Érdekes bölcs történet arról, hogy mi történik, ha a természet rendjébe beavatkozunk.
Egyszer
volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, aki mindenki másnál okosabb
volt. Történt, hogy ez az ember egy hatalmas birodalom élére került,
mert mások is ugyanezt gondolták róla, ezért vakon követték. Tanácsait
megfogadták, ítéleteit elfogadták, haragjától féltek. Egy napon aztán,
amikor ez az okos vezér a szántóföldeken sétált, azt látta, hogy a
verebek ezrei lakmároznak a búzakalászokból, mely az ő népének termett.
Mennyivel gazdagabb lenne népem, ha nem lennének ezek az átkozott
verebek - gondolta. Napokig töprengett, hogyan segíthetne népén, hogyan
űzhetné el ezeket a kártevőket birodalmából. Mivel mindenkinél okosabb
volt, úgy döntött kiküldi népét a szántóföldekre, rétekre, erdőkbe,
dombok, hegyek közé, folyó és patakpartokra. Kezükbe dobot, sípot és
rossz fazekat ad, hogy azt addig üssék, míg az összes madár holtan le
nem potyog az égből. Napokon, heteken keresztül tartott a zenebona, nem
maradt madár az égen, tetemeik elborították az országot. A termést nem
fosztogatták többé. Örült a nép és örült a bölcs vezér.
Teltek-múltak
a napok és az ország minden szegletéből jelentették, hogy egyre több a
sáska, cserebogár, és egyéb kártevő rovar. Már nem a madarak, hanem ezek
a teremtmények rabolták el a termést a birodalom népétől. Letarolt
szántók, gyümölcsösök romjai meredtek az égnek, amerre ezek a fosztogató
siserehadak elvonultak. A bölcs vezér gondolkodóba esett. Ha nem
lennének ezek az átkozott bogarak, népem gazdagabb lehetne bárkinél e
földkerekségen. Napokon át gondolkodott, míg rájött a megoldásra.
Gyáraiban vegyszereket kezdtek gyártani, ezeket népe boldogan vitte ki a
szántóföldre. Heteken át nem csináltak mást, csak permeteztek, szórták a
rovarirtót a földeken. Egy hónap elteltével néma csend borult a
birodalomra, a madárcsicsergés után a rovarok zümmögése is megszűnt.
Mindenki boldog volt, áldották a vezért a bölcsességéért. Már biztosak
voltak benne, hogy elérkezett a földi paradicsom, a jólét, a fejlődés és
a gazdagság.
Elmúlt
egy év és újra panasztól volt hangos az ország. Meddőek voltak a
gyümölcsfák, nem termett a zöldség, elkezdtek fogyni a virágok. - Hogyan
lehet ez? - kérdezte a Bölcs Vezér. - Elpusztultak a kártevőkkel együtt
a méhek is, nincs már aki beporozza a birodalom virágait, gyümölcsfáit!
- hangzott a válasz a főldművesektől. Napokon át gondolkodott a Bölcs
Vezér, törte a fejét, hogyan segíthetné népét ki ebből a bajból.
Álmatlan éjszakákon át csak gondolkodott, tervezett és mérlegelt. Ha
megszüntetjük a permetezést visszajönnet a kártevők, ha visszajönnek a
kártevők népem elszegényedik! Nincs más lehetőség a népemnek ezentúl
maguknak kell beporozniuk a fákat! - és így is lett. Azóta Kínában
minden tavasszal gyűjtik az emberek a virágport, tasakokba adagolják és
elszállítják a birodalom legtávolabbi szegletébe. Virágzáskor kirajzik a
nép, apró ecsetekkel, melyet virágporba mártanak és kezdetét veszi a
beporzás. És ez így megy évről-évre, tavaszról-tavaszra. A
madárcsicsergéstől és bogárzúgástól megfosztott országban a földművesek
azóta is szegények.
Itt a vége, fuss el véle. Aki nem hiszi járjon utána vagy nézze meg ezt a filmet!
Itt a vége, fuss el véle. Aki nem hiszi járjon utána vagy nézze meg ezt a filmet!
http://monarchista.blogspot.hu/2013/06/verebek-mehek-es-bolcs-vezer.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése