) az örök tűzre távoznunk (vö. Mt 25,41), a külső sötétségre, ahol “sírás és fogcsikorgatás lesz” (Mt 22,13; 25,30). Mielőtt ugyanis uralkodni kezdenénk a megdicsőült Krisztussal, valamennyiünknek meg kell majd jelennie “Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett(2Kor 5,10), és a világ végén “előjönnek, akik jót tettek, az élet föltámadására, akik pedig gonoszat tettek, az ítélet föltámadására” (Jn 5,29; vö. Mt 25,46). ( II. Vatikáni Zsinat LUMEN GENTIUM 48.p.)

II. János Pál

– Az ember örök kárhozatra lesz ítélve azért, mert visszaélt a szabadságával.

Isten végtelenül jó és irgalmas Atya. De az embernek szabadon kell Neki válaszolnia. De sajnos az is lehetséges, hogy amellett dönt, hogy szabadon elutasítja a szeretetét és megbocsátását egyszer s mindenkorra, és ezzel elkülöníti magát örökre a Vele való boldog közösségtől. Pontosan ez a tragikus helyzet az, amit a keresztény tanítás kifejt, amikor örök kárhozatról vagy a pokolról beszél. (John Paul II. General Audience, July 28, 1999)

– Krisztus szavai világosak: vannak olyanok, akiknek az örök büntetés lesz a részük.

A pokol problémája mindig zavart nagy gondolkodókat az Egyházban […] Valójában régi zsinatok elutasították a végső apocatastasis teóriáját, amely szerint a világ regenerálható a megsemmisítés után, és minden teremtmény megmenekül. Ez olyan elmélet, amely közvetve eltörli a poklot. De a probléma továbbra is megvan. Lehetséges az, hogy Isten, aki olyannyira szereti az embert, megengedje azt, hogy aki elutasítja Őt, örök kínokra ítéltessék? Mégis, Krisztus szavai egyértelműek. Máté evangéliumában beszél azokra, akik az örök kárhozatra mennek (Mt 25,46). (John Paul II. Crossing the Threshold of Hope, pg. 96)
XVI. Benedek pápa
– ‘Az Isten, mindenkihez jó lesz’: Egy gyönyörű remény, de a gyilkosok nem ülhetnek rögtön az Isten asztalánál, együtt az áldozataikkal.

Ahogy a nagy marxista, Adorno mondta, csak a test feltámadása, amit ő irreálisnak nevezett, lenne képes igazságot tenni. Mi hiszünk a testnek ebben a feltámadásában, ahol nem mindenki lesz egyenlő. Ma az emberek hozzá szoktak ahhoz, hogy feltegyék a kérdést, hogy mi a bűn. Isten nagy, ismer minket, így a bűn nem számít, a végén Isten kegyes lesz mindnyájunkhoz. Ez egy szép remény. De mindkettő: igazságosság és bűnösség létezik. Azok, akik elpusztítják az embert és a földet, nem ülhetnek le rögtön Isten asztalához együtt az áldozataikkal. Isten igazságos. (Benedict XVI. Meeting with the Parish Priests and the Clergy of the Diocese of Rome, February 7, 2008)
A Katolikus Egyház Katekizmusa
– Aki halálos bűnben hal meg, azt jelenti, hogy saját akaratából választotta el magát az örök életre Istentől.

Csak akkor egyesülhetünk Istennel, ha szabadon választjuk azt, hogy szeretjük Őt. Istent pedig nem szerethetjük, ha ellene, a felebarátunk vagy önmagunk ellen súlyosan vétkezünk: “Aki nem szeret, az a halálban marad. Mindaz, aki gyűlöli testvérét, gyilkos: azt pedig tudjátok, hogy a gyilkosnak nincs örök élete” (1Jn 3,15). A mi Urunk figyelmeztet bennünket arra, hogy el leszünk választva tőle, ha elmulasztunk segíteni a szegények és kicsinyek súlyos szükségében, akik az ő testvérei. [629] Ha halálos bűnben halunk meg anélkül, hogy azt megbántuk vagy Isten irgalmas szeretetét befogadtuk volna, akkor — saját szabad választásunk révén — tőle örökre elválasztottak maradunk. Ezt az Isten és a szentek közösségéből való végleges önkizárás állapotát nevezzük “pokolnak”. (KEK 1033)

Forrás: petersziklaja.ml
Kyrie Eleison, Kyrie Eleison, Kyrie Eleison

Lemondásra szólították fel a hamisprófétát!!!!

"Az Ön pápaságát csakis jól látható, közvetlen veszélyként tekinthetjük, egy olyan veszélyként, amely napról-napra növekedni látszik."

Nyílt levélben szólították fel Ferenc pápát, hogy minél előbb mondjon le! RÉSZLETEK A LEVÉLBŐL:

"Egyre több katolikus hívő, köztük bíborosok és püspökök jutnak arra a felismerésre, hogy az Ön pápasága, amely egy váratlan pápaválasztás eredménye, káros az egyházra. Többé lehetetlen tagadni, hogy Ön vagy képességeinek, vagy akaratának híján képtelen azt tenni, amit egy pápának tennie kell: önmagát és az egyházat is folyamatosan kötelezni arra, hogy engedelmeskedjen Isten Igéjének és ellenálljon minden olyan kísértésnek, amely az alkalmazkodást, a felhígulást és a megalkuvást célozza meg, amint azt az Ön elődje oly helyesen megállapította...

Ön egyre több olyan aggasztó előjelet mutat, amely szembemegy a hagyományos egyház tanításával, fegyelmével és szokásaival, de mindazon hívőkkel is, akik mindezt megpróbálják megvédeni, miközben Ön intenzíven olyan szociális és politikai kérdésekkel foglalkozik, amelyek meghaladják egy pápa hatáskörét. Ezért aztán az egyház ellenségei igencsak örülnek pontifikátusának, és jobban dicsérik, mint bármely elődjét. Ilyen rossz helyzetre nem találni egyháztörténeti párhuzamot.

Az Ön pápaságának eddigi folyama arra kényszerített bennünket, hogy nyilvánosan kijelentsük, hogy Ön nem tartotta be Szt. Péter hivatalának jellegét, oly módon visszaélve azzal, amelyet az egyház még soha nem látott. Alulírottak ezennel Szentséged elé tárjuk a legfőbb gondokat, amelyek aggodalomra adtak okot az egyház soraiban és ezen petíció létrejöttét motiválták.

Először is ahelyett, hogy Isten igéjét hirdetné, következetesen saját elképzeléseit hirdette szentbeszédeiben, a sajtótájékoztatókon, a rögtönzött beszédeken, az újságírói interjúkban. Ezek között van például az „álmom … mindent átalakítani, úgy, hogy mind az egyház szokásai, az eljárásmódja, az időbeosztása és a menetrendje, nyelvezete és a struktúrái megfeleljenek a mai világ evangelizációjának, és ne pedig az önfenntartást célozzák.” Hihetetlen, hogy pont a római pápa jelenti az egyébként nem létező ellentétet a Szent Katolikus Egyház önfenntartása és a pápa evilági küldetése között.

Másodszor, ahelyett, hogy önmagát és az Egyházat elkötelezte volna az Isten igéje iránti engedelmesség mellett, többször is elutasította az apostoli és egyházi hagyományokat, valamint azon híveket, akik ezeket védték.

A katolikus felfogást meghökkenti egy olyan római pápa látványa, aki az egyház alkotmányát, tanait és szokásait, puszta “struktúrákká”, “szabályokká” és a “szokásokká” egyszerűsíti le, amelyek megfosztják az embereket a lelki tápláléktól, és hagyják őket éhen halni az egyház kapujában. Azt meri mondani, hogy ez annak az egyháznak a tiszteletben tartása, amely teljes civilizációkat épített és alakított át, számtalan szentet, szerzetesrendet, a papi és szerzetesi hivatást és azok intézményeit nevelte ki a lelkek megmentéséért és összehasonlíthatatlan munkát végez a testi gyógyításért.

Ugyanakkor, igen gyakran kigúnyolja azon hívőket, akik védik az egyház hagyományait - “felületes keresztények”, “kiválasztottak társulata” “páváskodók”, “morális szócséplők” “uniformisták”, “büszke, önálló”, “szellemi arisztokraták “, “keresztény denevérek, akik inkább az árnyékot részesítik előnyben, mint az Úr jelenlétének fényét”, stb.

Ugyanakkor, egy durva szó sem hagyta el száját a hit tanainak nyílt ellenségeivel, vagy a katolikus hierarchiát ellepő szexuális deviánsokkal szemben. Éppen ellenkezőleg. A kijelentéssel: “Ki vagyok én, hogy bíráljak?” A papság köreiben található “meleg személyek”-kel szembeni tiszteletét fejezte ki, és különösen azzal, hogy egy hírhedten homoszexuális papot nevezett ki a saját udvartartásának fejeként. Szexuálisan deviáns egyéneknek (beleértve a transzszexuálisokat és a homoszexuálisokat) széles körben biztosított audienciát, beleértve a transzszexuálisokat és a homoszexuálisokat.

De a szavaknál is többet mutat az, ahogy Szentatyám elrendelte azon szerzetesrendek leplezetlen üldöztetését, amelyek feltett szándéka az ortodoxia helyreállítása. Az Ön kifejezett kérésére rombolták szét az Immaculata Ferences Atyák rendjét... Ezek az intézkedések egy ideológia által motivált diktátor tettei, nem pedig egy, az egyház szent örökét atyaian őrző emberéé.

Harmadszor, összhangban az egyház hagyományos tanításainak és diszciplináinak, valamint az azokat védőknek a programadó becsmérlésével, Ön uralta és ellenőrizte a „családról szóló zsinatot”, amely kísérletet tett arra, hogy elérje az egyház házasságról, gyermeknemzésről és szexualitásról szóló tévedhetetlen tanainak felhígulását annak érdekében, hogy igazodjanak a kor lázadó szelleméhez és az erkölcstelenséghez, előmozdítva ezzel a mi poszt-keresztény civilizációnkat.

Az Ön nyilvánvaló szándékát, hogy támogassa az elvált és polgárilag „újraházasodott” embereket, azokat, akiket érthetetlen módon „rászorulóknak” nevez, Ön már a 2015-ös zsinat előtt titokban, minden illetékes vatikáni esküdtekkel való egyeztetés nélkül, váratlanul és radikálisan “egyszerűsítette” a házasság megsemmisítésének folyamatát.

Negyedszer, összhangban az Ön meghökkentő javaslatával – természetesen a tömegmédia azonnal üdvözölte –, hogy az egyház már “megszállott” az “abortusz, a melegek házassága és a fogamzásgátló módszerek,” témájában; a saját bevallása szerint Ön “még nemigen beszélt ezekről a témákról, és meg is dorgálták érte”.

Másrészt, míg a nyugati világ a romlás szakadékába zuhan, és muszlim fanatikusok mészárolják le a Közel-Keleten, Afrikában és Európa szívében a keresztényeket, Ön a “klímaváltozás” miatt aggódik. Az Ön könyvnyi hosszúságú enciklikája, a „Laudato Si”, az egyetlen enciklika, amivel Ön előállt, tényként kezeli az “ökológiai válság”-ot és kritikátlanul elfogadja “az éghajlatváltozás tudományá”-nak ideológiailag motivált, erősen ellentmondásos követeléseit, amelyek értékelésére egy pápának egyáltalán nincs hatásköre, ahogy ahhoz sincs, hogy ezeket vitathatatlan tényekként prezentálja a híveknek.

Ugyanezen enciklika siránkozik a “globális felmelegedés”, a légkondicionáló berendezések túlzott használata, a mangrove mocsarak eltűnése, a planktonokat és a férgeket érintő feltételezett veszélyek, különböző növények és állatok kihalása felett – és elítéli mindezeket, mint Isten elleni bűncselekményt – még mielőtt egyáltalán megemlítené egyáltalán az abortuszt (s egyáltalán nem említi a fogamzásgátlás természetellenes gyakorlatát). Ami az abortuszt illeti, enciklikájában csak egyfajta „hibá”-ról beszél „az emberi embrió védelme” esetében, holott az abortusz – egy ártatlan ember brutális lemészárlása, a végtagok letépése az anyaméhben, vagy a születés pillanatában történő sebészkés általi agyonszúrás.

Ötödször, a protestánsokkal szembeni összes hitbeli különbséget elutasítja, jelentéktelennek ítélve azokat, és többször is jelezte (elég tévesen), hogy “minden megkeresztelkedett ember tagja Krisztus ugyanazon testének, az ő egyházának”.

E tekintetben úgy tűnik, hogy nem figyel ugyanezen protestáns szekták egyre romló erkölcstelenségére és eretnekségére, akik végtelen és haszontalan “ökumenikus párbeszéd”-ben szembeszállnak a Vatikánnal. 50 évnyi “párbeszéd” után ezek a szekták elnézőek a válással, a fogamzásgátlással, az abortusszal, a homoszexualitással és a ” homoszexuális házasság”-gal szemben, nőket és aktív homoszexuálisokat szándékoznak “papok”-nak és “püspökök”-nek felszentelni, és továbbra is makacsul elutasítják az egy igaz hit alapvető tanait, amely Krisztusban mutatkozik meg a világ üdvösségére.

Hatodszor, az utóbbi időben úgy tűnik, hogy nyilvános kijelentései egyre gondatlanabbak, rendezetlenek, ami még nagyobb botrányt okoz és aggodalomra ad okot a hívők között.

November 21-én, a katolikus pedagógusok világkonferenciáján azt mondta: „Sose térítsetek aktívan az iskolákban! A keresztény nevelés azt jelenti, hogy a fiatalokat a teljes valóságban kell emberi értékekkel felnevelni, és ezek egyike a transzcendencia.”
...

Miután Ön a nyáj jó néhány tagját istentelen bálványimádóként rágalmazta, később a keresztények és muszlim fanatikusok morális egyenlőségére utalt, akik az egész világon keresztényeket mészárolnak le, kínoznak meg, követnek el nemi erőszakot, kényszerítik őket rabszolgasorsba vagy száműzetésbe: “Nem lehet egyetlen vallást sem eltörölni, csak azért, mert annak néhány vagy több csoportja a világtörténelem egy pontján fundamentalista… Gondoljatok csak azokra a háborúkra, amelyeket mi, keresztények vezettünk. Nem a muszlimok voltak felelősek a Sacco di Roma-ért Róma kifosztásáért.” Ezzel a meggondolatlan, egy római pápához méltatlan kijelentéssel Ön az egyházat és önmagát is meggyalázta.

Még nagyobb botrányt okozott akkor, amikor arra a kérdésre, hogy vajon az „egyháznak meg kellene-e változtatnia az álláspontját” a fogamzásgátlás erkölcstelenségét illetően annak érdekében, hogy az óvszer használatát, mint a HIV-fertőzés megakadályozását engedélyezze, Ön erre a gonosz gyakorlatra, mint a lehetséges “egyik módszer”-re utalt, és ezáltal kvázi legitimizálta azt. Rámutatott arra, hogy ez erkölcsi dilemmát jelent az egyháznak, és még Urunk szombati gyógyulásával is összehasonlította:

Napról napra nő az a benyomás, hogy Ön, még ha a Krisztus helytartója is, egyszerűen nem érdekelt abban, hogy védje a hitet és az erkölcsöt, amelyeket olyan támadás ér, mint még soha; és az sem szándéka, hogy a kóborló bárányokat a nyájba hívja, amelyet Urunk az ő megmentésükre alkotott. Éppen ellenkezőleg, úgy tűnik, hogy erre a célra Ön a pápaságát a doktrinális és fegyelmi lazaság szabályszerű programjának rendelte, amelynek témája az ortodox katolikusok rendszeres stigmatizálása azzal a váddal, hogy az egyházból hiányzik a kegyelem. Ugyanakkor Ön olyan társadalmi és politikai kérdésekben fáradozik, mint a „klímaváltozás”, a környezeti ideológia és a Kuba és az Egyesült Államok közötti diplomáciai kapcsolatok helyreállítása, amelyekkel kapcsolatban egy pápának sem hatásköre, sem tekintélye nincs.

Összefoglalva, Szentatyám, Ön az elmúlt két és fél évben a világtól egyhangúan dicséretet kapott, miközben Ön az egyház egész közösségét zűrzavarba és megosztottságba döntötte. Nevetségessé tette, hibáztatta és elítélte a hívőket, ugyanakkor határtalan toleranciát mutatott a hitetlenekkel és az erkölcstelenekkel szemben, terveket eszelt ki a szentségi fegyelem aláásására, amelyet pont az a pápa védelmezett, akit Ön avatott szentté. Mindenhol a média és a tömegek hangos éljenzésétől kísérve úgy tűnik, nem figyel a mi Urunk intésére: “Jaj nektek, ha emberek dicsérnek: Mert így tesznek atyáik a hamis prófétákkal.”

A helyzet elért egy olyan szintet, ahol egy magas rangú vatikáni tisztviselő, aki a (bármely területről érkező) katolikusok aggodalmait összegezte, kénytelen volt figyelmeztetni egy világhírű katolikus újságírót, hogy „ez a pápaság komoly kockázatot foglal magában a hit és az erkölcs katolikus tanításának integritása számára.”

