A Szent Arc

JÉZUS SZENT ARCÁNAK TISZTELETE

Kedves Barátaim!

Tegnap hozta a postás azt a levelet, ahol egy számomra hiteles személy JÉZUS SZENT ARCÁNAK TISZTELETÉRE azzal hívta fel a figyelmet, hogy: AZ ÚR JÉZUS HÚSHAGYÓ KEDDRE, (Hamvazószerda előtti kedd = Febr. 28.) KÜLÖNÖSEN KÉRTE AZ Ő SZENT ARCÁNAK MEGÜNNEPLÉSÉT, A SZENT-ARC IMÁVAL.

Az ÚR azt is kérte, hogy ezt most minél több embernek ADJUK TOVÁBB, mint IMAKÉRÉST.

A borítékban néhány leporellószerűen összehajtogatott kis lapocska is volt, az imával, és a hozzávaló ismertetővel együtt. Az alábbiakban ezt csatolom:

Az első egy „olvasható forma”.

A második és a harmadik a leporellós formák. – (Mindhárom JPG. => így tudtam csak beszkennelni.)

A harmadik csatolmány a honlapomon (www.marianus.eoldal.hu) is fent van, az SOS.-IMÁK között, SOS-27-es jelzéssel. – Ott a rózsafüzér ima mellé az van kiemelve, hogy az Úr Jézus ígérete szerint a 41 napig hűséggel imádkozott imával „Akár a háború is elkerülhető”! (= XII. Piusz pápa szavai.)

Gondoljunk bele, mit kér most az Úr Jézus:

Ahogy Hamvazószerdától Húsvétig (a vasárnapok kivételével) = 40 nap; ugyanúgy: Húshagyó keddtől Húsvétig = 41 nap = pontosan az imában kért, Kegyelmi Ajándékként meghatározott időszak! – Igencsak elgondolkoztató! - Nagyon nagy kegyelmi lehetőség, csatlakozzunk minél többen ehhez a lelki felhíváshoz!

Az Imaszándék nincs meghatározva, de lehet: egyszerűen csak szeretetből és engedelmességből, mert az Úr kérte, és hogy az Ő legjobb szándéka szerint kerüljön oda, ahol a legnagyobb szükség van rá; vagy: a Békéért, a Hazáért, családért és egyéni kéréssel, stb. - 41 nap az Életért.

(Tudom, hogy mindenkinek szűkre szabott az ideje, de az ima elmondása 10 perc!)

2017-02.23.                                                                                                                                       Szeretettel: Mária

Sosa SJ: „Jézus szavait újra kell értelmezni”

Welby anglikán „érsek” 30 dénárja
Megalakulásuk 300. évfordulóját Canterbury katedrálisában ünnepelték a szabadkőművesek
Írta: Mauro Faverzani, a Corrispondenza Romana szerkesztője
(forrás: www.katholisches.info – 2017. február 22.)

Krisztus után 597-től 1558-ig, Pole bíboros haláláig, Canterbury a katolikus Egyház egyik szilárd bástyája volt. Canterbury volt Anglia első püspöki és a mindenkori prímásának székhelye. 1558 óta az anglikanizmus székhelyévé tették, és azóta minden másképp van ott.
Korábban itt volt Becket Szent Tamás sírja, aki Canterbury érseke és Anglia prímása (1117-70), s az ország kancellárja volt. II. Henrik túlbuzgó hívei saját székesegyházában az oltár előtt gyilkolták meg 1170-ben. VIII. Henrik Tamás sírját is meggyalázta, és tetemét elégettette. Az anglikán szakadás óta Canterbury nem szűnt meg – negatív – meglepetésekkel szolgálni.

A szakadárok mostani legújabb ötlete az volt, hogy Canterbury székesegyházát – Anglia anyaszékesegyházát, az angol királyokat koronázó prímás székhelyét – átadták a szabadkőműveseknek, hogy azok ott ünnepeljék megalakulásuk 300. évfordulóját. Az ünnepséget ugyanazon a napon – 2017. február 18-án – tartották meg nagy pompával, amelyiken Nichols bíboros Westminster katolikus székesegyházában Angliát és Wales-t újfent felajánlotta Mária Szeplőtelen Szívének. Canterbury ősi bazilikáját három órán keresztül tartották „túszul” a Teremtés könyve kígyójának szövetségesei, a szabadkőművesek. Sátán, ördög vagy Lucifer, a gonosznak nincs olyan alakja, amit a szabadkőművesek ne értelmeztek volna át, és ne állították volna új és szép megvilágításba. Ezért és sok más ok miatt, mindenki, aki csatlakozik hozzájuk, a halálos bűn állapotában van, ahogy ezt a katolikus Egyház számtalan dokumentuma kimondta.

1717. június 24-én négy londoni szabadkőműves páholy (nem az összes) a Lúdhoz és Rostélyhoz címzett („Goose & Gridiron”) fogadóban nagypáhollyá (Premier Grand Lodge of England = Angol Egyesült Nagypáholy) egyesült – ezt az eseményt tartja a világ a szabadkőművesség megalakulásának, aminek 2017-ben ünneplik 300. évfordulóját. Az Angol Egyesült Nagypáholy nagymestere Kent hercege, aki ugyan a trónutódlásban csak a 34. helyen áll, de a királyi család tagja. A Hannover-házból származó angol királyok közül IV. György, IV. Vilmos, a Sachsen-Coburg-Gotha (Windsor) házból VII. Edward, V. és VI. György, a mostani angol királynő, II. Erzsébet édesapja volt szabadkőműves. Az utóbbi az 1930-as években a skót nagypáholy nagymestere is volt. A Schleswig-Holstein-Sonderburg-Glücksburg házból származó Fülöp, Edinburgh hercege, a királynő férje, 1952. óta szabadkőműves.
De nemcsak a királyok, az anglikán egyház világi fejei, hanem Canterbury érsekei, az anglikán egyház szellemi fejei közül is igen sokan voltak páholytagok.

Azon nincs semmi meglepő, hogy Welby „érsek” engedélyt adott a szokatlan szertartásra. Mielőtt Welby Canterbury érseke lett, Durham püspöke volt, és azelőtt Liverpool székesegyházának dékánja. Mint ilyen vett át West Lancashire szabadkőműveseitől 69 ezer fontot a katedrális egyik kápolnájába (Lady Chapel) vezető új lift megépítésére. Érdemes megnézni, hogy milyen sok szabadkőműves szimbólum található azóta a liverpooli bazilikában, melyek többek között a liftet, és számos asztalt díszítenek (e különös jelenségről lásd Virtue – The Voice of Global Orthodox Anglicanism).
A nagypáholy internetes oldala most arról számolt be, hogy Welby 300 ezer fontot kapott a szabadkőművesektől a Canterbury-i katedrális északkeleti hajójának a restaurálására. Hogy miért éppen az északkeleti kereszthajó? Mert 1170. december 29-én itt hasították be Becket Szent Tamás koponyáját, Anglia prímásának tonzúrás felkent fejét, mely a klerikus állapot látható, külső jele. Ez igencsak szimbolikus cselekedet volt, ami a személyre irányuló közvetlen támadáson felül a papi szent állapotnak és magának az Egyháznak is szólt.

Valószínű, hogy a nagypáholy „jubileumi ünnepségével” 2017-ben is az Egyháznak, mégpedig inkább a katolikusnak, mint az anglikánnak, akart üzenni. 1880-ban a székesegyház alatt egy férfiholttestet találtak, amiről azt feltételezték, hogy Becket Tamás maradványai. VIII. Henrik ugyan szétromboltatta a sírt, és a csontokat elhamvasztatta, de évszázadokon át csökönyösen tartotta magát az a legenda, hogy a parancsnak csak az első felét hajtották végre, mert az elégetéssel megbízott férfiak tiszteletből vagy félelemből nem mertek hozzányúlni a szent csontjaihoz, hanem titokban újra eltemették. Akárhogyan is történt, az 1880-ban a megtalált csontokat újra sírba helyezték, mégpedig ugyanoda, ahol Becket Tamás eredeti síremléke állt, azaz az északkeleti kereszthajóba. Ez a sír ma Anglia legtöbbet látogatott zarándokhelyei közé tartozik.

A Canterbury-i székesegyház Becket Szent Tamás sírját befogadó kereszthajójának restaurálása nem az egyetlen ötlet, azaz „figyelmeztetés”, amit a szabadkőművesek a katolicizmus felé intéztek. 300 éves jubileumi ünnepségüket nyilván nem véletlenül tartották azon a napon, amikor Nichols bíboros – a Fatimából direkt elhozatott Szűzanya szobor előtt – Angliát és Wales-t újfent Mária Szeplőtelen Szívének ajánlotta fel. Fatima különös szálka a szabadkőművesek szemében, ők vezették a rágalmazási és istentelen támadásokat a fatimai jelenés és látnokok ellen.

E tények fényében, az, ami Canterbury székesegyházában e napokban történt, nem lehet véletlen.

---

2.
Bergoglio kérésére: Anglikán liturgia a római Szent Péter katedrálisban
(forrás: www.katholisches.info – 2017. február 22.)

Február 26-án, ötvenedvasárnapon, Bergoglio Rómában ellátogat egy anglikán templomba és közösséghez. Két héttel később, március 13-án, a római Szent Péter bazilika történetében első ízben, anglikán liturgiát tartanak az apostolfejedelem sírjánál, mert Bergoglio – annak „örömére”, hogy 50 évvel ezelőtt kezdődött el a katolikus-anglikán párbeszéd – megengedte, hogy e napon a zsolozsma egy részét anglikán rítusban mondják.

A liturgiát David Moxon újzélandi anglikán „püspök” vezeti, aki a római anglikán központ igazgatója. Arthur Roche, „katolikus” „püspök”, az istentiszteleti kongregáció titkára és Bergoglio bizalmasa mondja a prédikációt. Énekelni Oxford legrégibb kollégiuma, a Merton kollégium kórusa fog. Ebben az exkluzív kollégiumban tanult többek között az eretnek William Ockham és John Wiclif, valamint J. R. R. Tolkien és Churchill apja, és a legújabb időkben a japán trónörökös.

Legújabb hír: Bergoglio 26-i látogatása után azt tervezi, hogy hamarosan Dél-Szudánba utazik, együtt az anglikánok fejével.

---

3.
Arturo Sosa, a jezsuiták rendfőnöke szerint újra kell értelmezni Jézus szavait
(forrás: www.katholisches.info – 2017. február 22.)

Arturo Sosa Absacal, Venezuela-i jezsuita, a jezsuiták rendfőnöke, aki nagyon közel áll Bergoglio-hoz. Vele készített nemrég egy interjút Giuseppe Rusconi svájci újságíró. Ebből az interjúból következnek részletek:

Rusconi: A Hittani Kongregáció prefektusa azt mondta a házassággal kapcsolatban, hogy Jézus erre vonatkozó szavai egyértelműek, aminek megváltoztatására se egy angyalnak, se a pápának nincs hatalma.
Sosa: Elsőnek el kell kezdeni szépen végiggondolni, mit mondott Jézus valójában. Abban az időben senkinek nem volt felvevőgépe, hogy a szavait megörökítse. Ami tudunk, az az, hogy Jézus szavait kontextusba kell helyezni. E szavak bizonyos nyelven, bizonyos környezetben, valakihez lettek intézve.

Rusconi: Igen, de ha Jézus minden szavát át kell vizsgálni és történelmi kontextusba kell helyezni, akkor e szavaknak nincsen többé abszolút értékük.
Sosa: Az elmúlt száz évben rengeteg tanulmány készült, ami megpróbálta egzakt megérteni, mit akart Jézus mondani. Ez nem relativizmus, de emlékeztet rá, hogy a szó relatív, az Evangéliumot emberek írták, amit az Egyház, ami emberekből áll, ismert el. Ezért igaz, hogy senki nem másíthatja meg Jézus szavait, de tudni kell, hogy pontosan mit is mondott!

Rusconi: Máté 19,2-6 is vita tárgyát képezi? „Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét!”
Sosa: Én teljesen egyetértek azzal, amit F. p. mond. Nem támasztunk kételyt, különbséget teszünk.

Rusconi: De a különbségtétel egyben értékelés, különböző opciók közötti választás. Tehát nem kötelező többé egyetlen egy értelmezést elfogadni?
Sosa: Nem, kötelesség mindig van, de ez a különbségtétel eredményeinek a követése.

Rusconi: De a végső döntés akkor különböző hipotézisek megítélésén alapszik. Ezek szerint Ön azt a hipotézist is felveti, hogy ez a mondat: „Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét!”, egzakt nem azt jelenti, mint ami benne áll? Röviden: Kételkedik Ön Jézus szavában?
Sosa: Nem Jézus szavában, de Jézus szavában, ahogyan mi értelmeztük. A különbségtétel nem a különböző hipotézisek között választ, hanem kész arra, hogy a Szentlélekre hallgasson, aki – ahogy Jézus megígérte – segít nekünk, hogy Isten jelenlétének jeleit az ember történelmében megértsük.

Rusconi: De hogyan kell különbséget tenni?
Sosa: F. p. különbséget tesz, miközben Szent Ignácot követi, csakúgy, mint az egész jezsuita rend: Szent Ignác azt mondta, hogy Isten akaratát kell keresni és megtalálni. Ez nem szórakozásból végzett keresés. A különbségtétel döntéshez vezet: nem csak értékelni kell, hanem dönteni is.

Rusconi: És kinek a feladata a döntés?
Sosa: Az egyház mindig a személyes lelkiismeret elsőbbségét hirdette.

Rusconi: Nézzük, jól értettem-e? Ha tehát a lelkiismeret, egy eset megkülönböztetése után, azt mondja nekem, hogy áldozhatok, akkor is, ha a szabály ennek ellentmond …
Sosa: Az egyház az évszázadok alatt fejlődött, nem vasbetonból való tömb. Létrejött, tanult, megváltozott. Azért rendeznek ökumenikus zsinatokat, hogy megpróbáljanak a hit tanainak fejlődésére fókuszálni. A doktrína egy olyan szó, amit nem különösen szeretek, mert kövek keménységének benyomását kelti. Az emberi valóságnak sokkal több árnyalata van, soha nem fehér vagy fekete, állandó fejlődésben van.

Rusconi: Számomra úgy tűnik, hogy az Ön számára a megkülönböztetés gyakorlata elsőbbséget élvez a tannal szemben.
Sosa: Igen, de a tan a megkülönböztetés része. Egy igazi megkülönböztetés nem tekinthet el a tantól.

Rusconi: De más végkövetkeztetésre juthat, mint a tan.
Sosa: Ezt igen, mert a tan nem pótolja se a megkülönböztetést, se a Szentlelket.

http://katolikus-honlap.hu/1701/anglikan.htm

Kijárat a pokolból

Bántalmazott gyermekből gyógyult és gyógyító felnőtt – egy tanúságtétel, mely a legmélyebb sötétségbe is reményt lophat.

Anyja egy félreeső helyen, hároméves korában kikötözte kisfiát egy villanypóznához, és örökre elhagyta. Apja annyiszor és úgy megverte a gyermeket, hogy az a halál torkából visszajőve két és fél évig nyomta a kórházi ágyat. Mindezt azok után, hogy új családjánál a kutyaólban volt a helye, koszos, jéghideg vízben kellett fürödnie az udvaron, s olykor a pince sötétjébe és magányába taszították. Gyerekotthon, tévedésből bolondokháza, egy bántalmazó nevelőszülő, majd ideig-óráig béke egy házaspárnál, ahol az apa végre szereti, de aztán szerencsétlenség, javítóintézet, szökés a fővárosba, tizenkét évesen megerőszakolják, hajléktalanság, bűnözés, prostitúció…

Forog velünk a világ – de mi csak olvassuk mindezt. E lista egyetlen tétele is elegendő egy emberi élet végső összeomlásához. Nincsenek kétségeink, hová vezet egy ilyen út. Tim Guénard önéletrajzából kiderül, hogy az ő poklának bugyrain keresztül Lourdes-ig vezetett. Jelenleg a neves kegyhelytől nem messze él feleségével és négy gyermekükkel, méhészkedik, döbbenetes erejű, egyszeri „lélekvándorlásáról” tanúságot tesz ott, ahová csak hívják, és házukba fogadnak olyanokat, akiket nehéz sorsuk egy pontján hozzájuk küld Tim barátja. Isten. Mert ma már így tekint rá. Neki elhisszük. Ez nem olcsó fordulat, nem tiszteletlenség vagy jópofaság, hanem egy hetvenszer hét próbás férfi személyes istentapasztalata szülte.

A számtalan alkalommal megsebzett, megnyomorított gyermeki lélek és test sodródásának töredékeit olvasva újra meg újra belénk hasít: Miért engedi? Miért nem tesz semmit? Miért hallgat? S aztán idővel talán ráébredünk, hogy e kérdések bujkáló alanya nem Isten. Hanem az ember. Akin keresztül – ha eszközül adja magát – még egy olyan életben is fordulat következhet be, amelyre tízből kilencen már keresztet vetnének. Keresztények is.

A damaszkuszi úton persze fordulásuk után sem egyenes vonalú, egyenletes mozgással haladnak az emberek: visszaesések, elakadások, megtorpanások szakasztják előrejutásukat. Az indián ősöktől származó, de nem emiatt, hanem a megaláztatások nyomán féktelenül szilajjá vált Tim pályája sem varázsütésre állítódott át. Találkozások szegélyezték, melyek során a végre belé vetett hit, a bizalom, az elfogadás, a türelem kezdte mélyen gyógyítani az addig elvetett, ezerféleképp bántalmazott fiút. Rájuk támaszkodva kaphatott erőre e kiszolgáltatott fiatal legbelsőbb, sérthetetlen valója. S életében rájuk támaszkodva kaphatott erőre az ebben a világban kiszolgáltatott Isten.

E távlatok miatt lelkigyakorlat Tim Guénard "Erősebb a gyűlöletnél" című önéletírása.

Szigeti László

http://szemlelek.blog.hu/2017/02/21/kijarat_a_pokolbol

Ha Pál ma élne, az interneten figyelmeztetné Pétert - új interjú Schneider püspökkel, magyar felirattal

Pál apostol nemcsak személyesen figyelmeztette Péter apostolt, de ezt az egyházaknak elküldött levelében is megírta nyilvánosan - tette ezt a Szentlélek sugalmazására. Ha Pál ma élne, az interneten figyelmeztetné Pétert. Rendkívüli idők megengednek rendkívüli eszközöket: az Egyház jelen válsága rendkívüli, mert nem elszigetelt területeket érint, hanem a hit alapjait.

Ezekről és még sok érdekességről beszélt a kazahsztáni Athanasius Schneider püspök február 17-én, a Rorate Caeli és Adelante la Fe közös interjújában. Az alábbi interjúrészlethez a magyar feliratot  a Katolikus Válasz készítette.

Erdő Péter bíboros úr állásfoglalása az újraházasodottak áldozásáról

"Ami az elváltakat és polgárilag újraházasodottakat illeti, helyes a lelkipásztori kísérésük – ez a kísérés azonban nem hagy kétséget a házasság felbonthatatlanságának igazsága felől, amelyet maga Jézus tanított. Isten irgalmassága bocsánatot kínál fel a bűnösnek, de megtérést kíván." (Erdő Péter)

A világegyház baljós helyzetére tekintettel fontos értékelnünk és megszívlelnünk Erdő Péter bíboros álláspontját az úgynevezett Kasper-javaslattal kapcsolatban, amely javaslat látszólag irgalmasan ad új esélyt azoknak, akiknek a házassága valamiért zátonyra futott, ám valójában Isten hatodik parancsának, és az Egyház házasságról és szexualitásról szóló tanításának a feladását jelenti, lelki veszélybe sodorva a híveket, a szentségek kiszolgáltatóit, és a hit tanítóit egyaránt.

A Ferenc pápa Amoris Laetitiájában sejtetett Kasper-javaslat miatt egy év leforgása alatt olyan helyzetben találjuk magunkat katolikusként, hogy az Egyház egyetemes hite hivatalosan is országról országra, egyházmegyéről egyházmegyére változni látszik. Az argentin, a római, a német, a máltai példák mutatják, hogy bizonyos püspökök készek hivatalosan is ellene mondani Jézus tanításának és az Egyház világosan kifejtett, definitív hitének (lásd itt, itt, itt és itt).

Ennek tükrében nagyra kell tartanunk, hogy Erdő Péter bíborosunk többször is világossá tette hithű álláspontját mind interjúkban, mind a szinódusi atyák és Ferenc pápa előtt is - nem mellesleg a családszinódusok főrelátoraként. Megjegyzendő, hogy az Amoris Laetitia megjelenése óta a magyar bíboros nem nyilatkozott a kérdésben; megtette azonban segédpüspöke, Székely János, aki mérvadónak a Hittani Kongregáció prefektusának, Müller bíborosnak az értelmezését jelölte meg. Ez valójában Erdő Péter és a magyar egyház álláspontja a kérdésben: az Amoris Laetitia nem akarja megváltoztatni sem a jogot, sem a tanítást, sem a szentségi gyakorlatot, ha ugyanis ez lenne a célja, akkor ezt világosan ki kellene fejeznie, nem pedig egy homályos lábjegyzetben utalnia rá. Tudomásunk van róla, hogy Erdő Péter ezt mondja a papjainak és a híveknek, ha kérdezik, és a Magyar Kurír is, ami (általunk vitatott gyakorlatként) minél több részlettől és konfliktustól igyekszik megkímélni a magyar katolikus közvéleményt - akár az olvasói hozzászólások cenzúrázása és az olvasók tömeges kitiltása árán is. A Kurír egyedül Müller bíboros azon interjúját hozta le a témában, amiben ezt az értelmezést kifejti.

Természetesen a Kasper-javaslat nem azért rossz, mert azt az Amoris Laetitia nem még egyértelműbben propagálja, hanem eleve rossz, amit ha maga a pápa tanítana is, sem lenne elfogadható igaz tanításként és helyes gyakorlatként. Az alábbiakban összegyűjtöttük Erdő Péter nyilvánosan fellelhető megnyilatkozásait azzal kapcsolatban, hogy a Kasper-javaslat miért lehetetlenség. A megnyilatkozásokat azok megjelenésének sorrendjében közöljük, a szövegfordításokat és egyes szövegerészletek kiemelését a szerkesztőségünk végezte el.

***

2015. július 23., LifeSiteNews

Június 23-án Erdő Péter bíboros Lorenzo Baldisseri bíborossal, a püspöki szinódusok főtitkárával, valamint Bruno Forte érsekkel, a szinódus különleges titkárával részt vett a Vatikánban egy sajtókonferencián, amelyen bemutatta az Instrumentum Laboris-t, vagyis a 2015. októberében a család témájában megrendezésre kerülő püspöki szinódus munkadokumentumát. A sajtókonferencián egy újságíró feltette Erdő Péter bíboros számára az „újraházasodott” elváltakra vonatkozó kérdést, és azt, hogy a szinódus vajon támogatja-e majd a szentáldozáshoz járulásukat?

Erdő Péter bíboros válasza azt bizonyítja, hogy ő maga hűséges Jézus Krisztus tanításához. Ezt mondta:

„Mélyenszántó a kérdés, amelyre nem adhatunk kimerítő választ egy rövid feleletben. Komoly dolgokról van szó, mert a szinódus központi kérdése végtére is ez: „Mi a kereszténység?” Ha egy természeti vallás vagyunk, akkor filozófikusan kell gondolkodnunk a világról, az emberi tapasztalatról, és olyan megoldást kell keresnünk, amely akár nemzedékenként változik. Vagy Jézus Krisztus tanítványai vagyunk, aki egy konkrét történelmi, isteni személy volt, konkrét tanítással, akivel összekapcsoljuk a történelmet és a hagyományt, és akinek tanítása kellőképp beazonosítható. […] És ebben az egyházfegyelmi hagyományban pontosan látjuk, hogy Jézus tanítása a házasságtörésről nagyon szigorú, még a saját korában is megbotránkoztató volt. Még a tanítványai is ezt mondták: „Ha így áll a dolog férj és feleség között, akkor nem érdemes megházasodni” (Mt 19,10). Tehát nem ez volt Jézus korában a széleskörű vélemény a judaizmusban. Még a Jézus idejében élt galileai rabbiknak is más véleményük volt, amely különbözött Jézusétól. E rabbik tanítása ma jobban dokumentált és szélesebb körben ismert. Tehát Jézus tanítása rendkívül erőteljes volt.”

Miután bemutatott néhány történelmi példát arra, hogy az évek során az emberek hogyan kérték az egyházat, hogy változtassa meg a házasságra vonatkozó erkölcsi tanítását, Erdő Péter bíboros a következő szavakkal összegezte mondanivalóját:

„Az egyház tehát mindig is tudta, hogy a házasságra vonatkozó üzenete tartalmaz nehézségeket és kihívásokat. Szem előtt kell tartanunk ennek a ténynek a komolyságát, mégis arra kell törekednünk, hogy megszólítsuk napjaink világát, mert a küldetésünk korunk világának szól”.

Ezzel az állításával Erdő Péter bíboros világossá tette, hogy érveit az egyház házasságra vonatkozó hagyományos tanításának megőrzése érdekében fejti ki.

2015. szeptember 30.,  Magyar Kurír

– Az újraházasodottakat tekintve van-e valamilyen változás a szentségekhez való járulás kérdésében?

"Aki érvénytelen házasságban él, az nem járulhat az Eucharisztiához. És úgy tűnik, hogy ebben egyre világosabb az egyház többségének is az álláspontja és a meggyőződése."

"Viszont a lelkipásztori nyitottság és a fogadókészség minden sebzett vagy problémás helyzetben élő vagy objektív erkölcsi szabályok szerint nem teljesen megfelelő helyzetben élő ember felé – az a nyitottság, ahogyan őket fogadjuk, ez fokozódik, erre, úgy tűnik, őszinte szándék van, és erre vannak lehetőségek.

Eddig is volt az egyház életének számos tevékenysége, amiben részt vehetett az ilyen helyzetben lévő hívő ember is. Nem áldozhatott, de bekapcsolódhatott más egyházi programokba, bizonyos feladatokat is elláthatott akár az egyházi közösségen belül. Azonban ezekben a kérdésekben elmélyültebb és érzékenyebb lelkipásztori hozzáállásra van esély."

2015. október 5., Church Militant

2015. júniusában, egy vatikáni sajtókonferencián Erdő Péter bíborost megkérdezték a szinódusi atyák véleményéről azzal kapcsolatban, hogy vajon járulhatnak-e szentáldozáshoz az elváltak és újraházasodottak. A bíboros a válaszában elmondta: Jézus tanítása a házasságtörésről „nagyon szigorú” és „még a saját korában is megbotránkoztató” volt.

2015. október 6., Erdő Péter főrelátori megnyitóbeszéde a teljes szinódus felé

" Ami az elváltakat és polgárilag újraházasodottakat illeti, helyes a lelkipásztori kísérésük – ez a kísérés azonban nem hagy kétséget a házasság felbonthatatlanságának igazsága felől, amelyet maga Jézus tanított. Isten irgalmassága bocsánatot kínál fel a bűnösnek, de megtérést kíván. A bűn ebben az esetben nem kifejezetten az a magatartás, ami az első házasság felbontását idézte elő. Ami a kudarcot illeti, lehetséges, hogy mindkét fél egyenlően vétkes volt, bár nagyon gyakran mindketten csak bizonyos fokig felelősek. Tehát nem az első házasság kudarca, hanem a második kapcsolatban történő együttélés az, amely megakadályozza az Eucharisztiához való járulást. „Sokfelől érkezik a kérés, hogy az elváltakkal és polgárilag újraházasodott személyekkel szembeni figyelem és (lelkipásztori) kísérésük irányuljon a keresztény közösség életébe való egyre nagyobb integrációjuk felé, szem előtt tartva a helyzetek különbözőségét” (Instrumentum laboris 121). Ami meggátolja a teljes integráció néhány szempontját, az nem önkényes tiltásban áll; sokkal inkább a különféle helyzetekből és kapcsolatokból fakadó belső követelmény, az egyházi tanúságtétel összefüggésében. Mindez azonban mély megfontolást kíván.

A bűnbánat kifejezésének különböző módjai vannak (vö. Instrumentum laboris 122-123). Ezeket a kifejezésmódokat el kell mélyíteni és meg kell határozni. Lehet Szent II. János Pál Familiaris consortio k. apostoli buzdítása (vö. 84) szerint értelmezni, és azokra az elváltakra és újraházasodottakra alkalmazni, akik gyermekeik szükségletei miatt nem szakíthatják meg közös életüket, de akik a kegyelem erejéből önmegtartóztatást gyakorolhatnak, kapcsolatukat a kölcsönös segítség és barátság jegyében élve. Ezek a hívek járulhatnak a Bűnbánat és az Eucharisztia szentségeihez, kerülve a botrányokozást (vö. Instrumentum laboris 119). Ez a lehetőség távolról sem fizikalista és nem korlátozza a házasságot pusztán a szexualitás gyakorlására, hanem elismerve annak természetét és célját, következetesen alkalmazza azt a személy életében.

„A bűn és az erkölcsi bűnösség objektív helyzetének elmélyítése érdekében figyelembe kell venni a Hittani Kongregáció levelét [magyarul itt olvasható - a szerk.], amelyet a katolikus egyház püspökeihez intézett az elvált és újraházasodott hívek szentáldozáshoz járulásáról (1994. szeptember 14), valamint a Törvényszövegek Pápai Tanácsa Nyilatkozatát az elváltak és újraházasodottak szentáldozáshoz engedhetőségéről (2000. június 24)” (IL 123), amint ezt XVI. Benedek Sacramentum Caritatis k. szinódus utáni buzdítása is kimondja.

Az elváltak és újraházasodottak integrációja az egyházi közösségbe különböző módokon valósulhat meg, kivéve az Eucharisztiához való járulást, mint ahogy ezt már a Familiaris consortio 84. pontja bemutatta.

A latin egyház hagyományos gyakorlatában a bűnbánati út azok számára, akik még nem álltak készen arra, hogy megváltoztassák életmódjukat, de akik vágyat éreztek a megtérésre, azt jelenthette, hogy a gyóntatók meghallgathatták gyónásukat, jótanácsokat adva és javasolva bűnbánati gyakorlatokat, azzal a céllal, hogy a megtérés felé irányítsák őket, azonban feloldozás nélkül. A feloldozást csak azok kaphatták meg, akiknek valóban szándékukban állt, hogy megváltoztassák életmódjukat. (vö.cf RI 5 in VI; F. A. Febeus, S. I., De regulis iuris canonici Liber unicus, Venetiis 1735, pp. 91-92).

A különböző felekezetű keresztények közötti megfelelően megkötött házasságok, és azok, amelyeket a valláskülönbség akadálya alól felmentéssel kötöttek egy katolikus és egy meg nem keresztelt személy között, érvényes házasságok, de némiképp lelkipásztori kihívást jelentenek. „Következésképpen, a hitet érintő különbözőségek építő kezelése azt igényli, hogy fordítsunk különleges figyelmet azokra a személyekre is, akik ezekben a házasságokban élnek, nem pusztán a jegyespárokra az esküvőre való felkészítés idején” (Instrumentum Laboris 127).

Ami az ortodox egyházak lelkipásztori gyakorlataira való utalást jelenti, ezt nem lehet megfelelően értékelni pusztán a második évezredben nyugaton kifejlődött fogalmi apparátus segítségével. Szem előtt kell tartani, hogy nagy intézményes különbségek állnak fenn az egyházi törvényszékek tekintetében, csakúgy, mint az egyes államok törvényhozásának tiszteletben tartását illetően. Ez olykor kritikussá válhat, ha az állam törvényei eltérnek a Teremtő terve szerinti házasság igazságától.

Bizonyos elvált és polgárilag újraházasodott személyek nehézségeinek lelkipásztori megoldását keresve szem előtt kell tartani, hogy a házasság felbontathatatlanságához való hűséget nem lehet olyan konkrét helyzetek gyakorlati elismeréséhez kapcsolni, amelyek ezzel ellenkeznek, tehát ezzel összeegyeztethetetlenek. Az igaz és a hamis, a jó és a rossz között valójában nincs fokozatosság, még ha az együttélés néhány formája önmagában hordoz is bizonyos pozitív vonásokat, ez nem jelenti azt, hogy javakként lehet bemutatni azokat. Mindazonáltal az erkölcsi jó objektív igazsága és az egyes személyek szubjektív felelőssége két különálló fogalom. Lehet különbség a rendellenesség, vagyis az objektív bűn, és egy sajátos magatartásban megvalósuló konkrét bűn között, amely nem kizárólagosan, de tartalmaz szubjektív elemeket is. „A cselekedet beszámíthatósága és az érte való felelősség csökkenhet vagy megszűnhet a tudatlanság, a figyelmetlenség, az erőszak, a félelem, a megszokás, a mértéktelen érzelmek és más pszichikai vagy társadalmi tényezők következtében” (Katolikus Egyház Katekizmusa, 1735). Ez azt jelenti, hogy az objektív igazságban a jó és a rossz nem fokozatokban van jelen (a törvény fokozatossága), miközben szubjektív szinten megvalósulhat a fokozatosság törvénye, ennek megfelelően a lelkiismeret nevelésében és a felelősség megállapításában is. Az emberi cselekvés valójában csak akkor jó, ha jó minden vonatkozásában (ex integra causa – teljes egészében). "

2015. október 6., Church Militant

A sajtótájékoztatón Erdő Péter bíboros, utalva a főrelátori megnyitóbeszédére, leszögezte: „Megpróbáltam az egyház hangjának minden elemét összefoglalni”, hozzátéve, hogy „a válaszok többsége azt az óhajt tükrözte, hogy vegyék figyelembe a Tanítóhivatal már létező, e kérdésekre vonatkozó dokumentumait”.

Erdő Péter bíboros úr szavaira, és a katolikus hívek vele kapcsolatos elismerő, pozitív visszahangjára a nemzetközi sajtóban, csak ezt mondhatjuk: Köszönjük Eminenciás Úr!

Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által

Imádkozzatok, hogy a szentségimádás újra előtérbe kerüljön és minél több helyen megvalósuljon az örökimádás

2017. 02. 14, Kedd

Jézus véres könnyek között így imádkozott az Atyához: „Atyám, mindent vállalok a lelkekért. Önként adom neked önmagamat, hogy megmenthessem őket. Harcba szállok az egész alvilággal, mert minden lélek értékes számomra legyen bármekkora vétkük is. Atyám, őrizd meg nekem választottaimat!” A tizenkét apostol ott állt az Úr oldalán és Szent Péter, aki a Menny kulcsait őrzi felém fordult és azt mondta: „Hallottad-e az Üdvözítő imáját? Íme, az Egyház minden gyermekét komoly próbatételek fogják érni. A szent maradék kiválogatása és egybegyűjtése elkezdődött. Sokaknak kell még a hűségükről tanúskodni. Vigyázzatok, mert az ördög sejti, hogy kik vannak beleírva az Élet könyvébe és mindent elkövet, hogy ezek a lelkek kitörlődjenek onnan. Ne sirassátok önmagatokat és körülményeiteket! Itt az ideje annak, hogy gyengeségeiteken úrrá legyetek és új életet kezdjetek Krisztusban. Tegyetek meg minden erőfeszítést, hogy akaratotok erős legyen és állhatatosak maradjatok a hitben! Szomorú vagyok, mert látom a Mennyből, hogy a kereszténység hogyan olvad bele a romlott világ téveszméibe. Kevesekről mondható el, hogy ismerik a jót és a hozzá vezető utat, amely csakis Jézus Krisztuson keresztül érhető el. Az emberiségnek vezekelnie kell. A vezeklést tekintsétek önként vállalt tisztulásnak, amellyel törleszthetitek bűneitek után járó adósságaitokat. Mindenki köteles leróni adósságát a másvilágon, de már a Földön is lehetőség van a törlesztésére.”

Szent Péter elvezetett Rómába, és beléptünk a neki szentelt bazilikába. Az oltárt körülvette az egész mennyei sereg és a vértanúk sokasága, akiknek száma folyamatosan növekszik a napjainkban. Mózes és Noé, akik a mi ősatykhoz tartoznak két törött kőtábla (tíz parancs) előtt imádkoztak, amely az oltár előtt volt elhelyezve. Hallottam, hogy közbenjárnak a kereszténységért. Váratlanul megjelent fölöttük a Mennyei Atya, aki így szólt hozzám: „Egyházam hamarosan romokban hever, de Én szeretett Fiam által újjáépítem. Mindazok, akik szeretnek Engem és élő hittel szolgálják törvényeimet anélkül, hogy súlyosan megsértenék, szívemben fönntartom számukra a helyet és nem fogja őket utolérni Szent Haragom. Fiamba vetem minden bizalmamat, rajta keresztül árasztom ki minden kegyelmemet az emberiség felé. Ő tökéletes áldozat és velem kötött szövetsége örök, megingathatatlan. Aki Őt követi hittel, reménnyel és szeretettel, annak nem lesz mitől félnie. Szent törvényeim örök érvényűek, aki nem akar Engem egyetlen Urának és Istenének elfogadni, az elvész. Ti fiaim /Mózes, Noé/ az Én kiválasztottaim vagytok. Rátok bíztam annak idején népem vezetését és a Kánaánt. A büntetés immár küszöbön áll. A bűnök következményeivel való elszámolás elkerülhetetlen. Amint Fiam áldozatát felülírják emberi rendelkezésekkel, onnantól kezdve nem lesz irgalom csak igazságosság. Az Eucharisztia minden kegyelem forrása, általa él az Egyház. Azt akarom, hogy minél többen engeszteljék az Eucharisztia ellen elkövetett bűnöket, amelyek folyamatosan növekszenek a világban. Aki Fiamat megsérti, az Engem sért meg, mivel mi ketten egy vagyunk. Atyai szívemnek a legnagyobb bántás az Eucharisztia ellen elkövetett bűnök jelentik. Ám nagy örömöt jelent Nekem, amikor látom az embereket szentségimádáson részt venni vagy ilyeneket szervezni, hogy minél nagyobb számban összegyűlhessenek az én gyermekeim. Bizony mondom minden gyermekemnek, hogy a szentmise után a szentségimádás számít a legnagyobb kegyelemnek. Menjetek Fiam színe elé, és imádjátok Őt mindenekfölött. E szent imádattal megkapjátok a kegyelmet, hogy nagyobb önátadással szolgáljátok a Szentháromságot és mindenekelőtt leküzdjétek a sátán kísértéseit. A földi világ telve van sátán imádattal. Amikor Fiamat imádják, akkor csökken a sátán hatalma és az iránta való imádat megcsorbul. Leborulásotokkal pedig kifejezitek Előttem, hogy készek vagytok Rám hagyatkozni. A szentek boldogok voltak, amikor Fiammal kettesben lehettek órákon keresztül. Az idő múlása föl sem tűnt nekik, mert a Fiammal töltött idő szent és mindenkinek a lelke javára válik. Imádkozzatok, hogy a szentségimádás újra előtérbe kerüljön és minél több helyen megvalósuljon az örökimádás!”

Mária Magdolna.
http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/1196-imadkozzatok-hogy-a-szentsegimadas-ujra-eloterbe-keruljon-es-minel-tobb-helyen-megvalosuljon-az-orok-imadas

Legyetek hűek Istenhez és az Ő törvényeihez, akkor látni fogjátok hazátok felvirágzását!

2017. 02. 18, Szombat

A Szűzanya megmutatta nekem hazánkat felülnézetből. Láttam, hogy az ország több területén fénypontok találhatóak. Olyanok, mint a világító tornyok, mert fényük a sötétben sem rejtőzik el. Hallottam az emberek imáit, amelyek a közösségekben vagy egyénileg hangoztak el. Az imádságok fénysugarai különböző módon járták végig a nemzetünket, majd a külföldi országokat. Az angyalok folyamatosan munkálkodnak azon, hogy a kegyelmek eljussanak a legrászorultabb lelkeknek. Később a Mennyei Atya hatalmas alakban deréktól fölfelé megjelent Magyarország fölött és kezében kelyhet tartott, melyben Jézus fényben ragyogó Megváltó vére volt. Láttam, hogy az Atya megbillentette a kelyhet és hazánk elmerült az Üdvözítő vérében. A Mennyei Atya így szólt: „Tisztulás, tisztulás, tisztulás!” Országunk fölött megjelent egy fénylő csillag, amely a betlehemi csillaghoz hasonlított. A Szűzanya azt mondta: „Sok kegyelem fog még kiáradni Magyarországról, amelyet a Két Szent Szív közbenjárásának köszönhettek. Hazátok olyan, mint a betlehemi csillag, amely mutatja az utat Fiamhoz az engesztelés által. Az emberek tömegei fognak özönleni hozzátok, akik édesanyai szívemben akarnak szabadulást, tisztulást, békét és menedéket találni. Betlehemből indult Fiam örömhíre, az én örömhírem általatok fog kiáradni a világra. Kiválasztott nép vagytok a földön és az égben. Legyetek hűek Istenhez és az Ő törvényeihez, akkor látni fogjátok hazátok felvirágzását!”

Mária Magdolna

http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/1197-legyetek-huek-istenhez-es-az-o-torvenyeihez-akkor-latni-fogjatok-hazatok-felviragzasat

Eleve elrendelve vagy szabadon?

Isten mindentudó. Ez egy olyan tulajdonság, amit csak azok vitatnak el Tőle, akik szerint nem létezik, vagy, ha mégis, akkor csak abban az esetben lehet mindentudó, ha a mindentudás nem jár mindenhatósággal, különben megállítaná az emberi szenvedést a földön, és ha mindezt eleve el is rendelte, akkor még gonosz is.

Sokszor hívők között is lőporos hordóként működik a téma, pedig ha belegondolunk, nem kellene, hogy így legyen. Ha ugyanis azt gondoljuk, hogy Isten mindent eleve elrendezett, akkor a más véleményen lévők nem is tehetnek mást, minthogy más véleményen legyenek, ha pedig a szabad akaratban hiszünk, akkor abban is hinnünk kell, hogy senkit sem kényszeríthetünk erőszakkal arra, hogy véleményét megváltoztassa. Megteszi ezt helyettünk az a bizonyos Lélek, Aki minden igazságra elvezet.

Éppen ezért inkább csak beszélgetni szeretnék a kérdésről és megosztani egy érdekes példát, ami néhány napja foglalkoztat.

Sámuel első könyvének 23. fejezetében egy olyan esetről olvashatunk, amiben Dávid Isten tanácsát kérte, pontosabban megkérdezte Istent a jövőt illetően. A történetben vastaggal emeltem ki azokat a részeket, amik érdekesek a téma szempontjából:

1 Jelentették egyszer Dávidnak, hogy a filiszteusok megtámadták Keílát, és fosztogatják a szérűket.
2 Ekkor megkérdezte Dávid az URat: Elmenjek, és megverjem-e a filiszteusokat? Az ÚR ezt felelte Dávidnak: Menj el, verd meg a filiszteusokat, és szabadítsd föl Keílát.
3 De ezt mondták Dávidnak az emberei: Még itt, Júdában is félünk! Hát még, ha el kell mennünk Keílába a filiszteusok csapatai ellen!
4 Dávid ismét megkérdezte az URat. Az ÚR pedig így válaszolt neki: Indulj és menj Keílába, mert kezedbe adom a filiszteusokat.
5 Elment tehát Dávid az embereivel Keílába, harcolt a filiszteusok ellen, elhajtotta jószágaikat, és nagy vereséget mért rájuk. És felszabadította Dávid Keíla lakóit.
6 Amikor Ebjátár, Ahimelek fia Dávidhoz menekült Keílába, az éfódot is magával vitte.
7 Ezután hírül vitték Saulnak, hogy Dávid Keílába ment. Akkor ezt mondta Saul: Kezembe adta őt az Isten, hiszen saját magát zárta be azzal, hogy kulcsos városba ment.
8 Ezért mozgósította Saul az egész hadinépet, hogy Keíla ellen vonuljon, és körülzárja Dávidot embereivel együtt.
9 De megtudta Dávid, hogy Saul rosszat forral ellene. Ezt mondta Ebjátár papnak: Hozd ide az éfódot!
10 És ezt mondta Dávid: URam, Izráel Istene! Azt a hírt hallotta szolgád, hogy Saul ide akar jönni Keílába, hogy elpusztítsa miattam a várost.
11 Kiszolgáltatnak-e neki Keíla polgárai? Idejön-e Saul, ahogyan szolgád hallotta? URam, Izráel Istene, jelentsd ki szolgádnak! Az ÚR így felelt: Idejön.
12 Akkor ezt kérdezte Dávid: Kiszolgáltatnak-e engem és embereimet Saulnak Keíla polgárai? Az ÚR így felelt: Kiszolgáltatnak.
13 Elindult tehát Dávid mintegy hatszáz emberével, kivonult Keílából, és mentek, amerre mehettek. Amikor jelentették Saulnak, hogy Dávid elmenekült Keílából, lemondott arról, hogy ellene vonuljon.

Dávid tehát Isten mindentudásának ismeretében fordult Hozzá, és kérdezte meg, hogy mit tegyen. Isten mindkét kérdésére igennel válaszolt, így a támadás mellett döntött, ami Isten szavához híven sikerrel is járt.

Másodszor is két kérdést tett fel: Vajon jelenlétével támadásra készteti-e Sault, ezzel veszélybe sodorva Keíla lakóit, illetve, hogy ezek kiszolgáltatják-e őt Saulnak?

Isten megint igennel válaszolt mindkét kérdésre, ugyanakkor az Isten által kijelentett két esemény egyike sem következett be. Mivel Dávid nem ment Keílába, Saul is letett tervéről és így Keíla lakói sem szolgáltatták ki Dávidot Saulnak, hiszen ott se voltak.

Szerintem ez a történet nagyon jól szemlélteti, hogy Isten előre látja a jövőt, de nem határozza meg annak minden részletét. Isten tudta, hogy mit tett volna Saul, illetve mit tettek volna Keíla lakói egy adott helyzetben.

Megszámolni sem tudom, milyen sokszor hallottam vagy mondtam én magam is, hogy nincs értelme arról beszélni, hogy mi történt volna egy adott helyzetben, ha más döntéseket hozunk. Persze olyan esetekre gondolok, amikor az eredmény nem volt túl pozitív és a szavak vigaszként szolgáltak. Itt azonban Isten tudta, hogy mi lett volna ha, illetve Dávid szemszögéből nézve inkább „mi lenne ha”, hiszen az események számára még a jövőben voltak és egyáltalán nem tartotta feleslegesnek beszélni róla.  Érdemes azt is megfigyelni, hogy Dávidnak semmi gondja nem volt a történtekkel. Nem ment reklamálni, hogy a dolgok nem Isten előző helyzetismertetése szerint történtek, hiszen tudta, hogy Isten szabadságot adott neki a helyzet alakítására saját döntése alapján.

Az eleve elrendelés és Isten mindentudása tehát két külön dolog. Isten azt is látja, ami nem történik meg, csupán lehetőségként létezik.

Tudjuk, hogy Istennek létezik egy terve az emberiség sorsát illetően, de ez nem jelenti azt, hogy eleve elrendelt minden apró eseményt és emberi döntést, ami ehhez elvezet.

Szerintem ebből az következik, hogy Isten mindentudása, szuverenitása, az eleve elrendelés és a szabad akarat tökéletes összhangban képes működni.

Istennek nincs szüksége a gonoszra ahhoz, hogy a tervét beteljesítse. Istennek nincs szüksége gyerekgyilkosokra vagy betegségekre ahhoz, hogy a gonoszságot később jóra fordítsa. Isten nem rendelte el az ember bukását, de látta annak lehetőségét és már akkor készen állt a garantált megoldással, mielőtt az bekövetkezett volna.

A gonoszság is a szabad akarat eredménye, vagyis nincs eleve elrendelve, de fennáll lehetőségként. A szabad akarattal, Isten képére teremtett ember alternatívája kizárólag jóra képes robotok megteremtése lett volna vagy egy emberek nélküli világ. Mivel azonban itt vagyunk, tudjuk, hogy a szabad akarattal rendelkező, és így gonoszságra is képes, de megváltható emberekkel teli világ volt a legjobb alternatíva.

http://idokjelei.hu/2017/02/eleve-elrendelve-vagy-szabadon/

Magyarország sem érdemel kegyelmet - Sátánisták Magyarországon

2016. június 20-án nagy örömmel tettem fel a honlapra, „A világ első Szeplőtelen Fogantatás-kápolnája” címmel a budaörsi Kőhegyen álló kápolna történetét. Az akkori beszámoló így kezdődött: „Wendler Ferenc és a Szeplőtelen Fogantatás-kápolna – Magyarországon, a budaörsi Kőhegyen áll az a kápolna, amely a világon először viselte hivatalosan a Szeplőtelen Fogantatás nevet.”
Most, másfél évvel később mélységes megdöbbenéssel és leírhatatlan szomorúsággal kell beszámolnom arról, hogy a Szeplőtelen Fogantatás kápolnát, valamint a kápolna mellett álló Szentháromság szobrot és keresztet sátánista jelekkel mázolták tele.
A kápolna mellett áll egy hirdetőtábla, melyen a kápolna építésének történetét bemutató fotók, és a kápolna újraépítését lehetővé tevő adakozók nevei állnak. A tábla üvegét már 2016. júniusában összemázolva találtam, de a barbár rongálók magát a kegykápolnát és katolikus hitünk legszentebb titkait ábrázoló szobrokat nem bántották – valahányszor fent jártam a hegyen, ez mindig megnyugvással töltött el, és a vandálok iránt még valamiféle „elismerést” is éreztem. Talán azért, mert olvastam egy szent életében, hogy megtérését annak tulajdonította, hogy még hitetlen katona korában társai garázdálkodása elől megmentett egy Szűzanya szobrot. Úgy gondolta később e tettéért kapta meg a Szűzanya közbenjárására a megtérés kegyelmét.
Nos, a kápolnát megszentségtelenítő sátánisták nem „egyszerű” rongálók voltak: Nem vaktában romboltak, hanem pontosan tudták, hogy mit akarnak, és azt akkurátusan végre is hajtották. Egyetlen „fölösleges” firkát nem hagytak maguk után. Nem, ők tudatosan a Sátán birtokába vették a kápolnát és a szobrokat azáltal, hogy ezek minden oldalára, szabályos távolságokban feje tetejére állított keresztet mázoltak.
Amorth atya Egy exorcista meséli című könyvében azt írta, hogy az exorcizmus alatt a démonok szörnyűséges szidalmakkal illetik Jézust, Istent, a szenteket, de a Szűzanyát még ők sem merik káromolni. Ezek szerint a magyarországi sátánisták még e démonoknál is rosszabbak: ők egyenesen a Szűzanyát vették célba.

Arról már olvastam, hogy Amerikában, Olaszországban és Németországban sátánista csoportok alakultak, de hogy Magyarországon, a Boldogságos Szűz országában léteznek ilyenek, én még nem tudtam. Mikor megláttam a Sátán bélyegét a Szeplőtelen Fogantatás kápolna falán, elsőnek ez jutott eszembe: Nem érdemlünk kegyelmet, ez az ország sem érdemel kegyelmet.

http://katolikus-honlap.hu/1701/kohegy.htm

“A migráció nem veszély!” Hamis próféta mindenki zsebében kinyitotta a bicskát!

Ferenc pápa újból hasított, nincsen iszlamista terrorizmus és a migrációnak nincs köze a biztonsághoz. Európát az inváziók teremtették meg.

Pénteken Ferenc pápa látogatást tett a római Tre Egyetemen, és a hallgatókhoz intézett szavaiban beszélt a migrációról és a nemzetközi terrorizmusról is.

A pápa álláspontja világos a migránsokkal kapcsolatban: “A migráció nem egy veszély. Európát a különböző inváziók, migrációk hozták létre, így teremtődött meg. A migráció tehát nem veszély, hanem egy kihívás a fejlődéshez.”

Nem álhír, a pápa valóban az invázió szót használta még az Avvenire katolikus lap szerint is. Az Avvenire így idézi az erre vonatkozó szavait:

“Nur a keresztény identitásról beszélt. És az attól való félelemről, hogy a migránsok veszélyeztetik azt. De én azt kérdezem magamtól: hány inváziót is élt meg Európa? Ti ezt jobban tudjátok, mint én. Európa így teremtődött meg.”

Nur egy fiatal szíriai nő, akit a pápa magával hozott a családjával Olaszországba a leszboszi látogatása után az ottani befogadó központból. Lehet, hogy Nur éppen keresztény, és így sajnos közvetlen közelről tapasztalta meg az általa felvetett problémát.

A keresztények feje azonban azzal nyugtatta még tovább a hallgatóságát ez ügyben, hogy Argentínának a lakossága is, ahonnan ő származik, 80 százalékban bevándorló, és mégis milyen kitűnő identitással rendelkeznek.

Az azért különös, hogy a pápa figyelmét elkerülte Argentínával kapcsolatban az a tény, hogy az általa említett időszakban (1880-1950) oda éppen nem az iszlám országokból gyűltek össze a bevándorlók, hanem jórészt a zsidó-keresztény kultúrkörből. De a pápánál már megszokhattuk, hogy ő ilyen “apró részletekkel” nem igen foglalkozik.

A pápa még erről is beszélt: “Egy nép sem bűnöző, és egy vallás sem terrorista. Nem létezik olyan, hogy keresztény terrorizmus, zsidó terrorizmus, és nem létezik iszlám terrorizmus sem. Ezek nem léteznek. Egyik nép sem bűnöző, kábítószer kereskedő vagy erőszakos.
Minden népben és vallásban vannak fundamentalista és erőszakos emberek, és ez még tovább erősödik az intoleráns generációkkal, melyeket a gyűlölet és az idegenektől való félelem táplál.”

Az európai terrortámadások kapcsán a pápa azt fejtegette, hogy a brüsszeli merényletet másod generációs bevándorlók követték el, akik gettósodtak, és nem integrálódtak. Így szerinte a terrorizmus hátterében valójában a munkanélküliség áll.

A többi európai iszlamista merénylet híre úgy tűnik valahogy vagy nem jutott el a pápához, vagy csak egyszerűen nem illeszkednek bele ebbe a gondolati mederbe, így olyanok számára, mintha nem is léteznének… Egyszerűen kimaradtak az okfejtéséből.

A pápa továbbá az integráció példaképének Svédországot hozta fel, és a migrációval kapcsolatos bűnözés kapcsán ezt állapította meg:

“Ők egy olyan kultúrát hoznak magukkal, amely lehetőség a számunkra, és ők is elfogadják a mi kultúránkat: ez egy csere, és ez eloszlatja a félelmet. A bűnözők, akiket az újságokban látunk, vagy itt születtek, vagy migránsok, mind ott van köztük.”

Dr. Jászberényi József, a Zsigmond Király Egyetem tanára szerint a liberális demokrácia megteremti a homo infantilis embertípust, amelyik képtelen érdemben foglalkozni az egy térben élő eltérő etnikumok különböző kulturális és vallási gondolkodásából eredő konfliktusaival.

A homo infantilis inkább elnyomja az ilyen jellegű konfliktusokat, megpróbál tudomást sem venni róluk, ahelyett, hogy megoldaná azokat. De azok attól még léteznek, feszültségeket teremtenek, majd robbanó erővel törnek a felszínre váratlanul.

Mintha a pápa is ezt a fajta, a különböző vallások és népek közötti konfliktusokat elkendőző liberális világképet képviselné…

forrás: ilgiornale.it / F.I.
http://legfrissebb.info/a-migracio-nem-veszely-ferenc-papa-mindenki-zsebeben-kinyitotta-a-bicskat/

Jézus szavai Little Pebble testvér által

Little Pebble a szentmise alatt látta Jézust, mint Irgalmas Krisztust megjelenni, Akinek első szavai így hangzottak: „Az Atya megbocsát nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”
Majd a következőket mondta:
„Béke veled, Fiam! Béke! Ne aggodalmaskodj, tudom, hogy a Sátán most megtámadott téged, és Isten gyermekeit, mert a „Bűn Embere” készül belépni e világba és az Anyaszentegyházba.
Gyermekeimnek most meg kell látniuk, amint Atyám Haragja lesújt az északi, és a déli féltekére az extrém forróság, és az extrém hideg által. Hamarosan azonban Isten a nagyobb vulkánok kitörése révén fogja megmutatni hatalmát, valamint az Ő Haragját még számos jel fogja demonstrálni az Égen, és a Földön, hogy az emberek felébredjenek.
A terrorizmus felüti fejét az egész szabad világban.
Sok imára van szükség – különösen Anyám Szent Rózsafüzérére – mivel a Kárhozat Fia belép a fizikai világba.”
Little Pebble még elmondja, hogy Jézus minden embert a rózsafüzér imádkozására hív, hogy minden országot fogjanak közre Miasszonyunk gyöngyszemei, mert a Szent Rózsafüzér fogja elhozni a Szeplőtelen Szív győzelmét. Ezekkel a piciny szemekkel fogja széttiporni Mária a Kígyó fejét.
Jézus még annyit mondott, hogy most minden prófécia be fog teljesedni. Nagyon komoly, erős szavakkal ismételte meg az ima szükségességét.

http://littlepebble.org/2017/02/13/message-to-william-costellia-12-february-2017/

Lelkiismereti kötelességnek tartom erre a papok figyelmét felhívni.

Hittani Kongregáció: NEM az újraházasodott elváltak áldoztatására!

Sok tekintélyes megfigyelő szerint az Egyház az ariánus eretnekség korában (IV. sz.) tapasztalthoz hasonló válságban van. Annak idején Urunk istenségének a dogmáját vitatták, ma pedig minden dogmát, a modernizmus nevében. A modernizmus szerint ugyanis nincsenek abszolút igazságok, még ha azokat maga Jézus Krisztus is nyilatkoztatta ki, hanem csakis a vallási érzület számít. A hit válságát világi oldalról tovább fokozza az uralkodó polkorrekt-progresszív-liberális kultúra is - vagy ha úgy tetszik, ennek a kultúrának adja meg magát éppen az Egyház.

Napjainkban a jéghegy csúcsa - amin korábban elképzelhetetlen módon, nyíltan ütköznek egymással hithű és modernista püspökök - az Amoris Laetitiából visszatükröződő Kasper-javaslat, amely a változtathatatlannak tartott egyházi állásponttal ellentétben engedélyezné a törvényes házasságukon kívül mással élők, különösen az "újraházasodott" katolikusok szentségekhez járulását. A támadás természetesen a hatodik parancs egésze ellen irányul, hiszen ha egy esetben, az újraházasodottak esetében, elnézzük a házasságon kívüli szexuális életet, akkor logikailag tarthatatlanná válik, hogy ne nézzük el minden egyéb esetben is.

Százféle értelmezése létezik Ferenc pápa Amoris Laetitiájának, melyek különböző hangsúlyokkal átírják a Tízparancsolatot, a házasság szentségét, a bűnbocsánat szentségét, a bűn fogalmát, a lelkiismeret fogalmát, az emberi felelősség fogalmát - és ezek egyike sem vesz erőszakot Ferenc pápa mondatain. A modernizmus módszerének megfelelően az Amoris Laetitia valóban megtűri a hithű értelmezést is - mint ahogy azt Burke bíboros és a Hittani Kongregáció prefektusa, Müller bíboros mondják -, azonban a félreérthetetlenség hiánya, és a pápai kacsintás azok felé, akik készek a Kasper-javaslatot püspöki iránymutatásaikba foglalni, végső soron a szakadás irányába sodorják az Egyházat.

Az argentín, a római, a német, a máltai példák mutatják, hogy bizonyos pásztorok készek hivatalosan is modernizmus érzelgősségére cserélni a katolikus hitet. A helyzet megoldására tett legjobb javaslat ezidáig az ún. dubiában fogalmazódott meg, melynek megválaszolása lehetővé tenné, hogy Ferenc pápa elítélje az Amoris Laetitia olyan értelmezéseit, melyek ellentmondanak a katolikus tanításnak.

Tapasztalható, hogy sok esetben a tájékozatlanság is a tévedéseket megengedő irányba sodorja a közvéleményt, sokszor papok és püspökök sem ismerik a vonatkozó egyházi tanítást, vagy nem tudják milyen súlyú megnyilatkozások történtek a múltban a most újra felkapott Kasper-javaslat ellen. Hiányosság továbbá, hogy nincs minden tanítóhivatali megnyilatkozás kellőképpen igényesen, vagy egyáltalán lefordítva magyarra.

Ebben a posztban egy ilyen hiányosságot szeretnénk pótolni azáltal, hogy közzétesszük magyarul a Hittani Kongregáció leginkább vonatkozó, 1994-ben kelt dokumentumát, amely nyíltan és konkrétan elutasítja a Kasper-javaslatot. A dokumentum magyar nyelvre fordítását Raffai Péter végezte el, a fordítás alapját képező angol nyelvű változatot a Vatikán hivatalos honlapján, ITT találják. A vastagbetűs kiemelésekkel a blog szerkesztője a leglényegesebb részekre kívánja felhívni a figyelmet.

***

Hittani Kongregáció

Levél a katolikus egyház püspökeinek az elvált és újraházasodott hívek szentáldozáshoz járulásáról

Excellenciás uram,

1. A Család Nemzetközi Éve egy különösen fontos alkalom arra, hogy újból felfedezzük az Egyház család iránti szeretetének és törődésének számos jelét [1], és egyúttal bemutassuk a család alapját képező keresztény házasság felbecsülhetetlen gazdagságát.

2. Ebben az összefüggésben azoknak a híveknek a nehézségei és szenvedései, akik rendezetlen házassági állapotban vannak, különös odafigyelést érdemelnek [2]. A lelkipásztorokat hívjuk arra, hogy segítsék őket megtapasztalni Krisztus szeretetét és az Egyház anyai közelségét, szeretettel fogadva őket, bizalomra buzdítva őket Isten irgalmassága iránt, és körültekintően és tisztelettel javasolva nekik a megtérés és az Egyház közösségének életében való részesülés konkrét útjait [3].

3. Tekintettel azonban arra, hogy a hiteles megértés és őszinte irgalmasság sohasem válik el az igazságtól [4], a lelkipásztoroknak kötelessége figyelmeztetni ezeket a híveket az Egyháznak a szentségek ünneplésére, különösen az Oltáriszentség vételére vonatkozó tanítására. Az utóbbi években különféle régiókban különböző lelkipásztori megoldásokat javasoltak e téren, amelyek szerint az újraházasodott elváltak szentáldozáshoz járulásának általános engedélye ugyan nem lehetséges, de a hívő közösség elvált és újraházasodott tagjai különleges esetekben szentáldozáshoz járulhatnának, amennyiben a lelkiismereti ítéletük alapján felhatalmazva éreznék magukat erre. Példának okáért ezt tehetnék meg abban az esetben, ha teljes mértékig igazságtalanul hagyták el őket, jóllehet őszintén igyekeztek megmenteni az előző házasságukat, vagy amikor meg vannak győződve az előző házasságuk érvénytelenségéről, jóllehet nem tudják ezt külső fórumon igazolni, vagy amikor önvizsgálat és bűnbánat hosszú folyamatán mentek keresztül, vagy akkor is, amikor erkölcsileg megalapozott okokból nem tudják teljesíteni a különválás kötelezettségét.

Egyes helyeken azt is javasolták, hogy annak érdekében, hogy tárgyilagosan megvizsgálják a valódi élethelyzetüket, az újraházasodott elváltaknak egy megfontolt és hozzáértő pappal kellene konzultálniuk. Ennek a papnak azonban tiszteletben kellene tartania a végső döntésüket a szentáldozáshoz járulásról, anélkül, hogy ez a döntés hivatalos jóváhagyást kapna.

Ezekben és a hasonló esetekben gondos és jószándékú lelkipásztori megoldás kérdése lenne újraházasodott elváltak különböző élethelyzeteiben igazságot tenni.

4. Mégha néhány egyházatya hasonló lelkipásztori megoldásokat is javasolt, és bizonyos mértékben gyakorolt is, mindazonáltal ezek az Atyáktól sohasem nyertek jóváhagyást, és semmilyen módon nem váltak az Egyház közös tanításává, ahogy nem határozták meg a gyakorlatát sem. Az egyetemes Tanítóhivatal feladata, hűen a Szentíráshoz és a Hagyományhoz, hogy a hitletéteményt tanítsa és hitelesen magyarázza.

Az említett lelkipásztori javaslatokra tekintettel, a Kongregáció ezért kötelezve érzi magát arra, hogy felidézze az Egyház e kérdésre vonatkozó tanítását és gyakorlatát. Hűséggel Jézus Krisztus szavaihoz [5], az Egyház megerősíti, hogy az új házasság nem ismerhető el érvényesnek, ha az azt megelőző házasság érvényes volt. Ha az elváltak polgári úton újraházasodnak, olyan helyzetben találják magukat, ami objektíve sérti Isten törvényét. Következésképp nem részesülhetnek szentáldozásban mindaddig, amíg a helyzetük fennáll [6].

Ez az elv egyáltalán nem jelent büntetést vagy hátrányos megkülönböztetést az újraházasodott elváltakkal szemben, hanem inkább egy objektív állapotot fejez ki, ami lehetetlenné teszi az Oltáriszentség vételét: "Nem alkalmasak arra, hogy szentáldozásban részesüljenek abból a tényből kifolyólag, hogy az állapotuk és életkörülményeik objektíven ellentmondanak annak a Krisztus és Egyháza közötti szeretetnek, amelyet az Eucharisztia jelez és megvalósít. De van e fegyelemnek egy különleges lelkipásztori indoka is: ha az ilyen embereket az Eucharisztiához bocsátaná, az Egyháznak a házasság felbonthatatlanságáról szóló tanítására vonatkozóan tévedés és zavar támadna a hívőkben" [7].

Azok a hívek, akik megmaradnak egy ilyen állapotban, csak szentségi feloldozás elnyerését követően részesülhetnek szentáldozásban, amely kizárólag azoknak adható, "akik bánkódván amiatt, hogy megsértették Krisztus hűségének és Szövetségének jelét, őszintén késznek mutatkoznak arra, hogy a továbbiakban olyan életet élnek, amely már nem ellenkezik a házasság felbonthatatlanságával. Ez azonban valójában azt követeli, hogy valahányszor a férfi és a nő súlyos okok – mint például a gyermekek nevelése – miatt nem tehet eleget a szétválás követelményének, 'vállalják magukra azt a kötelezettséget, hogy teljes megtartóztatásban élnek, azaz tartózkodnak az olyan cselekedetektől, amelyek csak a házastársakat illetik meg'" [8]. Ilyen esetben részesülhetnek szentáldozásban mindaddig, amíg tiszteletben tartják a botránykeltés kerülésének kötelezettségét.

5. Az Egyház tanítása és gyakorlata ebben a kérdésben részletesen kifejtésre került a szinódus utáni időszakban a Familiaris Consortio apostoli buzdításban. A buzdítás többek között emlékezteti a lelkipásztorokat, hogy az igazság iránti szeretetből kötelességük körültekintően megvizsgálni a különböző élethelyzeteket, és buzdítja őket, hogy bátorítsák az újraházasodott elváltakat az egyházi élet különféle eseményeiben való részvételre. Ugyanakkor megerősíti és megadja az okokat az állandó és egyetemes gyakorlatra, amely "a Szentírásra támaszkodva az újraházasodott elváltakat nem engedi szentáldozáshoz járulni" [9]. A buzdítás szerkezete és szövegének hangvétele világosan értésre adja, hogy ez a gyakorlat, ami kötelezőként van bemutatva, nem változtatható meg különféle élethelyzetek miatt.

6. Azok a hívők, akik férjként és feleségként élnek együtt a törvényes házastársuktól különböző személlyel, nem részesülhetnek szentáldozásban. Amennyiben ők ezt lehetségesnek ítélnék, úgy a lelkipásztoroknak és gyóntatóknak a kérdés súlyosságára, e személyek lelki javára, valamint az Egyház közjavára való tekintettel súlyos kötelessége figyelmeztetni őket, hogy az ilyesfajta lelkiismereti ítéletük nyíltan ellenkezik az Egyház tanításával. A lelkipásztoroknak a tanításukban szintén fel kell hívniuk a gondjukra bízott hívek figyelmét erre a tanításra.

Ez nem azt jelenti, hogy az Egyház nem viseli szívén e hívek helyzetét, akik ráadásul nincsenek is kizárva az egyházi közösségből. Törődik azzal, hogy lelkipásztori úton kísérje őket, és meghívja őket, hogy vegyék ki részüket az Egyház életéből oly mértékig, ami összhangban áll az isteni törvény rendelkezéseivel, és amelytől az Egyháznak nem áll hatalmában eltekintenie [12]. Másrészről viszont szükséges ezeket a híveket eligazítani, hogy ne gondolják azt, hogy az Egyház életében való részvételük kizárólag az Oltáriszentségben való részesedés kérdésére korlátozódik. Segíteni kell a híveket abban, hogy elmélyítsék azoknak az értékeknek a megértését, amit a szentmisében Krisztus áldozatában való osztozás, a lelki áldozás [13], az imádság, az Isten Igéjén való elmélkedés, és a szeretet és igazságosság cselekedetei jelentenek [14].

7. Egy elvált és újraházasodott személy azon téves meggyőződése, hogy szentáldozáshoz járulhat, sajátosan feltételezi, hogy a személyes lelkiismeret végső soron képes egy adott személy saját meggyőződései alapján [15] ítéletre jutni egy előző házasság meglétéről vagy hiányáról, és az új kapcsolat értékéről. Azonban egy ilyen álláspont nem megengedhető [16]. A házasság, ami azt illeti, mivel egyaránt Krisztus és az Ő Egyháza házastársi viszonyának képe, a civil társadalom életének alapvető magja és fontos tényezője, a lényegét tekintve közösségi valóság.

8. Természetesen igaz, hogy az ítéletet egy adott személy alkalmasságáról az Oltáriszentség vételére az egyén megfelelően formált és erkölcsös lelkiismeretének kell meghoznia. De ugyanennyire igaz, hogy a házasság alapját képező beleegyezés nem egyszerűen személyes döntés, mivel a házastársak számára egy kifejezetten egyházi és társadalmi helyzetet teremt, egyénileg és párként egyaránt. Így a lelkiismereti ítélet valaki saját házas állapotáról nem csak a személy és Isten közvetlen kapcsolatára tartozik, mintha valaki eltekinthetne az Egyház közvetítésétől, hanem magába foglalja a lelkiismeretet kötelező egyházi törvényeket is. Ezt az alapvető vonatkozást nem felismerni valójában annak a tagadását jelentené, hogy a házasság az Egyház valósága, vagyis szentség.

9. Hívva a lelkipásztorokat az újraházasodott elváltak különféle élethelyzeteinek gondos megkülönböztetésére, a Familiaris Consortio buzdítás felidézi azoknak az esetét, akik szubjektíve bizonyosak a lelkiismeretükben afelől, hogy az előző házasságuk, ami helyrehozhatatlanul tönkrement, sohasem volt érvényes [17]. Bizonyossággal kell megítélni az Egyház által létrehozott külső fórum eszközeivel, hogy a házasság ilyen érvénytelensége objektíve fennáll-e. Az Egyház gyakorlata az, hogy míg megerősíti az egyházi bíróságok kizárólagos jogosultságát a katolikusok közötti házasságok érvényességének vizsgálatára, új utakat is ajánl az előző házasság érvénytelenségének igazolására annak érdekében, hogy amennyire lehet, kizárja a bírói eljárásban igazolható igazság, és a helyes lelkiismeret által megismert objektív igazság közötti eltérés lehetőségét [18].

Az Egyház ítéletéhez való ragaszkodás, valamint annak a létező fegyelmi rendnek a betartása, ami a katolikusok közötti házasság érvényességéhez szükséges egyházi formára vonatkozik, azok a tényezők, amelyek igazán hozzájárulnak az illető hívek lelki jólétéhez. Ami azt illeti, az Egyház Krisztus Teste, és egyházközösségben élni annyit tesz, mint Krisztus Testében élni és Krisztus Testével táplálkozni. Az Eucharisztia szentségének vételével a Krisztussal mint Fővel való közösség sohasem választható szét a közösségtől az Ő tagjaival, azaz az Ő Egyházával. Ebből kifolyólag a Krisztussal való egység szentsége egyúttal az Egyházzal való egység szentsége is. Az egyházi közösséggel szemben vételezni az Eucharisztiát így önmagában ellentmondás. A Krisztussal való szentségi közösség magába foglalja és feltételezi az engedelmességet - még ha ez időnként nehéz is - az egyházi közösség rendje iránt, és nem lehet sem helyes, sem gyümölcsöző, ha a hívek egy tagja, vágyván Krisztust közvetlenül megközelíteni, nem tisztelné ezt a rendet.

10. Összhangban a fent elmondottakkal, a Püspöki Szinódus által kifejezett óhaj, amelyet a Szentatya, II. János Pál a magáévá tett és odaadóan gyakorlattá tett, valamint a püspökök, papok, klerikusok és laikus hívek dicséretes kezdeményezése még a maga teljességében megvalósításra vár, nevezetesen: szerető gondossággal megtenni minden lehetőt azért, hogy Krisztus és az Egyház szeretetében megerősítsük azokat a híveket, akik rendezetlen házassági állapotban vannak. Csakis így lesz lehetséges számukra a keresztény házasság üzenetét teljesen befogadni, és hitben elviselni az állapotuk gyötrelmét. A lelkipásztori tettekben minden lehetőt meg kell tenni annak érdekében, hogy biztosan megértésre kerüljön, hogy mindez nem hátrányos megkülönböztetés, hanem teljes hűség Krisztus akaratához, aki helyreállította és ránk bízta a házasság felbonthatatlanságát, mint a Teremtő ajándékát. Szükséges, hogy a lelkipásztorok és a hívek közössége együtt szenvedjen és szeretetben szolidaritást vállaljon a kérdéses személyekkel, hogy ők a terhükben felismerhessék Jézus édes igáját és könnyű terhét [19]. Ez a teher nem édes és nem könnyű abban az értelemben, mintha kicsi vagy jelentéktelen lenne, hanem könnyűvé válik azáltal, hogy az Úr - és Vele az egész Egyház - osztozik benne. A lelkipásztori tettek feladata, amelyeket teljes odaadással kell végezni, hogy felajánlják ezt a segítséget, amely az igazságban és az egymás iránti szeretetben gyökerezik.

Egységben Önnel azon kollegiális feladat iránti elkötelezettségben, amelyet Jézus Krisztus igazságának az Egyház életében és tevékenységében való felragyogtatása jelent, továbbra is Ön iránti odaadással az Úrban

Joseph Ratzinger

Prefektus

+Alberto Bovone

A numidiai Caesaria címzetes érseke

Titkár

Őszentsége, II. János Pál pápa a Hittani Kongregáció bíboros prefektusának adott kihallgatás alkalmával e kongregáció általános gyűlése által fogalmazott fenti levelét jóváhagyta és közzétételét elrendelte.

Kelt Rómában, a Hittani Kongregáció épületében, 1994. szeptember 14-én, A Szent Kereszt Fölmagasztalásának ünnepén

Jegyzetek:

[1] II. János Pál, Levél a Családokhoz, 1994. február 2., n. 3.

[2] II. János Pál, Familiaris Consortio apostoli buzdítás, 1981. november 22., nn. 79-84: AAS 74 (1982) 180-186.

[3] u.o. n. 84: AAS 74 (1982) 185; Levél a Családokhoz, n. 5; A Katolikus Egyház Katekizmusa, n. 1651.

[4] VI. Pál, Humana Vitae enciklika, n. 29: AAS 60 (1968) 501; II. János Pál, Reconciliatio et Paenitentia apostoli buzdítás, n. 34: AAS 77 (1985) 272, Veritatis Splendor enciklika, n. 95: AAS 85 (1993) 1208.

[5] Mk 10:11-12: "Aki elküldi feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét és máshoz megy, házasságot tör."

[6] A Katolikus Egyház Katekizmusa, n. 1650; u.o. n. 1640, Trentói Zsinat sess. XXIV: DS 1797-1812.

[7] Familiaris Consortio apostoli buzdítás, n. 84: AAS 74 (1982) 185-186.

[8] u.o. n. 84: AAS 74 (1982) 186; II. János Pál, A Püspökök Hatodik Szinódusának záróalkalmán tartott szentbeszéd, n. 7: AAS 72 (1980) 1082.

[9] Familiaris Consortio apostoli buzdítás, n. 84: AAS 74 (1982) 185.

[10] 1 Kor 11:27-29.

[11] Egyház Törvénykönyv, 978 §2.

[12] A Katolikus Egyház Katekizmusa, n. 1640.

[13] Hittani Kongregáció, Levél a Katolikus Egyház Püspökeinek az Eucharisztia kiszolgáltatásának bizonyos kérdéeiről, AAS 75 (1983) 1007; Avilai Szt. Teréz, A tökéletesség útja, 35,1; Liguori Szt. Alfonz, Visite al SS. Sacramento e a Maria Santissima.

[14] Familiaris Consortio apostoli buzdítás, n. 84: AAS 74 (1982) 185.

[15] Veritatis Splendor enciklika, n. 55: AAS 85 (1993) 1178.

[16] Egyház Törvénykönyv, 1085 § 2.

[17] Familiaris Consortio apostoli buzdítás, n. 84: AAS 74 (1982) 185.

[18] Egyház Törvénykönyv, 1536 § 2 és 1679 és A Keleti Egyházak Kánonjainak Törvénykönyve, 1217 § 2 és 1365.

[19] Mt 11:30.

http://katolikusvalasz.blogspot.hu/2017/02/hittani-kongregacio-level-katolikus.html