A szentmise szertartásainak rövid magyarázata

 

Martin von Cochem ferences atya (1630-1712) korának buzgó szónoka, gyóntatója, teológusa, aki leghíresebb műve, A csodálatos katolikus szentmise révén a legszentebb áldozat misztériumainak fáradhatatlan és nagyhatású hirdetője volt. Ebből a művéből származik a szentmise szertartásainak rövid leírása és magyarázata.

A SZENTMISE BEVEZETÉSE, VAGYIS A KATEKUMENEK MISÉJE

A szentmise előtt a pap megmossa a kezét, és közben Istenhez imádkozik, hogy adja meg neki a kegyelmet, hogy tiszta kézzel és tiszta szívvel ajánlhassa fel a szent áldozatot. Ezután felöltözik, egyúttal megismétli az előírt imákat, veszi a kelyhet, és az akolitusok vagy ministránsok kíséretében az oltárhoz megy. Az oltárlépcső lábánál térdet hajt, ha a Szentséget a tabernákulumban őrzik, ha nem, akkor csak fejet hajt, mielőtt felmenne a lépcsőn az oltárhoz. Miután a díszes takarókendővel, a vélummal letakart kelyhet az oltárra terített fehér kendőre, a korporáléra helyezi, kinyitja a misekönyvet a megfelelő helyen, és visszatér az oltár közepére. Onnan visszamegy az oltár lábához, ismét meghajol, keresztet vet, és a ministránssal együtt elmondja a Judica me zsoltárt. Ez a zsoltár kifejezi azokat az érzéseket, amelyeknek mind a papot, mind a népet el kell tölteniük az istentisztelet e legmagasabb rendű cselekményének megkezdésekor.

Ezután a pap meghajolva elmondja a Confiteort, vagyis a közgyónást, majd a ministráns ugyanezt teszi, minden jelenlévő nevében. Mindketten háromszor megütik mellüket a bűnbánó vámszedőhez hasonlóan, szívük bűnbánatának külső megnyilvánulásaként. A pap felegyenesedve adja meg a feloldozást, és imádkozik Istenhez, hogy a Misereatur és Indulgentiam-ban adja meg a népnek bűneik bocsánatát. Ezután az alázatos meghajlásból felegyenesedik, annak jeléül, hogy mind a pap, mind a nép felemelkedik és megvigasztalódik a tudat által, hogy bűnbocsánatot kapott.

A Confiteor és az azt követő válaszos rész befejezése után a pap felmegy az oltárhoz és megcsókolja azt a Krisztus iránti tisztelet jeléül, aki leereszkedik, hogy áldozatul szolgáljon, valamint a szeretet kötelékének jeleként, amely összeköt bennünket a szentekkel, akiknek ereklyéi az oltárkő alatt [vagy benne] nyugszanak. Ha nagymise van, az oltárt megtömjénezik az Isten iránti mélységes tisztelet jeleként. Ez emlékeztessen bennünket arra, hogy imáinknak úgy kell felszállniuk az égbe, ahogy a tömjénfelhők a levegőbe emelkednek. Az áldozópapot is megtömjénezik, egyrészt szent hivatala iránti tiszteletből, másrészt pedig annak jeléül, hogy erényei, akárcsak az illatos tömjén, az egész közösséget építeni hivatottak.

A pap ezután a misekönyvhöz lép, és a kereszt jelét rajzolva felolvassa a mise Introitusát, vagyis „belépőjét”. Ez általában a Szentírásból vett vers, valamelyik zsoltár első sorával együtt, amely valamilyen kapcsolatban áll az egyházi év aktuális szakaszával vagy az adott nap ünnepével. A Szentháromságnak szóló dicséret mondásával zárul: “Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak és a Szentlélek Istennek”.

Az Istentől való teljes függés tudatával, valamint mert mind a papnak magának, mind az egész népnek szüksége van az isteni segítségre, a pap a ministránssal felváltva mondja a Kyrie eleison, Christe eleison, Kyrie eleison-t, háromszor megismételve mindegyiket a Szentháromság három személyéhez. A Kyrie eleison görögül azt jelenti: „Uram, könyörülj rajtunk”.

Ezt a kegyelemért és irgalomért való könyörgést követi a Gloria in excelsis, a megváltásunkért való hála és öröm kifejezése, amely minden misében megújul. E dicshimnusz elejét az angyalok énekelték Krisztus születésekor; a többi rész az Istennek szóló dicséret és az iránta érzett hálánk kifejezése. A Gloria az öröm himnuszaként elmarad a halottakért tartott miséken, valamint advent és nagyböjt vasárnapjain, és minden más olyan napon, amikor az öröm nem helyénvaló.

A Gloria után, vagy ha elhagyják, közvetlenül a Kyrie után a pap megcsókolja az oltárt, és a néphez fordulva azt mondja: Dominus vobiscum – „Az Úr legyen veletek”; a ministráns pedig a nép nevében válaszol: Et cum spiritu tuo– „És a te lelkeddel”. Ezek a szavak a pap kívánságát fejezik ki a jelenlévő hívek számára, hogy az Úr legyen velük, és segítse őket, hogy lélekben és igazságban imádkozzanak. Különleges kegyelemre van szükségünk ahhoz, hogy helyesen imádkozzunk. A nép viszonozza a pap kívánságát: Az Úr segítsen téged az imádságodban és a szent áldozat felajánlásában. Ezt a versszakot és a választ [Dominus vobiscum és Et cum spiritu tuo] a mise folyamán többször megismétlik, hogy jelezzék a pap és a nép között fennálló bensőséges kapcsolatot, valamint kölcsönös támogatásként és bátorításként az imádságban való kitartásra és buzgóságra.

A pap ezután visszatér a könyvhöz [misekönyvhöz], és miután fejét a feszület felé hajtja, meghívja a gyülekezetet, hogy egyesüljön vele a könyörgésben, és ezt mondja: Oremus-„Imádkozzunk”. Az ezt követő imákat kollekta imáknak, azaz kollektív imáknak nevezik, mert az Egyház és a jelenlévő gyermekei minden kívánságát és szükségletét a pap összefoglalja [bennük], és Isten elé tárja. A szokásos befejezéssel zárulnak: „Jézus Krisztus, a mi Urunk által”, a nekünk adott ígéret miatt, hogy az Atya megadja mindazt, amit Fiának nevében kérünk. A végén a nép válaszol: Ámen – „Úgy legyen”.

A Dominus vobiscum és az Oremus kezdetén a pap kitárja a kezét, felemeli, majd ismét összecsukja, jelezve, hogy fentről várja kérése teljesülését. A kezek összecsukása az alázat jele, amely elismeri, hogy semmit sem tudunk megtenni a saját erőnkből, hogy minden bizalmunkat az Úrba helyezzük. A kollekta olvasása közben a pap kitárja kezeit a Megváltó emlékére, aki a keresztre feszített karjaival az egész emberiségért esedezett.

A kollekta végeztével a pap felolvassa a szentleckét, amely az Ó- vagy Újszövetségből vett szakasz. Ha az utóbbiból veszik, akkor soha nem az evangéliumokból, hanem az Apostolok cselekedeteiből, a Levelekből vagy az Apokalipszisből. Mivel ezek az olvasmányok többnyire az apostolok leveleiből származnak, episztolának nevezik őket, a latin epistola szó jelentése „levél”. A szentmisében felolvasásra kijelölt episztola mindig az adott nap egyházi évszakára vagy ünnepére utal, és célja, hogy az évszaknak vagy az adott napon megemlékezett szentnek megfelelő érzelmeket ébresszen bennünk. A végén a ministráns a nép nevében hálát ad az így kapott tanításért, mondván: Deo gratias – „Hála legyen Istennek”.

Ezután néhány mondat következik a Szentírásból, amelyet gradualénak neveznek, a latin gradus- „lépcsőfok” szóból, mert ezek egy zsoltárt helyettesítenek, amelyet régen a kórus énekelt az oltár lépcsőjén, miközben a könyvet az evangélium oldalára helyezték, és a diakónus felkészült az evangélium felolvasására. Húsvét idején az örömteli Alleluját – „Dicsérjétek az Urat” – mondják; míg nagyböjtben a Tractust, egy hosszú zsoltárt, ünnepélyesen, szünet nélkül éneklik. A húsvét és pünkösdvasárnap miséjében, valamint e két ünnep egész nyolcadában, valamint Úrnapja ünnepén egy himnusz vagy „szekvencia” következik, amelyet azért neveznek így, mert a graduálé után következik, és mert bizonyos mértékig annak folytatása. A Szűzanya hét fájdalmának ünnepére bemutatott misében a Stabat Mater [egy hosszú himnusz, amely Máriának Urunk szenvedése és halála alatt elszenvedett fájdalmairól emlékezik meg] olvasható szekvenciaként, a halottakért bemutatott misékben pedig a Dies iræ [szó szerint: „A harag napja”, egy 19 háromsoros strófából álló himnusz, amely a léleknek az ítéletnapon átélhető megpróbáltatásait meséli el, és az isteni irgalomért könyörög].

Az evangélium sokkal nagyobb jelentőségű és méltóságú, mint az episztola, mert Isten szavát tartalmazza, amely nem emberi ajkakból származik, hanem maga Isten egyszülött Fia közli velünk. Ennek megfelelően az evangélium felolvasását a legkorábbi időktől kezdve ünnepélyes szertartások kísérték. Mielőtt a pap felolvasná, néhány pillanatig meghajolva áll az oltár előtt, és elmondja a Munda cor meum-ot, amelyben könyörög Istenhez, hogy tisztítsa meg szívét és ajkát, hogy méltó legyen e mennyei szavak hirdetésére.

Ünnepi misében ezt az imát az oltár előtt térdelve mondja a diakónus; a végén, a könyvet kézbe véve, a pap elé térdel, áldást kérve és kapva tőle. Az evangélium felolvasásához a pap az oltár jobb oldalára megy át – ez jelképezi az átmenetet a régi törvénytől Krisztus tanításáig. Az ünnepélyes misén a diakónus, akinek az evangélium felolvasása a feladata, észak felé fordul. Nagy Szent Gergely [590-604] pápa szerint az észak a sötétségbe merült pogány világot jelképezi, és annak jelzésére, hogy a keresztény tanítás fénye és Jézus Krisztus példája eloszlatja ezt a sötétséget, a diakónus az evangélium éneklése közben arcát észak felé fordítja.

A misekönyv mindkét oldalán tartott meggyújtott gyertyáknak ugyanez a jelentése, míg a könyv megtömjénezése azt a tiszteletet mutatja, amellyel Isten szavának tartozunk. Az evangélium felolvasása vagy éneklése a Dominus vobiscum stb. köszöntéssel kezdődik, majd a Sequentia sancti evangelii secundum Matthæum szavakkal, vagyis: „Ami most következik, az Szent Máté szent evangéliumából van véve” (vagy valamely másik evangélista könyvéből). Az akolitusok [ministránsok] válaszolnak: Dicsőség neked, Uram!”, és mind a pap, mind a nép a kereszt jelét teszi homlokára, szájára és mellére annak jeléül, hogy imádkoznak Istenhez, hogy világosítsa meg értelmüket és nyissa meg szívüket az Ő szent tanításának befogadására, és tegye őket mindig készekké arra, hogy ajkukkal megvallják azt. A pap (vagy a diakónus) előzőleg a kereszt jelét rajzolja a könyvre a felolvasandó evangéliumi rész helyén, annak jeléül, hogy ez a keresztre feszített Jézus szava, amelyből az üdvösség és az áldás származik. A nép áll, amíg az evangéliumot olvassák, jelezve, hogy tisztelik Isten Igéjét, és készek megtenni mindazt, amit az evangélium parancsol.

Az evangélium végén a ministráns a nép nevében hálát ad a mennyei tanításért, mondván: Laus tibi, Christe – „Dicsőség neked, Krisztus”. Ezután a pap megcsókolja a könyvet, a felolvasott szent szavak iránti tiszteletből és annak jeléül, hogy azok számunkra a kegyelem és irgalom üzenete. Ezt jelzik az általa mondott szavak is: „Bűneinket töröljék el az evangélium igéi”. A legkorábbi időktől fogva szokás volt vasárnapokon és ünnepeken ezen a ponton az aznapi evangéliumot az oltárról felolvasni, vagy a szószékről útmutatást mondani – a mai korban szokásos prédikációt. Eme oktatás végén a kereszténység első századaiban a katekumenek elhagyták a templomot. A mise bevezetése az evangélium felolvasásával ér véget.

A Credo, vagyis a Nikaiai hitvallás elmondásával lépünk át a tulajdonképpeni szentmisébe. Ez a hitvallás a meghirdetett evangélium gyümölcse. A Hitvallás kardinális tétele az, amely kifejezi Isten Fiának megtestesülését: Et incarnatus est [„És testté lett”], amely hallatán a pap és az egész nép térdet hajt. A Credo-t minden vasárnapon, Urunk és Szűzanyánk ünnepén, az apostolok és az egyháztanítók ünnepén, valamint az ünnepek nyolcadán kívül sok más napon is mondják. Ahogy ez a hitvallás a kapott tanításból következik, úgy készít fel bennünket a szentmisék ünneplésére, mert mély és eleven hit nélkül nem tudjuk azokat sem értékelni, sem hasznot húzni belőlük.

A SZENTMISE ELSŐ LÉNYEGI RÉSZE: AZ OFFERTÓRIUM

A Credo után a pap a néphez fordul, és így szól: „Az Úr legyen veletek”, majd a „Imádkozzunk” szavakkal arra buzdítja őket, hogy figyelmesen kövessék az imákat, és egyesüljenek a most kezdődő áldozati cselekményben. Az általa felolvasott, Offertorium-nak nevezett vers a Szentírásból származik, és az adott napnak vagy időszaknak megfelelő. A pap ezután leveszi a vélumot a kehelyről, és az ostyát a kerek aranyozott tálcára, a paténára helyezve felajánlja azt, imádkozva Istenhez, hogy kegyesen fogadja el ezt a „szeplőtelen ostyát” az összes hívő jelen szükségleteiért és örök üdvösségéért. A kenyér felemelése azt jelzi, hogy teljesen átadjuk azt és magunkat Istennek. A pap az ég felé emeli tekintetét, mert az áldozatot Istennek ajánlja; majd saját méltatlanságának jeléül újra leereszti. Ezután a kereszt jelét rajzolja a paténával, a szentmisében megújítandó keresztáldozat emlékére, majd a korporáléra helyezi az ostyát, és az oltár leckeoldalához lépve bort és vizet tölt a kehelybe. Megáldja a vizet, mielőtt összekeverné a borral, és imádkozik, hogy e víz és bor misztériuma által részeseivé váljunk Jézus Krisztus istenségének, aki a mi emberségünk részese lett. A bort azért nem áldja meg, mert Krisztust, az Atya Örökkévaló Fiát, minden áldás forrását jelképezi. A víz viszont a mi emberi természetünket jelképezi, amely nagyon is rászorul az áldásra. A bor és a víz keveredése a teológusok szerint az isteni és az emberi természet egyesülését jelképezi Urunkban. Visszatérve az oltár közepére, a pap felajánlja a kelyhet, és szemeit felemelve könyörög a Mennyei Atyához, az Ő kegyelméért, hogy fogadja el az üdvösségnek ezt a kelyhét az egész világ üdvösségéért. Ezután a kehellyel együtt a kereszt jelét rajzolja a korporálé fölé, a kehelyt a korporáléra helyezi, és letakarja a díszes szövettel bevont kemény fedőlappal, a pallával. Azért nevezi a pap az áldozati adományt „e szeplőtelen ostyának” és „az üdvösség kelyhének”, mert az arra rendeltetett, hogy Krisztus Testévé és Vérévé változzék.

Az áldozati adományoknak ezt a felajánlását meg kell különböztetni magának a szentáldozatnak a felajánlásától, mert ez utóbbi valójában nem a kenyér és bor, hanem Krisztus Testének és Vére felajánlásából áll, és ez nem történhet meg az átváltoztatásig, azaz a konszekrációig. A pap az oltár fölé hajolva alázatosan imádkozik Istenhez, hogy fogadja el az áldozatot; ezután megáldja az elemeket, és kéri a Szentlelket, hogy szálljon le rájuk és szentelje meg őket. Az ünnepi misén az áldozati elemeket, az oltárt és a celebránst is megtömjénezik. Az olvasó az oltárt befedő tömjénfelhőben az isteni fenség jelképét láthatja, mert az Úr hamarosan leszáll a magasból, ahogyan egykor régen, a jeruzsálemi templom felszentelése alkalmával tette, látható felhővel töltve be az egész épületet. Ezzel kinyilvánította, hogy jóváhagyja az ima és az elégő áldozat felajánlására kiválasztott helyet.

Az offertorium befejeztével a pap az oltár leckeoldalára megy, ahol megmossa az ujjait, miközben a huszonötödik zsoltárt mondja. Ez arra hivatott, hogy mind a papot, mind a népet emlékeztesse a lélek és a test tisztaságára és szeplőtelenségére, amellyel az Úr előtt meg kell jelennünk. Visszatérve az oltár közepére és meghajolva, kezeit alázatosan összekulcsolva könyörög a Szentháromsághoz, hogy kegyesen fogadja el ezt az áldozatot.

Ezután megcsókolja az oltárt, majd a néphez fordul, és az Orate fratres – „Imádkozzatok Testvérek” stb. szavakkal arra kéri őket, hogy vele együtt ugyanezért a kegyelemért könyörögjenek. Ismét az oltár felé fordulva a pap elkezdi a Secretát, vagyis a titkos imákat, amelyeket azért hívnak így, mert ezeket halkan mondják. Ezek az imák minden nap különbözőek, számuk és elrendezésük megegyezik a kollekta imádságokéval. A záró szavakat: Per omnia sæcula sæculorum – „mindörökkön örökké” – hallhatóan mondják, és ez a prefáció kezdete.

A Præfatio, vagyis a prefáció a mise második részének, a konszekrációnak a bevezetője. A Dominus vobiscum után, amelyre a szokásos választ adják, a pap ünnepélyesen felemeli kezeit, hogy jelezze szíve felemelését, és ezt mondja: Sursum corda– „Emeljétek fel a szíveteket”, amire a nép így válaszol: „Felemeltük az Úrhoz”. Ezekkel a szavakkal felszólítja a jelenlévőket, hogy vele együtt adjanak hálát a Mindenható Atyának, az Örökkévaló Istennek, Krisztus Urunk dicsőségére. És mivel a halandó ajkak dicsérete túlságosan is gyenge és tökéletlen, kifejezi azt a vágyát, hogy hangjuk csatlakozhasson az angyali kórusok diadalmas énekéhez, és velük együtt szent ujjongással kiáltja: “Szent, szent, szent, szent, Seregek Ura, Istene: Ég és föld tele van a Te dicsőségeddel. Hozsanna a magasságban. Áldott, aki az Úr nevében jön. Hozsanna a magasságban.“

A SZENTMISE MÁSODIK LÉNYEGI RÉSZE: A KONSZEKRÁCIÓ

A Sanctustól a Pater Nosterig tartó imákat a mise kánonjának nevezzük. Ez a szó rögzített szabályt jelent, az imák az év minden napján ugyanazok; míg a mise többi részében az imák és szertartások nagy része a különböző egyházi évszakok, az adott nap ünnepe vagy más körülmények szerint változik. A kánon imáit halkan olvassák, hogy a gyülekezet számára jelezzék e hatalmas misztérium mérhetetlen ünnepélyességét.

A kánon központi részét a szentelési szavak alkotják. Amikor a pap elkezdi a kánont, szemét és kezét az ég felé emeli. Ezzel Urunkat utánozza, aki csodatételei előtt az égre nézett. Ezután újra leereszti azokat, megcsókolja az oltárt, és kitárt kézzel mondja az imákat, mint Mózes, amikor közbenjárt a népért. Ahogy az áldozati imákban, úgy a szentáldozást közvetlenül megelőző imákban is megvan a kettős könyörgés, hogy Isten kegyesen fogadja el az áldozatot, és adja meg nekünk a békét és az üdvösséget. Ezt az általános kérést különlegesebb kérések követik, hogy e Szeplőtelen Áldozatért oltalmazza és áldja meg a szent katolikus egyházat, a pápát, a püspököket, valamint minden igazhitű hívőt.

Továbbá, név szerint említenek néhány személyt – akikért könyörögnek Istenhez, hogy kegyelmében emlékezzen meg azokról, akik ezt az áldozatot felajánlják, vagy akikért felajánlják, családjukkal és barátaikkal együtt. Miután a pap így imádkozott a földön küzdő egyház tagjaiért, tiszteleg a mennyei boldogok, a diadalmas egyház emléke előtt, kérve Istent, hogy érdemeik és imáik által az Ő oltalmának védelmét élvezhessük. A szentek közül elsőként említi az örökké áldott Szűz Máriát, ugyanazon Úr Jézus Krisztusnak az édesanyját, aki hamarosan megjelenik áldozatunkként az oltáron. A régi felosztás szerint szokás volt, hogy az áldozati állatok feláldozása előtt a szolgálatot teljesítő pap mindegyik áldozat fejére rátette a kezét, kérve a Magasságost, hogy adjon bocsánatot a bűnökre, és adja meg neki mindazt, ami üdvös és szükséges a lélek és a test számára. Ezt az ősi szertartást utánozva az Újszövetség papja a saját és a nép nevében az engesztelés áldozatának, Isten Bárányának misztikus feláldozása előtt az áldozat fölé nyújtja kezét, és imádkozik, hogy a vele és a gyülekezettel megbékélt Isten adjon nekik békét ebben az életben, szabadítsa meg őket az örök kárhozattól, és számítsa őket az Ő választottai nyájába.

A kép most az utolsó vacsora termére, a jeruzsálemi Cenákulumra vált, ahol Jézus a szenvedése előtti éjszakán elrendelte és celebrálta a szentmiseáldozatot; és a pap, az Ő képviselője, újra megismétli, amit Ő akkor tett. A kenyérnek Krisztus Szent Testévé és a bornak Krisztus Drága Vérévé való átváltoztatása után a pap letérdel és imádja a Szentséges Színeket; majd felemeli azokat, és a magasba tartja a hívek imádásához. A harang megszólal annak jeléül, hogy elérkezett az ünnepélyes pillanat, és Krisztus, Isten és Ember, akinek dicsőség és imádat jár az örökkévalóságban, valóban jelen van az oltáron. Minden jelenlévő letérdel, és alázatos hódolatban meghajolva mellét veri, szívében azt mondva: „Jézus, Neked élek, benned remélek meghalni, életemben és halálomban a Tiéd vagyok.” A vérontás nélkül feláldozott Krisztus most az oltáron fekszik, a misztikus halál állapotában. A pap mély alázattal és szívből jövő buzgósággal könyörög a Mindenható Istenhez, hogy tekintsen kegyesen erre a Szent Oltáriszentségre, és elfogadva azt, adja meg az élőknek a mennyei áldást és kegyelmet, valamint mindazoknak, akik Krisztusban nyugszanak, a felüdülés, a világosság és a béke helyét.

Itt a pap a mellét verve megtöri az ünnepélyes csendet, és így szól: „És nekünk, bűnösöknek”, majd ismét halkan folytatja ismét: „szolgáidnak, akik irgalmad sokaságában remélünk, méltóztassál némi részt és közösséget ajándékozni szent apostolaiddal és vértanúiddal”. Ez az ima a következő szavakkal zárul: „Krisztus, a mi Urunk által”, és az áldás, a tisztelet és a dicsőség e hozzárendelésével kapcsolódik ahhoz, ami utána következik: „Aki által, Uram, mindeme jókat mindig teremted, megszenteled, élteted, megáldod, adod nekünk. Ő általa, Vele és Őbenne Neked, mindenható Atyaisten, a Szentlélek egységében minden tisztelet és dicsőség. Ámen.” Miközben ezt mondja, a szentostyát a kehely fölé tartja, és a kehellyel együtt kissé megemeli, hogy a tiszteletadás aktusa kísérje a dicséret szóbeli felajánlását. Itt ér véget a kánon, és kezdődik a mise harmadik része.

A SZENTMISE HARMADIK LÉNYEGI RÉSZE: A KOMMUNIÓ

Ahogy a prefáció a kánon bevezetője, úgy a Pater nosterrel belépünk a mise harmadik részébe, a kommunióba. Krisztus a konszekrációval feláldozta magát értünk: most már Istent Atyánknak szólíthatjuk; gyermeki bizalommal terjeszthetjük elé kéréseinket; a szentáldozáskor jogosultak vagyunk a mennyei eledelben részesülni. A Miatyánk kérésében: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”, kifejezzük vágyakozásunkat az angyalok kenyere után, amelyet a szentáldozásban kapunk. Hangját és kezeit felemelve a pap a Pater noster-t mondja el, meghívva minden jelenlévőt, hogy vegyen részt a könyörgésben. A végén, miután elhangzott az ámen, halk hangon könyörög az Atyaistenhez, hogy [a Boldogságos Szűz Mária és] a szentek közbenjárására szabadítsa meg őt és mindazokat, akik vele együtt imádkoznak, minden múltbeli, jelenbeli és jövőbeli gonosztól, és adjon békét napjaikra. A kereszt jelét rajzolja a paténával, és ráhelyezi a szentostyát; majd letérdelve imádja a szentostyát, és Krisztusra emlékezve, aki az utolsó vacsorán megtörte a kenyeret, megtöri azt, és egy darabot a kehelybe tesz belőle. Ahogy a két szín szétválasztása Urunk halálát jelzi, úgy testének és vérének újraegyesítése az Ő feltámadására hivatott emlékeztetni.

Eddig a pap által elmondott imák az Atyaistenhez szóltak; most pedig Krisztushoz, a mi Megváltónkhoz fordul, és háromszor elmondja az Agnus Dei-t: „Isten Báránya, aki elveszed a világ bűneit, irgalmazz nekünk”. A harmadik ismétléskor az „Adj nekünk békét” szavakkal fejezi be a kérést. A következő ima a békéért szól. Ünnepi misén itt váltanak békecsókot a celebráns és a papság közül azok, akik az oltárnál segédkeznek. A korai időkben, amikor a férfiak és a nők külön helyet foglaltak el a templomban, és mindenki, aki jelen volt, részt vett az áldozásban, szokás volt, hogy az egész gyülekezet végezte ezt a köszöntést. Csak azok, akik a kölcsönös szeretetet és kedvességet megtartják, méltók arra, hogy a béke Istenét fogadják.

Ezután a pap, mélyen lehajolva, tekintetét tiszteletteljesen a szentostyára szegezve, buzgó imádsággal készül az imádandó szentség fogadására. Kezébe veszi az Oltáriszentséget, és háromszor, áhítattal és alázattal mondja a százados szavait: „Uram, nem vagyok méltó arra, hogy házamba jöjj; csak egy szót mondj, és meggyógyul az én lelkem”. Ezután áhítattal elfogyasztja az Úr Szent Testét és Vérét, és így bensőségesen egyesül Vele abban a szoros együttlétben, amely a „kommunió” szó jelentése.

A gyülekezetből bárki, aki áldozni kíván, odajárul, hogy magához vegye Urunk imádandó Testét, és így részt vegyen a Szentáldozatban. A szentáldozás után a pap elvégzi a kehely ablúcióját [tisztítását], egy kevés bort és vizet öntve a szentostyát megérintő ujjakra, amelyeket a kehely fölé tart; közben a szentáldozás vételével kapcsolatos imákat mond el.

Ezután az oltár bal oldalára áthelyezett misekönyvhöz megy, és felolvassa a Szentírás egy versét, amelyet Communiónak neveznek; ez most a nép áldozásakor korábban énekelt ének helyébe lépett. A néphez fordulva megismétli a Dominus vobiscum köszöntést, és folytatja a záró imádságok felolvasását. Ezeket a záró imádságokat posztkommuniónak nevezik, mert a communió [a Szentírásból való olvasmány] után következnek. Ezekben a pap és a nép hálát ad a szent misztériumokban való részesedésért, és azért imádkozik, hogy Isten őrizze meg bennük ennek a Magasztos Oltáriszentségnek, ennek a Mennyei eledelnek a gyümölcsét. A posztkommunió általában a nap vagy az évszak ünnepének vezérgondolatát idézi fel; számukban megfelelnek a kollektáknak és a Secretáknak.

Mielőtt elkezdené, a pap azt mondja: „Imádkozzunk”, és kitárt kézzel felolvassa azokat. Még egyszer köszönti a népet a Dominus vobiscummal, majd az oltár közepéről bejelenti nekik, hogy a szertartás véget ért, és a következő szavakkal engedi őket távozni: Ite, missa est – „Menjetek, a mise véget ért”. Amikor a Gloria elmarad, mint adventben és nagyböjtben, az Ite, missa est helyett a Benedicamus Domino – „Áldjuk az Urat” – hangzik el. A pap ezután megáldja a népet, és az egész szertartást azzal zárja, hogy az oltár evangéliumi oldaláról felolvassa Szent János evangéliumának elejét. Ahogy a Credóban, úgy itt is, a megtestesülés misztériuma iránti tiszteletből, a „És az Ige testté lett” szavaknál a pap és a nép is letérdel [röviden egy térdre]. A végén a gyülekezet a válasszal fejezi ki szívből jövő háláját az isteni kinyilatkoztatás és a megváltás misztériumának javaiért – amelyeket Szent János evangéliuma fejt ki: Deo gratias – „Istennek legyen hála”.

https://invocabo.wordpress.com/2025/06/10/a-szentmise-szertartasainak-rovid-magyarazata/

Üzenet a kanadai Fényes Csillagnak és Tűzliliomnak – 2025. június 8.

 

2025. június 8. (Pünkösdvasárnap)

Fényes Csillag: A harmadik évtized kezdete óta az elülső feszület fehérré változott, és tisztán nyúlik az ég felé. De a feszület ma gyönyörű aranyfényben ragyog. Mintha áthatolna a kereszten, ez a gyönyörű arany szín. És a kereszt közepén van egy ajtó, ami most kinyílik. És az ajtón keresztül először a kilenc arkangyal lép be, akik eljönnek és elfoglalják helyüket a kápolna körül, hogy megvédjenek minket az üzenet alatt.

És a kilenc arkangyal után rengeteg angyal érkezik. Minden angyal harci páncélt visel, kardot és egyéb harci felszerelést tartanak. És mindannyian eljönnek és elfoglalják a helyüket az egész birtokon itt és a szomszédos kápolnában. Vannak angyalok, akik mindenféle helyre mennek, ezrével és ezrével vannak. Az ég tele van mindenféle angyallal, mindannyian különbözőek, de mindannyian készen állnak a csatára.

És utánuk jön Padre Pio, Szent Máté, Szent József. Sok-sok szent érkezik most, és ők is belépnek a kápolnába, és elfoglalják helyüket a kápolna körül, a kertben. Most Szent Pétert látjuk, a tizenkét régi apostol jön. Balra mennek, és félkört alkotnak. És ezek mögött az apostolok mögött most látom II. Pétert jönni, és a tizenkét új apostolt. Ők is jobbra mennek, és félkört alkotnak. Most tizenkét hölgyet látok jönni, és balra mennek, és szintén félkört alkotnak. Aztán van huszonnégy, akik szintén dupla félkört alkotnak. Még sok más angyal és szent is érkezik.

És most a nyíláson keresztül belép a Szűzanya. Anya nagyon ragyogónak tűnik. Gyönyörű arany fény veszi körül. És az összes angyal és szent is ilyen gyönyörű ragyogással ragyog, ami mintha velük járna. És mindannyian ilyen gyönyörű arany színbe burkolóznak. Aztán a Szűzanya a Bárka Szűzanyjának, a mi Anyánknak, a Keresztények Segítségének öltözetében van. Anya olyan gyönyörűnek és ragyogónak tűnik.

És ahogy Anya belép a kápolnába, most a kereszt felett, az még mindig hatalmas és magasan az ég felé. Az Örök Atya a kereszt tetejére érkezik, és a mi Megváltónk közvetlenül alatta van. És a kettő között látom a Szentlelket galamb formájában. Sokkal nagyobb a szokásosnál. Nem tudom, hogyan magyarázzam el, mekkora, de gyönyörű arany fény árad belőle.

Olyan ez, mint egy állandó aranyfolyam, amely belép a Fényes Csillagba és II. Péterbe is , aki elöl van. Mintha két sugár hatolna beléjük. Egyszerűen érezheted Isten szeretetét és kegyelmét, ahogy beléd áramlik. Ez igazán gyönyörű. Semmi fájdalom, kétség vagy negatívum nem lesz benned, amikor ez a gyönyörű arany fény behatol beléd.

És most a Szűzanya végigvonul a kápolnán, és mindenkinek homlokon csókolja az embereket. Visszamegy előre. Felemeli a kezét. Megáld minket.

MIASSZONYUNK: + Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Köszöntelek téged, Isten szeretetének Fényes Csillaga. És még egyszer köszönöm, hogy válaszoltál Isten hívására. Tudom, fiam, hogy az elmúlt hónapokban nehéz volt a kereszt, de Istened megjutalmaz majd téged, fiam, mindenért, amit szenvedsz, mindenért, amit imádkozol, mindenért, amit Isten tiszteletére és dicsőségére teszel, hogy támogasd Fiam helytartóját, támogasd az Egyházat és lelkeket ments. Fiam, egy napon ezek a dolgok elvesznek tőled, hogy továbbléphess és betölthesd mindazt, amit Isten kér tőled.

Fiam, ebben az időben minden kiválasztott szenved, hogy sok lélek megmenekülhessen, még ebben az utolsó pillanatban is. Ma véget ér Isten Irgalma, és az Atyaisten Igazsága most kibontakozik az emberiségen. Bár ez nem lesz gyors egy kézzel, lassan fog bekövetkezni, lehetőséget adva az emberiségnek a visszafordulásra. Isten az évek során nem volt hajlandó hallgatni Istenére. Még mindig a saját útjukon járnak, azt teszik, amit akarnak, azt gondolva, hogy semmi sem történt, és semmi sem fog beteljesedni. De biztosíthatlak benneteket, gyermekeim, hogy minden prófécia, minden szó, amelyet az évek során adtak, be fog teljesedni, és mindannyian, akik ma ebben a világban éltek, tanúi lesztek Isten lelkek üdvösségére vonatkozó tervének kibontakozásának.

Ó, gyermekeim, miért nem tudsz imádkozni? Miért nem tudsz áldozatot bemutatni? Csak kevesen hallgatnak, csak kevesen ajánlanak fel elégtételt Istenüknek a sok bűnért, amelyet szerte a világon elkövetnek. Imádkozzatok Egyházamért, mert Fiam Egyháza hamarosan megoszlik. És ó, gyermekeim, oly sok szenvedés fog az emberiségre szakadni.

Gyermekeim, arra kérlek benneteket, hogy imádkozzatok II. Péter helynökünkért, mert nehéz keresztet visz az Egyházért és a lelkek üdvösségéért. Arra kérték, ó, gyermekeim, hogy nagy áldozatokat hozzon Istene tiszteletére és dicsőségére. És ti, gyermekeim, segíthettek enyhíteni a terhét, ha imádkoznátok, áldozatot mutatnátok be és bűnbánatot tartanátok a sok elkövetett bűnért. Arra kérlek benneteket, gyermekeim, hogy nézzetek bele a Római Katolikus Egyház katekizmusába, és lássátok az összes bűnt, amely ott le van írva, amely most kibontakozik a földön, mert az ember nem figyel.

Ó, gyermekeim, sokszor kértek már tőletek, hogy ne pletykáljatok testvéreitekről és nővéreitekről, mert ez nagy bűn Isten ellen, mert nagy bűn a szeretet ellen. Tudjátok, gyermekeim, mi a rágalmazás, mi a becsmérlés? Ó, gyermekeim, minden olyan szóért, ami ajkaitokon elhangzik, és ami nem keresztényi dolog, felelnetek kell majd.

Mindannyiótoknak, akik üldözitek Fiam helytartóját, ó, oly sok mindenért kell majd felelnetek. Sok könny fog hullani a szemetekből, amikor rájövök, hogy mindaz, amit helytartómról mondtak, igaz, és ez be is fog következni. Tudjátok meg, gyermekeim, hogy a mai világ összes hangoskodója hamarosan előáll, és tanúskodik az igazságról.

Nem akarom, gyermekeim, hogy aggódjatok a Franciaországból érkező dolgok miatt , mert biztosíthatlak benneteket, hogy meg van írva, hogy az uralkodó előlép, megvédi II. Pétert , és együtt fognak előrehaladni. Ez nem változott, gyermekeim. Miért kételkedtek? Mert egy kicsit tovább tartott, mire jöttek? De semmi sem változott.

Az emberiség még mindig nem figyel. A próféciák még mindig a szemetek láttára teljesednek be, egymás után, mégis túl vakok vagytok ahhoz, hogy lássatok. Isteni Fiam helytartóját üldözik, amiről már évek óta jövendölik, hogy teljesen, teljesen térdre fog rogyni azok súlya alatt, akiknek segíteniük kellene neki. De nem segítenek. Még sok keresztet helyeznek a vállára, míg majdnem össze nem tapossák. De biztosíthatlak benneteket, hogy Istenetek hamarosan felemeli őt, és nagy bánatot fogtok érezni azért, amit tettetek.

Ó, gyermekeim, kérlek benneteket, emlékezzetek vissza arra, hogy a múltban már elmondtuk nektek, hogy a földön minden jelenés helyén csodák fognak történni, amelyek tanúskodnak az igazságról. Nowrában csodák fognak történni, amelyek tanúskodnak arról, hogy fiam mindenben Isten akaratát teljesíti, és elő fog állni, hogy segítsen Isten minden gyermekének visszatérni Istenhez, és mindenben Isten akaratát teljesíteni. Mert sok kegyelem és erő fog áradni ezen a helytartómon, Isteni Fiam helytartóján keresztül, akit Isten népének megmentésére hívtak el. Ez a küldetés adatott neki. Ó, gyermekeim, kérlek benneteket, hogy támogassátok őt ebben a küldetésben, legyetek mellette rózsafüzérrel a kezetekben, imádkozva és áldozatot bemutatva az Egyházért és a lelkek üdvösségéért.

Fényes Csillag: Szent Mihály most odamegy a Szűzanya palástjához, felemeli palástjának sarkát, és most látom a [kivágott] családot. Mindannyian Anya előtt térdelnek, és Terézia is velük térdel. Terézia csak Anyát nézi. Nem fordul meg, hanem azt mondja:

Terézia: Üdvözlök téged, Isten szeretetének fényes csillaga. Istenem megengedte, hogy ma idejöjjek, és tanúságot tegyek arról az igazságról, hogy II. Péternek adott küldetés Istentől való, és betűről betűre be is fog teljesülni. Arra kérem mindazokat, akik ismernek, hogy maradjanak hűségesek II. Péterhez , mert ő fogja visszahozni az Egyházat, és ő fogja visszahozni Isten népét.

Fényes Csillag: Szent Mihály most visszahúzódott oldalra, és látom, hogy a Szentlélek a két arany fénysugárral, ami lefelé jött, most apró lángszikrákká változik, és bejárják az egész világot, és különböző emberekbe lépnek be. Mindenkinek itt van egy láng a feje fölött a Szentlélektől, és olyan, mint egy arany tűz. Ez nagyon szép, és aztán a mi Édesanyánknak is van egy arany tűzáradata, amely a Szeplőtelen Szívébe megy, és ahogy belép a szívébe, mintha felrobbanna. Szíve gyönyörű fényt áraszt mindazokra, akik itt vannak és szerte a világon, és van egy különleges fény a szívéből, amely II. Péterbe lép be . Édesanyánk most felemeli a kezét, és ismét megáld minket.

MIASSZONYUNK: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Gyermekeim, elhoztam nektek a Szentlélektől származó sok ajándékot, amelyek veletek maradnak, amíg Istenetek meg nem gyújtja őket. Amikor szükségetek lesz ezekre a kegyelmekre, gyermekeim, ott lesznek számotokra, mert tudjátok, hogy mindazt, amit felajánlottatok, látta Istenetek, és sok kegyelmet kaptak a választottak, hogy továbbléphessenek és tanúságot tehessenek az igazságról.

Tudjátok meg gyermekeim, hogy sok minden fog kibontakozni. Sok vihar lesz, amelyek sok kárt fognak okozni. Sok földrengés lesz , amelyek sok ország földjét megrázzák. Ó, oly sok szenvedés és fájdalom lesz. Lesznek vulkánok , amelyek kitörnek, és füstjük és hamujuk elhozza a megjövendölt sötétséget . Nem a háromnapos sötétséget, gyermekeim, hanem egy olyan sötétséget, amelyet meg fogtok érteni, ahogy kibontakozik.

Gyermekeim , az elektromos hálózatotok le fog állni. Készen álltok? Mert senki sem tudja, meddig tart ez. Mert Isten kegyelme végtelen, ha az emberek térdre borulnak és visszatérnek Istenükhöz. Mondom nektek most, gyermekeim, hogy bármi is történik, sok embert vissza fog hozni. Emlékezzetek meg minden ígéretről, amelyet nektek tettek, gyermekeim.

Ne aggódjatok családotokért, mert látom a hűségeteket. És sokszor mondtam már nektek, hogy a ti akaratotoknak köszönhetően családjaitok megmenekülnek. Akkor miért aggódtok, gyermekeim? Miért aggódtok gyermekeitek miatt? Csak emlékezzetek arra, hogy Isten ígéretei beteljesednek, és nincs miért aggódnotok.

Igen, gyermekeim, a választottak is szenvedni fognak azokkal, akik nem hisznek. De ez sokkal könnyebb lesz a választottaknak, mert Isten tiszteletére és dicsőségére, valamint a lelkek üdvösségére szenvednek. Így lesz egy belső erőtek, amely segít előrehaladni és elszenvedni azokat a dolgokat, amelyeket Isten kér tőletek. Legyetek békében, gyermekeim. Tudjátok, hogy sok minden fog kibontakozni az elkövetkező napokban.

Fényes Csillag: Arra kérem Anyát, hogy segítsen II. Péternek. Sok kérdése van. Anya mosolyog. Tekintetét II. Péterre fordítja, és megáldja:

MIASSZONYUNK: + Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Légy békében, fiam, mert tudom, hogy a helytartómnak sok kérdése van. Ahogy Isten terve kibontakozik, minden kérdésére választ kap. Nem minden kérdésre, gyermekeim, egy adott időben kell választ kapni. Mindegyiknek megvan a maga helye Isten tervében, amely Isten tervének kibontakozásával együtt fog kibontakozni.

Legyetek békében, gyermekeim. Ne feledjétek, hogy én mindig mellettetek vagyok, és nincs miért aggódnotok, ha hűségesek maradtok Istenetekhez. Nagyon szeretlek titeket, gyermekeim, és nem tudom elmondani, mennyire hálás vagyok mindazért, amit tesztek, mindazért, amit felajánlotok, mindazért, amiért imádkoztok. Segítetek Édesanyátoknak megmenteni azokat a lelkeket, amelyek elvesztek volna, ha nem lett volna a kevesek jósága és jószívűsége. Nagyon szeretlek titeket, köszönöm nektek, és megáldalak titeket:

+ Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Légy békében, fiam, mert az imák végéig maradok.

---

Tűzliliom: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Az imák alatt, és utána is, sok fényt láttam szerte a világon, pontszerűen a világban, a hűséges gyermekekét, akik Isten akaratát követik. És ezek a fények ettől a naptól kezdve elkezdtek ragyogni, mert ez a lelkek átalakulásának kezdete, hogy hűségesek és erősek maradjanak. Olyan sok kegyelemben részesülnek.

A Szűzanya most előttem áll, és beszél.

MIASSZONYUNK: + Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Köszöntelek benneteket, gyermekeim, itt és az egész világon. Arra kérlek benneteket, hogy maradjatok békében, és ismerjétek fel, mennyi kegyelem árad most rátok mindannyiótokra, hogy átvészeljétek ezeket a nehéz napokat. De mi itt vagyunk, és sok segítséget nyújtunk. Angyalok vesznek körül benneteket. Csak hívjátok őket, gyermekeim, hogy átvészeljék a napotokat.

Nagyon különleges segítséget kaptok, ti ​​hűségesek és mindazok, akik csatlakoztok hozzátok, hogy pozitívak maradjatok és várjátok Jézus második eljövetelét. Koncentráljatok erre, és gyermekeim, ez segíteni fog nektek. Annak ellenére, hogy sok megpróbáltatáson és nehézségen, sok katasztrófán mentek keresztül, mi itt vagyunk, segítünk nektek. Maradjatok ebben a gondolkodásmódban. Ne váljatok negatívvá. Ez nagyon fontos ebben az időben, mert a gonosz azt akarja, hogy negatívak legyetek és feladjátok. Megáldalak tehát benneteket, gyermekeim, mivel ma, ezen az ünnepnapon megadatik ez a különleges kegyelem.

+ Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Menjetek békével, gyermekeim. Szeretlek mindnyájatokat.

Tűzliliom: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

A SZENTLÉLEK ÜZENETÉNEK RÖVID ÖSSZEFOGLALÓJA, 2025. JÚNIUS 8.

A Szentlélek galambként jelent meg a hét arkangyallal… és a kilenc arkangyallal.

A világ büntetést fog kapni egy aszteroidától , amely körülbelül tizenkét órára eltakarja a Napot és a Holdat . Sok műhold stb. a földre fog zuhanni.

Anglia és Spanyolország büntetést fog kapni – Angliát megtámadja Oroszország. Heves, nehéz vizek fogják őket sújtani. A tenger nagyon-nagyon magasra fog emelkedni, és a partokat fogja ostorozni. A Közel-Kelet fel fog robbanni. Irán megtámadja Izraelt . Anglia királyát el fogják távolítani.

Amerika ott lesz a háborúban, de az amerikai katonákat kivonják, mert Amerikát megszállják, és az országot nagy támadás éri. A Szabadság-szobor elpusztul – akárcsak az Amerika és Dél-Amerika között fekvő Karib-térség országai . Heves, heves tengerrel fogják bombázni őket.

Oroszország megtámadja Európát , és nagyon erősen be fog avatkozni.

Ausztráliát is Kína fogja megszállni. A partvidéket el fogja árasztani a magas vízállás.

Kína megtámadja és elfoglalja Tajvant . Amerika is részt vesz ebben, de visszahívják őket – az USA szárazföldjére –, mert a saját országukat fogják megszállni.

Afrikában és Dél-Amerikában nagy háború lesz. Nem tudom, melyik ország fog háborúzni, de egy ország biztosan háborúzni fog.

A Szentlélek emberi alakot öltött, és hatalmas üzenetet adott.

A SZENTLÉLEK ÁLTAL ADOTT ÜZENET

2025. június 8.

Jézus Szent Szívének képe előttem áll, egy tiszta fehér fény mellett, amely előjön, és gyönyörű, gyönyörű fényt alkot. Hallom a szavakat: „Légy békében!” , és láthatóvá válik a kereszt jele. A Szentlélek megjelenik az egész kereszt előtt, és ez a kereszt jelenik meg közte és a kép között. A Szent Galamb nagyon fényesen ragyog a Fehér Kereszt közelében.

Egy tiszta arkangyal előtt hét fényes fény látható, amelyek félkört alkotnak a Szent Galamb körül. Ez hét nagy angyal. Jelen van a kilenc angyalkórus is.

SZENTLÉLEK: „Tudom, hogy te, Isteni Szeretet Angyala, nagyon nehéz, Szent fiam, de ez a járható út. Ezzel a Szent Isteni Fénnyel üdvözöl téged a Szentlélek és áld meg téged: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.”

„Ma azért jöttem, hogy megmutassam neked az utat, amelyet a következő hónapokban követned kell. Úgy tűnik számodra, hogy elveszíted a látásodat. De nem fogod elveszíteni. Légy békében.”

„Ma azért jöttem, hogy Fényt és Szeretetet adjak neked. Hamarosan szabadulni fogsz, és a feleséged is. Az időszak, amelyben élsz, nagyon nehéz, de nagyon kifizetődő.”

„A világ hamarosan nagy sötétségbe borul egy aszteroida miatt , amely a Nap és a Föld közé kerül, és érinti a Földet. Sok elektromos hálózat meghibásodik. Sok műhold zuhan a Földre, megdöbbentve az emberiséget. A sötétség hat-tizenkét órára eltakarja a Napot és a Holdat, hideget hozva a Földre.”

„Isteni Fényemet azok fogják látni, akik rendelkeznek a szemmel, hogy lássák Isten Fényét és Szeretetét. Legyetek felkészülve, gyermekeim. Nincs mitől félni. Isteni Fényem fogja vezetni az életeteket, de jel lesz az emberiség számára, hogy a Büntetések közelednek. Isteni Szentlelkem megerősít majd titeket.”

„A világ el fogja vesztegetni a sok büntetés pillanatát, de a világ tovább fog élni. Oroszország ezt az eseményt arra tervezi, hogy elfoglalja Európát . Az emberiséget figyelmeztetni kell, hogy a harmadik világháború nagyon hamarosan kitör Kelet-[Balkánon] , mert egy vezető meggyilkolása fog bekövetkezni.”

„A Szabadság-szobor hamarosan lerombolásra kerül, annak jeleként, hogy az ellenség az USA-n belül van . Kérlek tehát, figyeljetek, mit tesztek. Imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok! Higgyetek, gyermekek, mert sok nagy büntetés [fog bekövetkezni]. A tengerek hamarosan emelkedni fognak, és sok szigetet elárasztanak majd a nagy szükség.”

„A Közel-Kelet ügye fel fog robbanni. Izraelt inváziókkal fogják elárasztani. Imádkozzatok, gyermekeim, mert a háború nagyon mély érzéseket fog felszínre hozni. Imádkozzatok Iránért, mert nukleáris robbanófejeket fog bevetni Izrael ellen .”

„Kevés az idő, szeretett gyermekeim. Minden otthon, amelyik élelmet halmoz fel – foglalkozzon vele most, mert hamarosan túl késő lesz, gyermekeim.”

„ Spanyolországi gyermekeimnek fel kell készülniük, mert ezeket az országokat számos repülőgép fogja megtámadni a Közel-Keletről. Oroszország megtámadja Angliát. Készítsétek fel otthonaitokat, mert hamarosan megemelkedik a tenger a szárazföldön. Anglia királya többé nem lesz.”

„Imádkozzatok, drága gyermekek, imádkozzatok Tajvanért, mert Kína rajtatok tartja a szemét. Még az Egyesült Államok is a segítségére siet, de arra fogják kérni őket, hogy térjenek vissza az Egyesült Államokhoz , mert hamarosan megtámadják. Készítsétek fel az amerikai partvidéket , mert nagy áradások fogják sújtani.”

„Ausztrália: Ausztráliát rengeteg víz fogja elárasztani, nemcsak a tengerekből, hanem a szárazföldi földrengések miatt is. Ausztráliának fel kell készülnie a kínai háborúra. Imádkozzatok, imádkozzatok, gyermekeim, mert sok minden fog történni a Nagy Büntetések Földjén bekövetkező számos katasztrófa miatt. A Figyelmeztetés közel van.”

Afrika országai hamarosan háborúba keverednek, Dél-Amerika államai pedig drasztikusan belekeverednek a háborúba.

„Gyermekeim, sok imát és áldozatot kérek tőletek, mert az Isteni Szeretet Istene mindnyájatokhoz küldi az Isteni Szeretet Lelkemet. Imádkozzatok hozzám, gyermekeim, mert az elemek és Isten Isteni Keze – Jézus Egyházán keresztül – szeretnek titeket, és mi hárman elküldjük tihozzátok Isteni Szeretetünket, és áldunk meg titeket: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.”

„Szeretett Fény Fiam, neked adom Szívem Hét Ajándékát. Ne félj, mert szabad leszel. Szabadon vezesd az Egyházat.”

„Krisztus római helytartója mártírhalált fog szenvedni. Nem ő tartja a kulcsokat. A kulcsok a mennyben vannak, ahogy alattad is voltak, és te titokzatos módon tartod őket. Imádkozzatok XIV. Leó pápáért, mert ő az utolsó pápát, Ferenc pápát követi, de amikor eljön az ideje, (Leó pápa) meg fogja érteni.”

„Ma elvágtam a láncaidat, hogy előkészítsem az utadat – ami eltávolítja majd a láncaidat.”

„Áldást küldök Márknak, lélekben testvéreteknek és apostolnak: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. Egy másik áldást küldök a másik Márknak, hogy hamarosan veletek legyen: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. Mert ti fogjátok vezetni az apostolokat. Különlegesen megáldom a négy [nevek visszatartva], hogy isteni világosságommal megáldjalak benneteket: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.”

Látom magam felett a Szentlelket, és a Szentlélek fenséges emberré változik. Úgy néz ki, mint az Örök Atya és a Fiú. A Szentlélek veszi a Fehér Keresztet, és megáld minket + Majd a Fény Szentlelke háromszor megáld minket:

SZENTLÉLEK : „Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.”

XIV. Leó pápa sátánista barátai

 

Fordított keresztet adományozott Ferenc pápának az ismert luciferiánus

Hogyan került a Vatikánba a Sátán Templomának legismertebb szószólója, a kereszténységet, a katolikus egyház jelképeit gyalázó, a sátánizmus globális szinten is számon tartott nagykövete?

 

 

 

 

Az elmúlt hónapokban több írásban mutattam be, hogy a nemrég elhunyt Ferenc pápa hogyan és milyen módszerekkel nyitotta ki a katolikus egyház kapuját a sátáni globalista törekvések számára. (Aki nem ismerné, az ezzel kapcsolatos írásokat a cikk végén megtalálja.) Nem véletlen, hogy az egyházfő mind a szabadkőművesek és a globális nagytőke, mind az LMBTQ-mozgalmak körében igen nagy népszerűségnek örvendett. De vajon sor kerülhetett-e arra, hogy a Sátán Templomának legismertebb szószólója, a kereszténységet, a katolikus egyház jelképeit gyalázó, a sátánizmus globális szinten is számon tartott nagykövete és Ferenc pápa között egy szívélyes, baráti találkozó jöhessen létre a Vatikánban, amelyet az elhunyt egyházfő utódja, XIV. Leó szervezett meg?

Hát nem őrültség ilyet még feltételezni is?

De minek feltételezni, amikor igaz?

Sokan a Keresztapa című korszakalkotó zseniális film harmadik részében kaptak egy kis bepillantást abba, hogy az intézményesített kereszténység legfontosabb epicentrumában, a Vatikánban korántsem úgy mennek a dolgok, mint ahogy az a hívek tudatába be van égetve. A megszentelt templomi falak között terjengő tömjénillatot gyakran elnyomja a pokol kénköves bűze. A Vatikán a legrégebbi globális hatalmi intézmény, amelynek működtetése legtöbbször igen távol állt azoktól a nemes céloktól, amelyeket hirdetett. A mai globális uralmi rend hatalmának kiteljesítése szempontjából a Vatikán nemcsak kulcsszereplő, hanem az évezredes működtetési tapasztalat miatt partner azon erők számára, amelyek Istent akarnak játszani az emberi sorsokkal. Ma már a Vatikán sem csinál titkot abból, hogy a globális világuralom támogatója. Magának Ferenc pápának igen fontos szerepe volt a Világkormány létrehozásának tervezésében. Munkássága során nemcsak a kereszténységet megsemmisíteni akaró szabadkőművesekkel, hanem a sátáni LMBTQ világ képviselőivel, a globális Covid-terror kivitelezőivel, az oltásipar prominens vezetőivel, a klímaideológia hiénáival is igen jó kapcsolatokat ápolt. Miért ne illene bele ebbe a sorba a sátánizmus képviselőivel való együttműködés? Főleg, ha ezek a rokonszenves luciferiánusok a katolikus egyház működését szeretnék jobbá tenni.

2025 januárjában egy érdekes találkozóra került sor a Vatikánban. A Peruban sokáig szolgáló Robert Francis Prevost bíboros, Ferenc pápa bizalmasának meghívására Rómába érkezett a perui származású José Enrique Escardó.

A nyíltan sátánista José Enrique Escardó és Robert Francis Prevost (2025 január)

Escardó nemcsak Prevosttal folytatott négyszemközti megbeszélést, hanem olyan kegyben volt része, amely földi halandók számára az elképzelhetetlen kategóriába tartozott. Közel egy órás találkozó keretében a világ egyik legbefolyásosabb embere, a Vatikán ura, maga Ferenc pápa fogadta őt.

Ferenc pápa fogadja a sátánista José Enrique Escardó-t

A pápák között Ferenc talán a világon elsőként foghatott kezet a sátánizmus egyik legismertebb képviselőjével, majd beszélhették meg a katolikus egyház és a luciferianizmus közös ügyeit. Escardó ugyanis a sátánizmus közismert nagykövete a világban, a Sátán Templomának ismert szószólója, a keresztény jelképek közismert meggyalázója.

És vajon mi lehetne szebb ajándák a pápának egy luciferiánustól, mint a sátánizmus jelképe, a fordított kereszt. Figyeljék, Escardó úr milyen áhitattal adja át ezt a csodálatos tárgyat őszentségének.

Ferenc pápa pedig jól tudja mi az illem, ha fordított keresztet kap egy sátánistától, aki a kézfejére Lucifer kígyóját tetováltatta. A pápa balján zavartalanul ott pihen az ajándék. A helyzet iróniája, hogy így viszont luciferiánus barátunkat az igazi kereszt látványa fogadta.

De aztán az újabb közös fotón bal oldalon már mindenki megnyugodhat a fordított kereszt látványától:

Kétségtelen, a Vatikán tökéletesen tisztában van a protokollal, hiszen mi lehetne szebb ajándék Lucifer katonájának, mint egy pápai áldással megszentelt rózsafüzér. Escardo úr ennek meg is találta a helyét az otthonában: mint ahogy a közösségi oldalán bemutatta, ráakasztotta az egyik sátánista szimbólumra. Így fogalmazott:

“Ferenc pápa adott nekem egy, az áldásával ellátott rózsafüzért a kedvenc színkombinációmban, és nem tudtam, hova tegyem. Végre megtaláltam a tökéletes helyet. Remélem a fordított keresztet is fontos helyre rakta.”

Látják, milyen figyelmes a Vatikán, Escardó úr kedvenc színkombinációjában adta oda az ajándékot, fekete színben, mert pont ilyenben pózól a sátánista jelképekkel. Mellesleg a Sátán Templomának szószólójaként Escardónak saját rózsafüzére is van, ezt is bemutatta:

És mint fogalmazott, otthonának megnyugtató fényét is megtalálta:

És ha csak teheti, Escardo úr ilyen csodálatos jelképeket visel:

Egyéb tárgyakat is gyűjt, ezekből ugyanis talán jobban esik neki a reggeli kávé:

Escardó úr minden karácsonyra megtalálja a megfelelő üdvözlőlapot a barátai számára, ez például a tavalyi, hát nem aranyos?

Escardó úr képzeletében Szűz Mária sem abban az ósdi ábrázolásban fogadható el, mint ami a begyepesedett katolikus hívek fejében van, hanem mondjuk így, mint egy prostituált:

Escardó úr a közösségi oldalait a sátánizmus népszerűsítésére használja, közismert luciferiánus előadóművészek, írók, különböző előadók munkásságát próbálja megismertetni, ilyen például annak az ateistának az oldala, aki arról értekezett, miért nem kell követni Jézust. Mint írta:

“Nagy tudós és tájékozott, racionális, mindkét oldalon empatikus, józan, kiegyensúlyozott. Fundamentalista keresztényként nevelkedett és 6 évvel ezelőtt arra a következtetésre jutott, hogy nincs bizonyíték Isten létezésére. Csatornája az egyik legfontosabb tájékozódási pont bármely komoly tudós számára. Tegnap közzétett egy 15 perces gyöngyszemet Jézusról, amit minden komoly hívőnek és hitetlennek érdemes megnézni.”

Escardó büszkén hirdeti, hogy Jézus tévedett

És mint fogalmaz, azért kell a luciferi világot támogatni, mert:

“A SÁTÁNIZMUS AZ EMBERKÖZPONTÚ ATEIZMUS ÉRVÉNYES FORMÁJA. A Sátán egy irodalmi, szimbolikus, romantikus és mitológiai alak, aki a zsarnoki és elnyomó hatalom elleni lázadást képviseli.”

A sátánizmus népszerűsítése miatt Escardót rengeteg elismeréssel halmozzák el a követői, például nemrég az Ateisták Perui Szövetsége tüntette ki a zsarnokság elleni küzedelem luciferiánus lázadóját, aki a ISTEN NÉLKÜL JÓ feliratú polóban köszönte meg a díjat:

Escardót kitüntették a perui ateisták

A saját története szerint José Enrique Escardó fiatal korában Peruban egy olyan katolikus közösségbe került, ahol rendszeresen megalázták és szexuálisan zaklatták. A hírek szerint a hatóságok a Sodalitum közösségen belüli visszaéléseket megpróbálták eltussolni, ugyanis abban a legmagasabb körökig értek a szálak. Végül 20 évnyi vizsgálat után a Vatikán Ferenc pápa kezdeményezésére nemrég feloszlatta a Sodalitumot, mert a visszaéléseket bizonyítottnak találta.

Escardó már a vizsgálat kezdetekor kilépett a katolikus egyházból és minden erejét az úgynevezett visszaélések feltárására fordította. Az egyik első döntése az volt, hogy a sátánizmus szolgálatába állt. De inkább ateistának vallja magát, állítása szerint a sátánizmust csak egyfajta eszközként használja, hogy ezzel hívja fel hatásosan a figyelmet a katolikus egyház bűneire és segítsen az egyház megtisztulásában. Elmondása szerint ezért fogadta a pápa is. Escardó pap szeretett volna lenni, de ma már Istenben sem hisz, megrögzött ateistának tartja magát.

Escardó közösségi oldalainak nyitóképe

Mint fogalmazott a Ferenc pápával való találkozása után:

“A pápa tudta, hogy ateista vagyok. Ez megérintett. Meghallott engem. Megköszönte, amit csinálok és arra biztatott, hogy folytassam, ne féljek. Talán a pápa látott bennem valamit, amit a katolikusok és a keresztények nem látnak, akik gyűlölnek, mert ateista vagyok, és azt akarják, hogy meghaljak és a pokolra jussak. Nem hiszek a mennyben, nem hiszek a pokolban, de hiszek az emberek jóságában.”

Nem sorolom és idézem Escardó egyéb, a kereszténységet gyalázó, a Sátánt dicsőitő kijelenéseit, fotóit, aki többre is kiváncsi, megnézheti a saját közösségi oldalán, a fenti képeket és idézeteket onnan vettem le. És próbálom megérteni azt a traumát, ami Escardót az adott katolikus közösségben érte, amiért a sátánizmus és az ateizmus felé fordult. Tényleg, a sátánizmus csak egy önkifejező figyelemfelhívás lenne? Pont ő, aki papnak készült, nem érti a sátánizmus lényegét? Még ha jó szándék is vezérli, Lucifer lenne az a figyelemfelhívó eszköz, amellyel a jó ügyet lehet szolgálni? Nem olyan ez, mintha víz helyett emberi fekáliával akarnánk megtisztítani valamit? Ez az alak lenne az, akivel a Vatikán együtt kell hogy működjön a belső visszásságok feltárásában? Csak Lucifer és az ateizmus tud segíteni, mert csak így lehet megmenteni Isten egyházát? A fordított kereszt ajándékát a pápának még meg is lehetne magyarázni, mivel nemcsak a sátánizmus legfontosabb jelképe, hanem Szent Péter szimbóluma is. De pont egy ateistától kell ilyen “ajándékot” elfogadni, aki a sátánista jelképeket a kereszténység lejáratására használja? Mi ez, ha nem a legdurvább provokáció? A fordított kereszt a sátánizmusban Jézus meggyalázása. Vajon miért nem zavart ez senkit? Ferenc utódjának, az akkori Prevostnak hogyan és miként juthatott eszébe, hogy egy ilyen lelkületű embert beinvitáljon Szent Péter földi helytartója elé?

És ha már a Sátán Temploma, amelyhez Escardó is csatlakozott, azt a Lucifert dicsőiti, aki jó értelemben vett lázadó az elnyomással szemben, érdemes ránézni az “egyház” közösségi oldalára, The Satanic Temple néven keressenek rá. Íme, a június 1-i bejegyzés, amely a globális pride és a mindent leuraló LMBTQ lobbit népszerűsíti.

Mekkora lázadás ez is! Méltó a Vatikán politikájához!

https://www.szakacsarpad.com/p/xiv-leo-papa-satanista-baratai

 

A családapa szerepe a hivatások előmozdításában

 

Kedves hívek és különösen a családapák,

Mint tudjátok, ezt a szent évet a hivatások előmozdításához szükséges imáknak és erőfeszítéseknek kívántuk szentelni, és nem beszélhetünk a hivatások előmozdításáról anélkül, hogy a családról ne beszélnénk. Maga a mi Urunk, aki par excellence pap, megtestesülése pillanatától fogva családban akart felnőni, hogy azt különleges és példamutató módon megszentelje. Magától értetődik, hogy a családon belüli erények példája bizonyos értelemben az első szeminárium és az első noviciátus minden lélek számára, akit Isten az Ő szolgálatára hív.

Szeretnénk néhány megfontolást nyújtani a családapa sajátosabb szerepéről. A modern világban minden arra szövetkezik, hogy lerombolja a tekintélyét, de most jobban, mint valaha, egyre inkább az ő felelősségét és küldetését fosztja meg valódi természetétől az, amit az egyszerűség kedvéért kortárs „wokizmusnak” nevezünk. Manapság úgy tűnik, hogy a férfi és a nő, a férj és a feleség azonos szereppel és egyenértékű felelősséggel bír, ami teljes zűrzavart és rossz légkört teremt. Azok, akiket fel kell nevelni, hogy felnőtté váljanak és egy napon maguk is felelősséget vállaljanak, ennek a szörnyű zűrzavarnak az első áldozatai. Az evangéliumon kívül semmi más nem képes helyreállítani azt a rendet, amelyet a modernitás lerombolt.

A kiindulópont

Mit tanácsolhatunk tehát egy családapának, aki arra törekszik, hogy gyermekeit jól nevelje, és hogy családjában egy vagy több hivatás kibontakozhasson? Mindenekelőtt, nem egyszerűen csak azt, hogy ezt kell tenni vagy amazt el kell kerülni. Elsődleges a hit és szeretet szokásszerű készségeiben való élet, mert a hivatás válasz Isten hívására, ami természetfeletti látásmódot és ugyanakkor határtalan nagylelkűséget feltételez, hogy a Jó Istennek adjuk oda mindazt, amik vagyunk. Ezekből a szokásszerű készségekből természetesen következnek majd a megfelelő cselekedetek és viselkedés.

Szent Pál megadja a kulcsot, hogy megértsük, hol kell kezdenünk. Ez az a követelmény, hogy a férj ugyanolyan szeretettel szeresse feleségét, mint amilyen szeretetet Urunk tanúsított Egyháza iránt: “Ti férjek, szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat! Önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjében az ige által megtisztítva megszentelje, és dicsővé tegye magának az egyházat, hogy sem folt, sem ránc, sem más efféle ne legyen rajta, hanem legyen szent és szeplőtlen.” (Ef 5,25-27).

Magától értetődik, hogy a házastárs iránti szeretet a gyermekekre is kiárad. Mindenekelőtt azáltal, hogy megfigyeli, hogyan szereti és hogyan bánik édesapja az édesanyjával, a kamasz gyermek sokkal inkább felismeri, mint azt mi el tudjuk képzelni, hogy mi a földön a mi Urunk szeretetének nagylelkűségének a képmása.

Ha egy napon Isten elhívja őt a szolgálatára, akkor neki magának is – bár nagyobb és mégis egészen más módon – ugyanannak a szeretetnek és ugyanazon tekintélynek képmásává kell válnia. Próbáljuk meg tehát megérteni, mit jelent az apa szeretete a feleségével és Istennel kapcsolatban.

Az igazi szeretet, amely ennek a nagy eszménynek az alapja, amelyet a mi Urunk közöl minden családapával, három alapvető cselekedetben foglalható össze, amely minden mást magába foglal. Először is, a szeretet feltételezi, hogy a szeretett dolgot alaposan megismerjük: látjuk, szemléljük, csodáljuk: mélységes tiszteletet ébreszt bennünk, amely arányban áll szeretetünk mértékével. Végül az igazi szeretet arra késztet bennünket, hogy abszolút odaadással és a szolgálat szellemében cselekedjünk.

Csodálat

Mindenekelőtt a férjnek úgy kell csodálnia a feleségét, mint akit Isten neki szánt és kiválasztott, hogy gyermekeinek anyja legyen, és egyetlen pótolhatatlan segítője, aki segíti őt a családfői küldetésében éppúgy, mint a lélek megszentelésének kötelességében. A feleséget mindenekelőtt Isten ajándékának tekinti és csodálja, aki olyan tulajdonságokkal van felruházva, amelyek lehetővé teszik számára, hogy betöltse a feleség és az anya küldetését.

A férj csodálata a feleségen keresztül természetesen kiterjed Isten családra vonatkozó tervére, az isteni törvényekre és végül magára Istenre és az Ő bölcsességére. Ezt a transzcendens perspektívát az évek során egyre jobban el kell mélyíteni. Semmi sem tesz mélyebb benyomást egy gyermek vagy serdülő lelkére, mint az, hogy e példával a szeme előtt nő fel: ez lehetővé teszi számára, hogy egyre inkább tudatában legyen az Isten tervében elfoglalt helyének – egyszerre nagyon alázatosan és mindenben alárendelve -, és hogy megértse, hogy Isten mégis nagyon nagy dolgokra hívja el őt, éppen ennek az alárendeltségnek mértékében.

Magától értetődik, hogy ezt a csodálatot nemcsak a természetes szinten kell közvetíteni a gyermek felé, a teremtés törvényeinek nagyságával és tökéletességével kapcsolatban, hanem legfőképpen mindabban, ami Isten és a vallás misztériumával kapcsolatos. Itt közvetlenül érintjük a házasság szentségi kegyelmének gyümölcsét, amely a keresztény házasságnak olyan dimenziót ad, amely a tisztán természetes házasság számára teljesen ismeretlen. Nagyon gyakran Isten misztériumai és a vallás kötelességei ízetlennek tűnhetnek, mert rutinszerűen, passzívan és az apa minden átható erőfeszítése nélkül éljük meg azokat. Nem szabad meglepődnünk, ha ugyanez a passzivitás és a lelkesedés hiánya aztán a gyermekekben is megjelenik. A csodálat hiánya gyakorlatilag megakadályozza, hogy legyen egy eszményképünk, és annak megfelelően éljünk, hogy azt másokkal is megismertessük. Aminek ideálnak kellene lennie, az ilyenkor valami elvont dologgá alakul át – egy járulékos fogalommá, amit kívülről kell megtanulni, de anélkül, hogy képesek lennénk a szívünket beletenni, mert a szívünk más dolgokkal van elfoglalva. Egy családapa, aki ismeri és éli a hit igazságait, aki beszél gyermekeinek a katekizmusról, a szentek példájáról és a mi Urunk szeretetéről, folyamatosan táplálja – önmagában és maga körül – azt az eszményt, amin minden más múlik. Könnyen talál olyan beszélgetési témákat, amelyek mindig érdekesek, és amelyek segítenek gyermekeinek megmenekülni a banalitás és a közönségesség mindenütt jelenlévő buktatóitól.

De ismételten: nagyon szembetűnő észrevenni, ha Isten keresése és szemlélése összhangban áll a feleség keresztény módon való csodálatával: nincs annél hatékonyabb egy serdülő erkölcsi formálódása szempontjából, mint látni, hogy a szeretet e két cselekedete harmonikusan kiegészíti egymást az apa személyében.

Tisztelet

Az igazi szeretet tiszteletet szül. A gyermek tisztelni fogja az édesanyját, ha látja, hogy az apja ugyanezt teszi. Az apának ez a tisztelete átitatja a feleségével való egész kapcsolatát: azt, ahogyan beszél vele és róla, ahogyan rátekint és ahogyan bánik vele.

Ez nem pusztán és egyszerűen jó modor kérdése, nem pusztán a házastársi udvariasság valamiféle külsődleges formája. Sokkal inkább a mélységes szeretet látható kifejezéséről van szó, amely spontán módon meghatároz minden kapcsolatot. Magától értetődik, hogy ez a mélységes tisztelet a tisztaságban találja meg alapját és legmagasztosabb kifejezését. Lehetetlen úgy szeretni a feleséget, ahogyan Urunk szereti Egyházát, ha ez nem tisztaságban történik. Semmi sem hasonlítható ehhez az erényhez, amely a házastársi életet egészségesen tartja és a feleségnek kijáró tiszteletet csalhatatlanul kinyilvánítja. Ez határozza meg a nyelvet és a mindennapi magatartást. Az apát éberségre készteti, hogy elűzze az otthonból mindazt, ami a tisztelet és a tisztaság légkörét valamilyen módon beárnyékolhatja.

Mindennek, teljesen nyilvánvalóan, sokkal inkább meg kell alapoznia a család viszonyát mindahhoz, ami szent: Isten törvényéhez, annak követelményeihez, az abból fakadó kötelességekhez, különösen a megszentelt személyek tekintetében. Semmi sem képes hatékonyabban tönkretenni a jövőbeli hivatásokat, mint a szent dolgok és személyek iránti tisztelet hiánya. A forradalom kezdettől fogva megpróbálta lejáratni az Egyházat és nevetségessé tenni misztériumait, a lehető legnagyobb mértékben kihasználva tagjainak hibáit. Ez a taktika sajnos még mindig működik. Hatékonyságát ennek a szembetűnő és ördögi asszociációnak köszönheti, amely a szentet mindazzal hozza összefüggésbe, ami az emberi természetben a legelítélendőbb.

Nem szabad engednünk ennek a kísértésnek azáltal, hogy a kritika szellemébe merülünk el, amely rejtett, de helyrehozhatatlan sebeket okoz a gyermekeknek. Ezek a sebek vagy a közömbösséget, vagy a bizalmatlanságot fogják táplálni.

A szent – úgy az emberek, mint a dolgok – iránti tisztelet fenntartása nem jelenti a gyengeség és a rendellenesség igazolását. Egyszerűen azt jelenti, hogy úgy szeretjük az Egyházat, ahogyan Urunk szereti: azért, ami ő maga, és azért, ami benne továbbra is megszenteli és megmenti a lelkeket, tagjainak túlságosan emberi hibái és ellenségeinek a munkáját akadályozó erőfeszítései ellenére. Ez egy rendkívül fontos és kényes pont, amely fölött egy családapának mindig őrködnie és amely tekintetében önmagát vizsgálnia kell.

Természetesen mindannak tisztelete, ami szent, nem jelenti azt sem, hogy egyszerűen tartózkodik azok bírálatától vagy lenézésétől; a családapa feladata, hogy pozitívan mutasson feltétlen, örömteli és őszinte engedelmességet Isten és az Egyház törvényei iránt – a mi Urunk hűséges visszhangjaként, aki mindig és mindenben engedelmeskedik Atyjának. Ezenkívül az ő feladata, hogy ne csak példát adjon, hanem tökéletesítse azt, és atyai módon családja többi tagját is erre vezesse. Hatalmát erre a célra kapta: hogy szelíd hajthatatlansággal, lelkiismeretesen megélve a rábízott küldetést, tiszteletben tartsa az Isten által felállított szentségi rendet.

Odaadás

Végül az igaz szerelem odaadáshoz vezet. A szó teljes és keresztény értelmében az odaadás valami egészen konkrét dolgot jelent: az önfeláldozást. Ez az, amihez vezet. Ismétlem, a családapának elsősorban a felesége felé kell megmutatnia ezt a nagylelkűséget. Mérték nélkül teszi ezt; készségesen odaadja magát annak, aki rábízza magát. Nagylelkűen elfogadja korlátait, hibáit és gyengeségeit anélkül, hogy keserűségbe és vádaskodásba esne. A családi életben semmi sem sodorhatja őt csüggedésbe, mert mindent Isten ajándékaként fogad el és él meg. A szeretet és az önzés két gyökeresen ellentétes fogalom. Itt is a mi Urunk a tökéletes példája a Jegyesnek, aki az Egyházat szerette először, mérték nélkül, és azzal az egyetlen céllal, hogy megtisztítsa, erkölcsileg gazdagítsa és megmentse.

A mindennapi életben ez az odaadás ezerféle formát ölt, a rendkívül változatos körülményeknek megfelelően, de mindig ugyanazon szeretet nevében.

Magától értetődik, hogy a családapának ezt az odaadását különösen a vallás erényéből fakadó cselekedetekre kell fordítania a családon belül és azon kívül. Ennek többféle módja van, és mi különösen egyet szeretnénk kiemelni: a családdal közös imát. Nagyon gyakran elhanyagolják ezt. Túl gyakran úgy tekintik, hogy ez elsősorban az anya feladata, amelyhez a család többi tagja csak társul. Ez téves nézet, és súlyos mulasztást jelent a családapa részéről. Semmi sem szükségesebb és lenyűgözőbb egy gyermek számára, mint látni, hogy az apja hazatér a munkából, és rózsafüzérrel a kezében letérdel a gyermekei mellé. Természetszerűleg lesz majd egész életében, mindenekelőtt a megpróbáltatások közepette és a fáradtság pillanataiban arra késztetve, hogy kövesse apja példáját. Ha Isten hívja őt, kész lesz válaszolni.

Az áldozatvállalás szelleme

Nem tudunk kitartani a mindennapi családi imádságban az igazi áldozatvállalás szelleme nélkül. Minden este van még dolga mindenkinek és mindenki fáradt, kivéve talán a kicsiket, akik még nem tudják, hogyan kell igazán imádkozni, de lefekvésig rohangálnak. Egy jó apában az áldozatvállalás szelleme uralkodik. Túlságosan szereti a feleségét, a gyermekeit és Istenét ahhoz, hogy elengedje magát. Nem akarja feladni.

Nagylelkűsége arra készteti, hogy amennyire csak tudja, odaadja magát, hogy segítse a plébániát és általában mindazokat, akiknek adhat valamit, még a családján kívül is. Nem arról van szó, hogy nagy munkákat vállal, hanem egyszerűen kész felajánlani egy keveset az idejéből és a tehetségéből, gyakran diszkréten. Elkerülhetetlen, hogy a családon kívül tanúsított nagylelkűségből maguk a gyerekek részesüljenek először. Egy jó apa példáját látják a szemük előtt, aki anélkül, hogy bármitől is megfosztaná őket, talál energiát arra, hogy a családján kívül is sugározzon és adjon. Ez a példa felkészíti őket arra, hogy ugyanezt a nagylelkűséget gyakorolják, bármilyen utat választ is Isten számukra.

Amit az Egyházi Tanítóhivatal mond nekünk

XI. Pius pápa mindenkinél jobban hangsúlyozta a család nélkülözhetetlen szerepét a hivatások előmozdításában. Összefoglalásként íme, amit az 1935. december 20-i Ad catholici sacerdotii című enciklikájában tanított nekünk:

“De az első és legtermészetesebb hely, ahol a szentség virágainak szinte spontán módon kell növekedniük és virágozniuk, mindig a valóban és mélyen keresztény család marad. A legtöbb szentéletű püspök és pap, akiknek »dicséretét az Egyház hirdeti«, hivatásuk kezdetét és szentségüket egy hitben és férfias erényekben erős apa, egy tiszta és odaadó anya példájának és tanításának, valamint egy olyan családnak köszönhetik, amelyben az Isten- és felebaráti szeretet, az élet egyszerűségével összekapcsolódva, uralkodott. […]

„Egy ideális otthonban a szülők, mint Tóbiás és Sára, számos utódért könyörögnek Istenhez, ”akikben a Te neved örökké áldott legyen”, és ezt az ég ajándékaként és értékes bizalmi ajándékként fogadják el; arra törekszenek, hogy gyermekeikbe már kora gyermekkoruktól kezdve szent istenfélelmet és igazi keresztény jámborságot oltsanak; gyengéd áhítatot táplálnak Jézus, a Szentség és a Szeplőtelen Szűz iránt; megtanítják a szent helyek és személyek tiszteletére és megbecsülésére. Az ilyen otthonban a gyermekek a szüleikben az egyenes, szorgalmas és jámbor élet mintaképét látják; látják szüleiket, amint szentül szeretik egymást a mi Urunkban, látják, amint gyakran járulnak a szentségekhez, és nemcsak az Egyház önmegtartóztatásra és böjtre vonatkozó törvényeit tartják be, hanem az önkéntes keresztény önmegtartóztatás szellemét is követik; látják, hogy otthon imádkoznak, maguk köré gyűjtve az egész családot, hogy a közös ima elfogadhatóbban emelkedjék az ég felé; látják, hogy könyörületesek mások nyomorúságával szemben, és látják, hogy a szegényekkel megosztják azt a sokat vagy azt a keveset, amijük van.

„Egy ilyen otthonban aligha lehetséges, hogy miközben mindenki a szülei példáját igyekszik utánozni, egyik fiú sem hallgatja meg és fogadja el az isteni Mester meghívását: ”Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.”. Boldogok azok a keresztény szülők, akik képesek félelem nélkül elfogadni fiaik hivatását, és abban családjuk számára jeles megtiszteltetést, valamint Urunk különleges szeretetének és gondviselésének jelét látják. Még áldottabbak, ha – amint az a nagyobb hit korszakaiban gyakran megtörtént – az ilyen isteni látogatásokat komoly imádságuk tárgyává teszik.”

Isten áldjon meg benneteket!

Kelt Menzingenben, 2025. június 8-án, Pünkösd ünnepén

Don Davide Pagliarani, Általános Elöljáró