A szabadkőművesség és a pápa

Fricz Tamás: A katolikus egyházfő és az ultraliberális emberi jogi fundamentalizmus térnyerése

A szabadkőművesség Ferenc pápát megválasztása óta különös becsben tartja, és ezt a tényt nem árt figyelembe vennünk akkor, amikor a Vatikán vezetőjének tevékenységét és annak lehetséges következményeit megítéljük nem sokkal békéltetőnek szánt egyiptomi útja után, ahol szélsőséges muszlim csoportok kopt keresztényeket ölnek halomra.

Kezdjük először is azzal, hogy a pápa megválasztását követő napon az Olasz Nagy Kelet páholy (Grande Oriente D’Italia), amely az ország szabadkőműveseit képviseli, kibocsátott egy hivatalos közleményt, melyben dicsérte őt a megválasztása napján megtett első egalitariánus, egyenlőségre törekvő intézkedéseiért. A dokumentum nyilvánvalóvá tette a szabadkőművesek azon várakozását, hogy az új pápa az egyházat a szabadkőművesség által vágyott demokratikus útra vezeti majd. Ez az álláspont az Olasz Nagy Kelet páholy hivatalos honlapján jelent meg. (Forrás: Katolikus-honlap.hu)

Gustavo Raffi, a páholy nagymestere ekkortájt arról beszélt, hogy „Ferenc pápával semmi sem lesz többé olyan, mint előtte”, illetve kifejtette: „Az egyszerű kereszt, amit fehér reverendáján viselt, reményt kelt bennünk, hogy az egyház emberei újra felfedezik a minden jóakaratú emberrel és a szabadkőművességgel való párbeszéd fontosságát, ami a latin-amerikai tapasztalat tanítása szerint az emberiség javára és haladására szolgál, amint azt Bolívar, Allende és José Martí is megmutatta, hogy csak néhányat említsünk. Ez az a »fehér füst«, amit várunk korunk egyházától.”

Ha a szabadkőművesség mondja azt, hogy az új pápával semmi nem lesz többé olyan, mint előtte, annak különös jelentősége van. De menjünk is tovább! Jorge Mario Bergoglio bíborost 2005-ben a Buenos Aires-i Rotary Club mint az év emberét a klub Silver Laurel díjával tüntette ki.

A Rotary-klub-tagság, illetve a klubhoz kötődés általában nem áll távol a szabadkőművességhez kapcsolódás beismerésétől, vagy utóbbi céljainak elfogadásától. A Rotary Magazin 2013-as számában egy bizonyos Martin Lohmann nevű szerző a pápát dicséri, és idézi Perez izraeli elnököt, aki szerint „Az újonnan megválasztott pápa az Istennek való odaadás, az Isten iránti szeretet, a béke iránti szeretet, egy szent szerénység és egy most ébredő kontinens mellett áll ki.”

Érdemes felfigyelni az „egy most ébredő kontinens” kitételre. Vajon mit takarhat ez a gondolat, mi lehet a tartalma ennek az ébredésnek? Érdemes ezzel összefüggésben idézni a Time Magazin címoldalát a pápa megválasztását követően. A címoldalon ez szerepelt: „New World Pope (Az új világ pápája). Vajon mit jelent itt az új világ? Mindenesetre Ferenc pápa az ökumenizmus elkötelezett híve, s nagy megértéssel, empátiával beszél az iszlámról, annak egyistenhitéről.

Ezek után térjünk át az Európa jövőjét fenyegető migránsáradatra, s ezzel kapcsolatban a szabadkőművesség véleményére. 2015. szeptember 7-én huszonnyolc európai szabadkőműves-páholy adott ki közös nyilatkozatot, amelyben felszólítják az európai kormányokat, hogy fogadják be az összes, Európába tartó bevándorlót. Nemleges válasz esetére azzal fenyegetnek, hogy újabb konfliktusokat szítanak Európában. (A nyilatkozatot többek között a francia Medias-presse.info tette közzé 2015. szeptember 9-én.)

A páholyok arra hivatkoznak, hogy felül kell emelkedni a nemzeti egoizmuson, az európai vezetőknek be kell tartaniuk az emberi jogokat, a szolidaritás és testvériség eszméit, s az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatából kell kiindulniuk. Meglepő, hogy a nyilatkozat lényegében ultimátum jellegű, ugyanis kijelentik, hogy ha az európai államok nem engedélyezik a korlátlan bevándorlást, akkor, mintegy válaszképpen, „megosztottságot és konfliktusokat” helyeznek kilátásba.

Mindebből levonható néhány következtetés a szabadkőműves-szervezetek alapállásáról. Kiindulópontjuk a szabad individuum és a francia forradalomig visszanyúló emberi jogok, eszményük az egyének közötti világméretű társulás, „szolidaritás”, s ezáltal egy univerzális világpolgárság, világtársadalom létrejötte. A nemzetet, a nemzetállamokat a múlt rekvizitumai közé sorolják, a „nemzeti egoizmust”, a nacionalizmust pedig meg kell szüntetni, hogy átvegye a helyét a kozmopolita nemzetköziség, a globalizmus.

Ezen belül egy olyan új Európát képzelnek el, amelyben keverednek az etnikumok és a vallások, megszűnik a kereszténység és a keresztény egyház kitüntetett pozíciója, hogy helyette egyfajta „ökumenizmus” vegye át a szerepet. Ez rövid távon a vallások közeledését és kiegyenlítődését jelentheti, hosszú távon azonban felbukkan az egységes világtársadalom mintájára és logikus következményeként az egységes, szinkretista világvallás víziója is.

Ebben az összefüggésben pedig korántsem véletlen, hogy a szabadkőműves-szervezetek nagy erőkkel támogatják a korlátok nélküli bevándorlást Európába, mert ez eszmei-ideológiai víziójuk megvalósítását segítheti elő. És az is teljesen világos, hogy azokat a kiemelkedő súlyú, fontos intézményeket irányító személyiségeket is támogatják, akik céljaiknak megfelelő közéleti tevékenységet folytatnak.

Nem vitás, hogy Ferenc pápa egyértelműen a migránsok feltétlen befogadá­sára helyezte, helyezi a hangsúlyt, s a szabadkőművesek által is hangoztatott szolidaritás és humánum fontosságát emeli ki, már-már közelítve az ultraliberális emberi jogi fundamentalizmushoz.

Feltűnő az is, hogy Ferenc tézisei is kifejezetten a migráns mint egyén szempontjaira helyezik a fő hangsúlyt, miközben feltűnően hiányoznak ezekből az érvelésekből a nagyobb közösségek, az európai nemzetek szempontjai, a nemzeti értékek, érdekek figyelembevétele, a nemzetekkel kapcsolatos „tolerancia”, „szolidaritás” és „humanizmus”. Úgy tűnik, hogy a migráns emberi jogai a legfontosabbak, és a történelmi, keresztény nemzetek jogai pedig lényegtelenek, érdektelenek és „tradicionalisták”.

Szeretném itt finoman megjegyezni: a keresztény egyház megújítása nem a nemzetek megszüntetése által lehetséges, s nem neoliberalizmussal és politikai korrektséggel. Az egyház megújítása az élet és a keresztény társadalmi közösségek, nemzetek valós problémáihoz igazodó megközelítéssel lehetséges.

Egyszóval: a fentieket figyelembe véve ne csodálkozzunk, ha a szabadkőművesség Ferenc pápát dicséri. De ne örüljünk neki…

A szerző politológus

http://magyaridok.hu/velemeny/szabadkomuvesseg-es-papa-1647286/

Európa védőszentjének templomát nem építik újjá

Szent Benedeknek szülővárosában, Norcia-ban álló, az elmúlt év októberében történt földrengés által súlyosan megrongált székesegyházát nem építik újjá – határozta el Renato Boccardo, az illetékes érsek, Spoleto-Norcia egyházmegye püspöke.
Az Inside the Vatican alapítója és szerkesztője, Robert Moynihan beszámolója szerint, a régi Benedek-bazilika helyén egy modern stílusú templomot fognak felépíteni.

Azok a bi-rítusú bencések, akik 1998-tól a 2006-os földrengésig a bazilikát és a mellette álló kolostort gondozták, nem térnek vissza a városközpontba, hanem azon a városon kívüli birtokon maradnak, ahova a földrengés után menekültek. Az érsek arra hivatkozott, hogy a városban nagyon sok az újjáépítendő épület, és ezek számára szükség van a régi bazilika helyére. A Szent Benedek és ikertestvére, Szent Skolasztika szülővárosában épült régi bazilikából mindössze a homlokzatból megmaradt részt hagyják meg, ami védőhálót kap.

A bencések priorja, Benedetto Nivakoff szerint: Az érsek döntésében „az isteni akarat jelét látjuk, úgy hogy közösségünk életében új fejezetet nyithatunk meg”. [Hogy ez miből fog állni, azt nem árulta el, de lévén bi-rítusúak, lehet, hogy ezalatt a katolikus rítushoz való nagyobb hűséget értette.]

---

Megjegyzések:
1. A nursiai bencésekkel kapcsolatban lásd a honlap egyik korábbi cikkét: „Mostantól a Norcia-i bencések is”.
2. A súlyosan megsérült templom kriptájában Szent Benedek szobra sértetlenül vészelte át a földrengést. A képen a tűzoltók mentik ki a szobrot, amit eközben saját egyenruhájukba öltöztetnek.
3. Monte Cassino bencés kolostort az angol-amerikai gépek porig bombázták a II. világháború végén. A kolostorból – amit Szent Benedek alapított, és amit minden szempontból mintegy Európa szívének tekinthetünk – csak Szent Benedek és ikertestvére, Szent Skolasztika sírja, és Szent Benedek nagy szobra maradt épen. A kolostort, amit az évszázadok során az Egyház ellenségei többször leromboltak – a világháború után az olasz állam önerőből építette újjá.
4. Szent Benedek, a nyugati szerzetesség atyja és Európa védőszentje, az európai kultúra és civilizáció megkérdőjelezhetetlen megalapítója.
5. Mindezen tények ismeretében ezt a mostani történetet – a nursiai San Benedetto-templom végleges feladását a zsinati szekta részéről, úgy is tekinthetjük, mint Európának, az emberiségnek adott utolsó haladék lejártát.

A képek:
1. a nursiai bazilika a földrengés után; 2. a nursiai Benedek-szobor kimentése; 3. a homlokzat védőhálója; 4. a lebombázott Monte Cassino-i kolostor; 5. Szent Benedek épen maradt szobra Monte Cassinoban.

forrás: www.kath.net
http://katolikus-honlap.hu/1701/norcia.htm

Sátánista támadás Krisztus arcképe ellen egy spanyol kolostorban

A hagyomány szerint az a relikvia, amit a spanyolországi Alicante-i Santa Faz kolostorban őriznek, Szent Veronika kendője [a „vera icon”], amit Veronika nyújtott Krisztusnak, hogy verítékét letörölhesse vele. [Veronika kendőt nyújt Jézusnak: a keresztút hatodik állomása.] A kendőt a Szent Péter bazilikából hozták a kolostorba évszázadokkal ezelőtt. Santa Faz magyarul „szent orcát” jelent. A spanyol vera icon-hoz 536 óta zarándokolnak a hívek – a kegyhely hivatalos búcsúja Húsvét utáni második csütörtökön van.

Pár nappal ezelőtt, május 7-én reggel a kolostor papja a templomban a relikviát őrző törésbiztos üvegre karcolt sátánista szimbólumokat – a 666-os számot és egy fordított keresztet – talált. A tettes a keresztutat és a templom más helyeit is meggyalázta sátánista szimbólumokkal.

A sajtóbeszámoló szerint a figyelőkamerák felvették a tettest, egy fiatal nőt, akit a rendőrségnek már sikerült is azonosítani, és akit azóta keresnek. A nő valószínűleg május 6-án este elbújt a templomban, és éjjel követte el a gyalázatot. Két liturgikus könyvet is ellopott.

Az illetékes püspök felkereste a kolostort, majd nyilatkozatot adott ki. Ebben többek között ez áll: „Imádkozunk Istenhez, Urunkhoz, azért a személyért, aki ezeket a károkat [!] elkövette. Kérjük a híveket, hogy a szörnyű körülmények ellenére ne veszítsék el szeretetüket és ájtatosságukat ezen ősrégi relikvia iránt.”
[Nem Istent engesztelik, nem Hozzá könyörögnek bocsánatért az Őt ért szentségtörésért, nem vezeklésre szólítják fel az embereket, hanem elsőnek arról biztosítják a világot, hogy megbocsátanak a tettesnek, imádkoznak a sátánista tettesért, és izgulnak, hogy a zarándokok nehogy elmaradjanak. Ráadásul a sátánista szentségtörést „károknak” nevezik.]

Az interneten itt található a legtöbb fénykép a kolostorról és a relikviáról:
https://www.tripadvisor.co.hu

A katolikus világ nagyobbik része az olaszországi Manoppelloban őrzött Veronika-kendőt tartja az eredetinek. Az ott látható Krisztus-kép nagyon hasonlít a Santa Faz-i képhez, valószínűleg azért, mert minden „vera icon” a negyedik század óta a Szent Péter bazilikában őrzött ú. n. edessai Mandylon után készült.

A sátánizmussal kapcsolatban lásd a honlap következő cikkét: „Magyarország sem érdemel kegyelmet – Sátánisták Magyarországon” A mostani spanyolországi és a magyarországi budaörsi Kőhegyen végrehajtott, egymáshoz nagyon hasonló sátánista gyalázkodások után annak gyanúja is felmerülhet, hogy a sátánisták összehangolt, az egész világra kiterjedő tervet hajtanak napjainkban végre.


forrás: www.kath.net
http://katolikus-honlap.hu/1701/santafaz.htm

A meg-nem-sütött torták története folytatódik – A nap háborítatlanul ragyog a felhők mögött

Meglepő fordulatot vett annak az észak-írországi keresztény párnak a története, akiket vétkesnek talált a bíróság, amiért nem voltak hajlandók egy meleg házasságot népszerűsítő tortát megsütni. A cukrászda nyeresége az ügy óta nőtt.

A cégtulajdonos McArthur család 2014-ben tagadta meg az LGBTQ aktivista Gareth Lee megrendelésének teljesítését, aki a „támogasd a melegházasságot” felirat mellett a QueerSpace nevű meleg szervezet logóját és a Szezám utca két egymást átölelő hímnemű szereplőjét akarta látni a cukrászterméken.

Amikor a házaspár ezt nem teljesítette, az aktivista panaszt tett, az észak-ír Egyenlőség Bizottság pedig polgárjogi eljárást indított ellenük. 2015-ben az elsőfokú bíróság a pár ellen ítélt, azzal az indoklással, hogy szexuális beállítottság alapján diszkrimináltak valakit, emellett több száz font bírságot is kellett fizetniük a felperes „érzelmeinek megsértése” miatt. A házaspár azonban nem hagyta annyiban. Fellebbeztek, majd 2016-ban a másodfokú eljárást is elveszítették.

Az ügy ezzel sem ért véget. Daniel és Amy McArthur, akiknek jogi képviseletét a brit Christian Institute, magyarul Keresztény intézet látja el, a brit legfelsőbb bíróság elé viszi az ügyet.

„Bátorító, hogy a Legfelsőbb Bíróság hajlandó tárgyalni az ügyünket és az is kiderült, hogy milyen fontos kérdésről van szó,”

nyilatkozta Daniel McArthur néhány napja.

Daniel és Amy McArthur

A fiatal pár és ügyvédeik szerint a támadás egyértelműen a szólás szabadsága illetve hitbeli meggyőződésük ellen irányul.

„Saját lelkiismeretükkel összeegyeztethetetlen volt egy olyan termék előállítása, ami ellentmond hitbeli meggyőződésüknek, ráadásul az adott helyzetben arról is meg voltak győződve, hogy számukra ez kifejezetten bűn lett volna,”

nyilatkozta David Scoffield ügyvéd.

„Diszkriminálni csak egy személy, nem pedig egy elv vagy tárgy ellen lehet. Egy torta nem rendelkezik politikai vagy vallásos véleménnyel.”

Mindenesetre érdekes, hogy Észak-Írországban egy ilyen támadás alatt álló cukrászda, az Egyesült Államokban látott más esetekkel ellentétben, nem csődbe ment, hanem kifejezetten virágzik.

Az ilyen fajta elnyomás amúgy tipikus példája annak, amikor az ördög, tetemes mennyiségű kötélhez jutva saját magát akasztja fel.

Ilyen példákat látva egyre több, egykor baloldali vagy progresszív beállítottságú gondolkodó fordít hátat korábbi táborának és választja a szólásszabadságot, ráeszmélve, hogy ha az államnak hatalmában áll megkövetelni, hogy mondjuk egy keresztény saját hitbeli meggyőződésével ellenkező módon éljen, beszéljen vagy vezesse vállalkozását, akkor ugyanaz az állam bárkivel megteheti ugyanezt.

Ha egy cukrász nem hajlandó egy adott fajta tortát megsütni, nem toleránsabb olyan cukrászdát keresni, amelyiknek nincs gondja egy ilyen megrendeléssel? Valóban az lenne a progresszív és toleráns megoldás, ha elvárjuk az államtól, hogy ráerőltesse az akaratunkat másokra? Az az állam, amelyik megkövetelheti egy vallásos segélyszervezettől, hogy abortusztablettákat finanszírozzon, bárkitől bármit kierőszakolhat.

Ez az út nem egy szabad társadalomhoz, hanem a diktatúrához vezet.

(Forrás: faithwire.com)http://idokjelei.hu/2017/05/a-meg-nem-sutott-tortak-tortenete-folytatodik-a-nap-haboritatlanul-ragyog-a-felhok-mogott/

Nők állnak a papok helyére a haldokló plébániákon

A nyilatkozatok alapján azt is értjük, miért váltak haldoklóvá. Hasonló, kihalófélben lévő egyházmegyékre láss példát még itt és itt. Virágzó egyházmegyékre és püspökeikre pedig láss példát itt, itt, itt, itt, és itt.

Portugáliában egyre gyakoribb, hogy a vasárnapi liturgián a papok helyét nők foglalják el.

Nem miséznek, de számos olyan funkciót látnak el, amit normális helyzetben papok végeznének. Az oltárhoz állva vezetik a vasárnapi szertartást, ami során felolvassák az olvasmányokat és az evangéliumot, magyarázatot fűznek hozzájuk, vezetik az énekeket és imádságokat, és megáldoztatják a jelenlévőket.

Mindezt a gyakorlatot maguk a papok bátorítják - mint például Manuel José Marques atya is, aki hét plébániakerületért felelős a portugáliai Alentejo régióban. Egy tizenhat fős laikus csoportot igazgat, köztük nyolc férfit és nyolc nőt, akik ezt a típusú asszisztenciát látják el olyankor, amikor az atya nem tud jelen lenni valamelyik templomban.

A 31 éves és elvált Claudia Rocha egyike ezeknek a "szolgálattevőknek". Egy portugál lapnak nyilatkozva elmondta: "Ha nem lennék ma itt, ezt a templomot bezárnák. Nem számít, hogy nő, diakónus, vagy pap [szolgál-e]: az számít, hogy ő olyan [nő vagy férfi], aki a közösséghez tartozik, és kapcsolatot jelenít meg a [plébános] pappal, amikor ő nincs jelen."

Marques atya azt mondja, nincs semmi új ebben a gyakorlatban, mivel az Egyház régóta tervezte, az 1980-as évektől pedig meg is valósította a bevezetését. Mint kifejtette, ugyanezzel kísérleteztek már Németországban, Franciaországban, Svájcban, és az Egyesült Államokban is.

A fentiekről tudósító újságcikk szkennelt változata, portugál nyelven, itt és itt elérhető.

Z:- 1Kor14:33-35

14,33	Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene. Mint ahogyan ez a szentek valamennyi gyülekezetében történik,
14,34	az asszonyok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek, ahogyan a törvény is mondja.
14,35	Ha pedig meg akarnak tudni valamit, otthon kérdezzék meg a férjüket, mert illetlen az asszonynak a gyülekezetben beszélnie.

a másik : „nem engedem meg a nőknek a tanítást” :

1Tim2:12

2,12	A tanítást azonban az asszonynak nem engedem meg, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendben.

Titusz 1, 5-9

"Azért hagytalak Krétában, hogy rendbe hozd az elintézetlenül maradt ügyeket, és presbitereket állíts szolgálatba városonként, ahogyan meghagytam neked: ha van olyan, aki feddhetetlen, egyfeleségű férfi, akinek gyermekei hívők, nem vádolhatók kicsapongással, és nem engedetlenek. A püspök ugyanis, mint Isten sáfára legyen feddhetetlen, nem önkényeskedő, nem indulatos, nem részeges, nem kötekedő és nem haszonleső, hanem vendégszerető, a jóra hajlandó, józan, igazságos, kegyes, önmegtartóztató, aki ragaszkodik a tanítással megegyező igaz beszédhez, hogy az egészséges tanítással tudjon bátorítani, és meg tudja győzni az ellenszegülőket."

http://katolikusvalasz.blog.hu/2017/05/09/nok_allnak_a_papok_helyere_a_haldoklo_plebaniakon

Jézus szavai Little Pebble testvér által

Little Pebble üzenete 2017. május 7.
Jézus:
"Ma azt kérem tőled hogy mondd el gyermekeimnek ami nagyon fontos, hogy minden otthonban helyezzék el az Élő lsten pecsétjét. Ez az a pecsét, amelyet leányomnak Maria Divine Mercynek nyilatkoztattam ki.


Pebble:
"Ma a Szentmise után Jézus délután fél 2 kor jött el hozzám. Először az oltárnál jelent meg a felajánlás alatt, majd a Szentmise után ragyogó dicsőségében jelent meg a tabernákulum elött. Jobb kezében a világító fehér keresztet tartotta. A kereszt kicsit nagyobb volt mint Ő. A kereszten rajta volt az Élő lsten pecsétje, ami Maria Divine Mercy prófétának adatott. Jézus ezek után így szólt hozzám:
"Fiam Béke legyen veled! Ne bánkódjék a szíved a bűnösökért akikért én eljöttem a világra . Én feláldoztam magam minden emberért! Béke legyen veled! Ma azt kérem tőled, hogy mondd el gyermekeimnek, ami nagyon fontos, hogy minden otthonban helyezzétek el az Élő lsten pecsétjét. Ez az a pecsét, amit leányomnak Maria Divine Mercynek nyilatkoztattam ki. Gyermekeimnek most fel kell készülniük, mivel az Antikrisztus eljövetele közel. A vadállat jele már készen áll arra hogy bevezessék gyermekeimbe. Már nincs sok idő hátra hogy elhelyezze jelét Gyermekeinkbe, ezért gyermekeinek most el kell olvasniuk Maria Divine Mercynek adatott Szent szavakat."
Pebble: A mi Urunk bal kezében egy könyvet tartott, melynek címe a The poem of the man God"volt.(Isten emberének kötetei).
Jézus:"Azt kívánom, hogy minden ember olvassa el lányomnak,Valtorta Máriához intézett szavaimat, mivel ezek a szavak segíteni fognak gyermekeimnek abban, hogy valóban megismerhessenek engem,lstenüket. Azt kívánom ,hogy az emberek készüljenek fel, mert Én hamarosan jeleket küldök, hogy megvilágosodjék lelkük és szívük.Gyermekeim Béke legyen veletek! Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.Pebble:
Jézus ezek után magánüzeneteket adott nekem majd elbúcsúzott .

http://littlepebble.org/2017/05/08/message-to-william-costellia-7-may-2017/#more-1641

Katolikus pap: Szent II. János Pál ’antiegyházról’ szóló próféciájának vagyunk a tanúi.

Forrás: https://www.lifesitenews.com/news/we-are-witnessing-today-st.-john-paul-iis-prophesy-of-an-anti-church-cathol

1. május 8. Róma (LifeSiteNews) – Szent II. János Pálnak egy eljövendő antiegyház felemelkedéséről szóló 1976-os prófétai figyelmeztetése, amely antievangéliumot hirdet, éppen beteljesedni látszik a mai Katolikus Egyház vezetői közreműködésével, és még a klérus legmagasabb köreit is érinti, ahogy azt egy pap a mai római katolikus konferencián tartott beszédében kifejtette.

Linus Clovis atya azt mondta a Voice of the Family által szervezett Római Élet Fórumon tartott beszédében, hogy a hamis egyház antievangéliuma gyakran megkülönböztethetetlen a szekuláris ideológiától, amely eltörölte a természeti törvényeket és a Tízparancsolatot.

Clovis atya a Római Élet Fórumán 2015-ben. Claire Chretien / LifeSiteNews

“Ezt az antievangéliumot, amely arra törekszik, hogy az egyén élvezetre, hatalomra, és fogyasztásra irányuló akaratát magasztalja fel Isten akaratával szemben, Krisztus megtagadta, amikor kísértést szenvedett a pusztában. Ez az ideológia az „emberi jogok” álarca alatt jelenik meg újra az összes luciferi önhittséggel együtt, hogy egy nárcisztikus, hedonista hozzáállást hirdessen, amely elutasít minden korlátot, kivéve az emberi törvények által bevezetett nyomásgyakorlást” – hangoztatta Clovis atya.

Karol Wojtyla, krakkói érsek, aki 2 évvel később II. János Pál pápa lett, 41 évvel ezelőtti, Amerika függetlenségének 200. évfordulója alkalmából tett philadelphiai látogatása során mondta el az alábbi prófétai üzenetet:

„Az emberiség eddigi legnagyobb történelmi összecsapásával állunk szemben. Nem hiszem, hogy az amerikai társadalom vagy a keresztény közösségek szélesebb rétegei ezt teljes mértékben felismerik. Az Egyház és az antiegyház, az Evangélium és az antievangélium összecsapásával nézünk szembe.”

„Fel kell készülni arra, hogy nagy megpróbáltatásokon kell keresztülmennünk a nem túl távoli jövőben; olyan próbatételeken, amelyek akár az életünkről való lemondást, és lényünk Krisztusnak való teljes önátadását követelheti tőlünk. Imáim és a ti imáitok enyhíteni tudják a szenvedést, de elkerülni már nem lehet.  Hányszor újult már meg az Egyház a mártírok vére által! Most se lesz másképp.”

Clovis atya azt mondja, hogy bár az antiegyház felemelkedése lassú, de folyamatos volt az elmúlt évtizedekben, az utóbbi években lett igazán szembetűnő.

“Az elmúlt fél évszázadban egyre növekvő válság következett be az Egyházban, amely egyrészt a világos és egyértelmű tanítás hiányából, másrészt a papok, hívek és laikusok között feszülő eltérő vélemények légköréből adódott. A jelenlegi Egyházon belüli válság a tetőfokára, hacsak nem a töréspontjára jutott azzal, hogy a mi Urunk igen/nem paradigmáját elvetették és a megalapozott doktrinális pozíciót állandóan változó lelkipásztori gyakorlatokkal ásták alá”.

Megjegyezte, hogy hívő katolikusok körében van egy olyan megérzés, hogy „az egyházi és katolikus ügyek kaotikussá válnak és egy lelkipásztori anarchia lett az Egyházra rászabadítva.” Azt mondta, hogy jelenleg „rejtett hatalomgyakorlás” működik az Egyházon belül, amely ilyen jellegű anarchiát táplál.

[Ez a rejtett hatalomgyakorlás] meg tudja reformálni a házasság érvénytelenítésének folyamatát a megfelelő római dikasztériummal való szokásos konzultáció nélkül; egy karácsonyi beszédben kiadja a Római Kúria félreérthetetlen rendreutasítását; megtisztítja a dikasztériumi tagságot, amely ténylegesen aláássa Prefektusának befolyását, aki határozottan állt szemben olyan újításokkal, amelyek károsak a házasságról szóló tanításra és a liturgiára vonatkozóan; megbénítja az Immaculata Ferences szerzetesek életét, és bezárja a II. János Pál intézet campusát Melbournben.

Clovis atya azt mondta, hogy az antiegyház felemelkedésének a következménye a társadalmi rend alapja, a „teremtés alappillére”, nevezetesen a házasságban és a családban testet öltött férfi és nő közötti kapcsolat igazsága elleni közvetlen támadás. Visszaemlékezett arra, ahogy Lucia nővér, az egyik fatimai látnok egyszer azt mondta, hogy „a végső ütközet az Úr és a Sátán birodalma között a házasságról és a családról fog szólni.”

„Jól tudjuk, hogy bármelyik sarokkő esetleges elmozdítása a teljes épület összeomlásának veszélyét hordozza magában. A sarokkő, a társadalom alapsejtje a házasság és a család.”

És az antiegyház nagy erővel dolgozik ennek a sarokkőnek az elmozdításán.

„A fogamzásgátlás és a válás hallgatólagos elfogadásával, a polgárilag újraházasodott elváltak legutóbbi „irgalmas” befogadásával és az azonos neműek ’ házasságára’ való jóindulatú bólintással a sarokkő meg lett bolygatva és elérték a végső pontot.”

Megjegyezte, hogyan dolgozik a házasság lerombolásán az ateista szekularizmus, amely az antiegyházat táplálja: vezérszellemük az LMBT ideológia, a ’ politikai korrektség’, a befogadás és ítélkezés mentesség ideológiája.

Arra is figyelmeztette a katolikusokat, hogy az antiegyház megpróbálja megtéveszteni a hívőket azzal, hogy igaz Egyháznak adja ki magát.

Nyilvánvaló, hogy a Katolikus Egyház és az antiegyház jelenleg egyidejűleg van jelen ugyanabban a szentségi, liturgikus és jogi térben. Az utóbbi, miután erősebbé vált, megkísérli igaz egyháznak kiadni magát, és annál inkább befolyásolni vagy kényszeríteni a hívőket, hogy a szekuláris ideológia védelmezői, támogatói, és követői legyenek.

Amennyiben az antiegyháznak sikerül az igaz Egyházat kiszorítani, az emberi jogok fogják Isten törvényeit helyettesíteni a szentségek meggyalázása, a szent helyek deszakralizálása, és az apostoli hatalommal való visszaélés révén.

Tehát azokat a politikusokat, akik az abortuszt és az azonos neműek ’házasságát’ megszavazták, örömmel fogadják majd a közösség fedélzetén; szentségekhez engedik a férjeket és feleségeket, akik elhagyták a házastársaikat és gyermekeiket, és házasságtörő kapcsolatot létesítettek. A papok és teológusok, akik nyilvánosan elutasítják a katolikus tanokat és erkölcsöket, szabadon gyakorolhatják szolgálatukat és terjeszthetik a korábbitól eltérő nézeteiket, amíg mindenkor a peremre fogják szorítani, gúnyolni és becsmérelni a hűséges katolikusokat. Ezáltal az antiegyháznak sikerül elérnie azt a célját, hogy a Teremtő és Megváltó Istent megfosztja trónjától, és helyére ülteti az önmagát teremtő, önmegváltó, és önmagát megszentelő embert.

Clovis atya azt mondta, hogy az antiegyház olyan módon igyekszik azt a célját elérni, hogy az igaz Egyházat legyőzze, hogy megfélemlíti a hívőket, beleértve a laikusokat, a papokat, és a püspököket.

Céljai eléréséhez az antiegyház a világi hatalmakkal együttműködve használja fel a törvényeket és a médiát, hogy engedelmességre kényszerítse az igaz Egyházat. A média ügyes felhasználásával az antiegyház aktivistáinak sikerült hallgatásra kényszeríteni püspököket, a papságot és a katolikus sajtó többségét. A laikus hívőket ugyanígy terrorizálják az ellenséges érzület, kigúnyolás, és gyűlölködéstől való félelem által, amellyel büntetnék őket, amennyiben elleneznék az LMBT ideológia bevezetését.

Például 2015-ben a dublini egyházmegye Mirai Szent Miklós templomának gyülekezete állva tapsolta meg a plébánosát, amikor a szószékről bejelentette, hogy meleg, és arra bátorította a híveket, hogy támogassák az egyneműek ’házasságát’ az ír népszavazáson.  Nem nehéz elképzelni azt a bánásmódot, amelyet egy tiltakozó kapott volna. Az antiegyház leigázó befolyását tehát a legtisztábban ott lehet felfedezni, amikor egy személy fél nyíltan védelmezni Isten kinyilatkoztatását a homoszexualitás, az abortusz és fogamzásgátlás kérdésében a plébániai közösségen belül.

Az antiegyházhoz tartozók különösképpen is a papokat és püspököket veszik célba, hogy az antievangélium mellé felsorakoztassák őket, tudván, hogy ha egyszer behódoltak, számtalan lelket téríthetnek el az igaz Egyháztól.

A papok és a püspökök az első számú vezetői a laikusoknak, és mindenekelőtt őket hálózza be az antiegyház által generált félelem. Ráadásul a papi engedelmesség és tisztelet fogadalma miatt a félelmük nagymértékben súlyosbodik, amikor soraikat megosztottnak találják, az egységük megtört, a régóta fennálló szentségi fegyelmet megsértik, a kánonjogot figyelmen kívül hagyják, az evangelizációs lelkületüket felesleges hittérítésként aposztrofálva elutasítják.

Személyüket tekintve kis szörnyekként bélyegzik meg őket, akik köveket dobálnak a szegény bűnösökre, vagy akik a kiengesztelődés szentségét kínzókamraként használják, vagy az Egyház tanítása mögé bújva Mózes székébe ülnek, és olykor fölényesen és felületesen bírálgatnak.

Papokként kevésbé érdemlik meg a pápa ölelését, mint Olaszország híres abortuszpárti aktivistája, Emma Bonino, és kevésbé érdemesek a rehabilitációra, mint Paul Ehrlich, a híres hamis próféta, és a globális népességszabályozás és az abortusz szószólója.

Azt mondják, hogy nekik, mint papoknak, bocsánatot kell kérniük a melegektől, és hogy a katolikus házasságok nagy része, amelyeket megáldottak, érvénytelen; ráadásul ájtatoskodóknak, és pelagiánusoknak nevezik őket, ha fontosnak vélik a Szentmisén való részvételt és a gyakori gyónást.

A katolikusokat, akik tudják, hogy az öt első szombatot a legszentebb Szűz elleni káromlások engesztelésére kérték, személyesen bántják meg azok a botrányos elméletek, miszerint a Kálvárián Mária, a fatimai Szent Szűz, aki a Krisztus által megváltottak Anyja lett, a szívében azt kívánta mondani az Úrnak: „Hazug, hazug! Becsaptál.”  Ahogy az erdők fáit megrázza a szél, úgy reszket a félelemtől a papok szíve annak a lehetőségétől, hogy ők valójában katolikusabbak lehetnek a pápánál!

Clovis atya „nagy és valódi áldásnak” nevezte Ferenc pápa befolyását az Egyházon belül, mivel a pápa kétértelmű tanítása arra késztette az antiegyházat, hogy az árnyékból előbújva a hívők világosan lássák őket. Ez most megadja a hívőknek a világos választás lehetőségét abban az értelemben, hogy melyik mestert kövessék.

„Egy rejtett konfliktus zajlik az Egyházban több mint száz éve: egy olyan konfliktus, amelyet kifejezetten megnyilvánult XIII. Leó pápa idején, és amelyet részben visszatartott X. Piusz pápa, majd a II. Vatikáni Zsinat szabadjára engedett. Az első jezsuita amerikai pápa, Ferenc ideje alatt, aki az új rítus szerint lett felszentelve, ez a konfliktus kiteljesedett, megadva az Egyháznak a lehetőséget, hogy kisebb, de igazabb legyen.”

Azt mondta, hogy a legutóbbi buzdítás, az Amoris Laetitia egy példa a mai Egyházon belül munkálkodó erőkre, amely segít lerakni az igaz Egyház és az antiegyház közötti választóvonalat.

„Az Amoris Laetitia apostoli buzdítás a katalizátor, ami nem csak a püspököket és a püspöki konferenciákat osztotta meg, hanem a papokat is elválasztotta a püspökeiktől és egymástól is, és a laikusokat, akik aggódnak és össze vannak zavarodva”.

„Az Amoris Laetitia trójai falóként egy lelki lerombolást jelent az egész Egyház számára. Mint egy „odadobott kesztyű”, bátorságra sarkall, hogy legyőzzük a félelmet. Minden estre készen kell állni arra, hogy leválasszuk a Szent II. János Pál pápa által említett antiegyházat a Krisztus által alapított Egyházról. Ahogy elkezdődik a szétválasztás, mindenkinek el kell döntenie, ahogy az angyaloknak kellett, hogy inkább Luciferrel lenne-e rossz, vagy jó nélküle.”

Clovis atya fő pontjait a Szűzanya fatimai jelenésének 100. évfordulójához kötötte. Azt mondta, hogy a Szent Szűz „javasolt egy stratégiát, amelyet, ha elfogadnak, biztosítaná számos lélek üdvözülését.”

„A kért stratégiának három feltételt kell kielégítenie, hogy kiengeszteljük az oly mélyen megbántott Istent, nevezetesen az erkölcsök reformját a természeti és Isteni törvényekhez való teljes ragaszkodással, az első szombati engesztelések megtartását, és Oroszország felajánlását Mária Szeplőtelen Szívének.”

„Azután további nyomatékos figyelmeztetés szükséges arra vonatkozóan, milyen veszélyes idők közeleghetnek; a Szent Szűz anyai aggodalommal figyelmeztetett az ő üzenetei ignorálásának következményeire: háborúk, Oroszország téveszméinek elterjesztése, az Egyház és a Szentatya üldözése. Mindazonáltal reménységgel zárta üzenetét: ‘A végén Szeplőtelen Szívem győzni fog’ és egy békés korszak köszönt a világra,”- tette hozzá az atya.

Clovis atya azt mondta, hogy a katolikusoknak, akik igyekeznek hűségesnek maradni Krisztushoz és az általa alapított Egyházhoz, nem kell félniük a jelenlegi megpróbáltatásoktól, amelyeknek éppen a tanúi.

„A keresztségben a küzdő Egyház tagjai, a bérmálás által Krisztus katonái lettünk, ezért minket besoroztak és felvérteztek lelkünk három engesztelhetetlen ellensége elleni halálos küzdelemre: a világ, a test és az ördög elleni harcra.”

“Ha felismerjük azt, hogy nem a vér és a test ellen viaskodunk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, e sötét világ kormányzói és az égi magasságok gonosz szellemei ellen, akkor az apostolok lelkületével harcolunk, akik a mártírok példáját követték, és magát Krisztust, aki a jutalmuk lett.”

http://petersziklaja.hu/katolikus-pap-szent-ii-janos-pal-antiegyhazrol-szolo-profeciajanak-vagyunk-a-tanui/#more-3532

Index: a homoszexualitás a zsidó kultúra sajátossága

Az Index.hu bloggere egy szombati cikkében azt írta, hogy a homoszexualitás elfogadottsága a zsidó kultúra jelenlétéhez köthető.

A zsidó kultúra jelenlétéhez köthető a homoszexualitás általános elfogadottsága, az Index.hu bloggerének szombati cikke szerint. A szerző kifogásolta, hogy a Fidesz-KDNP „nem hagyja a melegeket házasodni”, majd levezette, hogy a homoszexualitás elfogadottsága általában a „jóléti társadalmakban megjelenő liberálisabb, elnézőbb társadalmi szemlélet” mellett tud általánossá válni. Ez a szemlélet pedig a szerző szerint a zsidó kultúra sajátossága.

„[…] lassan a homoszexualitás is elfogadottá vált a fejlett társadalmakban. Újra, mert az ókor nagy fejlett jóléti társadalmaiban, Hellászban vagy a Római Birodalomban sem volt probléma. Ez a zsidó kultúra sajátsága volt, ahonnan mi és az iszlám is átvettük.” – írta.

A „Melegen ajánlom” című cikk egyébként „különböző tudományos felmérésekre” hivatkozva (forrásmegjelölés nélkül) azt írja, hogy Magyarországon egymillió homoszexuális él.

„A társadalmi ellenállás és megbélyegzés miatt a lakosságnak ez a 4-10%-a (Magyarországon 400.000-1.000.000 ember) pszichés stressznek sokkal inkább kitett. Magasabb az öngyilkossági ráta, több a depressziós, és ezt a társadalomnak való meg nem felelés okozza.”

http://www.hidfo.ru/2017/05/index-a-homoszexualitas-a-zsido-kultura-sajatossaga/