Az ismert német atomfizikus, író és pap, Bernhard Philbert 1994-ben megjelent „Offenbarung” című könyvének előszavában azt írta, hogy a hit túlvilági igazságait evilági módon kell hirdetni. Ezt a megállapítást kell figyelembe venni a következő cikk olvasásakor. Anélkül, hogy asztrológiai spekulációkba vagy kétes szimbolizmusba bocsátkoznánk, utalni lehet arra, hogy 2017. szeptember 23-án a Betlehemi csillag egyszeriségéhez hasonló csillagkonstelláció lesz, ami ritkasága (egyes beszámolók szerint 7000 évenként, mások szerint több mint 5000 évenként egyszer fordul elő) miatt rendkívüli jelentőséggel bír.
„Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona. Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott.” (Jel 12,1-2)
A Jupiter, amit Királycsillagnak is hívnak, 2016. november 20-án lépett be a Szűz jegyébe, ahol 42 hétig (tehát egy várandóság körülbelüli időtartamáig), vagyis 2017. szeptember 23-ig marad, mielőtt azon részén, amit a Szűz méhének lehet mondani, elhagyja a csillagzatot. Ekkor a Nap a Szűz csillagkép „vállán”, a Hold pedig a lábai alatt lesz. Ugyanekkor a Szűz csillagkép felett az Oroszlán csillagkép 9 csillaga és az ekkor éppen ott látható három bolygó, a Merkur, Mars és Venus rövid időre egy 12 csillagból álló koronát formál.
Ne felejtsük, hogy közeledik az 1917. október 13-i, Fatima-i napcsoda 100. évfordulója, és hogy Máriának e hatodik jelenését megelőző öt jelenése az eucharisztikus misztériummal volt összekötve (Portugália védangyalának a kehellyel és az ostyával történt megjelenésével a három gyermek előtt). Ma az Oltáriszentség tisztelete elvész az ökumenikus dzsungelben. A liturgia profanizálása feltartóztathatatlanul halad tovább.
„Az Istentől való elszakadásban egy sátánista misztika jön létre vaskeménységű belső konzekvenciával, mely átveszi az uralmat a föld felett: a luciferi deizmus. … Bár a gőgős gondolkozás számára egyre kevésbé bizonyíthatóan, bár az emberi ráció számára egyre kevésbé felfoghatóan, Isten nagyszerűsége és dicsősége műveiben és szavában egyre hatalmasabban és meggyőzőbben válik nyilvánvalóvá”, írja B. Philbert fent említett művében.
Maga Jézus mondja Lukács Evangéliumában: „Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek meghalnak a rémülettől, és a világra zúduló szörnyűségek várásától. Az egek erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőben, nagy hatalommal és dicsőséggel.” (lásd: Lk 21,25-31) Ugyanakkor Urunk szigorúan visszautasítja azokat, akik úgy gondolják, hogy megtudhatják ezen esemény pontos idejét. „Az egybegyűltek erre megkérdezték: »Uram, mostanában állítod helyre Izrael országát?« »Nem tartozik rátok – felelte –, hogy ismerjétek az időpontokat és a körülményeket. Ezeket az Atya szabta meg saját hatalmában.«” (ApCsel 1,6-7)
Ne felejtsük el, hogy a Biblia tele van szimbolikus jelentésekkel, és hogy Jézus ugyan nem mondta meg eljövetelének pontos idejét, de arra figyelmeztetett, hogy a) éberek legyünk; b) észre kell vennünk a megelőző jeleket, amiket fel is sorolt: „Ezután mondott nekik egy hasonlatot: »Gondoljatok a fügefára és a többi fára. Amikor már kihajtanak, tudjátok, hogy nemsokára itt a nyár. Így ti is, mihelyt látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok, hogy közel van az Isten országa.«” (Lk 21,29-31)
Például a Jelenések Könyvének 11. fejezetének 19. versében ez áll: „Megnyílt az égben az Isten temploma, és láthatóvá vált a szövetség ládája a templomban. Erre villámlás, égzengés, földrengés és nagy jégeső támadt” (Jel 11,19) –: aminek olvastán emlékeznünk kell arra, hogy a Lorettói litániában Mária egyik megszólítása: foederis arcam, a „frigynek szent szekrénye”, azaz a szövetség ládája.
