Kovács Antal Kalliszt: A sümegi ferences kegytemplom és kolostor története és leírása
A Sümegi Ferences Rendház Kiadása, 1995.
A kegytemplom
Bármely irányból közelítjük meg Sümeget, szemünkbe tűnik a várhegy tetején a festői szépségű vár, mely mintegy királyi korona ékeskedik a város felett. S a hegy tövében ott ragyog szürkésfehér színű falával, barokkos toronysisakjával a ferences templom.
A látogató legtöbbször a város központja felől közelíti meg a templomot. A Kisfaludy tér mellett elhaladva, a templom előtti tér baloldalán megpillantjuk a Szentháromság szobrot, mögötte a Bíró Márton püspök (1745-1762) által a 18. század derekán építtetett püspöki palotát.
Az egyhajós, dongaboltozattal fedett templommal egybeépítve látjuk a kétemeletes, négyszögű udvart körülzáró kolostor épületét, mely tekintélyes múlttal rendelkezik. Bejárata fölött látható a püspöki címerrel díszített építési emléktábla, mely az építtető Széchenyi György püspök nevét és az építés évét (1652) őrzi.
A templom bejáratának két oldalán, kis kápolnaszerű fülkékben a tövissel megkoronázott Jézus, illetve a megfeszített Jézus szobrait tekinthetjük meg.
Lépjünk be a templomba, és ismerkedjünk meg értékeivel. Figyelmünk először a szentély szélességét kitöltő főoltárra irányul. Közepén, a szentségház fölötti díszes kazettában a templom legfőbb ékessége, kincse, a kegyszobor látható. A Pieta, vagy ismertebb nevén a Fájdalmas Szűz szobra a hozzáértők szerint a 16. században készült, igazi gótikus remekmű. Alkotója ismeretlen. A művész a Szent Szűzet koronával a fején, kék és piros ruhában ábrázolja. Ölében a keresztről levett Szent Fiát tartja, arcán az anyai bánat mélységes fájdalmának jelei olvashatók le.
Egyes vélemények szerint a szobrot a felvidéki Szakolcáról 1649-ben idetelepített ferencesek hozták magukkal, amit erősíteni látszik az a bevett szokás, mely szerint a szerzetes atyák áttelepüléseik során mindig vittek magukkal valami kedves emléket, mely régi otthonukra emlékeztette őket.
A FŐOLTÁR mostani - felújításra váró - állapotában is Dunántúl egyik legszebb barokk emléke. A félköríves alaprajzot követő, gazdag faragással és aranyozással díszített oltárt Acsády Ádám püspök (1725-1745) megbízásából egy kármelita szerzetes testvér, Richter Ferenc Domonkos készítette 1743-ban.
A münsteri származású szobrász mesterien látta el feladatát. A nagyméretű csavart, illetve korintuszi oszlopok, a csipkeszerű rácsdíszek, az angyalkák által tartott, könnyedén omló drapériák, a kegyszobrot magában foglaló díszes trónus, az oltár alkotójának rendkívüli tehetségét és a mecénás püspök bőkezűségét dicséri.
Az oltár nagyobb méretű szobrai közül Richter alkotása a Péter és Pál, valamint a két egyházatya, Ágoston és Ambrus alakjai, míg a Pieta előtt térdeplő Szent István és Szent László szobrai korabeli, de Richternél gyengébb képességű szobrász művei. A főoltár mögött egy másik, nagyobb méretű Pieta szobrot is találunk, melyet a ferences atyák akkor készíttettek, amikor a kegyszobrot 1743-ban régi helyéről - a templomhajó északi fala előtt álló mellékoltárról a főoltárra helyezték. Névtelen alkotója itt is olyan művészi alkotást hozott létre, mely szépségével és a hozzá fűződő csodás események révén áhítatra hangolja a híveket. Tudott dolog, hogy a hívek szeretik a kegyhelyek szobrait, festményeit kézzel érinteni, s a tisztelet jeléül magukkal hozott adományaikat eléje tenni:itt adódik erre lehetőség.
Az évszázadok folyamán a kegytemplomot több sorscsapás érte, de a Szent Szűz szobrát sem tűz nem fogta, sem villám nem zúzta össze. 1878-ban és 1890-ben villámcsapás rongálta meg a templomot. 1911-ben valaki rossz szándékkal az oltárt felgyújtotta. A tűz nagy károkat okozott: elhamvadt a Sarlós Boldogasszonyt ábrázoló oltárkép, a tabernákulumban megolvadtak a szent edények, Szent István és László szobrai is megégtek, a kegyszobornak azonban, csodás módon, csak az alsó része perzselődött meg. Az oltár leégett részeit Homorai Béla szobrászművész hamarosan helyreállította, a kegyszobrot azonban meghagyták a tűzvész utáni állapotában 1938-ig, amikor a rátapadt koromtól megtisztították, s a régi festést meghagyva, védő zománcréteggel vonták be.
A szembemiséző oltár az 1970-es évekből való, Rácz Gábor alkotása.
A templom FRLFESTMÉNYEI Kontuly Béla festőművész munkái: 1950-56 között a templomhajó, az 1970-es években a szentély freskóit készítette el. Vegyük szemügyre a szentély mennyezetfestményeit.
Középen a Szent Család ábrázolását látjuk. Különlegessége, hogy a művész Máriát kezében hajóval, az Egyház jelképével festette meg. (Szűz Máriát ugyanis VI. Pál pápa óta az Egyház Anyjának is tiszteljük.) A többi kép a hét szentséget ábrázolja, részben szentírási illusztrációkkal, részben a képek keletkezése idején történt eseményekkel. Ilyen pl. VI. Pál pápa találkozása a konstantinápolyi pátriárkával, vagy a pápa ENSZ-ben történt felszólalása. A szentélyboltozat középső ívén Szűz Mária látogatása jelenetét látjuk: ez tulajdonképpen a templom oltárképe.
A hajó mennyezetfestményei Szűz Mária életének egyes részleteit örökítik meg. Középen Mária megdicsőülése, mögötte az Immaculata, a Szeplőtelen Szűz alakja ferences szentekkel, köztük Boldog Duns Scotus Jánossal, aki többi rendtársa élén küzdött a Szeplőtelen Szűz dicsőségéért. Az oldalfalon, a szószék jobboldalán Szent Erzsébet rózsalegendája jelenetét látjuk, a szószéktől balra pedig a kegytemplommal kapcsolatos első csodás gyógyulások képei láthatók. A széken ülő bécsi Berghoffer Mária mellett többek között a tűt nyelt sárvári fiú, a légrádi süketnéma asszony s a vak kuruc katona alakja tűnik fel. Ott látható három ferences páter is, akik közül kettőre, Kardos Odorik és Kocsis Ödön házfőnökökre az idősebb sümegiek ráismernek. Ők a század első felében sokat tettek a kegytemplom felvirágoztatása érdekében.
Különös értéket képvisel a templom Szent Mihály főangyal és a négy evangélista szobrával díszített barokk szószéke, melyet Bíró Márton püspök 1760-ban ajándékozott a templomnak. Erről a szószékről gyakran prédikált egykor a kiváló püspök.
A templom négy mellékoltára közül legszebb a szószék baloldalán látható Szent Kereszt oltár. A Kálvária csoport művészien faragott szobrai: Jézus a kereszten, a kereszt alatt a Fájdalmas Anya és Szent János apostol szintén Bíró püspök adományai. Magát az oltárt Festetich grófnő építtette 1744-ben.
A szószék jobboldalán a Szent Ferenc oltárt Lengyel Lajos állíttatta 1757-ben, oltárképe a porciunkulai látomást ábrázolja.
A jobboldali, Szent Antal és Nepomuki Szent János oltárokat a soproni Viczay grófnő állíttatta, ez utóbbi oltárképét korának kiválósága, Stephan Dorfmeister festette. Mivel az oltáron Szent János apostol és Keresztelő Szent János szobrai is láthatók, ezt az oltárt a Jánosok oltárának is mondják.
A keresztúti fa domborművek és a világosbarna színű Jézus Szíve szobor Búza Barna szobrászművész munkái az 1980-as évekből, míg Szent Antal és Kis Szent Teréz szobrai régebbi eredetűek.
Acsády püspök 1733-ban orgonát adományozott a templomnak, melyet 1913-ban Pethő Lénárd házfőnök kétmanuálos Rieger típusú orgonává építtetett át.
Kardos Odorik házfőnök 1928-ban a hívek adományaiból új harangokat szerzett. Az egykori négy harang közül kettő azonban a második világháború áldozata lett.
A templomtorony 1743-ban épült. 1816-ban egy vihar a kétmázsás toronykeresztet ledobta, mely a tetőzetet és a templomhajó boltozatát bezúzta. Helyreállítása során a tornyot az eredetinél alacsonyabbra építették át, majd 1838-ban új, barokkos bádogsisakkal látták el. 1949-ben a templomot és a rendházat felújították, s részben átalakították: a torony lőréseit befalazták, barokk kori kőkeretes ajtóit kiszedték, a lépcsőházat átépítették, a külső falakat szürkére festették át.
A templomhoz szervesen kapcsolódó kolostor épületében az eredeti formában meghagyott refektórium (a rendház ebédlője) mennyezetét értékes figurális stukkók díszítik. A középső, nagyobb méretű stukkók Jézus megkeresztelését és a Szent Szűz látogatását, a kisebbek a Szentlelket (galamb) és a ferences címert ábrázolják. Az oldalfalak falburkolatai és a szószék a stukkókkal egyidőben, a 18. század végén készültek.
1994-ben a rendház homlokzatát ismét felújították, minek során új, fehér színű vakolattal látták el.
A templom alatt két kripta húzódik, ezek lejárati ajtóit az 1970 körül végzett padlózatfelújítás során tűntették el. Dr. Hőgyész László 1980-ban kiadott Sümeg évszázadai című kötetében azt írja, hogy a kisebbik kripta a templom hajója alatt, a nagyobbik a szentély alatt húzódik meg. Ide temették a rendház elhúnyt tagjait. A rendház hagyománya tud arról, hogy ide lovagokat is temettek, s hogy itt található egy ismeretlen ferences testvérnek épségben megmaradt teste. A kisebbik kriptában eltemetettek közül két veszprémi püspökről tudunk: Ide temették az 1658-ban elhúnyt Hoffman Pált és az 1683- ban elhalálozott Sennyei Istvánt.
A rendház egykor gazdag képgyűjteménye 1945 után részben elkallódott; részben elpusztult. A máig megmaradt olajfestmények közül a rendház folyosóin látható a �Szent Antal a csodák csodája" feliratú, 1682-ben festett olajkép, melyen a szent képe alatt az ókori világ hét csodája látható (pl. a rhodoszi Kolosszus, az egyiptomi piramisok, Pheidiász Zeusz szobra stb.). 1708-ból való az Eszterházi család fogadalmi képe. Figyelemre méltó alkotások még: az alapító Széchenyi György püspök két olajképe, ferences szentek képei ovális keretben, valamint egyéb fogadalmi képek. A KEGYHELY VÁZLATOS TÖRTÉNETE
A sümegi kegyhely történetében három tényező jászott meghatározó szerepet: a török, a veszprémi püspök és a ferencesek.
A törökök 1552-ben elfoglalták Veszprémet. Lerombolták a székesegyházat és a püspöki palotát. Ennek következtében a veszprémi püspökök kénytelenek voltak Sümeget székhelyül választani, ahol a vár védelmet biztosított számukra (a várat sohasem foglalta el a török), s közeli birtokaikat is innen előnyösen tudták kezelni.
Gróf Széchenyi György püspök (1648-1658) 1649-ben Szakolcáról és szülővárosából, Szécsényból ferences szerzeteseket hívott Sümegre, s számukra kolostort és templomot építtetett. A ferencesek a szalvatoriánus tartományhoz tartoztak. A kolostor 1452-ben, a templom pedig 1654-ben lett kész, s a püspök ugyanazon évben szentelte fel Sarlós Boldogasszony és Szent Ferenc tiszteletére.
A ferencesekre az a feladatvárt, hogy Sümegen és környékén erősítsék a katolikus vallást és ellássák a lelkipásztori teendőket. A katolikus vallás abban az időben a hitújítás, a török megszállás és a nagy paphiány miatt a veszprémi egyházmegyében különösen is meggyengült. A ferences atyák működési területe kiterjedt egész Veszprém megyére, Zala és Vas megye nagy részére. 1760-ig a sümegi plébániát is vezették. Áldásos szerepük meghatározó szerepet játszott a katolikus vallás újjáéledésében, úgyhogy a lakosság, amely letelepülésük idején túlnyomó többségében valamelyik protestáns valláshoz tartozott, a 18. század végére többségében ismét katolikussá lett.
1689-ben változás történt a szerzetesek életében. Az egész országban ekkor rendezték a rendtartományok határait, minek következtében Sümegen a szalvatoriánus ferenceseket a mariánusok (a Szűz Máriáról elnevezett tartomány tagjai) váltották fel.
Mióta kegyhely a sümegi ferences templom?
Ezt pontosan meg tudjuk határozni: 1699 óta. Ekkor történt ugyanis egy csodás gyógyulás, a bécsi nemes asszonynak, Berghoffer Mária Zsófiának gyógyulása. (Azóta minden évben február 6-án megünnepli a kegytemplom ezt az első csodát.)
Az esemény leírása megtalálható a templom főoltára mögött, s Padányi Bíró Márton püspök korából való. Így kezdődik:
�Tetszett a Fölséges Mindenható Úristennek Sümeg városát és abban a franciskánusok templomát az 1699-dik esztendőben böjtelő havának hatodik napján Szent Hellyé tenni és választani és ugyanazon templomban az ő szent Anyjának képét csudatételekkel megdicsőíteni."
És ez így igaz. Maga a Szent Szűz választotta ki és tette szent hellyé, kegyhellyé a ferencesek templomát.
Gyógyulása után az asszony felkereste a várban tartózkodó Széchenyi Pál püspököt és vele is közölte a történteket. A sümegi rendház feljegyzései szerint még abban az évben hét csodás gyógyulás történt a templomban a Szűzanya közbenjárására. Ezeket maga a püspök vizsgáltatta ki, s még annak az évnek júl. 2-án (Sarlós Boldogasszony napján) hivatalos aláírásával és pecsétjével ellátva hitelesítette a leírt gyógyulásokat. Ezek híre csakhamar bejárta a Dunántúlt, majd az ország többi részét, sőt eljutott a határokon túlra is.
Az 1699 utáni évek csodás eseményeit Kiss Fábián atya, az akkori sümegi házfőnök gyűjtötte össze és �Betegek Gyógyítója" címen 1703-ban Nagyszombatban egy könyvecske formájában ki is nyomtatta. A könyvben, melynek példányai sajnálatos módon mára elvesztek, 57 csodás esemény története szerepel. Ezek közül Kocsis Ödön házfőnök 1940-ben kiadott Sümegí Szűz Mária története és csodái című könyvében többet közöl.
Az első csodás események történetét örökítette meg Kontuly Béla festőművész is a templomhajó északi falán látható falképén. A kép alsó részén széken ülve látjuk Berghoffer Máriát, a bécsi asszonyt inasával, aki a katolikus vallásra tért. Tőle jobbra a légrádi süketnéma asszony található, aki elzarándokolt Sümegre és könnyek között kérte gyógyulását. Nem itt, hanem otthonában következett be a gyógyulás: hazatérve visszanyerte beszélő képességét. Mellette a csecsemőjét tartó anyát látjuk, aki veszélyes szülése idején folyamodott Szűz Máriához, s ígérte neki, hogy szerencsés szülése esetén mezítláb zarándokol el Sümegre hálát adni. Fogadalmát be is váltotta. A kép jobboldalán a sárvári asszony alakját látjuk, aki épp varrogatott, miközben mellette játszadozó kisfiát rövid időre magára hagyta. A gyermek közben lenyelt egy varrótűt s az megakadt a torkán. A visszatérő anya ijedten látta gyermeke kínlódását s nem tudta, mitévő legyen. Valaki azt tanácsolta neki, hogy imádkozzon a sümegi Szűz Máriához. Ő ezt meg is tette, s gyermeke megmenekült, a tűnek nyoma veszett. - Ott látjuk a vak kuruc katonát, aki háborúban szerzett vaksága miatt már két éve vakoskodott. Sümegre jött, itt 15 napon át állhatatosan könyörgött gyógyulásáért a Segítő Szűz Máriához, s könyörgése meghallgatásra talált. - Ott találjuk azt a Gájer Mátyást is, akinek keze-lába összezsugorodott, minek következtében megbénult. A Sümegi Szűzanyához fordult, s ígérte, ha meggyógyul, Sümegre zarándokol s ott ad hálát a Szent Szűznek. Kérése hamarosan beteljesült, s ő megtartotta ígéretét.
Egy görbői asszony, aki négy éve már hasonló betegségben szenvedett s ráadásul beszélni sem tudott, annak ellenére, hogy nem volt katolikus, megígérte, hogyha a búcsúszentlászlói kegytemplomban a Szűzanya meghallgatja kérését és meggyógyul, a katolikus hitre tér. A mondott helyen meg is gyógyult, de hozzátartozói nem engedték meg, hogy katolikussá legyen. Erre visszaesett betegségébe. Akkor eljött Sümegre. Itt újra visszanyerte egészségét, mire férjével együtt katolikussá lett.
Sümegen, az évszázadok során, a Boldogságos Szűz elsősorban mint a Betegek Gyógyítója mutatta meg közbenjáró hatalmát. A kegytemplom saját könyörgésében (Ó Sümegi Fájdalmas szép Szűz Mária...) is ez áll: �Orvosa voltál mindenkor a különféle betegségekben sínylődőknek, akik élő hittel és erős bizalommal könyörögtek hozzád."
Az első csodás gyógyulásokat követő években (1699-1703) tovább folytatódtak a csodás imameghallgatások, és ez a folyamat azóta is tart.
A templom kórusa alatt látható nagyméretű faliképeken Kontuly Béla négy csodás eseménynek állított emléket: a két baloldali képen Török Mihály és társainak szabadulása az egervári börtönből (1718), illetve Korádi Mátyás megmenekülése a víharos Dunából, (1724), míg a jobboldali freskókon a második világháború idején történt két csodás esetnek, Pető Imre honvéd gyógyulása (1945) és Az óvóhelyről történt menekülés (1944) ábrázolását és leírását láthatjuk.
E négy eseten kívül Kocsis Ödön házfőnök említett könyvében még huszonegy 18. századi, hét 19. századi és tíz 20. századi történetet sorol fel. De a legutóbbi években is történtek rendkívüli események, mint pl. 1992-ben; amikor egy vak asszony hirtelen meggyógyult a templom szentélyében.
A csodás események nagy hatással. voltak nemcsak a katolikusokra, de a protestánsokra is: Már az 1699-ben történt első gyógyulás láttán Berghoffer Mária két protestáns szolgája katolikus hitre tért át. Kiss Fábián atya feljegyzéseiből tudjuk, hogy útban hazafelé, a bécsi asszony, amikor Pápára ért, csodás gyógyulásának híre megelőzte, Az emberek mutogattak utána: �Ez az a nagybeteg asszony,. aki Sümegen meggyógyult." Egy református férfi azonban megjegyezte: "Mondjanak nekem akármit, én nem megyek Sümegre egy faszobrot imádni." Alig mondta ki a gúnyos szavakat valami láthatatlan erő a földről fölemelte, aztán a magasból úgy zuhant vissza a földre, hogy sokáig feküdt betegen. Akik az eset tanúi voltak, ebben Isten büntetését látták.
Kiss Fábián atya tanúsága szerint a protestánsok közül nagyon sokan tértek át abban az időben a katolikus hitre a csodás események hatására. Voltak olyanok is, akik nem hittek Szűz Mária gyógyító erejében, de ha Sümegre jöttek, nem tudtak ellenállni a kegyelemnek s szinte mindig megtértek.
Az első évek csodás eseményei után természetes volt, hogy a szobor nem maradhatott sokáig a mellékoltáron, hanem egy díszesebb kivitelű főoltárra kellett hogy kerüljön. Emellett a rendház és a templom is szűknek bizonyult. Acsády Ádám veszprémi püspök ezért 1733-ban Witwer Márton Atanáz kármelita építésszel komoly átalakításokat és bővítéseket végeztetett a rendházon és a templomon. Ekkor épült a torony, az orgonakarzat, és a rendház épülete is újabb emelettel bővült.
A páratlanul szép főoltár - mint láttuk - ezt követően, 1743-ban készült el, s az év december 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, fényes ünnepségek keretében adták át rendeltetésének. (Az ünnepet a Ferenc-rend ekkor már másfél százada megünnepelte.) Előbb a kegyszobrot körmenetben vitték végig a városon. Ezen részt vett Acsády püspökön kívül Litz Ágoston tihanyi bencés apát, rangos papok, szerzetesek, előkelőségek és a hívek nagy sokasága. A körmenet után főpapi szentmise következett, majd elhelyezték a szobrot a főoltáron, ahol azóta is tisztelik mindazok, akik a kegytemplomot felkeresik.
A kegyhely történetében kritikus fordulópontot jelentett az 1950-es esztendő, amikor a szerzetesrendek feloszlása miatt a ferenceseknek, hat páternak és öt testvérnek el kellett hagynia a kolostort. A kegytemplom lelkipásztori ellátásáról ezután a plébánia egyházmegyés papjai gondoskodtak. A búcsújárások azért nem szűntek meg. A barátokat egyedül Szabin testvér képviselte továbbra is a kegyhelyen, aki mint sekrestyés nehéz körülmények között mindvégig kitartott, mígnem megérte, hogy 1989. augusztus 1-én, felöltve újra a ferences ruhát, öt rendtársával együtt ismét élhette a szerzetesi közösségi életet. A sümegi �bevonulás" azért is lett olyan nagy ünnep, mert a szétszóratás évei után a sümegi volt az első kolostor, melyet az újraéledt Mariana Provincia birtokba vehetett. Az ünnepi szentmisét a Rómából ide érkezett ferences rendfőnök mondta, s jelen volt dr. Szendi József veszprémi püspök, dr. Kovács Bánk, a Mariana Provincia tartományfőnöke, a város előkelőségei és sok hívő. Szabin testvér még két évig, az első házfőnök, a sokat betegeskedő Bernardin atya három évig élhette szerzetesi életét. Emléküket a rendház tagjai a hívekkel együtt kegyelettel őrzik.
Van azonban valaki, aki mindig itt marad s akinek áldásos tevékenységét nem tudja megakadályozni semmilyen emberi hatalmasság: ez a Boldogságos Szűz, a �Sümegi Szűz Mária", aki �századok óta tündököl itt irgalmasságának csodáival." A mi századunkban éppúgy, mint a régebbiekben.
Hadd elevenítsünk fel két csodálatos eseményt, egyiket a század közepéről, a másikat a közelmúltból.
A kórus alatti egyik freskó beszámol arról, hogy 1944-ben, Budapest ostroma alatt egyik óvóhelyen az ott tartózkodók válságos helyzetbe jutottak. Egy bombatalálat ugyanis betemette az óvóhely kijáratát, méghozzá karácsony estéjén. A csatorna szennyvize is elárasztással fenyegette a bentrekedteket. Az óvóhely parancsnoka régi tisztelője volt a Sümegi Szűzanyának, a kegyképet is elhelyezte az óvóhely falán s mécsest gyújtott előtte. Felszólította a sikertelen falbontásokban már kifáradt és elcsüggedt embereket: �Kérjük a csodatevő Szűzanyát, mentsen meg bennünket." Ima közben fényes kör jelent meg a falon, a kép közelében. �Ott kell bontani!" - kiáltott fel az óvóhelyparancsnok. Rövid bontás után meg is nyelt előttük a szabadulás útja.
A másik eseményt egyik világi ferences testvérünk elbeszélése nyomán közöljük. Ez a történet a főoltár mögött elhelyezett fogadalmi táblákkal van kapcsolatban.
Három, 17 év körüli középiskolás fiú jött kirándulásra Budapestről Sümegre 1987-ben. Közülük az egyik csak mankóval tudott járni, mert béna volt a lába. A kegytemplom melletti Hotel Várban szálltak meg. Nem tudtak arról, hogy itt Mária-kegyhely van. Nézegették Sümeg nevezetességeit, közben betértek a ferences templomba is. Amikor az oltár mögé értek, olvasgatták a hálatáblák felírásait. Többek közt: Köszönöm Szűzanyám, hogy meggyógyítottál! Valakitől megkérdezték, mit jelentenek ezek a táblák. Az illető megmagyarázta, hogy azok, akik meggyógyultak Sümegen, hozták ide a hálatáblákat. Este, amikor a turistaszállóban beszélgettek, megkérdezte a béna fiú társait: Mit gondoltok, mennyit kéne nekem imádkozni, hogy meggyógyuljak? Azok azt mondták: Biztos, hogy sokat. Hozzá is láttak mindjárt imádkozni mind a hárman. A két egészséges is, hogy segítse beteg barátját... Imádkoztak jó sokáig, de akkor este nem történt semmi.
Másnap indultak haza vonattal. Amikor a Déli pályaudvaron a két egészséges fiú leszállt és segíteni akart a mankós fiúnak, nagy csodálkozással látták, hogy társuk mankó nélkül igyekszik leszállni. �A mankóidat miért nem hozod?" - kérdezték. Azt mondta: �Tudok járni! Nem fáj már a lábam!" Elmondta, hogy amikor a vonat megállt és ő fölkelt az ülésről, úgy érezte, mintha áram szaladt volna végig a lábán. Érezte, hogy elbírja a lába, tud járni.
Nemsokára elment kezelőorvosához, s az orvos nem tudott mit mondani. Megbeszélte a dolgot más orvosokkal is, majd a zárójelentésre azt írta: Meggyógyult önszuggesztió által. (Akkoriban egy orvos nem írhatta le> hogy csoda történt... Ma sem írnak ilyet hasonló esetben az orvosok.) Ő azonban tudta, hogy a Szűzanya gyógyította meg.
* Végezetül, az elmondottakkal kapcsolatban adjunk helyet két magyarázatnak. Az egyik a �Sümegi Szűz Mária" kifejezés használata.
Sokszor, sokfelé hallunk és olvasunk a �Fatimai", a �Lourdesi" stb., így a �Sümegi" Szűz Máriáról. Ne értsük félre! Nincs több Szűzanya. Csak egy van. A helyi megjelölés csupán azt akarja kifejezni, hogy ahhoz a Szűzanyához fordulunk, aki Fatimában, Lourdesben vagy Sümegen különös módon mutatja meg jóságának és hatalmának jeleit. Nem kell tehát e kifejezések ellen hadakozni.
A másik egy teológiai magyarázat, mely a csodákkal és Mária csodatevő hatalmával kapcsolatos.
Az Úr Jézus maga sok csodát művelt, ugyanakkor apostolainak és követőinek is megígérte, általuk is tesz csodákat. Amikor missziós útra küldi apostolait, azt mondja nekik: �Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa! Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!" (Mt 10, 8)
Szent Pál a Szentlélek adományai, karizmái közt említi a gyógyítás és csodatevés adományát (1 Kor 12). Ezekkel az adományokkal a Szentlélek különösen is elhalmozta a Boldogságos Szűzet, akiről a II. Vatikáni Zsinat azt tanítja: �A Szeplőtelen Szűzet... az Úr felmagasztalta, a mindenség királynéjává tette, hogy tökéletesebben hasonuljon Fiához, az uralkodók Urához, a bűn és a halál legyőzőjéhez" (LG 58).
A sümegi kegytemplom imája �Csodatevő Szűzanyának", a lorettói litánia �Nagyhatalmú Szűznek", mondja Máriát. Mindezekből kitűnik, hogy Mária csodatevő hatalma Istentől van. A zsoltár szavait is: �Isten övezett fel engem erővel" (Zsolt 17, 33) Máriára alkalmazza a liturgia. Ilyen értelemben beszélünk tehát a Boldogságos Szűz csodatevő hatalmáról.
A látogató legtöbbször a város központja felől közelíti meg a templomot. A Kisfaludy tér mellett elhaladva, a templom előtti tér baloldalán megpillantjuk a Szentháromság szobrot, mögötte a Bíró Márton püspök (1745-1762) által a 18. század derekán építtetett püspöki palotát.
Az egyhajós, dongaboltozattal fedett templommal egybeépítve látjuk a kétemeletes, négyszögű udvart körülzáró kolostor épületét, mely tekintélyes múlttal rendelkezik. Bejárata fölött látható a püspöki címerrel díszített építési emléktábla, mely az építtető Széchenyi György püspök nevét és az építés évét (1652) őrzi.
A templom bejáratának két oldalán, kis kápolnaszerű fülkékben a tövissel megkoronázott Jézus, illetve a megfeszített Jézus szobrait tekinthetjük meg.
Lépjünk be a templomba, és ismerkedjünk meg értékeivel. Figyelmünk először a szentély szélességét kitöltő főoltárra irányul. Közepén, a szentségház fölötti díszes kazettában a templom legfőbb ékessége, kincse, a kegyszobor látható. A Pieta, vagy ismertebb nevén a Fájdalmas Szűz szobra a hozzáértők szerint a 16. században készült, igazi gótikus remekmű. Alkotója ismeretlen. A művész a Szent Szűzet koronával a fején, kék és piros ruhában ábrázolja. Ölében a keresztről levett Szent Fiát tartja, arcán az anyai bánat mélységes fájdalmának jelei olvashatók le.
Egyes vélemények szerint a szobrot a felvidéki Szakolcáról 1649-ben idetelepített ferencesek hozták magukkal, amit erősíteni látszik az a bevett szokás, mely szerint a szerzetes atyák áttelepüléseik során mindig vittek magukkal valami kedves emléket, mely régi otthonukra emlékeztette őket.
A FŐOLTÁR mostani - felújításra váró - állapotában is Dunántúl egyik legszebb barokk emléke. A félköríves alaprajzot követő, gazdag faragással és aranyozással díszített oltárt Acsády Ádám püspök (1725-1745) megbízásából egy kármelita szerzetes testvér, Richter Ferenc Domonkos készítette 1743-ban.
A münsteri származású szobrász mesterien látta el feladatát. A nagyméretű csavart, illetve korintuszi oszlopok, a csipkeszerű rácsdíszek, az angyalkák által tartott, könnyedén omló drapériák, a kegyszobrot magában foglaló díszes trónus, az oltár alkotójának rendkívüli tehetségét és a mecénás püspök bőkezűségét dicséri.
Az oltár nagyobb méretű szobrai közül Richter alkotása a Péter és Pál, valamint a két egyházatya, Ágoston és Ambrus alakjai, míg a Pieta előtt térdeplő Szent István és Szent László szobrai korabeli, de Richternél gyengébb képességű szobrász művei. A főoltár mögött egy másik, nagyobb méretű Pieta szobrot is találunk, melyet a ferences atyák akkor készíttettek, amikor a kegyszobrot 1743-ban régi helyéről - a templomhajó északi fala előtt álló mellékoltárról a főoltárra helyezték. Névtelen alkotója itt is olyan művészi alkotást hozott létre, mely szépségével és a hozzá fűződő csodás események révén áhítatra hangolja a híveket. Tudott dolog, hogy a hívek szeretik a kegyhelyek szobrait, festményeit kézzel érinteni, s a tisztelet jeléül magukkal hozott adományaikat eléje tenni:itt adódik erre lehetőség.
Az évszázadok folyamán a kegytemplomot több sorscsapás érte, de a Szent Szűz szobrát sem tűz nem fogta, sem villám nem zúzta össze. 1878-ban és 1890-ben villámcsapás rongálta meg a templomot. 1911-ben valaki rossz szándékkal az oltárt felgyújtotta. A tűz nagy károkat okozott: elhamvadt a Sarlós Boldogasszonyt ábrázoló oltárkép, a tabernákulumban megolvadtak a szent edények, Szent István és László szobrai is megégtek, a kegyszobornak azonban, csodás módon, csak az alsó része perzselődött meg. Az oltár leégett részeit Homorai Béla szobrászművész hamarosan helyreállította, a kegyszobrot azonban meghagyták a tűzvész utáni állapotában 1938-ig, amikor a rátapadt koromtól megtisztították, s a régi festést meghagyva, védő zománcréteggel vonták be.
A szembemiséző oltár az 1970-es évekből való, Rácz Gábor alkotása.
A templom FRLFESTMÉNYEI Kontuly Béla festőművész munkái: 1950-56 között a templomhajó, az 1970-es években a szentély freskóit készítette el. Vegyük szemügyre a szentély mennyezetfestményeit.
Középen a Szent Család ábrázolását látjuk. Különlegessége, hogy a művész Máriát kezében hajóval, az Egyház jelképével festette meg. (Szűz Máriát ugyanis VI. Pál pápa óta az Egyház Anyjának is tiszteljük.) A többi kép a hét szentséget ábrázolja, részben szentírási illusztrációkkal, részben a képek keletkezése idején történt eseményekkel. Ilyen pl. VI. Pál pápa találkozása a konstantinápolyi pátriárkával, vagy a pápa ENSZ-ben történt felszólalása. A szentélyboltozat középső ívén Szűz Mária látogatása jelenetét látjuk: ez tulajdonképpen a templom oltárképe.
A hajó mennyezetfestményei Szűz Mária életének egyes részleteit örökítik meg. Középen Mária megdicsőülése, mögötte az Immaculata, a Szeplőtelen Szűz alakja ferences szentekkel, köztük Boldog Duns Scotus Jánossal, aki többi rendtársa élén küzdött a Szeplőtelen Szűz dicsőségéért. Az oldalfalon, a szószék jobboldalán Szent Erzsébet rózsalegendája jelenetét látjuk, a szószéktől balra pedig a kegytemplommal kapcsolatos első csodás gyógyulások képei láthatók. A széken ülő bécsi Berghoffer Mária mellett többek között a tűt nyelt sárvári fiú, a légrádi süketnéma asszony s a vak kuruc katona alakja tűnik fel. Ott látható három ferences páter is, akik közül kettőre, Kardos Odorik és Kocsis Ödön házfőnökökre az idősebb sümegiek ráismernek. Ők a század első felében sokat tettek a kegytemplom felvirágoztatása érdekében.
Különös értéket képvisel a templom Szent Mihály főangyal és a négy evangélista szobrával díszített barokk szószéke, melyet Bíró Márton püspök 1760-ban ajándékozott a templomnak. Erről a szószékről gyakran prédikált egykor a kiváló püspök.
A templom négy mellékoltára közül legszebb a szószék baloldalán látható Szent Kereszt oltár. A Kálvária csoport művészien faragott szobrai: Jézus a kereszten, a kereszt alatt a Fájdalmas Anya és Szent János apostol szintén Bíró püspök adományai. Magát az oltárt Festetich grófnő építtette 1744-ben.
A szószék jobboldalán a Szent Ferenc oltárt Lengyel Lajos állíttatta 1757-ben, oltárképe a porciunkulai látomást ábrázolja.
A jobboldali, Szent Antal és Nepomuki Szent János oltárokat a soproni Viczay grófnő állíttatta, ez utóbbi oltárképét korának kiválósága, Stephan Dorfmeister festette. Mivel az oltáron Szent János apostol és Keresztelő Szent János szobrai is láthatók, ezt az oltárt a Jánosok oltárának is mondják.
A keresztúti fa domborművek és a világosbarna színű Jézus Szíve szobor Búza Barna szobrászművész munkái az 1980-as évekből, míg Szent Antal és Kis Szent Teréz szobrai régebbi eredetűek.
Acsády püspök 1733-ban orgonát adományozott a templomnak, melyet 1913-ban Pethő Lénárd házfőnök kétmanuálos Rieger típusú orgonává építtetett át.
Kardos Odorik házfőnök 1928-ban a hívek adományaiból új harangokat szerzett. Az egykori négy harang közül kettő azonban a második világháború áldozata lett.
A templomtorony 1743-ban épült. 1816-ban egy vihar a kétmázsás toronykeresztet ledobta, mely a tetőzetet és a templomhajó boltozatát bezúzta. Helyreállítása során a tornyot az eredetinél alacsonyabbra építették át, majd 1838-ban új, barokkos bádogsisakkal látták el. 1949-ben a templomot és a rendházat felújították, s részben átalakították: a torony lőréseit befalazták, barokk kori kőkeretes ajtóit kiszedték, a lépcsőházat átépítették, a külső falakat szürkére festették át.
A templomhoz szervesen kapcsolódó kolostor épületében az eredeti formában meghagyott refektórium (a rendház ebédlője) mennyezetét értékes figurális stukkók díszítik. A középső, nagyobb méretű stukkók Jézus megkeresztelését és a Szent Szűz látogatását, a kisebbek a Szentlelket (galamb) és a ferences címert ábrázolják. Az oldalfalak falburkolatai és a szószék a stukkókkal egyidőben, a 18. század végén készültek.
1994-ben a rendház homlokzatát ismét felújították, minek során új, fehér színű vakolattal látták el.
A templom alatt két kripta húzódik, ezek lejárati ajtóit az 1970 körül végzett padlózatfelújítás során tűntették el. Dr. Hőgyész László 1980-ban kiadott Sümeg évszázadai című kötetében azt írja, hogy a kisebbik kripta a templom hajója alatt, a nagyobbik a szentély alatt húzódik meg. Ide temették a rendház elhúnyt tagjait. A rendház hagyománya tud arról, hogy ide lovagokat is temettek, s hogy itt található egy ismeretlen ferences testvérnek épségben megmaradt teste. A kisebbik kriptában eltemetettek közül két veszprémi püspökről tudunk: Ide temették az 1658-ban elhúnyt Hoffman Pált és az 1683- ban elhalálozott Sennyei Istvánt.
A rendház egykor gazdag képgyűjteménye 1945 után részben elkallódott; részben elpusztult. A máig megmaradt olajfestmények közül a rendház folyosóin látható a �Szent Antal a csodák csodája" feliratú, 1682-ben festett olajkép, melyen a szent képe alatt az ókori világ hét csodája látható (pl. a rhodoszi Kolosszus, az egyiptomi piramisok, Pheidiász Zeusz szobra stb.). 1708-ból való az Eszterházi család fogadalmi képe. Figyelemre méltó alkotások még: az alapító Széchenyi György püspök két olajképe, ferences szentek képei ovális keretben, valamint egyéb fogadalmi képek. A KEGYHELY VÁZLATOS TÖRTÉNETE
A sümegi kegyhely történetében három tényező jászott meghatározó szerepet: a török, a veszprémi püspök és a ferencesek.
A törökök 1552-ben elfoglalták Veszprémet. Lerombolták a székesegyházat és a püspöki palotát. Ennek következtében a veszprémi püspökök kénytelenek voltak Sümeget székhelyül választani, ahol a vár védelmet biztosított számukra (a várat sohasem foglalta el a török), s közeli birtokaikat is innen előnyösen tudták kezelni.
Gróf Széchenyi György püspök (1648-1658) 1649-ben Szakolcáról és szülővárosából, Szécsényból ferences szerzeteseket hívott Sümegre, s számukra kolostort és templomot építtetett. A ferencesek a szalvatoriánus tartományhoz tartoztak. A kolostor 1452-ben, a templom pedig 1654-ben lett kész, s a püspök ugyanazon évben szentelte fel Sarlós Boldogasszony és Szent Ferenc tiszteletére.
A ferencesekre az a feladatvárt, hogy Sümegen és környékén erősítsék a katolikus vallást és ellássák a lelkipásztori teendőket. A katolikus vallás abban az időben a hitújítás, a török megszállás és a nagy paphiány miatt a veszprémi egyházmegyében különösen is meggyengült. A ferences atyák működési területe kiterjedt egész Veszprém megyére, Zala és Vas megye nagy részére. 1760-ig a sümegi plébániát is vezették. Áldásos szerepük meghatározó szerepet játszott a katolikus vallás újjáéledésében, úgyhogy a lakosság, amely letelepülésük idején túlnyomó többségében valamelyik protestáns valláshoz tartozott, a 18. század végére többségében ismét katolikussá lett.
1689-ben változás történt a szerzetesek életében. Az egész országban ekkor rendezték a rendtartományok határait, minek következtében Sümegen a szalvatoriánus ferenceseket a mariánusok (a Szűz Máriáról elnevezett tartomány tagjai) váltották fel.
Mióta kegyhely a sümegi ferences templom?
Ezt pontosan meg tudjuk határozni: 1699 óta. Ekkor történt ugyanis egy csodás gyógyulás, a bécsi nemes asszonynak, Berghoffer Mária Zsófiának gyógyulása. (Azóta minden évben február 6-án megünnepli a kegytemplom ezt az első csodát.)
Az esemény leírása megtalálható a templom főoltára mögött, s Padányi Bíró Márton püspök korából való. Így kezdődik:
�Tetszett a Fölséges Mindenható Úristennek Sümeg városát és abban a franciskánusok templomát az 1699-dik esztendőben böjtelő havának hatodik napján Szent Hellyé tenni és választani és ugyanazon templomban az ő szent Anyjának képét csudatételekkel megdicsőíteni."
És ez így igaz. Maga a Szent Szűz választotta ki és tette szent hellyé, kegyhellyé a ferencesek templomát.
Gyógyulása után az asszony felkereste a várban tartózkodó Széchenyi Pál püspököt és vele is közölte a történteket. A sümegi rendház feljegyzései szerint még abban az évben hét csodás gyógyulás történt a templomban a Szűzanya közbenjárására. Ezeket maga a püspök vizsgáltatta ki, s még annak az évnek júl. 2-án (Sarlós Boldogasszony napján) hivatalos aláírásával és pecsétjével ellátva hitelesítette a leírt gyógyulásokat. Ezek híre csakhamar bejárta a Dunántúlt, majd az ország többi részét, sőt eljutott a határokon túlra is.
Az 1699 utáni évek csodás eseményeit Kiss Fábián atya, az akkori sümegi házfőnök gyűjtötte össze és �Betegek Gyógyítója" címen 1703-ban Nagyszombatban egy könyvecske formájában ki is nyomtatta. A könyvben, melynek példányai sajnálatos módon mára elvesztek, 57 csodás esemény története szerepel. Ezek közül Kocsis Ödön házfőnök 1940-ben kiadott Sümegí Szűz Mária története és csodái című könyvében többet közöl.
Az első csodás események történetét örökítette meg Kontuly Béla festőművész is a templomhajó északi falán látható falképén. A kép alsó részén széken ülve látjuk Berghoffer Máriát, a bécsi asszonyt inasával, aki a katolikus vallásra tért. Tőle jobbra a légrádi süketnéma asszony található, aki elzarándokolt Sümegre és könnyek között kérte gyógyulását. Nem itt, hanem otthonában következett be a gyógyulás: hazatérve visszanyerte beszélő képességét. Mellette a csecsemőjét tartó anyát látjuk, aki veszélyes szülése idején folyamodott Szűz Máriához, s ígérte neki, hogy szerencsés szülése esetén mezítláb zarándokol el Sümegre hálát adni. Fogadalmát be is váltotta. A kép jobboldalán a sárvári asszony alakját látjuk, aki épp varrogatott, miközben mellette játszadozó kisfiát rövid időre magára hagyta. A gyermek közben lenyelt egy varrótűt s az megakadt a torkán. A visszatérő anya ijedten látta gyermeke kínlódását s nem tudta, mitévő legyen. Valaki azt tanácsolta neki, hogy imádkozzon a sümegi Szűz Máriához. Ő ezt meg is tette, s gyermeke megmenekült, a tűnek nyoma veszett. - Ott látjuk a vak kuruc katonát, aki háborúban szerzett vaksága miatt már két éve vakoskodott. Sümegre jött, itt 15 napon át állhatatosan könyörgött gyógyulásáért a Segítő Szűz Máriához, s könyörgése meghallgatásra talált. - Ott találjuk azt a Gájer Mátyást is, akinek keze-lába összezsugorodott, minek következtében megbénult. A Sümegi Szűzanyához fordult, s ígérte, ha meggyógyul, Sümegre zarándokol s ott ad hálát a Szent Szűznek. Kérése hamarosan beteljesült, s ő megtartotta ígéretét.
Egy görbői asszony, aki négy éve már hasonló betegségben szenvedett s ráadásul beszélni sem tudott, annak ellenére, hogy nem volt katolikus, megígérte, hogyha a búcsúszentlászlói kegytemplomban a Szűzanya meghallgatja kérését és meggyógyul, a katolikus hitre tér. A mondott helyen meg is gyógyult, de hozzátartozói nem engedték meg, hogy katolikussá legyen. Erre visszaesett betegségébe. Akkor eljött Sümegre. Itt újra visszanyerte egészségét, mire férjével együtt katolikussá lett.
Sümegen, az évszázadok során, a Boldogságos Szűz elsősorban mint a Betegek Gyógyítója mutatta meg közbenjáró hatalmát. A kegytemplom saját könyörgésében (Ó Sümegi Fájdalmas szép Szűz Mária...) is ez áll: �Orvosa voltál mindenkor a különféle betegségekben sínylődőknek, akik élő hittel és erős bizalommal könyörögtek hozzád."
Az első csodás gyógyulásokat követő években (1699-1703) tovább folytatódtak a csodás imameghallgatások, és ez a folyamat azóta is tart.
A templom kórusa alatt látható nagyméretű faliképeken Kontuly Béla négy csodás eseménynek állított emléket: a két baloldali képen Török Mihály és társainak szabadulása az egervári börtönből (1718), illetve Korádi Mátyás megmenekülése a víharos Dunából, (1724), míg a jobboldali freskókon a második világháború idején történt két csodás esetnek, Pető Imre honvéd gyógyulása (1945) és Az óvóhelyről történt menekülés (1944) ábrázolását és leírását láthatjuk.
E négy eseten kívül Kocsis Ödön házfőnök említett könyvében még huszonegy 18. századi, hét 19. századi és tíz 20. századi történetet sorol fel. De a legutóbbi években is történtek rendkívüli események, mint pl. 1992-ben; amikor egy vak asszony hirtelen meggyógyult a templom szentélyében.
A csodás események nagy hatással. voltak nemcsak a katolikusokra, de a protestánsokra is: Már az 1699-ben történt első gyógyulás láttán Berghoffer Mária két protestáns szolgája katolikus hitre tért át. Kiss Fábián atya feljegyzéseiből tudjuk, hogy útban hazafelé, a bécsi asszony, amikor Pápára ért, csodás gyógyulásának híre megelőzte, Az emberek mutogattak utána: �Ez az a nagybeteg asszony,. aki Sümegen meggyógyult." Egy református férfi azonban megjegyezte: "Mondjanak nekem akármit, én nem megyek Sümegre egy faszobrot imádni." Alig mondta ki a gúnyos szavakat valami láthatatlan erő a földről fölemelte, aztán a magasból úgy zuhant vissza a földre, hogy sokáig feküdt betegen. Akik az eset tanúi voltak, ebben Isten büntetését látták.
Kiss Fábián atya tanúsága szerint a protestánsok közül nagyon sokan tértek át abban az időben a katolikus hitre a csodás események hatására. Voltak olyanok is, akik nem hittek Szűz Mária gyógyító erejében, de ha Sümegre jöttek, nem tudtak ellenállni a kegyelemnek s szinte mindig megtértek.
Az első évek csodás eseményei után természetes volt, hogy a szobor nem maradhatott sokáig a mellékoltáron, hanem egy díszesebb kivitelű főoltárra kellett hogy kerüljön. Emellett a rendház és a templom is szűknek bizonyult. Acsády Ádám veszprémi püspök ezért 1733-ban Witwer Márton Atanáz kármelita építésszel komoly átalakításokat és bővítéseket végeztetett a rendházon és a templomon. Ekkor épült a torony, az orgonakarzat, és a rendház épülete is újabb emelettel bővült.
A páratlanul szép főoltár - mint láttuk - ezt követően, 1743-ban készült el, s az év december 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, fényes ünnepségek keretében adták át rendeltetésének. (Az ünnepet a Ferenc-rend ekkor már másfél százada megünnepelte.) Előbb a kegyszobrot körmenetben vitték végig a városon. Ezen részt vett Acsády püspökön kívül Litz Ágoston tihanyi bencés apát, rangos papok, szerzetesek, előkelőségek és a hívek nagy sokasága. A körmenet után főpapi szentmise következett, majd elhelyezték a szobrot a főoltáron, ahol azóta is tisztelik mindazok, akik a kegytemplomot felkeresik.
A kegyhely történetében kritikus fordulópontot jelentett az 1950-es esztendő, amikor a szerzetesrendek feloszlása miatt a ferenceseknek, hat páternak és öt testvérnek el kellett hagynia a kolostort. A kegytemplom lelkipásztori ellátásáról ezután a plébánia egyházmegyés papjai gondoskodtak. A búcsújárások azért nem szűntek meg. A barátokat egyedül Szabin testvér képviselte továbbra is a kegyhelyen, aki mint sekrestyés nehéz körülmények között mindvégig kitartott, mígnem megérte, hogy 1989. augusztus 1-én, felöltve újra a ferences ruhát, öt rendtársával együtt ismét élhette a szerzetesi közösségi életet. A sümegi �bevonulás" azért is lett olyan nagy ünnep, mert a szétszóratás évei után a sümegi volt az első kolostor, melyet az újraéledt Mariana Provincia birtokba vehetett. Az ünnepi szentmisét a Rómából ide érkezett ferences rendfőnök mondta, s jelen volt dr. Szendi József veszprémi püspök, dr. Kovács Bánk, a Mariana Provincia tartományfőnöke, a város előkelőségei és sok hívő. Szabin testvér még két évig, az első házfőnök, a sokat betegeskedő Bernardin atya három évig élhette szerzetesi életét. Emléküket a rendház tagjai a hívekkel együtt kegyelettel őrzik.
Van azonban valaki, aki mindig itt marad s akinek áldásos tevékenységét nem tudja megakadályozni semmilyen emberi hatalmasság: ez a Boldogságos Szűz, a �Sümegi Szűz Mária", aki �századok óta tündököl itt irgalmasságának csodáival." A mi századunkban éppúgy, mint a régebbiekben.
Hadd elevenítsünk fel két csodálatos eseményt, egyiket a század közepéről, a másikat a közelmúltból.
A kórus alatti egyik freskó beszámol arról, hogy 1944-ben, Budapest ostroma alatt egyik óvóhelyen az ott tartózkodók válságos helyzetbe jutottak. Egy bombatalálat ugyanis betemette az óvóhely kijáratát, méghozzá karácsony estéjén. A csatorna szennyvize is elárasztással fenyegette a bentrekedteket. Az óvóhely parancsnoka régi tisztelője volt a Sümegi Szűzanyának, a kegyképet is elhelyezte az óvóhely falán s mécsest gyújtott előtte. Felszólította a sikertelen falbontásokban már kifáradt és elcsüggedt embereket: �Kérjük a csodatevő Szűzanyát, mentsen meg bennünket." Ima közben fényes kör jelent meg a falon, a kép közelében. �Ott kell bontani!" - kiáltott fel az óvóhelyparancsnok. Rövid bontás után meg is nyelt előttük a szabadulás útja.
A másik eseményt egyik világi ferences testvérünk elbeszélése nyomán közöljük. Ez a történet a főoltár mögött elhelyezett fogadalmi táblákkal van kapcsolatban.
Három, 17 év körüli középiskolás fiú jött kirándulásra Budapestről Sümegre 1987-ben. Közülük az egyik csak mankóval tudott járni, mert béna volt a lába. A kegytemplom melletti Hotel Várban szálltak meg. Nem tudtak arról, hogy itt Mária-kegyhely van. Nézegették Sümeg nevezetességeit, közben betértek a ferences templomba is. Amikor az oltár mögé értek, olvasgatták a hálatáblák felírásait. Többek közt: Köszönöm Szűzanyám, hogy meggyógyítottál! Valakitől megkérdezték, mit jelentenek ezek a táblák. Az illető megmagyarázta, hogy azok, akik meggyógyultak Sümegen, hozták ide a hálatáblákat. Este, amikor a turistaszállóban beszélgettek, megkérdezte a béna fiú társait: Mit gondoltok, mennyit kéne nekem imádkozni, hogy meggyógyuljak? Azok azt mondták: Biztos, hogy sokat. Hozzá is láttak mindjárt imádkozni mind a hárman. A két egészséges is, hogy segítse beteg barátját... Imádkoztak jó sokáig, de akkor este nem történt semmi.
Másnap indultak haza vonattal. Amikor a Déli pályaudvaron a két egészséges fiú leszállt és segíteni akart a mankós fiúnak, nagy csodálkozással látták, hogy társuk mankó nélkül igyekszik leszállni. �A mankóidat miért nem hozod?" - kérdezték. Azt mondta: �Tudok járni! Nem fáj már a lábam!" Elmondta, hogy amikor a vonat megállt és ő fölkelt az ülésről, úgy érezte, mintha áram szaladt volna végig a lábán. Érezte, hogy elbírja a lába, tud járni.
Nemsokára elment kezelőorvosához, s az orvos nem tudott mit mondani. Megbeszélte a dolgot más orvosokkal is, majd a zárójelentésre azt írta: Meggyógyult önszuggesztió által. (Akkoriban egy orvos nem írhatta le> hogy csoda történt... Ma sem írnak ilyet hasonló esetben az orvosok.) Ő azonban tudta, hogy a Szűzanya gyógyította meg.
Sokszor, sokfelé hallunk és olvasunk a �Fatimai", a �Lourdesi" stb., így a �Sümegi" Szűz Máriáról. Ne értsük félre! Nincs több Szűzanya. Csak egy van. A helyi megjelölés csupán azt akarja kifejezni, hogy ahhoz a Szűzanyához fordulunk, aki Fatimában, Lourdesben vagy Sümegen különös módon mutatja meg jóságának és hatalmának jeleit. Nem kell tehát e kifejezések ellen hadakozni.
A másik egy teológiai magyarázat, mely a csodákkal és Mária csodatevő hatalmával kapcsolatos.
Az Úr Jézus maga sok csodát művelt, ugyanakkor apostolainak és követőinek is megígérte, általuk is tesz csodákat. Amikor missziós útra küldi apostolait, azt mondja nekik: �Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa! Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!" (Mt 10, 8)
Szent Pál a Szentlélek adományai, karizmái közt említi a gyógyítás és csodatevés adományát (1 Kor 12). Ezekkel az adományokkal a Szentlélek különösen is elhalmozta a Boldogságos Szűzet, akiről a II. Vatikáni Zsinat azt tanítja: �A Szeplőtelen Szűzet... az Úr felmagasztalta, a mindenség királynéjává tette, hogy tökéletesebben hasonuljon Fiához, az uralkodók Urához, a bűn és a halál legyőzőjéhez" (LG 58).
A sümegi kegytemplom imája �Csodatevő Szűzanyának", a lorettói litánia �Nagyhatalmú Szűznek", mondja Máriát. Mindezekből kitűnik, hogy Mária csodatevő hatalma Istentől van. A zsoltár szavait is: �Isten övezett fel engem erővel" (Zsolt 17, 33) Máriára alkalmazza a liturgia. Ilyen értelemben beszélünk tehát a Boldogságos Szűz csodatevő hatalmáról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése