2017. május 4., csütörtök

A nihilizmus az új baloldal esszenciája – Roberto de Mattei a Mandinernek

Konzervatív katolicizmus
Ferenc pápa marxista nyelvezetet használ, az ökomenizmusnak nincs jövője, a protestantizmus pedig bizonyos szempontból hasonló az iszlámhoz – mondja Roberto de Mattei olasz konzervatív katolikus történész, író, a Római Európai Egyetem professzora. A civilben ötgyermekes családapa de Mattei szerint Ferenc pápa az elmúlt két évben nem adott egyértelmű útmutatást a katolikusok egyes vitás kérdéseiben, és egyes tévtanok elérték Szent Péter székét. Interjúnk.
Filemon Norbert és Heltai Péter interjúja
Rómában, épp Erdő Péter bíboros címteploma mellett beszélgetünk. Járt már valaha Magyarországon, vannak magyar kapcsolatai?
Csak egyszer jártam önöknél, sajnos akkor is csak néhány napig maradhattam. Történészként nagyra tartok minden országot, amelyek szovjet elnyomás alatt éltek. Magyarország kiemelkedik közülük, hiszen a magyarok bátran fel is lázadtak a diktatúra ellen. Különösen közel áll hozzám Mindszenty József bíboros alakja, akit a huszadik századi katolikus ellenállás nagy hősének tartok.
Március végén a patinás washingtoni Cosmos Clubban tartott beszédében a fatimai jelenések századik évfordulója kapcsán három másik évfordulóra hívta fel a figyelmet, amelyek meghatározzák a jelenünket: 1517, 1717, 1917. Hogyan kapcsolhatók össze ezek az évszámok?
A három dátum eszmetörténetileg kapcsolatban áll egymással, és rámutatnak arra a mély politikai, kulturális és vallási krízisre, amelyben ma élünk. Nagyon fontos, hogy megértsük a válság a gyökereit, ugyanis a jelenünk egy hosszú folyamat eredménye. Mindez Itáliaban, a humanizmussal kezdődött, aztán német területeken folytatódott a protestáns forradalommal egészen Lutherig. Ezután következett a francia forradalom és végül a bolsevik hatalomátvétel Oroszországban. 1717 lehet feltűnő, mert az nem a francia forradalom, hanem az első szabadkőműves nagypáholy megalakulását jelöli. Nagyon közeli a kapcsolat a szabadkőművesség elterjedése és a forradalmi események között. Közös pont aztán az évszámokhoz kapcsolódó áramlatokban, hogy az egységes keresztény világ lerombolását tűzték zászlajukra.
Mindnek célja volt, hogy egy új, modern civilizációt hozzon létre a kereszténység romjain.
Ezek a „próbálkozások” láthatóan kudarcot vallottak. Hogyan érkezünk meg a jelenbe?
A huszonegyedik században új szelek fújnak: a konstrukció helyét átvette a destrukció; (újjá)építés helyett pusztítás. Ez napjaink „forradalmárjainak” közvetlen célja. Amit mondok, a kommunizmusból könnyen megérthető. A kommunista gondolatnak két oldala van: egyrészt adott egy – nem jó, de – pozitív elképzelés egy egyenlő, osztályok nélküli társadalomról. Másrészt ott van a destruktív, az előbbi elérése érdekében a kereszténységet és annak alapjait, a családot, a tulajdont, az államot, illetve magát a vallást lerombolni akaró aspektus. Ez a nihilizmus az új baloldal esszenciája. A huszadik század kudarcai, azaz hogy az utópista víziók csak halált és háborúkat hoztak, teljesen megölték a konstruktivista megközelítést – maradt a káosz és a rombolás, amelyekből azt remélik, hogy valami új születhet. Ez a nihilizmus az új baloldal esszenciája.
*
„Napjainkra az egyházban tapasztalható válság az egység középpontját, a pápaságot is érinti.”
Térjünk még kicsit vissza az évszámokhoz. 1517. Sokan idén az ötszáz éve útjára indult reformációra emlékeznek. A katolikus egyház nagyot fordult a huszadik században és párbeszédet kezdett, illetve próbál azóta is fenntartani ezekkel az egyházakkal. Mit gondol, sikeresnek nevezhető ez a folyamat? Mi lehet az ökumenizmus jövője?
Nem gondolom, hogy lenne jövője. A probléma gyökere ott keresendő, hogy nincs egységes protestáns hitrendszer, szemben a katolikus egyházéval, ami kétezer éve változatlan. A katolikus hit alapvető jellemzője az állandóság. A protestáns reformáció pont ennek az ellenkezője. Luther után jött Zwingli, aztán Kálvin, majd az anabaptisták, s őket azóta is követték csoportok ezrei. A protestantizmus története a változások története. A francia püspök és kiváló teológus Bousset már a tizenhetedik században könyvet írt ezzel a címmel: A protestáns egyházak változásainak története. A protestantizmus ilyen szempontból hasonló az iszlámhoz. Egységes iszlám se létezik. Nincs egységes tanítás, csak csoportok és irányzatok. Az egyedüli helyes párbeszéd a protestánsokkal éppen úgy, mint az ortodoxiával vagy az iszlámmal ezért csak az egység megtestesítője, a pápaság mentén folytatható. Ezzel azonban megérkezünk egy másik húsbavágó témához, miszerint napjainkra az egyházban tapasztalható válság az egység középpontját, a pápaságot is érinti.
Mit ért a pápaság és az egyház válságán? Ferenc pápa népszerű és nyitott egyházfőnek tűnik, aki a közösségi médiát is bátran használva hatékonyan el tudja juttatni mondanivalóját az emberekig.
Az egyházban hitbeli és morális krízis van. Legutóbb a családszinódus kapcsán mondta nekem egy résztvevő püspök, hogy nagyon komoly belső problémák jelentkeztek a megbeszélések során. Normális esetben egy ilyen helyzetet mindig a pápának kell megoldania. Ő a fej, Krisztus földi helytartója, akinek vitáknál és válságos helyzeteknél kötelessége kimondani a végszót, ami  aztán segít tisztán látni mindenkinek.
Most azonban sajnos úgy tűnik, hogy maga a pápaság is magán hordozza az említett válság tüneteit,
amelynek természetesen egyéb, főként történetei okai is vannak.
Említette a családszinódust. Sokat és sok helyről hallani, hogy milyen válságon megy át a család intézménye a huszonegyedik században. Ferenc pápa ebből kiindulva össze is hívott egy szinódust, hogy megoldást találjanak a felmerülő kérdésekre. Mi ezzel a baj? Ez nem pont egy üdvözlendő és gyors reakció?
Természetesen nincs azzal semmi probléma, ha a pápa megoldást lát egy szinódus összehívásában. Azonban szinódussal vagy anélkül, de mondhatott volna néhány világos és tiszta gondolatot, mint katolikus egyházfő, amelyek irányt mutathattak volna a családoknak a válság közepén. Mi történik ehelyett 2014 óta? Teljes a káosz. A pápának a szinódusok után megjelent „Amoris laetitia” kezdetű apostoli buzdítása egy rendkívül félreérthető dokumentum, amely nagy zűrzavart okoz az egyházon belül. Ezen dokumentum alapján a német Müller bíboros azt mondja az egyház tanítása nem változott semmit, a házasság intézménye továbbra is felbonthatatlan. A müncheni és freisingi érsek, Marx bíboros ennek az ellenkezőjét állítja. Jelenleg ilyen méretű a zűrzavar uralkodik az egyházon belül is – nem csak a család kérdésében.
Miért a pápa hibája, ha a püspökök önkényesen értelmeznek egy tanítást?
Nem néhány püspök szembenállásáról beszélünk. Marx bíboros nincs egyedül a véleményével. S ami a legfontosabb, hogy az egyszerű hívek mindeközben nem értik, mi történik. Egy lengyel katolikus azt hallja a püspökeitől, hogy az újraházasodottak nem járulhatnak szentáldozáshoz, míg ha elmegy Németországba, ott az ellenkezőjét fogják neki mondani. A katolikus tanítás nem megváltoztatható, mindenütt egységesnek kell lennie. A pápa az egyedüli, mint Krisztus földi helytartója, aki ezt a vitát nyilvánosan eldöntheti. Húsbavágó, alapvető kérdésekről beszélünk. Ferenc az elmúlt két évben nem adott semmilyen egyértelmű útmutatást. Az ő feladata többek között az is, hogy megerősítse a híveket hitükben és hogy kormányozza az egyházat. Ehelyett azt látjuk, hogy mond valamit egy interjúban, majd elejt egy fél mondatot valamelyik homíliájában, vagy konkrét eseteknél privát levelet ír egy adott ország püspökeinek. Mindez zavarodottságot és ellentmondásokat szül. Ferenc pápa felelőssége, hogy megnyilatkozzon nyilvánosan és egyértelműen a vitás kérdésekben.
*
„Napjainkra a proletariátus diktatúráját felváltotta a relativizmus diktatúrája.”
Ha jól tudom a legtöbb vitát az „Amoris laetitia” egy lábjegyzete váltotta ki, amelyet egyesek úgy értelmeznek, hogy utat nyithat az újraházasodottak megáldoztatása felé.
Abban a levélben, amit a dokumentum kapcsán negyvenöt teológus címzett a Szentatyának, nem csak egy lábjegyzetet kritizálnak. Rengeteg egyéb probléma is van a szöveggel. Ha van négy bíboros, akik egy úgy nevezett „dúbiát” küldenek a pápának, megfogalmazva benne az írással kapcsolatos aggodalmaikat, az nem csak egy lábjegyzetről szól. Arról nem is beszélve, hogy az a négy bíboros, akik ezt nyilvánosan vállalták, csak az arca az összes többinek, akiknek szintén aggályaik vannak.
Ferenc pápától azóta se érkezett válasz. Lát rá esélyt, hogy megtöri a csendet?
Az ilyen kérdések megoldása nem várhat. Talán a pápa hamarosan egyértelműbben fog megnyilatkozni a kérdésben. Nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy mindezt tisztázni fogják az elkövetkező hónapok során.
Tud olyan bíborosi körökről, amelyek lépéseket fontolgatnak az ügyben belátható időn belül?
Sok bíborost ismerek, akik támogatják a dubiát, de a nevük nincs ott a dokumentumon. Beszéltem is többükkel. Valószínűleg hamarosan várható egy elmozdulás.
Az utolsó évszám, amit a beszédében említ, 1917, amely nem csak a bolsevik forradalom, hanem a fatimai jelenések kezdetének a századik évfordulóját is jelöli. Ennek kapcsán kiemeli, hogy az ott kapott üzenetek azért is jelentősek, mert ugyan magánkinyilatkoztatások, de az egész emberiségnek szólnak. Mi Fatima üzenete száz év távlatából?
A Szűzanya a huszadik század elején jelent meg ugyan, de mára talán még egyértelműbbé vált, miről is beszélt három egyszerű pásztorgyereknek. Az üzenet magja, hogy Oroszország – amennyiben nem ajánlják föl az országot az ő Szeplőtelen Szívének – el fogja terjeszteni tévtanait az egész világon, amit háborúk és egyházüldözés követ majd.
Ezek a tévtanok, bár összeomlott a Szovjetunió, jobban tombolnak a világban, mint valaha, hiszen a marxizmus középpontjában a dialektikus materializmus és a relativizmus állnak.
Ebben a világnézetben nincs semmi stabilitás és állandóság, csak evolúció van. Napjainkra a proletariátus diktatúráját felváltotta a relativizmus diktatúrája. Ez a nyugati társadalmak jelene. A mi feladatunk pedig az, hogy erre a helyzetre felmutassuk a keresztény ellenpólust.
Úgy tűnik elsőre, hogy a „nyugati világban” ez a csata már befejeződött. Politikai, társadalmi kérdésekben a relativista irány vált abszolút uralkodóvá, különösebb ellenállás nélkül.
Úgy tűnhet. Sajnos mindezek a hibák a katolikus egyházat sem hagyták érintetlenül. Tévesen gondoljuk itt Európában egyébként, hogy minden, „ami rossz”, az Egyesült Államokból jön. Minden tévtan végső forrását az öreg kontinensen találjuk. 1968. A kaliforniai Berkeley egyetem volt a lázadások egyik központja, de az ideológiai háttér a frankfurti iskolához köthető! Az ottaniak, Adorno és a többiek pedig Marxból és az orosz példából merítettek. De érdekes, hogy az LGBT-agenda és a gender-elmélet szülőhazája is Németország. Természetesen az USA az egyik legnagyobb propagálója mindennek, de a forrás kivétel nélkül Európa és Oroszország. Oroszországban legalizálták elsőként az abortuszt is, ötven évvel megelőzve az Egyesült Államokat. Nem értek egyet tehát azokkal a nézetekkel, amelyek az USA-t emlegetik minden baj forrásaként. Nem ismerek a témában nagy amerikai teoretikusokat. Gramsci sajnos olasz volt. Marx német. Lenin pedig orosz.
A megoldás is, ha van, csak Európából érkezhet?
A megoldás egyedül Rómából jöhet, a katolikus egyházból. Talán még Ferenc pápa alatt vagy sem, nem tudom. Régebben, amikor a fatimai üzenetekben arról olvastam, hogy Oroszország elterjeszti majd tévtanait világszerte, csak földrajzi értelemben gondoltam. Mostanra azonban tisztán látom, hogy nem csak politikai és kulturális terjedésről beszélünk. Ez a „forradalmi folyamat” behatolt a legnagyobb ellenpólusnak számító katolikus egyházba is. Számomra ez hozta nagyon közel a fatimai próféciák realitását. Ferenc pápa marxista nyelvezetet használ. A koptok ellen elkövetett áprilisi egyiptomi támadások kapcsán a pápa nem a fegyverkereskedelmet emelte ki először, mint az ilyen tragédiák forrását. Gazdasági érdekekről beszélt egy tisztán vallási alapú terrorcselekménynél. A pápa nem marxista, de a nyelvezet, amit használ, a következtetései azok. Az említett orosz tévtanok elérték Szent Péter székét.
*
„Az egyetlen igaz válasz a kereszténységből fakadhat.”
Többször említette már az iszlámot, amely így vagy úgy, de egyre intenzívebben jelen van Európában. Önnek öt gyereke van. Milyen jövőt képzel el nekik?
Pusztán emberi szempontok alapján nézve nem túl fényes Európa helyzete. A demográfiai válság, amelyről olyan sokat beszélünk, egy morális válság következménye. Elfelejtettük vagy kukába hajítottuk az értékeinket. Az ilyen helyzetek mindig a hedonizmusnak és a relativizmusnak kedveznek, amelyeknek látjuk is a „gyümölcseit”. Ezzel szemben migráció címén egy muszlim invázió zajlik Európa irányába. Ez a csöndes, békés iszlám veszélyesebb, mint az erőszakos, mert az utóbbiból következő öngyilkos akciók képesek hirtelen erős pszichológiai reakciót kiváltani az emberekből és felébreszteni őket.
Évek óta vannak nagyon is sokkoló terrortámadások Európa-szerte.
És lesznek is. Kétfajta iszlám létezik. A „leninista”, erőszakos irányzat, amely abban hisz, hogy a hatalom megszerzése és megtartása csak erőszak által lehetséges. Ugyanakkor van egy másik csoport is, amelynek a demográfia az eszköze. Európai részről a probléma, hogy egyikre sincsenek válaszaink.
Az egyetlen igaz válasz a kereszténységből fakadhat.
Az iszlám gyűlöli a kereszténységet. Több mint ezerötszáz éven át Európa automatikusan keresztényként definiálta magát, s ebbe a definícióba ugyanúgy beletartozott a harc az iszlám ellen. Most ennek a hiányát érezzük és ezért szembetűnő az iszlám frissessége és fölénye.
Rengeteg európai püspök és vezető a „keresztény választ” hangsúlyozza, amikor azt kéri, hogy országaik fogadjanak be minél több bevándorlót.
Pontosan ez a probléma. Ez a hozzáállás a püspökök és a politikusok részéről téves, és teljesen nélkülözi az előbb említett harcos mentalitást és hozzájárul az összeomláshoz. Biztos vagyok benne, hogy az ellenállásnak az egyházon belül kell kiindulnia. A harcnak a progresszivizmus, illetve a hit és az egyház rombolói ellen. Ez az ellenállás képes lesz megváltoztatni az európai mentalitást és megszervezni a küzdelmet a külső ellenség ellen is. Ettől függetlenül tudjuk, hogy rendkívül bizonytalan időket élünk. A Közel-keleten uralkodó állapotok és a köré épülő nemzetközi konfliktus bármelyik nap olyan válságot vagy háborút tud előidézni, amely az egész helyzetet megváltoztatná.
A beszélgetésünk húsvét idején történt meg. Ahogy a szavaiból kiveszem, a „nyugati világ” is a maga nagypéntekénél tart. Mi a helyzet a feltámadással?
A hamisság csak akkor képes uralkodni, ha az igazság árnyékban marad. Az igazság győzelméhez nem kellenek pénzügyi források vagy tömegek, egy valami viszont igen: feddhetetlenség. Hűség. Isten sohasem néma és egyáltalán nem közömbös az emberi dolgok iránt. A probléma gyökere a nyugati ember hűtlensége. Hűséggel rá kell hagyatkoznunk az isteni kegyelemre, ahogy a Fatimai Szűz megígérte: „Végül Szeplőtelen Szívem győzedelmeskedni fog.” Ez egy biztos ígéret. Nem tudjuk mikor, egy, vagy tíz év múlva. Nem tudjuk megjósolni. De hiszem, hogy van jelentősége a századik évfordulónak.
***
Robert de Mattei (1948)
Olasz katolikus történész, író, a római székhelyű Lepanto Alapítvány elnöke. Politikatudományt és történelmet tanult a Római Egyetemen. Jelenleg a Római Európai Egyetem professzora, ahol modern történelmet, illetve a kereszténység történetét oktatja. A Radici Cristiane újság, illetve a Correnpondenza Romana hírügynökség szerkesztője. 2003-2011 között az Olasz Nemzeti Kutatási Tanács alelnöke, 2005-2011 között a New York-i Columbia Egyetem Olasz Akadémiájának vezetőségi tagja. A kereszténység, illetve Európa történetéről több tucat könyve, tanulmánya jelent meg, amelyeket számos európai nyelvre lefordítottak. Nős, öt gyermek édesapja.
http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20170504_a_nihilizmus_az_uj_baloldal_esszenciaja_roberto_de_mattei_a_mandinernek

2017. május 3., szerda

Elismerték: ideológiai oktatást folytat a Soros-egyetem

Több nyugati sajtóorgánum is elismerte, hogy a Soros-egyetemen ideológiai oktatás zajlik, és a CEU körüli viták egy ideológiák közti ütközőzónává váltak. Ismert nyugati lapok nagy vonalakban azt is meghatározzák, hogy milyen ideológiát oktatnak a Soros-egyetemen.
A Soros György által alapított egyetemen meghatározott társadalompolitikai és külpolitikai irányelvek mentén zajlik az oktatás – ez a legismertebb nyugati sajtóorgánumok CEU-t védő publicisztikái alapján már le se tagadható. Az ott tanuló diákokat külpolitikai téren az euro-atlanti integráció igenlésére, társadalompolitikát tekintve pedig az egyéni érdek közösségi érdek fölé helyezésének elfogadására kondicionálják.
Az individualista liberalizmus és az euro-atlanti integráció szükségességének gondolata minden nagyobb nyugati lap Soros-egyetemet védő publicisztikáiban felmerül, ezáltal gyakorlatilag elismerték, hogy maga az egyetem ezt az irányvonalat képviseli, a CEU „veszélybe sodrása” pedig ennek az ideológiának a terjesztését akadályozza.
A Bloomberg amerikai hírügynökség szerint a CEU körüli vitából egy ideológiák közti harc bontakozott ki; szerintük Orbán Viktor már évekkel ezelőtt szembefordult a liberalizmussal, és ennek jegyében zajlik az „egyetem elleni támadás”. A lap azt írja, a CEU elleni fellépéssel Orbán „az egész nyugati értékrenddel szembefordult”. Ezzel
a Bloomberg elismerte, hogy a Soros-egyetemen egy jól körvonalazható nyugati értékrend szellemében zajlik az oktatás.
Az amerikai lap még a kormány bevándorláspolitikája és a Soros György által javasolt migrációs politika közt is kontrasztot von, ezzel azt sugallva, hogy a kormány azért “próbálja bezáratni” vagy “ellopni” és kontroll alá vonni az egyetemet, mert ott az oktatók bevándorlást támogató nézeteket képviselnek.
A Vice magazin szerint az Orbán-kormány a Vlagyimir Putyin orosz államfő által hozott intézkedéseket másolja. Ebből az összehasonlításból ugyanakkor kimaradt az izraeli mintára hivatkozás, mert a Vice magazinnak nem célközönség a magyar radikális jobboldal. (A magyarországi liberális sajtóorgánumok azzal próbálták a felsőoktatási törvény módosítása ellen hangolni a szélsőjobboldali szervezeteket, hogy hangsúlyozták: az Orbán által tervezett módosításhoz hasonló törvény működik Izraelben is. Ezzel a hivatkozással a liberális sajtó a szélsőjobboldali közösségek zsidóellenes alapállását próbálta felhasználni a kormány elleni mozgósításra).
Miközben a Bloomberg a nyugati orientáltság megtagadásaként értékeli a felsőoktatási törvény módosítását, a Financial Times már a Fidesz újrakategorizálására próbálja ösztönözni a politológusokat, és szélsőjobboldali miniszterelnököt emleget. A FT hasábjain megjelent publicisztika szerint Orbán Viktor egy szélsőjobboldali populista, és a CEU-t érintő törvénymódosítás annak jele, hogy szembefordult a liberalizmussal.
Bár a politikai korrektség Soros ellenségei számára nem engedi egyértelműen kijelenteni, hogy a Soros-egyetem ideológiai oktatást folytat, a nyugati vezetők és nagyobb nyugati sajtóorgánumok kész tényként beszélnek arról, hogy a „CEU elleni támadás” a liberalizmussal és a Nyugattal szembefordulást jelenti – ezáltal elismerik, hogy a Soros-egyetem a liberalizmus és a nyugati orientáltság nézeteit képviseli. Ők is úgy hivatkoznak a Soros-egyetemre, mint aminek működése arra jelent garanciát, hogy az ott tanuló külföldi diákok olyan oktatást kapjanak, ami után politikai tevékenységük során a Nyugathoz tartozás gondolatát és a liberális demokráciát képviselik majd. Ezek után kár is lenne tagadni, hogy Soros egyetemén ideológiai oktatás zajlik – ezt az érintettek maguk ismerték el.

http://www.hidfo.ru/2017/05/elismertek-ideologiai-oktatast-folytat-a-soros-egyetem/

A mi hitünk próbatétele

„Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.” (Jn 20,29)
Molnár Tamás 1978-ban megjelent „A keresztény humanizmus” című könyvét ilyen megállapításokkal fejezte be: „Az utóbbi néhány nemzedéknek nem az a tapasztalata, hogy egy új vallás ölt formát a szemünk láttára, hanem az, hogy egyszerűen semmi sincs: Isten halála után az ember is meghalt. Ebben az értelemben a kereszténység utáni korszak egyúttal a humanizmus utáni korszaknak is nevezhető, hiszen látszik, hogy a humanizmus képtelen újra megtermékenyíteni akár ideológiai, akár technikai alternatíváját azon a szellemi értelemben holdbéli tájon, amivé a világunk vált. … Az emberi lét irányítására és kereteinek megadására szolgáló és így az embernek a létezés értelmét megmutató összes realitásoktól való általános idegenkedés közepette a politikai, kulturális és etikai tér, amelyben továbbra is él, elkerülhetetlenül két fő érdeklődési területre szűkül: a szexre és a vérre. … A szex és a vér a humanista civilizáció logikus végkifejletét jelenti: ennek szükségszerű eredményei. Az összes dolognak hangsúlyozott redukálása az emberre elvezet a végső redukcióhoz, amely által az emberben rejlő állatihoz jutunk. … mindezt az egyházban úgy nevezik: az autonóm ember szakadatlan Jézus-keresése. … így eljutottunk a bűn halálosabb oldalához, … sőt a gyűlöletre, gyilkosságra és minden korlát felrúgására biztató teológusokhoz. … A társadalom sosem épült »humanista« értékekre; ilyen alapokon csak a társadalom felszámolása valósulhat meg.”
C. S. Lewis még korábban, már 1943-ban ugyanerre a következtetésre jutott, amit „Az ember likvidálása” című könyvében így fejezett ki: A 20. század polgárai „nem rossz emberek, hanem egyáltalán nem emberek többé: ahogy elhagyták a régi rendet, ürességbe kerültek. A tőlük függő emberek sem szükségesen boldogtalanok. Egyáltalán nem emberek többé, hanem művi produktumok. Az ember végső meghódítása az ember likvidálásához vezetett”.
E két keresztény gondolkodó tehát már évtizedekkel ezelőtt emberhez méltatlannak ítélte meg világunkat. Mi azonban elmondhatjuk, hogy mára a világ és a kereszténység helyzete még az általuk elképzeltnél is borzalmasabb, istentelenebb, istentagadóbb lett. Aki ma úgy véli, hogy ezen a kilátástalan helyzeten ember változtathat, az egyszerűen vagy nem néz szembe a valós tényekkel, vagy maga is istentelen. Aki azt hiszi, hogy a világon bármilyen emberi erő javíthat valamit, az valójában csak arról ad tanúbizonyságot, hogy nem szakadt el eléggé e világtól, sőt megvan benne e világ szeretete. Ezekre nem érvényes az a jellemzés, amit a Diognétoszhoz írt levél szerzője a keresztényekről ad: „A keresztények is a világban vannak, de nem e világból valók.”
De a világ állapotán való kesergés – annak felismerése után, hogy emberi erő ekkora istentagadáson már nem változtathat – sem más, mint e világ szeretete vagy hiúság. Az ilyen ember nem csak e világban él, de ebbe a világba is való, hiszen lelki állapotát e világ helyzete a megengedettnél jobban befolyásolja.
A gonosz olyan módon eluralkodott a világon, hogy emberi erő már nem képes szembeszállni vele, egyedül Isten közvetlen beavatkozása – „a Bárány kardja” – birkózhat meg vele. Ahogy János apostol írja a Jelenések Könyvében: „Majd láttam: A vadállat és a föld királyai összegyűltek a seregeikkel együtt, hogy harcra keljenek a Lovassal és seregével. De ezek elfogták a vadállatot és vele együtt a hamis prófétát, aki csodákat tett, és félrevezette velük azokat, akik a vadállat bélyegét viselték, és a képmását imádták. Elevenen bevetették mind a kettőt a kénköves, tüzes tóba. A többit a Lovas kardja ölte meg, amely a szájából tört elő. (Jel 19,19-21) – Tehát Urunk közvetlen beavatkozása képes egyedül megoldani e világ sorsát.
Genovai Szent Katalin tisztítótűzről szóló értekezésének a mai katolikus számára egyik legfontosabb, sőt, döntő gondolata a következő: „A kegyelem állapotában elhunyt lélek tisztulási procedúrája, … valójában … annak a tisztulási folyamatnak a története, amit ő maga élt át a teljesen tiszta, őszinte és önzetlen istenszeretethez vezető útján.”
A világ és a hivatalos „egyház” állapota, valamint Szent Katalin tapasztalata azt sugallja a mai katolikus számára, hogy saját „tisztulási folyamatára” koncentráljon, hogy ez az egyetlen, ami lehetővé teszi számára, hogy Istennek tetsző életet folytathasson. Ennek első lépése az e világtól való tökéletes lelki – és amennyire csak lehet, saját lelke érdekében!, testi – elhatárolódása. Ebben a világban kell ugyan élnie – elsősorban azért, mert Isten így határozott felőle –, de soha nem szabad elfelejtenie, hogy nem vehet részt e világ dolgaiban!
Ne felejtsük, hogy Isten mindent lát: Ő sokkal jobban ismeri e világ romlottságát, Ő többet lát ebből, mint mi, és mégis eltűri. Számára nem vagyunk kísérleti nyulak: nem azon gondolkodik, hogy miféle borzalmat engedhet még meg a világban, annak kiderítésére, hogy meddig bírjuk el. Ő nem játszik se velünk, se a világgal. Második pontként tehát tudnunk kell, hogy Istenbe vetett hitünk és bizodalmunk gyöngeségét jelenti, ha kétségbe esünk a világ helyzetén, sőt még akkor is, ha nem alázattal, hanem szomorúsággal fogadjuk azon döntését, hogy nekünk most, ebben a világban kell élnünk.
Mi nem tudhatjuk, hogy miért, de biztosak kell lennünk abban, hogy Ő tudja, mit miért enged meg. Hogy Ő nem csak azt tudja, hogy mindez a borzalom végül az Ő dicsőségét fogja szolgálni, de azt is, hogy az a tény, hogy nekünk most kell élnünk, lelkünk üdvössége céljából számunkra a lehető legjobb megoldás!
A mostani szörnyűséges istentelen világ türelmes elviselése, sorsunk igenelése valójában a mi hitünk erősségének a kérdése! Ahogy a testi mártíroknak emberfeletti Isten-bizalomra volt szükségük a testi kínok elviselésére, úgy van nekünk emberfeletti Isten-hitre és Isten-bizalomra szükségünk lelki szenvedéseink elviseléséhez. Ez a mi hitünk próbatétele, nekünk ezt a próbát kell kiállnunk!
Ezért adjunk hálát minden nap Istennek, hogy ma élhetünk és ma szolgálhatjuk Őt, amikor az Őt szolgálók száma napról napra kisebb lesz! Törődjünk saját magunk megszentelődésével. Lelki szenvedéseinket, a világ és az Egyház sorsa feletti bánatunkat fogadjuk úgy, mint a saját lelkünk tisztító folyamatát szolgáló szenvedést.
És ha mostanáig sokat imádkoztunk, és nagyon igyekeztünk Isten minden parancsát teljesíteni, akkor minden további nap még ennél is kicsivel többet imádkozzunk, és még egy kicsivel jobban legyünk engedelmesek Hozzá. Ezt, otthon, Isten jelenlétében egyedül magunk is elvégezhetjük. Töretlenül bízzunk benne, hogy Isten lát bennünket, ismeri helyzetünket, jobban, mint magunk – és ezért ilyen körülmények között is megadja kegyelmét, ha mindig hűségesek – és egyre hűségesebbek – maradunk Hozzá!
Viselkedjünk úgy, hogy érvényesek legyenek ránk Urunk Jézus Krisztus ezen szavai: „Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek” (Jn 20,29), illetve mai értelmezésben: Boldogok, akik nem zavarodnak meg a mai szellemi, lelki, fizikai zűrzavaron, a hivatalos „egyház” súlyos szentségtörésein, és akkor is töretlenül hisznek és bíznak Urunkban, ha képtelenek felfogni, hogy mindez mire jó, mindezt miért engedi meg Isten.

http://katolikus-honlap.hu/1701/probatetel.htm

A búcsú kihirdetésének liturgiája három részből állt: a búcsú bevezetése a kereszt felállításával, a mindennapi vecsernye, valamint a kereszt levétele.

A búcsú-kihirdetés liturgiája
Részlet a Das Geschäft mit der Sünde – Ablass und Ablasswesen im Mittelalter
című könyvből
Írta: Dr. Christiane Laudage
2016.


Dr. Laudage asszony körülbelül fél évvel ezelőtt napvilágot látott könyvének címe – „A bűnnel folytatott üzérkedés” (alcím: „Búcsú és a búcsú-jelenség a középkorban) – félrevezető: azt sejteti, hogy a szerző a búcsút a mai világ szemszögéből ítéli meg és el, és hogy a búcsúban Lutherhez, a protestánsokhoz és a modern emberekhez hasonlóan ő is üzletet lát. De a cím csal: a levéltári dokumentumokon alapuló könyv az igazságot írja le, azaz katolikus érzülettel és a katolikus tanítás alapján nyújt alapos betekintést abba a világba, amelyben Európa még katolikus volt. Ami mindenekelőtt azt jelentette, hogy komolyan vette a bűnt, elsősorban az Isten fenséges személye, és az Ő és Misztikus Teste, azaz az Egyház törvényei ellen elkövetetett vétséget, és tudta, hogy ezek a vétkek súlyos büntetéseket vonnak maguk után. Egyúttal azonban bízott Isten irgalmasságában is, és azt is tudta, hogy az őszinte megbánás után jóvátétellel és büntetéssel tartozik bűneiért, melyek egy részét a Krisztus által az Egyházra bízott kincseket mintegy „felhasználva” e földön is leróhatja.

Azon a napon, amikor a keresztet felállították, az egész világi- és szerzetes-papság összegyűlt a főtemplomban, ahonnan a hívekkel együtt körmenetben vonultak a Legméltóságosabb Oltáriszentséggel egy másik templomba, ahol a búcsúbiztos vagy ennek megbízottjai várták őket. Mikor a tömeg megérkezett a templomba, a kántor rázendített az „Advenisti desiderabilis – Eljöttél, Te, az óhajtott” antifónára (a Canticum triumphale antifóna 2. strófájára). Az ének alatt a gyóntatók megkapták a biztos áldását: „Iube, Domne, benedicere – Adj áldást, atyám!” Ezt követően a gyóntatóknak odaadták a botokat azon bűnösök részére, akik nyilvános vezeklést akartak végezni. Ezután mindannyian körmenettel vonultak vissza a főtemplomba. Megérkezéskor a papok és hívek térdenállva elénekelték a „Media vita in morte sumus – Életünk közepén körülfon minket a halál” antifónát. Ezután következett a közgyónás.
Ilyenképpen lelkileg és testileg ráhangolódva Jézus Krisztus megváltó halálára, a szertartás elérkezett a csúcspontjához: a kereszt felállításához. Az orgona rázendített a Te Deum-ra. Amikor az énekben a „Te ergo quaésumus, tuis famulis subveni, quos pretioso sanguine redemist – Téged azért kérünk, légy segítséggel a Te szolgáidnak, kiket szent véreddel megváltottál” részhez értek, amit háromszor, egyre magasabb hangon megismételtek, a keresztet lassan felemelték. A biztos ezt követően mondta el prédikációját, amit a szentmise bemutatása követett.
A keresztre rátették a pápa címerét és a kereszt alá helyezték azt a faládát, amiben az adományokat gyűjtötték. A főtemplomban a kereszt alatt minden este vecsernyét imádkoztak. A résztvevők kijöttek a kórusból, és az „O crux gloriosa – Ó, dicsőséges kereszt” antifóna éneklése közben a kereszt köré gyülekeztek, ahol az „O Crux, ave, spes unica – Ó szent kereszt, reménységünk” (a Vexilla Regis 6. strófájára) antifónára zendítettek. Ezután háromszor megismételték az antifóna második versszakát, amire a hívek először, „ezen örömidőben”, másodszor „ezen kegyelemteljes időben”, harmadszor pedig „e szenvedés érdemei által” szavakkal válaszoltak. Végül a biztos vagy a helyettese imát mondott és a következő könyörgéssel zárta a vecsernyét: „Kérünk Téged, Urunk Jézus Krisztus, a mi Jó Pásztorunk, tekints kiengesztelődve nyájadra és a juhokra, akiket drága véreddel a kereszten megváltottál, hogy ördögi mesterkedés által se ne űzessenek, se ne vesszenek el; ki az Atyával és a Szentlélekkel egyetemben élsz és uralkodol, mindörökkön örökké, Amen.
A búcsúkampány befejeztével a keresztet szintén ünnepélyes ceremóniával vették le. Énekek és olvasmányok elhangzása után a keresztet rátették a faládára, ezt újabb ének követte, majd a búcsúbiztos prédikációt mondott, az „és a kapuk bezárultak” témáról. Beszédének mondanivalója előre meg volt határozva, és így szólt: A búcsú ideje alatt a menny kapui megnyíltak a bűnbánók és a tisztítótűzben szenvedő lelkek előtt, és most a kereszt levételével e kapuk újra becsukódtak. A kereszt ezután még hat napig a ládán maradt, hogy mindenkinek módja legyen adományát benne elhelyezni.
A búcsú meghirdetésének liturgiájában a kereszt állt a középpontban, mint annak szimbóluma, hogy Jézus Krisztus kereszthalála által megváltotta az emberiséget. Mégha a búcsúk különböző projektek (keresztes hadjáratok, templomok, utak, hidak, árvaházak) finanszírozását is szolgálta, a liturgia egyértelműen a lelkipásztori aspektust, a lelkek megmenekülését szolgálta; és mindenekelőtt az őszinte bűnbánatot és az alapos gyónást hangsúlyozta ki. Az imák és énekek a keresztről, Jézus Krisztusnak az emberek megváltásáért történt haláláról és feltámadásáról szóltak, és ennek a templomban felemelt kereszt volt a látható jele. A búcsú ideje alatt számos világi és szerzetes-pap állt készen a hívők meggyóntatására és feloldozására. A liturgia a hívek azon szándékának a komolyságát hangsúlyozta, hogy őszinte gyónás, a búcsúban elnyert kegyelmek áhítatos fogadása által megtisztultan kezdjenek új élethez (ez a szándék különösen a teljes búcsúk után volt a hívekben nagyon erős és hatékony). Az így elnyert megszentelő kegyelem állapotában a búcsúlevél volt a garancia, hogy a hívő továbbra is óvakodjon a bűntől, s így ne szakadjon el Istentől. A búcsúlevél nem számított menlevélnek a bűnelkövetéshez, sőt, aki ilyesmire akarta használni, annál elvesztette eredeti kegyelmi hatását. A búcsúk elsődleges értelme a jámbor, istenfélő életre való felhívás volt, a búcsú erre és az örök élet elérésére nyújtott segítséget a híveknek az Egyház kegyelmi eszközeivel.

A liturgia során elhangzott énekek szövege:
1. Canticum triumphale antifóna 2. strófája Advenisti desiderabilis quem expectabamus in tenebris, ut educeres hac nocte vinculatos de claustris: Te nostra vocabant suspiria, te larga requirebant lamenta, tu factus es spes desperatis, magna consolatio in tormentis. Alleluia.
Megérkeztél, Te, az óhajtott, akire mi a sötétségben vártunk, hogy minket, akiket bűneink gúzsba fontak, eme éjjel börtönünkből kivezess. Hozzád küldtük mindig fohászunkat, Érted könyörögtek bőséges panaszaink, Te lettél a kétségbeesettek reménye, nagy vigasz a kínokban. Alleluja.
2. Iube, Domne, benedicere. – Dominus sit in corde tuo et in labiis tuis: ut digne et competenter annunties Evangelium suum: in nomine Patris, et Filii, et Spiritus Sancti. – Amen.
Adj áldást, atyám! – Az Úr legyen szívedben és ajkadon, hogy méltó és illő módon hirdesd evangéliumát az Atya, a Fiú † és a Szentlélek nevében. – Ámen.
3. Media vita in morte sumus; quem quaerimus adjutorem, nisi te Domine, qui pro peccatis nostris juste irasceris? Sancte Deus, sancte fortis, sancte et misericors Salvator, amarae morti ne tradas nos.
Életünk közepén körülfon minket a halál, kihez is fordulhatnánk segítségért, ha nem hozzád, Uram, aki jogosan haragudhatsz ránk bűneink miatt? Szent Isten, szent erős, szent és könyörületes Üdvözítő, ne engedd az örök halál keserves szenvedéseit!
4. O crux gloriosa, O crux adoranda, O lignum pretiosum et admirabile signum, Per quod et diabolus est victus, Et mundus Christi sanguine redemptus.
Ó, dicsőséges kereszt, ó, imádnivaló kereszt, ó, drága fa és csodálatos jel, mely által az ördög legyőzetett és a világ Krisztus vére által megváltatott.
5. Vexilla Regis (6. strófája): O Crux, ave, spes unica, hoc Passionis tempore, piis adague gratiam, reisque dele crimina.
Ó szent kereszt, reménységünk, üdvözlégy mi békességünk, nyerj a híveknek malasztot, bűnösöknek bocsánatot.

http://katolikus-honlap.hu/1701/ablass.htm

2017. május 2., kedd

Égi Édesanyánk üzenete 2017. május 2-án Medjugorjéból

A Szűzanya 2017. május 2-i üzenete Mirjana Soldo által

Drága gyermekek! Nem kérő, hanem áldozatfelajánló imádságra hívlak benneteket - önmagatok feláldozására. Az igazság és az irgalmas szeretet kinyilvánítására hívlak benneteket. Imádkozom Fiamhoz értetek, a szívetekben egyre inkább csökkenő hitetekért. Arra kérem Öt, hogy segítsen nektek isteni lelkével, mint ahogyan én is szeretnék segíteni édesanyai lelkemmel. Gyermekeim, jobbá kell válnotok. Csak azok tartják fenn a világot, akik tiszták, alázatosak és szeretetteljesek - ők önmaguk és a világ megmentői. Gyermekeim az én Fiam a világ szíve. Öt szeretni és kérni kell, és nem újra és újra elárulni. Ezért ti, szeretetem apostolai, példátokkal, imátokkal és irgalmas szeretetetekkel gyarapítsátok a hitet az emberek szívében. Mellettetek vagyok, segíteni fogok nektek. Imádkozzatok, hogy pásztoraitok mind több fényt hordozzanak, hogy megvilágíthassák mindazokat, akik sötétségben élnek. Köszönöm nektek.
--
Mária, Béke és Kiengesztelődés Királynője, könyörögj értünk és az egész világért!

2017. május 1., hétfő

Egység, ellenségszeretet

Bocsa József atya homiliája a Szent Anna-réten. 2017. május 1.
Az elmúlt napok, hetek történései arra késztettek, hogy többet foglalkozzam az engeszteléssel, Natália nővérrel, a Szent Anna-réti kápolnával, a velük kapcsolatos legfontosabb kérdésekkel.
  • Az egyik ilyen történés, hogy egy kötetet előkészítésén dolgozom az engesztelésről.
Azután a Háló közösségi központban való beszélgetés a témáról,
nigériai Barnabás a múlt héten Magyarországra látogatott, ezzel kapcsolatos történések
És végül ez a lovas zarándoklat és a közben forgatott film, amely ezt a címet visel: Látomások útján.
Azokat szeretném most megosztani veletek, amik összeálltak bennem, amik fontosak lettek számomra, amik megerősödtek bennem.
Az első, ami nagyon hangsúlyos lett, Magyarország engesztelő hivatása
  • Jól tudjuk mindnyájan ez valahol a Szűzanyának való felajánlással kezdődött, amelynek megvolt már egy előtörténete is.
A Szűzanyát édesanyánkul kaptuk a kereszten haldokló Jézusunktól ezután királynőknek Szent István királytól.
  • Jézus volt az engesztelő áldozat bűneinkért, ahogyan a szeretett tanítvány, János apostol fogalmazta.
Általa engesztelte ki Isten önmagával - az ő kereszthalála és feltámadása  által - a világot, a bűnbe, és ezáltal szenvedésekbe, halálba, kárhozatba hanyatló emberiséget.
Ebben az engesztelő műben, engesztelésben, kiengesztelésben Jézusnak a legszorosabb társa az ő édesanyja, a Szűzanya volt, a mi Nagyasszonyunk, és a szentistváni felajánlással a mi királynőnk.
Hogy a Szűzanya a mi királynőnk ezt mi magyarok azóta tudjuk.
Hogy nemcsak a mi királynőnk, hanem az egész világ királynője, azt nem olyan régóta tudja "hivatalosan", az Egyház által is elismerten az emberiség.
  • XII. Piusz pápa óta tudja, aki bevezette az Egyházban Szűz Máriának mint királynőnek az ünnepét 1955-ben. Először május 31-én volt ez az ünnep, a II. Vatikáni Zsinat utá az ő mennybevételének az ünnepe utáni napok egyikére, augusztus 22-ére került.
Eme ünnep bevezetésében minden bizonnyal szerepe volt a magyarságnak is, a magyarság hitének, aki már egy évezrede királynőjeként tisztelte a Szűzanyát, és Mária Natália nővérnek is és azoknak a jezsuita atyáknak, akik eljuttatták a pápához a nővér által kapott üzeneteket.
Natália nővérnél szerepel a Szűzanya királynősége mellett még egy jelző: a győzelmes vagy győzedelmes. Ennek nyomán a Szent Korona Lovagrend nevében is ott szerepel ez a jelző, amely szervezi itt hetente a szentmiséket, és az Engesztelő Mozgalom nevében is, amely ugyancsak sokat tesz az engesztelés terjesztéséért, és szorgalmazza itt a szentély felépülését.
A Szűzanya éppen most, ezekben az években, amiket most élünk, viszi végbe az ő győzelmét az ősi kígyó felett, amely neki már a Szentírás első lapjain megígértetett. Most nyer igazán tartalmat Vele kapcsolatban a győzelmes jelző.
És ő győzedelmeskedik minden  látszat ellenére. Hiszen  jelenleg úgy látszik, hogy nemcsak a kereszténység van kihalóban Európában, hanem az Európai Unio vezetőiben a józan ész is.
Egy szegény, de hitében élettel teli földrészről érkeztek ide Európába a Jézus szent véréről szóló ájtatosság, és akin keresztül ezeket kaptuk, ezeknek az üzeneteknek a közvetítője a nigériai Barnabás.
  • Amikor az elmúlt nyáron először Európa földjére lépett, Ezekiel próféta nyomán egy csontmezőről kellett prófétálnia, amely a mostani Európát, és benne a kereszténységet is jelképezi. Ez a próféciája elhangzott a múlt héten magyarországi látogatásán is. Hamarosan elkészül ennek a fordítása és olvasható lesz az engesztelok.hu oldalon, és előadásainak a videoi, hanganyagai is felkerülnek oda.
Ezeket a csontokat Jézus megostorozásakor és a kereszten kihulló szent vére, amelyet a Szűzanya összegyűjtött, és amivel meghint bennünket, fogja újra hússal körülvenni, és élővé tenni.
Amikor a Szűzanyát királynőnknek kaptuk, vele együtt kaptuk az ő engesztelő hivatását is, hiszen Fia mellett Ő az első és legnagyobb engesztelő, hiszen ő mindenben egy volt Szent Fiával, a megváltás, a kiengesztelés egész művében.
  • A mi engesztelő hivatásunk is ebben áll: mindenben támogatni Jézust - az ő misztikus testének a tagjaiként ugyanazt cselekedve, amit Ő cselekedett. Neki mindent, mindenünket, egész valónkat felajánlva, ahogyan Ő is utolsó leheletével felajánlotta magát a Mennyei Atyának: Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet. Mindenben teljesítve az Ő akaratát. Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.
A Szűzanya tökéletesen eggyé vált Szent Fiával az Ő Szentlélektől való fogantatásától kezdve a világra hozataláig, keresztre feszítéséig és feltámadásáig, mennybemeneteléig, és saját maga testestül-lelkestül való mennybe vételéig, ahonnét kifejtheti édesanyai és királynői hivatását.
Szent István királyunk felismerte a Szűzanyának ezt a hivatását. Neki ajánlotta már életében is gyakran magát, és nemzetét.
Amikor pedig ezt halála előtt ünnepélyesen is megtette azzal, hogy a Szűzanyának ajánlotta a koronáját, attól kezdve már nemcsak az ő koronája volt a Szentkorona, hanem a Szűzanya koronájává vált és az ő koronája azóta mindazzal együtt, amit egy korona jelképez és kifejez.
  • A mennyben a Szentháromságtól a Szűzanya egy mennyei koronát kapott.
A szentistváni felajánlás által pedig a magyar korona az Ő földi koronájává vált.
Nincs idő most itt a szenkoronatanba belebocsátkozni, és a Szentkoronával kapcsolatos  hiedelmekbe. Csak azt szeretném kifejezni, hogy a Szentkorona szentsége és a magyar történelemre, a magyar emberekre kifejtett hatása  elsősorban abban áll, hogy ez a Szűzanya földi koronája.
A magyar Szent Koronának nem mágikus hatásai vannak, hanem három ok miatt van mindmáig oly nagy hatása, olyannyira, hogy előtte megtérnek emberek, mint például az egyik vizsgálója, Csomor Lajos.
  • egy szent ereklye (sok ok miatt szent)
    • az ereklyéknek pedig csodatevő hatásuk van
azután egy az egyház által is megszentelt tárgy, amelyet a királykoronázásokkor egyházi szertartás keretei között használtak
harmadrészt pedig - és ez a legfontosabb - a Szűzanya földi koronája.
Nem csoda tehát, ha annyi csoda történik körülötte
A Szűzanya immár több mint 70 éve kérte, és azóta is folyamatosan kéri, hogy itt a Szent Anna-réten neki egy szentély épüljön, hogy azon keresztül jobban gyakorolni tudja felettünk magyarok felett és minden ember felett való királynői hatalmát.
  • Fel kellene végre épülnie és nemzeti szentélyünkké kellene ennek válnia és a nemzet egységénék is a kifejezőjévé
De ennek az egységnek, sajnos napjainkban is sok akadálya van.
A fölöttünk hatalmat gyakorolni akaróknak a megosztás, az egymással való szembefordítás a célja.
De nekünk, akik most itt vagyunk, és szentnek tartjuk ezt a helyet, nem szabad engednünk, hogy ez a kápolna is - amelynek falai még csak lelkileg-szellemileg állnak - a megosztás, a divide et impera eszköze lehessen azok kezében, akik ellenségnek tekintenek minket, és akadályozzák ennek a kápolnának a felépítését is.
  • Ennek a kápolnának engesztelő kápolnának kell lennie. Az engesztelésnek a célja pedig éppen az ellentéteknek az áthidalása, az Istennel, az embertársainkkal, az önmagunkkal való egységnek a munkálása.
E kápolna felépülése érdekében nem szabad semmiféle erőszakot alkalmazni!
Nem szabad azok ellen agitálni, akik nem látták még be e kápolna felépítésének a fontosságát!
Nem szabad azok ellen fordulnunk, akik úgy látszik ellenségei ennek az ügynek, ellenségei a nemzet és Európa igazi egyesítésének.
Mi mindnyájan - nemcsak azok akik itt vagyunk, és akik akarjuk ezt a kápolnát, ugyanannak az Atyának vagyunk a gyermekei, éppen ezért egymásnak a testvérei.
Akik ellenségnek tekintenek minket, azokért imádkoznunk kell, ahogyan Jézus tette akkor, amikor végbevitte kiengesztelő művét a kereszten.
Az égiek már többször is egyértelműen elmondták nekünk, hogy addig, amig a kápolnát akarók között megosztottság van, ellentétek vannak, amíg a kápolnát akarók közössége  nem egységes a szívében, addig nem lesz kápolna.
Az tény hogy sokmindenben eltér a véleményünk, a látásmódunk. És ezek az ellentétes vélemények megmaradnak.
Ezek ellenére kell megtalálnunk, kimunkálnunk az egységet.
Ne az ellentétekre tekintsünk, ne ezeket hangsúlyozzuk, hanem azt, amiben közösek vagyunk
  • Mindnyájan akarjuk ezt a kápolnát
Mindnyájan ugyanabban az Istenben hiszünk, aki a mi Mennyei Atyánk. Mindnyájan az Ő gyermekei, egymásnak pedig a testvérei vagyunk.
Mindnyájunknak Jézus Krisztus a megváltónk a Szűzanya pedig Jézus rendeléséből az édesanyánk, Szent István királyunk rendeléséből pedig a királynőnk.
Ne arra figyeljünk, ami elválaszt, hanem arra, ami összeköt minket.
  • Ami elválaszt, az csak egy sátáni káprázat.
Ami összeköt, a közös Atya és a Jézus által elhozott istenfiúság. Ez egy ontológiai valóság, a teremtettségünkből és megváltottságunkból következő létadottság.
A kettő nem azonos szint: a sátáni káprázat, és a teremtettség és a megváltottság.
  • Az előbbi szétfoszlik, az utóbbi örök.
És ez nemcsak egymással köt össze minket, azokat, akik itt vagyunk, és ugyanazt akarjuk, hanem még ellenségeinkkel is.
Ez az egység legyen szüntelenül a szemünk előtt, és törekedjünk azokkal is egységre, akik pillanatnyilag még ellenségeinknek látszanak - mi annak látjuk őket, vagy ők annak látnak minket.
A napokban mondta nekem valaki, hogy ő azt érzi a szívében, hogy olyan mozgalmat kellene elindítani, ami arra irányul, hogy testvéreinkké tegyük azokat, akik pillanatnyilag még - legalábbis a téves megítélések szerint - az ellenségeink.
  • Ezt kellene igazán tovább gondolnunk, hogy ezt hogyan tehetjük.
  • Ezen kellene nagy erőkkel munkálkodnunk.
  • Ez az engesztelés lényege: az ellenségek kibékítése, azon való munkálkodás.
  • Ez a legjobb munkálkodás ennek a kápolnának a felépítésén is.
  • Ez a legjobb munkálkodás Magyarország engesztelő hivatásának a kiteljesedésén is.
Ezen a ponton, a legfontosabb mondanivalóval fejezem be
  • Innen erről a helyről - vagy másként fogalmazva abból a kalitkából, amely Pio atya szerint Magyarország - nem a civakodás, nem az ellenségesség  ragadozó madarainak kell felszállniuk, hanem a béke galambjának. Az Istenben való egység, a szeretet, a mindenkivel való békességre törekvés és békességben élés galambjának.
http://engesztelok.hu/szent-anna-ret/1222-egyseg-ellensegszeretet

Égi kísérőink, az angyalok

Az őrangyalok létezése bepillantást enged számunkra a Mindenható “titkaiba”: hogy mi módon kormányozza a világot, amikor minden egyes ember, és egyes templomok, nemzetek, városok, közösségek, szervezetek fölé is kijelöl egy-egy őrangyalt.
Szentek gondolatai az őrangyalokról
.
“Tedd barátoddá az őrangyalodat, szerezz neki örömet azáltal, hogy hozzá folyamodsz, tiszteld meg imáddal, hiszen mindig veled van, követ mindenüvé, csak vedd észre törődését!”
(Szent Bernát)
.
“Talán nem is tudunk róla, hogy ki a mi legjobb barátunk! Ő az, akit Isten mintegy maga helyett küldött mellénk állandó kísérőnek, úgy is mondhatnánk, hogy kaptunk az Ég Királyának udvarából egy felkent herceget”
(Szent Gertrúd)
.
“Arra gondolj, hogy micsoda nemességet kapott a lelked, hiszen létezésed kezdetétől fogva egy őrző lélek van melléd kijelölve!”
(Szent Jeromos)
“Az angyalok értünk imádkoznak. Nem mintha a jó Isten nem tudná, mire van szükségünk. Ó dehogy! Csak épp hamarabb kapjuk meg irgalmának ajándékát és kegyelmének áldását!”
(Szent Augusztina)
Történetek
A haldokló meggyógyulása
Tours-i Szent Gergely írja emlékezéseiben, hogy kisfiú korában édesapja súlyosan megbetegedett, haldoklott. Megfogadta, hogy fáradhatatlanul imádkozni fog a gyógyulásáért. Már az első átimádkozott nap után, éjjel, álmában megjelent az őrangyala, és így szólt:
“Kelj fel, írd fel Jézus nevét egy papírra, és tedd apád feje mellé a vánkosra!”
Reggel a fiú elmesélte álmát az édesanyjának, aki ezt felelte:
“Tedd meg, Fiam, amit mondtak neked.”
Gergely azon nyomban megtette. Édesapja pedig – akiről már mindenki lemondott és halálára számítottak – pár napon belül tökéletesen felépült.
Ami egy ima meghallgatása mögött van
Egy alkalommal Szent Gertrúd elragadtatásba esett a szentmisén, s ebben az állapotában megjelent előtte az őrangyala. Azt látta, hogy az imát, amit az imént ő éppen elmondott, Isten szent felsége elé viszi, és kéri az ima meghallgatását. Gertrúd érezte az áldás erejét, ami a fejére érkezett, magához tért, és boldogan mondott hálát.
Aki az önszeretetet helyett a kötelességet választotta
Az eset 1585-ben, Spanyolországban történt. Centeneares atya egy viharos éjjel üzenetet kapott: sürgősen ki kell szolgáltatnia az utolsó kenetet egy haldoklónak. Az idő katasztrofális volt, ráadásul a címet sem tudta pontosan, ahova mennie kellett, így egy pillanatig tétovázott, hogy mit tegyen. Majd hirtelen döntött: magához vette a Szentostyát, és nekiindult a jeges éjszakának.
Ahogy kilépett a templomajtón, odalépett hozzá két fiatalember. Köszöntötték az atyát, jobbról és balról barátságosan belékaroltak, és biztos léptekkel vezették az eldugott falusi utca felé, ahol várták. Az atya furcsállotta az ifjak szokatlanul szép ruházatát, de azt mégjobban, hogy mindketten égő gyertyát tartottak szabad kezükben, amit sem a viharos erejű szél, sem a zuhogó eső nem oltott el. De annyira hálás és megilletődött volt, hogy nem kérdezősködött. Hazafelé a két ifjú ismét a kapuban várt rá, és hazáig kísérték.
A templomba érkezve az atya visszahelyezte a megmaradt Ostyát a tabernákulumba, és letérdelt. A két ifjút is látta maga mellett térdelni, de mire felállt, nyomtalanul eltűntek. Az atya értetlenül nézett körül. Sehol, senki.
Aztán eszébe jutottak a szép tiszta ruhák, az egyenletesen lobogó gyertyák. Szívében világosság gyúlt. Újra letérdelt, és ezt suttogta:
“Köszönöm, Atyám, hogy két angyalodat küldtem hozzám segítségül.” Csordultig töltötte a hála és az öröm a szívét. Másnap a szószékről elmondta a hívőknek: az angyalok soha nem hagynak magunkra minket, ha tiszta szívvel vállaljuk a legnehezebb kötelességeinket is.
Akire nem hatnak a természeti erők
Észak Amerikában, Flaggstad városban egy tanárnő kirándulni vitte a tizenéves osztályt. Erdei gyümölcsöket akartak gyűjteni a másnapi biológia órára. A lányok buzgón szedték az epret, a szamócát, a fiúk pedig fára másztak. Útjukat egy folyócska szelte át, mely egy kanyar után igen kiszélesedett, és az átkeléshez hídon kellett átmenniük. Ám néhány fiú engedélyt kért, hogy átgázolhassanak a nem túl mély vizen. A vidám hangulat megőrzése érdekében a tanárnő igent mondott.
Három fiú gázolt bele a vízbe, amit a többiek a hídról néztek. Az egyik fiú váratlanul eltűnt a szemük elől, mintha egy mély lyukba lépett volna. A másik kettő hiába kereste, hiába kiáltoztak utána az amúgy sekély vízben.
A fiú egyszercsak felbukkant, ám újra eltűnt. A tanárnő halálra rémülten imádkozott. Ekkor fékezett egy autó mellettük, és kipattant belőle egy magas férfi, aki anélkül, hogy körülnézett volna, ahogy volt, ruhástul, belegázolt a vízbe. Csak néhány pillanat, és már hozta ki a karján a sok vizet nyelt, ijedt fiút. Letette a földre, ő pedig beugrott a kocsijába, és ahogy jött, úgy el is tűnt pár pillanat alatt egy kanyarban. Az osztály és a megdöbbent tanárnő még köszönetet sem tudtak mondani neki.
A kimentett fiú tágra nyílt szemekkel bámult az autó után. Egyedül ő látta közelről a férfit.
“Jól vagy?” – kérdezte a tanárnő.
“Tanárnő, kérem, nem lett vizes a ruhája! Úgy hozott ki engem a folyóból, hogy az ő ruhája teljesen száraz maradt!” – dadogta a fiú.
De ekkor már sírt, valami különös megindultság hatása alatt. A gyerekek némán állták körül. Tudták, hogy valami rendkívüli történt.
Honnan ismered meg az őrangyalod?
Történelmi tény, hogy amikor a rómaiak elfoglalták Jeruzsálem városát, és háromszázan állták körül a Templomot, mind hallottak egy hangot: “Vonuljatok vissza innen!”
Hányszor érezzük, hogy egy nyugodt halk hang sürget bennünket, ne mondjunk ki egy haragos szót, ne küldjünk el egy bántó üzenetet, ne hallgassunk valakire… Ilyenkor angyalunk szeretne megvédeni bennünket attól, hogy hibát kövessünk el. Ha rossz úton járunk, felébreszti lelkiismeretfurdalásunkat, beleülteti a szívünkbe az igazságérzetet és szerénységet, de az önzetlenséget is.
Szent Denist “Philangelusnak”, azaz az angyalok barátjának is nevezték. Ő írta:
“Kössetek barátságot az őrangyalotokkal, tekintsétek őket földi pajtásaitoknak, amíg fiatalok vagytok. Később győzedelmes harcostársotok lesz a Gonosz elleni harcaitokban, és nagy szószólótok az Atyánál. Ne feledjétek: őrangyalotok az örökkévalóságig társatok.”
XI.Pius pápa pedig így tanította a gyermekeket:
“Minden nap elején és végén forduljatok az őrangyalotokhoz. Hívjátok, hogy legyen veletek, várjátok őt! Én ezt teszem kicsi korom óta. Ha napközben nehezebb ügyeim támadnak, ismét hívom, és észlelem, ahogy tisztázódnak a szemem előtt a nehézségek. Valósággal érzem a jelenlétét, a közelségét, és nehogy azt higgyétek, hogy veletek nem pontosan így történne!  Csak este ne felejtsétek el megköszönni áldott segítségét.”

https://metropolita.hu/2017/05/egi-kiseroink-az-angyalok/

2017. április 30., vasárnap

A hamispróféta lett az új európai egység mentora (Római Unió)

Ferenc pápa elégedett lehet az Európai Unió 27 vezetője által kiadott Római Nyilatkozattal (a brit miniszterelnök már nem vett részt a tanácskozáson). A dokumentum ugyanis szorgalmasan követi azt a nyomvonalat, amit egy nappal korábban a katolikus egyházfő nagyívű beszédében ugyanezen vezetők előtt megfogalmazott. Ferenc pápa víziója szerint „Európát építeni kell”, méghozzá azon az alapon, amelyet az unió „alapító atyái” hatvan évvel ezelőtt lefektettek. Az épületet pedig kezdjék el azok építeni, akik „képesek gyorsabban futni”, maguk után húzva a lassabbakat. Hogy melyek ezek az „élbolyban” lévő államok: az elemzők többsége szerint Németország, Franciaország és Olaszország aspirál arra, hogy az új Római Unió élére álljon, feltéve, hogy az első két országban az idei választások a megfelelő eredményt hozzák.
A pápa beszéde két részből állt, a felszólalás első fele ideológiai, eszmei alapot adott, míg a második a gyakorlati tennivalókról is szólt, cselekvési progra­­mot kínálva. Ferenc egyszerre beszélt spirituális vezetőként és szenior politikai tanácsadóként az európai politikusokhoz.
Az új Európa vezetői.
Hol van Európa helye a világban? És mit képvisel Európa? – tette fel a kérdést az egyházfő. „Európa gazdagságát mindig a szellemi nyitottsága és az a képessége adta, hogy fel tudta tenni az alapvető kérdéseket az élet értelmével kapcsolatban. Az örökkévalóság érzése iránti nyitottság kéz a kézben járt – bár nem mindig feszültségek és hibák nélkül – az evilág iránti pozitív nyitottsággal. A mai jólét azonban úgy tűnik, hogy szárnyszegetté tette földrészünket, amely lesütött szemmel jár. Pedig Európa a világon egyedülálló módon az eszmék és szellemi értékek patrimóniumával rendelkezik, olyan kincsekkel, amelyek megérdemlik, hogy ismét szenvedéllyel és megújult erővel képviseljünk” – mondta a pápa, aki nem is nagyon titkolta, hogy szerinte „Európa egyedülálló értékeit”, kik és hol őrizték az elmúlt századokban. Amikor az egyházfő a kincsek „patrimóniumáról”, vagyis örökségéről beszélt, egy olyan latin szót használt, amely a katolikus egyház egyedülállóságát hivatott kifejezni. A „Patrimonium Petri” ugyanis az úgynevezett „péteri örökség”, amely a mindenkori római pápa (úgyis mint Krisztus helytartója) számára biztosítja az elsőbbséget. Ugyanez a fogalom politikai és jogi értelemben a világi hatalommal rendelkező Pápai Államot (a Szentszéket) jelöli, amelynek államfője természetesen szintén a római pápa.
Ferenc szerint a pápai vezetésű Európán belül értelemszerűen az univerzális szerepet betöltő várost, Rómát illeti az elsőség: „Európa eszméjének eredete alatt »az ember természetét és felelősségét értjük, az evangéliumon alapuló felebaráti kapcsolat lelkesedését, igazságra és jogosságra való vágyát, amelyet ezer-éves tapasztalat alakított ki«. Róma a maga univerzális szerepével ezt az élményt jelképezi, emiatt esett rá a választás, hogy ott került sor az Egyezmények aláírására. Mert… »itt fektették le a civilizációnk politikai, jogi és társadalmi alapjait«.”
Így aztán a megújítás is csak innen, Rómából indulhat ki – aligha véletlen, hogy a pápa beszédében egyszer sem említette Brüsszelt vagy Strassbourgot. Történelmi távlatból ez akár érhető is, hiszen az unió jelenlegi politikai központjai nem játszottak korábban semmilyen jelentős szerepet a kontinens sorsának alakításában.
A pápa nem tett mást, mint jelezte, hogy Róma nem mondott le a vezető szerepről, amit egyébként 1957-ben is betöltött, amikor a városban írták alá az unió alapszerződését.
Brüsszelnél fájóbb hiány is akadt azonban a beszédben: Ferenc pápa ugyanis egyetlen szóval sem említette Európa gyökerei között a zsidó örökséget. Ez a hallgatás a rossz emlékű helyettesítési teológiát idézte, amely szerint a kereszténység mindenben a zsidó vallás helyére lépett, az Újszövetség pedig eltörölte a zsidó Bibliát (az Ószövetséget – a fogalmi különbségtétel is eredetileg ezt a teológiát hordozta, bár mára ez az értelmezés lekopott). De nemcsak a zsidó gyökerekről feledkezett meg a pápa, hanem a protestáns örökségről is. Sőt, amikor beszéde végén a Szentszék támogatásáról biztosította az európai vezetőket, egyben az „Európai Egyház” segítségét is felajánlotta. A reformáció 500. évében ez a kizárólagosság anakronisztikus, mind a hagyományos protestáns, mind pedig a reformerek által megkezdett munkát folytató pünkösdi-evangéliumi keresztények felé méltánytalan, és az európai vallástörténet tényeinek sem felel meg.
És ha már a hiányoknál tartunk: a pápa több mint félórás, hangsúlyozottan spirituális tartalmú beszédében egyetlen egyszer sem említette Jézust, és Istenről is csak mint „isteni gondviselésről” beszélt. Az Európát ért kihívások közül pedig sem a radikális iszlámot, sem pedig az ezzel összefüggésben álló terrorizmust nem nevezte meg Ferenc pápa. Annál több szó volt viszont arról, hogy „Európa közös akarata” fontosabb, mint az egyes nemzetállamok akarata: „Az európai lelkesedés első elemének a szolidaritásnak kellett lennie. … az európai gazdasági közösség csak akkor lesz maradandó és sikeres, hogyha mindvégig hűséges lesz az őt életre hívó európai szolidaritás szelleméhez, és ha Európa most születő közös akarata sokkal erőteljesebb, mint az egyes államok akarata. Ez a szellem ugyanolyan szükséges manapság is, mikor szédítő hatások érnek, és annak a kísértése is, hogy adjunk lejjebb az uniót alapító eszményekből a produktív, gazdasági és pénzügyi szükségek érdekében.”
Ha pedig az unió országai nem képesek együtt megvalósítani az „alapító atyák” vízióját (mert vannak akadékoskodó, „nehezen haladó” államok), akkor azoknak kell az élre állniuk, akik erre képesek és akarják is: „Szükséges újra elkezdeni európaiként gondolkodni, azért, hogy megakadályozzuk a sivár egyformaság veszélyeit vagy a különállásra való törekvések diadalát.
A politikának ilyen vezetésre van szüksége, amely kerüli azt, hogy érzelmekkel szerezzen hozzájárulást; ehelyett a szolidaritás és a szubszidiaritás szellemében dolgozza ki a vezérelveket, amik képesek az unió egészét harmonikusan fejleszteni. Ennek eredményeként azok, akik gyorsabban futnak, segítő kezet nyújthatnak a lassabbaknak, és azok, akik nehezebben haladnak előre, utol­érhetik az élbolyban levőket.”
Az „élboly” országait a pápa nem nevezte meg, és az egy nappal később a politikusok által kiadott ünnepélyes frázisokkal teli Római Nyilatkozat sem tartalmaz konkrétumokat erről. Az Európai Bizottság azonban néhány héttel ezelőtt kiadott egy EU jövőjéről szóló ún. Fehér Könyvet. A tervezet öt lehetséges utat vázolt fel, amelyek közül a legtöbb figyelmet a harmadik pont kapta, amely a többsebességes Európa koncepcióját vázolta fel. A dokumentumról a Századvég Alapítvány készített elemzést. Eszerint a „koncentrikus körökből” megvalósuló Európa magvát Németország, Franciaország és Olaszország, valamint hozzájuk csatlakozva mások (például Spanyolország) adnák, ugyanakkor a Visegrádi Együttműködés országai március eleji találkozójuk nyilatkozatában például e tervvel szemben foglaltak állást. „A Fehér Könyv szerint a többsebességes Európa, vagy ahogyan a kiadvány nevezi: »Aki többet akar, többet tesz«, a gyakorlatban azt jelentené, hogy a britek kilépését követően a 27 tagú Európai Unió alapvetően a mai módon halad tovább, de az arra nyitott országok számára fennáll a lehetőség, hogy meghatározott területeken további közös lépéseket tegyenek. Ennek eredményeként tehát egy vagy több célirányos koalíció is létrejöhet” – írja Pócza István, a Századvég kutatója, aki szerint a Római Nyilatkozatban ugyan található utalás a többsebességes Európa esetleges megvalósulására, azonban az erről szóló vita nem dőlt el.
„A kritikusok ugyanis óva intenek attól, hogy ez egy vagy akár több elitklub létrehozásával járjon. A hatásokat egy másik szempontból is érdemes megvizsgálni: ha a Juncker által javasolt többkörös integráció valósulna meg, az követési kényszert is eredményezhet. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy ha bizonyos tagállamok szorosabb szövetségre lépnek, a kimaradás és lemaradás érzetének elkerülése érdekében a külsőbb körök tagállamai folyamatosan igyekeznek követni a magországok integrációs szintjét. Mivel a legbelső kör integrációs szintje sem állandó, hanem ott is az integráció kiterjesztése és folyamatos elmélyítése várható, ez a követési folyamat akár állandósulhat is. Ezzel pedig gyakorlatilag Juncker eredeti mesterterve valósulna meg: a követési kényszer miatt a közösség országai fokozatosan a még több Európa irányába tennének lépése-ket, míg végül el nem érik a teljes föderáció szintjét, az Európai Egyesült Államokat” – írja az elemzés.
Jean-Claude Juncker az Európai Bizottság és Antonio Tajani az Európai Parlament elnöke Rómában a 60. évfordulós csúcson.
A Római Nyilatkozattal ugyanakkor az uniós vezetők jelzést küldtek az óceánon túlra is, hogy Európa a jövőben erőteljesebben igyekszik érvényesíteni érdekeit, akár az Egyesült Államokkal szemben is. „Célunk a nemzetközi porondon erőteljesebben fellépő Európa: olyan unió, amely továbbfejleszti a meglévő partnerségeit, újakat épít ki, és amely a stabilitást és a prosperitást mozdítja elő nemcsak közvetlen, keleti és déli szomszédságában, hanem a Közel-Keleten és Afrikában is, csakúgy, mint az egész világon” – írja a 27 vezető által aláírt deklaráció.
Kifejezetten Trump elnöknek szóló üzenet volt, hogy Európa kész a NATO-n kívül is megerősíteni védelmét, valamint kiáll a szabad kereskedelem és a klímavédelem mellett : „Olyan uniót akarunk, amely elkötelezett a tagállamok közös biztonságának és védelmének megerősítése iránt, többek között az Észak-atlanti Szerződés Szervezetével együttműködve, biztosítva a két szervezet tevékenységeinek kiegészítő jellegét, valamint figyelembe véve a tagállami körülményeket és jogi vállalásokat; az ENSZ-ben szerepet vállaló unió, amely kiáll a szabályokon alapuló többoldalú rendszer mellett, amely büszkén képviseli értékeit, megvédi polgárait, előmozdítja a szabad és tisztességes kereskedelmet, és amely előremutató globális éghajlat-politikát folytat.”

A terveket az istentelen háromság dolgozta ki, melyek szerint minden, ami Igaz, száműzetik.

Nyomtatóbarát változat
2013. október 15. kedd, 15:45
Drága szeretett leányom, az a Vágyam, hogy papjaim, minden Keresztény felekezetben kezdjék el a Legszentebb Szentségeket megőrzését. Azok, akik a Katolikus Egyházhoz tartoznak, elsőként fogják megtapasztalni a Szentségek elpusztítását és megszentségtelenítését. Azok, akik hűségesek Hozzám, Jézus Krisztushoz, gondosan felkészülnek erre a szörnyű pusztára, amelybe Egyházam lesz taszítva. Nektek most fel kell készülnötök, mert a hűségeteknek köszönhetően lesz, hogy Isten minden gyermeke képes lesz fogadni a Szentségeket az ő szent állapotukban.
Az összes többi Keresztény Egyházaknak a következőt mondom: Emlékezzetek azon Ígéretemre, hogy visszajövök Második Eljövetelem Nagy és Dicsőséges Napján. Továbbá tudnotok kell, hogy az azt megelőző években, szörnyű megpróbáltatással kell szembenézniük mindazoknak, akik Engem követnek. Azokat, akiknek sikerül felekezeteiken belül új hatalmi pozícióba kerülniük, a hamis próféta fogja vezetni, és mindegyik az ő szavait fogja a szájába venni, és utánozni fogja cselekedeteit.
Jaj, azoknak, akik a hamis próféta oldalára állnak, mert ő Keresztelő Szent János ellentéte, ő lesz az Antikrisztus előfutára, aki mindnyájatok fölött fog uralkodni.
Meg foglak védeni benneteket, mert hamarosan Én leszek a ti egyetlen vezetőtök. Egyedül csak Bennem bízhattok, Aki az Igazságot fogja mondani nektek, amikor meginogtok az eretnekség miatt, melyet úgy fognak majd bemutatni nektek, mint a modern Keresztény teológia új formáját. Milyen ravasz a Sátán! Mert ő nem fog sokkolni soha benneteket, ehelyett – azok által, akik őt szolgálják – Legszentebb Szavamnak egy új kiforgatott, fejetetejére állított értelmezéshez fog vonzani benneteket.
A terveket az istentelen háromság dolgozta ki, melyek szerint minden, ami Igaz, száműzetik. Mindez csábító befolyással lesz a szekuláris világra, amikor az emberi kapzsiságot és a vágyat, hogy figyelmen kívül hagyják a bűnt, minden Keresztény Egyház be fogja mutatni a híveinek. Ez a nap kőbe volt vésve, és ez lesz a végső sértés, amelyet Isten megenged, mielőtt elküld Engem, az Ő egyetlen Fiát, hogy összegyűjtse mindazokat, akik hűségesek maradnak Isten Szavához. Amikor a hazugságokat bemutatják nektek, azok úgy fognak tűnni, mintha jó dolgok lennének. Az alázat jelvénye minden egyházban közös lesz, mivel ezt azok fogják közületek felvenni, akik majd becsapnak benneteket.
Minden Rám vonatkozó tulajdonság: a szegények iránti Szeretetem, a gyengék és az alázatosak iránti Szeretetem; rosszallássom a kapzsiság, a fösvénység és a bujasággal szemben részei lesznek azoknak az érveknek, amelyeket arra fognak felhasználni, hogy ezeket az új tanokat elfogadtassák veletek– az új egy világvallást, hogy felkészítsék a világot az Antikrisztus uralmára.
Mint egy szerető Isten adom nektek ezeket a figyelmeztetéseket, hogy megmentselek benneteket. Szenteljetek most Nekem figyelmet. Csak egyetlen dolgot kérek: Maradjatok hűek Szent Szavamhoz. Szent Igémhez, mely a Biblián keresztül adatott nektek. Ez sohasem változik. De Isten ellenségei el fogják ferdíteni annak jelentését. Amikor ez majd megtörténik, utasítsátok el azokat, akik azt fogják mondani nektek, hogy Isten jóváhagyná ezeket a változtatásokat. Semmi sem lehet ilyen távol az Igazságtól.
Jézusotok.

A többi ártatlan, aki vakon követi a fenevadat és a hamis prófétát, egy kegyetlen kötelékbe lesz zárva

Nyomtatóbarát változat
2013. július 28. vasárnap, 21:40
Drága szeretett leányom, soha nem szabad kételkedned Szavamban. Ha igazán bízol Bennem, akkor azt kell tenned, amit elvárok tőled, hogy meg tudjam világosítani a világot ebben az időben, és hogy fel tudjam készíteni az embereket az Új Kezdetre.
Sok minden meg volt jövendölve mindabból, ami az Egyházammal történik, de el kell fogadnotok, hogy e förtelmeket Atyám egyetlen ok miatt engedi meg. Ez a Sátán uralmának a vége. A saját nevében életre keltette a fenevadat, ezért az Antikrisztus maga a Sátán szelleme. Ő és követői csak nagyon kevés időt kaptak a lelkekért folytatott csatában.
A Sátán bosszúja az, hogy annyi lelket lopjon, amennyit csak tud, még mielőtt megkötözésre kerülne, és a mélységbe dobatna. Azok, akik seregéből a kígyót bálványozzák, csak a hatalom miatt követik utasításait, mert a hatalom – mint mondja nekik – az övék lesz, ha segítenek neki ördögi tervét befejezni. Mennyire fognak szenvedni ezek a lelkek, mégpedig örökre, és mennyire fognak kiáltani Irgalmamért, amikor szörnyű sorsuk felismerése világossá válik előttük.
A többi ártatlan, aki vakon követi a fenevadat és a hamis prófétát, egy kegyetlen kötelékbe lesz zárva, amelyből képtelenség lesz elmenekülni. Nekik kétségbeejtően szükségük van a segítségetekre. Kitartóan kell imádkoznotok a lelkükért, hogy visszakerüljenek Hozzám. Először nem sokat fognak látni a külvilágból, ami számukra aggodalomra adna okot. A Közel-Keleti háborúkat és az azt követő békét tapssal fogják fogadni.
A béke embere sok kitüntetést fog kapni elismerésként humanitárius munkálkodásáért. Látni lehet majd, amint a hamis próféta a világ egyházait egyesíti, és minden alkalommal kimutatja mindazon jellegzetes tulajdonságait, melyeket egy szent jellemvonásaival hasonlítanak össze.
Minden rendben lesz, amíg ez a kettő nem fordít a helyzeten, és dühösen le nem sújt azokra, akik ellenszegülnek világot ellenőrző tervüknek. Ők az Én földi Egyházamat a fenevad fészkévé fogják szőni, míg a sötétség be nem borítja a Földet.
Mindenki nyugtalanságot fog érezni. Ti mindnyájan érezni fogjátok a gonoszságot, amint a Sátán, az Antikrisztuson keresztül mindent ellenőrizni fog. De minekután a dolgok reménytelennek fognak tűnni, Én leereszkedem majd, hogy Irgalmam által mindent beborítsak, hogy bebizonyítsam a világnak az Igazságot.
Oly nagy az Én Irgalmam, hogy még a legsötétebb lelket is meg fogja világosítani, és ők megkönnyebbült szívvel fognak Hozzám jönni. Ebben a szakaszban, a Szentlélek Ereje által, minden kétség el lesz űzve a lelkükből. Nem sokkal ezután, amint Isten gyermekei már ismerik az Igazságot, az Utolsó Harsona is fel fog csendülni, és a Föld meg fog újulni. Minden gonoszság el fog tűnni. A Nap egy Nagy Fénnyel fog mindnyájatokat eltölteni, és az Új Paradicsom, amelyet bárki valaha is el tudott volna képzelni, mint a legnagyobb Ajándék számotokra, nagy szeretettel lesz átadva.
Mindössze annyit kell tennetek, hogy bízzatok abban az Igazságban, melyet feltárok, hogy elkerülhessétek azokat a csapdákat, melyeket azért helyeztek le, hogy ellopják a lelketeket. Azok közületek, akik látnak, akik bíznak Bennem, akik hívnak Engem, segíteni fognak Nekem azok lelkének megmentésében, akik ugyan látnak, de visszautasítják az Igazság meglátását.
Jézusotok.