2017. november 11., szombat

Veszélyben a szentségeink.

Mikor egy szép épületet megcsodálunk, nem mindig jutunk el odáig, hogy az alapjait is szemügyre vegyük. Ma, mikor a vallási élet színterén számtalan érv és ellenérv ütközik, érdemes visszamennünk egészen az alapokig. A protestáns felekezetek tanításai azok számára, akik ebbe születtek és ebben élnek, Isten rendeléseihez, és a Szentíráshoz tökéletesen illeszkedő épületnek tűnnek, és tulajdonképpen többé-kevésbé azok is. De nézzük, hogy kire és mire épült fel e több évszázados intézmény. Luther Márton, aki a reformáció első alapkövét letette, egy római katolikus, Ágoston rendi szerzetes volt, lélekben is egészen 1517 okt 31-éig, amikor is megírta a katolikus egyházat megreformálni kívánó 95 pontját. Erre válaszként az akkor regnáló X. Leo pápa bullát adott ki, melyben felszólította Luthert, hogy vonja vissza a katolikus egyházat sértő eretnek tanításait. A lázadó Luther, jelezve, hogy tanait nem kívánja visszavonni, e bulla szövegét nyilvánosan égette el Wittenberg város főterén, ezt követően X. Leo pápa 1521. január 3-án kiközösítette őt a katolikus Egyházból. Néhány év múlva az a Bora Katalin lett a felesége, aki a lutheri tanok hatására törte meg szerzetesi örökfogadalmát, és hagyta el szerzetesrendjét. Volt tehát egy a katolikus egyházból eretnekségek terjesztése miatt kiközösített szerzetes, aki felségül vett egy örök fogadalmát megszegő másik szerzetest. Házasságuk nem szentségi házasság volt, s ez valahol alapja és kezdete is mindannak, amit ma a protestáns egyházak a házasságról vallanak.   A korabeli források azt is igazolják, hogy a protestantizmus tanainak megalkotásában felesége is igen nagy hatással volt Lutherre. Többek között tehát e két ember tanítása alapozta meg mindazt, amit ma protestantizmusnak nevezünk. A protestantizmus sok jót is tanított és tanít ma is, de ilyen alapokon nyugodva nagyon nagy esélye van arra, hogy az Isteni igazságon túl sok ember alkotta igazságot is belevigyen a tanításába.
Érdemes mindezt azzal az alappal összehasonlítani, amely a katolikus Egyházat tartja. A katolikus Egyházat maga az Élő Isten Fia, Jézus Krisztus alapította. Tiszta alapokon,  Krisztus tanításain nyugszik 2000 éve.
Annak ellenére, hogy Luther és újító társai csak kettőt tartottak meg belőle, Jézus Krisztus hét szentséget rendelt Egyháza számára az idők végezetéig.  E szentségek léte és fennmaradása mára olyan válságos állapotba került, hogy eljött az idő, hogy mi, a hűséges katolikus hívek álljunk fel megvédeni azokat.
A házasság, mint szentség, mely Krisztus rendelése szerint egy megkeresztelt férfi és nő örök szövetsége, mára már egyre kisebb számban található meg a társadalomban. Bár a házasság felbonthatatlanságának elméletét még mindig vallja katolikus Egyházunk, a gyakorlatban viszont sok helyen azt látjuk, hogy egyházi bíróságok élő felek közti szentségi házasságot nyilvánítanak érvénytelennek, a római pápa pedig arról beszél, hogy a hűség alapja nem az ígéret, hanem a szeretet (értsd itt azt, hogy az éppen aktuális személy iránti éppen aktuális érzelmeink tiszteletben tartása a meghatározó).
A házassági hűségnek két értelmezése létezik ma.   Létezik a valós hűség, mely azt jelenti, hogy minden körülmények közt, holtomiglan hűséges vagyok ahhoz, akivel szentségileg összekötöttem az életem. Ha pedig a házasságom megromlott, minden erőmmel azon vagyok, hogy azt megjavítsam, mivel új házasság kötésére, ha Isten törvényei szerint kívánok élni, nincs lehetőségem. A hűség másik értelmezése az, hogy hűséges vagyok a házastársamhoz, de ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy már egy korábbi házassági szövetséget (akár szentségi szövetséget is) felborítva, új házasságban éljek. Érezhetően nagy a különbség a hűség két felfogása közt. S ma már a katolikus egyház egyre több prominens alakja is csak a második, azaz a hűség világi fogalmát ismeri. Az egyház tanítását mintegy hozzá kívánják igazítani a világ hitvallásához, mondván, hogy az idők jeleiből olvasni kell, s a jelen kor problémáját a jelen egyháznak kell megoldani. De valódi megoldás-e az, amikor nem a világot térítjük meg, hanem az egyházat profanizáljuk?
Az Eucharisztia, azaz Jézus Krisztus valóságos jelenléte a kenyér és bor színei alatt, egyre kevesebb hangsúlyt és tiszteletet kap ma. Kb 50 éve, a II. vatikáni zsinat óta tart ez a folyamatosan romló tendencia, s mára már ott tartunk, hogy a római pápa asztalközösséget kíván megvalósítani a protestánsokkal, arról viszont senki nem beszél, hogy Krisztus valós jelenlétét hogyan fogják elfogadni protestáns testvéreink, de arról sem, hogy az ebben való hitet egyáltalán meg kívánja-e tartani egyházunk a sokat emlegetett teljes egység létrejöttekor?  Vagy magát a valós jelenlétet áldozza fel az ökumené oltárán?
A keresztség, mely „közös szentség” a protestáns felekezetekkel, ezidáig még nem változott meg.
A bérmálás szentsége is változatlan, bár jóval kevesebben élnek vele, mint az első áldozás lehetőségével.
A bűnbocsánat és betegek kenete szentségeihez pedig évről évre egyre kevesebben és egyre ritkábban járulnak a hívek. Lassan kikopik katolikus hitünkből.
Az egyházi rend szentségéről kell még kicsit bővebben beszélnünk, mert napjainkban ez is erős támadásnak van kitéve, mind a világ, mind a progresszív egyházi körök részéről. Nemrég az egyik magyar püspökünk azon javaslata hozta lázba a médiát, hogy a paphiányt nős férfiak pappá szentelésével kellene megoldani. De halhattunk, bár nem megerősített hírként arról is, hogy a jövőben a cölibátust is megszüntetné az Egyház. Előfordulhat, hogy papjaink egyszer csak azon kellemetlen szituáció kellős közepén találják magukat, hogy bár örök fogadalmat tettek a cölibátusra, mégis egy idő múlva majd azt mondja nekik az egyház, hogy ha kedvük tartja, akkor megházasodhatnak. Nagyon hasonló ez ahhoz a helyzethez, mikor annak, aki örök hűséget fogadott a házastársának, egyszer csak azt mondja az Egyház, hogy van lehetőség a régi házasság érvénytelenítésére, és azután újat köthet.
Igaz, hogy első körben, még csak a nős férfiak pappá szenteléséről volt szó, de nem nehéz elképzelni mekkora súrlódásokat okozhat a jövőben, amikor a cölibátusban élő papok mellett megjelennek a nős papok is. Ugyanez a tendencia mutatkozik azok estében is, akik mások érvénytelenített házasságára hivatkozva szinte követelik a saját házasságuk érvénytelenítését is. Ami ugyanis jár a másiknak, úgy érzik, nekik is jár.
Mi ez, ha nem a szentségek ellen irányuló csendes támadás? Nem ugyanez történt-e 500 évvel ezelőtt is, csak éppen nyíltan? Ami ellen viszont az akkori katolikus egyház hevesen tiltakozott, ma mintegy az egyház belegyezésével zajlik. Nincsenek Pázmány Pétereink, Nincsenek Loyolai Szent Ignácaink, nincsenek Szalézi Szent Ferenceink. Ehelyett van egy a protestantizmussal megalkuvó, Luthert méltató és ünneplő katolikus Egyházunk. Ma ahelyett, hogy a katolikus hitet védenék, a reformációt méltatják és ünneplik, miközben arra hivatkoznak, hogy jogosan támadta 500 éve Luther a katolikus egyházat, s nevét az egyház árulói ma is arra használják, fel, hogy érzékeltessék, hogy a ma egyházának is szüksége van a megújulásra. Igen, szükségünk van a megújulásra! De nem a Luther- féle protestáns megújulásra! Vissza kell térni a gyökereinkhez! Vissza kell hoznunk mindent, amit az elmúlt 50 évben elveszítettünk. Az egyháznak „vissza kell újulnia” régi önmagába!
Vegyük észre azt is, hogy akik Luthert méltatva jönnek, mind 500 éve, mind ma, nincs más céljuk, mint a katolikus egyház és a szentségek szétrombolása. Amit 500 éve Luthernek csak részben sikerült szétrombolnia, ahhoz most a katolikus Egyház liberális szárnya maga segédkezik.
Természetesen nem az egész protestantizmus elítéléséről van szó, hiszen ma is számtalan sok, Isten rendeleteit hűen betartó protestáns hívő van. Azok elítéléséről van szó, akik szándékosan a katolikus szentségek lerombolásának tervével erőszakolják rá a protestáns tanokat a katolikus Egyházra. Mindezt pedig téve lassan, alattomosan és szinte észrevétlenül.
Mi lesz a katolikus Egyházzal? Mi lesz a szentségeinkkel?  Úgy tűnik, hogy sorsuk a mi kezünkben van. Azokéban, akik ma is katolikusok, és nem protestánsként gondolkodó katolikusok. Ha továbbra is élni szeretnénk a kegyelmekkel, melyet a szentségek közvetítenek számunkra, meg kell védenünk őket!  Másképp elvesznek, és elveszünk mi is!
Johanna.
http://petersziklaja.hu/veszelyben-a-szentsegeink/

A német püspökök "megértik" a nem nélküli németeket

A német alkotmánybíróság november 8-án úgy döntött, hogy a jövőben születő németek automatikusan nem férfiak vagy nők lesznek. A katholisch.de szerint a német püspökök "megértik" ezt a döntést.

A német püspökök arról ismertek, hogy kevés "megértést" tanúsítanak, amikor szembesítik őket a katolikus hittel vagy a Bibliával.

Az alkotmánybíróság hét az egyhez arányban döntött.


https://gloria.tv/article/QNCvKa37DnSL42X6jUMvjvu73

Új világvallás

Szövegközi kép 1

Szövegközi kép 2

unita-nella-diversita-e-ospitalita-eucaristica-due-proposte-un-cammino_articleimage.jpg

Vigyázzatok! Az Új Világvallás látszatra jónak és szent szervezetnek fog tűnni, tele szeretettel és együttérzéssel.


2012. július 8., vasárnap, 5:17
Drága szeretett leányom, a nagy hitehagyás, amelyről beszéltem, most felgyorsul a világban.
Ezúttal elterjedése olyan, akár egy fátyol földi Szent Egyházam fölött, és mély ködhöz hasonlóan elsötétíti annak látását.
Ez Egyházam nagy szétválásának ideje, mely két táborra osztja azt.
Az egyik oldalon a szeretett, hűséges Felszentelt szolgáim lesznek, akik követik Tanításaimat, és akik soha nem térnek el azoktól.
A másik oldalon Keresztény Egyházam azon papjai és vezetői lesznek, akiket a modern élet befolyásolt, és akik megszentségtelenítették Törvényeimet.
Ők meghajolnak az emberek nyomására, akik azt követelik, hogy Isten nevében toleranciát mutassanak, Isten Törvényeinek megváltoztatásával, hogy ezek megfeleljenek igényeiknek.
Tele vannak büszkeséggel, gőggel és világi becsvágyakkal. Nekik semmit sem fog számítani, hogy megváltoztatják Szentségeimet, csak azért, hogy megfeleljen bűnös napirendjüknek.
Nem, ők még azt is elő fogják segíteni, hogy Atyám Egyházában az utálat tetteit kövessék el, és mindezt a polgári jogok és a tolerancia nevében.
Elnézőek lesznek a bűnnel szemben, és az ilyen bűnök fitogtatásával meg fognak Engem bántani Szent Tabernákulumom előtt, elvárván Tőlem, hogy lenyeljem az ilyen undorító tetteket.
Hamarosan el fogják törölni a Szentségeket, hogy az mindenkinek megfeleljen.
Ezek helyett ott ünnepi összejöveteleket (partikat) fognak tartani, és másfajta szórakozásokat.
Ez az Új Világegyház lesz, amely egy lenyűgöző épülettel fog Rómában büszkélkedni, de amely nem fogja Istent tisztelni.
Ez az épület mindenki szeme láttára, titkos sátáni szimbólumokkal lesz felépítve, és a fenevadat fogja bálványozni.
Minden bűnt, mely undorító szeretett Atyám számára, nyilvánosan tisztelni fognak, és emberek milliói fogják elfogadni ezek romlott törvényeit, mintha azok Isten Szemében méltók lennének.
Felszentelt szolgáimnak, akik továbbra is hűségesek maradnak Hozzám, titokban kell majd Szentmisét tartaniuk, vagy szabadságvesztéssel szembesülnek.
Ők erejük teljességében és a Szentlélekkel eltelve össze fognak gyűlni, és továbbra is táplálni fogják Isten gyermekeit az Élet Táplálékával.
Nekik biztosítaniuk kell, hogy az Élő Isten Pecsétje fel legyen ajánlva mindazok számára, akiket vezetnek.
Az idő most már nagyon közel van ahhoz, hogy felépítsék az Új Templomot a fenevad tiszteletére.
Ez az Antikrisztus diktatúrája alatt fog felépülni, aki hamarosan a béke embereként fog a világ színpadára lépni.
Gyűjtsétek össze minden követőmet, olyan gyorsan, ahogyan csak tudjátok. Papjaim, ti, akik felismeritek a Hangomat, el kell kezdenetek felkészüléseteket, annak biztosítására, hogy földi Egyházamnak legyen ereje a közelgő üldöztetés kiállására.
Idővel elkészülnek számotokra a menhelyek is, hogy használjátok azokat, mivel Én már egy ideje kioktattam Követőimet, hogy majd céljaitokat szolgálják.
Ez az üldöztetés rövid lesz és ti átvészelitek azt, bár fájdalmas lesz számotokra.
Vigyázzatok! Az Új Világvallás látszatra jónak és szent szervezetnek fog tűnni, tele szeretettel és együttérzéssel.
Ez egy csodálatos képet fog a toleranciáról sugározni, és minden bűnt fel fog magasztalni, amely Isten előtt valóban bűn. Ők minden bűnt úgy ki fognak forgatni, hogy azok úgy tűnnek, mintha Isten Szemében elfogadhatóak lennének.
De nektek tudnotok kell, hogy az ilyen utálat undort kelt Bennem, és jaj azoknak, akik ezt az örök kárhozatra vezető veszélyes ösvényt fogják követni.
A bűn mindig bűn lesz Szememben.
Az idő ezen nem változtat. Az új szabályok – csakhogy megfeleljen az ember bűnös célokra törő vágyainak -, Általam sohasem lesznek elfogadva.
Készüljetek fel erre a nagy megtévesztésre, mert ez hamarosan bekövetkezik.
Jézusotok

Keresztes Imahadjárat 22. imája : Ima a Katolikus Klérus számára.

Ó, szeretett Jézusom, tarts erőben engem, és éleszd újra, a nap minden pillanatában Irántad való szeretetem lángját. Ne hagyd soha, hogy ez a láng, a szeretet lángja, mely Irántad ég, pislákoljon, vagy kialudjon.
Ne hagyd soha, hogy elgyengüljek a kísértések közepette. Add meg nekem a szükséges kegyelmeket hívatásom, odaadásom, hűségem tiszteletben tartásához, és hogy meg tudjam tartani az igazhitű Katolikus Egyház tanítását.
Felajánlom Neked hűségemet, minden időben. Megfogadom, hogy elkötelezettségem által a Te hadseregedben fogok harcolni, hogy amikor újra eljössz, a Katolikus Egyház újra felemelkedhessen dicsőségben a Te üdvözlésedre, ó, drága Jézus.
Ámen.

A szabadkőművesek beszivárogtak földi Egyházamba, és hamarosan – ahogyan az előre meg lett jövendölve – az egyházszakadás megosztottságot és nyugtalanságot fog előidézni hűséges szolgáim között.


2013.február 13.
Drága szeretett leányom, jelenleg düh van a Mennyországban, mivel a Töviskorona leereszkedik, hogy összezúzza Testemet, a Katolikus Egyházat a Földön.
Ez a prófécia, amely az elmúlt két év során sok részletben adatott neked, bekövetkezett. Most, amikor a többi Kinyilatkoztatásaim is hamarosan be fognak teljesülni, szent szolgáim közül csak nagyon kevesen lesznek képesek arra, hogy – időtök ezen istentelen órájában – figyelmen kívül hagyják az emberi nemhez intézett Kérésemet.
Ők, a gonosz csoport, már elkezdték azon hadjáratukat, hogy hogy kiirtsák Tanításaim Igazságait a Földről. Szent Helytartómra rákényszerítették ezeket az intézkedéseket, és emiatt nagymértékben szenvedni fog.
A szabadkőművesek beszivárogtak földi Egyházamba, és hamarosan – ahogyan az előre meg lett jövendölve – az egyházszakadás megosztottságot és nyugtalanságot fog előidézni hűséges szolgáim között.
Sokuknak nincs fogalmuk arról a megtévesztésről, amelyet bemutatnak nekik. Ők azt sem tudják, hogy Katolikus Egyházam alapját már porrá zúzták. Annak helyén a förtelem fog kiemelkedni; Én azonban közbe fogok lépni, és jeleket fogok küldeni annak érdekében, hogy figyelmeztessek minden lelket az imádkozás fontosságára, hogy meg tudják különböztetni az igazságot a hamisságtól.
Nem a Katolikus Egyház összeomlása lesz az, ami hamarosan nyilvánvalóvá válik, és ami megosztja majd a világot, hanem az Új Világegyház, az egy világ – vallás létrehozásába való belekeveredésük lesz az, amely a pogányságot és a bálványimádást fogja bevezetni.
A hamis próféta jól fel van készülve, és az ő ideje most már elérkezett. Együttműködve az Antikrisztussal, ők térdre kényszerítik a világot. Nem Isten lesz az, akinek kifejezik majd a hódolatukat, hanem a fenevadnak fognak hódolni.
Buzdítom Tanítványaimat és Keresztény követőimet mindenhol a világon, hogy maradjanak nyugodtak. Imádkozzatok a békéért és engedjétek meg Nekem, Jézusotoknak, hogy vezesselek benneteket ebben az időben.
Felszólítom bíborosaimat, püspökeimet és felszentelt szolgáimat, hogy egyesítsék nyájaikat, és maradjanak hűségesek Tanításaimhoz. Fokozottan figyeljetek arra, amit majd kérni fognak tőletek, hogy mit prédikáljatok, mert az változni fog. Szentbeszédeiteket egy szekuláris világ számára fogják majd kidolgozni, és nektek azt előírni; és azoknak nem lesz semmi lényegi mondanivalójuk.
Azzal a plusz ígérettel – melyet úgy fognak bemutatni nektek, mint az összes gyülekezetek támogatását -, hogy az a Katolikus Egyház modernizálásának tűnjön, minden vallást eggyé göngyölítenek egy úgynevezett Keresztény Egyesített Egyházba. Kezdetben minden külső jel olyannak fog látszani, mintha minden ugyanaz lenne, de ez az, amit ők akarnak, hogy ti lássatok. Lassanként többé már nem fogjátok tudni felismerni a Szentírást, amint új szavakat, kifejezéseket, és új formátumokat helyeznek elétek a Szentségek bemutatására.
Pánik fog kitörni az igaz, hű és hagyománytisztelő papok között, akik megrémülnek majd attól az új modern formától, amelyet az Egyház magára ölt, amikor egy új típusú, modern, alternatív Egyházat fognak beindítani.
A szabadkőművesek hálózatán keresztül lesz az – mely beszivárgott a Katolikus Egyház minden sarkába, a kormányokba és a médiába -, hogy ezt az utálatot nagy újításként fogják bemutatni.
Ez a vég kezdete. Jelenlétemet tapintatoson majd száműzik a Szentmisék új ceremóniájából.
Minden pompa és ceremónia egy üres tabernákulumot fog álcázni, mert Isteni Jelenlétemet Atyám nem fogja többé megengedni.
Nektek egyesülve kell maradnotok, és ha katolikusok vagytok, továbbra is részt kell vennetek a napi Szentmiséken, és Szentáldozáshoz kell járulnotok. Minden Kereszténynek, nektek tudnotok kell, hogy benneteket szintén becsalogatnak az Új Világ Egyházba, amelyet azok a nemzetek szőnek, akik szövetségben vannak Katolikus Egyházam árulóival. Ők egy szekuláris humanista látszatot szeretnének kelteni, egy látszatot, amely álcázza majd a gonoszságot, melyet finoman előmozdítanak.
A csata elkezdődött, de ti, szeretett Követőim erősebbek vagytok, mint gondolnátok. Én mindig itt vagyok. Én jól felkészítettelek benneteket. Ahhoz, hogy túléljétek, ezt az imát kell mondanotok:
A Keresztes Imahadjárat 100. imája: „A Kereszténység túléléséért”
Ó, drága Jézus, azon képességért könyörgünk Hozzád, hogy túléljük a megpróbáltatásokat, amelyekkel most szembesülünk, mivel az utolsó Igaz Pápa befejezte az Irántad való Küldetését.
Segíts nekünk, hogy ellenálljunk a szörnyű visszaéléseknek, amelyekkel most szembe kell néznünk azon Egyház összeomlása miatt, amelyet mi valamikor megismertük.
Ne engedd soha, hogy eltérjünk Isteni Szavad Igazságától.
Segíts nekünk, hogy csendben maradjunk, amikor a támadások a vállunkra nehezednek arra csábítva minket, hogy hátat fordítsunk neked és a Szentségeknek, melyeket Te adtál a világnak.
Borítsd be Hadseregedet egy pajzshoz hasonlóan azzal az erőteljes Szeretettel, amelyre szükségünk van, hogy megvédjen minket a hamis prófétával és az Antikrisztussal szemben.
Segítsd Egyházadat a Földön, hogy elterjedjen és gyarapodjon; hogy ragaszkodjon az Igazság betartásához, és hogy segítsen testvéreinket az Igazság Ösvényén vezetni, hogy megfelelően felkészítsen minket Második Eljöveteledre. Ámen.
Ne nyugtalankodjatok, Követőim. Minden az Én Szent Kezeimben van. Legyetek türelmesek. Ne igazoljátok egyetlen cselekedeteket sem, mert ha ezt teszitek, akkor Szavamat véditek, holott minden, amit tennetek kell, hogy hirdessétek azt.
Jézusotok.

2017. november 10., péntek

Nagy Károly plébános úr küldte

Németországban élő magyar anyuka /H.T./írása :
*A német oviban betiltották a karácsonyt* - 2017. november 10. ____


A politikai korrektség magvait csupa jó szándékból vetették el.. Sajnos a pokolba vezető út is azzal van kikövezve. Tanulságos történet Németországból, avagy nem véletlen a szélsőjobb előretörése.____

Nemrég még arról írtam, mennyire bejön nekem a német Willkommenskultur, mostanra viszont kezdek egy kicsit megcsömörleni tőle. Konkrétan az a bajom, hogy egyes német döntéshozók (lokális szintről beszélek) olyan igényeket próbálnak kielégíteni, amelyek igazából nem is léteznek.____

*Szent Márton helyett fényünnep*____

Itt van például novemberben Szent Márton ünnepe. Ezen a napon arra a csodálatosan jólelkű római katonára emlékezünk, aki volt olyan rendes és az úti köpenye felét lehasította a kardjával, majd ráterítette egy szerencsétlen koldusra. A németek igazán csodálatos látványvilágot kanyarítottak e szentéletű férfiú ünnepnapja köré: van lampionkészítés, fáklyás felvonulás, óriási tűz, római katonáknak beöltözött lovasok, kormozott arcú szegény ember, forralt bor, kelt tésztából süti, meg minden, ami kell. Csupán egyetlen számmal szeretném érzékeltetni, mekkora hepaj ez például az Alsó-Rajna vidékén. Csak Krefeldben, ami lakosainak száma alapján frankón lehetne Magyarország második legnagyobb városa,  82 különálló felvonulást tartanak Szent Márton tiszteletére. Tőlünk északra még van a honpolgárban szemernyi tökösség, ott még simán kiírják, hogy Sankt-Martins-Umzug.____

No, de mit írnak ki a mi ovinkban, a Rajna-Neckar vidékén? Lichterfest, kérem szépen. Ünnepeljük a fényt! Ugyanazokat a dalokat énekeljük, ugyanazt a szentet ünnepeljük, ugyanolyan sütit eszünk, csak máshogy hívjuk! De miért is? Én, mint egyszeri betelepedett magyar, meg mertem kérdezni az óvó nénit. Hát ment is a mismásolás rendesen. Izé, mert az egyháznak is van ilyen felvonulása, és mi nem hívhatjuk ugyanúgy. Ez elég sovány vígasz. Aztán egy renitensebb apuka megsúgta, hogy gondolni kell ám a másvallásúakra is, nehogy megsértsük őket! Értem? Nem. Amúgy mondjak valamit? Szombathelyet (Szent Márton születési helyét!) egész este meg sem említették! Megsértődjek!?____

*Karácsony helyett hangulatos összejövetel*____

Decemberre is jut keresztény ünnep, a mi csoportunkban egy barkácsolós-sütögetős szombat délutánon hozzuk magunkat hangulatba. Ez az az embert próbáló alkalom, amikor az óvónők kiraknak az asztalra egy halom Raffaello-t (kókuszgolyót, nem festményt), gumicukrot, kekszet és zacskóba töltött cukros tojáshabot. Tessék mondani, ezt meg szabad most enni minekünk? Hogy jutott ez eszedbe? Barkácsolni fogunk belőle természetesen! Hóembert, bosziházikót, miegymást! Nem, megkóstolni majd csak otthon szabad. Pompás móka ez nem egészen négyéves gyerekekkel egy asztalnál, én mondom nektek! Közben az egyik agilis apuka gitárt ragad és karácsonyi dalokat kántál, válaszul szuperanyu könnyed lépésekkel hópehely-táncot lejt…ja, és az SZMK-s néni átadja a karácsonyi ajándékokat az óvó néniknek a csoport nevében.____

Ki nem találnátok ugyan, ezt a szeánszot hogy hívják! Gemütliches Beisammensein, vagyis hangulatos összejövetel. Itt már nem is kellett megkérdeznem, tudtam magamtól is. Úgy jó, úgy szépen kellemesen együtt vagyunk, senkit nem sértünk meg, pláne a törököket nem. A törököket, akiket a csoportból kizárólag mi ismerünk tisztességesen. Csak nektek elárulom, hogy az egyikük igazából félig-meddig görög, a másik családot meg olyannyira nem sérti a karácsonyi ünnepkör, hogy már novemberben fát állítottak a nappalijukban, a saját szememmel láttam! Ezt a nagy kellemetességet meg oly kevéssé hiányolták az életükből, hogy el se jött egyikük sem! Szóval akár ki is írhattuk volna: karácsonyi ünnepség!____

*Nem vallás, hagyomány*____

Ezek mind tavaly történtek. Idén szeptemberben már jó előre felpaprikáztam magam a szülői értekezletre, úgy döntöttem, nem hagyom szó nélkül a dolgot. Nálunk este nyolckor indul a buli, hogy tényleg minden szülő odaérjen a munkából. Ennek megfelelően este fél tízkor jelezte az óvó néni, hogy most értünk a napirendi pontok végére, lehet kérdezni. Teljesen nyilvánvalóan ez az a pillanat, amikor a társaság nagy része kabátban, slusszkulcsot pörgetve, ugrásra készen tekintget az ajtó felé, gondolatban pedig jólesőn nyugtázza, hogy apa már biztosan elaltatta a gyerekeket, végre lesz idő a habos fürdőre.____

Na, ebbe a szép álmodozásba rondítottam bele én a kérdésemmel: miért is nem nevezhetjük nevén a karácsonyi ünnepséget? Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik. Mint felbolydult méhkas ugrott rá az anyasereg a témára. Kiderült, csak egy pionírra vártak, aki végre megkapirgálja a felszínt. Bár a jelen lévő két óvónő egymás szavába vágva magyarázta az anomáliát, és kissé belebonyolódtak a témába, végül sikerült kihámoznom a lényeget. Felsőbb utasításra nem használhatják a karácsony szót. Ez itt állami óvoda, nem pedig egyházi, hát értsem már meg végre. És különben is, járnak ide másvallásúak is.____

Nem tudom. Nekem olyan rossz érzésem van. Én még éltem egy olyan korban, amikor karácsony helyett fenyőünnepet, keresztelő helyett pedig névadót mondtunk. Amúgy meg értem én, hogy a karácsony eredetileg vallásos ünnep, ráadásul valaki csak megszokásból elmegy ilyenkor az éjféli misére…de ember, nézzünk már körül! Ízek, színek, illatok, dalok (Last Christmas!), ajándékhegyek és -völgyek, szeretet, világbéke! Ez mind smafu? Az egyik végtelenségig elgyötört anyuka mondja ki a végszót (nagyon menne már haza, ezért gyorsan fején találja a szöget): a karácsony már rég nem csak a vallásról szól, hanem a hagyományról. Ezzel mindenki egyet is ért…de a karácsony szót csak azért sem használják az óvodában idén sem!____

*Kinek akarunk megfelelni?*____

Amikor az iszlám előretöréséről és térnyeréséről olvasok, csak a fejemet csóválom. Ha mi magunk nem tiszteljük a saját hagyományainkat, sőt továbbmegyek, kultúránkat, miért várjuk el, hogy más tisztelje azt? És miért csodálkozunk, ha ez az übertoleráns hozzáállás egyre több ember gyomrát fekszi meg? És miért lepődünk meg, hogy az erre a világfájdalomra rátapintó szélsőjobboldali párt idén szeptembertől a német parlament harmadik legerősebb tényezője lett?____

Aki a kölcsönös kulturális megértés híve: H. T.


-Szent Márton, könyörögj érettünk !!!
-Uram, irgalmazz!!!
/Nagy Károly/
/plébános/
/Rózsafüzér Királynéja Plébánia/

2017. november 9., csütörtök

"Ökumenikus mise"? Sokkal rosszabb lesz

Az olasz Andrea Grillo liturgista, Ferenc pápa közeli barátja és a katolikus igazság nagy ellensége, kommentálta a feltételezéseket, miszerint egy titkos vatikáni bizottság egy “ökumenikus misén” dolgozik.

Grillo azt mondta, hogy ez nem egy "ökumenikus miséről" szól, hanem arról, hogy egy szintre hozzuk a katolikus szentmisét és protestáns istentiszteletet.

A settimananews.it weboldalon Grillo világossá tette, hogy a hosszú távú cél az, hogy megszüntesse a papságot, mivel szerinte nincs különös különbség a protestáns istentisztelet és a katolikus mise között, a protestáns laikus ministránsok és a felszentelt papok pedig egyenlők.

Grillo figyelmen kívül hagyja a szentmise és a protestáns istentisztelet közötti különbséget, sőt, a protestáns doktrínára azt mondja, hogy "kis különbségek" vannak csak a katolikushoz képest. Ez szinte azt jelenti, hogy eucharisztiát adhatnak annak is, aki nem hisz benne.

Erős gyanú szerint Grillo is tagja lehet a titkos "ökumenikus mise" csoportnak.

https://gloria.tv/article/gJ4VgJRKxqhT6BQQ47whHj798

2017. november 6., hétfő

Meggyőződéses ateista volt a texasi gyilkos

Legkevesebb 26 ember veszítette életét és huszan megsérültek a hétvége folyamán egy texasi templomban, miután egy zavart elméjű személy tüzet nyitott az istentiszteleten résztvevőkre. Ötéves kisgyermek, 72 éves idős asszony is volt az áldozatok közt. A tömeggyilkosról kiderült, hogy meggyőződéses ateista; az interneten rendszeresen hangoztatta, hogy a vallásos személyeket kevésbé értelmesnek tartja.
Greg Abbott texasi kormányzó sajtótájékoztatója szerint a merénylet során huszonhat ember veszítette életét. A CNN beszámolójából továbbá kiderül, hogy huszan megsérültek, és a merénylő többek közt gyermekeket, idős asszonyokat is meggyilkolt. A legfiatalabb áldozat 5 éves volt, de életét veszítette a helyi lelkész 14 éves lánya is.
A beszámoló szerint az elkövető egy 26 éves férfi, Devin Patrick Kelley, aki korábban a légierőnél szolgált, majd egy évet töltött börtönben családon belüli erőszak miatt.
A Daily Mailnek több, az elkövetőt korábban ismerő személy is nyilatkozott; ennek során kiderült, hogy
a gyilkos meggyőződéses ateista volt, aki istentagadó nézeteit rendszeresen hangoztatta az interneten.
A beszámoló szerint az elkövető “különc” volt, aki ateista nézeteit az interneten próbálta propagálni. Az egyik, őt személyesen ismerő személy Kelleyt a következőképp jellemezte; “Mindig arról beszélt, hogy akik hisznek Istenben, mindannyian ostobák.” Emellett hozzátette, hogy a későbbi elkövető rendszerint megpróbálta meggyőzni a hívőket saját ateista nézeteiről.
Mint kiderült, a gyilkos
gyorsan radikalizálódott, hiszen hozzá hasonló gondolkodású személyek közt szocializálódott az interneten.
Kelley több ateista csoportot is követett a Facebookon, mígnem egy templomba berontva 26 emberrel végzett.

Ezeket a Facebook-csoportokat követte az ateista gyilkos.

A Daily Mailnek nyilatkozó egyik forrás emellett elmondta, hogy az elkövető korábban is hajlamos volt erőszakos cselekmények elkövetésére – egyszer egy nézeteltérésük miatt megpróbálta megütni -, és rendszeresen szólalkozott össze hívő személyekkel.
Ez a térítő jellegű ateizmus, a hívő személyek lekicsinylése egyébként nem egyedi jelenség: a 444.hu kommentelői közt rengeteg ilyen meggyőződésű személyt találni bármilyen tetszőleges, a KDNP-t vagy a kereszténységet akár csak érintőlegesen megemlítő cikk alatt.

http://www.hidfo.ru/2017/11/meggyozodeses-ateista-volt-a-texasi-gyilkos/

2017. november 5., vasárnap

Bocsa József: A krisztusi papság

Bocsa József atya homiliája az évközi 31. vasárnap olvasmányaihoz (A/ sorozat)
Furcsa érzései és gondolatai támadhatnak az embernek ezeket a mai olvasmányokat hallgatva. Az egyház ezeknek a szentírási részeknek az egymás mellé vágásával maga ellen prédikáltat? A papokat arra kényszeríti, hogy maguk ellen prédikáljanak? Mert igaz ugyan, hogy itt az ószövetségi papságról van szó, de az ó és az újszövetségi papság egymással - logikailag legalábbis - könnyen helyettesíthető. Nagyon kemény szavak hangzanak el mind Malakiás próféta, mind Jézus szájából. Még olyan érzései is támadhatnak az embernek, hogy Jézus, aki a szeretetet hirdeti és az ítélkezéstől óv, maga is szeretetlen, és ítélkezik.
De nézzük csak közelebbről, miről is van szó valójában! Isten az Ószövetségben - erre utal maga az elnevezés is - szövetséget kötött a néppel, és ennek a szövetségnek fő adminisztrátoraivá az ószövetségi papokat, az ároni papságot tette. Mi volt ennek a szövetségnek a lényege? Isten pártfogást, oltalmat, üdvösséget, bizonyos földi jólétet is ígért a maga részéről a választott népnek. Ennek feltétele a nép részéről - a szövetség másik oldala - az Isten törvényeihez való hűség. A népet választás elé állította. Áldást, vagy átkot vonnak magukra hűségükkel vagy hűtlenségükkel. De a választott nép egész történetén végig vonul az Istenhez való hűtlenség, a törvényszegés, így az átok is. Ezért a hűtlenségért, törvényszegésért az egész nép felelős, de különösen a papok, akikre rá volt bízva ez a szövetség. Így őket is fenyegeti Malakiás próféta szövegében az átok. Malakiás intelme ezért elsősorban a papokhoz szól. Figyelmezteti őket a próféta keményen személyes bűneikre. A nép maga is bűnös, és vezetői is bűnösek. A kettő egymástól elválaszthatatlan. De akire többet bíztak, attól többet kérnek számon. A nép akkori vezetőinek az ostorozását Jézus is folytatja. Nagyon kemény kirohanásokat hallunk a szájából az írástudók és a farizeusok ellen.
Jézus egy új papságot alapít, egy új vezető réteget. A szövegkörnyezetből egyértelműen látszik, hogy Jézus leendő papjait készíti fel hivatásukra. Rámutat azokra a csapdákra, amikbe elődeik, a nép akkori vezetői beleestek. Hirdették ugyan a törvényt, de maguk nem tartották meg. A maguk számára kiskapukat kerestek. Így hazuggá, képmutatókká váltak, elveszítették hitelüket az emberek előtt. Nem megbízójuk, vagyis Isten tetszését keresték, hanem az emberekét. Ugyanakkor uralkodnak a rájuk bízottakon.
Jézus megmutatja, hogy milyeneknek kell lenniük az ő papjainak. Majdnem elég beszorozni minusz eggyel az előzőket. A törvényt nemcsak hirdetni kell, hanem meg is kell valósítani. Sőt először be kell tartani, élni kell, ez a leghitelesebb prédikáció.  Nem az emberek tetszését kell keresni, hanem Istenét. Nem kell feleslegesen botránkoztatni az embereket, de nem is kell a kényüket-kedvüket keresni. Elsősorban a megbízó, a gazda érdekeit kell képviselniük. De azt nem szabad elfelejteni, hogy nem egy önkényúr gazdáról van szó, hanem olyanról, aki a foglakoztatottjainak, a béreseinek, a bárányainak is a javát akarja. Nem szabad kiskapukat keresni! Nincsenek kiskapuk, csak szűk kapu és keskeny járható út. Emberi törvényeken lehet keresni kiskapukat, és azokon közlekedni, de Istennél nincsenek ilyenek. Mindenkinek át kell mennie a szűk kapun, mindenkinek a sokszor kanyargós és meredek ösvényen kell végigmennie. Mindenkinek cipelnie kell a keresztet. Nem uralkodniuk kell a papoknak a híveken, hanem szolgálniuk kell őket, ahogyan Jézus is tette.
Ha ezeket a szabályokat megtartják, elkerülik ezeket a csapdákat, akkor utat mutatnak a rájuk bízottaknak, a híveknek is. Nem azt fogják mondani, hogy arra menjetek, hanem, hogy gyertek utánam, vagy pedig, hogy csináljátok így vagy hasonlóan, ahogy én csinálom. Ezáltal hiteles emberré válnak. Nem biztos, hogy mindenki kedvelni fogja őket. Sőt biztos, hogy üldözni, és bántalmazni is fogják őket. De a megbízójuknak kedve fog telni bennük. És a tükörbe is bele tudnak  nézni, nem fognak meghasonlani önmagukkal.
Isten megtehetné azt, hogy maga kommunikál mindenkivel, személyesen minden emberrel, de neki, úgy látszik fontos, hogy közbeiktassa az ugyancsak ember papokat. Isten megtehette volna azt is, hogy eleve szentekből csinált volna egyházat. De ő gyarló embereket választ ki gyengeségeikkel, gyarlóságaikkal együtt. Az ő apostolai is esendőek és gyengék, teli vannak mindenféle hibákkal. Ilyen gyarló emberek voltak már az első apostolok is. Gondoljunk csak Péter árulására! De még egy János is milyen volt, aki a legszentebb volt már kezdettől közöttük, ő is versengett testvérével együtt az első helyekért. De Mesterük a végén mégis szenteket formált mindegyikből, aki még az életüket is hajlandók voltak odaadni érte.
Hogyan váltak szentté az apostolok? Követték mesterüket, aki nemcsak prédikált nekik - olyanokat is, amiket a mai evangéliumban hallottunk - hanem eléjük is élte azt, amit mondott. Végig vezette őket az alázat és a bűnbánat útján, megtisztította őket mindenek előtt gőgjüktől, elbizakodottságukból. Felöltöztette őket a saját erényeibe, az alázatába, tisztaságba, engedelmességébe. Beléjük ültette, csöpögtette saját szeretetét.  Saját testével és vérével táplálta őket. Saját Lelkét adta nekik. Beemelte őket az Atyával és a Szentlélekkel való szeretetkapcsolatba. Saját édesanyját adta nekik is édesanyául.
Mi a mi feladatunk, nekünk hívőknek? Ebből a szempontból mi papok is hívők vagyunk.
·       hogy segítsük imáinkkal, és minden lehetséges módon a mai apostolokat, körülöttünk élő papokat, hogy végig járják ők is az életszentség útját.
·       hogy levetkőzzék gyengeségeiket, gyarlóságaikat,
·       hogy növekedjenek a papságukhoz szükséges erényekben,
·       hogy hiteles emberekké váljanak,
·       hogy elsősorban Istenhez hűséges papokká váljanak, akik egyértelműen követik Isten törvényét, de megértők az emberi gyengeségek iránt is, mert maguk is gyengék és gyarlók,
·       hogy mindenben mesterüket kövessék, vele teljesen eggyé váljanak,
·       hogy ezáltal, értük imádkozva, őket segítve, őket követve, segítségüket, szolgálatukat, útmutatásukat elfogadva mi magunk is szentté, Isten előtt kedvessé váljunk.


http://engesztelok.hu/irasok-tanulmanyok/1273-a-krisztusi-papsag

Olaszországban már megvalósították az "ökumenikus misét"

unita-nella-diversita-e-ospitalita-eucaristica-due-proposte-un-cammino_articleimage.jpg
Tegnapi cikkünkben egy német bíboros nyilatkozatán keresztül tudósítottunk arról, hogy médiaértesülések szerint bizottság állt fel a Vatikánban, amely az "ökumenikus mise" kidolgozását végzi. Az állítólagos cél az, hogy olyan liturgia szülessen meg, amelyen katolikusok és protestánsok együtt végezhetnek szentáldozást, ahogy arra a felekezeti vezetők tavaly írásbeli fogadalmat is tettek.
Felhívták azonban a figyelmünket rá, hogy ennek az ökumenikus misének és közös áldozásnak egyfajta gyakorlata már létezik az Egyházban, méghozzá a torinói érsekség területén, Olaszországban, érseki jóváhagyással.
Az "ökumenikus miséket" a katolikus Spezzare il pane ("A Kenyér Megtörése") elnevezésű csoport kezdte el idén a torinói érsekségben. A "misék" alatt az Oltáriszentséget katolikusoknak és nemkatolikusoknak is kiszolgáltatják.
A csoportot egy katolikus pap, Fredo Oliviero atya vezeti, aki az illegális bevándorlók melletti kiállásairól híres. A Spezzare il pane a helyi érsek, Msgr. Cesare Nosiglia támogatásával működik. Az Oltáriszentség nemkatolikusoknak történő kiszolgáltatását a torinói érsekség hírlapja, a La Voce e il Tempo is meghirdette.
A Spezzare il pane közösség tagjai között katolikusok, anglikánok, baptisták, valdensek és lutheránusok is vannak. A csoport havonta egy alkalommal gyűlik össze valamelyik felekezet saját templomában, ahol közösen ünneplik meg az "Eucharisztiát" az adott felekezet saját liturgikus rendje szerint - leszámítva, hogy az összejövetelen az "Eucharisztiát" (katolikusoknál az Oltáriszentséget) minden jelenlévőnek kiszolgáltatják.
A közösségvezető Fredo Olivero atya szerint az ökumenikus szertartásaikkal "előtérbe helyezik a keresztény identitást az egyes egyházakhoz való tartozás helyett". A pap azt állítja, hogy a kezdeményezésük más olaszországi városokban is elkezdett terjedni már.


Nem szükséges a közös hit az Eucharisztiában.

Az atya egy idén májusban a torinói érsekség lapjában és honlapján is megjelent cikkében azt írta, hogy a szertartásokon résztvevőknek nem kell azonos hitet vallania az Eucharisztiáról. Ahogy fogalmazott: "Ahhoz, hogy közösen átéljük ezt az eseményt, nem szükséges ragaszkodnunk 'egyazon gondolathoz' az Eucharisztiáról, hanem ehelyett tisztelnünk kell mindenkit a saját gondolatáért."
Az atya ugyanazon cikkébe a kételyeit is belefogalmazta a katolikus egyház átlényegüléssel kapcsolatos tanításával kapcsolatban: "Sem Jézus, sem Pál nem magyarázták el 'hogyan' valósul meg ez a jelenlét [ti. Jézus Krisztus valóságos jelenléte az Oltáriszentségben - KV szerk.], akkor ezt mi miért tennénk?"


Az Eucharisztia "értelmezései" nem részei a Szentírásnak?

Saját püspökének támogatása mellett Fredo atya arra is hivatkozik a cikkében, hogy (szerinte) maga Ferenc pápa is támogatja az "ökumenikus mise" koncepcióját. A cikkben Fredo atya emlékezteti az olvasókat Ferenc pápa 2015. június 22-én Torinóban tett látogatására, amelyben a jelenlegi Szentatya volt az első pápa, aki látogatást tett egy valdens templomban, bocsánatot kérve a valdensektől a katolikus egyháztól őket ért "üldözésért".
Fredo atya arra emlékeztetett, hogy a pápai látogatás során Ferenc pápa nem tagadta és nem is tiltakozott az ellen a moderátori felvetés ellen, miszerint az Eucharisztia különféle "értelmezései" nem részei a Szentírásnak. Fredo atya idézi a moderátor szavait is, aki a pápa, a valdens lelkészek, és a jelenlévő hívek előtt ezt mondta:
Azok között, amikben osztozunk, ott vannak Jézus szavai az utolsó vacsorán: "Én vagyok a kenyér... és a bor." Ezeknek a szavaknak az értelmezése különbözik az egyházak között és mindegyikőjükön belül. Ami azonban egyesíti a keresztényeket Jézus asztala körül, az a kenyér és a bor, amit Ő kínál nekünk, és az Ő szavai - nem pedig az értelmezéseink, amik nem részei a Szentírásnak.
Az atya szerint az előző pápákkal ellentétben, akik "pontosan megoldották a kérdést", Ferenc pápa azzal ismerte el, hogy ő maga nem tudja pontosan megoldani az Eucharisztia kérdését, hogy az Egyházat a tekintélyelvű döntések modelljéből a "szinodálisabb" modell felé mozdította el.


Ferenc pápa is áldozásra biztatott egy lutheránus asszonyt.

Fredo atya a cikkében azt is felidézte, hogy Ferenc pápa biztató választ adott annak a lutheránus asszonynak, aki a pápát 2015. november 15-én egy lutheránus templomban tett látogatása során kérdezte a közös szentáldozás lehetőségéről.
A lutheránusokkal végzett közös imaalkalom utáni nyilvános kérdés-válasz szekció alatt a lutheránus Anke de Bernardinis arról számolt be a Szentatyának, hogy a férje katolikus, akivel az élet sok "örömében és bánatában" osztoznak, mégsem áldozhatnak közösen a (katolikus) szentmisén. "Mit tehetünk, hogy végre elérjük az egységet?" - kérdezte.
Ferenc pápa válaszul azt mondta a hölgynek, hogy "beszéljen az Úrral, és aztán tegye meg", azt sugallva, hogy a lutheránus hölgy is részesülhet szentáldozásban a katolikus szentmisén. Ahogy a Szentatya szó szerint fogalmazott:
A kérdésére csak kérdéssel válaszolhatok: Mit tehetek a férjemmel, hogy az Úrvacsora elkísérjen engem az utamon? Ez egy olyan probléma, amit mindenkinek meg kell válaszolnia, de egy lelkipásztor barátom egyszer azt mondta nekem: "Hisszük, hogy az Úr jelen van ott, jelen van. Mind hiszitek, hogy az Úr jelen van. Így hát mi a különbség?" - "Á, vannak magyarázatok, értelmezések." Az élet több, mint magyarázatok és értelmezések.
Mindig hivatkozzon a keresztségre! "Egy hit, egy keresztség, egy Úr." Ez az, amit Pál mond nekünk, ebből pedig vonja le a következtetéseket.
Sohasem mernék engedélyt adni erre, mert ez nem az én hatásköröm. "Egy keresztség, egy Úr, egy hit." Beszéljen az Úrral, és aztán tegye meg. Ennél többet nem merek mondani.
Ferenc pápa szavai ellen akkor Robert Sarah bíboros, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusa (ti. annak a vatikáni kongregációnak a vezetője, akinek a kérdés a hatáskörébe tartozik) is tiltakozott. "Szó sincs arról, hogy az Úristennel kellene beszélnem ahhoz, hogy tudjam, áldozzak-e vagy sem." – mondta Sarah bíboros az Aleteia riporterének, még az esetet követően, 2015. novemberében. – "Nem. Azt kell tudnom, hogy összhangban vagyok-e az Egyház törvényeivel."
"Nem a személyes vágyam, vagy a Jézussal folytatott személyes beszélgetésem határozza meg, hogy áldozhatok-e a katolikus egyházban." – tette hozzá a bíboros. „Honnan tudhatnám, hogy Isten valóban azt mondja: 'Jöjj, és vedd az én Testem.'? Nem. Az egyén nem döntheti el, hogy méltó-e a szentségre. Az Egyház törvényeit kell követnie, azaz legyen katolikus, legyen kegyelmi állapotban, és ha házas, éljen rendezett házasságban."


A Szent Péter Bazilikában is áldoztattak evangélikusokat.

Még 2016. január 15-én magában a római Szent Péter Bazilikában is a helyi papok megáldoztatták egy hivatalos finn evangélikus delegáció tagjait. A szentmisén Ferenc pápa nem volt jelen. A delegáció tagjai előre felkészülve kézmozdulattal jelezték, hogy nem jogosultak az Oltáriszentség vételére, az áldoztató papok ennek ellenére kiszolgáltatták azt nekik.
A delegációban lévő evangélikus püspök határozottan azt állította, hogy a kiszolgáltatás gesztusa "nem volt véletlen", ezért azt ő maga el is fogadta. "Mindezek mögött kétségkívül az új Vatikán ökumenikus hozzáállása rejlik." - nyilatkozott az evangélikus püspök. "A pápa nem volt jelen a misén, de kimondott stratégiai célja a szeretet és az egység szolgálata. Vannak teológiai ellenfelei is a Vatikánban, ezért nehéz megítélni, hogy mennyit mondhat, de gyakorlatbeli gesztusokat engedélyezhet." - tette hozzá.

katolikusvalasz.blog.hu/2017/11/05/olaszorszagban_mar_megvalositottak_az_okumenikus_miset