Forrás: https://christianae.wordpress.com
A szöveg egyházi jóváhagyással rendelkezik.
1879/2
Ismerik egymást a purgatóriumban?
Igen, a lelkek módján. A másvilágon nincsenek többé nevek. A
purgatóriumi és a földi létet nem lehet összehasonlítani. Amikor a lélek
kiszabadul és leveti a halandó burkot, testével együtt a neve is a
sírba száll. Alig tudom elmagyarázni, milyen a tisztítóhely, ám ön az
Istentől kapott megvilágosítással kicsit jobban érti, mint mások. De mi
ez a valósághoz képest?
Itt
teljesen beleveszünk a Jóisten akaratába, míg a földön bármekkora
szent legyen is valaki, mindig megőrzi a saját akaratát. Nekünk viszont
nincs már saját akaratunk. Csak azt ismerjük és tudjuk, amit Isten
tudtunkra kíván adni, semmi mást.
Szoktak beszélni egymással a purgatóriumban?
Amikor Isten megengedi, a lelkek kommunikálnak egymással, a lelkek
módján, szavak nélkül. Igen, igaz, hogy most beszélek, de vajon ön
szellem-e? Megértene-e szavak nélkül? Én viszont, mivel a Jóisten így
akarja, akkor is megértem, ha ajkával egyetlen szót sem szól. A lelkek, a
szellemek között akkor is van kommunikáció, amikor az ember még nem
halt meg. Így ha jó gondolat vagy szent vágy születik önben, azt sokszor
jó angyala vagy valamelyik másik szent, olykor maga a Jóisten közli
önnel; ím, ez a lelkek nyelve.
Hol van a purgatórium? Egy behatárolt helyen?
A Föld középpontjában, a pokol közelében (ahogy a minap szentáldozás
után látta). A lelkek egy szűk térben vannak az ott tartózkodók
sokaságához képest, hiszen sok-sok ezer lélekről van szó, de ugyan
mekkora teret foglal el egy lélek? Naponta több ezren érkeznek a
tisztítóhelyre, és legtöbben harminc-negyven évet töltenek itt, egyesek
még sokkal többet, mások kevesebbet. Földi számítás szerint mondom
ezeket, mert itt minden egészen más.
Ó,
ha felfognák és tudnák az emberek, mi a purgatórium és mit jelent
tudni, hogy önhibánkból kerültünk ide! Én nyolc éve vagyok itt, de
tízezer esztendőnek tűnik! Ó Istenem! Mondja el mindezt az atyának, hogy
megtudja, milyen a szenvedés eme helye, s a jövőben másokkal is
megismertethesse.
Megtapasztalhatja
majd, mennyire megtérül a purgatóriumi lelkek iránti tisztelet. A
Jóisten sokszor több kegyelmet ad e szenvedő lelkek, mint maguk a
szentek közbenjárására. Ha az atya biztosabban meg akar kapni valamit,
kérje azokat a lelkeket, akik jobban szerették a Szent Szüzet, akiket
tehát meg akar szabadítani ez a jó Anya; ő maga mondhatja majd el
önnek, teljesült-e a kérése.
Egyes
lelkek nem a szó szoros értelmében vett purgatóriumban tartózkodnak.
Így én nappal önt kísérem mindenhová, ahová megy, éjjel viszont, amikor
pihen, erősebben szenvedek; akkor a purgatóriumban vagyok. Más lelkek
olykor ott teljesítik tisztulásukat, ahol vétkeztek, vagy az oltár
lábánál, ahol az Oltáriszentséget őrzik; bárhol vannak azonban, mindig
magukkal viszik szenvedésüket, noha azok valamivel enyhébbek, mint
magában a purgatóriumban.
Az
atyának nagyon igaza volt, amikor azt mondta, hogy soha ne keressen
mást, mint a Jóisten szent akaratát mindenben, amit tesz. Ez lesz
boldogsága: Isten akaratát látni mindenben, ami történik önnel, örömben
és szenvedésben. Minden egyformán Jézustól jön.
Ó,
legyen jó, kétszeresen jó, hogy kedvében járjon Istennek, aki oly jó
önhöz! Mindig tartsa rajta lelki szemeit, hogy legapróbb kívánságát is
kitalálja. Előzze meg, hogy örömet szerezzen neki. Minél inkább
igyekszik kedvében járni, annál többet ad ő is. Rajta nem lehet túltenni
nagylelkűségben; ellenkezőleg! Mindig többet ad, mint mi neki. Legyen
hát leleményes az odaadásban Isten szeretetéért és dicsőségéért.
Az
angol nő, aki vízbe fulladt a Mont Saint-Michelnél, egyenesen a
mennyországba jutott. Megvolt benne a halál pillanatában szükséges
bűnbánat s ugyanakkor a vágy keresztsége. Mindez Szent Mihály
közbenjárására történt így. Szerencsés hajótörés!
Szent
Mihály nem örül, hogy az az atya visszavonult, Isten azonban
mindenkinek szabadságot ad. Azt akarja, hogy csak olyanok álljanak
szolgálatában, akik szívesen szolgálják, és sohasem tekintenek hátra.
Mondja meg P. atyának: a Jóisten azt akarja, hogy nagyon bátran
folytassa mindazt, amit érte vállalt, de legyen okos, és ne vállaljon
többet, mint amennyit erővel bír. Mint már mondtam, imádkozom érte és
minden szándékáért, csakúgy, mint önért. IX. Piusz azonnal a mennybe
jutott; purgatóriuma már a földön megtörtént.
Honnan tudja, hogy M. P. azonnal a mennybe jutott, ha nem látta, hogy átment a purgatóriumon?
A Jóisten adta tudtomra, s ő az, aki jóságában megengedi, hogy mindent tudjak, amit ön kérdez, ha olyasmi, amit magam nem láttam vagy tapasztaltam. A Jóisten igazságossága tart minket a purgatóriumban, ez igaz, s meg is érdemeljük, de higgye el, hogy irgalma és atyai szíve nem hagy minket minden vigasztalás nélkül.
A Jóisten adta tudtomra, s ő az, aki jóságában megengedi, hogy mindent tudjak, amit ön kérdez, ha olyasmi, amit magam nem láttam vagy tapasztaltam. A Jóisten igazságossága tart minket a purgatóriumban, ez igaz, s meg is érdemeljük, de higgye el, hogy irgalma és atyai szíve nem hagy minket minden vigasztalás nélkül.
Izzón
vágyakozunk rá, hogy egészen egyesüljünk Jézussal, de ő maga is szinte
ugyanennyire kívánja. A földön olykor bensőségesen közli magát
bizonyos lelkekkel (mert kevesen akarnak figyelni rá), és szívesen tárja
fel előttük titkait. Azok a lelkek részesülnek e szívességekben, akik
egész viselkedésükkel Jézus tetszését keresik, akik egyedül érte élnek
és lélegeznek, akik életükkel és minden lélegzetvételükkel neki akarnak
örömet szerezni.
A
tisztítóhelyen nagyon bűnös lelkek vannak, de bűnbánóak, és bűneik
ellenére, amelyekért engesztelniük kell, megerősödnek a kegyelemben, és
többé már nem vétkezhetnek, vagyis tökéletesek. Nos, amint a lélek
fokozatosan tisztul az engesztelés helyén, egyre jobban érti Istent,
vagy inkább egyre jobban értik kölcsönösen egymást, noha nem látja
Istent, hiszen az már nem purgatórium volna.
Ha
a purgatóriumban nem ismernénk Istent jobban, mint a földön,
szenvedéseink nem volnának oly gyötrelmesek, vértanúságunk nem volna oly
kegyetlen. Legfőbb gyötrelmünk Isten hiánya, aki oly régi vágyaink
egyetlen célja!
És
ha egy léleknek nagyon szép hely van kijelölve a mennyben, nem kap a
purgatóriumban is sokkal több kegyelmet, mint sokan mások?
Igen, minél magasabb helyet kell elfoglalnia a léleknek a mennyben, s
ennélfogva minél jobban fogja ismerni Istenét, annál jobban ismeri és
annál bensőségesebb egységben van vele az engesztelés helyén is. Itt
minden az érdemeknek megfelelően történik.
V.P. három barátja már régóta a mennyben van.
Mi lett akkor P. atya értük mondott imáival?
Akik a mennyben vannak, ha a földön imádkoznak értük, tetszésük szerint
más lelkek javára fordíthatják ezeket az imákat. A másvilágon lévő
lelkeknek nagyon jól esik, ha látják, hogy rokonaik, barátaik nem
feledkeztek meg róluk a földön, noha nincs többé szükségük az imákra.
Cserébe ők sem maradnak hálátlanok.
A
Jóisten ítéletei egészen mások, mint a földiek. Ő számításba veszi a
vérmérsékletet, a jellemet, hogy valaki mit tett figyelmetlenségből és
mit igazi rosszindulatból. Neki, aki a szív mélyét is ismeri, nem nehéz
látnia, mi történik ott. Jézus nagyon jó, de nagyon igazságos is!
Milyen távol van a purgatórium a földtől, ahol élünk?
A purgatórium a földgolyó közepén helyezkedik el.
Maga a föld nem purgatórium?
Az ott élők közül egyesek már a földön teljesítik, önként vállalt vagy
elfogadott elégtétellel: ők haláluk után azonnal a mennybe jutnak;
mások ott kezdik meg, hiszen a föld valóban a szenvedés helye, ám kellő
nagylelkűség híján földi tisztulásukat az igazi purgatóriumban fejezik
be.
A hirtelen, váratlan halál igazságosság vagy irgalom a Jóisten részéről?
Az ilyen halál hol igazságosság, hol irgalom. Ha a lélek félénk, és
Isten tudja, hogy felkészült és kész megjelenni előtte, akkor azért
ragadja ki hirtelen halállal e világból, hogy megkímélje a rettegéstől,
amelyet a végső pillanatban érezhetne. Olykor pedig igazságosságában
ragad el lelkeket a Jóisten. Nem vesznek el emiatt teljesen, ám mivel
nem részesültek az utolsó szentségekben, vagy kapkodva vették fel
azokat, s nem voltak felkészülve a végső útra, purgatóriumuk jóval
gyötrelmesebb és hosszasabb. Másokat, akik betöltötték bűneik mértékét,
és minden isteni kegyelemre süketek maradtak, azért ragad el Isten a
földről, hogy ne szítsák tovább megtorló haragját.
Olyan a purgatórium tüze, mint a földi tűz?
Igen, azzal a különbséggel, hogy a purgatóriumi tűz Isten
igazságosságának tisztító tüze, amihez képest a földi tűz egészen enyhe.
Puszta árnyék az isteni igazságosság lángolásához képest.
Hogyan éghet egy lélek?
Igazságosságában a Jóisten megengedi, hogy a lélek úgy szenvedjen, mintha a test szenvedne; hiszen a lélek az igazi bűnös, a test csupán engedelmeskedik neki (hisz látott-e valaha olyat, hogy élettelen test bűnt követett el?).
Igazságosságában a Jóisten megengedi, hogy a lélek úgy szenvedjen, mintha a test szenvedne; hiszen a lélek az igazi bűnös, a test csupán engedelmeskedik neki (hisz látott-e valaha olyat, hogy élettelen test bűnt követett el?).
Beszéljen
arról, mi történik a haláltusa alatt és után! Világosságba kerül a
lélek, vagy sötétségbe? Milyen formában hangzik el az ítélet?
Mint tudja, nekem nem volt haláltusám, de azt tudom mondani, hogy a
végső, döntő pillanatban a sátán minden dühét rászabadítja a haldoklóra.
A Jóisten azért engedi, hogy a lelkek keresztülmenjenek e végső
megpróbáltatásokon, e végső küzdelmeken, hogy növelje érdemeiket. Az
erős és nagy lelkek, hogy még szebb helyre jussanak a mennyben, életük
végén és a halál rémületében sokszor borzalmas csatákat vívnak a
sötétség angyalával – ennek ön is tanúja volt –, de győzedelmeskednek.
A
Jóisten nem engedi, hogy egy lélek, aki neki adott életet élt, az
utolsó pillanatban elvesszen. Azok a lelkek, akik szerették a Szűzanyát
és egész életükben hozzá fohászkodtak, sok kegyelmet kapnak tőle a
végső küzdelmekben. Ugyanígy azok is, akik Szent Józsefet, Szent
Mihályt vagy valamelyik másik szentet tisztelték. Ekkor örül legjobban
az ember, mint már említettem, hogy van közbenjárója Isten előtt ama
nehéz pillanatban.
S
vannak, akik egészen csendesen halnak meg, anélkül, hogy bármit
átélnének azokból a megpróbáltatásokból, amelyekről beszéltem. A
Jóistennek mindenben megvannak a maga tervei: mindent az adott lélek
javára tesz vagy enged meg.
Hogyan
fejezzem ki, mi történik a haláltusa után? Lehetetlen igazán
megérteni, hacsak meg nem tapasztalta valaki. Megpróbálom azért
elmagyarázni, amennyire tudom.
Amikor
a lélek elhagyja a testet, mintha teljesen elveszne Istenben, vagy ha
mondhatom így, mintha teljesen körülvenné Isten. Olyan világosságba
kerül, hogy egy szempillantás alatt elébe tárul az egész élete és az,
hogy mit érdemel. E világos látás közben ő maga mondja ki az ítéletét. A
lélek nem látja Istent, hanem megsemmisül jelenlétében. Ha a lélek
bűnös, mint én voltam, s ezért azt érdemli, hogy a tisztítóhelyre
kerüljön, akkor levezeklendő bűneinek súlya annyira letaglózza, hogy a
purgatóriumba veti magát. Csak ekkor érti meg a Jóistent és a lelkek
iránti szeretetét, és ekkor fogja fel, mekkora rossz a bűn az isteni
Fenség szemében.
Szent
Mihály jelen van, amikor a lélek elhagyja a testet; én egyedül őt
láttam, és ő az egyetlen, akit minden lélek lát. Olyan, mint az isteni
igazságosság tanúja és végrehajtója. Az őrangyalomat is láttam. Ebből
megértheti, miért mondják, hogy Szent Mihály viszi a lelkeket a
purgatóriumba: a lélek ugyanis nem mozog, mégis igaz, hogy ott van,
jelen van az ítélet végrehajtásánál. Mindaz, ami a másvilágban történik,
misztérium az önök világa számára.
Mi történik akkor, ha egy lélek egyenesen a mennybe jut?
E lélek számára a Jézussal megkezdett egyesülés folytatódik a halál
után; ez a mennyország, ám a mennyei egyesülés sokkal bensőségesebb,
mint a földi.
Miért
viselkedett ma így a Jóistennel? Nem örül a viselkedésének. Oly jó
önhöz; ez hálátlanság öntől. És miért foglalkozik mások viselkedésével?
Törődjék a magáéval, az elegendő. Nem mindenki ugyanazzal a fejjel
gondolkodik; ha az elmúlt hét évben, amióta szólok önhöz, el kellett
volna veszítenie a fejét a sok ijedelemtől, már rég megtörtént volna.
Nyugodjék meg hát, és ne kezdjen megint úgy viselkedni, mint ma!
Igaza
van, hogy nem szereti az elragadtatásokat. Igen, el kell fogadni, ha a
Jóisten küldi, de nem akarja, hogy bárki áhítozzék utánuk. Nem ezek
vezetnek a mennybe. Az alázatos, önmegtagadó élet kívánatosabb és
sokkal biztosabb. Igaz, hogy sok szent részesült kinyilatkoztatásokban
és elragadtatásokban, csakhogy ezeket jutalmul adta nekik a Jóisten
hosszas küzdelmeik és önmegtagadó életük után, vagy mert nagy dolgokra
kívánta felhasználni ezeket a szolgáit az ő dicsőségére.
Mindez
észrevétlenül, feltűnés nélkül, az imádság csendjében történt, s ha
kiderült, e lelkek teljes zavarba jöttek, és csakis engedelmességből
beszéltek arról, amit átéltek. A múltban a Jóisten összetörte, de
legyen türelmes és nagyon bátor, mert még a jövőben is össze fogja
törni. Mondja meg az elöljáró anyának, hogy ha X nővérhez hasonló
vérmérsékletű és jellemű emberekkel találkozik, ügyeljen, és ne
hallgasson arra, amit mondani akarnak neki. Amit elmondott nekem, afelől
legyen nyugodt.
Íme,
így tudja meg, hogy egy kegyelmet csakugyan a Jóistentől kapott. Ezek a
kegyelmek úgy érkeznek és úgy lepik meg, mint záporeső egy szép napon a
derültnek tűnő égből. Nem kell félnie, hogy saját maga kereste, hiszen
eszébe sem jutott. Többször megfigyelte ezt már. Egészen más ez, mint
amikor az ember azt hiszi, hogy egy kegyelmet Jézustól kapott, pedig
csak lázasan dolgozó képzelete szülte. Az ilyenektől félni kell, mert
sokszor a sátán is beavatkozik, és kihasználja a tompa elmét, a gyenge
temperamentumot, a nem eléggé józan ítélőképességet, és becsapja a
szerencsétlen lelkeket, akik egyébként nem vétkeznek, amennyiben lelki
vezetőjük tanácsait követik. Elmondhatom, hogy sok ilyen van a világon
mostanában. Így próbálja a sátán nevetségessé tenni a vallást.
Kevesen
szeretik a Jóistent úgy, ahogy szeretné. Miközben azt hiszik, a
Jóistent keresik, valójában önmagukat keresik, és olyan szentségről
álmodoznak, ami nem az igazi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése