Lát az
ember ilyesmit fotón, tévében, de amikor először „élő egyenesben” is
megtapasztalja, az azért furcsa érzés, be kell vallanom.
- Kapcsolódó anyagok
- Itt a világ vallási térképe
- Az egymilliárdot is meghaladja a felekezeten kívüliek száma
Az Angliában lakóháznak eladott templomok története, kiegészülve a
könyvtárrá alakuló vagy éppen áruházként működtetett katedrálisokkal
Európa-szerte, érdekes fordulatot vett az elmúlt hétvégén. Dublinban,
Írország fővárosában besétáltam ugyanis egy kocsmatemplomba. A helyi
közösség már nem adott össze annyi pénzt, amennyi az épület
fenntartásához kellett volna, ezért az egyház piacra dobta az évszázados
épületet.
Lett belőle remek kocsma, ültünk az egyik gótikus oszlop tövében, és irigykedtünk azokra, akiknek fent, a karzaton jutott hely, az orgona mellett. Az a történet járt a fejemben, amelyet a közelmúltban olvastam szlovák szomszédaink európai kálváriájáról. Pozsonyban ugyanis egyeurós emlékérmét szerettek volna kibocsátani a kereszténység szlovák földre érkezésének 1150. évfordulója alkalmából. Az unió brüsszeli központja viszont arra kérte a szlovák nemzeti bankot, hogy Szent Cirill és Metód portréjáról vegyék le a glóriát, és a nyakukban se lógjon kereszt, mert Európában ez sokak vallásos vagy „vallástalan” meggyőződését sértheti. A kereszt!
Az otthoni lapokban nem sokat olvasok erről a konfliktusról, pedig Magyarország miniszterelnöke maga is sokszor szóvá teszi, hogy mintha a nyugati országok túlzásba vinnék a keresztény meggyőződés kituszkolását a közéletből és a politikából. Hogy régen nem így volt. Hogy ez iránytévesztés. Értékrendválság. És hasonlók.
Az érmének átvitt értelemben persze több oldala van. A francia kormány például azért tiltakozik a szlovák érme ellen (hiszen előbb-utóbb párizsi boltokban is felbukkanna), mert Európa leggyorsabban növekvő vallásának, az iszlám jelképeinek a háttérbe szorítása kevésbé sikerülhet, ha közben a kereszténység is „nyomul”. Mindenféle érmékkel és glóriákkal.
Furcsa világban élünk, az biztos. Angliában például, ahol szintén vannak már
kocsmává alakított templomok, többen hisznek a földönkívüliekben, mint Istenben. A legnagyobb vallás manapság a vallásnélküliség, az ateizmus. A keresztény hívők száma csak Kelet-Európa felé haladva növekszik, a Nyugat ez ügyben valóban „válságban” van. Bár a kocsmájukban üldögélve a dubliniakat ez láthatóan nem zavarja, sőt, inkább sikernek tartják. Hogy végre idáig jutottak!
A keresztény hívők számát tekintve az összeurópai statisztikát a volt szocialista országok javítják fel. Lengyelország, a szlovákok, a románok, és persze mi magyarok is, amennyiben igazat mondunk a kérdezőbiztosnak. És tényleg annyi hívő él Magyarországon, mint amennyien ezt magukról manapság állítják.
Az Európai Unió vallásos érzületének lassú eltűnését talán semmi sem szimbolizálja jobban, mint az európai kék zászlóban található 12 csillag. Az 1955-ben eredendően még keresztény jelképrendszerre utaló 12 csillag (Szűz Mária koronáján volt ennyi) az unió mai alkotmányában pusztán csak „az egység, az európai szolidaritás és harmónia jelképe”. Szűz Máriáról, vallásról, kereszténységről már réges-rég szó sincs.
http://www.metropol.hu/itthon/cikk/1053596-templomkocsma-tanulsagokkal
Lett belőle remek kocsma, ültünk az egyik gótikus oszlop tövében, és irigykedtünk azokra, akiknek fent, a karzaton jutott hely, az orgona mellett. Az a történet járt a fejemben, amelyet a közelmúltban olvastam szlovák szomszédaink európai kálváriájáról. Pozsonyban ugyanis egyeurós emlékérmét szerettek volna kibocsátani a kereszténység szlovák földre érkezésének 1150. évfordulója alkalmából. Az unió brüsszeli központja viszont arra kérte a szlovák nemzeti bankot, hogy Szent Cirill és Metód portréjáról vegyék le a glóriát, és a nyakukban se lógjon kereszt, mert Európában ez sokak vallásos vagy „vallástalan” meggyőződését sértheti. A kereszt!
Az otthoni lapokban nem sokat olvasok erről a konfliktusról, pedig Magyarország miniszterelnöke maga is sokszor szóvá teszi, hogy mintha a nyugati országok túlzásba vinnék a keresztény meggyőződés kituszkolását a közéletből és a politikából. Hogy régen nem így volt. Hogy ez iránytévesztés. Értékrendválság. És hasonlók.
Az érmének átvitt értelemben persze több oldala van. A francia kormány például azért tiltakozik a szlovák érme ellen (hiszen előbb-utóbb párizsi boltokban is felbukkanna), mert Európa leggyorsabban növekvő vallásának, az iszlám jelképeinek a háttérbe szorítása kevésbé sikerülhet, ha közben a kereszténység is „nyomul”. Mindenféle érmékkel és glóriákkal.
Furcsa világban élünk, az biztos. Angliában például, ahol szintén vannak már
kocsmává alakított templomok, többen hisznek a földönkívüliekben, mint Istenben. A legnagyobb vallás manapság a vallásnélküliség, az ateizmus. A keresztény hívők száma csak Kelet-Európa felé haladva növekszik, a Nyugat ez ügyben valóban „válságban” van. Bár a kocsmájukban üldögélve a dubliniakat ez láthatóan nem zavarja, sőt, inkább sikernek tartják. Hogy végre idáig jutottak!
A keresztény hívők számát tekintve az összeurópai statisztikát a volt szocialista országok javítják fel. Lengyelország, a szlovákok, a románok, és persze mi magyarok is, amennyiben igazat mondunk a kérdezőbiztosnak. És tényleg annyi hívő él Magyarországon, mint amennyien ezt magukról manapság állítják.
Az Európai Unió vallásos érzületének lassú eltűnését talán semmi sem szimbolizálja jobban, mint az európai kék zászlóban található 12 csillag. Az 1955-ben eredendően még keresztény jelképrendszerre utaló 12 csillag (Szűz Mária koronáján volt ennyi) az unió mai alkotmányában pusztán csak „az egység, az európai szolidaritás és harmónia jelképe”. Szűz Máriáról, vallásról, kereszténységről már réges-rég szó sincs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése