Bocsa József: A Jézussal való napi találkozás begyakorlása

Sokan érzik, hogy nagy változások előtt áll az Egyház és a Világ. A legkülönfélébb próféciák nagyon közelre jelzik e változások kezdetét. A legtöbben erre az október hónapra.

Ezeknek a próféciáknak, felhívásoknak különböző a hangszerelése és ennek megfelelően a hatása is. Ha összeszedettségre, éberségre, imádságra hangolnak, az rendben van. De ha félelmek, rettegés, rossz érzések töltenek el, ennek nyomán embereket, az nincs rendjén.

Újra keringenek, akárcsak gyerekkoromban a háromnapos sötétségről szóló, Fatimához kapcsolt jövendölések. Csakhogy ezekről már tudjuk, hogy a három napos sötétség nem kezdete, hanem a lezárása lesz ennek a korszaknak, amiben most élünk. A háromnapos sötétséget sok más, már a Bibliában is megjövendölt esemény előzi meg, többek között az un. Nagy Figyelmeztetés, vagy más megfogalmazásban a lelkiismeret megvilágosítása, az antikrisztus fellépése és remélhetőleg nem túl hosszú uralma. A három napos sötétség után, akik azt túlélik már az új ég és az új föld következik.

Egyik ilyen Ausztráliában élő prófétánál ezt olvassuk. A Boldogságos Szűzanya folyton látomásban jön hozzám, és emlékeztet: „Semmi sem fontosabb, mint hogy mindenkit minden nap biztonságos menedékemnek, Szeplőtelen Szívemnek szenteljetek”. Boldog volt, amikor így szólt hozzám: „De ne féljetek, gyermekeim. Annyi minden vár rátok. Beléptek a Béke Új Korszakába. El sem tudom mondani, milyen szépséget fogtok megtapasztalni, amit Fiam készít nektek”.

Ha félelem, rettegés van bennünk, akkor vagy az üzenettel van baj, amit olvasunk, vagy az Istenhez, a prófiéciákhoz való alapvető hozzáállásunkkal.

Milyen a helyes viszonyulás Istenhez, a korunkra vonatkozó próféciákhoz?

Ahogy erre a beszédemre készültem imádsággal, egy telefonhívást kaptam valakitől, aki Natália nővért is jól ismerte, szállásadója is volt néhány évig. Neki is vannak misztikus kegyelmei. Amit elmondott nekem, és írásban is átküldött, abból szeretnék most néhány gondolatot megosztani veletek. A legfontosabb, amit átadott nekem, és amit én is szeretnék továbbadni nektek a következő Jézus kérte, hogy mindenkinek mondjam meg hogy a nap folyamán – minden nap – jelöljön ki egy időt, menjen Hozzá, figyeljen Rá, mert Ő találkozni akar mindenkivel, aki kész rá, és szólni akar mindenkihez, nemcsak kiválasztott lelkekhez.

Miért olyan fontos ez, hogy naponta időt adjunk Jézusnak? Azért, mert így mindenkiben tudatosul, hogy személyesen ő is meg van szólítva, nem csak a szentek, nem csak a papok, nem csak a szerzetesek, nemcsak a Szentlélek különleges ajándékaival rendelkező személyek. Azért fontos, hogy minden nap időt szánjunk Jézusnak, mert eljön az idő, amikor nem fordulhatunk másokhoz, csak Jézushoz, mert teljesen magunkra leszünk utalva. El kell kezdenünk, be kell gyakorolnunk, hogy felismerjük az Ő szólításait.

Jézus előtt mindenki fontos, mert Ő személyesen is találkozni akar velük, mert mindnyájunkat meg akar szólítani és mindnyájunkoz szólni is akar. Jézus mindenkit személyesen, különlegesen és másképpen szeret, úgy mintha csak egyedül volna a világon. Számára minden ember a legnagyobb kincs, mert nincs belőle több. Ezért Jézus mindenkihez szólni akar, találkozni akar naponta mindnyájunkkal, csak adjunk Neki alkalmat erre. Akarjunk minden nap randevúzni vele! Szánjunk minden napunkból néhány percet a Jézussal való találkozásra! Ez nem nehéz, mindenki számára megvalósítható, elég lehet rá néhány perc. Jézus egyénileg szeret mindnyájunkat. Szeretné, hogy létrejöjjön a Vele való személyes kapcsolat, amely által félelem nélkül át tud vezetni minket a legnagyobb megpróbáltatásokon is – legyenek azok személyes megpróbáltatások, vagy nagyobb közösséget érő megpróbáltatások.

Aki átadta nekem ezt az üzenetet, azt írta, hogy mindig is közel akartam kerülni Jézushoz. de a vallásos könyvek, amiket olvastam, nem mondták meg hogyan. Szabályról, parancsokról tanítottak. De én személyesen akartam Őt.

Nincsenek mások a lelki életben sem, csak parancsok szabályok. Ha ezeket személyesen kapjuk valakitől (például magától Jézustól), nagyobb lehet a motiváló erejük. Valójában ő is szabályokat kapott, 5 szabályt.

A Jézushoz való közel kerülés 5 szabálya.

1. Vágyakozzunk utána. Istenhez nem elsősorban lábainkkal közelíthetünk, hanem vágyainkkal. Fontos, hogy ott legyenek bennünk az Istenre irányuló vágyak, szítsuk fel ezeket újra meg újra magunkban.
2. Dícsérjük, magasztaljuk Őt! Miért fontos a dicséret, magasztalás? Mert ekkor lelkünk belső kastélyának szobáiban lebontja a falakat és elfoglalja az egészet. Ujjongásának öröme átjár. „Varázslat” történik: Rongyaim eltűnnek, szeretetének ragyogásába öltöztet. Tegnap megint anyák siránkoztak telefonon, hogy gyermekeik megtéréséért már évek óta könyörögnek. Az imájuk főként ebből áll, mivel meghallgatásra úgy látják, nem talál. Mondtam micsoda hitetlenség! Lám nem jutsz vele semmire! Biztos megmenekül Isten idejében, de te magad akár halálodig szomorkodhatsz. Lépj a dicsőítés útjára! A dicsőítésben Erő van! Az idő megrövidül! Dicsőítsük Istent azért is, hogy szeretteink jelenleg még nem ott tartanak, ahol mi szeretnénk, de Isten a maguk útján elvezeti majd őket Magához.

1. Igyekezzünk boldoggá tenni Jézust. Úgy élj, hogy Jézus boldog legyen. Ne fájjon Neki semmi, ha Rád néz. Persze ez nem mindig sikerül, de nem baj. Kezdjük újra, Neki csak ez számít. És akkor áldásokat küld Neked, mert Ő nagylelkűbb mindenkinél.
2. Pihenjünk meg Benne! Pihenjünk meg ott a kebelén, ahogy a szeretett tanítvány az Utolsó vacsorán!
3. Ha ezekből semmit sem értesz, ha éppen olyan állapotban vagy, hogy ezek is túl nehéznek, és bonyolultnak tűnnek, elég csak szívből ezt mondogatni: ÁLDOTT LÉGY! ÁLDOTT LÉGY! ÁLDOTT LÉGY!

Mindezek lelki, szellemi világunkban zajlanak, helyszíntől függetlenül. Lehet kórházi ágyon, az esti alkony nyugodt sugárzásában, a természet ölén, főzés közben, komoly munkádat megszakítva, egy pillanatra összekapcsolódni az isteni felénk áradó Jelenléttel. Ezt megkönnyíti a szentmisében, szentáldozásban kapott kegyelmi áradás, a kegyhelyek átimádkozott légköre, amelyek fölött megnyílik az Ég. De Isten, Jézus Jelenlétét megkaphatod akkor is, ha padlón vagy – de hited még pislákol – egy őszinte, Isten után vágyakozó pillanatodban.

Mindezek után feltehetjük a kérdést: Hát akkor ne legyenek hosszú imádságaink? Ne imádkozzuk a Rózsafüzért se? Ma a Rózsafüzér Királynőjének az ünnepe van.

De igenis imádkozzunk, különösen azok, akiknek van rá idejük. A rózsafüzér imádkozáshoz nagy kegyelmi ígéretek fűződnek. De nem szabad a kísértésnek engednünk, hogy a teljesítmény, a mennyiség legyen a fontos. Mindenekelőtt az előbb elmondott elemek legyenek fontosak.

1. Vágyakozzunk utána a Jézussal és Édesanyjával való kapcsolatra.
2. Dicsérjük, magasztaljuk a Szentháromságot.
3. Igyekezzünk boldoggá tenni Őt, Őket
4. Pihenjünk meg Benne – Jézus és Mária Szívében – különösen akkor, amikor holt fáradtak vagyunk.
5. Lehet, hogy csak ennyire marad erőnk: ÁLDOTT LÉGY! – Van amikor ennek az ismételgetése is elég.

Jézusnak végtelen szeretetében nagyon sok gyengesége van, amely irgalomra hangolja Őt. Az egyik ilyen gyengesége az Édesanyja, különösen az Ő könnyei. Ezért Jó a Szűzanyán keresztül, az Ő segítségével közeledni hozzá.

Igyekezzünk boldoggá tenni őt! – Ehhez a ponthoz egy gondolat. Mi Jézus számára a legnagyobb boldogság? Ha kielégülést nyer a lelkek utáni vágya, szomjúsága. A kereszten kimondott szava – szomjúhozom – a lelkek utáni szomjúságát fejezi ki.

Idéztem már egy Ausztráliában élő nagyon egyszerű de mély üzeneteket kapó misztikus friss üzenetéből. Valentina Papagna ez év szeptember 22-i üzenetéből: Mindenkit szenteljetek Szeplőtelen Szívemnek! A Szűzanya azt akarja, hogy szenteljünk minden embert körülöttünk az Ő Szeplőtelen Szívének, ahogy mondta, nincs sok vesztegetni való időnk. Ezt úgy tehetjük meg, hogy neki szenteljük mindazokat az embereket, akik mellett elmegyünk és látjuk – bevásárlóközpontokban, az úton, a munkahelyünkön, itt ezen a réten, és akárhol.  Ezt pl. ilyen formán tehetjük „Szűzanya, ahogy áthaladok ezen a helyen, és sok emberrel találkozom útközben, odaszentelem magam és mindazokat az embereket, akik mellettem elhaladnak Szeplőtelen Szívednek. Kérlek, védd meg őket és mentsd meg őket.”

Miért olyan fontos ez az önmagunk és mások Szűzanyának szentelése? Utaltam már rá, most idézem ugyanezt egy más megfogalmazásban. Imánkban mindhárom Isteni Személyhez forduljunk.  De előtte Máriát hívjuk – mert Jézus mondta: „Nem látom annak rongyait, aki Édesanyámmal jön.” Édesanyám Szívében nem tartok ítéletet!” Te Ott vagy? Ha még nem, hát siess! Nem leszel megítélve. Micsoda ígéret!

A Jézus iránti szeretetünknek szép kifejeződése a Szeretetláng Jézus imája

A héten volt Kis Szent Teréz ünnepe. Nagy Szent Teréztől átvette ő is az imát, amely megzenésítve is rendelkezésünkre áll: „Ne félj, ne aggódj, ne sírj, ne bánkódj: ha tiéd Isten tiéd már minden. Ne félj, ne aggódj, ne sírj, ne bánkódj: elég Ő néked.”

Aki felhívott telefonon, és akinek a gondolataiból most sokat idéztem, dr. Nehéz Márta, Mirjam nővér volt. Blogjának címe:  kivigasztalengem.hu

Ennek az elmélkedésnek talán a legfontosabb felhívása volt a Jézussal való naponkénti randevú. „Mindenkinek mondd meg: azt kérem, hogy mindnyájan jelöljetek ki egy időszakot a nap folyamán, és akkor jöjjetek Hozzám. Maradjatok Előttem, mert mindnyájatokkal találkozni akarok, és mindenkihez szólni akarok.”

Akik már jártasak a személyes imában, azoknak talán könnyű lesz ezt megvalósítani, de azok is kaptak segítséget, akik még, kezdők, akiknek ebben kevés tapasztalata van.

Arra vonatkozó tanácsok, hogy milyen legyen a Jézussal való randevúnk.

1. Jézus nem mondott időt, de gyakoriságot igen! Minden nap menjünk Hozzá. Ez a találkozás lehet akár 1 óta, de lehet akár néhány perc is. Jézusnál nem a mennyiség, a minőség számít: szívünk felé hajlása, bizalma és szeretete.
2. Hogyan készüljünk fel a Jézussal való találkozóra? Kezdjünk azzal, hogy fájlaljuk, hogy megbántottuk. Bűneink felidézésébe nem szabad elmerülni. Úgyis tudja. És nem is akarja: „A trágyadombon nem találsz meg Engem.” (Natália nővér) „Nekem elég a megtört szív, elég egy bánattal teli tekintet is.”(Valtorta Mária)
3. Ha harag, gyűlölet van bennünk, nem jön létre a Jézussal való találkozó. A gonosz lélek ilyenkor akadályozza. Ekkor Jézus segítségét kell kérni: Jézus, haragszom, fájnak a bántások, segíts, hogy meg tudjak bocsátani. Ekkor ez is rendben van. Jézus így is elfogad.  És Ő segít, ha hagyod.
4. Ne várd, hogy hangokat hallj! Testben élünk, van lelkünk, Isten Szelleméből lehelt belénk. Szellemünkkel kommunikálunk Istennel, a test adja a keretet. Isten szellemünkhöz szól rendszerint. (Hangját is hallhatod, az bensődből jön.)
   Hogy van ez a gyakorlatban? Hirtelen megérzel, megértesz valamit. Rájössz, hogy Isten hányszor segített, s kezdesz hálát adni. Akkor Jézus megsimogatja lelked, és ezt meg is érzed: hirtelen nagy örömöt, megelégedettséget tapasztalsz. Nem gyötör a probléma, mi eddig: Megoldás jött. Kedved támad valamit megtenni. Belevágni egy ügyintézésbe, mit nehézsége miatt halogattál. Erőt kapsz, hogy valamit elengedj, ami zavarta lelked. Kedvet, hogy időzz Jézussal kicsit. Az is lehet, hogy egy másik emberen keresztül szól hozzád.
5. Vannak, akik már megtették. Elmentek lélekben erre a találkozóra. Ujjongva mondták: a Szentlélek Jelenléte és ereje kiáradt rájuk, határtalan örömmel tapasztalták Isten közelségének boldogságát: hogy Isten ennyire szereti őket és hogy ők áldottak! Amit ilyen mélyen eddig nem éltek át. Ez nagy kegyelem, mert sokan gondolják, hogy el vagyok keseredve és veszve.  Mások sem szavakat hallottak, hanem az Oltáriszentség felől hatalmas szeretet sugárözön áradt feléjük és megtapasztalva Isten szeretetét könnyeztek.
6. Ha úgy gondolod, kaptál semmit földi érzékeléseddel, légy biztos, hogy akkor is kaptál. lehet, hogy egy bűn büntetésének eltörlését, valami rossztól megmenekülhettél. De biztos lehetsz, Jézus oltalma kiáradt rád, mert elmentél a találkozóra. Mi emberek is ajándékkal megyünk szeretteinket látogatni. Isten felülmúlja minden reményünket. Az lehet, hogy ajándékát csak későn ismerjük fel. De ha hiszünk jóságában és gondoskodó szeretetében, mindent megnyerünk, az örök életet is.

Jézus azért hív találkozóra mindenkit, hogy felkészítsen, hogy ha olyan helyzet jön, hogy egyedül maradunk papjaink és az Oltáriszentség nélkül – esetleges keresztényüldözés, akár csapások esetén – mi gyermekei ne essünk kétségbe, mert már addigra tudatosul, hogy Ő nem hagy magunkra, szól hozzánk, csak menjünk Hozzá.  Nem vagyunk, és nem leszünk elhagyatva. Szokjuk meg, hogy menjünk Hozzá, bármi történjen is bennünk, vagy körülöttünk!

Bocsa József piarista atya

Véletlenek pazar összjátéka

 

„Lehetetlen, hogy a Szentírást elolvasva vagy az üdvtörténet eseményeiben elmélyedve ne vegyük észre, és ne okozzon döbbenetet az a szimbólumokhoz való isteni vonzódás… ezek a szimbólumok és utalások sem lehetnek véletlenszerű és tetszés szerint cserélhető emberi jelek” – írtam egykor, és gondolom ma is. Hosszan lehetne elmélkedni arról, hogy mi lehet ennek az oka, de ezúttal csak a szimbólumok teljes megfelelését emelném ki a hit jellegzetességeinek. Ezek a szimbólumok szem előtt vannak, mindenki láthatja őket, de csak azok értik, akik rendelkeznek az értelmüket megnyitó kulccsal, a hittel, hogy lássanak és higgyenek, a hittel nem rendelkezők pedig látva lássanak, de ne higgyenek.

De az, aki a hazugság atyja és gyilkos kezdettől fogva, egyúttal Isten majma is, ezért ebben is igyekszik megrontani az igazság rendszerét: az övéi révén maga is szimbólumokat használ, amelyek szem előtt vannak, mindenki láthatja őket, de csak az ismeri bizonyossággal értelmüket, aki „beavatott”, aki megkapta a „tudást”, mert a gonoszoknál a tudás hit nélküli. Mindenki másnak a homály, jó esetben az erkölcsi bizonyosság lehet az osztályrésze a szimbólumok által jelzett valóság és az azt használók gonoszságáról.

Az erkölcsi bizonyosság ebben az esetben azt jelenti, hogy ha a rendelkezésekre álló tények alapján bizonyosságra juthatunk arról, hogy valakivel kapcsolatban minden esemény, megnyilatkozás, cselekedet, sőt mulasztás is az általa okozott kártételt fokozza, az általa használt szimbólumok pedig gyanúsak, nem kell feltételeznünk irracionalitást szimbólumainak kiválasztása mögött. Ugyanígy ha az érintett személy működése egyedül az állapotszerűen állandó irracionális működéssel (azaz a hülyeséggel) lenne menthető, nem vagyunk kötelezettek feltételezni azt, hanem nyugodt lelkiismerettel megállapíthatjuk róla, hogy gonosz. Mert az erkölcsi bizonyosság elegendő ok és jogalap egy ilyen megállapításhoz.

Mindezzel azért foglalkoztam ismét, mert egy atya emlékeztetett nemrégen egy interjúra, amelyben a korábban megénekelt Quarracino bíboros unokaöccse védi a megboldogult emlékezetét azzal, hogy Bergoglio félrevezette szegény nagybátyját a hamis konzervativizmusával, tehát nagybátyja naivitásának áldozata lett. De vajon van-e alapom a renelkezésre álló tények alapján erkölcsi bizonyossággal kijelenteni, hogy Quarracino nem volt hülye?

A Bergoglio kiválasztásával kapcsolatosan korábban írottak alapján kevéssé tűnik valószínűnek ez a lehetőség, mert Quarracino ismerte Bergoglio sötét hátterét, és az azok miatti ellenkezést legyőzve érte el püspöki kinevezését.

Persze mondhatnánk, hogy egyszer bárki mellényúlhat, nem? De egyszerre két püspökjelölt esetében is ugyanennyire valószínű a mellényúlás? Mekkora a valószínűsége annak, hogy egy bíboros, aki a legfontosabb örökségének a B’nai B’rith zsidó szabadkőműves páhollyal való együttműködést tartotta, egyszerre két olyan embert is püspökké szenteljen, akik például kommunista/szabadkőműves/sátánista szimbólumokat választanak heraldikai elemként püspöki címerükhöz? Mert ezt tette Bergoglio mellett a vele egyidőben szentelt Mons. Raúl Omar Rossi is, akinek így nézett ki a címere:

Gyönyörű a vörös háttér előtt feltűnő ötágú csillag, nem? Mert jelzi a bárka irányát, amelyet viszont eszközként segít a háttérből a papi stóla. És hát igen, szép jelkép az afölött lévő, lutherihez hasonló rózsakereszt is, ugye?

De vajon miért választ egy katolikus püspök ötágú csillagot és rózsakeresztet heraldikai elemként? Csak úgy böngészett a még el sem terjedt interneten, és megtetszett neki ez a szép szimbólum, mert olyan „kompakt és természetközeli” volt?

Nemrég olvasgattam egy memoárt, Maurice Caillet: Ero Massone. La mia conversione dalla massoneria alla fede (Szabadkőműves voltam. Megtérésem a szabadkőművességből a hitre) című opusát, amelyben van egy igen érdekes részlet. Caillet leírja, hogy a rózsakeresztesek, akik véletlenül éppen az ökológia, a világbéke és a vallási szinkretizmus hívei, a 18. fokozatú rózsakeresztes herceggé avatáskor megtanítják a jelöltnek a titkos jelet: „Megtanultam a rendi jelet, a Jó Pásztor testtartását: állva, a mellkason keresztbe tett karokkal.”

Nyilván a véletlenek iszonyatosan vak, de egyre sűrűsödő összjátéka, hogy Mons. Rossi éppen rendelkezett is egy olyan mellkereszttel, amelyen egy mellkason keresztbe tett karokkal szereplő jó pásztor látható. Talán verte őt a balsors a rossz szimbólumokkal, és mindig mellényúlt… És igen, ez az a mellkereszt, amelyet Bergoglio is viselt már püspökként.

Bergoglio esetében a legkorábbi általam fellelt felvétel, amelyen ez a tárgy látható 1995-ből származik, de Mons. Rossi sem marad el sokkal mögötte, ő 1997-ben, Carlos Menem argentin elnök beiktatása utáni misén biztosan viselte ezt a keresztet, a kamera hosszan meg is pihen azon.

Erről a mellkeresztről, az azon látható furcsaságokról már sokan írtak. De ezek mellett igen furcsa az eredettörténete is, az abban szerepet játszó emberekkel egyetemben. És ha elkezdjük felgombolyítani, a valamilyen furaság és hazugság szelleme minden lépésnél befigyel, körüllengi ezt a keresztet, és mindenkit, aki vele kapcsolatban volt. Kezdve mindjárt az alkotójával.

A közkeletű történet szerint, amelyet Giovanni Albrizzi terjeszt, és akinek engedik ezt terjeszteni, a keresztet a mestere, Antonio Vedele rajzolta, aki a halála előtt nekiadta ezt a rajzot, hogy „adjon neki testet”, mert „szeretni fogják az emberek“. (f)

És ő testet adott neki, a saját műveként terjeszti, sokak nagyobb örömére. A furcsa ebben a történetben az, hogy emlékei szerint mestere röviddel halála előtt, 1997-ben adta neki a rajzot, ő pedig 1998-ban készítette el az első példányokat, majd ugyanebben az évben el is vitte egy pap Rómából, Raniero Mancinelli kegytárgyboltjából Bergogliónak. (f)

(Egy másik történet szerint a La Comunità di Gesù karizmatikus csoport alapítója vette ajándékba Bergogliónak a keresztet Rómában, amikor bíborossá kreálták.)

De láthattuk, hogy Bergoglio és Rossi nyakában már 1995-ben illetve 1997-ben lógott egy-egy ilyen remekmű, tehát Albrizzi vagy rosszul tudja, vagy hazudik: valójában nem ő a kereszt alkotója, és nem rajzot kapott róla, hanem mintát vagy öntőformát. Mivel a rossz emlékezet és a hazugság is jól jövedelmezhet neki üzletileg, bármelyik lehet a tényleges ok. De a hülyeség nem áll messze Albrizzitől, ezért az is elképzelhető, hogy ez a hamis infó oka. Mert mekkora lumen lehet az a kegytárgyakat gyártó művész, aki közhírré teszi ótvar vonzódását egy szodomita oldal nyilvános követésével, amint ő megtette fb profilján? Albrizzi ugyanis saját névvel, ámbár saját fénykép nélkül fenn van a facebookon. És a profilján megnézhető követései között látható egy szodomita filmeket terjesztő oldal is, ahogy ismerősei között is felfedezhető olyan „művész”, aki feltehetően szodomita örömfiú. (Hiába, sanyarú a kivénhedt, azaz harminc évet elérő szodomiták sorsa, amint ezt Joseph Sciambra gyomorforgató visszaemlékezéseiből is tudhatjuk, mert onnantól csak a pénz nyitja meg előttük vágyaik tárgyát.)

Albrizzi, aki tizenöt éves korától véletlenül éppen harminc éves koráig dolgozott mesterének, Antonio Vedele-nek, elmondja, hogy mestere szeretett nála pihenni, és egy ilyen alkalommal adta neki azt a bizonyos rajzot is. De Vedeleről ezen kívül semmi személyes infót nem sikerült találnom. Bár művei megtalálhatóak a neten, ez alapján valamennyire jegyzett művész lehetett, de semmi más nincs róla: mintha damnatio memoriae sújtaná holtában a mestert. A Bergoglio-kereszttel kapcsolatos rövid leírásokból megtudható, hogy Vedele genovai volt, így hivatkozott rá Franciscus chilei látogatásán kiadott közlemény is (F az ő egyik művét vitte ajándékba jezsuita kartársainak). Ezért aztán némi meglepetésemre Albrizzi visszaemlékezéseiből tudhattam meg, hogy Vedelenek Milánóban volt a műhelye (f). De Milánóról később…

Már sokan felfedezték, hogy a Bergoglio-kereszt legkorábbi ismert feltűnése egy másik főpaphoz, Joseph Bernardin bíboroshoz fűződik. Róla sok szépet lehet olvasni, és több olyan állítást is, ami megcáfol minden róla szóló szépet. Egy egykori kispap például azt állította róla, hogy ő vezette be a szodomita életformába, egy hölgy pedig azt, hogy egyike volt azon egyházi embereknek, akik az ötvenes évek végén egy sátáni szertartás közben meggyalázták kislányként (f).

De, mondhatnánk felhördülve, ez nem igaz, hiszen tagadta a vádakat!

Hát persze, hogy nem lehetett szodomita, amint az őt protezsáló püspök sem volt az, aki szintén csak véletlenül kapott vérrel és/vagy nemi úton terjedő májgyulladást, éppen a vatikáni zsinatról hazafelé tartva (f), ahogy a Bernardin kollégája és lakótársa is véletlenül rontott meg nagy számú fiatal fiút a bírósági ítélet szerint. És az is merő véletlen, hogy Bernardinnak köszönheti püspökségét a jelenlegi összes amerikai szodomita bíboros, beleértve minden szeminarista kedvenc Ted bácsikáját, a Franciscus megválasztását segítő pedofil szodomita Theodore McCarrick-et is. És ha már a véletleneknél tartunk, nyilván ezek között érdemes számon tartanunk a fentebb említett pártfogója, Paul John Hallinan címerében a vak véletlen folytán szereplő rózsakeresztet is.

Bernardinnál chicagói érsek korában tűnt fel a Bergoglio-kereszt. A legkorábbi fotó, amin ez a kereszt látható 1982. július 13-i (nem péntek volt, csak egy sima kedd…). Ekkor Bernardin Rómában volt kihallgatáson II. János Pálnál (f), akivel már korábban együtt dolgozott relátorként az 1974-es püspöki szinóduson Rómában (f), majd akit meglátogatott Lengyelországban, és aki meglátogatta őt Cincinnatiban. (f)

Ugyanez a mellkereszt látható rajta, amikor két hónappal később, 1982. szeptember 12-én ordináriusként meglátogatta Chicago Chinatown részét (f), és innentől kezdve többször feltűnik rajta. Ezek alapján talán nem teljesen légből kapott elképzelés, hogy a római látogatásához köthető a kereszt beszerzése.

De vajon hogyan juthatott hozzá, hiszen abban az időben ez a kereszt nem volt még kereskedelmi tucattermék?

Elképzelhető, hogy a művész maga adta neki közvetlenül, de az sem teljesen elképzelhetetlen, hogy talán egy másik főpaptól kapta ajándékba. Ha a sors különös szeszélyéből esetleg tényleg így történt, akkor szívbéli jóbarátja, Carlo Maria Martini milánói érsek is lehetett az ajándékozó. Mert Martinit a jelek szerint mély kapcsolat kötötte Bernardinhoz, így emlékiratainak előszavát is ő írta, benne eme csodálatos sorral: “Mindig is nagyra becsültem és csodáltam. Joseph Bernardin alakja ajándék az egyháznak és az emberiségnek“.

A csodálat talán ajándékban is kifejeződött, és erre alkalmas tárgyak begyűjtésére Martininek bejáratott csatornái voltak. Például a lombardiai ékszerészek egyesülete révén, amely rendszeresen összegyűlt valamely milánói templomban, hogy a tagok által készített, egyházi célokra felajánlott kelyheket, kereszteket, gyertyatartókat átadják az érseknek. Ez történt például véletlenül éppen két héttel Bernardin fentemlített pápai audienciája előtt, 1982. június 25-én is, amikor Carlo Maria Martini találkozott a lombardiai ékszerészekkel. (f)

És ha valóban a barátjától kapta volna ezt a keresztet, vajon Bernardin nem ezt viselte volna iránta való figyelmességből, amikor következő évben II. János Pál mindkettőjüket bíborossá kreálta? Nos, 1983. február 3-án véletlenül éppen ez a mellkereszt volt rajta. (f)

Bernardin és Martini barátságának kezdeteiről nem találtam adatokat, de sok ideig Basil Hume angol bíborossal kiegészülve ők voltak II. János Pál ellenzéke, Martini pedig, aki túlélte Bernardint, szellemi vezetője volt a sankt galleni maffiának. De az már nyilván merő véletlen, hogy halála alkalmából az olasz szabadkőművesek nagymestere így emlékezett meg róla:

„A párbeszéd és a mély műveltség embere, aki tudta, hogyan kell megszólítani a fiatalokat, és mindig nyitott volt a konfrontációra és a változásra. Erős spiritualitású, az Ige-Egyháznak, annak a „kérügmának” nagyszerű képviselője volt, amely túl van minden struktúrán és konvención. Hitt az ökumenizmusban és a párbeszédben a civil társadalommal és más vallásokkal, elsőként a zsidósággal.”

Vajon melyik lehet az az Ige-Egyház, amely túl van minden struktúrán és konvención? Netán az, amely minden struktúrát és konvenciót le akar rombolni, magával az Egyházzal együtt? És amely társaságnak szimbólumait véletlenül minden cikkben említett főpap használta? (Igen, talán még Martini is (f), bár arra már végképp nem vállalkozom, hogy értelmezzem az ő címerében feltűnő lila háromszöget az aranyló napban, aminek nyilván semmi köze az egydolláros piramisához, no meg heraldikai szakértő legyen a talpán, aki megmagyarázza az ő fáját a három szívecskével, illetve ennek kapcsolatát a Hallinan fentebb bemutatott címerében szereplő két szívecskés fával – hiszen ez is puszta véletlen hasonlóság)

Észbontó, hogy mennyi véletlen torlódhat össze egy-egy ember és az ő kedvenc szimbóluma körül, nemde?

https://invocabo.wordpress.com/2023/10/06/veletlenek-pazar-osszjateka/

A mesterséges intelligencia terve a börtön bolygó létrehozása 2025. március 31-éig

Maria Zeee: Hamis digitális világot akarnak kiépíteni, de az emberekre szükségük van a ’táplálására’

SÜRGŐS FELHÍVÁS! Kérjük, hogy valamennyiünk érdekében a lehető legszélesebb körben terjesszék ezeket a videókat családtagjaik és ismerőseik között, mert súlyos veszélyben vagyunk egy orvosi-társadalmi zsarnokság uralma alatt, melynek célja, hogy elpusztítsa az emberiséget.

Maria Zeee bírálja azt, hogy vannak mérnökszervezetek, amelyek azon munkálkodnak, hogy az embert a technológiával egyesítsék, digitális börtönt hozva létre, az emberi testben lévő bioszenzorok folyamatosan továbbítják az adatokat a mesterséges intelligenciának (MI). Ez az önmagát felépítő nanotechnológiának köszönhetően lehetséges. Nem tudják azonban megvalósítani ezt a MI világtársadalmat, ha az emberek nem ’táplálják’ folyamatosan. Készüljenek fel, mert mindent lerombolhatnak, minden újraindíthatnak, és m0ndhatják, mindannyiunknak be kell lépnünk ebbe az MI társadalomba.

EU képviselő békés engedetlenségre szólít fel, nemet mondva az újabb oltási kötelezettségekre

Christine Anderson, európai parlamenti képviselő, azt ígéri, hogy továbbra is harcolni fog a szabadságért, a demokráciáért és a jogállamiságért, és felszólítja a polgárokat, hogy ők is vegyenek részt, ne féljenek, és ne engedelmeskedjenek az utasításoknak, így kivehetik a kezükből a hatalmat, mi pedig egyúttal megkönnyebbülünk. Arra is felszólítja a hallgatóságot, hogy ne hagyják magukat többé eltiporni.

Dr. Carrie Madej: Biztosak akarnak lenni, hogy mindenki be van oltva, és termékként szkennelhető

Antikrisztuskövető Sátánfatty Bill Gates és sok ország szeretne megbizonyosodni a felől, hogy mindenki be van-e oltva, ahhoz, hogy megkapja saját személyazonosságiját és lehessen szkennelni. Arrafelé haladunk, hogy minden ember kap egy vonalkódot, amely őt magát képviseli és – a testében lévő bioszenzorokkal – minden adatot összegyűjtenek. Ezeket a biometrikus adatokat és a szkennelési kapacitást már használják az afrikai lakosság körében.

Gisella Cardia által kapott üzenet

HOGY KÖNNYEBBEN LEGYEN A JÖVŐ. Mária üzenete. Gisella Cardia (Trevignano Romano) 2023. október 3.

Drága gyermekeim, köszönöm, hogy itt vagytok, és szívetekben válaszoltatok hívásomra. Gyerekek, imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok minden nap, hogy minden eljövendő enyhüljön, imádkozzatok Jézusomhoz és imádjátok Őt. Gyerekek, Szívemet annyi tövis veszi körül, a bűn pohara túlcsordul, imádkozzatok az Egyházért és a papokért, hogy mindig az igazat mondják. Ne feledje, hogy Isten Igéje egy és örökkévaló, és soha nem változtatható meg. Gyerekek, kérem azokat, akikben a megosztottság és a zűrzavar lelkülete van, hogy sürgősen térjenek meg, különben nagy lesz a megpróbáltatásuk. Sok kegyelem érkezik ma hozzád, tégy tanúságot. Most megáldalak benneteket: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Péter sziklája: A világszinódus csalárdsága

 

A szinodális egyházért szinódus római megnyitásának napján, 2023 októbe 4-én került publikálásra az itt közölt írás.

Németül itt olvasható: https://communioveritatis.de/der-betrug-der-weltsynode/

LifeSiteNews portál is átvette, angolra fordította

https://www.lifesitenews.com/opinion/german-priest-compares-synod-to-communist-revolution-links-it-to-fatima-message-of-great-apostasy

A magyar fordítás a német eredeti alapján történt

Az igen komoly jegyzetapparátust nem fordítottuk magyarra, meghagytuk az eredeti nyelven.

A Life Site cikke ezzel a címmel jelent meg

A német pap a kommunista forradalomhoz hasonlítja a zsinatot, és összekapcsolja a “nagy hitehagyás” fatimai üzenetével.

A másik figyelemfelhívása, hogy az elejére teszi a német cikk utolsó mondatát

„Ennek az egyházi októberi forradalomnak a láttán hogyan is lehetne elfelejteni, hogy Mario Luigi Ciappi bíboros vallotta: “A Harmadik Titokban többek között annak a megjövendölése történt, hogy a nagy hitehagyás az Egyházban a csúcson fog kezdődni”.

“Krisztus eljövetele előtt az Egyháznak egy végső próbatételen kell átmennie, amely sokak hitét megrendíti. A földi zarándoklatát kísérő üldöztetés feltárja majd a ‘gonoszság titkát’: A hazugságok vallási téveszméje látszatmegoldást hoz az embereknek a problémáikra, aminek az ára az igazságtól való elszakadásuk. A legrosszabb vallási megtévesztés az Antikrisztusé, vagyis a hamis messianizmusé, amelyben az ember önmagát dicsőíti Isten és az ő testben eljött Messiása helyett.”[1]
Ezekkel a szavakkal a Katolikus Egyház Katekizmusa a nagy hitehagyásra utal, amelyet a Szentírás világosan megjövendöl, különösen Szent Pálnak a Thesszalonikaiakhoz írt második levelében (vö. 2 Thess 2,3-12).

A II. János Pál Pápai Házasságért és a Családért Intézet alapító elnöke, Carlo Caffarra bíboros, nem sokkal 2017-ben bekövetkezett halála előtt utalt Lucia fatimai nővér egyik levelére, amelyben a következőket írta: “Atyám, eljön az idő, amikor Krisztus országa és a Sátán között a döntő harc a házasság és a család körül fog eldőlni. És azok, akik a család javáért fognak dolgozni, üldöztetést és nyomorúságot fognak átélni. De ne féljetek, mert a Szűzanya már szétzúzta a fejét.”[2].
Carlo Caffarra bíboros gyakorolta felelősségét Isten előtt és a lelkek üdvösségéért, amikor 2016-ban kiállt a Dubia mellett az Amoris laetitia című brosúra eretnekségével szemben, 2016-ban. gegen die Häresie der Broschüre Amoris laetitia

Jelenleg azonban a vitának/konfliktusnak egy még sokkal nagyobb dimenziója nyílik meg.
Ugyanazon a helyen, ahol a pogány “istennőt”, Pachamamát szentségtörő és istenkáromló cselekedetekkel imádták Bergoglio jelenlétében, ahogyan a Vatikáni Évkönyvben[3] nevezi magát, pontosan négy évvel később, ma, 2023. október 4-én kezdődik a Világszinódus első ülése. A Szentírás ítélete a bálványimádásról 2019-ben így hangzik: “Omnes dii gentium dæmonia”[5].
Assisi Szent Ferenc, akinek nevét és emléknapját már akkor is neopogány tevékenységre éltek vissza vele, hősies életével arra hívja az Úr igaz szolgáit, hogy tanúságot tegyenek arról, hogy “szilárdan megállnak a katolikus hitben, […] betartva a mi Urunk Jézus Krisztus szent evangéliumát, amelyet szilárdan megígértünk.”[6] Ebben az értelemben öt bíboros a közelmúltban új dubiákat tett közzé a jelenlegi súlyos eseményekre való tekintettel.

Az implicit irányvonal ebben a kirívó ekkleziológiai torzításban fejeződik ki. Alapvető alkotmánymódosításról és teljes paradigmaváltásról folyik a tárgyalás. Az Egyház struktúrája és egész lénye a tét. A szinódusi vademecum célként fogalmazza meg: “A szinodalitás útja arra irányul, hogy Isten népének élő hangja alapján olyan lelkipásztori döntéseket hozzon, amelyek a legjobban megfelelnek Isten akaratának.”[11] Eme eufemizmus mögött nem kevesebb áll, mint az egyházi alkotmány és vele együtt a hit átfogó felforgatásának szándéka. “Grech bíboros azt mondja, hogy a püspök megkülönböztetése nem abból áll, hogy ellenőrzi, hogy amit Isten népe mond, megfelel-e annak, amit az isteni kinyilatkoztatás tanít, hanem éppen ellenkezőleg: abból áll, hogy befogadja, amit a nép mond, és meglátja benne a Szentlélek szavát.”[12]

Gerhard Ludwig Müller bíboros, a Hittani Kongregáció korábbi prefektusa nyomatékosan leleplezte az ezzel járó árulást: “Vissza akarnak élni ezzel a folyamattal, hogy eltolják a katolikus egyházat – nemcsak más irányba, hanem a katolikus egyház megsemmisítéséig.“[13]
Egy ilyen eljárás során a kinyilatkoztatott hitet végső soron egy álvallásos ideológia váltja fel, amely elszakadt az igazságtól, hogy elkötelezze magát a végtelen horizontális “meghallgatás” új hitvallása mellett, és megalkossa saját tanítását.

Raymond Leo Burke bíboros, a Dubia mindkét aláírója találóan minősítette ezt a folyamatot: “Azt mondják nekünk, hogy az Egyházat, amelyet az apostolok óta hitbeli elődeinkkel közösségben egynek, szentnek, katolikusnak és apostolinak vallunk, most a szinodalitással kell meghatározni, egy olyan kifejezéssel, amelynek nincs története az egyház tanításában, és amelyre nincs értelmes, indokolt definíció. A szinodalitás és a hozzá kapcsolódó szinodális jelző szlogenekké váltak, amelyek mögött forradalom zajlik, hogy radikálisan megváltoztassák az Egyház önértelmezését egy olyan kortárs ideológiának megfelelően, amely sok mindent tagad abból, amit az Egyház mindig is tanított és gyakorolt.“[14]

Természetesen a szinódusi folyamat nem igazán a közvéleményről szól. Ezt már a számadatokra vetett pillantás is bizonyítja. A nép szavazata de facto nem képviselteti magát a ” Reflexió a 2023-as szinodalitás szinódusáról című felmérésben. Csak rendkívül kis kisebbségek vettek részt, amelyeknek az egyes országokban az ottani katolikusok mindenkori összlétszámához viszonyított aránya a végtelenül kicsi tartományban mozog. Olaszországban például ez az arány kevesebb, mint egy százalék – a világ más régióiban az arányok hasonlóak voltak[15] -, a Vademecum erre külön kitér.
A Vademecum a zsinati folyamatnak különös hangsúlyt ad azzal, hogy kifejezetten meg akarja hallgatni a más vallású, sőt vallástalan embereket[16].

George Pell bíboros, aki – ártatlanul megvádolva – bátran tűrte az ellene indított üldözést és börtönbüntetést, annak idején határozottan elutasította a szinódus főtitkársága által 2022 októberében közzétett kontinentális szakaszra vonatkozó munkadokumentumot: az “jelentősen elutasító az apostoli hagyománnyal szemben, és sehol sem ismeri el az Újszövetséget Isten Igéjének, a hitről és erkölcsről szóló minden tanítás normatívájának”. George Pell bíboros “mérgező rémálomként”[17] ítélte el a szinodalitáshoz vezető szinódust.

Valójában a szinódus előkészítő dokumentum a “meghallgatás” infláló említésével egy “folyamatot” céloz meg, amíg “egyhangú konszenzus”[18] nem születik. Hegel dialektikáját alkalmazva “úgy tűnik, azt javasolják, hogy a hierarchia ne használja fel tanítóhivatali tekintélyét arra, hogy egy vitában döntsön, hanem hagyja, hogy a tézis és antitézis közötti feszültség addig nőjön, amíg végül egy egyhangúan eldöntött szintézisre nem jut.“[19] Ráadásul ezt a megközelítést befolyásolja az a tény, hogy a zsinat résztvevőinek mintegy 25%-a nem püspök – a papok, diakónusok és szerzetesek mellett a nők és férfiak, a laikusok is azonos szavazati joggal rendelkeznek[20].

Ideológiai üres képletként a szinodális agitátorok a “befogadás” kifejezést használják káprázatos munkájukra, amelyet nem határoznak meg részletesebben. Krisztus missziós megbízatásának teljes eltorzításával azt a követelést erőltetik, hogy az egyháznak minden embert feltétel nélkül be kell fogadnia, anélkül, hogy az igaz hitre vinné őket, vagy akár csak megtérésre hívná őket. A kontinentális szakasz munkadokumentuma az egyháznak mint a közösség, a részvétel és a misszió nyitott terének vízióját idézte. A “meghallgatást” – mondta – úgy kell érteni, mint “nyitottságot a befogadásra, a radikális befogadás vágyából kiindulva – Senki sincs kizárva!”[21].

Ennek a víziónak katasztrofális példáját adta 2023 júliusában az Ifjúsági Világnap koordinátora, az akkori lisszaboni segédpüspök, Aguiar. Azt szónokolta, hogy a szándék “nem az, hogy a fiatalokat Krisztushoz vagy a katolikus egyházhoz vagy bármi hasonlóhoz megtérítsék”[22].
Ezzel nyilvánvalóan teljesítette az új zsinati egyház egyik fő követelményét, hiszen három nappal e kijelentése után bíborossá nevezték ki. Nyilatkozata teljesen összhangban van az Abu Dhabi-i dokumentummal, amelyet Bergoglio a kairói nagy imámmal való intenzív ölelkezés után aláírásával pecsételt meg. Ez a dokumentum az eretnekségek summáját tartalmazza azzal az alattomos állítással, hogy a vallások pluralista sokszínűsége összhangban van Isten akaratával[23].

A Világszinódust illetően most az egyház minden területén “radikális befogadást” tételeznek fel. A sérült és magukat kirekesztettnek érző csoportokat be kell vonni. Az Instrumentum laboris szuggesztív és tendenciózus “kérdéseivel” a zsinati folyamatot a kívánt irányba terelik. Amint az várható volt, fontos téma itt is minden szexuális erkölcs de facto eltörlése. “Az újraházasodott elváltaknak, a poligám házasságban élőknek, az LMBTQ+”[24] – mondja a szöveg – érezzék magukat elfogadottnak és szabadnak. A megfelelő “kérdés” az, hogy az Amoris laetitia horizontjában milyen konkrét lépéseket kell tenni feléjük.

A kontinentális közgyűlések kérésére hivatkozva az egyik kiemeli a felhívást, hogy “megfelelő struktúrák támogatásával foglalkozzanak a nők vezetői, döntéshozói, missziós és szolgálati szerepvállalásának kérdésével az egyház minden szintjén”. A hangsúly határozottan arra irányul, hogy “hogyan lehetne a nőket nagyobb számban és új módon bevonni az egyes területeken”. Aligha felülmúlható csúsztatás az az ígért eredmény, hogy a nők felhasználásával “nagyobb felelősségtudatot és átláthatóságot lehet előmozdítani, és meg lehet szilárdítani az egyházba vetett bizalmat”[25].

Az adott tanítás során a szinodális egyház a laikusok gyülekezetvezetői beiktatásával és a cölibátus eltörlésével foglalkozik majd. Az állítólagos “klerikalizmus” gonoszságát le kell győzni. Ismét az állítólagos egyedi esetek modelljét használják a megfelelő folyamat elfedésére, amely aztán természetesen megnyitja az ajtót a de facto általános helyzet előtt: “Lehetséges-e, ahogyan azt néhány kontinens javasolta, reflexiót nyitni arról, hogy a házas férfiak papsághoz való hozzáférésének szabályai felülvizsgálhatók-e, legalábbis bizonyos területeken?”[26].

A neves amerikai kánonjogász, Fr. Gerald E. Murray egyértelmű elemzéssel rántotta le a leplet a leírt “radikális befogadásról”. “Komoly vita lesz a következő személyek hitével és vágyaival ellentétes tanok eltörléséről: azok, akik házasságtörő második “házasságban” élnek; férfiak, akiknek két vagy három vagy több feleségük van; homoszexuálisok és biszexuálisok; emberek, akik úgy gondolják, hogy nem az a nemük, amivel születtek; nők, akik diakónussá és pappá akarnak szentelni; laikusok, akik az Istentől a püspököknek és papoknak adott tekintélyt akarják. […] Egyértelműen nyílt forradalom zajlik ma az Egyházban, egy kísérlet arra, hogy meggyőzzön minket arról, hogy az eretnekség és az erkölcstelenség elfogadása nem bűn, hanem a Szentlélek szavára adott válasz”[27].

Természetesen Bergoglio már rég megmutatta, hogy milyen válaszokat akar érvényesíteni az Instrumentum laboris “kérdéseire”. Ő maga már korábban is kiállt a homoszexuális élettársak polgári házasságának előmozdítása mellett. [28] A világszinódus felületein a rendszerkonform funkcionáriusok jelölései egyértelműek, kijelölik a napirendet és gyakorlatilag előrevetítik a végeredményt. Így a főtitkárként beiktatott Grech bíboros azt sugallta, “hogy a szinódus radikális változásokat kezdeményezhet a házasságról és a szexualitásról szóló katolikus tanításban, mondván, hogy az olyan “bonyolult kérdéseket”, mint az elváltak és újraházasodottak áldozása és a homoszexuális kapcsolatok “megáldása”, “nem lehet egyszerűen a tanítás szempontjából értelmezni”[29]”.

Egy interjúban Hollerich bíboros, akit általános relatornak neveztek ki, így válaszolt arra a kérdésre, hogy mi a véleménye az egyház tanításáról a homoszexualitás bűnösségéről: “Úgy gondolom, hogy ez helytelen. De azt is hiszem, hogy itt a tanításban előre gondolkodunk.”[30] A nők felszentelésével kapcsolatban tőle akarták megtudni, hogy Bergoglio dönthet-e olyasmiről, ami ellentmond Szent János Pál pápa tévedhetetlen tanításának, II. János Pál pápa Ordinatio Sacerdotalis című művének. A válasz ismét szemtelen volt: “Idővel igen”[31].
P. James Martin, homoszexuális aktivista és vatikáni tanácsadó “azt mondta, hogy a közelgő római szinodalitásról szóló szinódusra való képviselői kinevezését arra kívánja felhasználni, hogy nagyobb figyelmet fordítson az LMBTQ-tapasztalatokra.”[32] Szintén árulkodó a kijelentése, miszerint Bergoglio “mindent megtett azért, hogy ‘melegbarát’ püspököket és bíborosokat nevezzen ki a katolikus egyházban”[33].

Különös figyelmet keltett Fernández La Plata-i érsek kinevezése a Hittani Dikasztérium új prefektusává. A most bíborossá emelt argentin papként már az 1990-es évek közepén feltűnést keltett a “Gyógyíts meg a száddal” című könyvével. A csók művészete” című könyvével, amelyet elmondása szerint “ifjúsági katekézisként”[34] írt. Az írást gusztustalan perverzitás jellemzi, és számos helyen alig lehet idézni. Például így szól: “Szóval ne kérdezd, mi történik a számmal. Ölj meg a következő csókkal helyben, hadd vérezzem el mindenem, nőstényfarkas, add vissza a békét, kegyelem nélkül (tucho).”[35].

Fernández hosszú évek óta Bergoglio szellemírója, mindig a “nevelt fiát” népszerűsítve. Már 2016-ban a Vatikáni Nevelési Kongregáció tanácsadójává tette[36].

Mélységesen leleplező az a nyílt titok, hogy a csókos szakértő és a zsinati egyház új hitvédője egyben az Amoris laetitia című brosúra árnyékszerzője is[37] Leleplező volt annak idején az a beismerése, hogy Bergoglio ezzel “megváltoztatta az egyház fegyelmét, mégpedig visszafordíthatatlanul”[38]. Ennek következtében Fernández nemrég így jellemezte jelenlegi küldetésének célját: “Van egy küldetés, és ez az, hogy biztosítsuk (!), hogy a kimondott dolgok összhangban legyenek azzal, amit Ferenc tanított nekünk. Ő adott nekünk egy betekintést, egy átfogóbb megértést.”[39] Aligha lehetne drasztikusabban kifejezni a kemény törést. Eszerint a szinódusi rendszer mércéje többé nem a Jézus Krisztusban kinyilatkoztatott és a katolikus egyház állandó tanítóhivatalára bízott igazság, hanem Bergoglio tanítása.
Az elmúlt évtized színpadán zajló manipulált színjáték egész dimenziója bőségesen kirajzolódik.

A bitorló évtized drámájának epilógusában a vatikáni struktúra csúcsán most a kiterjesztett világszinódus megrendezésével a pusztítás napirendjét hivalkodóan kinyilvánítják. Egy saját álegyházi struktúrát állítanak fel, amely Isten igaz Egyháza helyébe lép, és “új evangéliumként” mutatja be a hazugság vallási téveszméjét, azt a káros megtévesztést, amelytől a Katekizmus az elején idézett szakaszban sürgősen óvott.
Ennek az egyházi októberi forradalomnak a láttán hogyan is lehetne elfelejteni azt a híres szót, amelyet 1995-ben Mario Luigi Ciappi bíboros, a pápai ház évtizedek óta szolgáló teológusa és a fatimai üzenet bizonyított szakértője hagyott hátra? Egy levelében így vallott: “A Harmadik Titokban többek között annak a megjövendölése történik, hogy a nagy hitehagyás az Egyházban a csúcson fog kezdődni.”[40].

2023 Oktober 4.

Assisi Szent Ferenc ünnepén

Pastor Frank Unterhalt

https://www.facebook.com/100064290535567/posts/pfbid0xJjzVbRkJSTecxAEFMMT8y9P4gHn2WXxra9w2d6popmZpYUiv1CaedpP89fb5c4Gl/?sfnsn=mo

Carlo Maria Viganò érsek: A katolikusoknak komolyan meg kell fontolniuk annak a lehetőségét, hogy Ferenc nem pápa.

„Komolyan, nagyon komolyan fel kell vetnünk annak a lehetőségét, hogy Bergoglio csalással szándékozott megnyerni a választást ... annak érdekében, hogy pontosan azzal ellentétesen cselekedjen, amit Jézus Krisztus Szent Péterre és utódjaira bízott.”

 

 

 

 

(LifeSiteNews)Carlo Maria Viganò érsek a következő nyilatkozatot tette a Ferenc pápáról és a pápaságról szóló folyamatban lévő teológiai vitával kapcsolatban. Sok szempontból ez a legélesebb kritikája. Őexcellenciája azt állítja, hogy a „Jorge Mario Bergoglio” által az Egyetemes Egyházban végzett rombolás - amely a II. Vatikáni Zsinat ölelésének a „rákfenéjéből” fakad - és a Szent Gallen maffia 2013-as konklávén játszott szerepének köszönhetően, Ferenc pápának nincs és soha nem is állt szándékában a Katolikus Egyház vezetőjeként szolgálni. Inkább eltitkolta szándékait a választók előtt azzal a céllal, hogy a pápaság hatalmát arra használja fel, hogy az Egyházat aláássa és az új világrend „szolgálójává” tegye. "Valóban azt hiszem, hogy az ő pápává választása érvénytelen, mert valami mást tart pápaságnak, mint ami valójában" - jegyzi meg Viganò. Folytatja: „Szeretném, hogy komolyan vegyük… annak a lehetőségét, hogy Bergoglió célja a választás csalással történő megnyerése és a római pápa tekintélyének a leépítése volt, hogy pontosan ellentétes legyen azzal a megbízatással, amit Jézus Krisztus adott Szent Péternek. ” Az érsek azt is kijelenti, hogy nem ért egyet Athanasius Schneider püspök véleményével, miszerint Ferencet pápaként való„egyetemes elfogadása” pápává teszi. Őexcellenciája, hogy alátámassza érvelését, a 14. században élt VII. Kelemen történelmi példáját hozta fel. Miközben elismeri, hogy a jelenlegi helyzet „emberileg megítélhetetlen”, a levél közzétételének célja az, hogy eljusson a„a kérdés gyökeréhez ”, és közös kiindulópontot jelentsen a pápa zavarba ejtő, botrányos jelenlétének az orvoslására, aki hivalkodó arroganciával, mint inimicus Ecclesiæ-ként [az Egyház ellensége] mutatja be magát, és ekként cselekszik és beszél.

VITIUM CONSENSUS

A fructibus eorum cognoscetis eos.
Numquid colligunt de spinis uvas aut de tribulis ficus?
Sic omnis arbor bona fructus bonos facit; mala autem arbor fructus malos facit.
Non potest arbor bona fructus malos facere, neque arbor mala fructus bonos facere.
Omnis arbor quæ non facit fructum bonum exciditur et in ignem mittitur.
gitur ex fructibus eorum cognoscetis eos.

Gyümölcseikről ismeritek meg őket.

Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét?

Tehát minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem.

Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt.

Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik.

Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket.”

Máté 7:16-20

Ebben a beszédben nem válaszokat próbálok adni, hanem egy olyan kérdést szeretnék feltenni, amelyet már nem lehet tovább halogatni, hogy mi püspökök, papok és hívek világosan láthassuk a meglévő nagyon súlyos hitehagyást, mint egy eddig teljesen példa nélküli tényt, ami véleményem szerint nem oldható meg a szokásos ítélkezési és cselekvési kategóriáinkkal.

A „Bergoglio-probléma” nyilvánvalósága

Egy pápától teljesen idegen idegen nyilatkozatok és viselkedésmódok elszaporodása – és valójában ellentétben azzal a hittel és erkölccsel, amelynek a pápaság az őre – sok hívőt és egyre nagyobb számú püspököt késztetett arra, hogy tudomásul vegyék: valami olyasvalami, ami egészen régen még hallatlannak tűnt: Péter trónját egy olyan személy foglalja el, aki visszaél hatalmával, és az ellenkező célra használja fel, mint amire Urunk alapította.

Egyesek szerint Jorge Mario Bergoglio nyilvánvalóan eretnek a doktrinális kérdésekben, mások szerint zsarnoki a kormányzati kérdésekben, megint mások érvénytelennek tartják a megválasztását XVI. Benedek lemondásának és a helyébe lépő megválasztásának az ellenmondásai miatt. Ezek a vélemények – többé-kevésbé bizonyítékokkal alátámasztottak vagy nem mindig megosztható spekulációk eredményei – mégis megerősítenek egy ma már megkérdőjelezhetetlen valóságot. És véleményem szerint ez a valóság az, ami közös kiindulópontot jelent egy olyan pápa zavarba ejtő, botrányos jelenlétének orvoslására, aki hivalkodó arroganciával, mint inimicus Ecclesiæ mutatja be magát, és ekként cselekszik és beszél.

Csak egy ellenség, éppen azért, mert elfoglalja Péter trónját és visszaél a pápai hatalommal, képes olyan szörnyű és katasztrofális csapást mérni, amilyenre az Egyház egész történetében egyetlen külső ellenség sem volt képes. A legrosszabb keresztényüldözőknek, a szabadkőműves páholyok legádázabb híveinek és a legféktelenebb eretnekeknek sem sikerült még soha ilyen rövid idő alatt és ilyen hatékonyságú pusztítást végezni az Úr szőlőjében, megbotránkoztatni a híveket, felháborítani a papokat, hitelteleníteni saját tekintélyét és szavahihetőségét a világ előtt, és lerombolni a Tanítóhivatalt, a hitet, az erkölcsöt, a liturgiát és a fegyelmet.

Inimicus Ecclesiæ, nemcsak a Misztikus Test tagjait tekintve – amelyet megvet, kigúnyol (soha nem szűnik meg mérgező jelzőket alkalmazni ellene), üldöz és üt; hanem a Misztikus Test Fejére, Jézus Krisztusra vonatkozóan is: akinek hatalmát Bergoglio már nem helyettesítő módon gyakorolja, amelynek szükségszerűen és kötelezően összhangban kellene lennie a Depositum Fidei-vel, hanem inkább önhivatkozóan és így zsarnoki módon. A római pápa tekintélye valójában Krisztus legfelsőbb tekintélyéből származik, amelyben osztozik, mindig azon célok határain és hatókörén belül, amelyeket az isteni alapító egyszer s mindenkorra megállapított, és amelyeket semmilyen emberi hatalom nem változtathat meg.

Bergogliónak az általa betöltött hivataltól való idegensége bebizonyosodott, ami minden bizonnyal fájdalmas és nagyon súlyos tény; de ennek a valóságnak a tudatosítása elengedhetetlen előfeltétele egy fenntarthatatlan és katasztrofális helyzet orvoslásának.

Agere sequitur esse

„Pápaságának” e tíz évében láthattuk, hogy Bergoglio mindent megtett, amit egy pápától soha nem várnának el, és fordítva, mindent megtett, amit egy eretnek vagy egy hitehagyott megtenne. Voltak alkalmak, amikor ezek a tettek nyilvánvalóan provokatívnak tűntek, mintha megnyilatkozásaival vagy bizonyos kormányzati aktusaival szándékosan fel akarta volna kelteni az egyházi testület felháborodását, a papokat és a híveket arra késztetve, hogy ürügyet adjanak arra, hogy szakadárnak nyilvánítsák őket. Ám a legrosszabb jezsuitizmus tipikus stratégiája most lelepleződött, mert az egész hadművelet túlzott arroganciával zajlott, és olyan területeken is, ahol még a mérsékelt katolikusok sem hajlandók kompromisszumot kötni.

A klérus szexuális botrányai, és a Szentszék válasza különösen a bíborosok és püspökök erkölcsi korrupciója tekintetében szégyenletesen eltérő bánásmódot mutatott a Bergoglio úgynevezett „varázsköréhez” tartozókkal és azokkal szemben, akiket ő ellenségnek tekint. A despotaként, legibus solutusként hatalmát gyakorló Marko Rupnik közelmúltbeli esete annak a bizonyítéka, hogy ő bármit tehet anélkül., hogy felelősségre vonnák. Gyakran megesik, hogy az argentin által személyesen hozott döntések következményeit a beosztottjaira hárítják, akiket olyan döntések miatt vádolnak és lehetetlenítenek el, amelyek nem az övék voltak. A londoni épület esetére gondolok, amelybe az Államtitkárság hivatalnokai voltak belekeverve, miközben az adásvételi szerződésen augusztusi bejegyzés szerepel. A Rupnik-ügy szégyenletes kezelésére gondolok, amely amellett, hogy egy szörnyű bűnökért felelős bűnözőt rehabilitált, a számos áldozat megvetésével, lejáratta a Hittani Kongregáció egykori prefektusát, Ladaria bíborost is. A McCarrick-ügyre gondolok, amelyet egy titkos közigazgatási eljárás bohózatával sietve, a károsultak kártalanítása nélkül felszámoltak, és jogerőssé nyilvánították fellebbezési lehetőség nélkül. És a lista folyamatosan bővül. Továbbra is nyilvánvaló, hogy azok a szerencsétlenek, akik akarva-akaratlanul együttműködnek Bergoglióval,elárulva érzik magukat, amint a sajtó felfedezi a vatikáni botrányokat. Sokan felfigyelnek erre a cinikus haszonelvű magatartásra, ami valójában arra készteti őket, hogy visszautasítsák a kinevezéseket és az előléptetéseket, hogy ne kerüljenek a kellemetlen bűnbak szerepébe.

Megtörni a hallgatást

A püspökség hallgatása a bergogliói ostobaságokkal szemben megerősíti, hogy a Bergoglio jezsuita önkényuralma szinte minden püspökben szolgai engedelmességre talált, rettegve attól a gondolattól, hogy a bosszúálló és despotikus Santa Marta-i satrapa megtorlásának tárgyává lesznek. Egyes egyházmegyés püspökök kezdik többé nem tűrni pusztító fellépését, amely aláássa az egész Egyház tekintélyét és tekintélyelvűségét. Joseph Strickland püspök például dicséretre méltóan megismételte azokat a megmásíthatatlan tanítási igazságokat, amelyeket a következő hónapokban a szinódus lerombolni készül. Gerard Ludwig Müller bíboros pedig joggal emlékeztetett arra, hogy az Úr nem adott hatalmat a pápának a jó püspökök „zaklatására”. Valami tehát kezd megváltozni: az igazodások formálódnak, és látjuk egyrészt Bergoglio „szinodális egyházát” – amelyet emblematikusan „egyházunknak” nevez –, másrészt azt, ami a Katolikus Egyházból megmaradt, amely irányában nem mulasztja el megismételni abszolút idegenségét.

A 2013-as konklávé szanatio in radice szabálytalanságai

Athanasius Schneider püspök fenntartja, hogy a 2013-as konklávéban esetlegesen előforduló szabálytalanságokat mindenesetre gyökeresen orvosolta az a tény, hogy Jorge Mario Bergogliót a bíborosi választófejedelem, a püspökség és a hithű hívek többsége elismerte pápának. Gyakorlatilag szólva. Az érvelés az, hogy függetlenül attól, hogy milyen események vezethettek a pápaválasztáshoz – külső beavatkozással vagy anélkül – az Egyház gyakorlatilag határidőt szab, amelyen túl nem lehet megtámadni a választást, ha a megválasztott személyt elfogadja a keresztény nép. Ezt a tézist azonban megkérdőjelezi egy történelmi precedens. 1378-ban, VI. Orbán pápa megválasztása után a bíborosok, elöljárók és a nép többsége elismerte VII. Kelement pápának, pedig valójában ellenpápa volt. Tizenhat bíborosból 13 megkérdőjelezte Urbán pápa megválasztásának érvényességét, mivel a római nép erőszakkal fenyegette a Szent Kollégiumot, és még Orbán néhány támogatója is azonnal visszavonta megválasztását, és új konklávét hívott össze Fondiban, amely megválasztotta VII. Kelemen ellenpápát. Még Ferrer Szent Vince is meg volt győződve arról, hogy Kelemen az igazi pápa, míg Sienai Szent Katalin Orbán mellé állt. Ha az egyetemes konszenzus megkérdőjelezhetetlenül érvényes érv lenne a pápa legitimitása mellett, Kelemennek lett volna joga arra, hogy igazi pápának tekintsék, nem pedig Orbánnak. Kelemen ellenpápát VI. Orbán serege legyőzte az 1379-es marinói csatában, székhelyét Avignonba helyezte át, ami a harminckilenc évig tartó nyugati egyházszakadáshoz vezetett. Így azt látjuk, hogy az egyetemes elfogadási érv nem állja ki a történelem próbáját.

Schneider püspök via tutior-a

Athanasius Schneider püspök emlékeztet arra, hogy a via tutior vagy biztosabb út abban áll, hogy nem engedelmeskedünk egy eretnek pápának, anélkül, hogy szükségszerűen úgy kellene tekintenünk, hogy ipso facto elesett hivatalától, mert elszakadt az Egyháztól, és ezért nem képes többé annak élére állni, ahogy Bellarmine Szent Róbert hiszi. De még ez a megoldás– amely legalább felismeri, hogy Bergoglio eretnek –, sem tűnik számomra döntőnek , hiszen az engedelmesség, amelyet a hívek megtagadhatnak tőle, csak marginális az általa végrehajtott és folytatott összes kormányzati és tanítómesteri cselekményhez képest, anélkül, hogy az alárendeltjei bármit is tehetnének ellene. Természetesen meg lehet szervezni a katolikus mise titkos ünneplését, de mit tehet egy pap vagy egy laikus, amikor a Bergoglio által irányított püspökök felforgató csoportja elfogadhatatlan doktrinális változásokat készül bevezetni a szinóduson keresztül? És mit tehetnek, ha plébániáikon egy diakónusnő megáldja két szodomita „esküvőjét”? Egy eretnek vagy hitehagyott felsőbbrendű törvénytelen parancsainak megszegése bizonyosan sub gravi kötelesség, mivel az Isten iránti engedelmesség előbbre való, mint az emberek iránti engedelmesség, és mert az engedelmesség erénye hierarchikusan alá van rendelve a hit teológiai erényének. De az ebből eredő egyházi test károsodását egyszerű ellenállás nem akadályozza meg: a kérdés gyökerét kell megoldani.

A beleegyezés elégtelensége a pápaság felvételében

Figyelembe véve tehát azt a tényt, hogy Bergoglio eretnek – és ennek bizonyítására az Amoris Lætitia vagy a halálbüntetés belső erkölcstelenségéről szóló kijelentése elegendő lenne – fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy a 2013-as választásokat nem érvénytelenítette-e valamilyen módon a beleegyezés hiánya; vagyis ha a megválasztott a Katolikus Egyháznak, vagy inkább az általa „a mi szinodális egyházunknak” nevezett pápája akarna lenni,– amelynek semmi köze Krisztus Egyházához éppen azért, mert valami más. Véleményem szerint ez a beleegyezés hiánya Bergoglio magatartásában is megmutatkozik, amely hivalkodóan és következetesen katolikusellenes és heterogén a pápaság lényegét tekintve. Ennek az embernek nincs olyan cselekedete, amelyben ne lenne nyilvánvalóan a Egyház gyakorlatától és a Tanítóhivataltól való elszakadás levegője, és ehhez hozzáadódnak azok az álláspontok, amelyek minden, csak nem befogadóak azokkal a hívekkel szemben, akik nem szándékoznak elfogadni az önkényes újításokat, rosszabb esetben a teljes eretnekségeket.

