Stefano Maria Manelli FIF atya: Az Egyház örökké-érvényes hite

Rendíthetetlenül a tradícióhoz, az Egyháznak a kezdetektől érvényes tanításához ragaszkodni: ez az egyetlen garancia a reménnyel teli jó jövő számára. Napjainkban azonban ez nem így van, napjainkban a legnagyobb „sötétség” uralkodik az „új” és „más” utáni állandó keresés miatt.
     Pio atyának egyik lelki lányához intézett eme figyelmeztetése gyorsan terjedt San Giovanni Rotondo-ban. 1968-t írtak, ez volt Pio atya utolsó földi éve: 1968. szeptember 23-án hunyt el.
     Pio atya szóban forgó lelki lánya közvetlenül gyónása után letérdelt Pio atya elé, és Pio atya, aki kezét kétszer vagy háromszor erőteljesen a fejére tette, ezt mondta neki szinte hangosan, úgy hogy többen meghallhatták: „Nem elfelejteni, lányom, kitartás és állhatatosság atyáink hitében”, majd még egyszer nyomatékosan megismételte: „Atyáink hitében!”
     Micsoda világító hitvallása ez Pio atyának! A felbonthatatlan egységért „atyáink hitével”, az Egyház egyetlen örökké-érvényes hitével az idők végezetéig.
     Akkoriban Pio atya ezen kijelentése szájról szájra járt San Giovanni Rotondo-ban, és mindenki azonnal intő figyelmeztetésnek fogta fel védelmül és védekezésül a várható veszélyek láttán. De teljes terjedelmében és súlyában mégis csak lépésről lépésre az elkövetkezendő hónapok és évek világították meg Pio atya eme felkiáltásának egész drámáját, amikor az egyházban és a világban konkrétan és nagyon gyorsan neki fogtak „atyáink hitének” elpusztításához.
     Bevezették a szentmise új liturgiáját, mely ahelyett, hogy megtöltötte volna a templomokat, kezdte kiüresíteni őket, és a vasárnapi mise átlagos 60 százalékos látogatottságát 5 százalékra zsugorította össze az egykor keresztény Európában. Ezzel egyidőben a gyónás szentsége rémisztő összeomlást ért meg egészen a gyóntatószékek eltűnéséig sok templomban. Úgy tűnik, hogy a mesterséges fogamzásgátlás az élet elutasításából és gyűlöletéből vált a párok, a keresztény párok halálos uralkodójává. Illetlen divat terjedt el mindenhol, ami az egész társadalomban az erkölcsök szemérmetlen pusztulásához vezetett. És így tovább az élet minden területén.

És mi nagyon jól tudjuk, hogy Pio atya vérzőn emésztette fel magát a napi szentmiséért, a nappal és éjjel tartó gyónásokért, az élet védelméért és az élet számára mindig nyitott keresztény házasságért, tisztességes és méltó keresztény öltözködésért. Mindezt „atyáink hite” szerint.

De van még egy másik epizód Pio atya életéből, mely életének utolsó napjaiban (talán 1968 augusztusában) történt. Barátai és lelki gyermekeinek (néhány orvos és látogató) egyik csoportjával együtt elköltött vacsora közben a beszélgetés azokra a sokrétű gyümölcsökre terelődött, melyeket a nagy II. Vatikáni Zsinattól reméltek, mely alig három évvel korábban fejeződött be.
     A jelenlevők kis csoportja a zsinat gyümölcseiként a jövő számára számos reménykeltő dolgot sorolt fel és jövendölt meg. De ehhez meg akarták kapni Pio atya megerősítését is, és ezért ránéztek. Pio atya azonban csak ezt mondta nagyon-nagyon komolyan: „Csak sötétségek várnak ránk, mindenütt csak sötétség … de nem mondhatunk semmit… maradjunk csendben!” [Vajon ez a második rész mit jelent?]

Rémisztő jóslat, mely szemeink előtt évről évre valósággá válik az élet tömeges lemészárlásával, a család, az ifjúság, a szerzetesi élet összeomlásával, az ideák elrettentő összevisszaságával és a hit dogmáinak tagadásával…

„Atyáink hitének” feladása miatt most „a sötétség hatalma” uralkodik (lásd: Lk 22,53).

http://www.katolikus-honlap.hu/1302/pio.htm