Vágyakozással teli kémlelés Krisztus újraeljövetele után

A Pünkösd utáni vasárnapok nem képeznek külön ünnepkört, hanem a húsvéti ünnepkör végét, záróakkordját képezik. A Pünkösd utáni idő 23-tól 28 vasárnapig terjed, tehát olykor több mint fél évig is eltart; de egymástól két, világosan elválasztható szakaszra oszlik. Az első szakasz 17 vasárnapot foglal magában, és a húsvéti titokról szól; a második a 18. vasárnappal kezdődik, és erősen eszkatologikus, azaz a végidővel foglalkozik, előre, a jövőbe, Krisztus újraeljövetelére tekint.

A Pünkösd utáni idő második szakasza tehát a tizennyolcadik vasárnappal kezdődik, ami idén (2017-ben) október 8-ra esett, ezért Magyarországon a vasárnap helyett a magyarok Királynőjének, Magyarország Nagyasszonyának ünnepét ültük meg. Így a honlapon az ünnepek magyarázatában idén ez utóbbi ünnep szerepel, a korábbi években pedig a Schütz-misszálé magyarázata, mely egy szót sem ejt e második, már nem vissza Húsvétra, hanem előre a végidőkbe tekintő Egyházról. Ezért következzen itt most a Pünkösd utáni tizennyolcadik vasárnap magyarázata a német Schott-misszáléból:

Ezzel a vasárnappal kezdődik a Pünkösd utáni idő második szakasza, a vágyakozással teli kémlelés Krisztus újraeljövetele után. Az Egyház azért könyörög, hogy Krisztus vezesse haza az Atya házába, a fény és az élet birodalmába. Hiszen az ősz, a betakarítás hónapja is élénken emlékeztet az aratás nagy napjára, ami Krisztus újraeljövetelekor az Utolsó Ítéletkor jön el a jók és a gonoszok szétválasztásával, a halottak feltámadásával, Krisztus Jegyesének, az Egyháznak és a hozzá hűséges emberek végleges hazavitelével.

Az Introitusban és a Gradualeban békéért könyörgünk az Úrhoz súlyos szorongattatásunkban, és bizalommal telve megyünk az Ő házába, az Isten házába, ami a mennyei Jeruzsálem előképe. A szentleckében (1 Kor 1,4-8) hálával tekintünk azokra a kegyelmekre és kincsekre, melyeket Húsvét hozott el számunkra (a szent keresztséget); mostanra már Isten kegyelmével megerősödtünk, és készek vagyunk Krisztus újraeljövetelére, amikor dicsőségben jelenik meg újra a gonoszok rémületére és az Egyháztól körülujjongva. Az evangéliumban (Mt 9,1-8) Jézus előkészíti megszabadító újraeljövetelét: „az Ő városába megy” (az Egyházába), meggyógyítja az inaszakadtat, azaz minket, majd meggyógyítva elbocsát bennünket a „mi házunkba”, a mennyei hazába.

A Pünkösd utáni tizennyolcadik vasárnap introitusa:
Da pacem, Domine, sustinentibus te, út prophetae tui fideles inveniantur: exaudi preces servi tui et plebis tui tuae Izrael. (Eccli 36,18) Laetatus sum in his, quae dicta sunt mihi: ind donum Domini ibimus. (Ps 121,1)
Adj, Uram, békességet azoknak, kik benned bizakodnak, hogy prófétáid igazmondóknak bizonyuljanak: és hallgasd meg szolgádnak és népednek, Izraelnek könyörgését. (Sir 36,18; Örvendeztem, mikor azt mondották nekem, az Úr házába megyünk. (Zsolt 121,1)

http://katolikus-honlap.hu/1701/p18.htm

Igazat adott a sátánistáknak egy amerikai bíróság

"Behemoth" nevű együttes koncertje. A nyugati kultúrában széleskörűen elterjedt a sátánizmus.

A sátánista szekta tagja azzal érvelt, hogy az abortusz korlátozása sérti az ő vallási meggyőződését.

Sátánista szektatag javára ítélkezett az Egyesült Államokban Missouri állam egy kerületi bírósága; a Sátáni Templom nevű “egyház” tagja bíróság elé vitte az abortusz korlátozásának ügyét, és azzal érvelt, hogy az abortusztörvény sérti az ő vallási nézeteit – derült ki a Kansas City Star beszámolójából. A szektatag azt állította, hogy az állam “egy bizonyos vallás” – kereszténység – értékrendjét próbálja rákényszeríteni az egyénre, ezzel hátrányos helyzetbe juttatva más vallások követőit.

“Missouri állam a hatalommal visszaélve arra használja az abortusztörvényt, hogy elfogadtassa azokat a vallási nézeteket, miszerint a magzat a foganntatás pillanatától kezdve különálló és egyedi emberi lény, emiatt elpusztítása morálisan elfogadhatatlan.”

A sátánista nő szerint más vallások követői nem minden esetben osztják ezt a “nézetet”, emiatt az abortusz előtt kötelezően végrehajtandó procedúrák során sérülnek a szabad vallásgyakorláshoz fűződő jogaik.

A bírósági dokumentumokban Mary Doe néven hivatkozott szektatag azzal érvelt, hogy az ő vallása szerint az élet nem a foganntatással kezdődik, emiatt az alkotmány által is garantált vallásgyakorlás szabadságát sérti, hogy az abortusztörvény szerint részt kell vennie különböző érzékenyítő programokon, mielőtt végrehajtják a magzatgyilkosságot.

Volt sátánista: az abortusz a rituális gyermekáldozat modern formája

Doe 2015 májusában esett át abortuszon. Mielőtt végrehajtották rajta a beavatkozást, a tájékoztatáson alapuló beleegyezés törvény által előírt procedúrákon kellett átessen. A törvény arra kötelezi a magzatgyilkosságra váró nőket, hogy az első vizit előtt 72 órát várjanak, emellett ultrahangos vizsgálat során látniuk kell a magzat életfunkcióit, majd alá kell írniuk egy dokumetumot, melyben az is szerepel, hogy “minden ember élete a foganntatás pillanatában kezdődik.”

A sátánista nő a törvényi előírások ellenére nem volt hajlandó meghallgatni a magzat szívverését, majd bíróság elé vitte az ügyet.

A bíróság elismerte, hogy korábban se a Missouri Legfelsőbb Bíróság, se a szövetségi legfelsőbb bíróság nem vizsgálta, hogy az abortuszra váró nőknek adott kiadvány, az ultrahangos vizsgálat, és a magzat szívverésének kötelező meghallgatása sérti-e várandós nők szabad vallásgyakorláshoz fűződő jogait.

Doe a Sátánista Templom nevű “egyház” tagja, ami – akár a liberális civil szervezetek – az egyén különböző szabadságjogaira hivatkozva próbál követőket toborozni, és újabban gyermekeket is megkörnyékez.

http://www.hidfo.ru/2017/10/igazat-adott-a-satanistaknak-egy-amerikai-birosag/

A Rózsafüzér sértő… Beer Miklós „igehirdetése” az ATV-ben

http://www.atv.hu/videok/video-20171011-beer-miklos

Már nem csupán bosszantó, de sértő, megbotránkoztató és súlyosan egyházellenes az, amit Beer Miklós, váci püspöknek nevezett ember megenged magának abban a televíziós kanálisban, amely mind a magyarságot, mind a kereszténységet oly sok alkalommal – primitív beszélgetős műsoraiban – gyalázta.

Legutóbb Aradszki András képviselő úr szavait forgatták ki az ügyeletes kérdező tematikája szerint. Aradszki András azt találta mondani, hogy sátáni az, ahogyan Soros meg akarja semmisíteni az európai keresztény kultúrát. Megemlítette a fatimai jelenést, amelynek 100. évfordulóját üljük, s a Rózsafüzért, amelyet Szent II. János Pál pápa is a Sátán elleni leghatékonyabb fegyvernek nevezett.

Beer püspök azonban ismét nem a kereszténységet, a katolikusságot vette védelmébe, hanem arcátlan és felháborító módon arra hivatkozott a Rózsafüzér említésekor, hogy a protestáns testvéreket sértheti ez a képviselői felvetés, hiszen ők nem imádkozzák a Rózsafüzért, s ennek emlegetése nem való a Parlamentbe. Azt is leszögezte Bergoglio érsek legjobb magyar tanítványa, hogy senkire nem mondhatjuk: Sátán… s mind emellett Veres András püspököt is igyekezett – ha csak szőr mentén is – lejáratni a lombik-ügyben való megszólalása által.

Beer vagy súlyos demenciában szenved, vagy Vácnak nincs katolikus püspöke!

Egy magyar katolikus püspöknek örülnie kellene, hogy Mária országában nem csupán a protestantizmus nagy ünnepéről hallunk, hanem a katolikusság is kinyilváníthatta végre a véleményét, s a katolikus ember hangja is megszólalt végre a Szűzanyának – néhány évszázaddal a reformáció előtt – Szent István által felajánlott Szentkorona árnyékában, a Magyar Parlamentben, Aradszki András képviselő úr által.

Egy magyar katolikus püspöknek tudnia kellene, hogy mit hozhat a magyarság számára a muszlim őrület, amelyet volt alkalmunk évszázadokkal ezelőtt megtapasztalni, másfél századon keresztül, s azt is tudnia illenék e szerencsétlen liberálisnak, hogy hány katolikus püspök áldozta életét a történelem során a magyar nemzetért… Beer nem tudja, nem akarja tudni. Beer megalázza, szembeköpi az Istenszülőt, szembeköpi a magyar katolikusok közösségét, szembeköpi püspöktársait, a magyar történelmet és annak nagyjait, mert ő a mindentudó liberális bölcs, aki a tiszta gondolatokat hirdető székely ferenc rendi Böjte Csabát is maga elé tolva hazudja el a liberális és magyarellenes Tv csatornán, hamis, Istentől és a magyar nemzettől elrugaszkodott elveit. És ez felháborító.

Mert Beer megbotránkoztatja katolikus magyar népét. Ám, ez mégsem elkeserítő, mert egy ilyen ember szavaitól Mária oltalma alatt és abban remélve nem keseredhetünk el. Egy ilyen ember miatt a Rózsafüzér hónapjában, Mária hónapjában, a Rózsafüzért imádkozva nem szégyenkezhetünk. S egy ilyen ember katolikusokat megalázó mondatai nem minket, az egyházhoz és Máriához, a Magyarok Királynőjéhez hű magyarokat minősíti, hanem őt magát, a tagadót.

S minősíti őt maga Mária is, akinek a váci egyházmegye egyik templomában (Pásztón) folynak a könnyei… láthatóan és tagadhatatlanul. Mert a nagy elődök silány és áruló utóda szerint a Rózsafüzér megbánthatja a protestánsokat…

Isten legyen irgalmas ehhez az emberhez, akit ma még Vác püspökének titulálnak, s adjon nekünk önmérsékletet, türelmet és erőt, hogy tudjunk imádkozni  a Rózsafüzért ilyen primitív és aljas módon a köz előtt megsemmisíteni akaró, Máriát és Mária országának katolikus népét – az ellenséggel egyetértve – megtipró emberért is…

http://www.atv.hu/videok/video-20171011-beer-miklos

(Arra nem is merek gondolni, hogy a Rózsafüzér elleni támadások tendenciózusak és a Vatikánból erednének, ám elgondolkodtató, hogy a ferencesek rendi ruhájáról is nemrégiben eltűnt a Szent Ferenc óta hordott hét tizedes szeráfi Rózsafüzér...)

Stoffán György

Üdvösség Anyja: Ők egy új, piros könyvet fognak bemutatni, amelynek a borítójába egy kecskefej lesz beágyazva.

http://profetieavertisment.ro/mesaje/1075/mama-mantuirii-vor-prezenta-o-carte-noua-rosie-cu-un-cap-de-tap-incrustat-in-coperta-ei/

https://informatiisimesaje.wordpress.com/2017/10/11/profetie-implinita-noul-liturghier-cartea-rosie-cu-un-cap-de-tap-incrustat-in-coperta/

Üdvösség Anyja: Ők egy új, piros könyvet fognak bemutatni, amelynek a borítójába egy kecskefej lesz beágyazva.

2014. március 11. kedd, 20:39

Drága gyermekem, amikor megszültem Fiamat, ez azt jelentette, hogy nemcsak az Emberfiát, a Világ Megváltóját hoztam a világra, hanem egy új kezdetet is. Drága szeretett Fiam születése megváltást hozott a világnak, és az emberiség egy nagyon különleges Ajándékot kapott. Ezt az Ajándékot elutasították, de az emberiségnek még ma is a javára válik, mivel nagyon sokan elfogadták az Igazságot.

Fiam születése az Ő Földi Egyháza születésének volt az előhírnöke, és mindkettőt én hordoztam, az Úr egyszerű szolgálóleánya. Én, a Napba öltözött asszony leszek az, akit Fiam Egyházával együtt a pusztába fog száműzni a kígyó. Minden velem, az Isten Anyjával kapcsolatos nyomot el fognak törölni. A nekem tulajdonított jelenéseket nevetségessé fogják tenni, és a Fiam Egyházában lévő ellenség arra fogja utasítani az embereket, hogy utasítsanak el minden ezzel kapcsolatos hiedelmet. Aztán Fiam Egyházát félre fogják dobni mindazokkal együtt, akik Krisztus hűséges követői. A Szentmiséket meg fogják szüntetni, és amíg mindez történik, a kígyó szétszórja az ő szolgáit, akik helyet fognak követelni maguknak minden Keresztény Egyházban. Ez a hatalomátvétel olyan méreteket fog ölteni, hogy az emberek, az igaz hívők, annyira meg fognak döbbenni, hogy túlságosan félni fognak felállni és kifogásolni azt a megszentségtelenítést, amelyről tanúskodniuk kell, mert félteni fogják az életüket.

Ez alatt az idő alatt, Fiam Maradékai össze fognak gyűlni minden nemzetben az egész világon, és e fertőzés szörnyű időszakának idején vezetni fogják az elveszetteket és az összezavarodottakat. Ez a Hadsereg olyan nagy hatalmat fog kapni a gonosz felett, amelynek ott szemtanúi lesznek, ami egykor Fiam Egyháza volt. Ők, a Szentlélek Ereje által az Igazságot fogják hirdetni – az Igaz Evangéliumot –, az Igaz Igét, amely a Szent Bibliában adatott a világ számára. A Keresztény Egyházakban a csalók nyíltan fogják támadni a Bibliát, és meg fognak kérdőjelezni minden olyan Tanítást, amely a bűn veszélyeire figyelmeztet. El fogják ferdíteni annak tartalmát, és egy új, piros könyvet fognak bemutatni, amelynek a borítójába egy kecskefej lesz beágyazva, elrejtve a Kereszt szimbólumában.

A hitetlen külvilág számára ez úgy fog tűnni, mintha egy forradalom lenne, egy olyan, amely magával ragadja őket, és azokat fogja megszólítani, akik elutasítják Isten Létezését. Sok nemzetben nagy ünnepségek veszik majd kezdetüket. Ezek az ünnepségek a globális egység és az emberi jogok ünnepének nevében a minden erkölcsi elkötelezettségtől való szabadságot fogják üdvözölni.

Azok, akik Fiam Maradék Hadseregét fogják vezetni, Jelenlétének Fényét egy világítótoronyhoz hasonló magasságra fogják emelni. Ez a Fény továbbra is vonzani fogja mindenhol a lelkeket, annak ellenére, hogy a pogányság minden egyházban, minden hitfelekezetben terjedni fog, kivéve a két tanút – a Keresztényeket és a Zsidókat -, akik továbbra is hűségesek maradnak Isten Akaratához.

Aztán, amikor a nagy nap felvirrad, és miután a háromnapos szörnyű sötétség véget ér, egy nagy Fény fog megjelenni a Föld fölött. Ez a Fény körülveszi majd a Fiamat és a Napot, amely teljes erejében lesz, és mindkettő ugyanabban az időben fog leereszkedni a világra. Senki sem fog kimaradni abból, hogy szemtanúja legyen ennek a természetfölötti látványnak. A bejelentés harsogását mindenki hallani fogja az ember által ismert kommunikáció minden formáján keresztül. Éppen ezért mindenki egy nagy eseményt fog várni, de nem fogják ismerni az idő, az órát, és a napot sem. És aztán azok, akiknek a neve fel van sorolva az Élők Könyvben, össze lesznek gyűjtve.

Imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok, hogy a világ ne utasítsa el a felkészülést, amelyre szükség van, még mielőtt az emberiség megláthatná Fiam Arcának Fényét.

Szeretett Édesanyátok,
Az Üdvösség Anyja.

Hamispróféta: "Minden meg lesz mentve. Minden."

Október 11-én Ferenc pápa azt mondta, hogy nem kell félni a végítélettől, mert "a történet végén ott van az irgalmas Jézus, így minden meg lesz mentve. Minden."

Ferenc pápa összegyűjtött kijelentéseit, amelyek tagadták a pokol létezését, Sandro magiszter publikálta október 20-án.

"A végítélet olyan, mint egy hatalmas sátor, ahol Isten üdvözli az emberiséget, hogy örökké vele éljenek" - mondta Ferenc pápa augusztus 23-án. A magiszter megmutatta, hogy Ferenc sokszor az evangéliumok bizonyos részeit idézi csak, kihagyva Jézus örök kárhozattal kapcsolatos figyelmeztetéseit.

Ha Ferencnek igaza van, akkor senkinek sincs szüksége sem rá, sem az egyházra, továbbá különbség sem lenne a szentek és a gonosztevők között.

https://gloria.tv/article/BAtPX9yKLHj264ExHy2EVL3iB

A sötétségbe boruló Fatima: audiovizuális fény-show a fatimai Székesegyház falán.

2017. október 13-án lesz a fatimai Napcsoda 100. évfordulója, amelynek annak idején mintegy 70 000 ember volt a szemtanúja, hívők és hitetlenek egyaránt. A Szűzanya előre jelezte ennek a csodának az időpontját, azért, hogy a három pásztorgyereken keresztül Fatimában adott üzeneteinek hitelességét, fontosságát és sürgősségét alátámassza. Az üzenetek 1917. május 13-án kezdődtek el.

Ennek az eseménynek az emlékére és az idei 100 éves évforduló megünneplésére ismét megtalálták a módját annak, hogyan lehet megpróbálni gyalázni a Szűzanyát és profanizálni a szentet: a gyönyörű, tradicionális fatimai Rózsafüzér Nagyasszonya Bazilika homlokzatát kivetítő képernyővé változtatva audiovizuális fény-show-t vetítenek, hogy "ezzel tisztelegjenek" Isten Anyja és a fatimai jelenések előtt.

Ez a gyalázatos előadás, amelynek Fátima — Tempo de Luz (“Fatima — A fénynek az ideje”) lesz a neve, viccesen, az éjszakai sötétségben fog megtörténni, amely viszont jól illeszkedik a Szűzanya által megjövendölt (ld. Franco Adessa: A fatimai harmadik titok, Fr. Augustin Fuentes: A Lúcia nővérrel készült utolsó interjú - 1957 , A két Lúcia nővér - tények és fotók ) az Egyházban bekövetkező sötétségre. A fény-show-t háromszor megismétlik, október 12-én, 13-án és 14-én, a késő esti órákban.
Az alábbi rövid videóklippen meg lehet tekinteni a műsor reklámját.

Projecção multimedia Fátima- Tempo de Luz.

Ha valakinek ismerős az ötlet, hogy egy szent épület falára profán képeket vetítenek, az valószínűleg azért van, mert Ferenc pápa ugyanezt tette a Szent Péter Bazilikával 2015. december 8-án - nem a Szűzanyát ábrázoló képek vetítésével, hanem állatok, növények és egyéb teremtmények képeivel, követve az újpogány környezetvédelmi programot, amelyet a Laudato Si enciklika is jól tükröz.

Róma, Szent Péter Bazilika, 2015. december 8.

Öt tévhit a Bibliáról és a katolikusokról, amikben még mindig sokan hisznek

Az alábbi cikk a ChurchPOP oldalon jelent meg. Szó szerinti fordításban közöljük.

A Biblia teljes mértékben központi helyet foglal el a katolicizmusban – akkor miért övezi olyan sok tévhit?

Íme, az öt leggyakoribb tévhit a Bibliáról és a katolikus egyházról.

Első tévhit: a katolikusok nem gondolják, hogy a Biblia kötelező jellegű

Valóság: Ez rendszerint úgy történik, hogy a protestánsok azt állítják, hogy a katolikusok a Hagyományt vagy a Tanítóhivatalt helyezik előtérbe a Bibliával szemben. Ez egyszerűen hamis.

A katolikusok hiszik, hogy a Biblia Isten sugallmazott Szava, és a legmagasabb tekintély minden tanításában. A hiteles Hagyomány, csakúgy, mint Isten kötelező érvényű Szava (2 Tesz 2,15) nem mondhat ellent a Bibliának. A Tanítóhivatalnak sincs tekintélye ahhoz, hogy megváltoztassa vagy helyettesítse az Írásokat.

A katolikusok inkább azt hiszik, hogy az Egyház “nem Isten szava fölött, hanem annak szolgálatában áll, csak az áthagyományozottat tanítja, amennyiben ezt a Hagyományt isteni parancs alapján, a Szentlélek vezetésével áhítatosan hallgatja, szentül őrzi, hűségesen kifejti...” (Dei Verbum, 10)

Második tévhit: A katolikusok könyveket adtak hozzá a Bibliához

Valóság: Ironikus, hogy ezt a vádat rendszerint a protestánsok hangoztatják, miközben valójában éppen az ellenkezőjéről van szó: a katolikusok a hagyományos Bibliát teljes egészében használják, míg a protestánsoknak kevesebb könyvük van.

A bibliai kánon története bonyolult, de legyen elegendő annyit mondani, hogy nem volt teljes egyetértés a negyedik századig arról, hogy mi a pontos listája a kánoni könyveknek. Ekkor a helyi püspöki tanácsok és a pápa széleskörű megegyezésre jutottak a 73 kánoni könyvet illetően, amelyek még ma is használatosak a katolikus egyházban.

Miközben maradt néhány nézeteltérés, a 73 kánoni könyvet több mint ezer évig használták, amíg a protestánsok nem távolítottak el hét könyvet (valamint egy pár könyvből részleteket töröltek), amelyeket mind a katolikusok, mind az ortodoxok elfogadtak, és egy olyan kánont határoztak meg, amelyet a korai egyházban egyetlen közösség sem használt.

Harmadik tévhit: A katolikus egyház nem akarja, hogy a katolikusok ismerjék a Bibliát

Valóság: Ez egyszerűen hamis. Íme, amit a II. Vatikáni Zsinat mondott erről a témáról: "...a Szent Zsinat nyomatékosan buzdítja, és különösen sürgeti az összes Krisztus-hívőt,... hogy a Szentírás gyakori olvasásával szerezzék meg „Jézus Krisztus fönséges ismeretét” (Fil 3,8)". A zsinat ezután idézi a korai egyházatyát, Szent Jeromost: „Mert aki nem ismeri a Szentírást, nem ismeri Krisztust” (Dei Verbum, 25).

A katolikus egyház történelme során lefordította a Bibliát népi nyelvekre, néha még ábécét is alkotva olyan nyelvek számára, amelyek nem rendelkeztek vele. És a jelenlegi Lectionarium – vagy a misén olvasott szentírási olvasmányok rendje – hároméves ciklust foglal magába, amely mind az Új-, mind az Ószövetséget lefedi. Ez ezt jelenti, hogy egy vasárnapi szentmisére járó, átlagos katolikus rendszeresen hallja a Biblia terjedelmes részét.

Negyedik tévhit: a katolikus tanítás ellentmond a Bibliának

Valóság: A katolikus egyház ténylegesen azt tantja, amit a Biblia tanít.

Természetesen nem védhetem meg ebben a cikkben a teljes katolikus tanítást, de igen, még azok a tanításokat is, amelyeket a protestánsok elvetnek, mint állítólag a legnyilvánvalóbban téveseket, tanítják az Írások. Tisztítótűz (Korintusiaknak írt első levél 3), a sola fide elutasítása (Jakab 2,24, Máté 25), a Szájhagyomány tekintélye (Tesszalonikiaknak írt második levél 2,15), még a halottakért mondott ima is (2 Makkabeusok 12) mind az Írások tanítása.

Az igaz, hogy néhány katolikus tanítás nem található meg kifejezetten a Szentírásban. De nem mondanak ellen a Szentírásnak, hanem az Apostoloktól kapott szájbeli Hagyományon alapulnak, amelynek maga a Szentírás ad tekintélyt (Tesszalonikaiaknak írt második levél 2,15).

Ötödik tévhit: a katolikusok nem fogadják el szó szerint a Bibliát

Valóság: A katolikus egyház ténylegesen elfogadja szó szerint a Bibliát.

Igen, az Egyház elismeri az Írások spirituális jelentéseit (KEK 116), de azok a szó szerinti értelemre épülnek, amelyeket elsőként kell elfogadni. A Katolikus Egyház Katekizmusa (KEK) ezt mondja: „Szó szerinti értelem (sensus litteralis): A Szentírás szavainak jelentése, melyet a helyes magyarázat szabályait betartó egzegézis talál meg. A Szentírás „egész értelme egyen alapszik, tudniillik a szó szerinti értelmen” " (KEK 116).

Ez nem jelenti azt azonban, hogy az egész Szentírást egyformán értelmezzük. Műfaj, irodalmi formák, kifejezések, történelmi környezet, stb, ezeket mind figyelembe kell venni ahhoz, hogy felfedezzük a szó szerinti értelmet. Például, ha a Teremtés könyve szerzőjének az volt a szándéka, hogy a teremtés hat napját képletesen kell értelmezni, akkor a metaforaként olvasás jelenti a szó szerinti értelmezést (ez az, amikor az egyház nem érthet egyet a Szentírás néhány fundamentalista olvasatával). De a katolikusok nem utasíthatják el a Szentírás egy olyan szakaszának szó szerinti értelmezését, amely nem tetszik nekik, és nem értelmezhetik allegorikus formában azt, ami nem állt a szerző szándékában.

Te mit adnál még hozzá a listához?

Burke bíboros: „Oroszország felajánlása a Szűzanyának nem történt meg az általa kért módon.

IRVING, Texas, Október 9. (LifeSiteNews) — “Nyilvánvaló, hogy a felajánlás (Oroszországé) nem történt meg olyan módon, ahogy a Szűzanya kérte” – mondta Raymond Burke vatikáni bíboros a hétvégén a fatimai jelenések századik évfordulója alkalmából tartott találkozón az esemény csúcspontjaként elmondott beszédében.

Hozzátette: „Egy pillanatig sem kételkedem abban, hogy Szent II. János Pál pápa eltökélt volt a felajánlás véghezvitelében 1984. március 24-én és abban, hogy a Szűzanya elfogadta azt.”

Ugyanakkor a bíboros megjegyezte: “Égetően szükséges ma is a megtérés az ateista materializmusból és kommunizmusból, valamint Oroszország felajánlása Szűz Mária Szeplőtelen Szívének oly módon, ahogyan azt Ő kérte.”

A vatikáni legfelsőbb bíróság korábbi feje egyúttal megismételte felhívását, melyet korábban, májusban a római Élet Fórumon intézett a hívek felé: dolgozzanak és imádkozzanak, hogy megvalósulhasson Oroszország felajánlása a Szűzanya Szeplőtelen Szívének az általa meghagyott módon. A bíboros idézte a jól ismert fatimai titok végét, amelyben a Szűzanya így jövendölt: „Végül Szeplőtelen Szívem győzedelmeskedni fog, a Szentatya felajánlja nekem Oroszországot, Oroszország megtér és a földre a béke korszaka köszönt.”

A konferencián 700 résztvevő jelent meg, ezzel a fatimai jelenések százéves évfordulójának legjelentősebb észak-amerikai eseményévé avatva azt. Burke bíboros, akit több ízben is felállva ünnepelt a hallgatóság, előadásában részletesen foglalkozott a fatimai üzenetekkel, a Szűzanya jövendöléseivel, és a várható következményekkel, amennyiben nem fogadjuk meg intelmeit. A főpap szerint közvetlen kapcsolat van a harmadik titok közismert jövendölése, amely a papok és szerzetesek üldöztetéséről és vértanúságáról, valamint egy pápa haláláról szól, és az Egyház jelenlegi súlyos válsága között.

“Az Egyház pásztorainak, a Szentatyának, vele egyetértésben a püspököknek és legfőbb munkatársaiknak, a papoknak feladata a hit bátor továbbadása a maga teljességében” – tette hozzá. “Ennél fogva a harmadik titok különösképpen szól azoknak, akik pásztori szolgálatot látnak el az egyházban. Ha ők nem adják át a hitet, az Egyház változatlan tanításával és gyakorlatával összhangban, ha felszínes, zavaros vagy világias módon viszonyulnak hozzá, hallgatásuk a szó szoros értelmében véve halálos fenyegetést jelent azon lelkek számára, akiknek a gondozására felszentelték őket.”

Burke bíboros, aki a hit védelmében maga is nyilvános elszenvedője volt különböző nehézségeknek, így folytatta: “Soha ne féljünk elfogadni a szenvedést, mely Krisztus melletti kiállásunk miatt ér minket, hiszen Ő a mi szívünk igazi kincse.”

“Nem szabad kétségbeesnünk, emlékezzünk rá, hogy a Szent Szűz Szeplőtelen Szíve a dicsőségbe emeltetett, és sohasem szűnik meg szeretve értünk dobogni, akiket isteni fia Neki adott, amikor a kereszten haldokolt.” – mondta.

A bíboros Szent II. János Pál pápának 1982-ben, – a világ a Szűzanya Szeplőtelen Szíve számára történő felajánlása során- mondott szavaival fejezte be előadását: „Mária felhívása (a felajánlásra) nem csak a múlt korokra szólt. Ennek a felhívásnak minden nemzedék eleget kell, hogy tegyen, az ’idők jelei’ újabb és újabb megnyilvánulásainak megfelelően. Szünet nélkül vissza kell térnünk ehhez a felhíváshoz és szünet nélkül újra vállalnunk kell.”

A Catholic Action által szervezett eseményt bemutató videók hamarosan elérhetőek lesznek a szervezet honlapján.

Forrás: https://www.lifesitenews.com/news/cardinal-burke-russia-was-not-consecrated-in-the-manner-requested-by-our-la

Írta: John-Henry Westen Fordította: Sályi Anna

Szentek tanítanak ünnepükön

2017. 06. 13. Páduai Szent Antal

Testvéreim! Ne csak azért forduljatok hozzám, mert az elveszett dolgaitokat szeretnétek megtalálni, hanem mert Isten dicsőségére szolgáltam egész életemben. Azt az utat kerestem, ami Jézushoz hasonlóvá formált engem. Ez az út nehéz, és göröngyös volt, de az Úr vezette lépteimet és igyekeztem megtalálni azt az ösvényt, ahol Érte munkálkodtattam. Keressétek és találjátok meg a ti utatokat, ahol biztonságosan haladhattok. Ne féljetek elfogadni újabb kihívásokat, ha azzal Jézus ügyét szolgáljátok. A cél, hogy Jézus akaratában legyetek, és soha ne térjetek le erről az útról.

2017. 07. 22. Mária Magdolna

Testvéreim! Az életem megpecsételődött a paráznaság bűne által, amíg Jézus ki nem űzte belőlem a hét ördögöt. Megszabadultam, és többé nem vétkeztem a hatodik parancs ellen. Jézus betöltötte életemet, mert határtalanul szeretett engem. Semmihez sem fogható az a kegyelem, amiben részesültem. Szomorúan tekintek a ma emberére, különösen a fiatalokra, akiket a paráznaság démonai megkísértenek. Ők visszafordíthatatlan következményekkel találkoznak. A gonosz fogva tartja őket, még nagyobb gyötrelmet okozva nekik. Forduljatok el a bűntől, és kérjétek Jézus Krisztus segítségét, mert csak Ő tud egyedül rajtatok segíteni. Imádkozzatok, hogy megszabaduljatok a paráznaság bűnétől, hogy tisztán élhessetek ezután! Jézus titeket is szeret, és nem akarja, hogy a sátán fogva tartson. Forduljatok el a rossztól, és jót cselekedjetek! Ezt az utat választottam én is, amikor Jézus megszabadított.

2017. 07. 25. Jakab apostol

Testvéreim! Jézus Krisztus kiválasztott apostolai közé, és meghívott szolgálatára. Boldogan engedelmeskedtem Neki és mindenre visszaemlékeztem, amire tanított. Azért tudtam elfogadni követését, mert vonzódtam Hozzá, és mindahhoz, amivel megérintette lelkemet. Magával ragadott, és követtem Őt bárhová, amerre ment. Igyekeztem ellesni mindent Tőle, amit megtehettem. Elsőként fogadtam el Jézusért a vértanúhalált, példát mutatva az utánam következő apostoloknak. Mindent adjatok át Jézusnak, mert Ő ismeri, milyen halállal dicsőíthetjük meg Őt.

2017. 07. 26. Szent Joachim és szent Anna

Testvéreim! Istennek csodálatos ajándéka, hogy Mária szülei lehettünk. Máriát az Atyaisten választotta ki, hogy egyszülött Fiát világra szülje. Mária hatalmas vígaszalást jelentett számunkra. Mindenben engedelmeskedett Istennek, és nekünk is. Nagy örömünket leltük benne, mert oly csendes és szerény gyermek volt. Isten akaratát láttuk meg abban, amikor felajánlottuk Neki gyermekünket, hogy az Ő szolgálója legyen. Tudtuk, hogy a legjobb kezekbe kerül, mert a Mennyei Atya oltalmára bíztuk. Arra kérünk benneteket, ne halogassátok gyermekeiteket Istennek ajánlani. Neki különleges gondja van minden gyermekére.

2017. 07. 29. Szent Márta

Testvéreim! Szeretném elmondani nektek, hogy a szolgáló szeretet, amelyben engem részesített az Úr mekkora kegyelmekkel járt. Az Úr Jézus többször megfordult nálunk és vendégül láthattuk testvéreimmel. Ilyenkor nemcsak lakásunkba áradt az Ő békéje, hanem mindnyájunkra, akik e házban tartózkodtunk. Óriási kegyelem volt az Ő jelenlétében lenni. Én is szívesen hallgattam volna Jézust, lábai előtt. Ezért méltatlankodtam húgomra, aki jelenlétében nem törődött azzal, hogy vendégül lássuk Jézust. Ugyan elmarasztalt engem a Mester, de megértette velem, mit tartsak elsődleges fontosságúnak. Megtanította, hogy szolgálat közben hogyan figyeljek Rá. Amikor betér hozzátok valaki, akkor Jézust fogadjátok be, mert az Ő szeretete jön el közétek.

2017. 07.31. Loyolai Szent Ignác

Engesztelő Testvéreim! Jézus olyan dolgokra tanított meg engem, amely mindnyájatok számára elérhető cél. Megtanította nekem, hogyan különböztessem meg a jót, a rossztól. A világi ember számára nem feltétlenül az a jó, amit jónak tartanak. Meg kell különböztetni lelkünkben az elmozdulást. Ami először nyugtalanságot okoz szívünkben, de később megnyugszunk a döntésünkbe, az lesz a jó. De amikor valami nagy lendülettel indul, és később ellangyosodik, vagy kihűl, nem lesz jó döntés. Kellő odafigyeléssel magatok is megállapíthatjátok, melyek azok a döntések, amelyeket követnetek kell, hogy a lelkiismeretetekben Isten útját járjátok. Kérjétek a Szentlélektől a megkülönböztetés ajándékát, hogy el tudjatok igazodni az útvesztőben.

2017. 09. 29. Szent Angyalok

Testvéreink, akik Jézust követitek, soha ne felejtsétek el azt a harcot, amit Vele együtt vívtunk a bukott angyalok ellen. Most sem szűnt meg ez a harc, mert a gonosz lelkek ólálkodnak körülöttetek, és azt lesik, kit nyeljenek el. Ezért fontos, hogy belénk is kapaszkodjatok, mert megvédünk titeket, a támadásaik ellen. Kérjétek segítségünket, közbenjárásunkat. Én, Szent Mihály gonosz kísértéseitek ellen küzdök. Én, Rafael, mint gyógyító angyalként vagyok jelen életetekben. Én Gábriel pedig a hírvivő szerepet töltöm be életetekben. Minél tökéletesebbek vagytok az Úr szemében, annál nehezebben talál fogást a gonosz rajtatok. Az alázat, az engedelmesség és a tisztaság a legnagyobb erények, amelyekkel kivédhetitek a kísértő támadásait, széttéphetitek rátok rakott bilincseit.

2017. 10. 01. Kis Szent Teréz

Testvéreim! Ma különösen veletek vagyok, amikor segítségül hívtok engem. Nagy szeretetemben kértem számotokra a Szűzanyától azokat a kegyelmeket, amelyekre nem is gondoltatok. A Szent Szűz Jézustól kérte számotokra a tisztaság és a szeretet kegyelmét. Olyan ajándékokat kaptatok, amelyek által képesek lesztek a végső kitartásra, és mindennek az elfogadásra. Legyetek állhatatosak, és készítsétek lelketeket a megújulásra! Rózsaesőt hullatok mindazokra, akik elfogadják a szeretetet, és azt felajánlják a Mennyei Atyának.

2017. 10. 02. A szent őrzőangyalok

Kedveseim! A szent őrzőangyalok hatalmas segítséget nyújtanak életünkben. Milyen jó lenne, ha állandó kapcsolatban lennénk velük, hiszen ők a védelmünkre vannak rendelve. Aki kapcsolatban van velük, az érezheti hathatós segítségüket, különösen veszedelmek idején. Ápoljunk jó kapcsolatokat velük, akkor megtapasztaljuk segítségüket. Sokan nem hiszik, illetve rosszul értékelik az őrangyalok közbenjáró szerepét. A katolikus egyház vallja az őrangyalok jelenlétét életünkben, ezért fontos tájékozódni, mit tanít az egyház.

2017. 10. 04. Assisi Szent Ferenc

Testvéreim! Jézus Krisztust, a legnagyobb szegénységben követtem, mert megértette velem a lemondás jutalmát. Igazán akkor leszünk szabadok, ha gyakoroljuk ezt az erényt, és szabad akarattal elfogadjuk, amit az Úr számunkra rendelt. Ha nem ragaszkodunk semmihez, mert Jézus a legfőbb jutalmunk, akkor megértettük mi az igazi érték életünkben. Jézus szavai csengtek a fülemben, hogy az odafönt valókra törekedjünk, és ne a világi dolgokra. Ráhagyatkoztam minden ügyemben, így ismertem meg gondviselő szeretetét. Ma, amikor minden a pénzről szól, nehéz megérteni, mit jelent a lemondás. Pedig érdemes vállalni a vagyon nélküliséget, őszinte, tiszta szívvel, mert akkor rátalálunk a szegény, de minket gazdagító Jézusra.

2017. 10. 08. Magyarok Nagyasszonya

Gyermekeim! Ezen az ünnepen, különleges kegyelemmel segítek országotoknak, hogy egyre nagyobb hévvel tudjatok velem együtt munkálkodni. Édesanyaként szeretem magyar népemet, melyet Szent István ajánlott fel nekem. Legyetek boldogok, mert vigyázok rátok. De nektek is segítenetek kell, hogy a Szentháromság terve megvalósuljon. Arra kérlek titeket, hogy vegyétek komolyan a nekem való elköteleződéseteket. Imádkozzátok velem együtt a rózsafüzéreket minden nap, és buzdítsatok sokakat erre az imádságra. Ha legalább minden elkötelezett katolikus ember imádkozza, akkor nagy kegyelmeket eszközöltök ki országotok számára.

http://engesztelok.hu/lelkielet/1267-szentek-tanitanak-unnepukon

Ki teremtette Istent?

Bertrand Russell, az igencsak közismert néhai ateista „Miért nem vagyok keresztény” című esszéjében leírja, hogy egykoron mennyire mellbe vágta egy gondolat, amit John Stuart Mill fogalmazott meg önéletrajzában: „Az apám arra tanított, hogy a ’Ki teremtett engem?’ kérdés megválaszolása lehetetlen, mert azonnal felmerül, hogy akkor ’Ki teremtette Istent?’” Ebből Russel arra következtetett, hogy „mivel mindennek van oka (okozója), ez alól Isten sem lehet kivétel, tehát Isten létezésének is kell, hogy legyen oka (okozója).”

Bár Russel fenti kijelentése az Ősrobbanás elméletének megfogalmazása előttről származik, érdekes módon Stephen Hawking is felteszi ugyanezt a kérdést Az idő rövid története című könyvében, amiben egy mindenre egységes választ adó elmélet után kutat:

„Szükség van-e [ehhez] teremtőre és amennyiben igen, kifejt-e más hatást a világegyetemre és ki teremtette Istent?”

Az igazat megvallva, a kérdést leggyakrabban gyerekektől hallani, így meglepő, amikor tekintélyes tudósok vagy filozófusok szájából hangzik el. Isten természetét vagy fogalmát, illetve a természetről manapság sokak által vallott nézeteket figyelembe véve azonban a válasz nem annyira bonyolult. Főleg azért nem, mert a látszólagos nehézség a kérdésfeltevésben rejlik. (Természetesen fontos, hogy az ember alázattal közelítse meg az élet fontos kérdéseit, és emlékezzen, hogy „ha valaki azt gondolja magáról, hogy ő már „tud valamit”, az az ember igazában még semmit sem tud úgy, ahogy kellene,”^{1. Kor 8.2} ez azonban nem jelenti azt, hogy semmit sem tudhatunk.)

A természettudósok jelentős hányada által elfogadott Ősrobbanás elmélet szerint – és itt fontos megemlíteni, hogy keresztény és ateista tudósokat egyaránt találunk közöttük – a világegyetem (tér, anyag, energia és az idő) nagyjából 15 milliárd évvel ezelőtt jött létre. A semmiből. Bár az elmélet számomra nem elfogadható, be kell vallani, hogy bizonyos szempontból nagyon hasonlít a bibliai teremtéstörténetre, miszerint minden a semmiből lett.

A pusztán természettudományos elméletben rejlő problémákat egyre többen veszik észre. John Barrow és Joseph Silk asztrofizikusok szerint

„az új elképzelés sokkal jobban hasonlít a teremtés hagyományos metafizikai ábrázolására, vagyis a semmiből való teremtésre és egy konkrét időpontra, amikor ez megtörtént, illetve magának az időnek a határozott kezdetére.”

Stephen Weinberg Nobel-díjas fizikus szerint

„az állandó állapotú modell [ami szerint a világegyetem öröktől fogva létezik] azért annyira vonzó elmélet, mert a legkevésbé hasonlít a Teremtés könyvében leírtakra.”^{Cited in John D. Barrow, The World within the World (Oxford: Clarendon Press, 1988), 226.}

Csakhogy a világegyetem eredete nem Weinberg preferenciáitól függ, így annak nagyon is volt kezdete és a fizikai valóság tényleg a semmiből lett.

Egyesek persze úgy gondolják, hogy a világegyetem minden ok nélkül jött létre a semmiből, de hogyan jöhet létre bármi a semmiből? Létezés a nemlétből? Ez nem egy olyan világnézeti kérdés, amit egy feltörekvő tudós egy napon majd megdönthet. Gondoljunk csak bele: hogyan jöhet létre bármi, amikor ennek még a lehetősége sem létezik? Erős a gyanú, és mint fentebb láthattuk, többről van szó gyanúnál, hogy a semmiből-valami elmélet gyökere Isten létezésének tagadásából ered. A „semmiből semmi sem lesz” (ex nihilo, hihil fit) elvét valószínűleg senki sem kérdőjelezné meg a világon, ha az nem erősítené a bibliai teremtéstörténetet.

A semmiből-valami elméletet számos szkeptikus is elutasítja. Kai Nielsen ateista filozófus ezt írja:

„Tételezzük fel, hogy egy nagy robbanást hallunk és megkérdezed tőlem, hogy mi okozta, mire én azt felelem, hogy „Semmi. Csak úgy megtörtént.” Ezt a választ bizonyára nem fogadnád el. Mi több, valószínűleg teljesen értelmetlennek találnád.”

Ha pedig ez igaz egy kis robbanásra, akkor miért ne lenne igaz egy nagyra, az Ősrobbanásra?

A fentiek után térjünk a lényegre: Ki teremtette Istent? Hogyan válaszolhatjuk meg a kérdést?

Először is, hívőként nem állítjuk, hogy mindennek, ami létezik, létezik oka vagy okozója, hanem azt, hogy mindennek, ami létrejön, létezik oka vagy okozója. Más szóval, minden, ami elkezdődik, okkal kezdődik. A világegyetemnek volt kezdete (függetlenül attól, hogy melyik elméletet fogadjuk el), tehát kell, hogy legyen oka vagy okozója is. Az örökkévaló Istennek azonban erre nincs szüksége, mert neki nincs kezdete vagy vége. Öröktől fogva létezik és nemcsak kezdete nincs, de az időn felül áll.

Szkeptikus körökben jó eséllyel hallhatunk ilyen és ehhez hasonló kijelentéseket: „Mindennek oka van, még a világegyetem okozójának is szükségszerű, hogy legyen oka.” Valóban? A kérdés megfogalmazása eleve kizárja Isten létezésének lehetőségét. Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy „minden valóság fizikai, tehát Isten nem létezhet”. Csakhogy nem minden valóság fizikai. A logika szabályai vagy az erkölcsi értékek nem fizikai valóságok, mégis léteznek. Ebből az is következik, hogy nem mindennek van okozója. Ahogy az sem egyértelmű, hogy amennyiben mindennek, ami létrejön, kell, hogy legyen okozója, az az ok Isten.

Egy másik érdekesség, hogy nemcsak a múltban (Platón, Arisztotelész vagy a XIX. századi ateisták), de ma is akadnak olyanok, akik szerint a világegyetem örök és nincs szükség magyarázatra a létezésére. Ha valóban így gondolják, akkor ez miért nem lehet igaz Istenre? Akik pedig ragaszkodnak hozzá, hogy a világegyetem a semmiből lett, miért gondolják ezt valószínűbbnek, mint azt, hogy Istentől ered? Vagy, ahogy Dallas Willard filozófus megfogalmazta:

„Semmivel sem kevésbé valószínű egy öröktől fogva és önmagától létező lény létezése, mint egy önmagától fennálló, önmagát fenntartó esemény ok nélküli előfordulása.”

Továbbá, bizonyos valóságokhoz, például a logika vagy a matematika törvényeihez, szintén nincs szükség okozóra. Amennyiben a fizikai világ nem létezne, kettő meg kettő még mindig négy lenne? Vagy olyan logikai kijelentések, miszerint A nem lehet egyenlő nem-A-val, akkor is igazak lennének? A válasz minden bizonnyal, igen.

Végül pedig a „Ki teremtette Istent?” kérdés azért sem helyes, mert Istent egy lapra helyezi a teremtéssel és eleve kizárja Istent, mint a világegyetem magyarázatát. A kérdés azt sugallja, hogy minden függ valamitől és nem létezhet semmi önmagától. Isten azonban egészen más kategóriába tartozik. Egy olyan kategóriába, ahol nem túl erős a verseny. A kérdés majdnem annyira értelmetlen, mintha azon tanakodnánk, hogy milyen íze van a kék színnek. A definíció szerint Isten öröktől fogva, önmagától és szükségszerűen létezik. Ne írjuk már azt is a számlájára, hogy ehhez nincs szüksége okra. Átfogalmazva a kérdést meglátjuk, hogy az megválaszolja önmagát: Mi okozta az önmagától létező, okot nem igénylő Ok létezését, aki a definíció szerint létrehozhatatlan?

Egyéb kérdés?

Paul Copan: That’s Just Your Interpretation című könyvének felhasználásával
http://idokjelei.hu/2017/10/ki-teremtette-istent/

IGEHELYEK A SZENTÍRÁSBÓL A MENNYORSZÁGRÓL ÉS A POKOLRÓL

Egy ember kérdése útban Jeruzsálem felé: Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?

... a mennyországról ...

Igék: Lk 13,22-30; Jn 14,1-3; Jel 21,11-12; Jel 21,21; Jel 21,22-23; Jel 22,2; Ézs 39,8; 2Kor 6,2 (bevezetésül Zsolt 104,1-3; Zsolt 104,30-35)

Jézus válasza: "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is." Jézus válasza: "Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, hogy sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak."

...a pokolról...

„Te is Kapernaum, a ki az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz megaláztatni; mert ha Sodomában történnek vala azok a csodák, a melyek te benned lőnek, mind e mai napig megmaradt volna.” (Máté 11:23)
„De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.” (Máté 16:18)
„És te Kapernaum, mely mind az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz lealáztatni.” (Lukács 10:15)
„Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.” (ApCsel 2:27)
„Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadást nem látott.” (ApCsel 2:31)
“Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?” (1. Kor. 15:55)
„És az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai.” (Jel. 1:18)
„És látám, és ímé egy sárgaszínű ló; és a ki rajta üle, annak a neve halál, és a pokol követi vala azt; és adaték azoknak hatalom a földnek negyedrészén, hogy öljenek fegyverrel és éhséggel és halállal és a földnek fenevadai által.” (Jel. 6:8)
„És a tenger kiadá a halottakat, a kik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, a kik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint.
A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava.” (Jel. 20:13-14)

Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.

Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;

Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.

Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?

Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg eggyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.

És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.”

(Máté 25:32-46)

“Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat,

Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket.

A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanúbizonyságra irgalom nélkül meghal;

Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?

Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét. Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.”

(Zsid. 10:26-31)

„Miképpen Sodoma és Gomora és a körül lévő városok is, a melyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és más test után jártak, például vannak előttünk, örök tűznek büntetését szenvedvén.”

(Júdás 1:7)

„És harmadik angyal is követé azokat, mondván nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére,

Az is iszik az Isten haragjának borából, a mely elegyítetlenül töltetett az ő haragjának poharába: és kínoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt és a Bárány előtt;

És az ő kínlódásuknak füstje felmegy örökkön örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, a kik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az ő nevének bélyegét felveszi.”....

....

A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek  tavába. Ez a második halál, a tűznek tava.

És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték.” (Jel. 20:4-15)

A Szent Vér-kápolna felújítása 2006-ban Bp. III. ker. Doberdo út

Pataki Mihály Mária (Piusz testvér)

Faforgácsok és a Szentvér-kápolna

Piusz testvér meséli el hivatása kibontakozásának történetét, és azt, hogyan fonódik ez egybe Isten gondviselő szeretetében a Szentvér-kápolnával.

(Megjelent annak idején a http://szeretetfoldje.hu/ -n

Aktualizálva, kiegészítve a kápolna egyházi funkcióba vételére 2017 október 6.)

/Első forgács. /

Az 1970-es évek végén történt. Pontosan csak az ügyeletes csoportfőnökség a megmondhatója, hogy napra, percre mikor is. Akkortájt, talán havi rendszerességgel Dienes Valéria gondolkodó - mozdulatművész, felnőtt korában Istenhez megtért filozófus, (Bergson; időelméletét; tovább vivő, Prohászka Ottokár püspök úr lelki gyermeke, lelki társa, élete végén misztikus engesztelő testvérünk) - magnófelvételeken megőrzött csodálatos elmélkedéseit hallgattuk. Ekkor és ott tapasztalhattam életemben először, a keresztény kisközösség lelket-, szívet felemelő csodáját. Az „L”-alakú kicsiny hálószobában nyolcan-tízen áhítattal hallgattuk a ragyogó minőségű felvételeket, mindannyiunknak az volt az érzése, mintha, maga Vali néni „élőben” olvasta volna, mély, művészi igényességgel, szeretettől átitatott fejtegetéseit, eszmélkedéseit, vallomásait…Történt egyszer, hogy az ötvös házigazda Péter - szokott lelkesedésével. – teaszünet lévén, érdekes történetet mesélt: egy teljesen vallástalan fiatalember megtéréséről. Tudnivaló előzményként elmondta, hogy valahol, Óbudán, a Kiscelli múzeum mellett van egy keresztút, ahol a hagyomány szerint keresztény vértanuk haltak meg. Az itt lévő erdei úton rendszeresen futott ez a fiatal sportoló. Azaz, futott volna, ha nem lepte volna meg valamiféle rendkívüli, titokzatos érzés. Hangulata, a keresztút állomásai előtt megsúlyosbodott olyannyira, hogy a futása is lelassult. A váratlan és fura lelkiállapot egyaránt vonzotta és taszította, de az érdeklődése mindig újból és újból visszahívta. Addig-addig „kocogott” a hajdan-volt vértanuk útján, mígnem, komoly késztetésnek engedve, érdeklődni kezdett a kereszténység iránt, majd megtért… Ekkor még TSZ ár-felelősként vidéken dolgoztam, irodakukacként, szenvedtem a sok értelmetlen, de kötelező adatolás miatt. A fához, mint átalakítandó anyaghoz, még nem sok közöm volt.

/Második forgács. /

A dicsőséges államszocializmus a nyolcvanas évek elején elérkezett abba a szakaszába, amikor az ország lakosságának túlnyomó része, a megtollasodás izzadságszagú taposómalmát hajtotta éjjel-nappal. A senkiházi, de nagyhatalmú vezetők külföldön költötték el a ”közöst”, a pórnép pedig a GMK-ban, háztájuóikban, garázsbutikokban hajszolta az aprópénzt. A magyarság, nyaralás helyett a „bódé-dűlőn” törte az ugart, otthonok helyett belakhatatlan, vakolatlan óriás-romokat épített zsíros kenyerén koplalva és évekig várt a „kocka-Ladára… A központi figyelem lazulása lehetővé tette, hogy a szellemi-lelki és kulturális élet kissé felélénküljön. Az UVATERV hatalmas kultúrtermében; - munkatársaim segítségével - kiállítást rendeztünk olajképeimből, tusrajzaimból, fa és kerámia kisplasztikákimból.

Általános volt a meglepetés. A látogatók - a látottak alapján - idős, érett embert gondoltak volna helyettem. /Akkor harmincnégy éves voltam. / Festő barátom Árpi, meg is jegyezte: - Elég pofátlanság, ilyen fiatalon, összegyűjtött életmű /retrospektív/ kiállítást rendezni! Másrészt az is mondta – pipáját hosszan megszívva: – Ezek a képek a Csend Világáról tudósítanak és ez a Világ valahol létező valóság. Egyébként a képeimet szimbolikus nonfiguratív csoportba sorolta.

Meglepetés volt számomra az is, hogy a látogatók, hasonló gondolatot, hangulatot érzékeltek az egyes művek előtt, mint én, amikor azokat készítettem. Az ünnepélyes megnyitón megszólított akkor még távoli ismerősünk, Gyuri bácsi és kérdezte: - Tudom-e, hogy mit festek? - Azt hiszem, tudom - válaszoltam. - Mágikus képek ezek, akarsz ezekről többet tudni? - kérdezte. /Természetesen akartam…/

Ida néni telefonon jelentkezett. Kicsi lakásába feleségemmel együtt meghívott bennünket és órákig lelkesen áradozott a saját és az én alkotásomról, mivel ő is „kolléga”, műkedvelő festő volt. A falakat, de még a bútorokat is ellepték az élénkszínű kisebb-nagyobb olajképek. Meleg, bensőséges barátságba kerültünk. Hamarosan kiderült, hogy mélyen hívő keresztyén testvér, aki magánszorgalomból a nagytiszteletű Joó Sándor tanításait írja le magnófelvételeiről, rendszerezi és gondozza azokat. El is látott bennünket, ezekkel a lelki olvasmányokkal, hallgatni valókkal…

Egy alkalommal, csak egyedül voltam nála látogatóban, és kissé panaszkodhattam arra, hogy elég nehezen hordozom a mindennapi teendőimet, amikor váratlanul arra kért; - hogy maradjak kicsit csöndben, mert imádkozni fog… Benső összeszedettségéből néhány perc múlva felbukkanva, visszatérve, csodálkozva ismételgette: - Nagyon egyedül van, te segíts rajta! Nagyon egyedül van, te segíts rajta! Jézusom, hogyan tudnék én segíteni rajta? - kérdezte, most már hangosan folytatva az imént a lelkében fogant párbeszédet… Ida néni volt az életemben az első testvér, akiről kiderült, hogy Jézus hangját képes magában felkutatni, megérteni és indíttatásai szerint élni.

/Harmadik forgács. /

A festmény kiállítás „utóhatásaként” – feleségemmel együtt – bekapcsolódtunk a legkülönbözőbb szellemi és lelki irányultságú kisközösségi áramlatokba. Megismerkedtünk a Szeretetlánggal és ennek kapcsán kinyomtattunk és kiosztottunk néhány ezer imafüzetet, mely az Irgalmas Jézusról, a Szent Arc tiszteletéről; és Jézus Szent Sebeiről, Szent Véréről szólt. Az utóbbi füzetből rendszeresen el kezdtük imádkozni a Szent Sebek Rózsafüzért és a Szent Vér litániát. Az irodai semmittevést megunva, kétkezi, betanított munkásnak jelentkeztem a falubéli kárpitos üzem asztalos műhelyébe. Másokkal ellentétben, amikor pihenni lehetett, én a csiszológépet nyúztam és mindenféle érdekes fadarabbal, kísérleteztem…

Beteg anyósom hozzánk költözött, ezért szintén beteg feleségemnek segítendő, 1984 nyarán felmondtam, és otthon kezdtem kialakítani - egyelőre csak barkács szinten – asztalos műhelyemet. Ekkortájt befogadtunk egy otthonról elcsatangolt fiatalembert, aki az Ecclesia Szövetkezet eladója volt. Elmesélte nekünk, hogy a boltban sokszor keresnek üres fakereszteket, de mivel nincs, ezért majd ő fog gyártani nekik. Miután papájával kibékült, és nagy nehezen haza költözött, ötletét ”elorozva”, magam kezdtem el fakereszteket gyártani és az Ecclesia Szövetkezetnél forgalmazni. Így lettem és azóta így vagyok, a mai napig is „keresztgyártó kisiparos”.

Elkezdtem Árpád barátomnál, aki akkor még népművész ifjú mestere volt, inaskodni és a saját műhelyemet is komolyabban berendezni. Közben összeismerkedtünk a Szeretetláng kapcsán Péterrel, aki történetesen asztalos volt. Meghívtam műhelyembe, ott is maradt vagy hat-nyolc évig. Sőt még a fia is nálunk kezdte el önálló vállalkozását kiépíteni. Sokat tanultam tőlük. Az Ecclesia Szövetkezeten keresztül megtaláltak a megrendelők és így alkalmunk nyílt több kápolna berendezésének megtervezésére, elkészítésére...

/Negyedik forgács. /

A harmadik évezred kezdetén, 2006 tavaszán levélben hívtak a „szeretetlángos” testvérek arra, hogy „majd ősszel, közösen zarándokoljunk el, az óbudai felújított Szentvér kápolnához.” Érdekes módon, ezúttal felkeltette az érdeklődésemet ez a közelünkben lévő ismeretlen kegyhely.

/Ötödik forgács. /

A történések búvópatakja nyáron „folytatódott”. Este telefonüzenetet kaptam, hogy hívjam fel a III. Kerületi Önkormányzat Beruházási osztályát. Sürgős! Kedves feleségem – szokásához híven – óvni akart, mondván: - Annyi a munkád, nehogy valamit elvállalj! Másnap megtudtam, hogy Óbudán kellene egy kápolnába némi berendezést alkotni. Oly rövid a határidő, és oly kevés az erre a célra felhasználható pénz, hogy reám gondoltak. (Kiderült, az osztályvezető úr, a felesége iskolájából már ismerte a munkámat, mert ott már hasonló körülmények között, sikerült egy hónap alatt egyedi bútorokkal „berendezni” az iskola új kápolnáját, /természetesen hitelre! /. Megkérdeztem; - Véletlenül nem a Szentvér kápolnáról lenne szó? - Holnapra majd kiderítem - volt a válasz. Természetesen, /természetfeletti módon/ az volt! Bizony, kápolna-ügyben, roppant jól értesültnek tűnhettem a hivatalban – gondoltam – bensőmben pedig meghatódva körvonalazódott ki az a sejtelem; „ebben a kápolna ügyben talán nekem is szerepem lesz” …

/Hatodik forgács. /

Hamarosan kiderült, mi is a feladat. Huszonegy nap alatt kellett két padot és oltárasztalt készítenem, hogy amikor Kis Rigó László püspökúr újból felszenteli a kápolnát, ne kongjon üresen. A beruházási osztályvezető úr elvitt kocsijával a helyszínre. Ez a III. kerületi Doberdo út, a régi Bécsi úttal párhuzamos erdei sétáló volt, a Kiscelli múzeum alatt. Csak ámultam-bámultam, hogy 200 m-re a forgalmas, villamos-robogásos főúttól, hogyan létezhet ez a hamisíthatatlan erdei csendsziget? Ekkor és ott találkoztam először, a korábbról hallott csodás keresztúttal. Egészen a három kőkeresztig lehetett gépkocsival megközelíteni a kápolnát. Itt volt, a nemrég felújított kőoszlopsorból álló keresztút utolsó állomása. Innen már, csak lépcsősoron, gyalogosan lehetett leereszkedni az erdei úton. A kis kápolna körül szorgosan dolgozó munkások iparkodtak, terepet rendeztek, kőzúzalékot terítettek, kapaszkodó korlátsort szereltek. Bemutattak az „éppen ott lévő” beruházó vállalat vezetőinek, telefoncsere, megállapodás: – aztán időben kész legyek! – kötötték a lelkemre. A kápolna ajtaja tárva-nyitva, kívülről-belülről ragyogóan felújítva, szerszámokkal, kézi-gépekkel tele pakolva. Örömmel nyugtáztam, hogy az egymagában árválkodó kis épületben még áram is van. A munkásokat felügyelő művezető kedvesen tájékoztatott a tudnivalókról, elmondta, hogy a kápolna oltára alatt lévő kutat, forrást „becsatornázták”, és az út alatt kivezették. Egy vallásos ukrajnai, de valójában magyar munkástól azt is megtudtam, hogy az óbudai Szentháromság plébániához tartozik a Szent vér kápolna.

/Hetedik forgács. /

Tavas plébános úr kedvesen fogadott. Tulajdonképpen tőlem tudta meg, hogy mi is történik a kápolna körül. Tarlós István polgármester úr, hivatalából távozandó, mintegy búcsúzásként, szerette volna ezt a csövesek és csavargók által rettegésben tartott, elhanyagolt környéket ismét a kerület vérkeringésébe bekapcsolni. A rendezési terv már évek óta szerepelt a költségvetési tervezetekben, de ez idáig mindig elbukott. Nem így 2006-ban. Annak ellenére, hogy bár még meg is emelték vagy tíz millióval a beruházási költségeket, a szocialista többségű képviselő testület ezúttal megszavazta azt. Közben a plébános úr elmesélte; hogy mily óriási az egyházközség területe, és a hajdanvolt békeidőben míderre több mint tíz pap volt, és most csak egyedül van… Ő a kápolnáról csak annyit tud, hogy elkérték a kulcsát, hogy megigazítsanak a tetőn néhány cserepet.

Igen, valóban így indult a dolog. Csakhogy, amint megbontották a tetőt, a kivitelezők észlelték, hogy a gerendák elkorhadtak. Ezért lebontották és kicserélték. Az új ácsolatra már sajnálták visszatenni a régi cserepeket, azokat is lecserélték. Majd következett a külső, a belső tatarozás, a hiányzó kovácsoltvas díszítés kiegészítése, forrás befoglalás, elvezetés, padlóburkolás stb. Az egyik szeretetből meghozott áldozat, hozta másikat… Így történt az, hogy a csodálatosan felújított kápolna még a mesterembereknek is üresnek hatott, mikorra már az idő is, a pénz is elfogyott...

A plébános úrral megbeszéltem az elképzeléseimet, ő örömmel nyugtázta forrásban lévő gondolataimat, gondjaimat. Magyarul azonnal érzékeltem, SZABAD KEZET KAPTAM. Régi közösségi múltamból tudtam; „ha valaminek nincs gazdája, akkor nekem kell az élre állnom.” Úgy is lett!

/Nyolcadik forgács. /

Nem részletezem a 21 napnyi csodát. Ezúttal és látszólag, mindenben egyedül maradtam. Míg, korábban csak társakkal tudtam ilyen nagy munkákat megvalósítani, most kizárólag magamra voltam utalva. A tervezés, az anyagbeszerzés, újabb komolyabb gépek vásárlása, a közben befutott rendkívüli keresztmegrendelések, a járatlan utakon való tévelygések mind-mind a nyakamba szakadt. Mégis, kegyelmek, apróbb és nagyobb csodák özöne segített. Igyekeztem alkatomtól és szokásomtól eltérően összeszedetten élni, dolgozni. Korán feküdtem, hajnalban keltem. Minden nap mentem Szentmisére. A legváratlanabb helyzetekben és személyektől érkezett a megoldás és a segítség! A legnagyobb ajándék pedig az volt, hogy félszegségemet levetkőzve határozottan tárgyaltam, döntöttem, intézkedtem, és ami a legfőbb, nyugodtan, minden kétkedés és bizonytalankodás nélkül dolgoztam, dolgoztam… Tizenhárom „berendezési tárgyat” sikerült elkészítenem. /Oltár, oltárkép, olvasó állvány, húsvéti gyertyatartó állvány, nagy fali kereszt, forrástakaró dísztető, szék, hat támlás pad, lakkozott, nyers-színű, gyalult-csiszolt fenyőből. /

/Kilencedik forgács. /

A felszentelés hétköznap, szerda délelőtt volt. Az elsők között érkeztem, mert még a hajnalban elkészült dolgokat el kellett helyeznem. Sorba jöttek a „hivatalosak”. Hárman is hozzám jöttek megkérdezni; - Bocsánat, de elfelejtették: hogy is hívnak? /Az atya, a kivitelező vezető úr, a Beruházási vezető úr. / Mindenki – magamat is beleértve – meg volt lepődve! A kis kápolna, az általam készített berendezéssel együtt, igazán megkapó volt. Három TV társaság egymást és a mintegy harminc hívőt kiszorítva ott tülekedtek az apró kápolnában. Ezúttal bátortalanságomat legyőzve befurakodtam az ünnepségre, a felszentelésre a meghívót tekintélyes vendégek társaságába, és egy felvevőkamera árnyékában hallgattam az átadási beszédeket. Következett a Szentmise, Kis Rigó László püspök úr és Tavas plébános úr közreműködésével, majd az újra szentelés...

/Tizedik forgács. /

Azóta belülről a Szent Vér kápolnát nem igen láthatja senki. A kulcs elkerült a plébániára, és ha zarándokok érkeznek, kénytelenek a bezárt ajtó előtt imádkozni, amennyiben jön velük pap, ott misézni…

Itt tartunk most. Feri barátomtól megtudtam, hogy a kápolna felújításának szent ügye korábban egy engesztelő testvérünk szívében-lelkében fogant meg. Tulajdonképpen ő járt többször a polgármesternél, hogy rendbe kellene tenni a kápolnát és a környékét. Feri azt is elmondta, hogy sátánista szekta gyülekezési helye volt a romos kápolna, és környéke. Emiatt, ő többször éjszakára is kivonult, pokróccal felszerelkezve, engesztelő virrasztásra, imádkozásra. Tőle kaptam a következő olasz magánkinyilatkoztatásból való fordítását:

/Tizenegyedik forgács. /

Az Eucharisztia Szüze a neki szentelteknek, István Magyarországa Gyermekeinek Manduria, 2005. május l7.

"Imádjátok Krisztus Vérét!

Kedves leányom! Ma látom mindazok szívét, akik el akarják fogadni meghívásomat, hogy egész életüket az én szolgálatomra szenteljék, és ma különös módon megáldom István Magyarországának gyermekeit. Visszatérek majd azután, hogy a Szent Szél, a Szentlélek újra megtisztítja a sok kemény szívet, akik elfeledték az igaz tiszteletet és fogadalmakat, melyeket nekem tettek. Erre a földre való visszatérésemet meghívások előzik meg, melyeket azoknak a kongregációknak /akol, nyáj, egyesülés, lásd János 10.16 – fordító/ küldök, melyek könnyeim pecsétjét viselik. A csend és a fájdalom gyermekeihez szálljon az én szerelmem, szeretetem..."

Ezzel az olaszországi üzenettel összhangban van az alábbi, 2005. január 31.-i, nálunk kapott felhívás:

Krisztus Király:
„Kérjétek Irgalmamat, és Én megáldom ezt a népet! Irgalmasságom rózsafüzére és szívetek irgalma lehívja Irgalmasságomat a földre! Minden kedden kérjétek Irgalmam és Én új népet, emelek erre a földre! Ez a nép kiváltja a pokol kapuját és nem vérzik el ez a nemzet!... Kiváltja azt a büntetést, melyet fejetekre hívtam, és melynek lángja elpusztítaná e földet, de Én megkönyörülök rajtatok és elkerüli haragom lángja, ha lehívjátok Irgalmas Szívem szeretetét!” (…)

„Mindenkinek hatalmas kegyelmeket adok, ha Nekem adja szívét! A kicsiny szívek szeretete tartja fönn a világot!”

Keletről jön a veszedelem és égig ér a lángja! Ha kéritek Irgalmas Szeretetemet, megmenekültök!

„Magyarország égni fog, ha nem tér meg Hozzám időben! Kicsi, kedves népem! Te, aki Szívem csücske vagy! Kérjétek Irgalmamat, mert rajtatok keresztül akarom dicsőségemet véghez vinni a népek között! Imában egyesüljetek és kérjétek kedden három órakor Irgalmamat! Irgalmam szirmait bontom ki nektek és osztom szét e földön, ha Hozzám fordultok! Krisztus Király hív benneteket: töviseimből adtam nektek és koronámból is adok, csak hívjatok Engem!” (….)

"Kicsi áldozatok fogják naggyá tenni ezt az országot! Kérjétek irgalmamat, mert már közel az óra, és eljövök fenségemben és dicsőségemben! Nagyon nagy megtérésre van szükségetek, de ha mindenki Hozzám fordul, Én megkönyörülök e nemzeten! „Kérjétek irgalmamat, mert rajtatok /a magyar népen/ keresztül akarom dicsőségemet véghez vinni a népek között! Én, az Úr Jézus Krisztus értetek áldozatot hozok, és vágyom rá, hogy áldozatot hozzatok: szívetek áldozatát hozzátok Nekem!”

„Kérlek, vállaljátok magatokra Szent Keresztem szilánkjait, és én tövis helyett rózsákat fogok osztogatni nektek az utolsó napon!”

„Mária, az Én Édesanyám, a ti Édesanyátok, kegyelmi eszköz számotokra, kicsi fiaim! Ti is az Ő kegyelmi eszköze vagytok! Koronáján ti vagytok a csillag, mely világosságot hoz a földnek! Kincseim! Megáldom ezt a földet és ezt a népet /a magyart/ irgalmasságom eszköze lesz népem számára!

Építsetek védelmi falat a Gonosz ellen! Imádsággal fegyverezzétek fel magatokat, és Igémmel vértezzétek föl szíveteket! Imaszövetségeket építsetek, és harcoljatok egymásért Igémmel! Ez az imádság lesz leghatásosabb fegyver imaszövetségetekben!”

/Tizenkettedik forgács. /

Napokban /2007 jún. 27./, magam is ellátogattam – úgy tudom –  Magyarország egyetlen Szentvér-kápolnájához. A csend változatlanul befelé fordulást parancsolt, délben sehol senki, de a bejárati ajtó kilincse már leverve, a zár körül feszítővas-nyomok láthatók, hátul a domboldal és a fal között szemétkupac… Vajon mi lehet belül? – aggodalmaskodtam. Eszembe jutott: „Kicsi áldozatok fogják naggyá tenni ezt az országot!”

Bevallom, kissé elszomorodtam. Itt ez a város szívében, csodálatos módon újjáélesztett, egyedülálló Szent Vér kápolna, s ha minden marad a régiben, bizony előbb vagy utóbb, megint felgyújtott, megbecstelenített romhalmaz, válhat belőle…

Amennyiben a hivatalos Egyház ennyire „képtelen” hitéletet lehelni egy ilyen páratlan lehetőségű „objektumába”, akkor talán meg lehetne „pályáztatni” szerzetesközösségek, imacsoportok, lelkiségek között, hátha ez által gondos gazdájára akadhatna ez a jobbsorsra érdemes Szent Vér kápolna…

Imádkozzunk erre a célra…

Budakalász, Szentistvántelep: 2007.07.01.

/Tizenharmadik forgács. /

Az Ó-budai Hegyvidéki Szentháromság Plébánia programajánlójából másoltam ide:

Október 6-án, első pénteken délután 2 órakor Trinitárius kolostortól indul a keresztút. Pipó József Mária-énekeket játszik gitáron; 3 órakor a Szent Vér kápolnában szentmisét mutatunk be. Mindkét eseményt közvetíti a Mária Rádió

Reggel a Mária Rádió Napindító műsorában hallom, hogy a Szentmisét Bocsa József piarista atya fogja mondani.

Valamikor régen azzal a lelki ajándékozottsággal bíztattak, hogy érdemes imádkoznom, mert az eredményes lehet… Később, ugyan ezzel a tartalommal karizmatikus ismeret-szavaként  Varró Istvántól is „megkaptam”, „hogy magányos kérő imában kellene inkább munkálkodnom…”

Ezek az útmutatások jutott most eszembe. Hálatelt szívvel, sőt elérzékenyülve gondolok arra, hogy A Szent Vér Kápolnával kapcsolatos ezen írásomban közreadott aggodalmaim, félelmeim immár okafogyottakká váltak…

Másrészt, személyre szabott csodálatos visszajelzésként is értékelem a tíz éves történések imigyen való kedvező alakulását. Egyúttal bátorító bíztatásként is értékelem, hisz annyi féle lelki, hitéleti óhaj, vágy, kavarog feszeng bennem, hogy ideje lenne több időt szakítanom a kitartó és higgadt kérlelésre...

Jőj, Úr Jézus Krisztus, segíts bennünket, küld el Szentlelkedet, az Atya Isten dicsőségére. Igen, Ámen.

Szűz Mária, égi Édesanyánk! Alázatos és engedelmes, tisztuló és tisztaságos; engesztelő karmelita gyermeked, Szeretetlángodtól Isten- és ember-szeretetre gyulladt lángoló szívű apostolod szeretnék lenni. Igen, ámen.

2017, Budakalász, Szentistvántelep; október 5. Első Csütörtök
http://engesztelok.hu/aktualis/1258-a-szent-ver-kapolna-felujitasa-2006-ban-bp-iii-ker-doberdo-ut