A kezdetekről beszélt. Majd
7,20 perctől:
A Szűzanya mindig azt mondja: „Ne a titkokról beszéljetek <ti. a „10 titokról”, amelyeket rájuk bízott>, hanem imádkozzatok! Mert mindaz, aki anyaként tekint rám, Istenre pedig atyaként, az nem fél semmitől” Ő azt mondja, hogy csak azok félnek, akik nem ismerték még meg Isten szeretetét. Mi, emberek, mindig a jövőről beszélünk: mi, hogyan lesz…. Én viszont mindig ugyanazt mondom: ki az közülünk, például, akik most itt jelen vagyunk, ki mondhatja biztosan, hogy holnap még élni fog? Ez az, amire a Szűzanya tanít: legyünk készek bármelyik pillanatban Isten színe előtt megjelenni. Mert ő azt mondta: „Gyermekeim, azt, amit Fatimában elkezdtem, Medjugorjében fogom befejezni: az én Szívem győzedelmeskedni fog”. Tehát, ha Édesanyánk szíve győzedelmeskedni fog, mitől félhetnénk?
8, 24: Amikor ’82-ben volt az a bizonyos karácsonyi jelenés, akkor ő azt mondta, hogy ezentúl nekem nem fog többé naponta megjelenni, hanem minden év március 18-án – egész életem folyamán. Azt is mondta, hogy ezenkívül lesznek még rendkívüli jelenéseim, amelyek ’87 aug. 2-án kezdődtek, és mindmáig tartanak. Nem tudom, meddig lesznek még minden hónap 2-án történő jelenéseim. Ezek a jelenések egyúttal imák is a hitetlenekért.
9,00: Mária nem mondja azt, hogy „hitetlen”. Mert amikor te azt mondod, hogy „hitetlen”, akkor te megítéled őt. Szűzanya nem teszi ezt, ő soha senkit nem ítél meg. Ő azt mondja: „Azok, akik még nem ismerték meg Isten szeretetét”. Mária a mi segítségünket kéri. Amikor ő azt mondja, hogy „a mi”, akkor nem csak ránk, a látnokokra gondol, hanem minden gyermekére, aki őt anyaként szereti. Mert azt mondja, hogy mi megváltoztathatjuk a nem hívőket, de csak az ima és a saját példaadáson keresztül. Ő azt szeretné, hogy napi imáinkban elsősorban értük imádkozzunk, azért mert azt mondja, hogy az a sok rossz dolog, ami a világban történik, főleg manapság, ahogy láthatjuk: háborúk, válások, öngyilkosságok, kábítószerek, abortusz… tőlük, a hitetlenektől származnak. Ő azt mondja: „Gyermekeim, amikor ti értük imádkoztok, akkor ti magatokért és saját jövőtökért imádkoztok”
10,17: Ő saját példaadásunkat is kéri. Nem azt akarja, hogy összevissza járkáljunk és prédikáljunk, hanem azt, hogy saját életünkön keresztül beszéljünk, azért, hogy a nem hívők bennünk tudják meglátni az Istent, megtapasztalni szeretetét. Én arra kérlek benneteket, hogy ezt a dolgot vegyétek nagyon komolyan. Ha egyszer is láthatnátok a Szűzanya szemében azokat a könnyeket, amelyek a nem hívőkért vannak, biztos vagyok benne, hogy teljes szívetekből imádkoznátok.
10,50: Ő azt mondja, hogy ez az idő, amelyben élünk, olyan idő, amelyben döntéseket kell meghoznunk, és hogy rajtunk, akik azt mondjuk, hogy Isten gyermekei vagyunk, egy nagy felelősség van. Amikor Szűz Mária imákat kér értük, ő azt akarja, hogy próbáljuk meg, hogy hozzá hasonlóan tegyünk. Azaz elsősorban próbáljuk megszeretni őket, saját testvéreinknek tekintsük őket, akik nem voltak olyan szerencsések, mint mi, hogy megismerjék Isten szeretetét. Amikor így tudsz érezni szívedben, akkor tudsz értük imádkozni. Soha ne ítélkezni, soha ne kritizálni, soha ne erőltetni, egyszerűen csak szeretni őket, imádkozni értük és törekedjünk jó példát mutatni. Saját példánk nagyon fontos. Mert mindenkinek van egy „hitetlenje”: saját családján belül, vagy a szomszédban, vagy a munkahelyen. Azt a nem hívőt Isten helyezte utunkban. Nekünk pedig meg kell kérdeznünk magunktól, hogy vajon ő látja-e bennünk Istent és az Ő szeretetét? Mert mi fogunk felelni ezért.
12,05: Az utóbbi időkben én mindig elmondok egy velem megtörtént esetet. Láttátok, hogy a medjugorjei templomunk mindig telve van. Az egyik este, amikor misére jöttem, láttam egy kis helyet az egyik padban, és le akartam ülni. Körülöttem olasz zarándokok voltak. Amikor leültem, mindenki elkezdett kiabálni: „Kelj fel, a mi padunk, mi jöttünk előbb, hogy engeded meg magadnak?” Mindenki egyszerre kiabált. Én hallgattam és felálltam. Majd jött egy a csoporthoz tartozó hölgy, aki felismert engem, és elmondta nekik, hogy én az egyik látnok vagyok. Ekkor ők az egész padot felkínálták nekem. Miért mondom ezt nektek? Mit gondoltok, ha én egy hitetlen lettem volna, aki a Szűzanya meghívott volna Medjugorjéba, és én életemben először léptem volna be egy katolikus templomba, ahol azok vannak bent, akik azt mondják magukról, hogy ismerik Istennek a szeretetét, de ilyen módon fogadnak, mit gondoltok? Fogok én még, hitetlenként, bármikor is belépni egy katolikus templomba? És ki lesz ezért felelős? Éppen ezt akarja a Szűzanya is mondani: hogy egy igen nagy felelősség van rajtunk, egyenként. Mert bennünk nézik, keresik azt, amiről beszélünk. Mindegyikünk képes megtanulni szépen beszélni, de azt és úgy élni, ahogy Isten és a mi Anyánk tanít minket – ez az, ami Ő szeretne tőlünk: miközben megéljük Istennel való kapcsolatunk tudjuk másokkal megéreztetni mennyire jó Istennek a szeretete.
13,50: A medjugorjei jelenésekben a Szűzanya mindegyik látnokra rábízott egy küldetést, egy feladatot. Az én küldetésem imádkozni a nem hívőkért. Vicka, Jakov a betegekért imádkoznak, Iván a fiatalokért és a papokért, Marija a tisztítótűzben szenvedő lelkekért és Ivanka a családokért.
A legfontosabb üzenet, amelyet a Szűzanya (ezentúl rövidítve: Sz.) sokszor ismétel, az a szentmise. De nem csak a vasárnapi szentmise! Amikor mi gyermekek voltunk, még a legelején, az egyik jelenéskor ő azt mondta, hogy ha választani kellene közöttem, hogy legyen látomástok és a szentmise között, akkor nektek mindig a szentmisét kell választanotok. Mert a szentmise alatt az én Fiam van veletek. Az elmúlt években, amióta vannak jelenések a Sz. soha nem mondta azt, hogy imádkozzatok, és én nektek adni fogok, hanem azt, hogy imádkozzatok, hogy én megkérhessem Szent Fiamat értetek. Mindig Jézus van az első helyen. Én például észrevettem itt, Medjugorjében, hogy amikor gyógyulások voltak, fizikai gyógyulások, ezek sokkal nagyobb számban történtek a szentmise alatt, mintsem a jelenések hegyén. Mert a szentmise alatt a mi Istenünk van velünk. Egy nagyon nagy ajándéka Istennek, hogy minden szentmise alatt Jézus közöttünk van.
15,28: Nagyon sok zarándok gondolja úgy, hogy mi, látnokok kivételes személyek vagyunk, hogy elég nekünk elmondani dolgaikat, mert minket ő jobban meghallgat, mint másokat. Tévedés így gondolkodni! Mert a Sz. számára, éppúgy mint egy anya számára nincsenek kivételes gyermekei. Számára mi mindnyájan gyermekei vagyunk, és ő különböző dolgokra választ ki minket. Minket hatunkat arra választott ki, hogy átadja üzeneteit. De titeket mindnyájatokat is kiválasztott valamire. Így nincsenek közöttünk kivételezettek. A jelenések kezdetekor ezt rögtön megtanultam. Hallottátok tőlem, hogy az elején meséltem nagymamámról, nagybátyaimról. Ez azért van, mert én vagyok az egyetlen (a látnokok között), aki nem Medjugorjéban születtem és nőttem fel. A szüleim idevalósiak. De amikor megházasodtak, Sarajevoba költöztek, így én ott születtem és nőttem fel. Amikor a jelenések megkezdődtek, és a komunisták mindent meg szerettek volna semmisíteni, engem Sarajevoba küldtek vissza. Itt mindenki horvát katolikus, a rendőrök is; Sarajevoban ez másként volt: ott muzulmánok és kommunisták voltak. A mi házunkhoz naponta jöttek a rendőrök, hogy mindent megsemmisítsenek és engem magukkal vigyenek. Akkor még csak 15 éves voltam, és senki sem tudott rajtam segíteni. Én azt gondoltam, hogy Sz. fog segíteni, ő fog majd valamit mondani. De semmi ilyesmi nem történt. Amikor jelenésem volt, nekem ugyanazokat a dolgokat mondta, mint nekik itt, semmit rólam vagy helyzetemről. Én teljesen egyedül éreztem magamat, magamra hagyatottan. Egy kis idő után azonban megértettem: Istennek nincsenek kiváltságosai. Ha van valami kereszted, akkor imádkozz, böjtölj és Ő nem hagy magadra. Amikor ezt megértettem, sokkal nagyobb erővel viseltem el mindent. Sokszor tapasztaltam a jelenések alkalmával a kék keresztnél, hogy jönnek hozzám az emberek megköszönni azt, hogy meggyógyultak vagy kaptak lelki kegyelmet. De én nem imádkoztam ezekért, nem is ismertem őket. Nekik volt nyitott a szívük, ők kérték Anyánk segítségét, és ő volt az, aki közbenjárt Fiánál értük. Ezeket azért mondtam, hogy tudjátok: amikor az Anya segítségére szorultok, nincs szükségetek látnokokra, csupán nyitott szívre van szükségetek. Mert a Sz. azt mondja: nyissátok ki a szíveteket, és én veletek leszek. Tehát csak rajtunk múlik, mennyire szeretnénk, hogy a mi Anyánk velünk legyen.
18,18: Ha valaki kiváltságos az ő számára, amint ti is észreveszitek, ha figyelitek a minden hónap másodikán kapott üzeneteket, azok a mi papjaink. Mert ő soha nem mondja azt, hogy mi az, amit nekik tenniük kell, hanem azt, hogy mi mit kell tennünk értük. Sz. azt mondja: nekik nincs szükségük a ti ítéleteitekre, kritikáitokra, a ti imáitokra és szeretetetekre van szükségük. Mert Isten fogja őket megítélni, milyen voltak papként, titeket viszont abban fog megítélni, milyen volt a viselkedésetek a papokkal szemben. Ő azt mondja: „Ha ti, gyermekeim, elveszítitek a tiszteletet a papokkal szemben, lassanként elfogjátok veszteni a tiszteletet az egyházzal szemben és utána az Úrral szemben.
19,11: Ő a jelenések alatt is azt mondja: „Én anyai áldásomat adom. De a legfontosabb áldás, amelyet ti a földön kapni tudtok, az az áldás, amelyet a papok adnak, mert őáltaluk az én Fiam áld meg benneteket. Ő azt is mondta, hogy ne feledkezzetek meg imádkozni a ti pásztoraitokért, mert nekik az én Fiam által megáldott kezük van. Azért én arra kérlek benneteket, hogy amikor visszatértek saját plébániatokra, mutassátok meg, milyennek kell lennie viselkedésünknek papjainkkal szemben! Ha a plébánosotok nem úgy viselkedik, ahogy ti gondoljátok, hogy viselkednie kell, ne menjetek körbe, megítélni őt. Fogd a rózsafűzért, és imádkozz érte. Ez a módja segíteni rajta, nem az ítélkezés. Mert ebben a mi világunkban annyi ítélkezés van, és olyan kevés szeretet! A Sz. azt akarja, hogy mi a szeretet által legyünk felismerhetőek. Ne vegyünk kezünkbe azt, amit csak az Úr tehet meg: csak ő ítélhet meg. Tegnap is a Sz. azt mondta, hogy ne ítéljétek meg őket, mert őket az én Fiam választotta ki. Tehát csak Neki van joga ítéletet mondani, nem nekünk! Mi meg leszünk ítélve aszerint, ahogyan viselkedtünk.
20,38: Nagyon sajnálom, hogy nem mondhatok többet erről, hiszen a Sz. felkészített minket külön ezen évek alatt. De egy dolgot elmondhatok, úgy gondolom, hogy a többit megértitek magatok is. Van az az idő, amelyet most élünk, és lesz az az idő, amikor Anyánk Szíve fog győzedelmeskedni. A két idő között egy híd van. Ezt a hidat a papjaink alkotják. Ezért, főleg az utóbbi időkben hangsúlyozza a Sz. az értük való imádságot. Mert annak a hídnak nagyon erősnek kell lennie, hogy mindnyájan tudjunk rajta átmenni. A Sz. azt mondta: „Általuk győzedelmeskedem”. Tehát papjaink nélkül nincs Szűzanyánk Szívének győzelme. Mert ők az egyetlenek, akik meg tudják nyitni számunkra a mennyország kapuját, amint ezt Szent Ferenc mondta. Hogy azután mi fog történni velük, az majd a jó Isten dolga.
21,40: A Sz. szeretne még, ha imádkoznánk családjainkban. Ő azt mondja, hogy nincs semmi, ami jobban tudná a családot egyesíteni, mint az, amikor együtt imádkoznak. Azt mondja, hogy nagyon nagy felelősség, ami illeti a szülőket gyermekeikkel szemben, mert a szülőknek kell meggyökereztetniük a hitet a gyermekeik szívében. Ezt csak akkor tudják megtenni, ha a együtt imádkoznak, együtt mennek szentmisére, mert a gyermekek csak azt csinálják, amit otthon látnak. Mi nem beszélhetünk nekik a szentmise fontosságáról, ha nem látják azt, hogy számunkra az első helyen van a szentmise. Nem beszélhetünk nekik az ima fontosságáról, ha nem látják, mi miként imádkozunk. Gyermekeinknek látniuk kell, hogy az anyuka és az apuka számára Isten van az első helyen, és csak utána jön a többi. Mi sokat harcolunk azért, hogy megadjunk mindent gyermekeinknek, minden anyagi javat, hogy egy mienknél szebb jövőt biztosítsunk számukra. De ha mi nekik békét tudunk adni, Jézust, akkor nekik mindenük meglesz, mert békéjük lesz.
22,58: Én mindig mondom, lehet, hogy már unalmas is vagyok emiatt, mivel én láttam azt, hogy mit látnak a gyermekek. A nagyobbik lányom, Marija, amikor még csak két éves volt, nem beszéltem neki semmit a jelenésekről, mivel úgy gondoltam, hogy túl kicsi hozzá. De az egyik nap, amikor egy barátnőjével játszottak a szobában, bementem hozzájuk, és azt hallottam, hogy a másik leányka azt mondja, hogy az én anyukám azt kiabálja „macchina” (autó) (??). És hogy én nem kiabáltam rá (??), egy pár pillanatig csendben maradt. Az én kislányom pedig azt mondta: „az én anyukám pedig a Sz.-val beszél minden nap”. Tehát anélkül, hogy én bármit is mondtam volna, ő megértette, mivel látta, hogy mi történik otthon. Nekünk otthon meg kell mutatni gyermekeinknek Jézust, Jézust az első helyen.
23,47: Utána a Sz. akar még valamit. Amit én, az igazat megvallva, amikor nektek, olaszoknak erről kell beszélnem, soha nem tudok komoly maradni. Először is azt szeretném mondani, hogy én a Sz-val nőttem fel. Amikor vele nősz fel, akkor másként látod a világot. Pl. amikor megismered az égieket, akkor számodra nincsen honfitársak: nincsenek olaszok, amerikaiak, horvátok. A Sz. soha nem mondja: kedves horvátok, kedves olaszok; ő azt mondja: kedves gyermekek! Így nőttem fel. Számomra mindenki az én testvérem és nővérem. De azt is tapasztaltam, beszélgetve zarándokokkal, hogy minden nemzet másként reagál a Sz. egyes üzeneteire. Pl. amikor nekem el kell mondanom nektek, olaszoknak, hogy a Sz. böjtöt kér, minden szerdán és pénteken kenyéren és vízen, tudom, hogy ez fölösleges. Sajnos, azonban mondanom kell. Mert ki az, aki leginkább duzzog, aki ezer kérdés tesz fel utána? Ti vagytok. Pl. azt, hogy meddig tart a szerda és a péntek? Mintha én tudnék rajtuk rövidíteni! Hogy lehet-e üres tésztát enni vagy kenyeret olíva olajjal? Ráadásul épp a napokban kérdezte az egyik híres futballistátok – én nem igen értek a focihoz, egyáltalán nem értek hozzá -, hogy is hívják…? Mancini. Vele jött egy futballista, nem tudom, hogyan hívják. És az az olasz focista azt mondta nekem, hogy lehetséges, hogy te, Mirjana, nem értetted jól. Lehet, hogy a Sz. neked mondta, hogy böjtölj, nem nekünk, mindnyájunknak! Ezt komolyan mondta. De én nem vettem komolya, mivelhogy olasz, és hát a böjt… Ha ti soha nem tartottatok hetente kétszer böjtöt, ha soha nem mondtátok el naponta a teljes rózsafűzért, azt javasolom, hogy úgy csináljatok, ahogy velünk tett a Sz. amikor megjelent. Az első dolog, amit kért, az 7 Miatyánk, Üdvözlégy és Dicsőség volt. Bizonyos idő elteltével a rózsafűzért egyik részét kérte és hogy pénteken böjtöljünk. Majd a második részt, harmadik részt és hogy szerdán is böjtöljünk. A Sz. lépésről-lépésre haladt. Ti is követhetitek ezt a mintát. A lényeges az, hogy vele együtt haladjatok. Fontos,hogy mondjátok el neki: Anyám, én akarlak követni téged. Mert az egyetlen dolog, amit a Sz. akar az, hogy nekünk adja Fiát. Miként imént mondtam: mindent birtokolhatunk ezen a világon, de ha nincs békénk, akkor semmink sincs. Az egyetlen, igazi béke csak Jézus. Őt akarja a Sz. adni gyermekeinek.
27,04: Mondani akarom gyermekeinknek, hogy sokan közülük mintaképként tekintenek azokra a sztárokra, akik Hollywoodból v. Olaszországból érkeznek. Úgy gondolják, hogy nekik megvan mindenük, mert az egész világon ismerik őket. Szeretném, ha látnák, miként rogynak térdre a hegyen a kövek között, miként sírnak, miként kérik a békét. Azt mondják: azt gondoltuk, hogy a sok pénzzel mindened megvan, de később láttuk, hogy mindenünk megvan, de semmink sincs. Ezt követi az alkohol, a kábítószer, buddhizmus… Csak Jézus az, aki igazi békét tud adni.
27,50: Itt, Medjugorje-ban kb. 3.000 lakos van. Közületek, olaszok közül mindig háromszor, négyszer többen vannak. Immár jól megismertük egymást az elmúlt évek folyamán, karakterünket, mindent. Én mindig mondom, és nem csak azért mert ti most itt vagytok, hogy nektek, olaszoknak nagy szívetek van, valójában. Bármikor szükség van segítségre, ti vagytok az elsők. Amikor nálunk háború volt, ki volt az, aki jött mindig, segélyegeket hozva? Nálunk, Medjugorjében soha nem hiányzott semmink. Ezt köszönöm nektek. És gondolom, hogy a Szűzanya is látja ezt, hogy ti mindent odaadtok – csak éppen az étellel van egy kis gondotok. De ezért úgy gondolom, hogy a Szűzanya nem ítél el annyira titeket. Ahogy egy anconai pap mondta nekem, amikor a böjtről beszéltem, teljesen megrémült arccal, mintha a világ végéről lett volna szó: akkor tehát nincs kaja?
Kell tudnunk viccelni, nevetni is, mert miként lehetnénk Istennek, az ő szépségének, szeretetének tanúi lenni, ha ezt nem lehet látni arcunkon, ha nincs rajta mosoly? Keresztjeinkkel együtt, mert mindenkinek van keresztje: akinek nincs ma, lesz majd holnap. De mi, akik azt mondjuk, hogy ismerjük Isten szeretetét, meg kell mutatnunk azt is, miként kell viselni a keresztet. Mindig szoktam mesélni annak az olasz nőnek a történetét, akit templomunkban láttam a hajnali mise alatt. A Sz. szobra mellett volt, aki olyan keserves sírással sírt, hogy meghasadt tőle a szíved. Egész idő alatt ismételgette: miért, miért nekem, miért? Amikor a szentmise befejeződött azt mondta: miért ne nekem? Utána megkérdeztem az egyik atyát, hogy mi van azzal az asszonnyal. És azt mondta, hogy otthon három fogyatékos gyermeke van, és azért jött, hogy megkérdezze Istent, hogy miért? És visszatért azt mondva, hogy miért ne nekem? Köszönöm, Istenem, hogy látod, hogy igyekszek neked segíteni viselni a keresztet!
30,20: Amikor úgy gondoljuk, hogy nagyon súlyosak keresztjeink, hogy nem bírjuk tovább, térdeljetek le Jézus előtt, a feszület előtt, és gondoljatok Rá, arra a szeretetre, amely irántunk volt benne, arra a szenvedésre, amelyet értünk viselt el, hogy megmutassa, mennyire szeret minket. Utána majd megtapasztaljátok, hogy a mi keresztjeink valójában könnyűek.
30,47: A Sz. azt is akarja, hogy gyónjunk. Legalább havonta egyszer. Ő azt mondja, hogy nincs olyan ember a földön, akinek ne lenne szüksége havonta meggyónnia. Én szerettem volna javasolni nektek, mint nővéretek, hogy amikor ennyit tettetek Édesanyánkért, otthagytátok otthonaitokat, egy olyan hosszú utat tettetek meg, itt is állandóan úton vagytok, a Nap alatt, a dombokon, tegyétek meg ezt a lépést is: gyónjatok meg. Mert ahogy mondja Édesanyánk: csak a tiszta szív képes megnyílni és befogadni a kegyelmeket. Meg kell mondanom, hogy tegnap is, a Sz. nem volt nagyon megelégedve. Minden hónap másodikán ő azokról beszél, akik nem ismerték meg Isten szeretetét, tehát nincs oka a túl nagy örömnek. Azt a fájdalmat, amelyet az ő arcán láttam, soha nem láttam itt a földön valakinek is az arcán. Láttam olyan személyeket, akik nagyon szenvedtek, láttam olyan személyeket, akik elvesztették gyermekeiket, fájdalom, amelynél szerintem nincs nagyobb a földön, de olyan fájdalmat, amelyet a Sz. arcán láttam, olyat soha nem láttam. Ha ti láthattátok volna, hogy minden izom az arcán remegett a fájdalomtól. Mert ahogy a tegnapi üzenetben is mondta: „Ti vagytok az én gyermekeim”. Ő olyan mint egy anyuka: minden gyermekét meg szeretné menteni, mindenkit szeretne arra az útra terelni, amely Jézushoz vezet. Ő nem lehet boldog, amíg mindnyájan nem vagyunk azon az úton. Olyan, mint egy földi anya, akinek három gyermeke van. Kettő közülük remek, a harmadik nem az. A te szíved fáj azért a harmadikért. Jobban szereted őt a másik kettőnél, mert fáj neked, meg akarod menteni. El tudjátok képzelni tehát, milyen mérhetetlen nagy Édesanyánk fájdalma, amikor lát minket? Ha mindnyájan bensőnkbe tekintünk,ahogy tegnap mondta: „álljatok meg egy pillanatra” és magunkba nézünk, mit látunk, milyenek vagyunk, mi van az első helyen életünkben, kiért, miért élünk? Így láthatjuk, hogy milyenek vagyunk, és mekkora (emiatt) Édesanyánk fájdalma.
33,23: Visszaemlékszem arra az időre, amikor kezdődtek a jelenések, és nekünk a templomban, a sekrestyében voltak a jelenések. Az egész templom tele volt emberekkel, bent is, kint is. Mi, gyermekek, megkérdeztük a Sz.-tól: most meg vagy elégedve, hogy ennyien vannak, akik imádkoznak? Ő azt mondta, hogy annyian imádkoznak, ahány ujj van a kezeteken. Ez elgondolkodtató.
Tegnap is hányan közülünk ígérték meg tegnap szívből a Sz-nak, hogy én megpróbálom, megpróbálok úgy élni, ahogy te szeretnéd? Nem azt, hogy azt teszem, amit te mondtál, naponta elmondom a rózsafűzért, hetente kétszer böjtölni fogok. Nem így, mert nem teszed meg! Ígérd meg, hogy megpróbálsz együtt járni vele, és kezd el apránként. Ez az, amit ő szeretne. És amikor elesel, ő majd nyújtani fogja a kezét, mert közel lesz, tudja, hogy szívedben ott a vágy, az akarat, hogy megismerd az ő Fiát. Ő tudja, hogy mi emberek vagyunk, és neki mindig segítenie kell nekünk. De ő nem tud nekünk segíteni, kezét nyújtania felénk, ha mi nem kérjük ezt a (segítő) kezet.
34,44. A Sz. tegnap megáldott minket és minden kegytárgyat, amely ott volt áldásra. De én újból meg szeretném ismételni. Ő anyai áldást ad. Ennél sokkal fontosabb a papnak az áldása, ezt ő így mondja. Ezt ő a saját áldása fölé helyezi, Mert ő azt mondja: általuk a Fiam osztja áldását. Ezért, ha tegnap vittetek kegytárgyakat, ezeket papnak is meg kell áldania.
Ennyi az, amit mondhatok a tegnapi napról, a többi mind olyan dolog, amelyről még nem beszélhetek.
35,30: Sokat azt kérdezik, hogy milyen a Sz.? Számomra ez egy nagyon nehéz kérdés. Sokkal könnyebb arról beszélni, hogy mi az, amit kér. Azonban őt leírni, az ő szépségét… Mindig próbálkozok. Úgy gondolom, kevéssel magasabb, mint én. Gondolom, mivel én mindig térdelek, ő pedig fél méterrel a föld fölött van. Ahogy nézem, én úgy gondolom, valamivel magasabb. Mindig szürke ruha van rajta, fehér fátyollal. Csak húsvétkor vagy karácsonykor van arany ruhája. De amikor azt mondom, hogy szürke, arany, akkor nem a mi színeinkről beszélek, mert nem hasonlítanak ezekhez. Hosszú, fekete haja van, mert a fátyol alól lehet látni egy tincset a homlokán, jobb oldalt, egy kicsit lentebb is, tehát hosszú. Kék szeme van… nagyon szép! Én nem tudom leírni azt a szeretetet …. elnézést, túl közel van ..(taps)…mindig a jelenés után 3-4 napig így vagyok, amikor beszélek a Szűzanyáról, a szeretetéről, amelyet látni arcán, meg a szenvedést… nem tudok úgy maradni… (taps). Mi, gyermekként, egy gyermeki kérdést tettünk fel neki: hogy lehetséges, hogy ilyen szép vagy? És ő, egy gyönyörű mosollyal azt mondta: „mert szeretek”. Ha ti szépek akartok lenni, szeretnetek kell. Tehát az a szeretet, amely belülről fakad, a Jézus iránti szeretet, mindenkiben, akivel találkozol, minden testvéredben látni Jézust, ez az, amely egy különleges szépséget ad neked, egy olyan szépség, amely a Sz. szerint a mienk is lehet, ha van bennünk szeretet.
Ez az, ami szerintem fontos. Most pedig, ha valami kérdésetek van..
38,15: „Megbocsátok, de soha nem felejtem el”. Mit gondoltok, ha Isten azt mondaná nektek: „megbocsátok, de soha nem felejtem el, majd jöttök hozzám, s meglátjátok mi fog majd következni…”? Tehát szívből megbocsátani! Mert senki közülünk nem tudja, mikor halunk meg, mikor hagyjuk itt ezt a földet, utána viszont bánni fogjuk, utána viszont túl késő lesz. Ezért az első lépés ahhoz, hogy Isten megismerjük a megbocsátás és a gyónás. Ezt akartam javasolni nektek, mint nővéretek.
Ezenkívül kérni akartam, hogy imádkozzatok értünk, látnokokért. Imádkozzatok, hogy tudjuk mindazt megtenni, amit Isten kíván tőlünk, mégpedig helyesen. Mert nagyon könnyű tévedni. Mi mindig imádkozzunk értetek, zarándokokért, hogy meg tudjátok érteni, miért vagytok itt, és mit kíván Isten tőletek. Így maradjunk mindig egyek az imában! És mindig Istennek köszönjük meg, ne nekem, csak Istennek, hogy annyira szeret minket, és hogy elküldi Anyánkat atyai szeretetével, hogy segítsen megtalálni a helyes utat. Tehát köszönjük meg Istennek, hogy ennyire szeret minket, és meg akar menteni minket, meg akarja menteni minden gyermekét…
