2. Olaj
A Közel-Kelet a kőolaj iránt elkeseredett küzdelem középpontjába kerül, miközben a kereslet meghaladja a kitermelést, az árak az egekbe szöknek, és a fejlett ipari nemzetek gazdasági túlélésükért küzdenek.
Nem kérdés, hogy az olajkészletek kimerülése az ipari társadalmakat eddig ért legnagyobb válságjelenség. (Paul Roberts: The End Of Oil)
Nem tudhatjuk előre, hogy mikor és pontosan milyen formában fog elérni bennünket a következő nagy energiasokk. Talán egy államcsíny fogja elindítani(…) vagy egy nagyszabású terrorcselekmény, esetleg egy katasztrofális időjárási változás. Bármi legyen is azonban a helyzet, már a végletekig feszítettük a jelenlegi energiarendszerünket, amely nem lesz képes elviselni egy újabb nagy megrázkódtatást. (Michael T. Klare: Blood And Oil
Képzeljük el azt a napot, amelyen az olajárak háromszorosukra növekednek! Lehet, hogy egy hurrikánról vagy egy földrengésről érkeznek hírek, de az is lehet, hogy egy összehangolt terrortámadásban semmisülnek meg pl. a szaúd-arábiai energiaipari létesítmények, vagy lángba borulnak az iraki olajkutak. De még az is lehet, hogy a híradók egy közel-keleti nukleáris összecsapásról közölnek rendkívüli tudósítást.
Ekkor feltehetőleg megindul egy óriási felvásárlási láz, ami csak még jobban súlyosbítja a kialakult helyzetet. Ez a fajta válság kihat a közlekedésre és a szállításra is. Az ingázók nem tudnak eljutni a munkahelyükre, a légitársaságok törlik járataikat, a közúti szállítmányozók nem vesznek fel újabb rendeléseket.
Az emberek mivel fogják fűteni otthonaikat? Hogyan tudják kifizetni a csillagászati energiaszámlákat? Meddig tartanak ki a megtakarítások?
Az Egyesült Államok egyre több kőolajat fogyaszt, naponta mintegy 21 millió hordónyit. Ez a világtermelés negyedét teszi ki. Ha ez így folytatódik, 2020-ra az amerikai felhasználás napi 27 millió hordóra növekszik, 2030-ra pedig még további 34 százalékkal bővül. (Bocsánat, ez ilyen csámpásra sikerült. :))
Világméretekben semmi jel nem mutat arra, hogy a kereslet a jövőben mérséklődne, miközben a készletek és a kitermelés stagnál.
Az európai közösség tagjai többnyire úgy ítélték meg, hogy szükséges mind a fogyasztás korlátozása, mind pedig a bevételeket jelentős mértékben növelő magasabb adók kivetése a kőolajtermékekre. Ezzel az embereket a tömegközlekedés és az alternatív energiaforrások használatára ösztönözték.
Jövőkutatók évtizedeken át arról álmodoztak, hogy a hidrogén végül teljesen kiváltja majd a járművekben a benzint és a gázolajat. Ez azonban nem valósulhat meg sok éves kutatás és fejlesztés nélkül. Teljesen új energiaipart kellene kiépíteni, új autókkal és új töltőállomásokkal. Még ha ezer milliárd dollárt fektetnének is be a hidrogénre való átállásba, akkor is évtizedeket venne igénybe ennek megvalósítása.
Másik alternatíva a bioetanol, ami a mai fogyasztási szint mellett egyszerűen nem képes kiváltani a közlekedés és a szállítás teljes üzemanyagigényét. Egyes kritikusok azt állítják, hogy a gabonafélékből előállított üzemanyag több energiába kerül, mint amennyit megtermel. 2006-ban a teljes amerikai kukoricatermelés 14 %-át etanol előállítására fordították, ám ez alig enyhítette a szerves fűtőanyagoktól való függőséget. Ha a jövőben még nagyobb arányban használnának fel élelmiszereket etanol előállítására, az komoly gondokat okozna a világ élelmezésében, miközben továbbra sem oldaná meg a növekvő kereslet problémáját. Közel négy hektár termőföld kell ahhoz, hogy egyetlen autónak egy évre (15 ezer km-re) elegendő üzemanyagot lehessen előállítani. Ugyanez a földterület hét ember egyéves élelmiszerellátását biztosítja!
A 2013-ra előirányzott egymilliárd liter etanol az Egyesül Államok kevesebb, mint 2 napi benzinfogyasztását helyettesítené. Az Energiaügyi Minisztérium becslése szerint legkorábban 2030-ban fogja az etanol fedezni az amerikai energiamérleg 30 %-os hiányát.
Európában az alacsonyabb fogyasztás mellett is hasonló a helyzet.
Hogy mekkora is a függőség, egy teljesen friss hírből láthatjuk (2008. nov. 2.):
Az IMF Szaúd-Arábiától kér pénzt
A brit miniszterelnök szerint dollár-százmilliárdokra van szüksége a Nemzetközi Valutaalapnak.
Mindez azt jelenti, hogy a belátható jövőben továbbra is az olaj fogja hajtani a globális gazdaságot.
Ugyanakkor tényként kell megállapítani, hogy a 21. század első évtizedében a közel-keleti olaj miatti kiszolgáltatottság párhuzamosan nő a terrorizmussal, a nukleáris fegyverek miatti veszélyekkel, és a térségben jelentkező bizonytalansággal. A terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek és az olajellátás kritikus szintje olyan veszélyes robbanóelegyet képez, amely az egész civilizált világot káoszba taszíthatja.
Irak Kuvait elleni inváziója idején (1990. augusztus 8-án) Bush mozgósította az amerikai hadsereget, amit a következőkkel indokolt: „Országunk a felhasznált kőolaj közel felét importálja és – ez az invázió – komoly fenyegetést jelenthet Amerika gazdasági függetlenségére. (…) Szaúd-Arábia függetlenségének biztosítása az Egyesült Államok alapvető érdeke.
Bár a háborút más célokkal – pl. Kuvait felszabadításával – indokolták, a szakértők egyetértenek abban, hogy az 1990-91-es Öböl-háború szinte teljes egészében az olajról szólt.
Amerika 2003-ban Irakot szállta meg, ami szintén azt mutatja, hogy Amerika kész szinte bármi árat megfizetni azért, hogy a Közel-Keleten ellenőrzése alatt tarthassa az eseményeket.
Az Egyesült Államok gazdasági és katonai hatalma a Közel-Keletről és az OPEC-államokból származó olajtól függ, ezért a térséggel kapcsolatban több vállalást fogalmazott meg:
1. Az Egyesült Államok ígéretet tett Izrael megvédésére, és ennek megfelelően a zsidó államot ellátta a legkorszerűbb fegyverekkel és katonai felszerelésekkel.
2. Az Egyesült Államok bebizonyította, hogy „minden szükséges eszközzel, ideértve a katonai erő alkalmazását is”, kész megvédelmezni alapvető érdekeit a Közel-Keleten.
3. Az Egyesült Államok elkötelezte magát arra, hogy támadást intéz minden terrorizmust támogató állam ellen, és eszerint is cselekedett Afganisztánban.
4. Az Egyesült Államok ígéretet tett arra, hogy megakadályozza a tömegpusztító fegyverek elterjedését minden olyan országban, amely veszélyt jelenthet Amerika vagy Izrael számára.
Európa számára is nagy a tét egy esetleges válság esetén. Ha súlyos helyzet alakul ki, nem valószínű, hogy az Egyesült Államok meg tudná oldani a problémát. A Nyugatnak új szövetségi kapcsolatokat kell kialakítania, hogy érdekeit megfelelően védelmezni tudja.
És most lássuk, mit is mond a Biblia erről:
Egy újonnan felálló nemzetközi szövetség fogja az eseményeket ellenőrizni a Közel-Keleten (Dániel 9,27; 11,40-45), és egy 10 vezető politikusból álló új koalíció vasmarokkal erősíti meg a Nyugat hatalmát. Az európai országok biztonságot akarnak kiépíteni az energiaellátás területén, valamint meg akarják kímélni magukat a terror romboló hatásaitól.
Az emberi civilizáció Ádám és Éva teremtésével vette kezdetét a Közel-Keleten. A múlt jelentős birodalmai – Egyiptom, Asszíria, Babilon, a Méd-Perzsa Birodalom, a görögök, valamint a rómaiak is itt emelkedtek fel és buktak el. A jövő világkormánya is a Közel-Keleten fogja felállítani hatalmi központját Akármilyen hihetetlennek is tűnik ez most, a három kontinens találkozási pontján fekvő térség földrajzi szempontból más most stratégiai jelentőségű, de a jövőben a hatalom és a gazdagság megszerzéséért folytatott világméretű küzdelem középpontjába fog kerülni. Ez a konfliktus fogja majd felvonultatni az egész világot a megiddói völgybe (Armageddon).
Milyen messze vagyunk ettől?
Küszöbnyire. Bármi ok miatt megszakad az olajszállítás, a Nyugat térdre kényszerül, és felgyorsulnak az események.
A Közel-Kelet a kőolaj iránt elkeseredett küzdelem középpontjába kerül, miközben a kereslet meghaladja a kitermelést, az árak az egekbe szöknek, és a fejlett ipari nemzetek gazdasági túlélésükért küzdenek.
Nem kérdés, hogy az olajkészletek kimerülése az ipari társadalmakat eddig ért legnagyobb válságjelenség. (Paul Roberts: The End Of Oil)
Nem tudhatjuk előre, hogy mikor és pontosan milyen formában fog elérni bennünket a következő nagy energiasokk. Talán egy államcsíny fogja elindítani(…) vagy egy nagyszabású terrorcselekmény, esetleg egy katasztrofális időjárási változás. Bármi legyen is azonban a helyzet, már a végletekig feszítettük a jelenlegi energiarendszerünket, amely nem lesz képes elviselni egy újabb nagy megrázkódtatást. (Michael T. Klare: Blood And Oil
Képzeljük el azt a napot, amelyen az olajárak háromszorosukra növekednek! Lehet, hogy egy hurrikánról vagy egy földrengésről érkeznek hírek, de az is lehet, hogy egy összehangolt terrortámadásban semmisülnek meg pl. a szaúd-arábiai energiaipari létesítmények, vagy lángba borulnak az iraki olajkutak. De még az is lehet, hogy a híradók egy közel-keleti nukleáris összecsapásról közölnek rendkívüli tudósítást.
Ekkor feltehetőleg megindul egy óriási felvásárlási láz, ami csak még jobban súlyosbítja a kialakult helyzetet. Ez a fajta válság kihat a közlekedésre és a szállításra is. Az ingázók nem tudnak eljutni a munkahelyükre, a légitársaságok törlik járataikat, a közúti szállítmányozók nem vesznek fel újabb rendeléseket.
Az emberek mivel fogják fűteni otthonaikat? Hogyan tudják kifizetni a csillagászati energiaszámlákat? Meddig tartanak ki a megtakarítások?
Az Egyesült Államok egyre több kőolajat fogyaszt, naponta mintegy 21 millió hordónyit. Ez a világtermelés negyedét teszi ki. Ha ez így folytatódik, 2020-ra az amerikai felhasználás napi 27 millió hordóra növekszik, 2030-ra pedig még további 34 százalékkal bővül. (Bocsánat, ez ilyen csámpásra sikerült. :))
Világméretekben semmi jel nem mutat arra, hogy a kereslet a jövőben mérséklődne, miközben a készletek és a kitermelés stagnál.
Az európai közösség tagjai többnyire úgy ítélték meg, hogy szükséges mind a fogyasztás korlátozása, mind pedig a bevételeket jelentős mértékben növelő magasabb adók kivetése a kőolajtermékekre. Ezzel az embereket a tömegközlekedés és az alternatív energiaforrások használatára ösztönözték.
Jövőkutatók évtizedeken át arról álmodoztak, hogy a hidrogén végül teljesen kiváltja majd a járművekben a benzint és a gázolajat. Ez azonban nem valósulhat meg sok éves kutatás és fejlesztés nélkül. Teljesen új energiaipart kellene kiépíteni, új autókkal és új töltőállomásokkal. Még ha ezer milliárd dollárt fektetnének is be a hidrogénre való átállásba, akkor is évtizedeket venne igénybe ennek megvalósítása.
Másik alternatíva a bioetanol, ami a mai fogyasztási szint mellett egyszerűen nem képes kiváltani a közlekedés és a szállítás teljes üzemanyagigényét. Egyes kritikusok azt állítják, hogy a gabonafélékből előállított üzemanyag több energiába kerül, mint amennyit megtermel. 2006-ban a teljes amerikai kukoricatermelés 14 %-át etanol előállítására fordították, ám ez alig enyhítette a szerves fűtőanyagoktól való függőséget. Ha a jövőben még nagyobb arányban használnának fel élelmiszereket etanol előállítására, az komoly gondokat okozna a világ élelmezésében, miközben továbbra sem oldaná meg a növekvő kereslet problémáját. Közel négy hektár termőföld kell ahhoz, hogy egyetlen autónak egy évre (15 ezer km-re) elegendő üzemanyagot lehessen előállítani. Ugyanez a földterület hét ember egyéves élelmiszerellátását biztosítja!
A 2013-ra előirányzott egymilliárd liter etanol az Egyesül Államok kevesebb, mint 2 napi benzinfogyasztását helyettesítené. Az Energiaügyi Minisztérium becslése szerint legkorábban 2030-ban fogja az etanol fedezni az amerikai energiamérleg 30 %-os hiányát.
Európában az alacsonyabb fogyasztás mellett is hasonló a helyzet.
Hogy mekkora is a függőség, egy teljesen friss hírből láthatjuk (2008. nov. 2.):
Az IMF Szaúd-Arábiától kér pénzt
A brit miniszterelnök szerint dollár-százmilliárdokra van szüksége a Nemzetközi Valutaalapnak.
Mindez azt jelenti, hogy a belátható jövőben továbbra is az olaj fogja hajtani a globális gazdaságot.
Ugyanakkor tényként kell megállapítani, hogy a 21. század első évtizedében a közel-keleti olaj miatti kiszolgáltatottság párhuzamosan nő a terrorizmussal, a nukleáris fegyverek miatti veszélyekkel, és a térségben jelentkező bizonytalansággal. A terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek és az olajellátás kritikus szintje olyan veszélyes robbanóelegyet képez, amely az egész civilizált világot káoszba taszíthatja.
Irak Kuvait elleni inváziója idején (1990. augusztus 8-án) Bush mozgósította az amerikai hadsereget, amit a következőkkel indokolt: „Országunk a felhasznált kőolaj közel felét importálja és – ez az invázió – komoly fenyegetést jelenthet Amerika gazdasági függetlenségére. (…) Szaúd-Arábia függetlenségének biztosítása az Egyesült Államok alapvető érdeke.
Bár a háborút más célokkal – pl. Kuvait felszabadításával – indokolták, a szakértők egyetértenek abban, hogy az 1990-91-es Öböl-háború szinte teljes egészében az olajról szólt.
Amerika 2003-ban Irakot szállta meg, ami szintén azt mutatja, hogy Amerika kész szinte bármi árat megfizetni azért, hogy a Közel-Keleten ellenőrzése alatt tarthassa az eseményeket.
Az Egyesült Államok gazdasági és katonai hatalma a Közel-Keletről és az OPEC-államokból származó olajtól függ, ezért a térséggel kapcsolatban több vállalást fogalmazott meg:
1. Az Egyesült Államok ígéretet tett Izrael megvédésére, és ennek megfelelően a zsidó államot ellátta a legkorszerűbb fegyverekkel és katonai felszerelésekkel.
2. Az Egyesült Államok bebizonyította, hogy „minden szükséges eszközzel, ideértve a katonai erő alkalmazását is”, kész megvédelmezni alapvető érdekeit a Közel-Keleten.
3. Az Egyesült Államok elkötelezte magát arra, hogy támadást intéz minden terrorizmust támogató állam ellen, és eszerint is cselekedett Afganisztánban.
4. Az Egyesült Államok ígéretet tett arra, hogy megakadályozza a tömegpusztító fegyverek elterjedését minden olyan országban, amely veszélyt jelenthet Amerika vagy Izrael számára.
Európa számára is nagy a tét egy esetleges válság esetén. Ha súlyos helyzet alakul ki, nem valószínű, hogy az Egyesült Államok meg tudná oldani a problémát. A Nyugatnak új szövetségi kapcsolatokat kell kialakítania, hogy érdekeit megfelelően védelmezni tudja.
És most lássuk, mit is mond a Biblia erről:
Egy újonnan felálló nemzetközi szövetség fogja az eseményeket ellenőrizni a Közel-Keleten (Dániel 9,27; 11,40-45), és egy 10 vezető politikusból álló új koalíció vasmarokkal erősíti meg a Nyugat hatalmát. Az európai országok biztonságot akarnak kiépíteni az energiaellátás területén, valamint meg akarják kímélni magukat a terror romboló hatásaitól.
Az emberi civilizáció Ádám és Éva teremtésével vette kezdetét a Közel-Keleten. A múlt jelentős birodalmai – Egyiptom, Asszíria, Babilon, a Méd-Perzsa Birodalom, a görögök, valamint a rómaiak is itt emelkedtek fel és buktak el. A jövő világkormánya is a Közel-Keleten fogja felállítani hatalmi központját Akármilyen hihetetlennek is tűnik ez most, a három kontinens találkozási pontján fekvő térség földrajzi szempontból más most stratégiai jelentőségű, de a jövőben a hatalom és a gazdagság megszerzéséért folytatott világméretű küzdelem középpontjába fog kerülni. Ez a konfliktus fogja majd felvonultatni az egész világot a megiddói völgybe (Armageddon).
Milyen messze vagyunk ettől?
Küszöbnyire. Bármi ok miatt megszakad az olajszállítás, a Nyugat térdre kényszerül, és felgyorsulnak az események.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése