Megtérés
Mottó 1: "A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme." (Zsolt 111:10)
Mottó 2: "...azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem..."; "Aki pedig dicsekszik az Úrban dicsekedjék." (Jer 9:24; 2Kor 10:17)
Akik keresztényként élik mindennapjaikat, el kell gondolkodniuk azon, hogy az elragadtatás valóban a Nagy Nyomorúság időszakát megelőzően fog-e bekövetkezni. Nem kell-e valamelyest az Egyháznak – Krisztus egyetlen, láthatatlan egyetemes Egyházának, mely bármely felekezethez tartozó igaz hívőkből áll - is egyfajta megpróbáltatást kiállnia, hogy kiderüljön ki az, aki méltó arra a rendkívüli eseményre, - bár személy szerint hiszek abban, hogy ez is, mint minden kegyelemből adatik meg.
A laodíceai gyülekezetnek, mint az Egyház utolsó ébredési hullámának a megpróbáltatás üzenete szól. Az ma, olyan állapotban látszik lenni, mint Jézus földi itt tartózkodásakor Izrael. Vezetőik igazat mondanak, de nem aszerint cselekszenek. Elbizakodottak, anyagiasak, elhagyják "amik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hívséget" (Máté 23:23). A híveket pedig félrevezetik. Előző fejezetünk (Babilon) tárgyalása kapcsán is mondom, ne tagadjuk meg a kegyesség erejét! Isten ma olyan embereket keres, akik hallgatnak a hívó szóra, akárhonnan tud fiakat támasztani magának!
Jelenések könyve 4:18-19: „Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss. Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.”
Zsid 12:6 „Mert akiket szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad.”
Jak 1:12 „Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek.”
Nem tartom valószínűnek, hogy az elragadtatás az utolsó 7 éves időciklus előtt fog bekövetkezni és azt sem, hogy az elragadtatás a 7 év első felében (3,5 év) lesz, hiszen a hívők látni fogják az Antikrisztus felemelkedését (Máté 24:15; 2Thess 2:3-4). Következésképpen valamikor a 7 év második felében (3,5 év) számíthatunk erre, az emberi történelem során még soha be nem következett eseményre, mikor is Jézus tömegesen viszi magával a híveket. S közvetlenül ezt megelőzően a Krisztusban meghaltak feltámadnak.
Akik még nem keresztények, azok is nyomon követhetik az elkövetkezendő eseményeket s remélem idejében megértik Isten jövőre vonatkozó tervét. Sokszor hallani azt, hogy ha Isten jó miért engedi meg ezt a sok rosszat a világban. Vár, de csak egy darabig, bevárja azokat, akik "hazatérnek". S ha eljön az Ő ideje, megtorol minden rosszaságot és gonoszságot, legyőzi az ellenséget s átveszi az őt megillető helyet. Kerüljük el az Ő haragját. Akik számára felfoghatatlan és idealisztikus Isten léte, valósága, az csak annyi tudományos gondolkodást engedjen meg magának – modernkori ember lévén -, hogy létezik egy mindenek felett álló intelligencia. Ne űrlényekkel és felsőbbrendű teremtményekkel próbáljunk meg kapcsolatba lépni, hanem azzal a mindenek felett álló intelligenciával rendelkező személlyel, akit Istennek hívunk és akinek a nevét esetenként a vallás közhelyessé tett. Vele pedig csak Jézus Krisztus kereszthalálának és feltámadásának, önfeláldozásának elfogadásával kerülhetünk kapcsolatba a, Szent Szellem által. Jézus, az Isten Fia, aki a mennyben már azelőtt is létező személy volt, mielőtt a Földre jött volna, hogy itt elvégezze küldetését, egy magasabb rendű lényként megalázta magát, magára öltötte ezt a gyarló emberi testet, mellyel mi is rendelkezünk, hogy Isten ilyen módon azonosuljon elesettségünkkel, halandóságunkkal s megadja számunkra a lehetőséget arra, hogy mi viszont az ő tökéletességében részesülhessünk. Így mi emberek megváltattunk, Isten pedig azonosult a gyengeségeinkkel. Az a nézet, mely szerint az emberi természet és ennélfogva az ember alapvetően jó, hazugság és öncsalás. Az emberközpontú gondolkodás, magatartás - mely számomra nem azonos az emberséggel -, valamint a bibliai hit között hasonlóság látszik lenni, azonban más az indíttatás: megpróbálja kiküszöbölni Isten személyét, valóságát, létezését, elfedni, semmissé tenni a megváltás tényét s kikerülni az ítélettételt jó és rossz között, mely nem az ember hatásköre. Ember-ember viszonyát a 4. parancsolattól határozza meg a Biblia. (II Mózes 20: 1-17; Máté 22:37-40)
Az ember hitem szerint képtelen a saját erejéből megváltozni s ha ezt felismerjük és elismerjük, egyben könnyebb helyzetbe kerülünk. Nemcsak azért, mert maga az a tény, hogy ha felszínre hozzuk ezt, megkönnyebbülünk - az igazság szabaddá tesz - hanem azért is, mert megértjük a megoldás oly egyszerű: be kell ismernünk saját gyengeségünket s el kell fogadnunk a megváltás tényét. Isten Igéje arra szólítja fel az embereket, hogy ne szeressék ezt a világot, mert Isten ítélete alá fog kerülni és el fog pusztulni. Most azonban még tart a kegyelem időszaka. Saját szavainkkal imádkozzunk, szólítsuk meg a Teremtőt, Jézus Krisztust, a Szent Szellemet s keressük Isten akaratát.
Salamon a Prédikátor könyvében az emberi lét értelmét, fő küldetését a földön a következőképp összegzi: "A dolognak summája ez (...): az Istent féljed és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fő dolga!" (Préd 12:15)
Mottó 1: "A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme." (Zsolt 111:10)
Mottó 2: "...azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem..."; "Aki pedig dicsekszik az Úrban dicsekedjék." (Jer 9:24; 2Kor 10:17)
Akik keresztényként élik mindennapjaikat, el kell gondolkodniuk azon, hogy az elragadtatás valóban a Nagy Nyomorúság időszakát megelőzően fog-e bekövetkezni. Nem kell-e valamelyest az Egyháznak – Krisztus egyetlen, láthatatlan egyetemes Egyházának, mely bármely felekezethez tartozó igaz hívőkből áll - is egyfajta megpróbáltatást kiállnia, hogy kiderüljön ki az, aki méltó arra a rendkívüli eseményre, - bár személy szerint hiszek abban, hogy ez is, mint minden kegyelemből adatik meg.
A laodíceai gyülekezetnek, mint az Egyház utolsó ébredési hullámának a megpróbáltatás üzenete szól. Az ma, olyan állapotban látszik lenni, mint Jézus földi itt tartózkodásakor Izrael. Vezetőik igazat mondanak, de nem aszerint cselekszenek. Elbizakodottak, anyagiasak, elhagyják "amik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hívséget" (Máté 23:23). A híveket pedig félrevezetik. Előző fejezetünk (Babilon) tárgyalása kapcsán is mondom, ne tagadjuk meg a kegyesség erejét! Isten ma olyan embereket keres, akik hallgatnak a hívó szóra, akárhonnan tud fiakat támasztani magának!
Jelenések könyve 4:18-19: „Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss. Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.”
Zsid 12:6 „Mert akiket szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad.”
Jak 1:12 „Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek.”
Nem tartom valószínűnek, hogy az elragadtatás az utolsó 7 éves időciklus előtt fog bekövetkezni és azt sem, hogy az elragadtatás a 7 év első felében (3,5 év) lesz, hiszen a hívők látni fogják az Antikrisztus felemelkedését (Máté 24:15; 2Thess 2:3-4). Következésképpen valamikor a 7 év második felében (3,5 év) számíthatunk erre, az emberi történelem során még soha be nem következett eseményre, mikor is Jézus tömegesen viszi magával a híveket. S közvetlenül ezt megelőzően a Krisztusban meghaltak feltámadnak.
Akik még nem keresztények, azok is nyomon követhetik az elkövetkezendő eseményeket s remélem idejében megértik Isten jövőre vonatkozó tervét. Sokszor hallani azt, hogy ha Isten jó miért engedi meg ezt a sok rosszat a világban. Vár, de csak egy darabig, bevárja azokat, akik "hazatérnek". S ha eljön az Ő ideje, megtorol minden rosszaságot és gonoszságot, legyőzi az ellenséget s átveszi az őt megillető helyet. Kerüljük el az Ő haragját. Akik számára felfoghatatlan és idealisztikus Isten léte, valósága, az csak annyi tudományos gondolkodást engedjen meg magának – modernkori ember lévén -, hogy létezik egy mindenek felett álló intelligencia. Ne űrlényekkel és felsőbbrendű teremtményekkel próbáljunk meg kapcsolatba lépni, hanem azzal a mindenek felett álló intelligenciával rendelkező személlyel, akit Istennek hívunk és akinek a nevét esetenként a vallás közhelyessé tett. Vele pedig csak Jézus Krisztus kereszthalálának és feltámadásának, önfeláldozásának elfogadásával kerülhetünk kapcsolatba a, Szent Szellem által. Jézus, az Isten Fia, aki a mennyben már azelőtt is létező személy volt, mielőtt a Földre jött volna, hogy itt elvégezze küldetését, egy magasabb rendű lényként megalázta magát, magára öltötte ezt a gyarló emberi testet, mellyel mi is rendelkezünk, hogy Isten ilyen módon azonosuljon elesettségünkkel, halandóságunkkal s megadja számunkra a lehetőséget arra, hogy mi viszont az ő tökéletességében részesülhessünk. Így mi emberek megváltattunk, Isten pedig azonosult a gyengeségeinkkel. Az a nézet, mely szerint az emberi természet és ennélfogva az ember alapvetően jó, hazugság és öncsalás. Az emberközpontú gondolkodás, magatartás - mely számomra nem azonos az emberséggel -, valamint a bibliai hit között hasonlóság látszik lenni, azonban más az indíttatás: megpróbálja kiküszöbölni Isten személyét, valóságát, létezését, elfedni, semmissé tenni a megváltás tényét s kikerülni az ítélettételt jó és rossz között, mely nem az ember hatásköre. Ember-ember viszonyát a 4. parancsolattól határozza meg a Biblia. (II Mózes 20: 1-17; Máté 22:37-40)
Az ember hitem szerint képtelen a saját erejéből megváltozni s ha ezt felismerjük és elismerjük, egyben könnyebb helyzetbe kerülünk. Nemcsak azért, mert maga az a tény, hogy ha felszínre hozzuk ezt, megkönnyebbülünk - az igazság szabaddá tesz - hanem azért is, mert megértjük a megoldás oly egyszerű: be kell ismernünk saját gyengeségünket s el kell fogadnunk a megváltás tényét. Isten Igéje arra szólítja fel az embereket, hogy ne szeressék ezt a világot, mert Isten ítélete alá fog kerülni és el fog pusztulni. Most azonban még tart a kegyelem időszaka. Saját szavainkkal imádkozzunk, szólítsuk meg a Teremtőt, Jézus Krisztust, a Szent Szellemet s keressük Isten akaratát.
Salamon a Prédikátor könyvében az emberi lét értelmét, fő küldetését a földön a következőképp összegzi: "A dolognak summája ez (...): az Istent féljed és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fő dolga!" (Préd 12:15)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése