Kisboldogasszony ünnepének imái:
Introitus: Üdvözlény, szent szülő, mert te szülted a Királyt, ki az eget és a földet kormányozza mindörökkön örökké. (Sedulius (kb. 400-450))
Oratio: Szolgáidnak, kérünk, Urunk, add meg a mennyei kegyelem ajándékát, hogy akiknek üdvössége a boldogságos Szűz születésével kezdődött: azok számára az ő születésének napja adja meg a béke gyarapodását.
Lectio (Péld 8,22-35: részlet): Az Úr szerzett engem útjai elején, kezdetben, mielőtt bármit is alkotott; öröktől fogva rendelt engem, ős idők óta, még a föld előtt; …. ott voltam mellette, mindent elrendeztem, és gyönyörködtem nap nap után; színe előtt játszadoztam mindenkor, játszadoztam a földje kerekségén, és gyönyörűséggel voltam az emberek fiai között. Most pedig, gyermekeim, hallgassatok reám! Boldogok, kik megtartják utaimat! Hallgassatok az intést, legyetek bölcsek és el ne vessétek azt magatoktól! Boldog az az ember, ki hallgat reám, és ajtómnál virraszt naponta, és őrzi ajtóm félfáját; mert aki engem megtalál, életet talál, és üdvöt merít az Úrtól.
Graduale: Áldott és tiszteletreméltó vagy Szűz Mária, mert szüzességed sérelme nélkül a Megváltó anyja lettél. Szűz Szülője Istennek, Az, akit az egész világ nem tud befogadni, emberré lévén, tebenned lakozott.
Alleluja, alleluja! Boldog vagy, Szent Szűz Mária és minden dicséretre legméltóbb, mert belőled kelt fel az Igazság napja, Krisztus, a mi Istenünk. Alleluja!
Offertorium: Boldog vagy Szűz Mária, mert te hordoztad a mindenség Teremtőjét és szülted, ki téged alkotott és örökké szűz maradsz.
Görög antifóna, amelyet a szeptember 8-i második vecsernye Magnificatja alatt énekelnek: Születésed, ó, Szűz Istenszülő, örömhírt hozott az egész világnak; hiszen belőled támadt fel az igazságosság napja, Krisztus, a mi Istenünk, aki megszabadított minket az átoktól és áldást adott nekünk; s legyőzve a halált, örök életet ajándékozott nekünk.
»Ahogyan a miseszövegek is mutatják, Szűz Mária születésének ünnepét az öröm és a fény légköre hatja át. Ez az ünnep előhírnöke annak az örömnek, amelyet Isten Fiának karácsonyi születése hoz majd el teljes egészében. Mária születésével szertefoszlik a sötétség, és felvirrad a világra a hajnal, amely az Igazság Napját, Krisztust, az Urat hirdeti.
Ez az ünnep hidat képez az Ó- és az Újszövetség között, rámutat, hogy Mária születésével a valóság felváltja a jelképeket és előképeket: az Ószövetséget az Újszövetség váltja fel. Ezért az egész teremtett világ öröméneket zeng, ujjong és részesedik e nap örömében.. „Valóban, ez az a nap, amelyen a világ Teremtője felépítette templomát; ez az a nap, amelyen egy csodálatos mű révén a teremtmény a Teremtő kiválasztott lakóhelyévé válik” (Krétai Szent András).
A szentekre a katolikus Egyház általában haláluk, vagyis mennyei születésük napján emlékezik meg. Mindössze három személy van, akinek az Egyház földi születésnapját is megünnepli: Jézus Krisztusét, Máriáét és Keresztelő Szent Jánosét.
Szűz Mária és Keresztelő Szent János testi születésének megünneplése abban az egyedülálló küldetésben rejlik, amely az üdvtörténetben rájuk hárult. Mind a Boldogságos Szűz születése, mind Keresztelő Jánosé közvetlen kapcsolatban áll a világ Megváltójának eljövetelével. Mária születése és létezése – jóval felülmúlva Keresztelő Jánosét is – különös jelentőséggel bír, ami az üdvtörténet összefüggésében, az Ószövetség és az Újszövetség Isten népével való kapcsolatából tárul fel. Mária születése lezárja a várakozás és az ígéretek korszakát, ugyanakkor megnyitja a kegyelem és az üdvösség új idejét Jézus Krisztusban. Per Mariam ad Jesum! – Mária, az Ószövetség népének utolsó és legméltóbb képviselőjének születésével – az ígéretekre való hosszú várakozás után – beteljesednek az idők, és új üdvrend veszi kezdetét.
