Azt hittem, hogy már mindent megírtam, amit írnom kellett, de Leó pápa utolsó megnyilatkozása szólásra bír.

Tegnap újságírói kérdésre az SSPX közelgő püspökszentelése kapcsán ő ezt mondta róluk:

„Azon gondolkodom, hogy újabb felhívást teszek közzé, és azt mondom nekik: ’ne tegyétek ezt, próbáljuk meg megélni az Egyház közösségét.’ De ez az ő döntésük.

Fel kell ismernünk, hogy ez mit jelent rájuk és az Egyházra nézve. A keresztények közötti megosztottság kétségkívül fájdalmas pont.

Ők azonban elutasítják az Egyház néhány alapvető elemének elfogadását, kezdve a Második Vatikáni Zsinat több pontjával. Ha ezt a döntést hozzák, sajnálom. De nekünk tovább kell lépnünk.” (https://twitter.com/MLJHaynes/status/2066993646189293914/video/1 )

2018 óta legalább tizennyolc olyan illegálisan, azaz a hatályos egyházjogi előírásokat megszegve szentelt kínai püspök kapott római elismerést, akiket a kínai állampárt szervezete, a Kínai Hazafias Katolikus Társulás választott és nevezett ki. Miközben a püspökszentelésekre vonatkozó egyházjogi előírást XII. Piusz idejében éppen a kínai állam törekvései ellen hozták, manapság csak azokra nem alkalmazzák.

De a jogi abszurditástól függetlenül, ha valaki azt gondolná, hogy az SSPX irányában megnyilvánuló római durcimorci nem hitbeli kérdésekről szól, a püspökszentelések pedig nem pusztán ürügyként szolgálnak a kiközösítésre, az nem ért semmit.

Leó szavai azért árulkodóak, mert szövegének utolsó bekezdése éppen ezt teszi egyértelművé: a nem engedélyezett püspökszentelés valójában csak ürügy, az igazi problémát a tanításbeli eltérések jelentik, azaz a Testvérület ellenkezése a II. vatikáni zsinat „több pontjával”.

De a II. vatikáni zsinatnak pasztorális zsinatként nem lehetnének olyan pontjai, amelyeknek el nem fogadása ilyen helyzetet teremthetne, hiszen az SSPX minden hitben kötelező döntést hozó zsinatot és katolikus tanítást elfogad, elismeri a pápát, és nem is akar elszakadni tőle. Ha tehát mégis kiközösítési ok lehet egy pasztorális jellegű, azaz prudenciális döntéseket tartalmazó zsinat el nem fogadása, akkor annak tanításában nyíltan vagy burkoltan el kell térnie a katolikus tanítástól. Mert logikailag nem lehetséges másként.

Leó szavai ezt erősítik meg: ahogy azt korábban is jelezte, sürgető szükségét érzi a zsinati úton való továbbhaladásnak. És éppen a lenini úton való haladás akadályait szeretné eltávolítani, a két évezredes katolikus tanításhoz ragaszkodó katolikusokat. Őket kiiktatva, már bárkivel hajlandó testvéri egységben továbbhaladni, aki elfogadja a Katolikus Egyházétól eltérő új tanítást: Pachamama kultuszbeli társaival, eretnekekkel, szodomitákkal, kommunistákkal, feministákkal, magzatgyilkosokkal, vakolókkal, klímahisztérikusokkal, haladárokkal vagy az Egyház bármely ellenségével. Csak katolikusokkal nem.

Sajnálkozása természetesen csak puszta retorikai eszköz, szófordulat, valójában egy cseppet sem sajnálja kiközösíteni a katolikusokat az egyházból. Legalábbis megpróbálni kiközösíteni…

Szükséges és elkerülhetetlen az ütközés a katolikusok és az egyházi vezetők között. Emberileg nem látszik a megoldás, mert nem képzelhető el könnyen, hogy a katolikus hiten kívül került prelátusok ismét hiten belül kerüljenek, és az egész, rohadttá váló rendszer üde és fiatalos hittől hajtott Egyházzá váljon isteni beavatkozás nélkül.

Ezért az Úr szavaival én is azt kérném Leótól: „Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!” (Jn 13,27). És itt, bár nem riadok vissza azoktól, nem elsősorban az érvénytelen kiközösítésekre gondolok, amely üdvös lelki szenvedést fog okozni sok katolikusnak, hanem a szinodális kreténségi programra, amelynek maximális fordulatszámra járatása talán még sokakat felébreszthet, és beláttatja: a zsinati egyházban a visszaélések, a szodomita uralom, az Úr semmibe vétele, a katolikus tanítás elnyomása, az embertelenség és félrecsúszottság nem véletlen hiba, hanem a rendszer lényegi sajátossága.

Az Úr testét és tanítását lábbal tipró szodomita, eretnek és világias egyháziak helyett én inkább az Úr tanítását követő és továbbadó szent papokat szeretnék, akik ugyanazt tanítják, amit az Egyház mindig is tanított. Ilyen papokat és püspököket:

https://invocabo.wpcomstaging.com/2026/06/17/hova-tovabb-ember/