Ma a spirituális hadviselés szintjeiről akarunk beszélni, és különböző szintek vannak. Ez néhány dolgot jelent azon felül, hogy mindannyiunkat besoroztak erre a hadviselésre, mind ott vagyunk. Az emberek, a papok gyakran mondják nekem: “atyám, tudod, hogy tényleg csodálom a munkádat, de nem hiszem, hogy valaha is képes lennék rá.” Aztán, mondok nekik valamit arról, hogy milyen szintű spirituális hadviselésük van, amiről ők maguk egyáltalán nem tudnak, vagy legalábbis sokan nincsenek tisztában ezzel, és ezért azt mondom nekik, hogy “te ugyanazt csinálod, amit én, csak én egy kicsit másképp csinálom“, nyilvánvalóan sokkal intenzívebben. Ez a szellemi hadviselés azt jelenti, hogy a benne való részvétel által válunk megtisztulttá, tökéletessé.
Az egyike azon dolgoknak, amelyek történnek a megszállott és emiatt egy sor ördögűzésen keresztülmenő emberekkel a folyamat során, hogy kezdenek rájönni: a démonok valójában az eszközei a megszentelődésüknek.
Hajlamosak vagyunk úgy gondolni a démonokra, mint azokra a dolgokra, amelyek csökkentik a megszentelődésünk mértékét; ez csak akkor igaz, ha engedünk nekik, de amikor harcolunk ellenük, és ellenük dolgozunk, valójában a megtisztulásunk eszközeivé válnak, mert meg kell tagadnunk magunkat – ellenük kell dolgoznunk – ellentétes erényt kell építenünk. A démonok folyamatosan próbálnak rávenni minket, hogy bűnöket kövessünk el, hogy bűnösek legyünk, és mivel vannak bűneink, ezáltal gyengék legyünk, és így könnyebbé váljék számukra harcolni ellenünk. Ebben a folyamatban egy visszaélésszerű kapcsolatot akarnak létrehozni velünk. De ha harcolunk ellenük, akkor az történik, hogy erényt kezdünk kifejleszteni.
A kegyelemben való kiválóság azt jelenti, hogy sok megszentelő kegyelmed van. A megszentelő kegyelem a legszentebb Szentháromság lelkedben való lakása, és ez a benned lakás fokozatos, mondják a szentek. Egyre többet és többet nyerhetsz belőle. Tulajdonképpen soha nem lehet túl sok belőle.
Amikor tehát megkérdezik: “Nos, hogyan lehet ezt a kegyelemben való kiválóságot megszerezni?” Ez az erény kifejlesztése révén lehetséges. Tulajdonképpen a tökéletességünk pontosan az életünkben elszenvedett ördögi befolyás következtében alakul ki. Nézzünk szembe a tényekkel: a legtöbben közülünk a legjobb esetben is csak középszerűen végeznénk, ha nem volna ördögi tevékenység az életünkben; Ha nem lenne kísértés, vagy semmi ilyesmi, a legtöbbünkben egyáltalán nem alakulna ki semmilyen szintű erény. De a második összetevője ennek a szempontnak a következő: amikor harcolnunk kell a démonok ellen, az azt jelenti, hogy akaratunk gyakorlása és a küzdelem, amit végzünk nehezebb, és több energiát kell kifejtenünk, és sokkal erősebben kell igyekeznünk. Ennek eredményeként elnyerjük az erény egy bizonyos szintjét. Erényünk nagyobb lesz, mint akkor lenne, ha csak normális módon próbálnánk meg magunkban kifejleszteni az erényt.
Tehát a kiválóság a kegyelemben a lélek felékesítése az összes erénnyel. Isten választja ki, hogy mely lelkeket, milyen erényekkel akarja felékesíteni. Természetesen Ő minden erényt akar, ezért minden erényre törekednünk kell, de Ő úgy határozott, hogy az emberek életükben különböző mértékben éljék meg ezeket.
Krisztuson kívül csak egy személy van, akinek minden erénye tökéletes mértékű, és ez a Szűzanya. Mindenki másnak a mennyben, az angyalokat kivéve, különböző mértékű erényei vannak. Miért? Mert Isten szereti a változatosságot. Honnan tudjuk ezt? Csak annyit kell tenned, hogy megnézd a bogarak számát, amelyeket létrehozott, és máris tudhatod, hogy szereti a változatosságot.
Isten szereti a változatosságot, ezért olyan mennyországot akar, amelynek van bizonyos szépsége, vagy tökéletessége a legkülönbözőbb szempontok változatosságában, és mindez a változatosság a mennyország harmóniájában és tökéletességében valósul meg. Ezt kívánja Ő. Ő olyan erényt vagy erényeket választ egy adott személy életében, amelyekkel kapcsolatban azt akarja, hogy abban kitűnve érjék el azt.
A legtöbb ember nem veszi észre, hogy az a terület, ahol szokásszerűen követ el bűnt – ha az életed egy bizonyos területén gyakran elbuksz-, valójában ezt üzeni neked: Isten azt akarja, hogy elérd a tökéletesség szintjét ebben az erényben, mert a küzdelmen keresztül fejleszted ki az erényt és a tökéletességet. Szóval, ahelyett, hogy ránéznék, és azt mondanám, “ezt soha nem fogom elérni”, pont fordítva kellene lennie. Keményebben kellene dolgoznunk azokon a területeken, amelyeken elesünk, hogy elérjük ezt a tökéletességet.
A démonok belépnek az életünkbe. Lehetővé teszi a démonok számára, hogy belépjenek az életünkbe, elsősorban a megszentelődésünk eszközeként, még a megszállottság esetén is. Rákényszerítem a démonokat, hogy ismerjék el -az ördögűzők rendszeresen megteszik ezt – ez gyengíti őket, amikor arra kényszerítem őket, hogy beismerjék annak a személynek, akit megszálltak, hogy ez a személy a démon tevékenysége következtében szentebbé válik. Harcolniuk kell ellene, állandóan ki kell fejezniük az Istenbe vetett bizalmukat. Folyamatosan Istenért kell tevékenykedniük. A saját gyógyulásukon kell dolgozniuk. Folyamatosan a saját tökéletességükön, erényeiken vagy bűneiken kell dolgozniuk, mert ha megszálltak, akkor nincs szabadúszás; Vagy meg küzdesz a szabadulásért, vagy elmerülsz. Nincs középút. De ez valójában az egész spirituális életre is igaz, nincs egyetlen aspektusa sem a spirituális életnek, amelyen bizonyos mértékig nem kellene dolgoznunk, ha nem is fogjuk elérni benne a tökéletességet.
Vagy feljebb lépsz a spirituális életben, vagy lefelé sodródsz. Nincs helyben úszás.
Az egyik legnagyobb vagy legszerencsétlenebb dolog sok katolikus esetében az, hogy szeretnének eljutni egy bizonyos szintre, ahol mentesek maradnak a halálos bűnöktől, és megengedhetőnek tartják, hogy van néhány bocsánatos bűnük, amellyel ugyan küzdenek, de jól érzik magukat a lelki életükben. Lehet, hogy rendszeresen járnak misére, részesülnek a szentségekben. És az élet elég kényelmesnek tűnik, tudják, hogy ahhoz, hogy felszámolják az életük utolsó tökéletlenségeit, sok szenvedésnek és sok önmegtagadásnak kellene kitenni magukat, és így ódzkodnak tőle. A démonok nem engedik, hogy ezt csináld. Isten pontosan azért engedi be az életedbe őket, hogy kényszerítsenek téged vagy egyik útra, vagy a másikra. Isten beengedi a démonokat az életünkbe, hogy növekedhessünk az erényben. Mi válunk a megaláztatásuk eszközévé. Mi leszünk az igazságszolgáltatás eszköze velük szemben.
Amikor Ádám megette a gyümölcsöt és Éva megette a gyümölcsöt, Isten azt mondta a kígyónak – ami a Sátán másik neve: “mert ezt tetted, életed minden napján a földön fogsz csúszni és port eszel.” A földön való csúszás azt jelenti, hogy folyamatosan meg fogják alázni. Belzebub, amely egy másik neve a Sátánnak, egyszer bevallotta nekem, hogy az Atyaisten valójában elmegy az útjából, hogy megalázza őt. Miért? Mert ez az ő büntetése. Mert a bűne a gőg volt. Szóval csúszni fog, azáltal, hogy az élet minden napján a földön van, és port eszik. Aztán az egyházatyák megkérdezték tőlük: “Mi ez a por?” És akkor egyszerűen azt válaszolták: „Memento, homo, quia pulvis es,” ami a latinul azt jelenti, hogy „emlékezz ember porból vagy”.
Ez azt jelenti, hogy a démonok most mellettünk ragadtak. Gyűlölnek minket, nem akarják, hogy bármi közük legyen hozzánk, de most mellettünk ragadtak, és lényegében azért, mert a Sátán okozta a bukásunkat. Most velünk foglalkozik, csábít minket, és megteszi ezeket a dolgokat. Mellesleg, igaz, hogy szadista örömet érez, ha látja, hogy elesünk, ha bűnt követünk el, de azt is bevallotta nekem, hogy minden alkalommal, amikor eléri, hogy valaki elessen, növekszik a szégyene. Tehát lényegileg és tényszerűen minden alkalommal, amikor rávesz minket, hogy elessünk, a szenvedése növekszik. És ez része Isten büntetésének, és mi leszünk a büntetésének eszköze, és az Ő igazságosságának eszköze a sátán megtagadásával és az ellene való küzdelemmel.
Szóval, milyen szintjei vannak a spirituális hadviselésnek? Nos, a legalapvetőbb szint a közönséges kísértés. Mindannyian szenvedünk tőle. A közönséges kísértés lényegében így történik: a démonok képeket juttathatnak a képzeletünkbe. Nem tudnak olyan dolgokról képeket elültetni benne, amelyeket még soha nem láttunk. Képesek a már látott dolgok részeit kombinálni a memóriánkban, hogy új képet hozzanak létre belőlük, de ahogy Szent Tamás mondja: nem érhetik el, hogy egy vak ember színeket lásson vagy elképzelje a színt, valamit használniuk kell, ami már ott van. Ez az egyik oka annak, amiért azt mondom az embereknek, hogy soha semmiképpen se nézzenek pornót, és nem csak azért, mert egy része el van átkozva. Mert az a helyzet, hogy amit egyszer megnézel, azt a démonok felhasználhatják Isten engedélyével még akkor is, ha kéred a feledés kegyelmét.
A démonok nagyon, nagyon rövid pórázon vannak. Szó szerint semmit sem tehetnek, amit Isten nem enged meg, és ebbe minden beletartozik a kísértés mértékétől a kísértés típusáig, ez vonatkozik az ördögi befolyás minden formájára: nem tehetnek semmit, amit Isten nem enged meg.
Az első alkalom, amikor szembesültem ezzel egy megszállott nő esete volt, akinek a háta alsó részét szállta meg a démon, mert általában a test egy részét szállják meg. Ezért mondtam a démonnak, ráparancsoltam a démonra: “Miért a hátának alsó részét szálltad meg?” És csak annyit mondott nekem: “Nem tudom.” Kérdeztem tőle: “Hogy érted, hogy nem tudod?” (Mellesleg, a történet elmesélése során felidézett kérdések valójában nagyon formálisak az exorcizmus során: megparancsolom a démonoknak, hogy mondják el, miért nem tudják, stb) És azt mondja: “Nem tudom. Amikor megszálltam őt, Krisztus a testnek erre a részére korlátozott engem.”
Amikor ördögűzéseket végzel, az egyház előír egy sor kérdést, amit fel kell tenned a démonoknak, és ki kell szedned belőlük az információkat. Az egyik ilyen, aminek felfedése már a közeli megszabadulás jele, hogy mikor történt a megszállás, legalábbis a megszálló démonok vezetőjének részéről, mert nem feltétlenül mindegyik megszálló démon tudja, csak a vezetőjük ismeri a megszállás teljes dinamikáját. Lehet, hogy nem ismeri a távozás minden részletét, de nagyon gyakran ismeri a dátumot és az órát, amikor kirúgják, mert fel van fedve neki. Elmondják neki, hogy mit tehet és mit nem tehet ebben a megszállásban, beleértve a természetfölötti megnyilvánulásokat, hogy levitálni fog-e vagy sem, hogy egyáltalán beszélhet-e nyelveken – mindezt Krisztus határozza meg.
Elérkezik az idő, amikor a démonok szenvedése és büntetése olyan szélsőségessé válik, hogy szó szerint Istenhez fordulnak, és könyörögnek neki, hogy engedje vissza őket a pokolba, és Isten csenddel válaszol, mert nem hallja meg az imáikat. De ez azért történik, mert Ő azt akarja, hogy menjenek keresztül ezen. Ez a büntetés része. Ennek köze van ahhoz is, hogy ők még azt is tudják, mikor tárhatnak fel és mikor nem tárhatnak fel dolgokat annak érdekében, hogy a megszállott személy megszabaduljon.
Miért beszélek erről? Ez nagyon egyszerű: rá kell jönnöd, hogy Isten úgy használja a démonokat, mint bármely más eszközt.
Még a démonok is elismerik, hogy Krisztus rabszolgái. Valójában mindannyian Jézus Krisztus rabszolgái vagyunk. Csak egy kérdés van, csak egy választóvonal van, és ez az, hogy önszántából vagy az ő rabszolgája vagy sem? Ez az egyetlen kérdés. Ők nem önszántukból azok. Nos, ez azt jelenti, hogy tilos nekik az információt elmondani, de ránk nézve ez azt is jelenti, hogy a mi életünkben való részvételük minden egyes aspektusa jelzés számunkra Istentől, hogy miben kívánja megtisztulásunkat, melyik erényben akarja, hogy jeleskedjünk, hogyan akarja, hogy dolgozzunk az üdvösségünkön, milyen kegyelmekért akarja, hogy könyörögjünk, milyenek elérését kívánja, mely imákat akarja, hogy használjuk ennek érdekében. Miért? Mert Isten ismét szereti a változatosságot.
Szóval használja a démonokat, ezért van az, hogy a kísértésben sok különböző szint van. A kísértés jöhet nagyon, nagyon finom formában is, ami önmagában jónak is tűnik: „Hé, tudod, említést kellene tenned ennek és ennek, hogy milyen csodálatos a gyep, hogy milyen jól sikerült ápolnia a füvet ebben az évben” Odasétálsz, és azt mondod az illető ismerősödnek: „Csodálatosan sikerült a gyeped ebben az évben”, és a következő dolog, amit tapasztalsz, hogy a fickó majd leharapja a fejed. És megdöbbenve kérdezed: “miért tette ezt“, igaz? És ez azért van, mert a felesége csak folyton rágta azért, hogy túl sok időt töltött a gyepének ápolásával.
Tehát mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy a démonoknak megengedhetik még azt is spirituális hadviselésben, hogy jó dolgokat javasoljanak jó embereknek azért, hogy kárt okozzanak. Ez az egyik oka annak, hogy a szentek a jótanács lelkének ajándékáról beszélnek. A jótanács lelkének ajándéka az az ajándék, amely révén többek között tudjuk, hogy mit tegyünk és mit ne tegyünk a lelki hadviselésben.
És ezért az egyik dolog, amit kérni kell, az a jótanács ajándéka, de ez azt is jelenti, hogy bizonyos alázatnak kell lennie bennünk ahhoz, hogy ezt felismerjük. Nézd, néha csak doppingszerként fognak használni ebben a helyzetben, és egy bizonyos szintű alázattal kell rendelkezned ahhoz, hogy rájöjj: a démonok még jó ötleteket is be tudnak tenni a fejedbe, nagyon gyakran nagyon finoman indulnak el.
Belzebub kísértésben követett stratégiája azonos a természetével. Az, hogy miként nyilvánul meg a megszállottságban, azonos azzal, ahogy a kísértésben lép fel: nagyon váratlanul kezd, aztán beleerősít, majd teljes szélességben lerohan. Így általában az emberek a kísértés során gondolkodni kezdenek valamin, ami ártalmatlan, aztán a következő dolog, amit észrevesznek, hogy valami tisztátalant sugall, mert ő a tisztátlanság szelleme. Amit el akar érni ugyanaz, amit az ördögűzés során is akar, ha erővel és merészen nyilvánul meg: a félelem reakciója. És ennek az az oka, hogy amikor félünk, Szent Tamás azt mondja, hogy az elménk a félelem tárgyára koncentrál, és rágódunk rajta, megpróbáljuk kitalálni, hogyan szabadulhatunk meg tőle. És csak sugall valamit, különösen az érzékeny lelkiismeretű embereknek, ha tisztátalan gondolatot sugall, azok félelemmel reagálnak: „elbukhatok!” – és ez az a csapda, amije van. Ahelyett, hogy az ember azonnal Istenhez vagy a Szűzanyához fordulna, és azt mondaná, hogy tökéletesen bízom Benned. Tehát ezek a dolgok nagyon finoman indulhatnak el, a legalacsonyabb szinten finom formái vannak a kísértésnek, és azokon keresztül működhetnek.
Az ördögi hadviselés nem csak a kísértésről szól. Végig vesszük a magasabb szinteket is, de arról is fogunk beszélni, hogy ez hogyan vonatkozik ránk a saját életünkben.
A következő szint a dolor, ami nem fog ránk vonatkozni, amikor fizikailag támadják meg a szenteket, ez nem vonatkozik ránk. Ha igen, gyere el hozzám, mert te vagy az egyetlen eset, amelyet valaha is hitelesen láthattam. Olvastam róla, de még sosem láttam.
A következő szint a zaklatás. Ez az, amikor kívülről támadják az embereket. A zaklatásnak két formája van, és erről még soha nem beszéltem, de az atya megkért, hogy beszéljek a közelgő választáshoz kapcsolódó dolgokról, és így kapcsolódik ide ez.
Az ördögi befolyás vagy a spirituális hadviselés következő szintje a zaklatás, amikor a démonok kívülről támadnak meg. Ez az, amikor megtámadják a kapcsolataidat, a pénzügyeidet, megtámadják a tulajdonodat, néha az egészségedet.
Egyszer Memphisben azt hitték, hogy rendelkezem a gyógyítás képességével, ami abszurd. Nekem nincs karizmatikus ajándékom. Az emberek azt mondják, ördögűző vagy, milyen adományod van? Semmi. Nincs semmim. Komolyan mondom, teljes egészében fertőzött házakba sétáltam be azzal, hogy „hm, jónak tűnik nekem!” Aztán imádkoztam, és persze történtek dolgok. De a lényeg az, hogy nincs érzékenységem ebben a tekintetben. Tehát elhozták hozzám ezt a bizonyos embert, akinek negyedik stádiumú hasnyálmirigyrákja volt, és azt mondták, “hajlandó lenne imádkozni érte?” És azt mondtam, “persze.” Bár nincs meg a gyógyítási képességem, de egy kisebb (minor) exorcizmust végeztem el fölötte. Egy héttel később rákmentes volt. Egy évvel később visszahozták, volt egy másik furcsa betegsége. Ezért imádkoztam érte. Ez egy héttel később tűnt el. Szóval végül azt mondtam neki, hogy „valamiféle átok alatt vagy.” Ez a zaklatás egy formája.
Tehát van átok egyfajta magasabb szintű zaklatás, és az átkok alapvetően arra szolgálnak, hogy a negatív irányba befolyásolják az embereket. De a zaklatás sokféleképpen történhet.
Két megkülönböztetést lehet tenni a zaklatás kapcsolatban. Van közvetett zaklatás és közvetlen zaklatás. Közvetlen zaklatás az, amikor ténylegesen megtámadják az életedet, téged, az egészségedet, a kapcsolataidat, a pénzügyeidet, azt, ahogy a dolgok működnek az otthonodban stb. Tehát közvetlenül támadnak téged. De van egy bizonyos szintje a spirituális hadviselésnek, amivel mindannyiunknak dolga van, ahol a zaklatás közvetett következményeivel kell számolnunk. Ez az, amikor a politikusok és egyéb olyan emberek, akik az ördög befolyása alatt vannak, lényegileg gonosz dolgokat tesznek.
Vágjunk bele a közepébe: nem olyan politikai légkörben élünk, ahol eszmék közötti különbségek vannak, hanem olyan politikai légkörben élünk, ahol az egyik oldalon a jó van, a másikon a gonosz. Itt nem az eszmék közötti különbségekről van szó. Az eszmék, amelyeket a felszínen láthatunk csak azért vannak, hogy terjeszthessék általuk a gonoszságukat. Ennyire egyszerű. Ha belenézel a közepébe, és lemerülsz a mélyére, láthatod, hogy vannak emberek, akik egyszerűen csak aljasok. Csak gonosz dolgokat csinálnak. És honnan tudod ezt? Minden egyes dolog, amit tesznek, maximalizálja a károkat annak keretein belül, amire képesek. Ez olyan dolog, ami ténylegesen hatással van ránk. Ez nem rakétatudomány, tulajdonképpen olyasmi ez, amiről te magad is olvashatsz az interneten: hogy vannak jelenlegi politikusok, nemzetközi politikusok, és néhány még ebben az országban is, akik ténylegesen sátánizmusban és boszorkányságban érintettek. És ezt meg tudod állapítani abból, amit tesznek. Nem fogok neveket mondani…már most látom, hogy ezzel lennének tele az újságok.
Fel kell ismernünk, hogy amikor mások gonosz dolgokat tesznek, démonokat vonzanak be a kultúrába, a társadalomba, az egyházba, az közvetett zaklatás, amit elszenvedünk.
Annak felismerése sem rakétatudomány, hogy van egy alapvető gonosszal kapcsolatos probléma most az egyházban. Amikor püspökök és bíborosok rukkolnak elő azzal, hogy rendben van, ha két férfi valamilyen polgári együttélési szerződést köt egymással, akkor valami alapvetően rossz és gonosz dolog történik az egyházban. Ennek ellenére ezeket a dolgokat kell elszenvednünk; Mindannyian elszenvedjük közvetve ezt a spirituális hadviselést, ami ezen a szinten zajlik. És ez nagyon intenzív.
A hely, ahol találkozhatunk a spirituális harc legintenzívebb formájával néha a plébánia, a plébánia magasabb szintjei, néha a pap szenved el ilyen támadást, de leggyakrabban az egyházmegyei szint.
A vitriol, az abszolút gyűlölet, ami a démonokban van a püspökök iránt … amikor látod a démonokat beszélni a püspökökről megszállottsági esetekben, a gyűlölet, amellyel viseltetnek irántuk, tapintható. Szó szerint láthatod a gyűlöletet. A Vatikán szintjén folyó harc – amelytől mindannyian szenvedünk – ilyen harc zajlik ezen a szinten, és ez egyfajta közvetett zaklatás.
Amit természetesen fel kell ismernünk, az az, hogy az egyház tévedhetetlen. Krisztus azt mondta, hogy a pokol kapuja nem vehet erőt rajta. Ez nem jelenti azt, hogy az egyháztagok nem válhatnak igazán bűnössé. Ez nem jelenti azt, hogy nem lehet egy Szentatyánk, aki nagyon furcsa és különös, még hittel ellentétes dolgokról is szónokolhat, mert az egyház maga mondta, hogy csak ilyen körülmények között tudjuk, hogy tévedhetetlen, amikor azt fogja mondani nekünk, amit szükségszerűen igazságnak ismerünk. Ez nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagyjuk őt, ez csak azt jelenti, hogy hitünk világos megértésével kell rendelkeznünk, és ez egy nagyon fontos pont.
A spirituális hadviselésben való küzdelmed egyik alapvető módja, hogy ismerned kell a hitedet. Nem elég csak néhány imát mondani itt-ott, folyamatosan tanulnod kell a hitedet, hogy ne szívjon be ez a közvetett elnyomás, mert az annyira mérgező. A modernizmus, amely most az eretnekség az egyházban, nagyon mérgező. Annyira a levegőben van, hogy ha nem kapsz különleges kegyelmet, vagy ha nem igazán ismered nagyon jól a hitedet, akkor egyszerűen csak tévedésben végzed. Ez ilyen egyszerű, ezért imádkoznod kell Istenhez. De ez egy közvetett spirituális hadviselés, amivel mindannyiunknak meg kell birkóznunk. Valószínűleg mindannyian megtapasztaltuk ezt: amikor ülsz, és elolvasod azokat a híreket, amik a Vatikánból jönnek, vagy néhány dolgot, amit ezek a bíborosok mondanak, vagy néhány dolgot, amit a püspökök mondanak és tesznek. Aztán az egész pedofília botrány, meg minden más, ami folyik itt. Ez teher egy jó katolikusnak, és ez a szenvedés. És ez pontosan az a fajta támadás, amit a démonok meg akarnak tenni, ha nem tudnak közvetlenül elérni téged, úgy akarnak levadászni téged, hogy elérik a kétségbeesésedet, vagy belehajszolnak téged a csüggedésbe, csalódásba, vagy akár az egyházban való botránkozásba.
Aquinói Szent Tamás szerint kétféle botrány van: aktív botrány, amikor tényleg csinálsz valamit, ami botrányos, de van passzív botrány is. És ez mit jelent? Ez az, ha látsz valakit csinálni valami rosszat, és ez bűnre vezet téged, vagy arra, hogy elveszítsd a hitet. És azt mondja, hogy ez bűn. Nem számít, hogy mit csinálnak ezek az emberek, nem számít, mit csinál bárki, nem számít, hogy mit tesz bármely pap, püspök, bíboros vagy pápa. Meg kell ismerned alaposan a hitedet, és nem szabad megengedni, hogy ezek befolyásolják a hitedet. Nehéz, de része a spirituális hadviselésnek.
Közvetve szenvedünk a politikához való viszonyban is. Ez az egyik oka annak, hogy a spirituális hadviselés részeként kötelesek vagyunk szavazni. Az egyház kijelentette, maga II. János Pál mondta azt az egyik dokumentumában, hogy “minden polgárnak, akinek szavazati joga van, kötelessége szavazni annak érdekében, hogy biztosítsa a társadalom közjóját”. És hanyagság, bűn, ha ezt nem tesszük meg. Kötelességed, hogy elmenjél és ezt tegyed. Miért? Mert kötelességünk, ahogy XIII. Leó mondta, és XI. Piusz mondta, és az összes szent mondta, különösen a pápák az elmúlt 150 évben, hogy kötelességünk létrehozni Krisztus Királyságát. Még a világi szférában is. És ez azt jelenti, hogy ennek az országnak a polgáraiként kötelességünk elmenni és szavaznunk kell azokra az emberekre, akik életpártiak– ezek az egyház értékei: az élet védelme és a közjó megvédése.
A szabadkőművesség egyik agyszüleménye a kommunizmus. Tudjuk, hogy a szabadkőművesség ördögi tetőtől talpig. Sőt, egy démon azt is elismerte nekem, hogy a szabadkőművesség minden egyes fokozata egy-egy démonról kapta a nevét. Azt is tudjuk, a legfelső szinten ez valójában luciferi, ez nem sátáni, a sátáni azt jelenti, hogy valójában imádják a Sátánt, de ez Luciferi, ami azt jelenti, hogy te magad leszel saját Istened. Szóval tudjuk, hogy a csúcson Lucifer áll.
A kommunizmus egyik diadala – az egyik módszere annak, ahogy a kommunizmus elterjesztette tévedéseit, ahogy a Szűzanya mondta Fatimában, az, hogy mindenki azt gondolja, hogy a választás legfontosabb tétje a gazdaság. Nem, nem az. Minden választáson a legfontosabb a polgárok lelki és erkölcsi jóléte, ez a legfontosabb egy választáson. Tény, hogy hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az elsődleges dolog a gazdaság és hülye, aki nem ezt gondolja. Nem, igazából az hülye, aki azt hiszi, hogy a gazdaságról szól. Szent Tamás azt mondja a De Regimine Principum című munkájában, hogy azért kell előmozdítani a jó gazdaságot, hogy a polgárok erényekben növekedni tudjanak. Ezért van a gazdaság.
De az egyik módja annak, hogy ezzel közvetve foglalkozzunk, és ez az, amiért részévé kell tennünk a lelki hadviselésünknek alsóbb szinten, hogy segítsük a magunk részéről a kultúrát, hogy segítsük a politikát, hogy segítsük a társadalmat azáltal, ahogyan szavazunk, amit csinálunk, amit támogatunk. Ezek azok a dolgok, amiket meg kell tennünk annak érdekében, hogy leküzdjük az ördögi befolyást. És ez még mindig csak az elnyomás szintje.
A következő szint az ördögi megszállottság. Az ördögi megszállottság az, amikor pszichológiailag megtámadják a személyt, azaz olyan mértékben ostromolják a képzeletüket, hogy a személy nem tud „a dobozon kívül” gondolkodni, vagyis nem tud a félelemen, a vágyon vagy a haragon kívül gondolkodni.
Mi a különbség a megszállottság és valami között, ami pszichológiai? Amikor ez pszichológiai az eléggé felismerhető, mert ez egy szokás, egy intellektuális bűn, ami alapvetően az, ami a mentális betegség: ez egy intellektuális bűn, hacsak nem organikus ok okozza, valami pszichiátriai ok. De ez nagyon törvényszerű, és ezt egy külső inger kapcsolja be, vagy ki. Valaki mond neked valamit, aztán dühösen reagálsz. Ez pszichológiai. Amikor viszont ördögi megszállottságról van szó, csak úgy bekapcsol és kikapcsol, és nincs külső jel, ami mutatná, hogy ott van. Az egyik módja annak, ahogy észre lehet venni a jelenlétét az emberekben, hogy például gyónni mennek, és az egész hirtelen megszűnik. Aztán három-négy nap múlva, vagy később ismét megjelenik. És ez bármilyen bűn esetében lehet így.
Miért engedi Isten a démonokat az életünkbe? Néha azért, mert azt akarja, hogy a folyamat során szentebbé váljunk. Liguori szent Alfonz azt mondta az egyik művében, hogy abszurd az a feltételezés, hogy Isten mindenkinek mindig kegyelmeket fog adni, még a haláluk pillanatában is. Azt mondja, hogy van a halálos bűnöknek egy bizonyos mennyisége, amit Isten előre meghatározott. Amint a személy eléri azt a pontot, ki fogja húzni a kegyelem csatlakozóját, és többé nem lesz képes leküzdeni az ördögit. És honnan tudjuk, hogy ez igaz? Mert az egyház hagyományos gyakorlata imádkozni a végső kitartás és a végső bűnbánat kegyelméért. Ha Isten mindig kegyelmet ad nekünk és minden egyes embernek, még a halálos ágyunknál is, miért kezdte volna el egyáltalán az Egyház ezt a gyakorlatot? Nem lenne semmi értelme, ugye?
Isten néha azért engedi meg a démonok jelenlétét az emberek életében, hogy megbüntesse őket, ez nem túl gyakori, és általában azért van, mert az a személy úgy döntött, hogy nem fog együttműködni: “Nem fogok megváltozni, ezért akarom ezt a bűnt. Azt akarom, hogy ez megtörténjen.” És így Isten beengedi a démont az életükbe, hogy megpróbálja őket, hogy megmutassa nekik, mi az igazi büntetés. Szó szerint megadja nekik azt, ami a bűnük következménye.
Amit a legtöbb ember nem tudatosít az, hogy bármely halálos bűn tulajdonképpeni következménye az ördögi megszállás.
Általában évente 600-800 emberrel találkozunk ördögi befolyás miatt abban a társadalomban, amiben vagyunk, és ebből a 600-800-ból évente átlagosan csak két-három tényleges megszállott van. Szóval kevesebb, mint fél százalékról beszélünk. De mindezek az emberek halálos bűnöket követnek el, ezt látod a környezetedben, és akkor vajon miért nem szállnak meg a gonosz lelkek ugyanennyi embert? Ez nagyon egyszerű visszavezetve az alapelvre: Isten irányítja a démonokat, nem mi. Tehát, még akkor is, ha mi kinyitjuk az ajtót, Istenen múlik, hogy megengedi-e a démonnak, hogy belépjen az ajtón, hogy javunkra szolgál-e vagy sem, végül néha megengedi, de nagyon ritkán engedi be a démont az ember életébe büntetésként. Ennek egyik oka, hogy megmutassa a személynek: “Nézd, ez az, amit választottál. Ez az, amit akartál, és ez a bűnöd hatása.”
Van a vallásszabadságnak egy hamis felfogása körülöttünk. Először is: a vallás az igazságosság alerénye, és a vallás az az erény, amely révén Istennek megadod, ami neki jár. Tehát gyakorlatilag nem lehet szó olyan vallásszabadságról, amely nem Istenről szól. Tehát amikor a sátánisták és a boszorkányok azt mondják: “Nos, ez a szabad vallásgyakorlatom” a valóságban az övéké nem vallás, ők így hívják, de ez nem igaz vallás, mert egy igaz vallásnak köze kell legyen Istenhez.
Ha hamis felfogás van a vallásszabadságról, az történik végül, hogy a sátánisták és kapcsolt részeik, pereket indítanak különböző államok és mások ellen, annak érdekében, hogy megpróbálják elősegíteni az abortuszt, mert az abortusz az ő szentségük. Ha egyszer bekerül egy kultúrába, akkor rendkívül nehéz lesz kiszorítani abból a kultúrából. A kultúránk különösen veszélyeztetett helyzetben van.
A Sátán alatt vannak azok a démonok, akiket “öt tábornoknak” hívunk. Az öt tábornok az az öt démon, akik hierarchikusan közvetlenül a Sátán alatt vannak, és ők azok, akik végrehajtják a terveit. Bizonyos esetekben hívják a Táblának (tanács, asztal) is őket, mert tulajdonképpen felosztanak bizonyos dolgokat.
Az első alatta lévő démon Baal. A Sátán valójában a tisztátalanság démona, de Baal is démona a tisztátalanságnak; fő feladata, hogy a kultúrákat elárassza a tisztátalansággal, elsősorban a paráznaság révén. Amint a paráznaság eluralkodik, elvész az a felfogás, hogy a házastársi szexuális aktus a gyermekek nemzésére irányul. Ebből származik az a meggyőződés, hogy a szexnek rekreációsnak kell lennie, és hogy rendben van, akármilyen módon gyakorlod, ha élvezetet szerez.
Szóval Baal lefekteti az alapokat. Láttuk ezt a saját országunkban, úgy hívták, hogy Szabad Szerelem mozgalom. Ők vetették meg az alapokat. A következő dolog, amit megpróbál elérni – ahogy Szent Páltól olvassuk, hogy Isten a férfiakat és a nőket kiszolgáltassa vágyaiknak, és a férfiak elkezdjenek férfiakkal, a nőkkel pedig nőkkel lefeküdni. Nem tudom, hogy észrevették-e, hogy a novus ordóban eltávolították “A paráznaság lelkétől szabadíts meg minket“- invokációt a Mindenszentek Litániájából, pont akkor, amikor a Szabad Szerelem mozgalom elkezdődött. Amiért imádkozunk, azt kapjuk. Nem imádkozol érte, nem fogod megkapni.
Ezután felbukkan a következő három démon. Az első Asmodeus, ő a homoszexualitás démona a férfiakban. Aztán ott van a Leviatán démona, aki a homoszexualitás démona a nőknél, de ez a férfias fajta női homoszexualitás; ezek azok a nők, akiknek „nehéz a sarka”, hogy úgy mondjam Aztán ott van a Lilith szelleme, amely a női homoszexualitás csábítóbb formája.
Ha megnézzük a kultúrákat, láthatjuk, hogy minden egyes kultúra ebbe az irányba tolódik történelmileg, nem csak a miénk. Történelmileg mindig ez a változás iránya: amint eluralkodik egyszer a paráznaság, akkor eljutsz a fogamzásgátláshoz, majd ennek következménye a homoszexualitás, majd az abortusz.
Baphomet az ötödik, és ő a démona a gyermekáldozatnak, az abortusz a kultúránkban. Gondolj bele: eltörölték a házasságtörésre vonatkozó törvényeket, és Baal kezébe adtak minket. Aztán meghozták a Roe és Wade törvényt, és Baphomet kezébe adtak minket. Aztán engedélyezték a melegházasságot, és így most az országunk politikailag a pokol sátán alatti öt legfőbb démonának hatalma alatt áll. A kezükbe adtak minket. Ez az, ahol most tartunk.
Mindannyian benne vagyunk ebben a spirituális hadviselésben. Ez egy olyan szint, amellyel mindannyiunknak szembe kell néznünk. Száz évvel ezelőtt az embereknek ebben a kultúrában nem volt dolguk azzal a szellemi hadviseléssel, amellyel nekünk. A spirituális hadviselés fajtái nem változnak, csak a mértéke. És minél több bűnt követnek el az emberek, annál nagyobb felhatalmazást kapnak a démonok, és annál rosszabb lesz.
Tehát az ördögi megszállottság sokféle lehet. Az emberek egyszer azt kérdezték tőlem: “Szerinted hány ördögtől megszállott ember van az Egyesült Államokban?” És azt mondtam, hogy ha a felnőtt lakosságra vonatkozóan kellene megbecsülnöm, azt mondanám, hogy 25%. Nagyjából két héttel később, miután ezt mondtam, valóban kijött egy statisztika, hogy a 18 és 25 év közötti fiatalok 22%-a jár jelenleg pszichológushoz, vagy volt már dolga pszichológussal.
Aztán ott van az ördögi megszállottság, ami ritka, nagyon ritka. Mint már említettem, ez kevesebb, mint fél százaléka azoknak az embereknek, akikkel dolgunk van, de a megszállottság egyre nagyobb probléma. Még a médiában és a kultúrában is látjuk. Ha megnézel vagy meghallgatsz néhány nőt Hollywoodban és a zeneiparban – a nők különösen, bár a férfiak is részt vesznek benne-, nyíltan beszélnek arról, amit inkubusznak nevezünk; hogy van egy inkubuszuk, ami alapvetően egy démon, akivel szexuális kapcsolatuk van. Nyíltan beszélnek róla, és ezen nők közül sokan valójában megszállottak. Látható a pszichológiai mintájuk alapján, mert a pszichológiai minták nagyon különböznek a megszállottság, az ördögi befolyás és az olyan dolgok esetében, mint a pszichózis. Nagyon különbözőek, még akkor is, ha a képzetlen szem számára ugyanolyannak tűnnek.
A megszállottság valójában kétféle. Van részleges megszállottság, és ez az, ahol megszállott személynek vannak világos periódusai.
Biztos vagyok benne, hogy sokan az itt lévők közül látták az Ördögűzés Emily Rose üdvéért című filmet. Valójában ez egy igaz történeten alapult. A nő neve Anneliese Michel volt. Ő ténylegesen kétszer volt megszállva – a film nem beszélt erről -, de kétszer volt megszállva. Először 1967-ben, majd 1969-ben vagy 70-ben szabadult meg. Három hónappal később a Szűzanya megjelent neki, és azt mondta: “Megengednéd-e újra a megszállást, hogy sokan tudomást szerezhessenek róla?” És ő igent mondott. Újra megszállták. Végül azért halt meg, mert a démonok leállították az evési képességét, amit Isten engedélyével megtehettek. De a világos időszakaiban órákat töltött az Oltáriszentség előtt, engesztelve és imádkozva a németországi papságért, mert abban az időben – ez 1970-től nagyjából 1972-ig volt – a német papok „lementek a sínekről”. Felajánlotta a megszállottságát, az összes fájdalmat és szenvedést, amin keresztülment. Mert amikor démonok megnyilvánulnak, néha egy személy nincs semminek tudatában, de néha a személy érez minden egyes dolgot, amit a démon érez, vagy amin keresztülmegy vagy amit megtapasztal, és így ez szó szerint olyan, mintha kínzáson menne keresztül, ez az egyik oka annak, hogy nehéz őket koncentráltan a pályán tartani. De ő mindezt a korabeli papságért ajánlotta fel. Az emlékiratai szerint Krisztus valójában azt mondta neki, hogy végül oltárra emelik, ami egy másik megnevezése a szentté avatásnak. Rendkívül módon szent nő volt. És ennek nagy jelentősége van számunkra, mert ez azt jelenti, hogy megszállott lehetsz ugyan, de ez nem mond semmit arról, hogy a kegyelem állapotában vagy-e vagy sem. Mert a megszállottság a testben van, a szentség, a megszentelő kegyelem a lélekben van. Két különböző helyen vannak.
Ha vetünk egy pillantást a különböző szintekre, amelyekkel az embereknek ténylegesen dolguk van, láthatjuk, hogy mindannyian találkozhatunk ezekkel a dolgokkal közvetve. Vannak emberek odakint a te életedben is, akikről valószínűleg nem tudod, hogy valóban megszállottak. Csak pszichotikusnak vagy ahhoz hasonlónak tűnnek, vagy csak az tűnik fel, hogy mindig gonoszt tesz az illető személy.
De a papokkal kapcsolatban most visszamegyek arra a megjegyzésre, amit tettem az elején. A papok azt mondják: “Tudod, hogy csodálom a munkádat, de én magam sosem akarnám csinálni”, és megkérdezem őket: “Szoktál gyóntatni?” És válaszolnak, hogy: „Igen, de itt talán egy kicsit késő van már ehhez, nem?”
A gyónás a legtöbb esetben hatékonyabb, mint az ünnepélyes ördögűzés, ha valakinek van egy be nem váltott bűne, és valójában megszállták. Ez azt jelenti, hogy a jog, amivel a démon rájuk igényt tart, megtörik. Mert minden alkalommal, amikor bűnt követsz el, vagy minden alkalommal, amikor döntést hozol, vagy Istenhez kötöd magad a jó választásával, vagy a rossz révén a démonokhoz kötöd magad. A feloldozás – absolvere latinul- szó szerint azt jelenti, hogy feloldani, hogy feloldozod az igazságosság kötelékét, mert az igazságban kivetted magad Isten alól, és a sátán alá helyezted magad a bűnödön keresztül, és ennek eredményeként most már hozzá vagy kötve ehhez a fickóhoz. És amikor meggyónsz, megszakad ez a kötelék. A feloldozás révén már nem kötődsz a bűnödhöz vagy a bűn hatásaihoz.
Azt mondom a papoknak, “nézd, ha gyóntatsz, már kisebb ördögűzéseket végzel, és nem is tudsz róla.” És sokszor az emberek gyónni mennek, és hirtelen megszakad.
A pap, aki ördögűzésre tanított, azt mondta, “Hé, mellesleg, van ez a dolog, amit horgászatnak hívnak”, és mivel én legyező horgász vagyok, ez eléggé felkeltette az érdeklődésemet. És azt mondta: “Ez az, amit csinálsz, ha ülsz a gyóntatószékben, és tudod, hogy vannak emberek a templomban, akik nem jönnek gyónni. Kezdj el imádkozni valamennyi démon ellen, akik visszatartják őket a gyónástól. Ez úgy működik, mint az óramű, amint megteszed ezt, egy percen belül valaki belelép a gyóntatószékbe: “Atyám, ma nem akartam gyónni, de…” És ez azt mutatja, hogy a démonok valóban meggyőzhetik az embereket, és befolyásolhatják őket a saját spirituális fejlődésükkel kapcsolatban.
Csak az elmúlt 40-50 évben alakult ki, hogy az emberek azt gondolják: ha valamilyen pozitív érzelmi reakciójuk van valamilyen lelki dologgal kapcsolatban, akkor az Istentől van. Ez az, amit Luther Márton gondolt. Valójában éppen abban az időben tette ő ezt Isten működésének kritériumává, amikor Isten elküldte Avilai Szent Terézt és Keresztes Szent Jánost az egyháznak, akik ennek teljesen az ellenkezőjét mondták: azt, hogy az érzelmekben nem lehet megbízni. Miért? Mert a démonoknak hozzáférésük van ezekhez; okozhatják az érzelmeket, és én láttam ezt. Pozitív érzelmeket kelthetnek bizonyos jámbor gyakorlatokkal kapcsolatban, de blokkolhatják is őket. Tehát nem követheted az érzelmeidet, nem bízhatsz bennük, követned a hit által megvilágosodott értelmet kell. Ezt kellene követnünk.
Egyszer, amikor ördögűzést végeztem, a nő, akit megszálltak, azt mondta: “Nos, úgy érzem…” Azt mondtam, “Várj egy percet, hadd tisztázzuk: tudod, hogy a démonok irányítják az érzelmeidet, és a döntésedet mégis az érzelmeidre alapozod?” – ami azért is nagy probléma, mert az ördögűzésben folyamatosan próbálod elérni a lélektani elkülönülést a megszállott és a démon között, mert a démon pszichológiailag bennük van, és szórakozik velük. El kell jutnod erre a pszichológiai elkülönülésre, mert ha nem, akkor a démon mögé bújhat. Nem fogsz eljutni sehova.
Azt mondom a papoknak: „ha gyónásokat hallgatsz, megszabadítod az embereket attól a köteléktől, ami ezekhez a démonokhoz kötik őket, és ez megtöri a démonok rájuk gyakorolt befolyását, és ennek eredményeként a démon meg akarja ezt torolni rajtad.” Ez az oka annak, hogy még a jó papok is néha ilyen időszakokon mennek keresztül, amikor megtámadják őket, belső támadásokat kapnak ezzel kapcsolatban.
Ördögűzőként köztem és a legtöbb pap között, aki nem akar belekerülni ebbe csak az, hogy én tudom, hogy ez a ökölvívó ring. (Egyébként, ha egy pap maga akarja ezt csinálni, afelől vannak kétségeim, hogy jó-e. A legtöbb jó ördögűző olyan, akit rugdosni kellett erre, és közben kiabálva tiltakozott). Ez egy küzdőtér több szempontból is. Az egyik a harc: hogy verést fogsz kapni. Mindannyian benne vagyunk a boksz ringben. Mindannyian elszenvedünk verést a démonoktól. Lesz némi szenvedés, lesz valami, amit meg fognak tenni velünk. Ez a létezésünk természetéhez tartozik a bukás után. De ez a lehetőségünk arra is, hogy helyet kapjunk a mennyben. A verés csak egy része a folyamatnak. Csak hajlandónak kell lenned elviselni a verést és harcolni ezzel. Tudod, hogy megtámadnak, és hajlandónak kell lenned átverekedned magad ezen, és hajlandónak kell lenned végigmenni ezen.
A legfontosabb dolog a hajlandóság a szenvedésre. És ez az, amit a démonok nem akarnak, hogy elsajátíts. A félelem minden lehetséges formáját fogják arra használni, hogy visszatartsanak a szenvedésre való hajlandóságról. Mert, ha kész vagy szenvedni, akkor nincs semmi a spirituális életben, amit ne tudnál megszerezni. De ha nem vagy hajlandó leküzdeni a szenvedéstől való félelmet, ahogy régen nevezték ezt a katekizmusok, ha nem vagy hajlandó leküzdeni azt, soha nem fogod elérni a tökéletesség magaslatait.
Benne vagy a boksz ringben, tudod, hogy meg fogod kapni a magad verését, szembe kell csak szállnod, és megbirkózol vele. És ez az igazi feladat: a papoknak rá kell jönniük, hogy abban a pillanatban, amikor felszentelik őket, a céltábla a hátukon van, és meg fogják verni őket. A kérdés az, hogy mennyire vagy hajlandó megtenni az alattad lévők érdekében, ez az igazi kérdés.
Mint ördögűzőnek a szellemi hadviselésnek magas szintjével kell számolnod, igen, ez elég magas. De nem állandó, Isten ad nekünk néha szünetet. Az emberek nagyon gyakran kérdezik tőlem: “Atyám, mit csinálsz, hogy megszabadulj az egésztől”, „Szivart szívok és whiskyt iszom”. Valaki megkérdezte: „tényleg ezt teszed?” „Igen, néha” „Miért csinálod ezt?” „Mert nem engedem, hogy a démonok megfosszanak a normális élettől”. Ezt próbálják tenni a démonok. Irigylik az életünket. Irigylik a jót, amit élvezhetünk, és ennek eredményeként meg akarnak fosztani minket ettől, és el akarják hitetni velünk, hogy ezek a dolgok gonoszak. Ez rossz. Miközben a lényeg az, hogy amíg mértékletes vagy, rendben vannak ezek a dolgok.
Képesnek kell lenned otthagyni a munkát a munkahelyeden. Ez felveti a lelki harcnak egy nagyon fontos pontját: Szent Péter azt mondta, “legyetek éberek és vigyázzatok, mert az ördög ott kószál mindenütt és keresi, kit nyeljen el.” Ez az, amiért ébernek kell lenned.
Az éberség nem azt jelenti, hogy keresed, ez csak azt jelenti, hogy rajta tartod a szemed, így ha valami lelki rendezetlenség merül fel a családban, ha a démonok elődugták csúnya fejüket, ez a pillanat az, amikor levágod a fejüket, nem korábban. Nem keresed őket, mert ha keresed őket, megtalálnak. Ezt el kell kerülnöd.
A spirituális hadviselés hevessége nagyon magas is lehet. Valószínűleg a legmagasabb szintű lelki hadviselés azé a személyé, aki megszállott, és aki valóban úgy döntött, hogy együttműködik az Isten akaratával, és kiutat akar találni belőle. Sőt, még azt is elmondtam néhány embernek, akiket megszálltak: “Oké, nézd, amikor a mennyben leszel, kedvesnek kell lenned velem, mert te nálam szentebb leszel, ami azt jelenti, hogy felettem leszel, főnök lehetsz felettem, szóval kedvesnek kell lenned velem, amikor a mennybe érsz.” Mert közülük néhányan a legszentebb emberek, akikkel találkoztam. És ezen a spirituális hadviselésen keresztül nyerték el azt a szentségi szintet.
Láttam egy nőt, akit megszállt Belzebub – ez egy másik neve a Sátánnak, a tisztátalanság szellemének – és hat hónap telt el úgy, hogy még bocsánatos bűnt sem követett el! Bocsánatos bűnt!
Tehát, amikor azt gondoljuk magunkban, “Ó, én küzdök a lelki életemben” – elképzelésünk sincs róla! Ezeknek az embereknek a lelke és a harca olyan szinten van, amit egyikünk sem tapasztal meg, és mégis, Isten mindent megad nekik, ami szükséges. És ez önbizalmat és reményt ad nekünk is. Nem számít, hogy milyen szintű a lelki hadviselés, milyen a támadás, milyen az ostrom, hogy ez bennem van-e, vagy hogy a családomban van-e, vagy az egyházban, a társadalomban vagy a kultúrában, a politikában; Nem számít.
Végül is Isten a történelem Ura. Isten irányítja, és Isten lesz az, aki meghatározza, hogy mit kezdhetünk vele, és hogyan győzhetjük le, és ez csak azt jelenti, hogy együtt kell működnünk Vele, ha démont akar az életedben. És általában mindenkinek van egy, általában a legtöbb családnak tapasztalatom szerint generációs szelleme van: a szülők vagy valaki által elkövetett bűnök nemzedékről nemzedékre öröklődnek, mint a bűn miatti időbeli büntetés egyik formája; ez mind része a hagyományos katolikus tanításnak.
Néhányan azt hiszik, “Ó, ez mind protestáns dolog.” Nem, ez nem az. Ez a hagyományos katolikus tantás része. Csak annyit kell tenned, hogy megnézed Ádámot és Évát. Mindannyian hozzáragadtunk a generációs démonhoz, a Sátánhoz az ő egyetlen bűnüktől. A másik dolog az, hogy Isten akarja a megszentelődésedet; Az, hogy mennyi démon vesz részt az életedben, és támad téged, azt a szintet mutatja meg, amit Isten a mennyben szán neked. Ez az, amit mutat. Ha egyáltalán nincsenek démonok az életedben, ami nem valószínű, de ha csak kis fickók szaladgálnak, az rossz jel. Ez annak a jele, hogy valószínűleg nem fogsz túl magasra jutni. Ha viszont küszködsz, akkor átverekszed magad rajta. Ez az egyik oka annak, hogy amikor olyan családokat látok, akiknek erős katolikus hitük van, és ostromolják őket, rájuk nézek, és azt gondolom magamban: “Isten jobban akarja az életszentséget ettől a családtól, mint másoktól. Mert tényleg ez történik ott.
Nem azt mondom, hogy a démonok jók, nem, ők teljesen gonoszak. Akaratuk teljesen a gonoszra hajlott, és az egyik tévedés, amit el kell eloszlatni, mert ez teljes nonszensz, amely azt mondja: “Ó, a végén senki sem lesz a pokolban, mert Isten választási lehetőséget fog adni az embereknek.” Először is, ez közvetlenül ellentétes a kinyilatkoztatással, ez közvetlenül ellentétes Jézus Krisztus szavaival. Nagyon világosan mondta, hogy gyehenna tüze örök, “ahol a féreg nem hal meg”, ami egy másik neve a lelkiismeretednek – örökké rágni fog téged. Nem lesz vége. Ez része az egyház állandó hivatalos tanításának. Ha a pokolban vagy, az az örökkévalóságig fog tartani.
A második dolog, hogy a pokolban lévőknek az akarata rögzült. Nem tudnak megváltozni, még Isten sem fogja megadni nekik a kegyelmet, hogy megváltozzanak, ahogy az egyház ezt tanítja. Nem tudnak megváltozni, mert az akaratuk a gonoszban rögzült. Ezt látod a démonoknál. Ott fogsz ülni, és azt mondod:
“Oké, hadd tisztázzuk, azért jöttél létre, hogy eljussál a boldogító színelátásra?” Igen!
”És azért jöttél létre, hogy rendelkezz ezzel a fenomenális tudással, és hogy így segíts az embereknek?” Igen!
És úgy döntöttél, hogy nem teszed meg, és tudtad a bűnöd következményeit?” Igen!
”És tudtad, hogy ez örökké fog tartani?” Igen!
”És tudtad, hogy szenvedni fogsz ezektől a dolgoktól?” Igen!
”Újra megtennéd?” Igen!
Nem tudnak megváltozni. Nem akarnak megváltozni. Ők döntöttek így. Választásukkal úgy döntöttek, hogy tartósan ragaszkodnak a bűnhöz, amit állandóan akarnak. A pokolban lévő emberek számára ez az állandóság a haláluk idején jön el. Amikor meghalsz, az akaratod vagy a jóban van rögzítve, vagy a gonoszban. Nincs változás.
Tehát az a szöveg, hogy “Ó, végül is Isten olyan irgalmas!” – ez az egész szentimentalizmus, ez teljesen az irgalmasság és az igazságosság hamis felfogásán alapszik. Ne gyere nekem ezzel!
Fel kell ismernünk, hogy Isten alkotta ezt a világot, tudta volna másképp is, de Isten szereti a jó harcot, egy igazán jó harcot. Tudod ezt még emberi lényként is, Isten természetes hajlamot adott nekünk erre, igaz? Nem azt mondom, hogy menj és nézz bokszmeccset, de ha van egy jó bokszmeccs, és csak ütés következik ütés után, és folyton egymás után mennek, és az egyik srác végül győz, tudod, hogy mindenki feláll és örül. Isten is így van. A mennyben mindenki ugyanúgy szereti a jó harcot, igaz?
A különbség a következő: a filmekben – és ezeket az ördögűzős filmeket alig tudom végigülni -, ha nézed őket, mi történik? Mindig azt mutatják, az ördögűző félve megy be. A dinamika éppen az ellenkezője ennek: amikor egy tapasztalt ördögűző belép egy szobába a démonhoz, a démon halálra rémül. És azért van halálra rémülve, mert egy 200 kilós gorilla áll a pap mögött, és a gorilla neve Krisztus, aki olyannyira meg fogja verni őt, hogy eljut arra a pontra, amikor már annyira rosszul viseli a fájdalmat, hogy egyszerűen leáll, és nem tud tovább működni. Tudja, hogy ez fog történni, tudja, hogy rossz lesz, tudja, hogy megalázzák, tudja, hogy meg kell tennie és mondania kell dolgokat, hogy amikor visszatér a pokolba, kigúnyolják, mindent tud, szóval halálra van rémülve.
De ez bátorságot adhat nekünk ahhoz, hogy felismerjük, hogy amikor a saját lelki csatáinkról van szó Krisztus akkor is mögöttünk áll, amíg vele vagyunk. Krisztus valóban azt mondta a tanítványoknak, amikor visszajöttek, mindannyian örültek, és mondták, hogy még a démonok is engedelmeskedtek nekünk a te nevedért. És azt mondta nekik, hogy ne annak örülj, hogy a démonok engedelmeskedtek neked, ne ennek örülj, inkább annak örülj, hogy a neved fel van írva a mennyben. Ez azt jelenti, hogy minél intenzívebb a személy lelki hadviselése az életében, ez valójában annál inkább a meghívottság nagyobb jele, ha Krisztussal együttműködnek. De aztán Krisztus is azt mondta, akkor tartsd magad haszontalan eszköznek. Haszontalannak! El sem tudom mondani, hányszor mondják a démonok az ördögűzés során, hogy “nem tudod elérni, hogy ezt tegyem.” Nem, nem tudom. Egyszer, az egyik előadásomon valaki megkérdezte, hány embert szabadítottál meg? Azt mondtam: egyet sem. Nem szabadítottam meg senkit. Nem, de Krisztus sok embert szabadított meg a jelenlétemben. De nem szabadítottam meg senkit, mert nincs hatalmam megszabadítani senkit. Csak Jézus Krisztus szabadíthat meg téged, vagy a családodban lévő embereket. A lényeg a következő: haszontalanok vagyunk, és csak akkor nem, amikor engedjük, hogy Krisztus rajtunk keresztül cselekedjen.
Egyszer, az egyik ördögűzés alatt történt, amit végeztem egy olyan nő esetében, akit megszállt a félelem démona. Krisztus mindannyiunktól azt kérte, hogy mindenki az alázaton dolgozzon, mindenki, aki körülvette a megszállottat, hogy az alázatért imádkozzon. És így, egy bizonyos ponton, elértük, hogy a démon felfedje magát. És el akartam érni, hogy mondja az alázat litániáját, és egy bizonyos ponton, körülbelül az egyharmadánál, az a gondolat jutott eszembe, azt hiszem, ez egy kegyelem volt: “Állj félre az útból.” És az volt a határozott benyomásom, hogy Krisztus azt mondta nekem: “Nem az a te dolgod, hogy magadhoz vonzd az embereket, hanem az, hogy hozzám vonzd az embereket, és félreállj az útból. És ekkor kezdtem megérteni, és amikor a démonok azt mondták, “tudod, hogy nem tudod rábírni, hogy ezt tegyem”, én mondhattam: Nem, de Ő képes rá.
Érdekes, hogy amikor azt mondod, hogy Ő képes rá, a démonok, ha csak azt mondod, hogy “Ő”(hímnem), tudják, hogy ez Istenre utal. Ha azt mondod, hogy Ő (nőnem), az a Szűzanyára utal. Ők rávehetnek, hogy megtedd. Én nem tudom elérni, hogy megtedd. De ez azt üzeni, hogy még a saját lelki harcodban is félre kell állnod az útból. Hagyd, hogy Krisztus dolgozzon érted, és dolgozz az alázaton, és akkor nagyon erős leszel abban, hogy megtisztítsd a démonoktól a saját életedet és a családod életét.
Egyszer a démon rám nézett, és a Szűzanyával való kapcsolatban azt mondta, hogy az ereje az alázatában rejlik. Most gondold át, hogy ez mit jelent. Ez azt jelenti, hogy ha büszkék vagyunk, gyengék vagyunk. Miért vagyunk gyengék? Mert mi vesszük át az irányítást. Míg amikor alázatosak vagyunk, hagyjuk, hogy Krisztus rajtunk keresztül működjön, és neki végtelen hatalma van: mindenható, ezért bármit elérhet. És így az alázata tette a Szűzanyát olyan erőssé – még a Fiának tökéletes eszközévé is az alázata teszi őt.
A tökéletes eszköz pontosan azt teszi, amit akarsz, és amikor akarod. És ez volt a Szűzanya, és most is az. Mindig Isten akaratát teszi, bármikor és bárhogy határozza Ő meg, és háttérbe vonul, és soha nem számolja a személyes költségeket, soha. Az alázaton kell dolgoznod. Ez egy kegyelem. Ezt kell elérni. És kérned kell a Szűzanyát ezért.
Ezek a különböző szintek, és mindannyiunknak dolga van velük. Most nem azt mondom, hogy ülj le és találd ki, “oké, ezen a szinten vagyok…” Ezt nem javaslom. Azt mondom, hogy ha van egy démon, amit Isten enged be az életedbe, és ő elvezet a spirituális hadviselés szintjére, ne hagyd abba. Csak kérjed Krisztust: “Krisztus, tegyél erőssé. Add meg a hajlandóságot a szenvedésre. Tégy alázatossá. És aztán segíts, hogy megtartsam az irányt.” És ha megteszed ezt a négy dolgot, kéred ezt a négy dolgot, megtartod az irányt, eléred azt a dicsőséges koronát, amiről Szent Pál beszél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése