Én, a szikla úgy ismertem magam, mint aki kemény, nem inog meg, sokat elbír, akire építenek. Arra gondoltam, hogy fontos szerepem lesz, például egy épület talapzata.
Azonban egy napon kőfejtők jöttek és kemény csákányütésekkel vájni kezdtek.
A testemből szakítottak, kő és por szállt az ütések nyomán. Kiáltottam, hogy itt valami súlyos tévedés lesz… de senki sem hallotta.
Ahogy ütöttek, egyre nagyobb üreg tátongott bennem. Nem értettem mi készülődik, de a kőfejtők elejtett szavaiból megtudtam, hogy egy jómódú ember sírjának szánnak.
Amint elkészültek, odahengerítettek egy követ, s úgy hagytak, üresen.
Nem tudtam, hogy az üresség fáj, csak némán harsogtam: miért pont én. Az idő nehezen telt.
Egy péntek délután, egyszer csak hirtelen besötétedett. A sötétség olyan mély volt, ami egyetlen éjszakához sem hasonlítható.
Nem sokkal utána férfiak és asszonyok jöttek. Egy véresre vert halott férfit hoztak, kinek kezén és lábán szögek nyomait láttam, s az oldalán egy még nagyobb sebet.
Ő lenne a jómódú ember?... Nem valószínű, még a szokásos megkenés is elmaradt.
Különösen az egyik asszonyra figyeltem fel, akit mélyen átjárt a fájdalom, de valahogy mégis erő sugárzott belőle. A látványa olyan mély részvétre indított, amit még soha nem éreztem.
Ahogy belém helyezték a testet, ismeretlen, erős érzések kerítettek hatalmukba.
A kíséret hamar elsietett, a szombatot emlegették, s hogy még visszajönnek.
A lázadásom elmúlt, csak vártam.
Másnap katonák jöttek. Miért kell egy halottat őrizni?
Vasárnap hajnalban, ami történt…az leírhatatlan. Fény és ragyogás…ma is látom.
Később asszonyok jöttek, futva, a testet keresték. Beléptek, a leplet forgatták, sírtak.
Hirtelen két fényes alak jelent meg, s megszólították az egyik asszonyt. Ez után egy másik alak…de hiszen őt hozták összeverve, de most egészen más…hiszen hajnalban ő ragyogott! Az asszony először kertésznek, majd mesternek hívta.
Amikor a férfi megszólalt tudtam, hogy nem pusztán csak ragyogott hajnalban, hanem ő a Fény. A Fény, aki azon a hajnalon legyőzte a sötétséget. Feladatot adott az asszonynak, hogy vigye a hírt embertársainak: Feltámadt!
Ez bennem történt! És benned?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése