A búcsú kihirdetésének liturgiája három részből állt: a búcsú bevezetése a kereszt felállításával, a mindennapi vecsernye, valamint a kereszt levétele.

A búcsú-kihirdetés liturgiája
Részlet a Das Geschäft mit der Sünde – Ablass und Ablasswesen im Mittelalter
című könyvből
Írta: Dr. Christiane Laudage
2016.

Dr. Laudage asszony körülbelül fél évvel ezelőtt napvilágot látott könyvének címe – „A bűnnel folytatott üzérkedés” (alcím: „Búcsú és a búcsú-jelenség a középkorban) – félrevezető: azt sejteti, hogy a szerző a búcsút a mai világ szemszögéből ítéli meg és el, és hogy a búcsúban Lutherhez, a protestánsokhoz és a modern emberekhez hasonlóan ő is üzletet lát. De a cím csal: a levéltári dokumentumokon alapuló könyv az igazságot írja le, azaz katolikus érzülettel és a katolikus tanítás alapján nyújt alapos betekintést abba a világba, amelyben Európa még katolikus volt. Ami mindenekelőtt azt jelentette, hogy komolyan vette a bűnt, elsősorban az Isten fenséges személye, és az Ő és Misztikus Teste, azaz az Egyház törvényei ellen elkövetetett vétséget, és tudta, hogy ezek a vétkek súlyos büntetéseket vonnak maguk után. Egyúttal azonban bízott Isten irgalmasságában is, és azt is tudta, hogy az őszinte megbánás után jóvátétellel és büntetéssel tartozik bűneiért, melyek egy részét a Krisztus által az Egyházra bízott kincseket mintegy „felhasználva” e földön is leróhatja.

Azon a napon, amikor a keresztet felállították, az egész világi- és szerzetes-papság összegyűlt a főtemplomban, ahonnan a hívekkel együtt körmenetben vonultak a Legméltóságosabb Oltáriszentséggel egy másik templomba, ahol a búcsúbiztos vagy ennek megbízottjai várták őket. Mikor a tömeg megérkezett a templomba, a kántor rázendített az „Advenisti desiderabilis – Eljöttél, Te, az óhajtott” antifónára (a Canticum triumphale antifóna 2. strófájára). Az ének alatt a gyóntatók megkapták a biztos áldását: „Iube, Domne, benedicere – Adj áldást, atyám!” Ezt követően a gyóntatóknak odaadták a botokat azon bűnösök részére, akik nyilvános vezeklést akartak végezni. Ezután mindannyian körmenettel vonultak vissza a főtemplomba. Megérkezéskor a papok és hívek térdenállva elénekelték a „Media vita in morte sumus – Életünk közepén körülfon minket a halál” antifónát. Ezután következett a közgyónás.

Ilyenképpen lelkileg és testileg ráhangolódva Jézus Krisztus megváltó halálára, a szertartás elérkezett a csúcspontjához: a kereszt felállításához. Az orgona rázendített a Te Deum-ra. Amikor az énekben a „Te ergo quaésumus, tuis famulis subveni, quos pretioso sanguine redemist – Téged azért kérünk, légy segítséggel a Te szolgáidnak, kiket szent véreddel megváltottál” részhez értek, amit háromszor, egyre magasabb hangon megismételtek, a keresztet lassan felemelték. A biztos ezt követően mondta el prédikációját, amit a szentmise bemutatása követett.

A keresztre rátették a pápa címerét és a kereszt alá helyezték azt a faládát, amiben az adományokat gyűjtötték. A főtemplomban a kereszt alatt minden este vecsernyét imádkoztak. A résztvevők kijöttek a kórusból, és az „O crux gloriosa – Ó, dicsőséges kereszt” antifóna éneklése közben a kereszt köré gyülekeztek, ahol az „O Crux, ave, spes unica – Ó szent kereszt, reménységünk” (a Vexilla Regis 6. strófájára) antifónára zendítettek. Ezután háromszor megismételték az antifóna második versszakát, amire a hívek először, „ezen örömidőben”, másodszor „ezen kegyelemteljes időben”, harmadszor pedig „e szenvedés érdemei által” szavakkal válaszoltak. Végül a biztos vagy a helyettese imát mondott és a következő könyörgéssel zárta a vecsernyét: „Kérünk Téged, Urunk Jézus Krisztus, a mi Jó Pásztorunk, tekints kiengesztelődve nyájadra és a juhokra, akiket drága véreddel a kereszten megváltottál, hogy ördögi mesterkedés által se ne űzessenek, se ne vesszenek el; ki az Atyával és a Szentlélekkel egyetemben élsz és uralkodol, mindörökkön örökké, Amen.

A búcsúkampány befejeztével a keresztet szintén ünnepélyes ceremóniával vették le. Énekek és olvasmányok elhangzása után a keresztet rátették a faládára, ezt újabb ének követte, majd a búcsúbiztos prédikációt mondott, az „és a kapuk bezárultak” témáról. Beszédének mondanivalója előre meg volt határozva, és így szólt: A búcsú ideje alatt a menny kapui megnyíltak a bűnbánók és a tisztítótűzben szenvedő lelkek előtt, és most a kereszt levételével e kapuk újra becsukódtak. A kereszt ezután még hat napig a ládán maradt, hogy mindenkinek módja legyen adományát benne elhelyezni.

A búcsú meghirdetésének liturgiájában a kereszt állt a középpontban, mint annak szimbóluma, hogy Jézus Krisztus kereszthalála által megváltotta az emberiséget. Mégha a búcsúk különböző projektek (keresztes hadjáratok, templomok, utak, hidak, árvaházak) finanszírozását is szolgálta, a liturgia egyértelműen a lelkipásztori aspektust, a lelkek megmenekülését szolgálta; és mindenekelőtt az őszinte bűnbánatot és az alapos gyónást hangsúlyozta ki. Az imák és énekek a keresztről, Jézus Krisztusnak az emberek megváltásáért történt haláláról és feltámadásáról szóltak, és ennek a templomban felemelt kereszt volt a látható jele. A búcsú ideje alatt számos világi és szerzetes-pap állt készen a hívők meggyóntatására és feloldozására. A liturgia a hívek azon szándékának a komolyságát hangsúlyozta, hogy őszinte gyónás, a búcsúban elnyert kegyelmek áhítatos fogadása által megtisztultan kezdjenek új élethez (ez a szándék különösen a teljes búcsúk után volt a hívekben nagyon erős és hatékony). Az így elnyert megszentelő kegyelem állapotában a búcsúlevél volt a garancia, hogy a hívő továbbra is óvakodjon a bűntől, s így ne szakadjon el Istentől. A búcsúlevél nem számított menlevélnek a bűnelkövetéshez, sőt, aki ilyesmire akarta használni, annál elvesztette eredeti kegyelmi hatását. A búcsúk elsődleges értelme a jámbor, istenfélő életre való felhívás volt, a búcsú erre és az örök élet elérésére nyújtott segítséget a híveknek az Egyház kegyelmi eszközeivel.

A liturgia során elhangzott énekek szövege:

1. Canticum triumphale antifóna 2. strófája Advenisti desiderabilis quem expectabamus in tenebris, ut educeres hac nocte vinculatos de claustris: Te nostra vocabant suspiria, te larga requirebant lamenta, tu factus es spes desperatis, magna consolatio in tormentis. Alleluia.

Megérkeztél, Te, az óhajtott, akire mi a sötétségben vártunk, hogy minket, akiket bűneink gúzsba fontak, eme éjjel börtönünkből kivezess. Hozzád küldtük mindig fohászunkat, Érted könyörögtek bőséges panaszaink, Te lettél a kétségbeesettek reménye, nagy vigasz a kínokban. Alleluja.

2. Iube, Domne, benedicere. – Dominus sit in corde tuo et in labiis tuis: ut digne et competenter annunties Evangelium suum: in nomine Patris, et Filii, et Spiritus Sancti. – Amen.

Adj áldást, atyám! – Az Úr legyen szívedben és ajkadon, hogy méltó és illő módon hirdesd evangéliumát az Atya, a Fiú † és a Szentlélek nevében. – Ámen.

3. Media vita in morte sumus; quem quaerimus adjutorem, nisi te Domine, qui pro peccatis nostris juste irasceris? Sancte Deus, sancte fortis, sancte et misericors Salvator, amarae morti ne tradas nos.

Életünk közepén körülfon minket a halál, kihez is fordulhatnánk segítségért, ha nem hozzád, Uram, aki jogosan haragudhatsz ránk bűneink miatt? Szent Isten, szent erős, szent és könyörületes Üdvözítő, ne engedd az örök halál keserves szenvedéseit!

4. O crux gloriosa, O crux adoranda, O lignum pretiosum et admirabile signum, Per quod et diabolus est victus, Et mundus Christi sanguine redemptus.

Ó, dicsőséges kereszt, ó, imádnivaló kereszt, ó, drága fa és csodálatos jel, mely által az ördög legyőzetett és a világ Krisztus vére által megváltatott.

5. Vexilla Regis (6. strófája): O Crux, ave, spes unica, hoc Passionis tempore, piis adague gratiam, reisque dele crimina.

Ó szent kereszt, reménységünk, üdvözlégy mi békességünk, nyerj a híveknek malasztot, bűnösöknek bocsánatot.

http://katolikus-honlap.hu/1701/ablass.htm