Baji Mária Cecília által kapott JÉZUS BENSŐ ÉLETE

Az Üdvözítő előszava

"Az ember kétféle életet él a földön. Az egyik a külső: a TEVÉKENY.  A másik a benső: a SZEMLÉLŐDŐ ÉLET.

Az egyik mindenki számára látható, nyilvánvaló;  a másikat csak Én ismerem. Helyes életmód mellett mind a két élet - a külső és a benső - annyira eggyé válik, hogy egyik sem hátráltatja a másikat. Ha mind a külső, mind a belső élet az Én nagyobb tiszteletemet célozza, lépést tartanak egymással. Bárki felismerheti az egyik tökéletességéből a másik magasztosságát.

Ebben az írásban az Én benső életemről valóban az az érzésed lesz, mintha egyidőben a külsőt is figyelemmel kísérnéd. És habár külső életemet a gonoszok meggyalázták, mindazonáltal az igazak magasztalták és csodálták.

Az Én külső életem az Atyának fölötte tetsző volt. Ő maga adta ezt tudtunkra a Jordánnál és a Táboron, e szavakkal: "EZ AZ ÉN SZERETETT FIAM, AKIBEN KEDVEM TELIK" (Máté 3:17)

Ne csodálkozz, szeretett Jegyesem, ha Én neked - még mielőtt feltárom benső életemet - megmagyarázom, hogyan él kettős életet minden ember e földön: külsőt és bensőt. Erős legyen a meggyőződésed, hogy biztonsággal leírhasd mindazt, amit neked parancsolok, és ami az engedelmességnek megfelel. Még ha nagyon nehéznek látszik is előtted, akkor is, nemcsak hogy nagyon könnyűnek fogod találni, hanem nagy vigaszodra és lelki hasznodra fog szolgálni. Légy bátor, jegyesem, ne félj semmi nehézségtől. Én mindent azzal a teljes szeretettel nyilatkoztatok ki neked, amelyet irántad érzek.
.
Akaratom szerint úgy felelj majd erre a nagy szeretetre, hogy igyekezz Engem mindabban utánozni, amit kinyilvánítottam neked, s amit egyre bőségesebben fogok kinyilatkoztatni. Azért akarom, hogy leírd ezeket, hogy az Én benső életem jobban bevésődjék a szívedbe.

Dávid tett így törvényemmel, amikor így szólt: "ÉS TÖRVÉNYED, Ó URAM, VÉSD SZÍVEM KÖZEPÉBE!" Zsolt 39,9) Mondd vele: "A TE ÉLETED, URAM, LEGYEN SZÍVEM MÉLYÉN!" , hogy Engem tökéletesen utánozhass, s igazi és hűséges jegyesem lehess."

JÉZUS BENSŐ ÉLETE

A "JÉZUS BENSŐ ÉLETE" által Jézus legszentebb Szívének érzelmeit akarja megmutatni nekünk, azt, hogy hogyan szerette emberi élete első pillanatától kezdve a mennyei Atyát és minket.

A Jézus Szíve tisztelet különösen az utolsó idők számára lett fenntartva, és arra való, hogy a kihűlt emberszíveket - miután megismerik és átelmélkedik Jézus belső érzelmi világát - bensőséges viszontszeretetre gyullassza, elégtételt adó engesztelésre és hű utánzásra indítsa.

A Jézus Szent Szíve tiszteletnek négy fontos terjesztője négy különböző kor négy szent életű apácája volt.

1. Hackenborni Szent Mechtild (+1298) - ő nagy Szt Gertrúd nagynénje, már ő írt a Jézus Szíve tiszteletről
2. Nagy Szent Gertrúd (1256.01.06 - +1302.11.17) Könyve: "Az isteni szeretet követe" /Szent János evangélista kijelentései alapján/
3. Alacoque Szent Margit (+1690) /1673.dec 27-én, Szent János evangelista ünnepén kapta Jézus Isteni Szívének kinyilatkoztatását/
4. Baij Mária Cecília, az olasz montesfionei Szent Péter zárda apátnője (szül: 1694.01.04 - +1766) /1729 dec 27-én misztikus módon kapja különös pártfogójául és lelki testvéréül Szent János evangelistát/ Itt az ő kinyilatkoztatásaival fogunk foglalkozni.

---

Hogyan olvassuk a kinyilatkoztatásokat?

Baij Mária Cecilia mondja:
"Én csak azt tudtam meg, amit Jézus Krisztus nekem kegyességében kinyilatkoztatott. Egy benső hang diktált nekem, ami csodálatos és különös módon történt. Kimondott, mégis szellemi közlésről volt szó."
.
"Főtisztelendőséged tudni akarja, hogy milyen módon látom és hallom mindazt, amit leírok?… Egészen egyszerűen akarok erről beszélni, azonban nem tudom, megtalálom-e a helyes kifejezéseket. Először is állítom, hogy testi szemeimmel semmit nem látok, és semmit nem fogok fel szagló és hallószerveimmel. Minden egészen különös módon, a lelkem bensejében játszódik le. Szentáldozás után, a felette nagy összeszedettségből és vigasztalásból, melyet érzek, felismerem Jézus jelenlétét. Halk fuvalomként hallom a hangját. Egészen halkan hallom magamban, nem mint emberi szót, hanem mint szelíd fuvallat kedves susogását. Ezzel a benső hanggal beszélek, s anélkül, hogy tovább gondolkoznék rajta, oly erős meggyőződéssel, hogy valamely más oldalról származó kérdésre nem is tudnék felelni olyankor. Mivel ez az érintkezésem Krisztussal már 18-20 éve tart, oly biztosnak érzem magamat, hogy minden további nélkül átadom magam Neki!"
.
Az Úr maga ezt a festői hasonlatot használta, hogy meggyőzze Baij M. Ceciliát a kinyilatkoztatások valódiságáról. "Ha az ereszt a tető nem táplálja, nem folyik belőle víz. Ha gondolataid nem lennének felülről megtermékenyítve, nem tartalmaznának semmi értékeset!"

Jelül Jézus ünnepélyesen megígérte Ceciliának, hogy a küzdő Egyház meg fogja dicsőíteni isteni Szívét, és ünnepet ülnek a legszentebb Szív tiszteletére. Sok fordulat és reménytelenség után azután, még Cecilia életében, 1765 február 6-án jóváhagyták és bevezették a Jézus Szíve misét és ünnepet.

Maga Porto Maurizioi Szent Lénárt (+1751), aki eleinte erős szemrehányással illette Isten szolgálóját, és megbélyegezte, mint ördögtől megszállottat - miután az iratokat elolvasta, megváltoztatta véleményét: "..oly nagy lelkiörömmel olvastam JÉZUS BENSŐ ÉLETÉT, hogy azt, amit éreztem, szavakkal nem tudom kifejezni. Minél többet olvastam belőle, annál jobban megértettem Jézus Mária Cecilia apátnőhöz intézett szavait: "SZAVAIM BIZONYÍTJÁK A LEGVILÁGOSABBAN, HOGY ÉN VAGYOK, AKI BENNED MŰKÖDÖM, EZEK A SZAVAK TELVE VANNAK VILÁGOSSÁGGAL. MINDENKI, AKI OLVASSA, MEGLÁTJA AZ IGAZI VILÁGOSSÁGOT S NINCS OKA KÉTELKEDNI! - most már meg vagyok róla győződve, hogy ez az irat nagy hasznot hoz a lelkeknek."

Ebből a könyvből kiderül, hogy az Üdvözítő kérései, áldozatai és hálaadásai számtalan ismétlése által, és NEM EGYSZERRE érdemelte ki számunkra az összes kegyelmeket, ami pedig kényelmesebb lett volna. Jézus minden egyes kegyelmet külön, megváltói Szívének határtalan, fáradhatatlan jósága szerint eszközölt ki.

"ELJÖN AZ IDŐ, MIKOR ÖRÖMET SZERZEL SZÍVEMNEK, MERT ÁLTALAD SZÁMOS EMBER ISMERI MEG S TISZTELI ILLŐ ÁHITATTAL SZÍVEMET!"

"SZÍVEMBE ÍROM ÉS ONNAN SOHA KI NEM TÖRLÖM AZOK NEVEIT, AKIK EZT AZ ÁJTATOSSÁGOT TERJESZTIK!"

A Megtestesülés

"Miután lelkem, melynek szenvedni képes és halandó testemet éltetnie kellett, megteremtetett, Vele azonnal egyesültem, mégpedig olyan tökéletesen, hogy Lelkem az Istenség összes tulajdonságát, valamint önnön méltóságát is felismerte. Isten Igéjével egyesülve imádta a legszentebb Szentháromságot. A teljesen megvilágított, tökéletesen megismert és egészen felfogott isteni rendelkezéseknek alávetette magát. Lelkem belenyugodott, hogy leszálljon Szűz Mária méhébe és éltesse azt a testecskét, amelyet a Harmadik Személy, a Szentlélek ugyanazon pillanatban teremtett a szűzi méhben."

A testté lett Ige önfeláldozása

"Amint Én, a testté lett Ige, az Atya egyszülött Fia egyesültem az emberi természettel, áldozatul adtam magam Atyámnak.

Felajánlottam Magamat, hogy mindazt elszenvedjem és elviseljem, amit elhatározott és ami Neki tetszik. Istenségemet nem arra akartam felhasználni, hogy a szenvedésektől megmentsem Magam, hiszen a mennyben nem voltam sem szenvedésnek, sem fájdalomnak alávetve; hanem hogy felvett, természetes életemet fenntarthassam: mert az emberi életem nem maradhatott volna fenn annyi fájdalom mellett, ha Istenségem nem lett volna vele valóságosan egyesülve."

Az első gyötrelmek

Miután az Igével egyesült Lelkem leszállott, hogy az anyaméh szűk terében lakjék és Testemet éltesse, abban a pillanatban azonnal éreztem mindazt a fájdalmat és szomorúságot, amelyet egy érett ítélőképességű és teljes ismerettel bíró személy ilyen "lakásban", ilyen korlátozottságban érezne. Drága jegyesem /Jézus itt Baij Mária Cecília apátnőt szólítja meg - a szerk./ Én éppúgy be voltam zárva Anyám méhébe, mint más anyák gyermekei, akik azonban ítélőképességeiktől természetszerűleg ott meg vannak fosztva. Én azonban, mint Isten, minden tudás és öntudat birtokában voltam, és Lelkem gyötrelmet érzett ebben a kényelmetlen helyzetben.

JÉZUS EMBERSZÍVÉNEK ELSŐ DOBBANÁSAI

Emberi természetemmel történt egyesülésem után nyomban mennyei Atyám imádásába merültem. Megköszöntem Neki az emberiségnek nyújtott jótettét, mert Engem, egyszülött Fiát az emberi nem megváltására ajándékozott. Imádtam Őt, és hálát adtam Neki minden értelmes teremtménye nevében. Ettől kezdve Testvérüknek nyilvánítottam ki Magamat.

Kijelentettem, hogy mindazt, amit földi életem idején tenni és szenvedni fogok, testvéreimért akarom tenni és szenvedni. Kárpótlást akartam nyújtani ezzel Atyámnak, mert ők hibákkal és hanyagsággal vannak tele.

Az első imádás és hálaadás után különös kegyet kértem Anyám számára szeretett örök Atyámtól. Ez a következő volt: ahányszor anyai méhében tartózkodása alatt megmozdulok, ő növekedjék egy-egy fokkal a megszentelő kegyelemben. Ezt a kegyelmet azért kértem, hogy még ebben a földi  életében százszoros jutalmat kapjon azért, amiért embertestemet legtisztább szívéből táplálta. Atyám a kérésem iránt nagy kegyelmesen tetszését nyilvánította. Egyidejűleg szeretett Anyámmal is tudattam ezt, hogy annál nagyobb legyen az öröme, és még nagyobb lelki gyönyörűséggel adjon Nekem, szeretett "Fiának" szállást.

Miután Atyám teljesítette kérésemet, Anyámmal egyesülve mondtam köteles köszönetet érte. De Anyámnak is köszönetet mondtam. És Istenember létemre köszönetem felette értékes és kedves volt mennyei Atyám szemében.

AZ ELSŐ GYÖTRELMEK ÉS GYÖNYÖRŰSÉGEK

Jegyesem, leírhatatlan gyötrelmet és egyidejűleg gyönyörűséget is éreztem e szorongatott helyzetemben. Tudtam, hogy Atyám akaratát teljesítem. Egy teremtmény méhében tartózkodtam, akit végtelenül szerettem, és akiben minden gyönyörűségemet találtam. Elégtételül ajánlottam fel Atyámnak azt a szenvedést, amit a szűk anyaméhben kellett nekem, az Istennek, elszenvednem, felajánlva ezt azért a szabadosságért, amellyel - Atyám akarata ellenére - annyi testvérem él.

Azokért, akiket bebörtönöztek, mert szerettek Engem, előre részvéttel viseltettem. Megígértem nekik támogatásomat és segítségemet. De az anyaméhbe beszorított állapotom szenvedését elégtételül ajánlottam fel Atyámnak, mindama szabadosságért, amelyben az emberek élnek, miközben ide-oda kószálnak a világban: hajtják a meg nem engedett élvezeteket és szórakozásokat, miközben megsértik a mennyei Atyát.

Ezt a szenvedést azokért a szerzetesekért is felajánlottam, akik unalomból hagyják el a klauzúrát, és teljesen megvetik a szabályokat. Azokért is felajánlottam szenvedéseimet, akik tetteikkel vagy vágyaikkal hágják át a szabályokat, és ama hiú és veszélyes szabadság után epednek, melyet valaha annyira megvetettek - most azonban vágyódnak rá, mert lelkük elerőtlenedett és lelkesedésük megszűnt. Kértem Atyámat, hogy korlátozottságomért és szorongatásomért legyen irgalmas hozzájuk, és ha tévedésük beismerése után helyreállítják az első lángbuzgalmukat és újból alávetik magukat a klauzúra szűk határainak és a kolostori fegyelemnek, bocsásson meg nekik.

Szorult helyzetemet különösképpen azokért a gonosztevőkért ajánlottam fel, akik hibáik miatt bírói ítélettel részesültek büntetésben, akik börtönben és bilincsek között kell sínylődniük, akiknek szűk és sötét helyiségben kell tartózkodniuk. Kértem Atyámat, hogy tekintettel szorultságomra, adja meg nekik a kegyelmet, hogy gonosztetteik engeszteléséül türelemmel viseljék el büntetésüket. Atyám mindezt elfogadta és megígérte, hogy megadja e kegyelmet, de azzal a feltétellel, ha a rabok az Ő isteni ösztönzésének és kegyelmeinek nem állnak ellent, és merevségüket, nyakasságukat és igazságos büntetőikkel szembeni bosszúvágyukat elnyomják magukban.

Láttam azokat az embereket, akik a múltban éltek, akik akkor voltak és akik az évszázadok folyamán a világ végezetéig lesznek. Láttam minden tettüket és tevékenységüket, mind a külsőket, mind a belsőket. Láttam a bűnöket, melyeket az emberek valaha elkövettek, azokat, melyeket éppen akkor követtek el, és azokat, melyeket a világ végezetéig el fognak követni. Láttam az emberek összes tökéletlenségét, hibáit, fogyatékosságait, és Isten szolgálatában való restségüket. Szomorúság és fájdalom járt át minden emberért. Felajánlottam Atyámnak életemet, és szorult helyzetemből fakadó gyötrelmeimet.

A szemek szenvedése

Mivel értelmem teljes használatával bírtam, minden érzékemben kifejezhetetlen szenvedést éreztem, mert e szűk helyen kellett lennem.

Az anyaméh sötétjében, az egész emberi nem látóérzékkel elkövetett bűneinek kiengesztelésére, felajánlottam Szemem világának megvonását.

Az, hogy a szememet nem használhattam, igen nagy kínt okozott. Láttam, drága jegyesem, hogy sokan - kíváncsiságuk miatt - mennyire vétkeznek ezzel az érzékszervükkel. Azt is láttam, hogy a velük való visszaélésekből fakadóan milyen szörnyűségeket követnek el és Atyámat megbántják!

Többször is könnyeztem. Habár ezek még kis cseppek voltak, értékük mégis oly nagy volt, hogy elegendő engesztelést nyújtottak az isteni Igazságosságnak mindazokért a bűnökért, melyeket az emberek a szemükkel követnek el. Könnyeimnek az a szeretet adott ekkora értéket, mellyel azokat ontottam.

Atyám megígérte nekem, hogy minden bűnösnek, aki bűnbánó könnyek után vágyakozik, és akik őszinte szívvel kérik, megadja majd ezt a nagy kegyelmet. Ma is, naponta sok-sok bűnöst érint ez a hatás és sok igaz lelket is. Az előbbieket a könnyek ajándéka bűneik kiengesztelésére érdemesíti, az utóbbiak azért részesülnek a könnyezés ajándékában, hogy egyre nagyobb dicsőséget éa vigasztalást nyerhessenek el az örök életre. Én ezt tanítványaimnak a következő szavakkal bizonygattam: "BOLDOGOK, AKIK SÍRNAK, MERT ŐK MAJD MEGVIGASZTALÓDNAK!" (Máté 5,5).
Különösen kértem Atyámat, hogy - Szemem világának elvonása miatt érzett szenvedésem ereje által - adja meg ezt a kegyelmet mindazoknak, akik ezt az érzéküket Irántam érzett szeretetből tagadják meg, s a hiú és különös, sőt, még a megengedett dolgokra sem néznek: hogy ezt mindig megingathatatlan lelkülettel tegyék. Hiszen az emberi nyomorúságnak nehéz ezt az érzéket megtagadni. Különleges kegyelem szükséges hozzá, mert az emberi gyarlóság mindig az új, még nem látott dolgok látására és kívánására törekszik.

Arra is kértem Atyámat, hogy azoknak, akik természetes okból, és az Ő szándéka szerint vesztették el a szemük világát, adja meg az erőt, hogy vakságukat Isten Akaratában és Rendelésében való megnyugvással viseljék el. Kedvesen és nyájasan adta meg ezt Atyám, s szeretetteljes segítséget ígért nekem számukra. És valóban, akik magukat igaz gyermeki szeretettel ajánlják fel Neki, azoknak az Irgalmasság Atyjaként mutatja Magát.

Tudd meg, jegyesem, hogy amikor ezeket az imákat elmondtam, Lelkem előtt mindazok jelen voltak, akik a szemük révén szenvednek. Mind Előttem voltak, mindnyájukra egyenként rájuk tekintettem. Testvéri szeretettel szerettem őket, és bőséges isteni kegyelmet esdettem le részükre.

Végtelen bölcsességem folytán láttam minden nyomorultat is, akik a szemük által sértik meg Atyámat. Láttam, hogy ezek nyakasságuk és makacsságuk következtében nem akarnak megjavulni. Számukra nem tudtam ezt a kegyelmet elnyerni, mert ők az isteni ösztönzést és kegyelmeket nem akarják befogadni. Részvéttel néztem rájuk, és kértem Atyámat, hogy bár sem az Ő Irgalmassága, sem az Én Érdemeim által nem engedik magukat befolyásolni, legalább ne büntesse őket igazságosságának teljes szigorával, amint ezt azelőtt sokaknál megtette.

Akik kíváncsiságból tiltott dolgokat néztek, ezekért régebben súlyosabb büntetésben részesültek, amint ez Lót feleségével is megtörtént.

Atyám meghallgatta kérésemet. Megígérte, hogy - érdemeim és közbenjáró imáim miatt - kisebb szigorral büntet majd, és még a sértéseket is elviseli. Ó, mi lenne belőlünk különben?… Hány sóbálvánnyal és mennyi egyéb súlyos büntetéssel lenne tele a világ, a szemeitek bűnös kíváncsisága miatt!

A hallóérzék szenvedése

A hallóérzékek által is nagy szenvedést viseltem el: mivel be voltam zárva az anyaméhbe, meg voltam fosztva ettől az érzékemtől is.

Csak a lángoló sóhajokat hallottam, melyeket Anyám a szíve mélyéből küldött Hozzám. Szívesen vettem a bájos beszélgetéseket, melyeket Velem így folytatott. Bensejében annyi szeretettel és kedvességgel beszélt Hozzám, hogy szinte elbűvölte a Szívemet, és kénytelen voltam őt egyre jobban megszeretni.