Mi is voltunk „Neósok”

Tehát a saját személyes tapasztalataink, következtetéseink, meglátásaink szemszögéből igyekszünk 21 – huszonegy év távlatából, emlékezetből visszaidézni eseményeket, megnyilatkozásokat, történéseket. Egyes momentumokat részletesebben kifejtünk, ahol az összefüggések megvilágítása érdekében szükségesnek tartunk. Magunkat egymás közt, de kifelé is a név rövidített alakjával azonosítottuk. Mi Neósok vagyunk! Vagyis, akik a Neokatukumenális út közösségéhez tartoztunk.

De hogyan is indult éppen Sepsiszentgyörgyön be főegyházmegyénkben az első közösség? A „forradalom” után, mivel már részben a kedélyek megnyugodtak, ahogy a „Nemzeti Megmentési Front” Iliescuval az élen, átvette a hatalmat, megnyílott az út a külföldi egyházi tevékenységek számára is. Elsősorban a segélyek formájában, majd különböző lelkiségi szinteken is. Könyvek, folyóiratok, és közösségek vonatkozásában is.

Erdélyt három „intineráns katekéta” kereste fel – Peppino olasz, Amparo spanyol, és Pál atya lengyel személyében - pontosabban a püspökségeket, hogy ők készek bevezető katekéziseket tartani azokon a plébániákon ahol a helyi plébános befogadja őket, hogy elindulhasson a Neokatekumenális út közössége. Főegyházmegyénkben nem került önkéntes jelentkező plébános. A katekéta olyan mint a piaci légy! Nem adja fel egykönnyen! (mi ha elutasítanak, bocsánatot kérünk és szerényen vissza húzódunk, nem erőltessük rá senkire nézeteinket, lelkiségünket). Bizonyára erősködtek, hogy amit nem ismersz attól óvakodsz. De ha nem adsz esélyt a lehetőségre, akkor nincs módodban meggyőződni róla, hogy eszike vagy isszák!

Nem sokkal előtte került az áthelyezésekkel Csató B. atya helyébe Sepsiszentgyörgyre a Szent József (központi) plébániára Szabó Lajos atya. Ő jó barátságban volt a püspök úrral, így baráti alapon megkérte fogadja be a katekétákat a plébániájára, majd elválik mi hogyan alakul. A katekéták pedig belelendültek, remekül. Meggyőzték a Szt. Gellért (csíki negyed) plébánia papját, Márkus A. Atyát is. A „reklám” akkor még plakátok kifüggesztésével és a szentmisék végén a hirdetésekkel történt, 1991 őszén, amelyekkel meghívták az érdeklődőket hetente 2-3 esténkénti ismertető katekézisekre.

(itt fontos megjegyezni, nem az egyháztól eltávolodottakat hozták vissza, ép ellenkezőleg, azokat fogták meg akik gyakorolták hitüket, de még többre vágytak, mélyebb hitelesebb lelki életre). Olyan remek eredményt értek el, pár hét alatt, hogy 150 – száz ötvenen mentek el a „kivonulásra” amit Kovásznán (fürdőváros) egy megfelelő Hotelben tartottak!  Utána beindult a két plébánián a Neokatekumenális út. Ezt a testvérek elbeszéléseiből tudtam meg.

Megjegyzésként kitérek a szavak értelmezésére: - intineráns katekéta, olyan személy, aki feladja civil foglalkozását, és teljesen a Neokatekumenális vezetőség, (Kiko – Carmen és Márió atya     - az út felfedezői, szűkebb kör, - a tizenkettő – nagyobb kör) közösség, eszme szolgálatában áll, feltétel nélkül, teljes engedelmességben! Általában két laikus, egy férfi, egy nő, és egy pap képezi az intineráns katekéta csoportot. Tulajdonképpen vándor katekéták, mert ide-oda, egy körzetben utaznak, közösségeket indítanak el, majd ezen közösségeket időnként felkeresik, újabb katekéziseket tartanak, végig kísérik a csoportokat  az út szakaszain. Hogy hány közösség tartozik egy i. k. csoporthoz, erről én nem tudok. Kivonulás: - elsősorban annak hitelesítése, elfogadása, amit tanítottak, a bevezető katekézisekben, általában hétvégeken került sor, péntek estétől vasárnap délutánig. Vonulj ki természetes környezetedből, megszokott életformádból, mintegy lelkigyakorlat, hogy szabaddá tedd magad az Isten (és az út) számára. Ekkor történt az első szakasz – vagy következő szakasz - ismertetése, minden szükséges tudnivaló, tennivaló, felelős kinevezése, csoportok és csoport felelősök kinevezése stb. Az utolsó mozzanat az első szakasz kezdetén az ÁMEN! Volt,  ami azt jelentette, önként beléptem a  Neokatekumenális út közösségében, és végi akarom járni az utat!

(három dolgot nyomatékosan ki kell emeljek – azt megmondták, hogy az út szakaszokból áll, a végén mindenki felismeri, aki végigjárja, hogy a közösségen belül milyen szerepe van, de minden egyéb tabú volt. A második – feltétel nélküli engedelmességet követeltek önmaguk számára, és a tanításukkal kapcsolatosan. A harmadik az „Ámen”-ból fakadt, mert akik kimaradtak lelkiismeret furdalással szembesültek, egy ideig,  egyesek még gyógyszerkezelésre is szorultak).

Én  Sepsiszentgyörgyön dolgoztam, 1992 novemberében betértem a központi templomban a du. Szentmisére, és akkor láttam meg a hirdetőtáblán a felhívást: - boldogtalan vagy, az életedben semmi sem sikerült, nem érted mi miért van stb. Jézus Krisztus szeret Téged, választ ad kérdéseidre! Gyere el a katekézisre! Természetesen az időpont és helyiség, terem megnevezésével. Így kezdtem eljárni az esti katekézisekre a plébánia kis termében. Felváltva tartották, Peppino tudott valamennyire magyarul, Ő fordította. Nagyon nehezen beszélte a magyart, olaszos akcentussal, engem nem zavart. A katekézist kivonulás követte, 1992 decemberében, ekkor Ilyefalvára a KIDA központban, mert már nem voltunk sokan a második hullámban. Ottan személyesen is „megtetvésztek” a közösség előtt, erre-arra rákérdeztek, őszintén válaszoltam, talán engem jobban, mert voltam a ferenceseknél (OFM) jelölt, Amparo nagyon a lényegre tört. Kijelentette, ha valóban nem volt, nincs papi szerzetesi hivatásom, akkor az Isten utamba hozta azt a lányt  aki a feleségem lehetett volna, de én nem ismertem fel. Ezen napokon át elgondolkoztam, végiggondoltam a lányokkal való kapcsolataimat, de nem jöttem rá a megoldásra, akkor. Pár hét múlva, igen, jó két hónapra rá megnősültem 

Minket, akik utóbb csatlakoztunk, mivel nem voltunk sokan, felosztottak a még meglévő csoportokban. Mert az egy év folyamán majdnem a felére csökkent a  létszám, sokan lassan kimaradoztak. Jó pár hónapra rá a csíki negyedből a maradék Neósok is hozzánk csatlakoztak. Tehát csak egy közösség maradt, Sepsiszentgyörgyön, kb. 50- 70 személy. Miért volt a lemorzsolódás? Én egyik okként a „felkészüléseket” tartom, mint olyan nehézség, amellyel nem mindenki tudott megbirkózni. Második ok a „visszhang” volt, persze ezt kiegészítette kinek-kinek személyes ügye is. Volt akinek úgy tűnt, mindenki őt nézi, és ez nagyon zavarta, mert U alakban körbe ültünk, kezdetben két sorban, mert többen voltunk. Lajos atya pedig „elnökölte” a találkozót. Ő a negyedik oldalon ült, elől.

Az első szakaszok – pre katekumenátus

Kezdődik a megkereszteltetésünk  felidézésével, amelyet lépcsőzetes keresztelőmedence formájában szemléltettek, felette egy keresztel. Csak a lényeget érintem: felidézték, mi öntudatlanok voltunk, szüleink, keresztszüleink vállalták, hogy bevezetnek a keresztény életben. DE A valóságban az emberiség nagy része hitetlen, azaz tévhitben él. Még a keresztények legnagyobb része is. És kifejtették valóban a Konstantini fordulat hozta a felhígulást a hit és élet területén. Sőt napjain népegyházának összeomlását is, éppen ezért mert az emberek már nem tudják, mit és hogyan éljenek meg. Nagyon alacsony az aránya azoknak akik élik az Evangéliumot. Kiko és Carmen a Madridi barakkokban (legszegényebbek nyomortanyái) épen ezeknek a mai kihívásoknak egy hiteles útját fedezték fel, ahol együtt éltek velük egy ideig. Innen indul el a Neokatekumenális út, világhódító utjára! 

(Ezzel párhuzamosan megemlítem Teréz anyát, Ő nem csinált ekkora csindarattát maga körül, ellenkezőleg, kerülte a feltűnést, szerette és gyakorolta az egyszerűséget, szerényen, magamutogatás nélkül. Egy más pont, amit nem hoztak szóban, pl. a fönt említett Teréz anyától visszafelé az utóbbi századok kiemelkedő szentjeit, Pió atyát, Don Boscot, Vienai Szt. Jánost, Nagy Szt. Terézt stb. Miért csak egyik oldalát emeljük ki, a hígulást,  a másikat elhallgatjuk? Hisz az elmúlt századok Egyházi életének szerves részét képezték Ők is!).

Hetente két alkalommal volt találkozónk: Szerdán Igeliturgia, Szombaton este Eucharisztia. Egy csoport készült az Igeliturgiára és az Eucharisztiára is egy héten. A következő hétre a sorrakerülő csoport készült, tehát felváltva, hat-hét csoport volt, öt-nyolc létszám között. Lajos atya mindig jelen volt, csak kivételes esetekben, ritkán maradt el a találkozó, ha az atya elutazott, vagy foglalt volt. Ahogy a kimaradások történtek, a csoport létszám csökkent, összevonásokat kellett tartani.

Katekétáink leadták a témákat, sorrendben, és azok alapján történtek a felkészülések. Beszereztük a Szentírásokat, a Biblikus Teológiai Szótárt, ebben voltak a témák, pl. „engesztelés, „bűnbánat”, „kivonulás” stb. Egy csoport tagjai megbeszéltük az időpontot és sorra egymásnál összegyűltünk, „felkészültünk” az adott témát átolvastuk, a Szentírási idézetekkel együtt, kit mi megérintett megjegyezte, a végén összevetettük és kiválasztottuk azokat a szentírási részeket, amelyekből az Igeliturgia előadását tartottuk, ki mit választott, Szerdán a közösség előtt felolvasta a Szentírási idézetet, utána nem túl hosszan elmondta a saját tanítás verzióját. A többiek végighallgatták, majd utána volt a „visszhang”.

Akit a közösségből valami megérintett az röviden hangosan el kellett mondja a témával kapcsolatosan. Általában öt-tíz  hozzászóló volt, fontos volt a visszhang, nem maradhatott el. De az is, hogy mindenkinek lassan be kellett kapcsolódnia, mindenbe. Sőt egy idő után nem volt szabad papírról felolvasni a felkészülés szabadon fogalmazott mondanivalóját, a szentírási résszel kapcsolatosan. Ez az idős nénikéknek nagyon nehéz kihívás volt. Persze mi elnéztük, de Katekétáink lovagoltak rajta, mellőzni kell a cetliket, jegyzeteléseket még a katekézisek alatt is. Figyeljünk oda, és amit megjegyezünk az lényeges.

Befejezésül Lajos atya ahol szükséges volt kijavított, korrigálta az elhangzottakat és ő is elmondta visszhangját. Gyakran hangsúlyozta: „ki jól distingvál, jól dönt” , vagyis ha ismered az Egyház tanítását, hagyományát és a Szentírást, ahhoz viszonyítod, ez az alap, attól nem lehet eltérni se jobbra, se balra, a korok, az emberek változnak, de ez nem, „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökre ugyanaz, és a tanítása, Evangéliuma is”. Véleményem szerint éppen ezért a Sepsiszentgyörgyi közösség nem esett át a ló túloldalára. Hogy számbelileg nagyon megfogyatkozott, ez tény, jó páran elhunytak, utánpótlás gyenge.

Voltak hangok, felrótták, talán neki is hibája, hogy a közösségnek még ennyi idő után sincs katekétája, szeminaristája, és a „skruténiumokat” elbukta, vagyis nem ment át, pótvizsgáznia kellett. (egy-egy szakasz után volt egyfajta kiértékelés, amit különböző módön neveztek, „semma” „hitre vezetés” „I. Skrutinium”, „II. Skrutinium” stb.).

Az Eucharisztiát szombaton este ünnepeltük, persze a vasárnapi liturgia szerint. Egy szétnyithatos asztal volt az oltár. (tehát ereklye szóba se jöhetett, hogy legyen benne vagy rajta). A soron lévő csoport készítette elő a termet, és a kellékeket. Az olvasmányokhoz a bevezető gondolatokat. Az Evangéliumot az atya fejtette ki. Oltáriszentségül egy nagy kb. 25-30 cm átmérőjű és kb. 1 egy cm vastagságú  tiszta búzalisztből készült, lerben enyhén sütött kovásztalan „kenyér” szolgált. Hasonlóan ahhoz, amit a zsidók a kivonulás éjszakáján fogyasztottak. Az előállítására felkészített személyek feladata volt erről gondoskodni.

A szentáldozásunk alatt, ülve, a bal tenyerünkben a jobbal alátámasztva fogadtuk a darabka Oltáriszentséget. (az atya annyi darabkára törte, ahányan szentáldozáshoz járultunk, tehát nem mindenki, de nem firtattuk, az okokat. Volt olyan személy a ki második házasságban élt. Betartotta az egyházi törvényt, soha nem  áldozott, de nagyon kiegyensúlyozott életet élt, tudatosan. Mindannyian tiszteltük. Miután mindannyiunknak sorra, körbejárva átadta személyesen, visszament az elnöklő székéhez az atya, leült, felmutatta az övét, és akkor egyszerre vettük magunkhoz. Én gyakran miután megkaptam, belsőleg megszólítottam az Úr Jézust, kifejeztem csodálatomat, köszönetemet, hálámat, kértem növelje szeretetemet, hűségemet iránta. Utána következett a kehely körbehordozása a Szent Vérrel, mindannyian egy-egy kortyot ittunk belőle. Mindig két szín alatt áldoztunk.).

A katekézisekkel kapcsolatosan még egy pár dolgot kifejtek. Karácsony és Húsvéti időszakban eljöttek Katekétáink, és az ünneppel kapcsolatosan katekézist tartottak. Minden év őszén két három napos Katekézis sorozatunk is volt, az adott témakörrel, úti szakasszal összhangban.

Az első szakasz a „semma” halld Izrael! Kivonulással egybekötve, Ilyefalván volt. Mi nem tudtunk részt venni. Nem volt kizáró jellegű. A lényeg a jobban odafigyelés az igékre, a témákra és a katekézisekre, valamint a belső készség fejlesztése volt, ami tettekben nyilvánult meg. Itt megjegyzem, időközben megnősültem, nemsokára jöttek az „áldások” , gyerekeink, és a városi bérlakásból hazaköltöztünk falura, bérlakásba, mert a nagyik öröksége romokban hevert. Mi feleségemmel faluról jártunk be heti rendszerességgel, két alkalommal, általában vonattal, de a vasútállomásig jó három km-t kellett kerékpározzunk  Amikor sorra kerültünk a felkészülésekre még legalább egy alkalommal be kellett utazzunk. Normális, hogy a mi jelenlétünk ösztönzően hatott a közösség tagjaira, mi bejártunk faluról, akkor ők helyből annál inkább illett, hogy ott legyenek.

Pár év múlva már mi, a közösség felelőse a csoportvezetőkkel kellett elutazzunk a katekéziseikre, Szatmárra vagy Nagyváradra, mert ottan nagy fejlődésnek indultak a közösségek. Utóbb már román nyelven folytak a katekéziseik, a román nyelvű csoportok beindulásával, mert a katekéták könnyebben beszélték a román nyelvet. Közülünk aki nem tudott elégé jól románul, fülhallgatón keresztül fordításban követte az előadásokat. Tehát már idehaza a mieinknek az „átadást” mi végeztük. Akkor  Igeliturgiákat nem tartottunk, a lényeg az átadáson volt.

Ebből az időszakból 3. három esetet idézek: - első, már akkor egy alkalommal a katekézis alkalmával egy kérdéskörívet kellett körbejárjunk kiscsoportos módszerrel, kifejtve nézeteinket éppen a család, a fogamzásgátlás, abortusz stb. Témakörben. Azt mondták katekétáink, az összeredményt fel fogják terjeszteni a Szentatyának. (II. János Pál) Megjegyzem, nem ismertették az Egyház hivatalos tanítását, álláspontját, hogy annak tükrében dolgozzunk, ellenkezőleg a modern világ kihívásainak tükrében kellett megfogalmazzuk. Engem akkor ez egy kicsit elgondolkodtatott. Mi akarjuk tanítani a Pápát?

 (zárójelben említem, amikor már 3. gyerekünk – István – útban volt, és feleségemen jól látszani kezdtek a jelei, egyik testvérkém egy papír cetlit adott át – „Imre vigyázz, a nő nem olyan mint a vonat, felülünk és nem szállunk le” – megértettem a célzását. Megköszöntem. Magamban pedig azt mondtam – „Uram bocsásd meg neki, nem tudja mit beszél, Te tudod, mi tudatosan fogadjuk Ajándékodat”).

A második eset Szt. Józseffel kapcsolatos, és a 12 éves Jézus elmaradásával a jeruzsálemi templomban. Ez volt a ketekézisek egyik témaköre. Kiko festett is egy képet Szt. Józsefről, nyaka között a megtalált „Jézussal”, két lába elől lelógott. Úgy mint ahogy egy kis gyereket felveszünk a nyakunkra, elől fogjuk a lábukat, hogy le ne essenek. Az előadás nem „elmélkedés” volt, hanem „agyalás”. Sajnos ezt a „módszert” mára sok pap is átvette! Az átadásokra jegyzetelhettünk, vázlatosan. Az előadás végén, felszólítottak, a szünetben menjünk közel a festményhez, és jól, nyugodtan vegyük szemügyre.

Kinek mit mond Szt. József? Én nyugodtan legutolsónak maradtam, hogy mennyi ideig néztem, nem tudom. Azt értettem meg, hogy az életben nincs két egyforma helyzet, de a lényeg Istenre és akaratára figyelni, még akkor is ha nem értem, mi miért történik! A meglepetés a vonaton hazafele ért. Általában a témákról beszélgettünk a fülkében, összevetettük, és már körvonalazódott, ki melyiket választja az átadáskor a mieinknek. Szt. József festményével kapcsolatosan pedig döbbenetemre, mind külön véleménnyel voltunk. Volt aki a lelógó lábakat „papi stólának” látta! Amikor tisztáztuk, hogy ez semmiképpen sem lehetséges, mert nem volt pap, és nyilván Kiko sem fest badarságokat, mert kiröhögnék. Akkor az illető döbbent le, hogy ő ezt meg se gondolta. Más azt látta, hogy az Úr Jézus Szt. József háta mögött állott valamin, azért emelkedett föléje, de a kétoldalt lelógó valamit látta, de nem tudta azonosítani. Az eset engem nagyon megdolgozott. Ha mi amit látunk, még azt is így értelmezzük, akkor amit hallunk, azzal hogy állunk? És amit átadunk mennyire hiteles? Jó hogy ott van Lajos atya! És testvéreink, akik be kellene fogadják, mit kapnak?  Ez volt az első eset, amikor a katekumenális úttal kapcsolatosan kétségeim kezdtek lenni.

A harmadik eset, 1995. október elején történt. Ismét el kellett utazni a katekézisekre, megkaptuk a felszólítást, jó előre, a közösség felelőse és a csoportvezetők részvétele fontos. Feleségem a szülés előtt volt. Zsófia, a kislányunk még két éves sem volt. Nem volt könnyű dönteni, még Lajos atyát is megkérdeztem, azt ajánlotta, tekintetre a helyzetünkre, ne menjek. De a negyedik felszólításkor, még a neveinket (csoportvezetőkét) is felolvasta a felelősünk, azt  következtettem, el kell menjek én is, mert nyugtalanított  a dolog, hogy ha nem megyek el.

(azt mondtam magamban – „rendben Uram, hisz én úgy sem tudok segíteni feleségemnek, Tőled függ minden”. Persze ezt elmondtam feleségemnek is, de neki nehezebb volt.  Elmentem. Nem is voltam nyugtalan egész idő alatt. Feleségemnek borzasztó volt, első éjszaka szüleinél aludtak Zsókával, biztosan  mosták a fejét. Többé nem,  éjszaka idehaza aludtak, lefekvés előtt sírva olvasta a keresztúti elmélkedéseket. Miután hazajöttünk, egy hétre rá született fiunk, Mózes).

Egy rendkívüli kivonulás Alvincre! – a Pongrác István lelkigyakorlatos házban, 1996. februárjában. A cél hitet kérni és kapni az Egyháztól! Tamás József Püspök Úr jelenlétében. Pontosan negyvenen voltunk. Vittük a két kicsit is, Mózest hordozható gyerekkosárban. Brassóban a vasútállomáson az emberek le voltak döbbenve, amikor meglátták hogy valóban gyerek van benne. Van két iker keresztlányunk, őket vittük peszrának, hogy mi tudjuk követni az előadásokat. Ez alkalommal beírták neveinket a közösség Szentírásának Ó és Új Szövetsége közé, egy lapra, hangoztatva, hogy ez annak jele, nevünk be van írva az Élet Könyvébe! Megkaptuk a hitet!

(most már tudom, ez is egyike a béklyóiknak, „maszlagaiknak”. De kell nekünk Kiko, ha ostobák vagyunk, nem foglakozunk komolyabban az Egyházunk Katekizmusával. Mi történik amikor megkeresztelnek? Isten gyermekeivé válunk, és az Anyaszentegyház tagjaivá. De növekedni kell nemcsak testben, lelkiekben is. És ehhez csak komolyabb hozzáállás kell, a  felületességet szemétkosárba dobva. Öt kő, és Góliátot le lehet győzni, Isten kegyelméből, segítségével: szentmise, szentáldozás,  napi Szentírás olvasás, rózsafüzér és böjt.)

Két rendkívüli „vizsgatétel”. Az egyik abból állt, hogy kiültettek katekétáink a „keresztünk” elejébe (arról a keresztről van szó, amelyik mindig jelen van a találkozókon, magas kb. 1,80 m rúdon, ott  van a videón is, az „ambó” mellett,  a 8 000 létszámú „pápai” bemutatón), és szerre nyilvános életgyónást végeztünk! Mert mi másnak lehetett nevezni azt aminek lényege ez volt. Hogy ki mennyire volt őszinte, az személyes ügye volt kinek-kinek. Hogy miért volt szükséges ez is? Hozzátartozott az út szakaszához, és kész. De vajon csak ennyi?

A másik a „pénzzel” volt összeköttetésben. Próbára kellett tegyük magunkat, a „szegény özvegyasszony” módjára, erről szólt a katekézis. Fel voltunk szólítva az „önzetlen adakozásra”, nyilván világosan nem mondták meg, hogy hogyan cselekedjünk, sokféle lehetőség van rá, mondták. Mi addig is gyakoroltuk mérsékelten, különböző formákban, de nem vertük dobra. Feleségemmel úgy értelmeztük, oda, a Katekumenális út javára tegyük. És odatettük, perselyezéskor. Fel is tűnt, akkor persze megjegyezték, nem éppen így kell érteni, de nem lepleződtünk le, mert nem firtatták. Megjegyezték, hogy ha valaki tévedésből elnézte az összeget, jelentkezzék, mert vissza adják. Természetesen hallgattunk. Akkor voltak módosabbak a közösségben, sokan azt hitték ők tehették. Nekünk falun könnyebb volt pénz nélkül egy hónapig. Ha mégis szükségünk volt, kértünk kölcsön – megalázkodás – és utóbb törlesztettük. Sajnos, utóbbi értesüléseink szerint a Váradi vagy Szatmári közösségből tragédiával végződött egy eset. Valaki eladta lakását, a pénzt odaajándékozta ahová gondolta, a végén öngyilkos lett. Egyik testvérünk elbeszéléséből értesültünk, aki még akkor járt a közösségbe. Utóbb ő is kimaradt.

Még amit szükségesnek tartok feltárni. A kezdeti katekézisek Ábrahám kivonulásával és az izraeliták Egyiptomból való kivonulásával voltak összefüggésben. Különös hangsúlyt kapott Mózes, aki által az Úr kivezette népét. Egyértelmű volt, hogy számunkra Kiko a mi Mózesünk. Ellenben katekétáink az összekötő láncszemek. Szóba jöttek bálványaink is. Fontos volt felismerni, ahhoz, hogy le tudja dönteni ki-ki a sajátját. Az Egyház, a pápaság ezzel szemben jelentéktelen volt. A lényeg a rendszeres részvétel a közösség Igeliturgiáin, az Eucharisztián, az engedelmességen, és az útmutatások követésén és betartásán volt.            

Ellenezték katekétáink, hogy jelenési helyekre zarándokoljunk, hogy rózsafüzért imádkozzunk, hogy Szentségimádásokon, engeszteléseken vegyünk részt, litániák, keresztúti ájtatosság végzését felesleges időpocsékolásnak tartották. Meg volt nekük a maguk magyarázatuk, amit logikusnak tűnt, de mi egy páran sehogy sem tudtuk ezt megemészteni. Egyik testvérnőnk volt a plébániai engesztelések fő pillére, neki is nagyon nehéz volt, de csinálta, ahogy tudta. Én pedig a Mária jelenésekkel kapcsolatos irodalmat továbbra is böngésztem. Igaz, komoly fejmosást nem kaptunk, de az engedelmesség fontosságát szüntelenül sulykolták belénk.  Így nekem minden katekéziseik után egy-két hétig gondjaim voltak az rózsafüzér imádkozással, még a Kis Zsolozsma végzésével is. Ezeket én Esztelneken a ferenceseknél eltöltött idő alatt elfogadtam és többé kevésbé de végezgettem, lelki életem részéhez tartoztak. Később már ajánlották a Zsolozsma időnkénti végzését.

Egy nagyon fontos  mozzanat a „perselyezés” volt. Különösen a kivonulások alkalmával a pénztálca fenekére is kellett nézni. Mert először is ki kellett fizetni a költségeket, reggeli, ebéd, vacsora, éjszakai szállás, terem, stb. A katekétáink részét is, első körben. A második körben katekétáink útiköltségeit is fedezni illett. A harmadik körben az Út nemzetközi kasszájába is be kellett pótolni, különös tekintettel Kiko nagy „álmának” megvalósulásáért. A evangéliumi nyolc boldogság kihirdetésének hegyén egy „zarándokokat fogadó, szállást adó pavilon” felépítésének megvalósítása  érdekében. Úgy tudom mára megépült, „egy két téglában” a mi pénzünk is benne van. Tiszta és őszinte szándékkal adtuk. Itt megjegyzem, azzal bíztattak katekétáink, hogy akik az út szakaszait végigjárják, a szentföldön egy hétig fehér ruhában fognak járni az Úr Jézus főbb tanítási helyeit felkeresve.

A világifjúsági találkozókra pl. Denverben tőlünk is voltak fiatalok, abban is a közösségnek bele kellett pótolnia, egyszóval mindenhez illett támogatást nyújtani. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a közösség kasszája a „Neós” ügyet szolgálta. A többlet vérkeringésből Kiko hízott, nem a helyi plébánia, még kevésbé az egyházmegyénk. A végleges kiábrándulásunk akkor következett be, amikor már többen nem bírtuk tartani az iramot és kijelentettük, zsebünk nem bírja a kivonulások fedezését. Ha helyben megtartjuk, jó, különben befejeztük. Beleegyeztek, de a befejező ebédet egy éterembe kellett elfogyasztani. A végső lökést az adta, amikor egy hasonló alkalommal, többször kellett „perselyezni” mert sehogy sem akart összejönni a szükséges pénz. Feleségemmel összenéztünk, nem mindig ültünk egymás mellett, beletesszük még egyszer mindenünket. Éppen fixre kijött az összeg, megmondták, (az érdekesség az, hogy mindig így történt) de a felét mi tettük, utoljára, az utat mi akkor befejeztük, de hogy ne legyen feltűnő, lassan maradtunk ki pár hét múlva.

Pár évvel ezelőtt Magyarországon találkoztam valakivel egy eseményen, és rövid beszélgetés után  kiderült, Ő is „Neós” volt, de kimaradt mert már előbbre jártak, több „skrutiniumon” átment, de már megkövetelték, hogy a jövedelmének 10%-át a „Neós” célokra kell átadja, természetesen önként, a családja végül kitört és így szakított velük. Egy idő után ő is rájött, hatalmas megtévesztés az egész, a nagy katekézisekkel, kivonulásokkal, látványos magamutogatásokkal, titkolózásokkal.

Közel áll a vallási személyi kultusz rejtett formájához az, amit Kiko művel. Talán az a háttér is a videón erre ad választ. Mert felül az ember semmiképpen nem lehet dicsőségében az ég felhőin visszatérő Krisztus. Ellenben a halottaiból dicsőségben feltámadó Krisztus sem lehet, mert a lepel összehuppanva ott maradt ahol a holtest volt, és nem a testtel emelkedett a levegőbe. A kendő pedig összehajtva más helyen maradt. (ti. A dicsőséges test a leplen ép úgy átillant, ahogy a zárt ajtókon, falon). Ami az ember fejen lévő hajat illeti, feltéve ha azt ábrázolja, mintha balra szél fújná, a dicsőséges testre már nem érvényesek a fizikai törvények, tehát a szélfúvás sem.  Ezeket a „megvilágosodott” Kiko figyelmen kívül hagyta volna, amikor a hátteret megtervezte? Nem valószínű.  Sőt! Nagyon kifejező a háttér. Az emberre utal, aki kiemelkedik és Istennek akar látszani, mutatkozni, superman!

Több mint valószínű, pünkösdre ismét megjelennek a gitáros „Neós” csoportok, ahol csak tudnak. Majd ne lepődjünk meg ha később az Egyesült Keresztény Egyház Új Evangéliumának buzgó hirdetőiként is találkozni fogunk velük. Aki követni akarja őket, ajánlom nagyon jól fontolja meg lépését. Ennyit róluk, dióhéjban!

Ami pedig a hiteles keresztény életet illeti, meg lehet élni, még egyszerű rózsafüzér társulati szinten is, egy kis odafigyeléssel, kitartással, hűséggel, pár testvérrel  egymást támogatva.

Testvéri szeretettel Imre. Áve Mária!   

http://www.uzenetek.eu/news/mi-is-voltunk-neosok/

Roberto de Mattei: Egy civilizáció vége

2013-2014: Motus in fine velocior

2013. február 11-e olyan dátum, mely mára már bevonult a történelembe. XVI. Benedek ezen a napon jelentette be a meglepett bíborosok gyülekezetének döntését, hogy lemond a pontifikátusáról. Angelo Sodano bíboros-dékán szavai szerint, melyet a pápához intézett, a bejelentést „mint derült égből a villámcsapást” fogták fel, és a villám képe, mely még ugyanezen a napon valóságosan is becsapott a Szent Péter bazilika kupolájába, az egész világot bejárta.

A leköszönés február 28-án történt meg, de XVI. Benedek előtte még közölte, hogy nyugalmazott [?] pápaként is a Vatikánban akar maradni. Ilyesmi eleddig még soha nem történt, és még megdöbbentőbb volt, mint maga a lemondás. Abban a hónapban, mely a bejelentés és a március 12-én kezdődő konklávé között eltelt, az új pápa megválasztásának előkészülete zajlott, akkor is, ha ennek személye később a világ számára váratlannak tűnt. Még jobban, mint a választott, az argentin Jorge Mario Bergoglio személye, lepte meg a világot az általa választott név – Ferenc – példanélkülisége, mely úgy hatott, mintha az újonnan választott ezzel egy unikumot akart volna megtestesíteni. És meglepő volt az első beszéde is, melyben egy társalgási „Buonosera” [Jó estét] után magát mint Róma püspökét prezentálta, vagyis olyan címmel, mely ugyan a pápáé, de csak a Krisztus Helytartója és Péter utóda címek után, melyek az előfeltételét képezik a Róma püspöke címnek.

A két pápa [?] fotója, akik március 23-án Castel Gandolfo-ban közösen imádkoznak és ezzel egy új pápai „diarchia” képét közvetítették a világnak, csak növelte azon napok zűrzavarát. De ez csak a kezdet volt. Ezt követte 2013. július 28-án a Rio de Janeiro-ból való visszaúton adott interjú e szavakkal: „Ki vagyok én, hogy ítélkezzek felette!”, melyet azóta mindig felhasználnak, hogy mindenfajta törvényszegést igazoljanak vele. Ezt követte a jezsuitáknak adott interjú szeptemberben és a La Repubblica napilap alapítójának adott interjú októberben, melyek nagyobb sajtó visszhangra találtak, mint első enciklikája. Azt mondták, hogy ezen interjúkban elhangzottak nem részei a tanítóhivatalnak, csakhogy minden, ami azóta az egyházban történik, mindenekelőtt ezen interjúkból fakadnak, melyek, ha nem alapvetően, akkor legalább de facto tanítóhivatali jelleggel bírnak.

A Gerhard Ludwig Müller bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa és Tegucigalpa érseke, Oscar Rodriguez Maradiaga bíboros, Ferenc pápa [?] tanácsadóinak koordinátora közötti konfliktus a zűrzavart a csúcspontjára emelte. Maradiaga szerint a hagyományos tanítás nem elégséges, hogy „a mai világnak korszerű válaszokat” kínáljon. Megtartják ugyan, de vannak „lelkipásztori kihívások”, melyekre nem lehet „tekintélyelvűséggel és moralizmussal” válaszolni, mert ez „nem újevangelizálás”.
Maradiaga kijelentéseit a 2014. októberi püspöki szinódus számára elrendelt a családok kelkigondozására készített körkérdések eredményei követték. Az olasz püspöki konferencia sajtóhírügynöksége közzétette az első válaszok összefoglalóját, melyek Közép-Európából érkeztek. Ezek szerint Belgium, Svájc, Luxemburg és Németország püspökei szerint a katolikus hit túl szigorú és nem felel meg a hívek szükségleteinek. Az egyháznak akceptálnia kellene a házasság előtti nemi kapcsolatot, el kellene ismernie a homo-házasságot [?] és a bejegyzett kapcsolatokat, meg kéne engednie a születésszabályozást és a mesterséges fogamzásgátlást, meg kéne áldania az elváltak második házasságát és meg kéne engednie nekik a szentségek fogadását.

Ha ez az az út, amin menni akarnak, akkor eljött az a pillanat, amiben ki kell mondani, hogy ez az út a szakadásba és az eretnekségbe vezet, mert ezzel az isteni és természetes hitet tagadják meg, mely parancsaiban nem csak a házasság felbonthatatlanságát nyilvánítja ki, hanem a házasságon kívüli nemi életet is tiltja, pláne, ha ezek még természetellenesek is.
Az Egyház mindenkit befogad, aki megbánja tévedéseit és bűneit, és kész arra, hogy azt az erkölcsi rendetlenséget, melyben élt, feladja. Ugyanakkor nem tudja, semmilyen módon se, a bűnös státuszát legitimálni. Az se használ, hogyha azt állítják, hogy a változás csak a pasztorális gyakorlatot fogja érinteni, de a tant nem. Ha a tan és a gyakorlat között nem uralkodik egyezés, akkor ez azt jelenti, hogy a gyakorlat válik tanná, ahogy ez egyébként is a II: Vatikáni Zsinat óta sajnos már történik.
Az egyháznak „a kor színvonalán” új válaszokat kell adni? Az egyháztörténelem nagy újítói egészen másképp viselkedtek. Például, amikor a 11. században a nikolaiták a simóniát és a papok nősülését legitimálni akarták, hogy az egyház a kor realitásától ne szakadjon el, Damjáni Szent Péter és Hildebrand bíboros (a későbbi Szent VII. Gergely pápa) tüzes szavakkal panaszolták fel ezt a romlott helyzetet, és az erkölcsök megtisztítását és az igazi tan restaurációját vezették be. (Damjáni Szent Péter és Szent VII. Gergely szavai a cikk végén olvashatók.)
A szenteknek ez a hajthatatlan és megalkuvást nem ismerő szellemisége az, ami ma olyan drámai módon hiányzik. Sürgősen szükség lenne az acies ordinata, azaz a rend csatasorára, egy csatasorba felsorakoztatott hadseregre, ami az Evangélium fegyvereivel a haldokló modern világnak az élet igéjét hirdeti, ahelyett hogy annak hulláját ölelje át.
A Trienti Zsinat és a francia forradalom közötti időszakban a jezsuiták adták e harcosok élvonalát. Ma minden vallásos közösség pusztulásának korát éljük, és ha ezek között akad egy, amelyik jogot ad a reményre, akkor azt megmagyarázhatatlan okok miatt elnyomják. Az Immaculata ferenceseinek gyászos esete, mely 2013. júliusában vette kezdetét, világra hozta azt a nyilvánvaló ellentétet, mely Ferenc pápának [?] az irgalmasságra való állandó felszólítása és aközött a husáng között áll fenn, amit ő nyomott Fidenzio Volpi biztos kezébe, hogy az azon kevés rendek egyikét, mely ma is virágzik, szétverje, kiirtsa.
A paradoxon nem ér itt véget. Soha eddig nem mondott le jobban az egyház egyik isteni tulajdonságáról, az igazságosságról, mint Ferenc pápa [?] pontifikátusának első évében, hogy magát a világ előtt irgalmasnak és boldogítónak mutassa. Ugyanakkor soha eddig nem volt az egyház annyira a világ kemény támadásainak célpontja, mely felé pedig kezét nyújtogatja.
A homo-házasság [?], melyet mindenekelőtt a nagy nemzetközi szervezetek és csaknem minden nyugati kormány támogat, nem csak az egyház hitével áll frontálisan szemben, hanem a természetes és isteni törvénnyel is, mely minden egyes ember szívébe be van vésve. Mert mi más lenne az a nagy tömegmegmozdulás, mely elsősorban Franciaországban zajlik e törvények ellen, ha nem egy nép lelkiismeretének reakciója egy igazságtalan és természetellenes törvényhozás ellen? De az erkölcstelen lobbik nem elégszenek meg ennyivel. Ami őket hajtja, az nem az állítólagos homo-jogok elérése, hanem a keresztények emberi jogainak az eltiprása.
Christianos esse non licet: Néró császár és Voltaire szentségtörő kiáltása visszhangzik ma a világban, miközben Jorge Mario Bergoglio-t a világi média az év emberének választja!
Az események egyre gyorsabb tempóban következnek. A motus in fine velocior latin szólást szokták egy történelmi periódus végén jelentkező felgyorsult tempó megnevezésére használni. Az események megsokszorozódása megrövidíti az idő múlását, mely önmagában nem létezik azon dolgokon kívül, melyek változnak. Az idő, mondja Arisztotelész, a mozgás mértékegysége (Physik IV, 219b). Pontosabban úgy definiáljuk, mint a változó dolgok tartamát. Isten örökkévaló éppen azért, mert változatlan: minden mozgásnak Benne van az oka, de Benne semmi nem változik. Minél jobban eltávolodunk Istentől, annál jobban növekszik a káosz, melyet a változás hoz létre.
Február 11-e jelzi az idő felgyorsulását, mely egy szédítő mozgás következménye. Történelmi órában élünk, mely nem jelenti egyúttal szükségszerűen az idők végét, de minden bizonnyal egy civilizáció pusztulását és egy korszak végét az Egyház életében. Ha e korszak végén a katolikus klérus és a katolikus hívek nem vállalják magukra az utolsó konzekvenciáig a felelősségüket, akkor elkerülhetetlenül az a sors fog vár rájuk, ami a fatimai látnok szemei előtt fellebbent.
[És ekkor Roberto de Mattei idézi az ú. n. harmadik fatimai titok 2000-ben nyilvánosságra hozott szövegét. Én ehelyett inkább a látnokok „pokol-vízióját” idézném, melyet a harmadik jelenés alkalmával, 1917. július 13-án láttak:
»A Szent Szűz újra kitárta karjait, és mintha fénysáv hatolt volna belőlük a földre. Láttunk valamit, mint egy tűztenger, és benne elsüllyedve fekete, elégett lényeket, ördögöt és lelkeket emberi alakban, amelyek izzó, áttetsző szénnek látszottak. A lángban magasra csaptak, majd minden oldalról leestek, súlytalanul, mint a pernye egy nagy tűzből, közben rettenetes panaszhangok, fájdalmas és kétségbeesett kiáltások hallatszottak, amelyek borzalmától megrettegtünk. .. Ez a látvány csak egy pillanatig tartott. Meg kell köszönnünk égi Anyánknak, hogy előbb megígérte a mennyországot, különben a rémülettől meghaltunk volna.«]
A fatimai drámai látomásnak elegendőnek kell lennie arra, hogy elgondolkodtasson bennünket, imára és cselekvésre unszoljon. A város már romokban fekszik és az ellenséges katonák már a kapuk előtt állnak. Aki szereti az Egyházat, az védelmezi, hogy Mária Szeplőtelen Szívének a diadala minél hamarabb bekövetkezzen.

---

Végezetül idézek Roberto de Mattei professzornak egy 2013. október 13-án írt tanulmányából, melyet a katholisches.info 2013. október 18-án közölt le.
Máriának egy másik, alig ismert üzenete még a fatimai üzenetnél is nyomatékosabban hangzik. 2013. október 13-án volt a 40. évfordulója, hogy Japán egyik városában, Akitában a Szent Eucharisztia Szolgálóleányai rendje egyik tagjának, Agnes Katsuko Sasagawa nővérnek Isten Anyja megjelent. 1973. október 13-án kapta Agnes nővér Isten Anyjának utolsó és legfontosabb üzenetét, melyben azt a büntetést írta le, ami az emberiségre vár.
1984 áprilisában a helyi püspök (Niigata püspöke) Msgr. John Shojiro Ito (1909-1993) alapos vizsgálat után bejelentette, hogy az akitai jelenéseket természetfelettinek kell tekinteni és megengedte egyházmegyéjében az Akitai Szűzanya tiszteletét. 1988 júniusában Ratzinger bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa hitelesnek jelentette ki a jelenéseket. Ez időben Fülöp-sziget Szentszékhez akkreditált követe, Howard Dee nyilvánosan közölte, hogy Ratzinger bíboros azt mondta neki, hogy Fatima és Akita üzenetének tartalma azonos.
A fatimai és akitai üzenetek büntetést jövendölnek az emberiség és az egyház számára természetes, politikai és mindenekelőtt szellemi síkon, és arra emlékeztetnek bennünket, hogy Isten végtelenül irgalmas, mert végtelenül igazságos. Most nincs idő az illúziókra, az optimizmusra, a felületes mosolygásra, hanem ez a komolyság és a harc ideje. És ha harcolunk, a Szeplőtelen megígérte, hogy mellettünk áll a végső győzelméig.
Az akitai üzenet:
»Ha az emberek nem bánják meg a bűneiket és nem térnek meg, a mennyei Atya az egész emberi nemre borzalmas büntetést fog róni. Olyan büntetést, mely sokkal rosszabb lesz, mint az özönvíz volt, olyan büntetést, amilyen idáig még nem volt. Tűz hull majd az égből, és az emberiség nagyobb része megsemmisül, a jók csakúgy, mint a rosszak. Nem kíméli sem a papokat, sem a hívőket. Akik túlélik, annyira szenvednek majd, hogy irigyelni fogják a halottakat. Az egyedüli fegyverek, amelyek megmaradnak számotokra, a rózsafüzér és a kereszt, amelyet Fiam nektek hagyott. Imádkozzátok naponta a rózsafüzért a pápáért, a püspökökért, és a papokért. Sátáni erők hatolnak be még az egyházba is; bíborosok kelnek fel bíborosok ellen. Az engem tisztelő papokat, paptársaik megvetik és kinevetik. .. Templomokat és oltárokat fognak kifosztani. Az egyház olyanokkal lesz tele, akik elfogadják a kompromisszumokat és a Sátántól félrevezetve sok pap és szerzetes felhagy az Úr szolgálatával. Az ördög főleg az Istennek szentelt lelkek ellen fog kérlelhetetlenül eljárni. A gondolat, hogy olyan sok lélek fog elveszni, az oka az én szenvedésemnek. Ez az én nagy kínom. Ha nem történik változás és a bűnök számukban és súlyosságukban tovább növekszenek, az emberek többé nem részesülnek irgalomban.« – [Hol vagyunk ma 1973 vétkeitől, hol van az emberiség 1973 vétkeitől?]
(Az első fotón Roberto de Mattei professzor, a másodikon Fidenzio Volpi apostoli biztos, a harmadikon az Akitai könnyező Madonna látható)

---

Damiáni Szent Péter püspök, hitvalló és egyháztanító (1027-1072, ünnepe február 23.) intelmei
Az erőteljes nyelvezetű Damiáni Péter egyháztanító írásaiból árad az Egyház szentségéért lelkesedő, energikus, szinte zordon buzgóság illata.
Komor színekkel festi korának állapotait: „Egyre mélyebben hempereg a romló világ a mocsárban. A szemérem kihalt, a becsületérzés kialudt, a vallás omladozik. Mindenki azt keresi, ami hasznos neki, a menny utáni vágyódás nélkül, kielégíthetetlenül hajszolják a földi dolgokat. Látjátok, hogy az egész világ hogyan rohan hanyatt-homlok a bűn síkos útján a szakadék felé; hogyan sokasodnak a bűntettek, ahogy a szakadék közeleg. Az egyházias lelkület kimúlt, a papoknak nem fogadnak szót. A lopás, rablás, hamis eskü, fajtalankodás és szentségtörés mindennapos esemény. A legszörnyűbb tettektől sem riadnak vissza, és úgy látszik azért, mert itt vannak azok az utolsó idők, amelyekről az Apostol beszél.”
A lesüllyedt papságnak ezt veti a szemére: „Ó fájdalom! A papsággal már odáig fajultak a dolgok, hogy éppen azok vakítják el az embereket sötét, helytelen tanításukkal, akiknek világoskodniuk kellene a világ előtt! Régen elmúltak azok az idők, amikor a tiszteletreméltó fegyelmet, az illő komolyságot és a papi szellemiséget megtartották. Ma papi összejövetelek alkalmával számtalan tréfát, könnyelmű szójátékot, profán fecsegést és a finom városi élet hízelkedő beszédeit lehet hallani, úgyhogy a papok inkább haszontalan frátereknek és bohócoknak tetszenek, mint az Egyház szolgáinak és Jézus Krisztus fölkentjeinek. Mi vagyunk az oka, hogy a papok iránti tisztelet kipusztul. Életünk, amelynek tükörnek kellene lennie a hívők előtt, rászolgál, hogy a kevés jó lélek sírjon fölötte. A püspököt nem a klerikusok sora követi, mint illene, hanem hadi tábor és parittyás zsoldosok serege. Naponta királyi lakomákat rendez. Amivel a szegényeket kellene táplálnia, azt bohócok kapják. Ahelyett, hogy a szegényeket megajándékozná, barátait tömi tele a püspöki asztalnál. A báránybőrt megvetik, hermelin, nyest és róka prémje kell nekik.”
Bíboros-társaihoz így kiált, önmagát sem kímélve: „Én, aki kénytelen vagyok most magamat azok közé számlálni, akik az egyházi hadsereg sátrait őrzik, felemelem nyers hangomat, hogy felriasszam magunkat az álomból; nem is annyira titeket, akik lelkiismeretesen vigyáztok másokra, hanem önmagamat, aki – ó szégyen – langyosan és lustán állok a csatamezőn. Gyakran úgy tanul az ember, hogy tanít. Saját szánk ösztönöz minket, hogy azt tegyük, amire másokat biztatunk. Látjátok, kedveseim, hogy a világ a rosszból a még rosszabba zuhan. Akik kereszténynek mondják magukat, csak látszatra azok. Mi, akik prédikációinkban az angyal feladatát vállaljuk magunkra, hirdessük az élet igéjét szóval és példával. A prédikált szó a nyelvből ered, erejét a prédikáló életmódjától kapja.”
Egy levélben így ír a római egyház kancellárjának: „Ha a Római Szék nem tér vissza a helyes állapotába, az egész világ megmarad a tévedésben. A régi Egyház lelkületéhez való visszatérés feltétlenül szükséges.”
II. Kelemen pápa előtt intő beszédet tartott: „Mit ér, ha azt mondjuk, hogy az Apostoli Széket visszavezettük a sötétségből a világosságra, és közben ugyanabban a sötétségben járunk? Mit használ, ha bőséges eledelünk van elzárva, és közben éhenhalunk? Mit ér, ha éles kard függ az övünkön, de nem húzzuk ki a rohamozó sorok előtt? A mindenható Isten téged állított maga helyett oda, hogy eledelt ossz a népnek. Tebenned adott fegyvert Egyházának az ellenség támadásai ellen. Tőled vártuk, hogy Izrael szabadítója légy! Ezért, Szentatya, törekedj arra, hogy az elvetett és eltiport igazságosságot újra fölemeld!”

Szent VII. Gergely pápa és hitvalló (1020/25?-1085, ünnepe május 25.) mondásai:
Gergely – amint maga mondja – izzón és szenvedélyesen tudta gyűlölni a gonoszságot. Nem volt megnyerő, szeretetreméltó egyéniség, sőt, nem ritkán „goromba volt, mint az északi szél”.
Nagymértékben birtokolta viszont az ellenségszeretet erejét, az igazi Krisztus-követés csalhatatlan ismertetőjelét. Gergely szentsége éppen abban áll, hogy mindenestül hivatala követelményeinek élve kiüresítette önmagát: elfeledte Hildebrandot, hogy Gergely legyen. Így tudta magát a végsőkig odaadni, minden nagyszerű adottságával szolgálva és önmagát fölemésztve. A cél, amelyre nem lankadó szenvedéllyel tört, az Egyház szabadsága és tisztasága volt.
Kortársa és kritikus barátja, Damiáni Szent Péter így ír Gergelynek: „Az alapján, amilyen módon és formában Ön közölte velem ezt a megbízatást, nagy ellentétet látok Önben. Miközben egyrészről az atyai kegy jóindulatával kedveskedik nekem, másrészről borzasztó perpatvarral fenyeget. Míg egyrészt melengető fénnyel sugárzik rám, mint a nap, másrészt úgy támad rám, mint a goromba északi szél.” Damiáni nem tudta megmondani, hogy szerette-e inkább, vagy félt tőle: „Mint valami zsarnok, mint egy Néró, mint egy oroszlán kényszerített mindenre, ami helyes. Úgy uralkodott rajtam, mint egy szent sátán.”
Vitathatatlan, hogy VII. Gergelyt teljesen átitatta szent küldetése és felelőssége. Főpásztori hivataláról így ír: „Isten a pápát őrnek állította minden egyes ember és az egyetemes Egyház fölé. Az utolsó ítélet napján számot kell adnia róluk. Ezért nem hallgathat, amikor az lenne a kényelmesebb. Vállalnia kell inkább még a halált is. Ha mindenki siketnémává lesz is, neki föl kell emelnie hangját: »Magas hegy tetejére állítottál, hogy kikiáltsam és pellengérre állítsam Isten népének gonosztetteit és az egyház gyermekeinek bűneit!«”
Szívesen idézte a próféták mondásait: „Ha a gonosznak nem beszélsz gonoszságról, lelkét a te kezedből kérem számon” (Ez 3,18), és: „Legyen átkozott, aki kardját kíméli a vértől” (Jer 48,10).
Gergely amilyen pontosan különbséget tudott tenni magával kapcsolatban a személy és a hivatal közt, ugyanolyan jól megkülönböztette mások esetében is a személyt és annak ügyét: „Hivatali kötelességem, hogy szeressem az embereket, miközben elutasítom hibáikat, hogy gyűlöljem istenellenességüket, de sohasem személyüket.”

folytatása hamarosan következik


(forrás: www.katholisches.info – 2014. február 11.)

Felhívás a Maradék Hadseregnek!

Kedves testvérek!

Maria Divine Mercy a következő felhívást juttatta el a világszerte hozzá, - illetve az általa közvetített üzenetekhez - kötődő csoportokhoz, így nekünk is:

" Maradék Hadsereg! Kérem, hogy imádkozzatok úgy, ahogy eddig még soha azelőtt!
Imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok! Kérem, hogy ezt az üzenetet továbbítsátok
Mindenkinek csoportotokban."

Kedves testvérek, MDM tudatta velünk, hogy a tegnapi sürgető kérés, miszerint "imádkozzunk úgy, mint azelőtt még sohasem" a gonosz fokozódó, és egyre fenyegetőbb támadásai miatt történt. Ezeket a támadásokat most főképp az Üdvösség Érme hihetetlen nagy ereje váltja ki belőle, mivel az a lélek, aki ezt az érmet viseli, nem kerül az ellenőrzése alá. Így tehát most mindent megragad, amivel akadályozhatja az Üdvösség Érme elkészítését és közreadását. MDM ismételten kér mindenkit, - és minden imacsoportot- hogy folytassák imáikat annak érdekében, hogy a gonosz által állított akadályokat mielőbb legyőzhessük. Isten áldását kéri mindnyájunkra.

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

Nem tudjátok, hogy Második Eljövetelem megtörténte után a lelketek örökké létezni fog?

2014. február 10. hétfő, 15:43

Drága szeretett leányom, az Én Időm közel van, és a Mennyország már készül a nagy lakomára, amikor az Ég a Földdel egyesül, hogy eggyé váljon.

Számos előkészület van most folyamatban, és szeretett Atyám azt tervezi, hogy sok Ajándékot hozzon azok számára, akik Őt nem ismerik. Az angyalok és szentek mind egyesültek, hogy minden lélekért imádkozzanak, abban a reményben, hogy minden ember megkaphassa az Igazságot, különösen azok, akiknek nincs tudomásuk a Mennyország és a Pokol létezéséről.

Amikor Isten Igéje bemutatásra kerül a lelkek számára, akkor azt ők nem mindig fogadják szívesen. Ehelyett kerülik az Igét, holott számukra az Ige üdvösségük egyetlen eszköze. Miért olyan makacs az ember, és miért feltett szándéka, hogy csak abban higgyen, amiben akar, és ami az ő saját önző énjét kielégíti? Miért nem sikerül az embernek felismernie az összefüggést az életében elkövetett bűn és az elégedetlenség érzése között, amelyet éppen azért érez, mert nem tudja elfogadni, hogy ő egy semmi? Egyedül csak Atyám Szeretetének köszönhető, amelyet a világ és minden gyermeke iránt érez, hogy az ember egészségessé válása érdekében oly sok esélyt kapott. Mégis ő inkább csak egy fél életet élne, ahol Isten az ő életének csak egyes részeiben kapna helyet, és csak ott, ahol az embernek megfelel.

Én, Jézus Krisztus, rövidesen meg fogom nyitni azoknak az elméjét, akik ezekben az Üzenetekben nem ismerik fel Isten Szavát. Én meg fogom érinteni, és az Igazság utáni vággyal fogom eltölteni a szívüket.

Ha a hamisságok bemutatása miatt tele vagytok tévedésekkel, és a bűnt illetően, ahogyan azt Isten látja, hazugságokkal etetnek benneteket, akkor Én korlátként fogok állni mellettetek, hogy megvédjelek titeket.

Sokakat zavarba fogok ejteni, mert Én egykönnyen nem adom fel, amikor az ember figyelmen kívül hagyja a Szentlélek Ajándékát. Olyan leszek, mint tüske az oldalatokban, mint az alkohol égető érzése, amit nyílt sebre öntenek. Csak nagyon kevesen lesznek képesek figyelmen kívül hagyni Engem, de nem mindenki fogja elfogadni Végső Ajándékomat – az Örök Élet Ajándékát.

Sajnos, sokan el fogják utasítani Végső Hívásomat, és helyette ők a fenevadat fogják követni, és ez azt jelenti, hogy örökre el fognak veszni. Nem tudjátok, hogy Második Eljövetelem megtörténte után a lelketek örökké létezni fog?

Nektek majd választanotok kell: vagy a Velem való Örök Élet, vagy az ördöggel való örök kárhozat. Középút nincs.

Minden ember a döntésének megfelelő utat fogja választani.

Jézusotok

Isten ma is művel csodát

Az utóbbi időben feltett cikkeimben mind valójában azt a problémát járom körül, hogy mit tehet ma egy hitét komolyan vevő, azt mindenáron megőrizni igyekvő katolikus, hova járhat el misére, és kiknek a véleményére adhat e kérdésekben. Mégis kapok olyan leveleket, amelyekben újra és újra csak ezt kérdezik: hova menjünk misére, kinek higgyünk?

Hogy a helyzet mennyire megváltozott, az abból is kitűnik, hogy amióta a Szent X. Pius Papi Közösséget ismertem, és magamat hívének tekintettem, erre a kérdésre nagyon egyszerű volt a válasz, amit ráadásul a közösség tekintélyének erejéből mondhattam, vagyis nem volt szükség a magánvéleményemre, a saját okfejtésemre, hanem azt mondtam, amit egy tekintélytől, egy „szakembertől” magam is hallottam.
     Most azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. Az én véleményem mögött sem áll többé egy szervezet, egy tekintély, amire hivatkozhatok. Mostantól, amit írok – legalábbis a jelent illetően –, az a saját privát véleményem, amiért még felelősséget sem vállalok, mert meggyőződésem, hogy akinek a szándéka abszolút tiszta, azt Isten kegyelme biztosan vezeti ebben a válságos időben, következésképpen maga kell eldöntse – Isten vele kapcsolatos akaratát kikutatva és követve –, hogy mit tegyen.
     Aki eddigi munkásságom, katolikus múltam, könyveim, cikkeim ismeretében mégis megkérdez, annak már csak azt tudom elmondani, amit én, személyesen – a rendelkezésemre álló információk, tanulmányok alapján – gondolok. Egyébként, ahogy már mondtam, már egy ideje ezt próbálom a feltett írásaimban is kifejteni. Most e cikkek mondanivalójának összefoglalása következik:

Először is számomra mai korunk mindenképpen olyan időszakot jelent, ami emberi eszközökkel megoldhatatlan, és ezt szerintem nem szabad döntéseinkben figyelmen kívül hagyni. Williamson püspök úr múlt heti kommentárját (amelyben a szedisvakantisták érveit próbálta megcáfolni) e szavakkal fejezte be: „A modern ember gondolkodása annyira mindent átfogóan összevissza van, hogy egyedül Isten képes ezt a disznóólat kitakarítani. Ez a tény amellett szól, hogy Istennek be kell avatkoznia (mégpedig hamarosan!). Isten súlyos próba elé állított bennünket, és minden joga megvan erre.”
     P. Weinzierl pár nappal később a püspök ellenérveit cáfolta újabb érvekkel, majd saját cikkét így fejezte be, miután idézte a püspök fenti zárszavait. „Éppen abban rejlik a »kilátástalan összevisszaság« legmélyebb oka, hogy legmagasabb tanító tekintélyének kiesésével az Egyház »elsötétült«. Másképp többé már nem magyarázható a jelenlegi helyzet, mindenekelőtt az egyházé. Biztos, hogy ez Isten büntetése, és biztos, hogy csak Ő egyedül képes beavatkozása által minket megmenteni. Ezért mindenekelőtt azért kell imádkozzunk, hogy újra olyan pápát adjon nekünk, aki kiérdemli ezt a nevet.”

Személy szerint nagyon örülök, hogy Williamson püspök úr kertelés nélkül nevén nevezte az egyház és a világ mai helyzetét: disznóól az előbbiben és ennek következtében disznóól az utóbbiban is. Úgy gondolom, hogy aminek most jönnie kell, hogy ez a disznóól végre megszűnjön, az olyan nagy robbanás lesz, hogy számunkra csaknem mindegy, hogy utána lesz-e még a földön „jó” pápa, azaz megtisztulás, vagy azonnal az Utolsó Ítélet következik. [Ezzel kapcsolatban könyvemben idéztem Maeßen atya véleményét az utolsó időkről. Megtalálható a honlapon is a következő link alatt: Azt senki nem állíthatja komolyan, hogy túlvilág, ítélet, pokol és mennyország is annyi van, amennyi vallás – Végső idők]
     Ugyanakkor a Szentírásból azt is tudjuk, hogy minél közelebb van a vég, annál jobban szétválik egymástól a jó és a rossz, a front annál inkább csak fehér vagy csak fekete lesz, tehát megszűnik a langyosok, hezitálók, kicsi megalkuvásukat hozók ideje. Hiszek abban, hogy mostanra – Ratzinger lemondása, Bergoglio megválasztása és az FSSPX bukása után – mindenkinek egyértelműen döntenie kell, hogy hova tartozik, az igazsághoz vagy a tévedésekhez, a jóhoz vagy a rosszhoz, Urunk Jézus Krisztushoz vagy az Ő ellenségeihez. Az idő megérett, a napok meg vannak számlálva, a félmegoldások ideje lejárt. Amikor a végelszámolásnál Urunk Jézus Krisztus „a juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára” (Mt 25,33), nincs szó harmadik lehetőségről, egy harmadik csoportról, ahova azokat állítja, akik féltek a juhok közé tartozni, de a kosokat utálták.
     Mindeközben az kell éltessen bennünket, hogy Isten azt mondta, hogy ahol elhatalmasodik a bűn, ott túlárad a kegyelem.

A Mit jelent az a szó, hogy „rendkívüli”? című cikkemben már megírtam, hogy Isten ismeri helyzetünket, „ha megengedi, hogy egy Bergoglio üljön Szent Péter trónján, hogy azok a szörnyűségek bekövetkezzenek, amiket nap nap után átélünk, ha megengedi, hogy Rómában lábbal tapossák a hitet, szétzúzzanak és nevetségessé tegyenek mindent, ami katolikus, akkor a Hozzá hűségesnek megmaradni szándékozóktól sem fog olyat elvárni, amit csak »rendes« körülmények között lehet megtenni. Ellenkezőleg, biztosan azt akarja, hogy védjük meg magunkat a báránybőrbe bújt farkasoktól. És ahogy kegyelme a tradícióhoz elvezetett bennünket, úgy fog kegyelme tovább is vezetni – ha mi nem változunk –, hogy minden nehézség mellett kitarthassunk – »rendkívüli« eszközökkel – az igazság, azaz Őmellette.”
     Ehhez most csak annyit fűzök hozzá, hogy az, aki hite megvédése céljából nem megy el vasárnaponként az általa elérhető misékre, annak minden nap a legpontosabb patikamérlegen kell megmérnie, hogy vallási buzgalma az idő haladtával nem szenved-e csorbát, nem lanyhul-e a hite, hűsége. Mert, csak ha nem, akkor hagyatkozhat saját megítélésére!

A második probléma abból áll, hogy ahány papot megkérdezünk, annyi választ kapunk a „hova járjunk, hova szabad járnunk misére” kérdésre. Nos, erre a kérdésre a 2013. december 23-án feltett Mely közösségnek vagy papnak van ma hitele? című írásomban kezdtem el a válaszadást. Az ott leírtakra ellenvetésül azt hozta fel valaki, hogy csak egyetlen egy Egyház létezik, és minden pap és hívő csak ehhez az egyetlen Egyházhoz tartozhat. Úgy gondolom, ez tipikus féligazság, ezért veszedelmesebb, mint a hazugság. Természetes, hogy Jézus Urunknak egyetlen egy Egyháza van, és aki üdvözül, az csakis ezen Egyház által közvetített szentségek és kegyelmek alapján üdvözülhet,
     Ugyanakkor Jézus Egyházának a földön mára sok „emberi” másolata létezik, melyeknek egyike sem tartalmazza teljességében azt, amit az eredeti tartalmaz, következésképpen csak annyira igaz, illetve olyan mértékben hamis, amilyen mértékben az eredetivel megegyezik. Vegyünk egy példát: aki bármilyen hivatalt viselt Magyarországon a Tanácsköztársaság előtt, és Kun Béláék hatalomátvételekor nem mondott le erről arra hivatkozva, hogy ő is, meg Kun Béláék is csak az egyetlen egy Magyarországot képviselik, az valójában elárulta ezt az egyetlen egy Magyarországot. És ettől kezdve nem volt joga azt állítani, hogy ő nem ért egyet Kun Béláék országával. Egy hivatalviselő ugyanis az emberek számára nem magánember, ezért nem szavaival, hanem kilépésével vagy bennmaradásával tudja csak a nyilvánosság előtt bizonyítani és hitelesíteni elveit, hovatartozását, az általa „igaz, jó rendszerhez” való tartozását. Hiszen egy hivatalviselő elsősorban – sőt, amikor hivatali teendőit végzi, kizárólag – az őt kinevező vagy alkalmazó hatalmat képviseli.
     Nos, ha ezt a tényt elfogadjuk, akkor mára úgy áll a helyzet, hogy egyetlen egyházi szervezet hivatalos tagja sem kompetens annak megválaszolására, hogy egy hitét féltő ember hova járjon misére. Ha az illetőnek a döntő kérdésekben más véleménye van, mint annak a hatalomnak, amit ő hivatalával képvisel, akkor bennmaradásával azt jelzi, hogy valami oka van arra, hogy nem hagyja ott a hivatalát. És ez az ok fontosabb számára, mint az igazság, és ezért megalkuszik. Csakhogy ezzel elárulja mind maga, mind az „ellenség”, a „kísértő” (de a kérdező) előtt is, hogy van egy gyenge pontja, amivel „megfogható”. A kompromisszum hozatalnak ezért van az a sajátossága, hogy soha nem áll meg „egynél”, egyetlen kompromisszum meghozatalánál, hanem egyik jön a másik után. Hiszen amíg az ok fennáll, vagyis az, hogy az illető számára saját érdeke fontosabb, mint az – általa is felismert – igazság, addig újra és újra zsarolható lesz, és ezt mindenki tudja róla. Ezért az a kikerülhetetlen vége minden kompromisszum-vállalásnak, hogy az érintett egy idő után teljesen átáll a „másik” oldalra.
     Ha a történelmet megnézzük, rájövünk, hogy többnyire nem a jók és a rosszak nyílt harca döntött egy-egy harcban – legyen az elvi vagy fizikai –, hanem a megalkuvók nagy tömege. Lefebvre érsek ezt írta nemrég feltett cikkében, „A tévedéssel semmilyen kompromisszumot nem kötő püspökökre van szükség”: „Miközben a zsinati atyák közül 250 püspök örült ennek a győzelemnek, 250-t pedig legyőztek, addig 1750 püspök pusztán arra törekedett, hogy neki ne legyen semmilyen problémája” – Az emberek nagy része számára a legfőbb törvény az, hogy „neki ne legyen semmilyen problémája”, ez irényítja őket, és emiatt sajnos a történelmet, az egyház és a világ sorsát is ők határozzák meg, hiszen az árulók a megalkuvók közül kerülnek ki. A Szentírásban nyilván ezért áll, hogy Isten kiköpi a langyosakat.

A végkövetkeztetésem tehát az, hogy legtöbbünk számára az az egyetlen megoldás, ha olyan pap miséjére járunk, aki nem tartozik egyetlen egyházi képződményhez sem, és aki ily módon a legtöbbet őrizhette meg papi tevekénységében Krisztus igaz Egyházának javaiból.
     Zaby atya 2014. január 26-i miséjének prédikációjában arról beszélt, hogy a csodatevés szervesen hozzátartozott Jézus földi működéséhez, ezzel bizonyította az emberek előtt Isten-voltát. És hogy ez a csodatevés ma is elválaszthatatlanul Hozzá tartozik, és mivel Ő ma is jelen van a tabernákulumban, ezért ma is akar csodákat tenni. [Persze, ehhez hozzátette, hogy amíg korábban a templomban úgy hajtott valaki térdet, hogy biztos lehetett benne, hogy Jézus jelen van a tabernákulumban, ma már csak úgy teheti ezt, hogy azt mondja: „remélem”, hogy Jézus jelen van.]
     És Jézus ma azért nem tesz csodát, mert mi nem hiszünk neki. A mai keresztények úgy gondolják, hogy akkor régen tényleg voltak csodák, de hát ma már ilyenek nem történhetnek.

Nos, Jézus most is tett csodát a kedvünkért itt, Magyarországon: Minden reményünk meglehet arra, hogy február végétől kezdve megoldódik a misét kereső hívek problémája: Két család jóvoltából és a Thököly úti kápolna korábbi papjának köszönhetően rendszeresen lesz Budapesten olyan szentmise, amire vágyunk! Az elsőnek február 23-án, vasárnap délután 6 órakor örvendhetünk. Minden továbbit e szentmise után tudunk meg – és ezt követően teszem közzé.

A szentmise pontos helye és időpontja:
     Budapest VI. kerület, Weiner Leó utca 3. földszint – 2014. február 23. 18 óra

http://www.katolikus-honlap.hu/1401/hiteles2.htm

Pucéran járnak misére-pappal együtt. (Megtekintés csak saját felelősségre)

Az egyházak imával és böjttel tiltakoznak a kiskorúak eutanáziája ellen Belgiumban

A demokrácia lehetővé teszi az állampolgárok számára, hogy kifejezzék gondolataikat. Ezzel a meggyőződéssel és az ima, valamint a böjt fegyverével gyűlt össze 1300 ember csütörtökön este, hogy imavirrasztást tartsanak a koekelbergi Szent Szív bazilikában André-Joseph Léonard, Brüsszel-Malines érsekének vezetésével.

Ugyanaznap Leuvenben is imavirrasztást tartott a brüsszeli segédpüspök. Február 8-án, szombaton este számos településen tartanak hasonló programot. Február 11-én, a Betegek Világnapján Jean-Pierre Delville püspök Liège-ben arra hívja a keresztény közösséget, hogy tartson böjt- és imanapot.

A keresztények „néma” mobilitációját egy ellentmondásos törvénykezési folyamat váltotta ki. Február 13-án a belga parlament szavazásra bocsát egy törvénytervezetet, amely a szenátusi és a képviselőházi élénk vita után ki akarja terjeszteni a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő gyermekekre is az eutanáziát. Az utolsó parlamenti vitára február 12-én kerül sor a képviselőházban.

A szólásszabadság részét képezi, hogy kinyilvánítsuk véleményünket, amennyiben tiszteletteljes és békés formában történik – kezdte beszédét az imavirrasztáson Léonard érsek. Ésszerű érvekkel jogos a kritika kifejezése. Ezt tesszük, amikor felhívjuk a lelkiismeret figyelmét azokra a veszélyekre, amelyeket ez a törvénytervezet rejt magában. Folyamatban vannak más tervek is az eutanázia, a kegyes halál kiterjesztésére demenciában szenvedő személyekre is.

A Szent Szív bazilikában tartott imavirrasztáson Léonard érsekhez csatlakoztak más keresztény egyházak vezetői is: a görög ortodox, a protestáns és az anglikán egyházak elöljárói. A Miatyánk elimádkozásakor a keresztény egyházak képviselői az oltárhoz léptek és az egység jeleként kezet fogva imádkoztak.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

Isten, az Atya: Nincs semmi, amit Én ne tennék meg gyermekeimért. Nem létezik olyan nagy áldozat.

2014. február 9. vasárnap, 19:00

Drága leányom, nincs semmi, amit Én ne tennék meg gyermekeimért. Nem létezik olyan nagy áldozat. Én lealacsonyítom Magam, hogy Szívemet a lábaik elé tehessem, viszont ők továbbra is taposni fognak azon. Megalázom Magam, hogy ezen Üzenetek által hívjam őket, ők viszont kigúnyolnak és megvetnek Engem.

Megengedtem nekik, hogy megostorozzák és megöljék Fiamat, és ők alábecsülték azt a Nagy Áldozatot, amit értük hoztam, hogy életet adjak nekik és megszabadítsam őket a gonosz rabszolgaságából.

Könyörögtem hozzájuk, hogy változtassák meg útjaikat, és ők figyelmen kívül hagytak Engem. Kiválasztott lelkeket küldtem hozzájuk, hogy beszéljenek velük és hirdessék Igémet, és ők az arcukba köptek.

Büntetéseket küldtem rájuk, de ők nem tanultak azokból. Ehelyett azt állították, hogy azok csupán a sors iróniái voltak, és nem volt semmi közük Hozzám.

Elküldtem nekik Szeretetemet a látnokoknak, a szenteknek és a prófétáknak adott csodás Ajándékok által, és csak néhányan éltek azokkal. Most jól jegyezzétek meg Szavaimat: Az Igazság Könyve a legnagyobb Ajándék, amelyet Én adtam a világnak azóta, hogy megváltásotokra elküldtem egyetlen Fiamat. Én rátok hagyom most ezt az értékes Ajándékot, hogy megnyissa a szíveteket, hogy kiszabadítsa lelketeket a gonosz kísértéseinek a fogságából, és hogy segítsen felkészíteni benneteket Királyságomra.

Az Én Erőteljes Beavatkozásom ez alkalommal azt jelenti, hogy az a sebesség, amellyel és ahogyan mától fogva Szavam terjedni fog, sokakat meg fog döbbenti, és meg fog lepni. Amikor minden nyelven beszélni halljátok Szavamat ott, ahol az emberi kéznek csak kevés szervezésben van része, akkor ezzel bizonyítékot fogtok kapni a Szentlélek erejéről.

Gondoskodni fogok arról, hogy Munkám továbbra is fennálljon. Át fogok lépni mindazokon, akik megpróbálják megállítani Kezemet. Félre fogom tolni azokat, akiket a gonosz szelleme vezet, és elfojtom szánalmas hangjukat.

Egyetlen kézmozdulattal elhallgattatom azokat, akik megpróbálnak megállítani Engem, mikor Én csupán csak arra vágyom, hogy megmentsek minden egyes lelket. Eltökélt szándékom, hogy nem engedem meg, hogy ezt a Munkát figyelmen kívül hagyják, mert ha Én egyszer ilyen Hatalmat adok egy Küldetésnek, mint ennek, akkor biztosak lehettek abban, hogy az ember hatalma semmi ehhez képest.

Legyetek nyugodtak, drága gyermekek, és bízzatok Bennem, szeretett Atyátokban. Az Én Szeretetem olyan nagy, hogy azt nem lehet meggyengíteni, független attól, hogy milyen súlyosan vétkeztek. Megengedem ezeket a megpróbáltatásokat, gyötrelmeket és azokat a gonosz terveket, hogy Fiam Nyomát eltöröljék, de csak egy rövid időre.

Soha ne féljetek a Terveimtől, mert azoknak céljuk van, éspedig az, hogy eltöröljön minden gonoszságot, és Szent Akaratomnak megfelelően elhozza mindnyájatoknak a Dicsőséges életet. Sok mindennek örülhettek. Csak annyit kérek, hogy imádkozzatok, és kövessétek mindazt, amit ebben az időben ezen a Szent Küldetésemen keresztül adtam nektek, hogy egy végleges és felbecsülhetetlen Ajándékot hozzon mindnyájatok számára, amelyet nektek teremtettem az Új Égben és az Új Földön: az Új Paradicsomot, ugyanolyat, mint amilyen akkor volt, amikor Ádámot és Évát megteremtettem.

Amikor gyengének és sebezhetőnek érzitek magatokat, mindig gondoljatok a Szeretetemre, amelyet mindnyájatok iránt érzek, mert az olyan nagy, hogy meghaladja felfogóképességeteket.

Szeretett Atyátok,

A Legmagasságosabb Isten

Hogyan nevettessük meg Istent?

Frankie Mulgrew, ír származású katolikus pap, stand-up comedy fellépésekből élt a szeminárium előtti években. A Catholic Heraldban megjelent írásából közlünk részleteket.

II. János Pál azt mondta: Isten örömre teremtett minket. Isten maga az öröm, és az életöröm azt az eredendő örömöt tükrözi, amelyet Isten érzett, amikor megteremtett minket.

Tavaly nyáron, a pappá szentelésem előtti napon, a négyéves unokaöcsémet vittem valahová autóval. Tesztelésképp megkérdeztem tőle: "Tristan, mi fog történni holnap?" Mire ő azt mondta: "Frankie bácsi, felszentelnek téged." Meglepődtem: 4 éves, és már ilyen szakkifejezéseket ismer – gondoltam. Ez a gyerek egy zseni. "És mi történik, ha felszentelnek engem?" "Pap leszel." Na, ez kettőből kettő – gondoltam. – Meg kell próbálnom a harmadik, a döntő kérdést: "És mit csinálnak a papok?" Mire a válasz: "Szoknyában járnak!"

A szentté avatását ezek után (egyelőre) elhalasztottam, de nagyon megnevettetett! Katolikus pap vagyok, de stand-up comedy háttérrel – csoda-e ezek után, ha ezt a két területet össze akartam hozni egy könyvben? Így született meg a Does God LOL? (Szokott-e Isten hangosan nevetni?) című könyv. (...)

Néhány héttel ezelőtt férjhez ment a lgkisebb húgom, aki szintén komikus, csakúgy, mint édesapánk, Jimmy Cricket. Az esküvői beszédek után egy komikus ismerős megjegyezte: mi mindig mennyire élveztük egymás vicceit, egymás humorát. "A ti családotok a nevetésen nőtt fel" – fogalmazott. Az örömből öröm fakad. A nevetésből nevetés fakad, Isten pedig biztos nem adta volna nekünk ezt az adományt, ha azt akarta volna, hogy búskomorak legyünk.

Kérdezhetné valaki, miért írtam meg a Does God LOL? című könyvet. A LOL természetesen az internetes szleng része, a 'Laughing Out Loud', azaz: 'hangosan felnevet' rövidítése. A válaszom az lenne: Mert Isten vidám. Jézus azt mondja, többek  között, hogy Isten országa olyan, mint egy esküvői lakoma. Hány unalmas, rosszkedvű lakodalomban voltak Önök?

Jézus azt mondja, azért jött, hogy "életük legyen, és bőségben legyen" (Ján 10, 10). A bőségben való élet nem lehetséges, ha az emberi lét minden aspektusát ünnepeljük, de pont a mosolyt és a nevetést hagyjuk ki. Az Evangelii Gaudiumban  (Az evangélium öröme) azt mondja Ferenc pápa, hogy aki evangelizálni akar, az soha ne nézzen úgy, mintha épp most jönne egy temetésről.

Életem legnehezebb időszakaiban azt éltem meg, hogy egy nevetés vagy egy mosoly mindig a reményt jelezte, a reményt, hogy egy jobb nap következik, hogy a tragédiák és veszteségek közepette is látjuk a fényt – hála egy mennyből küldött nevetésnek.

A könyvben is írok egy lebénult fiatalemberről, aki nem tudta kinyitni a száját áldozáskor. A pap rájött, hogy egy módon tudja rábírni erre: ha valami viccel megnevetteti. Amíg nevetett, a pap a szájába tudta adni a szentostyát. Szeretem ezt a történetet, mert arról szól, hogy azokban a szent pillanatokban Isten a nevetés és öröm révén jött el ehhez az emberhez.

A Szentírásban visszatérő motívum, hogy akik Istenhez tartoznak, azokban öröm van. Annak, hogy valakiben Isten lelke van, az egyik biztos jele a nagy öröm és a belső béke. A folyton változó körülményektől függetlenül béke és öröm van bennük, amelyet senki sem vehet el tőlük. Magam is ezt éltem át, mikor régebben depresszióban szenvedtem. Olyan szörnyen depressziós voltam, hogy az EastEnders sorozatot néztem antidepresszánsként.

A Miatyánkban azt mondjuk: Legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Jézus eljövetelétől kezdve a Mennyek országa egyre inkább betör a világba, egyre jelenvalóbbá válik, egyre jobban fölfedi magát – attól függően, mennyire vagyunk nyitottak rá. Azt gondolom, amikor ártatlanul nevetünk, akkor egy pillanatra megérezzük azt a boldogságot, ami a mennyben lesz majd részünk. Innen jött a könyvem alapgondolata is: azt szerettem volna megérteni, honnan jön ez az adomány – a nevetésre és a boldogságra való képesség. Nem teológusok és filozófusok írták a könyvet, hanem a komédia gyalogos katonái, a nevettetők, akiknek a hivatása az, hogy boldogságot és örömet hozzanak az emberek életébe. Thomas Merton így fogalmazott: "A komikusok és bohócok valószínűleg jó helyre kerülnek majd a mennyben, mert közel állnak Isten szívéhez."

Amihez még nagyon értenek a komikusok az az, hogy tudjunk nevetni önmagunkon, amikor már éppen kezdenénk túl komolyan venni magunkat. Biztos, hogy Isten is így akarta, hogy képesek legyünk nevetni önmagunkon. Van egy igaz történet, amit a könyvemben is elmesélek. Egy püspök elmegy misére egy paphoz az egyházmegyéjében. A pap azzal kezdi a szentbeszédet: "Szerelmes vagyok valaki más feleségébe!" A gyülekezet levegő után kapkod. A püspök levegő után kapkod. Aztán tovább mondja: "Szerelmes vagyok valaki más feleségébe... szerelmes vagyok az anyámba."  Aztán elmondja a szentbeszédet a feltétel nélküli szeretetről, miközben a püspök ott ül, és csodálja, milyen jól kezdte ez a pap a beszédét. Néhány héttel később a püspöknek magának kell homíliát mondania a feltétel nélküli szeretetről. Gondolja: úgy fogom kezdeni, mint az a pap. Odaáll a pulpitushoz, és közli: "Szerelmes vagyok valaki más feleségébe." A gyülekezet levegő után kapkod. A püspök viszont elfelejti, mi is jön ezután. Semmi nem jut az eszébe. Azt mondja a mikrofonba: "Az életemre esküszöm, nem tudom, hogy ki is az..." Majd felkiált: "Ó, már tudom! Ez egy pap az egyházmegyémben! Az ő anyjáról van szó!"

Sokszor hiányzik a komikustársak bajtársiassága most, hogy nem vállalok többé stand-up fellépéseket. Olyan jó hangulat volt mindig a kulisszák mögött, annyit ugrattuk egymást – mindig érezni lehetett, hogy egy csapat vagyunk. Akár sokan voltak, akár nehezen kezelhető volt a közönség, mindig kisegítettük egymást. Egyszer nagyon ideges voltam: először léptem fel egy helyen. Egy népszerű komikus tartotta bennem a lelket, úgy magyarázott, mintha a személyes trénerem lenne – sikerült is a lehető legjobb formámat hoznom. (...)

A hivatásos nevettetők szerint Isten számára fontos, hogy vidámak és boldogok legyünk. Mint C. S. Lewis mondta: "Az öröm a mennyország komoly kötelessége."

Magyar Kurír

A melegházasság az emberi civilizáció pusztulásához vezet

Legalábbis Kirill orosz ortodox egyházfő szerint. Az emberi létet veszélyezteti az azonos neműek házasságának törvényesítése - hangoztatta Kirill orosz ortodox egyházfő vasárnap, a moszkvai Kremlben tartott liturgiát követően - jelentette az Interfax orosz hírügynökség.
A pátriárka a történelmi Uszpenszkij székesegyházban az orosz ortodox egyház új vértanúi és hitvallói napján a misét követően szólalt fel a homoszexualitás és az azonos neműek házasságának külföldi engedélyezése ellen. Úgy ítélte meg, hogy az isteni törvények megsértése az emberi civilizáció pusztulásához vezet. "Ha társadalomként, népként, emberi civilizációként akarunk élni, nem szállhatunk szembe az emberi lét isteni törvényeivel" - mondta.
Az orosz ortodox egyházfő szerint természetesen szükség van olyan törvényekre, amelyek megszüntetik a hátrányos megkülönböztetést a társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális életben, de úgy vélte, az emberek intim (szexuális) élete nem tartozik a szabályozandó körbe.
Kirill pátriárka szerint más országokban "ennek az életnek (az azonos neműek szexuális kapcsolatának) a bűnös pusztítását akarják törvényekkel igazolni".
Oroszországban csak 1993-ban, két évvel a Szovjetunió szétesése után szűnt meg a homoszexualitás mint bűnügyi tényállás, az azonos neműek közötti viszonyt azonban továbbra is megbélyegzik. Tavaly az orosz parlament törvényben tiltotta meg a "nem hagyományos szexuális kapcsolatoknak a fiatalkorúak körében való népszerűsítését". A törvényhozók ezzel azt is megtiltották, hogy a másság képviselői utcai felvonulásokon fejezzék ki véleményüket.
Az orosz parlament ugyancsak tavaly az azonos neműek házasságát külföldön engedélyező jogszabályokra reagálva azt is megtiltotta, hogy külföldi homoszexuális párok orosz gyermekeket fogadjanak örökbe.

Hír24

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

Üdvösség Anyja: Atyám meg fogja rázni a világot, úgy fizikailag, mint pedig lelkileg

2014. február 8. szombat, 16:00

Drága gyermekem, ahogy a Szentlélek, Isten Ajándéka, leszállt Fiam apostolaira, úgy fog kiáradni ezekben az időkben mindazokra, akik szeretik Fiamat.

Atyámnak sok terve van, amelyeket meg fog valósítani, hogy megmentse minden egyes gyermekét. Ezek a tervek számos csodás eseményt foglalnak magukba, beleértve a különleges Kegyelmi kiáradást, azokat a kinyilatkoztatásokat, amelyek ezeken az Üzeneteken keresztül adatnak, és még sok más egyéb beavatkozást, hogy Isten gyermekei ne tévedjenek el, rossz utat követvén. Néhány ezekből a beavatkozásokból ökológiai büntetések formájában fog megnyilvánulni. Amikor ezek rendszeressé válnak, az ember többé már nem mondhatja, hogy az áradások, a földrengések, a szökőárak, a vulkánkitörések és a hurrikánok azért történnek, mert az ember elhanyagolja a Földet.

A Föld Isten irányítása alatt van, mert azt Ő teremtette. Ő fog dönteni a sorsáról – senki más –, mert az Övé minden Hatalom.

Atyám meg fogja rázni a világot, úgy fizikailag, mint pedig lelkileg, miközben a gonosz tervei és cselekedetei minden nemzetben virágzanak. Minden Isten ellen elkövetett megszentségtelenítést az Ő megtorlásai fogják követni, amelyek elviselhetetlen fenyítést fognak előidézni. Atyám heves küzdelmet fog folytatni az ember bűne ellen; az embernek sohasem szabad alábecsülnie Isten Hatalmát.

Isten Szeretetét sohasem szabad magától értetődőnek tekinteni. Őt sosem szabad gyengének tekinteni, csak azért, mert gyermekei iránti Szeretete kifürkészhetetlen. Az Ő Irgalma nagy, és mindazok, akik szeretik Istent, a megpróbáltatások alatt meg lesznek kímélve, amelyek azért szabadulnak az emberiségre, mert a hamis istenek és az emberiség megszállottsága javára félredobták Istent.

Imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok, mert minden megjövendölt dolog Fiam Második Eljövetelének előkészítésében most fog elkezdődni. Az események lefolyása gyors lesz, és a Sátán hadserege olyan kimért léptekkel fogja megrohamozni Fiam Egyházát, hogy azt csak kevesen fogják észrevenni. Ezután pedig már semmivel sem fognak törődni, mert nem sokkal később már olyan sokan lesznek megtévesztve, és oly sokan lesznek a karmaik között, hogy valódi szándékaikat többé már nem kell rejtegetniük.

Nektek, drága gyermekeim, most fel kell készülnötök, maradjatok nyugodtak, tegyetek meg mindent, amire utasítást kaptatok, és imádkozzatok. Maradjatok együtt. Vigyétek el az Igazságot más lelkekhez is; imádkozzatok kitartóan azok megtéréséért, akik nem hisznek Istenben, és mindazokért, akik sértegetik Fiam, Jézus Krisztus emlékét.

Szeretett Édesanyátok,

Az Üdvösség Anyja

Buzifilmmel megyünk a Berlináléra (Csakhogy tudjátok 1963-ig bűn volt a homokosság)

A február elején megrendezendő Berlinálé filmfesztiválra a "magyarok" buzeráns filmmel neveznek. A Viharsarok című, egyértelműen felforgató szándékkal készült "alkotást" őrült média-fanfár vezeti fel. Nézzük csak röviden, miért? A film történetét felesleges részletezni, elég csak annyi, hogy a homoszexuális propagandán kívül egyéb üzenete nincsen. Elferdülések és degeneratív hajlamok piedesztálra emelése, röviden a sátáni betegesség tömjénezése. Hitvány és alávaló provokáció a család, az életet jelentő természetesség, az emberi faj ellen. Császi Ádám rendezte ezt a förtelmes gyűlöletet, persze nekünk, magyaroknak szánja, lenyomni a torkunkon azt, ami nem Istentől való. A tolerancia álságos hazug ritmusaira tagadjuk meg az életet és fogadjuk el az abnormalitást, ünnepeljük a sátán teremtményeit? Nem fogjuk.

Nyilván keresve se lehetett volna jobb témát találni, mint a buzi focisták megható története

Ez a züllött és groteszk perverzió nincsen ránk hatással. Egyedül azért írunk erről a kábítószer mámorban fogant, filmművészetnek csúfolt támadásról, hogy olvasónk segítségével felhívhassuk a figyelmet a veszélyre. Minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy gyermekeinket megóvjuk az ilyen pederaszta senkiházi népségtől. Kerülniük kell a bűn tanyáit, mint amilyenek a mozik példának okáért, hiszen ez a leghatékonyabb fegyver ellenünk az életellenes merénylők kezében. A Viharsarok című filmnél maradva, könnyen tetten érhető a merénylők szándéka, gyűlölnek bennünket. Fellázadtak a természet törvényei ellen, a rend ellen és ömlik belőlük az a pestishez hasonlatos, fertőző kór, ami ha nem védekezünk, vesztünket fogja okozni. Az ilyen tevékenységért, mint Császié, normális esetben hosszú évek járnának az egészséges levegőjéről elhíresült Vorkután.

Melegségével ott tudna legtöbbet tenni az emberiségért.

Balassa Viktor

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

Üdvösség Anyja: Sokan azt fogják hinni, hogy az antikrisztus egy nagyon szent ember

2014. február 7. péntek, 15:50

Gyermekem, ha Fiam, Jézus Krisztus a Földön járna, ebben az időben Őt újból meggyilkolnák. Egyetlen hivatalos személy sem ismerné el Őt Egyházában. Nevetség tárgyává tennék, aztán félnének Tőle, és annyira megvetnék, hogy – éppen úgy, mint annakidején – Keresztre feszítenék.

Ez alkalommal Fiam kizárólag Lélekben fog eljönni, és Atyám Parancsára nem fog emberként, testi formában megjelenni a Földön. Arra sürgetlek benneteket, hogy ezt az Üzenetet tegyétek világossá mindenki számára, mert sokan fognak jönni az Ő Nevében, de egy közülük prominens személlyé fog emelkedik, és azt fogja mondani, hogy ő az Én Fiam, azonban ez egy hazugság lesz.

Az antikrisztus fel fog emelkedni, és olyan erőteljessé fog válni, hogy az arcképét mindenütt látni lehet majd. Szobrokat fognak emelni az ő képmására és az arcképe folyamatosan meg fog jelenni világszerte a televízió képernyőjén. A legnagyobb hatalommal rendelkező politikai vezetők meg fogják őt tapsolni, de mindez nem fog megtörténni addig, amíg őt nyilvánosan nem üdvözlik, és a hamis próféta jóvá nem hagyja, hogy az emberiségre tett befolyását valóban gyakorolni tudja.

Ha most Fiam újból ismertté tenné Magát testben, és figyelmet parancsolna, elpusztítanák. Azonban az antikrisztust üdvözölni fogják a világban, és össze fogják téveszteni Jézus Krisztussal.

A Biblia minden szavát, mely Fiam Második Eljövetelére vonatkozik, meg fogják változtatni, és el fogják ferdíteni, csakhogy meggyőzzék a világot, hogy az most szemtanúja a visszatérő Jézus Krisztusnak. Fiam ellenségeit, akik mindenhol elvegyülnek az Ő ártatlan szolgáival Fiam Egyházában, súlyos megtévesztésbe fogják vezetni. Vezetőik át fogják ölelni az antikrisztust, és arra fogják ösztönözni a lelkeket, hogy bálványozzák őt. Befolyása sokakat meg fog rémíteni, akik továbbra is hűségesek maradnak Istenhez, és éppen ezért fontos, hogy védjétek a lelketeket az ő hipnotikus vonzerejével szemben.

Az Üdvösség Érme, ha azt magatokon hordjátok, védelemben fog részesíteni benneteket – a többi megígért Kegyelmekkel együtt -, az antikrisztus erejével szemben. Félreértés ne essék, az antikrisztus sokakat le fog nyűgözni, és úgy fogják őt tekinteni, mint minden idők legerősebb, legnépszerűbb, legkarizmatikusabb és legbefolyásosabb vezetőjét. Sokan azt fogják hinni, hogy az antikrisztus egy nagyon szent ember, és a Fiam Egyházával való összeköttetései által, emberek milliói lesznek hívei annak, amit ők Igazságnak fognak hinni. Ez a látszólagos szentség, örömkönnyeket fog csalni mindazok szemébe, akiknek eddigi életük során nem volt bizalmuk, és nem is hittek Istenben. Ők ezt az embert dicsérettel fogják elhalmozni, és lelkük megmentését az ő érdemének fogják tulajdonítani.

Mindenekelőtt az antikrisztust egy nagy vezérnek fogják tekinteni, aki egy megnyerő, elbűvölő és szeretetreméltó vonzóerővel rendelkezik. Aztán idővel elkezdi bemutatni gyógyító erejét, és sok ember fog jelentkezni, akik tanúsítani fogják, hogy általa gyógyultak meg. S aztán sokan azt is fogják állítani, hogy csodáknak voltak a szemtanúi az ő jelenlétében. Aztán egy sor hamis jelenés fog mindenhol nyilvánosságra kerülni, melynek során egy kép lesz látható a Szentlélek jeléről. A média egy istenhez hasonlatos képet fog alkotni róla és csak nagyon kevesen mernek majd nyilvánosan szemrehányást tenni neki. Mivel ő sok nyelv ismeretével rendelkezik, ezért nagyon rövid időn belül milliókat fog elbolondítani. Aztán elkezdődnek a pletykák, hogy Jézus Krisztus eljött egy második alkalommal is. Ezeket a kósza híreket azok fogják táplálni, hazugságokat terjesztvén, akik fáradhatatlanul az antikrisztusnak dolgoznak, míg végül Fiammal fogják őt összetéveszteni. Mindezek az események most túlzásként hangzanak, de amikor ki fognak bontakozni előtettek, természetes eseménysorozatnak fognak tűnni, amelyek sokakat lelkesíteni fognak.

Aztán, mint minden gonosz hamisság, amit a Sátán – a sátáni rituálékon keresztül – fordítva mutat be a világnak, az antikrisztust látni lehet majd, amint felmegy a Mennybe.

Fiamat, az Ő visszajövetelekor, látni lehet majd, amint a felhőkön leereszkedik, éppen úgy, ahogyan azt megígérte – ami pontosan a Mennybe való felemelkedésének az ellenkezője.

Aztán az antikrisztus és mindazok, akik szolgai módon imádták őt, a tüzes tóba lesznek vetve – és a béke a tietek lesz, drága gyermekeim. Mert mindazok, akik hűségesek maradnak az Igazsághoz, egy szempillantás alatt elragadtatnak az Új Paradicsomba, amikor az Ég és a Föld eggyé válik.

Szeretett Édesanyátok,

Az Üdvösség Anyja

Soha nem fogom figyelmen kívül hagyni azokat, akik magányosak, szomorúak, félnek, vagy bizonytalanok abban, hogy Isten Létezik-e vagy sem

2014. február 7. péntek, 23:38

Drága szeretett leányom, miközben az Üzenetek terjednek, és felélesztik a szükségét annak, hogy sok embert arra bátorítsanak, hogy Hozzám forduljanak, sok csodáról lehet majd tanúskodni.

A hitetlenek, más hitfelekezethez tartozók és azok, akik bűnös életük miatt elvágták magukat Tőlem, meg fognak térni. Ezt megígérem nektek. A csukott szemű embernek a szemei meg fognak nyílni. Azok, akiknek a szívükben gyűlölet van, örömkönnyeket fognak sírni, amikor terhük súlyától meg fognak szabadulni. Az az ember, aki egyáltalán nem ismer Engem, fel fog ismerni. Oly sokan jönnek majd, és hívni fognak Engem, és sokan fogják érezni a Szentlélek Jelenlétét, amikor végre elfogadják azon közbelépésemet, hogy minden bajtól megmentsem a lelküket.

Leányom, nyugtasd meg mindazokat, akik szomorúak a miatt, ahogyan Létezésemet ma a világban tagadják. Mondd el nekik, hogy bár minden Nyomom el fog tűnni, Isten Kegyelmével továbbra is meg fogom világítani azok lelkét, akik hívnak Engem. Soha nem fogom elhagyni az enyéimet. Soha nem fogom figyelmen kívül hagyni azokat, akik magányosak, szomorúak, félnek, vagy bizonytalanok abban, hogy Isten Létezik-e vagy sem. Azáltal, hogy egyszerűen félreteszik büszkeségüket és kérnek egy jelet Jelenlétemről, Én válaszolni fogok nekik. Még soha eddig nem avatkoztam be ilyen nagymértékben, mint ahogyan azt most teszem. És mert az a Vágyam, hogy megmentsem az egész emberiséget, mostantól azok szívébe fogok belehasítani, akik eddig megtagadtak Engem, feltéve, ha hívnak, és amikor hívnak Engem.

Várom a válaszotokat. Már alig várom azt a szeretetet és örömet, amellyel a megbékélés pillanatában el fogom tölteni a szíveteket és a lelketeket, mert ez a megtérésetek édessége. Ez lesz az az idő, amikor kinyitjátok a lelketeket, és lehetővé teszitek, hogy Isten Fénye elhozza számotokra a legnagyobb Ajándékot, amelyet el sem tudnátok képzelni: Az Örök Élet Ajándékát.

Jézusotok

A német és a svájci katolikusok elutasítják az egyház több tanítását is a családdal kapcsolatban a német és a svájci püspöki kar egy-egy friss felmérésének eredményei szerint.

A felméréseket annak előkészítéseként végezték el a hívek körében, hogy a Vatikánban októberben rendkívüli püspöki szinódus lesz.

Jelentős különbség van aközött, amit az egyház tanít a házasságról, a szexualitásról és a családról, és aközött, amit a hívek személyesen gondolnak. A legjelentősebb eltérés a házasság előtti együttélés, a polgári jog szerint elváltak és újraházasodottak státusa, a születésszabályozás és a homoszexualitás kérdésében mutatkozik meg - derül ki a német püspöki kar hétfőn közzétett jelentéséből, amely mind a 27 német egyházmegye és mintegy 20 katolikus szervezet tagjainak válaszait összegzi. A svájci eredményeket - amelyek nagy hasonlóságot mutatnak a németországiakkal - kedden hozták nyilvánosságra, hozzávetőleg 25 ezer választ összegezve.

"A legtöbb megkereszteltben családbarát egyházkép él, de az egyház nemi erkölccsel kapcsolatos tanítását irreálisnak tartják" - mutat rá a német jelentés.

Mindkét ország válaszadói elfogadják az egyház tanítását arról, hogy a házasság egy férfi és egy nő élethosszig tartó egysége, amely nyitott a gyermekvállalásra, azonban a németországi eredmények egyértelműen azt mutatják, hogy a házasság előtti együttélés még a katolikusok körében is teljesen általános. A katolikus házasságot kötni szándékozó párok 90-100 százaléka már házasság előtt együtt él, annak ellenére, hogy az egyház azt tanítja: a házasságon kívüli szexuális élet bűn. Sőt, sokan úgy gondolják, hogy felelőtlenség úgy összeházasodni, ha előtte nem éltek együtt.

Az eredetileg egyházi esküvőt kötött, majd a polgári jog szerint elvált és újraházasodott hívők státusa kérdésében - amely az októberi szinódus egyik kiemelt témája lesz - a német válaszadók többsége támogatja a freiburgi egyházmegye tavalyi kezdeményezését, miszerint az ilyen párok a helyi pappal megbeszélve helyzetüket, saját lelkiismeretük alapján dönthessék el, áldoznak-e vagy sem. Ezt a kezdeményezést Gerhard Müller érsek, a Hittani Kongregáció prefektusa ellenezte, mondván, hogy az egyházi házasság csak abban az esetben tekinthető érvénytelennek, ha azt egy egyházi bíróság is megerősítette.

A jelentés arra is rávilágított, hogy mindkét ország hívőinek többsége elutasítja vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyja az egyház tanítását azzal kapcsolatban, hogy a férj és a feleség közötti minden szexuális kapcsolatnak nyitottnak kell lennie az élet továbbadására, és ezért nem engedi a fogamzásgátló szerek alkalmazását. Ugyanígy mindkét ország katolikus hívőinek többsége támogatja az azonos nemű párok élettársi kapcsolatának elismerését és a házassággal egyenrangú kapcsolatként kezelését.

MTI

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

Üdvösség Anyja: Amikor Fiam papjai szörnyű szorongással és az igazságszolgáltatás visszaélésével fognak szembesülni, hívniuk kell Engem

2014. február 6. csütörtök, 16:15

Gyermekem, amikor eljön annak az ideje, hogy Fiam papjai szörnyű szorongással és az igazságszolgáltatás visszaélésével fognak szembesülni, hívniuk kell Engem.

Nekem megadatott a Kegyelem, hogy meg tudjam nekik adni a bátorságot, amelyre szükségük lesz, hogy továbbra is szolgálják Fiamat. Különösképpen a Katolikus Egyház papjaira utalok, mert ők többet fognak szenvedni, mint Isten bármelyik más szolgája.

Amikor eljön az a nap, és felszólítják őket, hogy tegyenek le egy olyan esküt, amely megtagadja szeretett Fiam, Jézus Krisztus Istenségét, akkor sohasem szabad kételkedniük azok valódi szándékában, akik ezt elvárják tőlük. Amikor arra kérik őket, hogy tagadják meg a Szent Eucharisztia valódi jelentését, és fogadjanak el egy új értelmezést, akkor tudni fogják, hogy ütött az óra. Ez lesz az a nap, amikor majd elkezdődik a rothadás, és szemtanúi lesznek a templomok fedelei alatt omladozó falaknak mindenütt a világon.

Azt szeretném, hogy minden pap, akinek szembe kell néznie ezzel a szomorú megpróbáltatással, imádkozza a Keresztes Imahadjárat ezen (135.) imáját, hogy megvédje az Igazságot.

Ó, Üdvösségnek Szeretett Anyja, segíts nekem a szükség pillanatában. Imádkozz, hogy legyek megáldva azokkal az Ajándékokkal, melyeket a Szentlélek Ereje áraszt ki méltatlan lelkemre, hogy mindenkor képes legyek megvédeni az Igazságot. Támogass engem minden olyan kellemetlen esemény alkalmával, amikor majd azt kérik tőlem, hogy tagadjam meg az Igazságot, Isten Igéjét és a Legszentebb Eucharisztiát.

Segíts nekem, hogy felhasználván a kapott Kegyelmeket, megingathatatlan legyek a Sátán gonoszságaival szemben és mindazokkal a szegény lelkekkel szemben, akiket ő arra használ fel, hogy bemocskolja Fiadat, Jézus Krisztust.

Segíts nekem a szükség órájában. A lelkek érdekében add meg nekem azt a bátorságot, hogy Isten minden gyermeke számára kiszolgáltassam a Szentségeket, amikor talán Isten ellenségei megtiltják azt nekem. Ámen.

Amikor ezek az idők kezdetüket veszik, akkor készen kell állnotok, hogy továbbra is folytassátok Isten Munkáját, lendülettel és méltósággal hordozzátok Keresztjét a saját és Isten minden gyermeke lelkének az érdekében.

Szeretett Édesanyátok,

Az Üdvösség Anyja