A fukusimai földrengést követő
természeti katasztrófa után (2011) az egyik mentőosztag egy
fiatalasszony házához ért, ahol a repedéseken keresztül látni lehetett
az asszony holttestét.
Az
asszony teste furcsa térdelő pozícióban volt, mintha imádkozott volna,
törzse előredőlt és két kezével valamilyen tárgyra támaszkodott. A ház
az asszony hátára és fejére omlott. Nagy nehezen a mentőosztag vezetője
átnyúlt kezével a keskeny nyíláson és próbálta elérni az asszony testét,
remélve, talán még életben találja, viszont a hideg, merev test ennek
ellenkezőjéről árulkodott. Az osztag majdnem tovább is állt, de az
osztagvezető úgy érezte, hogy vissza kell menniük hozzá.Ismételten
letérdelt és benyúlt a keskeny résen, hogy megtapogassa az asszony teste
alatt levő kis helyet, amikor felkiáltott: „Egy gyermeket találtam!”
Az
osztag tagjai elmozdították a romokat a halott asszony körül, és egy
virágos takaróba göngyölt, három hónapos kisfiú feküdt édesanyja
holtteste alatt! Nyilvánvalóan az asszony a lehető legnagyobb áldozatot
hozta meg, hogy fiát megmentse, háza összeomlásakor saját testével védte
meg. Amikor az osztagvezető karjaiba vette, a kisfiú még mindig békésen
aludt. A mentőorvos, amikor a takaróját szétnyitotta, egy mobiltelefont
talált benne, képernyőjén SMS-üzenettel: „Ha ezt túléled, emlékezz arra, hogy szeretlek.”
A
jelenlévők a telefont kézről kézre adták és egymás után fakadtak
könnyekre.„Ha ezt túléled, emlékezz, hogy szeretlek.” Hát igen. Ebben az
egyetlen mondatban benne van minden.
Mert mit is olvasunk az evangéliumban?„Nincs nagyobb szeretete senkinek annál, mint annak, aki életét adja barátaiért.” (Jn 15, 13.)Amire leginkább az anyák (és a hősök) képesek.
Életet adnak az életért.
Életet adnak az életért.
Várhegyi Kálmán gyűjtése
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése