Amikor egy napon elmesélik majd a Covid történetét, a történészek találgatni fognak, hogy minek volt köszönhető maga a vírus és a rá adott világméretű reakció. Biztosan szóba fog kerülni az a gőg, hogy a laboratóriumainkban a természettel játszunk. Sok történész valószínűleg a tömeges félelem szociológiai következményeit fogja hangsúlyozni. És természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni a növekvő tekintélyelvűséget sem, amelynek gyújtózsinórja szikrát talált a járványban. Az azonban, ami szerintem a kiváltó ok, valószínűleg rejtve marad: a Pachamama.

Jól olvastátok: úgy vélem, hogy a Covid-járványt és az arra adott szörnyű reakciót közvetlenül ennek a pogány bálványnak a Vatikánban a prelátusok, papok és laikusok által bemutatott imádása okozta.

2019 októberében egy hamis bálványt állítottak fel a katolikus egyház szívében, és nem sokkal később elszabadult a pokol a földön. A püspökök világszerte bezárták templomaink ajtaját. A haldoklóktól megtagadták az utolsó kenetet. A katolikusok nem találtak papokat, akik meghallgatták volna a gyónásukat. A kormányok zárlatra kényszerítették a polgárokat. A gyerekeket naponta órákra erőszakkal maszk viselésére kényszerítették. Az oltatlanokat leprásként kezelték. A kisvállalkozók egy kormányzói tollvonással elvesztették életük munkáját. Vajon mindez megtörtént volna, ha Pachamamát távol tartják Rómától? Nem hiszem.

A Pachamama-incidens magyarázata nagyon gyenge lábakon áll. Azt mondták nekünk, hogy valójában ez a Boldogságos Szűz Mária, az állítólagos “Amazonasi Miasszonyunk”. Aztán azt mondták nekünk, hogy mégis Pachamama volt, de nem bálványként imádták. Ez mindössze csak egy inkulturációs aktus volt. Ez talán félrevezethetett néhány naiv katolikust, de Istent nem lehet kigúnyolni. Tudom, hogy a modern, kifinomult emberek számára badarságnak hangzik a covidot Pachamamára fogni. Elvégre teológiai mesterdiplomával rendelkező embereknek nem kellene így gondolkodniuk. Meg kellene értenünk, hogy Isten egy szerető Isten, és a világ nem ilyen leegyszerűsítő módon működik. Ma már tudományos ismereteink vannak a világról, és tudjuk, hogy néhány ember, aki egy kis fából készült tárgy körül összegyűlik, nem lehet hatással a világ többi részére, igaz?

A régi zsidók kigúnyolták volna a mi szkepticizmusunkat. Már az Ószövetség felületes olvasása is azt mutatja, hogy az ókori izraeliták (vagy legalábbis a szent szerzők) közvetlen kapcsolatot láttak a hűtlenség (különösen a bálványimádás) és a világi problémák között. És fordítva, amikor az izraeliták hűségesek voltak, földi jólét következett.

Ez nem egy korát megelőző bővelkedés-evangélium. Ha sokat imádkozol, nem fogsz csodával határos módon egymillió dollárt keresni, és ha hazudsz a munkahelyeden, nem fogsz hirtelen rákot kapni. De az izraeliták hittek abban, hogy ha Isten népe a bálványimádás révén drámai és egyértelmű módon elutasítja Őt, akkor Ő nagyon is megvonhatja tőlük a védelmét.

Hogy a bennünk lakozó Marciont megszólaltatva ne gondoljuk azt, hogy az ilyen hitet Krisztus eljövetelével el kell vetni, Szent Pál azt mondja a rómaiaknak, hogy azokat, akik “fölcserélték a halhatatlan Isten dicsőségét halandó embereknek, sőt madaraknak, négylábúaknak és csúszómászóknak a képmásával“, Isten “átadta” a tisztátalanságnak és gyalázatos szenvedélyeiknek. Még konkrétabban azt mondja Szent Pál, hogy “Isten haragja megnyilvánul az égből azoknak az embereknek minden gonoszsága és igazságtalansága ellen” (vö. Róm 1,18-32). Isten haragja nem tűnt el a feltámadás után.

Sok katolikus ma ellenáll annak, hogy a bűnt szörnyű történésekkel hozzák összefüggésbe, kivéve, ha azok közvetlenül kapcsolódnak egymáshoz, például, ha egy férfi megöli a feleségét. Végül is Krisztus világossá tette, hogy ha valaki testi hibával születik, például vaksággal, az nem az ő vagy valamelyik szülőjének bűnei miatt van: “Sem ő nem vétkezett, sem a szülei, hanem Isten tetteinek kell megnyilvánulniuk benne.” (János 9:2-3). Más szóval, Isten nem azért büntette a férfit vaksággal, mert ő vagy a szülei valami rosszat tettek.

Az emberek azonban gyakran félreértelmezik Krisztus szavait, azt gondolván, hogy a bűneink nem okozhatnak egymástól független rossz dolgokat. Urunk szavai nem ezt jelentik. Világossá teszi, hogy bár a természetes hibák részei ennek a bukott világnak, a mi konkrét bűneink nem okai az olyan konkrét természetes hibáknak, mint a vakság vagy a süketség. De ez nem jelenti azt, hogy a nagyobb rossz eseményeknek nincs közük a mi közös bűneinkhez.

Ma sokan közülünk úgy látják Istent, mint egy túlságosan elnéző atyát, aki félrenéz bűneinktől. Ez azonban nem a biblia Istene. Igen, az igaz Isten mindig hajlandó megbocsátani vétkeinket – ha hozzá fordulunk -, de nem akadályozza meg tetteink negatív következményeit. A tékozló fiú apja megengedte fiának, hogy a disznókkal együtt fetrengjen, hogy felismerje bűneit.

Mi a kapcsolat tehát a mi közös bűneink és a világban előforduló gonoszság között? Ahogy Szent Pál utalt rá, Isten megvonhatja, és gyakran meg is vonja a védelmét, amikor elutasítjuk Őt. És egy dolgot a Szentírás világossá tesz: a bálványimádás a legrosszabb módja annak, hogy elutasítsuk Őt. Az első parancsolat, miszerint ne legyenek más isteneink Isten előtt, nem véletlenül az első, mert ez a legfontosabb. A bálványimádás Isten végső elutasítása, és ahogy már megjegyeztem, Istenből nem lehet gúnyt űzni.

Talán Isten nem engedte volna, hogy a covid vírus kiszabaduljon egy wuhani laboratóriumból. Talán megengedte volna, hogy a kormány vezetői felismerjék és támogassák a covid korai kezelését, amit ehelyett elhallgattak. Talán Isten hagyta volna, hogy az egyházi vezetők jobban megértsék, milyen lelki pusztítást okozna egy félelemből fakadó válasz, és bátorságot öntött volna beléjük. Talán, talán, talán.

Isten nem rosszindulatú haragból, hanem irgalmasságból vonta meg védelmét. Amikor olyan gőgössé és féktelenné válunk, hogy a legszentebb helyeken is bálványimádással játszunk, akkor meg kell alázni bennünket. Látnunk kell, milyen a világ, amikor hamis isteneket követünk az igaz Isten helyett. És ez ilyen: fájdalom, kétségbeesés, szenvedés és lelki pusztulás. Vallási vezetők, akik elhagynak minket, és politikai vezetők, akik gyűlölnek minket. Ez a bálványimádás természetes következménye.

Ha a Covid nevében az elmúlt két évben elkövetett gonoszságokat Pachamama lábai elé helyezzük, az nem menti fel azokat, akik ezt a gonoszságot végrehajtották. Az emberek továbbra is felelősek a bűneikért, és szabad akaratuk van arra, hogy a jót válasszák a rossz helyett. De a kegyelmek, amelyek szükségesek a tömeges méretű gonoszság megakadályozásához, talán azért lettek volna visszatartva, hogy megalázkodjunk és felismerjük, hogy kétségbeesetten szükségünk van Istenre.

Mit tehetünk tehát? Hogyan tudunk kijutni ebből a zűrzavarból, amit mi teremtettünk? Engesztelés. A katolikusoknak engesztelniük kell a bálványimádás bűneiért, különösen a Pachamama tiszteletéért. Az egyes laikus katolikusoknak és a papságnak is meg kell tennie. De mindenekelőtt püspökeinknek – és pápánknak – kell ezt a jóvátételt megtenniük. Könyörögjenek bocsánatért Isten kigúnyolásáért. Esedezzenek Hozzá kegyelemért. Imádság, bűnbánat, zsák és hamu: ez az út egy bűnös, bálványimádó nép számára. Akkor talán, de csak talán, Isten megengedi, hogy a  covid-őrület véget érjen, teljesen és maradéktalanul.

Crisis Magazine

https://invocabo.wordpress.com/2022/02/18/eric-sammons-pachamama-tette-ezt/