Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

Isten, az Atya: Közületek csak nagyon kevesen fogják elutasítani az új világegyházat, és így a Beavatkozásom gyors lesz

2014. április 20. vasárnap, 17:40

Drága leányom, amikor elküldtem Fiamat, hogy megmentse az emberiséget, a világ elutasította őt, akárcsak a prófétákkal tették, akiket Őelőtte küldtem.

Miközben Én most arra készülök, hogy Fiamat másodjára és egyben utoljára elküldjem, hogy összegyűjtse gyermekeimet és Örök Életet adjon nekik, ők sajnos az Irgalmasság eme nagy Cselekedetét szintén el fogják utasítani. Igém által megadtam az embernek az Igazságot, és ő továbbra is csak elutasítja azt. Milyen könnyen felejtenek! Mennyire vakok, hiszen Én elmondtam a világnak, hogy el fogom vinni őket Királyságomba – a vég nélküli Új Világba –, de ők nem igazán értették meg, hogy ez milyen örökséget jelent számukra. Nem mindenki fogja elfogadni Fiam Irgalmasságát, ezért emlékeztetem a világot mindarra, aminek be kell következnie, hogy jöjjenek majd és fogadják el Királyságomat.

Gyermekeim részéről nagy lesz az ellenállás a csodákkal szemben, melyeket még Fiam Eljövetele előtt fogok mutatni a világnak. Sok lesz a szóbeszéd, de ellenségeim gondoskodni fognak arról, hogy becsapják gyermekeimet, és ezért ők nem fogják tudni felkészíteni a lelküket arra a Dicsőséges Életre, amelyet mindnyájatok számára készítettem.

Ahogyan Fiam a harmadik napon feltámadt a halálból, így Második Eljövetele szintén a harmadik napon lesz, hogy a sötétség napjai után kinyilvánítsa Önmagát. Azt szeretném, hogy tudjatok a háromnapos sötétségről, hogy ne féljetek attól. A szentelt gyertya fogja biztosítani az Általam megengedett egyetlen Fényt, hogy azok számára, akik szeretnek Engem, lehetővé tegye, hogy lássanak, és örömmel várják Fiam Érkezését.

Ne féljetek az Irántatok való Szeretetemtől, vagy az Általam gyakorolt hatalomtól, hiszen az, hogy lehetővé teszem mindezen események megtörténését azokban a napokban, amelyek a Nagy Nap felé vezetnek, a ti javatokat szolgálja. Én megengedem ellenségeimnek, hogy bekóborolják a Földet. Megengedem a rombolóknak, hogy megtévesszék az embert, mert így fogom próbára tenni azok hitét, akik meg vannak áldva az Igazsággal. De tudnotok kell a következőt: azok, akik elárulják Isten Igéjét, a vadonba lesznek dobva. Azok, akik lesújtanak és megbüntetik felszentelt szolgáimat, akik szeretik Fiamat, szigorúan meg lesznek büntetve. Meg fogom engedni, hogy a gyengéket, és azokat, akik könnyen félrevezethetők megtévesszék, hogy amikor majd a neked adott Próféciák beteljesednek, ők bűnbánatot tartsanak, és megkeressenek Engem.

Gyermekek, Én felkészítelek benneteket, hogy Akaratom beteljesedjék, és hogy majd Királyságomban éljetek, hiszen ti ezért születtetek. A világ, amelyben éltek, a gonosz és annak befolyása miatt megfakult. Jelenleg a Föld annyira fertőzött a bűn miatt, mint azelőtt még soha és most a bűn nagyon megnövekszik, melynek mindazok tanúi lesznek közületek, akiknek igaz hitük van. Nektek szükségetek lesz arra, hogy a mai naptól, Húsvét Vasárnapjától kezdve minden nap emlékeztetve legyetek az Igazságra, mert e nélkül el fogtok vándorolni, és el fogtok veszni.

Közületek csak nagyon kevesen fogják elutasítani az új világegyházat, és így a Beavatkozásom gyors lesz.

Én Magamhoz foglak húzni benneteket, felemelve foglak tartani benneteket, amikor a hitehagyás fájdalma elviselhetetlenné válik, és bármilyen eszköz mellett döntök is, meg fogom menteni a lelketeket, mintsem hogy elveszítsem azokat az ellenségeim javára. Azt szeretném, hogy jó szemmel nézzetek azokra, akik a Fiam ellen harcolnak e Küldetése miatt, mely által Második Eljövetelére készíti fel a világot. Kérlek benneteket, hogy a Keresztes Imahadjárat eme különleges imája által kérjetek Engem, Örök Atyátokat, hogy legyek Irgalmas mindazokhoz, akik akadályozni próbálják Kezemet, Nagylelkűségemet, Hatalmamat és Istenségemet:

A Keresztes Imahadjárat 147. imája: Atyaisten, légy Irgalmas azokhoz, akik megtagadják Fiadat

Ó Istenem, Örök Atyám, kérlek, légy Irgalmas azokhoz, akik megtagadják Fiadat. Könyörgöm azok lelkéért, akik megpróbálják elpusztítani prófétáidat. Esedezve kérlek, térítsd meg azokat a lelkeket, akik elvesztek Számodra, és kérlek Téged, hogy segíts minden gyermekednek, hogy felkészítsék a lelküket, és hogy Isteni Akaratodnak megfelelően megváltoztassák az életüket Fiad, Jézus Krisztus, Második Eljövetelének várásában. Ámen.

Menjetek, gyermekeim, és készítsétek fel mindazokat, akiket ismertek, különleges imákat felajánlván Nekem, Örök Atyátoknak, Nagy Irgalmamért.

Én szeretlek mindnyájatokat. Én Végtelenül Szerető, és Türelmes Vagyok, és várom a válaszotokat. Soha ne gondoljátok azt, hogy nem fogom meghallani imáitokat, mert a ti hangotok kedvesek Füleimnek, és az Irántam való szeretetetek nagy örömet hoz Nekem. Nincs olyan, amit Én ne tennék meg gyermekeimért. Semmi.

Menjetek szeretettel és örömmel, mert biztosak lehettek abban, hogy Én Végtelenül Irgalmas Vagyok.

Szerető Atyátok

A feltámadás üzenete

Krisztus feltámadt! Nem a halál legyőzése a feltámadás legfontosabb üzenete, hisz földi létünk utolsó eseménye a halál, mellyel egésszé válik az ittlétünk története, hanem az, hogy a halál semmit meg nem változtathat. A halál nem tehet pontot a szeretet és az igazság által vezérelt élet végére. Nem a halált kell legyőzni, hanem a halál mindent befejező, megszüntető anyagelvűségi kényszerképzetét. Jézus amikor azt mondta tanítványainak, hogy ő az út, az igazság és az élet, akkor arra is utalt, hogy halálával a sötétségbe borult nagypénteki napon az eltévedés (az úttalanság), a szeretetlenség (a gyűlölködés), és a valódi élettelenség (a lelki és fizikai halál) győzelmi tort ülhetne, ha nem élt volna tanítványaiban és híveiben a feltámadás reménye. 

Nagypénteken látszólag győzött az anyagelvű értékrend. Úgy, ahogy napjainkban is. Azok számára, akiket ez az értékrend vezérel, a halál valóban a teljes megsemmisülés. Ennek az értékrendnek minden egyes eleme a halálra épül. Minden egyes eleme megvetés tárgyává, szemétté, vagy rommá válik idővel, és csak egyetlen gond marad utána: hogyan lehetne végérvényesen eltakarítani, elfelejteni.

Krisztus feltámadása soha senki más által meg nem ismételhető bizonyítéka annak, hogy az anyagi világ hamis értékei felett győz az Isteni Rend, a szeretet és az igazság rendje. Örök értékek, melyet nem kezdhet ki az idő, mely legyőzi a halált, mely bármi is történik, mindig tovább él, megújulva életre kel, feltámad. 

Krisztus halála nem egy békességes szép halál volt, hanem brutalitás és a gyűlölet tobzódása, megalázás, korbács és az elsötétedett sokaság gúnyolódása kísérte a keresztre feszítési kínhalálig. Ezerszeres halálnak gondolták az ítélkezők, mely még az emlékét is igyekezett örökre beszennyezni a két bűnözővel együtt történt megfeszítésével, melyből az anyagi világ törvényei szerint nincs visszatérés.

Krisztus visszatért, és a valódi értékrend törvényeit követő minden embernek örök időkre reményt adott. A sötét értékrendnek -az értéktelenség rendjének-  a végső győzelembe vetett elképzeléseit semmisítette így meg. Ezt felismerni a sötétség erői nem fogják, mert nem is tudják, de az Isteni Rend híveinek bizonyosságot szolgáltat. Hitet és erőt ad a harchoz, és könnyűvé teszi az áldozatot még akkor is, ha az a legnagyobb lenne. 

Kassai Ferenc

Húsvét: A böjt

Baranyi Tibor Imre gondolatai

"Az éhség meglágyítja a szívet. A szívnek több előnye és öröme származik a böjtből. Tele gyomorral a szív kemény és könyörtelen. A tele gyomrú ember arrogáns és büszke."

- Túl vagyunk a Nagyböjt első részén. Néhány gondolat azoknak, akikben ernyed az erőfeszítés és növekszik az éhség.

A böjtölés célja az alsóbb én megfékezése is. Ha meg akarjuk kapni a böjtölés összes jutalmát, akkor tudatosan kell böjtölni: tudatában kell lenni annak, hogy ezzel istenszolgálatot végzünk. Mert a böjtölés által dicséretes tulajdonságokra tehetünk szert, mint a türelem, akaraterő, az alsóbb én vágyaitól való eltávolodás. A böjt pajzsként védi a hivő becsületét azzal, hogy megszabadítja őt a végtelen vágyaktól, hogy folyton egyen és igyon, mint az állatok.

A böjt gyógyszer a fizikai és spirituális betegségek ellen. Ezért az év során egy meghatározott számú napot kell böjtölni, nem pedig az egész év során. Ha egy gyógyszert folyamatosan használunk, egy idő után az immunrendszer hozzászokik, és nem lesz többé gyógyító hatása. Ehhez hasonlóan böjtölni is a meghatározott időszakban kell. Ha folyamatosan böjtölünk, az nem fog segíteni a betegség meggyógyításában. A böjt pozitív hatással van a többi istenszolgálatra is.

Az éhség erős fegyver az alsóbb én megfékezésére is. Egy elbeszélés szerint amikor az alsóbb én meg lett teremtve, tele volt büszkeseggel. Azt merészelte mondani a Mindenható Istennek: „Te te vagy, én pedig én vagyok”. Amikor azonban Isten éhséggel büntette, megértette hibáját, beismerte gyengeségét és azt, hogy Teremtője előtt semmi. Ezért az alsóbb én megfékezésének nincs jobb módja, mint az éhség.

Dzselaleddin Rumi azt mondja: „Az igazi táplálék az ember számára Isten Fénye. Nem tesz hát jót neki a túl sok étel. Az igazi étel az isteni szeretet és a gondolkozás. Az ember betegsége abból származik, ha elfelejti a lelket táplálni, és csak teste táplálásával foglalkozik. A teste sosem elégedett. Kapzsisága miatt az arca sápadt és a lába remeg, a szíve zaklatottan ver. Milyen az evilági táplálék, és milyen az örökkévaló táplálék?”

Miért fontos az, hogy keveset együnk? Valaki azt írja: megkérdezték az orvosokat, hogy mi a legjobb gyógyszer, és ők azt felelték: egyél keveset. Megkérdezték a bölcseket, honnan van annyi energiájuk az istenszolgálatra, és ők azt feleltek: egyél keveset. Megkérdezték az aszkétákat, mi teszi erősebbé az ember és Isten közötti köteléket. Azt felelték: egyél kevesebbet. Megkérdezték a tudósokat, hogyan lehet a legeredményesebben tanulni. Azt feleltek: egyel keveset. Sok előnye van annak, ha az ember keveset eszik: A mérsékelt éhségben az elme és a szív tisztasága rejlik. Az elme erősebb, ha a test erősebb. A túl sok evés viszont feledékenységet és ostobaságot eredményez.

Az éhség meglágyítja a szívet. A szívnek több előnye és öröme származik a böjtből. Tele gyomorral a szív kemény és könyörtelen. A tele gyomrú ember arrogáns és büszke. Az éhes ember gondol a szegényekre, a teli gyomrú viszont gyakran elfeledkezik róluk. Éhségben az alsóbb én vágyai gyengék. Jóllakottan az alsóbb én vágyai felerősödnek. Mérsékelt éhség eseten a test éberebb és mozgékonyabb. Tele gyomor eseten viszont nemtörődöm és álmos. Ha a gyomor tele, az ember lustább az istenszolgálatban. Mérsékelt éhség eseten az ember késznek érzi magát az istenszolgálatra. A túl sok evés gyengévé és beteggé teszi a testet. Keveset enni egészséges. Az éhség érzékenyebbé teszi az embert a szegények helyzetére, ezért nagylelkűbb lesz velük. Akik még soha nem éreztek, hogy mi az az éhség, azok nem értik meg a szegények szenvedéseit.

A teli gyomor arra készteti az alsóbb ént, hogy megpróbálja kielégíteni állati vágyait. A böjtölés azonban, ha nem végleteiben gyakoroljuk, erősíti a gondolkozásra való képességünket, és képessé teszi a szívet arra, hogy jobban befogadja az isteni valóságot.

Ahogy ügyelünk arra, hogy a szánkat az evestől megtartoztassuk, ugyanúgy meg kell tartoztatnunk a pletykától, rágalmazástól és haszontalan beszédtől. Különben nem sikerül elérnünk a böjt átfogó célját – a hivő tökéletesítését.

Mindez azt mutatja, hogy a böjt előnyei elsősorban spirituálisak, nem fizikaiak. Ezért a böjttel az legyen a célunk és szándékunk, hogy a Mindenható Istent szolgáljuk. Ha evilági célokkal vágunk bele a böjtbe, például kevesebbet akarunk költeni élelmiszerre vagy le akarunk fogyni néhány kilót, azzal elveszítjük a böjt valódi előnyeit. Ilyen önző célokkal nem nyerhetjük el a Mindenható Isten megelégedését és a spirituális előrehaladásunkat.

http://jovonk.info/2014/04/20/husvet-bojt

Zimbabwében büntetik a buzulást, ahogy azt kell

Robert Mugabe zimbabwei elnök az országból való kiutasítással fenyegette meg pénteken azokat a külföldi diplomatákat, akik őt a homoszexuálisok jogainak tiszteletben tartására kérik. Az Afrika legidősebb vezetőjének számító Mugabe az ország függetlenné válásának 34. évfordulója alkalmából mondott beszédében bírálta Európa "homoszexuális abszurditását... A tegnap Európája nincs többé, ma olyan Európánk van, amelynek nincsenek elvei és ahol az a természetes, ami nem természetes" - hangsúlyozta a fővárosi nemzeti stadionban tartott ünnepségen a dél-afrikai ország 90 éves elnöke.
  
Hozzátette: hazája nem azért küzdött az Egyesült Királyságtól való függetlenedésért, hogy a "melegek földjévé" váljon. Hangsúlyozta a jelenlévőknek: azonnal "elküldjük" és "nem hallgatjuk tovább" azokat a diplomatákat, akik Zimbabwéban a homoszexualitás védelmére beszélnek. Az Európai Unió (EU) több mint egy évtizede sújtja szankciókkal a 90 éves Mugabét és feleségét állítólagos emberjogsértések és választási szabálytalanságok miatt. A dél-afrikai országot 1980 óta irányító Mugabe nem először kel ki a melegek ellen, akiket rosszabbnak tart a disznóknál és a kutyáknál is. Afrikában jelenleg több mint 30 országban - köztük Zimbabwéban - büntetik jogilag a homoszexualitást. Ez egy korrekt hozzáállás!

Gölöncsér Miklós

NA, ENNÉL HIVATALOSABB BEJELENTÉS, NEM LEHET!

Róma: Őszentsége ma délelőtt szentbeszédet tartott a Szent Péter téren. Ferenc Pápa nagyon egyszerűen, világosan és az összesereglett hívők csodálkozásától övezve kijelentette:

"Kedves Testvéreim! El szeretném mondani mindannyitoknak azt, hogy nem vagyunk egyedül az Univerzumban. A Tudomány eléggé fejlett annyira, hogy hamarosan meg fogjuk ismerni az új fivéreinket és nővéreinket, akikkel kicseréljük egymást közt a békesség jelét. Azon a napon megtörténik a csoda, és ne feledjétek: Egy az Isten és mindannyinkon egyformán őrködik, vigyáz.

A kinyilatkoztatás hatalmas izgalmat keltett és lenyűgözte azt a sok ezer embert, akik a téren követték a szentbeszédet. Ferenc Pápa ezzel a rendkívüli tettével azt szerette volna tisztázni, hogy a fejlődés tekintetében nagyon fontos az, hogy nyitottak legyünk az új ismeretekre és összhangban a józan ésszel csodálkozzunk ezekre. Ez a kinyilatkoztatás bizonyára megváltoztat mindent.

http://www.foldicsillagok.hu/


http://www.nemzetihirhalo.hu/joo/index.php/ferenc-papa-nem-vagyunk-egyedul

Az elkövetkezendő két esztendőben a tudomány emberei minden erőfeszítést meg fognak tenni, hogy megcáfolják Isten Létezését

2014. március 29. szombat, 14:30

Drága szeretett leányom, az elkövetkezendő két esztendőben a tudomány emberei minden erőfeszítést meg fognak tenni, hogy megcáfolják Isten Létezését. Félrevezető módon azt fogják állítani, hogy az ember képes a Földön kívül más bolygókon fenntartani az életet. A Föld az egyetlen élő része a világegyetemnek, amelyet Isten az Ő gyermekei számára teremtett. De nem csak ez lesz az egyetlen ok, amellyel bizonyítani fogják, hogy Isten nem Létezik. Ők az ember nagyságát, intelligenciáját, a tudományban tett előrehaladását fogják hirdetni, csakhogy eloszlassák azt a felfogást, hogy az embert Isten teremtette. A legnagyobb sértés az lesz, amikor bejelentik, hogy az embert a tudomány csodája hozta létre.

A végletekig el fognak menni, hogy bebizonyítsák, az ember legyőzhetetlen; és mégsem lesz válaszuk arra, hogy mi történik az emberi test fizikai halála után, amellyel minden embernek szembe kell néznie. Ezt a részt figyelmen kívül fogják hagyni azok, akik hazudnak és tagadják Istent.

Ezek az emberek nevetségessé fogják tenni azokat, akik kijelentik, hogy hisznek a Mennyország létezésében, és a Legmagasságosabb Istenben, az ő Igaz Teremtőjükben. És mindeme nyilvános nyilatkozatok közepette egyetlen szavukat sem fogják hallatni azok, akik azt állítják, hogy Egyházamat vezetik. Az utolsó napokban a vallás egy pogány fogalommá fog válni, amikor a Föld, a Nap, a Hold és a csillagok tömjénezése fogja helyettesíteni az Isten iránti hódolatot.

A világ többsége a pogánysághoz fog fordulni, és így halált hoznak a lelkük számára. Atyám minden Beavatkozása ellenére, ők egy másik irányba fognak fordulni. Azért ígérte meg Atyám a világnak az Igazság Könyvét, érthetővé téve a Jelenések Könyvét, hogy megmentse sajnálatraméltó lelketeket. Az ember makacs. Az ember büszke, hiú, és minél jobban előrehalad a tudományban, annál kevesebbet tud, és annál jobban eltávolodik az Igazságtól.

Szenteljetek most figyelmet Szavamnak, mert mindazt, amit tanítottam nektek, hamarosan fokozatosan, szakaszonként vissza fogják vonni földi Egyházamból. Az Igét elveszik majd tőletek, de Én soha nem foglak cserbenhagyni benneteket, mert Én mindig veletek maradok, vezetvén, tanítván és eltöltvén benneteket Szeretetemmel. Ti mindig a Szívemben lesztek és az Irántam való szereteteteknek lesz köszönhető, hogy meg tudom menteni azokat, akik már elvesztek. Ti, szeretett követőim, az összekötő kapocs vagytok Isten gyermekeihez, Én pedig imátokon keresztül a világ egyesítésére fogok törekedni. Éppen ezért nektek soha nem szabad kétségbe esnetek, még akkor sem, amikor minden reménytelennek tűnik.

Jézusotok

Feltámadás és remény

Jézus Krisztus feltámadása a halálból megváltoztatta az emberiség történelmét és számtalan életet. Jézus feltámadásnak köszönhetően van reménységünk. Nem a technológiában, nem is az emberi megoldásokban és egyértelműen nem a politikusokban, de még csak nem is a prédikátorokban. A reménységünk Istenben van.

Azt mondják, hogy egy ember 40 napig képes élelem, három napig víz és nyolc percig levegő nélkül élni, de egy pillanatig sem élhet reménység nélkül. Van reménységed? Esetleg úgy érzed, hogy az életed egy kormány nélküli hajóhoz hasonlóan céltalanul hánykolódik a vizeken?

Jézus tanítványai is így éreztek. Jézus kereszthalála után elvesztették a reményt. Azt gondolták, hogy Jézus küldetése valahogy, valamiért elbukott. Úgy hitték, hogy a Messiás a királyok királyaként fog uralkodni a földön, ami számukra az Izrael feletti római hatalom megdöntését jelentette.

A Bibliából tudjuk, hogy a Messiás visszatér majd és tényleg átveszi a hatalmat, de ők akkor még nem értették, hogy ehhez először meg kellett halnia. Így amikor a legjobb barátjukat, a hősüket és Megváltójukat hirtelen hamis vádak alapján letartóztatták, megverték és saját szemük előtt hidegvérrel kivégezték, úgy tűnt számukra, hogy valami borzasztó és nem várt eseményt történt. A tanítványok össze voltak zavarodva, elcsüggedtek és elvesztették a reményt. Úgy döntöttek elmennek Jeruzsálemből. Emmaus felé menet egy idegen csapódott hozzájuk. Hamarosan kiderült, hogy az idegen maga Jézus volt.

Érdekes megnézni, hogy kiknek jelent meg Jézus feltámadása után. Megjelenhetett volna Pilátus előtt. „Emlékszel rám, helytartó?” Megjelenhetett volna Cézár előtt. „Istennek képzeled magad? Évek múlva már csak egy saláta nevéről ismernek majd, én azonban megváltoztatom az emberiség történelmét.”

Nem. Jézus például Mária Magdaléna előtt jelent meg. Talán azért, mert az utolsók között volt, akik elhagyták a keresztet és az elsők között, akik felkeresték a sírt. Úgy tűnik Jézus a hétköznapi embereket kereste fel. Azokat, akikről mások elfeledkeztek.

Az Emmausba tartó tanítványokról ezt olvashatjuk:

„Miközben beszélgettek, és vitatkoztak egymással, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük. Látásukat azonban valami akadályozta és nem ismerték fel őt.” (Lukács 24:15-16)

Jézus inkognitóban volt. Márk a következő részletet is hozzáteszi a történtekhez:

„Ezután más alakban jelent meg közülük kettőnek útközben, amikor vidékre mentek.” (Márk 16:12)

Ezek ketten rossz irányba tartottak. Vagy Jeruzsálemben kellett volna maradniuk a többi tanítvánnyal, vagy Galileába menniük, ahogy Jézus mondta nekik. Ehelyett a lehető legtávolabb akartak kerülni a kereszttől.

Jézus azonban nem mondott le róluk. Csatalakozott a beszélgetéshez:

„Ő pedig így szólt hozzájuk: “Miről beszélgettek egymással útközben?” Erre szomorúan megálltak.
Majd megszólalt az egyik: “Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod mi történt ott ezekben a napokban?” (Lukács 24:17-18)

Könnyű ítéletet mondani a reakciójuk felett. De vajon mi nem ugyanezt tettük volna? Jézus azonban megértette őket és helyreállította a reménységüket. Megmutatta nekik a Szentírásból, hogy mit jelentettek a történtek.

„Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?” És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt.” (Lukács 24:26-27)

Vajon melyik részeket idézte nekik? A 22-es Zsoltárt, ami azt mondja, hogy „átlyukasztották kezemet, lábamat” és „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el?” Vagy Ézsaiást, ahol azt olvassuk, hogy „Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját”? (Ézsaiás 53:7)

Még mindig nem tudták, hogy Jézussal beszélnek, de azt látták, hogy jól ismeri a Szentírást. Szimpatikus volt nekik. Azt vették észre, hogy miközben hallgatták őt, a szívük ismét megtelt reménységgel. Még aznap este útra keltek, hogy visszatérjenek a többiekhez Jeruzsálembe.

Mi is pontosan itt találjuk a reménységet. „Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk.” (Róma 15:4)

Éppen ezért, amikor elcsüggedsz, nem elfutni kell Istentől, hanem Hozzá futni. Vidd Hozzá a kérdéseidet, a panaszaidat, a gondjaidat. A lényeg, hogy ne el, hanem Hozzá fuss.

Mint a két tanítvány az Emmausba vezető úton, sokszor nem vesszük észre, hogy Isten végig velünk tart. Velünk van a napos és a felhős napokon egyaránt. Velünk van a hegycsúcson és a völgyben. Akárhol járunk az életben, velünk van.

Forrás: WND.com

Mindenkinek Áldott Ünnepeket kívánok.
Testvéreknek: áldott életet,
Hitetleneknek:, hogy megtalálják életük legnagyobb áldását Jézus Krisztust, és meg is ragadják a megváltásuk, szabadításuk zálogát.

Szeretettel: Kormos Erika

Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által

Az irgalmasság kilencede és az engesztelők

Nagypénteken miközben az irgalmasság kilencedét imádkoztuk, Jézus ezt üzente: „E kilenced alatt irgalmas szívembe emellek titeket és ott hordozlak benneteket az Isteni Irgalmasság vasárnapjáig, addig, amíg lelketek makulátlan hófehér tiszta nem lesz. Szent Véremben fogtok megfürdeni és új életet kezdeni. Az örök üdvösség felé vezető utatokon ez egy fontos lépés lesz.”

Később láttam, hogy az engesztelők közössége ott volt abban a sírboltban, ahova Jézus Szent Testét elhelyezték és egy lepellel letakarták. De nemcsak mi voltunk ott, hanem velünk együtt az angyalok is, akik szüntelenül dicsőítették és magasztalták a Szentháromságot. A szeráf angyalok az Úr mellett őrködtek, majd az egyik közülük így szólt hozzánk: „Jöjjetek közelebb testvéreim! Adjatok hálát Istennek, mert ígéretét beteljesítve megváltotta az emberiséget! Ti azok közé tartoztok, akik hűséggel és teljes odaadással tudnak Neki szolgálni. Nagy kiváltságban van részetek, hiszen a kegyelmek folyamatos áradatát élvezhetitek nap, mint nap, amíg csak éltek. Kevés olyan közösség van a világban, ahol ennyi kegyelem árad! Mennyei Édesanyátok oly szorosan mellettetek van, hogy azt el sem tudjátok képzelni. Ő arra hívott titeket, hogy vele együtt beteljesítsétek Isten tervét, amelyet az engesztelőkre bízott. Ahogyan mi most virrasztunk Krisztus halott Szent Teste fölött, úgy kell nektek is őrködnötök az Eucharisztia fölött még az életetek árán is. Nekünk, angyaloknak szükségünk van olyan emberekre, akik készek ezt az áldozatot meghozni. Egyedül csak ti vigasztalhatjátok a Mennyei Atyát mindazért a sok fájdalomért, amelyet Szent Fiának okoztak.

A Menny összes lakójának tudomása van arról, hogy hamarosan minden engesztelő össze fog gyűlni Isten nevében Vácon, a kegyelmek forrásának egyik helyén azért, hogy egységetek újból helyre álljon, mert a gonosz mindenkit komolyan megpróbált az utóbbi időkben. Mindazok, akik megnyílnak a kiengesztelődés kegyelme előtt, egy maradandó pecsétet kapnak a szívükre, mint az engesztelő hivatás jelképét. Imádkozunk azért a szándékért, hogy minden országban legyen egy olyan nap – legalább az év egy napján ‒, amikor az emberek kiengesztelődnek Istennel és egymással is. E kegyelemmel teljes napok előkészítik Krisztus dicsőséges második eljövetelét. Amikor megtörténik a kiengesztelődés köztetek, ti mindnyájan lélekben a Sínai hegyen lesztek és visszatértek a kezdetekhez, életfelajánlásotokkal pedig elkötelezitek magatokat a Szent Törvények iránt. A ti feladatotok az, hogy az embereket elvezessétek ahhoz a szövetséghez, amely Krisztusban újjáéledt.”

E szavak után lélekben egészen megerősödtünk és megújultunk. A harmadik napon egy vakító fény áradt a sírboltba, és a nagy kő elgördült a sírhely bejárata elől. A Szentháromság három személye állt meg nagy dicsőségben a mennyei seregek kíséretében, és láthattuk az Üdvözítőt az Atya jobbján. Jézus a Mennyei Atya és a Szentlélek áldásával belépett a sírboltba és mielőtt egyesült Lelke Szent Testével, felénk fordult és a következőt mondta: „Feltámadásom napján ti is lélekben fel fogtok támadni az örök életre. A halál fölötti győzelmem legyen mindnyájatoknak erősítés és példa a bűn feletti győzelemre! Különleges áldásomat adom az engesztelők közösségére! Azt akarom, hogy Velem legyetek, és mindig az Én oldalamon harcoljatok a lelkekért! Irgalmam kapuja most oly szélesre tárult, mint eddig soha. E napok félelmetesek a gonosz számára, mert sok vereséget kell elszenvednie. A kitartás és buzgóság lelkületével áldalak most meg mindnyájatokat az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

2014.04.18. Nagypéntek Mária Magdolna
http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/819-az-irgalmassag-kilencede-es-az-engesztelok

Pontosan, ahogy meg lett jövendölve, Keresztre-feszítésének jelentését kiforgatták

Nagypénteken, 2014. április 18-án keresztutat jártak a római Colosseumban. Az „elmélkedések” a keresztút során kizárólag a szegényekről, a peremre szorultakról, a betegekről, a munkanélküliekről és a bevándorlókról szóltak. Ez a felszabadítás teológiájának /a katolikus szocializmus/ öröksége, amelyet a katolikus Egyház elítélt.

Egyszer sem történt határozott utalás arról, hogy Jézus azért ontotta vérét és halt meg a kereszten, hogy megszabadítson bennünket bűneinktől és megváltson bennünket a pokol örök kárhozatától.

Bemutatunk néhányat ezekből az „elmélkedések”-ből. Valamennyit elolvashatják a Vatikán weboldalán. /Lásd az alábbi linkeket: http://www.vatican.va/news_services/liturgy/2014/documents/ns_lit_doc_20140418_via-crucis_en.html /

II. ÁLLOMÁS: Jézus felveszi keresztjét

Ez mindazoknak a hibáknak a terhe is, amelyek a gazdasági kríziseket és azoknak súlyos társadalmi következményeit okozták: mint a munka bizonytalansága, a munkanélküliség, elbocsátások, egy gazdaságé, amely inkább uralkodik, mintsem szolgálna, pénzügyi spekulációk, öngyilkosságok, korrupció és kizsákmányolás, a helyi ipar veszteségei.

Ez az a kereszt, amely a munka világát nyomja, az igazságtalanságét, amely a dolgozók vállára nehezedik.

Jézus vállalja ezt és arra tanít, hogy utasítsuk vissza az igazságtalanságot és az Ő segítségével tanuljuk meg, hogy a szolidaritás és a remény hídjait építsük fel, különben olyanok leszünk mint a juhok, melyek elveszítették az utat ezen krízisek során.

III. ÁLLOMÁS: Jézus először esik el

A belső erővel, amelyet az Atyától kap, Jézus segít nekünk abban, hogy elfogadjuk mások gyengeségét, hogy irgalmasságot mutassunk az elesettek iránt, és törődjünk azokkal, akik ingadoznak. És erőt ad ahhoz, hogy ne csukjuk rá az ajtót azokra, akik kopogtatnak és menedéket kérnek tőlünk, méltóságot és hazát. Saját gyengeségünk tudatában átöleljük a bevándorlókat sebzettségükben és segíteni fogjuk őket abban, hogy biztonságot és reményt nyerjenek.

V. ÁLLOMÁS: Cirenei Simon segít Jézusnak a kereszthordozásban

Csak, ha megnyitom szívemet az isteni szeretetnek, tudok közeledni ahhoz, hogy mások boldogságát keressem a tevékeny szeretet által: egy kórházban töltött éjszaka, egy érdek nélküli bér, egy könnycsepp, melyet letörlök a családban, szívből jövő nagylelkűség, széleskörű elkötelezettség a köz javára, kenyerünk és munkánk másokkal való megosztása, minden féltékenység és irigység elutasítása.

VII. ÁLLOMÁS: Jézus másodszor esik el

Benne megpillantjuk mindazoknak a keserű tapasztalatát, akik különféle börtönökben ülnek, mindezek embertelen ellentmondásaival együtt. Körülfogva és bezárva, gyötörve és elesetten. A börtönök manapság is elkülönítettek, mellőzöttek, a társadalom által visszautasítottak. Jellemzik ezeket a bürokratikus rémképek és a késleltetett igazságszolgáltatás. A büntetést fokozza a túlzsúfoltság: egy szigorított büntetés, igazságtalan szenvedés, valami, ami felemészti a testet és a vért. Néhányan – túl sokan! – nem élik túl… És amikor egyik fivérünket vagy nővérünket szabadon engedik, azontúl is úgy tekintünk rájuk, mint „büntetett előéletűekre”, és elzárjuk előlük a szociális és gazdasági felszabadítás ajtóit.

IX. ÁLLOMÁS: Jézus harmadszor esik el

Jézusról való elmélkedésünk, aki elesik, de újból feláll, segítsen bennünket túljutnunk azon a szűklátókörűségen, amely félelmet vált ki szívünkből a jövőt illetően, különösen ezekben a kritikus időkben. Hagyjuk magunk mögött a múltról való egészségtelen nosztalgiát, önelégültségünket és a változás visszautasítását, és azt a magatartást, amely azt sugallja: „De mi ezt mindig ilyen módon tettük!”

[Úgy tűnik, hogy ezzel a hagyományőrző katolikusokat támadják, akik nem kívánnak változtatni.]

Jézus, aki botladozik és elesik, de azután felkel, egy biztos reményre mutat, amely bensőséges imádság által táplálva, éppen a megpróbáltatás idején születik, nem utána vagy attól különválva!

XI. ÁLLOMÁS: Jézust keresztre feszítik

Manapság, Jézushoz hasonlóan, sokan fivéreink és nővéreink közül a fájdalom ágyára vannak szegezve, kórházakban, öregotthonokban, családjainkban. Ez egy kemény időszak, a magány keserű napjaiban és kétségbeesésben. „Istenem, Istenem, miért hagytál el Engem?”

XII. ÁLLOMÁS: Jézus meghal a kereszten

„Emlékezzél meg rólam…” (Lk 23:42) A tolvaj testvéri kérése, aki társa lett a szenvedésben, átszúrja Jézus szívét, ez visszhangja saját fájdalmának. És Jézus meghallgatja ezt a kérést: „Még ma Velem leszel a paradicsomban”. Mások szenvedése mindig megvált bennünket, mert kihúz bennünket önmagunkból. [!!]

„Asszony, íme, a Te Fiad”… (Jn 19:26). De az Ő Anyja, Mária az, aki Jánossal együtt a kereszt lábánál állva elűz minden félelmet. Ő megtölti ezt a jelenetet gyengédséggel és reménnyel. Jézus nem érzi többé egyedül magát. Így van velünk is, ha betegágyunknál ott van valaki, aki szeret bennünket! Hittel, a végsőkig.

„Szomjazom” (Jn 19:28). Mint a gyermek, aki inni kér édesanyjától, mint a beteg, aki lázban ég… Jézus szomjúsága mindazok szomjúsága, akik életre, szabadságra és igazságra vágynak. És a szomjúsága annak, aki a legszomjasabb, Istennek, aki végtelenül jobban, mint mi magunk, vágyik a megváltásunkra”.

„Beteljesedett!” (Jn 19:30). Minden: minden szó, minden cselekedet, minden prófécia, Jézus életének minden pillanata. A kép teljes. A szeretet ezernyi színe most teljes szépségében ragyog. Semmi sem ment veszendőbe. Semmi sem lett eldobva. Minden szeretetté változott.

Minden teljessé vált, nekem és neked! És ezáltal, még a halál is jelentőséget nyer!

Az Úr 2014. április 8-i próféciája:

"Ez év Nagyhetétől kezdve, meg fognak jelenni a repedések, és a Keresztre feszítésem jelentését el fogják ferdíteni. Új értelmezéseket fognak bemutatni a hívők előtt, és ellenségeim szájából a hazugságok fognak ömleni. Passiómat ravasz módon ki fogják gúnyolni, de ez nem lesz azonnal nyilvánvaló. De amikor már többé nem a Kereszthalálomra fognak összpontosítani, és amikor furcsa gesztusok történnek Egyházamban, tudni fogjátok, hogy ez a kezdete földi Egyházam lerombolásának." /A teljes üzenet/

A cikket fordította: Z. Katalin

Forrás: Just as foretold: the meaning of His Crucifixion was twisted

www.masodikeljovetel.hu

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

Csak egyetlen út vezet Istenhez, és ez Rajtam, Jézus Krisztuson keresztül. Nincs más út.

2014. április 18. péntek, 23:24

Drága szeretett leányom, a világ újra fel fog támadni a hamuból, a vérontásból. Én megígérem, hogy az antikrisztus okozta gyötrelmet el fogom törölni a Föld színéről. El fogom pusztítani Isten ellenségeit és azokat, akik felelősek a nyomorért, az igazságtalanságért és szenvedésért, amelyet Isten gyermekeire hoztak.

A gonosz, amely a világ minden táján markában tartja a mai ember szívét, különböző formákat ölt. A legbrutálisabb formája, amikor embereket kínoznak, megölnek, vagy kíméletlenül megbüntetnek. Másrészt az embereknek nagy nehézségeket kell elviselniük, beleértve az élelem és az otthon hiányát, és a rettenetes szegénységet, miközben vezetőik felfalnak minden őket megillető jogot. Aztán ott vannak az igazságtalan törvények, amelyek a hatalommal rendelkezőknek kedveznek, mert a gazdag embert még gazdagabbá teszik és a szegényeket még szegényebbé; ahol kevés könyörületet, vagy szeretetet mutatnak a nagy szükségben lévők iránt. Végül pedig ott van világszerte a Keresztények, az Én Követőim üldözése. Őket sokkal jobban megvetik, mint bárki mást és rettenetesen szenvednek az Én Nevemért. A gonosz követői gyűlölik a Keresztényeket, aki (a gonosz) arra használja fel ügynökeit, hogy különböző módon elhallgattassa őket. Terveik nagy részében szerepel a cenzúra és a Keresztények azon jogának megvonása, hogy nyilvánosan hirdethessék Irántam való hűségüket. És miközben napjaink kormányai minden más vallás jogait és az emberi jogokat rendíthetetlenül védelmezik, a Keresztények jogai előtt nem fognak meghajolni.

A Keresztényeknek hamarosan meg fogják tiltani, hogy a hitüket nyilvános helyeken, iskolákban, főiskolákon gyakorolják, míg végül annak gyakorlását Isten Templomaiban is be fogják tiltani. Talán azt mondjátok lehetetlen megakadályozni a Keresztényeket hitük gyakorlásában, főleg a saját templomaikban. Ez a legravaszabb módon fog megtörténni, amikor milliókat fognak megtéveszteni, és azt csak kevesen fogják észrevenni, amint Szavam jelenlegi formájának minden egyes részét meg fogják változtatni, de mindez csendben fog megtörténni. Csak azok fogják látni a változásokat, akik gondosan odafigyelnek, és egy idő után szabályszerű lesz az, hogy minden Keresztény vallásnak meg kell nyílnia, hogy minden hitfelekezetet tárt karokkal fogadjanak, beleértve azokat is, akik nem hisznek Bennem.

Azonban azok közül, akik más hitfelekezetet követnek, és nem ismerik el a Szentháromságos Istent, nem mindenkit fognak az új világegyházba kényszeríteni. Nem. A Keresztények lesznek azok, akiket odatesznek, hogy bálványozzák a pogányságot, amelyet gondosan fognak bemutatni, mint egy új egyházat, amely a „közösség” egy új formáját fogja felkarolni – mindenki egyházát – amelyben Én, Jézus Krisztus nem fogok több szerepet betölteni.

Ettől az évtől kezdve a Keresztem kezd eltűnni, és miközben Egyházaim és azok, akik azt mondják, hogy Engem szolgálnak, a humanizmus fontosságáról beszélnek, nem fogjátok hallani őket, hogy arról beszélnének, milyen fontos átadnotok magatokat Nekem, Jézus Krisztusnak. Éppen ezért ti nem lesztek felkészítve az Örök Életre. Annak fontosságáról, hogy az Én Utamat kövessétek Atyámhoz, nem fognak említést tenni, és a Szentségek sem fogják a vitat tárgyát képezni. Ehelyett nektek arról fognak beszélni, hogy gondoskodni kell mások szükségleteiről és jólétéről, amelyet mint helyettesítőt fognak felhasználni az Engem való imádás helyett. Én vagyok az Egyház. Az Én Testem maga az Én Egyházam, de idővel teljesen félre fognak söpörni Engem. A fejeteket hazugságokkal fogják tele tömni. Mindenféle útról fognak beszélni nektek, amelyekre szükségetek van, hogy közelebb kerüljetek Istenhez. De minden út, amelyről azt fogják mondani nektek, hogy azon kell haladnotok, az ellenkező irányba fog vezetni.

Most már tudjátok, hogy csak egy Igazság létezik. Csak egyetlen út vezet Istenhez, és ez Rajtam, Jézus Krisztuson keresztül. Nincs más út.

Jézusotok

A hamisproféta a szellemi és testi fogyatékkal élő személyek lábát mosta meg

Az utolsó vacsorára emlékező nagycsütörtöki misét Ferenc pápa egy rokkantbetegeket segítő római katolikus egészségügyi intézményben mutatta be, ahol 12 szellemi és testi fogyatékkal élő embernek mosta meg a lábát - tudósít az MTI.

A Don Carlo Gnocchi olasz pap által alapított rehabilitációs központ betegei az intézmény kapujában várták Ferenc pápát, aki egyenként köszöntötte őket.Ferenc pápa a központ kápolnájában mutatta be a Jézus és a tanítványok utolsó vacsoráját idéző szentmisét (Coena Domini) a betegek, rokonaik, az orvosok és a betegápoló személyzet részvételével. A hagyomány szerint az egyházfő a misén elvégezte lábmosás szertartását, ahogyan Jézus is tette a tanítványokkal. Az egyházfő a központban ellátott 12 szellemi és testi fogyatékkal élő személynek mosta meg a lábát. Ferenc pápa tavaly Rómának ugyanebben a kerületében egy fiatalkori börtönben mosta meg tizenkét fiatal elítélt lábát.Ferenc pápa egyenként letérdelt a kerekes székben ülő betegek előtt és a lábmosás után megcsókolta a lábfejüket. A kilenc olasz és három külföldi személy között egy muzulmán is volt: a 75 éves, líbiai születésű Hamed, aki az olasz-líbiai kereskedelmi kamaránál dolgozott, de egy közlekedési baleset rokkanttá tette. A betegek között a legfiatalabb a 16 éves Osvaldinho volt, aki a Zöld-foki szigetekről származik és gyerekkorában egy szikláról a tengerbe vetve magát súlyos sérüléseket szenvedett. A legidősebb a 86 éves olasz Angelica volt, aki szintén mozgásképtelen. Mások gyerekbetegségtől váltak szellemi vagy testi fogyatékkal élővé. A misén mondott beszédében Ferenc pápa kijelentette, "Jézus azt hagyta nekünk örökségbe, hogy testvéreinket szolgáljuk (...) a szeretettől vezérelve legyünk egymás szolgái és segítői".

Fotó: Europress/AFP
Magyar Kurír

A keresztfához megyek!

Az egyik legszebb katolikus szentének. Nemcsak katolikusoknak ajánlva szeretettel!

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

Az Új Paradicsomom egy vég nélküli világ lesz – ahogyan az meg volt jövendölve

2014. április 17. csütörtök, 21:00

Drága szeretett leányom, a halálból való Feltámadásom okkal történt. Erre nem csak azért került sor, hogy egyszerűen bebizonyítsa Istenségemet azok számára, akik nem fogadták el, hogy Én Ki Voltam. A lelkek, akik addig meghaltak, nem mehettek be a Mennyországba. Nekik várniuk kellett. De nem sokkal Feltámadásom után ők egy új Életet kaptak Királyságomban. Feltámadásom Örök Életet hozott a lelkeknek, ezért a halálnak többé már nem volt hatalma az emberi nem fölött.

A Feltámadásom Második Eljövetelemkor valóban nyilvánvaló lesz, mert akkor mindazok a lelkek, akik Bennem és Értem haltak meg, szintén fel fognak támadni a halálból, és Örök Életet fognak kapni. Ők testben és lélekben fognak feltámadni, tökéletes egységben Isten Akaratával, és az új Paradicsomomban fognak élni, amikor a régi Föld és Ég eltűnik, és egy új világ keletkezik. Az Új Paradicsomom egy vég nélküli világ lesz – ahogyan az meg volt jövendölve. Mindazok, akik szeretik Istent, és akik elfogadják Irgalmasságom Kezét, be fognak lépni Dicsőséges Királyságomba. Ezt az Ígéretet tettem, amikor földi Testemet átadtam a halálnak, hogy mindnyájatoknak Örök Életet adjak. Ne feledjétek, hogy amit Isten megígér, azt Ő mindig teljesíteni is fogja. Amit Isten megannyi prófétája által megjövendölt, az be is fog következni, mert amikor Ő egy dolgot mond, nem gondol másra.

Amikor Isten azt mondta Jánosnak, hogy a világ az utolsó napokban ketté fog szakadni és Templomát le fogják rombolni, akkor Ő nem hazudott. Elérkezett az uralkodása azoknak, akik el szeretnék pusztítani Isten Igéjét, és eljött az ideje minden megjövendölt próféciának, Dániel jövendölésétől kezdve Jánosig. Az Ígéretem, hogy eljövök szétválasztani a juhokat a kosoktól, hamarosan valósággá válik. A Menny Beavatkozása által az ember mindenféle segítséget meg fog kapni, és megannyi lehetőséget, hogy megtegye végső választását. Ő vagy Engem fog követni, vagy lemarad.

Jézusotok

A Kereszt egy új formája kerül majd bevezetésre 2013-04-30 Drága szeretett leányom, az Én Hatalmam soha nem fog meggyengülni; mint egy fény, halványabb lesz a sűrű köd közepette, de mindig látható lesz, még ha olyan gyenge lesz is, akár egy halvány pislákoló fény. Amikor a világ újra megváltozik, mivel a gonosz szellem a megosztottságra megosztottságot hoz, akkor egyedül csak Isten Fénye lesz az, ami fenntart majd benneteket. Jelenlétemet érezni fogják azok, akik Hozzám folyamodnak segítségért, mert Én sohasem foglak elhagyni benneteket, különösen akkor nem, amikor úgy érzitek, hogy minden reménytelen. Semmi más, csakis az Igazság fog segíteni nektek helyt állnotok, amikor a szeretet hiánya – a mai világban nyilvánvaló módon – egyre csak növekszik, amint az emberek szíve kővé változik. Az Igazságot a Szent Biblia tartalmazza. Ez az a táplálék, amely éltetni tudja az embert úgy most, mint a jövőben. Rövidesen lehetetlen lesz akár csak egy Bibliát is vásárolni, mivel sok nemzet ragaszkodni fog az új törvényekhez – különösen Európában -, mely törvények minden olyan könyvet be fognak tiltani, amelyek Isten Szavát terjesztik. A levél most íródik, hogy hívja mindazokat, akik a Katolikus Egyház szolgálatában állnak. Hamarosan minden felszentelt szolgám tájékoztatva lesz a változásokról, amelyekről azt fogják mondani, hogy az Egyház javát szolgálják. Az új szabályok, amelyek a Szentmise alatt mondott imák módosításaiban lesznek észlelhetők, ártalmatlannak fognak tűnni. Sokan nem veszik észre ennek a jelentőségét, de ez a Szent Eukarisztiához és a benne lévő Jelenlétemhez kapcsolódik. A „megemlékezés” szót fogják használni, és hamarosan minden templomot megfosztanak kincseitől. A kincsek elvétele, beleértve az arany Tabernákulumokat is – melyeket fából és kőből készítettel cserélnek fel – egyike lesz azoknak a jeleknek, melyeket összegyűjtenek az Új Világvallás számára. A templomokat a falaikon belül fogják megváltoztatni, és ez magába foglalja majd az oltárok megszentségtelenítését is. A Szentségtartók – a Szent Eukarisztia tartója –kezdenek eltűnni, és a Szentségkitétel napjai véget érnek. Vessétek csak meg most Szent Szavamat, és majd könnyeket fogtok sírni, amikor ezek a cselekedetek fel fognak tárulni előtettek! Hamarosan – nem sokkal később – a felszentelt szolgáim által viselt öltözékeket meg fogják változtatni, és a Kereszt egy új formája kerül majd bevezetésre. Az új rémtett nem egy egyszerű kereszten alapszik. Ehelyett, diszkréten, a fenevad fejét fogja ábrázolni. Azt kérem tőletek, hogy most gyűjtsétek össze Szent Keresztjeimet és tartsátok azokat otthonaitokban, Szenteltvízzel együtt. Arra sürgetlek benneteket, hogy ragaszkodjatok az Igazsághoz, amelyről beszéltem nektek. Aztán azt akarom, hogy teljesen bízzatok meg Bennem. Sohase higgyétek, hogy elhagylak titeket, kiszolgáltatván a gonosznak benneteket. Én továbbra is mindenkor közel maradok hozzátok. Különleges áldást árasztok szeretett, hűséges szolgáim fejére, hogy Szentséges Szívemmel egybefonva tartsam őket. Tartsátok szíveteket közel Hozzám, és egymáshoz is. Vigasztaljátok és erősítsétek egymást, mert nektek az előttetek álló idők előtt és alatt sokkal jobban kell szeretnetek egymást, mint valaha. Én vagyok a ti családotok. Ti az Enyéim vagytok. Mi egyesülve maradunk egészen addig a pillanatig, amikor a harsonák megszólalnak, és a bejelentés megtörténik, hogy Második Eljövetelemben végül kinyilatkoztathatom Magam. Akkor érezni fogjátok az örömet és a békét, amelyet megígértem nektek. Aztán minden szenvedés véget ér. Jézusotok Üdvösség Anyja: Minden egyes Szentséget a felismerhetetlenségig meg fognak változtatni 2013. szeptember 5. csütörtök, 9:35 Gyermekem, amikor a Töviskoronát Fiam Szent Fejére helyezték, az nemcsak azért történt, hogy szörnyű testi fájdalmat okozzanak (Neki), hanem azért is, hogy azzal közöljenek valamit. Ez egy szimbolikus tett volt a részükről. Azt mondták ezzel – miközben gúnyolták Őt -, hogy ez az Ember, Aki azt mondja, hogy Ő az Egyház Feje, és Aki Messiásnak nevezi Önmagát, nem lesz soha megtűrve. Amikor Őt Megkoronázták, meggyalázták az Egyház Fejét, és ezekben az időkben újra meg fogják gyalázni Őt. Krisztus ellenségei nem elégszenek meg azzal, hogy átvegyék Fiam Egyházának belső irányítását, hanem még sok más módon is meg fogják Őt szentségteleníteni. Meg fogják változtatni a Szentáldozáshoz szükséges ostyákat, és a Szent Eukarisztia jelentését is. Ők azt fogják mondani, hogy a Szent Eukarisztia az emberiséget jelképezi, és hogy az egy új közösségnek a jele – egységbe gyűjtve minden embert Isten Szemében. Nektek, gyermekeim, azt fogják mondani, hogy ti egymásnak hittestvérei vagytok, és ez ünneplésre ad okot. Az Oltáriszentség (A Szentostya) Krisztus Teste és az Ő Valóságos Jelenléte. Ez nem lehet két különböző dolog. Mégis ők el fogják ferdíteni ennek jelentését – mindaz, ami végül maradni fog, csupán egy darab kenyér lesz, mert amikor ők megszentségtelenítik az oltárokat és a Legszentebb Ostyát, Fiam Jelenléte megszűnik. Minden egyes Szentséget a felismerhetetlenségig meg fognak változtatni. Annyira ravaszok lesznek Fiam ellenségei, hogy úgy fog tűnni, mintha a szent szertartásokon csak egy kicsit változtattak volna. A Gyónás Szentségét el fogják törölni, mert a fenevad nem akarja azt, hogy a lelkek megmeneküljenek, mert ez Fiam győzelmét jelentené. Gyermekek, nektek továbbra is kérnetek kell közbenjárásomat, hogy a jövőbeli események fájdalmait enyhíteni lehessen, és az időt le lehessen rövidíteni. Szeretett Édesanyátok, Az Üdvösség Anyja

Ön szerint az utolsó pápák nem voltak szentek? Interjú Roberto de Mattei professzorral

2014. április 15-én a „Catholoc Family News” leközölt egy interjút Roberto de Mattei ismert történész-professzorral a most vasárnap szentté avatandó két pápáról. A katholisches.info két nappal később németre fordította az interjút.

Kérdés: XXIII. János és II. János Pál küszöbön álló szentté-avatása különböző okokból kétséget és zűrzavart idéz elő. Ön, mint katolikus és történész, hogyan ítéli ezt meg?
Roberto de Mattei: Személyes véleményemet tudom elmondani, anélkül, hogy azt a látszatot kelteném, hogy ezt a komplex problémát meg tudom oldani. Először is, engem egészében megdöbbent az a felületesség, amivel az elmúlt években a szentté-avatási pereket megkezdik és eldöntik. Az I. Vatikáni Zsinat definiálta a pápa joghatósági primátusát és bizonyos körülmények között a tanítóhivatali tévedhetetlenségét, de egészen biztosan nem a pápák személyes makulátlanságát. Az Egyház történelmében voltak jó és voltak rossz pápák, és azok száma, akiket szentté avattak, csekély. Ma az embernek az a benyomása, hogy azon igyekeznek, hogy a pápa tévedhetetlenségét személyes makulátlanságával helyettesítsék. Az összes pápát, jobban mondva a II. Vatikáni Zsinat utáni összes pápát szentként prezentálják. Nem véletlen, hogy XXIII. János és II. János Pál szentté-avatása IX. Pius szentté-avatását és XII. Pius boldoggá-avatását a háttérbe szorította, miközben VI. Pál boldoggá-avatási pere teljes gőzzel halad. Majdnem úgy tűnik, mintha a zsinatot és a zsinatutáni időt a szentség nimbuszával akarnák körülövezni, hogy ezzel egy történelmi kort „tévedhetetlenné” nyilvánítsanak, mely az Egyházban a tan elsőbbségének a lelkipásztori gyakorlat elsőbbségével való felcseréléséhez vezetett.

Kérdés: Ön viszont azt állítja, hogy az utolsó pápák nem voltak szentek?
Roberto de Mattei: Engedje meg, hogy csak az egyik pápáról beszéljek, akit történészként a legjobban ismerek, vagyis XXIII. Jánosról. A II. Vatikáni Zsinat tanulmányozásával kapcsolatban alaposan megvizsgáltam az életét és konzultáltam a boldoggá-avatási perének aktáiról. Ha az Egyház egy hívőt szentté avat, akkor ezt nem azért teszi, hogy minket arról biztosítson, hogy az elhunyt a mennyben van, hanem sokkal inkább a heroikus erények példaképeként állítja elénk őt. A mindenkori esettől függően ezek a szentek perfekt szerzetesek, pásztorok, családapák stb. voltak. Egy pápa esetében az érintettnek, hogy szentként tekintsünk rá, pápai missziójának gyakorlásában heroikus erényeket kell felmutatnia, mint ez például Szent V. Pius vagy Szent X. Pius pápák esetében történt. Nos, ami XXIII. Jánost illeti, alapos megfontolás után biztos vagyok benne, hogy pontifikátusa objektív káros volt az Egyház számára, és ezért lehetetlennek tűnik, hogy nála szentségről beszéljünk. Innocenzo Colosio domonkos atya – olyan valaki, aki a szentségről mindent tud és korunkban a spiritualitás területén az egyik legnagyobb történész – ezt már előttem kijelentette híres cikkében a „Rivista di Ascetica e Mistica”-ban.

[Eddig a pontig de Mattei professzor azt mondta, amit az értelme diktált neki. A következő kérdéstől kezdve pedig már azt mondja, amit a helyzete lehetővé tesz számára, mármint azzal a feltétellel, hogy azt megőrizhesse. Mikor utoljára az Immaculata ferencesek érdekében bírálta Bergoglio-t, másnap kitiltották a Mária Rádióból, amit ő nagyon zokon vett. Tudja, hogy következmények nélkül nem lehet az igazságot kimondani, és ő nem akarja pozícióját ezzel veszélyeztetni – természetesen ezt nem tudatosan, előre elhatározva teszi, hanem csak úgy, mint a túlnyomó többség: kicsit elfordítja a valóságot, hogy ne kelljen meghozni azokat a döntéseket, melyek az igazság elfogadásából és megvallásából következnének.]

Kérdés: Ha Ön úgy gondolja, hogy XXIII. János nem volt szent pápa, és ha, ahogy tűnik, a szentté-avatások tévedhetetlen pápai aktusok, akkor nagy ellentmondással állunk szemben. Nem áll itt fenn annak rizikója, hogy szedisvakantizmusba esünk?
Roberto de Mattei: A szedisvakantisták a pápai tévedhetetlenségnek túlságos jelentőséget tulajdonítanak. [Hihetetlen megjegyzés! Hogy lehet egy dogmának „túlságos” jelentőséget tulajdonítani? Ha dogma valami, akkor azt nem lehet se túl-, se alulértékelni, az egyszerűen van és kész.] Az ő gondolkodásmódjuk durván leegyszerűsítő. [?] Ha a pápa tévedhetetlen és valami rosszat tesz, akkor ez azt jelenti [m. m. a buta, ostoba, olvasni nem tudó szedisvakantisták számára], hogy Péter széke üres. A valóság sokkal komplexebb, és az az előfeltevés, hogy a pápa minden tette – vagy majdnem minden tette [na, a professzor úr egy kicsit megengedi, hogy a szedisvakantisták az analfabétáknál talán egy kicsit okosabbak] – tévedhetetlen, hamis. [Ilyen ostobaságot, m. m., hogy a hagyományhű katolikusok azt hiszik, hogy a pápa minden szava és tette tévedhetetlen, csak a kommunisták, meg az Egyház többi ellensége mondott eddig, azok gúnyolódtak a pápai tévedhetetlenség dogmájáról így.]
     Akkor is, ha a küszöbön álló szentté-avatások problémát okoznak, a szedisvakantizmus a lelkiismeret számára valójában sokkal nagyobb problémát jelent. [Ez igaz, ezért aztán a szokásosnál is gondosabb mérlegelés előzi meg annak eldöntését, hogy melyik oldalnak van igaza. Még szerencse, hogy a katolikus vallás objektív igazságokon és nem szubjektív meggyőződésen alapul, így aztán szinte tudományos alapon ki lehet számítani, hogy mi az igaz, és mi a hamis. Ahogy 2 + 2 = 4, szinte úgy lehet megmondani, hogy aki az Egyház csaknem kétezer éves tanítása szerint nem lehet pápa, mert eretnekségeket tanít és képvisel, emberek lelki üdvét veszélyezteti folyamatosan évtizedek óta, nem szenteket avat szentté, tesz példaképpé a hívek számára, az nem pápa. Csak, aki fél e döntés következményeitől a maga számára, az keres úgy mentséget, hogy „ez annál sokkal bonyolultabb” – egyébként ez a mondat a hitetleneknek is egyik kedvenc kifogása, szólama, ami mögé elbújnak,]

Kérdés: Mégis, a teológusok többsége – különösen a jobbak, a Római Iskola tagjai – megerősíti a szentté-avatások tévedhetetlenségét.
Roberto de Mattei: A szentté-avatások tévedhetetlensége nem dogma, hanem a teológusok többségének a véleménye, különösen XIV. Benedek óta – aki ezt privát tanvéleményként jelentette ki, és nem pápaként. [Jé, egy pápai levél, amiben még a professzor úr szerint is „tanvélemény” áll, tehát egy levél, amiben a tannal kapcsolatos magyarázat áll, nem pápai vélemény, hanem személyes vélemény? Akkor az Egyház miért hivatkozik például Római Szent Kelemen pápa levelére a római püspök primátusával kapcsolatban?]
     Ami a Római iskolát illeti, ennek ma élő legmegbecsültebb tagja, Msgr. Brunero Gherardini nemrég sorolta fel egy cikkben a kétségeit a szentté-avatások tévedhetetlenségével kapcsolatban.
     [Itt jön e kétségek összefoglalása, amit nem fordítok le, hiszen a zsinat utáni idők „elismert” teológusainak véleménye egyszerűen nem hiteles. Hiszen, ha nem azt mondanák, amit a mai tisztségviselők hallani akarnak, akkor nem lennének többé se „elismertek”, se bármilyen „Római Iskolának” a tagjai, hanem mellőzött, kirúgott, elfeledett senkik. Sokkal inkább utalok e témában az egyháztörténelem valóban nagy tudósainak a véleményére, melyek a honlap „A tanától megfosztott katolicizmus” című cikkében olvashatók.]

[A következő kérdésre adott választ annak illusztrálására fordítom le, hogy az igaság nem-vállalása, még a legképzettebb, és különben okos embereket is milyen elképesztően kicsavart magyarázkodásokra vezeti.]

Kérdés: Mi a véleménye Aquinói Szent Tamás téziséről, miszerint, ha a pápa nem lenne tévedhetetlen egy ünnepélyes kinyilatkoztatásnál, mint amilyen a szentté-avatás, akkor magát s az Egyházat is becsapná?
Roberto de Mattei: Először is egy jelentéstani félreértést kell tisztáznunk. Egy nem-tévedhetetlen aktus nem egy hamis tan, ami szükségszerűen félrevezet, hanem csak egy aktus, ami a tévedés lehetőségét hordozza magában. A valóságban ez a tévedés nagyon ritka lehet – vagy soha nem fordul elő. Szent Tamás, mint mindig, most is kiegyensúlyozott az ítéletében, de nem tévedhetetlen a végsőkig. [?] Joggal igyekszik az Egyház tévedhetetlenségét védeni, és ezt egy teológiailag okos érvvel teszi. Érve tágabb értelemben akceptálható [?], de meg kell engednie a kivételt. Egyetértek vele, hogy az Egyház, mint egész, nem tévedhet. De ez nem jelenti azt, hogy az Egyháznak minden aktusa, mint például a szentté-avatás aktusa önmagában szükségszerűen tévedhetetlen. [Tény, hogy ezt nem definiálták így meg, de attól még nem lehet letagadni, hogy a múltban egyszerűen az elfogadott, a „normális” vélemény ez volt.] A jóváhagyás, melyet a szentté-avatás aktusával szemben kell tanúsítani, az egyházi, nem pedig az isteni hit jóváhagyása. [Lásd ezzel kapcsolatban a fentebb említett cikkben Heinrich német teológus 1882-ben közzétett vélekedésének eme részét: „Nem csak a tisztelet, az utánzás és a szentek közbenjárásának kérése általában, hanem az egyes szentek is és ezért ezek kanonizálása is Isten terveiben szerepel, és ennek megfelelően, bár nem formálisan és közvetlenül, de implicit és közvetve az isteni Gondviselésben bírja alapját.”]
     Ez azt jelenti, hogy a hívő hiszi, mert elfogadja azt az elvet, hogy az Egyház normális esetben nem téved. A kivétel nem érvényteleníti a szabályt. Egy befolyásos német teológus, Bartmann, „A dogmatika tankönyve” című munkájában egy hamis szent tiszteletét (kultuszát) azzal a hódolattal hasonlítja össze, amit egy király hamis követével szemben tanúsítanak. A tévedés nem befolyásolja az elvet, miszerint egy királynak igazi követei vannak és az Egyház igazi szenteket kanonizál.
     [Szeretném tudni, hogy mit mond arra az esetre Bartmann teológus, ha a hamis követet mindenki felismeri az idegen udvarban, hiszen a hamis követ minden ismérvét magán viseli. Szerinte, mit tesznek egy ilyen követtel, és mit gondolnak arról a királyról, aki őt küldte? És különösen akkor, ha ugyanaz a király egymás után több hamis követet küld. Szerinte, lesz még egyetlen uralkodó testület ezek után, aki ezt a bizonyos hamis követeket küldő királyt komolyan veszi, vagy netán kedveli, tiszteli? Amit itt a professzor mond, az igaz lehet elvileg egy olyan szentre, akit mindenki és az alapos egyházjogi vizsgálat is szentnek tart, de valami rejtett hibája miatt – amit csak Isten ismer – még sem az. Ilyenkor az Egyház a hívek könyörgését ehhez a nem-szenthez kiegészíti a saját „tárházából”, mert a tévedés önhibán kívül történt. És nem sérül senkinek a hite. De most nem ilyen esetekkel állunk szemben! Itt se komoly vizsgálatot nem végeztek, se a szentté-avatás szabályait nem tartották be, és ráadásul komolyan vehető emberek – és ahogy a professzor is fogalmaz – az értelem is azt mondja, hogy nem kivételről van szó, hanem rossz, hamis, szentségtelen és ismétlődő gyakorlatról! Arról már nem is beszélve, hogy mindezek a szentté-avatások annak ismeretében zajlanak, hogy mostanáig a szentté-avatásokat igenis minden katolikus tévedhetetlennek hitte, tartotta. Az ebben való kételkedés csak akkor kezdte felütni a fejét, amikor II. János Pál alatt megindultak a kétséges kanonizálások. Úgy vélem, most pont olyan esettel állunk szemben, amikor korábban az Egyház, hogy a közbotrányt elkerülje, egy „mindenki által hitt” tételt vagy dogmaként definiál, vagy végérvényesen elvet – hogy a hívek hitét ne gyengítse, hogy ne teremtsen zűrzavart stb. Egy valódi főpásztornak ez kellene a legfontosabb dolga legyen: juhai megnyugtatása, a köztük meglévő összevisszaság megszüntetése.]

Kérdés: Milyen értelemben beszélhetünk akkor az Egyház tévedhetetlenségéről a szentté-avatásoknál?
Roberto de Mattei: [Itt megint jön egy modern korból való homályos modernista szöveg, aminek végén áll ez a mondat]: Az Egyház nem téved az univerzális Tanítóhivatalában, de az egyházi tekintélyek részéről előfordulhat tévedés időben és térben korlátozva.
     [Ezt sem értem: Ha egy pápa kihirdetett egy dogmát, akkor egyszer-kétszer előfordulhatott már az Egyház történetében, hogy tévedett? És ha ez valóban így van, akkor ki, mikor állapíthatja meg, hogy ez vagy az a tan nem igaz. És létezik még ezek után valaki, aki hisz a dogmákban? És, amikor egy pápa rendes vagy rendkívüli tanítóhivatali megnyilatkozásában éppen téved, akkor a Szentlélek hol jár? Vagy ez azt is jelenti, hogy a professzor szerint Isten is tévedhet olykor? És akkor az a szikla, amire Krisztus építette Egyházát, mennyire szilárd? És ki mondja meg, hogy most éppen szilárd-e, vagy éppen kivételesen puha és bizonytalan lett? És hogy lehet még az egész katolikus tant komolyan venni, ha ilyen tévedések fordulhatnak elő benne?]

Kérdés: Hogyan foglalná össze ezek után a pozícióját?
Roberto de Mattei: XXIII. János szentté avatása a pápa ünnepélyes aktusa, ami az Egyház legfelsőbb tekintélyéből van levezetve – és ezt tisztelni kell –, de ez nem egy olyan ítélet, ami önmagában tévedhetetlen. Az értelem használata, támogatva a tények alapos megvizsgálásától elég világosan megmutatja, hogy XXIII. János pontifikátusa nem szolgálta az Egyház javát. Ha nekem el kellene ismernem, hogy Roncalli pápa heroikus módon gyakorolta az erényt, amikor szerepét mint pápa betöltötte, akkor hitem racionális előfeltételeit a legmélyén ásnám alá. Kétséges esetekben a hit dogmájához tartom magam, amit az I. Vatikáni Zsinat jelentett ki, miszerint hit és értelem között nem létezhet ellentmondás. A hit felülmúlja az értelmet és felemeli, de nem mond neki ellent, mert Isten, aki maga az igazság, nem lehet ellentmondásos. Lelkiismeretem előtt vállalni tudom azt a felelősséget, hogy ezen szentté avatással kapcsolatos összes fenntartásomat megőrizzem.

---

Az 2014. március 29-i szerkesztői üzeneteket így kezdtem: „Alig egy hónap múlva minden katolikusnak – ha magát valóban katolikusnak tartja, és ismeri vallását – döntenie kell. Persze tudjuk, hogy a túlnyomó többség most sem fog dönteni, még azok sem, akik pedig ismerik azokat az okokat, amik miatt erre a döntésre feltétlenül szükségük lenne. »Ismerem tetteidet, hogy se hideg, se meleg nem vagy. Bárcsak hideg volnál vagy meleg! De mivel langyos vagy, se hideg, se meleg, kivetlek számból” (Jel 3,15-16), mondja az Úr.«”
     Nos, de Mattei professzor mostani interjúja „válasz” volt, azok válaszának prototípusa, akik inkább a legképtelenesebb magyarázatokat találják ki, a legképtelenebb kifogásokat veszik elő, csak ne kelljen igent vagy nemet mondaniuk. Maradnak inkább az is-is-nél. És mindezt bevallottan vagy bevallatlanul annak érdekében, hogy továbbra is számítsanak, legyenek valakik az emberek előtt.
     A legszomorúbb az, hogy ez a „legyenek valakik az emberek előtt” csábító vágy minden szinten működik, azoknál, akik szinte alig veszthetnek már el valamit, mert már csaknem mindent elveszítettek ugyan olyan erősen, mint azoknál, akik sokat veszthetnek, magas rangot, nagy elismertséget, sok pénzt. Számomra egyedül ez magyarázhatja meg Williamson püspök úr utolsó kommentárját, melyben újfent, sokadszorra a zsinatutáni pápák valódisága mellett tör lándzsát a csúnya, gaz szedisvakantistákkal szemben.
     Ezt írja: „Az a pap, aki a szentmise kánonjában nem hajlandó pápanevet mondani, azt reszkírozza, hogy jobb felé tér le a helyes útról. Aki felismeri a modernizmusnak a hitet fenyegető halálos veszélyét, az látja azokat a hatalmas objektív károkat, amiket a zsinati pápák az egyháznak okoztak. Mégis, őszintén kijelenthetem, hogy semmi katolikus nincs többé bennük? Nincsenek például még legalább jó szubjektív szándékaik? Nem tudom akkor a szentmisét azzal egységben ünnepelni, ami ezekben a pápákban még katolikus maradt? A hivatalos egyház lehet, hogy halálosan beteg, de a magam részéről én nem akarom kijelenteni, hogy egyáltalán semmi katolikus nincs többé benne. Még nem teljesen halott. »Biztos dologban egység, a bizonytalan dologban szabadság, és minden dologban felebaráti szeret.«” [Ha meggondolom, hogy Williamson püspök úr néhány éve még szinte üvöltött – magam fülével hallottam –, ha ezt a szót „szeretet” a katolikus vallással, tannal kapcsolatban valaki érvként felhozta.]

Az FSSPX – az Egyház kétezer éves tanítására hivatkozva – 40 éve azt tanítja híveinek az ökumenizmus hamisságának bizonyítékaként, hogy ami a nem-katolikus vallásokban igaz, az a katolikus Egyház tanításából megmaradt rész, de maguk ezek a hamis vallások nem szolgálhatnak „az üdvösség eszközéül”, mint ahogy azt a II: Vatikáni Zsinat kijelentette. [Lásd például A II. VATIKÁNI ZSINAT IDŐZÍTETT BOMBÁI című tanulmányt.]
     Nyilván Lutherben is maradt valami eredeti vallásából, ha más nem, akkor legalább annyi, hogy Krisztust elismerte Isten Fiának. Akkor hát őt is meg lehet említeni a szentmise legszentebb részében a kánonban a püspök úr szerint? Akkor Hans Küng-gel is lehet egységben ünnepelni a szentmisét, akiben nyilván imitt-amott szintén pislákol még valami gyerekkora vallásából? Hogyan lehet ilyesmit érvként felhozni?
     Ha csak nem úgy, hogy az FSSPX-nek hátat fordított hívek, papok túlnyomó többsége – az FSSPX-től hozott batyuként – hallani sem akar arról, hogy – például napjainkban – Bergoglio nem pápa. És olyan püspököt akar vezetőnek (akiért áldozatot hozni is hajlandó), aki szintén így gondolkodik. Vagyis, ahogy de Mattei professzor az olasz kulturális életben, úgy a püspök úr az „ellenállásban” betöltött szerepéről nem akar lemondani. Persze ez csak feltételezés a részemről, de hát más magyarázat, akárhogy is tűnődöm, nem jut az eszembe.

(forrás: www.katholisches.info – 2014. április 17.)
http://www.katolikus-honlap.hu/1401/mattei2.htm

Kifizetetlen számlák

Írországban egy tehetős nagybirtokos, aki hűséges keresztény volt, a birtokain foglalkoztatott embereknek néha igen eredeti és mély benyomást keltő prédikációt is tartott. Egyszer birtokának legforgalmasabb pontjain felhívásokat függesztett ki a következő szöveggel:
„Jövő hétfőn délelőtt tíztől-tizenkettőig az irodámban leszek. Ebben az időpontban kész vagyok alkalmazottaim kifizetetlen számláit kiegyenlíteni. A számlákat természetesen mindenki hozza magával.”

Attól kezdve naphosszat csak erről beszélgetnek a munkások egymás között. Egyesek azt mondták, ámítás az egész. Voltak akik úgy vélték, hogy az uraság megzavarodott.
 Mégis, amikor elérkezett a kijelölt nap, számos embert lehetett látni, akik az iroda felé tartottak. A földbirtokos percnyi pontossággal megérkezett a kocsiján, titkárával együtt kiszállt, bement az irodába, és becsukta maga mögött az ajtót. Kint izgatott beszélgetés kezdődött: „Mégis lenne valami a dologban? Talán csak azt akarja, hogy nyíltan kiteregessük eléje adósságainkat, és aztán megaláz bennünket?”
Elmúlt egy teljes óra, de senki nem ment be, hogy a kifizetetlen számláit felmutassa. Amikor azt tanácsolta valaki a szomszédjának, hogy próbálja meg, azt a mérges választ kapta: ”Én nem vagyok annyira eladósodva, mint te, nincs szükségem rá. Próbáld meg inkább te.” És így telt a drága idő. Végül, amikor már fél tizenkettő volt, egy idős házaspár érkezett karonfogva. Az öreg ember kezében egész köteg számlát szorongatott. A két öreg szaván fogja a földbirtokost. Kissé félénken nyitották ki az ajtót, és beléptek az irodába. Ott szívélyes fogadtatásban volt részük. A számlákat összeadták, majd pedig kézhez kapták a teljes összegről szóló csekket a birtokos aláírásával. Hálától túláradó szívvel készültek elhagyni az irodát, amikor azt mondta a titkár: „Ne menjenek még, maradjanak mindaddig, amíg az óra tizenkettőt üt, és bezárjuk az irodát.” Erre azt felelték, hogy kint sokan várják hogy kimenjenek és meghallják, igaz-e az ajánlat. A birtokos azonban szigorúan megtiltotta és azt mondta: „Maguk szavamon fogtak, és a többieknek, akik kint várnak, szintén azt kell tenniük, ha azt akarják, hogy adósságukat kifizessem.” Így teltek az értékes percek. A tömeg az ajtó előtt már nyugtalan, de egyikük sem merte lenyomni a kilincset, hogy belépjen az irodába. Végre tizenkét órakor az idős házaspár sugárzó arccal lépett ki. „Megtartotta szavát?” Záporoznak feléjük a kérdések mindenfelől. „Igen, nézzétek csak, itt a csekk, mely éppen annyit ér, mintha készpénzt adott volna.”
Nemsokára kilépett a földbirtokos a titkárával együtt a házból, és a kocsihoz siettek. Körülfogta őket a tömeg és mindenünnen kifizetetlen számlákat nyújtottak feléjük. „Most már késő. Bőségesen volt időtök és alkalmatok. Kifizettem volna a ti számláitokat is, ti azonban nem hittetek nekem.”
És felhasználva az alkalmat tanítani kezdi ez embereket: A délelőtt eseményeit ahhoz hasonlítja, ahogyan az emberek Isten ajánlatát visszautasítják. Mégpedig azt az ajánlatát, hogy minden bűnünket megbocsátja, ha Jézus Krisztushoz, Istennek megfeszített és feltámadott Fiához fordulnak. Jézushoz, az Úrhoz és Üdvözítőhöz, aki meg tudja és meg akarja fizetni bűneinkért az árat. És ünnepélyes komolysággal figyelmezteti az embereket, hogy ne legyenek ostobák, és ne becsüljék le Istennek ezt a nagylelkű ajánlatát, ne mulasszák el a gyorsan tovaszálló időt kihasználni.

(levélben kaptam)

Jóváhagyták a meleg párok örökbefogadási jogát Máltán

A máltai parlament jóváhagyta hétfőn éjjel az azonos nemű párok bejegyzett élettársi kapcsolatáról szóló törvényt, amely a házasságban élőkével azonos jogokat biztosít számukra, ideértve a gyermekek örökbefogadásának lehetőségét. Az egyház élesen tiltakozott...

A törvényt a kormányzó Máltai Munkáspárt összes képviselőjének szavazatával fogadta el a kicsiny földközi-tengeri szigetország parlamentje. Az ellenzéki Nemzeti Párt honatyái tartózkodtak a szavazáskor, azt hangoztatva, hogy bár támogatják az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatát, az örökbefogadáshoz való jogukkal kapcsolatban fenntartásaik vannak.

A máltai melegek egyénileg már eddig is örökbe fogadhattak gyermeket, a most elfogadott törvény azonban az azonos nemű párok számára is lehetővé teszi ezt.

Az egyház ellenezte

Az európai uniós tagállam katolikus egyháza élesen tiltakozott a törvény megalkotása ellen. Charles Scicluna máltai segédpüspök, aki korábban magas tisztséget töltött be a Vatikánban, egyebek közt úgy fogalmazott, hogy bár a törvénynek vannak megfontolandó pontjai, az nem a gyermekek legjobb érdekét szolgálja.

Scicluna tavaly decemberben személyesen Ferenc pápához fordult támogatásért az azonos neműek örökbefogadását biztosító törvénytervezet ellenében. Januárban az Avvenire című olasz napilapnak elmondta, hogy pápai magánkihallgatásán a katolikus egyházfő „antropológiai visszalépésnek” nevezte a készülő máltai törvényjavaslatot, amely az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatát jogilag egyenrangúnak minősítené a férfi és nő közötti házassággal.

Máltán csak 2011-ben vezették be a válás intézményét, és azóta több olyan jogszabályt is hoztak, amelyek túllépnek az ország sokáig követett konzervatív katolikus értékein.

(index)

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

A Kereszt a ti összekötő láncszemetek az Örök Élethez. Ne hagyjátok el soha a Keresztet

2014. április 15. kedd, 20:15

Drága szeretett leányom, amikor szeretett követőim a Nagypénteket ünneplik, emlékezniük kell arra, hogy Szeretetem milyen nagyon kiterjed az egész emberiségre.

Azok, akik üldöztek s aztán megöltek Engem, tele voltak gyűlölettel, és a szívük kőből volt. Annak ellenére, hogy gyűlöltek Engem, meghaltam értük, és megváltásuk érdekében súlyos kínokat szenvedtem, hogy meg lehessen őket váltani. Mégis ma nagyon sok ember gyűlöl és megvet Engem – a számuk tömérdek -, hogyha én felfedném előttük mindazt a rosszat, ami pusztítja a lelküket, képtelenek lennének felállni.

Ellenségeim mindenhol harcolni fognak azon próbálkozásom ellen, hogy az Igazság Könyve által felkészítsem a világot. A legrosszabb támadás a sátáni csoportoktól fog jönni, akik közül sokan Kereszténynek tettetik magukat, hogy így szabadjára engedhessék haragjukat, s közben megjátsszák azt, hogy a hitüket védik. Ilyen módon használja fel a Sátán az ő készséges áldozatait, hogy a Munkámat támadja. Milyen nyomorult a lelkük, és Én nagyon szomorú vagyok, mivel ők továbbra is elárulnak Engem, sárral dobálnak, és hazugságokat terjesztenek Szavamról azon fáradozván, hogy Irgalmas Szívemtől ellopják a lelkeket.

A gyötrelem Könnyeit sírom ezen a héten, mert az idő rövid és tudom, hogy nem számít mennyire sírok, mégis sok lélek hátat fog fordítani Nekem. Miért utálnak ennyire Engem ezek a lelkek? A válasz az: hogy nincs szeretet bennük Irántam. Sokan félelmetesnek találják, hogy a gyűlöletet, amelyet a szívükben Irántam éreznek, nem lehet elmosni. Annyira megszállta már a gonosz őket, hogy a nap minden percét azzal töltik, hogy Engem átkozzanak.

Az emberek nagy többsége többé már nem hisz Bennem – azok, akik hisznek Bennem, csak egy csekély szám a lelkek óceánjában, melynek nagysága kiterjed a Föld egyik sarkától a másikig. De Én megígérem nektek, hogy annyi lelket fogok összegyűjteni, amennyit csak tudok, és az Irántatok érzett Szeretetemnek köszönhetően, Irgalmamat még azok között is ki fogom terjeszteni, akik azt meg sem érdemlik. Milyen nagy örömmel fogadom a jó, szerető és azokat a tiszta lelkeket, akik a Színem elé járulnak. Ők nagy örömmel töltenek el Engem. Ó, mennyire enyhítik Sebeimet. Milyen nagy megkönnyebbülést hoznak abban a szomorúságban, amelyet elviselek a szegény bűnösökért, akiknek fogalmuk sincs az Új Királyságomban lévő nagy boldogságról, amelyet megígértem nekik. Sajnos nagyon sok lélek el fogja dobni a kulcsot, amelyet az Örök Élethez adtam nekik – és miért? Egy értelmetlen életért, egy olyan életért, mely tele van bizsergéssel és üres ígéretekkel. Egy unalmas fárasztó élet, amely nem hoz életet magával – csak azt, ami porban végződik. Én vagyok a ti életetek. Én hozok életet nektek. Ha elfogadjátok Kereszthalálomat, és elismeritek Feltámadásomat, a halált nem fogjátok elszenvedni soha.

Nektek, ennek a generációnak, a következőket mondom: Ti, akik Velem vagytok, a halált nem fogjátok elszenvedni – még a test halálát sem. Azoknak, akik a bűn által elárulnak Engem, amikor megadatik nektek az Igazság, nem lesz életük. Így tehát nektek, szeretett követőim, soha nem szabad félnetek ettől a Küldetéstől. Én foglak, és elárasztalak majd benneteket mindazokkal az Ajándékokkal, amelyekkel Atyám már alig várja, hogy elhalmozzon mindnyájatokat, miközben végre összegyűjti gyermekeit Királyságába, melyet megígért nektek, amikor elküldött Engem, az Ő egyetlen Fiát, hogy Kereszthalálom által megmentsem a lelketeket. A Kereszt a ti összekötő láncszemetek az Örök Élethez. Ne hagyjátok el soha a Keresztet. Az Én halálom volt a ti utatok az Örök Élethez. Keresztem nélkül a halál győzedelmeskedne azok felett, akik azt elutasítják.

Jézusotok