Urunk Jézus Krisztus üzenete Anna Terézia által

Jézus fájdalmait átélni

2015. 03. 16.       

Kedveseim, fejezzétek ki hódolatotokat az isteni Üdvözítő előtt! Lépjetek hozzá és időzzetek vele végig a fájdalmas keresztútján, egészen a Golgotáig! Hallgassátok szívetekben, mire indít, mit mutat meg nektek Jézus! Engedjétek, hogy minden olyan fájdalommal megérintsen titeket, amelyet szenvedése során az emberiség okozott neki! Ha valakinek megengedi a szenvedés egy kis darabját, viselje el nagy szeretettel és ne dobja el magától. Legyen hálás a szíve annak, aki azt megtapasztalja! Maradjatok Jézussal és tartsatok ki vele együtt a megpróbáltatásokban! Ő ad bőven erőt nektek, de csak akkor, ha szorosan mellette álltok.  

2015. 03. 20.     

Kedveseim, kísérjétek el keresztútján Jézust! Álljatok lélekben szorosan mellé és éljétek át megpróbáltatásait! Aki így végzi a keresztutat, annak szívébe belevésődik Jézus minden gyötrelme. Ez azért fontos, hogy tudjátok, Jézus előttetek ment keresztútján és a ti szenvedéseiteket megelőzte. Nincsen olyan fájdalom, amit át ne élt volna testében, lelkében és egész valójában. Ezért bátran rábízhatjátok magatokat és engedjétek meg neki, hogy végigkísérjen a ti fájdalmaitokban. Mert ha ezt megengeditek, meglátjátok, hogy megédesül szenvedéseitek gyötrelme, mert Ő az, aki átveszi tőletek a keserűség kelyhét, még akkor is, ha azt nektek is ki kell még innotok. Szemléljétek, és akkor megértitek saját megpróbáltatásaitok értékét! Így érezzetek rá a szenvedés elfogadásának értékére!

2015. 03. 30.     

Kedveseim, a nagyhét, Krisztus szenvedésének hete elérkezett. Járjátok végig a hét liturgikus állomásait és úgy hallgassátok Isten szavát, a szent igét, mintha ti magatok is jelen lennétek az eseményeken. Amennyire csak lehetséges, és lelki adottságaitok megengedik, éljétek át minél hitelesebben és használjátok ki a kegyelmi időt amennyire csak lehetséges. Úgy készüljetek, mintha a ti életetek utolsó állomásához érkeznétek és rendüljetek meg az Úr Jézus szenvedésének láttán. Inkább befelé éljétek meg és ne külsőségekben nyilvánuljon meg e készületetek, mert azzal sokat veszítene értékéből. Hozzatok még több áldozatot, és legyetek nagyon áldottak!

2015. 04. 03.   Jézus       Nagypéntek

Gyermekeim, életemet adom értetek. Kísérjetek el a Golgotára és éljétek át Velem keresztutam iszonyatos borzalmait és keresztre feszítésem gyötrelmeit! Semmihez sem fogható ez a fájdalom, melyet ekkor elszenvedtem, de amelyet misztikus módon ma is el fogok szenvedni. Engedjétek, hogy szenvedésem iszonyata titeket is megérintsen, hogy minél erőteljesebben lelketekbe vésődjön, az Én értetek önként meghozott áldozatom! Maradjatok Velem és ne széledjetek el világias gondolataitok által, hanem összeszedetten lépjetek rá keresztutamra! Minden erőtökkel azon legyetek, hogy Édesanyám mellé állva, egy szívvel és lélekkel engeszteljétek mennyei Atyámat értem! Imádkozzatok, és soha ne feledkezzetek meg az üdvösség hozó tervemről, hogy bevezethesselek benneteket az örökkévalóságba!

Anna Terézia
http://engesztelok.hu/lelkielet/934-jezus-fajdalmait-atelni

Húsvét nyolcada

2015. 04. 07.       Jézus

Gyermekeim, jöjjetek, éljétek át az Én feltámadásom örömét. Ezt a világ nem tudja nektek megadni, mert nincs meg benne a hit fénye, mely egyedül képes Hozzám vezetni a lelkeket. Békesség nektek, ahogy apostolaimnak is mondtam. Én legyőztem a halált. Ha Hozzám tartoztok, akkor a sátánnak nincs hatalma felettetek. De vigyázzatok, mert ott ólálkodik körülöttetek és próbál rávenni titeket mindenféle földi örömre. Ti azonban szóra se méltassátok, csak egyedül Énrám figyeljetek és Bennem bízzatok. Buzdítalak mindnyájatokat, hogy a nagy küzdelem idején, mely hamarosan rátok szakad, tartsatok ki. Maradjatok Édesanyámmal, mert ő fog titeket Hozzám vezetni a leghatékonyabban. Az Ő édesanyai palástja védelmezni fog benneteket, de tegyetek meg mindent, amire felszólítást kaptok általa. Tartsatok ki és tartsatok össze. Közösségeitek forrjanak egységessé, családotokat is beleértve, amely a legnagyobb közösséget alkotja. Vigyázzatok egymás testi-lelki épségére, ne legyetek közömbösek egymás iránt, hanem segítsetek, különösen a rászorulókon! Szeretettel emellek magamhoz titeket, és megáldom minden tevékenységeteket. Jézusotok

2015. 04. 08.       Jézus

Gyermekeim, adjátok át magatokat úgy, ahogy vagytok. Ne akarjatok megfelelni senkinek sem, csak egyedül Nekem, mert egyedül Én tudok rajtatok segíteni és tudlak titeket elvezetni az örök üdvösségre. Ne hajszoljátok a világi élvezeteket, és ne akarjatok meggazdagodni, mert az, aki így tesz, az mindennél szánalomra méltóbb! Vigyázzatok nagyon lelketek épségére és engedjétek, hogy Szentlelkem vezessen benneteket. Legyetek nagyon boldogok, látszódjon rajtatok megváltásom öröme és békéje. Hitben éljetek és tanítsatok meg másokat is hitben járni. Ne féljetek attól, aki a testet megölheti, mert a ti lelketekben kárt nem tehet, ha ti nem futamodtok meg. Legyetek áldottak és ne szomorkodjatok, mint akiknek nincs reményük. Vigyétek az emberek közé az Én feltámadásom békéjét. Legyen ez a ti küldetésetek. Apostolkodjatok hát, és örvendezzetek, mert veletek vagyok a világ végezetéig. Jézusotok

2015. 04. 09.       Jézus

Gyermekeim, legyetek bátrak és erősödjék szívetek a buzgóságban. Legyetek kitartóak és tüzes lelkűek! Engedjétek magatokat Szentlelkem által vezetni! Önmagatok megismerésére fordítsatok nagy gondot. Csak az önismeret vezethet el benneteket Hozzám. Őszinte lélekkel keressetek magatokban Engem, mert akkor biztosan megtaláltok. Legyetek bátrak hitetek megvallásában, de arra is figyeljetek, mikor és ki előtt tesztek hitvallást! Sajnos egyre több rosszindulatú és fondorlatos ember ólálkodik körülöttetek, akik csak arra várnak, mikor csalhatnak kelepcébe benneteket. Tőlük ne féljetek, csak bízzátok Rám kellő megfontolással kimondott szavaitokat. Ne ítélkezzetek mások fölött, még akkor sem, ha azok másképp gondolkodnak. Ha Hozzám fordultok, akkor segítek nektek felismerni önmagatokban a gerendát. Ne féljetek ezektől a szembesítésektől, mert ezek csakis a lelketek előmenetelére szolgálnak! Bátran bízzátok Rám magatokat, akkor Én mindig időben érkezem segítségetekre! Jézusotok

2015. 04. 10.      Jézus

Gyermekeim, oldozzátok el kötelékeiteket rendetlen ragaszkodásaitoktól. Engedjétek, hogy feltámadásom fénye eloszlasson bennetek minden bűnös vágyat, amely eltérít ösvényemtől! Ti is vessétek ki a hálót szavamra és meglátjátok mekkora lesz a fogás. Vagyis nyissátok meg szíveteket az imádságra, hogy sok lélek fennakadjon hálótokban. Buzgón imádkozzatok, és kérjetek Engem, Üdvözítőtöket, hogy sok kegyelmet tudjak kieszközölni a lelkek megmentésére. Minden felajánlásotokat hatékonyan járja át buzgóságotok. Engedjetek magatokhoz Engem egészen közel, hogy teljes bizonyosságot élvezhessetek. Nagyon szeretlek benneteket és bizalommal számítok rátok. Jézusotok

2015. 04. 11.      Jézus

Gyermekeim, készüljetek és fogadjatok el minden megaláztatást, ami benneteket ér. Engeszteljetek azokért, akik elutasítanak benneteket, akik rosszat forralnak ellenetek. Ne hagyjátok magatokat megtéveszteni azáltal, hogy elhiszitek azokat a vádakat, amelyekkel illetnek titeket. Hozzátok ezeket a lelkeket is irgalmam tengerébe, mert ha ti nem ajánljátok fel értük megpróbáltatásaitokat, akkor nagyon könnyen elveszhetnek. Azok az emberek, akik nem látják be tévedéseiket, és akik nem élnek a bocsánatkérés kegyelmével az elkárhozás veszélyében élnek. Imádkozzatok, imádkozzatok és ne feledjétek, milyen jó vagyok mindnyájatokhoz. Még a bűnösöket sem vetem el, hogy lehetőséget adjak nekik a megtérésre. Legyetek hálásak minden felismerésért, és azért a nagy kegyelemért, hogy Hozzám tartoztok! Jézusotok

2015. 04. 12.     Jézus        Irgalmasság vasárnapja

Gyermekeim, irgalmasságom kiárad az egész világra. Hozzatok áldozatokat a lelkekért! Engedjétek, hogy irgalmamat kiárasszam rátok! Ne álljatok ellen az Én határtalan szeretetemnek és ne engedjétek, hogy a világ behálózzon benneteket! Nyissátok meg szíveteket és jöjjetek irgalmam tengerébe. Mártózzatok szívem irgalmas szeretetébe, mert csak ott találjátok meg békéteket. Ne féljetek Tőlem, aki oly nagy szeretettel közeledek felétek. Bízzatok Bennem, akkor Én is bizalommal leszek irántatok. Szeretetem mérhetetlenül árad felétek. Kérlek, ne utasítsátok vissza, mert az nagy fájdalmat okoz Nekem. Legyetek készek mindenben engedelmeskedni, akkor megvédelek benneteket. Jézusotok

Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/948-husvet-nyolcada-2

Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által

Újabb engesztelő csoport felajánlása a Szent Korona előtt

2015. 04. 02, Nagycsütörtök

A Világ Győzedelmes Királynője így imádkozott a Szent Korona előtt a Mennyei Atyához:

„Drága Atyám, szomorúságom pillanataiban a Szent Korona vigaszt jelent számomra. Amikor rátekintek, Szeplőtelen Szívemben feltör minden jó emlékem, amely magyar népemhez kapcsol engem. Sokan kívánták a Szent Koronát megkaparintani, de Magyarországot elpusztítani nem tudták. Ez a korona jelképezi földi királyságomat, és a világ minden nemzetének ezt el kell ismernie.

Édesanyai szívem nap, mint nap szemléli a külföldi látogatókat, akiket, Te, Atyám, oda vonzol a Szent Koronához. Ó bárcsak ők is imádkoznának hozzám, és elismernének engem, mint a Világ Királynőjét. Az angyalok sugallatára az emberek megalkották a Te akaratod szerint ezt a koronát, hogy aztán Szent István közreműködésével nekem ajándékozhasd. A koronával együtt egy népet is nekem adtál. Győzelmemet a Szent Koronával a fejemen aratom az idők végén. Látni fogja minden ember, hogy ez a korona az enyém, és azt, hogy csak én vagyok méltó a viselésére. Igen, ezt akarod Atyám és én elfogadom akaratodat. A Te Szent Színed előtt szemlélem az Egyházat és az emberiséget. A szívem tele van irgalommal és szeretettel minden lélek iránt, ezért akarom megmenteni őket. Mert szeretetem képes arra, hogy az emberekben elsősorban Isten szeretetének a szikráját lássam és ne a bűnöket. Ha egy teremtmény akármilyen mélyre is süllyed – még ha az a kárhozatot is jelenti számára – Isten szeretete változatlanul megmarad iránta. Én Szent Fiam rendeléséből a kereszten, az emberek édesanyja vagyok, és nem hagyom el őket, ha szükséges az utolsó pillanatig harcolni fogok értük. A Szent Korona égi mása a Mennyben méltó helyet kapott, hiszen Atyám jobb kezed mellett tartod. A Földön még nem helyezték el koronámat oda, ahova Te, Atyám eltervezted. A magyar nép hozzám hasonlóan minden szenvedést érzékel, és vágyódik Isten Országa megnyilvánulására. Engesztelő gyermekeim még nem tudják, hogy milyen dicsőségben lesz részük a jövőben. Vágyam, hogy Magyarországról induljon el Szeplőtelen Szívem diadala. Az engesztelőkben méltó társakat kaptam győzelmem kivitelezéséhez, és várom, hogy minél többen felismerjék ezt a hivatást és csatlakozzanak hozzám. A Sátán érzi vesztét, és a pokol erői megremegnek, amikor egy lélek eljut az üdvösségre. Ó, ha látnák az emberek azt, hogy hányszor nézek szembe Luciferrel a különítélet során és mennyi fájdalom járja át a szívemet, miközben a lelkekért harcolok, akkor másképpen szólnának hozzám a hívők, de még a hitetlenek is. Az engesztelők imádságainak köszönhető, hogy nagyon sok lélek elkerüli a kárhozatot. Én hallom szavaikat, és szívemben átformálom úgy, hogy azok tökéletesek legyenek. Ezt a kegyelmet közvetítem a haldoklók felé, miközben Szent Fiam ítéletét is enyhítem közbenjárásommal.”

A Mennyei Atya ezeket válaszolta: „Leányom, akárhányszor rád tekintek, arcod mélyen belevésődik Atyai szívembe és magyar népedre is másként tudok rápillantani. Hallottam szavaidat, és gyönyörködtem benned. Láttam az újabb felajánlókat, akiket te magad hívtál a Szent Koronához. Ők nem látnak téged, de szívükben hiszik, hogy fogod a kezüket. Tiszta hitükkel megérintettek Engem, és úgy döntöttem, hogy még adok egy kis időt. Azt akarom, hogy még többen jöjjenek, és hitükkel is tegyenek tanúságot arról, hogy számukra fontos hazájuk megmentése. Enyhíteni akarom a rájuk kirótt büntetést, amennyiben látom magyar néped töredelmét és igazi elszántságát a változásra. Leányom, te már láttad, hogyan fogom megtisztítani országodat és a világ többi nemzetét. Először egy vérből álló tengert indítottam el a Földön, amely sok áldozatot magával sodor, de lesznek köztük vértanúk is, akik tudatosan vállalják a vértanúságot. Ez a folyamat már elkezdődött és lassanként növekedni fog a kibontakozó háborús események miatt. Egy vízözönt is elindítottam, amely a világ több pontján is megnyilvánult a különböző katasztrófák során (árvizek, cunamik, nagy esőzések…). A vízözön Szentlelkem kiáradásakor éri el a csúcspontját, mert része lesz a megtisztításnak. Sokan fognak megkeresztelkedni és visszatérni az Egyházhoz. Amikor ez megtörténik, egy bizonyos ideig nem lesznek nagymértékű katasztrófák, csak ott, ahol nincs hit és megtérés. Az idő is másképpen fog forogni, és sokan csodálkozni fognak rajta. Ez egy kegyelmi idő lesz, hogy az emberek átrendezhessék életüket és gondolkodásukat. Végül egy lángtengert bocsátok a Földre, amely minden ördögi létesítményt felemészt. Szent Fiam második eljövetelének időpontját csak Én tudom, és előfordulhat, hogy változtatok rajta. Ezt azért teszem, mert látom az emberek imádságait, és a Te közbenjárásodnak nem tudok nemet mondani. Ugyanakkor szemlélem Újszövetségi népem vágyakozásait is, akik látni szeretnék Jézus Krisztust eljönni az égen nagy dicsőségében. Még nem tudják, hogy az Ő Színről Színre való látása – még a távolból is – sokak halálát fogja eredményezni, mások pedig elragadtatnak. Ez olyan történelmi pillanat lesz, mint a megtestesülés. Az idő le fog állni, minden lecsendesedik nemcsak a Földön, hanem a túlvilágon is. Minden tekintet középpontja Ő lesz, és akkor minden térd meghajol előtte kivétel nélkül. Vágyva vágyódom azután, hogy Szent Fiamat minden ember lássa azon a napon és megértsék a kinyilatkoztatást. Akkor egy dicsőséges korszak fog elkezdődni, ahol a hatalmasok nem fognak tudni uralkodni a kicsinyeken. Ez egy olyan uralom lesz, amely a Mennyország rendjéhez igazodik.”

Jézus: „Nagy titkokat tárt fel előttetek Atyám, és örülhettek e rendkívüli kinyilatkoztatásnak. Én tökéletesen bízom Atyámban, és türelmesen várom második eljövetelem napját, amelyet Ő határoz meg. Az egész Mennyei udvar vágyakozik utána, de tudják, hogy előbb a Szentléleknek kell megdicsőítenie az Atyát úgy, hogy eljövetelekor minden ember látni fogja Általa Isten szemével a saját életét.”

Mária Magdolna

http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/933-ujabb-engesztelo-csoport-felajanlasa-a-szent-korona-elott

Nagypéntek

2015. 04. 03.

A Mennyei Atya a Földre tekintett és így szólt szeretett Fiához:

„Szent Fiam, miközben az emberiséget szemlélem az égből, mindig Magam előtt látlak, hiszen Érted alkottam az egész világmindenséget. Már kezdettől fogva tudtam, hogy elküldelek Téged az emberek közé, hogy megismertesd velük az igaz Isten személyét és tulajdonságait, vagyis Engem. Tudtam, hogy lesznek követőid és akár a halált is vállalják, csakhogy Veled lehessenek a Mennyben. Országomban helyet foglaltak az üdvözültek, és boldogan szemlélik a Szentháromságot. Azt akarom, hogy minél többen jöjjenek a Mennyországba, ahol az ember visszakapja méltóságát és élvezheti az igazi boldogságot, amelyre a Földön mindig vágyakozott. Csak Te és Édesanyád közvetítitek tökéletesen az emberek felé minden kegyelmemet, amely kifogyhatatlan és bőséges.”

Miközben  Fiú az Atyához szólt, a Szűzanya Szent Fia vállára hajtotta fejét és hallgatta a beszélgetést:

„Atyám, Én is vágyódom a lelkek után, és azt akarom, hogy boldogságuk Veled kiteljesedjen. Minden szentmisében hálát adok Neked szeretett Édesanyámért, aki mindig Mellettem áll és segít az embereket Hozzám vezetni. Nagy küldetést bíztál ránk, hiszen a világ megváltásának műve még nem fejeződött be. Az Irántad érzett szeretetünk ad nekünk erőt, hogy kitartsunk a lelkekért való szellemi háborúban. Ugyanakkor a remény is ott él a szívünkben, mert tudjuk, hogy nemsokára vége lesz ennek a harcnak.”

Mennyei Atya: „Szent Fiam, Te és Édesanyád vagytok Számomra szeretetem legnagyobb gyümölcse. A világ látni fogja, hogy az idők végén újra megdicsőítitek Szent Nevemet, és leromboljátok a Sátán Birodalmát. Még várakozok az emberek megtérésére, mert minél többen Felém fordulnak általatok, annál hamarabb érkezik el számukra az Új Paradicsom. Ugyanakkor látom az elkárhozottak sokaságát. Miközben szemlélem őket, könnyeim kicsordulnak szemeimből. Egyetlen lélek elvesztése során az egész Mennyország megremeg és a szentek fájdalma eljut az Én trónomig. Az emberek nem látják azt, hogy két világ között élnek. Az egyik az anyagi világ, a másik pedig a szellemi világ. Én megadom nekik a kegyelmet, hogy észlelhessenek valamit a túlvilágból, ezért választok ki látnokokat, hogy hirdessék az igazságot. A bűn homályát csakis a hit és a szentségi élet képes feloldani. Titeket odaajándékoztalak a világnak, hogy példaképei legyetek az embereknek. Ha ők elutasítanak benneteket, akkor nem tudok rajtuk segíteni. Az Egyház két oszlopát alkotjátok, és a hajó – miként Don Bosco látomásában is szerepel – csak köztetek haladhat át biztonságosan az új élet felé.”

A párbeszéd után láttam, hogy a Mennyei Atya egy kelyhet adott Jézusnak e szavakkal: „Fiam, ebben a kehelyben van az emberiségért ontott minden csepp véred. Azt akarom, hogy szent halálod emléknapján minden haldoklót részesíts az üdvösségben, akik a tisztítótűzbe vagy egyenesen a Mennyországba juthatnak. Ma egyetlen lélek sem kárhozhat el. Ez az Én ajándékom Feléd, mert beteljesítetted küldetésedet. Mindazok, akik a tisztítótűzben tartózkodnak jó ideje, őket kiszabadíthatod és Veled együtt beléphetnek az Én Országomba.”

Szűzanya szavai: „Szent Fiam oldalán haladva meglátogattam a haldoklókat, akik között magyar engesztelők is voltak. Ők már ott vannak velem a Mennyben és örvendeznek, mert láthatnak engem úgy, mint a Világ Győzelmes Királynőjét és megértették, hogy Magyarország előtt milyen jövő áll. A szívük telve van hálával, hiszen különleges helyet foglalhattak el a szentek között. Gyermekeim, mindezt azért osztom meg veletek, hogy tudatosítani tudjátok magatokban azt, hogy Istennek nagy terve van veletek.”

Mária Magdolna
http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/936-nagypentek

A Szent Mihálynak való odaszentelődés

2015. 04. 12. Isteni Irgalmasság Vasárnapja

Szent Mihály Barlangjában Monte San Angelon

A barlangban szentmise közben lelki szemeimmel azt szemléltem, hogy a Szentháromság trónusához sereglett minden angyal, és a Mennyei Atya így szólt: „Szent Mihály, jöjj elém!” Az angyalok közül kilépett egy gyönyörű és ifjú arkangyal, akinek alázata és szeretete igen kimagaslott a többi angyal között. Szent Mihály leborult az Atya előtt, koronáját jobb lába sarkához helyezte és azt válaszolta: „Atyám, itt vagyok. Mondd, mit kívánsz tőlem?”

Ő így folytatta: „Ma megnyitottam mennyei kincstáramat, és egy különleges kincset készítettem angyalaim által az emberek számára. Ez a kincs arra szolgál, hogy gyermekeim odaszentelhessék neked önmagukat. Azt akarom, hogy a te védelmed alatt álljanak. A felajánlás főünnepeként szeptember 29-ét jelölöm ki, melynek napján az Egyház hivatalosan is megemlékezik rólad. De elfogadom azokat a felajánlásokat is, amelyeket Legszentebb Leányom ünnepeinek keretében tesznek meg. Ugyanis Országomban páratlanul nagy a Szűz Mária iránti tisztelet, melyben Én szüntelenül gyönyörködöm. Hogy az emberek méltóképpen a kezeidbe helyezzék önmagukat, azt kérem tőlük, hogy az odaszentelés napján járuljanak szentgyónáshoz, imádkozzák el a te rózsafüzéredet és a papok tartsanak egy szentmisét a híveknek. A szentmisén belül egy alkalmas időpontban elsősorban a papok mondják el felajánlásukat a te jelenléteddel megszentelt szobrod előtt, melyet az általad kiválasztott barlang köveiből készítettek. Kérem tőlük, hogy valamilyen formában nyilvánítsák ki feléd tiszteletüket, mellyel elismerik a rajtad keresztüli győzelmemet a gonosz felett. Azon papoknak az életében, akik felajánlják magukat és a te oltalmad alá helyezik magukat, a sátán hatalma megtöretik. Ezen ígéretem a hívőkre is vonatkozik. Az emberek vigyenek a felajánláskor szobrodhoz egy piros, fehér és sárga rózsát, amelyek a szeretetet, a tisztaságot és Isten dicsőségét jelképezik. Ez a szobor zarándok szobor legyen azért, hogy minél többen megtehessék előtted felajánlásukat.”

Isten megáldotta Szent Mihályt, aki az áldás után rögtön a Szűzanyához ment. Mennyei Édesanyánk így szólt hozzá: „Szent Mihály, téged Isten kitüntetett szeretetével, hiszen különleges módon magadban hordozod az Ő dicsőségét. Menj és áraszd kegyelmeit az emberekre, hogy a te erőddel ők is győzelmet arathassanak a bukott angyalok felett.”

Szent Mihály arkangyal elvezetett engem egy olyan városba, ahol az égbolt egy tüzes lángtengerhez hasonlított, az épületek pedig olyan állapotban voltak, mint az I. és II. világháború idején. Mindenhol ördögöket láttam, még a lakásokban is, és számuk folyamatosan növekedett. Szent Mihály: „Hűséges angyaltársaimmal már több bukott angyalt visszaküldtünk a pokolba, de mivel az emberek folyamatosan kisebb és nagyobb bűnökbe esnek, feladataink megsokszorozódnak és harcunk tovább tart a megszámlálhatatlanul sok ördöggel szemben. Így mi is veletek együtt várjuk Szűz Mária Szeplőtelen Szívének győzelmét, aki lábával eltapossa a kígyó fejét, és mi akkor minden bukott angyalt hosszú időre bezárunk a pokol mélységébe.”

Szívemet megrendítette annak a tudata, hogy az emberiség ilyen világban él. Nem látjuk a túlvilágot, mert homály fedi látásunkat. Viszont a valóság az, hogy az angyalok (a jók is és a rosszak is) köztünk vannak. Láttam olyan lakásokat, amelyeket Isten világossága vett körül mindent. A házi oltárok, a szentképek és feszületek megszentelik életünket, és ezektől menekülnek az ördögök. Ott, ahol nincs hit és szentségi élet, sötétség van, amely kedvező környezetet jelent a démonoknak. Az ördögök között vannak erősebbek és gyengébbek, kisebbek és nagyobbak. Szent Mihály: „Minden ördög retteg tőlem, de a legerősebbek szembe mernek nézni velem és harcra hívnak. Mindig vereséget szenvednek, mert győzelmem Isten iránti szeretetemben rejlik.”

Két katolikus templomot látogattunk meg. Az első templomot kívülről halvány fény vette körül, de amikor beléptünk oda az Oltárszentség a Naphoz hasonlóan tündöklött. Az emberek ruháján a bűnök foltját láttam, ám amikor megfelelő körülmények (bűnbánat, szentgyónás) között megáldoztak, beléptek Jézus világosságába és megtisztulva tértek vissza onnan. Szent Mihály: „Isten úgy enged be titeket otthonába, mint a koldusokat, akik nem tudnak megfelelő módon, ünnephez illően öltözködni. De Ő elviseli jelenléteteket, mert nagyon szeret titeket. Ne vessétek meg a hajléktalanokat, mert a ti bűnötök sokszor nagyobb, mint az övék!” Egy másik templomba is bementünk, amelyet kívülről nagy fény borította be. A templomon belül az emberek hófehér ruhát viseltek, és csak apró bűnök maradtak meg a lelkükön. Szent Mihály: „Ők az engesztelő emberek. Lelkük ruhája attól hófehér, hogy az engesztelés alatt folyamatosan megtisztulnak. Isten meghagyja nekik apró gyengeségeiket, hogy általa megdicsőítsék az Ő Szent Nevét.” Szent Mihály kezében tartott egy képet, melyet Monte San Angeloban készítettek a szobráról, és azt mondta: „Ezt a képet minél többen helyezzék el otthonukba egy méltó helyre, ahol én jelen leszek. Az ördögök félnek tőlem, és eltávoznak. Mindig kérjétek közbenjárásomat szükség esetén, hiszen az én feladatom az, hogy védelmezzelek titeket.”

Mielőtt elbúcsúztam kedves arkangyalomtól, megkértem őt, hogy áldjon meg engem. Az áldás alatt miközben megcsókoltam a lábát, megpillantottam a kardját, melynek éles csúcsán fekete vérhez hasonló cseppeket láttam. Ekkor ő így szólt hozzám: „Amikor a Mennyben az angyalok nagy része fellázadt Isten ellen, a harc alatt megsebesítettem Lucifer szívét. Ezt a sebet ő örökké hordozni fogja lelkében, mint a bűn nyomát. Megengedem, hogy megcsókold kardomat, melyen keresztül megszentelődnek ajkaid és ez bátorságot ad neked hited megvallásában az üldöztetés során. Egyedül kardom éles csúcsát ne érintsd, mert az olyan, mint a méreg, amely a lelkeden keresztül hatol be a testedbe.”

Amikor elimádkoztuk Szent Pio atya Szent Mihályhoz szóló imádságát, melyben felajánlottuk magunkat neki, akkor Isten egy aranyszínű lánccal kötötte össze kezünket Szent Mihály kezével, és azt mondta: „Ez az örök lánc arra szolgál, hogy soha ne tudjatok elszakadni Szent Mihálytól. Ő most lepecsételte lelketeket, és a szorongattatás idején eljön értetek, hogy megmentsen titeket és biztonságos helyre vezessen.”

Mária Magdolna

http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/943-a-szent-mihalynak-valo-odaszentelodes

Ismét lesz Szent László zarándoklat a szeretet és a béke jegyében

Idén május 9-én indul Gyomaendrődről a katolikus egyház által Szent László király emlékére meghirdetett gyalogos zarándoklat.

Már a középkorban elindult a zarándoklat a lovagkirály sírjához, s a későbbi királyok esküjüket Szent László sírjánál erősítették megSzent László az uralkodását közfelkiáltással kapta meg, s ezért alázatból nem koronáztatta meg magát. Már gyermekkorában kitűnt édesapjától örökölt vitézi erényeivel, s édesanyjától kapott vallásosságával. Egész élete a béketeremtésről szólt. A bölcs uralkodót már életében szentnek tartották, s halála után azonnal megkezdődött a szakrális élete. Zalavárban temették el, majd Nagyváradon helyezték örök nyugalomba. Írásos emlékek is fennmaradtak arról, hogy már a középkorban elindult a zarándoklat a lovagkirály sírjához, s a későbbi királyok esküjüket Szent László sírjánál erősítették meg.

1917-ben Széchenyi Miklós püspök hirdetett zarándoklatot az egyházmegye központjába, hogy imádkozzanak Szent Lászlóhoz a békéért. A húsvét ötödik vasárnapján tartott zarándoklat hagyománya 1920-ban egy időre megszakadt.

A zarándoklat hagyományát 2012-ben élesztette újjá a római katolikus egyház, de csak most, 2015-ben indul az első gyalogos zarándoklat Nagyváradra, a Festum Varadinum kulturális ünnepségsorozat helyszínére.

Az idei, május 9-i zarándoklat Gyomaendrődről indul majd, s Körösladányt, Újirázt, Komádit, Körösszegapátit, Csonkatornyot, Vizesgyánt, Köröstarjánt érinti. A zarándoklattal Szent László oltalmába ajánlják a Kárpát-medence népei és vallásai közti békét, amely a román-magyar kapcsolatokban kezd kialakulni, s szeretnék, ha ez példává válna az európai kultúrában is, hangzott el a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában.

Annak idején a királyoknak nem népe volt, hanem népei, a nacionalizmus a 19. században kezdett erősödni. A román és a magyar nép között nem voltak konfliktusok, ha mégis, azt a Kárpát-medencén kívülről gerjesztették. A zarándoklattal azt igyekeznek elősegíteni, hogy az itt élő kis népeknek rendezzék közös dolgaikat, mondta Dénes Zoltán esperes a műsorban.

Gyomaendrődön már megkezdték a zarándokház felépítését, a központi zarándokállomást pedig Újirázban szeretnék kialakítani, de az ortodox és a református egyház is szívesen fogadja a zarándokokat. Akik szeretnének részt venni a zarándoklaton, a gyomaendrődi vagy az újirázi plébánia címére írhatnak, tájékoztatott az esperes.

Forrás: Kossuth Rádió, Vasárnapi újság / hirado.hu

Személyes felajánlásom a Szent Korona előtt

http://www.engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/925-az-elso-felajanlas-a-szent-korona-elott

http://www.engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/929-2-felajanlas-a-szent-korona-elott

Kedves Testvérek!

 A Mennyei Atya, Jézus és a Szűzanya óhaja, hogy ajánljuk fel életünket, magunkat, a Világ Győzedelmes Királynőjének, Szent Korona előtt . A fenti üzenetben is ez áll".Minnél többen felajánlják magukat a Világ Győzedelmes Királynőjének, annál hamarabb fog elérkezni a Sátán és bukott angyalainak a veresége."

2015.április 7.-én, lelki barátnőmmel elmentünk a Parlamentbe, és mivel magyar csoport nem indult csak órák múlva, így egy orosz csoporthoz csatlakozva mentünk a Parlamentbe, a Szent Koronához. Én még nem voltam a Parlamentben sem, természetesen a Szent Koronát sem láttam élőben. Áhítattal, csodálattal néztük a Koronát és imádkoztunk.

Aztán 2015. április 10-én, Jézus egy választottján keresztül ezt az üzenetet kaptam.

"Drága Kislányom, Évám!

Már itt is állok előtted,Királyi Korona van a fejemen és fehér ruhámon arany palást. A kezemben pedig a Magyar Szent Koronát fogom. Az érintésemtől ez a Korona el kezd ragyogni. Az ajkamhoz emelem és megcsókolom. Most pedig a kezedbe adom, emeld fel magasra kislányom, borulj térdre előtte, és e szavakat mond."

"Jézusom, szívem Királya!

Szívem összes szeretetével felajánlom Neked édes magyar hazánkat, melyet e Szent Korona jelképez.Kérlek Jézusom, Édesanyáddal együtt, áld meg hazánkat.

Engedd , hogy országunk, mint Mária Országa megszabaduljon a sátán kísértéseitől és megtérjen.Kérlek Uram Jézus, védj meg bennünket magyarokat a nagy megpróbáltatások idején a terrortámadásoktól, a háborútól a ragályos betegségektől, és a szörnyű keresztényüldözésektől.

Édes Jézusom! Áldd meg ezt a Koronát, vissza adom Neked és érintsd hozzá a Te Fölséges Isteni Koronádhoz. Így szenteld meg nekünk és őrizd meg mindörökre."

Drága Kislányom!

Boldogan megteszem, leveszem Koronámat és a tiéteket megkoronázom, az Én Dicsőséges Királyi Koronámmal. A két Korona így eggyé válik. Ez a mozdulat jelképezi Isten és a teremtmény egyesülését, és hasonlóvá válik ez az aktus a Szentáldozáshoz, amikor ti, porszem gyermekeim összeolvadtok Testemmel és Véremmel és Isteni Dicsőségemmel.

Most pedig ezt a Koronát a kezemben tartva, misztikusan felviszem magammal a Mennybe,de természetesen egyidejűleg ott marad Országházatokban.Boldoggá tesztek ti hívek, hogy a papok helyett is megteszitek ezt az ünnepélyes felajánlást. Jutalmatok nagy lesz érte."

Eddig az üzenet. Boldog vagyok, örömmel osztom meg veletek, mert ezt az imát bárki elmondhatja majd a Szent Korona előtt.

Szertettel. Évi.

SZILÁGYNAGYFALU, SZENTHÁROMSÁG HEGYE. (gyere szent helyekre)

A Szentháromság hegye, Nagyfalu mellett, Szilágysomlyó irányában található, a főúttól 1,5 km-re. Egy nagy tábla jelzi a letérőt a főútról! Ez a hegy B. Madarász Éva tulajdonában van, aki az édesanyjától örökölve, felajánlotta azt a Szentháromságnak.
Éva Asszony a Szentháromságtól és a Szűzanyától kap üzeneteket minden hónapban, 2004 októberétől. A Szentháromság hegyen: az Egység Keresztje; az Irgalmas Jézus kápolnája és Szűz Mária kápolnája, a Két Szent Szív Háza, keresztút és rózsafüzér út találhatók. A Szentháromság hegyén, az Égiek állandó Jelenlétét tapasztalják meg mindazok, akik nyitott szívvel jönnek az utolsó idők egyik zarándokhelyére.

Riporter: Zilahi Enikő
Operatőr/vágó: Orosz Péter

www.segitunk.com I www.pozitívtv.hu

Kelj fel és járj!

– Kelj fel és járj!

– De nem tudok járni uram!

– Nem tudsz, mert a hited gyengébb, mint a lábad.

És Ő segít néki…majd egy idő után magától is felkel és járni kezd a béna. – Eleinte lassan, majd egyre biztosabban.

– Járok uram! – örvendezik – Te tetted ezt Jézus!

– Nem én, hanem a Hited! – Sokan vannak, akik még nem tudnak járni, – s még többen, akik tudnak, de nem fognak sohasem.

Bocsa József atya: Húsvét 2015

„Ezt a napot az Úristen adta: örvendjünk és vigadjunk rajta!” Furcsa vigadozás. Örvendeni, vigadni nem a halál és a temetés napjai után szokott az ember, hanem inkább a születés után, vagy az esküvőn, lakodalmon. Örülhet persze valaki egy halálesetnek is, mert attól kezdve övé az örökség, vagy mert éppen az ellensége halt meg. Ezek azonban nem tiszta örömök. Az átlagos történés az, hogy a halál fájdalommal, szomorúsággal tölt el minket és egy darabig gyászolunk, szomorkodunk.

De Húsvétkor nem is a halálnak, hanem az életnek örvendezünk. Azon az első Húsvéton valami nem hétköznapi történ, olyan, amit addig még nem élt át ember: a halál után nem a gyász, a szomorúság, hanem az öröm következik, mert a halál helyébe lép az élet. És akinek a haláláról van szó, annak feltámadása nem egy kómából való felébredés, nem a jógik teszthalála utáni „feltámadása”, akik bizonyos trükkökkel halálhoz hasonló állapotot idéznek elő önmagukon, hanem olyan valakinek a valódi feltámadása, akit előtte úgy agyongyötörtek, hogy már az ostorozásba és tövissel koronázásba is bele kellett volna emberileg halnia. Olyan valakinek a feltámadása, akinek testét teljesen összeroncsolták, és akinek elfolyt az utolsó csepp vére is.

Ha pedig valóban feltámadás történt, akkor ez valami teljesen újnak, addig elképzelhetetlennek a kezdete. Valami olyasmi történik, ami emberileg teljesen lehetetlen. Ezt csak Isten vihette végbe, ahogyan a zsoltáros ki is mondja: „Ezt a napot az Úristen adta: örvendjünk és vigadjunk rajta! Mindezt az Úr vitte végbe, csodálatra méltó a mi szemünkben.”

Ráadásul nemcsak egyedi esetről van szó, hanem olyasmiről, amiben mindenkinek része lesz. Kettős értelemben is számolhat az ember ettől kezdve nemcsak a halállal, hanem a feltámadással is. Jézus megígérte, hogy legkésőbb a végső napon testünket is feltámasztja. Ez belekerült Hiszekegybe is: „Hiszem a test feltámadását.”  Pál apostol pedig érdekesen fogalmaz a keresztényeknek a feltámadásról: egyenesen múlt időben beszél róla. „Testvéreim, Krisztussal együtt ti is feltámadtatok.” Mit jelentenek ezek a szavak? Lelki feltámadást jelentenek: aki hisz és megkeresztelkedik, aki elfogadja személyesen Jézust üdvözítőjének, az átmegy a lelki halálból az életbe.

Ha egy síron találkozik az ember egy ilyen felirattal, hogy Isten feltámasztotta a halálból, az eléggé mellbevágó, az embert elgondolkodásra készteti. Mit is mondhat ez a felirat? Amikor a lelki értelemben való feltámadást, újjászületést éltem át, akkor volt Édesanyám halálán. Viaskodtam lelkileg érte, és ezt az említett Igét kaptam vele kapcsolatban, amely eredetileg Jézusra vonatkoztatva szerepelt a maga helyén a Szentírásban, de én tudtam, hogy édesanyámra is vonatkozik: Isten feltámasztotta őt a halálból. A lelke feltámadt, ha a teste meg is halt. Ezt a feliratot vésettem a sírkövére.

Pál apostol ki is fejti, hogy mi ez a lélekben való feltámadás, és mi következik ebből. „Keressétek tehát azt, ami odafönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Az égiekre irányuljon figyelmetek, ne a földiekre. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal az Istenben van elrejtve.” Ha Jézus belép az életünkbe, akkor elveszítik a földi dolgok a jelentőségüket. Akkortól kezdve nem a karrier, nem az anyagiak, nem a szex, nem a nagy kajálások fogják az első helyet betölteni az életünkben. Illetve helyes lesz a viszonyunk ezekhez, nem ezek uralják bálványként az életünket. Az égiekre fog irányulni a figyelmünk, nem a földiekre: Azt fogjuk keresni, hogy mi Isten akarata az életemmel kapcsolatban, mit szeretne Ő tőlem. Mint egy új kristályosodási pont körül átalakul az életem. Az ember egy olyan átalakuláson megy át, hogy mindent újra gondol, újra értelmez addigi életéből, azután minden új fényben ragyog.

Ahogyan új fényben ragyogott Péter apostolnak is a feltámadás után, a Szentlélek eljövetelekor minden, amit Jézussal kapcsolatban átélt. Nagypénteken hajnalban még megtagadta Mesterét, elhatárolódott tőle. De a húsvétkor átéltek, a sírhoz való futás, az üres sír látványa, a feltámadott Jézussal való találkozások, a Mester háromszori kérdése után, hogy „Péter szeretsz te engem?” minden megváltozott az életében. A többi apostollal együtt összeáll benne a kép Jézusról: világos lesz előtte, hogy ki volt Jézus, és miket cselekedett, és hogy őrá, őrájuk apostolokra, mit bízott. Ezt mondja el röviden, tömören, lényegre törően a most hallott pünkösdi beszédének a részletében.

Így foglalja össze Jézus földi tevékenységét, és küldetését. A Jordánban való „megkeresztelkedésekor Isten a Názáreti Jézust felkente Szentlélekkel és hatalommal.” Ettől fogva, nyilvános fellépésétől kezdve „ahol csak járt, jótetteket vitt végbe, és meggyógyított minden ördögtől megszállottat, mert vele volt az Isten.” Végül három éves nyilvános működése után „Keresztre feszítették, de harmadnap feltámasztotta Isten, és látható alakban megmutatta őt, ha nem is az egész népnek, de az Isten által előre kijelölt tanúknak, vagyis nekünk. Mi ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból.” Vagyis az apostolok tanúsítják, hogy az a Jézus, akivel három évet együtt voltak, és akinek látták borzalmas kereszthalálát ugyanaz a személy, mint akivel feltámadottként találkoztak: akivel ettek, ittak, aki szólt hozzájuk, és elmondta nekik mennybemenetele előtt végső rendelkezéseit.

Nevezetesen „megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek és tanúsítsuk, hogy ő az, akit Isten az élők és holtak bírájául rendelt. Hogy aki hisz benne, elnyeri bűnei bocsánatát.” Vagyis minden embert halála pillanatában ő fog megítélni. És az élők fölött sincs joga másnak ítélkeznie, csak Neki. A bűnbocsánat által új életet nyer az ember, azt az új életet, amiről eddig volt szó. Részesül Krisztus életében, az ő szeretetével jár a világban, azt cselekszi, amit Ő cselekedet, azonosul Jézussal élete és halála miden mozzanatában, és feltámadásában is.”

Aki bánja bűneit, és szüntelenül ebben a feltámadott, Jézussal azonosult életben jár, annak nem kell félnie, hogy egyszer az ítélő Jézus elé kell állnia. Annak irgalmas bírája lesz.
http://engesztelok.hu/irasok-tanulmanyok/935-husvet-2015

Krisztus Feltámadott! Kegyelmekben gazdag áldott húsvéti ünnepeket! Valóban Feltámadott!

“Ne féljetek! Tudom, hogy Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek.

Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondta.”

Mt 28:5-6

“Gyermekkoromnak szép emléke, Köszöntelek, húsvét vasárnap! Száll a szívemre égi béke Ünnepén a Feltámadásnak.” Benedek Elek

A római pápa látogatása Mátyás királynál

A római pápa látogatása Mátyás királynál. A kép hűen visszadja mindazt, amiről sokan igyekeznek megfeledkezni, vagy tudomást sem venni: a mindenkori magyar király hatalmasabb és tekintélyesebb volt a Vatikán vezetőjénél is. Felette földi hatalom nem létezett. Ezért is fontos megértenünk, hogy hazugság és ferdítés, miszerint Szent István idejében a magyaroknak be kellett hódolniuk a nyugatnak és vele együtt a Vatikánnak. A magyar király mindig is kívül- és felül állt az akkori hatalmi rendszeren. Nem mi függtünk tőlük, hanem fordítva.

A vatikáni zsinatokon a magyar király volt felkérve az elnöklésre. Vezetőink egyfajta ellenpólust alkottak és mindig ügyeltek arra, hogy a magyarság érdekei egy fikarcnyi csorbát sem szenvedjenek. Többek között, ezért is szúrtuk a nyugat szemét és a háttérben mindig iparkodtak arra törekedni, hogyan lehetne a Magyar Királyságtól megszabadulni.
Mátyás koráig erre nem sok esélyük volt, mert zömében olyan királyok vezették az országot, akik uralkodása alatt nem foghatott sem a fondorlat, sem a fegyveres agresszió hatalmukon. Jobb híján, így igyekeztek a magyarokkal jó diplomáciai kapcsolatot fenntartani és elismerni a totális szuveneritásunkat. Érdemes a korabeli levelezések között is kutakodni. Királyaink által, a pápának küldött levelek hangvételéből kiderül a hatalmi viszony. Királyaink egytől egyig élményszámban menő írásokat küldtek a pápának. Mátyás levelei is egyenesen zseniálisak voltak, amit maga, jó királyunk fogalmazott ékesebb latinsággal, mint azon személyek írhattak volna ilyet, akiknek anyanyelvük volt. A levelekből is pontosan kitűnik, kinek, hol volt a helye a nemzetközi ranglétrán.

http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/mveszetek/3573-a-romai-papa-latogatasa-matyas-kiralynal

Meghalt, Járt a Mennyben és Üzenettel Tért Vissza…

Az al-Shabaab terrorszervezet keresztény diákokat célzó, 147 áldozatot követelő támadást hajtott végre Kenyában

Iszlamista fegyveresek megszálltak egy egyetemi épületet Garissa városában. A 815 hallgató közül 147-en vesztették életüket és 79-en sebesültek meg. Az akciót csütörtök reggel, helyi idő szerint hajnali 5 órakor, a muzulmán ima idején indították.

A terrorakció egyik túlélője arról számolt be, hogy éppen zuhanyozni készült, amikor lövéseket hallott az egyik hálóterem irányából. A fiatalember ekkor három szobatársával együtt bezárkózott a szobájába.

„Csak lépéseket és lövéseket lehetett hallani, senki sem sikoltozott, mert attól tartottak, hogy az nyomra vezeti a fegyvereseket” – mondta.

A beszámoló szerint az iszlamista támadók benyomultak a hálóhelyiségekbe, és megkérdezték az ott tartózkodóktól, hogy muzulmánok vagy keresztények-e. A keresztényeket azonnal agyonlőtték. „Minden egyes lövésnél arra gondoltam, hogy meg fogok halni” – mesélte a túlélő, hozzátéve, hogy a kenyai hadsereg katonái röviddel ezután behatoltak a hátsó ablakokon keresztül, és kimenekítették őt, valamint másik húsz diákot.

Abdiasis Abu Musab, az al-Shabaab szóvivője a Sky Newsnak nyilatkozva elmondta, hogy csoportjuk kifejezetten a keresztényeket célozta a támadással.

„Szétválasztottuk az embereket. A muzulmánokat szabadon engedtük. Az épület tele van keresztény holtestekkel, sokat pedig túszként tartunk fogva.”

Az al-Kaidával kapcsolatban álló szomáliai terrorszervezet korábban több hasonló akciót is végrehajtott Kenyában, leginkább az országnak ebben a részében, bosszúból azért, mert kenyai egységek is részt vettek az Afrikai Unió békefenntartó kontingensében Szomáliában az al-Shabaab elleni műveletekben.

Az International Christian Concern, a hitükért üldöztetést szenvedőket segítő keresztény szervezet afrikai vezetője, Troy Augustine a következőket nyilatkozta:

„Az al-Shabaan nem hagyott fel kegyetlen és gyáva terveivel, amelyek középpontjában a civil lakosság, azok közül is leginkább a keresztények állnak. Imádkozzatok testvéreinkért ebben a veszélyekkel teli országban, hogy szabadon kifejezhessék Krisztusba vetett hitüket.”

Forrás: Persecution.org
http://idokjelei.hu/2015/04/az-al-shabaab-terrorszervezet-kereszteny-diakokat-celzo-147-aldozatot-kovetelo-tamadast-hajtott-vegre-kenyaban/

Égi Édesanyánk üzenete 2015. április 2-án Medjugorjéból

"Drága gyermekek! Kiválasztottalak benneteket, apostolaim, mert mindannyian valamilyen szépséget hordoztok magatokban. Ti segíteni tudtok nekem abban, hogy újra győzedelmeskedjen az a szeretet, amelyért Fiam meghalt, majd feltámadt. Ezért arra hívlak benneteket, apostolaim, hogy Isten minden teremtményében, minden gyermekemben próbáljátok meglátni a jót és próbáljátok megérteni őket. Gyermekeim, ti mindnyájan testvérek vagytok a Szentlélekben. Ti, a Fiam iránti szeretettel eltelve tudtok szólni azokhoz, akik ezt a szeretetet még nem ismerték meg, ti azonban ismeritek. Ti megismertétek Fiam szeretetét, megértettétek Feltámadását, ti örömmel szegezitek Rá tekinteteteket. Édesanyai vágyam, hogy miden gyermekem egységben legyen a Jézus iránti szeretetben. Ezért arra hívlak benneteket apostolaim, hogy örömmel éljétek az Eucarisztiát, mert az Eucarisztiában Fiam mindig újra odaajándékozza magát és példát mutat a felebaráti szeretetre és áldozatra. Köszönöm nektek."

Medjugorje, 2015. április 2-án

****
A DIADAL - A HARC ELKEZDŐDÖTT

Nagyszombaton (április 4-én) 22:40-kor az M2 műsorán A DIADAL című film, amely Medjugorje történetét mutatja be egy fiatalember, Ben életén keresztül!!!!!
Egyszer a Szűzanya azt mondta Medjugorjéban: "Utoljára jöttem, hogy megtérésre hívjam a világot."

Szeretettel ajánlom!!
A diadal - A harc elkezdődött
2015. április 4. szombat 22:40 - 00:25
https://www.youtube.com/watch?v=0Q2C1yHLoqQ

Kóbor kutyák jelentek meg a nő temetésén, aki éveken át etette őket

Az ebek egyszer csak besétáltak a ravatalozóba, s csendben elfeküdtek az elhunyt nő koporsója mellett.
Margarita Suarez egy kedves és együttérző asszony volt, aki a mexikói Merida városában gondoskodott az utcán kóborló állatokról. A nő minden reggel egy zsák élelemmel indult útnak, és a hontalan kutyákat, macskákat, madarakat etette.
A kutyusok nem felejtették el, mi mindent tett értük Margarite. Temetésén a családtagok meglepődve tapasztalták, hogy több állat is a ravatalozó közelében somfordált. Margarite jó barátságot kötött az ebekkel, akik ott voltak a temetésén, hogy gyászolják őt.
A ravatalozóban először nem tudták, mit tegyenek a nem várt vendégekkel, de miután rájöttek, hogy megemlékezni érkeztek a kutyák, nem küldték el őket. 

NAGYSZERDA

Nagyhét szerda legmisztikusabb ceremóniája a úgynevezett sötétzsolozsma volt. Mindezt a sötét templomban énekelték, és közben a háromszögletű gyertyatartón égő gyertyákat egymás után oltották el, végül csak egy gyertya (Krisztust szimbolizálva) uralkodott a sötétségen. Fél évszázad múlt el azóta, hogy a reformerek ezt a gyönyörű katolikus jellegzetességét eltörölték.

P. Hermann Weinzierl: Elmélkedések a három szent napról

A liturgikus év tetőpontjához, a Nagyhét három szent napjához, a TRIDUUM SACRUM-hoz közeledik [illetve mával meg is érkezett]. Milyen nagy gazdagságot fednek fel e napok szertartásai, a bűnről, a szenvedésről, a vezeklésről, a megváltásról és ezekkel mindig összefüggésben, a kegyelemről való elmélkedések mily nagy gazdagságát. De hogy a kegyelem eme gazdagsága magával tudja ragadni a lelket, ahhoz a léleknek fel kell készülnie. Meg kell értenünk a liturgiát ahhoz, hogy helyes módon ünnepelhessük és a kegyelmek gyümölcsözőkké válhassanak bennünk.
Ehhez elsősorban annak alapvető belátása szükségeltetik, hogy a liturgikus ünneplés valami egészen más, mint az egykori történésekre való emlékező színjáték, mint ahogy ez például a passiójátékokban történik. Jézus szenvedéseinek a megelevenítése ezekben annyira megható lehet, hogy sok néző könnyekre fakad. E megemlékezéseknél azonban a szenvedő Emberfiával csak képekben találkozunk, míg a liturgiában valóságosan és ténylegesen. A szent liturgiában, melynek lényegi magja a szentmiseáldozat, a megváltás eseményei annyira megjelenítődnek, hogy valósággá válnak. A keresztáldozatot a szentmisében nem eljátsszák, hanem szentségi módon megújítják. Az oltáron az örök Főpap valóságosan és ténylegesen feláldozza magát a mennyei Atyának – az áldozatot bemutató pap, az áldozati ajándék és az áldozat bemutatása azonos, csak a bemutatás módja más.
A kereszten Jézus Krisztus vérontással áldozta fel magát, a szentmiseáldozatban vérontás nélkül – vagy ahogy a Trienti Zsinat mondja (DS 1743): Egy és ugyanaz az áldozat tárgya, ugyanaz az is, aki a pap keze által az áldozatot bemutatja, aki annakidején magát a kereszten feláldozta, miközben csak az áldozatbemutatás módja különbözik. E véres áldozat legbőségesebb gyümölcsei áradnak reánk e vérontás nélküli áldozat által. … Ezért nem csak a bűnök, a büntetések, a vezeklések és az élő hívek más kötelezettségeiért lesznek bemutatva, hanem az apostoli hagyomány szerint a Krisztusban megholt hívekért is, akik még nincsenek teljesen megtisztulva [azaz, akik a tisztítótűzben szenvednek még].

A Nagyhét a megváltás egész komolyságával szembesít bennünket, és e konfrontáció módja teljesen rendkívüli. A szent liturgián való részvétel nem érzelmi, mint egy színjátéknál, hanem szellemi és kegyelmi. A liturgia felismerésünket és akaratunkat célozza meg. A liturgia biztonságos úton vezet bennünket, hogy biztosan találkozhassunk azzal a titokkal, ami a hit titka. Egy hitetlen, ha a nagyhét liturgiáin részt vesz, örömét lelheti talán a muzsikában, a rítusok csodálatos szépségében, a pompás öltözetekben, de a tulajdonképpeniben, a kegyelemben nem vehetne részt, abból nem részesülne, a titok rejtve maradna előtte. Az első századokban ezért kiküldték volna a prédikáció után a templomból. Hit nélkül nem lehet megérteni a liturgiát és a keresztség szentségének vétele nélkül nem szabad rajta részt venni.

Készüljünk fel ezért megfelelően a szent hétre. Igyekezzünk egy kicsit, hogy a titkokat jobban megértsük, hogy méltóbban ünnepelhessük, és a kegyelem istenajándékozta gyümölcseit megkaphassuk és magunkban hatni engedjük.

Engesztelő áldozat a bűneinkért

E napok titkának kulcsa az istenemberi Főpap vezeklő szenvedése a mi bűneinkért. A Trienti Zsinat kijelenti (DS 1743): És mivel ez isteni áldozatban, amit a szentmisében bemutatnak, ugyanaz a Krisztus van jelen és lesz vérontás nélkül feláldozva, aki magát egyszer a kereszt oltárán feláldozta (Zsid 9,27), a szent szinódus tanítja, hogy ez az áldozat valóságos engesztelő áldozat.

Nos, ha a bűn komolyságát felfogjuk, akkor azt is meg tudjuk érteni, mit is ünneplünk valójában a Nagyhét e három szent napján. A modern ember azért nem érti meg Krisztus engesztelő szenvedését, mert „a bűnt, mint a vizet issza” (Jób 15,16). A modern szabadságőrület a szíveket időközben már annyira félrevezette, hogy már úgy gondolják, hogy még joguk is van bűnt elkövetni. A természetes, istenadta rend ismerete és Istennek ebből következő parancsai nem csak elvesztek számukra, hanem még ki is gúnyolják azokat, akik arra merészkednek, hogy viselkedésünk isteni normáira figyelmeztessenek. Ennek az a következménye, hogy az ember teljesen hozzászokott a bűnhöz, elvesztette ítélőképességét, mert lelkiismerete eltompult. Jeremiás prófétánál ezt olvassuk: „Megváltoztathatja-e a bőrét a szerecsen, vagy a párduc a tarka szőrét? És ti, vajon tudtok-e ti még jót tenni, amikor már úgy hozzászoktatok a rosszhoz?” (Jer 13,23) Ha nem létezik már bűn, akkor persze engesztelni sincs már miért. Urunk Jézus Krisztus engesztelő szenvedése ezért lett mára a legtöbb ember számára tökéletesen érthetetlen; politikai tragédiává, tragikus félreértéssé vagy bírói tévedéssé változtatják át.

Bűn és büntetés

Mint tudjuk, a bűn nem csak tény, hanem emberi világunk tulajdonképpeni baja. Igyekezzünk ezt a tudást elmélyíteni, hogy azt, amit bűnnek nevezünk, még jobban megérthessük. Ehhez vegyük igénybe Aquinói Szent Tamás segítségét, mert az ő józan és világos magyarázatai a leginkább alkalmasak erre.

A bűn fogalma előfeltételezi a rend fogalmát, ez pedig a teremtés fogalmát. Ha Isten teremti a világot, akkor Ő szükségszerűen rendként teremti, mert ez lényének és egyúttal mindent átlátó bölcsességének kifejeződése. Ezért mondja Szent Tamás: „A mindenség tagjainak egymáshoz való rendje az egész mindenség rendje révén Istenre támaszkodva áll fenn.” Isten tartja össze az egész világot. Ő a világmindenség rendező ereje, mivel nem csak megteremtette a világot, hanem pillanatról pillanatra Ő is tartja fenn. Más szóval: A Teremtő nélkül minden káoszban süllyedne el, de a Teremtő nélkül a világmindenség is káosznak látszik, hiszen a világban rejlő rend csak Isten felől érthető meg.
Ha azonban a világ is teremtmény, tehát a semmiből ered és a benne rejlő tendencia miatt megint vissza szeretne süllyedni a semmibe, akkor a világ az istenadta rend vonásai mellett a káosz, a semmi vonásait is magán viseli. Ezért állapítja meg Tamás (ScG. 3,74): „Az isteni előrelátás rendje megköveteli, hogy a dolgokban véletlenség és esetlegesség legyen.” Istennek nem kellene a teremtett világért aggódnia, ha a világban nem lennének kiszámíthatatlanságok. Ha viszont a dolgokban létezik kiszámíthatatlan, akkor minden pillanatban újra céljuk felé kell terelni őket: „Ami Istentől származik, az rendezve van. Abban áll a dolgok rendje, hogy az egyik dolog a másik dolog által lesz Istenhez vezetve.” Ily módon a teremtés végső célja mindig maga Isten.
Egyes dolgok ezt a célt természetüknél fogva egyszerűen saját létük által érik el, vagyis azáltal, hogy olyanok, amilyenek, mások működésük által, vagyis értelmük és szabad akaratuk által. Utóbbiak a szellemi lények, az angyalok és az emberek. Az angyalok és az emberek arra vannak hivatva, hogy ezt a rendet felismerjék, igeneljék és szabad akaratukból e rend szerint éljenek. Ezért van az angyaloknak és az embereknek lehetőségük arra, hogy az isteni rend ellen cselekedhessenek, tehát a természetüknek megfelelő engedelmességet Istentől megtagadják. A bűn ezért végülis nem más, mint hiány, a felismerés és az akarat hiánya: „A bűn az akaratban nem az értelem valamilyen tudatlansága miatt történik. Mi ugyanis semmit nem akarunk, hacsak nem a jót, a valóságos vagy a csak látszólagos [saját elképzelésünk szerinti nekünk jót].” (ScG 4,92)
A bűn tehát mindig megtévesztés miatt történik. A bűnt elkövető valamilyen látszólagos jó után vágyik, amivel az igazi jót felcserélte. Így gondolja például egy tolvaj, hogy jó neki ezt vagy azt megszerezni, holott valójában ez jogtalanság, hiszen az ellopott dolog nem az övé. Az ellopott tárgyat tévesen jó dolognak tartja, így tette – a lopás – vét az igazságosság ellen és ezért valójában rossz. Ha minden ember lopna, nem lenne lehetséges többé a békés egymás mellett élés. A lopás jogtalanság, az igazságosság elleni bűn, ezért a tolvaj, amint belátja és megbánja vétkét, köteles az eltulajdonított tárgyat visszaadni, vagy, ha már nincs a birtokában, pótolni, hogy az igazságosság helyreálljon.

Hogyan látja azonban Isten az ilyen tévútra vezetett cselekedetet? „Isten tökéletes jóságához tartozik, hogy a dolgokban semmi rendezetlent nem hagy; így látjuk ezt már a természet dolgainál is, hogy minden baj valamilyen jó alá van rendelve. … De mivel az emberi tettek csakúgy, mint a természetes dolgok, szintén az isteni előrelátás tárgyai, a gonosznak is, ami az emberi cselekedeteknél előfordul, valamilyen jónak kell alárendelve lennie. Ez pedig a bűnök megbüntetése által történhet a legmegfelelőbben. A büntetés által lesz ugyanis minden, ami a helyes mértéket átlépi, az igazságosság rendje alá vetve, ami megint visszavezet a kiegyenlítéshez. Az ember ugyanis áthágja az őt megillető mértéket, ha az isteni akarat elé helyezi saját akaratát, és ennek Isten utasítása ellenére szabad folyást enged. Az így létrejött kiegyenlítetlenség lesz eltörölve, ha az ember kényszerítve lesz, akarata ellenére, de Isten utasításának megfelelően, valamit szenvedni. Tehát az emberi bűnöket Isten előtt meg kell büntetni és ugyanígy a jó cselekedeteket meg kell jutalmazni.” (ScG III, 140,5)
A tolvaj sikerült lopása felett bizonyos örömet érez. Ez többé vagy kevésbé nagy, rövidebb vagy hosszabb ideig tartó öröm, aszerint, mit lopott el és milyen sokáig örülhet az ellopott tárgynak. A lopáskor a tolvaj saját akaratát Isten akarata elé helyezi, ami pedig ezt írja elő számára: Ne lopj! De a földi örömért a tolvaj megtagadja Istennek az engedelmességet és áthágja az isteni parancsot. A bűn egy felelősen elkövetett tökéletlenség, amibe az ember saját hibájából kerül, vagyis a bűn Isten és parancsai elleni vétek. Az igazságtalanság viszont megköveteli a kiegyenlítést. Miként már láttuk, a bűnösnek a lopás esetén egyfelől vissza kell adnia az ellopott tárgyat, másfelől az Isten elleni jogtalanságot is jóvá kell tennie. Milyen büntetést kap a bűnös? Tamás megmagyarázza: „Ez a kiegyenlítetlenség azáltal lesz feloldva, ha az ember kényszerítve lesz, akarata ellenére, de Isten utasításának megfelelően valamit szenvedni.” Isten az embert a szenvedés által kényszeríti, hogy bűneit jóvátegye – hozzá kell tenni: amennyiben egyáltalán képes erre, ahogy majd lentebb látni fogjuk.

Lássuk ezt a tényállást még részletesebben: „De mivel csak valami jó lehet az akarat tárgya, a gonosz, mint a jótól való megfosztottság, az értelmes és szabad akarattal rendelkező teremtményben csak speciális értelemben létezik. A rossz [hiány], ami egy dolog formájának vagy teljességének elvonása által jön létre, a büntetés karakterével bír, és ez különösen azáltal van így, hogy minden az isteni gondviselésnek és igazságosságnak van alávetve; ugyanis a büntetés természetéhez hozzátartozik, hogy ellene van az ember akaratának. De a rossznak, ami a szabad akarattal megáldott teremtményben a köteles cselekvés megtagadásából áll, vétek karaktere van; mert az elkövetőjének éppen az lesz felróva, hogy egy cselekedet tökéletessége ellen vétett, melynek akarata szerint ő az ura. Ily módon minden rossz azokban a teremtményekben, akik szabad akarattal rendelkeznek, vagy büntetés vagy vétek.” (STH I q 48 a 5)
E magyarázat megértéséhez maradjunk a tolvaj példájánál. Az, ami a tolvajt tolvajjá teszi, a hiányzó tulajdonjog [vagyis, hogy nem ő a tulajdonosa annak, amit ellopott], ez hiányzik „cselekedete tökéletességéhez, melynek akarata szerint ő az ura”. Lehetősége van, hogy elvegye vagy sem az idegen javat, betartsa vagy sem az isteni parancsot. Ha áthágja az isteni parancsot, akkor jogtalanságot követ el, és ez a jogtalanság „különösen azáltal, hogy minden az isteni gondviselésnek és igazságosságnak van alávetve” egy bizonyos büntetésnek felel meg [azt vonz maga után]. A büntetés lényegéhez tartozik, hogy ellentétben áll a bűnös akaratával. Egy örömteli büntetést soha nem lehet büntetésnek tekinteni. A bűnösnek a büntetést valahogyan éreznie kell, ahogy a tolvaj a lopásnál az örömet érezte, úgy kell neki büntetésként bizonyos szenvedést elviselnie.
A bűnnek ily módon mindig két oldala van. Egyfelől az igazi céltól való eltérés, mert Isten akarata (ezen akaratot kifejező parancs) ellen irányul, másfelől egy téves cél felé való fordulás, vagyis egy földi jó felé, amit Isten elé helyez.

[Ez utóbbi szakaszhoz kaptam a következő segítő magyarázatot: Az ember – ha módjában áll – azért bünteti meg az ellene vétőt, mert egyfelől haragszik rá, másfelől meg akarja bosszulni – mégha nem is ezt a szót használja – az őt ért sérelmet. „Most legyen neki is rossz” – ez az érzés mérsékli a saját veszteségét, a saját haragját. (Gondolom, ezért ítélnek meg embereknek nem anyagi jellegű kártérítést például akkor, ha olyasmit veszít el valaki más hibájából, amit nem lehet visszacsinálni, például meghal egy rokona. Az a tény, hogy az elkövetőnek rossz az, hogy fizetnie kell, enyhíti benne a saját fájdalmát.) Isten azonban nem így bánik az emberrel, hiszen, a teremtmény bűne nem sérti az Ő személyét, Isten nem táplál haragot az elkövetővel szemben. A bűn nem Isten személyét sérti, hanem az embernek Istennel való viszonyát. Ezért Isten büntetése nem bosszúból, nem haragból, nem elégtételből történik, hanem az elkövetővel szembeni jóságból és az igazságosság helyre állítása céljából. Vagyis az isteni büntetés gyógyító jellegű: 1) arra készteti az elkövetőt, hogy javuljon meg, elgondolkodjon a történteken és saját teremtmény létén; 2) a jókat neveli, vezeti ezáltal, az ő igazságérzetüket segíti.]

A bűn lényege

Az embernek igen nehezére esik, hogy a bűn lényegét felfogja. Szent Tamás a bűnt egy helyen a látható tárgyakon fellépő szennyfoltokkal hasonlította össze: „Valóságos értelemben testi dolgokkal kapcsolatosan beszélünk foltról, vagyis akkor, ha egy tárgy egy másik tárggyal való érintkezés révén elveszti eredeti ragyogását. Szellemi területen is ugyanilyen módon kell a foltról beszélni. Az ember lelkének ugyanis kettős ragyogása van: Egyfelől a természetes értelem fényének visszaverődésétől, melyek tevékenységét irányítják, másfelől az isteni fény, vagyis a bölcsesség és kegyelem visszaverődésétől, ami az embert képessé teszi, hogy jól és helyesen cselekedjen. Ha a lélek valamilyen dologhoz szeretettel ragaszkodik, az bizonyos értelemben egy érintésnek felel meg. Ha vétkezik, akkor az annyit jelent, hogy valamilyen dologhoz az értelem és az isteni parancs fénye ellenére ragaszkodik. … Ezért az ilyen érintkezés hatására elvesztett ragyogását, képszerűen a lélek megszeplősítésének nevezzük.” (Sth I/II q 86 a 1)
Ugyanezzel a hasonlattal a halálos és a bocsánatos bűn közötti különbséget Tamás így magyarázza meg: „Ahogy egy testnél előfordul, hogy kétfajta módon szennyeződik be, egyszer az ékességéhez szükséges dologtól való megfosztás révén, másszor valami idegen dolog, például piszok vagy por rárakodása által, mely ékességét [csupán] eltakarja, úgy vonhatja magára a lélek is két módon a foltot: Egyfelől a halálos bűn által, ami teljesen megfosztja a kegyelem ékszerétől, másfelől a bocsánatos bűn által, amit valami evilági dolog iránt érzett rendetlen vonzalma esetén követ el. És ezért van szükség a halálos bűn foltjának eltávolításához a kegyelem visszaszerzésére, míg a bocsánatos bűn foltjának eltörléséhez csupán a kegyelem egy aktusára, ami megszünteti az evilági valami iránti rendetlen vonzalmát.” (Sth III q 87 a 2 ad 3)
Mivel a lélek ragyogását közvetlenül nem láthatjuk, nehezünkre esik, hogy ennek elvesztését észrevegyük, tehát a bűnt kellően megértsük. Ezzel a ténnyel minden lelkiismeretvizsgálat esetén szembe találjuk magunkat: Milyen gyakran próbálkozunk, hogy felkeltsük magunkban a helyes megbánást, és ez milyen sokszor nem sikerül! Ekkor nem marad más hátra számunkra, mint Isten kegyelmével a bűnt józanul és komolyan Isten megsértéseként vagy a lélek eltorzulásaként magunk elé képzelni, és szilárdan megfogadni, hogy a jövőben elkerüljük a bűnre szolgáló alkalmakat.

A lélek ragyogásának elvesztéseként a bűn valami tisztán negatív dolog, „vagyis az isteni fénnyel való kapcsolat megfosztása” (Sth I/II q 86 a 2 ad 1). De ez minden? Nincsenek a bűnnek további következményei is? Szent Tamás így magyaráz: „A lélek szépsége az Istennel való hasonlatosságából áll, Aki felé a Tőle kapott kegyelem szentsége által a léleknek formálódnia kell. Ahogy a nap fényének észlelését a nap elé került valamely test lehetetlenné teszi a számunkra, úgy zárja el egy elkövetett bűn a lélektől a kegyelem fényét, mert a bűn elszakít Istentől, ahogy Iz 5,9 mondja. … Ezért nevezik a foltot sötétségnek.” A folt lényegét tekintve a kegyelemtől való megfosztás, és egyben akadály a kegyelem újabb felvételére.

Bűn és örökkévalóság

Egy bűn (itt a súlyos bűnről van szó) a lélekben áthidalhatatlan akadályt teremt a kegyelem számára. A lélek nem képes a kegyelmet fogadni, ráadásul saját magától nem képes többé ebből a helyzetből kiszabadulni. Ezért beszélünk arról, hogy a lélek sötétségben van, hiszen az isteni fénytől tökéletesen meg van fosztva. Az ezen bűnnek megfelelő büntetés az elkárhozás. Ez Isten boldog színe látásától való örökre szóló megfosztás. Ehhez jön még az érzékek büntetése, az időbeli büntetések, melyek a földi élet testi és lelki szenvedéseiből állnak.
Szent Tamás megmagyarázza, „hogy a büntetésnek meg kell felelnie e bűnnek. A bűnben azonban kétfajta momentum van: egyszer a halandó jó felé való rendetlen vonzódás és erről az oldalról a bűn véges, mert a teremtmények tettei nem lehetnek végtelenek. Az ilyen bűn büntetésének az érzékek büntetése felel meg, ami szintén véges. Az Istentől való elfordulás oldaláról viszont a bűn büntetése az elkárhozás, ami végtelen, hiszen a végtelen Jó, azaz Isten elvesztéséből áll.” (Sth I/II q 87 a 4)

Az örök büntetés tényét ma a legtöbb ember képtelen felfogni és elfogadni. Ennek oka egyfelől a tökéletesen hamis elképzelés Istenről. A szeretet hamis fogalmából és Isten jóságából kiindulva, úgy gondolják, hogy egy ilyen Isten soha nem lehet annyira kegyetlen, hogy teremtményeit bűneik miatt örökre meg akarná büntetni. Azon kívül miért lenne az jó Istennek, ha teremtményeinek nagy része a pokolban örökre átkozná Őt?
Másfelől e vélemény mögött magának a bűnnek a félreismerése áll. A mai ember teljesen félreismeri a teremtmény szabadságának komolyságát és a számára ebből adódó felelősséget. A teremtménynek örökre szóló döntéseket lehet és kell hoznia, mert csak ily módon válik képessé az igazi istenszeretetre. Isten az ember döntéseit kegyelmi segítségei által támogatja, ily módon válik az ember képessé, hogy élete végső célját, Istent elérje. E cél elvétése azonban örökre szóló katasztrófa. Ezért nem lehet soha a bűnt eléggé komolyan venni és eléggé félni tőle.
[Az itt leírt igazságokkal kapcsolatban ajánlom figyelembe a következő gyászbeszédet]

Vezeklés és elégtétel

Hogy a bűn milyen komoly dolog, az arról ismerhető fel, hogy milyen elégtételre volt szükség, hogy Isten megbocsáthassa az embereknek bűneiket. Szent Tamás hangsúlyozza: „De hogy az elégtétel azonos értékű legyen, végtelen erejűnek kellett lennie, mert a bűn, melyért elégtételt adott, három okból rendelkezett bizonyos végtelenséggel: először az isteni felség végtelensége miatt, amennyiben Őt az engedetlenségben mutatkozó megvetés által sérelem érte, ugyanis a vétek annál súlyosabb, minél hatalmasabb az, aki ellen elkövették. Másodszor amiatt a jó miatt, ami a bűn által elveszett. Harmadszor maga a természet miatt, ami megromlott, mert ez bizonyos végtelenséggel bír a tekintetben, hogy hordozóit vég nélkül meg lehet sokasítani. Egy tisztán teremtmény tettének azonban nem lehet végtelen hatása, és ezért nem képes elégséges elégtételt adni.”
Az embernek ugyan megvan a szabadsága, hogy a bűn által az ingyenes, istenadta kegyelmet elveszítse, de az a szabadsága már nincs meg, hogy ezt visszaszerezze. Más szóval: A bűn által elvesztette szabadságát a kegyelemre és a bűn rabszolgája lett. Isten gyermekéből és barátjából az ördög társa lett. A bűn szétzúzta a teremtménynek Istenével és Teremtőjével való baráti kapcsolatát, amit egyedül a megszentelő kegyelem tesz lehetővé, ami a teremtményt természete fölé emeli és a Háromszemélyű egy Isten valódi képmásává teszi. Csak a kegyelemben élő ember igazán szeretetre érdemes Isten számára.

Csak ezek a felismerések teszik lehetővé számunkra, hogy a Nagyhét történéseit valóban megértsük. A bűn miatt elvesztett igazságosság visszanyerése csak egy ennek megfelelő végtelen engesztelői művel lehetséges, ami a végtelen vétket kiegyenlíti. Isten igazságossága előtt a bűnös ember mindaddig menthetetlenül elveszett volt, amíg valaki helyettesként nem vette magára a szükséges engesztelést, amivel a vétek törölve lesz. Az embernek szüksége volt egy közvetítőre és közbenjáróra Isten előtt, hogy újra megszerezhesse Isten barátságát. Ennek a közvetítőnek és közbenjárónak mindkét oldalt át kellett hidalnia. Egyfelől az emberből kellett jönnie, hogy az ember helyetteseként léphessen fel és elégtételt adhasson, másfelől Istennek kellett lennie, hogy tetteinek végtelen értéke legyen.
A Zsidóknak írt levelében Szent Pál e rendkívüli közvetítőnek a lényét így magyarázza meg: „Azelőtt Isten a próféták útján több alkalommal és többféle módon szólt őseinkhez. Ebben a végső korszakban a Fia által beszélt hozzánk, akit a mindenség örökösévé tett, hiszen a világot is általa teremtette. Mint dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget. Miután megváltott minket a bűntől, helyet foglalt az isteni Fölség jobbján.” (Zsid 1,1-3) Az idők végén Isten egyszülött Fiát az emberi világba küldte, aki „dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása és a mindenséget hathatós szavával tartja fenn”. Magára kellett vennie az emberek bűneit, „ezért minden tekintetben hasonlóvá kellett válnia testvéreihez, hogy irgalmas és Istenhez hűséges főpap legyen, és kiengesztelje a nép bűneit”. (Zsid 2,17)
Mivel Ő egyszerre Isten és ember, Ő, Jézus Krisztus az egyetlen közvetítő Isten és az emberek között. Ebből azonban az következik, „hogy egyetlen bűn sem bocsáttathatik meg, csakis Krisztus szenvedésének ereje által, amiért az Apostol azt mondja, hogy »vérontás nélkül nincs bűnbocsánat« (Zsid 9,22).” (Sth III q 69 a 1 ad 2)

Summája egy másik helyén Szent Tamás ezt írja: „Krisztus szenvedése által nem csak az egész emberi természet közös bűnének vétkétől és büntetésétől szabadultunk meg, azáltal, hogy a váltságdíjat értünk megfizette, hanem minden egyes ember, aki Krisztus szenvedéseiben a hit, a szeretet és a szentségek által részesedik, minden személyes bűnétől is. És ezért nyílik meg számunkra Krisztus szenvedése által a mennyország kapuja.” (Sth III q 49 a 5)
Az embert terhelik a bűnei és az ezekből következő büntetés. Jézus Krisztus helyettesítőként átveszi ezeket és megszabadít bennünket tőlük, „azáltal, hogy a váltságdíjat értünk megfizette”. A megváltás gyümölcseiben való részesedés feltétele azonban az, hogy az ember „a hit, a szeretet és a szentségek által részesedjen Krisztus szenvedéseiben”.

Egy másik helyen Szent Tamás különbséget tesz a szenvedés különböző aspektusai között, amivel ezen aktusok messzemenő hatásai világossá válnak számunkra: „Krisztus szenvedése Krisztus lelkének akaratát tekintve az érdem módján hat; Krisztus testét tekintve vezeklésként hat, amennyiben megszabadít bennünket a büntetéstől, kiváltásként, amennyiben a bűn szolgaságából szabadít ki, áldozatként, amennyiben Istennel kiengesztel.” (Sth III q 48 a 6 ad 3).
Isten Fia az, aki emberként értünk szenved. Ezen okból lehetséges, hogy Krisztus szenvedése istenségére vonatkozzon, ami által ez végtelen engesztelői értékét elnyeri, és amitől egyáltalán megváltásunk hatékony oka származik. Krisztus lelkét tekintve szenvedése érdemszerző, és megszerzi a megváltói kegyelmek kimeríthetetlen kincsét, melyek által minden ember megmenekülhet. Ezért mondjuk joggal: Minden kegyelem a keresztből ered.

A lelkek kiváltása Jézus Krisztus által

Kétségen felül áll, hogy Krisztus szenvedése az isteni megváltói szeretet titka. Nagy a veszély, hogy e titok felett felületesen átsiklunk és azt képzeljük be magunknak, hogy Jézus keresztáldozatát meg tudjuk érteni. Különösen egy gondolat segíthet nekünk, hogy a megváltás isteni mértéken felüliségét és benne Megváltónk irántunk érzett mértéken felüli szeretetét megsejtsük. A katekizmusból minden katolikus tudja, hogy magában tekintve Krisztus még oly kicsiny szenvedésének is végtelen értéke van. Krisztus vérének egyetlen cseppje is elegendő lett volna arra, hogy az egész világot megváltsa. Miért nem elégedett meg ennyivel az isteni Megváltó? Miért nem fejezte be legkésőbb megostorozása után szenvedését? A válasz e kérdésre az elrejtett isteni végzések homályába vezet bennünket.
Szent Tamás a kiváltás fogalmából kiindulva megpróbál közeledni ehhez a titokhoz. Tekintetbe veszi, hogy a vételhez mindig két dolog szükséges, „nevezetesen a vételár és ennek valamely dolog megvételére való rendelése. Ha ugyanis valaki olyan árat fizet, ami nem fedezi a megszerzendő tárgy teljes értékét, nem vételről, hanem csak részleges vételről és részleges ajándékozásról beszélünk. Ha tehát az emberi nem megváltásával kapcsolatban az ár nagyságáról beszélünk, személye végtelen méltósága folytán Krisztusnak bármely tetszőleges szenvedése bőven elegendő lett volna halála nélkül is az emberi nem kiváltására. Ha azonban a vételár meghatározásáról beszélünk, akkor azt kell mondanunk, hogy az Atyaisten és maga Krisztus az emberiség megváltására nem határozott meg mást, mint Krisztusnak halála általi szenvedését.” (Quodlibetum 2 q 1 a 2 co)

MI tehát csak azt a tényt állapíthatjuk meg, hogy Isten sokkal magasabb árat állapított meg, mint amennyi szükséges volt. Istennek e szabad elhatározására azonban Tamás csak ilyen okokat tudott felhozni, mint például, „hogy Krisztus az emberi nemet nem csak hatalma, hanem igazságossága által is meg akarta szabadítani a bűnöktől. És ezért nem csak azt vette figyelembe, hogy az istenségével való egyesülése okán fájdalmának milyen nagy az ereje, hanem azt is, hogy milyen nagynak kellene a fájdalomnak lennie, hogy az emberi természet szerint egy ilyen elégtételre elég legyen.” (Sth III q 46 a 6 ad 6)
Más szóval a szenvedésnek kívülről nézve is minden elképzelhető mértéket felül kellett múlnia, ami a sokféle és rendkívüli szenvedésekben jutott kifejezésre és mindenki számára látható lett. Végül is Krisztus szeretete az, ami Őt erre a mértéket felülmúló szenvedésre indítja. Krisztus szenvedéseinek szemlélésekor minden embernek tudatában kell lennie eme isteni megváltói szeretet nagyságának, mert „senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért”. (Jn 15,13)
És milyen nagynak kell lennie ennek a szeretetnek, ha barátaiért ilyen hallatlan nagy fájdalmakat akar magára venni és önként elviselni? Paul Claudel „Gyümölcsosztó Boldogasszony” című drámájában a leprás Violaine ezt mondja nővérének, Marának: „Hatalmas a szenvedés, ha olyan önként vállalja magára valaki, mint a bűnt.” Az engesztelő szenvedésnek ugyanolyan önkéntesnek kell lennie, mint amilyen a bűnelkövetés volt. Szenvedést azonban csak szeretetből lehet önként vállalni és nem csak kelletlenül elviselni. Ezért mondja Violaine röviddel korábban: „A szeretet okozta a fájdalmat, és a fájdalom okozta a szeretetet. A fa, amit tűzbe dobnak, nem csak hamut ad, hanem lángot is.” A láng azonban fényt ad, isteni fényt, a kegyelem fényét. Ezért csak örömmel teli lehet Szent Pállal együtt kiáltanunk: „Mivel tehát olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, legyünk állhatatosak a hitvallásban. Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együttérezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk.” (Zsid 4,14-16)

Aquinói Szent Tamás fontos tanáccsal szolgál számunkra, ami a szent liturgia titkát felfedheti előttünk, és ami bizonyára segítségünkre lehet, hogy áhítatosabban, összeszedettebben, érdeklődőbben, figyelmesebben és mindenekelőtt szeretőbben vegyünk részt a szent liturgiában: „A keresztény vallás egész rítusa Krisztus papságából vezetődik le.” (Sth III 63,3)
Azt mondhatjuk tehát: A szentmise minden gesztusa, a liturgia minden szertartása Krisztus papságából ered, és abból az áldozatból vezetődik le, amit az örök Főpap lelkünk üdvéért bemutatott, a kereszten meghozott áldozatából. Lépjünk tehát e nagyböjti napokban bizalommal a kegyelem trónusa elé, azáltal, hogy a szent ünnepeket áhítatosan követjük, és akkor biztosan elnyerjük irgalmasságát és megtaláljuk Krisztus kegyelmét. Kegyelmét, mely csakúgy, mint a szeretete végtelenül túláradó.


www.antimodernist.org/am
http://www.katolikus-honlap.hu/1501/haromnap.htm