Keresztút 2011

„Nektek, barátaimnak, mondom: Ne féljetek azoktól, akik a testet ugyan megölik, de aztán semmi többet nem tehetnek.”

(Lk 12,4)

„Ne féljetek! Ne féljetek az emberek ítéletétől, az élet kihívásaitól, a betegségtől, a megpróbáltatástól, de még a haláltól se. Ne féljetek, mert az Istent szeretőknek minden a javukra válik. Ne féljetek, mert én legyőztem a világot. Ne féljetek, mert a halálra kimondott igen, igen az Életre. És az Életre kimondott igen, nem a Halálnak.”

A  kihívó tekintetek leperegnek az összeszedett,  befele tekintő arcról. A megkötözött kezeket  belső erő tartja össze.

Hol  és hogyan állok én?

-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk!
- Irgalmazz nekünk!

I.  állomás: Jézust halálra ítélik

„Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott.” (Jn 4,34)

Az  Atya akaratának teljesítése nemcsak feladat,  küldetés, hanem egyben táplálék is. A  tudat, hogy az Atya tervéről van szó,  értelmet ad a szenvedésnek is, és a  nehéz percekben erősít a Megbízó közelsége.

A  „mindhalálig engedelmes” nemcsak a teher  súlya alatt, hanem az Atya akarata előtt  hajlik meg, egyik kezével szinte öleli  a keresztet, másikkal „tartja” a nyitott  összeszedettséget. Három lehajtott fej, két  együtt menetelő világ…

Merre  megyek én, és mi  táplál utamon?

-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk,  aki új utat nyitsz számunkra!
- Irgalmazz nekünk!

II.  állomás: Jézus vállára veszi a keresztet

Boldogok  akik éhezik és szomjuhozzák az az igazságot, mert majd eltelnek vele.” (Mt 5,6)

Ki  éhezheti és szomjazhatja inkább az igazságot,  mint az, akit térdre súlyt, nyom az  igazságtalanság terhe? Az igazság beteljesülésére  való vágy azonban nem jogosít fel erőszakos  megszerzésére. Aki azonban elszenvedte ezt  a súlyt is, méltó arra, hogy amikor  ideje elérkezik, elteljék vele.

Jézust  nyomja nemcsak a kereszt, hanem az azt  súlyosbító emberi gonoszság is. Ő azonban  ráhajol a keresztre, egy marad vele.

Ki  merem próbálni legalább  képzeletben ezt a helyzetet?

-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk,  akit Isten a szegények evangelizálására  küldött!
- Irgalmazz nekünk!

III.  állomás: Jézus először esik el a kereszt súlya alatt

„Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.” (Mt 5,8)

Aki  tiszta szívből igent mondott az isteni  megbízatásra, és őrzi a bizalmat bensejében,  a szenvedő emberben, a megtört Fiúban  is látja Istent. A tiszta szeretet osztozik  a szenvedésben is.

Óvatosan lépnek egymás felé. Behunyt szemük egy irányba néz, befelé irányuló tekintetük egy pontban találkozik. Bensőséges köszöntésükbe beleölelik a keresztet…

Kész  vagyok én is így  ölelni?

-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk,  aki Isten és az emberek áldozati ajándéka  vagy!
- Irgalmazz nekünk!

IV.  állomás: Jézus találkozik édesanyjával

„Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.” (Mt 5,7)

Aki  irgalmat gyakorol, maga is megtapasztalja az  irgalmasságot. Az az ember, aki, ha rövid  időre is, a Szenvedő sorsában osztozik,  vállára veszi és átöleli a keresztet,  megtapasztalja az életét teljessé tevő  irgalmat, találkozik magával az Irgalommal,  aki mintegy a nyomában halad, kíséri  őt, nemcsak ezen a „golgotás” útszakaszon,  hanem minden nap, élete végéig, a nagy  Találkozásig.

Ha  Jézus válláról le is vették a keresztet,  kapcsolatban marad vele. Keze hozzátapadt,  összetartoznak. Szenvedő és Segítő egymásra  hangolódva, szinte azonos testtartással mennek  egymás mellett.

Mi  köze ennek a képnek  az én életemhez?

-  Jézus Krisztus, a hűséges, irgalmas Főpap  és Áldozat!
- Irgalmazz nekünk!

V.  állomás: Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni

„Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.” (Mt 5,5)

Egy  talpalatnyi föld Jézus mellett – ennyi  máris övé, a szelídé, aki nem karddal,  hanem enyhülést hozó kendővel közeledik.  És ez a darabka Föld egy életre  szóló és azon is túlmutató találkozás  színhelye. A csendes, szelíd, apró gesztus  az igazi részvét jele és valódi segítség.

A  kendőn találkozik a két ember tekintete  és érintése. A kereszt alatt meghajló  és a térdre hulló szelídség, az isteni  és az emberi alázat egységének fókuszpontjává  lesz az a kendő…

Mi  az én „kendőm”  és hogyan bánok vele?

-  Jézus Krisztus, szent, ártatlan és szeplőtelen  Főpapunk és Áldozatunk!
- Irgalmazz nekünk!

VI.  állomás: Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak

„Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.” (Mt 5,10)

Maga  az Igazság szenved üldözést az igazságért.  Ő, akié a mennyek országában az Atya  jobbján lévő hely. Aki sorsában osztozik,  vele tarthat a halál után, az Életbe  is.

Második  elesés, második felállás… Jézus kereszthez  való viszonyulása változatlan. Talán a  katonáé változott…

Hogyan  alakul át az én  hozzáállásom, amikor az  első elesést a második  követi, a vágyakozást  az üldözés?

-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk,  akit az Atya Szentlélekkel és erővel  kent fel!
- Irgalmazz nekünk!

VII.  állomás: Jézus másodszor esik el a kereszttel

„Boldogok a békességben élők, mert Isten gyermekeinek hívják majd őket.” (Mt 5,9)

A  békesség, amelyben Isten gyermekeinek élniük  kell, vagy bennük van, vagy nem létezik.  Vagy belülről árad, vagy nem érdemes  kívülről remélni. Isten gyermekeinek belső  békessége az Atya felbecsülhetetlen értékű  és minden áron megőrzendő ajándéka, amit  a Fiún keresztül áraszt ránk, a Szentlélekben.

Egy  asszony áldásra térdel Jézus elé, a  másik megtartja a keresztet, a harmadik  arcát eltakarva, mögöttük sír.

Mit  teszek én?

-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk,  aki számunkra új utat nyitsz!
- Irgalmazz nekünk!

VIII.  állomás: Jézus találkozik a síró asszonyokkal

„Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok!” (Mt 5,11–12)

Három  elesés, három fokozata az igazságért való  szenvedésnek, három „boldogság”. Amikor a  gyalázathoz és üldözéshez a rágalommal  való magára maradás is társul, amikor  a legtürelmesebb ember is azt mondaná:  „most már végképp elég!”, akkor Jézus  nemcsak állítja, hogy „boldogok vagytok”,  hanem felszólít: „örüljetek és ujjongjatok!”  A mennybéli jutalom teremtettségünk céljának  elérése, amiért semmilyen ár nem túl  magas.

Jézus  ismét kettesben a kereszttel, térdre roskadva.  Már nemcsak öleli a fát, hanem ráhajol,  szinte eggyé válik vele…

Mit  vált ki belőlem ez  a testtartás?

-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk,  aki engesztelő és elfogadott ajándék vagy!
- Irgalmazz nekünk!

IX.  állomás: Jézus harmadszor esik el a kereszttel

„Ne álljatok ellent a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is! Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is!”

(Mt 5,39–40)

Jobb  és bal arc, ruha és köntös –  mindez kevés a gonoszságnak, és mindennél  többet ad Jézus értünk. A szelíd  megadás a legnagyobb ellenállás. A gonoszságot  csak a megtestesült Szeretet győzi le.

Mintha  egyezkedne a két szempár: mit tegyünk  ezzel az utolsó ruhadarabbal? És ezzel  az emberrel, aki nyugodtan, behunyt szemmel  és imára emelt kézzel áll itt?

Hogyan  reagál bensőm erre  a pillanatra?

-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk,  aki hűséges, ártatlan és szeplőtelen vagy!
- Irgalmazz nekünk!

X.  állomás: Jézust megfosztják ruháitól

„Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! Így lesztek gyermekei mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is.”

(Mt  5, 44–45)

„Erőseknek érzitek magatokat, pedig nem lenne erőtök, ha Atyámtól nem kaptátok volna azt. De nem tudjátok, mire használjátok, nem vagytok tudatában annak, amit cselekedtek…” „Atyám, irgalmazz nekik!”

A  kínzók összehangolt erőbevetése két oldalon,  középen az áldozat imából táplálkozó  nyugalma. Ki itt az erősebb?

Én melyik erőhöz csatlakozom?

-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk,  aki szeretett és vérével tisztára mosott  minket!
- Irgalmazz nekünk!

XI.  állomás: Jézust keresztre szegezik

„Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.” (Jn 12,24)

Az  elhaló élet, sok életet, minden életet  megment. A romlásból Élet fakad, az  elveszíteni tudás nyitottá tesz az ajándékra.  A kilehelt élet Életre kelt.

Két  személy, szemben, két oldalon. Akárcsak  az ítéletkor. De már nem a kihívóan  néző katonák, hanem térdre hullott, összekulcsolt  kezű, alázatos asszonyok. Fölöttük: áldó,  szinte ölelő karok.

Be  merek-e lépni ebbe  a képbe?

-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk,  aki saját vére által hatolt át az  egeken!
- Irgalmazz nekünk!

XII.  állomás: Jézus meghal a kereszten

„Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.” (Mt 5,4)

Eddig  a pontig még volt remény, még történt  valami. Most már csak az üres kereszt,  az élettelen, lassan kihűlő test. Meddig  fokozható még ez a szomorúság? –  A Vigaszig, az igazi Boldogságig.

Hárman  tartják a holttestet… Vagy a test tartja  össze őket?

Mi  tart engem, kit, mit  tartok én?

-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk,  aki kiengeszteltél az Atyával és békét  szereztél nekünk!
- Irgalmazz nekünk!

XIII.  állomás: Jézus testét leveszik a keresztről és anyja ölébe fektetik

„Bontsátok le ezt a templomot, és harmadnapra fölépítem.” (Jn 2,19)

Testének  temploma lebontva. A harmadnap még bizonytalanul  távoli… De közeleg. A kétely és  üresség kibírása, átélése is hozzá  visz közelebb.

Eltűnt  a kereszt, a sötétség mindenkit még  mélyebbre nyomott…

Kész  vagyok elviselni ezt  az állapot? És fel  bírok-e tekinteni a  feltámadás fényének reményében?

-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk,  aki az örökkévalóság Főpapja és örökkön  élő áldozat vagy!
- Irgalmazz nekünk!

XIV  állomás: Jézus szent testét sírba teszik

A Passió (The passion of the Christ) from NÉKA on Vimeo.