"Az
Ön pápaságát csakis jól látható, közvetlen veszélyként tekinthetjük,
egy olyan veszélyként, amely napról-napra növekedni látszik."
Nyílt levélben szólították fel Ferenc pápát, hogy minél előbb mondjon le! RÉSZLETEK A LEVÉLBŐL:
"Egyre
több katolikus hívő, köztük bíborosok és püspökök jutnak arra a
felismerésre, hogy az Ön pápasága, amely egy váratlan pápaválasztás
eredménye, káros az egyházra. Többé lehetetlen tagadni, hogy Ön vagy
képességeinek, vagy akaratának híján képtelen azt tenni, amit egy
pápának tennie kell: önmagát és az egyházat is folyamatosan kötelezni
arra, hogy engedelmeskedjen Isten Igéjének és ellenálljon minden olyan
kísértésnek, amely az alkalmazkodást, a felhígulást és a megalkuvást
célozza meg, amint azt az Ön elődje oly helyesen megállapította...
Ön egyre több olyan aggasztó előjelet mutat, amely szembemegy a hagyományos egyház tanításával, fegyelmével és szokásaival,
de mindazon hívőkkel is, akik mindezt megpróbálják megvédeni, miközben
Ön intenzíven olyan szociális és politikai kérdésekkel foglalkozik,
amelyek meghaladják egy pápa hatáskörét. Ezért aztán az egyház
ellenségei igencsak örülnek pontifikátusának, és jobban dicsérik, mint
bármely elődjét. Ilyen rossz helyzetre nem találni egyháztörténeti
párhuzamot.
Az
Ön pápaságának eddigi folyama arra kényszerített bennünket, hogy
nyilvánosan kijelentsük, hogy Ön nem tartotta be Szt. Péter hivatalának
jellegét, oly módon visszaélve azzal, amelyet az egyház még soha nem
látott. Alulírottak ezennel Szentséged elé tárjuk a legfőbb gondokat,
amelyek aggodalomra adtak okot az egyház soraiban és ezen petíció
létrejöttét motiválták.
Először
is ahelyett, hogy Isten igéjét hirdetné, következetesen saját
elképzeléseit hirdette szentbeszédeiben, a sajtótájékoztatókon, a
rögtönzött beszédeken, az újságírói interjúkban. Ezek között van például
az „álmom … mindent átalakítani, úgy, hogy mind az egyház
szokásai, az eljárásmódja, az időbeosztása és a menetrendje, nyelvezete
és a struktúrái megfeleljenek a mai világ evangelizációjának, és ne
pedig az önfenntartást célozzák.” Hihetetlen, hogy pont a római pápa
jelenti az egyébként nem létező ellentétet a Szent Katolikus Egyház
önfenntartása és a pápa evilági küldetése között.
Másodszor,
ahelyett, hogy önmagát és az Egyházat elkötelezte volna az Isten igéje
iránti engedelmesség mellett, többször is elutasította az apostoli és
egyházi hagyományokat, valamint azon híveket, akik ezeket védték.
A
katolikus felfogást meghökkenti egy olyan római pápa látványa, aki az
egyház alkotmányát, tanait és szokásait, puszta “struktúrákká”,
“szabályokká” és a “szokásokká” egyszerűsíti le, amelyek megfosztják az
embereket a lelki tápláléktól, és hagyják őket éhen halni az egyház
kapujában. Azt meri mondani, hogy ez annak az egyháznak a tiszteletben
tartása, amely teljes civilizációkat épített és alakított át, számtalan
szentet, szerzetesrendet, a papi és szerzetesi hivatást és azok
intézményeit nevelte ki a lelkek megmentéséért és összehasonlíthatatlan
munkát végez a testi gyógyításért.
Ugyanakkor,
igen gyakran kigúnyolja azon hívőket, akik védik az egyház
hagyományait - “felületes keresztények”, “kiválasztottak társulata”
“páváskodók”, “morális szócséplők” “uniformisták”, “büszke, önálló”,
“szellemi arisztokraták “, “keresztény denevérek, akik inkább az
árnyékot részesítik előnyben, mint az Úr jelenlétének fényét”, stb.
Ugyanakkor,
egy durva szó sem hagyta el száját a hit tanainak nyílt ellenségeivel,
vagy a katolikus hierarchiát ellepő szexuális deviánsokkal szemben.
Éppen ellenkezőleg. A kijelentéssel: “Ki vagyok én, hogy bíráljak?” A
papság köreiben található “meleg személyek”-kel szembeni tiszteletét
fejezte ki, és különösen azzal, hogy egy hírhedten homoszexuális papot
nevezett ki a saját udvartartásának fejeként. Szexuálisan deviáns
egyéneknek (beleértve a transzszexuálisokat és a homoszexuálisokat)
széles körben biztosított audienciát, beleértve a transzszexuálisokat
és a homoszexuálisokat.
De
a szavaknál is többet mutat az, ahogy Szentatyám elrendelte azon
szerzetesrendek leplezetlen üldöztetését, amelyek feltett szándéka az
ortodoxia helyreállítása. Az Ön kifejezett kérésére rombolták szét az
Immaculata Ferences Atyák rendjét... Ezek az intézkedések egy ideológia által motivált diktátor tettei, nem pedig egy, az egyház szent örökét atyaian őrző emberéé.
Harmadszor,
összhangban az egyház hagyományos tanításainak és diszciplináinak,
valamint az azokat védőknek a programadó becsmérlésével, Ön uralta és
ellenőrizte a „családról szóló zsinatot”, amely kísérletet tett arra,
hogy elérje az egyház házasságról, gyermeknemzésről és szexualitásról
szóló tévedhetetlen tanainak felhígulását annak érdekében, hogy
igazodjanak a kor lázadó szelleméhez és az erkölcstelenséghez,
előmozdítva ezzel a mi poszt-keresztény civilizációnkat.
Az
Ön nyilvánvaló szándékát, hogy támogassa az elvált és polgárilag
„újraházasodott” embereket, azokat, akiket érthetetlen módon
„rászorulóknak” nevez, Ön már a 2015-ös zsinat előtt titokban, minden
illetékes vatikáni esküdtekkel való egyeztetés nélkül, váratlanul és
radikálisan “egyszerűsítette” a házasság megsemmisítésének folyamatát.
Negyedszer,
összhangban az Ön meghökkentő javaslatával – természetesen a tömegmédia
azonnal üdvözölte –, hogy az egyház már “megszállott” az “abortusz, a
melegek házassága és a fogamzásgátló módszerek,” témájában; a saját
bevallása szerint Ön “még nemigen beszélt ezekről a témákról, és meg is
dorgálták érte”.
Másrészt,
míg a nyugati világ a romlás szakadékába zuhan, és muszlim fanatikusok
mészárolják le a Közel-Keleten, Afrikában és Európa szívében a
keresztényeket, Ön a “klímaváltozás” miatt aggódik. Az Ön könyvnyi
hosszúságú enciklikája, a „Laudato Si”, az egyetlen enciklika, amivel
Ön előállt, tényként kezeli az “ökológiai válság”-ot és kritikátlanul
elfogadja “az éghajlatváltozás tudományá”-nak ideológiailag motivált,
erősen ellentmondásos követeléseit, amelyek értékelésére egy pápának
egyáltalán nincs hatásköre, ahogy ahhoz sincs, hogy ezeket
vitathatatlan tényekként prezentálja a híveknek.
Ugyanezen
enciklika siránkozik a “globális felmelegedés”, a légkondicionáló
berendezések túlzott használata, a mangrove mocsarak eltűnése, a
planktonokat és a férgeket érintő feltételezett veszélyek, különböző
növények és állatok kihalása felett – és elítéli mindezeket, mint Isten
elleni bűncselekményt – még mielőtt egyáltalán megemlítené egyáltalán
az abortuszt (s egyáltalán nem említi a fogamzásgátlás természetellenes
gyakorlatát). Ami az abortuszt illeti, enciklikájában csak egyfajta
„hibá”-ról beszél „az emberi embrió védelme” esetében, holott az
abortusz – egy ártatlan ember brutális lemészárlása, a végtagok
letépése az anyaméhben, vagy a születés pillanatában történő sebészkés
általi agyonszúrás.
Ötödször,
a protestánsokkal szembeni összes hitbeli különbséget elutasítja,
jelentéktelennek ítélve azokat, és többször is jelezte (elég tévesen),
hogy “minden megkeresztelkedett ember tagja Krisztus ugyanazon testének,
az ő egyházának”.
E
tekintetben úgy tűnik, hogy nem figyel ugyanezen protestáns szekták
egyre romló erkölcstelenségére és eretnekségére, akik végtelen és
haszontalan “ökumenikus párbeszéd”-ben szembeszállnak a Vatikánnal. 50
évnyi “párbeszéd” után ezek a szekták elnézőek a válással, a
fogamzásgátlással, az abortusszal, a homoszexualitással és a ”
homoszexuális házasság”-gal szemben, nőket és aktív homoszexuálisokat
szándékoznak “papok”-nak és “püspökök”-nek felszentelni, és továbbra is
makacsul elutasítják az egy igaz hit alapvető tanait, amely
Krisztusban mutatkozik meg a világ üdvösségére.
Hatodszor,
az utóbbi időben úgy tűnik, hogy nyilvános kijelentései egyre
gondatlanabbak, rendezetlenek, ami még nagyobb botrányt okoz és
aggodalomra ad okot a hívők között.
November
21-én, a katolikus pedagógusok világkonferenciáján azt mondta: „Sose
térítsetek aktívan az iskolákban! A keresztény nevelés azt jelenti,
hogy a fiatalokat a teljes valóságban kell emberi értékekkel
felnevelni, és ezek egyike a transzcendencia.”
...
Miután Ön a nyáj jó néhány tagját istentelen bálványimádóként rágalmazta, később a keresztények és muszlim fanatikusok morális egyenlőségére utalt, akik az egész világon keresztényeket mészárolnak le, kínoznak meg, követnek el nemi erőszakot, kényszerítik őket rabszolgasorsba vagy száműzetésbe: “Nem lehet egyetlen vallást sem eltörölni, csak azért, mert annak néhány vagy több csoportja a világtörténelem egy pontján fundamentalista… Gondoljatok csak azokra a háborúkra, amelyeket mi, keresztények vezettünk. Nem a muszlimok voltak felelősek a Sacco di Roma-ért Róma kifosztásáért.” Ezzel a meggondolatlan, egy római pápához méltatlan kijelentéssel Ön az egyházat és önmagát is meggyalázta.
...
Miután Ön a nyáj jó néhány tagját istentelen bálványimádóként rágalmazta, később a keresztények és muszlim fanatikusok morális egyenlőségére utalt, akik az egész világon keresztényeket mészárolnak le, kínoznak meg, követnek el nemi erőszakot, kényszerítik őket rabszolgasorsba vagy száműzetésbe: “Nem lehet egyetlen vallást sem eltörölni, csak azért, mert annak néhány vagy több csoportja a világtörténelem egy pontján fundamentalista… Gondoljatok csak azokra a háborúkra, amelyeket mi, keresztények vezettünk. Nem a muszlimok voltak felelősek a Sacco di Roma-ért Róma kifosztásáért.” Ezzel a meggondolatlan, egy római pápához méltatlan kijelentéssel Ön az egyházat és önmagát is meggyalázta.
Még
nagyobb botrányt okozott akkor, amikor arra a kérdésre, hogy vajon az
„egyháznak meg kellene-e változtatnia az álláspontját” a fogamzásgátlás
erkölcstelenségét illetően annak érdekében, hogy az óvszer
használatát, mint a HIV-fertőzés megakadályozását engedélyezze, Ön erre
a gonosz gyakorlatra, mint a lehetséges “egyik módszer”-re utalt, és
ezáltal kvázi legitimizálta azt. Rámutatott arra, hogy ez erkölcsi
dilemmát jelent az egyháznak, és még Urunk szombati gyógyulásával is
összehasonlította:
Napról
napra nő az a benyomás, hogy Ön, még ha a Krisztus helytartója is,
egyszerűen nem érdekelt abban, hogy védje a hitet és az erkölcsöt,
amelyeket olyan támadás ér, mint még soha; és az sem szándéka, hogy a
kóborló bárányokat a nyájba hívja, amelyet Urunk az ő megmentésükre
alkotott. Éppen ellenkezőleg, úgy tűnik, hogy erre a célra Ön a
pápaságát a doktrinális és fegyelmi lazaság szabályszerű programjának
rendelte, amelynek témája az ortodox katolikusok rendszeres
stigmatizálása azzal a váddal, hogy az egyházból hiányzik a kegyelem.
Ugyanakkor Ön olyan társadalmi és politikai kérdésekben fáradozik, mint
a „klímaváltozás”, a környezeti ideológia és a Kuba és az Egyesült
Államok közötti diplomáciai kapcsolatok helyreállítása, amelyekkel
kapcsolatban egy pápának sem hatásköre, sem tekintélye nincs.
Összefoglalva,
Szentatyám, Ön az elmúlt két és fél évben a világtól
egyhangúan dicséretet kapott, miközben Ön az egyház egész közösségét
zűrzavarba és megosztottságba döntötte. Nevetségessé tette, hibáztatta
és elítélte a hívőket, ugyanakkor határtalan toleranciát mutatott a
hitetlenekkel és az erkölcstelenekkel szemben, terveket eszelt ki a
szentségi fegyelem aláásására, amelyet pont az a pápa védelmezett, akit
Ön avatott szentté. Mindenhol a média és a tömegek hangos
éljenzésétől kísérve úgy tűnik, nem figyel a mi Urunk intésére: “Jaj
nektek, ha emberek dicsérnek: Mert így tesznek atyáik a hamis
prófétákkal.”
A
helyzet elért egy olyan szintet, ahol egy magas rangú vatikáni
tisztviselő, aki a (bármely területről érkező) katolikusok aggodalmait
összegezte, kénytelen volt figyelmeztetni egy világhírű katolikus
újságírót, hogy „ez a pápaság komoly kockázatot foglal magában a hit és
az erkölcs katolikus tanításának integritása számára.”
Ezzel
a főpappal egyetértésben, Istennek és a lelkiismeretünknek elkötelezve
nyilvánosan kijelentjük, hogy az Ön pápaságát csakis jól látható,
közvetlen veszélyként tekinthetjük, egy olyan veszélyként, amely
napról-napra növekedni látszik. Az Ön pápaságának ezen káros hatásai
minden téren megnyilvánulnak, tekintve, hogy katolikusok szerte a
világon az egyház hit- és erkölcstanításait egyre jobban becsmérlik
azáltal, hogy az Ön szavait és tetteit veszik vonatkozási pontul –
amelyeket diadalmasan hirdet szerte a világon a médián
keresztül – ahelyett, hogy a Tanítóhivatal 2000 éves tévedhetetlen hit
és erkölcstanításait hangoztatná.
Nem
bátorkodunk megítélni az Ön személyes motivációit
vagy szándékait azt illetően, amit Ön az egyház kárára mondott vagy
tett oly viharos pápasága során, amelyhez hasonlót az egyház még sosem
látott."
...
A levelet a The Remant munkatársai fogalmazták meg. A The Remnant Amerika legrégibb működő hagyományos katolikus újságja, amely már nemcsak újság, hanem Tv-t is működtet, nemzetközi túrákat és konferenciákat szervez, könyveket ad ki. Honlapja a világ egyik leggyakrabban látogatott oldala. A munkatársak által megfogalmazott levél futótűzként terjed, és megosztja a híveket.
...
A levelet a The Remant munkatársai fogalmazták meg. A The Remnant Amerika legrégibb működő hagyományos katolikus újságja, amely már nemcsak újság, hanem Tv-t is működtet, nemzetközi túrákat és konferenciákat szervez, könyveket ad ki. Honlapja a világ egyik leggyakrabban látogatott oldala. A munkatársak által megfogalmazott levél futótűzként terjed, és megosztja a híveket.
A teljes levél ITT olvasható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése