2022. május 27., péntek
2022. május 26., csütörtök
Van egy hamis elnökünk, egy hamis vakcinánk egy hamis pandémiára és egy hamis Pápánk.
SÜRGŐS FELHÍVÁS! Kérjük, hogy valamennyiünk érdekében a lehető legszélesebb körben terjesszék ezeket a videókat családtagjaik és ismerőseik között, mert súlyos veszélyben vagyunk egy orvosi-társadalmi zsarnokság uralma alatt, melynek célja, hogy elpusztítsa az emberiséget.
Patrick Coffin 7 érvvel bizonyítja, hogy Ferenc antipápa, nem akarja a Krisztus vikáriusa címet sem, ami pedig a pápák hagyományos megnevezése, és nem tükrözi híven a katolikus egyház tanításait sem.
Kvantumpontokat oltanak belénk, hogy kezelhető gépekké változtassanak bennünket
SÜRGŐS FELHÍVÁS! Kérjük, hogy valamennyiünk érdekében a lehető legszélesebb körben terjesszék ezeket a videókat családtagjaik és ismerőseik között, mert súlyos veszélyben vagyunk egy orvosi-társadalmi zsarnokság uralma alatt, melynek célja, hogy elpusztítsa az emberiséget.
Francesca Benevento önkormányzati képviselő bizonyította a gyógyszerlobby mértéktelen hatalmát és azt ahogy nemcsak a vakcinák piaca felett gyakorolnak ellenőrzést, hanem a politikusaink felett is, és nem osztja a kormány szabadsággyilkos rendeletét a zsarolás bűncselekményéről. Ellen kell állni, sokan vagyunk, sikerrel járunk.
2022. május 25., szerda
Égi Édesanyánk üzenete 2022. május 25-én Medjugorjéból
Üzenet, 25. május 2022
''Drága gyermekek! Nézlek benneteket és hálát adok Istennek mindnyájatokért, mert megengedi, hogy még veletek legyek, hogy a szentségre buzdítsalak titeket. Kicsi gyermekeim, a béke megtört, a sátán békétlenséget akar. Ezért legyen még erőteljesebb a ti imádságotok, hogy a megosztottság és a háború minden tisztátalan szelleme elnémuljon. Legyetek a béke építői és a Feltámadott örömének hordozói bennetek és körülöttetek, hogy minden emberben a jó győzzön. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.''
2022. május 24., kedd
Isten valósága és a hit erőteljes munkája
Ha tehetem, reggel szoktam az Oltáriszentségben jelen lévő Úr színe előtt egy órát eltölteni, amikor frissen, a napi gondoktól és zsizsegéstől mentes állapotban kevésbé jelent terhet a test nehézkedése. Ezen alkalmak során az a percepcióm alakult ki, hogy ilyenkor „jobban tudok az Úrra figyelni”. Valójában ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a pihent állapot predesztinálna az Úrral való mélyebb találkozásra, mindössze csak annyit jelent, hogy kevésbé a testtel kell küzdenem. Mert Isten cselekszik, nem én, és nem ő szorul jelenlétemre, hanem én az övére. Mivel mostanában sűrűbb időszak volt a napi munkában, sokszor csak a nap végén, fáradtan, napi történésektől zakatoló fejjel sikerült az Úr elé térdelnem. És hát percepciómat erősítendő, szó sem volt ezekben az esti órákban „érzékelhető lelki haszonról”, úgy kerestem az Úr arcát, ahogy a gazdája küszöbén csendben várakozó kutya…
Több ilyen óra után azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon miért nehéz egy világi gondokkal terhelt nap után Isten társaságát választani? Főleg, ha a lelkiismeret sem vádol bűnnel, ami mindig kézenfekvő ok és magyarázat a tőle való elidegenedésre. Mert ennek az állapotnak a lényege valamiféle elidegenedés Istentől. Egy sűrű nap után a kápolna csöndjébe érkezni néha olyan, mint az álomból felriasztott ember tétova igyekezete a valóság beazonosítására, idegenkedéssel a való világtól az álom élményének valóságossága miatt. Mintha Isten valóságossága halványodott volna el a nap során, mintha a napi hajtás lenne az álom, amiből nehéz lenne felébredni a valóságra. Mi történne hát, ha nem néhány óra maradna ki, hanem egy nap, egy hét, egy hónap vagy egy év? Túlélhetné a hit? Aligha.
Nemrég „kórusra nem kötelezett” klerikusokkal beszélgetve szóba került a zsolozsma, és hamar kiderült, hogy a közös vonásuk a II. vatikáni zsinat előtti breviárium végzése. Egyikük a XII. Piusz-féle breviáriumot, a másik Szent X. Piuszét végzi. Ez utóbbi például előírás szerint halkan vagy hangosan, de mindenképpen mozgó ajakkal imádkozva napi két és fél, három óra imát jelent, szemben a zsinat utáni, egy óra alatt elvégezhető teljes napi zsolozsmával. Feltéve persze, ha valaki elvégzi a teljes zsolozsmát, mert ez korántsem általánosan teljesített kötelesség a klerikusok között, és a zsinat óta az sem biztos, hogy kötelességnek tartják. Hivatalos statisztikák nem állnak rendelkezésre (aki sokat kérdez, annak sokat válaszolnak, és ezt nem biztos, hogy akarják az illetékesek tudni), de papok saját becslése szerint mintegy harmaduk végzi a zsolozsmát. Ez nyilván nem arra utal, hogy kötelességnek tartanák.
Talán mert a zsinattal ebben is elérkezett a keresztény nagykorúság és a szabadság korszaka, amely Isten jogairól az emberére helyezte a hangsúlyt. Hirtelen hallatlan érzékenység támadt „korunk emberének életkörülményeire” (VI. Pál). A „korunk embere” pedig a zsinat korában magától értetődő természetességgel minősül egészen másnak, többnek, mint a korábbi évezredek embere. Ez az előfeltevés mindennél beszédesebb vallomás arról, hogy hegeli alapokon álló materialistákkal van dolgunk, akik számára az általuk vallott folyamatos változás igazából fejlődés, ami magasabbrendűvé teszi az aktuális kor embereit az előző korokénál.
VI. Pál az új zsolozsmáról szóló rendelkezésének (Laudis Canticum) bevezetőjében csak „újszerű végzési módról és felépítésről” beszél, amikor leírja, hogy a korábban hetente elmondott 150 zsoltárt négy hétre osztották szét, kimaradt „néhány keményebb kifejezést tartalmazó zsoltár és zsoltárvers” (a “javítsuk ki Istent” törekvés jegyében…), a kishórák helyére a három „napközi” imaóra került, amelyekből „lehet csak az egyiket választani”.
És a lényeg ebben a félmondatban áll, mert ha lehet, akkor meg is teszik. Így valójában nem csak a végzési mód és felépítés változott: a kor emberének “megértése” a testnek és világnak tett engedmény volt, az Isten iránti kötelesség elhomályosítása, amely révén sikerült elérni az igazi célt: az átalakítással „az egy napra eső szolgálat terhe érezhetően csökkent”, hogy végre megközelítsük a Breviarium Brevissimum áhított mélységeit. Így éppen akkor csökkentették a küzdelemre fordított erőfeszítést, amikor győzedelmeskedett a világ. A világ nagyobb dicsőségére.
Ez lett volna a minta?
Persze nem azt állítom, hogy zsinat előtt mindenki rendesen végezte volna a breviáriumot. Biztos előfordult olyan, amit az egyszeri premontreiek így jegyeztek fel lakonikusan, miután vizitátor sürgette őket a zsolozsma rendszeres közös végzésére: „Kipróbáltuk, de nem vált be.”
De talán még ők is végezték cellájuk magányában, még ha a közös végzés „nem is vált be”. Mert az egészen egyértelmű, hogy a zsinat előtt minden klerikus számára világos volt, hogy kötelességről van szó, amelynek elmulasztása bűn. Nem véletlenül ábrázolták a papokat kezükben a breviáriummal, szinte állandó attribútumként, hiszen minden „leeső” időt ki kellett használniuk e kötelességük teljesítéséhez.
Lehet, hogy csak én nem látok manapság klerikusokat zsolozsmáskönyvvel közlekedni?
Ma pusztán ajánlások csokrának tekintik az Egyház hivatalos imájának kötelezettségét, és ezt a felfogást erősíti VI. Pál idézett félmondata. Ajánlott végezni minden imaórát, de ha nem fér bele, akkor legalább a laudest és vesperást jó lenne, mert ezek a zsolozsma „sarokkövei”. Elfoglalt plébánosoknak pedig, akiknek éppen a reggeli vagy esti imaóra idején tornyosulnak bokros teendői, legalább valamit. Vagy legalább időnként valamit… De csak, ha van kedvük hozzá, ha „úgy érzik”, mert hát a legalizmus, a formalizmus fullasztó légköre, a kötelességteljesítés, amelyből akár önelégültség is fakadhatna, Franciscus által pápailag is ellenjavallt. Így következett be az az „aranykor”, amikor a néhány évtizede zsolozsma időpontjában szerzetesek között elhangzott kérdés („Elmondjuk, vagy meggyónjuk?”) már a normakövetés vágyott magaslatának tűnik. Mert akkor legalább még megvolt a norma kötelező voltának tudata…
Vajon ki és mit veszít emiatt?
Például az Egyház egésze, amelynek lelki kincsestára nem gyarapszik hűséges papi imák révén (Ejnye, micsoda avítt gondolat, Famule!). Vagy a hívek, akik egyre gyakrabban kapnak papnak nevezett flúgos és világias koloncokat szent papok helyett.
De az elhanyagolt papi zsolozsma legnagyobb vesztese valószínűleg maga a pap. Mert bár lelkiismeretet némileg megnyugtató lehet az idézett pápai rendelkezés, de papszenteléskor mégiscsak határozott „akarom” hangzott el szájából a zsolozsmavégzés kötelezettségére. És ez az elhanyagolt kötelesség nem akármilyen munka, így nem is lehet szóra sem méltó mulasztásnak nevezni. A zsolozsma bekapcsolódás az Egyház állandó imájába, ami Krisztus földi imájának folytatása, amelyre az alter christus feladatára és sorsára hívott papok különlegesen hivatottak, ezért ez hivatásuk lényegéhez szorosan hozzátartozik.
Amit a zsolozsma hanyagolása révén testi nyugalomban, erőfeszítés-mentességben, másra fordítható időben nyernek ezek a klerikusok, eltörpül ahhoz képest, amit veszítenek: Isten valóságosságát. Mert a zsolozsma, mint minden rendszeres (állandó) ima, Istenhez fordulás, a bűnre hajló emberi természet, a testi nehézkedés, a lelki tompaság ellenszere is, amennyiben folyamatosan arra emlékeztet, amit a világban forgolódás, a világ minden lelkit elnyomó valósága kiirtani akar: hogy Isten a végső és egyetlen valóság, akihez szükséges legalább három óránként odaszentelt időre visszatérni, mert hozzá képest minden egyéb csak talmi látszat. És ha Isten valóságosságának tudatát elveszti, a hite vész el.
Szent Pál apostol beszélt a tesszalonikiaknak a „hit erőteljes munkájáról” (2 Tessz 1,11), amelynek beteljesedését kérte számukra Istentől. Az erőteljes munka céltudatos, verejtékes, megfeszített munkát jelent, amibe mindent beleadunk, és azért a hit munkáját, mert olyan valakiért végzünk kitartó erőfeszítést, akit nem látunk, akinek létéről hitünk biztosít, ami révén valóságosnak valljuk azt, amit nem látunk.
Talán nem véletlen, ha a hit erőteljes munkájáról eszünkbe jut a papi zsolozsma officium megnevezése, amely a zsolozsma kötelezettség, szolgálat és munka jellegére utal. Mert a papok számára ez az officium elengedhetetlen része a hit erőteljes munkájának, amelynek kitartó végzéséhez azonnal vissza kell térni, ha megszakadt.
És ha visszatértünk, mindent megtettünk?
A
minden zsoltárt heti beosztásban tartalmazó régi papi zsolozsma neve is
csak breviárium, azaz rövid, szemelvényes összefoglalás. Szemelvény
abból a kötelezettségből, ami minden keresztényé: „Szüntelenül
imádkozzatok!”
https://invocabo.wordpress.com/2022/05/24/isten-valosaga-es-a-hit-eroteljes-munkaja/
Az Én harcom!
2022. május 23., hétfő
Grúziai Szent Gábriel próféciája a fenevad bélyegéről.
2022. május 20., péntek
A davosi oligarchák sámánokkal barátkoznak
Azon
üzleti és politikai oligarchák, akik ebben a hónapban a svájci
Davosban, a Világgazdasági Fórumon találkoznak, a drogokban rejlő
személyes és üzleti növekedési lehetőségeket vizsgálják majd meg -
jelentette a Bloomberg.
A
jövő hétvégén a Svájcba érkező oligarcháknak lehetőségük lesz megállni
a davosi sétányon található "Pszichedelikumok Házánál", és "érdeklődni
arról, hogyan tudnák használni a pszichedelikumokat" - mondta Marik
Hazan, a Tabula Rasa Ventures, egy pszichedelikus érintettségű start-up
cégekkel foglalkozó inkubátorcég igazgatója.
A bemutató arra utal, hogy az illegális anyagok iránti érdeklődés még mindig növekedő tendenciát mutat.
https://gloria.tv/post/7Tow2GffkH2u1barz249zSkUG
Hamispróféta egy újabb virágzó közösség ellen indít vizsgálatot
Ferenc vizsgálatot rendelt el az 1976-ban alapított francia neokonzervatív Szent Márton Papi Közösség ellen, amelyet 168 pap és mintegy 100 szeminarista alkot.
A
Liberation.fr kommunista portálon megjelent elfogult cikk május 18-án
hozta nyilvánosságra az információt. A vizsgálat a tervek szerint
"nagyon hamar" megkezdődik és legalább hat hónapig tart majd.
Egyes
francia püspökök szívesen fogadnak Szent Márton Közösségbeli papokat
az egyházmegyékbe, hogy feltöltsék plébániáikat, mások gyűlölik a
csoportot, mert a Novus Ordót a könyvek szerint prédikálják, latinul, és
papjaik reverendát viselnek.
A
vizsgálat átnézi a vezetést, a szeminaristák képzését, a pénzügyeket
és az örökséget. Céljuk, hogy találjanak valamit, ami felhasználható a
csoport ellen.
A Vatikán
egy igen nagy létszámú, négyfős vizsgálóbizottságot küld, amelyet
Benoît Bertrand mendei püspök vezet, akinek André Marceau nyugalmazott
perpignani püspök lesz a segítője. Mindketten a Szent Márton Közösség
ellenségei.
A Szent
Márton Közösség elöljárója, Paul Préaux atya ezt "időszakos
lelkipásztori látogatásnak" - nem kánoni vizsgálatnak - nevezte, amely
az ő kérésére történik. De ez valószínűleg csak álom, mivel a hivatalos
jelentés - amelyet a Liberation.fr közölt - azt mondja, hogy a Vatikán
döntött erről.
https://gloria.tv/post/p6mEWmi2KtFh6geXncnfex7P8
2022. május 14., szombat
Szentlélek hívás minden napra
Szentlélek, az örök élet fénye és boldogsága - Jöjj el közénk !
Szentlélek, Jézus Krisztus művének folytatója és megkoronázója - Jöjj el közénk !
Szentlélek Isten ! - Jöjj el közénk !
______________________________________________________________________
Jöjj Bölcsesség Lelke, taníts meg arra, hogy minden gondolatunkat és cselekedetünket egyedül Istenre irányozzuk.
Szentlélek, a bölcsesség és jó tanács Lelke - Jöjj el közénk !
Szentlélek, a bűnök megbocsátója - Jöjj el közénk !
Szentlélek Isten ! - Jöjj el közénk !
Jöjj Értelem Lelke, hogy szent hitünk igazságait megértsük.
Szentlélek, az értelem és tudomány Lelke - Jöjj el közénk !
Minden hitbeli tévedéstől - Ments meg minket, Szentlélek!
A te sugallataid megvetésétől - Ments meg minket, Szentlélek!
A megismert igazság elleni tusakodástól - Ments meg minket, Szentlélek!
Jöjj Jó Tanács Lelke, hogy minden ügyünkben és kételyünkben a helyest megismerjük, és a jót válasszuk.
Tarts távol tőlünk, híveidtől minden szomorúságot és kishitűséget – Kérünk, téged, hallgass meg minket!
Irányítsd minden gondolatunkat és szándékunkat a mennyeiekre - Kérünk, téged, hallgass meg minket!
Őrizz meg mindnyájunkat a te szent szeretetedben - Kérünk, téged, hallgass meg minket!
Szentlélek Isten ! - Jöjj el közénk !
Jöjj Erősség Lelke, hogy a szerencsétlenségben és bajban, a gonosz lélek és a világ kísértései között mindenkor Hozzád ragaszkodjunk.
A kevélység szellemétől - Ments meg minket, Szentlélek!
Szentlélek, az Anyaszentegyház kormányzója - Jöjj el közénk !
Szentlélek, a Szentatya tanításának őre - Jöjj el közénk !
Segíts egymást szeretnünk és elviselnünk, - Jöjj el közénk !
Te légy örök jutalmunk, - Jöjj el közénk !
igazságnak Lelke,
ki mindenütt jelen vagy
és mindeneket betöltesz,
minden jónak kútfeje és az életnek megadója,
jöjj el és lakozzál mibennünk,
és tisztíts meg minket minden szennytől,
és üdvözítsd, Jóságos, a mi lelkünket!
(Görögkatolikus liturgiából)
Az Úr Lelke, aki mindeneket megtöltesz, - Jöjj el közénk !
2022. május 12., csütörtök
Ne szülj, dolgozz!
Óriási nemzetgazdasági kárt okoz, ha a nők nem abortálják el a gyerekeket. Mert olyankor nem dolgoznak, nem adnak semmit hozzá a bruttó hazai termékhez. Mi lesz itt, ha már a férfiak is elkezdenek abortálni? Mert ha már szülhetnek, akkor mehetnek szülési szabadságra is!
Mellesleg az benne a nagy csúsztatás, hogy a gyermekvállalásról hozott döntés szabadságát összemossák a korlátlan abortusszal. És ne felejtsük el, hogy korlátlan abortusz szabadság alatt a szülés pillanatáig elvégezhető abortuszt értik.
(Ide jut az a nemzet, amelyik nem emberpárokban, családokban, hanem szinglikben gondolkodik)
Egy zsinati fogalom következményei
A Lumen Gentium nyolcadik fejezete beszél az Egyházról, mint látható és kegyelmi valóságról, arról, hogy mi a látható Katolikus Egyház viszonya Krisztus Egyházához, amelyről a dokumentum előző részében szól. A zsinat a kettő közötti kapcsolatot a „subsistit” latin kifejezéssel illeti, amely az azonosságnak a létigével jelzett valóságával szemben inkább a „fennáll”, „benne van” értelemben fordítható:
„Ez az Egyház e világban mint alkotmányos és rendezett társaság a Péter utóda és a vele közösségben élő püspökök által kormányzott katolikus Egyházban létezik, jóllehet szervezetén kívül is megtalálható az igazságnak és a megszentelésnek több eleme, melyek mint Krisztus egyházának saját ajándékai, a katolikus egységre sarkallnak.” (LG 8)
Hosszú és be nem fejezett vita zajlott e kifejezés körül, sok okos és mélyenszántó tanulmányt lehet olvasni a kérdésről, de mindezek mögött egy igazi kérdés van: azonosság van a kettő között, vagy viszonyuk a rész-egész viszonyával írható le? Ehhez képest tovább fodrozódó költői kérdés pusztán, hogy ha a zsinati atyák azonosnak gondolták, miért nem az ezt egyértelműen kifejező „est” igét használták?
A probléma valószínűleg a zsinati atyák és peritusok egy részének tudatos törekvésében gyökerezik, a „subsistit” ugyanis tipikus esete a pontosan nem meghatározott jelentésű modernista gumifogalmaknak: a szavazás lezárultáig katolikus értelmezése van, aztán mindenki úgy értelmezheti, ahogy akarja. A fogalom ismerősnek tűnhetett ugyanis a skolasztikus képzettségű atyáknak, mert Aquinóinál a subsistere a valóságos létezőként létezést, vagy a skolasztikus értelemben a létnek egy sajátos módját jelenti, az önmagában létezőt (ld. substantia), ugyanakkor a klasszikus latin felől is értelmezhető a „megmaradni”, „fennmaradni” értelmében.
Erre a két értelmezésre a fogalmat a zsinatra bevivők, Sebastian Tromp SJ és Joseph Ratzinger esetében látunk példát. Sebastian Tromp SJ, a zsinat alatt a hittani bizottság titkára volt, aki kiváló latinistaként a „megmaradni” értelmében javasolta a bizottságnak ezt a kifejezést. De Ratzinger, aki révén Tromp közvetve kaphatta a javaslatot, a skolasztikus fogalomhoz közelálló értelemben, mint a létnek egy sajátos módját értette. (Der Begriff „ist” (sein) ist weiter als der Begriff ’subsistieren’. ’Subsistieren’ is eine bestimmte Weise des Seins, namlich Sein als eigenes, in sich stehendes Subjekt. – ebben a megfogalmazásban ráismerhetünk Aquinói Szent Tamás substantiáról mondott szavaira: „sed nomine substantiae exprimitur quidam specialis modus essendi, scilicet per se ens”).
(Schmidberger atya beszámolója alapján tudjuk, hogy Ratzinger egy Schmidt nevű protestáns lelkipásztortól vette át javaslatként ezt a kifejezést, akit Bea bíboros hívott meg zsinati megfigyelőnek. Ezt maga Schmidt lelkész erősítette meg írásban Schmidberger atyának. Ratzinger a subsistit-re vonatkozó javaslatot magáévá tette, Frings bíborosnak adta tovább, aki vsz. Tromp révén juttatta célba.)
De a kifejezés igazi értelme a zsinat után vált nyilvánvalóvá, nem a Tromp és Ratzinger féle filozófiai vagy nyelvészeti megfontolások mentén, hanem egy földhözragadtabb logika szerint: ha csak „benne létezik”, akkor nem azonos vele; ha nem azonos vele, akkor nincs kizárólagos igazság az Egyházban; ha nincs kizárólagos igazság az Egyházban, minden más felekezetnek is igazsága van. Így pedig végső soron vagy egyáltalán nincs igazság, vagy csakis egyenrangú emberi igazságok vannak.
Itt ismét azzal a hozzáállással van dolgunk, mint a Rahner-féle anonim kereszténységnél: nem tudják a kinyilatkoztatott igazságot elfogadni, és magát Istent akarják kijavítani, irgalmasabbak akarnak lenni, mint Isten. Az Egyházon kívüliek nagy tömegét látva, az irántuk való emberi szimpátia alapján nem arra éreznek késztetést, hogy a kinyilatkoztatott igazsággal ismertessék meg őket, hanem az Egyház tanítását akarják úgy átgyúrni, hogy mindenki azon belülre kerüljön. Így valójában az ő felfogásuk szerint minden ember az Egyház tagja, csak különböző mértékben. Innen jön az Egyházzal való részleges és teljes közösség zsinat utáni fura elképzelése.
Eszerint a kinyilatkoztatott igazság nem egy igazságtartomány, amelynek jól körülírható határai vannak, és amelynek jól meghatározható és konzisztens, logikusan egybehangzó tartalma van: a „de fide” hittanítások, amelyek bármelyikének tagadása miatt kívül kerülhetünk az Egyházon. Ehelyett egy mennyiségi fokozatossággal megközelíthető tanításhalmazként gondolnak az igazságra, amelyből mindenki különböző mértékben részesül (a hittartalmak csodálatos svédasztala), és az Egyházból nem kerül ki azáltal sem, hogy nem tartja igaznak a halmaz minden elemét, mert hát ízlések és pofonok…
Ezt logikusan továbbgondolva juthat el arra az álláspontra valaki, ahová Franciscus eljutott: ő ugyanis kerülendő prozelitizmusnak nevezi, ha egy megkeresztelt protestánst a katolikus hit igazságáról győz meg („Hölgyem, evangelizálás igen, prozelitizmus nem”,) netán egy zsidót próbálna megtéríteni valaki az igaz hitre. Az előbbiről több alkalommal rosszallóan beszélt, az utóbbit meg is tiltotta: “a Katolikus Egyház nem vezet és nem támogat semmiféle intézményesített térítő tevékenységet a zsidók irányába”). Ezek alapján nehéz lenne azt állítani, hogy az üdvösséghez szükségesnek tartaná az Egyház szentségeit, beleértve magát a keresztséget is.
Nemde furcsa következményei vannak egy zsinaton választott fogalomnak?
De van egy másik fura következménye is ennek a felfogásnak: már nincs eretnekekkel kapcsolatos fellépés az Egyházon belül sem. Magas szinten ennek példája a német szinodális tévút, amelynél nincs római intézkedés. Ennek egyik oka lehet a valószínűsíthetően mély szellemi rokonság az intézkedésre jogosult és a tévelygő között.
A másik ok pedig egy gyakorlati következménye a fentiekben említettnek: a hitellenes cselekmények Egyházon belül is egyre inkább értelmezhetetlenné válnak. A Hittani Kongregációnak fenntartott, 1396-os kánonban büntetni rendelt három bűncselekmény, a hitehagyás, szakadás és eretnekség közül mostanában sem a hitehagyás, sem az eretnekség nem értelmezhető igazán: mert hát hogyan lenne elítélhető valakinek az álláspontja, ha a svédasztalról pont azokat választja, amit személyesen tetszetősnek talál, vagy netán másik svédasztalról választ? Netán kicseréli korábbi hitét egy praktikusabbal, komfortosabbal? „Ki vagyok én, hogy elítéljem?”
Ha hivatkozik is valamely püspök erre a kánonra egy eljárásban, valójában nem ezek miatt teszi. A hit elleni súlyosabb bűncselekmények közül egyedül a szakadás maradt értelmezhető a püspökök számára, de az sem eredeti értelmében. A tridenti zsinat katekizmusa a skizmatikusokat az eretnekekkel egy csoportként kezeli („Ezért az Egyház kegyéből kizárt személyeknek csak három osztálya van: a hitetlenek, az eretnekek és a skizmatikusok, valamint a kiátkozottak”), talán mert a skizma mindig összefügg valamilyen eretnekséggel. Ezért szerepelhet a szakadás a hit elleni súlyosabb bűncselekmények között.
Újabban a szakadárság viszont már nem ezt jelenti sok püspök számára. Ez immár valójában nem hit elleni bűncselekmény, tehát nem kell párosulnia eretnekséggel. Úgy is megvalósulhat, hogy az illető roppant alávaló haramia a Katolikus Egyház összes de fide hittételét teljes szívvel vallja, nem akar elszakadni az Egyháztól, elismeri a pápa és püspök joghatóságát, komemorálja őket a szentmisében, de például szóvá teszi, kifogásolja, (vagy csak gondol arra?), hogy püspökének valamely intézkedése nem hit szerinti, nem felel meg az egyházjogi végrehajthatóság kritériumainak, stb. Ezekre az esetekre a püspökök egyre gyakrabban szakadárságként csapnak le.
Így érkezett el a szép új világ, amelyben a szakadárság pusztán egyházfegyelmi, „függelmi” kérdés: skizmatikus az, aki megkérdőjelezi a püspök bármely intézkedését (főként a hitellenes, jogsértő, tehát érvénytelen intézkedéseit).
Franciscus működésének viszont van egy másik következménye is. A McCarrick botrány kapcsán Vigano érsek megvádolta Franciscust azzal, hogy bár jól ismerte a szodomita bíboros viselt dolgait, például személyesen tőle is, mégis engedte őt működni, sőt még diplomáciai megbízásokat is adott neki. Franciscus sértett hallgatásba menekült, nem mondott semmit, csak az újságírókat buzdította kutatásra (az egyetlen eredményből úgy tűnik, hogy Vigano elleni kutakodásra gondolt, talán azért, mert ehhez tudtak a Vatikánból fülest biztosítani…), de azt nem engedte meg, hogy a megfelelő kánoni eljárás megtörténjen McCarrick-kel szemben: egyszerűen laicizálta őt. Így nem fenyegetett annak veszélye, hogy az eljárás során elszólja magát az öreg szodomita, netán megerősítve Vigano állításait. A rendkívüli kármentő intézkedést 2021-ben utólag szabályozta, hozzáigazítva az egyházi előírásokat, többek között frissítette a „Normae de delictis Congregationi pro Doctrina Fidei reservatis”-t, azaz a Hittani Kongregációnak fenntartott súlyosabb vétségekre vonatkozó előírásokat is, amelyek a hit elleni súlyosabb bűncselekmények mellett morális bűnökre is vonatkoznak. Ez utóbbiakra tekintettel tette normává azt a korábban kivételes eljárást, hogy bizonyos cselekményeket tárgyalás nélkül, adminisztratív határozattal meghozott döntéssel is büntethetnek. És ez a döntés akár a klerikusi állapotból való elbocsájtást is jelentheti. Így az eljárás, ami McCarrick esetében a jogbiztonság és igazság sokkal nagyobb dicsőségére, vagy a teljes igazság káros és veszélyes megismerésének elkerülésére szolgálhatott, immár az eretnekség, hittagadás és szakadárság büntetésére is alkalmazható. Akár hasonló céllal.
Én még
élő emberről nem hallottam, akinél valóban eretnekség és hittagadás
büntetéseként alkalmazták volna ezt a szabályrendszert, de valószínűleg
lesz olyan püspök, aki minden további nélkül kész hitellenes
eretnekségtől elvonatkoztatva is szakadárnak minősíteni hithű katolikus
papokat, és lesújtani rájuk ilyen szabályok alapján saját sacrosanctum
személye és intézkedései védelmében. Ahogy azt már eddig is tették.
https://invocabo.wordpress.com/2022/05/12/egy-zsinati-fogalom-kovetkezmenyei/
2022. május 11., szerda
NEM VÉDŐOLTÁSRA VAN SZÜKSÉGÜNK, HANEM JÉZUSRA!
A pankrátor legenda Terry Gene Bollea, ismertebb nevén Hulk Hogan úgy véli, hogy Isten a COVID-19-et használja arra, hogy elvegye tőlünk mindazt, amit Helyette imádunk.
Míg az országok nagy része leállt és vár, lakosságát otthon maradásra szólította fel, míg sokakat karanténba helyezett, Hogan egy erőteljes Instagram-üzenetet írt bálványaink kapcsán,
amelyek korábban igazi vírusként fertőzték meg az életünket.
"Három rövid hónap alatt - az Egyiptomot ért csapásokhoz hasonlóan - Isten mindent elvett tőlünk, amelyet Helyette imádunk!" - írta áprilisban megosztott üzenetében, amelyben egy olyan képet is posztolt, ahol a falnak támaszkodva imádkozik.
A nyugdíjas profi pankrátor ezután felsorolta az összes hamis istenséget, amelyek előtt az emberiség meghajolt, behódolt, az egyetlen igaz Úr, a Királyok Királya, Jézus Krisztus helyett.
"Isten azt mondta: Sportolókat akarsz imádni, bezárom a stadionokat!
A zenészeket szeretnéd imádni, bezárom a zenei központokat!
Színészeket akarsz imádni, bezárom a színházakat!
A pénzt akarod imádni, leállítom a gazdaságot és összeomlanak a tőzsdék!
Nem akarsz templomba járni és engem imádni, akkor olyan körülményeket teremtek,
hogy ne kelljen templomba menned."
Hogan utalt a II. Krónikák 7:13-14. versekre, amelyek kapcsán rámutatott, hogy Isten mindig megtartja ígéretét, mindenkor gondoskodik azokról, akik megbánják bűneiket és hozzá fordulnak:
"Ha majd bezárom az eget, és nem lesz eső, vagy parancsolok a sáskáknak, hogy tarolják le a földet, vagy ha dögvészt bocsátok népemre, de megalázza magát népem, amelyet rólam neveztek el, ha imádkoznak, keresnek engem és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat." (II. Krónikák 7:13-14)
Hogan hangsúlyozta, hogy talán nincs szükségünk koronavírus-vakcinára, hogy megmeneküljünk, hanem inkább ezt az időt arra kellene felhasználnunk, hogy kettesben maradjunk Istennel és koncentráljunk a Megváltónkkal való kapcsolatunkra.
"Lehet, hogy nincs szükségünk védőoltásra." - írta a 66 éves férfi, posztjának végén. "Talán ki kellene használnunk, hogy el tudunk vonulni a világ figyelmétől és megadatik nekünk az elszigeteltség ideje. Személyes újjászületésünket kell rendeznünk. Arra kellene végre összpontosítsunk ezen a világon, ami ténylegesen számít: Jézusra."
|
Forrás: faithit.com
|
| NEM VÉDŐOLTÁSRA VAN SZÜKSÉGÜNK, HANEM JÉZUSRA! |
Bizonytalanság időszaka
2020. 05. 09, Szombat
Láttam, hogy az Egyházban a papok és hívek a bizonytalanság időszakát élik. A koronavírus, mint járvány nyomasztó állapotot indított el. Ez az emberek magatartásában is megmutatkozik, pl. ha megnyílnak a templomok, akkor valóban elmehetnek-e a Szentmisére vállalva a kockázatot, hogy a járvány nem szűnt meg teljesen. Láttam, hogy a püspökök és papok is bizonytalanok a döntéseikben. Félnek, hogy tömegével mehetnek az emberek a templomokba, hiszen már jó ideje nem vehettek részt személyesen a Szentmisén. Minden döntésnek, körülménynek meg van az előnye, de ugyanakkor a hátránya is. Az állam minden óvintézkedést meg tesz annak érdekében, hogy minél jobban csökkenjen a fertőzöttek és halottak száma. Az Egyház az államhoz hasonlóan betartja a szabályokat, és a híveket is erre buzdítja. Az Egyházat is elérte ugyanakkor a válság, hiszen az adományok csökkentek, azonban a templomok, plébániák fenntartási költségei nem változtak. Az Úr szomorú tekintettel így szólt:
„Egyházamra is kihatott a világ bizonytalanságának állapota, melyet a járvány okozott. A koronavírus elterjedése előtt is voltak nagyobb katasztrófák, és a halálozások száma is folyamatosan nőtt, ezeknek az eseményeknek mégsem volt olyan hatása, hogy az emberek élete korlátozva legyen. Gyermekeim, az eddigi események megrázták a világot, de az élet megszokott rendjét nem állították le úgy, mint a koronavírus járványa. Bizony mondom nektek, mindig voltak az elmúlt években, évtizedekben súlyos vírusok, halált okozó járványok az egyes országokban és az emberiség akkor sem állt meg, hogy elgondolkozzon a szenvedések és betegségek okán. Így megengedtem, hogy a koronavírus, mint járvány ne csak egy országot érjen, hanem több nemzetet is. Én, az Úr úgy látom, hogy az emberiségnek ez sem volt elegendő ahhoz, hogy felébredjen és változtasson az életén. Miközben sokan az egészségügyi szabályok betartására törekedtek, semmit sem törődtek a lelkük állapotával pedig most kellene igazán megtérniük és bűnbánatot tartaniuk. Fontos a testi egészség, de ha a lélek beteg, akkor a test sem tud gyógyulni! A koronavírus az első hullám, ami a tisztulás kezdetét jelenti. A többi hullám csak ezután következik. A válság bizonytalanságot okozott a világban és Egyházamban is.
Gyermekeim, most olyan bizonytalanságban vagytok, mint apostolaim a halálom után. Ők elrejtőztek félelmükben és nem tudták, hogy mit tegyenek. Várakoztak, és közben bizonytalanok lettek. Feltámadásom után nekik is megjelentem és a szemükre vetettem hitetlenségüket és keményszívűségüket, mert nem hittek azoknak, akik láttak Engem (Mk 16, 14). Most hasonló állapotot éltek át, mert nem tudjátok, hogy mi a helyes döntés. A templomok megnyíltak, de nem mindenhol. Akiknek lehetősége van a szentségekben részesülni, ne feledkezzenek meg azokról, akiknek ez nem adatott meg. Imádkozzatok értük, hogy továbbra is erősek maradjanak a hitben, reményben és szeretetben! Ha csak magatokra gondoltok, akkor messze vagytok attól a szeretettől, melyet Én tanítottam nektek. Egyházam közösség is, és Én Egyházam minden tagját számon tartom, legyenek jelen akár otthonukban, a templomokban, a kórházakban vagy az idős otthonokban. Nekem minden gyermekem számít független attól, hogy ki milyen körülmények között éli a mindennapjait.”
Tanítás előtti ima
Jöjj el, Szentlélek Úristen,
igazság és szeretet Lelke,
adj nekünk jó lelket,
kedvet, szorgalmat és kitartást
ahhoz a munkához, amelyre meghívtál!
Világosítsd meg értelmünket,
hogy a természetben és az emberi életben
fölfedezzük a Teremtő Atya nagy szándékait!
Növelj és alakíts bennünket,
hogy egész életünkben alkalmasak legyünk
az igazság szolgálatára,
és így kiérdemeljük az örök élet jutalmát
Krisztus, a mi Urunk által! Amen.
Tanítás utáni ima
Urunk, Jézus Krisztus,
Te vagy az Út, amelyen járnunk kell,
az Igazság, amelyet keresve keresünk,
az Élet, amely egyetlen boldogságunk.
Hálát adunk mindenért,
amit ma kaptunk tőled.
Áldd meg egyházunkat, hazánkat,
szüleinket és tanárainkat!
Segíts továbbra is,
hogy úgy szeressük egymást és minden embert,
ahogy tanítványaidhoz illik!
Add, hogy eredményeink és kudarcaink
egyformán Hozzád vezessenek.
Te pedig vezess minket Atyádhoz,
akit Veled és Általad dicsérünk
most és mindörökké. Amen.
Uram, a Téged dicsőítő szenvedély maradjon meg ereimben, és növekedjen bennem a mohó szomjúság, melyet azért keltettél a lelkemben, hogy ismertté tegyem Szent Nevedet!
Játszik és énekel : Mesterné Bálint Katalin Hangmérnök: Molnár László