Az alapvető kérdés a mélyegyház felforgató tervének megértése, amely a Szent X. Pius által annak idején a modernistákkal kapcsolatban elítélt módszereket alkalmazza, hogy puccsot hajtson végre az Egyházon belül és elhozza. az Antikrisztus prófétáját Péter trónjára. Nyilvánvaló a mens rea-nak a hierarchiába való beszivárgása és a felemelkedése a ranglistán, mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy az ultraprogresszív frakció tervei nem állhattak meg XVI. Benedek személyénél, akit túlságosan konzervatívnak tartottak, és akit mindenek felett azért gyűlöltek. mert ki merte hirdetni a Motu Proprio Summorum Pontificumot. Így XVI. Benedeket lemondásra kényszerítették, és azonnal készen állt Buenos Aires ismeretlen érseke. 2013. október 11-én a Villanova Egyetemen egy konferencián McCarrick akkori bíboros, Bergoglio régi barátja felfedte, hogy Bergoglio megválasztását egy „nagyon befolyásos olasz úriember” kívánja, akit a mélyállam küldött a mélyegyházhoz: azok, akik a Kúriában dolgoznak, jól tudják, ki ez az „úriember” par excellence, és milyen kapcsolatai vannak a Tiberis mindkét oldalán uralkodó hatalommal [a Vatikánnal és az olasz kormánnyal], és ismerik kínos vonzalmát is, ami megmagyarázza szoros kapcsolatait a vatikáni homoszexuális lobbival. Az is jelentős, hogy McCarrick meg volt győződve arról, hogy Bergoglio „négy éven belül megváltoztatja a pápaságot”, megerősítve azt a rosszindulatú szándékot, hogy meghamisítsák az Egyház isteni és megváltoztathatatlan intézményét.

Látva Bergoglio részvételét a globalista elit nem kevésbé botrányos támogatása után,egy, a Clinton Alapítvány által szponzorált eseményen, megerősíti az Egyház csődfelszámolójaként betöltött szerepét, azzal a céllal, hogy helyettesítse az emberiség vallásának alkotmányát, amely az Új Világrend szinarchiájának szolgálóleánya. Bergoglio magáénak érzi az ökumenizmust, az ökológiát, a vakcinizmust, a bevándorlást, az LMBTQ+-t és a gender-ideológiát, valamint a globalista vallás más példáit, nemcsak a 2030-ig szóló agenda hivalkodó és büszke támogatásával, hanem a szisztematikus módszerekkel is, mindannak a lerombolásával, ami szembeállítja a Tanítóhivatallal, és azok kíméletlen üldözésével, akik óvatosan hangot mernek adni zavarodottságuknak.

Tehát: Bergoglio eretnek és kirívóan ellenséges Krisztus Egyházával. A mélyegyház által rábízott feladat végrehajtása érdekében eltitkolta legszélsőségesebb álláspontját, hogy megfelelő számú szavazatot szerezzen a Konklávéban. A teljes engedelmesség érdekében a tervet kitalálók gondoskodtak arról, hogy a szokásos módon széles körben zsarolható legyen. És miután megválasztották, Bergoglio megmutathatta magát annak, amilyen, és megkezdhette az Egyház és a pápaság lerombolását. De vajon lehetséges-e, hogy egy pápa lerombolja azt a pápaságot, amelyet ő maga is megtestesít és képvisel? Lehetséges-e, hogy egy pápa lerombolja az Egyházat, amelynek védelmét az Úr rábízta? És még egyszer: ha egy bíboros részvétele a konklávén rosszindulatú, ha felforgató cselekményt szándékozik tenni az Egyház ellen, ha bűncselekmény elkövetése a célja, akkor még ha látszólag tiszteletben tartják is a választási eljárásokat és normákat, kétségtelenül mens rea. Ez a bűnözői szándék pedig abból a ravaszságból fakad, amellyel a cselekményben cinkos bíborosok együttműködtek a jóhiszeműen szavazó bíborosok megtévesztésében. Azon tűnődöm, vajon nincs-e olyan beleegyezési hiba, amely befolyásolja a választás érvényességét? Anélkül, hogy azt mondanám, hogy egy lemondó pápa és egy uralkodó pápa együttes jelenléte már önmagában is egy olyan elem, amely elhiteti velünk, hogy hamis elképzelésük volt a pápaság lényegéről, amelyet olyan szerepnek tekintenek, amelyet meg lehet osztani másokkal. Ne felejtsük el, hogy a munus és a ministerium közötti különbség önkényes, és nem lehet, hogy van egy pápa, aki az „imádságnak él” és egy másik, aki kormányoz. Krisztus egy; és az Egyház is egy; és csak egy utóda van Péternek; a kétfejű test egy szörnyszülött, amely undorító a természet és az Egyház alkotmánya előtt is.

Lehetséges kifogások

Néhányan tiltakozhatnak: De még ha Bergoglio rosszindulatúan is cselekedett, akkor is elfogadta, amit a bíborosok felajánlottak neki: Róma püspökévé, tehát római pápává választották. Így hivatalt vállalt, és pápának kell tekinteni. Ehelyett úgy gondolom, hogy a pápaság elfogadása érvénytelen, mert a pápaságot másnak tekinti, mint amilyen, mint egy házastárs, aki egyházi házasságot köt, de szándékából kizárja a házasság konkrét céljait, ezzel semmissé téve a házasságot, éppen beleegyezésének hiánya miatt. Nem csak ez: melyik összeesküvő, aki rosszindulatúan cselekszik, hogy egy hivatalba kerüljön, lenne olyan naiv, hogy elmagyarázza azoknak, akiknek meg kell őt választaniuk, hogy azért kíván pápává válni, hogy teljesítse Isten és az Egyház ellenségeinek parancsait? Jó reggelt kívánok, Jorge Mario Bergoglio vagyok, és az Egyházat szándékozom lerombolni azzal, hogy pápává választanak. Rám fogsz szavazni? A mens rea éppen a megtévesztésben, a hazugságban, a bosszantó ellenfelek hiteltelenítésében és a veszélyesek ellehetetlenítésében rejlik. A bizonyíték pedig, hogy Bergoglio a globalista elit bűnözői tervét akarta végrehajtani, a szemünk előtt van: John Podesta, Hillary Clinton jobbkeze e-mailjeinek minden kívánt célját megvalósították vagy végrehajtják: a nemek közötti egyenlőség elfogadásától a női papság előfeltételeként az LMBTQ+ befogadásig, a gender-elmélet elfogadásától az Agenda 2030-ban való részvételig, az éghajlatváltozástól, a „prozelitizmus” elítélésétől a bevándorlásnak, mint az etnikai helyettesítés módszerének a felmagasztalásáig . És egyúttal ott van a másik Egyház, a „megbékélés előtti” Egyház eltávolítása és elítélése, amely merev, intoleráns emberekből áll, kezdve a Mi Urunkkal, ahogy Antonio Spadaro istenkáromlóan írta. És a Hitre és Erkölcsre alkalmazott cancel-kultúrával együtt jár az Egyházhoz bensőleg hozzátartozó mise megszüntetése is, amelyet Bergoglio ellentétesnek tart az „új ekkléziológiával”, egészen addig a pontig, amíg megtiltja, mint a „szinodális egyházzal” összeegyeztethetetlent.

Szóval itt vagyok, bedobom a közmondásos követ a tóba. Szeretném, ha komolyan, nagyon komolyan vennénk azt a lehetőséget, hogy Bergoglio csalással akarta megszerezni a választást, és hogy vissza akart élni a római pápa tekintélyével, hogy pontosan az ellenkezőjét tegye annak, amivel Jézus Krisztus Szent Pétert és utódait megbízta: erősítsd meg a híveket a katolikus hitben, tápláld és irányítsd az Úr nyáját, hirdesd az evangéliumot a nemzeteknek. Bergoglio kormányzásának és tanítóhivatalának minden cselekménye – a vatikáni loggián való első fellépése óta, amikor bemutatkozott a nyugtalanító „Jó estét” szavaival – a péteri mandátummal homlokegyenest ellentétes irányba bontakozott ki: meghamisította és továbbra is hamisítja Depositum Fidei-t, zavart keltett és félrevezette a híveket, szétszórta a nyájat, kijelentette, hogy a népek evangelizálását „ünnepélyes ostobaságnak” tartja, és szisztematikusan visszaél a Szent Kulcsok erejével, hogy elveszítse azt, ami nem szabad elveszíteni és megkösse azt, amit nem lehet megkötni. Ez a helyzet emberileg helyrehozhatatlan, mert hatalmas erők játszanak benne szerepet, és mert a Hatóság korrupcióját nem tudják meggyógyítani azok, akik alá vannak neki vetve. Tudomásul kell vennünk, hogy ennek a „pontifikátusnak” az áttétje a zsinati rákfenéből ered, abból a Vatikáni Zsinatból, amely megteremtette azokat az ideológiai, doktrinális és fegyelmi alapokat, amelyeknek elkerülhetetlenül idáig kellett vezetniük. De hány rendtársam, aki szintén felismeri a jelenlegi válság súlyosságát, képes felismerni ezt az ok-okozati összefüggést a zsinati forradalom és annak Bergoglióval kapcsolatos szélsőséges következményei között?

Következtetés

Ha ez a passio Ecclesiæ az utolsó idők előjátéka, akkor kötelességünk lelkileg felkészíteni magunkat a nagy megpróbáltatások, valamint az igazi és megfelelő üldöztetés pillanataira. De ez pontosan a Via Dolorosa keresztút újbóli bejárása lesz, amelyen az egyházi test képes lesz megtisztítani magát az őt elcsúfító szennytől, és kiérdemelni azt a természetfeletti segítséget, amelyet a Gondviselés az Egyház számára tartogat a megpróbáltatások idején: ahol eluralkodik a bűn, ott túlárad a kegyelem. Végezetül engedjék meg, hogy emlékeztessek arra, hogy az általam alapított Exsurge Domine Egyesület célja, hogy lelki és anyagi segítséget nyújtson a bergogliói egyház által a Hagyományhoz való hűségük miatt üldözött papoknak és vallásos testvéreknek. Ha szeretne adományozni projektjeink megvalósítására, megteheti az Egyesület honlapján – www.exsurgedomine.org – vagy SMS-ben: 502027 SMS 1-855-575-7888 (USA-ra). és Kanada).

forrás: https://www.lifesitenews.com/opinion/archbishop-vigano-catholics-must-seriously-consider-the-possibility-that-francis-isnt-the-pope/ .2023.okt.3.