Krisztus volt a Világosság, mégis sötétségben függött a kereszten. Ő volt az Élet, mégis kiontotta lelkét mindhalálig. Ő volt a Kőszikla, lába mégis elmerült a mély vizekben. Ő volt Isten Fia, mégis meghalt mint bűnöző. Ő szent, hibátlan, bűnösöktől elkülönített volt, és bűnt nem ismert, mégis bűnné lett értünk, amikor elfoglalta egy bűnös helyét és helyette szenvedett. Hívta a fáradtakat, hogy menjenek hozzá nyugalomra, mégsem találhatott nyugalmat a földön, amíg el nem mondta: „Elvégeztetett!” Aztán életét Istenre bízta. Ő erős Isten volt, mégis emberré lett és megfeszíttetett gyengeségében. Ő a láthatatlan Isten képe volt, mégis úgy elcsúfították arcát, ahogy senkiét a világon. Az istenség teljessége lakott benne testileg, mégis szolgai formát vett fel, és emberekhez hasonló lett. Szólt és meglett, parancsolt és úgy történt, mégis megalázta magát és engedelmes volt halálig. A népek vágya volt, mégis megvetették és elutasították az emberek. Ő az élet forrása, de a kereszten felkiáltott: „Szomjazom!”
Meg tudod érteni ezeket a titkokat? Ezekbe kívánnak az angyalok betekinteni. A menny sem fogadhatja be, ő mégis meghalt értünk.