Beer Miklós: katolikus pappá kellene szentelni a rátermett nős férfiakat.

Néhány évtizeden belül elfogyhatnak a katolikus papok – húzta meg a vészharangot a magyar püspöki kar elnöke. Nyugaton kényszermegoldásként plébániák százait vonják össze, és egyre kevésbé ördögtől való gondolat a nős férfiak felszentelése. Amint a csütörtöki Heti Válaszból kiderül, Beer Miklós váci püspök kifejezetten támogatja az utóbbi elképzelést.

Tavasszal először fordult elő, hogy a hazai katolikus egyház valamely püspöke nyilvánosan, ráadásul drámai szavakkal figyelmeztessen a paphiányra és annak következményeire. Veres András, a győri egyházmegye vezetője, a püspöki kar elnöke körlevelében imaközösséget hirdetett a hivatásokért.

A Heti Válasz tucatnyi egyházi embert megszólaltatva világítja meg a válság okait, hátterét, és a lehetséges megoldásokat. Utóbbiak közül minden bizonnyal Beer Miklós szavai fogják a legnagyobb visszhangot kiváltani, a váci püspök ugyanis – Ferenc pápa hasonló értelmű felvetése nyomán – kijelentette: „Nagy álmom, hogy még az én hivatali időmben pappá lehessen szentelni az arra méltó, családos férfiakat. Emellett egyre inkább új megközelítésben hiszek: nem arra kellene várnunk, hogy végre valaki lelkipásztornak jelentkezzen, hanem az egyháznak kellene felismernie a rátermett személyeket, és meghívni őket a szolgálatra.”

http://valasz.hu/itthon/beer-miklos-katolikus-pappa-kellene-szentelni-a-ratermett-nos-ferfiakat-125030

A VILÁG számos vallásában, például a római katolikus egyházban, az ortodox egyházakban vagy a buddhizmusban elvárják a vallásvezetőktől és a papoktól, hogy cölibátust fogadjanak. De sokan úgy érzik, hogy a papok körében egyre inkább felbukkanó szexuális botrányoknak eredendően a cölibátus az oka.

Ezért jogosan merül fel a kérdés, hogy valóban követelmény-e az egyházi vezetőknél a cölibátus. Vizsgáljuk meg, hogyan alakult ki és terjedt el ez a szokás, és nézzük meg, mi Isten nézőpontja róla.

CÖLIBÁTUS A VALLÁS TÖRTÉNELMÉBEN.

Az Encyclopædia Britannica szerint a cölibátus kifejezés nőtlenséget, illetve szexuális kapcsolattól való önmegtartóztatást jelent, melyet rendszerint egy vallási hivatást betöltő személlyel vagy vakbuzgó hívővel kapcsolatban használnak. XVI. Benedek pápa 2006-os, római kúriához intézett beszédében „az apostolok utáni időkbe visszanyúló hagyományként” utalt a kötelező cölibátusra.

Azonban az első századi keresztények nem fogadtak cölibátust. Az akkor élő Pál apostol figyelmeztette a keresztényeket, hogy lesznek olyan férfiak, akik majd félrevezető tanításokat terjesztenek, és „tiltják a házasságot” (1Timóteusz 4:1–3).

A cölibátus a második században kezdett utat törni magának a nyugati, keresztény egyházakban. Egy könyv szerint ez a gyakorlat jól összefért a szexuális önmegtartóztatás új irányzatával, ami akkoriban megfigyelhető volt a Római Birodalomban (Celibacy and Religious Traditions).

A következő századokban az egyházi zsinatok és az úgynevezett egyházatyák is támogatták a cölibátust. Azt vallották, hogy a szexuális kapcsolat beszennyezi az embert, és nem egyeztethető össze a papi hivatással. Ennek ellenére az Encyclopædia Britannica rámutat, hogy „a X. században már sok papnak, sőt püspöknek volt felesége”.

A cölibátust a Rómában tartott lateráni zsinatokon is megerősítették 1123-ban, majd 1139-ben, és a római katolikus egyháznak a mai napig ez a hivatalos állásfoglalása. Ez az intézkedés megakadályozta, hogy az egyház elveszítse a hatalmát és a vagyonát. Ellenkező esetben a házas papok a gyerekeikre hagyták volna végrendeletükben az egyház tulajdonát.

ISTEN NÉZŐPONTJA A CÖLIBÁTUSRÓL.

Isten álláspontja a cölibátusról világosan látszik Szavából, a Bibliából. Jézus beszélt azokról, akik hozzá hasonlóan „az egek királysága miatt” egyedülállók maradtak (Máté 19:12). Pál apostol pedig úgy fogalmazott azokról a keresztényekről, akik az ő példáját követve nem házasodtak meg, hogy „a jó hírért” tettek így (1Korintusz 7:37, 38; 9:23).

De sem Jézus, sem Pál nem kötelezte a keresztényeket arra, hogy cölibátust fogadjanak. Jézus szerint az egyedülállóság ajándék, melyet nem kap meg mindenki a követői közül. Amikor Pál azokról írt, akik sosem házasodtak meg, őszintén elismerte: „A szüzek felől pedig nincsen parancsom az Úrtól, de. . . közlöm véleményemet” (Máté 19:11; 1Korintusz 7:25).

Továbbá a Bibliából kiderül, hogy sok első századi keresztény, például Péter apostol, házas volt (Máté 8:14; Márk 1:29–31; 1Korintusz 9:5). Valójában Pál a Rómában egyre inkább terjedő erkölcstelenség miatt írta azt, hogy ha egy keresztény felvigyázó nős, akkor „egyfeleségű férj” legyen, „akinek gyermekei alárendeltségben vannak” (1Timóteusz 3:2, 4).

Elmondhatjuk, hogy nem szűzies házasságokról volt szó, hiszen a Biblia nyíltan kijelenti, hogy „a férj adja meg a feleségének, ami megilleti őt”, illetve hogy a házastársak ne fosszák meg egymást a szexuális kapcsolattól (1Korintusz 7:3–5). Nyilvánvaló, hogy a cölibátust nem várja el Isten, és nem is lehet kötelező az egyházi vezetők számára.

https://www.jw.org/hu/kiadvanyok/folyoiratok/ortorony-2017-2-szam-marcius/colibatus/

“Mielőtt látható jelet kap az emberiség, három figyelmeztetés lesz a világban” Mirjana a rájuk bízott tíz titokról.

2017. augusztus 8.
Az 1982. december 25-ei jelenés alkalmával Mirjana állítása szerint a Madonna bizalmasan közölte a tízedik, utolsó titkot, és elárulta neki a dátumokat, amelyeken a titkok megvalósulnak. A Szent Szűz kinyilatkoztatott Mirjanának néhány jövőbeli eseményt, részletesebben, mint az eddigi összes többi látnoknak. Emiatt számolok be e cikkben arról, amit Mirjana közölt egy 1983. november 5-i beszélgetés során. Összefoglaltam alapvető mondanivalóját – szószerinti idézés nélkül – annak, amit Mirjana mondott. Íme:

Mielőtt az emberiség látható jelet kap, három figyelmeztetés lesz a világban. A figyelmeztetések földi események lesznek. Mirjana mindháromnak szemtanúja lesz. Tíz nappal az isteni figyelmeztetések előtt Mirjana értesíteni fogja az általa kiválasztott papot. Mirjana tanúságtétele a figyelmeztetések megerősítése és a világ megtérésére való ösztönzés lesz.

A figyelmeztetések után látható jel jelenik meg a medjugorjei jelenések helyszínén, hogy az egész világ láthassa. Ez a jel tanúságtételként szolgál a jelenésekre és arra, hogy az emberek újra Istenhívők legyenek.

A kilencedik és a tízedik titok fontos. A világiak bűneinek következményeivel, azok büntetésével kapcsolatos. A büntetés elkerülhetetlen, mivel nem várhatjuk, hogy az egész világ megtér. A büntetést enyhíteni lehet imával és vezekléssel, de nem lehet elhagyni. Mirjana azt mondja, hogy a gonosz még mindig fenyegeti a világot, de a sok imának és a böjtnek köszönhetően elhárult az, amit a hetedik titok tartalmazott. Ezért bátorít Szűz Mária imára és böjtre: „Elfelejtettétek, hogy az imán és a böjtölésen keresztül elháríthatjátok a háborúkat és megtörhetitek a természeti törvények rendjét.”

Az első figyelmeztetést rövid idő után követi majd a többi. Így az embereknek lesz némi ideje a megtérésre.
Ez az időszak lesz a kegyelem és megtérés időszaka. Miután a látható jel feltűnik, az élő embereknek lesz némi ideje a megtérésre. Emiatt a Szent Szűz sürgős bűnbánatra és megbékélésre hív.

Az imádságra és bűnbánatra való felhívása azért van, hogy megakadályozza a gonosz erejét és a háborúkat, de a legfőképpen, hogy lelkeket mentsen.

Mirjana szerint a Szűzanya által megjósolt események már közel vannak. Ezen megtapasztalás alapján Mirjana azt hirdeti a világnak: „Térjetek meg, amilyen gyorsan csak lehet! Nyissátok meg szíveteket Istennek.”

“Ne haragudj, de tisztában kell legyél azzal, hogy a sátán létezik. Egy nap megjelent Isten trónusa előtt és engedélyt kért, hogy az Egyházat próbára tehesse. Isten egy évszázadig tartó engedélyt adott neki, hogy próbára tegye az Egyházat. Ez az évszázad az ördög hatalma alatt van, de amikorra a titkokat kinyilatkoztatják, hatalma megsemmisül. Még most is, hogy a hatalma kezd gyengülni, egyre agresszívabb lesz. Elpusztít házasságokat, családokat, viszályt okoz a papok között és ő felelős a gyötrelmekért és a gyilkosságért. Nektek böjttel és az imádsággal kell megvédenetek magatokat ezektől a dolgoktól, különösen a közösségi imával. Hordjatok szentelt dolgokat magatokkal! Helyezzétek ezeket el a házatokba és használjátok újra a szentelt vizet!”

Fordította: Tar Márta Flóra
Forrás: http://mysticpost.com/2017/08/before-the-visible-sign-is-given-to-mankind-there-will-be-three-warnings-to-the-world-mirjana-on-the-ten-secrets/

1982.december 25.:

James Martin lelki békéje

Az elöljárói támogatják, "hisztérikus" bírálóit "a saját komplex szexualitásuk" zavarja

Az új könyve miatt őt ért bírálatokra (köztük egy érsektől és egy püspöktől is kapottra) válaszolandó, üzenetsorozattal jelentkezett a Twitteren a Vatikán disszidens és LMBT-lobbista kommunikációs tanácsadója, a teológiai nonszenszeiről ismert jezsuita James Martin, aki a könyve reklámkampányában az "LMBT papok" "előbújását", a Katolikus Egyház Katekizmusának "LMBT-barát" átírását szorgalmazta, és arról értekezett, hogy a mennyben "LMBT szentek" fognak várni minket.

Üzenetsorozatában így ír:

Rengetegen jelentkeztek nálam, akik a támogatásukat fejezték ki, miután online támadások értek az LMBT katolikusokról írt új könyvem miatt.

Had mondjam tehát el: Jól és békességben vagyok. Miért? Először is, mert a bírálatok elkerülhetetlenek, még az erős bírálatok is. Ez történik bármely eszmecserében.

Másodszor, mert az emberek döntő többsége - személyesen vagy online - elismerését fejezte ki a könyvemért, gyakran rendkívül érzelmes módon.

Harmadszor, mert tudom, hogy az egyes hisztérikus reakciók olyan emberektől jönnek, akiket zavar a saját komplex szexualitásuk.

Negyedszer, mert a jezsuita elöljáróim, a jezsuita testvéreim, és számos bíboros és püspök támogatását bírom, nyíltan és privátban egyaránt.

Ötödször, ami a legfontosabb, hogy az imáim azt mondatják velem, hogy ez a helyes cselekedet, hogy ez fontos, és hogy ez az irgalmasság cselekedete.

Köszönöm tehát a támogatást, teljességgel békében vagyok. Folytatni fogom a próbálkozásaimat, hogy a magukat az egyházunk peremén érzőket segítsem.

Sötét irónia, hogy miközben Martin az LMBT-lobbikampányát - az imáira alapozva - "az irgalmasság cselekedetének" ítéli, az Egyház által az irgalmasság cselekedeteiként elismertek közé épp a tevékenységével gyökeres ellentétben álló "a bűnösöket jóra inteni, a tudatlanokat oktatni, a kételkedőknek jó tanácsot adni" cselekedetek tartoznak.

Ismeretes, hogy az "LMBT" emberek és családjaik hiteles egyházi szolgálatát a nemzetközi Courage International végzi, már 1980-as alapítása óta. A jezsuita James Martin szándékosan tesz és beszél úgy, mintha nem tudna róla, miközben az új könyve és a kapcsolódó médiaszereplései egy olyan, magát katolikusnak mondó LMBT-lobbiszervezet tudatos reklámja, amelyet a Vatikán (még a korábbi pápák alatt) és az Egyesült Államok püspöki konferenciája is többször elítélt.

Martin könyvével egyidőben egy másik könyv is megjelent, amely a homoszexualitásról szóló katolikus tanításról a megfelelő megközelítésben ír, és amelyet a saját neméhez vonzódó, de tisztaságban élő Daniel Mattson írt "Miért nem nevezem magamat melegnek?" ("Why I Don't Call Myself Gay") címmel. A könyv a jezsuita alapítású Ignatius Press kiadásában jelent meg, méltató előszavát az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusa, Robert Sarah bíboros írta, Philadelphia érseke, Charles Chaput pedig kifejezetten Martin könyve helyett ajánlotta a téma iránt érdeklődők figyelmébe.

http://katolikusvalasz.blog.hu/2017/08/07/james_martin_lelki_bekeje

Az erkölcsi semlegesség mítosza

Manapság annyi konfliktus fakad a relativista nézetekből, bár a konfliktusok résztvevői ezzel nem mindig vannak tisztában, hogy ideje itt is beszélni a jelenségről. Érintőlegesen nagyon sokszor felmerült már, de úgy gondoltam, hogy egy, vagy akár több önálló posztot is érdemel a téma.

A néhai Allan Bloom filozófia professzor szerint^{Allan Bloom, The Closing of the American Mind (New York: Simon and Schuster, 1987), 25. oldal} a relativizmus nem csupán egy trend, hanem igazi forradalom és sok más forradalomhoz hasonlóan nem egy puskalövéssel, hanem egy elgondolással indult, suttogva haladva szájról szájra sok különböző helyzetben és környezetben. Az akadémia világából indult, de idővel a társadalom valamennyi rétegéhez eljutott. Terjedése annyira észrevétlen, hogy mára szinte kiirthatatlan részévé vált a közgondolkozásnak, és nemcsak az értelmiségi réteg kardoskodik mellette, de azok is, akik pontosan a relativista nézeteknek köszönhetően szinte képtelenné váltak az erkölcsi fogalmakat is magában foglaló értelmes párbeszédre vagy gondoldásra.  Az amerikai elme bezárulása című könyvében a professzor lerírja, hogy az egyetemeken széles körben elfogadott nézet, hogy az „igazság relatív”, ugyanakkor „a diákok képtelenek megvédeni álláspontjukat. Ez egy olyan nézet, amit egyszerűen beléjük neveltek.”^{Dennis Prager, “Just Another Two Days in the Decline of America,” The Prager Perspective, 1 January 1997, 1.}

Vagy ahogy a Harvard Egyetem egyik diákja fogalmazta meg szomorúan:

„Napjaink szabadsága abban áll, hogy bármilyen értéknek szabadon odaszentelhetjük magunkat, azzal a feltétellel, hogy nem tartjuk igaznak.”^{Recorded in The Presbyterian Layman, July-August 1996, 8.}

A téma persze rendkívül szerteágazó, így ebben a posztban csupán egyetlen, de fontos szegmensre szeretnék rávilágítani Francis J. Beckwith és Gregory Koukl segítségével. Ahogy a címből is kiderül, az erkölcsi semlegességről van szó.

A relativizmus egyik legmakacsabb feltevése egy erkölcsileg semlegesnek mondható álláspont létezése. Egy olyan állásponté, ami teljességgel elfogulatlan, és amiben nem létezik ítélkezés vagy a személyes nézeteknek a másikra „erőltetése”. Az álláspont hívei úgy gondolják, hogy ők semlegesek mások erkölcsi nézetei iránt. Ez lenne a tolerancia lényege, mondják.

Pedig az erkölcsi semlegesség egy mítosz. Nem létezik, az alábbi illusztrációból pedig kiderül, hogy miért.

Faye Wattleton, a Planned Parenthood korábbi elnöke „Önmeghatározás: az erkölcs” című írásában a következőket adta közzé:

„A legtöbb szülőhöz hasonlóan azt gondolom, hogy az egyik legnagyobb ajándék, amit a gyerekemnek adhatok, ha erkölcsi felelősségre tanítom. Az erkölcs átadása azonban nem jelenti azt, hogy ráerőltetem a saját erkölcsi értékeimet másokra, hanem azt, hogy megosztom a bölcsességet, megindokolom, hogy miért hiszek abban, amiben hiszek és hagyom, hogy mások ezt átgondolják és saját belátásuk szerint ítéljenek.
A szüleim erkölcsi értékei saját vallásos meggyőződésükből eredt, amit azonban igazi tolerancia hatott át és tett kimértté, aminek lényege mások nézeteinek tiszteletben tartása. Arra tanítottak, hogy értelmes emberek nézetei eltérhetnek erkölcsi kérdésekben, és mások alapvető tiszteletben tartása az erkölcsösség legnemesebb formája.
Egész karrieremet egy olyan világ megteremtésére szántam, amelyben Felicia lányom egy ilyen hagyatékot örökölhet. Remélem, hogy a szülőként feléje mutatott toleranciát és tiszteletet megerősítik számára a munkámmal összefüggő, látható tetteim: vagyis a harcom azért, hogy minden ember szabadon hozhassa meg erkölcsi döntéseit a gyerekvállalásról.
Hetvenöt évvel ezelőtt Margaret Sanger megalapította a Planned Parenthood-ot, hogy felszabadítsa az egyént „az elnyomás hatalmas gépezetétől”. Azt írta, hogy „Amerika férfiai és asszonyai azt követelik, … hogy saját maguk alakíthassák életüket és azt ne az egyház vagy az állam, hanem saját lelkiismeretük és ítélőképességük diktálja.”
Büszkén folytatom ezt a harcot, hogy megvédjem minden ember jogát saját hitéhez. Amikor mások rám, a lányomra vagy bárkire akarják erőltetni a nézeteiket, az nem erkölcs, hanem zsarnokság. Ez nem igazságos és nem amerikai.”

Elég meggyőző, nem? Öt bekezdésben nem is lehetne jobban vagy erőteljesebben megfogalmazni ezt a nézetet. Annyira értelmes, annyira ésszerű és toleráns! Csak egy baj van vele.

Wattleton arra a bizonyos semleges alapra szándékozta helyezni álláspontját. Arra az alapra, amire felállva megszűnik az erkölcsi ítélkezés. Csakhogy Wattleton nem semleges, ahogy az saját szavaiból világosan kiderül.

Cikkében azt állítja, hogy mindenkinek tisztelnie kellene mások nézeteit, majd rögtön utána arra utal, hogy minden az övével ellentétes nézet erkölcstelen, nem amerikai és zsarnoki. Ha én nem értek egyet vele abban, hogy minden nézet egyformán érvényes, akkor az én nézetem érvénytelen.

Az érvei saját magukat ássák alá.

Álláspontja ellentmond önmagának, hiszen a „tolerancia” nevében saját igazát akarja ráerőszakolni másokra: „mások alapvető tiszteletben tartása az erkölcsösség legnemesebb formája”, mondja. Vagyis az ő nézete mindenek felett áll.

A megvalósítás érdekében pedig egyenesen a törvény erejéhez fordul. Azt írja: „Egész karrieremet egy olyan világ megteremtésére szántam, amelyben a lányom Felicia, egy ilyen hagyatékot örökölhet.”

Milyen hagyatékot? Az ő nézeteit. Hogyan képzeli el a megvalósítást? Törvények beiktatásával. Wattleton olyan törvények beiktatására szánta a karrierjét, amik saját nézeteit juttatják érvényre.

A cikkben éppen az a legzavaróbb, hogy az író semlegesnek, pártatlannak és toleránsnak tartja magát, miközben nem az.

Egyetlen semleges pozíció létezik: a hallgatás. Amint kinyitjuk a szánkat, megfogalmazzuk a véleményünket vagy kifejtjük az álláspontunkat, többé nem állíthatjuk, hogy semlegesek vagyunk.

Az alábbi eset is jól szemlélteti, hogy miről van szó.

1994 májusában az amerikai kongresszus elfogadott egy törvényt, ami megtiltja, hogy bárki elzárja a bejárást egy abortusz klinikára.^{The Freedom of Access to Clinic Entrances Act (FACE). Passed in the Senate on 12 May 1994.}

Pamela Maraldo, a Planned Parenthood akkori elnöke így üdvözölte a döntést:

„Ez a törvény megmutatja, hogy senki sem erőltetheti rá a nézeteit másokra.”

Az önellentmondás újabb tökéletes példája. Minden törvény valakinek a nézeteit erőlteti rá másokra. (És itt most nem arról van szó, hogy egy abortusz klinika bejáratának eltorlaszolása a tiltakozás helyes formája-e vagy sem.)

Az erkölcsi semlegesség egy erényes álláspontnak tűnik, pedig nem az, ráadásul kizárólag buktatói vannak. Manapság senki sem áll meg ott, hogy „megosztja a bölcsességet” megindokolja, hogy „miért hisz benne és hagyja, hogy mások ezt átgondolva saját belátásuk szerint ítéljenek” és ez így van rendjén, mert ha nem így lenne, a világon eluralkodna az anarchia.

Ehelyett erkölcsi érveléssel, nyilvános állásfoglalásokkal és törvények segítségével próbáljuk erősíteni az erényt és megfékezni a veszélyes és erkölcstelen viselkedést. Feltéve persze, hogy a relativizmus nem bénított meg bennünket erkölcsileg.


http://idokjelei.hu/2017/08/az-erkolcsi-semlegesseg-mitosza/

Jézus szavai Little Pebble testvér által

Ma egy Isten jelenlétét nagyon erősen éreztem, jobban mint szoktam. Isten hangját számtalanszor hallottam, de most a Szentlelket láttam galamb képében aki olyan magas volt,mint én. Mögöttem állt és szárnyait körém helyezte,mert hallottam a hangját,amely visszhangzott rajtam keresztül. Láttam előttem a Fehér Keresztet előttem és egy volt mögöttem, a Szentlélek mögött, s eközben egy nagy meleg fényesség lépett belém. A Szentlélek így szólt hozzám:
A Szentlélek szavai:"Fiam, írd! Vagyok aki Vagyok. Én vagyok a Kezdet és a Vég. Fiam, én ma azért jöttem hogy magamhoz vonzzam azon Gyermekeimet, akiknek bizalomra van szüksége, mert az Én Irgalmas Szeretetem és Kegyelmeim ellenére a Föld ma olyan rossz állapotban van amelyben még sose volt mióta a Bűn belépett a Világba.Gyermekeim elhagytak engem és tévútra mentek. Én a Szentlélek ,amiatt jöttem ma el hogy felébresszem az emberiség lelkiismeretét, mielőtt kiöntöm haragomat erre a megátalkodott Világra, mert az idő az emberiség számára nagyon rövid. Gyermekeim jöjjetek hozzám,a Ti lelketeknek szüksége van az én irgalmamra és megbocsátásomra.Ne féljetek közeledni hozzám mert én Szelíd és Alázatos Szívű vagyok! Én csak a jóságotokat és az örökkévaló üdvösségeteket keresem! Használjátok ki a Földi életetek utolsó perceit arra hogy jót cselekedtek.Fordítsátok tekintetetek rám aki szomjazza a ti szereteteteket. Én a szíveteket keresem és az az óhajom, hogy szerető szívekké váljatok, mivel közületek sokaknak kőből van a szíve.
A világ egy hajszálon függ mielőtt elszabadulna, mivel az emberek egy nagy csapás felé tartanak. A bűnök miatt egy Üstökös közelít a Földhöz, azért, hogy megtisztítsa a Földet amely jóval több rombolást fog hozni magával, mert az emberek úgy élnek, mintha nem is lenne holnap, kegyetlen bűnöket elkövetve,mind a 10 parancsolat ellen vétkezve. A legfőbb parancsolat elleni vétek ez:
Ne legyenek más Istenek rajtam kívül. Ne szolgálj hamis Isteneket. S melyek ezek a hamis istenek Gyermekeim? A pénz,hatalom az egoizmus, a bálványok. Az emberiség nagy részének ezek a gyengeségei. A Megváltó Jézus Krisztus szavai így hangzanak:
Szeresd Felebarátodat mint magadat. Drága Gyermekeim a Nagy Háború Északon és Keleten el fog szabadulni, ahol gyermekek milliói fognak meghalni. Az emberi büszkeség és ostobaság el fogja hozni mindezt. Gyermekeim! Imádkozzatok imádkozzatok, kérjétek az irgalmasságot testvéreitekre és azokra is akik eltávolodtak tőletek, és azokra is akik gyűlölnek és megvetnek benneteket, Minden gyermekemért a jókért, rosszakért egyaránt. A Szent Rózsafüzér, amit az én Szeplőtelen lányom Mária ( A Szűzanya) adott nektek az az egyedüli Szent fegyver, amely legyőzheti mindezt. Óh Izrael ,Izrael! Olvasd el azokat a szavakat amelyet évszázadokon keresztül neked adatattak a Próféták által. Dániel Próféta ideje itt van! Neked pusztasággá kell válnod azért, hogy visszatérj Jézus Krisztus az igazi Messiáshoz őt imádva. Földi Egyházamnak 2000 éven keresztül Prófétákat küldtem a pogányok közül, hogy felkészítsenek téged ezekre a napokra, hogy felkészítsék az Egyházat Jézus Krisztus Második eljövetelére. A Prófétákat a mai napig elítéled! Rájuk nem figyelsz!! Figyelmeztetve voltál azokkal a szavakkal amelyet Szent János evangélista írt a Jelenések könyvében, de te ezeket a jeleket még most sem ismered fel, még azokat se amelyeket tervezni készülnek, mert Jézus Krisztus Második eljövetele közel.
Az aki most Szent Péter Trónján ül, az nem tőlem van! Ő a bárány bőrébe bújt farkas, gyermekeimet félrevezeti! Az én Szent Jelenlétemet az Eucharisztiában számtalanszor megszentségtelenítették és kigúnyolták. Az Én gyermekein nem kapták meg méltóan az ő Istenük Szent Testét és Vérét. A Földön lévő Egyházam tanítását az Én Lelkemről megváltoztatták, azért, hogy megfeleljen mindazoknak akik nem az Apostoli Anyaszentegyház tagjai, s így elhozzák a hamis ökumenizmust. Az Isten szavát megváltoztatták és egy új értelmet adtak neki. Az Én gyermekeimnek nem tanítják a 10 parancsolatot, ők nem tanulnak a Pokolról a Tisztítótűzről és a Mennyről. Ők nem tanulnak a bűnről és arról, hogy lelküket szükséges megtisztítani a Gyónás Szentségében. Szolgáim, az Egyházon belüli tanítók nagyon kevés igazságot tanítanak meg arról, hogy Gyerekeimet rávezessék az Isteni Igazságok megértésére.Ők inkább világi problémákról prédikálnak.Földi Egyházam vezetői megengedték hogy a Sátán füstje belépjen és megengedték a Sátánnak és munkásainak, a Titkos társaságoknak, az Illuminatusoknak, a Szabadkőműveseknek és a Boszorkányoknak hogy átvegyék Isten Egyházát, és minden embert a Sátán és az Antikrisztus imádatára ösztönözzenek. Az Egyházat Jézus Krisztus alapította, amely most ketté fog hasadni azokéra, akik valóban imádnak engem, ők ki lesznek dobva, miközben a hamis emberi egyház fog maradni, mint egy üres kagyló. Új Keresztelő Szent Jánosok, Prófétáim, Látnokaim,halljátok meg hangomat AZ IDŐ MEGÉRETT A BETAKARÍTÁSHOZ!!! Gyermekeim imádkozzatok imádkozzatok,én a ti szerető Atyátok figyelni foglak benneteket. Össze foglak gyűjteni benneteket Királyságomba, a Béke Királyságába amely hamarosan eljön Jézus Krisztus a Messiás megérkezésével, az Ő Szent Édesanyjával, Máriával, az Angyalokkal és a Szentekkel együtt. Az Égen egy nagy jel lesz látható, amely azt fogja megmutatni az emberiségnek hogy a Nagy Megpróbáltatás ideje eljött,és az Új Korszak már nincs messze! Bátorság Gyermekeim én mindig veletek vagyok! Én Irgalmas lelkemet elküldöm a világra, az univerzumra. A HATODIK PECSÉT HAMAROSAN FEL LESZ TÖRVE, ÍGY AZ EMBER IGAZÁN TUDNI FOGJA, HOGY VAGYOK AKIK VAGYOK! Megáldalak mindnyájatokat az Atya a Fiú és a Szentlélek nevében.ámen.-". Little Pebble: A Szentlélek aztán azt mondta, hogy Ausztrália egy hatalmas büntetést fog kapni az ország igazságtalansága miatt.

http://littlepebble.org/2017/08/06/message-754-5-august-2017/

http://masodikeljovetel.hu/kereso?keys_1=%C3%BCst%C3%B6k%C3%B6s

Bocsa József: Az engesztelés és Isten haragja

Elhangzott Csilik János atya síremlékének a megáldásakor Nagyfaluban, a Szentháromság hegyen 2017. ugusztus 5-én.

Csilik atyával, Éva asszonnyal, a nagyfalui engesztelő közösséggel való kapcsolatom, ismeretségünk éppen 10 évre nyúlik vissza. Most idejövet felidéztük első jövetelünket busszal. A busz akkor még nem tudott feljönni a hegyre. A közvetlenül a hegyre vezető útnál tett le. Amíg beértünk, olyan eső kerekedett, hogy mindenki bőrig ázott. A hit első próbája az volt, hogy ki-ki el tudja-e engedni az aggodalmát. Ez nem ilyen kánikulában való zápor volt, amitől felüdül az ember, hanem tavaszi-koranyári időben. Végül senkinek nem lett semmi baja.

Akkor találkoztam először Éva asszonnyal. Szavát már csak nehezen értettem. És akkor találkoztam először Csilik atyával is. Így indult a kapcsolatunk. Tőlük kaptam az indíttatást, hogy vállaljam fel az engesztelés ügyét. Rajtuk keresztül indultak be a kiengesztelődési találkozók Magyarországon.

Amikor közvetítettem a Bíboros úr felé a vele való találkozóra való kérésüket, és már megvolt az időpont, akkor meghívtam őket Vácra is. A meghíváskor csak az a gondolat vezérelt, hogy akik Nagyfaluba járnak, ne kelljen annyit utazniuk, legyen lehetőség Éva asszonnyal, Csilik atyával, a nagyfalui közösséggel Magyarországon is találkozniuk

Mást, ennél nagyobb szabású dolgot terveztek az Égiek. Azóta is októberben mindig megrendezzük ezeket a kiengesztelődési találkozókat. Az első néhányon még Éva asszony is ott volt, az utolsón tavaly már Csilik atya sem volt ott - legalábbis testi mivoltában. A két évvel ezelőttin már úgy, hogy utolsó erejét összeszedte. Én az ő helyében már biztos nem vállalkoztam volna ilyen megerőltető útra olyan betegen.

Ő nemcsak hirdette, hanem élte is az engesztelést különösen ezzel az utolsó kegyetlen betegségével. Valami hasonlót élhetett át mint Fausztina nővér. Így olvashatjuk a naplójában: „Azt mondtam az Úrnak: ,,Jézusom, ma mindent a bűnösökért ajánlok fel. Igazságosságod csapása engem sújtson, és az irgalmasság tengere jusson a bűnös lelkeknek.– Az Úr meghallgatta kérésemet. Sok lélek megtért az Úrhoz, de én haldokoltam Isten igazságosságának a súlya alatt. Éreztem, hogy a felséges Isten haragjának vagyok a tárgya” (927). Nagyon nehéz volt Éva asszony és Csilik atya szenvedésének az utolsó szakasza. Testük megváltásaként érte őket a halál.

Most, hogy Csilik atya már nincs itt fizikai mivoltában közöttünk, rám hárult a feladat, hogy az engesztelőket felkaroljam, és az engesztelés ügyét előmozdítsam. Most fejeztem be egy könyv megírását, aminek a címe „Az engesztelő lelkiség”. Papok, teológiában is jártasok számára akarja az engesztelést úgy bemutatni, hogy ha valaki jószándékú és nem túl nagy a maga szemében, akkor tudjon mit kezdeni az engeszteléssel, tudja az elhelyezni a lelkiségi irányzatok között, az általános emberi és a teológiai gondolkodásban. A könyv egyik vezérigéje Jézus felfohászkodása az Atyához: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Istene, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, de feltártad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett ez neked.

Az egyik, amibe beleütköznek sokan az engeszteléssel kapcsolatban, az éppen Isten haragja, amiről itt a Fusztina nővér idézetben szó van. Nem tudják elképzelni, képtelenségnek tartják, hogy a szerető Istenben harag lenne.

Emberi ésszel gondolkodva valóban botránynak számít Istennel kapcsolatban haragról beszélni. De emlékezhetünk rá, hogy a Szentírásban sok helyen van szó Isten haragjáról. Felhívtam egy Rómában szentírástudományi tanulmányokat végzett tanítványomat, és kérdeztem, hogy hogyan magyarázzák ezt a kérdést a szentírásmagyarázók. Azt ajánlotta, hogy nézzem meg a szakemberek körében alapműnek számító Biblikus Teológia Szótárt. Elég megdöbbentő volt számomra is, amit Isten haragjáról ír, ahogyan idézi mind az ószövetségi, mind az újszövetségi Szentírásban ezzel kapcsolatos helyeket. Ehhez kapcsolódóan megnéztem még azokat a helyeket is, ahol a Biblia az ember számára negatívnak tűnő jelzőt alkalmaz Istenre.

Eszerint a szótár szerint a Biblia ugyan elítéli az emberben a haragot, de tud szent haragról is. Megvolt ez például Mózesben, Illésben, de Jézusban is. Jézust nem ilyennek szokták láttatni a jámbor prédikációk, mint amiket vele kakpcsolatban ez a szótár idéz: „Jézusban előttünk áll Isten haragja. Indulatosan parancsol a Sátánnak (Mt 4,10; 16,23), keményen megfenyegeti a démonokat (Mk 1,25), szinte magán kívül van az emberek (Jn 8,44), és főleg a farizeusok (Mt 12,34) ördögi ravaszsága láttán, akik megölik a prófétákat (Mt 23,33), képmutatók (Mt 15,7). Mint Jahve, Jézus is haragra gerjed azok iránt, akik Isten ellen támadnak. Jézus megpirongatja az engedetleneket is (Mk 1,43; Mt 9,30), a kishitű tanítványokat (Mt 17,17). Mindenek fölött azokra haragszik meg, akik nem gyakorolnak irgalmasságot (Mk 3,5)... Végül Jézusban megnyilvánul a bíró hangja is: mint a lakoma házigazdája (Lk 14,21), mint a könyörtelen szolga ura (Mt 18,34), pusztulást jósol  a bűnüket meg nem bánó városoknak (Mt 11,20-21), kiűzi a kereskedőket a templomból (Mt 21,12-13), megátkozza a meddő fügefát (Mk 11,21). Az egész Bibliában ötször annyiszor van szó Isten haragjáról, mint az emberi haragról.”

Mindebből nem az következik, hogy utánoznunk kellene istent a haragban, mert az csak torz utánzat lehet. Nekünk inkább őrizkednünk kell a haragtól. Vagy ha haragszunk is úgy tegyük, ahogyan az a közmondásban van: „érted haragszom, nem ellened”! Nem szabad engednünk, hogy elszabaduljon bennünk a harag. Erről elég sok intést találunk a Bibliában, magánál Jézusnál is.

A Bibliában arról van szó, hogy a harag nem az ember dolga, hanem Istené. Pál apostol így fogalmazza ezt meg: „Ne szolgáltassatok magatoknak igazságot, hanem hagyjatok teret Isten haragjának, hiszen írva van: Enyém a bosszú, én majd megfizetek, mondja az Úr (Róm 12,19). A harag nem az ember dolga, hanem Istené.”

Milyen Isten haragja? „Két ’érzés’ küzd Istenben, a harag és az irgalmasság (vö. Iz 54,8 skk; Zsolt 30,6), és mindkettő  Istennek az emberhez való szenvedélyes ragaszkodását jelzi. De más-más módon: a harag az utolsó napon a pokolban találja meg kifejeződését; az irgalmas szeretet végleg az égben diadalmaskodik, idelenn pedig azokon a büntetéseken át, amelyek a bűnöst megtérésre hívják. Isten haragjának megnyilvánulásában nem embermódra viselkedik: ő ura szenvedélyének... Isten ’lassú a haragra’.. és irgalmassága mindig kész megnyilvánulni... Amikor Isten a maga idejében büntet, és nem a türelmetlenség hevében, ezzel kinyilvánítja az embernek, hogy milyen nevelő jellege van haragja büntetéseinek (Ám 4,6-11).

Az Újszövetségben is alapvető vonásként marad meg Isten haragja. Ha ki akarnánk küszöbölni belől e haragot és csak a ’jó Isten’ csalóka fogalmát megtartani, az Marcion eretnekségének a felújítása volna” – fogalmaz a szótár főszerkesztője.

Nekünk engesztelőknek az a dolgunk, hogy próbáljuk az embereket megkímélni Isten végső, rettenetes haragjától, amely a kárhozatba taszíthatja az embert. Azért imádkozzunk, hogy az emberek megtérjenek, és ne kelljen megtapasztalniuk ezt a rettenetes isteni haragot.

A büntetések, a fenyítések azért vannak az életünkben Isten részéről, hogy gátat vessen ennek a végső haragnak. Ha már szép szóból nem tanulunk, tanuljunk az ilyen büntetésekből, fenyítésekből. Az ilyen büntetések, fenyítések sorompók Isten végső haragjának elszabadulása előtt – fogalmaz a szótár.

A Biblia még más emberi szemmel nézve negatív jelzőkkel is illeti Istent. A haragó és a büntető jelző mellett a bosszúálló és féltékeny jelzőket is alkalmazza rá. A bosszúálló jelző pozitív tartalma, hogy az igazságtalanságot megtorolja, igazságot szolgáltat. Nem tűri el a végtelenségig az általa alkotott rend megsértését. Álljt parancsol, azt mondja: elég – de akkor, amikor Ő jónak tartaja, nem akkor, amikor mi szeretnénk. A harácsoló, értelmetlenül vagyont gyűjtő embernek azt mondja, hogy „te esztelen, te bolond, még az éjjel számon kérik lelkedet.” Senki sem kerülheti el az Ő ítéletét.

A féltékeny jelző pedig azt fejezi ki, hogy Ő féltékeny szeretettel szeret. Nem tűr el más szeretőt maga mellett, nem hagyja végletekig, hogy más isteneink legyenek, amelyek elfoglalják az Ő helyét az életünkben. De ezek a negatív jelzők is az Ő irántunk és minden ember iránt való szeretetéről szólnak.

Befejezésül pozitív módon szeretnék szólni Isten szeretetéről.

Mi nagyon bonyolultan tudunk szeretni. Isten viszont nagyon egyszerűen. A legegyszerűbben úgy képzelhetjük el Istent, hogy van egy atya, és van neki egy fia. Az atya szereti a fiút. A fiú szereti az atyát, de ez náluk nem két külön szeretet, hanem egy. Ugyanazzal a szeretettel szereti az Atya a Fiút, mint amivel a Fiú szereti az Atyát. Ez a szeretet egyúttal Isten természete, amelyet egyszerre három Isteni személy is birtokol. Amikor a második isteni személy, a Fiú megtesteült, emberi természetet vett magára, emberként is megéli az Atya és a Szentlélek iránti szeretetét. És Ő nemcsak abba a hús-vér testbe testesült bele, amely 33 évig ezen a földön élt, hanem beletestesült az Eucharisztiába is és beletestesült az Egyházba is. Az Atya és a Szentlélek iránti szeretetét a szentmisén, a szentségimádáson keresztül is megéli és az egyházon kereszül is, amely az ő misztikus teste.

Ő a megváltás művét, a mai emberek megváltását nem a mennyországból folytatja, hanem a szentmisén és az Oltáriszentségen keresztül, és rajtunk keresztül, akik az ő testének a tagjai vagyunk.

Az engesztelésnek az a lényege, hogy ha mi felindítjuk magunkban a szándékot, hogy egyesülni akarunk Jézussal, akkor Ő tud rajtunk keresztül szeretni, az embereket a kárhozattól megmenteni, és üdvözíteni. A felajánlásainkon, a szándékainkon keresztül történik mindez. Üdvözítő ereje, értéke van így minden cselekedetünknek, minden munkánknak, minden szenvedésünknek, de még a lélegzetvételünknek is. És különösen is nagy ereje és értéke van szentmiséinknek, és szentségimádásainknak. Állandó szeretet-párbeszédet folytathatunk Jézussal és Jézuson keresztül a Mennyei Atyával és a Szentlélekkel. Ha már Jézuson keresztül benne vagyunk ebben az egyetlen isteni szeretetben, ezt éljük, akkor, ezt megélhetjük a Szentháromság küönböző személyeinek a nézőpontjából is. És ezt fontos tudatosítanunk itt a Szentháromság hegyen. Tekinthetünk az Atya szemével is a Fiúra és a Szentlélekre. Átélhetjük az Atya gondviselő szeretetét, de Fia iránti részvétét, fájdalmát is. Tekinthetünk mindent a Szentlélek szemszögéből is: beteljesíthetjük mi is Jézus megváltói művét, ahogy Ő teszi, munkálhatjuk, mint Ő az egységet a világban, azokban a közösségekben, amelyekben élünk. Mintegy átjátszó antenna, adótorony lehetünk, akik tovább sugározzák a Szentháromság szeretetét azok felé az emberek felé, akik ott vannak az ő vételi körzetükben.

Mondjuk gyakran: szeretlek Jézus, Szeretlek Mennyei Atya, Szeretlek Szentlélek! És ennek a szeretetpárbeszédnek számtalan variációja lehet: Az Irgalmasság Rózsafüzér-, a Szeretetláng rózsafüzér fohászai, vagy az fohász, hogy „Jézus, Mária, József szeretlek, mentsétek meg a lelkeket”. De fontos, hogy mindezt ne csak gépiesen mondogassuk, hanem szeretetünkkel megtöltve. Ez a lényeg: engedjük, hogy az egyetlen isteni szeretete áradjon mindig rajtunk keresztül, amely bizony sokszor fájdalmas is lehet, mint amilyenek voltak Éva asszony és Csilik atya fájdalmai életük utolsó szakaszában, amikor a betegséggel, a halálos kórral küzdöttek. A legfontosabb, hogy mindent felajánljunk, hogy mindent Istennel egyesülten a lelkek megmentéséért tegyünk. Így vagyunk igazi engesztelők.

http://engesztelok.hu/magyarorszag-engesztelo-hivatasa/1243-az-engeszteles-es-isten-haragja