Ezzel a főpappal egyetértésben, Istennek és a lelkiismeretünknek elkötelezve nyilvánosan kijelentjük, hogy az Ön pápaságát csakis jól látható, közvetlen veszélyként tekinthetjük, egy olyan veszélyként, amely napról-napra növekedni látszik. Az Ön pápaságának ezen káros hatásai minden téren megnyilvánulnak, tekintve, hogy katolikusok szerte a világon az egyház hit- és erkölcstanításait egyre jobban becsmérlik azáltal, hogy az Ön szavait és tetteit veszik vonatkozási pontul – amelyeket diadalmasan hirdet szerte a világon a médián keresztül – ahelyett, hogy a Tanítóhivatal 2000 éves tévedhetetlen hit és erkölcstanításait hangoztatná.

Nem bátorkodunk megítélni az Ön személyes motivációit vagy szándékait azt illetően, amit Ön az egyház kárára mondott vagy tett oly viharos pápasága során, amelyhez hasonlót az egyház még sosem látott."
...

A levelet a The Remant munkatársai fogalmazták meg. A The Remnant Amerika legrégibb működő hagyományos katolikus újságja, amely már nemcsak újság, hanem Tv-t is működtet, nemzetközi túrákat és konferenciákat szervez, könyveket ad ki. Honlapja a világ egyik leggyakrabban látogatott oldala. A munkatársak által megfogalmazott levél futótűzként terjed, és megosztja a híveket.

A teljes levél ITT olvasható.

A helyesen kérő ima

Áldozócsütörtökön egy prédikációban a pap a keresztjáró napok evangéliumára visszatérve és Jézust idézve – „Azt mondom azért nektek: kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál és aki zörget, annak ajtót nyitnak.” (Lk 11,9-10) – az ima erejéről beszélt. Aqunói Szent Tamásra és egy egyházatyákra hivatkozva azt mondta, hogy a fenti szavakkal Isten „kötelezte” magát, hogy meghallgatja az emberek imáit. Mi mégis sokszor kételkedünk ebben, hiszen általában sokszor kérünk valamit Istentől és – úgy tapasztaljuk –, hogy Isten nem hallgatott meg bennünket. [Én több olyan hitetlen embert ismerek, aki hitetlenségének okát ilyen meg nem hallgatott kéréssel indokolja. Egy ilyen eset, a Déry novellából készült „Szerelem” című filmben hangzott el, amikor a film egyik főszereplője, egy idős beteg asszony elmesélte, hogy fiatal, még hívő lány korában egyszer azért imádkozott Istenhez, hogy a vasárnapi ünnepségen legyen jó idő, de nagyon rossz idő volt, és ő nem tud olyan valakiben hinni, akiben „nem lehet megbízni”, ezért aztán nem hisz Istenben.]

Isten csak akkor nem hallgatja meg kéréseinket, ha rosszul imádkozunk. Szent Tamás öt feltételt sorol fel, melyeket kérő imánkban feltétlenül be kell tartanunk, ha Istent „szaván akarjuk fogni”. A helyes és Istent „kötelező” kérő ima feltételei tehát a következők:
1. A saját számunkra kell kérnünk – azért, mert ha más számára kérünk valamit, nincs biztosíték arra, hogy az illető „kész-e” a kegyelem befogadására vagy sem. Ha a magunk számára kérünk valamit, akkor ebből már következik, hogy készen állunk kérésünk teljesítésére, azaz a kegyelmi ajándék elfogadására.
2. Kérésünk teljesítése lelkünk örök üdvösségét segíti elő.
3. Hittel kell kérnünk – azaz biztosaknak kell lennünk abban, hogy ha helyesen kérünk, Isten valóban meghallgat bennünket és teljesíti kérésünket. A prédikáló pap szerint, ezt a szabályt igen gyakran nem tartjuk be.
4. Alázattal kell kérnünk – vagyis tudatában kell lennünk annak, hogy kérésünk teljesítése isteni kegy, ingyen ajándék, nem pedig valami, ami jár nekünk, amit kiérdemeltünk, amire méltók vagyunk.
5. Kitartóan kell kérnünk – Isten jobban tudja, mint mi, hogy mikor válik hasznunkra kérésünk teljesítése.

Ma az egyik legaktuálisabb ima egy katolikus számára, ha arra kéri Istent, hogy mutassa meg neki, hogy melyik az a szűk ösvény, amit követnie kell, ha üdvözülni akar, és hogy ne csak megmutassa, de tegye őt alkalmassá, hogy felismerje válaszát, útmutatását, majd ereje legyen annak követésére, mégpedig élete utolsó pillanatáig.
Az első és második feltétel magából az ima tartalmából következik, hogy adott. A negyediket és ötödiket akarattal teljesíteni tudjuk. Hogy a harmadik feltétel is biztosan meglegyen, nos, ahhoz lehet, hogy még egy külön ezt kérő imát is hozzá kell fűznünk eredeti imánkhoz…

Természetesen mások érdekében is szabad, sőt kell Istenhez könyörögnünk, és Ő sokszor az ilyen kérésünket is teljesíti, mindazonáltal a másokért mondott ima nem kötelezi Istent.


http://katolikus-honlap.hu/1601/keroima.htm

Andreas Becker: Iszlám-reklám az angol buszokon

Az angol nagyvárosokban a londoni polgármester választást – melyen egy mohamedán lett a főváros első embere – napokon belül a nyilvános helyeken megjelenő az iszlámot és Allahot reklámozó feliratok megjelenése követte.

Egykor ezt volt szokás mondani: „Ad maiorem Dei gloriam” – „Isten nagyobb dicsőségére”. Ez a megfogalmazás már Nagy Szent Gergely (590-604-ig pápa) Dialógusában megtalálható. Ma Londonban ez a divatos szólam: „Subhan Allah”, azaz „Dicsőség Allahnak”.
Pár nappal a londoni polgármester-választás után – melyet a Pakisztánból származó mohamedán Sadiq Khan nyert meg – Londonban, Manchesterben, Bradfordban és Birminghamben a tömegközlekedési vállalat piros emeletes buszait az iszlámot reklámozó plakátokkal díszítették fel.

Londonnak 8,6 millió lakosa van, ebből a született britek aránya már csak 44 százalék. Londonban és környékén ma már 3 millió mohamedán él. London az első európai főváros, melyet egy mohamedán vezet. Egy egész médiagépezet foglalkozik azzal, hogy Khant egy mérsékelt, liberális muzulmánnak állítsa be, amit azonban az iszlám-szakértőknek kétségbe vonnak. [G. K. Chesterton „The Flying Inn” című magyarra is lefordított könyvében már 1914-ben egész Anglia mohamedánná válásáról, illetve a mohamedánok előtti behódolásáról írt.]

Az angliai iszlám-reklámot az Islamic Relief Worldwide nevű iszlám szervezet készíttette. Ez a szervezet 1984-ben alakult Birminghamben iszlám segélyszervezetként. Tagja az ENSZ gazdasági és szociális tanácsának, s mint ilyen különféle juttatásokban részesül mind az angol kormánytól, mind az ENSZ-től. Míg az angol kormány szorosan együttműködik a szervezettel, addig Izraelből és az Egyesült Arab Emirátusokból kitiltották az IRW-t azzal a váddal, hogy a terroristákat pénzeli. Más európai országok, mint például Hollandia, zárolták az IRW kontóit, mert az az Iszlám Állammal tart fenn kapcsolatokat. Mindeközben más intézmények és hatóságok nemzetközi kitüntetésekkel halmozzák el a szervezetet.

A londoni tömegközlekedési cég, az TFL-Transport tiltja a politikai pártok reklámozását járműveiken, de a vallásokét nem. Mindeközben kétféle mércével mér: míg minden keresztény témájú reklámot elutasít, addig a keresztényellenes – mint például Richard Dawkins „Isten nem létezik”, most pedig az iszlámot dicsőítő feliratot – reklámokat engedélyezi.

Egyre inkább bebizonyosodik, hogy a mohamedánoknak minden meg van engedve. Az angol, és vele az egész nyugat-európai hivatalos politika, gyakorlatilag Európa elkereszténytelenítését, és egyúttal iszlamizálását támogatja, illetve hajtja gőzerővel végre.

(forrás: www.katholisches.info – 2016. május 12.)
http://katolikus-honlap.hu/1601/london.htm

A “rasszista zsidó” jelensége bonyolítja a liberálisok egyszerű világképét

A liberális baloldal világképe egyszerű: a másság jó, a másság kiközösítése rossz. Ez az egyszerű egyenlet azonban könnyen felborul, amikor kiderül, hogy a muszlim menekültek többsége antiszemita, a zsidó lelkész pedig muszlimellenes. Importáltuk a Közel-Kelet vallásháborúit, a korábbi balliberális propaganda nem működőképes többé.

Egy év leforgása alatt mintegy kétmillió közel-keleti és afrikai menekült és gazdasági bevándorló érkezett az Európai Unió területére, miközben a baloldali liberális sajtóorgánumok Európa-szerte nyíltan támogatták a bevándorlást: lejárató kampányokat intéztek a határzár építését, a bevándorlás leállítását sürgető politikusok ellen, balliberális szervezetek aktivistái rendszeres akciókkal próbálták meg ellehetetleníteni a határzárak létesítését. Egy tavaly december végi tömeges szexuális zaklatás eset (Köln) után derült fény arra, hogy a liberális sajtó mindeközben totális cenzúrát működtetett a “menekültek” által elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban, a német rendőrök pedig felsőbb utasításra nem alkalmazhatnak erőt, ha egy elkövető vélhetően bevándorló.

Kapcsolódó: Brutális médiacenzúra működik Németországban

Január közepére azonban önmagával is konfliktusba került a liberális propagandagépezet, miután számos európai zsidó vezető jelezte, hogy a nagy migrációs hullám kezdete óta a nyugat-európai országokban megszaporodtak a zsidók elleni támadások. Utcai késelések, gyilkosság esetek jutottak nyilvánosságra, miközben mind több alkalommal vált egyértelművé, hogy a bűncselekmény indítéka az antiszemitizmus. Ugyanakkor, a bűncselekményekért nem okolhatták az európai szélsőjobboldalt, mert az elkövetők az esetek többségében muszlim bevándorlók, vagy azok leszármazottai voltak.

Daniel Killy, Hamburg zsidó közösségének vezetője januárban kijelentette, hogy a zsidók már nem érzik magukat biztonságban Európában; Németországban, Franciaországban is fegyveres támadások áldozatává válnak, emiatt egyre többen döntenek a kivándorlás mellett. Európa importálta a Közel-Kelet vallásháborúit – immár a fejlett Nyugaton lehetünk szemtanúi annak, amint iszlám radikálisok zsidókat ölnek, zsidó vezetők pedig a bevándorlás leállításáért kampányolnak, de mint kiderült, aktívan kiveszik a részüket az iszlámellenes hangulatkeltésből is.

Magyarországra utóbbi is fokozottan érvényes. Szeptember 17.-én Horváth József, a polgári elhárítás és a katonai titkosszolgálat volt főigazgató-helyettese a Magyar Időknek adott interjú során azt mondta; “Magyarország az iszlám szélsőségesek kiemelt célpontja, hiszen Franciaország mellett itt él a legnagyobb zsidó közösség.” Ezzel összefüggésben érdemes megemlíteni, hogy Magyarország az európai országok közt elsőként épített határzárat a muszlim migránsok bevándorlási útvonalának elterelése érdekében. Magyarország zsidó közösségeinek vezetői már akkor számolhattak azzal, amivel a nyugat-európaiak nem: hogy a muszlim menekültek többsége antiszemita, és miközben az európai szélsőjobboldal többnyire megmarad a zsidók elleni verbális agressziónál, a muszlim migránsok esetében felmerül a zsidók elleni fizikai erőszak lehetősége is.

Egy izraeli újságíró, Avigdor Eskin január közepén megjelent publicisztikájában kifejti, hogy bár az Iszlám Állam nem rendelkezik jelentős szervezeti kiterjedéssel Európában, a kontinensre érkező muszlim fiatalokra ideológiai befolyást gyakorol, és a zsidók elleni fegyveres harcra inspirálja őket. Elmondása szerint Európába olyan létszámú zsidóellenes muszlim közösségek érkeznek, ami a legszigorúbb ellenintézkedések ellenére is lehetetlenné teszi, hogy a hatóságok megakadályozzák a zsidók elleni fegyveres támadásokat. Eskin szerint a bevándorlók nem csak vallási hovatartozásuk okán, hanem etnikai alapon veszik célba a zsidókat; a menekültek egy tekintélyes része Izraelt és a zsidóság egészét okolja azért a helyzetért, amelynek köszönhetően el kellett hagyniuk szülőföldjüket.

Január utolsó hetében Angela Merkel német kancellár is elismerte, hogy a menekültek körében “sajnálatos módon elterjedt az antiszemitizmus”, ami ellen azonban továbbra is küzdeni kell. A kancellár megfogalmazása szerint a menekültek többsége olyan országból érkezik, ahol “az iszlám által terjesztett gyűlölet és antiszemitizmus általánosan elfogadott”.

Magyarország vonatkozásában eddig is látható volt, hogy mind az állami médiában, mind pedig a jobboldali sajtóban kezd teret nyerni az iszlámellenes hangulatkeltés. Mivel ez mostanáig a jobboldali sajtóra korlátozódott, nem volt egyértelműen kijelenthető, hogy zsidó vallási vezetők közbenjárására kezdődött volna a kormány részéről az intenzív migránsellenes propaganda, ami mind gyakrabban hordoz kifejezetten iszlámellenes felhangot. Utóbbira utalhat azonban egy nemrég nyilvánosságra jutott eset, ami magyarázattal szolgálhat arra, miért lett oly könnyedén beemelve a kormánypropagandába a migránsellenes tónus.

Németh Sándor, zsidó származású – kikeresztelkedett – keresztény lelkész tevékenységével újabb homokszem került a balliberális propagandagépezetbe. A Hit Gyülekezetének vezetője – az ATV tulajdonosa – az Amerikai Népszava “megbízható forrásai” szerint “méltatlanná vált” a Radnóti Miklós Antirasszista Díjra, amiért az ATV “intenzív migránsellenes uszítást folytat”.

“Németh Sándor és az ATV, olyan durva menekültellenes és fajgyűlölő propagandát folytat, hogy a díjat odaítélők “elgondolkodhatnának azon, hogy a körmendi idegengyűlölő, xenofób uszítás, hírhamisítás után a díjat visszavegyék tőle.”

Valószínűleg minden magyar médiafogyasztó számára egyértelmű, hogy az ATV mindeddig a legkevésbé sem volt összefüggésbe hozható bármiféle antiszemitizmussal vagy idegenellenességgel. Az ATV azonban a Hit Gyülekezetének érdekeltségébe tartozó cégek többségi tulajdonában van. A Hit Gyülekezetének vezetője pedig Németh Sándor, egy kikeresztelkedett zsidó, aki kereszténynek nevezett vallási szervezet élén folytat propagandát a keresztény-zsidó barátság (ahogy ők mondják: “zsidó-keresztény kultúra”) védelmében. Az új fejlemények érdekessége, hogy az ATV mindeddig többnyire nem publikált olyan anyagokat, ami a menekültek elleni hangulatkeltésre alkalmas lenne. Ilyenre az első példa az antirasszisták által is kifogásolt híranyag volt, amelyben a hírszolgáltató beszámolt arról, hogy Körmenden migránsok zaklattak fiatal lányokat.

Amennyiben az ATV – és esetleg más balliberális sajtóorgánumok – a továbbiakban rendszeresen jelentetnek meg ehhez hasonló híranyagokat, az a magyarság számára egy aggasztó fejlemény. Nem amiatt, mert valamiféle rasszizmust terjesztenének – hanem, mert ez annak tünete, hogy nem csak Európába importáltuk, hanem mostanra Magyarországra is begyűrűzött a Közel-Kelet ősrégi vallásháborúja.

Ez az ősi vallásháború nemcsak a muszlimok és zsidók egymás elleni háborúskodásának, számos háborús bűncselekménynek és tömeggyilkosságnak története, hanem egy napjainkban is zajló folyamat, ami emberek millióinak életét keseríti meg. Se a magyarságnak, se a kereszténységnek nem feladata, hogy bárkinek is az oldalára álljon két idegen kultúra egymás elleni gyűlöletkeltése során. Nem támogatandó se a zsidók iszlámellenes uszítása, se a muszlim radikálisok rendbontása. Ez egy közel-keleti konfliktus, amit Németország hibás bevándorláspolitikája importált Európába, de egy a magyar érdeket képviselő kormánynak – lehetőségei szerint – a Közel-Keleten kellene tartania: Magyarországon legfeljebb a közrend fenntartásának dimenziójában kellene értelmezésre kerüljön, vagyis a konkrét bűncselekmények megakadályozásával kapcsolatban. A magyar társadalomban így is számos törésvonal, társadalmi feszültség van jelen, semmi szükségünk arra, hogy emellett még a zsidók és muszlimok vallásháborúiba is bevonjuk az országot.

Kapcsolódó: Kereszténydemokraták, előre!

http://www.hidfo.ru/2016/05/a-rasszista-zsido-jelensege-bonyolitja-a-liberalisok-egyszeru-vilagkepet/