Damian Stayne az angol Krisztus Szíve és Világossága Közösség alapítója. Igen időszerű és szükséges feladatot látnak el. Olyan lelki felkészítő programmal járják a világot, melynek célja, hogy a karizmák használata növekedjen a közösségekben. A következő interjú szolgáljon buzdításul azoknak, akik úgy érzik néha, mintha csökkent volna a karizmák használata a katolikus közösségekben, és vágynak arra, hogy a Szentlélek újra úgy működjön az egyházban, mint 2000 évvel ezelőtt. (zarandok.hu)
Hit és gyógyulás
Kristina Cooper interjúja Damian Stayne-nel, a Cor et Lumen Christi alapítójával és a nagyon népszerű karizma-iskola nevű tanfolyamok elindítójával, melyek az utóbbi években katolikusokat képeztek arra, hogy hogyan használják a gyógyítás és prófétálás adományát.
GOODNEWS: Hány tanfolyamot tartott eddig?
Damian: Az elmúlt 3 évben mintegy 30 tanfolyamunk volt, több mint 5000 résztvevővel. Angliában, Írországban, több ízben Lengyelországban, Portugáliában, Kelet-Afrikában: Tanzániában, Kenyában, Ugandában.
G.: Miért érezte úgy, hogy szükség lenne egy ilyen iskola beindítására?
D.: Aggodalom töltött el az angol katolikus karizmatikus megújulás miatt, amiatt, hogy attól a néhány szolgáló embertől függünk, akik hatásos, erős gyógyító, prófétáló, ismeret szava karizmával rendelkeznek, (s akik többnyire idősebbek), hogy ha meghalnak ezek a testvérek, velük halnak a szolgálatok is.
G.: Miért gondolja ezt?
D.: Azért gondolom, mert egy csomó ember van, akik sosem kaptak megfelelő képzést, illetve nem ragadták meg a lényegét a gyógyításba vetett hit erejének. Nem elég egyszerűen elhinni, hogy csodák vannak, hanem el kell hinnünk, hogy Isten használni akar minket és ez nem olyasmi, amire mi magunkat lelkileg fel tudjuk tornázni, hanem ez Isten ajándéka, és ez az az ajándék, amire igazán nagyon kell vágynunk és kérnünk kell. Nem nagyon tudunk hatékonyak lenni, nagy gyógyulásokat látni, a hit ajándéka nélkül.
G.: Ez az ön saját tapasztalata?
D.: Igen. A mi közösségünk kezdetektől fogva imádkozik gyógyulásokért és meg is tapasztaltunk számos testi gyógyulást, de ezek nem voltak olyan mértékűek, mint amilyenek a Bibliában leírt ígéretek. Nem láttunk vakokat, süketeket, bénákat gyógyulni, holott Jézus ezt ígérte.
G.: Mikor változtak meg a dolgok?
D.: Úgy 4-5 évvel ezelőtt egy pap jött hozzánk Pottából (India) aki tartott nekünk egy lelkigyakorlatot Chertseyben. Ez volt az első alkalom, hogy láttam valakit a vakságából meggyógyulni. 30 másodperc alatt történt. Semmi kétsége sem lehetett az embernek felőle. A következő évben, ahogy az szokásos volt, a mi közösségünk vezette a gyógyító imaszolgálatot az ünnepi konferencián, és úgy éreztem, bűnbánatot kell tartanom a hitem hiányossága miatt, és imádkoznom kell azért, hogy nagy csodák történjenek a konferencia alatt. Erősen éreztem, hogy Isten többet akar tenni és ezért több hitért imádkoztam. Rászántam az időt, hogy valódi bűnbánatot tartsak és gyóntam is. Szükségét éreztem, hogy az Úrral jóban legyek, tiszta lélekkel állhassak előtte, hogy használhasson, mivel a bűn akadálya lehet annak, hogy meghalljam Istent és hogy a szolgálatom által működhessen az ő kegyelme, ereje.
G.: Mi történt?
D.: A gyógyító összejövetel utolsó napja előtti éjszakája volt. Szolgáltam a tömegben, miközben mások dicsőítettek és épp imádkoztam valakiért, hogy erővel tudjon evangelizálni, mikor valamit éreztem a hátamban. Felismertem, hogy ez egy ismeret szava. Tudtam, Isten arra hív, hogy imádkozzam valakiért, akinek hátproblémája van. Megfordultam és láttam, hogy egy nő ül ott tolószékben. Megrémültem és az első gondolatom az volt: ez túlzás, tolószékben ülő gyógyulásáért nem imádkozom. Megkérdeztem a hölgytől, hogy mi a baja, és ő mondta, hogy a háta. Féltem imádkozni érte, mert hátha semmi sem történik, de tudtam, Isten azt akarja, bízzam abban a hitben, amelyért én magam imádkoztam. Összehívtam egy pár embert a közösségemből, hogy együtt imádkozzunk a nő felett. Őbenne nagy adag fájdalomcsillapító volt, és mindig nagy fájdalmai voltak, ha állnia, vagy járnia kellett. Azt mondta, évek óta nem járt már járókeret nélkül, és nem telt bele pár perc ima, mikor felállt a tolószékéből és ment, futott körben a teremben a legcsekélyebb fájdalom nélkül. A férje, aki a gondozója is volt, meg volt lepve, mikor látta a feleségét besétálni, mikor hazaért. Kapcsolatban maradtam vele, és 5 év óta jól van és teljesen normális életet él. Ez a gyógyulás megváltoztatta számomra a dolgokat, segített a hitem növekedésében és abban, hogy többre vágyjak. Aztán 2001-ben megalapítottam a Karizma Iskolát, hogy képezzük és bátorítsuk az embereket hitre, hogy Isten használhassa őket erővel a karizmákban, beleértve a gyógyítást is.
G.: Voltak más fontos dolgok is, amelyek nagy hatással voltak Önre?
D.: Igen, a másik dolog az volt, hogy olvastam Smith Wigglesworth-ről. Ő egy alázatos pünkösdista Yorkshire-ből, aki a 20. század első felében működött. Bámulatos csodákat látott szolgálata során és rendkívülien el volt telve a hit ajándékával. Megtanultam tőle, milyen ereje van a Parancsolás Szavának. Néha az emberek több, mint háromnegyede meggyógyult az ő szolgálata során. Megvilágította a gyógyításba és csodákba vetett hit fontosságát, és akkor elkezdtem nap mint nap imádkozni és bűnbánatot tartani a csodákba vetett hitem hiánya miatt. Kértem Istent, használjon engem vakok, süketek, némák, mankóval járók, rákosok és egyéb gyógyíthatatlan betegségben szenvedők gyógyítására. Sőt, halottak feltámasztására.
G.: Aztán valóban megtapasztalt ilyen dolgokat?
D: Az első alkalom, amikor hittel használtam a parancs szavát a nagy nyilvánosság előtt (korábban hébe-hóba éltem vele), az akkor volt, amikor Legyelországban tartottunk egy tanfolyamot. A gyógyító szolgálat alatt hirtelen Isten késztetését éreztem, hogy kérjem meg a rákos betegeket, hogy álljanak fel, mialatt én megparancsoltam a daganatoknak, hogy tűnjenek el Jézus nevében. Egy nő meggyógyult, akit már több ízben operáltak rák miatt, de az mindig visszatért. 24 órán belül eltűnt minden daganata. Mind a mai napig teljesen jól van. Azóta a legtöbb tanfolyam során láttunk parancsszóra történt gyógyulást. A leglátványosabb azonban az volt, amikor tavaly Tanzániába mentünk. Egy katolikus road show volt, ahol rengeteg ember volt jelen, az első nap 7000 ember (ami az utolsóra 15000 lett). Ekkor jöttem rá, hogy nem lehet mindenkiért egyesével imádkozni, így hát a parancs szavával imádkoztam egyszerre értük, hogy mindenféle problémákból és betegségekből gyógyuljanak meg, azokból, amelyeket megérzéseimen át Isten mondott nekem.
G.: Mi volt az eredmény?
D.: Hihetetlen volt. Egy csomó ember felállt, és mondta, hogy meggyógyult, és akkor azt hittük, félreértették a kérdésünket, de a rendezők biztosítottak róla, hogy senki sem merné állítani, hogy meggyógyult, ha nem úgy lenne. Felvettünk videóra egy pár tanúságtételt, mert az emberek nem hisznek másképp. Az első napon például kb. 160 ember állította, hogy ott azonnal meggyógyult a látása. Ezután süketek, némák, bénák, rákosok gyógyultak meg. Egy nő tanúságot tett róla, hogy luftballon méretű daganata volt a nyakán 40 éve. Az orvosok azt mondták, veszélyes lenne eltávolítani műtétileg, az egyéb kezelés feltételei pedig nem voltak meg. Az éjszaka során teljesen eltűnt a daganata. Amit látni lehetett, a ráncos bőr, ahol a daganat volt. A három nap alatt 15000 ember gyógyult meg. Az afrikaiakra annyira nagy hatást gyakorolt, amit Isten tett, hogy visszahívtak minket, hogy vezessünk két katolikus csodák útját (vagy csodarallyt), az első ilyent Tanzániában.
G.: Angliában is ilyen látványos gyógyulások történtek?
D.: Nem, Angliában visszafogottabb a dolog, gondolhatja, de ez változóban van. Elkezdtük látni mindazt, amit én az Újszövetség jeleinek hívok - vakoknak, süketeknek és sebeknek a meggyógyulása az összejöveteleink alatt éppúgy, mint a gyógyíthatalan betegségek növekvő számú gyógyulása. És tavaly a brentwoodi tanfolyam alatt elöször mondtam ki nyilvánosan parancs szavát Angliában. Azt sugallta nekem Isten, hogy lépjenek ki azok az emberek, akiknek gondja van a vállával, vagy karjával. Végeredményképpen 5 ember, aki addig nem tudta felemelni, vagy hajlítani a karját, ettől kezdve képes volt rá. A havi Megújulási Nap a Barátok Találkozó-házában londoni összejövetelén tavaly decemberben 50 ember gyógyult meg a parancs szava által látás-, süketség-, vagy járásproblémákból. Nagyon megindító dolog látni a könnyeket a Jézus által meggyógyított emberek arcán. Mindent felveszünk filmre, mivel rájöttünk, hogy kéne készítenünk egy felvételt, és reméljük, hogy idővel elkészítünk egy videot/dvd-t, hogy bátorítsuk, erősítsük ezáltal mások hitét.
G. Ön szerint miért kevesebb a gyógyulás, mint Afrikában?
D.: Szerintem ez a hit és a szükség kérdése. Ez Jézus idejében ugyanúgy volt. Egy csomó embert még ő sem tudott Názáretben meggyógyítani a hitük hiánya miatt. Meg tudom érteni, miért a galileai tó partján kezdte működését és nem a fensőbbségesen okoskodó Jeruzsálemben. Úgy tűnik, hogy akik jobban tudatában vannak a szegénységüknek és segítségre szorultságuknak, azok között jellemzőbb az erős hit a csodákban.
G.: Jó a karizmatikus tanfolyam, a Karizma Iskolák visszhangja?
D.: Igen, nagyon jó. Az emberek nagyon fontosnak érzik, hogy növekedjenek a karizmáik megértésében. A tanfolyam többoldalú, vegyes profilú. A középpontban a Biblia és a katolikus egyház tanítása áll a karizmákról, és magyarázza a hit fontosságát ebben. A résztvevőknek ezután lehetősége van kipróbálni a gyakorlatban, amit tanultak, imádkozhatnak a tanfolyamot tartókkal, végül egy gyógyító szolgálat során másokért is.
G.: És tapasztalják a résztvevők, hogy gyógyulnak azok, akikért imádkoznak?
D.: Igen. Mert megtapasztalják a tanítás és a hittel teli környezet miatt a gyógyulásokat. Angliában egy tanfolyam minden negyedik, ötödik résztvevője találkozik fizikai gyógyulással. Sajnos itt megáll a dolog. Növekedni kell a hitben folyton. Azt hiszem, sokan közülünk nem imádkoznak hitért és nem tartanak bűnbánatot a hitetlenségük felett, mert nem látjuk, mennyire a mi hitünkön múlik a dolog. Isten ajándékai egy bizonyos értelemben ingyenesek, másrészt viszont közbenjárással, engedelmességgel és önfeláldozással kell fizetni értük. Afrikában a tanfolyam után azonnal a gyakorlatba ültették át, amit tanultak és beszámoltak róla, hogy nő a gyógyulások száma. Britanniában sajnos sokszor nincs rá tér, fórum, hogy a gyakorlatba ültessük át az elméletet. Bátorítok mindenkit, hogy rendezzenek havonta gyógyító összejöveteleket, látogassanak más csoportokat, mert ha az emberek megragadnak a maguk kis biztonságos csoportjában, akkor nem látják a növekvő számú gyógyulásokat. Az én közösségemben például van egy epilepsziás tag, és a feleségem, Kati (Cath) jóindulatú agydaganattól szenved, amely minden imánk ellenére nem gyógyul, holott ha másokért imádkozunk, gyógyulások történnek. Nemrég mondta apám, hogy a gyógyítás ajándéka nem a saját családunk és barátaink jólétét szolgálja. Igaza van. Ez elsősorban az Ige megerősítésére és a királyság terjedésére szolgál.
G.: Ön rendszeres szolgálatként imádkozik egyes emberek gyógyulásáért ?
D.: Az embereknek más és más elhívásaik vannak. Én úgy érzem, fő karizmám a tanítás és buzdítás és az emberek bátorítása karizmáik használatára. Ez segíti az Egyházban a csodákkal és jelekkel járó evangelizáció modelljének újrafelfedezését, amit úgy érzem, elhanyagoltak, periférikusnak tekintettek. Ez a módszer, hogy az Igét hirdetjük, és aztán az Úrtól várjuk, hogy jelekkel és csodákkal megerősítse, ez a jézusi metodika és ez még ma is érvényes és működő módszer. Minden alkalommal, amikor Igét hirdetünk, Ő hozzáadja a tanúságát (Zsid 2) és az emberek fizikailag meggyógyulnak.
G.: Ön szerint miért fontosak manapság a jelek és csodák az evangelizálásban?
D.: Az emberek ma fenyegetve és bizonytalanságban érzik magukat sok dolog miatt, és érezniük kell, hogy van valaki, aki jó és erős, aki szereti őket, meg tudja óvni őket és segíteni tudja őket. Szóval úgy érzem, hogy Isten erejének megnyilatkozása fontos, leginkább a gyógyítás területén. A csodák annak a jelei, hogy elközelgett az Ő országa. Az elmúlt években megnőtt az érdeklődés és nyitottság a vallási dolgok iránt. Vegyük észre, hogy az embereket mennyire vonzzák a New Age módszerei, illetve a "természetgyógyászat". Sokan hisznek a természetfeletti gyógyításban és oda mennek, ahol ezeket kínálják nekik, és ezért fontos megmutatnunk, hogy a mi Istenünk nagyobb és erősebb, mint az összes többi isten ott a piacon. Azt gondolom, az evangélium hihetősége a tét, és az emberek akarják tudni, hogy hol van az igazi szellemi hatalom. A jelek és csodák tisztán demonstrálják, hogy Jézus él, és mindennek Ura.
G.: Ön rendez egy konferenciát júliusban Csodák és jelek címmel a Megújulási Napon a Barátok Találkozó-házában. Meséljen róla!
D.: Így van. Két konferenciát rendeztünk Chertseyben. A legutóbbin 200 ember volt, és azt éreztük, Isten azt mondja nekünk, hogy tegyünk egy lépést előre a hitben és rendezzünk egy nagyobbat. Lefoglaltuk ezt a bonyolult nevű helyszínt, ahol 1100 ember fér el, július 9-10-ére. Az egyetlen gond az volt, hogy ehhez 5000 fontra volt szükségünk 2 héten belül. Szóbeli felhívást tettünk és 3 napon belül jött egy csekk a postán, amely a konferencia egész költségét fedezte, sőt még a 10000 darab szórólap nyomtatását is. Ezt megerősítésként éltük meg, hogy Isten a konferencia mögött áll, és hogy ez igazán fontos a katolikus egyház számára. Hisszük, hogy ez a konferencia bárki számára elérhető, és csak adományokból fedezzük a költségeket. Ez az első olyan angliai konferencia, amely a jelekre és gyógyulásokra fókuszál. Eamonn Pugh és a csapata, akit sokan fognak ismerni, fogja az imát és a szolgálatot vezetni. Az előadók közt lesz David Pytches püspök, Pat Collins testvér, és jómagam. A konferencia fő részeinek alapszerkezete a dicsőítés és imádás, igehirdetés és gyógyítás és a Szentlélek erejében való szolgálat lesz, így hát lesz Istennek számtalan alkalma, hogy megerősítse Szavát csodákkal és jelekkel. És lesz természetesen szentmise és szentségimádás. Hisszük, hogy ez a konferencia mindazok számára fontos esemény lesz, akik érintettek a megújulásban, de egy ennél jóval szélesebb kört is fog vonzani, és mindannyian nagy izgalommal várjuk.
