Barnabas Nwoye kapott Urunk Jézus Krisztus által

DÁTUM: 2000. május 19.

TÉMA: Miért üttök arcul oly kegyetlenül?

Látomásban láttam a haláltusát vívó Jézus Krisztust a kereszten. Egy kis idő elteltével egy felhő ereszkedett le, és befedte az egész helyet. A felhőben megjelent a Haláltusát vívó Jézus Krisztus Arca, s így szólt:

„Választottaim, miért ütitek arcomat oly kegyetlenül? Mi rosszat tettem ellenetek? Ha semmit, akkor miért üttök engem. Talán azért, mert kiválasztottalak titeket, hogy vigasztalóim legyetek? Vagy azért, mert szeretlek benneteket és Szívemet belétek helyeztem? Ismertétek Szívemet, mert annak fiai vagytok. Nektek adtam Szívemet, hogy válasszatok: átszúrjátok vagy vigasztaljátok Haláltusát vívó Szívem.

Jóakaratomért cserébe ti hidegséggel és figyelmetlenséggel arcul üttök Engem. Hidegségeteket látni megduplázza fájdalmaimat és szenvedésemet. Mikor arra kértelek titeket, hogy térjetek vissza hozzám, s segítsetek Izrael elveszett juhainak is visszatérni, ti keserves pofonnal válaszoltatok nekem. Mi rosszat tettem ellenetek, választottaim? Ha semmit, akkor miért üttök arcul oly kegyetlenül?

Semmisségetekből választottalak ki titeket, s Szívem fiaivá tettelek meg benneteket. Már születésetek előtt ismertelek benneteket. Ti vagytok azok, akiket az angyal nekem megmutatott a Gecemáni kertben. Attól a naptól kezdve, neveteket Szívembe véstem. Nem felejtelek el titeket. Fogantatásotok pillanatától gondotokat viselem. Kiszabadítottalak benneteket az ellenség kezéből. Az én Legdrágább Vérem a ti megváltásotok. Sokszorozzátok meg irántam érzett szereteteteket. Ne emeljétek Arcom ütésére kezeteket. Tekintsetek annak arcára, aki nagyon szeret titeket.

Én vagyok a Haláltusát vívó Jézus Krisztus. Megáldalak titeket.”

A látomás hirtelen megszűnt.

Medjugorjei üzenetek 2000. április

2000. április 25.
„Drága gyermekek! Ma is a megtérésre hívlak benneteket. Túl sokat törődtök az anyagi dolgokkal és keveset a lelkiekkel. Nyissátok meg a szíveteket, és újra dolgozzatok többet a saját megtéréseteken. Határozzátok el, hogy minden nap időt szenteltek Istennek és az imádságnak mindaddig, amíg az ima örömteli találkozássá nem válik Istennel. Csak így lesz értelme az életeteknek, és örömmel fogtok gondolni az örök életre. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!”

Barnabas Nwoye kapott Urunk Jézus Krisztus által

DÁTUM: 2000. április 2.

TÉMA: Keresem azokat, akiket szeretek

Az első napom a sivatagban, imám alatt villámcsapásként isteni fénysugár töltött be. Ekkor lélekben felemelkedtem, és látomásban láttam a Haláltusát vívó Üdvözítőnket, a kereszten vérét ontotta és nem volt, aki vigasztalja. Odamentem a kereszthez és felajánlottam neki az én egyszerű vigasztaló imámat és arra kértem, bírja ki szenvedését. Megígértem neki, hogy egész életemen át vigasztalni fogom Őt. Az imám után egy felhő ereszkedett le és befedte az egész helyet. A felhőben megjelent a Haláltusát vívó Jézus Krisztus, aki csendesen így szólt hozzám:

„Fiam, köszöntelek ezen a szent földön. Veled vagyok, s meg akarom mutatni neked irántad és az egész világ iránt érzett szeretetemet. Azokat keresem, akikért levetettem isteni mivoltomat és emberré lettem. Szüntelenül keresem azokat, akik iránt érzett szeretetemből megtestesülésem által a világba jöttem. Hol vannak azok, akiknek kedvéért egy istállóban születtem? Fiam, a te Istened, Akit a mennyország összes angyala imád, Akinek a mennyei kórus szüntelenül dicsőítő himnuszt zeng, most elhagyatottan és gyámoltalanul jászolban fekszik az irántad érzett szeretetéből.

Fiam, nagy az én szenvedésem e nemzedék miatt. Leginkább miattatok szenvedtem, s szenvedésem még mindig tart. Senki nem foglakozik azzal, hogy az ő Haláltusáját vívó Kedvesének Arcára tekintsen. Miattad verejtékeztem vérrel a Gecemáni kertben. Erre a nemzedékre tekintve, s rád tekintve látom, ahogyan hűtlenné válhattok. Nem találok vigasztalást még azok között sem, akik hűségesek és éjjel-nappal követnek s templomokban dicsőítenek Engem. Az ő áldozatuk nem jelent mást, mint megostorozást számomra. Fiam, mi hasznom származik abból az áldozatból, amelyet tolvajok és gyilkosok ártatlanok vérével szennyezett keze ajánl fel Nekem? Hogyan lelhetem kedvemet abban az áldozatban, melyet bűnös és gyűlölettel teli szívű szolgáim ajánlanak fel Nekem, akik még egy kis félreértést sem tudnak szomszédjaiknak megbocsátani? Az ilyenek szívébe betérve csak tövisek várnak Rám.

Bűn, gonoszság, romlottság tölti be szent templomomat. Senki sem hajlandó vigasztalni engem. Senki sem hajlandó kiállni Mellettem, és kiűzni ezeket a gonosztevőket templomomból. A templomom nem a tolvajok rejtekhelye, hanem az imádság háza. A klérus hallgatása ezekkel a dolgokkal szemben még inkább növeli szenvedésem. Alszanak, miközben az ellenség száma egyre gyarapszik. Minden értetek vállalt cselekedetem ellenére is visszautasítanak és elhagynak engem. Én vagyok, aki kiválasztottalak titeket és meghívtalak benneteket apostolaim közé. Megmutattam nektek dicsőséges Színeváltozásomat. Mindent megtanítottam nektek, amit Mennyei Atyámtól tanultam. Megmutattam nektek egyszerűségemet és engedelmességemet. Betöltöttelek titeket és az irántatok érzett szeretetem által Véremmel fedtelek be benneteket, azért, hogy törvényemet és igazságomat szívetekbe írjam. Azonban mindezekért cserébe tőletek csak nemtörődömséget és hanyagságot kaptam.

Gyermekeim, miért nem tudjátok megtenni annak az akaratát, aki szeretetből halt meg értetek? Ha szerettek Engem, ismertessétek meg Akaratomat az egész világgal. Én vagyok a Haláltusát vívó Jézus Krisztus, akit ti elhanyagoltok. Maradjatok meg békémben. Megáldalak titeket.”

A látomás hirtelen megszűnt.

DÁTUM: 2000. április 3.

TÉMA: Megengedem, hogy próbára tegyenek téged, azért, hogy megtudd, és megtapasztald, mit jelent teljesen elhagyatottnak lenni

Ma megtapasztaltam a teljes elhagyatottságot. Megértettem, mit jelent, amikor az Úr azt mondta, hogy teljesen elhagyatott volt és senki sem volt, aki megvigasztalja Őt. A második napomat töltöm a sivatagban, s úgy érzem magam, mint aki a halál elől menekül. Fáradtan és reményvesztetten ébredtem fel, s úgy tűnt, mintha már tíz napja tartózkodnék itt. Felnéztem az égre, amely felhős volt és esőre állt. Kis idő elteltével cseperegni kezdett. Megkerestem a rózsafüzéremet és imádkozni kezdtem. Felajánlottam Istennek minden nehézségemet. Komoly ígéretet tettem az Úrnak, hogy hét napig nem hagyom el a sivatagot. A rózsafüzérem szándéka ez volt: Uram legyen meg a Te akaratod! Egy kis idő elteltével a felhők eltűntek.

Reggel nyolc óra körül a Nap már erősen tűzött. Ez arra késtetett engem, hogy lejöjjek a hegyről a táborhelyemre. Ekkor már gyenge voltam és fulladoztam. Nem tudtam, de a táborhelyemet hangyák borították. Körültekintés nélkül feküdtem el a földre és pihentem ott egy kicsit. Egyszer csak egy harapást éreztem, aztán egy másikat, majd megláttam, hogy a fekete hangyák teljesen beborítottak. Próbáltam előlük elmenekülni. A kívülről ért harapások helyén belül mintha tövisek szurkáltak volna. A hangyákkal és tövisekkel való küzdelmem megtanított arra, hogy mit érzett akkor az Úr, amikor megostorozták és tövissel koronázták. Elhagyva ezt a helyet, egy új táborhelyet kerestem magamnak.

Az új táborhelyem csendes volt, földje egyenletes. Nagy gyengeségemben lepihentem. Egy kis idő elteltével eszembe jutottak a hangyák, így körbe néztem. Termeszeket láttam, melyek már teljesen beborították már ingemet. Emlékezve a hangyákra és tövisekre, gyorsan elhagytam ezt a táborhelyet is. Ez arra késztetett engem, hogy útnak induljak a sivatagban. Később megláttam egy gyönyörű mangófát. Azt gondoltam, alatta megpihenhetek. Gyengeségem és fájdalmaim ellenére szaporáztam lépteimet, hogy elérjem azt a helyet. Mikor odaértem, úgy tűnt, mintha fáradtságom elillant volna. Cserébe azonban megkísértett a gonosz. Felnéztem a fára, és a fa tetején hét darab érett és gyönyörű mangót láttam. Nem voltak olyan magasan, így ha akartam volna, könnyedén felmászhattam volna értük. Ekkorra már teljesen kiszáradtam a szomjúság és éhség miatt. A gonosz emlékeztetett arra, hogy milyen sok nap van még hátra, hiszen még csak a második napnál tartok. Öt nap és öt éjszaka van még hátra. Ahogy a mangókra néztem tudtam, hogy a sátán a közelemben van. Elmosolyodtam és egyszerűen így szóltam: sátán téged már legyőztek. Ekkor ismét tovább indultam végső táborhelyem felé.

A végső táborhelyem kényelmesebb volt és kicsit pihentebbnek éreztem magam. Azonban a körülmények hirtelen megváltoztak. A hideg szellő átcsapott nagyon forró és száraz széllé, amely ostorozott engem. A fák sem adtak már többé árnyékot. A forróság mértéke meghaladta teherbírásomat. Mindezek ellenére azonban ottmaradtam és imádkoztam, valamint estig lelki olvasmányokat olvastam. Este visszatértem a hegyhez. A nap megpróbáltatásai kifárasztottak. Ezért elhatároztam, hogy alszom egy kicsit, de nem tudtam, mert ekkor szúnyogok támadtak rám. A szúnyogok éjfélig folyamatosan zavartak, majd éjfélkor egy látomásom volt. Láttam az Urat kereszten függve, aki így szólt: nyugodj meg, vége van. Egy felhő befedte az egész helyet és megjelent a Haláltusát vívó Jézus Krisztus Arca, és így szólt:

„Barnabás, megengedtem, hogy próbára tegyenek, s megtapasztald, mit jelent teljesen elhagyatottnak lenni az Isten, a természet és minden teremtmény által. Ezt a szenvedést vállaltam érted. Minden visszautasított Engem miattad. Még Mennyei Atyám sem hallotta az Ő egyszülött Fiának hangját, mert azt akarta, hogy úgy szenvedjen, mint a halandó ember. S valóban, minden szenvedést és fájdalmat átéltem. Isteni erőm elhagyott, vigasztalókat kerestem, de senkit sem találtam. Csak a vigasztalás angyala segített rajtam, amikor megmutatta, hogy Atyám akaratát teljesíteni akarjátok, és hogyan fogjátok életetekkel vigasztalni az áldozati Bárányt. Mikor világra jöttetek, túláradt örömöm a mennyekben, mert választottaim világra jöttek, hogy segítsenek nekem megújítani a bűnökkel teli föld színét. Fiam, sokan azonban elhagynak engem. Ez a másodszori elhagyatottság sokkal fájdalmasabb Nekem, mint az első. Jöjjetek vissza Hozzám, a ti vigasztalásotokra várok.

Aludj jól, az én békém legyen veled. Megáldalak téged.”

A látomás eltűnt, hűs levegő töltötte be a hegyet. Lejegyeztem a látottakat és lepihentem.

DÁTUM: 2000. április 4.

TÉMA: Az elmúlt években magamra hagytatok, és nagy szenvedésben tartottatok engem

Látomásban, láttam egy hegyen a mi Urunk, Jézus Krisztust a kereszten. A hegy lábánál lévő völgyben álltam, s láttam, ahogyan a keresztre feszített Jézus vakító fényben tündököl. Az Úr egy angyala jött el hozzám, s vezetett el a hegyhez, ahol angyalok és szentek sokasága imádta az Áldozati Bárányt.

Egy kis idő elteltével egy felhő ereszkedett le, s befedte az egész helyet. A felhőben megjelent egy angyal, és a Haláltusát vívó Jézus Krisztus Arca, s közben távolról angyalok hangját hallottam, miként imádkoztak és énekeltek. Együtt mindenkivel háromszor elimádkoztuk felajánló imánkat Jézus Krisztus Legdrágább Véréhez. Egy rövid csend után az angyal azt tanácsolta nekem, hogy minden válaszát csendben a szívemben kövessem. Majd a mi Urunk így szólt:

„Szeretett gyermekiem, választottaim. Kereslek titeket. Kerestelek titeket a hegyvidékeken és a síkságokon, északi és déli tájakon, de nem találtalak titeket. Majd kelet és nyugat felé fordultam, de sehol sem láttalak titeket. Szomjúhozom az elveszett juhaim után. Ó mily boldog vagyok, hogy láthatlak titeket visszatérni hozzám! Választottaim, azáltal, hogy elhanyagoltatok Engem, nagy szenvedésbe száműztetek az elmúlt éveken át. Hol voltatok szeretteim?”

Az angyal és én így válaszoltunk: „Én Uram, én Megváltóm, kérlek, bocsáss meg nekem, hogy elvesztem a világ forgatagában. Valóban vétkeztem a menny és a föld ellen. Nem vagyok méltó, hogy színed előtt álljak és bocsánatot kérjek. Ha kiárasztod irgalmadat rám, lehetek én is egy a Te szolgáid közül? Elveszítettem az irántad érzett szeretetemet én Jézusom. A sötétség hatalma legyőzött engem. Nem láttam a fényt csak a sötétséget. A sötétségen keresztül a gonoszság megmutatta nekem a világ élvezetét és dicsőségét. Keresztülmentem a gonoszság élvezetein, azért, hogy a romlottság óceánjában ússzam, és a halál országához láncoltak le. Megtanultam, hogy azon a helyen, a halálon kívül nincs más ígéret. Segítséget kértem, de tehetetlenséget találtam. Fogságom miatt érzett bánatomban és nyomorúságomban felkiáltottam: „Ki fog engem megszabadítani?” Ó, mily boldoggá tett engem, amikor visszagondoltam Rád, én Jézusom. Emlékeztem az irántam érzett szeretetedre, melyért Te az életeddel fizettél. Újra felkiáltottam: „Jézus Krisztus ments meg engem!” A Te Neved, JÉZUS széttörte bilincsem és szabaddá tett. Itt vagyok Uram, hogy teljesítsem Akaratodat!”

Jézus ekkor így szólt: „Választottaim, vágyom rá, hogy visszatérjetek Hozzám! Oly hosszú ideje szomjúhozom rátok. Jöjjetek és fogadjátok be Szeretetemet! Szeretteim, őszinte szívvel, teljes komolysággal tértek vissza Hozzám, hogy megtegyétek Akaratomat, és soha többé nem hagytok el újra?”

Mi így válaszoltunk: „Igen, én Uram és Megváltóm! Őszinte szívvel, és teljes komolysággal térek vissza Hozzád, hogy megtegyem a Te Akaratodat, én (név) hűtlen bűnös, Lábaid elé borulok, hogy Irgalmadért könyörögjek.  Ma megújítom és megerősítem keresztségi fogadalmamat, megígérem Neked, hogy teljesítem Akaratodat. Mindörökre megtagadom a romlottság emberét, a Sátánt, az ő pompáját és műveit és teljesen alávetem magam a Te Isteni Akaratodnak. Ó én Jézusom, én Megváltóm! Hajlandó vagyok követni Téged bármerre is mész. Ismertesd meg velem a Te utadat!

Erre a mi Urunk ezt felelte: „Megmutatom nektek az Én utamat. Az Én utam a keskeny út, rögös és kietlen. Erős emberek esnek el ezen az úton, de könnyű azok számára, akik szeretnek Engem, Jézust, a ti Megváltótokat. Hajlandóak vagytok ezt az utat követni?”

Az angyal és én: „Igen, én Uram, én Jézusom, hajlandó vagyok! Szeretlek Téged. Soha többé nem hagylak el.”

Jézus: „Az Én utam a Kereszt Fenséges Útja! Mindazok, akik követni akarnak Engem, mondjanak le az egész világról, vegyék fel keresztjüket és kövessenek Engem! Akik meg akarják menteni életüket, elveszítik azt, de, aki elveszítik életüket Értem és az Evangéliumért, bőségben lelik meg azt! Gyermekeim! Mi foszthat meg újra titeket, a ti Megváltótok, Istenetek szeretetétől és a kereszt szeretetétől?”

Mi: „Én Uram és Megváltóm! Semmi nem foszthat meg engem a Te szeretetedtől! Mindent elhagytam és követlek Téged! A keresztem a vállamon van. Elhatároztam, hogy követlek Téged. Az én akaratom az, hogy megtegyem a Te Akaratodat, ó Irgalmas Jézus! Add meg nekem a kegyelmet, hogy mindig szeresselek Téged!”

Jézus végül így szólt: „Gyermekeim! Hallottam a ti ígéreteiteket és az Én Véremmel a Szívembe írtam azokat. Figyeljetek útmutatásomra! Megkísértenek majd titeket, hogy visszautasítsatok Engem, hogy elhagyjatok Engem, hogy hagyjatok cserben Engem, hogy megtagadjatok, és eláruljatok Engem, és hogy újra megfeszítsetek Engem! De, amikor hozzám fordultok és megújítjátok ezt az önátadásotokat, kérjetek bocsánatot, és még több kegyelmet, hogy szerethessetek Engem. Meg fogok bocsátani nektek, megkönyörülök rajtatok, és még jobban megáldalak titeket! Bizony mondom nektek, ne csüggedjetek el!

Fogadjátok áldásomat: Áraszd ki rájuk a Te megváltásod kegyelmeit, ó Uram, és irgalmazz hűtlen gyermekeidnek! Tekints a Te Egyszülött Szent Fiad Vérére, melyet az ő üdvösségükért ontott, és bocsásd meg bűneiket! Tisztítsd meg szívük romlottságát! (+) Újítsd és erősítsd meg a lelküket! (+) Helyezd szívükbe a Te megváltásod pecsétjét! (+) Alakítsd az ő szívüket a Te élő szentélyeddé! (+) Jöjjön el a Te dicsőséged országa az ő szívükben! (+) Atyám, áradjon ki a Te uralmad, ezeken a szíveken keresztül, a föld végső határáig!

Atyám, könyörgök értük, hogy szeressék Fiadat, és ismerjék fel az Ő kereszthalálának értékét. Álljanak ki Mellette, és képviseljék Őt az ellenség elleni küzdelemben, aki az Ő Egyházát támadja.

Adj nekik hitet, hogy teljesítsék Akaratodat, mely a világ tekintete elől rejtve van.

Árnyékoljon be titeket az engedelmesség és egyszerűség ereje. (+)

Töltse el szíveteket az igaz szeretet és buzgóság kegyelme. (+)

A Szentháromság szeretetével egyesítsen titeket az összes angyalokkal és szentekkel. (+)

Megáldlak titeket az Atya (+) a Fiú (+) és a Szentlélek (+) nevében.

Fogadd ezt a skapulárét! Emlékeztessen téged ez mindig önfelajánlásodra, s a Drága Vérre. mely betölti az egész világot.

Fogadd ezt a Keresztet tőlem. Megáldom az Atya (+) a Fiú (+) és a Szentlélek (+) nevében. Újítsa meg szeretetedet Irántam, a te Megváltód iránt! Ez a te fegyverzeted! Ez által győzni fogsz!

Maradjatok meg a Mennyország békéjében!”

DÁTUM: 2000. április 5.

TÉMA: Aki követni akar engem, vegye fel keresztjét, és kövessen engem

Látomásban láttam a mi Urunk, Jézus Krisztust egyedül sétálni a vadonban. Később, egy bizonyos város határába érkezett, ahol leült egy sziklához. Ott maradt, és sokáig imádkozott. Amikor befejezte imáját bement a városba, és tanítani kezdte az embereket a Mennyek Országának Örömhíréről.

A végén csak hét ember követte Őt. Kimentek a városból, és lementek a közeli völgyekbe. A völgyben megszámlálhatatlanul sok keresztet láttam. Jézus így szólt:

„Ezek a visszautasított keresztek, melyeket az emberek nem akartak elfogadni és hordozni. Bárki, aki követni akar Engem, vegye föl keresztjét, és úgy jöjjön utánam. Tagadja meg a világot, önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen Engem. Az út, amely a boldogságba vezet, a keskeny út, a sivatagos út, nagyon száraz és nagyon nehéz rajta közlekedni. Aki Velem jön, nem fog a sötétségben járni. Bánatát boldogsággá fordítom, a fájdalmait pedig örömmé. Azok, akik szeretnek Engem, az Én keresztemet könnyűnek találják, az Én utamat pedig egyszerűen járhatónak. Gyermekeim, aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét Értem, az megtalálja azt.”

A hét ember egyszerre így válaszolt: „Mindenünket elhagytuk, és követtünk Téged. Mutasd meg nekünk a Te utadat, vinni fogjuk keresztjeinket és utánad fogunk menni.” A mi Urunk rájuk nézett, s azt mondta nekik, hogy menjenek el rokonaikhoz, barátaikhoz, mondják meg ezt nekik, majd térjenek vissza. Ekkor otthagyták Jézust, aki leült egy sziklához, majd lehajtotta rá a fejét.

Később a hét ember visszajött. Az utazás elkezdődött. Jézus odaadta nekik keresztjeiket. Az első ember panaszkodni kezdett a keresztjének súlya miatt. Erre azt mondta neki az Úr, hogy válasszon ő maga a keresztek közül. Amikor az elkezdett válogatni rájött, hogy a többi kereszt mind sokkal nehezebb, mint az övé. Visszajött és kiválasztotta pontosan azt a keresztet, amit az Úr adott neki először. Így szólt: „Igen, ez a sajátom!” Az Úr ránézett, és békésen így szólt: „Nemde ezt a keresztet adtam neked az elején?” Majd mindannyian felvették saját keresztjeiket, és az utazás elkezdődött.

Miközben vitték a keresztjeiket, imádkoztak és énekeltek. Jézus vezette őket. Az út nagyon fontos volt. Senki nem nézett hátra. Hegyeket másztak meg és völgyeken mentek keresztül. Szenvedtek a kietlen és forró sivatag szárazságától. Egy ponton aztán némelyek hite gyengülni és meginogni látszott. Az utazás lassú és megállás nélküli volt, de némelyek nem tudták tartani az iramot. Voltak, akik 5 mérföldre maradtak le Jézustól, mások 3 mérföldre, megint mások csak 2-re. Itt aztán szenvedni kezdtek a szabad akaratuk kísértésétől. Láttam, amint ketten levágtak egy nagydarabot keresztjeikből, pedig az utazás még nem ért véget. Az első nap végén egy nagy folyóhoz értek. Jézus érte el azt először. Lehajolt és ráfektette a keresztjét a vízre, majd átkelt rajta. A többiek ugyanígy tettek, a kettőt kivéve, akik levágtak keresztjeikből. Megmérték keresztjeiket, de nem tudtak átkelni a folyón. Leültek, és sírni kezdtek, de senki nem mert rájuk nézni. Ott maradtak, miközben a többiek folytatták útjukat. Ez történt az első nap.

A második nap, folytatták az utazást éjjel és nappal. Az egész napot a sivatagban töltötték, és sokkal jobban szenvedtek, mint az első nap. Láttam még két embert, akik úgy gondolták, hogy bizonyára nem lesz több folyó, amin át kell kelni, így az első kettőhöz hasonlóan ők is levágtak keresztjükből egy darabot. A második nap estéjére ez a kettő ugyanúgy elhagyatott lett, mint az első kettő. A maradék három ember és Jézus folytatták útjukat. Átkeltek a hideg éjszakán, és elkezdték a harmadik napjukat.

A harmadik napon egy hegy lábához érkeztek. Ott az Úr rámutatott utazásuk célpontjára. A boldogság és a nyugalom földjére. De mielőtt beléphetnének oda, át kell haladniuk egy városon. Az Úr elmondta nekik, hogy a város bűnös város. Semmiféle szent dolog nem található ott. Meghagyta nekik, hogy ne álljanak meg a városban, ne egyenek, és ne igyanak ott semmit. Az Úr így szólt: „Itt hagylak titeket, hogy mennyetek és keressétek meg Izrael elveszett juhait. De a végén ott leszek és várlak titeket.” Hirtelen eltűnt a szemük elől.

A három ember egyedül találta magát. Összeszedték bátorságukat, s folytatták útjukat. Beléptek a városba, a bűnök városába. Látták annak dicsőségét és minden kényelmét. A város összes élvezete megkísértette őket. A város emberei mind szégyenteljesen néztek rájuk. Végül ketten közülük feladták és csatlakoztak a város lakóihoz. A maradék egy, aki a legjobban volt megkísértve, kitartott a hitben, vitte keresztjét és belépett a boldogság és nyugalom földjére.

Ekkor egy felhő leereszkedett és befedte az egész Földet. Láttam a mi Urunk Jézus Krisztust, amint egy aranykoronát tart. Fényesebb volt a napnál és megszámlálhatatlanul sok angyalának kíséretében lejött a felhő közül. Lejött, hogy köszöntse az egyetlen túlélőt. A fejére tette a koronát, s megmutatta neki az egész utazást, amelyen keresztül ment, a Föld és az elesett barátainak szenvedéseit is. Néhány percen belül elfelejtette a hosszú utazás és a nehéz kereszt minden szenvedését.

A látomás hirtelen eltűnt. A Haláltusát vívó Jézus Krisztus Arca megjelent. Így szólt: „Fiam, látod, akik követnek Engem, így adják fel az úton a követésemet, csak nagyon kevesen tartanak ki az út végéig. Csak nagyon kevesen jutnak be a boldogság földjére. Az út nehéz, de aki mindvégig kitart, megmenekül. Megadom neked a bölcsesség Lelkét, hogy megnyíljék a szíved az értelem előtt. A Lélek megvilágítja majd lelked sötétségét és megújítja a szívedet. Én vagyok a Haláltusát vívó Jézus Krisztus, aki szeret téged. Békesség legyen veled, megáldalak téged.”

DÁTUM: 2000. április 6.

