Szeretet, irgalom, hűség, három szó, amelyek a mai rohanó és élvezeteket kergető világban, szinte teljesen elveszítették értéküket. A szeretet szót naponként használjuk, olyan szavak helyett, mint például: kedvelem, élvezem, ízlik, így teljesen kiüresítjük a szó értelmét, ugyanis szeretni igazán csak Isten tud. Ezt a szeretetet Fiának értünk, bűneinkért való feláldozásával bizonyította be. A szeretet tehát áldozatot követel, sőt, örömmel adott áldozatot.
Irgalom. Irgalomra annak a személynek van szüksége, aki ítélet alatt áll. Irgalmat általában azok gyakorolhatnak, akiknek halálos ítéletet kell osztaniuk, valamilyen bűn elkövetéséért. Mi mindannyian el vagyunk ítélve, mert bűneink miatt nem érdemlünk mást, csak ítéletet, halált és kárhozatot. Isten, aki bíránk, irgalmat adott nekünk, és életre hív minket a Jézus Krisztusban.
Hűség. Általában, barátainkkal, hitvestársunkkal kötelezzük el magunkat a hűség kötelékével. Az ilyen kötelék legtöbbször az ember egész földi életére érvényes, de akármilyen erős is ez, nagyon sokszor hűtlenné leszünk társainkkal szemben, akár csak gondolatban is. Krisztus hűséges maradt mindig az Atyához, ezáltal hűségre tanítva minket.
Bevallhatjuk, hogy mi gyarló és a bűn rabságában élő emberek önmagunktól sem szeretni, sem irgalmazni, sem hűséget megtartani nem tudunk, ezért segítségre van szükségünk. A segítség egyedül csak Istentől jöhet, Krisztuson keresztül, aki nem sajnálta saját életét, hanem kiontva ártatlan vérét, meghalt értünk. Ezért menjünk bátran és teljes odaadássál a kereszthez, és fogadjuk őt a szívünkbe. Köszönöm, Istenem, hogy irgalmas és jó vagy, aki nem sajnáltad Fiadat feláldozni értem. Kérlek, te taníts, és te végy lakozást bennem! Ámen.