Mária létezése elválaszthatatlanul összefonódik Krisztuséval: ugyanannak az eleve elrendelési és kegyelmi tervnek a része. Istennek az Ige megtestesülésére vonatkozó titokzatos terve magában foglalja azt a Szüzet is, aki az Ő anyja. Ily módon Mária születése magának az üdvtörténetnek a szívébe illeszkedik.« (forrás: ewtn.com weboldal.)
»Az Egyház azt tanítja, hogy Szűz Máriát a legnagyobb tisztelet kultusza (hyperdulia) illeti meg. Ez a tiszteletadás különbözik az imádás kultuszától (latria), ami a liturgiában csak Istennek, Krisztus emberségének és a szent Keresztnek van fenntartva. A szenteket a dulia, az egyszerű tisztelet illeti meg.
A Szűz és Isten-anyához intézett imádságok, melyek az ő erényeinek az utánzásához vezetnek, biztos utat jelentenek az üdvösséghez, mivel Mária mindazok számára, akik teljes bizalommal könyörögnek hozzá, egész a halálukig megszerzi a hitben való kitartást, hiszen ő minden kegyelmek egyetemes közvetítője, aki különös jóakarattal viseltetik a hozzá hű gyermekei iránt.
A Szeplőtelen Szűz Máriának kijáró tiszteletadás mindannyiunk és az egész Egyház számára felemelő dolog. Ez a tisztelet megerősíti a hit alapjait, megóv a tévtanoktól, üdvösséghez vezet. Aquinói Szent Tamás tanítja: „Mivel Szűz Mária Isten Anyja, abból a végtelen jóból, ami Isten, ő is birtokol bizonyos végtelen méltóságot. És innen tekintve, nem lehet semmi jobb, mint ő, mint ahogy semmi jobb nincs, mint Isten.” – Mária az egyetlen, aki az Atyaistennel együtt ezt mondhatja a Fiúistennek: Az én Fiam vagy Te. Ezt értette meg világosan Szent Tamás.
Cajetan (1469-1534) bíboros azt tanítja nekünk, hogy azzal, hogy Mária az emberré lett Istent méhébe fogadta, megszülte, tejével táplálta, személyes és emberi tevékenységével egészen az istenség határáig jutott el.« (forrás: J. Regele)
Kisboldogasszony ünnepének története
Az 1933-as katolikus misekönyv szerint Kisboldogasszony, vagyis Szűz Mária születésének ünnepe II. osztályú ünnep egyszerű nyolcaddal. Viszont szeptember 8. után erről a nyolcadról nem esik többé említés: se a nyolc nap alatt, se magán a nyolcadon nincs róla megemlékezés. Maga a nyolcad napja, szeptember 15., már a Hét Fájdalmú Szűz ünnepe, melyen szintén nem esik egyetlen szó sem a nyolcadról.
Ez a helyzet nemcsak feltűnő, de egyedülálló is a katolikus naptárban. Mint fentebb szó volt róla, az Egyház mindössze két ember, Szűz Mária és Keresztelő Szent János születésnapját ünnepli meg: Keresztelő Szent János június 24-én tartott ünnepének vigíliája és közönséges nyolcada van, melyről mind a nyolc napon történik megemlékezés. Szent Lőrinc vértanú ünnepének – ez mint a többi szentnél is, a halálának napja – is van vigíliája, és egyszerű nyolcada is. Az apostoloknak is van vigíliája, Péter és Pálnak pedig nyolcada is. Csak Szűz Mária születésnapjának nincs se vigíliája, se megtartott nyolcada.
De miért van ez így?
Rómában a 7. század vége felé kezdték megünnepelni Szűz Mária születését. Az ezt követő évszázadokban az ünnep fokozatosan elterjedt. A 13. századtól kezdve az ünnep jelentősége megnőtt: IV. Ince pápa 1243-ban ünnepélyes nyolcaddal ellátott elsőosztályú ünneppé tette, amelyet böjttel járó vigília előzött meg.
Amikor VIII. Orbán pápa (1623-1644) 1642-ben 35-re csökkentette a kötelező egyházi ünnepek számát – beleértve a helyi védőszentek ünnepeit is –, ez az ünnep továbbra is kötelező ünnep maradt. VI. Pius pápa (1775-1799) azonban 1777 márciusában felmentést adott számos ünnepnap – köztük ezen ünnep – kötelező megtartása alól. [Ez a mondat azt kell jelentse, hogy magát az ünnepet se nem törölte el, se nem fokozta le, csak a hívek számára erre a napra feloldotta a kötelező miselátogatást.]
A komolyabb beavatkozásokat X. Pius kezdte el, amikor 1913-ban liturgikus reformjai egyik lépéseként – a liturgikus terhek csökkentése címén – szigorú hierarchiát vezetett be az oktávok között. Szűz Mária születésének oktáváját (szeptember 8–15.) egyszerű oktávvá fokozta le. Az akkori rubrikák szerint ez azt jelentette, hogy: a szeptember 9. és 14. közötti napokon a liturgiában az oktáva napjairól egyáltalán nem emlékeztek meg. Csak az oktáva 8. napját (szeptember 15-ét) ünnepelték, azt is mindössze liturgikus megemlékezés formájában. – Hogy a IV. Ince pápa által elrendelt vigíliát ki és mikor és miért törölte el, arról nem találni adatokat.
Később X. Pius még ezen a helyzeten is rontott, amikor a Fájdalmas Szűzanya II. osztályú ünnepét, amit az Egyházban eredetileg szeptember harmadik, változó vasárnapján ünnepeltek, szeptember 15-ére, Kisboldogasszony nyolcadának napjára helyezte át, minek következtében a nyolcadról való megemlékezést egyszerűen eltörölték.
Így történt, hogy az 1933-as misekönyvben (ami X. Pius 1911-es, a Divino afflatu konstitúcióval kihirdetett nagy liturgikus reformján alapszik), Szűz Mária születésének oktávája ugyan a naptárban még fel van tüntetve egyszerű nyolcadként, de az ünnepek szövegeiben már semmilyen utalás nem történik rá.
A hivatalos római egyházban 1955-ben [Bugnini működése alatt, a nagyhét megreformálásával egyidőben], XII. Pius összesen 15 történelmi oktávot törölt el, köztük a Boldogságos Szűz Mária születésének ünnepéhez kapcsolódó miseoktávot is. A liturgikus naptárban csak a karácsony, a húsvét és a pünkösd oktávját hagyta meg (a pünkösdi oktávot később, 1969-ben törölték el). Azóta a Boldogságos Szűz Mária születésének ünnepe a hivatalos római egyházban rendes ünnep (festum) státuszú, nyolcnapos kísérő időszak nélkül.
A honlapra 2018-ban tettem fel Michel Mottet Et regnabunt cum Christo mille annis – És ezer évig uralkodtak Krisztussal (Jel 20,4) című tanulmányát, melynek egy nehezen értelmezhető részét 2023-ban egy újabb írásban – Mária, a Sátán leghatékonyabb ellenfele próbáltam megfejteni. – Michel Mottet állítása szó szerint így hangzik:
»Isten Ádámnak és Évának közvetlenül a bűnbeesés után megígért egy Megváltót, aki az őskatasztrófát [a bűnbeesést] meg fogja szüntetni, azáltal, hogy mindent helyreállít. Ez a Megváltó, mondja a Teremtés könyve, az asszony ivadéka lesz: lásd 1 Móz 3,15: „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé…” – Ez a Bibliában az egyetlen hely, ahol az „ivadék” (mag) szót egy nővel kapcsolatban használják: ez oly titok, amit Izajás jövendölt meg: „Ecce Virgo concipiet, et pariet filium” – „Íme egy szűz (a sértetlen szűz, akit én látok) méhében fogan, és fiat szül.” (Iz 7,14). És ez Isten Fiának megtestesülésével valósággá lett.
Szent Pál a zsidókhoz írt levelében (Zsid 9,11) közli velünk, hogy Isten Fiának e földön való első megjelenése „nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel készített, azaz nem ebből a világból való sátoron át” történt meg. Vagyis Jézus a legszentebb Szűz szeplőtelen „sátrán” keresztül jött erre a világra.
Tehát e mondatokkal az apostol az asszony Szeplőtelen Fogantatásának titkát fedte fel, amit Isten Mózes első könyvében jelentett be, hiszen a Megváltó szűzi anyja semmilyen körülmények között – még egy állítólagos „előjog” által sem – foganhat testi úton, mert ez Máriát a bűnös Éva utódai közé helyezné.
Isten nem teheti meg, hogy semmissé tegyen egy szabad cselekedetet, ami mihelyt megtörtént, örökre megmarad. Hogy ezt meg lehessen tenni, ahhoz Istennek meg kellene tagadnia a szabadság ajándékát, következésképpen saját magát is, ami lehetetlenség és abszurdum lenne. Ez a logikus és elkerülhetetlen összefüggés nem kerülte el IX. Pius figyelmét. Ezért tagadta a szabadságot, ami az egyetlen út volt arra, hogy a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját megváltoztassa és meghamisítsa, és ezzel a hivatalos aposztázia korát elindítsa.«
Mottet e mondatokkal arra a tényre utalhatott, hogy IX. Pius miután 1854-ben dogmának hirdette ki a már régóta biztosnak tartott tant arról, hogy Mária mentes az áteredő bűntől, az 1708-ban már általánosan előírt Szeplőtelen Fogantatás ünnepének címét és szövegét is megváltoztatta: az ünnep addigi címét: „Conceptio B. M. V. immaculata”, amit 1622-ben XV. Gergely adott neki, „Immaculata Conceptio”-ra változtatta. … Az eredeti „Conceptio B. M. V. immaculata” cím, vagyis az ünnep eredeti neve ez: „A szeplőtelen Boldogságos Szűz Mária fogantatása” – ami egyértelműen jelzi, hogy Mária Isten terveiben már a kezdetektől fogva, tehát Isten gondolataiban is öröktől örökké szeplőtelen: (lásd az ünnep szentleckéjének szövegét), míg a IX. Pius adta új címben nem maga Mária szeplőtelen, hanem „csak” a fogantatása az: „Immaculata Conceptio”, „szeplőtelen fogantatás”.
Miután M. Mottet elhunyt, nem volt mód kideríteni, hogy mit értett pontosan a fent idézett mondataival. Ugyanakkor az nem kétséges, hogy Kisboldogasszony ünnepének fent részletesen tárgyalt története olyan előzményeket feltételez, melyről ebben a cikkben.még nem esett szó. Pedig Mottet elsősorban valószínűleg arra utalt, hogy IX. Pius nem csak azzal adott hivatalosan is szabad utat az általános aposztáziának, hogy nem ítélte el az evolúció elméletet, hanem sokkal inkább azzal, hogy elindította Szűz Mária üdvtörténetben játszott egyedülálló szerepének a meggyengítését, elbagatellizálását.
Amit Mottet egész írásában leginkább kiemelt, és amit ma már a hivatalos római szekta részéről – a többi vallásról és a világról nem is beszélve – senki sem vesz komolyan, sőt inkább tagad, és nevetségessé tesz: az a tisztaság, a szeplőtelenség. Szűz Máriát abszolút tisztasága, öröktől meglévő szeplőtelensége teszi egyedülállóvá, és kiválasztottá, alkalmassá és méltóvá, hogy Isten Fiának anyjává válhasson: ez az a tulajdonság, amivel egyedül ő bír, és amit a világ minden időben, de napjainkban fokozott mértékben képtelen elviselni.
Amorth exorcista atya számolt be arról, hogy az ördögűzéseik alatt a démonok egészen addig semmibe veszik igyekezetüket, amíg Mária közbe nem avatkozik. Onnantól kezdve a démonok azonban már nem szemtelenkednek, nem gyalázkodnak tovább, hanem panaszkodni és rettegni kezdenek. – „Mária az egyetlen teremtmény, aki a Sátánt teljesen le tudja győzni, mert a bűnnek legapróbb foltja sem érintette őt soha.”
A Szentírásból tudjuk, hogy az első emberpár a paradicsomban a bűnbeesésükig mezítelen volt (Ter 2,25), és nem volt nemi kapcsolatuk, annak ellenére sem, hogy Isten azt a parancsot adta nekik, hogy szaporodjanak, sokasodjanak (Ter 1,28). Ami azt jelenti, hogyha nem váltak volna engedetlenné, a gyermeknemzés nem a nemi aktussal, hanem valamilyen más módon történt volna. Ádám és Éva csak a bűnbeesés után ismerte fel saját mezítelenségét, és csak ezután „ismerték meg” (Ter 4,1) egymást.
Biztosra vehetjük, hogy a Gonosz számára a tisztaság a legelviselhetetlenebb erény; a tisztaság az, ami a legnagyobb kínokat okozza nekik, ami a leginkább szembesíti őket saját végtelen hitványságukkal – ami nem is csoda, hiszen ez a legritkább erény az emberiség történelmében.
Olyan erény, amit kizárólag az apostoli római katolikus Egyház tart erénynek, és nem valami csalafintaságnak, amit kizárólag a katolikus Egyház követel meg felszentelt tagjaitól, és vár el nőtlen és hajadon világi híveitől.
. Egyúttal a szexuális megtartóztatás az az erény, amin a legtöbben elbuknak. Luther azért lett hitehagyott, mert hivatás nélkül lett szerzetes, és tett szüzességi fogadalmat, amit képtelen volt betartani. Ebből nem azt a logikus következtetést vonta le, hogy 1) nem volt soha szerzetesi hivatása, tehát ki kéne lépnie; vagy: 2) ő nem tud megtartóztatásban élni: – hanem végtelen gőgjében azt, hogy a szexuális megtartóztatás lehetetlen, azt senki nem tudja megtenni, vagyis, aki azt állítja, hogy szűzien él, az hazudik. De nem csak neki, hanem az őt követő hitszegővé vált többi katolikus klerikusnak is az volt a fő célja, hogy megnősülhessen, így váltak eretnek protestánsokká. – Az emberiség történelme akár másképp is alakulhatott volna, ha VIII. Henrik is jobban tud uralkodni nemi ösztönein. Ő is azért szakított a katolikus Egyházzal, mert más nőre, nőkre vágyott. Így vált az anglikán Anglia a világ legnagyobb hatalmává, ami a világ minden részére elvitte tévtanait és erkölcstelenségeit.
A katolikusoknál a vénnek ábrázolt József-képek –melyek Luther-felfogását ábrázolják – árulkodnak arról, hogy ők sem tudnak már régóta mit kezdeni a tisztaság erényével. E képekkel nem csak saját hitetlenségüket árulják el, de tudatlanságukat is: Valóban úgy gondolják, hogy Isten egy öreg, törődött embert ad Fia és Édesanyja gondviselőjének, hogy egy ilyen ember menekíti ki őket Egyiptomba, majd hozza onnan haza?! És viseli a gondjukat saját kétkezi munkájával, amíg arra szükség van?!
Nem, ez teljességgel lehetetlen: A mindenkoron szeplőtelen szűz Máriához és Fiához csak egy szintén teljesen tiszta, minden nemi ösztöntől mentes férfiember érhetett. Szent József nyilvánvalóan ugyanúgy az anyja méhében vált már „kegyelemmel teljessé”, ahogy Keresztelő Szent János is. Az sem véletlen, hogy Jézus kereszthalála előtt nem Mária rokonaira – pedig voltak elegen, nők is, férfiak is –, hanem az egyetlen szűz tanítványára, Szent Jánosra bízta édesanyját. Mint ahogy az sem, hogy Jézusnak János volt a kedvenc, a „szeretett” tanítványa.
Egy katolikus hívő számára talán Cajetan (1469-1534) bíboros fogalmazta meg a „legkatolikusabban” Szűz Mária legfontosabb érdemét: „Azzal, hogy Mária az emberré lett Istent méhébe fogadta, megszülte, tejével táplálta, személyes és emberi tevékenységével egészen az istenség határáig jutott el.” – Ez a tanítás ugyanis – mivel bármennyire is szent és szeplőtelen Mária, azért nem szűnik meg ember maradni – azt kell jelentse minden katolikus számára, hogy 1) az ember számára is lehetséges a közelség az istenihez; 2) ha lehetséges, akkor pedig ezt neki is kötelessége elérni, de legalábbis megpróbálnia elérni.
Ezt a célt, igyekezetet minősítette IX. Piustól kezdve összes további igazi és ál-utóda elérhetetlennek, mintegy utópisztikusnak, amikor a Mária ünnepeket elkezdték sorban megfosztani kiváltságaiktól, fontosságuktól. Ezzel ők is annak a protestáns vélekedésnek győzelméhez járultak hozzá, ami szerint tekintetünket ne az égiekre vessük, mert az úgy sem sikerülhet, hanem a földiekre– ami mára a teljes hitehagyáshoz vezetett.
https://www.katolikus-honlap.hu/2601/kisboldogasszony.htm
