Bálványimádó vagyok, ...

Bálványimádó vagyok,

mert a Szentháromságos Egyistent imádom. "Az Úr, a te Istened oltárán kívül, amelyet majd építesz magadnak, ne ültess semmiféle szent fát, s ne állíts fel kőoszlopot sem, hiszen gyűlöletes az Úr, a te Istened előtt." [Mtörv 16,21-22]
„Azok a keresztények, akik megálltak a „mindig így csináltuk” szemléletnél, bezárták szívüket a Szentlélek meglepetései előtt, és sosem jutnak el az igazság teljességéhez, mert bálványimádók és lázadók”
(Lifenews  és Vatikáni rádió)

Büszkén jelentem be, illetve ki, hogy BÁLVÁNYIMÁDÓ ÉS LÁZADÓ lettem, vagyok. Ugyanis hiszem és ragaszkodom ahhoz, hogy nem lehet letérni és eltérni arról az útról (hitről, tanítástól), amelyet Jézus urunk adott kétezer évvel ezelőtt, és az ő egyetlen Egyházára [Mt 16,18] bízott mind a tanítás, mind az értelmezés tekintetében. Az apostolok és evangelisták ezeket a tanításokat írták meg az evangéliumokban és leveleikben.
Amit nem írtak le a Szentírásba az evangelisták és apostolok, azokat a tanításokat, mint Szenthagyomány az Egyház, pontosabban a Tanítóhivatal vitte és értelmezte kétezer éven keresztül, egészen a II. Vatikáni Zsinatig. Ott megbicsaklott az értelmezés jogfolytonossága, és letértek az útról. Némely esetekben teljesen új értelmezést, teológiát "gründoltak", ahogy a német fogalmaz. A probléma nem(csak) a Szentmise liturgiájának a kidobásáról szól (Erre mondta ismereteim szerint Szent Pio atya: "Csak a liturgiához ne nyúljatok!". El is tiltotta VI. Pál a nyilvános misézéstől), hanem doktrínális problémákról is. Pl. arról, hogy dogmákat kidobnak az ablakon, elkezdik máskép értelmezni, mert "a dogma fejlődik", azaz Isten igazsága, Isten szava a Szentlélek sugalmazása által "fejlődik, változik". Viccnek is rossz. De lehetne sorolni az egyéb problémákat. Ezek odáig fajultak, hogy püspökök (Müller bíboros: - a Hittani Kongregáció prefektusa -, nyíltan dogmát tagad, mint Mária hármas szüzessége; vagy Róma jelenlegi püspöke a lélek halhatatlansága dogmáját. válnak eretnekké, csak az egyház nem meri kimondani róluk az eretnekséget. Ehhez tanulságos lehet az előző linken olvasható írás.
Ragaszkodom a hagyományos tridenti rítusú Szentmiséhez (is), mert

1. Megérinti - azoknak lelkét is, akik egyébként egy szót sem értenek latinul - a fiataloknak is a szívét, mint ahogyan az enyémet is megérintette több évi - tömeges - NOM ministrálás után. Valami fenséges érzés [szerintem Isten lelke] szólal meg az ember lelkében.
2. Ha új misére ( ami 1970-től kezdve mutat be az egyház) lennék kíváncsi, akkor elmegyek egy lutheránus templomba vasárnap, egy lutheránus Istentiszteletre.
   Nem.
   Én a szentmise áldozati bemutatására megyek és nem az utolsó vacsorát jelképező aktusra. Ahogyan a német fogalmaz: "Opfer oder Mahlzeit" - "Áldozat, vagy étkezés"

Most pedig álljon itt örök tanúságul, hogy válik eretnekké, bálványimádóvá egy római-katolikus akaratán és szándékán kívül egy püspök, aki mellesleg Róma regnáló püspöke, aki8 másodállásba a Szentatya, a pápa tévtanítása által.

Apologéta

Bergoglio emeli a tétet: a katolikusok ellen, akik nem hajlandóak elfogadni "változásokat"

Bergoglio ámokfutása az egyház átalakításáért új fejezetet ért el, most már nyíltan ellenségeknek nevezi a hagyományokhoz hű híveket. Azt pontosan nem fejtette ki milyen reformokat szeretne az egyházon belül véghezvinni, de azt már tudjuk tervezi egy újabb püspöki szinódus összehívását, amelyen többek között a meleg jogokon és az elvált és újraházasodott személyek jogain kívánna változtatni. Annak ellenére, hogy már több püspök is kijelentette, hogy ezekben az ügyekben nem kívánnak változtatni, mert ez aposztázia, Ferenc szándékosan nyitva hagyta ezeket a kérdéseket.

- Meddig engedi őt  Isten elmenni, miért engedi meg? - merül fel a kérdés az emberek szívében. Homíliájában gyakorlatilag megbélyegzett bennünket bálványimádással, ami az egyházhagyomány alapján  és a tízparancsolat alapján is az egyik legnagyobb bűn, amit elkövethetünk keresztényként. Azt állítja tehát a reformterveiről, hogy azok Krisztus , helyesebben a Szentháromság akaratát tükrözik és mindenki, aki ellent mond lázadó. Hogy jobban megérthessük, a kérdést el kell olvasni a cikket:

Bergoglio szentbeszéde 2016 január 18. – fogalmazott reggeli homíliájában a Szent Márta-ház kápolnájában.

Az első olvasmányban (1Sám 15,16–23) Sault mint Izrael királyát elutasítja az Úr, mert inkább a népre hallgat, mint az Úr akaratára, és nem engedelmeskedik neki. A nép a csatában elért győzelem után áldozatot akart bemutatni Istennek a jószág legjavából, mert azt gondolta, hogy „mindig így csináltuk”. De Isten ez alkalommal nem ezt akarta. Sámuel próféta szemrehányást tesz Saulnak: „Vajon egészen elégő áldozatokat s véres áldozatokat akar-e az Úr, s nem inkább azt, hogy engedelmeskedjenek az Úr szavának?”

Ugyanezt Jézus is ezt tanítja evangéliumban (Mk 2,18–22) –mondta Bergoglió. A törvénytudók szemére vetették, hogy tanítványai nem böjtölnek úgy, mint ahogy addig mindig szokás volt. Jézus az életben alkalmazott alapelvvel válaszol nekik: „Senki sem varr régi ruhára nyers szövetből foltot, mert elszakítja az ép részt is, és a szakadás még nagyobb lesz. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, különben a bor szétszakítja a tömlőket, és kiömlik, s a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőkbe való.”

Mit jelent ez? – tette fel a kérdést Ferenc. Hogy megváltozik a törvény? Nem! A törvény az ember szolgálatában áll, aki pedig Isten szolgálatában áll, és ezért kell, hogy az ember szíve nyitva álljon. A „mindig így csináltuk” szemlélet bezárult szívet eredményez. Jézus azt mondta nekünk: „Elküldöm nektek a Szentlelket, és Ő elvezet benneteket a teljes igazságra.” Ha a szíved bezárult a Lélek újdonsága előtt, sohasem jutsz el a teljes igazságra! – jegyezte meg a Szentatya. Keresztény életed csak ötvenszázalékos lesz, toldott-foldott, új dolgokkal megstoppolt, de olyan struktúrára alapozva, amely nem nyitott az Úr hangjára. Bezárt szíved lesz, mert nem vagy képes kicserélni a tömlőket.

Ez volt Saul király bűne, ami miatt az Úr elutasította. Sok keresztény bűne ez, akik abba kapaszkodnak, amit eddig mindig csináltak, és nem hagyják a tömlők kicserélését. Egy félig élt, megfoltozott, megstoppolt, értelmetlen élettel végzik – figyelmeztetett Ferenc pápa. A bűn a zárt szív, amely nem hallgatja meg az Úr hangját, amely nem nyílik meg az Úr újdonságára, a Szentlélekre, aki mindig meglep bennünket. A lázadás a „varázslás bűne”, a makacsság pedig bálványimádás.

Azok a keresztények, akik megmakacsolták magukat a „mindig így csináltuk” mentalitásban, abban, hogy ez a helyes út, vétkeznek: a varázslás bűnébe esnek. Olyan ez, mintha elmennének a jósnőhöz. Fontosabb az, ami korábban kimondatott, és az, hogy ne változzon semmi, illetve az, amit úgy érzek bezárt szívemben, mint az Úr szava. A makacsság a bálványimádás bűne is: a keresztény, akik megmakacsolja magát, vétkezik! A bálványimádás bűnébe esik. Akkor mi tehát a helyes út, Atyám? – tehetjük fel a kérdést. Megnyitni a szívet a Szentlélek előtt, és felismerni, hogy mi Isten akarata – hangsúlyozta a pápa.

Jézus idejében hagyomány volt, hogy a jó izraeliták böjtöt végezzenek. De van egy másik valóság: a Szentlélek, aki elvezet minket a teljes igazságra. Ezért van szüksége nyitott szívekre, olyan szívekre, amelyek nem makacsolják meg magukat önmaguk bálványának imádatában azért, mert számukra a Szentlélek meglepetésénél fontosabb az, amit ők gondolnak.

Ez az az üzenet, amelyet ma az egyház ad nekünk. Ez az, amit Jézus olyan erősen hangsúlyoz: új bort új tömlőbe. A Lélek újdonságaihoz, Isten meglepetéseihez a szokásoknak is meg kell újulniuk. Az Úr adja meg a kegyelmet nekünk a nyitott szívhez, amely nyitott a Lélek hangjára, hogy meg tudja különböztetni azt, aminek már nem kell változnia, mert alapvető, attól, aminek meg kell változnia, hogy be tudja fogadni a Szentlélek újdonságát . (LIFE NEWS)

Ha jól értem Bergoglio szavait, akkor nyugodtan fellehet gyújtani a vatikáni irattárat, az egész szenthagyományt felejtsük el, majd ő megmondja a frankót, ez a Szentlélek akarata.

Ez egyben II. János Pál tanításának az ellenkezője, aki Így vélekedett az egyetemes törvényekről:

Akik elszakítják az egyéni szabadságot az összes ember közös természetétől – miként néhány mai, nagy visszhangot kapott filozófiai elméletben történik , megakadályozzák, hogy az értelem fölfogja a természetes törvény egyetemes voltát. Márpedig a természetes törvény – mivel kifejezi az emberi személy méltóságát és megalapozza alapvető jogait és kötelességeit – parancsai egyetemesek és kötelező erejük minden emberre kiterjed. Ez az egyetemesség nem hagyja figyelmen kívül az emberek egyéniségét, nem is ellenkezik az egyes személyek egyszeriségével és megismételhetetlenségével; épp ellenkezőleg gyökerében ragadja meg szabad cselekedeteiket, melyek tanúskodnak az igazi jó egyetemességéről. Amennyiben cselekedeteink alávetik magukat a közös törvénynek, építik a személyek igaz közösségét és Isten kegyelmével gyakorolják a szeretetet, a „tökéletesség kötelékét”  (Kol 3,14). Amikor pedig ellenkezőleg, sértik, vagy csak figyelmen kívül hagyják a törvényt – akár beszámítható módon, akár nem , cselekedeteink egyesek megkárosításával megsebzik a személyek közösségét. 52. Vannak pozitív parancsok melyek egyetemesen kötelezőek, változhatatlanok[58], ugyanabban a közös jóban egyesítik a történelem minden korszakának minden emberét, kik valamennyien „ugyanarra a hivatásra, s ugyanarra az isteni célra” (GS 29) teremtettek. Ezek az egyetemes és állandó törvények megfelelnek a gyakorlati értelem fogalmainak, és a lelkiismeret ítélete alkalmazza őket az egyes cselekedetekre. Aki cselekszik, a törvénybe foglalt igazságot személyesen magáévá – a saját igazságává teszi a cselekedetekkel és a megfelelő erényekkel.
A természetes törvény tiltó parancsai egyetemesen érvényesek: minden körülmények között, mindig és mindenkire nézve kötelezőek. Olyan tilalmakról van ugyanis szó, melyek bizonyos cselekedetet egyszer s mindenkorra tiltanak, kivétel nélkül, mert megtétele soha nem egyeztethető össze a cselekvő személy akaratának jóságával,az isteni életre szóló meghívásával és a felebaráttal való közösséggel. Senki soha nem szegheti meg a mindenkit minden áron kötelező parancsokat, és nem sértheti senkiben, főként önmagában a személyes méltóságot
(forrás Veritas Spendlor Enciklika 52. fejezet)

A 104. fejezetben leírtak Ferenc nagy tévedésére az értékek és a törvények összemosására ad eligazítást:

„Ebben az összefüggésben tárul ki a tér a megtérő bűnös ember felé irányuló isteni irgalmasság és az emberi gyöngeségre irányuló megértés számára. Ez a megértés soha nem jelenti a jó és a rossz mértékének kompromittálását és meghamisítását azért, hogy a körülményekhez alkalmazzuk őket. Amennyire emberi, hogy a vétkes ember beismeri gyöngeségét és irgalmat kér bűnére, annyira elfogadhatatlan az a magatartás, mely a saját gyöngeségéből készít mértéket a jó igazságához, oly módon, hogy igazolhatja önmagát anélkül, hogy Istenhez és az ő irgalmasságához kellene fordulnia. Az ilyen magatartás az egész társadalom erkölcsiségét megrontja, mert arra tanít, hogy kételkedjenek az erkölcsi törvény objektivitásában általában és elutasítsák a bizonyos emberi cselekedeteket tiltó törvények föltétel nélküliségét. Mindez az összes erkölcsi érték összekeverésével végződik.”

Mit tegyünk hát új útmutatást igazából nem kapunk, a hagyományos tanok követése pedig immár bálványimádás. Ez olyan megkötözöttség, ami már szinte Krisztus újbóli keresztre feszítésével vetekszik amelyben immáron vele együtt az egész szenthagyomány és követői is fel vannak szögezve.  Jézus szavai adnak eligazítást ehhez:

Ha a hitetlenek gyűlölnek benneteket, ne felejtsétek el, hogy engem előbb gyűlöltek, mint titeket. Ha ehhez a világhoz tartoznátok, a világ szeretne titeket, mint az övéit. Ez a világ azonban gyűlöl titeket, mivel nem hozzá tartoztok, hiszen én kiválasztottalak titeket a világból. Emlékezzetek, mit mondtam: a szolga nem nagyobb, mint az ura. Ha engem üldöznek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat követik, a tiéteket is követni fogják. Mindezeket miattam teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki engem küldött. Ha nem jöttem volna el, hogy szóljak nekik, most nem lennének felelősek a bűnükért. Így azonban nincs mentség a bűneikre. Aki engem gyűlöl, gyűlöli az Atyámat is. Ha nem tettem volna előttük olyan csodákat, amilyeneket még senki sem tett, most nem lennének felelősek a bűnükért. Ők viszont látták a csodákat, mégis gyűlölnek engem is és Atyámat is. Mindez azért történt így, hogy beteljesedjen, ami a Törvényükben meg van írva: ‘Ok nélkül gyűlölnek engem.’ Amikor eljön a Segítő, az Igazság Szelleme, akit az Atyától küldök hozzátok, rólam fog beszélni. És ti is rólam beszéltek majd az embereknek, mert kezdettől velem voltatok. Ezeket azért mondtam el nektek, hogy ne veszítsétek el a hiteteket. Az emberek ki fognak zárni titeket a gyülekezetből. Eljön az idő, amikor az, aki megöl valakit közületek, azt hiszi, hogy Istennek szolgál vele. Azért teszik ezt veletek, mert sem az Atyát nem ismerik, sem engem. Azért mondom el nektek ezeket, hogy amikor majd eljön az idő, és ezek megtörténnek, emlékezzetek rá, hogy figyelmeztettelek titeket.”  [Jn 15,18-16,4]

Forrás: lumine-fidei.blogspot.com

Kyrie Eleison, Kyrie Eleison, Kyrie Eleison,

Az újpogányság menthetetlenül sátán-kultusszá válik

Részlet a Sankt Thomas von Aquin e.V. 2016. április 20-i körleveléből (forrás: „Antimodernist”)

Kedves Aquinói Szent Tamás-barátok!
… Az egykor keresztény Európa szellemi romjai láttán mindenki számára nyilvánvaló, hogy egy katolikusnak inkább, mint valaha, szemben kell úsznia az árral. G. K. Chesterton írta egyszer: „Az igazhitű Egyház soha nem az egyszerű úton járt és soha nem hajolt meg a konvenciók előtt, soha nem volt illedelmes. … Könnyű őrültnek és könnyű eretneknek lenni. Mindig könnyű követni a korszellemet; de nehéz a saját elveinket megőrizni. Mindig könnyű modernistának lenni – csakúgy, mint sznobnak, a tévedések vagy a túlzások ezen vagy azon nyílt vermébe esni, melyekkel a divatok és szekták minden korban a kereszténység történelmi útját szegélyezték –, de ezeket mind kikerülni, az páratlanul nagyszerű kaland volt … Miközben a rest eretnekségek kinyúlva fekszenek a földön, a fékezhetetlen igazság dülöngélve bár, de egyenesen áll.”

… Hilaire Belloc francia gondolkodó (1870-1953) németül 1954-ben megjelent „Beszélgetés egy angyallal” című könyvét ezekkel a mondatokkal fejezte be: „Az emberek nem tudnak sokáig istenek nélkül élni. Ha azonban az újpogányság istenei megjelennek, ők nem a régi mitológiák isteneihez hasonlóan pusztán hamis, gyengeségekkel terhelt istenek lesznek, hanem mélységesen gonosz szellemek. Az újpogányság, ami balga módon a tökéletes megelégedettséget és boldogságot ígéri az embereknek, mielőtt még felfogná, hogy mi is történik, menthetetlenül sátán-kultusszá válik.”
Túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy ez a jóslat mára teljes borzalmával valósággá vált. Amikor J. M. Bergoglio ember-csinálta-egyházában az irgalmasságra való vakmerő bizalmat hirdeti meg, ami valójában halálos bűn a Szentlélek ellen, mit gondoljon egy katolikus? G. K. Chesterton saját korának egyik hasonló „jóemberéről”, Robert Peel Glanville Blatchford (1851-1943) angol szociális reformátorról a maga utánozhatatlanul találó módján így írt: „Mr. Blatchford például azért támadja a kereszténységet, mert egészen bele van bolondulva egyetlen keresztény erénybe: az irgalmasság magában véve misztikus és szinte irracionális erényébe. Az a különös elképzelése van, hogy könnyebb a bűnöket megbocsátani, ha abból indulunk ki, hogy egyáltalán nem létezik semmilyen bűn, amit meg kéne bocsátani. Mr. Blatchford nem csak a korai kereszténység képviselője, hanem ő az egyetlen kora-keresztény ember, aki tényleg megérdemelte volna, hogy az oroszlánok felfalják. Mert rá valóban illik a pogány vád: irgalmassága tiszta anarchiába vezet. Ő valóban az emberiség ellensége – mert annyira emberbarát.”
Ez azoknak az emberszeretete, akik a pokolba vezető utat egyszerre zsákutcává és egyirányú utcává teszik, ami maga a gonoszság csúcsa. És ha Bergoglio ehhez még ezt is hozzáteszi: „Senkit nem szabad örökre elkárhoztatni, mert ez nem felel meg az Evangélium logikájának”, akkor feltételezhető, hogy ez az ördögre is érvényes, és ezért legalábbis az ő véleménye szerint a pokol üres [lásd Hans Urs von Balthasar, Ratzinger kedvenc teológusának elméletét] – ami egykor egészen biztosan szörnyű tévedésnek fog bizonyulni.

http://katolikus-honlap.hu/1601/korlevel.htm

Így lett az egyház a Fidesz egyik legnagyobb szekértolója

A keresztény egyházak küldetése és kötelessége, hogy igazságosan és Krisztus tanításait szem előtt tartva válaszoljanak a kortárs világ nagy szociális kihívásaira. Ilyen kihívás ma a menekültválság. A magyar egyházak azonban nagyrészt vagy csöndben maradnak, vagy a kormány menekültellenes politikáját szajkózzák, teljesen szembemenve azzal, amit a Pápa, vagy a keresztény hithez kapcsolódó legfőbb útmutatásokat tartalmazó Biblia tanít.

A menekültválság azonban csak egyetlen olyan téma, ahol a Fidesz és a magyarországi egyházak (tisztelet a kivételeknek) egy követ fújnak: volt olyan, hogy maga az egyház szervezett még 2010 előtt kormányellenes tüntetéseket, máskor pedig a hívőket arra kérték fel, hogy a választások alkalmával a Fideszre voksoljanak. Volt olyan is, hogy a szószékről üzenték, aki csak teheti, írja alá a kvótaellenes népszavazási kérdőívet, legutóbb pedig az egyik egyházi intézmény arra utasította az pedagógusokat, hogy ne vegyenek részt kormányellenes sztrájkokban.

Mindezeknek a „fideszbarát” lépéseknek azonban meg van a magyarázata: a rendszerváltás után, sokkal inkább az első Orbán-kormány hatalomra lépését követően, főleg a magyar katolikus egyház és a Fidesz egymás szövetségesévé váltak. A jobboldali kormány mindent megtett annak érdekében, hogy az egyházak kedvében járjon. Mindez elég visszás annak fényében, hogy néhány éve Orbán hogyan is gondolkodott az egyház politikai szerepéről.

Fidesz és az egyház: kéz a kézben

A Fideszben a letaglózó 1994-es választási vereség után kezdett erősödni a nyilvánosság előtt is a „keresztény” jelleg, amely az akkor liberális párt jobbratolódásában is megnyilvánult. Igaz, már a kilencvenes évek legelején szerveződött a pártban és körülötte egy - főként protestáns - laza egyházi kör. Orbán a kilencvenes évek közepétől már rendszeresen részt vett - gyakran a barátjává lett Semjén Zsolttal - a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) rendezvényein.

A Fidesz és az egyház összefogása Orbán Viktor hatalomra kerülésével teljesedhetett be. Az első Fidesz-kormány (1998-2002) időszakában közel 50 százalékkal emelték az egyházak támogatását, és ez elindította őket azon az úton, hogy vagy burkoltan, de a legtöbb helyen inkább nyíltan kampányoljanak a Fidesz mellett, és ezzel párhuzamosan támadják az MSZP-t.

Szintén az egyházaknak kedvezett a II. Orbán-kormány az oktatás ügyében. A különböző történelmi egyházak kezében lévő intézmények száma jelentősen növekedett az elmúlt években, főleg annak köszönthetően, hogy az elmúlt négy évben nemcsak az állam vehetett át az önkormányzatoktól iskolákat, hanem az egyházak is. Az Orbán-kormány azonban nemcsak ezzel, hanem a kötelező hit,- és erkölcstan bevezetésével is megerősítette az egyházak jelenlétét a magyar oktatási rendszerben.

Az egyházi iskolák növekvő száma azonban egyáltalán nem a megnövekedett hitéleti tevékenységnek, és nem is a szülők akaratának köszönhető, hanem az egyházi intézmények helyzetbe hozásának. Érdekes miniszterelnökünk szavait összevetni a fenti trendekkel:

Az egyházakban politikai szövetségest kereső pártok olyan elkorhadt, régi világot képviselnek, amely soha többé nem fog visszatérni Magyarországra. (Orbán Viktor a Fidesz 1992-es pécsi kongresszusán)

Ezt azonban még a '92-es liberális Orbán mondta, nem pedig a 2015-ös illiberális mása, aki egyértelműen fontos stratégai partnerként, sőt, úgymond szövetségesként tekint az egyházakra. Nem is csoda, hogy a magyar klérus egy része komolyan elkezdte tolni a Fidesz szekerét.

Szószéki kampányolás a Fidesz mellett

Hogy milyen jó a kapcsolat a helyi egyház és a miniszterelnök között, arra jó példa, hogy Orbán a város székesegyházát tartotta alkalmas helyszínnek arra, hogy állami kitüntetést adjon át a 75 éves, nyugállományba vonuló Pápai Lajos győri megyés püspöknek. Külön megköszönte a miniszterelnök, hogy Pápai Lajos az MSZP és az SZDSZ kormányzása idején „még azt sem tartotta püspöki méltósága sérelmének, hogy tüntetést vezessen az oktatási minisztérium elé”.

A győri eset egyáltalán nem az egyetlen, mikor is az egyház a Fidesz szekerét tolta: Pajor András zuglói plébános a választások idején egy tízpontos hirdetést tett közzé, amelynek az utolsó pontja elég egyértelmű felhívás: „Mindannyian menjünk el szavazni úgy, hogy meg­erősítjük újabb 5 évre a jelenlegi önkormányzati fel­állást, a fideszes képviselőket”.

Forrás: index.hu

Fóton a plébános a Fidesz által támogatott jelölt mellett kampányolt úgy, hogy kifüggesztette szórólapját a templom bejárata mellett az előtérben, közvetlenül a miserend alá. Tóth Zoltán választási szakértő szerint a szórólap kifüggesztésével a pap írott szabályt nem sértett, íratlant viszont igen: „Az biztos, hogy jogszabály nem tiltja, hogy a templom területén bármit is elhelyezzenek a hívők számára. (...) Magánvéleményem az, hogy ez erkölcstelen tevékenység, mert az állam és az egyház szét van választva egymástól." Hozzátette: helytelen dolognak tartja, hogy a templomon belül politikai kampányt folytatnak.

A győri Szent Imre templomban hangzott el egy prédikáció, amelyben Balázs Tamás üzente meg, fontos, hogy ne kérjünk a menekültekből, illetve hogy minél előbb mindenki írja alá a Fidesz kvótaellenes aláírásgyűjtését. A pap szerint csak az tűnik erkölcsileg elfogadható cselekedetnek, ha valaki aláírja a Fidesz aláírásgyűjtését. A nol.hu az eset után felkereste a püspöki kart, aki azt válaszolták, hogy megítélésük szerint Balázs plébános személyes véleményt fogalmazott meg, így nem tett semmi rosszat.

A legutóbb a tanársztrájkkal kapcsolatban ez a felhívás járta be az internetet: úgy tűnik, hogy az egyház sem nagyon örül a pedagógusok fellépésének.

Mindent összevetve elmondható: lehet, hogy az egyházak számára a Fidesz oldalán történő kampányolás rövid távú pénzügyi előnyöket hoz, de erkölcsileg földbe döngöli az egyházakat. Előfordulhat ugyanis, hogy a Fidesz esetleges meggyengülésével a keresztény egyházakba vetett bizalom is meggyengülhet. Az egyházak politikai elköteleződése pedig nem csak gyakorlati probléma: a keresztény egyházak legfőbb céljuk beteljesítését, lelkek Krisztushoz vezetését veszélyeztetik az ideiglenes anyagi előnyökért  a kormányhoz való dörgölődzéssel.

TényTár

Eucharisztikus csoda egy lengyel egyházmegyében

A délnyugat Lengyelországban található legnicai egyházmegye püspöke eucharisztikus csodának ismerte el a legnicai Szent Jácint-templomban történt esetet a vizsgálatok után; az ügyet a Hittani Kongregáció elé bocsátották.

Lengyelországban a „vérző szentostyáról” mikroszkópos vizsgálatok és tesztek után bizonyosságot nyert, hogy emberi szív szöveteit tartalmazza – jelentette be április 16-án Zbigniew Kiernikowski legnicai püspök.

„2013. december 25-én, áldoztatás közben egy átváltoztatott ostya leesett a földre, majd fölvették, és vízzel teli tartóba helyezték. Hamarosan vörös foltok jelentek meg rajta. Az akkori legnicai püspök, Stefan Cichy bizottságot állított fel a jelenség kivizsgálására. 2014 februárjában az ostya egy apró vörös darabját korporáléra helyezték, hogy a bizottság felkérésére a különböző kutatóintézetek mintákat vegyenek belőle alapos vizsgálat céljából.

Az Igazságügyi Orvosszakértői Intézet zárójelentésében úgy ítélte meg, a szövetkórtani mintában található szövetdarabkák […] leginkább szívizomra hasonlítanak, melyen az agóniára jellemző elváltozások láthatók. A genetikai vizsgálatok a szövetek emberi eredetét támasztják alá.

Ez év januárjában az egész ügyet a vatikáni Hittani Kongregáció elé bocsátottam. Ma, a Szentszék ajánlása alapján, arra utasítottam Andrzej Ziombro plébánost, hogy alakítsanak ki megfelelő helyet a relikvia számára, hogy a hívek meg tudják adni neki az illő tiszteletet” – mondta el a legnicai főpásztor.

Forrás és fotó: Aleteia.org

Magyar Kurír

Eucharisztikus csoda Lengyelországban

https://christianae.wordpress.com/2016/04/19/eucharisztikus-csoda-lengyelorszagban/

Zbigniew Kiernikowski legnicai megyéspüspök 2016. április 10-én kiadott közleménye és letölthető virtuális kiállítás a világ eucharisztikus csodáiról:

A legnicai Szent Jácint plébániatemplomban történt csodáról az egyházmegye honlapján jelent meg az alábbi közlemény. A plébánia honlapján az eredeti dokumentum és képgaléria is látható.

„2013. december 25-én egy konszekrált ostya áldoztatáskor leesett a földre. Felvettük, és egy vízzel telt edénybe helyeztük. Nemsokára vörös elszíneződés jelent meg rajta. Stefan Cichy akkori legnicai püspök bizottságot állított fel a jelenség kivizsgálására. 2014 februárjában az ostya vörösre színeződött részéből leválasztottak egy darabkát, és korporáléra (ostyaabroszra) helyezték. A bizottság mintákat vetetett belőle, amelyeket megfelelő kutatási intézményekben alapos vizsgálatoknak vetettek alá.

A Törvényszéki Orvostani Intézet zárójelentésében a következő áll: ‘A hisztopatológiai kép alapján a szövettöredékek harántcsíkolt izom töredékes részeit tartalmazzák (…) Az egész (…) leginkább a szívizomhoz hasonlít, olyan elváltozásokkal, amelyek az agónia során szoktak előfordulni. A genetikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a szövet emberi eredetű.’

Idén januárban a vatikáni Hittani Kongregáció elé terjeszettem az ügyet. A Szentszék ajánlásának megfelelően a mai napon utasítottam Andrzej Ziombro plébánost, hogy az ereklyét az adorációhoz megfelelő helyre helyezze ki.”

A lengyelországi eucharisztikus csoda nem egyedülálló jelenség. A történelem során számos alkalommal, a világ számos pontján figyeltek meg hasonló különleges eseteket. Az elszíneződésnek olykor egyszerű, természetes oka van, más esetekben viszont tudományosan kimutatták, hogy az elszíneződött rész emberi sejteket tartalmaz. Több vizsgálat igazolta az AB vércsoport jelenlétét, például a lancianói (Olaszország) vagy a tixtlai (Mexikó) ostyában, illetve a torinói leplen.

Több mint 130 tudományosan bizonyított, hivatalosan elismert eucharisztikus csodáról készített az internetről letölthető virtuális kiállítást egy különös sorsú fiatal, Carlo Acutis.

A 2006-ban 15 évesen leukémiában elhunyt fiú „mennyországba vezető autópályának” nevezte az Eucharisztiát, és megkérte szüleit, vigyék el azokra a helyekre, ahol eucharisztikus csodák történtek.

„Minél többször vesszük magunkhoz az Eucharisztiát, annál hasonlóbbak leszünk Jézushoz, s így már a földön érezzük a mennyország előízét” – írta. Szenvedéseit az Egyházért és a pápáért ajánlotta fel; boldoggá avatási eljárása megkezdődött.

Az eucharisztikus csodákat bemutató kiállítás itt tekinthető meg: www.miracolieucaristici.org

XVI. BENEDEK PÁPÁT 2005.ÁPRILIS 19.-ÉN VÁLASZTOTTÁK PÁPÁVÁ.

Habemus Papam!
2005. április 19. 11 éve választották pápává.

TARTSD MEG, ISTEN, SZENT ATYÁNKAT, KRISZTUSNAK HELYTARTÓJÁT! TARTSD MEG, ISTEN, SZENT ATYÁNKAT, KRISZTUSNAK HELYTARTÓJÁT!!!

A hamispróféta mondja…

Ferenc pápa mondja…

Ferenc pápa élete, saját szavaival c. könyvében

118-119. oldalon

Vannak idők, amikor egy pap szerelmes lesz és újra kell értékelnie hivatását és életét. Akkor el kell mennie püspökéhez és elmondani neki: „Megváltoztattam elhatározásomat… nem tudtam, hogy valami ilyen szépet fogok érezni… valóban szeretem ezt az asszonyt” – és kérni fogja, hogy elhagyhassa papságát.

És mit kell tenni ilyen esetekben?

Én vagyok az első, aki megosztom ezzel a pappal az életemet; vele vagyok; elkísérem őt az ő lelki útján. Ha biztos az elhatározásában, még segítek is neki, hogy munkát találjon.

[Ferenc pápa bátorítja a papokat, hogy elhagyják papságukat és megszegjék örök fogadalmukat, melyet Isten előtt tettek?]

120-121. oldalon

Gyakran mondom, hogy az egyetlen dicsőség, amink van, ahogyan Szent Pál mondja, az, hogy bűnösök vagyunk.

[Szent Pál nem mondja ezt!]

Ez az, amiért számomra a bűn nem egy folt, melytől meg kell tisztulnom […]

Ez a bűn problémája. 4 évig Argentína bűnös életet folytatott, mert nem vállalt felelősséget azok iránt, akiknek nem volt munkájuk, vagy élelmük.

[Ez a felszabadítás teológiája, melyet két előző pápánk elítélt!]

2013. június 13-i homíliájában:

Az igazi kiengesztelődés azt jelenti, hogy Isten Jézusban felvette bűneinket és ő lett a bűnös értünk. Ha pl. gyónni megyünk, ez nem jelenti azt, hogy mi elmondjuk bűneinket és Isten megbocsát nekünk. Nem, nem azt jelenti! Jézus Krisztus  felé tekintünk és azt mondjuk: „ez a Te bűnöd, és én újra vétkezni fogok.” És Jézus szereti ezt, mert ez volt a küldetése: hogy bűnössé váljék értünk, hogy megszabadítson minket.” Ez a szépsége és a „botránya” a Jézus által hozott megváltásnak.

Ferenc pápa hangsúlyozza, hogy ami meghatározza a keresztény élet „oszlopát”, nevezetesen az, hogy „Krisztus bűnné vált értem! És az én bűneim ott vannak az Ő testében és az Ő Lelkében! Ez – mondja a pápa – őrültség, de ez szép, ez igaz! Ez a Kereszt botránya!”

[Ferenc pápa azt mondja, hogy azt kellene mondanunk Jézusnak: Újból vétkezni fogok. Habár, Jézus a Bibliában a házasságtörő asszonynak azt mondta: „Menj, és többé ne vétkezzél”. És Ferenc pápa azt mondja, Jézus bűnössé vált és a mi bűneink az Ő Testében és Lelkében vannak. Eretnekség?]

2013. július 8-án a Lampedusában bemutatott szentmisén homíliájában:

Szeretettel gondolok azokra a muzulmán bevándorlókra is, akik ezen az estén kezdik a Ramadán böjtjét, amely remélhetőleg elegendő lelki gyümölcsöt fog teremni.

[Eretnekség? Sohasem várhatunk lelki gyümölcsöt egy hamis vallástól.]

Egy pápai meghallgatáson 2013. szeptember 27-én:

Kérdem tőletek: hogyan viselkedtek az Úr jelenlétében? Amikor meglátogatjátok az Urat, amikor a tabernákulumra néztek, mit tesztek? Szó nélkül… ”De én beszélek, szólok, gondolkodom, elmélkedem, figyelek…” Nagyon jó! De megengeditek az Úrnak, hogy reátok tekintsen? Átadjátok-e magatokat az Úr tekintetének? Ő ránk tekint és ez önmagában egyfajta imádság. Átadjátok magatokat az Úr tekintetének? De hogyan teszitek ezt? Ránéztek a tabernákulumra, és átadjátok magatokat, hogy rátok nézzen… ez egyszerű! "Egy kissé unalmas, én elalszom". Ha elalszol, hát elalszol! Ő mégis néz rád.

[Ferenc pápa azt mondja, rendjén való, ha elalszunk a Szentséges Tabernákulum előtt!]

2014. január 20-án, egy menekült csoport számára a Szent Szív plébánián:

Megosztva tapasztalatainkat ennek a keresztnek hordozásában, hogy eltávolítsuk szívünkből a rosszat, amely megkeseríti életünket: fontos, hogy ezt összejöveteleitek alkalmával tegyétek.

Azok, akik keresztények, a Bibliával és azok, akik muzulmánok, a Koránnal. A hit, amelyet szüleitek belétek oltottak, mindig segíteni fog benneteket, hogy tovább lépjetek.

[Az egyetlen hit, amely segíteni fog benneteket előbbre lépni, az a keresztény hit.]

2013. november 29-i homíliájában:

A Szentírásban – magyarázta a pápa – Jézus nem válik haragossá, de színleli azt, amikor tanítványai nem értik meg Őt.

[Ez hazugság. Jézus haragja valóságos volt.]

2013. december 11-i homíliájában:

Ha Jézus visszajövetelére gondolunk az Utolsó Ítéletkor, amely megmutatja majd egészen az utolsó következményekig a jót, melyet minden személy megtett vagy elmulasztott földi élete során, realizáljuk, hogy egy misztérium előtt állunk, amely elborít bennünket, amelyet mi el sem tudunk képzelni.

A második ok a bizalomra fel lesz ajánlva nekünk annak a realizálásában, hogy az ítélet pillanatában nem leszünk egyedül… Milyen jó tudnunk, hogy ebben a helyzetben számíthatunk Krisztusra, a mi ügyvédünkre az Atya előtt, és ama sok fivérünk és nővérünk közbenjárására és jóakaratára, akik megelőztek bennünket a hit útján.

[Az Ítélet Napján Jézus NEM  Ügyvédünk, hanem Bíránk lesz.]

2013. december 20-i homíliájában:

Jézus Anyja tökéletes képe volt a hallgatásnak – mutatott rá a pápa. –

Hallgatott, de szívében mennyi mindent mondott az Úrnak! ’Te, azon a napon és máskor, ami szerint olvassuk, azt mondtad, hogy ő nagy lesz, azt mondtad nekem, hogy neki adod Dávidnak, az ő ősatyjának trónját, hogy ő örökre uralkodni fog és most itt látom őt!’ Miasszonyunk ember volt! És talán arra vágyott, hogy azt mondja: „Hazugság! Félrevezettek engem!”

Buzdításában az Evangelii Gaudium-ban a 247. számnál:

A zsidó népre különleges módon tekintünk, mert Istennel való szövetségük sohasem lett visszavonva.

[Ez kifejezetten eretnekség? – szándékosan szembeállítva III. Jenő pápa ünnepélyes dogmatikai meghatározásával és a doktrínával, amelyet XIV. Benedek pápa tanít legfelsőbb magisztériumában az Ex Quo Primum-ban.]

Ugyancsak buzdításában, a muzulmánokról:

Sohasem szabad elfelejtenünk, hogy ők 'vallják, hogy Ábrahám hitének megtartói, és velünk együtt az egy, irgalmas Istent imádják, aki az utolsó napon ítéletet tart az emberiség fölött.

[Eretnekség? Mert Jézus Krisztus fog ítéletet tartani az emberiség fölött az utolsó napon, és a muzulmánok visszautasítják Jézust. A muzulmánok nem ugyanazt az Istent imádják, mint a keresztények.]

Az Úr ezt mondta nekünk 2012. január 21-én:

„Hazugságai elbűvölik majd a katolikus hívők egy naiv csoportját. Ő a külvilágnak egy csodálatos és szeretetteljes karizmát fog bemutatni, mellyel a katolikus Egyház minden gyermekét meg fogja téveszteni… Őt élő szentként fogják kezelni. A szájából kiejtett egyetlen szót sem fognak kétségbe vonni. Ő is úgy fog megjelenni, mint aki természetfeletti tulajdonságokkal rendelkezik, és az emberek azonnal azt fogják hinni, hogy csodákra is képes. A neki ellenszegülőket kritikával illetik és eretnekséggel vádolják majd… Minden igazságot, melyek tanításaimmal kapcsolatosak, kiforgatnak. Minden hazugság lesz. Az üldözés kezdetben lassan és észrevétlenül fog kibontakozni.” /A teljes üzenet./

2013. február 14-én:

Tanításaim igazságát hamarosan jelentéktelennek és hamisnak fogják bejelenteni. Atyám haragja Egyházam fertőzöttsége miatt a Földön hamarosan érezhető lesz szolgái között Egyházamban, Rómában. Ez az utolsó csata. Helytartóm elesett, Egyházam el fog esni, de hamarosan ismét felemelkedik. /A teljes üzenet./

A fenti idézetek forrásai:
http://vaticaninsider.lastampa.it/en/the-vatican/detail/articolo/santa-marta-30272/

http://www.vatican.va/holy_father/francesco/speeches/2013/september/documents/papa-francesco_20130927_pellegrinaggio-catechisti_en.html

http://www.news.va/en/news/general-audience-we-will-not-be-alone-at-the-final

http://vaticaninsider.lastampa.it/en/the-vatican/detail/articolo/francecso-francis-francisco-30745/

http://www.news.va/en/news/pope-the-christian-life-proclaims-the-road-to-reco

http://www.gloria.tv/?media=590131

A cikk forrása: Heresies of ‘pope’ Francis

Fordította: Z. Katalin

www.masodikeljovetel.hu

A hamispróféta üzent a menekülteknek: Ti ajándékok vagytok!

Ferenc pápa a római Astalli-menekültközpont létrehozásának évfordulójára küldött videóüzenetben bocsánatot kért a menekültektől, amiért a „társadalmunk elzárkózik” tőlük, és ajándéknak nevezte őket. A pápa szerint a menekültek hídként köthetik össze a távoli népeket, a kultúrákat és a vallásokat.

A menekültek nem terhet, hanem ajándékot jelentenek - mondta Ferenc pápa a menekültekről a jezsuita rend által működtetett római Astalli-menekültközpont létrehozásának évfordulója alkalmából kedden küldött videóüzenetében.

„Túl sokszor nem fogadtunk be benneteket! Teherként, problémaként, költségként kezelnek, miközben ajándék vagytok” – mondta a katolikus egyházfő. A pápa bocsánatot kért „társadalmunk elzárkózása és közömbössége miatt”.  Úgy fogalmazott, hogy a menekültekkel szembeni magatartást az a félelem okozza, amely szerint a társadalomban jelenlétük „élet- és mentalitás-változáshoz” vezethet.

Ferenc pápa kijelentette, a menekültek mindegyike „hídként kötheti össze a távoli népeket, megteremtheti a különböző kultúrák és vallások találkozását, út lehet közös emberségünk újbóli felfedezésére”. Hozzátette: „mindannyian idegenek és zarándokok vagyunk ezen a földön (...) a közösen tett út kevésbé ijesztő”.

A fenállása 35. évfordulóját ünneplő, római székhelyű Astalli-központot a nemzetközi Jezsuita Menekültszolgálat (JRS) tartja fenn. Évente több mint húszezer menekültnek nyújtanak segítséget csak az olasz fővárosban. Ferenc pápa 2013 szeptemberében látogatott el az Astalli-központba, ahol menekültekkel találkozott.

• MTI Ferenc pápa: a menekültek nem terhet, hanem ajándékot jelentenek

Rábólintott a homoszexuális párok házasságkötésére a norvég evangélikus egyház

Elsöprő többséggel döntött a homoszexuális párok egyházi házasságkötésének engedélyezése mellett a norvég evangélikus egyház, a skandináv ország első számú felekezete hétfői szinódusán.

A nyugat-norvégiai Trondheimben megtartott szinóduson a 115 résztvevő közül 88-an szavaztak a jelenlegi liturgia megújítása mellett, hogy így a heteroszexuális párok mellett az azonos neműek házasságra lépését is megszentelhessék. Az intézkedés az új liturgia elfogadása esetén lép életbe, vagyis várhatóan 2017 januárjában, a következő szinódus alkalmával.

Jelenleg a homoszexuális párok egyházi keretek közötti házasságkötését csupán Svédországban, Dániában és az angolszász országok néhány kongregációjában ismerik el.

Mindenesetre ha az intézkedést az egész norvég lutheránus egyházra ki is terjesztik, minden lelkész fenntarthatja magának a jogot arra, hogy elutasítsa a hasonló házasságra lépéseket.

Gard Sandaker-Nilsen, a liberális Nyitott Egyház vezetője úgy vélte, ez üzenet a norvég társadalomnak arról, hogy a homoszexuálisokat sem kellene másképp kezelni, valamint az egész világnak és a többi egyháznak is arról, hogy két azonos nemű ember szerelmét is el kell ismerni vallási téren is.

Dániát követően Norvégia volt a világ második országa, ahol 1993-ban engedélyezték az azonos neműek regisztrált élettársi kapcsolatát. Az 5,2 milliós skandináv országban 2009 óta tarthatnak polgári esküvőt a homoszexuális párok.

A norvég statisztikai hivatal adatai szerint tavaly a norvégok 74 százaléka az evangélikus egyház tagja volt, ez a szám azonban folyamatosan csökken.

atv.hu/MTI

Szikszai Péter: VALLÁSGYALÁZÁS LENDVAI ILDIKÓVAL

A liberálisok megint megmutatták, mi a tolerancia.

A Patent Egyesület nevét most biztos meg fogjuk jegyezni. Ők, kb. 17-en a kritikus tömeget képviselve tüntettek az új lengyel abortusztörvény ellen a hétvégén Magyarországon a lengyel nagykövetség előtt. Performanszukkal simán beférnének a Katona József Színházba is. Egy papnak öltözött társuk ugyanis „abortusztablettával” hívta áldozni a híveket – ez biztos amolyan figyelemfelhívó és mélységesen elgondolkodtató poén akart lenni.

A 24.hu videóján (készítette: a méltán népszerű Katz Dávid) lila hajú feminista civilek láthatók, lobog a szivárványos zászló, és megjelenik Lendvai Ildikó, MSZP-s országgyűlési képviselő is – ha esetleg nem tudnánk körülhatárolni a szervezők politikai hovatartozását. Azt nem láttuk, hogy a volt MSZP-elnök is áldozott-e, de biztosan ízlésesnek találta a rendezvényt, ha ott maradt.

A normális embereket egy derék ellentüntető képviselte, köszönjük meg neki, hogy felhívta a figyelmet arra, hogy ez a bagázs tényleg nem ismer se Istent, se embert. Katz Dávidnak pedig köszönjük a remek összeállítást, amelyből kiderült, hogy liberálisok szerint a katolikus vallást gyalázni bármilyen körülmények között jópofa dolog.

http://magyaridok.hu/belfold/vallasgyalazas-lendvai-ildikoval-574378/

A katolikusok nem fogadhatják el a pápa buzdításának azon elemeit, amelyek veszélyeztetik a hitet és a családot.

Ferenc pápa Amoris  Laetitia című apostoli buzdításának kihirdetése a zsinati folyamat lezárását jelzi, amelyet olyan kísérletek uraltak, amelyek aláássák a katolikus tanítást olyan kérdésekben, mint az emberi élet, család, házasság, olyan kérdéseket is érintve, mint például a házasság felbonthatatlansága, a fogamzásgátlás, a reprodukció mesterséges módjai, homoszexualitás, „gender ideológia” és a szülők és gyermekek jogai. A katolikus egyház tanításának eltorzítására tett kísérletek gyengítik az egyház természeti és természetfeletti rendjének igazságáról tett tanúságát és fenyegetik a család jólétét, különösen a leggyengébb és legsérülékenyebb tagjait.

Az Amoris Laetitia apostoli buzdítás egy nagyon hosszú dokumentum, amely a családdal kapcsolatos legkülönbözőbb témákat fejti ki. Sok olyan fejezete van, amely hűségesen tükrözi a katolikus tanítást, de ez nem csökkenti azoknak a passzusoknak a súlyát, amelyek aláássák a katolikus egyház gyakorlatát és tanítását. A „Voice of the family” az elkövetkező napokban és hetekben a szövegben lévő súlyos problémák teljes elemzését kívánja bemutatni.

A „Voice of the family” a következő kezdeti aggodalmait fejezi ki a pápai hivatal iránti legnagyobb tisztelettel és kizárólag azzal az őszinte vággyal, hogy segítse a papságot a katolikus tanítás kihirdetésében az élettel, a családdal és a házassággal kapcsolatban, hogy a család és annak legsebezhetőbb tagjainak valódi javát támogassa.

Úgy véljük, hogy az alábbi aggályok figyelembevételével eleget teszünk kötelességünknek, amelyek egyértelműen le vannak fektetve az Egyházi Törvénykönyvben, mely szerint:

A tudásuk, a kompetenciájuk és a presztízsük szerint, amellyel rendelkeznek, joguk és olykor kötelességük is, hogy kifejezzék véleményüket a szent pásztoroknak olyan ügyekben, amelyek az Egyház javára vonatkoznak és megismertetni véleményüket a többi keresztény hívővel a hit és az erkölcs egységének sérelme nélkül, tisztelettel a pásztorok iránt, és figyelemmel a közös előnyökre és a személyek méltóságára. (Canon 212 §3)

Az elvált és újraházasodottak Szentáldozáshoz engedése

Az Amoris Laetitia a 8. fejezet során (291-312) számos javaslatot tesz olyan megközelítésekre, amelyek előkészítik az utat „az elvált és újraházasodott” katolikusok számára, hogy szentáldozáshoz járulnának, anélkül hogy igazi bűnbánatot tartanának vagy megváltoztatnák az életüket. Ezek a bekezdések a következőek:

1. a katolikus tanítás zavaros magyarázatai a halálos bűn természete és hatása, a bűn állandósága, és a lelkiismeret természete tekintetében
2. ideológiai nyelv használata az Egyház hagyományos terminológiája helyett
3. szelektív és félrevezető idézetek használata az Egyház korábbi dokumentumaiból

A korábbi tanítások pontatlan idézésének különösen aggasztó példája található a 298. pontban, amely II. János Pál pápa megállapítását idézi a ’Familiaris Consortio’-ból, hogy léteznek helyzetek, ahol súlyos okokból, mint például a gyermekek felnevelésében, ha nő és a férfi nem tesznek eleget ezen kötelességüknek, szétválaszthatók.

Azonban az Amoris Laeititia-ban II. János Pál mondatának második felét kihagyták, amely kimondja, hogy az ilyen párok „ magukra vállalják a felelősséget, hogy teljes megtartóztatásban élnek” (Familiaris Consortio, No. 84),

Továbbá a félrevezető idézet lábjegyzetében ezt olvashatjuk:

Az ilyen helyzetekben sokan, akik tudják és elfogadják a lehetőséget, hogy testvérekként éljenek, melyet az Egyház kínál számukra, rámutatnak arra, hogy az intimitás bizonyos kifejezései hiányoznak, „gyakran előfordul, hogy a hűség veszélybe kerül és a gyermek jóléte szenved” (Vatikáni Zsinat, Lelkipásztori konstitúció az Egyházról a mai világban Gaudium et Spes, 51).

A dokumentum erre a téves nézetre hivatkozik, de nem magyarázza, hogy miért hamis ez a megközelítés, amely nevezetesen az, hogy:

1. Minden házasságon kívüli aktus eredendően bűnös, és soha nem indokolt eredendően gonoszat cselekedni, még annak érdekében sem, hogy jó a vége.
2. A „hűség veszélyeztetett” a házasságon kívül nemi intimitás gyakorlása által, azonban a „hűség megélt”, amikor az érvénytelen kapcsolatban lévő személyek tartózkodnak a szexuális intimitástól az eredeti kapcsolatukhoz való hűségük miatt, amely érvényes.
3. Az idézet azt sejteti, hogy a gyermekek szenvednek, mert a szüleik, Isten kegyelmének segítségével, tiszta életet élnek. Épp ellenkezőleg, az ilyen szülők adnak példát gyermekeiknek a hűség, a tisztaság és a bizalom megélésére Isten kegyelmének erejében.

A dokumentum idézi a Gaudium et Spes-t, de a részlet ki van ragadva a környezetből és nem támasztja alá a felhozott érvet. A szövegkörnyezet világossá teszi, hogy a Gaudium et Spes a nemzéssel összefüggésben beszél a házasságban élő katolikusokról, és nem azokról, akik érvénytelen élettársi kapcsolatban vannak. A teljes mondat a következő:

Ahol azonban a házas élet intimitása megszakad, a hűség néha veszélybe kerülhet és a termékenység minősége tönkremehet, mivel akkor a gyermekek felnevelése és a bátorság további gyermekek elfogadására egyaránt veszélyeztetett. (Gaudium et Spes, No. 51).

Ezért nehéz elkerülni azt a következtetést, hogy az apostoli buzdítás legalábbis felveti azt a lehetőséget, hogy a házasságtörő szexuális aktusok bizonyos esetekben indokoltak lehetnek, és helytelenül lett idézve a Gaudium et Spes, mintha az alapot adna erre.

Szülői jogok és a szexuális nevelés

Az Amoris Laetitia tartalmaz egy szakaszt „a szexuális nevelésre való igény” ( 280-286. bekezdések) címmel. Ennek a szakasznak a hossza meghaladja az 5 oldalt anélkül, hogy egyetlen utalást is tenne a szülőkre. Másrészről viszont utal „oktatási intézményekre”. Mégis a szexuális nevelés „a szülők alapvető joga és kötelessége”, amelyet „figyelmes útmutatásuk alatt kell elvégezni, akár otthon, akár az általuk kiválasztott és ellenőrzött oktatási intézményben” (II. János Pál pápa, Familiaris Consortio, No. 37). Ennek a nevelésnek az elmulasztását a szülők olyankor követik el, amikor a szexuális nevelést érintő szülői jogokat súlyos és tartós támadások érik a világ számos országában és a nemzetközi intézményekben. Ebben a részben az Amoris Laetitia nem hivatkozik semmilyen korábbi dokumentumra, ami egyértelműen megerősíti ezt a jogot, azonban idézi a frankfurti iskolával összekapcsolható pszihoanalitikust, Erich Fromm-ot. A dokumentum korábbi hivatkozása a szülői jogokra (84. bekezdés) nem kompenzálja a szülők kizárását ebből a részből.

Homoszexuális kapcsolatok

Az Amoris Laetitia, követve a korábban a zsinati dokumentumokban elfogadott megközelítést, utalást tesz arra, hogy az „azonos neműek kapcsolata” kínálhat „bizonyos stabilitást”és lehet egy fajta hasonlósága vagy kapcsolódása a házassághoz. Ez kimondja, hogy:

El kell fogadnunk a családi helyzetek sokféleségét, amelyek bizonyos stabilitást nyújthatnak, de „de facto” az azonos neműek kapcsolatát például nem lehet egyszerűen azonosítani a házassággal.(53. bekezdés).

Hatalmas a nyomás a nemzetközi intézmények részéről a család hagyományos értelmezésének elutasítására olyan nyelvezet alkalmazása révén, amely hivatkozik a család formáiban lévő „változatosság”-ra és „sokféleség”-re. Annak a következménye, hogy az „azonos neműek kapcsolata” is részét képezi a „családi helyzetek sokféleségének”, pontosan az, ami ellen a családot védő csoportok keményen harcolnak.

Ilyen nyelvezet használatával az apostoli buzdítás aláássa a családvédő mozgalmak munkáját, akik azért dolgoznak, hogy a család valódi értelmezését, és ennek következtében a gyermekeket védelmezzék, akik a család szerkezetétől függenek, amelyet Isten az ő jólétükért és egészséges fejlődésükért rendelt. Meg kell jegyezni, hogy a 251. bekezdésben az Egyház hiteles tanítása újra ki van fejtve, hogy „egyáltalán nincs alapja a homoszexuális kapcsolatokat bármilyen módon hasonlónak vagy akár analógnak tekinteni Isten házasságra és családra vonatkozó tervével”

„Gender ideológia”

Az Amoris Laetitia támogatja a „gender ideológia” központi elemét azt állítva, hogy ki kell hangsúlyozni, hogy a biológiai nemet és a társadalmi-kulturális gendert meg lehet különböztetni, de nem lehet szétválasztani (50. bekezdés). A gender-elmélet alapelvének elfogadása aláássa a dokumentum egyébként örvendetes kritikáját az ideológiáról és annak hatásairól. A hamis elképzelést, hogy a biológiai nem megkülönböztethető az ú.n. „gender”-től, először az 50-es években javasolták és ez az alapja a „gender-ideológiának”. A „gender-ideológia” következményeinek lehetetlen lesz ellenállni, ha a hibás alapelvei el vannak fogadva.

Támadások az ártatlan emberi élet ellen

Amoris Laetitia nem küzd meg a születendő gyermekeket, az időseket és a fogyatékkal élőket érő fenyegetések sokaságával. Konzervatív becslések szerint több mint egymilliárd születendő gyermeket pusztított el az abortusz az elmúlt században. Még a családok kihívásait megcélzó dokumentumban is, ami 264 oldalas, csak egy csekély számú hivatkozás van az abortuszra. Nincs megemlítve a megtermékenyítés mesterséges módja által okozott pusztítás, amely szintén millió ember életének elvesztését okozta. A születendő életeket érő támadások komoly vitájának hiánya ebben az összefüggésben egy súlyos mulasztás.

Fogamzásgátlás

Az Amoris Laetitia nem erősíti meg a fogamzásgátlás használatának katolikus tanítását. Az aggasztó elnézése annak, hogy a szexuális aktus nemző és egyesítő célját szétválasztják, a halál kultúrájának fő katalizátora, és az, hogy széles körben elterjedt az engedetlenség és tudatlanság az Egyház tanítását illetően ezen a területen, pontosan a hierarchiának köszönhető, mert nem mondja ki ezt az igazságot. A dokumentum értekezése a lelkiismeretről szintén hibás mind a 222. bekezdésben, amely a „felelősségteljes szülő” témájával foglalkozik, mind a 8. fejezetben, amely a nyilvános házasságtörésben élők Szentségekhez való engedését taglalja. A 303. bekezdés különösen aggasztó, főleg az alábbi állítás:

Mégis a lelkiismeret többet tehet, mint hogy felismeri, hogy egy adott helyzet nem felel meg objektíven az Evangélium teljes kívánalmainak. Azt is felismeri őszintén és becsületesen, hogy mi most a legbőkezűbb válasz, ami adható Istennek, és meglátja egy bizonyos morális biztonsággal, hogy ez az, amit Isten maga is kér az egyén korlátainak összetettsége közepette, miközben még nem teljesen objektíven ideális. Mindenesetre emlékezzünk, hogy ez a megkülönböztetés dinamikus, mindig nyitottnak kell maradni a növekedés új szakaszaira és új döntésekre, amelyek lehetővé teszik, hogy az ideális nagyobb mértékben megvalósuljon.

Úgy tűnik, ez a kijelentés elfogadja a „fokozatosság törvényének” hamis értelmezését és azt sugallja, hogy vannak bizonyos esetek, amikor a bűn nemcsak elkerülhetetlen, hanem akár Isten akarata is annak a személynek. Ez egyértelműen elfogadhatatlan lenne.

Következtetés

Ez csak egy rövid bevezetése a rendkívül nagyszámú problémának, amelyek az Amoris Laetitia-n belül találhatók. További vizsgálatokra lesz szükség, hogy teljesen kielemezzük a szöveg hatásait, de az már világos, hogy a dokumentum nem fejti ki világosan és hűen a katolikus tanításokat, és arra a következtetésekre vezethet, amelynek eredményeként a Katolikus Egyház megváltoztathatatlan tanítása sérül, és az a fegyelem is, ami elválaszthatatlanul erre épül. Ez a kezdeti áttekintés elegendő indokot ad, hogy úgy tekintsük ezt a dokumentumot, mint fenyegetést a katolikus hit egységére és a család javára nézve.

Ismételten hangsúlyozzuk, hogy ezeket a kritikákat a pápai hivatal iránti legnagyobb tisztelettel gyakoroljuk, de laikus katolikusként ezt az Egyház jóléte iránti kötelességünk tudatában tesszük, és családvédőként, hogy megvédjük a családot és annak legkiszolgáltatottabb tagjait.

Forrás: https://www.lifesitenews.com/opinion/catholics-cannot-accept-elements-of-popes-exhortation-that-threaten-faith-a

http://petersziklaja.ml/a-katolikusok-nem-fogadhatjak-el-a-papa-buzditasanak-azon-elemeit-amelyek-veszelyeztetik-a-hitet-es-a-csaladot/

ELLENÁLLÁS A PÁPAI LIBERALIZMUSSAL SZEMBEN

Jézus varratlan ruha darabjai egy Argenteuil nevű Párizs közeli kis város katedrálisában vannak, rengeteg zarándok látogatott el hozzá; ez alkalomból 15 bíboros fogalmazott meg ellenállást és küldött fel a vatikáni pápai titkárságra, tiltakozásul, hogy a Pápa néhány napon belül beakarja jelenteni, hogy könnyítéseket léptet életbe a házasság felbontás szentségre vonatkozóan, a gyónás és az Eucharisztia szentségeire vonatkozóan; Müller kardinális 20 oldalban fogalmazta meg tiltakozását érvekkel alá támasztva. A tiltakozó dokumentumot a Le Figaro napilap is közzétette.


http://www.riposte-catholique.fr/osservatore-vaticano/amoris-laetitia-cardinaux-sopposent

Megjelent a hamis próféta apostoli buzdítása a családról és házasságról

Ferenc pápa integrációt, pozitív jövőképet és reményt szorgalmaz a mai világ és társadalom problémái közepette élő családok számára – mondta Christoph Schönborn bécsi érsek a latinul Amoris laetitia (AL), magyarul A szeretet öröme kezdetű apostoli buzdítás vatikáni bemutatásán pénteken.  A több mint kétszázhatvan oldalas dokumentum a Vatikánban 2014 októberében tartott rendkívüli, valamint a 2015 októberében rendezett rendes püspöki szinódus zárójelentéseinek szélesebb rendszerben való összefoglalását és ezek egyházfői kiegészítését tartalmazza. A „családban való szeretetről” szóló apostoli buzdítás nemcsak a klérushoz, hanem a keresztény házastársakhoz és a világi hívőkhöz is fordul.
Christoph Schönborn bíboros – saját szülei válását említve – kijelentette, hogy Ferenc pápa apostoli buzdítása integrációt szorgalmaz minden „sérült” család számára az irgalmasság rendkívüli szentévében. Hozzátette: az egyház a múltban túlzottan absztrakt családképet vázolt fel, „eltávolodva a konkrét élethelyzetektől”.
Kijelentette: Ferenc pápa az egyházban „újít anélkül, hogy szakítana a múlttal”. A kilenc fejezetből álló teológiai dokumentum a családnak az egyházban és a mai társadalomban való helyzetét, szerepét, küldetését, kihívásait és nem utolsósorban problémáit érinti. „A családok java alapvető a világ és az egyház jövője számára” – fogalmaz az apostoli buzdítás, hangsúlyozva, hogy „keresztényekként nem mondhatunk le a házasság példaként való felmutatásáról csak azért, hogy ne sértsük meg a mai érzékenységet, divatból vagy kisebbségi érzésből az erkölcsi és emberi zülléssel szemben”.
A dokumentum – a szinódusok nyomában – számtalan családpolitikai-szociális témát érint a migrációtól kezdve az otthonteremtés anyagi nehézségeiig, a szétszakított családokban felnövő gyerekektől a magukra maradó fiatalok és idősek helyzetéig. Szól a családokat sújtó szegénységről, betegségről, a drogfüggőségről, a kiskorúak és a nők elleni erőszakról, az élet védelméről. Hangsúlyozza, hogy a mai családokat minden korábbinál jobban terheli a jövőtől való aggodalom. Tanácsokat is ad, hogy a házasélet nehézségeit hogyan kell „türelemmel és jóindulattal” leküzdeni.
„El kell kerülni az ítéleteket, amelyek nem veszik figyelembe a különböző helyzetek összetettségét, és figyelemmel kell lenni arra, hogyan élik és szenvedik meg az emberek helyzetüket” – írta Ferenc pápa.
A „korunk drámájának” nevezett, egyre nagyobb számú válások miatt az apostoli buzdítás ítélkezés helyett „kísérést” szorgalmaz az elvált és polgárilag újraházasodott hívők számára, akik nem részesülhetnek egyes szentségekben: „nem érezhetik magukat kiközösítve az egyházból (…), integrálni kell őket a keresztény közösségekbe minden lehetséges módon az egyház élő tagjaiként”. Hangsúlyozza, hogy a házasságokban és családokban kialakult helyzetekért nem minden fél egyformán felelős, ezért a következmények is eltérőek lehetnek. A dokumentum leszögezi, hogy a keresztény család egy férfi és egy nő közötti házasságon alapul. Ugyanakkor elutasítja a homoszexuális emberekkel szembeni diszkrimináció minden formáját. „Ferenc pápa nem osztályozza az embereket, azt látja, hogy a családok élete dinamikusan változik. Útmutatást kíván adni, túllépve a mai gondolkodásmódon, amely teherként kezeli a családokat” – mondta Schönborn bíboros.
A dokumentumhoz csatolt szentszéki összefoglaló szerint az AL kulcsszava a „konkrét”, gyakorlatias hozzáállás és a „felismerés”, vagyis „elméletek és ideológiák helyett az apostoli buzdítás a tapasztalat nyelvén szól. Nem az ideális, ellenkezőleg az eltérő körülmények között élő, igazi családokról szól, pásztori figyelemmel az egyházat körülvevő valóság iránt”. Az AL nem tartalmaz doktrinális újdonságot, módszertanit azonban igen. Ahogyan Ferenc pápa fogalmaz „újfajta bátorítás”, „mivel nem minden doktrinális, erkölcsi vagy pásztori vitát kell egyházi tanítással megoldani”. Bizonyos kérdésekben „minden egyes országban vagy térségben lehet a helyi kultúrában gyökerező megoldásokat találni a hagyományokra és a helyi kihívásokra való figyelemmel”.
Arra a kérdésre, hogy a jövőben várhatók-e doktrinális módosítások, Lorenzo Baldisseri bíboros, a püspöki szinódus főtitkára úgy válaszolt, hogy „az egyház utját járva halad előre”.
A dokumentum a Szent Családhoz intézett imával zárul. Ferenc pápa egyházi dokumentumok mellett Martin Luther Kinget, Erich Fromm pszichoanalitikus-szociológust és a Babette lakomája című dán filmet is idézi.
Az AL szövegét a Vatikán több nyelven közölte. Federico Lombardi szentszéki szóvivő hangsúlyozta, hogy a gyorsan végzett fordítások miatt hivatalosnak az olasz változat tekintendő.  MTI