A 2017. szeptember 23-i csillagkonstelláció a maga kozmikus különlegességeivel tehát egy máriás fordulatra, igen, Isten Anyja Szeplőtelen Szívének a győzelmére is utalhat. Egyesek szerint az sincs kizárva, hogy ezt követően megszűnik a [mostani zsinati] római pápaság. Péter apostol sírjából egy kő, mintegy jelentőségteljes ajándékként már korábban a fatimai zarándoktemplom tulajdonába került. Az Egyház olyannyira várt megújulása a mai Róma eleste után netán Fatimából indul majd el? [„Teljes erejéből kiáltozott: »Elesett, elesett a nagy Babilon! Ördögök tanyája lett, minden tisztátalan szellem hajléka, minden tisztátalan madár fészke, minden tisztátalan és gyűlöletes állat odúja, mert erkölcstelensége tüzes borából minden nemzet ivott, vele paráználkodtak a föld királyai, és a föld kereskedői meggazdagodtak határtalan fényűzéséből.«” (Jel 18,2-3)]
Netán az a hely, mely a legenda szerint egy mór fejedelem szép lányának nevét viseli, aki Mohamed kedvenc lánya után kapta nevét, és aki keresztényként halt meg és egy Szűz Máriának szentelt kis templomban lett eltemetve, lesz a következő világtörténések fordulópontja? Arra is emlékeznünk kell, hogy az iszlám török veszedelem idején kétszer is (1571-ben Lepantónál és 1716-ban Péterváradnál) a rózsafüzér imádsága segített a győzelem megszerzésében. Ezért rendelte el hálából XIII. Gergely pápa a Rózsafüzér Királynéja ünnepet, amit XI. Kelemen pápa az egész Egyházra kiterjesztett. 1572. október 7-én, amikor a keresztény flotta Lepantónál az oszmán birodalom túlerőben levő csapatait legyőzte, Szent V. Pius ezt a nagy győzelmet az egész keresztény világra előírt rózsafüzér-imának tulajdonította: ezért tartja az Egyház Rózsafüzér Királynéjának ünnepét október 7-én. Imádkozzátok szakadatlanul a rózsafüzért – ez volt a Fatimai Szűz legfontosabb üzenete is. …
Talán az Öröknek a végesbe való hatalmas behatolása előtt állunk? Philberth szerint Isten terve és az emberi akarat, mint titokzatos komplementáris folyamat, minden egymást kiegészítő dolgot magában foglal: rendet és szabadságot, hagyományt és haladást, anyagot és szellemet, igazságosságot és irgalmasságot: „Az Öröknek a végesbe való behatolásával az Örök legyőzi a végest. Minden korábbi történés és minden emberi élet e világban semmivé válik az Istennel való találkozás határtalansága előtt.”

Megjegyzés:
Minden korban voltak, akik várták a világvégét, illetve az Emberfia újraeljövetelét. Minden korban megpróbálták az emberek megfejteni a jeleket, különösen azokat, melyek az égen tűntek fel, hiszen ezek voltak a legmegrázóbbak, a legtitokzatosabbak. Köztudott, hogy hány ilyen jelmagyarázat nem vált be, és mégis. Jézus isteni voltára pont az az egyik érv, hogy az Ő eljövetelét, sőt működését, életét, de elsősorban szenvedését és halálát a próféták előre megjósolták. És Jézus egész életét jelek kísérték, fogantatásától, megszületésétől kezdve, egészen haláláig. Megszületését a Betlehemi csillag jelezte, amit csak azok láttak és értelmeztek helyesen, akik erre odafigyeltek, és akik a csillagok járását értelmezni tudták.
„Amikor a júdeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe és kérdezősködtek: »Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat.« Ennek hallatára Heródes király megriadt, s vele egész Jeruzsálem. Összehívta tehát a főpapokat és a nép írástudóit, és tudakozódott tőlük, hol kell a Messiásnak születnie. »Juda Betlehemében – válaszolták –, mert így jövendölt a próféta: Te Betlehem, Juda földje, egyáltalán nem vagy oly kicsi Juda nemzetségei közt, hisz belőled származik majd a vezér, aki népemnek, Izraelnek pásztora lesz.« Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag feltűnésének idejét. Aztán elküldte őket Betlehembe: »Menjetek – mondta –, s szerezzetek pontos értesülést a gyermek felől! Ha megtaláljátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.« Azok meghallgatták a királyt és útra keltek. S lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. A csillagot megpillantva nagyon megörültek.” (Mt 2,1-10)
Vagy gondoljunk csak Jeruzsálem ostromára 70-ben. A keresztények akkor csak azért menekültek meg, mert emlékeztek Urunk szavaira, és időben elhagyták a várost, azaz figyeltek a jelekre. A próféciák egyik fontos tulajdonsága, hogy azok számára lesznek csak érthetők, akikhez szólnak, akik abban a korban élnek, melyekre a jövendölések vonatkoznak.
Elég arra gondolnunk, hogy János apostol Jelenések Könyvéhez ma egészen más – és sokkal logikusabb – magyarázatok születnek, mint eddig bármikor, ami igenis arra (is) utal, hogy elkövetkeztek azok a végidők, melyekre vonatkoznak. Tehát akár történik valami szeptember 23-án, akár nem, ez nem változtat azon, hogy amikor valóban történni fog valami, annak is biztosan lesznek előjelei, amiket észre kell venni, és amikre oda kell figyelni.
(forrás: einsicht-online.de – 2017. május)
http://katolikus-honlap.hu/1701/170923.htm