6. Izrael: Az epicentrum
Izrael makacsul védelmezi magát ellenségei tengerében - és ezzel a harmadik világháború szélére sodorja a világot.
A zsidó népnek megkérdőjelezhetetlen, örök, történelmi joga van Izrael földjéhez, az őseitől kapott örökséghez.
(Menachem Begin volt izraeli miniszterelnök)
Izrael kivételesen erős, és tudja, hogyan kell megvédenie magát.
(Simon Peresz volt izraeli miniszterelnök)
Az ókori térképeken Izraelt gyakran középre rajzolták, amivel annak a meggyőződésnek adtak hangot, hogy az ott zajló események az emberiség életének középpontjában állnak. Annak ellenére, hogy ma már máshogy rajzolják a térképeket, ez az ország továbbra is kiemelt helyet foglal el a világsajtó szalagcímeiben.
Izrael folyamatosan a középpontban áll - a politika, a terrorizmus, a béketárgyalások és a dzsihádista gyűlölet fókuszában álló ország. De miért? Miért olyan fontos Izrael?
A választ ismét a Bibliában találjuk.
Ábrám, Isten kiválasztottja
Izrael visszatérésének felkavaró története 4000 évvel ezelőttre nyúlik vissza, a káldeus Ur városáig, mely Mezopotámiában, Babilontól nem messze állt. Ebben a fejlett kultúrával rendelkező városban élt Ábrám, Isten kiválasztottja, aki azt a parancsot kapta, hogy hagyja ott atyái földjét, és induljon el egy olyan helyre, amelyet Ő mutat majd neki.
Ábrám története Mózes 1. könyve 11. fejezetének a 27. versénél kezdődik, és ugyanennek a könyvnek a 25. fejezetében a halálával ér véget.
(A Biblia mindössze 3 fejezetet szentel a világ teremtésének, Ábrám életével 14 teljes fejezet foglalkozik!)
Isten nagy ígéreteket adott kiválasztottjának, Ábrámnak. Elmondta neki, hogy nagy nemzet atyja lesz, híressé válik és áldássá lesz mások számára (1Mózes 12,2). Azt is megígérte neki, hogy a föld nemzetei rajta keresztül nyernek majd áldást. Ábrám neve - amely később Ábrahámra, "nemzetek atyjára" változott - nagy névvé vált, amelyet zsidók, keresztények és muzulmánok egyaránt tisztelnek. Ábrahámtól származik nem csak a zsidó, hanem az arab világhoz tartozó összes nép is.
Isten - ígéretéhez híven - olyan sok utódot adott Ábrahámnak, mint a tenger fövenye, ill. az éjszakai égbolt csillagai, amelyeket nem lehet megszámolni (1Mózes 13,16; 15,5). Ábrahámtól származtak a próféták, az Ó- és az Újszövetség szerzői, valamint Jézus Krisztus - aki Ábrahám fia és Dávid fia. Akik áldották Ábrahám leszármazottait, áldottak lettek; akik átkozták Ábrahám fiait, átkozottá lettek (1Mózes 12,3). Isten ítéletei Izrael elnyomóira hullottak - Egyiptomra, Asszíriára, Babilonra és Rómára, a modern időkben pedig Spanyolországra, Németországra és Oroszországra. A végső ítéletek pedig akkor következnek majd be, amikor a nemzetek ideje véget ér.
A földdel kapcsolatos ígéret
Isten Ábrahámnak adott ígéretei középpontjában az állt, hogy egy földdarabot neki és utódainak ad.
Mózes 1. könyvének 15. fejezete egyértelműen megerősíti az ígéretet. Isten azzal jutalmazta Ábrahám hitét, amely által otthagyta szülőföldjét, hogy részletesen is kifejtette előtte az ígéretet. A bibliai szöveg határozott leírást ad az Ígéret földjéről és megadja annak világos határait, sőt még az abban a korban ott élő népek neveit is: "Ezen a napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal és azt mondta: A te utódaidnak adom ezt a földet Egyiptom folyójától a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig, a kénieket, kenizzieket és kadmóniakat, a hettitákat, perizzieket és refáiakat, az emóriakat és kánaániakat, a girgásiakat és jebúsziakat." (1Mózes 15,18-21)
Ábrahám és kortársai számára egyértelmű volt e mondatok értelme. Az Ígéret földje Izrael volt, amely északi és nyugati irányban a Sínai-félszigettől egészen az Eufrátesz folyóig terjedt. Ez a terület magában foglalta a mai Izraelt, Libanont és Jordánia egy részét (Ciszjordániát is beleértve), valamint Szíria, irak és Szaúd-Arábia jelentős részét.
Figyelemre méltó az is, hogy Mózes 1. könyvének 17. fejezetében az ígéret szerint a szövetség mint örökkévaló szövetség szerepel, Kánaán földje pedig mint örökkévaló birtok. A mai indulatos viták fényében, hogy ki is a jogos tulajdonosa Izrael földjének, szükséges emlékezetbe idézni azt, hogy a földön egyetlen konkrét terület van, amelyet Isten valaha is egy nemzetnek odaígért: ez Izrael földje, amelyet a Mózes 1. könyvének 15. fejezetében leírtak szerint a zsidó nép kapott örökségül. (!)
A történelem feljegyzése szerint a zsidó népet három ízben űzték el földjükről, és isten csodálatos módon mindegyik alkalommal visszahozta őket.
Az utolsó visszatérés prófétai ígérete
Száműzetések
Visszatérések
Első száműzetés: Egyiptom
Első visszatérés: Mózes vezetésével
Második száműzetés: tíz északi törzs Asszíria által i.e. 722-ben; két déli törzs Babilon által i.e. 605-586-ban
Második visszatérés: Zorobábel (i.e. 538), Ezsdrás (i.e. 458), és Nehémiás (i.e. 444) vezetésével
Harmadik száműzetés: a rómaiak által i.sz. 70-ben
Harmadik visszatérés: 1871-ben kezdődött és a mai napig tart
Az első két szétszóratást mindkét esetben dicsőséges visszatérés követte, számunkra azonban a harmadik visszatérés a legizgalmasabb. Jézus világosan megjövendölte, hogy a saját korában Jeruzsálemben álló csodálatos Templomot úgy lerombolják, hogy kő kövön nem marad belőle (Máté 24,2). Világos volt, hogy Jeruzsálem és a zsidó nép sorsa még annak a generációnak az életében rosszabbra fordul, amely hallotta ezt az üzenetet.
Jézus próféciája természetesen szó szerint beteljesedett i.sz. 70-ben, amikor a későbbi császár, Titus vezette hadak elpusztították Jeruzsálemet és a Templomot.
Mind az Ó-, mind az Újszövetség tömör és egyértelmű bizonyságot tesz az Ígéret földjére való végső visszatérésről. A zsidók 19 évszázad küzdelmei során is megőrizték a helyreállítás reménységét. A keresztények, akik megértették a Biblia világos prófétai bizonyságtételét, szintén évszázadokon keresztül vártak erre, még akkor is, amikor minimális volt ennek az esélye.
Beteljesedtek-e a próféciák?
Attól fogva, hogy Isten elhívta Ábrahámot, azok az ígéretei, miszerint Izrael teljes mértékben birtokolja az Ígéret földjét és élvezi annak áldásait, mint a mai napig még nem teljesedtek be. Ugyanakkor a szétszóratások és visszatérések Isten forgatókönyvét tárják a szemünk elé.
Úgy tűnik, a 2006-os esztendő kulcsfontosságú fordulópontot jelentett a zsidó nép saját földjére való visszatérésében. 1900 év óta most először, 2006-ben fordult elő az, hogy Izrael határain belül élt a világ legnagyobb zsidó közössége, amelynek létszáma még az Egyesült Államok zsidó lakosságáét is meghaladta.
A zsidó állam helyreállítása és mind a 12 törzs Izraelbe történő visszatérése elkerülhetetlen előfeltétel ahhoz, hogy
az utolsó idők eseményei beteljesedjenek.
A prófécia menetrendje világos. A kezdeti visszatérést követően a zsidóság egy hamis békekorszakot él át, amelyet nemzetközi árulás és megdöbbentő kiterjedésű vérfürdő követ. Ennek során Isten közvetlen beavatkozása nélkül mind Izrael, mind a zsidó nép teljesen elpusztulna.
Jeremiás élénk képekkel írja le az Izraelre váró háborúság idejét. Ez az ún. 7 éves nyomorúság időszakának második felére esik, mely elvezet a végső háborúhoz - az armageddoni csatához. A 3 és fél év azzal veszik kezdetét, hogy a Tízek Csoportjának új vezetője megszegi az Izraellel kötött (hamis) békét.
A történelemnek ezt a korszakát gyakran a "nagy nyomorúságnak" nevezik, olyan időszaknak, "amilyen nem volt a világ kezdete óta minde ez ideig és nem is lesz soha" (Jelenések 7,14; Máté 24,21). A Jelenések könyve úgy részletezi ezt az időszakot, mint amely lezárja a nemzetek idejét. Pogányok szállják meg Izraelt, Jeruzsálemet, valamint a békeidőszak alatt újjáépített Templomot, "és a szent várost tapodják 42 hónapig" (Jelenések 11,2).
Új királyság jön létre a visszatérés csúcspontján
A végső egybegyűjtés nem lehet teljes mindaddig, mígnem Krisztus visszatér, hogy a nemzetek bírájaként és az Ígéret Királyaként helyreállítsa Dávid trónját. A visszatérésre vonatkozó próféciák, amelyek korunkban oly drámai formában kezdtek megvalósulni, mindaddig nem teljesednek be, míg a földön élő valamennyi zsidó (akiknek száma a nagy nyomorúság idején drasztikus mértékben lecsökken) le nem telepszik az Ígéret földjén, hogy ott megkezdje a béke és a jólét 1000 éves korszakát. Az Ószövetség prófétái közül sokan - többek között Ezékiel, Ézsaiás, Dániel és Mikeás - hasonló látomásokat jegyeztek fel erről a korszakról. "Majd megtudják, hogy én, az Úr, Istenük voltam akkor is, amikor fogságba vittem őket a népek közé, mert összegyűjtöm őket földjükön és nem hagyok ott közülük senkit." (Ezékiel 39,28)
A terrorizmus és a békeigény
Az arab államok és Irán részéről a Hamasznak nyújtott támogatás a jövőben is tüske marad Izrael oldalában, amely állandósítja a felőrlő terrorháború fenyegetését. A Hamasz szándéka a kitartó zaklatásokkal és összetűzésekkel az, hogy megpróbálja fokozatosan kimeríteni az izraelieket.
Ma a terroristák leplezetlenül irányítják a palesztin kormányt. A Hamasz, a Hezbollah, a terrortámadások, a megtorlások, ill. Irán atomstratégiája egyenként is alkalmasak arra, hogy nyílt háborúba sodorják a Közel-Keletet. A mérsékelt arabok és európai szövetségeseik konszolidálni akarják hatalmukat és gazdagságukat, ehhez pedig egy kierőltetett béke-megállapodás jelentheti az egyetlen megoldást.
És megint elérkeztünk arra a pontra, amikor is várható, hogy új vezetők tűnnek majd fel, akik éppen egy ilyen békeszerződés megvalósítását ígérik.
Izrael makacsul védelmezi magát ellenségei tengerében - és ezzel a harmadik világháború szélére sodorja a világot.
A zsidó népnek megkérdőjelezhetetlen, örök, történelmi joga van Izrael földjéhez, az őseitől kapott örökséghez.
(Menachem Begin volt izraeli miniszterelnök)
Izrael kivételesen erős, és tudja, hogyan kell megvédenie magát.
(Simon Peresz volt izraeli miniszterelnök)
Az ókori térképeken Izraelt gyakran középre rajzolták, amivel annak a meggyőződésnek adtak hangot, hogy az ott zajló események az emberiség életének középpontjában állnak. Annak ellenére, hogy ma már máshogy rajzolják a térképeket, ez az ország továbbra is kiemelt helyet foglal el a világsajtó szalagcímeiben.
Izrael folyamatosan a középpontban áll - a politika, a terrorizmus, a béketárgyalások és a dzsihádista gyűlölet fókuszában álló ország. De miért? Miért olyan fontos Izrael?
A választ ismét a Bibliában találjuk.
Ábrám, Isten kiválasztottja
Izrael visszatérésének felkavaró története 4000 évvel ezelőttre nyúlik vissza, a káldeus Ur városáig, mely Mezopotámiában, Babilontól nem messze állt. Ebben a fejlett kultúrával rendelkező városban élt Ábrám, Isten kiválasztottja, aki azt a parancsot kapta, hogy hagyja ott atyái földjét, és induljon el egy olyan helyre, amelyet Ő mutat majd neki.
Ábrám története Mózes 1. könyve 11. fejezetének a 27. versénél kezdődik, és ugyanennek a könyvnek a 25. fejezetében a halálával ér véget.
(A Biblia mindössze 3 fejezetet szentel a világ teremtésének, Ábrám életével 14 teljes fejezet foglalkozik!)
Isten nagy ígéreteket adott kiválasztottjának, Ábrámnak. Elmondta neki, hogy nagy nemzet atyja lesz, híressé válik és áldássá lesz mások számára (1Mózes 12,2). Azt is megígérte neki, hogy a föld nemzetei rajta keresztül nyernek majd áldást. Ábrám neve - amely később Ábrahámra, "nemzetek atyjára" változott - nagy névvé vált, amelyet zsidók, keresztények és muzulmánok egyaránt tisztelnek. Ábrahámtól származik nem csak a zsidó, hanem az arab világhoz tartozó összes nép is.
Isten - ígéretéhez híven - olyan sok utódot adott Ábrahámnak, mint a tenger fövenye, ill. az éjszakai égbolt csillagai, amelyeket nem lehet megszámolni (1Mózes 13,16; 15,5). Ábrahámtól származtak a próféták, az Ó- és az Újszövetség szerzői, valamint Jézus Krisztus - aki Ábrahám fia és Dávid fia. Akik áldották Ábrahám leszármazottait, áldottak lettek; akik átkozták Ábrahám fiait, átkozottá lettek (1Mózes 12,3). Isten ítéletei Izrael elnyomóira hullottak - Egyiptomra, Asszíriára, Babilonra és Rómára, a modern időkben pedig Spanyolországra, Németországra és Oroszországra. A végső ítéletek pedig akkor következnek majd be, amikor a nemzetek ideje véget ér.
A földdel kapcsolatos ígéret
Isten Ábrahámnak adott ígéretei középpontjában az állt, hogy egy földdarabot neki és utódainak ad.
Mózes 1. könyvének 15. fejezete egyértelműen megerősíti az ígéretet. Isten azzal jutalmazta Ábrahám hitét, amely által otthagyta szülőföldjét, hogy részletesen is kifejtette előtte az ígéretet. A bibliai szöveg határozott leírást ad az Ígéret földjéről és megadja annak világos határait, sőt még az abban a korban ott élő népek neveit is: "Ezen a napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal és azt mondta: A te utódaidnak adom ezt a földet Egyiptom folyójától a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig, a kénieket, kenizzieket és kadmóniakat, a hettitákat, perizzieket és refáiakat, az emóriakat és kánaániakat, a girgásiakat és jebúsziakat." (1Mózes 15,18-21)
Ábrahám és kortársai számára egyértelmű volt e mondatok értelme. Az Ígéret földje Izrael volt, amely északi és nyugati irányban a Sínai-félszigettől egészen az Eufrátesz folyóig terjedt. Ez a terület magában foglalta a mai Izraelt, Libanont és Jordánia egy részét (Ciszjordániát is beleértve), valamint Szíria, irak és Szaúd-Arábia jelentős részét.
Figyelemre méltó az is, hogy Mózes 1. könyvének 17. fejezetében az ígéret szerint a szövetség mint örökkévaló szövetség szerepel, Kánaán földje pedig mint örökkévaló birtok. A mai indulatos viták fényében, hogy ki is a jogos tulajdonosa Izrael földjének, szükséges emlékezetbe idézni azt, hogy a földön egyetlen konkrét terület van, amelyet Isten valaha is egy nemzetnek odaígért: ez Izrael földje, amelyet a Mózes 1. könyvének 15. fejezetében leírtak szerint a zsidó nép kapott örökségül. (!)
A történelem feljegyzése szerint a zsidó népet három ízben űzték el földjükről, és isten csodálatos módon mindegyik alkalommal visszahozta őket.
Az utolsó visszatérés prófétai ígérete
Száműzetések
Visszatérések
Első száműzetés: Egyiptom
Első visszatérés: Mózes vezetésével
Második száműzetés: tíz északi törzs Asszíria által i.e. 722-ben; két déli törzs Babilon által i.e. 605-586-ban
Második visszatérés: Zorobábel (i.e. 538), Ezsdrás (i.e. 458), és Nehémiás (i.e. 444) vezetésével
Harmadik száműzetés: a rómaiak által i.sz. 70-ben
Harmadik visszatérés: 1871-ben kezdődött és a mai napig tart
Az első két szétszóratást mindkét esetben dicsőséges visszatérés követte, számunkra azonban a harmadik visszatérés a legizgalmasabb. Jézus világosan megjövendölte, hogy a saját korában Jeruzsálemben álló csodálatos Templomot úgy lerombolják, hogy kő kövön nem marad belőle (Máté 24,2). Világos volt, hogy Jeruzsálem és a zsidó nép sorsa még annak a generációnak az életében rosszabbra fordul, amely hallotta ezt az üzenetet.
Jézus próféciája természetesen szó szerint beteljesedett i.sz. 70-ben, amikor a későbbi császár, Titus vezette hadak elpusztították Jeruzsálemet és a Templomot.
Mind az Ó-, mind az Újszövetség tömör és egyértelmű bizonyságot tesz az Ígéret földjére való végső visszatérésről. A zsidók 19 évszázad küzdelmei során is megőrizték a helyreállítás reménységét. A keresztények, akik megértették a Biblia világos prófétai bizonyságtételét, szintén évszázadokon keresztül vártak erre, még akkor is, amikor minimális volt ennek az esélye.
Beteljesedtek-e a próféciák?
Attól fogva, hogy Isten elhívta Ábrahámot, azok az ígéretei, miszerint Izrael teljes mértékben birtokolja az Ígéret földjét és élvezi annak áldásait, mint a mai napig még nem teljesedtek be. Ugyanakkor a szétszóratások és visszatérések Isten forgatókönyvét tárják a szemünk elé.
Úgy tűnik, a 2006-os esztendő kulcsfontosságú fordulópontot jelentett a zsidó nép saját földjére való visszatérésében. 1900 év óta most először, 2006-ben fordult elő az, hogy Izrael határain belül élt a világ legnagyobb zsidó közössége, amelynek létszáma még az Egyesült Államok zsidó lakosságáét is meghaladta.
A zsidó állam helyreállítása és mind a 12 törzs Izraelbe történő visszatérése elkerülhetetlen előfeltétel ahhoz, hogy
az utolsó idők eseményei beteljesedjenek.
A prófécia menetrendje világos. A kezdeti visszatérést követően a zsidóság egy hamis békekorszakot él át, amelyet nemzetközi árulás és megdöbbentő kiterjedésű vérfürdő követ. Ennek során Isten közvetlen beavatkozása nélkül mind Izrael, mind a zsidó nép teljesen elpusztulna.
Jeremiás élénk képekkel írja le az Izraelre váró háborúság idejét. Ez az ún. 7 éves nyomorúság időszakának második felére esik, mely elvezet a végső háborúhoz - az armageddoni csatához. A 3 és fél év azzal veszik kezdetét, hogy a Tízek Csoportjának új vezetője megszegi az Izraellel kötött (hamis) békét.
A történelemnek ezt a korszakát gyakran a "nagy nyomorúságnak" nevezik, olyan időszaknak, "amilyen nem volt a világ kezdete óta minde ez ideig és nem is lesz soha" (Jelenések 7,14; Máté 24,21). A Jelenések könyve úgy részletezi ezt az időszakot, mint amely lezárja a nemzetek idejét. Pogányok szállják meg Izraelt, Jeruzsálemet, valamint a békeidőszak alatt újjáépített Templomot, "és a szent várost tapodják 42 hónapig" (Jelenések 11,2).
Új királyság jön létre a visszatérés csúcspontján
A végső egybegyűjtés nem lehet teljes mindaddig, mígnem Krisztus visszatér, hogy a nemzetek bírájaként és az Ígéret Királyaként helyreállítsa Dávid trónját. A visszatérésre vonatkozó próféciák, amelyek korunkban oly drámai formában kezdtek megvalósulni, mindaddig nem teljesednek be, míg a földön élő valamennyi zsidó (akiknek száma a nagy nyomorúság idején drasztikus mértékben lecsökken) le nem telepszik az Ígéret földjén, hogy ott megkezdje a béke és a jólét 1000 éves korszakát. Az Ószövetség prófétái közül sokan - többek között Ezékiel, Ézsaiás, Dániel és Mikeás - hasonló látomásokat jegyeztek fel erről a korszakról. "Majd megtudják, hogy én, az Úr, Istenük voltam akkor is, amikor fogságba vittem őket a népek közé, mert összegyűjtöm őket földjükön és nem hagyok ott közülük senkit." (Ezékiel 39,28)
A terrorizmus és a békeigény
Az arab államok és Irán részéről a Hamasznak nyújtott támogatás a jövőben is tüske marad Izrael oldalában, amely állandósítja a felőrlő terrorháború fenyegetését. A Hamasz szándéka a kitartó zaklatásokkal és összetűzésekkel az, hogy megpróbálja fokozatosan kimeríteni az izraelieket.
Ma a terroristák leplezetlenül irányítják a palesztin kormányt. A Hamasz, a Hezbollah, a terrortámadások, a megtorlások, ill. Irán atomstratégiája egyenként is alkalmasak arra, hogy nyílt háborúba sodorják a Közel-Keletet. A mérsékelt arabok és európai szövetségeseik konszolidálni akarják hatalmukat és gazdagságukat, ehhez pedig egy kierőltetett béke-megállapodás jelentheti az egyetlen megoldást.
És megint elérkeztünk arra a pontra, amikor is várható, hogy új vezetők tűnnek majd fel, akik éppen egy ilyen békeszerződés megvalósítását ígérik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése