Bocsa József piarista atya homiliája az évközi 28. vasárnapon - A sorozat
A most hallott Alleluja vers kibontása a
mai evangélium és a mai olvasmány: „Urunk, Jézus Krisztus Atyja,
világosítsa meg lelkünket, hogy megértsük, mily reménységre hívott meg
minket”. Ef 1,17-18
Isten országát egy menyegzőhöz, menyegzői lakomához hasonlítja mind az evangélium, mind pedig Izajás próféta szövege.
„Abban az időben: Jézus ismét
példabeszédekben szólt a főpapokhoz és a nép véneihez: A mennyek
országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt rendezett a fiának.
Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a
menyegzőre”. Ők azonban nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött
még nyomatékosabb meghívóval: „Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a
lakomát elkészítettem. Ökreim és hizlalt állataim leöltem. Minden
készen áll, jöjjetek a menyegzőre!”
Hogy reagáltak az ismételt meghívásra?
„azok mindezzel mit sem törődve szétszéledtek: az egyik a földjére
ment, a másik az üzlete után nézett”. Sőt még egyebekre is vetemedtek:
„A többiek pedig a szolgáknak estek: összeverték, sőt meg is ölték
őket”.
Kik ezek, akikkel így bántak? Tekintsünk
ki egy kicsit a példabeszédből! Isten követei, a próféták, a
szentemberek, akik az Ő üzeneteit közvetítették, és közvetítik minden
időben.
Hogy reagált erre a király? „Nagy
haragra lobbant, elküldte seregeit, és felkoncoltatta a gyilkosokat,
városukat pedig felégette”.
Csak egy zárójeles megjegyzés. Harag
Istenben? Erről manapság nem illik beszélni, nem illik a róla sugallt
képbe. De csak meg kell nézni a Szentírást. Többször van benne szó
Isten haragjáról, mint az ember haragjáról. De ezt jól kell érteni.
Most nem ez a témánk. „Érted haragszom, nem ellened” – talán ez a
közmondás az egyik kulcsa az Istenben való harag értelmezésének.
„Azután így szólt a szolgákhoz: „A
menyegző kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki
az útkereszteződésekre, és akit csak találtok, hívjátok el a
menyegzőre!”
A szolgák engedelmeskedtek, az a dolguk:
„A szolgák kimentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak
találtak, gonoszokat és jókat egyaránt. A lakodalmas ház megtelt
vendégekkel.
Ahhoz, hogy részt vegyen valaki a
lakomán, azért annak volt egy feltétele, hogy vegye magára a menyegzős
ruhát. Mi ez a menyegzős ruha? Vehetnénk köznapi értelemben is: Ha az
ember elmegy egy lakodalomba, hangversenyre, operába, bálba,
keresztelőre, temetésre - megfelelően felöltözik, kiöltözik. Ezek
polgári események, és minden résztvevő összeszedi magát, mások egész
ruhakölteményeket vesznek magukra. Nem nagyon merészkedik ilyenekre
senki hétköznapi ruhában. Adódik itt a kérdés, hogy ha misére megy az
ember, akkor megengedett a teljesen hétköznapi ruházat? Vagy nyáron
hölgyeknek a kihívó, esetleg egyenesen hiányos ruházat? Érdemes itt egy
kis lelkiismeret-vizsgálatot tartani. Megkérdezni: mi is a szentmise,
kihez is megyek látogatóba, hozzá milyen öltözet illik?
A külső öltözék is megfontolandó. De
itt ebben a példabeszédben nem erről van szó, hanem a megszentelő
kegyelem menyegzős ruhájáról. Arról, hogy bűnbánattal, tiszta lélekkel
járul-e az ember a szent lakomához, járul-e szentáldozáshoz.
A méltó szentáldozás bizony ma is
nagyon aktuális probléma. Ennek nemcsak külső formája van, az hogy
hogyan járulok szentáldozáshoz: tisztelettel, áhítattal, netalán
letérdelve, vagy pedig ezzel a hozzáállással: Ide vele, az nekem jár.
Most voltam a nagy magyar közös fatimai ünnepen, ahol 13 püspök, 130
pap koncelebrált, és 8000 hívő volt jele. Az áldoztatás előtt
kihirdették: Most nem lesz kézbe áldoztatás, csak szájba, nyelvre való
áldoztatás.
A külső kifejezi a belsőt is, egyik sem
mellékes. De nyilván fontosabb a belső lelkület, hozzáállás, a lélek
tisztasága. A megfelelő belső lelkületnek az alapja egy
megkülönböztetés, amit Pál apostol így fejez ki: „Aki méltatlanul eszi a
kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az az Úr Teste és Vére ellen vét.
Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és
igyék a kehelyből, mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy
megkülönböztetné az (Úr) Testét, saját ítéletét eszi és issza” (1Kor 11,
27-29).
Mit jelent ez a megkülönböztetés? Nem
mindegy, hogy Jézus testét és vérét veszem magamhoz, vagy egyszerűen
csak kenyeret eszem és bort iszom, vagy egyéb táplálékot veszek
magamhoz. Az a látszólagos kenyér és bor már nem kenyér és bor, hanem
Jézus teste és vére
A szenthez csak szentül szabad
közeledni, vagyis tisztára mosva lelkünket a bűnbánatban, a bűnbánat
szentségében. Ahhoz pedig az is kell, hogy komolyan bánja az ember a
bűnét, akarjon elszakadni tőle, forduljon szembe a gonosszal, amely
minden bűn mögött ott rejtőzködik, vagyis vegye komolyan a sátánnak
való ellenemondást, amit a keresztségben vállalt.
Ha az ember állapotszerűen bűnben él,
akkor jobb, ha inkább nem járul szentáldozáshoz, hanem kivárja, amikor
már kész szabadulni a rabságból, kész változtatni életállapotán, vagy
már elhagyta az a bűn, ami addig rabságban tartotta. Egyik leggyakoribb
állapotszerű bűnben élés, amikor két ember házasság nélkül együtt él,
vagy házassági kötelékben szeretőt tart, magyarul rendszeres
házasságtörést követ el, vagy meglévő érvényes házasságát figyelembe nem
véve él mással házasság-jellegű kapcsolatban. És sajnos ehhez, az
ilyen jellegű bűnben való élés melletti szentáldozáshoz és
szentségekhez járuláshoz biztatást kapnak ma egyháziaktól is – az
egyház eddigi következetes iránymutatását megszegve ebben a kérdésben.
De a felelősséget nem lehet másra
hárítani. „Aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az
Úr Teste és Vére ellen vét. Másutt így fogalmaz Pál apostol: a saját
ítéletét eszi és issza. Az Úr a mai evangéliumban pedig még ennél is
keményebben fogalmaz: „Kezét-lábát kötözzétek meg, és dobjátok ki a
külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!”
A szentségek, főleg az Eucharisztia
nemcsak a jelenben táplálják testünket és lelkünket, hanem előre mutató
jelentésük is van. A szentmise, az eucharisztikus lakoma elővételezi
már azt a nagy lakomát is, amiről a most olvasott Izajás szövegben van
szó, amely nyilvánvalóan már nem az élet mostani kereteire utal, hanem
egy új világra. „Az Úr bőséges lakomát rendez, és letörli a könnyet
minden arcról… Örökre megsemmisíti a halált… Istenünk, az Úr letörli a
könnyet minden arcról, lemossa népéről a gyalázatot, lemossa az egész
földön”. Mindez nem biztos, hogy csak a mennyországot jelenti,
jelenthet még ezen a földön való új korszakot is, a paradicsomi
állapotok valami-féle visszaállítását. De már ebben sem lesz halál,
fájdalom – és szentségekkel való visszaélés sem. Ebbe az új világba,
vagy a mennyországba azonban nem juthatnak be, akik nem fogadják el a
lakomára szóló meghívást, vagy akik csak egy jót akarnak enni és inni,
jól akarják érezni magukat, de nem öltik magukra a menyegzős ruhát, nem
térnek meg, nem akarnak szakítani bűneikkel.
Isten hív, újra meg újra, türelmes is,
irgalmas is. Most még rajtunk áll a döntés. De eljön az idő – kinek
néhány, kinek még húsz-harminc, ötven év után, de eljön, amikor már
csak az ítélet következik.
Aki viszont már most is helyes
viszonyban él az Úrral, helyesen táplálkozik az Ő Igéjével, az
ő Testével és Vérével, az már ebben a világban is békét és rejtettséget
élvez, holott még sok veszély veszi körül. Vonatkoznak rá a mai
szentmise zsoltárának a szavai.
- Otthonom lesz az Isten háza * mindörökké szünet nélkül.
- Az Úr nékem pásztorom: * ínséget nem kell látnom.
- Zöldellő mezőkön terelget engem, * csendes vizekhez vezet és lelkemet felüdíti.
- Az igazság ösvényén vezet engem, * ahogyan ő megígérte.
- A halál sötét völgyében sem félek, mert ott vagy vélem, * biztonságot ad vessződ és pásztorbotod.
- Számomra asztalt terítettél, * hogy üldözőimet szégyen érje.
- Fejemet megkented olajoddal, * serlegemet csordultig megtöltötted.
- Jóságod és irgalmad nyomon követ * életemnek minden napján.
http://engesztelok.hu/irasok-tanulmanyok/1260-a-menyegzos-ruha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése