Üzenet

2011. május 11., szerda

EGY MEGRENDÍTŐ HÍRHEZ

Rövid hír jelent meg tegnap, szombaton (2011. 04. 09.) este a médiában: „Kőszegen, a délutáni erős, viharos szél porfelhőt kavarva kidöntött egy fát, melynek ága ráesett a közeli Mária szoborra, és ledöntötte azt. A szobor feje letört, és oly módon került betemetődésre a faágakkal, földdel, és törmelékekkel, hogy nehezen találták meg, a földből kiálló, szoborrögzítő vasdarab jelezte csak, hogy hol keressék.”

Mélyen megdöbbentett a hír, és mondanivalója… „Mert lesznek jelek…”

És amikor szent személyeket, vagy szentséget jelölő tárgyakat, formákat, jelképeket ér valamilyen tragikus hatás, az bizony „jelzésként” fogható fel! És minél meghökkentőbb a JEL, annál nagyobb a mondanivalója! - Közel egy évvel ezelőtt a csíksomlyói szabadtéri oltár fölé emelt kupola keresztjébe csapott bele a villám. Most Szűzanya szobra…

Láncszemként fonódott bennem össze néhány gondolat.

R. Sheldrake, híres fizikus, kutató, az elemi viharok természetét tanulmányozva, több mint egy évtizeddel ezelőtt megjelent cikkében arról írt, hogy a nagy viharok keletkezéséhez milyen „indulati tényezők is” járulnak hozzá. Példaként a fizikus még a nagy, a tomboló tájfunok kialakulását is összekapcsolta az erős, romboló hatású emberi indulatokkal.

Eszembe jutott ez a régi, valamilyen tudományos lapban megjelent tudósítás, amelyet ha „átvitt értelemben lefordítunk” a tegnapi történésre, akkor nagyjából ilyen kérdéseket vet fel:

- Minek, milyen összeadódó (emberi, és / vagy szellemi) indulatok hatására keletkezett egy hegyvidékes területen olyan erős homokviharos szél, hogy az egy város „közepén” csavar ki fát?

- Más szobrokat miért nem ért károsodás? Miért pont Szűzanya szobrát döntötte le a viharos szél által letépett faág?

- Fát, élő fát csavart ki a fékevesztettség… Nekünk, a mi keresztény kultúrkörünkben, a Keresztfa az Élő Fa, az Életet adó Fa, mert rajta függött a Világ Megváltója… A párhuzam egyértelmű így Húsvét Szent Ünnepe előtt…

- A kültéri szobroknak bírniuk kellene az időjárás viszontagságait. És, hogy megfeleljen ennek a kritériumnak, a szobrászok időnként beléhelyezett vasrúddal erősítik meg ezeket. A vasrúd a nyaknál a gerinc folytatását jelenti.

Ki az, milyen szellemi erő, aki emberi ténykedéseken keresztül, (politika, gazdasági élet, stb.) a magyarság gerincét akarja megtörni?

- Méghozzá Kőszegen, ahol Hős várvédőink Jurisics Miklós vezetésével megállították a törököket, és emiatt vetette el Szulejmán Bécs ostromát! Európa számára Magyarország, mint védőbástya szerepelt, akkor is, más értelemben ma is!

Akkor fizikális erőről és harcról volt szó, ma szellemiről!...

- A földi világban egy nép szellemi gondolkozását mindig a vezető gondolkozása, „szellemisége” határozza meg. Azé a vezetőé, akit ma megválasztanak, régebben megkoronáztak. A koronát pedig mindig a királyjelölt fejére tették.

Isten-küldötte Szent Koronánk van, és „Koronás Főnk” is, hiszen van Koronás Királynőnk: Patrona Hungariae! Eredetileg az Úr Jézus, és Boldogasszony is, tehát Mindketten rajta voltak a Szent Koronán, mely az Isteni Akarat útját, és megvalósulását is jelöli egyben.

De kinek (milyen, emberi tettre motivált szellemi erőnek) állt érdekében valamikor eltávolítani a Szent Koronáról Szűzanya képét? Nem ugyanannak-e, aki az ország Szűzanya-oltalmát kívánná most megszüntetni?

Mert, ki akarhat „fejvesztettséget” az országban? Ki kíván „port hinteni a szemünkbe”, és ki szeretné, ha „homokba dugnánk a fejünket”, méghozzá olyan mélyen, hogy meg se halljuk Isten Hangját?!

- Kétezer évvel ezelőtt a szellemi befolyásoltság megbabonázta a Jézus jeruzsálemi bevonulásakor még ünneplő tömeget, s néhány nap múlva ugyanazok az emberek a „Hozsanna” helyett „Feszítsd meg!”-et kiáltottak!

Akkor a Megváltás meghiúsítása volt a tét, ma a Kígyótipró Asszonynak, s népének szól az üzenet).

- És még egyszer, (túl a mi földi, történelmi mondanivalónkon): miért pont Kőszegen?

A Szentírás így szól: „A kő, mit az építők megvetettek, Szegletkővé lett!” (Mt.21/42.)

Akkor a „Szegletkő”, az „Alap”, az Úr Jézus volt. Ma a „Szegletkő”, a „Zárókő” a Szűzanya, Boldogasszonyunk, Nagyasszonyunk! Vagyis, „Hajnal szép Sugára”, ahogy a Szeretetlángban Önmagát megnevezte, és Aki az „utolsó időkben” „Fényével megvakítja a sárkányt!”!

Az eset 9-én, szombaton történt, azokban az órákban, amikor az Úr Jézus a Kereszten függött… És április 9-éhez képest a harmadik szombat: 23-a, ebben az évben: Húsvét Nagyszombatja!

„Nem tudhatjuk az napot, és az órát”, - ahogy az Úr Jézus is fegyelmeztetett. Valóban nem.

Az április 9-23-ig tartó idő egy „képletes időszak”, ami rövid időn belüli bekövetkező, (3 hét, nagyjából 3 hónap, és körülbelül 3 év), vagy elinduló nagy eseményt, vagy eseménysorozatokat jelöl.

Legyünk figyelmesek a jelekre!

A JELEK: jelek maradnak, nem pontos adatok, és azért kapjuk, hogy figyelmeztessenek!

Az Úr pedig gondoskodik róla, hogy meg is értsük jelentésüket.

Még tovább gondolva a történést: az előbbi Máté idézet a folytatásával együtt így szól: „A kő, mit az építők megvetettek, Szegletkővé lett! Az Úr művelte ezeket, csodálatos szemünk előtt, amit cselekedett. – Ezért mondom néktek: „Elveszítitek Isten Országát, és egy olyan nép kapja, mely megtermi gyümölcsét.” (Mt. 21/42-43.) – Máté híven tolmácsolta Jézus szavait, az akkori emberekhez szólva. Ma pedig: „Akinek füle van, hallja meg” a mondat jelentését, és érezze meg szívében, hogy neki ez személyesen, itt és most, mit jelent: feladatként!

Gábriel így szólt Máriához: „ … Áldott a Te méhednek Gyümölcse, Jézus!” Az „Első Gyümölcs” tehát az Úr Jézus volt. Az Istenanya világra hozta, és „felnevelte” földi nagykorúságáig az Üdvözítőt, a világ Megváltóját.

A „második gyümölcs” a „Zárókő”, az „Új Világ Szegletkövének” elkészítése, vagy helyesebben: felkészítse, mely szorosan összefügg népünk feladatával!

A világ történéseit pedig Maga Isten, Mennyei Atyánk Akarata szerint, az Úr Jézus vezeti!

Fel kell hát ébrednünk, sőt, már éberként kellene hallgatnunk, hogy megértsük a történéseket, s kövessük Isten Szavát!

***

A Lélek indíttatására összegeztem a történteket, és kérdéseket tettem fel.

A választ mindenki lelkiismerete, szíve fogja megadni, s az szerint cselekszik.

Egy biztos: nem lehet ezek után azt mondani, hogy Isten nem figyel ránk, és nem ad jeleket! Csíksomlyó tavaly, most Kőszeg… Hogy azonban odafigyeljünk a JELEKRE, az a mi feladatunk!

Felmerülhet még a kérdés: Isten nem tudta volna megakadályozni, hogy ilyen történjen? De, igen! Meg tudta volna akadályozni! De hol maradna akkor a JEL, a FIGYELMEZTETÉS ÉRTÉKE?

Sok jelet, próféciát kapunk, érzékeny emberek egyre nagyobb számban adják le jelzéseiket, de odafigyelünk-e rá?

„Eljött a vég, az utolsó óra,

Mely a változtatást végképpen meghozza!

Jöjj Velem Gyermekem, ne legyen a vége oly csúf,

a korszaknak, melyben a Föld a sorságból kifut!

Fogjad a kezem, s Én el nem eresztelek,

Teremtsük ujjá EGYÜTT ezt a vén Földet!

***

Villamos áramként fut az ISTENI SZERETET,

mely teljes erejével a VÉGTELENSÉGEN ÁTREMEG:

SZÍVEMBE HÍVOM MOST MINDEN EMBER-GYERMEKEMET!”

(A teljes verset, mely mondanivalójában ide illik, csatolom. Már korábban, 2005-ben született, „Tavasz” címmel.)

Ha mindez nem lenne elég, akkor a tegnapi történés után, a mai vasárnapra rendelt Evangélium Lázár feltámasztását mondja el:

Jézus, amikor még nem szólította elő Lázárt, csak sírja előtt állt, „… égre emelte tekintetét, és így imádkozott: „Atyám, hálás vagyok Neked, hogy meghallgattál. Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körül álló népért mondom, hogy higgyék: Te küldöttél Engem!” E szavak után hangos szóval kiáltott: „Lázár, jöjj ki!” (Jn.11 / 41-43.)

Halljuk meg a SZÓT, Jézus Szavát, és imádkozzunk mi is, Vele Együtt, és az Ő mintájára:

Atyánk,

Ta adtad szívünket,

Szívünkből hisszük, hogy

Hallasz, és meghallgatsz bennünket.

Szellemünk, s térdünk meghajol Előtted,

Atyánk, felajánljuk sorsunk, s emberi létünket!

Látod Boldogasszonyunk miattunk omló könnyeit,

Hallod könyörögni Országunk szentjeit, Igaz Nagyjait.

Uram, hisszük, hogy ha Te akarod,

Megnyilvánul bennünk Teremtő Akaratod,

S lelkünk sírjából is előhív Hangod!