TÉMA: Mondjátok meg apostolaimnak, hogy megbocsátok nekik, és azt akarom, hogy visszatérjenek hozzám

Látomásban láttam a Haláltusát vívó Jézus Krisztus vértől ázott Arcát, így szólt hozzám:

„Fiam, menj és mond el a bűneikbe visszaeső apostolaimnak, hogy megbocsátok nekik, akarom, hogy visszatérjenek. Szívemnek sok sebet és fájdalmat okoztak, de megbocsátok nekik. Számos alkalommal keresztre feszítettek, de azt is megbocsátom nekik. Akarom, hogy visszatérjenek hozzám, én még mindig szeretem őket. Mond meg nekik, hogy térjenek vissza munkájukhoz, melyet eltékozoltak az évek alatt. Irgalmas vagyok, és megbocsátok. Vétkeikre többé már nem emlékezem. Ha visszatérnek hozzám, én is visszaadom nekik, dicsőségemből rájuk eső részét, s megáldom őket.

Örvendj hát fiam, hogy láthatod, ahogyan elveszett juhaim visszatérnek a nyájamhoz. Bizony mondom neked nagy öröm lesz ekkor a mennyben angyalaim és szentjeim között. Sok seb begyógyul majd a Szeretet két Szent Szívében, az Anya és a Fiú Szívében.

De mily borzasztó lesz azon juhaim számára, akik ellenszegülnek szeretetem hívásának, hogy visszatérjenek hozzám. Amikor az óra elérkezik, bánni fogják ellenszegülésüket, s nem lesz nyugalmuk a földön, még a bűn és gonoszság világa sem fogadja be őket.

Menj, és keresd meg elveszett juhaimat! Hozd vissza őket hozzám!

Én vagyok a Haláltusát vívó Jézus Krisztus. Maradj meg az én békémben! Megáldalak téged!”

DÁTUM: 2000. április 8.

TÉMA: Ti vagytok az én Dicsőséges Uralmam apostolai; had leljek vigaszt bennetek

Sivatagi tartózkodásom hetedik és egyben utolsó napja. Kísértést éreztem, hogy tovább maradjak, de nem az volt az Isten akarata. Imáim alatt láttam, ahogyan az Úr dicsőségében egy felhőből ereszkedik le. Felhőben megláttam a Haláltusát vívó Jézus Krisztust megkötözött kézzel és töviskoronával. Piros köntöst viselt és kezében vaspálcát tartott. Kilépett a felhőből és trónjára ült. Lélekben felemelkedtem a trónjához, és Ő így szólt:

„Azon a napon, amikor megkötözött kezeim kioldódnak, és kormányzásra emelem őket, azon a napon, amikor töviskorona helyett dicsőséges korona kerül fejemre, vértől ázott köntösöm helyett királyi palástom lesz, az egész világ látni fogja királyságomat, a béke uralmát. Boldogok mindazok, akiket meghívtak, hogy lássák ezt az órát. Amikor elérkezik ez az óra, nem lesz többé fájdalom, kín és aggodalom, eltűnnek mindezek a dolgok. Egy igaz Egyház lesz, és egy igaz Hit. Az egész világ belátja majd, halálom értékét. Az Én Drága Vérem örökké uralkodni fog.

Gyermekeim, arra hívlak meg benneteket, hogy siettessétek ennek az órának az eljövetelét. Ti vagytok az Én Dicsőséges Uralmam apostolai.

Hadd találjak vigasztalást nálatok. Gyermekeim, még ha az egész világ ellenem fordul is, ti álljatok ki mellettem. Üldöztetést szenvedtek majd el, s az egész világ gyűlölni fog miattam titeket. Sok elkeseredésben lesz majd részetek, amiért meg akarjátok tenni akaratomat. Sok lehetőséget elszalasztotok majd, mert azok a gonosztól származnak, és ti nem követhetitek azt. Mindezek a szenvedések által siettetni tudjátok majd dicsőségem eljövetelét.

Ne engedjétek, hogy összezavarjanak titeket, és kétségeitek legyenek, amikor azon gondolkodtok, hogy a menny hogyan viszi véghez tervét. Egyetlen teremtmény sem értheti meg teljesen, és magyarázhatja el jól, hogyan fog mindez megtörténni. Gyermekeim, csak arra van szükségem, hogy kövessétek isteni akaratomat. Mindenkinek át kell mennie azokon a napokon, amelyeket nem ismertek, s azután elérkezik királyságom. Aki a végsőkig kitart, megmenekül.

Barnabás, örömet okozol nekem azzal, hogy válaszolsz hívásomra. Megáldalak téged az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Menj, és ismertesd meg akaratomat az egész világgal.”

Hirtelen eltűnt az egész látomás és erő töltött el. Később ezen az éjjelen hazamentem.

DÁTUM: 2000. április 18.
TÉMA: Barnabás, a Szent Teréz plébániára küldelek téged
Látomásban a Haláltusát vívó Jézus krisztus így szólt hozzám:
„Barnabás, elküldelek téged a Szent Teréz plébániára Abakpa-ba, Nagycsütörtökön. Ott fogok rád várni a Gecemáni kertben. Hívlak téged, s minden embert, hogy imádkozzatok és virrasszatok Velem. Azon a csütörtökön megmutatom majd szenvedésem nektek. Fiam, vidd végbe akaratomat. Legyen meg az én akaratom a földön.
Én vagyok a Haláltusát vívó Mestered, aki szeret téged.
Az Én békém legyen veled. megáldalak téged.”

Barnabas Nwoye kapott Urunk Jézus Krisztus által

DÁTUM: 2000. március 24.

TÉMA: Jöjjetek a Gecemáni kertbe, és kérjétek a hit és kitartás kegyelmét

Látomásban láttam a mi Urunk Jézus Krisztust a kereszten függve. Egy kis idő elteltével egy felhő ereszkedett le és befedte az egész helyet. A felhőben láttam a Haláltusát vívó Jézus Krisztus vértől ázott Arcát. A mi Urunk csendesen így szólt:

„Fiam, azért jöttem, hogy elmagyarázzam nektek Péter tagadását, s hogy ez hogyan valósul meg választottaim életében. Fiam, sokan már most megtagadtak engem. Sokan enyéim közül ebben a pillanatban is megtagadnak engem. Bizony mondom neked, hogy még több ember fogja ezt tenni velem. Csak nagyon kevesen küzdenek majd erősen és állnak meg a saját lábukon. Fiam, amikor megjövendöltem Péter próbatételét, ő fogadkozni kezdett, hogy akár a halálba is követ Engem. Nem kért kegyelmet tőlem, még akkor sem, amikor a Gecemáni kertbe vittem imádkozni őket. Sürgettem őket, hogy imádkozzanak, hogy hitük meg ne inogjon. Ők azonban még egy órácskát sem virrasztottak velem. Most a ti figyelmeteket hívom fel arra, hogy a rátok váró megpróbáltatások sem lesznek könnyebbek. Hányan lesznek közületek majd, akik könnyek között bánkódnak, miután Péterhez hasonlóan estek el.

Fiam, pontosan éjjel 12 óra volt, amikor a főpap szolgálója látta Pétert a tűz körül ülni a többiekkel együtt, mert szeretetem tüze kihűlt szívében. Ellenségem tüze körül melegedett. A belső tüze kialudt, ezért külső vigasztalásra és melegségre szorult. A szolgáló ezt kérdezet tőle: nemde te is hozzá tartozol? Közelebb jött hozzá, ránézett, és így szólt Péterhez: te a követője vagy. Péter először így tagadta: nem vagyok, nem ismerem őt, asszony, nem ismerem őt, és még csak nem is értem, miről beszélsz.

Választottaim, egy kis idővel azelőtt Péter azt mondta: „nem tagadlak meg, még akkor sem, ha mások megbotránkoznak, követni foglak, még ha az életembe is kerül”. Ó Péter, a bátorságod már most elhagyott, mikor egy szolgálólány tett fel kérdést neked? Nem a római helytartó hallgatott ki, nem a zsidó főpap intézett hozzád kérdést, nem a katonák hallgattak ki, egy egyszerű kislánynak nem tudod, hogyan válaszolj.” Fiam, Péter ekkor tagadott meg Engem először.

Pontban péntek hajnal három órakor Péter még mindig a tűz körül ült, amikor a körülötte lévők faggatni kezdték:” nemde te is a követői közé tartozol?” Azután ő így tagadott: nem, nem vagyok. Egyikük különös tekintettel ránézett és így szólt: „kétség nem fér hozzá, hogy te is egy vagy közülük.” Péter így válaszolt: „hagyj békén ember, nem tartozom hozzájuk,” és esküdözni kezdett, hogy még csak nem is ismer engem.

Egy óra elteltével, pontban négy órakor Péter harmadszor tagadott meg Engem, az előzőeknél is nagyobb esküt tett, mikor azt mondta, még soha nem is beszélt velem.

Gyermekeim, ne feledjétek, hogy Péter az apostolaim vezetője. Egy volt azok közül, akik tanúi voltak színeváltozásomnak. Ő volt az, aki megvallott engem az élő Isten Fiának. Hallotta az élet igéjét, és követett engem. Velem együtt evett és ivott, és most megtagad engem azért, mert nem kérte a kegyelmet, hogy kiállja a megpróbáltatásokat.

Gyermekeim, azt kérem tőletek, hogy tartsatok Velem és virrasszatok minden péntekre virradó csütörtök éjjel. Jöjjetek Velem a Gecemáni kertbe. Jöjjetek és kérjétek a kitartás és a hit kegyelmét. Veletek vagyok, a Gecemáni kertben, hogy segítsek nektek. Aki a Gecemáni Órák imáit rendszeresen végzi, nem fog senkit sem megbotránkoztatni, mint Péter tette. Még ha meg is tagad, azáltal, hogy nem hisz figyelmeztetéseimnek, megadom neki a megbocsátás kegyelmét. Mély bűnbánatot érez majd bűnei miatt és bocsánatért fog esedezni, s Én nem utasítom őt vissza. Kerüljétek el a bűnre vezető alkalmakat, ha nem akartok elesni. Fussatok a Gecemáni kertbe és imádkozzatok mindig. Én vagyok a Haláltusát vívó Mesteretek, aki szeret titeket.

Az én békém legyen veletek, megáldalak titeket.

DÁTUM: 2000. március 31.

TÉMA: Megtisztítom bűnös természeteteket

Látomásban láttam Haláltusát vívó Jézus Krisztust, Szent Fején töviskoronát viselt. A tövisek okozta Sebeiből Legdrágább Vére ömlött és eláztatta egész Arcát. Egy ideig csendesen rám nézett, majd így szólt:

„Fiam, hallottam imádat, és láttam lemondásaidat. Én késztettelek téged arra, hogy hagyd el a várost és tölts el pár napot Olo-ban a Kármel-hegyi sivatagnál étel és ital nélkül. Veled megyek, melletted leszek. Ott majd megtisztítom bűnös természetedet, szavaidat, gondolataidat és cselekedeteidet. Azt kérem tőled, hogy ajánld fel nekem egész lényedet, mint élő áldozatot. Azt akarom, hogy te és minden szerettem mindig közel legyen hozzám. Legyetek tudatában annak, hogy a sötétség órájában éltek. Emlékezzetek hozzátok intézett kérésemre: alakítsátok szíveteket élő tabernákulumommá.

A sivatagban majd megtanítom neked a teljes önátadás imáját. Ezt az imát használjátok majd Legdrágább Véremnek való önfelajánlásotokhoz. Ezzel az imával háromévente egyszer megújíthatjátok majd felajánlásotokat, s így szeretetetek is megújul. Amikor majd szárazságot érzel, tekints majd az Én vértől ázott Arcomra, s meríts belőle frissülést. Megígérem neked, hogy betöltelek szeretetemmel, szemeidet és elmédet megnyitom majd az isteni és lelki dolgok felé, s erővel töltelek el. Barnabás, emlékezz, hogy Én vagyok a Haláltusát vívó Jézus Krisztus, aki téged meghívott.

Szeretlek téged, te is szeress viszont Engem.

Megáldalak téged.”

A látomás hirtelen eltűnt.

manduriai Debóra által

2000. március 3.

Jézus Mester ezúttal egy különlegesen nyugodt pilla­natban szólít meg. Éppen a háztartási teendőimet vég­zem.

J. „Béke veled! Leányom, könnyű akkor imádkoznod és áldozatokat felajánlanod, amikor nyugodt vagy és de­rűs, de mihelyst valamilyen nehézség támad, rögtön elke­seredsz, panaszkodsz és sírsz. Azt hiszed, ilyen viselke­dést várok tőled?"

D. „Sajnálom, Uram!"

/ „Az az igazság, hogy túl sokat rágódsz azon, vajon miféle fájdalmak várnak még rád! Jobban kell hinned a küldetésedben, amit rád bíztam, és lázadozás, szitkozódás nélkül teljesítened! Változz meg, leányom!

Teljes erődből próbálj meg másmilyen lenni! Ismét­lem, hogy azok számára, akik az utadba állnak, megveté­semet tartogatom, és bár ezt olvasom szívedben: „az el­lenségeim egyre erősebbek és dühösebbek", Én újra arra kérlek: ne védekezz! A támadások számukra pusztulást, számodra azonban megújulást és friss lendületet hoznak, mert az Én erőm begyógyítja sebeidet. Próbálj, leányom, mind magasabbra törni, és a kehely egyre kevésbé lesz keserű!

Itt hagyom neked áldásomat! Maradj bennem!"

2000. március 6.

Miután végigmondtam a napi imádságomat, spon­tán imával folytatom. Ahogy a párnára hajtom fejem, megpillantom a Mestert, és teljesen elbűvölve csodálom!

Ragyogó szemei magukkal ragadják lelkemet, és olyan szeretetet ébresztenek bennem, hogy azt már alig bírom visszafogni. Én látom Őt, Ő pedig látja az én fo­lyamatos bizonyságtételemet, melyet, bár napról-napra nehezebb, még mindig a világnak ajánlok, saját ma­gammal együtt.

J. „Leányom, pusztítsd el szereteteddel és ifjúi áldoza­toddal a gyűlölet végtelen tengerét, amely már minden­ütt elhatalmasodott! Nézd, minden áldott nap magukhoz veszik a Szeretet Áldozatát, és miközben fényemmel és ajándékaimmal próbálom magammal ragadni a lelkűket, ők hidegek és ellenségesek maradnak. Bizony mondom, nincs szörnyűbb csapás ennél a változatlan, elutasító ma­gatartásnál!

Az emberek azzal áltatják magukat, hogy elegendő a vallásosság látszatát kelteni, és olyan jelenléttel megtölte­ni a Szentélyeket, amely az anyagi szükségleteknek eleget tesz.

Én viszont arra hívlak titeket: lépjetek túl a múlt hibá­in, és térjetek őszintén vissza hozzám, hogy Én művelhes­sem kertjeiteket!

Rajta, ne makacskodjatok! Te is, lelkem, őrizd szívedet az egyszerűség átriumában, mert Én így akarom, és te tu­dod, hogy érdemes elfogadni akaratomat! Hát kérhetnék tőled olyat, rózsaszálam, ami nem a te lelki egészségedet szolgálná?"

D. „Szeretném, ha lelkem kiszabadulna a kényelmes il­lúziók sírkamrájából, és csak a Te szavaiddal táplálkoz­hatna, s elűzhetném azt a szomorú érzést, hogy nincs szükséged rám!"

/ „Tégy egy új és még erősebb felajánlást Istennek, és tudj elfogadni minden egyes morzsát, amit neked ajándé­kozok, hogy újra örömöt lelj a szolgálatomban! Nézd a te Jézusodat!"

D. „Köszönöm, hogy betértél a sátramba! Nagyon saj­nálom, ha a lábad megbotlott valamiben, ami nem volt a helyén!"

/. „Próbálj nagyobb rendet rakni, az üvöltözésre vála­szolj a csenddel, amely segít, hogy megfigyeld a legmélyebb dolgokat, és kijavítsd a szavakat, amelyek elferdítik azt, amit valójában mondani szeretnél!

Ami a körülötted zajló eseményeket illeti, tégy le min­dent az Én kezembe, növekedj, és erősödj, virágom, mert a szenvedés emléke nem feledteti majd veled, hogy az Enyém vagy, és ezután is az Enyém kell, hogy legyél!

Légy éber! Maradj meg a Békémben!"

2000. március 13.

Úgy érzem, teljesen betemetett a fájdalom. Az egész testemet mardossa a szenvedés, de a lelkemben béke van.

Már teljesen összeroskadok a fájdalom súlya alatt, amikor hirtelen fény ragyogja be a szoba legapróbb sö­tét csücskét is. Az ágyam fejénél egy átjáró nyílik, amely­ben egy kis lépcsőt pillantok meg.

Újra átélem a már jól ismert mennyei érzést, még mi­előtt felfognám, mi is történik. Az édes Úrnő: az Isten­anya mosolya - mely olyan, mint egy lágy dallam - pá­ratlan erővel tölti be a szívemet! Nem tudok mást mon­dani, amikor az ő boldogságos arcáról mesélek; jelenlé­te által a Szentlélek tüze járja át a lelkeket, s így azt mondhatom, hogy a Szent Szűz az Úr páratlan közelsé­gét ajándékozza nekünk.

„Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Leányom, azért jöttem, hogy visszaadjam neked a re­ményt!

(Ekkor a Szűzanya lehunyja a szemét, és összekul­csolja a keblén a kezeit. Hallom, hogy imádkozik. Hirte­len hatalmas fényesség: millió aranysugár árad a szo­bába az ajtón át, amelyen az imént belépett.)

Vigasztald meg Jézusom Eukarisztikus Szívét, és ta­nítsd testvéreidnek, akiket az Úr vezérel utadba, hogy végtelenül fontos Szentségéhez közeledni: alázatosan és tisztelettel, engesztelő szándékkal.

Amikor nagy szeretettel azt kértük tőletek, hogy az Ol­tárhoz járulva ne kézbe fogadjátok az Égből alászállott Élő Kenyeret, akkor figyelmeztetni akartunk benneteket, hogy nagyon óvakodjatok a súlyos lopásoktól, amelyeket a Sátán követei kieszelnek.

Sokan továbbra is vitatkoztak és harcoltak kérésem el­len, ennek következtében nagy zavarodás támadt.

Ó, kedves leányom, ha tudnád, hány gyalázatot kell el­viselnie Jézusnak sok kemény szívű ember miatt! Kérlek benneteket, őrködjetek az Oltáriszentség kiosztása alatt; Én magam a pap oldalán állok majd, mert azt szeretném, ha imádnátok a Fiamat, és tovább növekednétek a kegye­lemben.

Ujjongj, leányom, mert a világ meglátja majd Isten Ir­galmát, ahogy eddig még soha!

Ezekekről a napokról megemlékeznek majd a száza­dok! Légy erős!

Megáldalak, anyai áldásommal!"

2000. március 17.

Fidemile látogat meg. Kezében színarany kelyhet tart, melyből majdnem kicsordulnak az élénkpiros, fénylő vércseppek. Fehér ruhát visel, öv nélkül.

F. „Béke veled, Isten követe!"

D. „Örömmel fogadom a békét, amelyet nekem kí­nálsz!"

F. „íme, virágba borult Izrael Olajfájának nagy Üzene­te, melyet az Úr rád bízott! Az Anya szíve már begyűjti az első gyümölcsöket, amelyeket munkája termett. A népet ismét Isten népének hívják majd, és az angyalok nem bú­sulnak többé, mert az emberek visszatérnek a becsület­hez és az igazsághoz.

Az ateizmus napjai meg vannak számlálva. Hamarosan újra a virágkorát éli majd a hit, s akkor Isten Báránya váratlanul kitárja a kaput, és béke tölti majd be a szíveket. Az Egyházban újra napsütötte tavasz lesz."

D. „Akkor hát nem volt felesleges az a sok-sok könny, amit hullattam!"

F. „A te vértanúságod egy kifürkészhetetlen terv! Kislányom, húgom, új, még nehezebb próbák várnak rád, mert a Sátán engedélyt kapott rá, hogy tovább gyötörjön, de add a kezedet, és maradj meg szilárdan a hitedben!

Én melletted vagyok, és a Szeplőtelen Szűz segíti bizonyságtételedet!

Nem feledik majd az Égben, milyen áldozatokat hoztál Krisztus Urunk, a Szentségi Szeretet győzelméért!"

D. Édes Fidemile, csókold meg helyettem a Szentlelket, és mondd el a Háromságos Szeretetnek, hogy igent mondok. Eltűnök majd Istenben, hisz Őbenne teljes értelmet nyer a szenvedés és a gyötrelem, és örömhimnusszá változik számomra!"

F. „Te „tüzes kardot" kaptál az Égtől; a népek pedig már várják a Lélek Szentséges Jegyesének kenetét! Szólítsd meg Isten követeit, és mondd nekik, hogy emlékezzenek a Szent Rend nagyságára, amelyben részesültek! Boldogok azok a szent papok, akik az önfeláldozásban és a szolgálatban hasonlóak lesznek a Bárányhoz.

Imádkozzunk együtt!

(Az ima után eltűnik.)

2000. március 23.

Hatalmas béke tölti be a szívemet. Ez jelzi, hogy hamarosan eljön hozzám Isten Anyja. Látogatását a szokásos három villám előzi meg.

„Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Drágáim, köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!

Ebben a különleges időszakban arra kérlek bennete­ket, hogy ajánljátok Istennek böjtöléseteket, mert a világ­nak nagy szüksége van rá! A böjt képes távol tartani a bajt: akár testi, akár lelki jellegű. Gyermekeim, nekem elég lesz tizenkét óra jókedvű önmegtartóztatás a két nap he­lyett, amelyet a múltban kijelöltem (szerda és péntek), így emlékezni fogtok a tizenkét csillagra, amelyet a feje­men viselek.

Kicsinyeim, szeretném, ha megértenétek, milyen érté­kes segítséget nyújt számotokra a böjt. Nem csak azt ké­rem, hogy kenyéren és vízen éljetek... Minden beteg gyermekem ajánlja Fiamnak a szenvedését, alázatosan el­fogadva Isten akaratát.

Azt is szeretném, ha nagyobb jelentőséget tulajdoníta­nátok az imának. De ez, gyermekeim, csak akkor lehetsé­ges, ha majd megszeretitek a csendet, és ellenálltok a könnyelmű ítélet kísértésének!

Azért is jöttem, hogy emlékeztesselek benneteket: jár­jatok a hit fényében; mert hit nélkül minden cselekedet hatástalan marad! Egyesítsétek áldozataitokat az Én kön­nyeimmel, Jézus Krisztus drága Vérével, és a „Fehér Már­tír" (a Pápa) szenvedésével, mindazok érdekében, akik már nem hisznek! Hit nélkül élni annyi, mint már itt, a földön elmerülni a Pokol lángjaiban!

Értsétek meg, hogy nagyon fáj a szívem, amikor elfelej­titek, hogy győzni fogok!!!

Megáldalak benneteket anyai áldásommal, hogy ön­magatokról lemondva, minden nap az Én jelenlétem jelei lehessetek.

Én megismertetem a világgal az Eukarisztikus Engesztelés Mozgalmát, amelyet az Úr rám bízott, és mindenütt el fog terjedni, ha ezután is hűséges lesz hozzám!

Építsétek a Békét! Hamarosan találkozunk!

Várlak benneteket 23-án, a nekem szentelt napon!

2000. március 25.

Mint minden évben ezen a napon, most is egy különleges üzenetet kapok. Ezt az üzenetet azonban nem fedhetem fel, mivel teljesen személyes jellegű.

2000. március 30.

Dél felé a konyhába megyek, hogy előkészítsek né­hány dolgot az ebédünkhöz, és közben az Úr Könyörületességén elmélkedek, aki, mint egy jó Apa, semmit sem tagad meg tőlünk, amire szükségünk van.

Ahogy a szoba felé fordulok, amelyben egy kis kápol­nát alakítottunk ki egy válaszfal segítségével (amely tényleg csak elválaszt, de nem kettéoszt, friss virágok il­lata csapja meg az orrom, és teljesen magával ragadja a lelkemet. Ahogy meghallom a Mester hangját, kitör belő­lem az ujjongás.

J. Jöjj, jöjj, kedvesem! Leányom, húgom, mátkám, azért jövök hozzád, hogy megpihenjek, és te megvigasz­talj! Ha tudnád, mennyire keserű a Szívem a sok Nekem Szentelt férfi és nő hűtlensége miatt, szüntelen csak sír­nál!"

D. „Ó, Jézus Mester, nyomorult szívem lángol a szere­lemtől! Hogy tudnálak megvigasztalni ezen a napon?"

J. „Foglalkozz Velem, hagyd most a nővéreidet!

Jöjj, mert kedvesebb a fohász, ha az számodra nehe­zebb! Ebben az órában a te kertedet választottam mene­dékül! Mentsünk meg három lelket, akik a kárhozatba ro­hannak, és valójában nem érdemelnék meg jóságomat!"

D. „Édes Uram, én Hozzád zengem énekem ezen a na­pon, mert úgy döntöttél: megmented őket!"

/. „Te a tanúm vagy: ki akarom szabadítani őket hálóik­ból, láncaikból! Mondd utánam: legyen!"

D. „Legyen!"

J. .Jóakaratom emlékéül maradjon itt veled az illatom! Örvendezz, kedvesem!"

D. „Hányan várják még, hogy Szent Szíved megérintse őket, és megszabaduljanak a gonosztól, hogy végre a keb­ledre borulhassanak, Uram!"

/. „Meg van írva, jegyesem: „Az Úr nem várat magára, és nem könyörül a kegyetleneken, amíg nem szaggatta szét veséiket, és nem bosszulta meg magát a nemzete­kért; amíg nem tépte ki a földből az erőszakosakat, és nem törte össze az igazságtalanok jogarát¹²¹! Elmélkedj!"

D. „De Te, Szerelmem, nem törődsz ezzel, és még mindig kegyes, gyengéd és irgalmas vagy velünk! Hagyd, Kedvesem, hogy megismerjenek a földön az emberek, és mindenki ráébredjen, hogy te vagy az Igazság Olajfája és az örök szövetség Báránya!"

J. „Imádkozz, és hozz áldozatokat, hogy a lelkek ne ke­ressék rajtam kívül az boldogságukat; és a szavak, amelye­ket rád bízok, felébresszék a népekben a vágyat, hogy En­gem dicsőítsenek! Azt akarom, hogy lángként emészd el magadat, miközben a lelkek felett őrködsz!

Maradj bennem! Béke veled!"

¹²¹ Sir. 35, 22-23.

Medjugorjei üzenetek 2000. március

2000. március 25.
„Drága gyermekek! Imádkozzatok, és jól használjátok fel ezt az időt, mert ez a kegyelem ideje. Veletek vagyok, és Istennél közbenjárok mindnyájatokért, hogy Szívetek megnyíljon Istennek és Isten Szeretetének. Gyermekeim, szüntelenül imádkozzatok mindaddig, amíg az ima örömmé nem válik számotokra. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!”

MAGDOLNA ASSZONY ÍRÁSAI Ármin által

2000. március 8. Hamvazó szerda

Dicsértessék a Jézus Krisztus, áldott vagy testvérem a mi Urunk ; Jézus Krisztus kegyelméből. Ármin vagyok. Ne félj!

Köszöntelek testvérem és testvéreim Krisztusban! Az Atya szeretetével, a fiú; Jézus Krisztus megváltó áldozatával, a Szentlélek Úristen kiáradása által, a dicső szentháromságú egy igaz Isten kegyelméből. Ámen.

Imádkozzunk testvéreim! A legszentebb imával, amire az Atya egyszülöttje tanított benneteket. „Mi Atyánk! Ki a mennyekben vagy. Szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, miképp a  mennyben, azonképpen itt, a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma , és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek és védj meg minket a kísértésben, de szabadíts meg bennünket a gonosztól, Ámen.

Testvéreim! Ez a legszentebb ima ami által mennyei Atyátok elé járulhattok. Amire a ti lelketeknek szüksége van - a megszólítás tökéletesen kifejezi az Atya és a gyermek közötti viszonyt. Mi feltétel nélküli bizalmat fejez ki, mert nem Uramnak szólítja, hanem a legbizalmasabb hangon; Atyám! Mert az „Atyám” szerető atya, az Úr pedig parancsoló. Így lehet összefoglalni : „az Atya és a fiú,   úr és a szolga.” Mert a fiú atyjától kapott szabad akaratú ember, érdemeket szerezhet, felöltöztetheti lelkét , mit a Bárány  vére tisztára mos a bűnbánat szentsége által, és meghallja azt a gyönyörű szót : „Menj be Urad, Atyád országába, amit készített az idők kezdete előtt. Mint Szent Pál mondotta - miután felragadtatott a mennybe : „Szem nem látta, emberi elme fel nem foghatja milyen gyönyörűséget készített Isten az ő gyermekeinek.”

Testvéreim ! Teljen el a ti lelketek is bizalommal, imádattal. Leborulva köszönjétek meg szerető mennyei Atyátok felül nem múlható, végtelen szeretetét, hogy ennyire szereti botladozó gyermekeit. Ezért küldte el az Atya egyszülöttjét. Hisz oly szépen imádkozzátok ti is, mikor hiteteket megvalljátok : „Hiszek Jézus Krisztusban, az Atya egyszülött fiában, ki született, nem teremtetett. Ki az Atyával egylényegű. Igen testvéreim, ezen  illő elgondolkodni. Hányszor mondotta Uratok Jézus Krisztus : „ én és az Atya egy vagyunk.”  Először Atyátok.

Ezen illő lenne elgondolkodnotok és végig elmélkednetek! Kik vagytok ti emberek, és honnan jöttetek, hogy Atyátoknak, aki a mennyekben van, mekkora szeretetének nagysága, hogy az ő egyszülöttjét adta értetek, ki az Atyával egylényegű. Mert mondotta a Fiú : „Én és az Atya egy vagyunk.”  Egy más alkalommal pedig Fülöpnek : „Aki engem lát, az látja az Atyát is.”

Mikor Uratok, Jézus Krisztus szenvedése előtt megsiratta Jeruzsálemet, mikor beteljesítette a próféta szavát (Örülj Jeruzsálem, Urad jő szamárcsikó háton) . „Jeruzsálem, Jeruzsálem! te megölöd a prófétákat, megrövidülnek napjaitok, kő kövön nem marad, pusztaság lesz házaitok felett. Hányszor akartam összegyűjteni fiaidat, mint a tyúk a csibéit, de te nem akartad.”

Testvéreim szálljatok magatokba és fogjátok már fel végre, hogy hova rohan a ti világotok? A bűnök borzalmasak. A föld törvényei  bűnpártolók, több esélyt ad a gyilkosnak, mint az áldozatnak. A sátán uralkodik és szedi áldozatait. Az előzőkben mondottam, az állatoknak állatvédő egyesülete van, de az ember kiszolgáltatottabb. A gyilkolás már szenvedéllyé válik. Rettenetes méreteket ölt a

bűnpártolás. A törvény őrei a bírák, és a gyilkos védői a másodrendű gyilkosok, körömszakadtukig védik a gyilkost. Itt a pénzért mindent lehet venni, érte gyilkolni, érte a gyilkost futni engedni.

A jó látszatával úgymond új hitet, új egyházat alapítani. Embereket lehet megfosztani szabad akaratuktól, a jó látszatával, Isten nevében. Altatják, kábítják a lelkeket, mennyországot ígérnek és kárhozatot adnak. Borzalmas méreteket öltött a lélek-rombolás.

De ti testvéreim, ne féljetek! Ti csak higgyetek, reméljetek és szeressetek. Imádkozzatok, engeszteljetek, lelkeket mentsetek Krisztus egyházát el ne hagyjátok, ott van a biztos menedék. Mit mondott Uratok, megváltó Istenetek Péternek : „Te Péter  vagy ! Erre a kősziklára építem anyaszentegyházamat. A pokol kapui nem vesznek erőt rajta.” Lássátok meg, Péter utóda a külső szemlélőnek egy beteg, öreg, erőtlen ember (külsőleg). Mit is mondott Uratok, Megváltótok Pálnak?  - „A te gyengeségedben van az én erőm.” Legyetek abban biztosak testvéreim, van az egyházban annyi erő, mert a krisztusi kinyilatkozatás ez : „A pokol kapui nem vesznek erőt rajta.” Mert Krisztus veletek van, őrzi lelketeket, ha ezt ti is úgy akarjátok. Mert Istentől kapott szabad akaratotokon áll vagy bukik a lélek. Mert mondom, Atyátok úrnak, szabad akaratú úrnak teremtett benneteket. Az teljesen mindegy, hogy itt a földön koldusként élsz vagy úrként. Isten, ki a szívek és a vesék vizsgálója, ő tudja ki itt az úr, és ki a szolga. Mert ki szenvedélyének él - és itt ti is tökéletesen fejezitek ki   (rabja a szenvedélyének) -  teljesen mindegy, ha palotában él, vagy kunyhóban él,  mégis rab.

Ti pedig testvérem és testvéreim!  Szabadok legyetek gondolatban, szóban és cselekedetben. Keressétek mindig és mindenben Uratok akaratát és a szép gondolatokból szép szavak, a szép szavakból Istennek tetsző cselekedetek lesznek. Imádkozzatok, engeszteljetek a bűnösök megtéréséért, lelkeket mentsetek! Mert ti nem szolgák vagytok, hanem szabadok , sőt dúsgazdagok vagytok, kincseitekből minél többet adtok, kétszer annyit kaptok vissza, még akkor is ha fekhelyed a börtön. Mert te Istenben élsz és Isten él benned, mert a Szentlélek temploma a szívetek. Ne feledjétek testvéreim, Isten országából senkit sem zárnak ki, hanem ti, az akarat szabadsága által zárjátok ki magatokat.

Testvérem és testvéreim! - Ujjongjon a ti szívetek és csordultig legyen Isten és emberszeretettel, mert szeretet az Isten. Ne féljetek, mert a félelem is megkötöz. Ti tudjátok mi a fegyveretek minden örömet, bánatot felajánlani Uratoknak, Isteneteknek, Jézus Krisztusnak, a szeplőtelen Szent Szűz; a Szűzanya győzelméért a gonosz felett, így lelkeket mentetek Isten nagyobb dicsőségére, a lelkek megmentésére, lelketek üdvére, Ámen.

Most búcsúzom testvérem és testvéreim, áldjon meg benneteket szerető Atyátok. Megváltó Istenetek őrizze lelketeket, hogy ne csak hivatalosak, hanem választottak legyetek a menyegzői lakomára, a lelkek megmentéséért. A szeplőtelenül fogantatott szent Szűz, Isten anyja Mária védelmezzen benneteket. Szent Mihály arkangyal mellettetek legyen küzdelmeitekben. A Szentlélek

Úristen a bölcsesség és a tisztánlátás kegyelmével lásson el benneteket. Istennek minden angyalai és szentjei védjenek és imádkozzanak értetek. Én pedig Isten alázatos szolgája, imádkozom érted, veled, értetek és veletek. Ármin.

manduriai Debóra által

2000. február 7.

Késő éjszaka van, s én egyedül engesztelő virrasztást tartok.

J. „Kedves mátkám, légy áldott!"

D. „Ó, édes Uram, imádunk Téged!"

J. „Azért jövök, hogy megmutassam neked Szeretete­met és végtelen gyengédségemet! Azért jövök, hogy te visszahívhasd az embereket, mindenkit, különösen „a becstelenség munkásait!"! A Kinyilatkoztatott Bölcsességgel kiáltok „SOS-t" mindazoknak, akik a sötétségbe és a homályba akarták börtönözni magukat!

Leányom, buzdítsd arra az embereket, hogy utasítsák vissza tudatosan mindazt, ami lerombolhatja barátságu­kat a megtestesült Istennel, aki hozzád szól és feltárja előtted irgalmas Jóságát!"

D. Jézusom, a gyengéd szeretet Mestere, imádkozni fogok, hogy az emberek ellenkezése engesztelő himnusszá változzon!"

J. „Úgy legyen! Maradj Bennem! Később visszatérek hozzád azokért a lelkekért, akik a királyi palotáim lettek, s akikben megpihenhetek!"

2000. február 12.

Az egész testem olyan, mintha egy tövises csipkebo­korban vergődne. Nincs olyan része, amely ne fájna.

Édes, drága Uram, én Neked ajánlom szenvedései­met, elégtételképpen minden bűnömért és az egész em­beriség bűneiért! Kérlek, fogadd el őket túláradó irgal­madban, és adj nekem egyenes, tiszta lelket! Dicsőség neked, Uram és Megváltóm!

Hirtelen előttem terem Jézus.

J. „Eljöttem hozzád, lelkem! Vigasztalj meg úgy, hogy gyakran ajánlod Nekem szenvedésedet!"

D. „Milyen szomorú vagy, Uram!"

J. „Szívem a fájdalom szakadéka; annyi teremtmény rohan a vesztébe Szent Nevemet káromolva és átkozva! Neked a hasznodra válik, ha felajánlod, amit csak tudsz! Legalább te ne térj el előírásaimtól!"

D. „Nem vagyok benne biztos, hogy eleget tudok szen­vedni! Néha fellázadok, és nagy-nagy űrt érzek a szívem­ben!"

J. „Leányom, ezután, ha nem tudod örömmel hozzám emelni szenvedésedet, jöjj közelebb Szívemhez¹¹⁸, és el­mélkedj! Én meglátogatlak majd mennyei Kegyelmem­mel, és érezni fogod, ahogyan megerősítem akaratodat, hogy folytathasd a megkezdett küldetést!"

D. (Miközben hallgatom, egy pillanatra elszomorodok.)

J. „Miért keseregsz, édes, kicsi jegyesem? Jöjj, és ne en­gedd, hogy az ellenség megnyerje a háborút a mű ellen, amelyet bizonyságtételeddel megvalósítasz! Jöjj!"

D. „Vedd el szívemet, Uram, és helyezd a Te Szentséges Szívedbe!"

(Rögtön ezután álomba merülök. Ezzel minden véget ér.)

¹¹⁸ az Oltáriszentséghez

2000. február 16.

Egyedül imádkozom, amikor a három fénygömb jel­zi, hogy fel kell készülnöm a Mennyei Úrnő fogadására. A Szűzanya ezúttal Szent Mihály Arkangyallal együtt je­lenik meg. Az Angyal Tőle balra áll, valamivel hátrébb.

„Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Leányom, gyerünk, éledj fel ebből a bizalmatlan, le­mondó állapotból! Éppen ez az az idő, amelyet oly sok próféta és szent megálmodott!¹¹⁹ Arra kérlek, tarts ki az imádságban és az áldozatos munkában, mert az Atya terve valósul meg manduriai Jelenésemen át!

Kevesen, nagyon kevesen értették meg, és fogadták el, hogy eljöttem erre az áldott földdarabra, s ezért sokan elbátortalanodtak! Nézd, leányom, neked nem szabad el­hervadnod, hiszen te látsz Engem, és hallod anyai szavai­mat! Az Oltáriszentség Szüze nem fog elhagyni bennete­ket, gyermekeim! Ajánljátok a megaláztatásokat, amelye­ket átéltek, Isteni Fiamnak, hogy megszabaduljatok attól az őrült zavarodástól, amely a földön úrrá lett! A Nemzeted súlyos bűnnel szennyezi be magát, ha felforgatja majd a család természetes rendjét!

Már beszéltem neked arról, hogy egy különleges csa­pástól mentelek majd meg titeket, de az ember nem akar többé együttműködni Istennel, ezért hamarosan kitör az Úr haragja. A manduriai Jelenésem, melyet a „legvitathatóbbnak" mondanak, nagy dicsőséget fog szerezni az Atya Szívének az által az engesztelés által, amely a kis kápolná­ból emelkedik majd az Égre! Én meg szeretném menteni Olaszországot és a világot! Maradj meg Isten békéjében, kislányom!"

D. „Viszontlátásra, édes Anyukám!"

¹¹⁹ előre látott és megízlelt

2000. február. 23.

Mint gyakran megesik, most is három fény előzi meg az Úrnőt. Közben érzem, hogy szívemben egyre jobban fellobban a szeretet lángja. Rám mosolyog, és üdvözöl.

„Dicsértessék a Jézus Krisztus!"

D. „Mindörökké dicsértessék!"

(Kezébe veszi a Rózsafüzéren lévő feszületet, és megértem, hogy meg kell jelölnöm magam a kereszttel, ahogyan mindig is tanította.)

„Drága gyermekeim, ma elsősorban azt szeretném, ha együtt imádkoznánk egy olyan szándék megvalósulásá­ért, amely nagyon fontos nekem: mégpedig az Eukarisztikus Engesztelésről szóló Üzenet terjedéséért!

Drágáim, ezekben a napokban a Sátán bőszülten tá­mad e helyre és mindazokra, akiket Tervem megvalósítá­sára hívtam: a lustaság és a közönyösség által. Ő, a hazug­ság és a szemfényvesztés fejedelme a kétségbeesés szaka­déka felé akar csalogatni benneteket!

Gyermekeim, imádkozzatok kitartóbban: a többit majd Mi Ketten: Én és Jézus Fiam elintézzük. Még most is azt kérem: újuljatok meg, és fogadjátok el az utat, ame­lyet az Atya kijelölt számotokra!"

(Ekkor a Szűzanya felemeli karjait, és felém nyújtja őket. Lehunyja a szemét, és imádkozni kezd, leírhatatlanul szép mozdulattal. Eltelik néhány másodperc, és én még mindig megrendülve nézem.)

„Lény nyugodt! Még ha el is kellene hagynod ezt a he­lyet¹²⁰, én mindig, mindenüvé elviszem neked Üzenete­met - a kijelölt napig. Közeleg egy nagyon értékes kegyel­mi időszak: a Nagyböjt. Ne mondjátok, hogy lehetetlen időt szakítani rá! Közületek sokaknak akár az utolsó is le­het! Találjatok rá újra a lélek mosolyára! Tisztuljatok örömmel, gyermekeim! Menjetek Isten békéjében, és ne feledjétek, hogy nagy dolgokat teszek ezen a helyen!"

(Ezzel véget ér a nyilvános jelenés.)

¹²⁰ akkor is, ha minden nap sokan megátkozzák és el akarják zavarni Debórát szülőfalujából

2000. február 28.

Otthon imádkozom, a ház egyik sarkában, ahol egy kis kápolnarészt alakítottunk ki. Hirtelen meghallom szívemben a Mester határozott hangját: olyan, mint egy szerelmes üdvözlet.

J. „Kedvesem, már vártalak, mert végtelenül szomja­zom a lelkekre! Légy áldott, kiválasztott lélek, te határta­lan nyomorúság! Végy körül dicséreteddel!"

D. „Igen, az vagyok, Uram! Egy kenyérmorzsa, akit fel­emeltél! Édesen a fülembe súgtad: „Engedd, hogy meg­egyelek!" Bocsáss meg Uram, ha a válaszom nem volt nagylelkű!"

J. „Annyi ideig vártam lelkeket, akik nem válaszoltak úgy, mint te! Miért kínzód még mindig a kis szívedet az­zal, hogy feleslegesnek tartod magadat? Valójában te az Én erőmmel vagy felruházva, és Én választottam számod­ra - elválaszthatatlan társként - a magányt!

Te kihúzod Szívemből a keserű tőrt, amelyet annyian belém döfnek, mikor elutasítják megszentelő akaratomat.

Hányan leköpnek azok közül is, akik egész életük­ben arra használják szőlőmet, hogy magukat táplálják vele!

Te látod, Debórám, hogy meggyötörték Szívemet az emberek, de azt is tudod, hogy annyira szeretem őket, hogy még most is képes vagyok megkötözni magamat és a rabjuk lenni. És jóval nehezebb ez a rabság, amely az el­hagyott Tabernákulumban vár rám, mint az, amelyet egy­kor el kellett viselnem, amikor elítéltek. Ma jóval na­gyobb szenvedést kell átélnem: a lelkek közönyösségét!"

D. „Drága Jézusom, ha legalább biztosan tudnám, hogy küldetésem egy kicsit megédesíti kesém szádat, ak­kor én..." (közbevág)

J. „Állj meg, és ne folytasd, mert még mindig az önszeretet homályosítja el látásodat, ifjú leányom! Pedig jól tu­dod, hogy amit az Én Nevemben teszel, nem a te szeszé­lyed, hiszen Én adtam neked küldetést, amely nagy meg­becsülést hoz majd a Szentháromságnak! Miért nem hi­szed el még mindig, hogy az Én kegyelmem kísér uta­don?"

D. „Ölelj magadhoz, mert ha kételkedem, félő, hogy a kísértés szakadékába zuhanok! Segíts! Szabadíts meg tőle!"

J. „Leányom, imádkozz, hogy megmenekülj ezektől a sugalmazásoktól, amelyek a Sátántól erednek! Szegény kislányom, aki a megpróbáltatások csendjében elnyered bizalmamat! Éld meg a te pusztai magányodat azzal a méltósággal, amit Tőlem kaptál, és hallgasd a te Urad hangját, aki semmi másra nem vágyik, csak hogy feltűn­jön a láthatáron üdvösségetek!

Maradj bennem, és soha ne félj! Soha! Soha!"