A Szentháromság Gyermekeinek Engesztelő Családja

 

Magyarország a Szűzanya engesztelő országa. A magyar engeszteléssel szoros kapcsolatban áll az égiek által Magyarország engesztelő szentélyének szánt kápolna felépítése Budapesten a Normafa közelében található Szent Anna Réten. Az első kérés erre vonatkozóan 77 évvel ezelőtt hangzott el, de a kápolna mindmáig nem épült fel. E kérés Kovacsics Mária Natália nővéren keresztül hangzott el. Nála az is szerepelt – ahogyan egyre halasztódott a kápolna felépülése – hogy a kápolna és az Égiek által kért engesztelő szerzetesrendeknek ügye együtt fog előre mozdulni. Pillanatnyial a kápolna még mindig nem épült meg, és bizony ezek a szerzetesrendek sem virágoznak, sem Natália nővér rendje, sem a férfi rendek.

Az Újszövetségben mind egy templom, mind egy kápolna, nem elsősorban kőből, fából, vagy bármilyen anyagból emelt épület, hanem Krisztus misztikus testének a része. Egy földi anyagokból készült templomnak is előbb lelkileg kell épülnie. Ugyanígy van ez egy szerzetesrenddel is. Mielőtt annak a szervezeti, egyházjogi keretei létrejönnének, azelőtt egy lelki építkezésre van szükség.

Egy ilyen lelki építkezésre hívja mindazokat a Szentháromság Gyermekeinek Engesztelő Családja, akik számára fontos az engesztelés, és aki Magyarország engesztelő hivatását élni szeretnék, és szeretnék azt is, hogy felépüljön végre valahára az engesztelő kápolna, és működjenek az engesztelő rendek.

Erre hív ez a 2021 Húsvétján alakult engesztelő család, amelynek részletesebb leírása, működési szabályai itt találhatók .

Így vitték körbe az Oltáriszentséget a Margit körúton

Húsvétvasárnap különleges látványban- és legfőképpen kegyelemben – részesültek azok, akik az Országúti Ferences Plébánia környékén jártak, hiszen az ünnepi körmenet a járvány ellenére sem maradt el.

Az Oltáriszentséggel a pap és az asszisztencia a Margit körúton és a Mechwart ligetnél haladt, közben szentségi áldásban részesülhettek az emberek. A felvételeken jól látszik, hogy sokan letérdeltek az Eucharisztia előtt, amelyben a katolikus hit szerint Jézus valóságosan is jelen van.

A közösségi médiában több pap is beszámolt arról az elmúlt napokban, hogy milyen megrendítő számukra is kilépni az utcára az Oltáriszentséggel, megtapasztalni azt ahogyan az emberek reagálnak. Sokan értetlenül nézik a történéseket, de elmondásaik alapján meglepően sokan reagálnak, akár egy meghajlással, egy keresztvetéssel – vagy térde ereszkedéssel.

 

Jakob Tscharntke: Isten megmutatja mindenhatóságát

 

Mottó: „Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg” (1 Tessz 5,21)

Jakob Tscharntke pásztor (akinek előadásaira már többször felhívtam a figyelmet) prédikációja 2021. április 4-én, Húsvétvasárnap
A felvétel itt nézhető meg: „Gott zeigt seine Allmacht” – „Isten megmutatja mindenhatóságát”

A prédikáció Hanna (Anna) hálaénekére épül (Anna sokévi meddőség és Istenhez szóló áhítatos könyörgése után szülte meg első fiát, Sámuelt, akit hálából az Úrnak ajánlott fel): (1 Sám 2,1-10), Káldi-féle 1930-as Biblia: 1 Kir 2,1-10:
„Ujjongóvá vált a szívem az Úrban, Istenem révén felemelkedett a szarvam. Tágra nyílott a szám ellenségeimmel szemben. Mert örvendezem segítségeden. Nincs olyan szent, mint az Úr, bizony nincsen más terajtad kívül, nincs oly erős, mint a mi Istenünk. Ne beszéljetek annyit kérkedve, kevélyen, távozzék a régi beszéd szátoktól. Mert mindentudó Isten az Úr, s eléje kerülnek szándékaitok. Vereséget szenved az erősek íja, de erővel övezik fel magukat a gyengék. Elszegődnek a kenyérért, kik azelőtt bővelkedtek, de jóllaknak, akik éheztek. S míg sokat szül, ki meddő volt, kinek sok fia volt, meddőségbe esik. Az Úr tesz halottá, és élővé, visz le az alvilágba s hoz vissza onnét. Az Úr tesz szegénnyé s gazdaggá, megalázottá és felmagasztalttá, porból felemel szűkölködőt, sárból kihoz szegényt, hogy fejedelmek mellé üljön, s elfoglalja a dicsőség székét. Mert az Úréi a föld sarkai, s ő helyezte rájuk a föld kerekségét. Szentjeinek lábát megóvja, s sötétségben némulnak el az istentelenek, mert nem a maga ereje teszi erőssé az embert. Félni fognak az Úrtól ellenségei, mennydörögni fog felettük az egekben, meg fogja ítélni az Úr a föld határait, s hatalmat ad királyának, s felemeli felkentjének szarvát.”

Anna hálaéneke nem más, mint Isten végtelen hatalmát dicsőítő himnusz – ezért lett Húsvét szentleckéje: „Az Úr tesz halottá, és élővé, visz le az alvilágba s hoz vissza onnét.” (1 Kir 2,6) Ez az ének az Ószövetségben hirdeti már a feltámadás bizonyosságát.
Mégis, sok keresztény van, aki kételkedik Isten mindenhatóságában. Holott egyfelől a Biblia több helyen is egyértelműen beszél erről. Például Mózes első könyvének 18. és 21. fejezetében, amikor az Úr közli Ábrahámmal, hogy 90 éves felesége, Sára fiút fog neki szülni. („Miért nevetett Sára, mondván: Szülhetnék-e én vén asszony létemre? Van, ami az Úrnak lehetetlen? [Vajon nehéz-e valami Istennek?] Amint megmondottam, esztendő fordultán, ilyen időtájban, visszatérek hozzád s fia leszen Sárának.” (1 Móz 18,13-14)) – Istennek semmi sem lehetetlen, az sem, hogy egy meddő 90 éves asszonyt anyává tegyen.
Másfelől a logika is ezt mondja, hiszen milyen isten lenne az olyan, aki nem mindenható? Mi lenne akkor a mi hitünkből? Az igaz keresztény hithez elválaszthatatlanul hozzátartozik az Isten mindenhatóságában való hit. Például Jeremiás, Dániel próféták az Ószövetségben, Máté evangéliuma az Újszövetségben beszél Istenről, mint a Mindenhatóról; az utóbbiban maga Urunk Jézus Krisztus mondja, hogy „Istennél minden lehetséges” (Mt 19,26).

Húsvét hite az Isten mindenhatóságában való hit!

Minden hitbeli kérdésnél alapjában véve csak két témáról van szó: Isten mindenhatóságáról és Isten szeretetéről. E két kérdés helyes felfogásában van az egész keresztény hit elmélete és gyakorlata összefoglalva. Az Isten mindenhatóságáról feltett kérdésben: Feltételezem-e, tudom-e, hogy Isten mindenre képes; Az én életemben is minden bajt el tud hárítani, ha Ő úgy akarja, vagy nem? És az Isten szeretetéről szóló kérdésben: Feltételezem-e, tudom-e, hogy Isten szeret engem, hogy minden dologban a legjobbat akarja számomra? Teljesen függetlenül attól, hogy én felfogom-e, hogy az adott pillanatban ez a legjobb az én számomra. Nem értem, de bízom Istenben, tudom, ebbe kapaszkodom, hiszem, mert Isten ezt ígérte meg.
E két kérdésen áll vagy bukik a keresztény hit.

Isten mindenhatósága a Benne való feltétlen bizalomnak megkerülhetetlen logikus előfeltétele. Ha Isten nem maga a mindenhatóság, akkor azzal kellene számolnunk, hogy olykor kicsúszik a kezéből a gyeplő, hogy történhet olyasmi, amikor nem Ő a helyzet ura. Sőt, előfordulhat az is, hogy a mi életünkben is elkövet valamilyen hibát. Ha Isten nem mindenható, akkor Vele is előfordulhat ilyesmi. Például előfordulhat, hogy ígéretét nem tudja teljesíteni. Mint ahogy ez az embereknél, a szülőknél előfordul olykor, akik jó szándékkal megígérnek valamit a gyermekeiknek, be is akarják tartani, de aztán a körülmények ezt lehetetlenné teszik a számukra: hiszen ők nem mindenhatók.
Istennél ilyesmi SOHA nem fordulhat elő. Ebben sziklaszilárdan bíznom kell, tudnom kell, hogy Istenben mindig abszolút megbízhatok.
Különösen fontos ez akkor, ha valami számunkra teljesen érthetetlen baj ér bennünket. Amikor kiszolgáltatva, minden evilági segítségtől megfosztva állunk, és azt kérdezzük: Hogyan engedheti ezt meg Isten? Pont ilyenkor elengedhetetlen az Isten mindenhatóságába vetett bizalmunk.
Nem ez van: Isten nem tudta megakadályozni ezt a bajt; Hanem: Isten pontosan így akarta, hogy megtörténjen, bármennyire is felfoghatatlannak tűnik ez most a számunkra. Az a gondolat, hogy valami azért történt, mert Isten nem tudta megakadályozni, SOHA nem merülhet fel bennünk. Keresztény hitemnek tudnia kell, hogy az adott dolog azért történt, mert Isten számomra legjobbként pont így akarta, hogy történjen.

A Bibliában több tucatszor van szó Isten mindenhatóságáról, a legtöbbször Jób könyvében, a látszólag értelmetlen szenvedés könyvében. Jób a Gonosz rettenetes erejével került szembe, át kellett élnie, miként teszi ez a Gonosz majdnem teljesen tönkre az életét. De miért hagyja Isten, hogy Jób ennyire szenvedjen? Miért engedi meg Isten a Gonosznak, hogy egy istenfélő embernek ennyi mérhetetlen szenvedést okozzon? Valóban Isten áll mindezen bajok mögött, illetve fölött, tehetjük fel a kérdést? Pont egy istenfélő, Isten parancsait híven követő ember számára érthetetlenek az ilyen történések. Pedig e káosz felett is Isten uralkodik. Vagy mégsem? Ha ez utóbbi igaz lenne, akkor az ilyen helyzetekben nem lenne többé remény az ember számára.
A „miért”-re nem kapunk választ Jób könyvében. E könyv válasza az, hogy Isten felfoghatatlan mindenhatóságára utal, mikor ezt mondja: Ember, ki vagy te, hogy Isten utjait meg akarod érteni a magad csekély korlátozott értelmével? (lásd Jób 40,6-42,6)
Mindazonáltal a szenvedéssel kapcsolatban egy dolgot tisztáz ez a könyv: Sátán is alá van rendelve Isten mindenhatóságának. Nem teheti azt a földön, különösképpen az emberrel, Isten képmásával nem, amit akar. Meg kell jelennie Isten előtt az engedélyért, mielőtt valamit megtehet. Sátán semmit nem tud tenni anélkül, hogy Isten ne adjon neki erre engedélyt. Sátán minden tombolása, dühöngése felett Isten keze lebeg. A világon nincsen semmi, rossz sem, amit nem Isten keze kísér, és aminek nem az Ő keze szab határt – és ez a tudat pont ebben a mostani időben nagyon nagy vigaszt kell nyújtson a számunkra. Jób számára is az a bizonyosság adott reményt és nyújtott vigaszt, hogy semmi nem történhet vele Isten tudta és engedélye nélkül.

Az Újszövetség is sokszor (ha jól számolom, tízszer) beszél Istenről, mint a Mindenhatóról, akit az Újszövetségben görög kifejezéssel élve Pantokrátornak, a világ mindenek felett álló uralkodójának nevez.
Szent Pál korintusiaknak írt második levelében ezt írja: „Távozzatok körükből, és különüljetek el tőlük – mondja az Úr, s tisztátalant ne illessetek. Akkor fölkarollak benneteket, és atyátok leszek, ti meg a fiaim és a lányaim lesztek – mondja az Úr, a Mindenható.” (2 Kor 6,17-18) – De vajon Isten mindenhatósága miért pont a világtól való elkülönüléskor nyer különösen nagy fontosságot? Miért van pont ebben az elkülönülési parancsban szó az Úrról, mint a Mindenhatóról? Azért, mert amikor kimegyünk e világból, amikor szembekerülünk a korszellemmel, akkor elég gyorsan megtapasztaljuk, hogy igencsak hamar egyedül maradunk. És akkor ebben a helyzetben különösen fontos az Úr ígérete: Ne féljetek, nem maradtok egyedül. „Akkor fölkarollak benneteket, és atyátok leszek, ti meg a fiaim és a lányaim lesztek – mondja az Úr, a Mindenható.” (2 Kor 6,17-18)
Mire kell nektek a világ? Miért van szükségetek a világra? Hiszen, én, a Mindenható vagyok veletek! – Micsoda ígéret! Pont a mostani időben! A Mindenhatóban való támasz és biztonság nélkül aligha lesz képes bárki is ezt az előttünk álló időt túlélni.
Azok, akik látják, hogy mi folyik most a világban, teljesen egyedül fognak maradni, mert az állítólagos keresztények is süketen és vakon együttműködnek ezzel a totális, sátánista, embert-megvető korszellemmel. Akik nem engedik magukat beoltatni, azok egyre inkább a társadalom kivetettjeivé fognak válni. Az elkövetkezendő hetekben, hónapokban, években extrém magányosakká válnak e világban. A társadalom számára veszélyforrásnak lesznek kikiáltva. Mindenütt bevezetik az oltásigazolványt, holott az oltás – a gyártóik szerint is – se a betegségtől, se a fertőzéstől, se ennek továbbadásától nem véd meg.

Korunk történéseiben világosan felismerhető a sátánista, embert megvető gonoszság – de aki ezt felismeri és erről beszél, az nagyon-nagyon magányos lesz. Szent Pál szavai: „Távozzatok körükből, és különüljetek el tőlük”, ezért most egészen sajátos jelentést kapnak.
Emberi szintről nézve ezért nagyon fontos, hogy azok a kevesek, akik ezt megértik, egyre szorosabban összefogjanak, segítsenek egymásnak, úgy próbáljanak meg élni, mint ahogy az ú. n. klánok tagjai teszik. Senkit ne hagyjanak magára, mindenkit húzzanak magukkal, tartsanak össze, ne engedjék, hogy bárki is elessen közülük. A mai ember az ilyen nagyfokú összetartozást, összefogást már nem ismeri, az ilyesmi szokatlan a számára. A mai ember csak saját magában és a bankszámlájában bízik. De ez már nem elég. Megint szükségünk lett egymásra, újra és intenzíven.

Lelki szinten mindenekelőtt azt kell tudunk, hogy Isten mindenhatóságában biztonságban vagyunk. Mit nekem a világ? Mit számít, ha megpróbáltatások várnak rám, ha elveszítem munkahelyemet, vagy nem vesznek fel az egyetemre, a továbbtanulásom kerül veszélybe, ha a Mindenható az én oldalamon áll? Mi szükségem van akkor a világra?
Attól tartok, hogy az elkövetkezendő időkben sokan fognak ilyen és ehhez hasonló kérdések előtt állni. És akkor minden azon a kérdésen áll vagy bukik, hogy vajon egész életemet a Mindenható szeretetében bízva és az Ő kezeitől vezetve élem-e, és ezért minden következménnyel együtt az egyenes, helyes úton tudok tovább járni, vagy nem tudok helyesen választani, és mindkét oldal felé sántítok. Ez utóbbit eleddig senkinek nem sikerült tartósan megvalósítani, nekem sem fog sikerülni, és nektek sem.
Mit nekem a világ, ha a Mindenható áll az oldalamon? Aki ezt nem tudja, az előbb vagy utóbb meghajlik a társadalom elvárásai előtt. Aligha lesz meg az ereje, hogy a nyomásnak ellent álljon. A nyomás már ma is gigantikus, holott amit ma átélünk az csak egy kis része annak, ami a jövőben vár ránk.

Aki ma hagyja magát beoltatni, az nagy valószínűséggel majd a fenevad bélyegével is hagyja magát megjelöltetni. Hogy miért? A történések belső logikája mindkét esetben ugyanaz. A népesség egy része totálisan süket és vak, és egyáltalán nem fogja fel, hogy mi történik körülötte; fogalma sincs, hogy valójában mi is zajlik ma a világban. Egy másik rész nem is akarja ezt tudni. Nem akar ezzel foglalkozni. Kényelmes életet akar élni, egy ideig talán elmanőverezget egy kicsit, de végül, ha a nyomás növekedik, beadja a derekát. Valójában soha nem akart komolyan foglalkozni ezekkel a dolgokkal. Mindig kitért a kényelmetlen kérdések elől. Fejét a homokba dugta, annak ellenére, hogy látta a viharfelhőket és hallotta a mennydörgéseket.
Egy harmadik rész pontosan tudja, hogy ez helytelen, de nincs ereje, hogy a nyomásnak tartósan ellenálljon.
Amit legkevesebb egy év óta a világ átél, az egy professzionista és ultimatív felőrlési taktika ennek összes formájában és az élet minden területét behálózva. A társadalom egy része mély kómában alszik, vagy hagyja magát az orránál fogva vezetni, e csoporthoz különösen sokan tartoznak a "keresztény" közösségek tagjai közül. A másik részt, amelyik legalább töredékében felfogja, hogy mi zajlik itt, a korona-őrület naponta változó intézkedései lelkileg felőrlik, hogy végül minden ellenálló képességüket elveszítsék, és ily módon a kimondhatatlan sátánista gonoszság lehetőleg akadálytalanul elterjedhessen, és a világ népeit megtizedelhesse és rabigába hajthassa.

Jób könyve után a második könyv, amelyben a legtöbb szó esik az Úr mindenhatóságáról, Szent János apostol Jelenések könyve. E könyv pont ezzel az alapkérdéssel foglalkozik: Kié lesz a hatalom minden felett az idők végén? Vajon az Antikrisztus és általa a Sátán győzedelmeskedik-e a világ felett, az emberiség felett, Isten teremtése felett? Vajon sikerül Sátánnak a végén mégis mindent elpusztítani, amit Isten teremtett?

Az idők végén csak egy győztes lehet – de ez nem Sátán lesz, hanem Jézus, a Pantokrátor.

Ebben a tomboló antikrisztusi gonosz időben, amikor pont Nagycsütörtök és Húsvét között, 2020 után idén is, az év legfontosabb keresztény ünnepei alatt a jogtalanság és önkény eszközeivel uralkodók egy öt napos szigorú kijárási tilalmat rendeltek el azzal a szégyentelen, másképp nem lehet nevezni, mint istenkáromló kéréssel, hogy mindenki maradjon otthon. 2020 után újra megtiltják az istentiszteleteket Húsvét előtt és Húsvétkor! Ez az istenkáromlásnak olyan foka, aminek abszurditását már nem lehet felülmúlni. Egyedül ebből az intézkedésből is világosan meglátszik az abszolút sátánista gonoszság és embermegvetés, amivel ma kormányozzák az emberiséget. Ha az előző 13 hónapban semmit sem fogtunk volna fel ebből a szellemiségből, akkor ez az egyetlen intézkedés elég arra, hogy mindent megértsünk. Többre nincs is szükség ahhoz, hogy valaki megértse, hogy micsoda embermegvető, sátánista, antikrisztusi szellem garázdálkodik körülöttünk. És ha ehhez még a kereteket is megfigyeljük!
Akinek csak egy csipetnyi józan esze van, az rájön, hogy micsoda aljasság szükségeltetik ahhoz, hogy az iskolabezárások után, de még Húsvét előtt pár napra kinyissák az iskolákat, ami egyértelműen csak arra szolgálhat, hogy a gyermekeket végigtesztelhessék. Gondoljuk csak meg, micsoda lelki pusztítást végeznek ezek a tömeges gyorstesztek a fiatal, kiszolgáltatott gyermekekben? Képzeljük el azt a jelenetet, ahogy a gyermekek a padban ülve mereven nézik a tesztjeiket, hogy azok vajon pozitív vagy negatív jelet mutatnak-e. – „Mi lesz velem, ha pozitív a tesztem, milyen következményekkel jár ez rám nézve és szüleim, testvéreim számára? Hogyan fognak a többiek rám nézni? Hogyan fognak kikergetni az osztályból, az épületből?” – Micsoda pszicho-terror ez! Micsoda visszaélés ez a védelemre szorulókkal, a tanárok gondjára bízott gyermekekkel szemben? Súlyosan, súlyosan kriminális! Minden tanár, aki ebben részt vesz, a rendelkezés kiagyalóival együtt börtönbe való. És ez csak egy ezredrésze az egész korona-terrornak, ennek a sátánista, embert megvető, antikrisztusi őrületnek. [Németországban Merkel Nagycsütörtöktől kezdve 5 napra abszolút kijárási tilalmat rendelt el, és betiltott minden istentiszteletet, és felszólította a lakosságot, hogy ez idő alatt mindenki maradjon otthon. A felzúdulás azonban akkora volt, hogy vissza kellett vonnia, illetve enyhítenie kellett rendelkezésén – ami nem teszi meg nem történtté eredeti tettét.]
Merkel ezzel a bejelentésével végérvényesen leleplezte magát, és teljesen nyíltan megmutatta mélységesen anti-keresztény fizimiskáját. Amit tett, az a legnagyobb gaztett a Mindenhatóval szemben: az embereket Nagypénteken és Húsvétkor távol akarta tartani Isten dicsőítésétől! Ezzel a Mindenhatótól rabolja el a tiszteletet, direkt Istennel szegül szembe! Háborút üzent a Mindenhatónak. [De nem csak ő, hanem mindazok a világi és egyházi "kollégái", akik ugyanilyen rendelkezéseket hoztak/hoznak.]
Merkelnek és a többieknek tudniuk kell, hogy mit csinálnak. Nekünk pedig fel kell készülnünk arra, hogy ellenálljunk a Gonosz erőinek.

Ha én az elmúlt hónapokban, mint e közösség pásztora valamiben hibát vétettem, az nem az volt, hogy túl keveset, hanem hogy túl sokat engedtem, és túl sok mindenbe beleegyeztem.
Amin nekünk, Jézus követőinek mennünk kell, az egy nagyon, nagyon keskeny út, ami ráadásul napról napra keskenyebbé válik. És azon helyzetek száma, amelyekben már kötelező ellenállnunk, amiben már egészen biztosan nem vehetünk részt, az elkövetkezendő hónapokban egyre csak növekedni fog. Ehhez nagyon sok bölcsességre, sok bátorságra és a Mindenható iránti abszolút bizalomra van szükségünk.
Ezzel pontosan abba a helyzetbe kerülünk, mint amiben a tanítványok voltak csaknem 2000 évvel ezelőtt, az első keresztény Húsvét előtt.

Röviddel Húsvét előtt így nézett ki számukra a világ: a Gonosz hatalma hihetetlen győzelmet ünnepelt, hiszen Jézus, a szabadító, a megváltó meghalt. Vajon képesek vagyunk-e teljes súlyával elképzelni a távolban megbúvó tanítványok határtalan megrendülését. Inukba szállt bátorsággal, remegő térdekkel csak messziről mernek a keresztre nézni, amelyen az ő Mesterük függ. Merő zavarodottság, ijedtség, a félelemtől, csalódottságtól szinte megbénult, nyomorúságos alakok. Júdás, a zsidó főtanács és Pilátus közreműködésével a Sátánnak sikerült Isten Felkentjét eltenni láb alól. A Gonosz szembeszállt a Mindenhatóval és látszólag győzött.
A Biblia arról tudósít, hogy az Antikrisztus idejében ugyanez fog történni: Az Antikrisztus istennek fogja beállítani magát, és az egész világ előtt meg fogja mutatni, hogy erősebb, hatalmasabb a Mindenhatónál. Ez a szörnyű nap el fog jönni.

De nem ez lesz az utolsó nap!

De előtte, Nagypénteken, látszólag legyőzetett az Isten Fia. Jézus nem szállt le a keresztről. Akiben annyi ember bízott, az most tanítványai, követői szeme előtt nyomorúságosan távozott az élők sorából.
Jézus halála előtt sötétség borult a világra (lásd Mt 27.45: „A hatodik órától a kilencedik óráig [ekkor halt meg Jézus] sötétség borult az egész földre”). A Gonosz erői győzelmüket ünnepelték e három órában, mialatt Isten elrejtette arcát a föld színe elől. Isten visszavonult, és a földet kiszolgáltatta a Gonosznak. A „föld megrendült” (Mt 27,51), a legalul lévő került felülre. Az Isten elleni lázadás – úgy tűnik – sikeres volt. Egy pillanatig úgy néz ki, mintha a Gonosz győzelmével átvette volna a hatalmat a világ fölött. – De akkor jön Húsvét! A halott visszatér, mert legyőzte a halált! A halált, ami a Gonosz utolsó nagy harcosa.

Érdemes a halálról kissé bővebben elgondolkodni. A halál nem egyszerűen egy esemény. A halál egy személy. A halál a Gonosz utolsó nagy harcosa. A Gonosznak is megvannak a maga harcosai, a maga fejedelmei, a maga istenei. És a halál az utolsó és a legerősebb ezek között.
Ez egészen világosan megmutatkozik a Jelenések könyvében. Jel 19,20-ből megtudjuk, hogy Jézus látható visszatértekor először „a vadállatot és vele együtt a hamis prófétát vetették elevenen a kénköves, tüzes tóba” [no meg velük együtt azokat, „akik felvették a vadállat bélyegét, és akik imádták annak képét”]. Tehát „a Lovas és serege”, azaz a dicsőségben visszatérő Jézus elsőként az Antikrisztus megszemélyesítőivel végez. Ezzel kezdődik Isten nagy feltakarítása a Gonosz bajnokai között. Aztán az ezeréves birodalom végén a Sátánt, mint a Gonosz következő harcosát „vetették kénköves, tüzes tóba” (lásd Jel 20,9-10). Egy azonban, a halál még mindig hátra van. Őt csak a nagy végelszámoláskor, a második halálkor fogják a tüzes tóba vetni az összes kárhozottal együtt. (Jel 20,13-15: „A halál és az alvilág is visszaadta halottjait, és mindenki fölött ítéletet tartottak a tettei alapján. A halált és az alvilágot a tüzes tóba vetették. A tüzes tó a második halál. Aki nem volt beírva az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették.”)

Ma reggel eszembe jutottak az ú. n. Georgiai iránymutató kövek (The Georgia Guidestones), amiket 1980-ban állítottak fel Amerikában. [Szinte napra pontosan 40 évvel a világméretű koronaőrület kitörése előtt!] A korona nem a mennyből vagy a pokolból bukkant csak úgy hirtelen fel. A mennyből nyilván nem, inkább a pokolból, de onnan sem tegnap óta. Ezeket a dolgokat hosszú ideje tervezik és nagyon, nagyon gondosan, aprólékosan dolgozták ki. Akik ma a világot kormányozzák és az embereket leigázzák, nyilván ugyanazok, akik ezeket a köveket 41 évvel ezelőtt megtervezték és felállíttatták, és 1980. március 22-én felavatták.
Ezek a kövek több mint 5 méter magasak és két méter szélesek, és több nyelven a jövőre szóló üzenetek vannak rajtuk, amit sokan az „Antikrisztus tízparancsolatának” neveznek. Az első követelés így hangzik: „Tartsátok 500 millió alatt a népességszámot összhangban a természettel.”
[Lásd e kövekről a következő videót: Az Antikrisztus tízparancsolata – A Georgiai Iránymutató kövek rejtélye – De ne felejtkezzünk el a Lisszaboni EU szerződésről sem, amit 2007. december 13-án írtak alá: Abban például Magyarország csupán 6 millió lakossal szerepel!]

„Tartsátok 500 millió alatt a népességszámot” – Mi áll ezen utasítás mögött? Az embert, akit Isten saját képmásaként a teremtés koronájának teremtette, ezek a gonosz és mélységesen sátáni lények bajnak, problémának, egyfajta leküzdendő nyavalyának, globális betegségnek tekintik.
És ezek után nézzünk szét, hogy mi történik jelenleg az egész világon. Olyan dolgok zajlanak évek óta körülöttünk, amiket korábban el sem tudott volna senki képzelni. Klíma-terror, korona-terror. Az emberiségnek koronavírusa van, ezért ki kell irtani – így szól a zöld-ideológia, amit ma reggel olvastam az interneten. Az ember, mint veszély a bolygó számára! Az emberiséget tehát alaposan meg kell ritkítani, vagy még inkább, egészen kiirtani, hogy aztán a bolygó megint megpihenhessen, és Isten képmása nélkül nyugodt, zöld életet élhessen.
Washingtonban a napokban egy őrült a nyilvánosság előtt, valamilyen gyűlésen azt üvöltözte, hogy az embereknek meg kell enniük saját bébijüket, hogy a földet megóvhassuk a túlnépesedéstől. És ezt az őrültet nem hallgattatták el, nem vezették el, sőt még csak le sem intették. A jelenlevő politikusok közül senki sem tiltakozott, senki nem háborodott fel. A német zöldek szerint sem szabad gyermekeket világra hozni, mert túl sok CO2-t produkálnak.
Mi más ez, mint az embermegvetés kultúrája. A Gonosz utolsó harcosának, a halálnak kendőzetlen pofája. Már ez a kicsi fazetta megmutatja, hogy milyen háború közepette élünk. Nem csak évek múlva, hanem már most… a harc már régen elkezdődött…

De Isten a Gonosz látszólagos győzelme idején is Mindenhatónak bizonyul. Csak az élhet nyugodt hitbizonyosságban, aki tudja, hogy Istené minden hatalom, Ő a Mindenható. Ennek pont Húsvét az egyik világos bizonyítéka. És most éppen a második bizonyíték felé haladunk, Urunk Jézus Krisztus újraeljövetele felé, amikor már nem csak a hívők, hanem az egész világ látni fogja az Úr mindenhatóságát. Akkor majd Urunk korunk minden jogot tipró és embert megvető zsarnokát letaszítja a trónjáról.
Micsoda vigasz tudni, hogy a Bíró biztosan el fog jönni. Erről beszél a prédikáció elején felolvasott bibliai részben Anna is. „Nincsen más terajtad kívül, nincs oly erős, mint a mi Istenünk.” (1 Kir 2,2) Anna még életében megtapasztalta Isten mindenhatóságát. Hálaénekében Isten magasztalása után e világ hatalmasai felé fordul: „Vereséget szenved az erősek íja, de erővel övezik fel magukat a gyengék.” (1 Kir 2,4) – Most sem azoké lesz az utolsó szó, akik ma leigázzák az emberiséget, hiszen „az Úr tesz halottá, és élővé” (1 Kir 2,6).

Az Úr ellen lázadók el lesznek tiporva, de nem általunk: Merkelnek és a többieknek tőlünk nem kell félnie. A Mindenhatótól kell félniük, nekik is, és mindazoknak, akik e gaztettekben részt vesznek.De pont a sötétség ezen ijesztő óráiban, amikor látszólag a Gonosz korlátlanul éli ki magát, kell Húsvét örvendező bizonyosságát magunkban felébreszteni és ébren tartani.
Micsoda hatalmas Istenünk van – ezt soha nem szabad elfelejtenünk. És Isten ma is tehet és tesz is csodát. A Gonosz a jövőben is biztosan támadni fog bennünket, ezért minden nap, szakadatlanul rá vagyunk utalva Isten védelmére. Ha ki tudunk tartani, az nem a mi érdemünk, hanem az Övé. Sok imára van szükség, hogy Isten védőfallal vegyen körül bennünket.

De soha ne feledjük: Isten ma sem kevésbé mindenható, mint Ábrahám, Mózes, Anna idejében volt. Ne engedjük elvenni tőlünk örvendező hitbizonyságunkat. Függetlenül attól, hogy mi jön, mi vár ránk a jövőben. És Istentől az utolsó leheletünkig valami nagyot várjunk. És azt is lássuk meg, amit ma tesz teremtményeiért: sokan vannak, akik csak most, a gonoszság ekkora térhódítása idején fedezik fel Jézust. Az Úr fénye ebbe a mostani sötétségbe is besugárzik, ebben a sötétségben is utat tör magának, hogy megvédje azokat, akik Őt hívják segítségül.
Isten mindenhatóságában cselekszik. Ezért soha ne legyünk kishitűek. Istenbe, a Mindenhatóba vetett bizalmunk a mi életünk és reményünk alapja most és a jövőben is. Amen.

http://katolikus-honlap.hu/2101/predik3.htm

A magányos püspök keresztet cipel az utcán

 

Az írországi Waterford és Lismore püspöke, a 61 éves Alphonsus Cullinan nagypénteken egy fakeresztet vitt végig Waterford utcáin, miközben a keresztutat imádkozta (a képet a CatholicArena.com tette közzé).

A pogány ír rezsim immár második éve tiltott be minden nyilvános istentiszteletet a nagyhéten és húsvétkor.

Egyes helyeken, például a dublini Phoenix Parkban a hívek összegyűltek, hogy a szabadban imádkozzák a keresztutat, mert a katolikus liturgiát betiltották

https://gloria.tv/post/kQx1kT17YLLV4x8X2Z3qJuCGD

A rendőrség megtámadja a nagypénteki liturgiát

 

A rendőri erők este 6 óra körül avatkoztak be a londoni lengyel Krisztus Király plébánián tartott nagypénteki liturgia közben.

Amikor a pap észrevette a problémát, láthatóan megrendülten jelentette be, hogy "baj van".

Ezután két rendőr lépett be a szentélybe anélkül, hogy bármilyen tiszteletet tanúsított volna a vallási szertartás iránt. Az oltárhoz mentek, és pénzbírsággal, sőt letartóztatással fenyegették a híveket, ha a templomban maradnak.

Az egyik rendőr a mikrofonba mondta: "Ez a gyűlés sajnos legális... eeeh illegális a jelenleg érvényben lévő koronavírus szabályokra való tekintettel".

A pap, aki ekkorra már minden bátorságát elvesztette, arra kérte a híveket, hogy engedelmeskedjenek, és a gyülekezet elhagyta a templomot. A ministránsok a sekrestyében levették reverendájukat, de visszatértek, hogy a kereszt előtt térdre boruljanak, mielőtt elhagyták volna a templomot.

Amikor már késő volt, az egyházközség közleményt adott ki, amelyben tiltakozott a "meggyalázás" ellen, és bejelentette, hogy minden húsvéti misét meg fognak tartani: "A rendőrség brutálisan túllépte hatáskörét, mivel minden kormányzati előírásnak eleget tettünk".

https://gloria.tv/post/xm1qhaQtMSjw2Wz1LLXLYrHE7

Viganó: A püspökök inkább a dezertálást és az árulást választják

 

Megkezdték az Új Világrend létrehozását a Covid ürügyén, azonban ezt "évtizedek óta tervezték" mind az államban, mind az egyházban - mondta Viganó érsek az AldoMariaValli.it lapnak (április 1).

Mostanra a katolikusokat "alig tűrik meg, mint retrográdokat és fanatikusokat". Ezzel párhuzamosan, ami évezredeken át a civilizált világ alapja volt (és még mindig az), az "bűnökké" válik, és minden Isten és a természet elleni magatartás "nemcsak törvényes, hanem kötelező".

Viganó számára jó, hogy a megosztottság most világossá vált, mert a múltban propagált "pacifizmus" "csak arra szolgál, hogy lefegyverezze a jókat, és a gonoszokat szabadon engedje gonosz tetteik véghezvitelére".

Viganó kifejti, hogy a katolikusoknak "tábornokokra és parancsnokokra" kell számítaniuk, akik vezetik őket a harc sikeres megvívásához. Tekintettel arra, hogy szinte mindegyikük a dezertálást és az árulást választotta, még mindig számíthatunk a Szűzanyára.

A régi rítus Viganó számára a mennyország bepillantását kínálja a világ megpróbáltatásai közepette, míg a Novus Ordo "akadálya a megszentelődésnek", és szüksége van a "világ lármájára", mint nélkülözhetetlen elemre, hogy száműzze "a csendet, az imádságos imádságot, a szentség érzését és Isten jelenlétét".

Viganó számára a jelenlegi vita arról, hogy ki az uralkodó pápa, csak arra szolgál, hogy a jók között megosztottságot vessen.

https://gloria.tv/post/2N3J49Qu4UvEB3z3cok7WUvQK

Burke bíboros csatlakozik a kézbe áldozás elleni harcba

 

A francia Editions Contretemps kiadott egy könyvet az kézbe áldozás ellen.

Közreműködői a katolikus publicisták Jean-Pierre Maugendre és Jeanne Smits, valamint a régi rítust követő atyák Grégoire de Guillebon, Claude Barthe és Réginald-Marie Rivoire.

Az előszót Burke bíboros írja, aki "gondos tanulmányozást" ajánl, hogy megértsük, hogyan fogadták el a kézbe áldozást a második vatikáni zsinat után.

Burke szerint egy ilyen tanulmánynak rá kell világítania azokra az okokra is, amelyek miatt az egyház "egyértelműen és következetesen" a (nyelvre áldozást) áldozás vételét részesíti előnyben.

Az igazság az, hogy az szentáldozás fogadása soha nem volt "preferencia" kérdése, hiszen egyetlen módja van.

https://gloria.tv/post/V4vPz9uaGEoC1X8fT1i9mxa7d

Schneider: A Vatikán "absztrakt teóriákat" használ, hogy megindokolja a gonosszal való együttműködést

 

Az abortuszpártiak a Vatikánnak az abortusszal szennyezett oltóanyagokra adott pozitív válaszából arra következtetnek, hogy az egyház beleegyezett a gyermekek születésük előtti megölésébe.

Ezt írja Athanasius Schneider püspök egy március 29-i nyilatkozatában(. Kifejti, hogy a Szentszék 2005-ös, 2008-as és 2020-as dokumentumai, amelyek jóváhagyják az abortusszal szennyezett oltóanyagokat, "nem tévedhetetlen döntések", és megrekedtek az "elvont elméletek formalizmusában", amelyek igazolják a gonosszal való együttműködést.

Schneider szerint az abortusz súlyossága miatt az anyagi együttműködés elve nem alkalmazható, mint egy törvénytelen államnak való adófizetés esetében.

Kifogásolja, hogy még az életvédő szervezetek is úsznak az árral az abortusztól szennyezett oltóanyagokkal kapcsolatban, csakúgy, mint sok teológus, a Szentszék és a püspökök túlnyomó többsége. Így a mai egyházban csak egy kisebbség van, amely azt mondja: "Állj! Ez nem jó. Ez veszélyt jelent!"

Schneider szerint a "történelem" el fogja ítélni azokat a prelátusokat, akik most a Szentszék irányításáért felelősek.

Számára "érthetetlen", hogy a püspökök - "az erkölcsteológia elvont elméleteinek segítségével" - hogyan nyugtatják meg a lelkiismereteket azzal, hogy "megengedik" az abortusszal szennyezett oltóanyagokat.

https://gloria.tv/post/wZr9MHzyrcrf3q2cxFyQ238Um

Mi van ezekkel a beteg pszichopatákkal?

A "rendőrök"-nek nevezett lények kiálltak a templom pulpitusára 85 000 Ft-os büntetéssel, illetve letartóztatással fenyegették azokat akik templomba merészeltek menni.

A kamera felvétele szerint, az első bejátszás, 2021.04.02, a helyszín valószínűleg Anglia London, a második fele Kanada, Alberta, Calgary.

• Forrás: bitchute.com

Viganó érsek: A Katolikus Egyház "Great Reset"-je, a II. Vatikáni Zsinat

 

Claude Barthe atya: Excellenciád néha „forradalmi cselekedetekről” beszélt a Vatikáni II. Zsinat utáni új liturgia létrehozása kapcsán. Tisztázná az erre vonatkozó gondolatait?

Carlo Maria Viganò érsek: Először is tisztában kell lennünk azzal, hogy a II. Vatikáni Zsinatot forradalmi eseménynek találták ki. Nyilvánvalóan nem azoknak a jószándékára utalok, akik az előkészítő sémák kidolgozásában közreműködtek. Inkább azokról az újítókról beszélek, akik elutasították ezeket a sémákat, mint ahogyan elutasították a kommunizmus elítélését is, amelyet a Zsinatnak ki kellett volna mondania, amint azt a világ püspökségeinek nagy része megkívánta. Nos, ha a II. Vatikáni Zsinat forradalmi tett volt, mind a lebonyolításának módjában, mind a kihirdetett dokumentumokban, logikus és jogos azt gondolni, hogy a liturgiáját is érintette ez az ideológiai megközelítés, különösen, ha szem előtt tartjuk, hogy ez a legfőbb eszköz, amellyel a híveket és papokat katekizálják. Nem véletlen, hogy Luther, valamint a többi protestáns és anglikán eretnek is a liturgiát használta fel fő módszerként tévedéseiknek a terjesztésére a hívek között.

Az ezek után felmerülő jogos gyanúnk megerősítést nyer, ha megvizsgáljuk, kik is voltak ennek a liturgiának a kidolgozói: feltehetően a szabadkőművességhez tartozó, köztudottan notóriusan progresszív elöljárók, és akik az 1920-as és 30-as évek Liturgikus Mozgalmával már elkezdték javasolni a több, mint megkérdőjelezhető, és XII. Piusz által a Mediátor Dei enciklikában elítélt archaeologism-mal áthatott ötletek és gyakorlatok terjesztését. A versus populum oltár nem a II. Vatikáni Zsinat találmánya volt, hanem azoknak a liturgistáknak a találmánya, akik gyakorlatilag kötelezővé tették azt a Zsinaton, miután évtizedekkel korábban már kivételként bevezették azt az ókori szokásokhoz való állítólagos visszatérés ürügyén. Ugyanez mondható el a Zsinatot megelőzően létező úgynevezett „gótikus miseruháról” , különösen Franciaországban. Ebből egyfajta poncsó lett, amelyet a zsinat után az eredeti formához való visszatérésként állítottak be, de valójában történelmi és liturgikus hamisítás volt. Ezekkel a példákkal szeretném kiemelni, hogy már jóval a II. Vatikáni Zsinat előtt olyan forradalmi erők hatoltak be az Egyházba, amelyek készek voltak végbevinni azokat az újításokat, amelyeket ad experimentum vezettek be, és amelyek aztán gyakorlattá váltak, különösen azokban az országokban, amelyek történelmileg kevésbé hajlottak arra, hogy magukévá tegyék a romanitas-t.

Miután megértettük, hogy a liturgia egy sajátos doktrinális megközelítés kifejezője - amely a Novus Ordóval együtt ideológiává is vált - és hogy az azt kiötlő liturgistákat áthatotta ez a megközelítés, elemeznünk kell a zsinati corpus liturgicum-ot, hogy megerősítést nyerjünk forradalmi természetéről . A szövegeken és az ünnepi szertartáskönyveken túl a megreformált rítust egyértelműen forradalmivá teszi az, hogy a celebráns és a hívek számára is rugalmassá tették, a római mens liturgica-tól teljesen idegen módon. Az újítások önkényessége szerves része a megreformált liturgiának, amelynek liturgikus könyveire- kezdve VI. Pál Missale Romanum-jával - kidolgozatlan vázlatként tekintenek a több-kevesebb tehetséggel megáldott, a közönség elismerésére ácsingózó színészek. A hívek tapsai, amit a Novus Ordo-ban visszaélésszerűen bevezettek, ennek a konszenzusnak a kifejeződése, a látványossá vált rítus elengedhetetlen része. Másrészt az ókori társadalmakban a színháznak mindig volt másodlagos liturgikus jelentése, és figyelemre méltó, hogy a zsinati egyház ezt a pogány szemléletmódot akarta feltámasztani azzal, hogy megfordította, vagyis a liturgikus rítusnak adott másodlagos színházi jelentést.

Ha valaki úgy gondolná, hogy az Editio typica latinul megfelel annak a rítusnak, amelyet a Zsinat után kellett volna celebrálni, naivitásról és tudatlanságról tenne tanubizonyságot: abban a liturgikus könyvben semmi sem volt igazán a papok napi használatára szánva, kezdve a szánalmasan vázlatos kidolgozással, amelyet egyértelműen elnagyoltak éppen annak tudatában, hogy gyakorlatilag senki sem fogja soha celebrálni a Novus Ordót latinul. Azok a pápai szertartások, amelyek során VI. Pál Missale Romanum-ját használták , eltértek az egyházi szertartáskönyvtől azáltal, hogy bevezették a népnyelvi olvasmányokat, az előre nem látható szertartásokat és klerikusok számára fenntartott szerepeket adtak át laikusok, sőt nők számára. Véleményem szerint mindez megerősíti a Zsinat és az általa ihletett rítus forradalmi lelkületét.

Claude Barthe atya: Az 1964-ben kezdődött és 1969-ben új misét eredményező liturgikus reform radikálisabbnak tűnhet, mint annak programdokumentuma, a II. Vatikáni Zsinat Szent Liturgiáról szóló alkotmánya, a Sacrosanctum Concilium. Gondolja, hogy Bugnini érsek Consiliumja elárulta a II. Vatikáni Zsinatot, ahogy egyesek mondják, vagy egyenesen abból fejlődött ki, ahogy mások sugallják?

Carlo Maria Viganò érsek: Annibale Bugnini érsek volt az egyik munkatársa a XII. Piusz pontifikátusa alatt kihirdetett Ordo Hebdomadae Sanctae instauratus elkészítésének. Az új misekönyv súlyos torzulásait [lényegében] a nagyheti rítusban lehet fellelni, ami megmutatja, hogy a rombolás már akkor megkezdődött. Ezért nincs szó a Zsinat elárulásáról, olyannyira, hogy egyik tervezője sem tartotta soha a liturgikus reformot a Sacrosanctum Concilium értelmezésével ellentétesnek. Az Ordo Hebdomadae Sanctae instauratus eredetének alapos tanulmányozása lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük, hogy akkor az újítók igényeit még csak részben fogadták el, de aztán Montini Novus Ordo-jával újból javasolták.

Egyértelműen el kell mondani, hogy az összes többi ökumenikus zsinattal ellentétben ez a zsinat szándékosan kihasználta a tekintélyét a hit és erkölcs szisztematikus elárulásának lelkipásztori, fegyelmi és liturgikus eszközökkel történő szankcionálására. Az 1962-es egyházi szertartáskönyvek és az 1970-es Editio typica közötti átmeneti misekönyvek és az azt követő - az 1975-es Editio typica altera - megmutatják, hogy a folyamat apró lépésekben zajlott, a klérust és a híveket hozzászoktatva a rítus ideiglenes jellegéhez, a folyamatos újításokhoz és számos olyan elem fokozatos elvetéséhez, amelyek eredetileg a Novus Ordót közelítették volna XXIII. János utolsó Missale Romanumjához. Gondolok például a római kánon latin nyelvű válaszainak submissa voce-jára, annak áldozati Felajánlására és a Veni Sanctificator-ra, amely az átdolgozás során a Római Kánon hangos válaszaihoz vezetett, talmudikus Felajánlással és a Szentlélek hívásának az elnyomásával.

Azok, akik elkészítették az egyeztetõ dokumentumokat, hogy azokat a Zsinat atyáival jóváhagyassák, ugyanolyan rosszhiszeműen cselekedtek, mint a liturgikus reform készítõi, tudván, hogy a kétértelmű szövegeket az atyák katolikus módon fogják értelmezni, míg azok, akik majd terjeszteni és hasznosítani akarják, mindenféle értelemben fogják tolmácsolni, kivéve a katolikust.

Valójában ezt a koncepciót a mindennapi gyakorlat is megerősíti. Látott már valaha olyan papot, aki a Novus Ordót kelet felé néző oltárnál teljes egészében latinul ünnepli, hagyományos római miseruhát visel, és az áldoztatórácsnál áldoztat, anélkül, hogy ez felkeltené feljebbvalójának és paptársainak haragját, habár szigorúan véve ez a szertartási mód teljesen legitim? Azok, akik ezt megpróbálták - minden bizonnyal jóhiszeműen - rosszabb bánásmódban részesültek, mint azok, akik a hagyományos tridenti misét ünneplik. Ez azt mutatja, hogy a zsinat hermeneutikájában remélt folytonosság nem létezik, és hogy a zsinat előtti Egyházzal való szakítás a norma, amelynek meg kell felelnie a konzervatívok megelégedésének.

Végül szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az ősi rítus és a II. Vatikáni Zsinat ideológiája doktrinális összeegyeztethetetlenségének ezt a fontosságát olyan önjelölt teológusok és haladó értelmiségiek állítják, akik számára a rítus „rendkívüli formája” addig tolerálható, amíg annak teljes teológiai keretét nem fogadják el. Ezért tolerálják a Summorum Pontificum közösségek liturgiáját, feltéve, hogy az igehirdetés és a katekézis során ügyelnek arra, hogy ne kritizálják a II. Vatikáni zsinatot vagy az új misét.

Claude Barthe atya: Az új Ordo Missæ kapcsán gyakran felhozott kritikák közül melyiket tartja a legfontosabbnak?

Carlo Maria Viganò érsek: A legmegalapozottabb kritika azt illeti, hogy liturgiát akartak kitalálni saját felhasználásra és fogyasztásra, elhagyva az apostolokkal kezdődött és az évszázadok során harmonikusan kialakult kétezer éves rítust. A megreformált liturgia - amint azt bármely hozzáértő teológus tudja - a katolikus lex orandi és a protestáns és evangélikus eretnek követelések közötti ideológiai kompromisszum eredménye. Mivel az Egyház hitét a nyilvános istentiszteleteken fejezi ki, elengedhetetlen volt, hogy a liturgia alkalmazkodjon az ökumenikus párbeszéd folytatása során „kényelmetlennek” ítélt igazságokban való hit gyengítésének vagy tagadásának új módjához.

Az a reform, amely pusztán csak egyszerűsíteni akart volna bizonyos rítusokat, amelyeket a modern érzék már nem ért meg, könnyen elkerülhette volna szolgai megismétlését annak, amit a Luther tett az álreformáció során és amit Cranmer tett az anglikán szakadás után: pusztán az a tény, hogy elfogadta azokat az újításokat, amelyekkel az eretnekek elutasították a katolikus dogma bizonyos pontjait, megkérdőjelezhetetlen bizonyítékát adta, hogy a Pásztorok alá vannak rendelve az egyházon kívüliek konszenzusának, az Úr rájuk bízott nyáj kárára. Képzelje el, mit gondolna a kálvinizmus vagy Jakab király dühét elszenvedő vértanú, amikor látja, hogy a pápák, bíborosok és püspökök az oltár helyett asztalt használnak, ami az ő életébe került; és milyen tiszteletet tanúsítana az eretnek a gyűlölt Római Babilon iránt, amely kínosan utánozza mindazt, amit a reformátorok négy évszázaddal korábban tettek, bár talán méltóságteljesebben. Ne felejtsük el, hogy míg Luther liturgikus eretnekségeit Bach-korálok közvetítették, míg a zsinati egyház ünnepségeit példátlan csúfságú kompozíciók kísérik. A liturgikus törés egy tanbeli törést tárt fel, amely puszta lelkesedésből megalázza a Szent Egyházat, hogy kedvébe járjon a világ mentalitásának.

Claude Barthe atya: Hogyan magyarázhatjuk XVI. Benedek, Sarah bíboros és mások kudarcát, akik a fokozatos „liturgikus megújulást” szorgalmazták, azáltal, hogy (pl.) a misét az Úr felé fordulva mutatták be, újra bevezették a felajánlási imákat, és nyelvre áldoztattak?

Carlo Maria Viganò érsek: Ha egy vatikáni tisztviselőnek parancsot kellene adnia a VI. Pál Közönségtermében található Sala Nervi stukkóval és freskókkal való díszítésére, hogy a Feltámadás jelenlegi szörnyűséges szobrát barokk perspektívával helyettesítse, akkor különcnek tekintenék, különösen , mivel a Szent Péter-bazilika éppen csak egy kőhajításnyira van. Ugyanez vonatkozik véleményem szerint azokra a próbálkozásokra is, amelyek a megreformált liturgiát objektíven haszontalan szemfényvesztéssel próbálják elfogadhatóvá tenni: mi értelme a Novus Ordo keleti irányú megünneplésének, a Felajánlás megváltoztatásának és a nyelvre áldoztatásnak, amikor a tridenti szentmise mindig is biztosította ezt?

Ez a „liturgikus újjászületés” ugyanazokból a hibás előfeltevésekből indul ki, amelyek a zsinati reformot is táplálták: a liturgia tetszés szerinti módosításából, a tiszteletre méltó ősi rítus eltorzításából annak korszerűsítése érdekében, most pedig a megreformált rítus felöltöztetése , hogy annak nézzen ki, ami nem, és ami nem is akar lenni. Az első esetben arra kényszerítenénk egy királynőt, hogy fapapucsban járjon és rongyokat öltsön magára, a másodikban pedig azt, hogy egy közember királyi tiarát viseljen a kócos fején, vagy trónon üljön szalmakalapban.

Úgy gondolom, hogy ezek mögött a próbálkozások mögött, amelyeket látszólag jámbor szándékok motiválnak, egy olyan tény rejlik, amelyet ezen elöljárók egyike sem mer beismerni: a Zsinatnak, de még inkább a liturgiájának a kudarca. Ahhoz, hogy visszatérjünk az ősi rítushoz és végleg sutba dobjuk a Novus Ordo szennyét, nagy alázatra lenne szükség, mert azok, akik ma meg akarják menteni a zátonyra futástól, tegnap a liturgikus reform és vele együtt a II. Vatikáni Zsinat leglelkesebb támogatói közé tartoztak.

Kérdezem magamtól: ha VI. Pálnak nem okozott gondot a tridenti liturgia egyik napról a másikra történő vakmerő eltörlése, és annak helyettesítése az anglikán Közös Imádság Könyvéből vett összecsapott kivonatokkal, és ennek az új rítusnak a bevezetése a klérus és a laikusok tiltakozása ellenére, akkor miért kellene ma fontolgatnunk az ősi római rítust megillető méltó helyre való visszaállítását, a Novus Ordo celebrálásának a megtiltásával? Miért ilyen óvatos ma, és miért volt tegnap az ész ilyen kíméletlenül tekintélyromboló ? És miért ez a kozmetikai műtét, ha nem azért, hogy összetartsa az utolsó zsinati sallangot azzal, hogy olyan látszatát kelti, amilyennek nem állt szándékában lenni?

A következő pápának vissza kell állítania az összes zsinat előtti liturgikus könyvet, és száműznie kell a katolikus templomokból azt a paródiát, amelynek megvalósításában közismert modernisták és eretnekek működtek közre.

Claude Barthe atya: Ferenc pápa a jezsuita magazinoknak 2013-ban adott interjújában a liturgikus reformot a zsinat példamutató gyümölcsének nevezte („A II. Vatikáni Zsinat az evangélium átértelmezése volt a kortárs kultúra tükrében”), Bergoglio mégis kedvez a Szent X. Piusz Társaságnak. Érdeklik őt a liturgikus kérdések?

Carlo Maria Viganò érsek: Nem hiszem, hogy Bergogliót bármennyire is érdekelné a liturgiai tout court és az a fortiori a tridenti liturgiában, amely ugyanolyan idegen tőle és nem tetszik neki, mint bármi, ami távolról is emlékeztet a katolicizmusra. Szemlélete politikai: tolerálja az Ecclesia Dei közösségeket, mert azok távol tartják a konzervatívokat az egyházközségektől, ugyanakkor fenntartja felettük az irányítás jogát, arra kényszerítve őket, hogy a véleménykülönbségeket kizárólag a liturgikus szintre korlátozzák, miközben biztosítják hűségüket a zsinati ideológia iránt.

Ami a Szent X. Piusz Társaságot illeti, velük szemben finomabb manővernek lehetünk tanúi: Bergoglio „jószomszédi” kapcsolatokat ápol velük, és miközben elismeri Elöljáróinak bizonyos előjogait - ezzel is bizonyítva, hogy az Egyház élő tagjainak tartja őket - másrészt a teljes kánoni rendezésükért a „zsinati magisterium” elfogadását akarja cserébe. Nyilvánvaló, hogy ez alattomos csapda: ha megállapodást írnak alá a Szentszékkel, elveszik az a függetlenség, amelyet a Társaság élvez annak az álláspontnak köszönhetően, hogy nem teljesen szabályos, és ezzel együtt gazdasági függetlenségét is elveszíti. Ne felejtsük el, hogy a Társaságnak vannak olyan eszközei és forrásai, amelyek garantálják a tagok fenntartását és biztonságát. Abban az időben, amikor a Vatikán súlyos pénzügyi válságot él át, ez a tőke bizonyára sokakat csábít, amint azt más esetekben is láthattuk, kezdve a Szeplőtelen Szűzről nevezett Ferencesekkel és Mannelli atya üldözésével.

Claude Barthe atya: Azt gondolja, hogy a Joseph Ratzinger által a pápai hivatal elfoglalása előtt és után az apostoli társaságok számára a hagyományos mise bemutatására biztosított védelmi státusz (a Hittani Kongregációtól és nem a Vallási Kongregációtól függ) ma veszélyben van?

Carlo Maria Viganò érsek: Az Ecclesia Dei közösségek kanonikus helyzete mindig is veszélyben volt. Túlélésük összekapcsolódik az zsinati tan és a liturgikus reform legalább implicit elfogadásával. Azok, akik nem felelnek meg ennek, a II. Vatikáni Zsinat kritikájával vagy a reformált szertartás bemutatásának vagy az abban való részvételnek a megtagadásával ipso facto kiközösítésbe kerülnek. Az apostoli élet ezen társadalmainak Elöljárói végül is a klerikusaik felügyelői, akiknek erősen ajánlott tartózkodni a kritikától és időről időre kézzelfogható jeleit adniuk az irányvonalhoz való hűségnek, például azáltal, hogy részt vesznek a „rendes formában" bemutatott misén. Paradox módon egy egyházmegyei plébánosnak nagyobb szólásszabadsága van doktrínai kérdésekben, mint ezen intézetek tagjainak.

Azt kell mondani, hogy a Vatikánban ma hatalmon lévők gondolkodásmódjának megfelelően az egyes közösségek liturgikus különcségei messze nem bátorítanak a hagyományos rítus újrafelfedezésére, hanem elitista jelleget adnak nekik, és bezárják őket egy „kis régi világba", amelytől a bergogliói egyház híveinek érdekükben áll elhatárolódni. „Liturgikus területek” és dedikált terek nélkül bemutatva - a motu proprio Summorum Pontificum által előírtak szerint - a "normál" katolikus szentmisét azt a benyomást keltené, hogy valóban lehetséges minden hívő számára misét látogatni, anélkül, hogy más lenne, mint katolikus. De éppen ellenkezőleg, ez a kafkai bürokratikus kastély minden konzervatívot bezárkózásra kényszerít, arra kényszerítve őket, hogy tartsák be az elszigetelődés szabályait, és ne követeljenek mást, mint azt, amit a szuverén kegyelem megad nekik, szinte mindig az egyházmegyei püspök rosszul leplezett szembenállásától kísérve.

Bergoglio cselekedetei mára már egyértelműek: legújabb enciklikája a heterodox doktrínákról és a mélyen katolikus és emberellenes uralkodó ideológiának való botrányos alávetettségről szól. Ebből a szempontból ennek vagy annak az intézetnek a liturgikus érzékenységével kapcsolatos kérdések őszintén szólva elhanyagolhatónak tűnnek számomra: nem azért, mert a liturgia nem fontos, hanem azért, mert ha valaki tanbeli kérdésekben hajlandó hallgatni , akkor a pápai szertartások összessége végül is esztétikai megnyilvánulássá zsugorodik, amely nem jelent valós veszélyt a Szent Márta ház varázskörére.

Claude Barthe atya: A magánmisék betiltása a Szent Péter Bazilikában, az Istentiszteleti Kongregáció Maniago érsek által történt háromnapos ellenőrzése, és az a tény, hogy a Kúria reformjáról szóló Alkotmány, a Prædicate Evangelium állítólag megerősíti a felügyelet jogkörét az Istentisztelet Kongregáció felett, felkeltheti-e a félelmet a reform újraéledése miatt? Vagy Ferencet alig érdekli ez a liturgikus probléma?

Carlo Maria Viganò érsek: A magánmisék Szent Péter Bazilikában történő celebrálásának tilalma - annak ellenére, hogy sok hívő és néhány elöljáró kórusban tiltakozik az Államtitkárságnak ezen gyalázatos tette ellen - továbbra is érvényben van, és példátlan botrány. Próba a föld tesztelésére valamint az elöljárók, a papság és a laikusok reakcióinak tanulmányozására, amelyek pillanatnyilag csupán nagyon higgadt és esetenként kínos verbális siránkozásra korlátozódnak. Mivel már alkalmam volt kijelenteni*, úgy gondolom, hogy ez a tilalom nem más, mint egy olyan kísérlet, amely jogi látszatot kölcsönöz egy mára már konszolidált és egyetemes gyakorlatnak, amely megerősíti a mögötte álló doktrinális tévedést is; mégpedig az „Eucharisztia” közösségi dimenziójának elsődlegességét, amelyet cimborákkal való bankettként értelmeznek, a magánmiséken bemutatott szentáldozat rovására. De itt már a II. Vatikáni Zsinatot érintjük, amelyet a Szent Péter Bazilikában bemutatott magánmisék tilalma ellen felszólaló bíborosok egyike sem mer még megkérdőjelezni sem, holott egyértelműen az az Államtitkárság törvénytelen tiltásának eredete.

Ami az Isteni Istentiszteleti Kongregáció felügyeleti hatáskörét illeti, önmagában pozitívan is lehet értelmezni, mivel a liturgikus kérdések szigorúan a Szentszék hatáskörébe tartoznak. Azonban a naivitásnak és az előrelátás hiányának a bűnébe esnénk, ha nem vennénk figyelembe azt a tényt, hogy az Újítók által kihirdetett bármely normát be nem vallott szándékok megvalósítására fogják felhasználni, amelyek gyakran pontosan ellentétesek azzal, mint amit állítanak.

https://www.aldomariavalli.it/2021/03/31/carlo-maria-vigano-lo-scandalo-delle-sante-messe-vietate-nella-basilica-di-san-pietro-e-il-silenzio-pavido-e-complice-dei-prelati/

angol nyelvű forrás: https://remnantnewspaper.com/web/index.php/articles/item/5431-vigano-interviewed-on-the-vatican-ii-great-reset .

Magyar nyelvű forrás:
eucharisztikuskongresszus.hu/hit_440.html

A bajt, ami minket fenyeget, a mi gonoszságaink idézték elő Irgalmazz nekünk, szánd meg a Te kereszténységedet Jöjj segítségünkre, Seregek Ura!

 

Boldog Aviánói Márk (Marco d’Aviano) (1631-1699) kapucinus barát imája a törökök ellen vívott 1683-as kahlenbergi csata előtt
(forrás: https://www.nbc-jakob-tscharntke.de/kurz-bemerkt/144-kategorie-uebersicht-kurz-bemerkt/gebetsinitiative/677-21-3-2021-280-abend-der-gebetsinitiative#comment-1615,0)

Ez az ima, a helyzetből fakadó kis változtatásokkal, kiválóan alkalmas arra, hogy naponta elmondjuk.

 

Ó, Seregek hatalmas Ura, tekints le ránk, akik Felséged lábai elé vetjük magunkat, hogy bűneink miatt bocsánatodért esedezzünk. Megérdemeltük haragodat, és az ellenség joggal emeli fel ellenünk fegyvereit, hogy megsemmisítsen bennünket. Nagy Isten, szívünk mélyéből könyörgünk Hozzád bocsánatért, és bűneink miatt undor fog el bennünket…

Irgalmazz nekünk, szánd meg a Te kereszténységedet, amit a hitetlenek dühvel és erőszakkal ki akarnak irtani. Bár a mi vétkünk, hogy ezt a szép keresztény országot megtámadták, és a bajt, ami minket fenyeget, a mi gonoszságaink idézték elő. Mégis, kegyelmezz nekünk, jó Istenünk, és ne feledd el saját kezed művét. Emlékezzél meg arról, hogy drágalátos Véredet ontottad, hogy bennünket a Sátán szolgaságából kiragadjál. Ne engedd, hogy a hitetlenek ezzel dicsekedjenek, és ezt mondják: Hol van Istenük, aki nem tudta őket kezeinkből kiszabadítani? Jöjj segítségünkre, Seregek Ura! Ha Te velünk vagy, akkor ők nem tudnak nekünk ártani. Űzd el azokat a népeket, akik háborút akarnak.

Ami minket illet, Te tudod: Mi nem szeretünk mást, mint a békét, a békét Veled, a békét saját magunkkal és felebarátunkkal!...

Szabadítsd fel tehát keresztény seregünket azon bajoktól, melyek szorongatják! Add meg, hogy ellenségeid felismerjék, hogy nincs más Isten rajtad kívül! Neked egyedül van meg a hatalmad, hogy megad, vagy megtagad tőlünk a győzelmet és a diadalt, ahogy Neked tetszik!

Úgy terjesztem ki karomat, ahogy Mózes, hogy megáldjam katonáidat: Te légy a támaszuk, a Te erődet add meg nekik a Te és a mi ellenségünk megsemmisítéséhez!

 

A Te nevednek legyen dicsőség! Amen.

Áldó ima a coronavírus férge ellen

 

(Az áldásnak ez a szövege a Rituale Romanum „áldás egerek, sáskák, férgek és ártó állatok ellen” áldása alapján készült. A Wienerwaldban található St. Corona am Schöpflből származik, amelynek oltárképén a megkoronázott Szűzanya és a Kis Jézus képe látható)

Áldás közben mi papok gyakran átéljük, hogy különféle bajok, betegségek, csapások – ahol már semmi más eszköz nem használt – közvetlenül az áldás után megszűnnek. Ezért meggyőződésünk, hogy Isten a coronavirus csapásától is megszabadít, ha áldó imában ezt bizalommal kérjük.

Kelj fel Uram, és siess segítségünkre! Szabadíts meg minket a Te Nevedért! Urunk, saját fülünkkel hallottunk, amint atyáink elbeszélték, azokról a nagy tettekről, amelyeket az ő napjaikban véghez vittél (Zsolt 44,2).

Segítségünk az Úr Nevében. Aki az eget és a földet alkotta. Uram, hallgasd meg imádságomat! És kiáltásom jusson eléd!

Könyörögjünk! Urunk, hallgasd meg kegyesen kéréseinket! Ha méltán szenvedünk is fenyítést bűneink miatt, és gyötrődünk a coronavírustól, szabadíts meg minket mégis irgalmasan szent nevedért, hogy ezek a vírusok a Te hatalmaddal eltávozzanak, és senkinek se ártsanak, és országainkat békén hagyják! Ami életünkben történik, szolgálja a Te dicsőségedet! Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Mindenható, örök Isten! Te megjutalmazol minden jót, és nagy a te irgalmad irántunk, bűnösök iránt; előtted hajol meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban. Add meg nekünk, bűnösöknek hatalmad által, hogy amit irgalmadból elkezdünk, azt hatékony kegyelmed által végbe vigyük, és távolítsd el a koronavírusokat, hogy ettől a csapástól szelíd könyörületeddel megszabadulva Felségednek hálánkat kifejezhessük! Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Jézus legszentebb nevében, a Katolikus Anyaszentegyház hitének erejében parancsolok nektek ti ártalmas coronavírusok + a mindenható Atyaisten + az Ő egyszülött Fia, Jézus Krisztus, és + a Szentlélek nevében, aki mindkettőjüktől származik: távozzatok azonnal országainkból, és ne ártsatok tovább!

A mindenható Isten nevében, az egész mennyei udvar, Isten szent egyháza nevében parancsolomk nektek oszoljatok szét, napról napra kisebbedjetek, csökkenjen a hatalmatok, és tűnjetek el, hogy semmi se maradjon belőletek! Ezt adja meg nekünk kegyesen Ő, aki jön, hogy megítélje az élőket és holtakat, és tűz által az egész világot. (Meghintés szentelt vízzel)

https://engesztelok.hu/imak/egyedi-imak/1585-aldo-ima-a-coronavirus-ferge-ellen

Nincs vakcina, nincs gyónás

 

A New York-i Legdrágább Vér templomban a gyónás csak "az oltottaknak" szól.

Az egyházközség a ChurchOfThePreciousBlood.org oldalon megismétli, hogy "csak a beoltottak" jöhetnek gyónni, "hogy megvédjék magukat, és ami még fontosabb, hogy megvédjenek másokat, ha tünetmentesek és fertőzőek".

A plébánián még a kétéves gyermekek számára is kötelező a maszk viselése. Aki nem képes maszkot viselni, azt nem látják szívesen a szentmiséken.

https://gloria.tv/post/P7xX9yUxjYUr4EUtFk3kS6LZj

Írország: BŰNTETTNEK MINŐSÜL misére menni

 

Az istentelen ír kormány a misét ünneplő papokat és a misére járó híveket bűnözőknek tekinti.

Az IrishCatholic.com (március 28) közölte a kormány válaszát a Legfelsőbb Bíróságon folyó perre, amely megtámadta a misetilalmukat.

A válaszban a kormány a mise celebrálását - a korlátozott temetések és esküvők kivételével - bűncselekménynek nevezi, amelyet a törvény büntet. Az állampolgárok nem hagyhatják el otthonukat, hogy részt vegyenek a misén. A korlátozások büntetőjogi jellegűek.

Ez a válasz ellentmond a korábbi tagadásoknak. Novemberben az Egészségügyi Minisztérium még azt mondta az IrishCatholic.com lapnak, hogy "a vallási szertartás megtartása nem büntetendő cselekmény".

https://gloria.tv/post/qszgrcTUXMGL4TpjyqhVMRAwQ

A plébánia vállalkozás nem kér a terhes anyából

 

Deirdre Hairston, egy terhes anya a texasi Dallasban, a Szentháromság plébánián vett részt a misén, és a mise alatt arra kérték, hogy vagy tartsa be a maszkszabályokat, vagy letartóztatják - mondta a TaylorMarshall.com lapnak (március 27).

A plébános még a rendőrséget is kihívta. Amikor Deidre visszatért az áldozásból, három rendőr várta őt. Az egyik rendőrnő azzal fenyegette meg a nőt, akinek egyéves kisbabája volt a karjai között, hogy megbilincselik.

Amikor Deirdre megkérdezte, hogy milyen bűncselekményt követett el, a rendőrök azt mondták Hairstonnak, hogy "birtokháborítást követett el egy vállalkozásban", amely "nem akarta, hogy ott legyen".

https://gloria.tv/post/jW4ZFS6PNHQa6zTgEgJyJACSQ

Az ír plébániát körbeépítették rendőrségi ellenőrzőpontokkal

 

Rendőrségi ellenőrzőpontokat állítottak fel az írországi Mullahoranban található Lourdes-i Szűzanya templom közelében, ahol Patrick Hughes atya a koronavírus elleni korlátozásokkal dacolva mindenkit üdvözlő miséket celebrál.

Az IrishTimes.com beszámolója szerint a virágvasárnap délelőtt 10 órakor tartott mise mintegy húsz percet késett, mivel "sok helyi lakost" feltartóztattak a templomhoz vezető utakon felállított ellenőrzőpontokon.

Hughes atya észrevette, hogy három rendőrautó körözött a temploma körül. "Nincs más dolguk?" - jegyezte meg.

Hughes a misetilalmat az egyház és a hit elleni szektás cselekedetnek nevezi, amelyet egy olyan kormány bátorít, amely nem hisz Istenben. Azt mondja magáról, hogy "nincsenek barátai az egyházban", beleértve a püspökét is.

Hughes a szentbeszédében megjegyezte, hogy "sokan azt akarják, hogy a hitvallásuk szerint éljünk". A szentáldozás kiosztásához maszkot viselt.

https://gloria.tv/post/P4uXptvPPPVA32dqHjiT2T2P4

"Kelj fel, Uram, miért alszol?" - néhány szó a Szent József-évről és a hamis irgalomról

 

2020-ban, a Szűzanya Szeplőtelen Fogantatásának ünnepén Franciscus aláírással megjelent a Patris Corde kezdetű levél, annak évfordulójára emlékezve, hogy Szent Józsefet 150 éve nyilvánították az egyetemes egyház védőszentjévé.

Azóta úgy hivatkoznak erre a dokumentumra, mint amelyben a pápa meghirdette a Szent József-évet. Valójában a Szent József-évről egy árva szó sem esik benne, ahogy Franciscus sem beszélt erről azóta sem. A Szent József-évet az Apostoli Penitenciária főpenitenciáriusa hirdette meg egy dekrétumban.

Amit Franciscus hirdetett meg, az az Amoris laetitia-év: egy olyan év, amelyet az Amoris laetitia szinódus utáni apostoli buzdítás „újraolvasására, és a téma tanulmányozására” (Franciscus üzenete 2021. március 19-én a „Család Amoris laetitia” év kezdetén a „Mindennapi szeretetünk” című tanulmányi konferencia résztvevőinek) kellene szentelnünk.

Franciscus nem elégedett az Amoris laetitia fogadtatásával, amelynek végrehajtását szerinte túl sokan szabotálják, tanításával sokan ellenkeznek, pedig ez a dokumentum az ő szándékai szerint „egy új útvonal kezdetét jelentette” (ld. Franciscus korábban idézett üzenete). Az „új útvonal kezdete” megfogalmazás a nyilvánvaló igazság hirdetése: az új útvonal értelemszerűen nem a régi, katolikus útvonal. Az Amoris laetitia ellentmondás Krisztus tanításának, így a Katolikus Egyház tanításának, egy új út, amely egészen biztosan nem az Út és az Igazság, és ezért aztán nem vezethet az Életre.

Sokan megpróbálták a hagyomány tükrében értelmezni Franciscus írását. Az ilyen emberek és intézmények sokszor és világos jelzést kaptak arról, hogy ez nem lehetséges: az eretnekségek tisztázását kérőket válaszra sem méltatta, a II. János Pál Intézetet beszántotta, majd az argentin püspökök értelmezését tanítóhivatali szintre emelte, kinyilvánítva, hogy nem lehetséges más értelmezés az általuk megfogalmazotton kívül. Azaz: a szexuálisan aktív, rendezetlen kapcsolatban élők szentségekhez járulhatnak, bennfoglaltan állítva ezzel azt, hogy a tisztaság megtartása lehetetlen és fölösleges, nem szükséges bűnbánat és kegyelmi állapot az eucharisztia vételéhez, a szituációs etikát emelve az egyház tanítása helyébe. Mindezt az irgalom jegyében.

Nos, ez az irgalom nem az az irgalom, amely után a bűnbánó, megtört és alázatos szívű ember esedezik, hanem a bűntől elhomályosult értelmű, megátalkodott bűnös által követelt irgalom, a hamis irgalom, amely „az embereknek problémáik látszólagos megoldását kínálja föl cserében azért, hogy elpártolnak az igazságtól” (vö. KEK 675).

Franciscus 2016. március 19-én, Szent Józsefnek, az egyetemes egyház védőszentjének ünnepén adta ki az Amoris laetitiát. Annak a tiszta, szűzi életű Szent Józsefnek ünnepén, akit Isten minden férfi közül választott ki arra, hogy a szeplőtelenül fogantatott Szűz társa és védelmezője, a megtestesült Második Isteni Személy nevelője és tanítója legyen. Franciscus kinyilvánította, hogy a tiszta élet nem lehetséges és nem is szükséges. És erre pont Szent József ünnepét választotta.
És ha valaki azt gondolná, hogy mindez véletlen, annak megvilágosítására megismételte a blaszfémiát: Szent József-évnek nyilváníttatta (nem ő tette…) 2021-et, hogy aztán Szent József ünnepén megkezdje az Amoris laetitia-évet az Istent és Szent Józsefet gyalázó eretnekség elmélyítésére.

Azt mondják, hogy Franciscus egy alvó Szent Józsefet ábrázoló szobrot tart az íróasztalán. Nehezen, egyre nehezebben hihető, hogy ez igaz tisztelet megnyilvánulása lenne Szent József iránt, aki az álmában kapott isteni parancsot ébredés után azonnal, késlekedés nélkül teljesítette. Mintha inkább blaszfémikus gúny tanúi lennénk: az egyház védőszentje tehetetlenül, öntudatlanul alszik, és semmit sem tesz, mert íme, Franciscus zavartalanul uralkodik.
Ugyanolyan blaszfémia lehet ez, mint a mellkeresztje, amely sajnos nem lett eltemetve a sátáni Bernardin bíborossal együtt. Ehelyett ismét feltűnt, immár Franciscus nyakában, hogy a rajta lévő központi alak kicsavart, hátrafele néző jobb lábbal, szabadkőműves módon keresztbefont karral, sátáni grimasszal, üresen meredő szemgödrökkel, lángok között álljon Krisztus követőinek szeme előtt. Ez az a blaszfémikus, szemberöhögő gúny, amely a hamis próféta mögött álló gonosz sajátja.

„Kelj fel, Isten! Védd meg ügyedet!
Emlékezz meg a gyalázatról,
amellyel egész nap illet téged az esztelen!
Ne feledd el ellenségeid lármáját;

Szüntelen növekszik az ellened szegülők háborgása!” (Zsolt. 74)

https://gloria.tv/post/cU4ZGEHPCACb3nPu7iy6G19AC

Istennek használhatatlan: Átadták a pótvallásnak

 

A használhatatlan Novus Ordo templomokat és plébániákat világszerte újrahasznosítják oltóközpontokként.

Szicília püspökei nagyszombaton aláírták azt a megállapodást, hogy a plébániákat AstraZeneca oltóközpontokká alakítják át (MessinaToday.it, március 25).

Wellington Call-Me-John új-zélandi bíboros a Facebook.com-on (március 12) azzal hencegett, hogy egyházi épületeit oltóközpontként ajánlotta fel Jacinda Ardern abortuszpárti miniszterelnöknek.

Miami Biker Thomas Wenski érsek többször is azt tanácsolta papságának, hogy egyházi ingatlanokat alakítsanak át Covid-oltóhelyekre.

Ez annak ellenére történik, hogy rengeteg középület áll rendelkezésre, de ez összhangban van a hamispróféta unalmas egészségügyi és környezetvédelmi pótvallásával.

https://gloria.tv/post/kvvySvwbqpah2KGw9aEBHxXHt

Gänswein: Évszázadok óta nem látott repedések vannak ez egyházban

 

Amikor XVI. Benedek 2013-ban lemondott, arra számított, hogy hónapokon belül meghal - mondta Georg Gänswein érsek a bécsi székhelyű Rpp-Institut.org online konferenciáján (március 27).

Mióta Gänswein apja meghalt, XVI. Benedek "új apává vált" számára, és egyre nagyobb a rokonság kettejük között.

Covid-19 aligha változtatta meg az életüket, mert XVI. Benedek akkor lépett be, amikor lemondott "egy kísérleti zárlatról számunkra".

Gänswein figyelmeztet a Covid-zárlatok utáni "hatalmas járulékos károkra és riasztó öngyilkossági adatokra, amelyek szigorúan tabuk".

Az egyház szerinte "mély válságban van - olyan súlyos belső széthúzással, amilyenre évszázadok óta nem volt példa". Hozzátette, hogy Németországban minden püspöknek más és más válasza van arra, hogyan lehet ebből a válságból kilábalni.

https://gloria.tv/post/38rZqyNNpj1mEpdPBwbKHPJzM

Burke: A Szent Péter-bazilika olyan, mint egy sír

 

Raymond Burke bíboros "tisztázásra" szólított fel - ami soha nem fog bekövetkezni - a Vatikán hamis állításával kapcsolatban, miszerint a homoszexuális kapcsolatokban "pozitív elemek" vannak.

Burke az EWTN.com lapnak (március 25) azt mondta, hogy a bűnös élet ellenére az ember, mint olyan, jó marad, mindazonáltal egy homoszexuális kapcsolat nem tartalmaz "pozitív elemeket".

Hangsúlyozta, hogy az "agresszív homoszexuális napirend" most az egyházi körökben és a püspökök között uralkodik, és "nem messze van" az a gondolat, hogy Ferenc pápa március 21-i Úrangyala beszéde kísérlet volt arra, hogy elhatárolódjon a homoszexuális áldásokról szóló saját dokumentumától.

Johan Bonny antwerpeni püspöknek, aki megkérdőjelezte a dokumentumot, Burke azt a jámbor tanácsot adta, hogy "vizsgálja meg magát" és "mondjon le a hivataláról", ha nem vallja a katolikus hitet - mintha a katolikus hit megtartása kívánatos vagy általános lenne a püspökök körében.

Burke számára Ferenc mise ellenes rendelete "anomália", és azonnal vissza kellene vonni. Hozzátette, hogy Peña érsek, aki (hivatalosan) kiadta a dokumentumot, "egyáltalán nem illetékes" a kérdésben, és ez ellentétes a szent Eucharisztia természetével, és "kánonjogi jogsértést" hajtott végre - mintha ez bárkit is érdekelne.

"Erre nincs válasz, mennek tovább" - vette észre magát Burke. "A legszebb dolognak" nevezi, amikor reggel ezeket a szentmiséket a Szent Péter-bazilikában tartották. Egy kúriai pap csütörtökön azt mondta Burke-nek, hogy a bazilika most "olyan, mint egy sír".

https://gloria.tv/post/LRpbv82cxy482n1mmtEUU1PSw

Az új zsidó Messiás, Jizkiahu Ben David kinyilatkoztatta 2021. március 27. Felépíti a harmadik templomot?

Üzenet a Fényes Csillagnak – 2021. március 26

 

2021. március 26. – a keresztút utáni rózsafüzér alatt

Betlehemi közösség, New Brunswick, KANADA

Fényes csillag: A második évtized előadásán szomorúságot éreztem a kápolnán. Nehéz megmagyarázni, csak a szívedet érinti, és a lelkedben érzed. Aztán a harmadik évtizedben mélységes szomorúság. A kápolna elején lévő kereszt ragyogó fehér lett, és felemelkedett az égbe, és kinyílt a kereszt közepén lévő ajtó.

Először a kilenc arkangyal jön át a kereszten. Körülveszik a kápolnát, ahol mi vagyunk, mindegyikük olyan, mint a lila szín, és mint egy köpeny, amely lelóg, de mindannyian harcosok. Pajzsaik és kardjaik vannak, és elfoglalják a helyüket a kápolna körül, az egész területen és mindenen. Sok angyal is érkezik. Ma este minden angyal lila színben pompázik, mint a lila különböző árnyalatai, világos és sötét, és ez igazán gyönyörű. Milyen szépek. Egyes angyalok mellkasán töviskorona van, másoknak pedig körmök. Van, aki ostorral, rajtuk a szenvedély minden jele, van, akinek a mellkasán kereszt van. Nagyon szép. Az angyalok nagyon ünnepélyesek, nagyon ünnepélyesek ma este.

Most látom, hogy Szent József mindenkit vezet ma este, Pio atya pedig közvetlenül Szent József mögött. Mind egyszerűen gyönyörűek; a szentek mind jönnek; szép körmenet lesz ma este; ez ünnepélyes; egyszerűen gyönyörű. Szent József megállt a Tabernákulum jobb oldalán, és megfordul, és az ajtó felé fordul. És most jön a Szűzanya.

A Szűzanya úgy ül egy padon, mint a márvány, a fehér márvány. Olyan, mint a Fájdalmas Szűzanya. Mind a nyolc (8) kard van a szívében, de a kezét az arcához tartja, mint a La Salette-i Szűzanya, és anya zokog, miközben lejön. Nagyon szomorú, nagyon szomorú ma este, és ahogy anya zokog, minden egyes kardból vércseppek jönnek. És az angyaloknak olyan kis fioláik vannak, amelyek kereszt alakúak, és mindegyik kardból elkapnak egy cseppet; és az Angyalok a kápolnából indulnak, és egy fiolát visznek [Name Withheld]-be, majd [Name Withheld]-be, és [Name Withheld]-be, és minden embernek itt a templomban. És azt is látom, hogy [Név eltitkolva], és [Név eltitkolva] és [Név eltitkolva]. És mindannyian megkapják ezeket a fiolákat az Anya Szívében lévő kardok vércseppjeivel. Anya most belépett a kápolnába, és ahogy teszi, felemelkedik a padról vagy bármiről, amin ült; Feláll, és láthatod, hogy még mindig könnyek hullanak le anya arcán, ahogy az összes jelenlévőre néz; és Anya most olyan gyönyörű fény jön az Anya Arcáról; ahogy minden itt tartózkodó emberbe belenéz. Ez olyan, mint egy vigasztalás, amely felváltja az örömet az Anya Szívében, amely oly tele volt szomorúsággal. Anya most felemeli a kezét, és megáld minket: majdnem olyan, mint egy vigasztalás, amely felváltja az örömet az Anya Szívében, amely oly tele volt szomorúsággal. Anya most felemeli a kezét, és megáld minket: majdnem olyan, mint egy vigasztalás, amely felváltja az örömet az Anya Szívében, amely oly tele volt szomorúsággal. Anya most felemeli a kezét, és megáld minket:

Boldogságos Anya Mária: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Köszöntelek Isten Szeretetének Fényes Csillaga, és még egyszer köszönöm, hogy válaszoltál Isten hívására. Ó fiam, a világ egyre messzebbre került a sötétségbe. Évek óta eljöttünk erre a világra, és könyörögünk gyermekeinknek, hogy térjenek vissza Istenükhöz. És a gyermekeim elhárították. Beléptek a világba, és világi vágyakat választottak Fiam helyett. Ó gyermekeim, megszakad a Szívem annyi gyermek elvesztése miatt. Az egész világon könyörgöm gyermekeimnek, hogy ha nem fordulnak vissza, Isten igazságossága még intenzívebbé válik. Ó, gyermekeim, láttok elcsendesedést Isten Igazságosságában, és azt gondoljátok, hogy a dolgok nem fognak megtörténni, de biztosíthatom titeket, gyermekeim, hogy minden majdnem készen áll, hogy beteljesítse mindazt, amit Isten ezekben az években megjövendölt. Ó gyermekeim, miért nem hallgatsz anyádra, aki minden nap sír érted és közbenjár érted? Nem érted, mi vár rád. Világszerte sok gyermek fog meghalni ebben az évben, gyermekeim. Sokan felkészületlenül halnak meg. Csak kevesen imádkoznak azért, hogy megmentsék ezeket a gyermekeimet.

Ó, gyermekeim, közeleg a nagyhét, és arra kérlek benneteket, hogy elmélkedjetek Fiam szenvedéséről, aki annyit szenvedett bűneitek miatt. Ha csak visszafordultok és bocsánatot kértek, Ő megbocsát nektek, gyermekeim. De ha tovább haladsz a választott úton, akkor örökre elveszünk előttünk. Ó gyermekeim, mit tehet egy Anya, hogy visszahozza önfejű gyermekeit? Sírok, könyörgök, imádkozom, és senki nem válaszol, csak néhányan. Kérlek benneteket, kicsinyeim, akik szilárdan álltok, hogy folytassátok nagyböjti gyakorlatotokat, imádkozzatok ezekért a gyermekekért, akik nagyon rövid időn belül elvesznek. Csak a folyamatos imádságoddal, böjtöddel, vezekléseddel segíthetsz Édesanyádnak megmenteni gyermekeit.

Ó, gyermekeim, van-e szívetekben részvét, hogy feladjátok a világ dolgait, és imádkozzatok és vezekeljenek testvéreitekért? Ha átlépitek a fátylat, gyermekeim, meg fogjátok érteni, hogy akár egyetlen extra Üdvözlégy Mária hogyan menthet meg egy lelket, vagy állíthat meg egy háborút. Ó, gyermekeim, ti csak kevesen vagytok, de annyi mindent elérhettek. Kérlek benneteket, gyermekeim, hogy továbbra is imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok, áldozzatok fel térítésül Isteneteknek, mert az emberek nem látják, mi történik.

A Föld alatt a dolgok mozognak, és az univerzumban a labda már a Föld felé tart. Csak azért, gyermekeim, mert nem látjátok ezeket a dolgokat a szemetekkel, biztosíthatlak benneteket, hogy ezek a dolgok mindjárt megtörténnek. Gyermekeim a gazdaságotok egy cérnaszálon lóg. Mindent figyelembe vett, mert hamarosan semmit sem fog tudni vásárolni. Olyan vagy, mint a bölcs szüzek, készen állsz? A vőlegény hamarosan belép.

Ó, gyermekeim. Tudom, hogy évek óta kértelek, de most elérkezett az óra. Készüljetek fel Gyermekeim, imádkozzatok családotokért, imádkozzatok gyermekeitekért, drága gyermekeim. Tudom, gyermekeim, hosszú az idő, nehezek a keresztek, és tudom, gyermekeim, hogy annyira szeretsz Engem. Arra kérlek és köszönöm, hogy továbbra is imádkozzatok, és segítsetek Megmenteni a lehető legtöbbet. Ó, gyermekeim, a háború hamarosan elkezdődik, sokan elvesznek.

Imádkozzatok Gyermekeim, imádkozzatok. Arra kérlek benneteket, hogy emlékezzenek II. Péterre , mert itt az ideje, hogy előálljon. Arra kérem minden papomat, püspökömet és bíborosomat, hogy védjék meg az igazságot, mert nagy erővel és erővel előviszem őt, és megtudjátok, hogy én küldtem. Szeretlek benneteket, gyermekeim, és arra kérlek benneteket, hogy mindenek felett védjétek meg az igazságot.

Az egész világ annyira elsötétült, hogy gyermekeim már nem is értik, mi az igazság. Megtámadták az élet minden szintjét, amit Isten a helyére helyezett. Ó gyermekeim, annyit fogtok szenvedni azért, amit a meg nem születettekkel tesztek; mit művelsz a gyerekekkel. Gyermekeimnek nem tanítják az igazságot, egy egész nemzedék elveszhet, mert nem ismeri az igazságot, mert a szülők elindultak, és úgy gondolták, hogy nem fontos tanítani őket Megváltójukról. Ó gyermekeim, ti felelni fogtok mindezért. Ezeket a gyerekeket neked adták, és neked kellett volna gondoskodnod a gyermekeidről, visszahozva őket Istenhez. Ó gyermekeim, olyan nehéz a Szívem, mert annyi gyermek fog elveszni, még a kisgyermekek is. Ó, fáj a szívem, gyermekeim. Kérlek, vigasztalj meg.

Fényes csillag: A Szűzanya most körülnéz a kápolnában. Mindenkihez odamegy a kápolnában, és keresztet vet a homlokukra, anya pedig megcsókolja őket. És most anya visszatért az élre, és körülnéz.

Boldogságos Anya Mária: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Gyermekeim, kérlek benneteket, hogy imáitokban emlékezzetek Szent Józsefre. Ő nagy közbenjáró számodra Istened előtt. Imádkozzatok, gyermekeim, hogy megvédje az igazságot, hogy kiűzze a démonokat, és hogy segítsen titeket az utatok során. Kérlek benneteket, gyermekeim, járjatok közben Házastársamhoz, kérjétek, hogy segítsen nektek, és segítségére lesz. Kérd, hogy legyen veled, és eljön és harcol érted. Szeretlek titeket, Gyermekeim, és köszönöm nektek, és maradok ma este az imák végéig. Kérlek, gyermekeim, vegyék szívükbe mindazt, amit mondtam nektek, mert közel van az óra, és nagyon sokan elvesznek.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.